Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871722#post871722][b]Eszterházy Kilián - 2024.01.12. 20:54[/b][/url]

Nem erőlteti a kínálgatást, de ő maga hagyja a teát és inkább a másik bögréből kortyolgat, duzzogva. Egy kis része borzasztónak tartja, hogy Dominik folyamatosan visszatérő jelenség ezen a mai estén, pedig máskor fele ennyire sem zavarja. Persze máskor vallomásokat sem kap telefonbeszélgetésekben.
- Egy barátságban nem is számít, de egy esetleges párkapcsolatban annál inkább. Tudod, feltevődne teljesen jogosan a kérdés szinte bárki részéről, hogy nem-e mostam át az agyad, hogy belemenj. És hidd el, ezeket a mai világban abszolút jó, hogy megkérdezik. Nem téged néznek ezzel ostobának, hanem a legtöbben tudják, hogy túl sok a szörnyeteg odakint, akik álarcot viselnek és a világ legjobb embereinek mutatják magukat, hogy tönkretegyék mások életét. Pont azért tartom fontosnak, hogy ezeket a kérdéseket megbeszéljük, mert ha egyszer belevágok valamibe, azt a prok és kontrák tudatában szeretném megtenni. Az a minimum, hogy te is tudj minden előnyről és hátrányról, ami... felüthetné a fejét, ha komolyabban megismernénk egymást, és ennek tükrében hozd meg a döntéseid. - Érezhetően visszavesz a jeges távolságtartásból, ám annál komolyabb tónusban adja elő az elképzeléseit, kérdéseit, aggályait. Komolyan akarja venni Bogi kijelentését, gondolatait, ahhoz pedig az kell, hogy ő is komolyan hozakodjon elő a potenciális akadályokkal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871743#post871743][b]Markovits Boglárka - 2024.01.12. 21:25[/b][/url]

Erős évkezdés belemenni egy ilyen beszélgetésbe. Kiprovokálta, igen, mert ha Kiliánon múlik, soha az életben nem jutnak egyről a kettőre és Bogi azt sem tudja meg, van-e esély egyáltalán kettejük között bárminek.
- Egy hét múlva tizennyolc leszek, a muglik között is felnőttnek fogok számítani - vág közbe, hogy ezt a lényegi pontot azért tisztázzák. A gyomra most fordul és összerándul, nincs éppen jól és ez nem az illuminált állapotának tudható be, inkább a beszédtémának, amibe Kilián olyan mélységeket kever, amire Bogi még csak nem is gondolt.
- Nem akarom szabályokra és érvelésekre alapozni a kapcsolatunkat. Apa és anya között is van korkülönbség, na és? Négy gyerekük van és tök boldogok. Engem nem érdekel, hány évvel születtél korábban, az sem érdekel, hogy mások mit gondolnak, én szeretek veled időt tölteni... De ha neked érvek kellenek ahhoz, hogy velem ismerkedj, akkor maradjunk inkább barátok. Nem szeretnék "eggyel több indok a miért igen mellett" lenni. - Meglepő, mennyire összeszedetten fejti ki gondolatait és milyen nyugalommal. Ha a fiúkkal beszélne, ez nem ebben a stílusban történne meg. Miután ezt elmondta, megköszörüli a torkát és a teába kortyol. - Haza kellene mennem most már.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871769#post871769][b]Eszterházy Kilián - 2024.01.13. 07:58[/b][/url]

Nem kell hozzá kiemelkedő agykapacitás, hogy azonnal rájöjjön, elrontotta a megközelítést. Míg az aggodalmai szerény véleménye szerint továbbra is jogosak, azt is be kell látnia, hogy mindig kettőn áll a vásár, és egyedül nem döntheti el, hogy a korkülönbség okán most mindkettejüknek aggódnia kell. Meg egyébként is, merre akarja terelni ezt az egészet? Hetek óta rengeteget beszélgetnek semmiségekről, és ő sem teljesen ignoráns, a kettejük között kibontakozó kötelék nem csak Bogi oldaláról formálódott át és vett egy komolyabb hangvételt.
Szinte azonnal felkapja a fejét a távozás bejelentésére, de sikeresen megállja, hogy bármi elhamarkodott csússzon ki a száján. A testtartása is próbál nyugalmat sugározni, még ha ez belülről nem is pont így van.
- Nem így értettem, Bogi, kérlek. - Most cserébe ő ássa a saját gödrét. Ez ilyen döcögős év lesz, míg meg nem tanulnak kommunikálni? - Én is szeretek időt tölteni veled, intelligens vagy, a humorod üdítő, az őszinteséged úgyszintén. Nevezzük túlaggódásnak, túlgondolásnak a hozzáállásom... - Végre kinyújtja a kezét felé, hogy marasztalja, elvégre alig negyed órája, ha eljöttek a házibuliról, de máris összeakaszkodtak. Nem akarja így kezdeni az új évet.
- Nem akartalak felzaklatni. - Ha láttál már bűnbánó kutyát, Kilián mostani arckifejezése eléggé jól megközelíti azt az állapotot. - Van kedved... még mindig lejönni majd ide, ha itt lesz az öcsém? Nem felvigyázni, hanem időt tölteni, együtt. - Komolyan számot kell vessen magában, mit akar. Felhagyni a Bogival való kapcsolattartással semmiképp nem szeretne, ártani neki szintúgy nem. Lehet, hogy a szedett-vetett családjából Dia az elsőszámú személy, aki konkrétan tanácsot tudna adni neki, elvégre a lány vőlegénye idősebb nála jócskán, mégis a nagynénje állítása szerint úgy turbékolnak, mint a galambok. Beszélnie kell vele egy külsős nézőpont reményében, de előbb Bogit kell meggyőzze, hogy ne hagyja faképnél végleg, mert ilyen aggályoskodó és vénemberes a látásmódja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871770#post871770][b]Markovits Boglárka - 2024.01.13. 08:43[/b][/url]

Rossz érzés azt hallani a kiszemelt szájából, hogy bár valamilyen szinten lát potenciált a kapcsolatban, mielőtt elkezdenék és felesleges erőfeszítéseket tenne, felméri, Bogi egyáltalán méltó-e erre. Legalábbis ezt szűri le elsőre a nem épp józan agya a beszélgetésből. Nehezére esik letenni a lábait és ténylegesen elindulni, pedig a sértett szíve már rég elhoppanált volna.
- Nem? - vonja fel a szemöldökét kérdőn. Hogy máshogy lehet érteni? A magyarázatra csak még magasabbra vándorol a két csík a homlokán. Szeret vele lenni, DE. Bogi még fiatal, élvezi az életet és élvezné azt is, hogy valakivel végre ennyire egy hullámhosszon vannak.
Nehéz mondjuk úgy haragudni valakire, ha az a valaki beveti a kiskutya nézést, amitől Bogi szíve megsajdul. Felsóhajt és morog valamit.
- Persze, nem foszthatom meg Kirillt a társaságomtól - a szemét forgatja, de azért elmosolyodik. Óvatosan csúsztatja Kilián kezére az övét és megcirógatja. - Adhatnál nekünk egy esélyt. Szerintem a legnagyobb problémát a testvéreim fogják jelenteni, nem a többi idegen... Abból ítélve, hogy a szüleid milyen hippik és Konstantint ismerve... Rajtad kívül tényleg csak nekik lesz gondjuk ezzel - felnevet, mikor belegondol, Levente milyen hisztit csinálna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871807#post871807][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.13. 21:45[/b][/url]

Igazán jót tett nekem Toscana. Egészen odáig menekültem, miután itthon a feje tetejére állt minden. A családomnál nem voltam, sem a Holdfény utcában. Itt Pécsen húztam meg magam, de tudom, nem tart ez sem sokáig, a szünetnek mindjárt vége, és én még mindig egyre jobb ötletnek tartom azt a magántanuló státuszt. Nem való nekem az iskola.
Bercinek előadásai vannak, így bár megbeszéltük, mégis a netet bújom, hogy keressek egy címet. Először jól megdöbbenek, hogy Pécsen is van irodája, de aztán belátom, könnyebb lesz így. A szemébe se merek nézni, annyira megalázó csak visszagondolni is arra, mit műveltem. Viszont felszívtam, és biztos is vagyok abban, hogy több ilyen botlásom nem lesz. Főleg nem Dominikkal.
Szeretem Pécst, mivel a zakó a táskámban - miután újabb hálát rebegtem annak, aki kitalálta a tértágító bűbájt -, nyugodt szívvel járatom a tekintetem. Most nem zavar, hogy meglátnak... az sem, hogy megismernek. Az zavar, hogy az iroda utcája egyre közelebb van, az én magabiztosságom meg egyre csak csökken.
Ennek ellenére, határozottan lépek, majd mutatkozok be, és közlöm, hogy az ügyvéd urat keresem.
Le is ülök szépen, míg várnom kell. Elvégre időpontot nem foglaltam, annyira nem akartam túlzásba esni. Már ezt is annak érzem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871832#post871832][b]Eszterházy Kilián - 2024.01.14. 12:47[/b][/url]

Ha valamit megtanult a családjuk női tagjaitól, az az, hogy mérges nőnek nem mondhat olyat, amitől majd hirtelen nem lesz mérges. A taktikus hallgatás és bűnbánó nézés mellett dönt, noha titkon meg van róla azért győződve, hogy jogos, amiket feldobott témaként, de ezt nem most fogják kivesézni.
Azt már félsikernek könyveli el, hogy elfogadták a bűnbocsánata legalább egy részét.
- Gondolod? Ennyire búra alatt akarnak tartani? - Bár... hiába próbálja visszafojtani a cinikus félvigyorát, azért ő is ugyanúgy átvilágítaná Kiara és Katarina komolyabb kapcsolatait. Bár nem, egyelőre nem tart attól, hogy bármelyik húga lehorgonyozna bárki mellett, és ettől függetlenül tudnak magukra vigyázni, van józan ítélőképességük. Kilián messze nem olyan vérmes idősebb testvér, mint Bogi testvérei ezek szerint.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871836#post871836][b]Markovits Boglárka - 2024.01.14. 14:06[/b][/url]

Újabb falatot tol a szájába, ha már maradt, bizony nem hagyja a tányéron a tortát. Közben visszagondol a testvérei néhány megszólalására és fenyegetésére, ami hiába is szépítené, eléggé meredek.
- Szeretnének, épp ezért soha semmiről nem számolok be nekik - megvonja a vállát és elneveti magát. Kilián már tudja, hogy Levi a legidősebb, ő az anyjukat és Bogit is úgy kezeli, mintha a széltől is óvni kellene, és van a két ikertestvére, akik bár kevésbé szörnyűek, ők is humán biztonságikameraként funkcionálnak, ha fiú kerül a társaságba és a testvérük szóba áll vele.
- Nincs valami társasjátékod? Szívesen maradnék még, ha nem akarsz inkább aludni - veti fel vidáman. Kezd kijózanodni és most már szívesebben töltene még egy kis időt a férfival kettesben, mint hogy Domit felügyelje, esetleg újabb feleseket küldjön le.

// //

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871837#post871837][b]Eszterházy Kilián - 2024.01.14. 14:09[/b][/url]

A testvére már betöltötte az első évét, és ugyan bizonytalan még a járása, fogni kell mindkét kezét és türelmesen vezetni, a kilométerhiánya nagyon is valós. Az anyjuk szerint már az első szava is megvolt: nem. Mondaná, hogy tipikus Eszterházy gyerek, de kár a nyilvánvalót hangosan kimondani. Konstantin erre az egyre biztos büszke volt, mikor megtudta, máris kezdődik a dackorszak első fázisa.
- Nem, azt nem veszed a szádba, add csak ide. - Kirill messzemenő lelkesedéssel szeretné lenyomni a saját torkán a csomag papírzsebkendőt, szerencsére még csak a sarkáig jutott a kóstolásban. Épp időben kapja ki a baba kezei közül a csomagot, mielőtt tényleg gond lenne belőle. Még a nyálfoltot is letörli a gyerek álláról, miközben a térdén egyensúlyozza és Bogira vár, ugyanis ez most csoport projektre sikeredett: Kirill még mindig cumizik, de sikerült ledobnia a földre az előbb, így a számára roppant szimpatikus Boginak jutott a megtiszteltetés, hogy megmentse a cumit a földről és megtisztítóbűbájozza.
- Biztos a hajad tetszik neki ennyire. Imádja a hosszú hajat, anyáméra is teljesen rá van fókuszálva. - Valójában szimplán szimpatikus neki a "nagylány" és többnyire viháncol, ha Bogi ránéz vagy hozzászól. Most épp a cumit vizslatja a nagy babaszemeivel, vágyakozva, hogy bárcsak már rajta cuppoghatna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871841#post871841][b]Markovits Boglárka - 2024.01.14. 14:50[/b][/url]

A kezdeti nehézségek ellenére ezt a találkozót könnyű volt összehozni. Bogi csak a Levi által kikönyörgött dobálgatást nem mondta le, a reggeli mozgás követően ellátogatott Kiliánhoz, hogy megismerkedjen a kisöccsével és hármasban bulizzanak egy jót.
Boglárka nem akart még saját gyereket. Eddig a pillanatig. Most viszont, amikor visszanéz Kiliánra, ölében a kisfiúval a mackófüles kabátjában, hát nehezen fogja vissza a benne rejlő anyai ösztönöket.
- Igen? Tetszik a hajam, kisöreg? - nevetve hajol közelebb, mutatóujjával megcsikizi Kirill puha hörcsögpofiját és visszaadja neki a cumit, amit annyira figyel. Bogi a telefonjáért nyúl és hátrál néhány lépést. - Mosolyogjatok - az ő szája is fülig ér a kamera túloldalán, miközben készít néhány képet a testvérpárról. A nem messze elhaladó pár mosolyogva nézi őket, ami Boginak jólesik, hisz simán gondolhatnának rosszakat róluk. Talán nem volt annyira véletlen, hogy ma egy fokkal hangsúlyosabbra csinálta a sminkjét...
- Megnézzük azt a szökőku... Jaj pocok, nem vicces ám kiköpködni a cumit - cicceg és látványosan ingatja a fejét, miközben a cumi kap egy újabb tisztítást. - Nincs cumilánca valahol a táskában? - pillant Kiliánra előttük guggolva. Egyszerre simít a férfi és a kisfiú kezére és mosolyogva kezd tátogni halacska módra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871842#post871842][b]dr. Reece Laines - 2024.01.14. 14:54[/b][/url]

Az új évi hajtás úgy robbant rám, mint eddig soha. A mai napra minden telefonos vagy baglyos időpontfoglalást áttettünk másnapra Verával, hogy az érdemi munkával tudjak foglalkozni. Az a pár ember, akiket évek óta képviselek, meghibbantak, és minden egyszerre kell: cégmódosítás cégmódosítás hátán, az egyiket perelik, a másik perelni akar, a következő lehet egy sikkasztással kapcsolatos büntetőügyben érintett.
Egy köteg pergament olvasva lépek ki az irodából, szemöldököm ráncolom értetlenségemben.
- Ezt és... ezt küldd vissza nekik aláírásra, mert elmaradt, ahogy a szerződés hatodik példánya is - kezdek bele, mielőtt elfelejtek mindent.
- Reece - szól közbe egyetlen Verám, de rá sem hederítek.
- Lehetőség szerint mindent tényleg aláírva küldjenek vissza, különben megint ülni fogunk fölötte fél évet, és nincs annyi időnk, ha olyan gyorsan szeretnék, ahogy eddig mindent - szavaimmal együtt teszem le sorba a pergameneket Vera asztalára. - Valamit még akartam... - kopognak ujjaim a falapon.
- Igen, befogni. Ülnek kint, téged keresnek. Egy lány - emelgeti meg szemöldökét felém a nő, amíg én pislogok rá. A fal túloldalán ügyfél ül, pedig... lemondóan sóhajtok és lépek ki a váróba, hogy arcomra üljön ki a megdöbbenés.
- Zsolna! Micsoda meglepetés - mosolyodom el őszintén. - Miben segíthetek? Kerülj beljebb - nyújtom ki karomat az irodám ajtaja felé, hogy kettesben beszélgethessünk. Csak abban reménykedem, hogy nem azért jött, mert ügyvédként kellek neki, így próbálom megtartani nyugalmamat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871844#post871844][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.14. 15:07[/b][/url]

Nem mondom, hogy nem ismerős a szituáció. Mikor a bátyámhoz, vagy apámhoz megyek, ugyanúgy ülök, és várok. Oda se szoktam időpontot kérni, épp ezért van, hogy hoppon is maradok, vagy épp csak egy sziára futja nekik. Főleg így év elején, mintha a pár nap nyugi után, kétszeresére gyorsulna minden, én meg örülhetek, hogy nem vagyok még része a gépezetnek.
Ahhoz képest mindennek érzem magam, csak boldognak nem, de arról már lemondtam. Nem hiszem, hogy megérdemlem. Türelmesen játszom a táskám cipzárjával, kismilliószor képzelve el, mit mondjak, miért vagyok itt. Felálljak, vagy ne álljak fel.. a hajam vajon hogy néz ki... apróságok, mégis gyomorgörcsöz okoznak.
- Sajnálom, hogy itt zavarom - ahhoz képest egyből ezek a szavak csúsznak ki a számon, és mellé a boci tekintet, ami mostanában egyre jobban megy. Lassan állok fel, és megyek az iroda felé, ahová dr. Laines mutatott, megejtve közben egy mosolyt az asszisztensének.
- Én csak... - kezdek zavartan turkálni a táskámban, ahogy csukódik mögöttünk az ajtó, majd már nyújtom is neki a zakóját.
- Ezt hoztam... köszönöm. Nem tartottam jó ötletnek az iskolába vinni - harapom be az ajkam, még csak tükörbe se kell néznem ahhoz, hogy tudjam a zavarom az arcomra is kiül.
- Tényleg nem tudok elégszer bocsánatot kérni, amiért akaratlanul is belevonódott... - sóhajtok fel, mert igazából ez a legnagyobb problémám. A profnak van így is épp elég baja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871848#post871848][b]dr. Reece Laines - 2024.01.14. 15:14[/b][/url]

- Nem zavarsz - felelem gondolkodás nélkül, amint becsukódott mögöttünk az ajtó. Bár Vera mindent tud általában, az ajtót azért csukom be, hogy Zsolna ne érezze magát feszélyezve.
Fenekemmel dőlök neki az asztalomnak, figyelve, hogy egyik kupacot se döntsem le. Annak szélén támaszkodom meg, amíg várom, hogy megtalálja a... a zakómat. Féloldalas mosollyal veszem el tőle.
- Köszönöm. Már el is felejtettem - felelem. Kicsit fel-le emelgetem a ruhadarabot, majd teszem le az egyik kupac tetejére. - Csak ezért nem kellett volna eljönnöd idáig. Jó lett volna az iskolában is - csóválom meg fejemet.
- Akkor ne tedd - kapom el tekintetét. - Nincs miért. Végül is, én mentem oda, hogy minden rendben van-e, úgyhogy... - vonom meg vállaimat. - Sikerült beszélned Dominikkal? - arcomra őszinte érdeklődés ül ki. Tényleg érdekel, hogy sikerült-e megbeszélniük, hiszen Zsolna sokat kockáztatott addig is a fiúért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871849#post871849][b]Eszterházy Kilián - 2024.01.14. 15:16[/b][/url]

Kirill válasza egy nagyon lelkes sikkantásban merül ki, aztán rendkívül gyorsan elfordul, hogy belefúrja az arcát a bátyja vállába. Szégyenlős, ami őszintén szólva még a felnőtt férfit is meglepi egy pillanatra. Túl keveset pesztrálja Kirillt ahhoz, hogy tisztában legyen a személyisége minden aspektusával.
- Nem fog megenni, csak ő is kedvel téged. Na? Visszafordulsz felé? - A gyerek láthatóan rugalmas és szereti produkálni magát Boginak, mert visszafordul és kacagni kezd a fényképező lányra. Ő persze a visszafogott arckifejezését le nem vetkőzné Merlinért sem, alig-alig látszik a szája szegletébe bújt mosoly.
... és Kirill újból kiköpi a cumit. Drága jó lélek, a bátyja mélyről fakadó sóhajtása csupán a fásultságnak szól, hogy kezdhetik elölről a cumi összeszedését, takarítását. Amikor Konstantin és az ikrek voltak kicsik, még ő is gyerek volt és viccesnek fogta fel a dolgot félig-meddig.
Persze nem kerüli el a figyelmét Bogi kezének útvonala; a bajsza alatt somolyog, a keze pedig úgy fordul Kirillével együtt, hogy egy röpke pillanatra közrezárják a gyerek mancsát, ezzel, mint a bájos fiatalok, kézen foghatják egymást.
- De, kell lennie. Átveszed kicsit? - Megvárja, hogy Bogi magához vegye a babát, mert akkor egyúttal már előveszi a babakaját is, mert úgyis mindjárt etetési idő. Az anyja a lelkére kötötte, hogy tartsák be a rutint, mert Kirillt "tudatosan akarják rendre szoktatni" . Bár ennyi szülői öntudatosság lett volna bennük, mikor a négy másik gyereküket nevelték, tsk.
- Hoztam neked valamit egyébként. - Elereszti Bogi kzét, és beszéd közben elkezd könyékig turkálni a macis babaholmis táskában, előkerül a cumilánc, amit mindjárt az újból megtisztított cumihoz kapcsol, és visszaadja Boginak, hogy a lány ráoperálhassa Kirillre, ő meg közben a babatápos üvegcske mellől operálja elő a könyvformájú csomagot. - Azt mondtad, most lesz... vagy volt a szülinapod? - Szilveszterkor összeszólalkoztak és társasjátékoztak, de zseniálisan rá jellemző módon nem kérdezett rá a pontos születésnapi dátumra. Helyette bambán csak megvásárolta Bogi ajándékát, és eldöntötte, hogy na most majd kihúzza belőle a pontos dátumot. Nem mintha nem tudta volna ezt egy smsben is megtudakolni, hogy idejében köszöntse az ünnepeltet. Azért így is megvan a jóindulat és a figyelmesség, miközben lerakja Bogi és közé.
- Visszaveszem, úgy könnyebb neked is. - Fél kézzel visszatartani egy kíváncsi egyévest a könyv teljes szétcincálásától kicsit macerás feladat, és Kirill figyelmét hamar felkelti a szép, ízléses csomagolás: szakítható papír, mintha hatalmas, neonbetűkkel virítana a szemeiben az információ.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871852#post871852][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.14. 15:25[/b][/url]

- Abban azért kételkedem. Látom itt is erős az évkezdés - nézem a kupacokat, mert valljuk be, lehetetlenség őket nem észrevenni, és persze megint rám tör a lelkiismeret furdalás. Pont az egyik diákja drámáira kíváncsi... mint bárki ennyi munka közepén.
Így hát nem is akarom húzni az időt, oda is adom neki, amiért jöttem, noha nem mondom, hogy nem nőtt a szívemhez az a ruhadarab, és nem pillantottam rá olyan szentimentálisan, ahogy az ember lánya képes. De hát. Az övé.
- Nem akartam ennél több kellemetlenséget Önnek - mosolygok rá őszintén, mert tényleg csak az hiányzik, hogy miattam magyarázkodnia kelljen.
- Persze. Ki is békültünk. Aztán elment szilveszterezni, és ahogy odaértem, hogy meglepjem, láttam, hogy valami idősebb nőt fűzött. Kidobtam - zárom inkább rövidre, mert nagyon nem akarok ebbe belemerülni. Elfelejteni akarom.
- Úgyhogy elmentem Toscanaba a rokonaimhoz, és suli kezdésig itt vagyok Pécsen Bercinél - azért a végére elmosolyodom, mert így mégis csak jobb, hogy nem azt hiszi, csak miatta jöttem ide.
- És Önnek? Jól teltek az ünnepek? - pedig igazán nem akarom feltartani, Merlin rá a tanúm, de egyszerűen érdekel. Nem tehetek róla.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871854#post871854][b]dr. Reece Laines - 2024.01.14. 15:34[/b][/url]

- Az egész év erős, csak nehezebb visszarázódni az ünnepek után - pillantok magam mellé. Elképzelni sem akarom, hogyha végeztem Zsolnával, Vera mit fog a nyakamba zúdítani.
Fejemet ingatom meg válasz gyanánt. Nincs titkolnivalóm a kollégáim és a diákjaim előtt sem, nem tervezek bujdosni, mert segítek Zsolnának - így kellemetlen helyzet sem alakulhat ki. Főleg, mert az egész életem kellemetlen helyzetek megoldásából áll.
- Sajnálom, hogy így alakult, kedvesem - szólalok meg halkan. - Találni fogsz mást - bólintok mellé határozottan. Ebben biztos vagyok: aranyvérűsége ellenére Zsolna nincs eltelve magától, intelligens és okos, lehet vele beszélgetni - az ő korában talán ezek már fontos szempontok lehetnek egy fiúnak is.
- Örömmel hallom, hogy kiszakadtál a hétköznapokból. Nos... jól. A kutyám velem hempergett az evések után, és mivel Reina mindent tökéletesre csinált, két ünnep között pedig elvittem Párizsba vásárolni - vakarom meg államat visszaemlékezve, halvány mosoly villan fel ajkaimon azonnal. - Kiruccanásnak terveztem, végül öt napot maradtunk - nevetek fel hangosan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871855#post871855][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.14. 15:46[/b][/url]

- El nem tudom képzelni, mennyire lehet. Ez azért ijesztő látvány. Mármint a papírok. Mind valakinek a problémája, ami bizonyára sokkal nagyobb, mint az én lányos hülyeségeim - vagy csak én látom túl szentimentálisan, és talán ezért sem lesz belőlem soha jó ügyvéd, hiába akarja annyira a családom. Nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy ember.. szülő.. testvér...
- Én is. Tudja, tényleg azt hittem, hogy Berci szavai hatnak rá, ha más nem is... - rámosolygok a férfira, mert hát ennek így kellett lennie, és azért nem fogok már itt a szőnyegen összeomlani. Volt jó pár napom arra, hogy legalább a látszatát fent tudjam tartani annak, hogy minden rendben.
- Majd a családom... ha lesz egy kis szerencsém nem valami vénembert, vagy pszichopatát... - semmi szarkazmus nem bújik meg a hangomban, tényleg csak az látszik, beletörődtem abba, hogy nekem ez lesz az utam, vagy legalábbis nincs kedvem szembe menni vele. Egyszer megtettem, milyen csodásan sült el nem?
- Párizs sajnos ilyen. Nekem is sűrűn hiányzik, életem legszebb két éve volt. Ha tehetném odaköltöznék. A boltok meg... a húgának úgy tűnik, remek ízlése van - nevetek vele halkan, mert most fenemód jól esik. Főleg, hogy nem kényszeredett, csak úgy jön.
- És semmi vad buli? Tűzijáték... - csóvalom a fejem, bár ha őszinte akarok lenni, valahogy ki se nézem belőle, hogy akkora party animal lenne, ahhoz túl nyugisnak tartom.
- Van még hely, ahová nagyon szívesen megy? A szülővárosa? Az hol is van? - csak úgy záporoznak a kérdések, és tényleg úgy pislogok rá, mint valami kíváncsi gyerek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871856#post871856][b]Markovits Boglárka - 2024.01.14. 15:53[/b][/url]

- Na, Kilián! Mosolyogj - nevetve fotózza őket. Nem lepődik meg, a férfi arcán talán egy kezén megtudja számolni, hányszor látott mosolyt.
Már nem izgul azon, hogy Kiliánnal találkozik, hagyja, hogy minden a maga idejében történjen és élvezi, hogy egyszerűen megy a beszélgetés, de még a gyerekkel is szépen boldogulnak. Azok a kis érintések pedig mindig feltöltik egy kis lökettel.
- Persze. Gyere babám - Kirill nyúl felé, miközben átveszi az ölébe és pacisat kezd vele játszani. Imádja azt a kacagást, amit ilyenkor hallat a legifjabb Eszterházy. - Hm? Nekem? - megemelkedik a szemöldöke, kissé váratlanul éri az információ. Egészen összehangoltan dolgoznak Kirill cumiján és ebédjén, mintha már megszokott dolog lenne. - Oooh! Igen, tegnap volt, de... Köszönöm - nem fejezi be azzal, hogy nem kellett volna, jólesik a lánynak, hogy nem felejtette el és még ajándékot is szánt neki. Mosolyogva néz hol Kiliánra, hol Kirillre és a csomagra, amit olyan vicces lenne szétszabni.
- Hagyd csak, segít - visszautasítja a segítséget. Tenyerét Kirill hasára fekteti és félkézzel tartva őt veszi maguk elé a könyvet. A kisfiú lelkesen kezdi el kibontani azt, Bogi pedig megmenti a könyvet. Széles mosollyal lapoz bele, aztán kinyújtja szabad kezét a férfi felé.
- Adhatok egy puszit? - kivételesen engedélyt kér, mert Kiliánnak kell közelebb hajolnia miatta. egy cuppanóst nyom épp azelőtt az arcára, hogy Kirilltől elvenné a csomagolópapírt, amit a papírzsebkendőkhöz hasonlóan szeretne a szájába nyomni. - Helyet kell csinálnom a könyveknek, ha mindig mikor találkozunk, meglepsz - nevet fel kissé zavartan. Amennyire jól telik az idő, annyira nem tud mit kezdeni azzal, hogy Kilián meglepi számára értékes ajándékokkal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871857#post871857][b]dr. Reece Laines - 2024.01.14. 15:55[/b][/url]

- Hagyjuk is ezt. Milyen volt Toscana? - kérdezek inkább vissza, ahelyett, hogy munkáról kezdenék el beszélni. Nincs kedvem, ha már a váratlan pihenés az ölembe hullik.
- Kértek kávét? - nyit be Vera váratlanul. Ajkaimat csukom össze, csak bólintok, így Zsolnára néz, hogy neki hozhat-e és, ha igen milyet. Vera és az ebédszünete mindig a lehető legváratlanabbul jönnek.
- Meghozta a döntését, nincs más teendőd, mint elfogadni - tudom mennyire egyszerűnek hangzik, de mennyire nehéz eszerint cselekedni. - A véleményem nem fejtem ki erről, hiszen ez az egyik oka, amiért ügyvéd lettem, így csendben maradok, ha nem bánod - fordítom el róla tekintetem. Vállam felett hátra pillantva nézek ki az ablakon, majd jön az ötlet.
- Vera! Hagyd a kávét! - kiabálok, majd sétálok is gyorsan utána. - Elmegyünk Zsolnával. Mára nem vagyok elérhető tovább. Holnap mindent befejezek, esküszöm - vigyorgok szemtelenül a nőre, akinek ugyan elnyílnak ajkai, de végül csak elhúzza a száját, megforgatja a szemeit és ott hagy. Ez könnyen ment, bár tudom, lesz böjtje holnap.
- Reina tökéletes - felelem halkan, arcomon lágy mosoly lesz, ahogy hangom mérhetetlen szeretetről tanúskodik. - Tehát... van kedved meginni velem egy kávét? - kapom magamra bőrkabátomat, várakozón tekintek a lányra.
- Londonba csak munka miatt járok, vagy anyám sírjához. Igazából... - fogom meg a táskámat az asztal mellől. - Mindenhova munka miatt járok - ami lássuk be, szomorú - ebben a húgomnak van igaza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871859#post871859][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.14. 16:09[/b][/url]

- A helyet imádom... a rokonokat kevésbé - ennek ellenére elvigyorodom, mert igazából őket is szeretem, csak sok volt a kéretlen tanács meg a megjegyzések... Persze a vélemény mindig ugyanaz. Anyámat valaki már eláshatná. De szerintem erről az összes rokonom így vélekedik, én pedig talán most először láttam azt, hogy engem óvott... Jó, tudom naiv vagyok, de jó ringatni magam ebben az illúzióban.
- Persze, köszönöm - túl gyorsan vágom rá, és legszívesebben a fejem fognám emiatt, de egyszerűen megint úgy érzem magam, mint karácsony este... vagy a bál estéjén, most is olyan könnyű minden.
- Pedig érdekelne. Kaptam már mindent, a "nem is értem, hogy gondoltad"-tól elkezdve, a "mert az úri igényeidnek nem felel meg senki"-n át, az "örülj annak, hogy nem vert meg"-ig - pislogok angyalian, ezzel is kis ízelítőt adva a családom... sokszínűségéből. Vagy hát nem tudom, ott az olaszoknál igazán furcsák az emberek.
A megjegyzés, amit az asszinteséhez intéz viszont belém fagyasztja a szót. Hiszen nemrég mondta, hogy mennyi a dolga, és ha nem is mondta volna... látszik. Így hát pislogás nélkül meredek.
- Persze, de igazán nem szeretném feltartani - teljesen meg vagyok szeppenve, és nagyon furcsa érzés kerít hatalmába, amit még csak nem is tudok mire vélni. Soha senkitől nem tapasztaltam azt, hogy ott hagyná a munkáját miattam. De hát csak nem miattam csinálja, biztos csak fáradt, és csak ki akar kicsit szakadni. Abban meg igazán segíthetek neki.
- Egyszer meg kellene próbálnia, hogy azt mondjuk... itt hagyja - bökök fejemmel a táskájára.
- Olyan reflexszerűen nyúl érte mindig, mintha legalább is tárgyalásra sietne... Zárja el, aztán üljön fel egy vonatra... még az ügyvédeknek is kijár ennyi - mosolyogva osztom meg vele a nézetem, és csak remélem, hogy ebből nem szűrődik le, mennyire figyelemmel kísérem, mert az meg esküszöm, hogy nem tudatos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871860#post871860][b]Eszterházy Kilián - 2024.01.14. 16:15[/b][/url]

Megadja magát végül, kiszélesedik a mosolya, és még a gyereket is megcsiklandozza hasnál, hogy nagyobb legyen a nevetés. Végtére is az a fontos, hogy Kirill jól érezze magát és sok boldog percet szerezzenek neki, teljesen mindegy, milyen későre csöppent közéjük.
- Óh, akkor tényleg boldog születésnapot! - Az előbb bezzeg rá kellett szólni, hogy kimutassa a jókedvét, most meg kérés nélkül szelídül meg a képe; büszke rá, hogy ha késve is, de legalább eltalálta a megfelelőnek ítélt időpontot az ajándékozásra és a köszöntésre. Nem választott egyébként nagyon specifikusan, sőt mondhatni még alig ismeri rendesen Bogi ízlését, így végül egy olyan könyv mellett döntött, amit lehet, hogy mindketten szívesen olvasnának: angol krimi,  Christie-től. Igaz, hogy személyesen lehet, a svédek feltörekvőire szavazott volna, de úgy döntött, ez most a kitapasztalás ajándéka lesz, hogy lássa, tetszik-e egyáltalán Boginak a tematika? Ha nem, felesleges erőltetni.
Ha Bogi az ajándékokkal való bombázáshoz nincs hozzászokva, ő a köszönetnyilvánításon képes kamillázni, mint valami bamba Mr. Bean. A fáziskésést leszámítva roppant lelkesen bólogatva egyezik bele, mi több, egy gyors, ügyes félfordulattal, ő is viszonozza hasonló stílusban a köszönetet, bár tegyük hozzá, ez inkább csíntalanság a részéről. Kihasználja, hogy Bogi elég közel került a manőver végrehajtásához.
- Ha túllépek egy határt, jobb, ha rám szólsz. Bár... erre fizettél be, hölgyem, amikor színt vallottál. - Ugyan Kirill haját simogatja meg, a nagyon is határozott tekintet és üzenet Boginak szól: kinyitottad az ajtót? Hát ez van mögötte, és csak egyre tapadósabb, figyelmesebb, elhalmozóbb lesz.
- Ha már itt tartunk, elmehetnénk vacsorázni legközelebb. Vagy ebédelni. - Igen, Boglárka, ez pont az, amire gondolsz, végre kezdeményez a karót nyelt kalaposod.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871864#post871864][b]dr. Reece Laines - 2024.01.14. 16:43[/b][/url]

Simlisen mosolygok rá vissza, ahogy szóba jönnek a rokonok. Nekem szerencsére a temetésen kívül nem kellett találkoznom egyikkel sem - aznap is elég volt belőlük. Mindenkinek fájt a foga egy busás örökségre vagy annak egy szeletére, de köszönhetően már akkor is a remek ügyvédi érzékemnek, mindenki hoppon maradt, és Reina kapta az egészet.
- Sajnálom. Megtartom magamnak - annak ellenére is, hogy a hányinger kerülget a témától. Valahogy nekem is ilyenek rémlenek, amikor Maximilian próbálkozott nekem menyasszonyt keresni. Már csak visszagondolva is a hideg ráz: mind Maximiliantől, mind a menyasszonyok gondolatától. Hatalmas árat kellett azért fizetnem, hogy nekem se, de Reinának főleg ne kelljen ebben részt vennie.
- Nem teszed - igazgatom meg a kabátom, megvárom, míg Zsolna is felöltözik, ha esetleg neki vetkőzött volna várakozás közben. Kifelé menet pillantok Vera asztalára, amin egy üzenet vár: "Holnap kösd fel a gatyád. Én hozom az ebédet. Csók, Vera". Mondtam, hogy meg fogom szívni. Egy egyszerű szívet firkantok a papírra, azt ott hagyva fordulok Zsolna felé, végül nézek le a táskámra.
- Az egész életem benne van. Enélkül sehova nem indulhatok el - felelem nevetős hangon. Magam elé engedve a levitást zárok be minden ajtót pálcámmal, végül indulok kifelé az épületből.
- Kicsivel lejjebb van egy kis kávézó. Az megfelel neked? - csapódik mögöttem a bejárati ajtó. - Visszatérve: ügyvédként nemigen jár szabadidő, legalábbis az ügyfelek szerint. Ha tudnád hányan kerestek karácsonykor, vagy a két ünnep között, el sem hinnéd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871867#post871867][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.14. 16:57[/b][/url]

- Ugye tudja, hogy a hallgatása is egy válasz? - szűkítem össze a szemeim, viszont nem firtatom tovább, ha egyszer nem akar róla beszélni, nem hiszem, hogy bármivel is ki tudnám szedni belőle, vagy ki akarnám. Nem sok ilyen eset van, mikor valamit inkább megtart magának, alapjáraton nagyon sok mindenről tudok vele beszélgetni.
Még kifelé menet is próbálom feldolgozni a történteket, és magamra venni a kabátom, mert az azért időközben levettem, nem lett volna jó belemelegedni. Persze a gyomrom remeg, és furcsa mód izgulok, pedig szoktam én kávézóba járni, csak ez most mégis új.
- Az egész élete belefér egy táskába? - hangom döbbenten cseng, és tényleg nem tudom hová tenni. Még akkor is a táskáját bámulom, mikor ő az ajtókat zárja közben.
- Az asszisztense gyorsan fel tud szívódni - nem bírom megállni, hogy ne jegyezzem meg, és el kell nevetnem magam. Lehet, dr. Laines be se fejezte a mondatot, de már ajtón túl volt a nő.
- Tökéletes lesz - biccentek, holott tudom, azt várnák majd húzom a szám, pedig nem.
- Viszont... úgy érzem, ezt most már nem titkolhatom tovább - elhúzom a szám, és óvatosan pislogok a professzorra.
- Laktózérzékeny vagyok - oké, apróságnak tűnhet, de ha nekem tejjel adják, sima tejjel... egyből nem lesz apróság.
- De hát az nekik is karácsony... - persze hogy felháborodok, mert ezt sose fogom megérteni.
- Karácsonykor is csak a munkán jár az eszük? - rázom a fejem, mert azt sem tartom túl ideális családképnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871868#post871868][b]Markovits Boglárka - 2024.01.14. 17:02[/b][/url]

Talán néha kell egy kis idő hozzá, hogy ezt kiváltsa Kiliánból, de nem bánja. Azért a mosolyért megéri. Általánosságban nem mondható el, hogy Bogi ne lenne boldog, ez mégis olyan pillanat, amire örökké jószívvel fog visszaemlékezni.
- Nem ismerem, de beszámolok róla, milyen volt - jegyzi meg a könyvet az ujjai közt forgatva, aminek aztán biztonságosabb helyet talál a padon. A lány nem sokat vesz észre a habozásból, lefoglalja az ölében ficánkoló kisfiú, de aztán lányos zavarában cuppantja ajkait a férfi arcára. A szíve ebben a pillanatban kihagy egy ütemet, jelezve, jó irányba haladnak. Ajkába harapva fúrja tekintetét a férfiéba, amiben el tudna veszni. Az a kékség, mint a végtelen tenger és Bogi csak lebegne benne.
- Határaid csak neked vannak - még viccesen nyelvet is ölt, mert kettejük közül aztán nem a lány az, aki valahol megálljt parancsolna. Sőt. Rá jellemzően szívesen át is ugorna néhányat. a folytatáson viszont még ő is meglepődik, felvonja a szemöldökét. Kirill közben egyre szívesebben futkározna, nyafog is miatta.
- Te most randira hívsz, Kilián? - kérdez vissza somolyogva. Leengedi a kisfiút az öléből, de továbbra is tartja, nem menekülhet, hogy aztán arcra essen a főtér kellős közepén. - Ha a vacsora után elvihetlek a kedvenc bowling klubomba, benne vagyok - cserfes mosoly, mintha egyébként szóba jöhetne, hogy nemet mondjon.
- Meghívlak egy kávéra, etessük meg nyugalomban az öcsédet - nem ő, inkább Kirill tereli a témát, Bogi pedig a népszerű kávézó felé mutat, ahol kényelmesen le tudnak ülni, nem pedig a padon ülve kell kaját erőltetni Kirillbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871869#post871869][b]dr. Reece Laines - 2024.01.14. 17:09[/b][/url]

Szemeimet forgatom meg jól láthatóan, de ajkam szegletében bujkál a simlis mosoly. Nem fog belőlem kiszedni semmit, mert nem az én tisztem elmondani, hogy mennyire gusztustalannak tartom a családja viselkedését - és mióta az eszemet tudom, az ilyenek ellen küzdök.
- Igen, bele - vonom meg vállaimat pár pillanatig nézve a fekete bőrt. Pénz, iratok, pálca a zsebbe, mi kellhet még?
- Valószínűleg már össze volt pakolva, mikor bejött hozzánk. Gondolom ebédelni indult, csak közbeszóltam, hogy menjen haza inkább - nevetek fel én is. Vera soha nem ágált az ellen, hogy haza kell menni, hiszen neki is van dolga, mindössze tudja, hogy akkor az elkövetkezendő napokban neki kell engem egyben tartania. Mit is csinálnék nélküle?
Hirtelen torpanok meg, kicsit aggódva fürkészem arcát. Fél szemöldököm is megrebben, ahogy várom az információt, amit nem titkolhat el előlem ennél tovább. Mikor megérkezik az, gyomorból tör ki belőlem a nevetés.
- Megjegyeztem - mondom nevetős hangon tovább indulva. Másik kezembe lendítem táskámat, véletlen se üssem meg vele Zsolnát, így szabad kezemet dugom zsebembe.
- Nekik sürgős, megoldandó probléma, nekem munka - mosolyodom el. - Ez ilyen. A legtöbben már tudják, hogy hiába keresnek, miután közöltem, hogy szabadságon vagyok, nem fognak elérni - szerintük amúgy is egy földöntúli dolog az, hogyha az ügyvédjük szabadságon van - dörzsölöm meg tarkómat. Észbe kapva lépek előrébb és tárom ki a valóban aprócska kávézó ajtaját Zsolna előtt. A pultos lány széles mosollyal köszön és integet mellé, biccenteni van időm, mielőtt elfordulna tőlem és már csinálná is a feketémet. A másik pultos fordul Zsolna felé várva a rendelését.
- Kérj mellé a málnás muffinból, nem bánod meg - hajolok lejjebb, ezáltal kicsit Zsolna feje mellé is, hogy szemügyre vehessem a sütemény kínálatot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871872#post871872][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.14. 17:28[/b][/url]

- Irigylem. Bár ha belegondolok, az enyém is beleférne... nincsenek akkora igényeim, mint a nagybátyámnak. Ő nem tudna lemondani a fényűzésről, én bármikor - mosolygok halványan, hisz én azt sose kértem, csak kaptam... és nem is érzem benne túl jól magam.
- Könnyen rátalált? Apu szerint nehezebb egy jó asszisztenst találni, mint egy feleséget... persze ő könnyen beszél, anyut is a család választotta... szerintem már megbánták - most az én arcomra is cinkos mosoly kerül, de a hangomban már nincs harag, tényleg azt hiszem, most egy oldalon állunk Wilheminával. És sokkal jobb így.
Persze most már azt is be kell vallanom, amit, de ahogy felnevet az engem is vigyorgásra késztet.
- Jó persze, nem nagy dolog... gondolja Ön. De feküdtem már Ispotályban is egy joghurtos szelet miatt - azért dacosan felszegem az állam, mert ez igenis komoly, csak lehet... kicsit túltoltam, amit nem mondom, nem szándékosan tettem.
- Látnia kellett volna az arcát. Mint aki azt várta, hogy az utca közepén vallok szerelmet - nevetek azért én is, közben az egyik kirakatot nézve, mert erről se bírok leállni. Mindent megnézek.
- És mégse úgy beszél róla, mintha már unná. Pedig dróton rángatják... Tényleg szereti a munkáját - állapítom meg hozzám mérten nagy bölcsen, majd mosolyogva lépek be a kávézóba.
Egy pillanatra megrökönyödök, hisz ezek szerint dr. Laines erre sűrű vendég, de aztán eszembe jut, és udvariasan köszönök.
- Lattét szeretnék, laktózmentes tejjel, és édesítőszerrel - adom le a rendelésem, közben hálát adva azért, hogy itt is lehet már így. Futottam még most is olyan helybe, ahol nincs laktózmentes.
A sütiket nézem, mikor megcsap a professzor illata. Akaratlanul borzongok meg, de próbálom leplezni, ahogy csak bírom, és nyugalmat erőltetni magamra.
- És egy málnás muffint... - nevetek halkan, némi zavarral karöltve.
- Ülhetünk az ablak mellé? - a kérdést persze a férfihez intézem, de olyan kérlelő tekintettel, amivel általában le tudom venni a lábáról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871874#post871874][b]dr. Reece Laines - 2024.01.14. 17:57[/b][/url]

Minden szavát elhiszem arról, hogy lemondana a fényűzésről, ha rendes életet élhetne. Valahogy én is így voltam ezzel annak idején, azonban hogy hagytam volna el anyámat és Reinát? Maximilian karmai között nem húzták volna sokáig.
- Mintha könnyebben beszélnél a szüleidről - osztom meg az első gondolatomat. - Vera talált rám. Előtte évekig kereste a neki megfelelő munkát, velem azonnal megtalálta a közös hangot, még ha nem is tetszenek neki az ügyfeleim. Értem dolgozik - hangomból egyértelműen hallható ki az őszinte szeretet. Verával sok mindenen keresztül mentünk már.
Ajkaimat összepréselve igyekszem visszatartani a nevetést. Kézfejemet érintem számnak, torkomat köszörülöm meg.
- Ha erre sor is kerülne egyszer, nem mondom, feladnád a leckét - felelem széles mosollyal, meg-megcsillanó tekintettel. Mit lehetne erre mondani, ami nem illetlen, a határokon belül van, mégis megtartom a humor vonalát? Ha nem mondok rá semmit lényegében.
- Nem hagyom magam annyira könnyen - támasztom meg tenyeremmel az ajtót, végül félfüllel hallom már csak, ahogy be is csukódik mögöttünk. A meleg azonnal megcsap, táskámat az egyik asztalra téve veszem le kabátomat és terítem karomra.
- Legyen kettő - egyenesedem fel, széles mosolyt villantok a pultosra, végül bólintok Zsolnának. Előre engedve őt foglalok helyet utána.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871877#post871877][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.14. 18:24[/b][/url]

- A szüleim. Biztos Ön is összezörren néha a húgával, de túlságosan szereti ahhoz, hogy haragudjon. Nem mondom, hogy tökéletes a családom, sőőőőt... de ők vannak nekem - megvonom a vállam, tényleg megenyhültem, mert elfogadtam, hogy ők ilyenek. És akárhogy is nézzük, az enyémek. És nem tudnak megbántani annyira, hogy lemondjak róluk.
- Vera... Reina... kész mázlista, hogy ilyen emberek veszik körül, de meg is érdemli, innen hallani, mennyire megbecsüli őt is - megmosolyogtat, hogy tényleg hallani a szeretetet a hangjában, még csak meg sem próbálja palástolni, pedig kapásból fel tudnék sorolni három embert, aki szemében ez gyengeség. Szerintem kimutatni az érzéseid sokkal bátrabb dolog, elrejteni bárki tudja, én is ezt teszem, muszáj, hogy ne találjanak rajtam fogást.
Szólásra nyitnám a szám, de pont beérünk, és lefoglal a hely. Azért látszik, hogy itt is úgy nézelődök, mint egy turista, mert egyszerűen nem így szokott működni. Kezdjük azzal, hogy apuval sose ülnénk be ilyen helyre...
Ezért is van az, hogy boldogan sétálok az ablak mellé.
- Sose ülhettem ablak mellé, akárhová mentünk, csak egy elzárt, vagy elkerített részben ettünk. Mintha nem is tudom, micsodák lennénk. Arról nem is beszélve, hogy már a kabátomat se vehettem le magam... az nagyon idegesít - ezért most büszkén teszem a székem háttámlájára, hogy aztán leüljek a professzorral szembe.
- Nem hiszek benne. A nagy szavakban - térek vissza halkan a témára, és elveszek egy pohár alátétet, amit közben a kezemben forgatom, és nézem, így könnyebb.
- Dominik is annyiszor mondta. Mikor kibékültünk, adtam neki valamit, amit már senki másnak nem fogok tudni - nyelek egyet, mert tudom, hogy ez is kényes téma.
- Három napra rá, már látom, hogy valaki mást fűz... ez az a nagy szerelem - most már tudok rajta nevetni, igaz gúnyosan és szárazon, de legalább megy. De ezt keserves napok előzték meg.
- És persze a família... mindenki szeret mindenkit, de amint a pár valamelyik fele elfordul, a másik fele szinte versenyez azon, ki irtózik jobban tőle - forgatom meg a szemem, mert így én hogy higgyek benne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871887#post871887][b]dr. Reece Laines - 2024.01.14. 19:03[/b][/url]

Halványan mosolyogva hallgatom szavait, nem szólok közbe. Utána sem reagálok semmit, csak egyszerűen örülök annak, hogyha nem is egyezik a szüleivel a nézetem, attól még szerető körben van a levitás.
Somolygok a bajszom alatt a Reinára és Verára érkező szavak hatására. Meg vagyok áldva ezzel a két nővel, de azért be kell látnom, hogy néha mindkettőtől a hajam hullik - mégis csak nők.
- Velem vagy, engedd el magad - fordulok kicsit oldalasan, kezemet teszem fel a szék támlájára, miközben az utcát fürkészem. Pillanatok múlva teszik le elénk a rendelt kávékat és muffinokat. Aprót biccentek mosolyogva, és figyelek tovább Zsolnára.
- Talán azért nem, mert még nem hallottad jó embertől - mosolyodom el halványan, ami kicsit megremeg, ahogy folytatja. Megköszörülöm torkomat, kávémat emelem inkább számhoz, hogy kortyoljak. Szemöldököm szalad kicsit ráncba, ahogy a forró ital érinti nyelvemet, de kitartok.
- Sajnálom, hogy ezt át kellett élned, de ne bánd - teszem le csészémet. - Okkal tetted azt, amit, Zsolna, a múlton pedig nem változtathatsz. Hiába rágódsz ezen, gondolj vissza rá szép emlékként, hiszen... az volt akkor és ott, nemde? - egyelőre az agyam nem dolgozta fel azt az információt, hogy milyen témáról beszélgetek egy diákommal az egyik törzshelyemen. Amihez semmi közöm. Nemhogy tanárként, de még férfiként sem kellene erről tudnom.
- Jönni fog egy olyan ember, akitől hiába fordul el bárki is, ki fog tartani melletted és te is mellette - billentem félre fejemet, kicsit behajlított ujjaimon támasztom meg halántékomat, ugyanúgy a szék támláján támaszkodva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871895#post871895][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.14. 19:17[/b][/url]

- Meg fogom tanulni, hogy kell - nevetem el magam, mintegy megfogadva, mert hát azért az nem olyan könnyű, mint neki. Ráadásul még arról sincs fogalmam, most milyen minőségben vagyunk itt. A tanárommal csak nem járok kávézni, családi barátnak se tudnám nevezni, hisz csak Berci ismeri... Így hát marad az én barátom. Az úgy jó lesz.
- Nem tudom, milyen az a jó ember... vagy van-e olyan. Csak azt tudom, hogy megkönnyebbültem, mert Bercinek igaza volt, azzal a kapcsolattal csak magamat temettem volna el - felsóhajtok, hisz ezen is szépen átrágtam magam. Hiába lett volna még millió kör, akkor is elém álltak volna egy nap, hogy valakihez hozzá kell mennem, aki nem az eridonos. Jobb így... lehet akkor sokkal jobban fájt volna.
- Persze, én tényleg szerettem őt - pislogok rá, mert efelől semmi kétségem. Annak ellenére sem, hogy most már a büszkeségem nem hagyná, hogy visszatáncoljak, és továbbra sem tartom élhetőnek azt a kapcsolatot.
- Tudja, szerintem ilyen ember nincs. Pedig ha tudnám, hogy így van, szembemennék a családommal miatta... - kortyolok a lattemból, amit persze meg is köszöntem, mikor kihozták.
- És Ön? A munka miatt nincs ideje egy kapcsolatra? Vagy csak jó így? - nehéz téma, de muszáj megtudnom, mert tényleg azt hittem, már rég házas.
- És azt mondja, ez a muffin jó? - szedem le félig a csomaglást, hogy bele tudjak harapni, közben végig a férfit nézve. És ahogy lenyelem az első falatot, el is mosolyodom.
- Ez tényleg isteni finom - még a szemem is felcsillan, és a kezdetleges óvatosság is eltűnik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871897#post871897][b]Eszterházy Kilián - 2024.01.14. 19:24[/b][/url]

- Az is érdekel, milyen műfajokat szeretsz még. Ezen felül bármi, amit szeretsz. - Volt ideje kicsit gondolkodni, és ha nincs is teljesen meggyőződve a dolog zökkenőmentességéről, már most sokkal nyíltabban kezeli az összeszokásukat, mint egy héttel ez előtt. Őszintén szeretné megismerni Bogit ezen a ponton, tisztába kerülni azzal, amit szeret és amiből inkább nem kér. Ehhez az is hozzátársul, hogy bátrabban bánik az apróbb, büntetlenebb gesztusokkal, szívesen hozza zavarba Bogit, ha arról van szó.
- Hidd el, néha hasznosak. - Még, ha erről más is a véleményük, valakinek kettejük közül a földön kell járni, hogy szükség esetén a másikat lerángassák a felhők közül.
- Eltaláltad. - Örül, hogy ilyen gyorsan célba ért az üzenete, ahogy Kirill lekérezkedése is Bogi öléből. Meg kell enni, milyen aranyos.
- Ha megtanítasz bowlingozni, mehetünk. - Teljesen jó programnak hangzik, majd úgyis megbeszélik a részleteket. Most viszont inkább ölbe veszi a tornászgyakorlatokat bemutatni készülő gyereket; Kirill látható nyafkasággal és kezdődő hisztivel honorálja, hogy nem engedik járkálni, de Kilián és a jól irányzott puszik egyelőre megmentik a helyzetet.
- Elkényeztetsz. Menjünk, mielőtt elkezd üvölteni, mert nem vagyok annyira jó bébiszitter, hogy gyorsan le tudjam nyugtatni. Szerintem eszik és utána ki is fog dőlni. - A legjobb dolog gondtalan egyévesnek lenni.

Egy órával és egy kávéval később ismét a pécsi lakásban vannak egy darab alvó gyerekkel az ölében. Bogit megkérte, hogy a babakellékes táskát hozza, ő maga pedig Kirillt benavigálja a hálószobába a jócskán agyonpárnázott, bebiztosított ágyba.
- Elhiszed, hogy ő az első ötünk közül, aki rendes szülői odafigyelést kap? Egy részem irigyli. - Elhalad Bogi mellett a konyhába menet, de arra még bőven futja, hogy egy újabb puszival honorálja a mai segítségét.
- Kérsz egy teát? Ha van még időd, elmesélhetnéd, hogy mit érdemes tudnom például a családodról azon túl, hogy a férfitagok hét lakatra zárnának. El leszek ásva a föld alá, ha valaha hazamegyek veled? -