Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Igazán jót tett nekem Toscana. Egészen odáig menekültem, miután itthon a feje tetejére állt minden. A családomnál nem voltam, sem a Holdfény utcában. Itt Pécsen húztam meg magam, de tudom, nem tart ez sem sokáig, a szünetnek mindjárt vége, és én még mindig egyre jobb ötletnek tartom azt a magántanuló státuszt. Nem való nekem az iskola.
Bercinek előadásai vannak, így bár megbeszéltük, mégis a netet bújom, hogy keressek egy címet. Először jól megdöbbenek, hogy Pécsen is van irodája, de aztán belátom, könnyebb lesz így. A szemébe se merek nézni, annyira megalázó csak visszagondolni is arra, mit műveltem. Viszont felszívtam, és biztos is vagyok abban, hogy több ilyen botlásom nem lesz. Főleg nem Dominikkal.
Szeretem Pécst, mivel a zakó a táskámban - miután újabb hálát rebegtem annak, aki kitalálta a tértágító bűbájt -, nyugodt szívvel járatom a tekintetem. Most nem zavar, hogy meglátnak... az sem, hogy megismernek. Az zavar, hogy az iroda utcája egyre közelebb van, az én magabiztosságom meg egyre csak csökken.
Ennek ellenére, határozottan lépek, majd mutatkozok be, és közlöm, hogy az ügyvéd urat keresem.
Le is ülök szépen, míg várnom kell. Elvégre időpontot nem foglaltam, annyira nem akartam túlzásba esni. Már ezt is annak érzem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871807#post871807][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.13. 21:45[/b][/url]

Igazán jót tett nekem Toscana. Egészen odáig menekültem, miután itthon a feje tetejére állt minden. A családomnál nem voltam, sem a Holdfény utcában. Itt Pécsen húztam meg magam, de tudom, nem tart ez sem sokáig, a szünetnek mindjárt vége, és én még mindig egyre jobb ötletnek tartom azt a magántanuló státuszt. Nem való nekem az iskola.
Bercinek előadásai vannak, így bár megbeszéltük, mégis a netet bújom, hogy keressek egy címet. Először jól megdöbbenek, hogy Pécsen is van irodája, de aztán belátom, könnyebb lesz így. A szemébe se merek nézni, annyira megalázó csak visszagondolni is arra, mit műveltem. Viszont felszívtam, és biztos is vagyok abban, hogy több ilyen botlásom nem lesz. Főleg nem Dominikkal.
Szeretem Pécst, mivel a zakó a táskámban - miután újabb hálát rebegtem annak, aki kitalálta a tértágító bűbájt -, nyugodt szívvel járatom a tekintetem. Most nem zavar, hogy meglátnak... az sem, hogy megismernek. Az zavar, hogy az iroda utcája egyre közelebb van, az én magabiztosságom meg egyre csak csökken.
Ennek ellenére, határozottan lépek, majd mutatkozok be, és közlöm, hogy az ügyvéd urat keresem.
Le is ülök szépen, míg várnom kell. Elvégre időpontot nem foglaltam, annyira nem akartam túlzásba esni. Már ezt is annak érzem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871842#post871842][b]dr. Reece Laines - 2024.01.14. 14:54[/b][/url]

Az új évi hajtás úgy robbant rám, mint eddig soha. A mai napra minden telefonos vagy baglyos időpontfoglalást áttettünk másnapra Verával, hogy az érdemi munkával tudjak foglalkozni. Az a pár ember, akiket évek óta képviselek, meghibbantak, és minden egyszerre kell: cégmódosítás cégmódosítás hátán, az egyiket perelik, a másik perelni akar, a következő lehet egy sikkasztással kapcsolatos büntetőügyben érintett.
Egy köteg pergament olvasva lépek ki az irodából, szemöldököm ráncolom értetlenségemben.
- Ezt és... ezt küldd vissza nekik aláírásra, mert elmaradt, ahogy a szerződés hatodik példánya is - kezdek bele, mielőtt elfelejtek mindent.
- Reece - szól közbe egyetlen Verám, de rá sem hederítek.
- Lehetőség szerint mindent tényleg aláírva küldjenek vissza, különben megint ülni fogunk fölötte fél évet, és nincs annyi időnk, ha olyan gyorsan szeretnék, ahogy eddig mindent - szavaimmal együtt teszem le sorba a pergameneket Vera asztalára. - Valamit még akartam... - kopognak ujjaim a falapon.
- Igen, befogni. Ülnek kint, téged keresnek. Egy lány - emelgeti meg szemöldökét felém a nő, amíg én pislogok rá. A fal túloldalán ügyfél ül, pedig... lemondóan sóhajtok és lépek ki a váróba, hogy arcomra üljön ki a megdöbbenés.
- Zsolna! Micsoda meglepetés - mosolyodom el őszintén. - Miben segíthetek? Kerülj beljebb - nyújtom ki karomat az irodám ajtaja felé, hogy kettesben beszélgethessünk. Csak abban reménykedem, hogy nem azért jött, mert ügyvédként kellek neki, így próbálom megtartani nyugalmamat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871844#post871844][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.14. 15:07[/b][/url]

Nem mondom, hogy nem ismerős a szituáció. Mikor a bátyámhoz, vagy apámhoz megyek, ugyanúgy ülök, és várok. Oda se szoktam időpontot kérni, épp ezért van, hogy hoppon is maradok, vagy épp csak egy sziára futja nekik. Főleg így év elején, mintha a pár nap nyugi után, kétszeresére gyorsulna minden, én meg örülhetek, hogy nem vagyok még része a gépezetnek.
Ahhoz képest mindennek érzem magam, csak boldognak nem, de arról már lemondtam. Nem hiszem, hogy megérdemlem. Türelmesen játszom a táskám cipzárjával, kismilliószor képzelve el, mit mondjak, miért vagyok itt. Felálljak, vagy ne álljak fel.. a hajam vajon hogy néz ki... apróságok, mégis gyomorgörcsöz okoznak.
- Sajnálom, hogy itt zavarom - ahhoz képest egyből ezek a szavak csúsznak ki a számon, és mellé a boci tekintet, ami mostanában egyre jobban megy. Lassan állok fel, és megyek az iroda felé, ahová dr. Laines mutatott, megejtve közben egy mosolyt az asszisztensének.
- Én csak... - kezdek zavartan turkálni a táskámban, ahogy csukódik mögöttünk az ajtó, majd már nyújtom is neki a zakóját.
- Ezt hoztam... köszönöm. Nem tartottam jó ötletnek az iskolába vinni - harapom be az ajkam, még csak tükörbe se kell néznem ahhoz, hogy tudjam a zavarom az arcomra is kiül.
- Tényleg nem tudok elégszer bocsánatot kérni, amiért akaratlanul is belevonódott... - sóhajtok fel, mert igazából ez a legnagyobb problémám. A profnak van így is épp elég baja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871848#post871848][b]dr. Reece Laines - 2024.01.14. 15:14[/b][/url]

- Nem zavarsz - felelem gondolkodás nélkül, amint becsukódott mögöttünk az ajtó. Bár Vera mindent tud általában, az ajtót azért csukom be, hogy Zsolna ne érezze magát feszélyezve.
Fenekemmel dőlök neki az asztalomnak, figyelve, hogy egyik kupacot se döntsem le. Annak szélén támaszkodom meg, amíg várom, hogy megtalálja a... a zakómat. Féloldalas mosollyal veszem el tőle.
- Köszönöm. Már el is felejtettem - felelem. Kicsit fel-le emelgetem a ruhadarabot, majd teszem le az egyik kupac tetejére. - Csak ezért nem kellett volna eljönnöd idáig. Jó lett volna az iskolában is - csóválom meg fejemet.
- Akkor ne tedd - kapom el tekintetét. - Nincs miért. Végül is, én mentem oda, hogy minden rendben van-e, úgyhogy... - vonom meg vállaimat. - Sikerült beszélned Dominikkal? - arcomra őszinte érdeklődés ül ki. Tényleg érdekel, hogy sikerült-e megbeszélniük, hiszen Zsolna sokat kockáztatott addig is a fiúért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871852#post871852][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.14. 15:25[/b][/url]

- Abban azért kételkedem. Látom itt is erős az évkezdés - nézem a kupacokat, mert valljuk be, lehetetlenség őket nem észrevenni, és persze megint rám tör a lelkiismeret furdalás. Pont az egyik diákja drámáira kíváncsi... mint bárki ennyi munka közepén.
Így hát nem is akarom húzni az időt, oda is adom neki, amiért jöttem, noha nem mondom, hogy nem nőtt a szívemhez az a ruhadarab, és nem pillantottam rá olyan szentimentálisan, ahogy az ember lánya képes. De hát. Az övé.
- Nem akartam ennél több kellemetlenséget Önnek - mosolygok rá őszintén, mert tényleg csak az hiányzik, hogy miattam magyarázkodnia kelljen.
- Persze. Ki is békültünk. Aztán elment szilveszterezni, és ahogy odaértem, hogy meglepjem, láttam, hogy valami idősebb nőt fűzött. Kidobtam - zárom inkább rövidre, mert nagyon nem akarok ebbe belemerülni. Elfelejteni akarom.
- Úgyhogy elmentem Toscanaba a rokonaimhoz, és suli kezdésig itt vagyok Pécsen Bercinél - azért a végére elmosolyodom, mert így mégis csak jobb, hogy nem azt hiszi, csak miatta jöttem ide.
- És Önnek? Jól teltek az ünnepek? - pedig igazán nem akarom feltartani, Merlin rá a tanúm, de egyszerűen érdekel. Nem tehetek róla.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871854#post871854][b]dr. Reece Laines - 2024.01.14. 15:34[/b][/url]

- Az egész év erős, csak nehezebb visszarázódni az ünnepek után - pillantok magam mellé. Elképzelni sem akarom, hogyha végeztem Zsolnával, Vera mit fog a nyakamba zúdítani.
Fejemet ingatom meg válasz gyanánt. Nincs titkolnivalóm a kollégáim és a diákjaim előtt sem, nem tervezek bujdosni, mert segítek Zsolnának - így kellemetlen helyzet sem alakulhat ki. Főleg, mert az egész életem kellemetlen helyzetek megoldásából áll.
- Sajnálom, hogy így alakult, kedvesem - szólalok meg halkan. - Találni fogsz mást - bólintok mellé határozottan. Ebben biztos vagyok: aranyvérűsége ellenére Zsolna nincs eltelve magától, intelligens és okos, lehet vele beszélgetni - az ő korában talán ezek már fontos szempontok lehetnek egy fiúnak is.
- Örömmel hallom, hogy kiszakadtál a hétköznapokból. Nos... jól. A kutyám velem hempergett az evések után, és mivel Reina mindent tökéletesre csinált, két ünnep között pedig elvittem Párizsba vásárolni - vakarom meg államat visszaemlékezve, halvány mosoly villan fel ajkaimon azonnal. - Kiruccanásnak terveztem, végül öt napot maradtunk - nevetek fel hangosan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871855#post871855][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.14. 15:46[/b][/url]

- El nem tudom képzelni, mennyire lehet. Ez azért ijesztő látvány. Mármint a papírok. Mind valakinek a problémája, ami bizonyára sokkal nagyobb, mint az én lányos hülyeségeim - vagy csak én látom túl szentimentálisan, és talán ezért sem lesz belőlem soha jó ügyvéd, hiába akarja annyira a családom. Nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy ember.. szülő.. testvér...
- Én is. Tudja, tényleg azt hittem, hogy Berci szavai hatnak rá, ha más nem is... - rámosolygok a férfira, mert hát ennek így kellett lennie, és azért nem fogok már itt a szőnyegen összeomlani. Volt jó pár napom arra, hogy legalább a látszatát fent tudjam tartani annak, hogy minden rendben.
- Majd a családom... ha lesz egy kis szerencsém nem valami vénembert, vagy pszichopatát... - semmi szarkazmus nem bújik meg a hangomban, tényleg csak az látszik, beletörődtem abba, hogy nekem ez lesz az utam, vagy legalábbis nincs kedvem szembe menni vele. Egyszer megtettem, milyen csodásan sült el nem?
- Párizs sajnos ilyen. Nekem is sűrűn hiányzik, életem legszebb két éve volt. Ha tehetném odaköltöznék. A boltok meg... a húgának úgy tűnik, remek ízlése van - nevetek vele halkan, mert most fenemód jól esik. Főleg, hogy nem kényszeredett, csak úgy jön.
- És semmi vad buli? Tűzijáték... - csóvalom a fejem, bár ha őszinte akarok lenni, valahogy ki se nézem belőle, hogy akkora party animal lenne, ahhoz túl nyugisnak tartom.
- Van még hely, ahová nagyon szívesen megy? A szülővárosa? Az hol is van? - csak úgy záporoznak a kérdések, és tényleg úgy pislogok rá, mint valami kíváncsi gyerek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871857#post871857][b]dr. Reece Laines - 2024.01.14. 15:55[/b][/url]

- Hagyjuk is ezt. Milyen volt Toscana? - kérdezek inkább vissza, ahelyett, hogy munkáról kezdenék el beszélni. Nincs kedvem, ha már a váratlan pihenés az ölembe hullik.
- Kértek kávét? - nyit be Vera váratlanul. Ajkaimat csukom össze, csak bólintok, így Zsolnára néz, hogy neki hozhat-e és, ha igen milyet. Vera és az ebédszünete mindig a lehető legváratlanabbul jönnek.
- Meghozta a döntését, nincs más teendőd, mint elfogadni - tudom mennyire egyszerűnek hangzik, de mennyire nehéz eszerint cselekedni. - A véleményem nem fejtem ki erről, hiszen ez az egyik oka, amiért ügyvéd lettem, így csendben maradok, ha nem bánod - fordítom el róla tekintetem. Vállam felett hátra pillantva nézek ki az ablakon, majd jön az ötlet.
- Vera! Hagyd a kávét! - kiabálok, majd sétálok is gyorsan utána. - Elmegyünk Zsolnával. Mára nem vagyok elérhető tovább. Holnap mindent befejezek, esküszöm - vigyorgok szemtelenül a nőre, akinek ugyan elnyílnak ajkai, de végül csak elhúzza a száját, megforgatja a szemeit és ott hagy. Ez könnyen ment, bár tudom, lesz böjtje holnap.
- Reina tökéletes - felelem halkan, arcomon lágy mosoly lesz, ahogy hangom mérhetetlen szeretetről tanúskodik. - Tehát... van kedved meginni velem egy kávét? - kapom magamra bőrkabátomat, várakozón tekintek a lányra.
- Londonba csak munka miatt járok, vagy anyám sírjához. Igazából... - fogom meg a táskámat az asztal mellől. - Mindenhova munka miatt járok - ami lássuk be, szomorú - ebben a húgomnak van igaza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871859#post871859][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.14. 16:09[/b][/url]

- A helyet imádom... a rokonokat kevésbé - ennek ellenére elvigyorodom, mert igazából őket is szeretem, csak sok volt a kéretlen tanács meg a megjegyzések... Persze a vélemény mindig ugyanaz. Anyámat valaki már eláshatná. De szerintem erről az összes rokonom így vélekedik, én pedig talán most először láttam azt, hogy engem óvott... Jó, tudom naiv vagyok, de jó ringatni magam ebben az illúzióban.
- Persze, köszönöm - túl gyorsan vágom rá, és legszívesebben a fejem fognám emiatt, de egyszerűen megint úgy érzem magam, mint karácsony este... vagy a bál estéjén, most is olyan könnyű minden.
- Pedig érdekelne. Kaptam már mindent, a "nem is értem, hogy gondoltad"-tól elkezdve, a "mert az úri igényeidnek nem felel meg senki"-n át, az "örülj annak, hogy nem vert meg"-ig - pislogok angyalian, ezzel is kis ízelítőt adva a családom... sokszínűségéből. Vagy hát nem tudom, ott az olaszoknál igazán furcsák az emberek.
A megjegyzés, amit az asszinteséhez intéz viszont belém fagyasztja a szót. Hiszen nemrég mondta, hogy mennyi a dolga, és ha nem is mondta volna... látszik. Így hát pislogás nélkül meredek.
- Persze, de igazán nem szeretném feltartani - teljesen meg vagyok szeppenve, és nagyon furcsa érzés kerít hatalmába, amit még csak nem is tudok mire vélni. Soha senkitől nem tapasztaltam azt, hogy ott hagyná a munkáját miattam. De hát csak nem miattam csinálja, biztos csak fáradt, és csak ki akar kicsit szakadni. Abban meg igazán segíthetek neki.
- Egyszer meg kellene próbálnia, hogy azt mondjuk... itt hagyja - bökök fejemmel a táskájára.
- Olyan reflexszerűen nyúl érte mindig, mintha legalább is tárgyalásra sietne... Zárja el, aztán üljön fel egy vonatra... még az ügyvédeknek is kijár ennyi - mosolyogva osztom meg vele a nézetem, és csak remélem, hogy ebből nem szűrődik le, mennyire figyelemmel kísérem, mert az meg esküszöm, hogy nem tudatos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871864#post871864][b]dr. Reece Laines - 2024.01.14. 16:43[/b][/url]

Simlisen mosolygok rá vissza, ahogy szóba jönnek a rokonok. Nekem szerencsére a temetésen kívül nem kellett találkoznom egyikkel sem - aznap is elég volt belőlük. Mindenkinek fájt a foga egy busás örökségre vagy annak egy szeletére, de köszönhetően már akkor is a remek ügyvédi érzékemnek, mindenki hoppon maradt, és Reina kapta az egészet.
- Sajnálom. Megtartom magamnak - annak ellenére is, hogy a hányinger kerülget a témától. Valahogy nekem is ilyenek rémlenek, amikor Maximilian próbálkozott nekem menyasszonyt keresni. Már csak visszagondolva is a hideg ráz: mind Maximiliantől, mind a menyasszonyok gondolatától. Hatalmas árat kellett azért fizetnem, hogy nekem se, de Reinának főleg ne kelljen ebben részt vennie.
- Nem teszed - igazgatom meg a kabátom, megvárom, míg Zsolna is felöltözik, ha esetleg neki vetkőzött volna várakozás közben. Kifelé menet pillantok Vera asztalára, amin egy üzenet vár: "Holnap kösd fel a gatyád. Én hozom az ebédet. Csók, Vera". Mondtam, hogy meg fogom szívni. Egy egyszerű szívet firkantok a papírra, azt ott hagyva fordulok Zsolna felé, végül nézek le a táskámra.
- Az egész életem benne van. Enélkül sehova nem indulhatok el - felelem nevetős hangon. Magam elé engedve a levitást zárok be minden ajtót pálcámmal, végül indulok kifelé az épületből.
- Kicsivel lejjebb van egy kis kávézó. Az megfelel neked? - csapódik mögöttem a bejárati ajtó. - Visszatérve: ügyvédként nemigen jár szabadidő, legalábbis az ügyfelek szerint. Ha tudnád hányan kerestek karácsonykor, vagy a két ünnep között, el sem hinnéd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871867#post871867][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.14. 16:57[/b][/url]

- Ugye tudja, hogy a hallgatása is egy válasz? - szűkítem össze a szemeim, viszont nem firtatom tovább, ha egyszer nem akar róla beszélni, nem hiszem, hogy bármivel is ki tudnám szedni belőle, vagy ki akarnám. Nem sok ilyen eset van, mikor valamit inkább megtart magának, alapjáraton nagyon sok mindenről tudok vele beszélgetni.
Még kifelé menet is próbálom feldolgozni a történteket, és magamra venni a kabátom, mert az azért időközben levettem, nem lett volna jó belemelegedni. Persze a gyomrom remeg, és furcsa mód izgulok, pedig szoktam én kávézóba járni, csak ez most mégis új.
- Az egész élete belefér egy táskába? - hangom döbbenten cseng, és tényleg nem tudom hová tenni. Még akkor is a táskáját bámulom, mikor ő az ajtókat zárja közben.
- Az asszisztense gyorsan fel tud szívódni - nem bírom megállni, hogy ne jegyezzem meg, és el kell nevetnem magam. Lehet, dr. Laines be se fejezte a mondatot, de már ajtón túl volt a nő.
- Tökéletes lesz - biccentek, holott tudom, azt várnák majd húzom a szám, pedig nem.
- Viszont... úgy érzem, ezt most már nem titkolhatom tovább - elhúzom a szám, és óvatosan pislogok a professzorra.
- Laktózérzékeny vagyok - oké, apróságnak tűnhet, de ha nekem tejjel adják, sima tejjel... egyből nem lesz apróság.
- De hát az nekik is karácsony... - persze hogy felháborodok, mert ezt sose fogom megérteni.
- Karácsonykor is csak a munkán jár az eszük? - rázom a fejem, mert azt sem tartom túl ideális családképnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871869#post871869][b]dr. Reece Laines - 2024.01.14. 17:09[/b][/url]

Szemeimet forgatom meg jól láthatóan, de ajkam szegletében bujkál a simlis mosoly. Nem fog belőlem kiszedni semmit, mert nem az én tisztem elmondani, hogy mennyire gusztustalannak tartom a családja viselkedését - és mióta az eszemet tudom, az ilyenek ellen küzdök.
- Igen, bele - vonom meg vállaimat pár pillanatig nézve a fekete bőrt. Pénz, iratok, pálca a zsebbe, mi kellhet még?
- Valószínűleg már össze volt pakolva, mikor bejött hozzánk. Gondolom ebédelni indult, csak közbeszóltam, hogy menjen haza inkább - nevetek fel én is. Vera soha nem ágált az ellen, hogy haza kell menni, hiszen neki is van dolga, mindössze tudja, hogy akkor az elkövetkezendő napokban neki kell engem egyben tartania. Mit is csinálnék nélküle?
Hirtelen torpanok meg, kicsit aggódva fürkészem arcát. Fél szemöldököm is megrebben, ahogy várom az információt, amit nem titkolhat el előlem ennél tovább. Mikor megérkezik az, gyomorból tör ki belőlem a nevetés.
- Megjegyeztem - mondom nevetős hangon tovább indulva. Másik kezembe lendítem táskámat, véletlen se üssem meg vele Zsolnát, így szabad kezemet dugom zsebembe.
- Nekik sürgős, megoldandó probléma, nekem munka - mosolyodom el. - Ez ilyen. A legtöbben már tudják, hogy hiába keresnek, miután közöltem, hogy szabadságon vagyok, nem fognak elérni - szerintük amúgy is egy földöntúli dolog az, hogyha az ügyvédjük szabadságon van - dörzsölöm meg tarkómat. Észbe kapva lépek előrébb és tárom ki a valóban aprócska kávézó ajtaját Zsolna előtt. A pultos lány széles mosollyal köszön és integet mellé, biccenteni van időm, mielőtt elfordulna tőlem és már csinálná is a feketémet. A másik pultos fordul Zsolna felé várva a rendelését.
- Kérj mellé a málnás muffinból, nem bánod meg - hajolok lejjebb, ezáltal kicsit Zsolna feje mellé is, hogy szemügyre vehessem a sütemény kínálatot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871872#post871872][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.14. 17:28[/b][/url]

- Irigylem. Bár ha belegondolok, az enyém is beleférne... nincsenek akkora igényeim, mint a nagybátyámnak. Ő nem tudna lemondani a fényűzésről, én bármikor - mosolygok halványan, hisz én azt sose kértem, csak kaptam... és nem is érzem benne túl jól magam.
- Könnyen rátalált? Apu szerint nehezebb egy jó asszisztenst találni, mint egy feleséget... persze ő könnyen beszél, anyut is a család választotta... szerintem már megbánták - most az én arcomra is cinkos mosoly kerül, de a hangomban már nincs harag, tényleg azt hiszem, most egy oldalon állunk Wilheminával. És sokkal jobb így.
Persze most már azt is be kell vallanom, amit, de ahogy felnevet az engem is vigyorgásra késztet.
- Jó persze, nem nagy dolog... gondolja Ön. De feküdtem már Ispotályban is egy joghurtos szelet miatt - azért dacosan felszegem az állam, mert ez igenis komoly, csak lehet... kicsit túltoltam, amit nem mondom, nem szándékosan tettem.
- Látnia kellett volna az arcát. Mint aki azt várta, hogy az utca közepén vallok szerelmet - nevetek azért én is, közben az egyik kirakatot nézve, mert erről se bírok leállni. Mindent megnézek.
- És mégse úgy beszél róla, mintha már unná. Pedig dróton rángatják... Tényleg szereti a munkáját - állapítom meg hozzám mérten nagy bölcsen, majd mosolyogva lépek be a kávézóba.
Egy pillanatra megrökönyödök, hisz ezek szerint dr. Laines erre sűrű vendég, de aztán eszembe jut, és udvariasan köszönök.
- Lattét szeretnék, laktózmentes tejjel, és édesítőszerrel - adom le a rendelésem, közben hálát adva azért, hogy itt is lehet már így. Futottam még most is olyan helybe, ahol nincs laktózmentes.
A sütiket nézem, mikor megcsap a professzor illata. Akaratlanul borzongok meg, de próbálom leplezni, ahogy csak bírom, és nyugalmat erőltetni magamra.
- És egy málnás muffint... - nevetek halkan, némi zavarral karöltve.
- Ülhetünk az ablak mellé? - a kérdést persze a férfihez intézem, de olyan kérlelő tekintettel, amivel általában le tudom venni a lábáról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871874#post871874][b]dr. Reece Laines - 2024.01.14. 17:57[/b][/url]

Minden szavát elhiszem arról, hogy lemondana a fényűzésről, ha rendes életet élhetne. Valahogy én is így voltam ezzel annak idején, azonban hogy hagytam volna el anyámat és Reinát? Maximilian karmai között nem húzták volna sokáig.
- Mintha könnyebben beszélnél a szüleidről - osztom meg az első gondolatomat. - Vera talált rám. Előtte évekig kereste a neki megfelelő munkát, velem azonnal megtalálta a közös hangot, még ha nem is tetszenek neki az ügyfeleim. Értem dolgozik - hangomból egyértelműen hallható ki az őszinte szeretet. Verával sok mindenen keresztül mentünk már.
Ajkaimat összepréselve igyekszem visszatartani a nevetést. Kézfejemet érintem számnak, torkomat köszörülöm meg.
- Ha erre sor is kerülne egyszer, nem mondom, feladnád a leckét - felelem széles mosollyal, meg-megcsillanó tekintettel. Mit lehetne erre mondani, ami nem illetlen, a határokon belül van, mégis megtartom a humor vonalát? Ha nem mondok rá semmit lényegében.
- Nem hagyom magam annyira könnyen - támasztom meg tenyeremmel az ajtót, végül félfüllel hallom már csak, ahogy be is csukódik mögöttünk. A meleg azonnal megcsap, táskámat az egyik asztalra téve veszem le kabátomat és terítem karomra.
- Legyen kettő - egyenesedem fel, széles mosolyt villantok a pultosra, végül bólintok Zsolnának. Előre engedve őt foglalok helyet utána.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871877#post871877][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.14. 18:24[/b][/url]

- A szüleim. Biztos Ön is összezörren néha a húgával, de túlságosan szereti ahhoz, hogy haragudjon. Nem mondom, hogy tökéletes a családom, sőőőőt... de ők vannak nekem - megvonom a vállam, tényleg megenyhültem, mert elfogadtam, hogy ők ilyenek. És akárhogy is nézzük, az enyémek. És nem tudnak megbántani annyira, hogy lemondjak róluk.
- Vera... Reina... kész mázlista, hogy ilyen emberek veszik körül, de meg is érdemli, innen hallani, mennyire megbecsüli őt is - megmosolyogtat, hogy tényleg hallani a szeretetet a hangjában, még csak meg sem próbálja palástolni, pedig kapásból fel tudnék sorolni három embert, aki szemében ez gyengeség. Szerintem kimutatni az érzéseid sokkal bátrabb dolog, elrejteni bárki tudja, én is ezt teszem, muszáj, hogy ne találjanak rajtam fogást.
Szólásra nyitnám a szám, de pont beérünk, és lefoglal a hely. Azért látszik, hogy itt is úgy nézelődök, mint egy turista, mert egyszerűen nem így szokott működni. Kezdjük azzal, hogy apuval sose ülnénk be ilyen helyre...
Ezért is van az, hogy boldogan sétálok az ablak mellé.
- Sose ülhettem ablak mellé, akárhová mentünk, csak egy elzárt, vagy elkerített részben ettünk. Mintha nem is tudom, micsodák lennénk. Arról nem is beszélve, hogy már a kabátomat se vehettem le magam... az nagyon idegesít - ezért most büszkén teszem a székem háttámlájára, hogy aztán leüljek a professzorral szembe.
- Nem hiszek benne. A nagy szavakban - térek vissza halkan a témára, és elveszek egy pohár alátétet, amit közben a kezemben forgatom, és nézem, így könnyebb.
- Dominik is annyiszor mondta. Mikor kibékültünk, adtam neki valamit, amit már senki másnak nem fogok tudni - nyelek egyet, mert tudom, hogy ez is kényes téma.
- Három napra rá, már látom, hogy valaki mást fűz... ez az a nagy szerelem - most már tudok rajta nevetni, igaz gúnyosan és szárazon, de legalább megy. De ezt keserves napok előzték meg.
- És persze a família... mindenki szeret mindenkit, de amint a pár valamelyik fele elfordul, a másik fele szinte versenyez azon, ki irtózik jobban tőle - forgatom meg a szemem, mert így én hogy higgyek benne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871887#post871887][b]dr. Reece Laines - 2024.01.14. 19:03[/b][/url]

Halványan mosolyogva hallgatom szavait, nem szólok közbe. Utána sem reagálok semmit, csak egyszerűen örülök annak, hogyha nem is egyezik a szüleivel a nézetem, attól még szerető körben van a levitás.
Somolygok a bajszom alatt a Reinára és Verára érkező szavak hatására. Meg vagyok áldva ezzel a két nővel, de azért be kell látnom, hogy néha mindkettőtől a hajam hullik - mégis csak nők.
- Velem vagy, engedd el magad - fordulok kicsit oldalasan, kezemet teszem fel a szék támlájára, miközben az utcát fürkészem. Pillanatok múlva teszik le elénk a rendelt kávékat és muffinokat. Aprót biccentek mosolyogva, és figyelek tovább Zsolnára.
- Talán azért nem, mert még nem hallottad jó embertől - mosolyodom el halványan, ami kicsit megremeg, ahogy folytatja. Megköszörülöm torkomat, kávémat emelem inkább számhoz, hogy kortyoljak. Szemöldököm szalad kicsit ráncba, ahogy a forró ital érinti nyelvemet, de kitartok.
- Sajnálom, hogy ezt át kellett élned, de ne bánd - teszem le csészémet. - Okkal tetted azt, amit, Zsolna, a múlton pedig nem változtathatsz. Hiába rágódsz ezen, gondolj vissza rá szép emlékként, hiszen... az volt akkor és ott, nemde? - egyelőre az agyam nem dolgozta fel azt az információt, hogy milyen témáról beszélgetek egy diákommal az egyik törzshelyemen. Amihez semmi közöm. Nemhogy tanárként, de még férfiként sem kellene erről tudnom.
- Jönni fog egy olyan ember, akitől hiába fordul el bárki is, ki fog tartani melletted és te is mellette - billentem félre fejemet, kicsit behajlított ujjaimon támasztom meg halántékomat, ugyanúgy a szék támláján támaszkodva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871895#post871895][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.14. 19:17[/b][/url]

- Meg fogom tanulni, hogy kell - nevetem el magam, mintegy megfogadva, mert hát azért az nem olyan könnyű, mint neki. Ráadásul még arról sincs fogalmam, most milyen minőségben vagyunk itt. A tanárommal csak nem járok kávézni, családi barátnak se tudnám nevezni, hisz csak Berci ismeri... Így hát marad az én barátom. Az úgy jó lesz.
- Nem tudom, milyen az a jó ember... vagy van-e olyan. Csak azt tudom, hogy megkönnyebbültem, mert Bercinek igaza volt, azzal a kapcsolattal csak magamat temettem volna el - felsóhajtok, hisz ezen is szépen átrágtam magam. Hiába lett volna még millió kör, akkor is elém álltak volna egy nap, hogy valakihez hozzá kell mennem, aki nem az eridonos. Jobb így... lehet akkor sokkal jobban fájt volna.
- Persze, én tényleg szerettem őt - pislogok rá, mert efelől semmi kétségem. Annak ellenére sem, hogy most már a büszkeségem nem hagyná, hogy visszatáncoljak, és továbbra sem tartom élhetőnek azt a kapcsolatot.
- Tudja, szerintem ilyen ember nincs. Pedig ha tudnám, hogy így van, szembemennék a családommal miatta... - kortyolok a lattemból, amit persze meg is köszöntem, mikor kihozták.
- És Ön? A munka miatt nincs ideje egy kapcsolatra? Vagy csak jó így? - nehéz téma, de muszáj megtudnom, mert tényleg azt hittem, már rég házas.
- És azt mondja, ez a muffin jó? - szedem le félig a csomaglást, hogy bele tudjak harapni, közben végig a férfit nézve. És ahogy lenyelem az első falatot, el is mosolyodom.
- Ez tényleg isteni finom - még a szemem is felcsillan, és a kezdetleges óvatosság is eltűnik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871901#post871901][b]dr. Reece Laines - 2024.01.14. 19:44[/b][/url]

- Azt senki nem tudja, csak érzi - mosolyodom el mindentudóan. Halkan hümmögök következő szavaira, az ablak felé fordítom fejemet, ahogy gondolkodom a megfelelő válaszon. - Gondolj arra, hogy most talán könnyebb volt, mint később lett volna, ha már ott tartasz, hogy el kell engedned - bár nem vagyok abban biztos, hogy ez így megállja a helyét. Elengedni a szerelmed minden helyzetben végtelenül nehéz lehet. Törékeny dolog ez, amit óvni kell, hiába jó vagy rossz az időzítés - csak azt tudjuk befolyásolni, mennyire fáj akkor és ott.
- Nem tudhatod mikor jön el. Lehet húsz év múlva, lehet már a következő hónapban - fogom meg ismét csészémet. Aprót kortyolok a gőzölgő kávéból, egyetlen pillanatra hagyom csupán, hogy a meleg ital átjárja minden porcikámat. Nem is tudnám tovább hagyni, hiszen ismét témánál vagyunk.
- Nyitott vagyok egy kapcsolatra, csak a megfelelő ember várat még magára - Reina szerint nem lehet elég válogatós az ember, de ilyen idősen már, ilyen karrierrel és sikerrel a háta mögött az ember már kicsit megülne. Idő kellett hozzá, de arra is rájöttem, hogy nem egy éjszakás kalandokban találom meg azt a nyugalmat, amit keresek.
A csésze fölött mosolyodom el, arcát fürkészem mézbarna tekintetemmel, miközben beleharap a muffinba. Nem engedem a pillantását, a reakciót várom: ami pontosan úgy érkezik és akként, amire számítottam.
- Nem vernélek át - felelem elégedetten.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=871923#post871923][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.14. 20:32[/b][/url]

- Ez olyan elcsépeltnek hangzik - próbálom kicsit az agyát húzni, de belekötni persze nem tudok, csak megint ott tartok, hogy az érzések. Mennyivel jobb lenne, ha nem lennének, ha mindenki valóban olyan porcelán és üres lenne, mint akinek láttatni akarja magát... könnyebb lenne.
- Én magam is erre jutottam... - biccentek, újabbat kortyolva a meleg folyadékból, de egy percig sem hagyom, hogy elvegye a kedvem a Dominikról való beszélgetés. Sőt már annak is örülök, hogy tudok róla beszélgetni, még akkor is, ha belül megint letörik egy darab... a nagynéném szerint fog még több is, és ez így van rendjén.
- És Önnek is el fog jönni, lehet húsz év múlva, lehet a jövő hónapban - őszintén mosolygok rá, mert biztos vagyok benne, hogy ő is meg fogja találni a megfelelő embert, a kérdés csak annyi, hogy az illető elég jó lesz-e hozzá. Mondania sem kell, mégis tudom, hogy sok és rosszabb dolgon ment keresztül, mint én... és annak ellenére lett ilyen ember, ha valaki igazán megérdemli, hogy boldog legyen, akkor az ő.
Eleinte tényleg óvatosan harapok a muffinba, de annyira kellemes a csalódás, hogy szerintem megint gyerekesen viselkedem.
- Tudja, ez az, amit bármikor hezitálás nélkül én is el tudnék mondani. Pedig nekem nehéz dolog a bizalom, nagyon nehezen bízok meg másokban, de soha... egyszer se fordult meg a fejemben, hogy ártana nekem - és ahogy kimondom, kicsit még én is megdöbbenek ezen, és most én nézek ki az ablakon. Eddig nem mertem, de most még el is időzik a tekintetem, mert annyira furcsa látni, hogy odakint javában zajlik az élet, miközben itt bent számomra megállt az idő. És nagyon szeretem ezt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872046#post872046][b]dr. Reece Laines - 2024.01.16. 12:06[/b][/url]

- Tényleg az. Általában a legsnasszabb dolgok mindig igazak. Nagyon rossz volt belátnom, de így van - somolyodom el bajszom alatt. Ügyvédként elismerni azt, hogy minden úgy van, ahogy pár egyszerű mondás mondja, szörnyű felismerés volt.
- Nem szép dolog a saját szavaimat felhasználni ellenem - nevetek fel jóízűen. Ügyes húzás volt, még ha nem is feltétlen értek ezzel egyet. Kicsit olyan, mintha az akkor adandó lehetőséget elrontottam volna, és soha többet nem lesz alkalmam ugyanolyat találni. Megnyugtatott a közelsége, nem is tűnt minden olyan szétszórtnak akkoriban, mint most tűnik. Halk sóhaj hagyja el tüdőmet, mégis csillanó barnákkal pillantok fel a lányra.
- Köszönöm, Zsolna - pillantásom lágyan pihen arcán, ahogy a napsugarak törnek utat maguknak a házak között, minimálisan hunyorítok be, hogy ne égjen ki a szemem. Reina imádná ezt a pillanatot: ilyenkor látszik a legjobban szemem igazi színe.
A levitás reakcióját észrevéve vigyorodom el szélesen. Kezemet veszem le a támláról, az asztalra könyökölve támasztom meg arcomat tenyeremben.
- Tudod... - szólalok meg halkan, arcát fürkészve. - Nem gondoltam volna annak idején, hogy valóban ilyen bizalmi kapcsolat lesz kettőnk között.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872049#post872049][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.16. 12:37[/b][/url]

- Erre szokták azt mondani, hogy a régi öregek tudtak valamit - persze megértem, sőt. Tiszta szerencsés vagyok, hogy Jeromos dédapa még él.
- A dédnagyapám... a gróf... nem hiába ül annyira meginghatatlanul a trónján.. néha nagyon ijesztő tud lenni. Kiskoromban megtanított sakkozni, azóta se tudtam legyőzni - nem nagyon beszélek a grófról sem, nem azért mert nem lenne mivel büszkélkedni, nemes egyszerűséggel tartok tőle, és ez érezhető a hangomban, de ha a professzor a bátyámmal, vagy épp a nagybátyámmal beszélne, tőle is ezt a reakciót kapná.
- De ha már egyszer olyan jól megfogalmazta, vétek lett volna kihagyni - mosolygok rá cinkosan, de csak mert inkább hallgatom a nevetést. Nagyon jó hallani, főleg hogy nem kell tennem érte semmit, és látom, tényleg jobb a kedve. Teljesen más, mint az előbb ott bent, és remélem kicsit segít is neki, hogy elkényszerült a munkából.
- Még mindig nekem van mit megköszönnöm, de már így is olyan hosszú a lista, hogy egy hét se lenne elég a hálálkodásra - nagy szemekkel mondom ezt neki, arcomon pedig tényleg ott az a hála, amit érzek. Tudom, ha Ő nem lenne, én se üldögélnék itt... nem lenne bátorságom.
Túlságosan leköt a kinti világ, az hogy az emberek rohannak, valaki idegesen gesztikulál, miközben a telefonba beszél, és én meg itt ülök nyugodtan a melegben... ez annyira furcsa, de jó érzés, szeretek az ablak mellett ülni.
- Én sem. És sokszor bűntudatom is van miatta... - elhalványodik a mosolyom, ahogy megkeverem az italt.
- Velem... velünk nem életbiztosítás bármilyen viszonyban is lenni, és kicsit tartok tőle, hogy ezt Ön is hamar megfogja tapasztalni - grimaszolok egy aprót, ahogy csak arra gondolok, hányan megtapasztalták már. Valahogy mind bekerültek, és elnyelődtek... nem szeretném, hogy dr. Lainest is maga alá temesse egy Bánffy hullám.
- És ezt nem értette meg Dominik sem, pedig esküszöm, nem dobálóznék ekkora szavakkal, ha nem tudnám, nincs mögöttük a valóság, ami még csúnyább - sóhajtok fel, mert azt is tudom, hogy az eridonos fiúval ellentétben az előttem ülő férfi, tényleg megérti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872141#post872141][b]dr. Reece Laines - 2024.01.17. 17:00[/b][/url]

- Majd eljön annak is az ideje - valahol irigylem az olyan embereket, akiknek megadatott, hogy a családjuk körében nőjenek fel. Még akkor is, ha kicsit merevebben - mégis megtanították őket sakkozni gyerekkorukban.
- Igazán befejezhetnéd a hálálkodást. Apropó... Alberttel sikerült megbeszélnetek mindent? - sandítok rá a csészém fölül, amiből az utolsó kortyot iszom ki. A csészét teszem a tányérra, azt arrébb tolva húzom magam elé a muffint, amibe azonnal bele is harapok. Szalvétát tartok állam alá.
- Meredekebb dolgokkal is kellett már szembe mennem, mint a Bánffy-k - szólalok meg a falat lenyelése után. - Ha bármi történne, nyugodtan keressen a családod is, állok elébe. Segíteni is tudok talán - mosolyodom el szélesen. Egy magyar aranyvérű családtól sem áll meg bennem az ütő - szögezzük le, hogy a külföldiektől sem. Elég volt abból, hogy azért, mert tiszta vér csörgedezik az ereinkben, azt hisszük, mások vagyunk. Nem vagyunk. És ha a Bánffy-knak a fülébe jut a hozzáállásom, hogy a lányuk keresi a társaságomat, tárt karokkal várom őket, hogy megbeszéljük.
- Olykor a valóság sokkal ridegebb, mint azt hinnénk. Tényleg a helyes döntést hoztad meg, ha úgy érzed - bólintok. - Ne kételkedj magadban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872207#post872207][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.18. 08:50[/b][/url]

- Nem szeretném. Ha kiderülne, hogy a dédi nem valami misztikus mindent tudó, csalódnék... Sokan félik és okkal, de tiszteljük, és lehet akármilyen, lehetnek erősen megkérdőjelezhető döntései, azért nem elhanyagolható, hogy egy igencsak terebélyes családot tart kézben. Ha nem lenne, akkor lenne valódi káosz - nem érzem, hogy ezzel bármi újat, vagy olyat mondanék, ami nem lenne így is nyilvánvaló. A grófot mindenki ismeri, vagy legalább hallott róla, és azt bármikor írásba adom, hogy a pletykák nem alaptalanok.
- Sose lesz egy kedves, őszülő vénember, aki megfáradt, és csak a családjának él, de szeret minket... a maga módján - és tényleg isteni ez a muffin, kicsit csalódottá is válok, hogy olyan hamar elfogyott, emlékeztet arra, hogy az idő is telik, azt pedig végképp nem szeretném. Nagyon jól érzem magam.
- Többé kevésbé. Hatalmas ostobaságot vett a fejébe, és nem tágít mellőle, hiába próbálom én meggyőzni, hogy most először becsapták a szenzorai - nagy szemekkel nézek a profra, de nem akarok többet mondani, mert az megint olyan lenne, amiről nekünk nem lehet beszélgetnünk, és ezt nekem egyre nehezebb szem előtt tartani, szóval, ha sikerül, akkor én tíz körömmel ragaszkodok hozzá.
- András Krisztián nehezebb eset volt. Tajtékzott, mert méltatlanul viselkedtem. Nem tudom elítélni, igaza volt - tényleg ezerszer megbántam már azt a pofont, és megértem, hogy a legidősebb bátyámat nem érdeklik az okok. Nem nyilvános helyen kellett volna. Nem annyi szem láttára.
Közben valahogy ott felejtődik a tekintetem, nem tudom nem végignézni, ahogy beleharap a muffinba. Szinte azonnal nyúlok a lattémért, mert nem elég, hogy a torkom kiszárad, de pár fokkal melegebb is lett hirtelen, csak bízom abban, hogy ebből ő semmit nem vesz észre.
Nem pislogok, arcomra ráfagy a hitetlen kifejezés, ahogy a szavait hallom. És úgy mondja őket, hogy biztos vagyok benne, tudja, hogy én az előbb miről beszéltem. És még csak meg se rezzen.
- Tudja... - nem bírom ki, felszakad belőlem egy száraz nevetés, és még a fejem is megrázom, mert mit számít már.
- most igazán sajnálom, hogy a tanárom. Ha nem lenne, még azt a vallomást is megfontolnám. Így viszont... csak reménykedek abban, hogy olyas valaki fog az utamba kerülni húsz év, vagy egy hónap múlva, amilyen Ön is - és nem, egyáltalán nem gondolom, hogy ezzel bármi rosszat mondtam volna, vagy illetlent. Én csak... őszinte vagyok.  És mint egy végszóra, a lattém maradékát is eltüntetem, de végig az arcát nézem. Nem érzem zavarban magam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872234#post872234][b]dr. Reece Laines - 2024.01.18. 13:50[/b][/url]

- Van is mire büszkének lennie valószínűleg - felelem apró mosollyal. Örülök annak, hogy rám nem került ilyen feladat: kézben tartani a Laineseket alapból is hálátlan lenne, hát még a hozzájuk tartózóakat. Pedig Maximilian után én lettem volna a soros.
- Remélem ő is azt mondta, hogy helyesen döntöttél. Kellemetlen, ha az embert elbizonytalanítják egy neki fontos döntésben - gondolkodom el kicsit. Bár engem nehéz elbizonytalanítani, már a munkámból adódóan is, de nem egyszer történt már meg, hogy éreztem a talajt a lábam alatt inogni egy-egy ügy kapcsán. Az ember soha nem lehet elég biztos magában, azonban úgy vélem, vannak olyan dolgok, amikhez foggal-körömmel ragaszkodhatunk. Mint Zsolna döntése Dominikkal kapcsolatban.
- Lehetséges, hogy az volt, ámbár részemről csak egy reakció volt egy másik méltatlan viselkedésre - tartom kezemben a megkezdett muffint. Nem figyelek a levitásra, így elkerüli a figyelmem, hogy hirtelen zavarban lesz - és valljuk be, ez így van jól.
Halkan hümmentve esik tekintetem arcára. Letörök egy darabot a megkezdett muffinból, ami egyben a reggelim is, és türelmesen fürkészem vonásait, bár belátom, a nevetés kicsit meglep. Értetlenségem arcomra is kiül - és a szavaival csak még inkább egyértelműek lesznek.
- Zsolna... - rázom meg fejemet óvatosan, a süteményt teszem le, sarkalnám arra, hogy ne folytassa. Lelki szemeim elé villan be a Kakasival történő beszélgetés. Aprót sóhajtok, a szalvétával törlöm meg a számat, mielőtt megszólalnék ismét. - Jól esik, amit mondasz, azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a diákom vagy, és nagyjából tizenhárom év van köztünk. Lehet tizennégy is megvan már - mosolyodom el halványan, tekintetem sütöm le egy pillanatra, mielőtt visszanéznék rá.
- Visszakísérlek az egyetemhez - jelentem ki és egyetértést vagy ágálást sem várva húzom fel dzsekimet, majd viszem vissza a piszkos tányérokat és poharakat. Amíg Zsolnára várok kérek elvitelre a muffinból és indulok az egyetem felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872245#post872245][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.18. 16:36[/b][/url]

Soha nem gondoltam még Dr. Laines mellett arra, hogy valaminek nem kellene elhagynia a számat. Túlságosan megszoktam, hogy vele tényleg bármiről beszélhetek anélkül, hogy hülyeségnek kellene gondolnom, vagy rájönni, hogy jobb lett volna, ha meg sem szólalok. Ezt most érzem először, most hogy látom az arcát. Hallom ahogy csendre int, de.... a szavak csak kicsúsznak, és ami még rosszabb, vissza se akarom szívni őket. Még most sem gondolom, hogy annyira rosszat mondtam volna.
- És ezzel tisztában vagyok - biccentek is, előveszem a komolyabbik felem, mert tudom, hogy viccesnek ez egyáltalán nem vicces. Nem is szólok semmit arra, hogy kísér, épp csak magamra veszem a kabátom és illedelmesen elköszönök.
- Mostanában nem csak határokat, de úgy érzem, a türelmét is feszegetem - jegyzem meg már odakint, de még mindig kedvesen mosolygok.
- Kérem felejtse el, amiket mondtam, és tudja be a kamaszodó hormonoknak - és tényleg kérem, ráadásul hatalmas szemekkel, mert nem akarom, hogy emiatt már ne legyen a bizalmasom.
És el is indulok, mert túl önző vagyok ahhoz, hogy megkérjem, hogy ne kísérjen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=872369#post872369][b]dr. Reece Laines - 2024.01.20. 11:17[/b][/url]

Hogy igaza volt-e Kakasinak? Természetesen. Hogy tudtam-e, hogy igaza van/lesz? Hogyne. Egyszerűbb volt azonban - egészen eddig - abban a tudatban élni, hogy csak és kizárólag kamaszkori crushoknak vagyok a céltáblája, amik komolyan vehetetlenek, hiszen csupán crushok.
Eddig tartott. Egészen pontosan addig, amíg Zsolna a kérésem ellenére is folytatja és kimondja azt, amit nem szabadna.
A pultnál fizetek, rámarkolok a muffinokat rejtő zacskókra és indulok el.
- Felejtsük el - biccentek aprót, mintha az elmúlt percek nem arról szóltak volna, hogy fogok ebből kimászni, ha bárkinek is a fülébe jut. Tudom, hogy indult már el pletyka, nem véletlen a látogatás Kakasinál is, ugye, ám ez már kézzelfoghatóbb. Gondterhes arccal köszönök el a levitástól, és amint látótávolságon kívül van fordulok sarkon és indulok haza.
A zacskókra pillantok le: az egyiket neki szántam. Nem fordulok vissza, nem jelzem neki, csak sétálok tovább, hogy minél előbb hazaérhessek.