Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Rothman Anton

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Zsebre vágott kézzel, dudorászva járom a folyosókat. Jobban mondva igazából dolgozom, még ha ez nem is látszik. Van még mit elintézni, és hát a végső hajrá az mindig megy. Nade erről bővebben majd később! Lényeg a lényeg, o-lábaimnak köszönhető, jellegzetes lépteimmel a tanoda falai közt bandukolok. Rajtam farmer, ingpóló és zakó. A szokásos összeállítás. Odaköszönök vagy éppen odamorgok egy-egy engem kedvesen üdvözlő diáknak, vagy kollégának. Ez utóbbiak már kevés ideig azok. Kis lúzerek. De erről majd tényleg később...
Bekanyarodok arra a csupa F betűs folyosóra. Persze, nem kell rosszra, vagy legalábbis vulgáris kifejezésekre gondolni. Csak mi varázslók imádjuk az alliterációt és ha valami Ffel kezdődik, akkor minden más szónak is Ffel kell kezdődnie és kész. Mert az úgy menő meg hangzatos. Így van ez a Fecsegő Fridák Festményes Folyosójával is, amit persze tök nem így hívnak, de az nem számít. Mondjuk azt nem tudom, miért erre jöttem most, amikor erre épp semmi dolgom. Már első alkalommal megtanulhattam volna, mi merre van, és igazából tudom is, csak néha jól esik hülyének tettetni magam. Mert igen, nekem azt tettetni kell. Egy géniusz vagyok, nem tehetek róla. Minden esetre nem most fogom elkezdeni bemutatni és csillogtatni a tájékozódási képességeimet, hiszen... mostmár minek erre a pár napra? Nade azt mondtam, erről majd később.
Egy sóhajjal nézek körbe a freskókon, amelyeket igazából nem is kéne látnom, hiszen nem erre kellett volna vennem az utam, de ha már itt vagyok, leállok néhány pillanatra, megszemlélni a pletykás hölgyeket. Azonban csakhamar elterelődik a figyelmem egy papírjait szétszóró leányzóra, aki... ó! Szemeim felcsillannak.
- Hé, Han Solo, te máris itt? - szólítom meg a kölyköt, akit csak hátulról meg némileg oldalról látok most, ráadásul a tincsei az arcába lógnak, éppen ezért tökéletesen összetévesztem valaki mással. Ebben a derűs, de totálisan téves meggyőződésben haladok felé, miközben előveszem pálcámat és pár intéssel segédkezem a papírok padlóról való felhalászásában. Jogos a kérdés, hogy: ez egy auror? Ilyen szégyenteljes megfigyelőképességgel? A válasz: igen. Ráadásul a legjobbak egyike. Hát fiam, ez van. De különben simán csak szórakozott vagyok néha, ennyi az egész. Igazán kijár nekem olykor. A rossz bácsik is sokat panaszkodnak rám, noha ők pont azért, mert túl jó vagyok a felismerésekben és következtetésekben. Úgyhogy csitt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Rothman Anton

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Ó, itt tévedés történt. Ez az illető mégse az, mint akire én gondoltam. Noha nem véletlen gondoltam rá, akkor sem ő az. Nem baj, ettől függetlenül a segédkezést folytatom, és amint minden papírt a kezemben tudok, odacsapom a lányka orra elé, aztán meg elrakom a pálcámat, hogy kezeimet visszavághassam a zsebembe, zakómat hanyagul félresöpörve az útból.
- Szevasz! Nos szívesen... - köszönök vissza meg biccentek.
- És bocs az előbbiért, tudod, összekevertelek valakivel. - magyarázom, kikapva egyik kezem a gatyám zsebéből, hogy legyezgethessek vele beszéd közben, mint aki doxykat pofozgat, aztán meg szívok egyet orromon. Fejem oldalra biccentem, kendőzetlenül méricskélve a diákot.
- Hanna lányom is nemsokára a Bagolykőbe fog járni. Azt hittem, ő vagy. - mutatok rá a navinésre amolyan gengszter stílusban, hogy igen, őt kevertem össze a gyerekemmel, és emiatt illettem egy Star Wars karakter nevével. Hanna, Han, Han Solo, Hanta Girl, Hanuka... elég széles a repertoárom, ami az idétlen és idegesítő beceneveket illeti. Mondjuk az én kölyköm jókat derül rajtuk, megkockáztatom, szereti őket. Ugyanolyan lökött, mint az apja.
- Hátulról egy az egyben. - mutatok rajta végig, tovább kalimpálva kezeimmel.
- Hogy hívnak? - kérdezem meg tőle szimplán, és közelebb lépek hozzá, jócskán a személyes terébe tolakodva. Egyáltalán nem zavartatom magam, hogy menni készült. Ugyan, mikor zavart engem bármi ilyesmi? Különösen, hogy mit akar valaki más, aki nem én vagyok. Úgyse tudják, mi kell nekik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Rothman Anton

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Visszahúzódó kis navinésnek tűnik a szentem, ettől függetlenül még elég karakán. Nem hiszem, hogy sok barátja lenne, vagy hogy -akármilyen helyes- megválasztanák bálkirálynőnek, már ha nálunk volna bármi ilyesmi a banketteken, bálokon. A neve viszont tökéletesen passzol hozzá. Ugyanolyan jelentéktelennek tűnő, mint ő maga.
- Ó, akkor nem fogtam annyira mellé. - vigyorodok el a magam rémes módján, ami sokkal inkább még egy lépés távolságra ösztönöz mindenkit, semmint közelebb vonzaná elragadó személyemhez. Valahogy úgy mosolygok, mint egy kalóz kapitány, aki éppen bökdös kifelé a pallóra a kardjával. És jut eszembe: kalóznak öltöztem halloweenkor. Ezt a szerepet rám szabták, teljes mértékben.
- Ja, csak kérdeztem. Biztos szakmai ártalom. - vonok vállat a kérdésre, szinte mentegetőzve, koránt sem felháborodva. Úgy tűnik, Annamária azok közé az emberek közé tartozik, akik néha belekötnek a megszokásba. Az ilyesmit én meg baromira értékelem. Jogos. Minek kérdezem a nevét? Hát kifejtem neki, ha gondolja, miért magyaráztam szakmai ártalommal. Úgy fest, fogalma nincs, én ki vagyok. Esznek-e vagy isznak. Nem ajánlom ám egyiket se senkinek!
- Elkísérlek egy darabon. Passzold ide! - ajánlom szolgálataimat lovagiasan, azonban az már egyáltalán nem foglalkoztat, a hölgy szeretne-e élni ezzel. Szinte kikapom a kezéből a köteg papírt, amit cipel.
- Arra? - mutogatok abba az irányba, amerre az imént igyekezett volna elfele. Közben meg már lépek is ki. Ha velem akar jönni, ha nem, a cuccai nálam vannak, úgyhogy kénytelen lesz. Mivel egyáltalán nem ott vagyok most, ahová tartottam, felcsaphatok akár kéretlen irathordozónak, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Rothman Anton

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

A fiú végre felfogja, hogy nem játék. Valószínűleg az erőnek erejével visszatartott krokodilkönnyek ébresztik rá, hogy ez bizony nem játék. De még mennyire, hogy nem az. Ha tudná, valószínűleg már kiszaladt volna a világból, de ahelyett inkább elküldöm egy tégelyért. A tüneteimet kell enyhíteni... mit is olvastam róla? Mi volt Jenny-nél is az elsődleges cél? Nehezen forog az agyam, gondolkodva veszem el a krémet. A tünetek enyhítése, igen és... és... megvan. Fulladás. A leggyakoribb gond, hogy mire kész lenne a bájital, a páciens nem kap levegőt és megfullad. Fulladás. Erre kell odafigyelnem. Mennyivel könnyebb lenne, ha még koncentrálni is tudnék!
De most felhúzom a felsőm, hogy bekenhessem a krémmel a hólyagokat. Többen vannak, mint voltak, amikor legutóbb néztem. De majd megáll és visszahúzódnak... remélhetőleg reggelre minden rendben lesz. Nagy levegő, még egy, semmi baj. Nincs baj. Igazából nincs semmi baj. Csak le kell nyugodnom és végigcsinálni ezt az egészet.
- És imádkozz is, hogy ne láss soha többé. - Adom neki jó tanácsom és nem is tudná, mennyire bölcsen szóltam. De akkor sem engedem, hogy hozzáérjen a kiütésekhez, még ha nem is undorodna tőle. Sóhajtva konstatálom, hogy kicsit jobb lett, kicsit könnyebben lélegzek, kevésbé fájdalmas minden egyes mozdulat. Kevésbé fáj élni.
Miközben felsegít, a srác értetlenkedik az éjszakáról. Fáradt sóhaj hagyja el a számat, mert olyan kis naiv, ha azt hiszi, ennek a történetnek itt és most vége van. Amikor álló helyzetbe kerülök, elengedem, egy szék támlájának támaszkodva tántorgok. Nem fogom tudni így megcsinálni a bájitalt, az üst és az asztal felé pillantok, egyre nehezebben lélegzem, a fenébe is. Letörlöm az elgyötört arckifejezést az arcomról és Kornélra pillantok, komolyan.
- Igen, édesem, itt kell maradnod, mert egyedül nem tudom megcsinálni a bájitalt, amitől jobban leszek. És mellesleg ha össze is jön, egész éjjel szenvedni fogok, hogy reggelre jól legyek. És mivel te vagy itt az egyetlen szem segítségem - hidd el, én sem örülök neki -, igen, maradnod kell. - Fejezem be mondókámat már halkabban, kicsit elfúló hangon. Nagyobb levegőt veszek, hogy lenyugtassam magam és minél több oxigén jusson a szervezetembe. Nem akarok belegondolni mi lesz velem éjszaka, ha erre a félkegyelműre leszek bízva. Azt sem, hogy mi lesz velem, ha az általa készített bájitalt kell majd meginnom. De végül is, tök mindegy, miben halok meg, nem?
- Akkor, kész vagy? - Kérdezem, miközben jobbnak látom leülni, hiszen remegek. Gyenge vagyok, beteg, szánalomra méltó, de az önbecsülésem és az elveim ilyenkor sem adom fel. Ha az én drága megmentőm azt mondja, készen áll, akkor lépésről lépésre elmondom neki, mit kell tennie és figyelem azért, amit csinál. Remélhetőleg nem fog semmit bénázni és instrukciók alapján csak össze tud hozni egy bájitalt... legalábbis nagyon ajánlom neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Látom rajta, meglepte a kérdésem. Talán azért így tettem fel, mert nem is sejti, mennyi dolgom volt már állapotos nőkkel. És ilyenkor tényleg nem az a kérdés, kitől van, akarja-e vagy örül-e neki. Hanem, hogy mennyire teszi. Minden anya örül a gyermekének, valahol, a lelke mélyén, ez belénk van kódolva, az emberi lényekbe. Hiszen ez a létezésünk célja tulajdonképpen. Ezért mosolyodik el néha még a legkomorabb, legkegyetlenebb ember egy kisbaba vagy egy kismama láttán.
És valószínűleg ezért van az is, hogy különösen lelkesen szeretnék Zójának segíteni valahogy. Mosolyogva hallgatom a válaszát arról, hogy eléggé örül neki és ideje feladnia a karrierista énjét azért, hogy igazi családanya legyen. Még akkor is, ha nem tipikus a családmodellje, nagyon tiszteletreméltó, amit mond, ahogy viselkedik és ezt az egészet kezeli. Komolyan csodálom érte.
- Csak közhelyeket tudnék rá mondani, amiket már biztos ezerszer hallottál. De azért ha bármi gond van, szívesen segítek. - Igen, taglalhatnám, hogy most ők, az egészségük a legfontosabb, ne hajtsa túl magát. Legyen egészséges, vigyázzon magára, satöbbi, satöbbi... már biztosan ki van a hócipője tőle. Nem akarom rabolni az idejét, amúgy is menne már, de azért még egy kérdést megengedek.
Várjunk, Zója, ő... félvéla, ha jól tudom. És fiút vár. Félvéla és fiút vár? Kell pár pillanat, hogy összerakjam a képet. Zója nagyon pozitív a dologgal kapcsolatban és ez jó, nagyon jó. Viszont hirtelen eszembe jut valami, egy részleg a japán intézetben, ahol tanultam. Sosem érdekelt annyira, hogy hosszasabban tartózkodjak ott, de azok az emberek... csodákat csináltak ott. Mármint csodabájitalokat, minden anyának és babának külön, személyre szabottan.
- És szedsz valamit, hogy segítsd a fejlődését? Van pár japán barátom, az iskolában, ahol tanultam, akik nagyon jók ebben. Csak egy kis vérminta kell tőled és biztos vagyok benne, hogy olyan bájitalt készítenek neked, személyre szabottan, ami a lehető legjobb nektek. - Foglalom össze tömören, a végén elmosolyodva. Ó igen, lesz egy jó kis utam, ha elfogadja a segítségem. De nem számít, megcsinálom, na meg persze, ha már ott vagyok, tanácsot is kérek tőlük.
- Én... nem akarom rád erőltetni magam, tényleg, mert tudom, hogy az ember orvosának olyannak kell lennie, akiben abszolút bízik. De hozzám tényleg bármikor fordulhatsz. Ha nem itt, a faluban megtalálsz. - Mondom végül ismét, félszegen elmosolyodva, mert jobbat nem tudok. Még ha nem is akar élni az ajánlattal, legalább a tudat kicsit megnyugtatja majd, hogy van valaki, akire számíthat. Ha esetleg, véletlen valami baj lenne. Ennél többet azt hiszem, most nem tehetek érte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Állia Szipenni

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

- Aha. Tudod, vallatótiszt vagyok. Általában a nevüket kérdezem meg elsőre a delikvenseknek. Abból sok minden kiderül. Mármint nem a nevükből. - nevetek egy horkantás közben, és ólmosnak tetsző, mégis laza lépteimmel birodalmi lépegetőként haladok a márványlapokon a megfelelő irányba, egyelőre még némileg hátrafelé magyarázva a navinésnek.
- Hanem kb. minden másból, amit közben csinálnak. - folytatom unott faarccal, aztán legyintek egyet, jelezve, hogy erről ennyit. Idő közben pedig a lány mellém ért, úgyhogy most szépen kettecskén ballagunk a... hát valamerre. Amerre ő gondolja. A témánkat meg nem boncolgatom tovább. Hiszen most nem Aurormágia órán vagyunk, és különben is, amiről én beszélek, az már az Akadémia szintje, egyáltalán nem tartozik az itteni mesterképzéshez. A felsőbb fokozatokon is csak akkor okítanak ki ebből, ha azt a szakirányt választottad. Mint én a kriminálpszichológust. Különben meg arról nem is beszélve, hogy Annamária drága a kérdésével inkább csak visszavágott a neki nem tetsző érdeklődésért, ezt én pontosan tudom. De ha egyszer olyan visszakérdést tesz fel, amire akad válasz, akkor néha így jár, hogy bizony megkapja azt a választ.
- Én is remélem. - bólintok a felvetésére. Átváltoztatástan. Csak ugyanannyira izgatott valaha is, mint akármelyik tárgy. Szóval igazából nagyon, még ha ennek egy szikrája sem volt felfedezhető azon a csinos ábrázatomon. Igen, már kölyöknek is jóképű és tenyérbemászó voltam. Van, ami sose változik.
- Kérsz? - halászok ki szabad kezemmel zakóm zsebéből egy hosszúkás, maroknyi, átlátszó tégelyt, felpattintva a tetejét, kínálgatva folyosójáró társaságomnak a benne lévő apró, színes golyóbisokat.
- Robusztus Rágó. - mutatom be a lánynak a -mint azt ma már tárgyaltuk, varázs mivoltát kiválóan fémjelzően- alliteráló édességet. Bár lehet, ismeri. Mondjuk ahogy elnézem, szerintem mugli környezetből jöhetett. Ugyanaz az apró,  a mágikus mindenséget furcsálló fény csillog a szemében, mint minden hozzá hasonlónak. Nyugodj meg, bogaram, ez még pár évig ott is marad!
- A szádban megnő és az íze nagyon tartós. - tárom elé a fontosabb tudnivalókat a rágóról. Egyébként ezeket az előnyöket -főleg az elsőt- szokásom lelkesen ecsetelni a kollégáknak, és várni, milyen idióta, végtelen egyszerű és alpári poénokkal állnak elő, tovább víve vagy csak meglovagolva a gondolatot - hogy így fogalmazzak, Freud sokadszori nagy örömére. A diák meg ha kér, ha nem, én benyomok egy rágót a számba, ami egy-két rágás után sokszorosára dagad. Tök jó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Rothman Anton

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Állia Szipenni

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

- Öreg hiba. - horkanok fel a rágó visszautasítását.
- Majd megbánod... - hagyom fenn a hangsúlyt nagy jövőlátón, előrefelé nézve a folyosón, és elrakom a tégelyt, közben lelkesen rágva a citrusos édességet. A kedvencem mondjuk a barackos, dehát a változatosság gyönyörködtet. Helyezgetem kezeimben az általam cipelt irathalmot, miközben baktatok a navinés oldalán.
- Azért szólj ám, ha odaértünk, ahova tartunk! - nézek mellém a diákra, megjátszott gyanakvón feltételezve róla, hogy a bolondját járatná velem és képes volna brahiból áthurcoltatni Toni bácsival a folyosókon a megszerzett szajrét. De jó kislány ez, nem tenne ilyet, főleg nem azután, amit az imént megtudott rólam. Nem húzódott el tőlem látványosan, azonban érzem rajta, hogy valamivel jobban tart már szerény és lovagias csirkefogó személyemtől, mint ezelőtt.
- Különben hol is van az? - kérdezek rá a célunkra két rágás közben, ha már egyszer itt tartunk. Nem mintha ne volna tényleg mindegy, de azért mégsem hátrány, ha tudom. Bár az is megeshet, hogy közben összeakadok valamelyik kedves kollégával azok közül, akikkel még le kell pacsizzak bizonyos ügyekben, és akkor bizony vissza kell szolgáltassam a lánykának a papírhalmot, vagy -ami talán még jobb- elhívom a másik tanárt is kíséretnek és átadom neki a terhet. Mert hiszen ez az okítók dolga, nem? Hordárkodni a tanulóknak. Vagy nem. Minden esetre úgy gondolom, némelyik prof sokkal hasznosabb lenne egy ilyen szerepben, mint a katedra mögött. Nem szép dolog ilyeneket mondanom? Á, nyugi, már velük is közöltem. Szeretnek is nagyon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Rothman Anton

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Lorelai K. Riviera

Sosem tudott mit kezdeni a síró lányokkal és nőkkel, mármint könnyek.. meg hüppögés meg minden. Azzal, hogy kiabálnak vele meg anyáznak neki, azzal tud mit kezdeni, de a sírásra milyen fegyvere lehet egy férfinak? "Kussolj már?" Arra meg csak még jobban elkezdenek bőgni. (Bár ebből a nőből kinézné, hogy még így is addig átkozza, míg a saját taknyán nem csúszik el Bogolyfalváig.)
A szájhúzása egy ideig nem is marad abba tényleg, viszont bunkó módon tapintatosan el sem tud fordulni a látványtól. Olyan ez, mint mikor az ember tudja, hogy nem illik a kerekesszékest nézni, mégis akaratlanul vissza-visszavándorol rá a tekintete, mert csak. Mert még nem látott ilyet. A kíváncsiság mindig felülírja a tapintatot.
Fúj, amikor megfogtam a mellét, akkor vajon a ruhán keresztül azokhoz a bigyókhoz is hozzáértem?
Ez és ehhez hasonlóan értelmes, érett gondolatok cikáznak át a fején, miközben Lori tevékenységét figyeli. Nem is kell egy tizenhét éves kölyöktől világmegváltó dolgokat és komolyságot várni, pláne, ha nem is tudja, hogy valóban tétje van a jelenlegi szituációnak.
A jó tanácsra csak lassan pislog egyet, aztán anélkül, hogy egyáltalán észrevenné a mozdulatot, flegmán vállat von. Úgy is látni fogják egymást, szóval a megkerülhetetlen végbe beletörődve, az esélytelenek nyugalmával veszi tudomásul, hogy a legközelebbi lábtörésénél biztos valami olyan kencét kap majd, ami úgy forrasztja össze a csontot, hogy közben a szokásosnál is jobban fájjon a folyamat. Mondays.
Ahogy Lori felegyenesedik és most már látható is, miként veszi egyre nehezebben a levegőt, annál inkább sikerül neki is mindinkább a nő cseppet sem biztató kondíciójára fókuszálni. Lehet, hogy tényleg valami gáz van? Eltörte egy bordáját újraélesztés közben?! Mintha rémlene neki, hogy amikor mutatták elsősegély tanfolyamon a dolgot, elmagyarázták, hogy a túl erős próbálkozás eltörheti a bordát. De inkább borda törjön, minthogy meghaljon az illető.
- Ne már. - Ez az első, ami kiszalad a száján, mármint ennyi fájdalom izgalom után mégiscsak álmosnak érzi magát, most már könnyedén el tudna aludni, erre itt tartják bájitalt főzni. Leginkább onnan tudni, hogy észre sem veszi önnan kifakadását, hogy utána úgy folytatja, mintha ez az előbbi "ne már" el sem hangzott volna.
- Végül is, oké, bájitaltanból pont nem vagyok annyira rossz. Mit kell csinálnom?
Kivételesen még csak nem is hazudik, ez a terület még olyan, ami kifejezetten érdekelni is tudja, szóval nem aludt el minden órán, csak azokon, amikor az unalmasabb bájitalokat tanulták. A komponenstanhoz meg ha nem is csodásan fantasztikus érzéke van, amivel mindenkit kenterbe ver, de az annyira elég, hogy nagyjából érezze, mit mivel nem szabad összerakni, mert robbanás lesz belőle. Fel is tűri az ingujját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Állia Szipenni

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Igyekszem elmagyarázni, hogyan is működik nálunk, azaz a nem varázslóknál a gyógyítás. Pillanatnyilag nem tudom, hová is tartozom éppen, de azért még ezt ismerem. Egészen eddig azt hittem, hogy messzire jutott a gyógyítás, ami a varázslatmentes formáját illeti, erre Erik mégis úgy mered rám, mintha legalább egy horrorfilm tartalmát mesélném neki a lehető legszemléletesebben. Ennyire nem tűnik humánusnak az orvoslás? Pedig az. Még fel is kiált első alkalommal, aztán csendesebben ismétli meg a kérdést, és azt sem tudom, bólogassak-e vagy a fejem rázzam.
- Olyasmi, de azért nem olyan vészes, mint amilyennek hangzik. Adnak rá érzéstelenítést. Vagy legalábbis én kaptam - válaszolom, igyekezve megnyugtatni, hogy azért mégsem olyan barbár ez a módszer, hogy csak úgy nekiáll valaki és előkapva a varrókészletét pillanatok alatt összefércel. Érdeklődve hallgatom aztán a válaszát és még a számat is sikerül eltátani. Pálcaintéssel sebgyógyítás? Ez olyan fantasztikus filmbe illő valami, nehéz elhinni, hogy valóság is lehet. Szemöldököm felhúzva bámulok rá kissé hitetlenkedve, és még enyhén meg is rázom a fejem.
- Az komoly? Ilyen sokat tud egy pálca? - pislogok rá, mert számomra tényleg hihetetlen. Mindössze olyasféléről olvastam, mint az az y alakú vízfakasztó vagy forráskereső, vagy fene tudja micsoda, de ilyen csodapálcáról még sehol. Akkor bizonyára nekem is ilyet kellene vásárolni minél hamarabb, csak mert erősen javallták, hogy szerezzem be.
- A bájitalok meg olyanok, mint a tea? Vagy inkább mint a Macbeth-ben... hogy békaláb meg denevérszárny meg minden ilyen izé megy bele? - húzom el a szám kicsit undorodva, mert olyat aztán sose innék meg, gyógyíthatja még a rákot is felőlem. A betegségek hallatán megint sikerül eltátani a szám közben. Sárkányhimlő? Az olyasmi lehet, mint a démonhimlő abban a könyvben? Vagy mi? Nem szólok közbe inkább, már így is millió kérdésem volt, ami fontosabb, úgyhogy elraktározom a fogalmat, képzeletben csillagot rajzolva mellé, hogy ennek is utána kellene olvasni.
- Csontnövesztő? - most esik csak le igazán az állam, még bólogatni is elfelejtek, hogy értem. Ezt kivételesen még nem is értem. Mi az, hogy csontok nőnek és... elveszve pislogok Erikre, hátha megmagyarázza, hogy megy ez.
- Ez fura - jelentem ki, mintha nem lenne eddig is nyilvánvaló, hogy mennyire fura nekem az, amit ő mond, és neki az, amit én mondok.
- Fémet azért már szerintem csak nagyon végszükség esetén használnak nálunk is, ha nincs más, de ez... hajj, megmutatod inkább? Nehéz elhinni, amíg nem látom - vallom be, elvégre tényleg ott motoszkál bennem a kétely, hogy ez bizony lehetetlen, miközben ő olyan segítőkészen magyaráz. Nem hinném, hogy csak kitalálja mindezt.
- Nem tudom. De azt olvastam tegnap egy könyvben, hogy nem varázslók előtt tilos varázsolni. Az úgy van? És egyébként meg nem annyira vészes, mert tényleg érzéstelenítenek, meg van altató meg mindenféle és nem is érzed a fájdalmat olyankor - igyekszem védeni azt, amit ismerek, bár tekintve, hogy mit mesél, tényleg elmaradottnak hat a varázslatmentes gyógyítás. Tényleg, miért is nem segítenek akkor a varázslók, ha nekik annyival egyszerűbb sok dolog? Hirtelen nem értem én sem. Még mindig hitetlenkedve pillantok rá, de azért kérésére leszedegetem a ragtapaszokat, hagyom, hogy megpróbálja eltüntetni a maradék ragacsot, bár nem sok sikerrel jár. Majd leszedem meleg vízzel, ha visszaérek a szobáig, nem gond. Inkább kíváncsian, izgatottan várom, mit is mutat, és láss csodát, kacskaringós mintát rajzol, majd eltűnik a seb. Másik kezemmel meg is dörzsölöm a szemem, aztán magam elé tartom a kezem, hogy közelebbről is megszemléljem. Tényleg sehol a seb, pedig még ott volt az előbb.
- Ez... ez... eszméletlen. Tanítják itt az iskolában is, hogy hogy lehet ilyet? Hűű... komolyan, tényleg, köszönöm - nem szoktam ilyen lelkes lenni, mosolyogni se nagyon, legalábbis úgy őszintén, de most Erik kiérdemel egy hálás majdnem-mosolyt, és nem győzöm megköszönni, hogy éppen megszabadított egy sebtől.
- Van amúgy bármi más kommunikációs eszköz, mint bagoly? Azt hiszem, kicsit megszorítottam, azért csípett meg, de nem értek hozzájuk - reménykedve kérdezem meg, hátha tud ebben is segíteni. Úgy tűnik, a legjobb embert sikerült kifognom, hogy meséljen a varázsvilágról, hiszen úgy tűnik, minden részletét ismeri.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Pompás. A kis navinés azt se tudja, merre akar menni. Akkor céltalanul bolyong csak ebben a remekbe szabott intézményben, megrakodva egy halom papírral? Semmi felelősség? Semmi céltudatosság? Mégis, ki az, aki csak úgy indokolatlanul ténfereg a kastély folyosóin?...  Lélekben magasba lendítem a kezem, és majd' kiesek a padból, közben azt kántálva, hogy énénénénén! Szeretek lófrálni. Nincs abban semmi rossz.
A társalgó? Hát rendben. A rágás közbeni öblös szusszanással veszem tudomásul, merre vegyem marcona lépteimet. Noha olybá tűnik nekem, ezt az egészet csak most találta ki a lány. Rászegezem határozott, mindenféle szégyenlősségtől vagy zavarban levéstől mentes tekintetemet, és kémlelem a fiatal arcot. Szinte látom rajta, micsoda terveket, ábrándokat sző magában. Mármint konkrétan fogalmam sincs, miket, de hogy valamiket, abban egészen biztos vagyok.
- Voilá! - rikkantok, amint a társalgóhoz érünk és egy kecses mozdulattal berúgom az ajtót. Csak nem volt a túloldalon senki... Bedugom a fejem, fogam összeszorítva nézve körbe a bejárat környéken, ám szerencsére egy teremtett lélek nem ólálkodott erre. Nem vágtam orrba senkit. Beljebb persze üldögélnek páran. Ők kissé megrökönyödve és megszeppenve skubiznak felénk a hatásos belépő nyomán.
- Arra pislogjatok! - bökök a fejemmel az ablakok felé, így közölve velük, hogy nincs itt semmi látnivaló, foglalkozzanak a saját dolgukkal. Gondolom, van nekik. Levágom az asztalra a papírhalmot, és összecsapom kezeimet, mint aki jól végezte dolgát, majd csípőre vágom őket és vigyorogva nézek Annamáriára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Annyi információ áramlik közöttük néhány perc alatt, hogy egy könyvet meg lehetne tölteni vele.
Anna próbál felsorolni néhány enyhítő körülményt, de Erik szemében nem lesz kedvezőbb a mugli orvoslás attól, hogy a muglik nem érzik, amikor éppen összefércelik őket, mint egy lyukas zoknit.
A fiú cserébe elmeséli, hogy igen, a bájitalokba néha varázstalan vagy varázslények testrészei is belekerülnek, ezért elképzelhető, hogy valamibe denevérszárny kell, bár maga még sosem készített ilyen bájitalt. Mondjuk még csak ötödéves, és csak a kötelező bájitaltanulmányokat tette le, mert annyira nem érdekli ez az ágazat. Hogy a "Mahbet" mi lehet, arról fogalma sincs, de nem tűnik fontosnak a dolog. Talán egy ispotály vagy egy könyv, de ez a kis hiányosság nem zavarta meg a beszélgetésüket.
A lány jól értesült volt a titokvédelmi törtvényt illetően, végül arra jutottak, hogy furcsa lenne a mugliknak, ha néha egy-egy sérülés, aminek a gyógyulása heteket, hónapokat vesz igénybe, ripsz-ropsz megjavulna, talán ezért nem segítenek a mágusok a varázstalanokon.
Eztán bemutató következett. Na nem, szerencsére Anna nem végzett valami civilizálatlan szertartást Erik előző kviddicsmeccsen elszenvedett felkari zúzódásán (ami csak azért nem lett rögtön eltüntetve, mert gazdája öntudatosan viselte), hanem a fiú gyógyította be a gólya frissen szerzett sebeit. Nem volt jellemző rá ez az érzés, mégis büszkeséggel töltötte el Eriket, hogy így lenyűgözte a lányt ezzel a végtelenül egyszerű varázslattal, kicsit ki is húzta magát ültében, közben pedig széles, kedves mosollyal fogadta a hálálkodást.
- Talán sötét varázslatok kivédésén előfordul gyógyító bűbáj, nem emlékszem - próbál visszagondolni tavalyi és idei óráira, közben a homloka összeráncolódik, de hiába. - De ha megvan az alapfokú mágikus bizonyítványod, tanulhatsz gyógyítós tantárgyakat mestertanonc korodban.
Ha Erik bőbeszédűbb lenne, elmesélné ezen a ponton azt is, hogy ő is gondolkodott ezen a szakmán, de aztán úgy döntött, nincs akkora tehetsége hozzá, nem ez a hivatása. Így csak hallgat, ameddig újabb kérdés nem érkezik hozzá.
- A kastélyon belül megbűvölhetsz például papírmadarakat, hogy repüljenek a címzetthez. Ha nem titkos, mert könnyű őket elfogni - sorol alternatívákat a bagolyhasználatra. - Ha pedig valaki távolinak akarsz üzenni, akkor a faluban megtalálhatod a... - elakad a szava - beszélő...
- ilyen kis fogantyú...  - kezével úgy csinál, mintha valamit a füléhez fogna, így próbálja Anna értésére adni, mire gondol. Látott már embereket használni azt a szerkezetet, de nem tudta, pontosan hogy működik, ezért csak veszett kíváncsiságát ügyetlenül elrejtve kerülgette a falubeli piros fülkét, sosem próbálta még ki.
- Szívesen tanítok neked valamilyen varázslatot, ha szeretnéd. Te pedig megmutathatnád nekem a... - kezével újra a füléhez emeli a képzeletbeli telefont.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Rothman Anton