Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Valahol a Bükkben -

Szabályosan szárnyra kap pusztán attól, hogy Will belement a kis játékukba, hogy mindenkinek beadják, milyen őrülten szerelmesek és házasok. Úgysem tart sokáig, akár ki is használhatja a kínálkozó alkalmat, hogy igazán a feleségének érezhesse magát. Mintha szeretnék egymást.
Szórakozottan futtatja végig az ujjait a férje alkarján, miközben az majdhogynem illetlenül betéved a ruhája alá. Elvigyorodik, majd oldalvást fordul még mindig hátradőlve, hogy elérje Will arcélét, és apró csókot nyomhasson rá. Valamelyik idős úr prüszkölve horkant bele a felesébe.
- Hát azt látom, még a kezeteket se bírjátok visszafogni egymásról. - Dodi bácsi, alias Domokos, aki az előbb beleprüszkölt az italába, helytelenítő vaskalapossággal ingatja meg a fejét, ám Béla bácsi csak leinti.
- Hát haggyad mán őket, na, az István is megmondta. Nem értjük mi ezt. De csillagom... - Itt visszafordul Adélhoz. - ... aztán a szüleitek ehhez mit szó'tak? A lagzit legalább állták? - Csak ennyi kell, hogy a lány szeme felcsillanjon és visszaforduljon a bácsikhoz, kiegyenesedve, ezzel kicsit magával húzva Willt is, hogy a közelségét megtartsa.
- Ha tetszett volna látni a ruhám... ahh, annyira szép volt! Megkaptam a nagymamám fejdíszét is hozzá. És tetszik tudni, még Willt is rávettem, hogy táncoljunk az esküvőn, pedig nem szeret táncolni! - Az arcán sugárzó, diadalittas mosoly terül szét tele büszkeséggel. Még a mellkasát is picit kidülleszti hozzá.
- Na az szép is lett vóna ám, ha a vőlegény nem forgatja meg a menyasszonyát! Hát oszt fijam, még én is megforgattam vóna ezt a szép fiatal menyecskét! - István bácsi elismerő hümmentéssel küld le egy újabb kupicával az öreg motorosok gyakorlatát és ellenállóképességét segíségül hívva. Mert ugye az évek meg a rutin.
- Na de igyál még egyet, kisangyalka! - Béla bácsi lelkesen tol még egy pohárkával Adélunk elé, az meg ugyan összeráncolja a homlokát most már sokadjára, mégis leérkezik az a kupica pálinka, és a nevetése is egyre angyalibban... és részegebben cseng ezek után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Valahol a Bükkben -

Olyan könnyű volna belekényelmesedni ebbe a lebegő, zsibbadt érzésbe. Egyszerre könnyed a lelke és ködös az agya, teljesen magától értetődő nekidőlnie a hivatalos élete másik felének, és úgy bánni vele, mintha tényleg szerelemből ment volna hozzá, nem csak most, a végére kezdene gyökeret verni benne a mardosó vágyakozás csírája, hogy vele maradjon, amikor egyik napról a másikra búcsút inthetnek egymásnak. Csillogó szemei szinte megbabonázva (és mocskosul dezorientáltan) tekintenek fel a férjére, miközben az az esküvőjük gondolatát fűzi tovább.
- Én is folyton magam előtt látlak az öltönyödben. Soha nem néztél ki még annyira gyönyörűen. - Elégedett szusszanással (és egy apró csuklással) dől vissza a nálánál méretesebb karok ölelésébe a biztos mellkashoz bújva. Ő sem hazudik olyan vaskosakat: mai napig sokszor eszébe jut, miért sírta el magát a ruhapróba napján. Will tökéletesen nézett ki, és olyan elérhetetlennek tűnt, hogy kifakasztotta a könnyeit.
- Na! Hát nem szégyellitek magatokat? - István bácsi erőteljesen szól rájuk a nagy szerelemnyilvánítás közepette, de Béla bácsi, nyilvánvalóan a legfiatalabb a nem annyira Anonim Alkesz Alakulatból, inkább leinti ismét.
- Hagyjad már, Pista. Nézd mán, a férje külföldi. Ottan az a szokás. Hát de hallod, fijam... Honnan tudol te ilyen jól magyarul? Hun hallottál te magyar szót ott külföldön, he? - Az idősebb embert nagyon is szórakoztatja a fura páros. Érdekli a rossebet, honnan jöttek, de legalább lesz miről pletykálkodni egy hétig a faluban, micsoda fura szerzeteket evett ide a fene messziről.
Közben Adél persze, hogy felgurította a pálinkát, és most vidáman kuncogva fészkeli be magát Will karjai közé azzal az elhatározással, hogy onnan ki nem mászik többé.
- No, akkor a kisasszonkának több nincs. Hallod, Árpi, vizet aggyá nekije, hadd bírja hazavinni az ura! Fijam, ha te nem bírod, majd kivehettek itten a vendégházba szobát, aztán a Piroska majd reggelit is ad hónap néktek! - Dodi bácsi, mint egy rendes csapatfőnök, azonnal intézkedik az ügyben, a szótlan, de sasszemű csapos Árpi bácsi pedig biccent egyet és azonnal odatol egy jó pohár vizet a fiatal feleség elé, hogy a férje majd megitatja, mert Adél nem igazán érzékelte a víz megjelenését a perifériás látómezejében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Valahol a Bükkben -

Még, ha az öreg bácsik illetlennek is gondolják az egészet, ő szívesen emeli meg alig észrevehetően a csípőjét, kicsit Will keze alá dolgozva, hogy aztán az első komoly szidásra azonnal el is ernyedjenek az izmai, ez által visszacsúszva az eredeti pozícióba. Will ujjai is visszacsúsznak a pulóvere fölé, amit kicsit csalódottan vesz tudomásul. A többi pedig már el sem jut az agyáig, csak a 'dolgom van még veled'. Nagyjából itt kezdi összeszedni magát jámbor vigyorgás közepette. Feláll, és egy merész, de szépen sikerült piruettel megáll a kocsma közepén, hogy aztán minden bácsinak megköszönje a kedvességét. Mint egy önmagát éljeneztető színésznő. Aztán persze kell a férje karja ahhoz, hogy egyenes vonalú egyenletes mozgást végezzen, de egyébiránt két lábon távozik a színpadáról. Máris imádja a közönségét.

Kipirult arccal, a hasára érkezve landol a kihúzott kanapén mindenfajta eleganciát nélkülözve. A teste kellemesen zsong, de összességében ölni tudna egy zuhanyért. Zilált külseje arról árulkodik (mit árulkodik? Egyenesen ordít), hogy hazafelé út közben néhány kitérővel közelítették meg a villát, míg becsukódott mögöttük a bejárati ajtó. Még kicsit spicces, de már tisztult a feje azóta. Az alsója nem valószínű, hogy megúszta a természetjárást, még a hátán a kabátja is hordoz nedves fatörzs-foltokat a változatosság kedvéért.
Visszafordul végre a hátára, csak hogy felnézzen Willre és kitárja felé mindkét karját.
- Gyere ide? - Ugyanaz a bágyadt, kislányos, követelőző mosoly ül az arcán, mint a kocsmában. Mintha elfelejtette volna a jelenlegi helyzetét- valószínűleg csak nem hajlandó tudomást venni róla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Valahol a Bükkben -

Komótos trehánysággal próbálja egyik lábáról, majd a másikról csupán lábmunkával lerugdosni a bokacsizmáit- sikerrel. A lábbelik koppanva landolnak a bútor melletti parkettarészen, a kabátja ujjaiból pedig nemes egyszerűséggel csak kitornázza magát, amíg Will a sajátját dobja a földre. Zuhany? De inkább pihenne. De annyira undorító így lenni. De lusta felállni. De mégis...
Mire képes rákoncentrálni ismét a helyzetre, a férje a lábai között, ő pedig megnyugodva futtatja végig az ujjait a hátán, ezzel magához is ölelve őt valamelyest.
- Mert nem bírom az alkoholt... - Vidáman kacarász, bár a lélegzete elakad egy pillanatra a nyakát ért figyelemtől. - ... de bármikor leiszlak az asztal alá! Báááármikor. - Elfordítja a fejét, hogy ha már úgyis ott egy kósza fülcimpa a szája szomszédságában, ráharaphasson finoman.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Valahol a Bükkben -

A testét befedő másik test közelsége egyrészről megnyugtatja, elringatja a tudat, hogy nincs egyedül, magához ölelheti és belélegezheti az illatát. Másfelől arra készteti, hogy incselkedjen, mint a kölyök macska, aki a játéktoll után kapkod a zsinór végén, hogy aztán megszerezze és megrágcsálja.
Szinkronban fordul ő is az oldalára, a combja követi a hívó gesztust, olyannyira, hogy mielőtt bármit válaszolna, rágördül teljesen Will csípőjére, hogy elhelyezkedjen rajta lovaglóülésben végül.
- Tudja, milyen vagyok. - Csillog a szeme, tündököl a mosolya, úgy támaszkodik meg fél kézzel a kanapé támlájában, felével Will feje mellett.
- Ahogy te is. Nem ezt a részem kedveled a legjobban, hm? - Lehajolva hagyja a nyelvét végigszaladni Will alsó ajkán.- Nem az érzelmest. - Egy csók az állára. - Nem az őrültet. - Egy a férje szája sarkába. - Nem a társasági dívát. - Még egy a száj másik sarkára. - Hanem a ribancot. - Végül lebukik, hogy elérje Will ajkait. Most rajta a sor, hogy az alkarjára támaszkodjon, de könnyebb is sokkal Willnél, és egyszerűbben is simul az egész testével hozzá, mint egy doromboló macska, miközben a gazdája agyát húzza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Valahol a Bükkben -

Élvezi a kis játszadozásuk minden percét, de nem érzi, hogy most lenne errje még többre a természetjárásuk után. Csak incselkedni, és meg-megremegni van érkezése a csípőjére markoló ujjaktól. Ritka közel vannak egymáshoz mind testben, mind lélekben, olyannyira, hogy a vállába fúródó fej melegséggel tölti el a szívét. Soha ilyen gyengédek nem voltak még egymással. Ujjai akarva-akaratlanul is végül elengedik a támlát, felkúsznak Will vállai mentén. Körbeölelik őt, amennyire lehet, míg ő az alsótestére helyezi a súlypontját, Will mellkasán pedig végleg elterül.
- Nem a legjobb reklám a könnyűvérűséggel kezdeni. - Kuncogó-búgó hangja alig töri meg a kinti zajok nyújtotta alaphangulatot. Újabb csókot nyom, de ezúttal a hajába, közben beszippantva az illatát.
- Figyelj... - Felkúszik az egyik keze a másik arcához, végigcirógatja a szeme alatti bőrt. - Mi lenne, ha a maradék időt végigszórakoznánk? Mintha... Csak ez lett volna és semmi más. Ez a lebegés... Én szeretlek, te szeretsz egy hétig. Minden részünkkel. Hm? - Annyira jólesne, annyira kiéhezett arra, hogy rázúdítsa valakire a figyelmét, a gondoskodását, az esetleges féltékenységét, a kacérságát, ami felgyülemlett benne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Valahol a Bükkben -

Hallhatóan beleszuszog Will hajába, hozzádörgöli az arcát többször is, miközben az a ködös illúzió, hülyeség dereng fel az agyában, hogy milyen jó lenne, ha mindez igaz volna. Bárcsak...
- Tudom. - Ugyan nem látni, de az ő arcán is ott ül a szomorú mosoly. A hangja ezt hűen tükrözi cserébe. - De nem tehetek róla, hogy annyira nagyon szeretni akarok...

Már három napja egyik révületből a másikba lógnak át, inkább Will, mint ő. Mióta csendben megegyeztek abban, hogy kihozzák a maximumot ebből a maradék másfél hétből, a ruhák mint használati cikkek, hasznos tárgyak, az ő esetében megszűntek létezni majdnem úgy, mint Édua látogatásai. A kocsmázást követő reggelen volt egy kínos tíz percük, mikor a nő rájuk nyitott. Ők a kanapén feküdtek még begubózva, Adél egy szál pólóban és alsóban Willhez simulva, akiről lerángatta éjjelre a pulcsit és a nadrágját, hogy aztán becsavarja magukat a jó pár réteg takaróba. Azóta megegyeztek, hogy talán mégsem olyan égető ez a terápia, mint első ránézésre tűnt, és elegendő úgy háromnaponta eljönnie beszélgetni velük. Ők pedig belevetették magukat a rájuk kényszerített nászút élvezetébe.
Délelőtt tíz óra körül jár az idő, fél keze még Will mellkasán pihen, az arca félig a párnába fúrva, kitakarózva teszi közszemlére a felmenőitől örökölt tökéletes testét. Néhány perc múlva viszont mozgolódni kezd, első dolga pedig még jobban odabújni a férjéhez és beleszuszogni a nyakába, hogy aztán feljebb vándorolva megcsókolja. Fura, ez is csak erre a hétre lesz érvényes, ez a lágyság, ez a szirupos műszerelem, mégis simogatja a lelkét, elvonja a figyelmét a súlyosabb dolgokról, még ha ideig-óráig is.
- Nem akarsz reggelit csinálni? - Szinte dorombol a hangja, ahogy feljebb húzódzkodik, hogy aztán ráfektesse a zilált hajú kis üstökét Will mellkasára, és ráfüggessze azokat a nagy babaszemeit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Valahol a Bükkben -

Csak kicsit biggyeszti el a szája szélét kérően, mintha komolyan venné egy pillanatig is a visszautasítást. Úgyis kiudvarolja. Úgyis körberajongja Willt érte, feltéve, hogy nem akarnak valami marhára odaégettet enni, amivel ő próbálkozik meg. Azóta legalább megtanulta kezdő szinten lefőzni a teát és nem keserű borzalmat gyárt.
Több se kell neki, széles vigyor terül szét az arcán, s már rögtön elkezd felhaladni a mellkas bőre mentén, hogy megpuhítsa a jelenleg legelérhetőbb séfet a közelben.
- Nagyon... nagyon... nagyon szeretném... ha csodát művelnél... a konyhában. - Minden egyes szünettel közelebb kerül a férje arcához, hogy a végén az orra hegyével cirógassa végig a bőrét, és a nyakánál kössön ki.
- Kérlek szépen? - Még a szempilláit is megrebegtetné, ha nem volna fontosabb kedvét lelni Will nyakában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Valahol a Bükkben -

Vidám nevetgéléssel dől hátra végül, engedve a szelíd eltolásnak az oldalára fordul, onnan pislog fel Will hátára.
- Csak tudom, hogy te kiigazodsz a konyhán, én meg nem. Nem bűn az, ha elismerem, hogy jobb vagy valamiben. - Fene a hízelgős fejét és a rosszalkodó vigyorát. Feltérdel, hogy Will derekát átölelhesse hátulról, az állát pedig a vállára ejthesse. Onnan pillog le a félredobott mobilra némi érdeklődéssel a szemében.
- Mh. Sosem volt rá szükségem. Ezt... - Itt elengedi egy időre a férjét, hogy kikászálódva az ágyukból a táskája után menjen a kanapéhoz, és előkutassa belőle az apró, díszes kézitükröt, és felmutassa Willnek visszalibbenve hozzá az ágyra. - ... használtam mindig is. De az elvét tekintve ugyanaz a funkciója, mint a mobilodnak. De megmutathatod, kíváncsivá tettél. - Sosem érezte szükségét a mugli technológia kiaknázásának, de tekintve a jelenlegi, euforikus hangulatát, még erre is rávehető.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Valahol a Bükkben -

Néha annyira jó, hogy nem lát bele Will fejébe, és a hátát fixírozó tekintetet sem. Biztos meglepődne, de valószínűleg hízelegne is neki a féltékeny felhang. Helyette csak belehelyezi a kézitükröt a nyitott tenyérbe és visszazuttyan az ágyra, komótosan arrébb tessékelve az útból a mobilt Will felé.
- Igen, de ennyire is kell. - Ha tudná, milyen öregasszonyosan hangzott most, amit mondott... Majd később rájön. Most sokkal jobban érdekli, hogy odahúzódjon Will mellé, nagyra tágult szemeit pedig a színes képernyőre függessze a még színesebb ikonokat bámulva. Aztán a kamerát. Aztán teljesen elvarázsolt, gyerekes lelkesedés terül szét az arcán. Kendőzetlen mohósággal veti rá magát az appra rögtön hátradőlve az ágyon, ide-oda forgatva azt a szép kis fejét, cinkos mosolyokat vágva az előlapi kamerában megjelent tükörképére.
- Will, Will, gyere ide! - Szavaival ellentétben ő ül fel hirtelen és mászik vissza a férje mellé, odadugva hozzá az arcát, hogy kattintson egy közös fotót, ahogy épp csókot nyom a férje arcára. Mocskosul élvezi ezt az új játékszert. Több képet is ellő kettejükre mit sem törődve a ziláltságukkal.

Már a második hétben járnak benne, szerda van egész pontosan. A napok kellemesen telnek: meleg a ház, a falusiak kedvelik őket továbbra is, a magánéletük virul. Azóta rengeteg képet készített Will telefonjával, némelyik meglehetősen obszcén kis ajándék a hites urának. A TV kellemes alapzaj, térerő továbbra sincs. A reggelek most már menetrendszerűen eg, zsongó rituáléba mennek át, ahol ő a konyhapulton vagy az egyik székre felkuporodva ücsörög és csivitel Willnek, miközben az teát főz és reggelit dob össze. Mintha egy normális család lennének.
Édua mindezt megelégedéssel nyugtázta az imént, mikor röviden összefoglalták a napi rutinjukat.

Ellentétben Amáliával és a többi aranyvérű hölggyel, a véla Vörösvári Édua nem csal felesleges mosolyt az arcára. Figyelő tekintete legtöbbször elkapja a legapróbb rezdüléseket is, s noha nem tesz megjegyzést minden gesztusra, tisztában van a legtöbbjével.
- Meséljenek kicsit arról, mi változott az elmúlt napokban, amitől oldottabb a hangulat önök között? - Nincs nál a sztereotípiából ismert jegyzetfüzet és toll, csak saját maga és a figyelme.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Valahol a Bükkben -

Ő sem tudná pontosan megfogalmazni, mi változott, csak azt, hogy egy örökkévalóságnak tűnő idő óta végre könnyed és gondtalan a lelke, amennyire csak lehet az alapdepressziója mellett. Tegyük hozzá, ez a pár nap el-elfogyasztott pohár alkoholokkal telt számára is, s most, hogy a gyógyszeréről le lett tiltva, a bódítás pont jól jött a figyelme elterelésével kombinálva, hogy ne legyen félholt a nap kezdetétől egész a végéig.
Mosolyra húzódik a szája Will pillantásának viszonzásakor. Még a szemei is hunyorgó félholdakká zsugorodnak a langymeleg műboldogság közepette.
- Mhm... Itt nincs senki más, csak mi. Meg ez a kis mugli falu, ahol nem ismernek minket. Nincs... rajtunk nyomás. És ez nagyon jó. - Közelebb bújik Willhez mit sem törődve Édua jelenlétével. Elvégre most házasok, azt játsszák, hogy boldogok, tehát megteheti, hogy hozzásimul a férjéhez és kifejezheti minden szeretetnyelvén azt, hogy szereti, fontos neki.

Édua megértő tekintettel és bólintással veszi tudomásul az egybehangzó válaszokat, de láthatóan ki akar térni még valamire, talán egy mondatrész jobban megragadta a figyelmét, mint a többi.
- Milyen zavaró körülményekre gondol, William? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Valahol a Bükkben -

- Értem... - Tekintete egyikükről a másikukra fordul, majd vissza, ingázik a két fiatal között.
- Fontos tudniuk, hogy senki nem erőltetheti ezt magukra, még ha úgyis tűnik, igen. Hiszen hiába is próbálnák, az emberi test pontosan tudja, mikor minek van itt az ideje, és minek nincs. - Tisztában van az aranyvérű nyomásgyakorlással, de vannak dolgok, amikbe még az éltes matrónák sem szólhatnak bele csak úgy. Ilyen a gyermeknemzés, amit William olyan ügyesen elharapott a végén.
- Mindazonáltal úgy érzem, a nagyanyja ennek az egész nyomásgócnak egy különösen kiemelkedő alakja lehet. - Szándékosan nyitva hagyja a mondatot, hogy ha William szeretné ezt továbbvinni, megtehesse.

Helyette viszont elsősorban Adél felel, némileg előredőlve, szinte védelmező testtartást felvéve.
- Nem csak az ő nagyanyjáról van szó, Édua. Az enyém, sőt a szüleim is ugyanilyen elvárásokat támasztottak felénk. Ez normális a mi köreinkben- S mondaná tovább, de Édua közbevág.
- Definiálja a normálist, Adél. Mit jelent önnek a normális? -
Ez váratlanul éri. Látszik az arcán a bizonytalanság. Mostanra nem próbálja eladni Éduának, hogy minden tökéletes, sokkal inkább arra fókuszál, hogy ne mondjon többet a kelleténél, de ez a kérdés váratlanul érte.
- A reggelek. - Kezd bele elgondolkodó tekintettel bámulva le Will kezére, ami még mindig a combján pihen. - A kávé, a tea, a beszélgetés. Az, hogy átölelem és visszaölel. Hogy megcsókolhatom és visszacsókol. És közben nem azért teszi, hogy a kedvemre tegyen vele, hanem így akarja és kész. Őszinte. Normális... hogy szeretkezünk, és nem veszekszünk. Megnyugtató. - A pszichológusnő szeme villan minden egyes kifejtett részlet után. Tele van érdeklődéssel az izzó, neonkék pupilla.
- Ön mit gondol erről, William? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Valahol a Bükkben -

Érzi megreccsenni önmagát. Érzi, ahogy a repedések halszálkákként futnak végig a porcelánbőrén és egyre tágulnak, egyre mélyebben, egyre jobban morzsolódik le önmaga, nagyobb és nagyobb szakadékok tágulnak a lelkén...
A mosolya tökéletes. A szeme fakóbb fényű, de az arca rezdületlen az évek és a rutin következtében. Az ujjai megrezzennek ugyan, mikor Will végül elengedi, de nem nyúl utána. Helyette nagyon gyorsan ellazítja a vállait, kihúzza a gerincét tökéletes egyenességbe. Mintha mi sem történt volna. Feladata van: elhitetni, hogy ez játék mindkettejük részéről, hogy a könnyed színjáték a közös érdekük volt, hogy túléljék ezt a rájuk kényszerített két hetet.
- És én sem Willel gondoltam leélni az életem hátralevő részét. Túl különbözőek vagyunk. Olaj és víz, nem keveredünk jól egymással. - Teszi hozzá meghökkentően meggyőző, stabil hangon, mintha nem az előbb gázolta volna el egy érzelmi tank, amit a férje vezetett bele két szóval: 'nem vele'.

- És lehetséges, hogy... - Itt Édua ismét Williamre irányítja átható tekintetét. - ... van más, akivel el tudja? - Nem kerüli el a figyelmét a fiatal feleség szeméből kiszökő fény, és az Adél számára valószínűleg fel sem tűnő, roppant egyszerű, árulódko jel: az ujjai görcsösen begörbültek abban a pillanatban, hogy William kiejtette a száján az előbbi súlyos vallomást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Valahol a Bükkben -

Fogalma sincs, mikor kezdődött, vagy hogy mennyire súlyos a dolog. Egyszer csak tudta, realizálta, hogy Willt berúgták az életébe annak akarata ellenére, viszont mégis ott maradt. Hiába próbálta elidegeníteni, vagy dühösnek lenni rá, türelmetlenül viselkedni vele, valahogy mégis ott maradt az egyenletben.
Emlékszik, hogyan csillant meg a megkönnyebbülés a Hilton ebédlőjében a férje arcán: szövetségest talált. Lehet, remény is cseppent akkor a fellélegzésbe, de ő hamar letörte azt a kijelentésével, miszerint kirakatházasságot akar. Aztán a gyereke miatt sem hajtotta végül el. Sosem értette igazán, miért, de gyanította, Will ajánlatot kaphatott az apjától vagy az anyjától, netán a nagyanyjától. Akárhogy is történt, sínre került az esküvő. Ő pedig menthetetlenül felült a vonatra, amiről nem tudta, hova viszi.
Már akkor gyanakodnia kellett volna, hogy elkezdett a kelleténél jobban vonzódni William Martin Krise-hoz, mikor egész egyszerűen elpityeredett a ruhapróbájukról kimenve csak azért, mert a férje túl fess volt, túl tökéletes. Akkor a hormonjai számlájára írta az esetet, de a későbbieket már nem tudta: a táncórákat, a beszélgetéseket, az egyre növekvő éhségét arra nézve, hogy Willben bízzon. És mindig alárendelte és alárendelte magát a férje kénye-kedvének, míg végül Júlia eseténél elszakadt a cérna. Túlfeszítette a húrt.
Hányingere van. Titkon örül, hogy nem kell beszélnie és Édua Willre koncentrál, mert lehet, ha ebben a szent másodpercben kellene kinyitnia a száját, lehányná a szőnyeget maga előtt.
Eltelik két teljes másodperc, mire ráeszmél, hogy az utolsó elhangzott mondathoz hozzá kellene tennie a maga részét.
- Még nem tudom, mit hoz a jövő, de majd kialakítom a saját utam. Nem kell aggódnod értem. - Tudja, hogy Will egy büdös percig sem aggódna érte. Most már tudja, és a felismerés nyomán érzi, ahogy láthatatlan, jeges ujjak markolnak a torkára nem a megszokott, izgató módon. Ezek egyszerűen meg akarják fojtani, fájdalmasan és lassan. Egyéni csúcsteljesítménynek érzi a hangja stabilitását is ezen a ponton.

- Ezek szerint még mindig eltökélt és jól megfontolt szándékuk elválni? Jól értem? - Édua szemei árgusan pásztázzák mindkettejüket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Valahol a Bükkben -

Minden csepp erejére szüksége van, hogy ne kezdjen el hisztérikusan zokogni az előbbiek után. Hogy ismét eldobták. Megint nem ő kell, 'nem vele' képzelték el a jövőt. Akármennyire szép, művelt, túltenyésztett, nem ér fel még egy ágrólszakadt kis tolvajhoz sem, mint Júlia, és annak ellenére, hogy imádja őt, most a nevének puszta emléke is keserű pirula számára.
- Hmmm... - Mit akar? Elmenni innen. Most azonnal felállni, Hop-porért nyúlni és lelécelni, soha többet Will közelébe sem menni, de még ennek gondolatára is fájdalmasan csavarodik egyet a lelke, tiltakozón szinte. Mi lesz így vele, ha már most a kiborulás szélén áll az előbbi pár perctől?
- Karriert építeni. - Nem áll összhangban a tündöklő, már-már kihívó mosolya a mostanra üvegessé dermedt szemeivel, de Édua acélos, csendes megfigyelő szemei átlátnak a szitán a gyakorlottságának köszönhetően. Tudja, milyen réseket keressen egy pajzson.
- Szeretnék világot járni, festeni, új technikákat tanulni, projekteken dolgozni. Saját magam felépíteni elsősorban. Igen, ezt nagyon szeretném most. - De legfőképp, hogy véget érjen ez a maradék négy nap, vagy meg fog itt fulladni. Vagy felvágja az ereit.
- Te mihez kezdesz ezután? - Azt nincs lelkiereje megkérdezni, hogy megkéri-e Júlia kezét? Azzal a gyűrűvel, amit hónapokig ő hordott? Elvégre Júlia volt az első 'tulajdonosa', így csak visszakerülne ahhoz, akit ezek szerint megillet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Valahol a Bükkben -

~ Meg sem próbáltál az utamba állni. ~ De ezt nem mondhatja ki hangosan. Csöpögne belőle a vád, amit nem annak szán, a segélykiáltás, ami kívülről már szánalmas lenne. Ahelyett, hogy őszintén megmondta volna, nem akar elválni, a második legőszintébb dolgot mondta ki, ami eszébe jutott, és egyben a legbiztonságosabbat: karrier.
És működik. Látja Will arcán a megkönnyebbülésnek vélt jeleket, közben a torkában növekvő gombóc már akkora, hogy ezen a ponton nem bír megszólalni.

- Adél, ne haragudjon, de megkérhetem, hogy hozzon egy pohár vizet a konyhából nekem? - Édua kedves, udvarias mosolya, és a jól célzott kérdése azonnali menekülési útvonalat nyújtanak a lánynak. Nem mond egy szót sem, csak biccent és feláll, lassú léptekkel halad keresztül a nappalin, hogy aztán csendesen becsukja maga után az ajtót.
- Úgy láttam, kissé meglepődött az imént. Nem erre a válaszra számított a feleségétől? - Nem fogja kifejteni, hogy épp sírási szünetet adott Adélnak, mivel nem úgy tűnt, hogy Williamnek leesett volna a tantusz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Valahol a Bükkben -

- Mennyire érdeklődött a felesége hobbija, vagy munkája iránt, William? Vagy máshogy kérdezem... Mennyire ismerik önök egymást és egymás életét? - Édua átható pillantása beissza a zavarodott férfi minden egyes mozdulatát. Olyan ékesszóló a testtartása, a végtagjainak helyezgetése, torkának köszörülése, mintha William folyamatosan beszélne, nem csak mélyről húzná fel a szavakat magából. Minden, amit elmond, tökéletesen igaznak tetszik, de tudja, hogy van itt ennél mélyebb réteg is, ahová leáshat, ha hagyják.
- Komplikált? Ezt ki tudja fejteni egy picit bővebben? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Valahol a Bükkben -

Alig látható mosoly rezdül a szája szegletében. Védekezés. Egyfajta részleges beismerés. Tehát ez a két ember egyáltalán nem kommunikált egymással mélyrehatóan, és a férj ezt különösen élesen érzékeli máris.
- Meg szerették volna ismerni egymást? - Nem ereszti Williamet a kutyaszorítóból olyan könnyen. Ez egy olyan lényege pont, amit sikerült megragadni és ha elereszti, akkor megrekedhet ez a törékeny fejlődés, amit talán ez a kettő fel sem ismer, hogy megléptek.
- Ki az a Diaboli? - Azonnal lecsap a névre. Most már elérkeztek az igazán érdekes részekhez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Valahol a Bükkben -

Lenyűgöző, ahogy lekerül a lágy, már-már kedves álarc Williamről Adél hiányában és kendőzetlenül kibukik a száján a sérelmei egy része egyetlen szusszanás alatt. Szerető, talán szeretőK, ha visszagondol az előbbi kis sejtetésre, kivel képzeli el a férj a válás után az életét. Ezt nagyon hamar megerősíti az újabb név: Júlia.
- Szóval úgy érzi, ő átverte önt, miközben ön teljesen őszinte volt vele, jól értem? - Roppant érdekes a dupla mérce, amit William alkalmaz a kapcsolatukra. Mert bár az elmondottak tükrében mindketten szeretőt tartanak, ez Adél részéről mégis egy sértő gesztus, míg William úgy festi le a saját helyzetét, hogy gálánsan megosztotta az igazságot a feleségével.
- Megkérdezte erről Adélt valaha? Hogy tényleg ... 'lelépne' ezzel a bizonyos Diabolival? Nekem úgy tűnik, hogy most teljesen önre koncentrál mindenféle másodhegedűs nélkül. - Amikor elvállalta ezt a párt Amália kérésére, azt az információt kapta, hogy csak némi nézeteltérés adódott közöttük, de korántsem gondolta, hogy ekkora a kommunikációs törés kettejük között ilyen érdekes dinamikával. Működnek együtt, látja, de annyi párkapcsolati hiányossággal küzdenek a makacs természetükkel megfűszerezve a helyzetet, hogy sok órányi terápiára lenne szükségük, hogy egyenesbe jöjjenek, és semmiképp sem két hét elzárásra, mert az izolált környezet nem oldja meg a valós problémát.
- Miért érzi úgy, hogy Adél ezzel hibát követett el? Vagy máshogy mondom: a jelenlegi helyzetükben önnek is van egy... fontos második ember az életében ezek szerint, Júlia, és Adélnak is ez a bizonyos Diaboli. Elmondhatjuk, hogy kiegyenlítődött a helyzet, mégis azt látom, hogy önt ez zavarja. Ha el akar válni a feleségétől, miért tart attól, hogy elhagyja önt egy másik férfiért? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Valahol a Bükkben -

Elgondolkodó tekintete megpihen az előtte ülő fiatal férfin. Még nincs harminc, de a szemei már egy negyven-ötvenéves férfi éberségével térképezik fel a terepet, keresnek megoldásokat... és gyártanak rémképeket a saját jövőjéről.
- Mi lesz? - Visszhangozza a kérdést Williamnek még mindig őt figyelve. - Ezt a kérdést így, ebben a formában érdemes feltennie a feleségének is. Ugyanis itt a lényeg, William: ön eldöntötte, hogy a dolgok így fognak alakulni. Nem hagy alternatívát. Miért? Menjünk át kicsit a 'Mi lenne, ha' terepre. Mit tenne, ha Adél azt mondaná, nem hagyja el, és nem viszi el a jövőben a közös gyermekeiket sem? És főleg mi történne, ha ezt be is tartja? Ezek fontos kérdések, mert jelenleg igyekszik önmagát és másokat is meggyőzni arról hogy nincs más opció, pedig a másik fél, ha jól értem, nem mondta egy szóval sem, hogy el akarja hagyni. Legalábbis most, mióta én foglalkozom önökkel. - Vesz egy mély levegőt, majd felteszi az újabb célzott kérdést.
- Lehetséges, hogy szeretné, ha Adél önnel maradna, de fél is ennek lehetőségétől? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Valahol a Bükkben -

Aznap este a szokottnál fagyosabb a hangulat. Éppen vacsorát tákolnak a konyhában, az asztalon egy kinyitott üveg bor félig már elfogyasztva, mindkettejük pohara alkoholtól szennyezett már, talán az elméjük is. Édua végül elment nem sokkal azután, hogy Will felcsattant, ő pedig visszaérkezett a vízzel, magának kávéval és Willnek egy teával. Nem értette, mi történt, csak azt látta, hogy Will is zaklatott most már, Édua pedig furcsán nyugodt volt, majdhogynem elégedett.
Azóta kerülik a ma történteket, mégis ott ül közöttük a súlya. Már nem olyan könnyed a levegő, nem olyan egyszerű eljátszani, hogy szerelmes házasok. Valami megmérgezte a levegőjüket, ami eddig olyan bódítóan tompította minden problémájukat.
- Kérsz még bort? - Will rábízta a tejszínes-hamis carbonara kavargatását, hogy oda ne égjen. Életében nem fogott még fakanalat a kezében, de hála a ténynek, hogy nem nehezebb egy bájital megfőzésénél (egyébként utálja a bájitaltant és nem különösebben érti), vagy a festékei kikeverésénél, rá lehetett bízni ezt az egyszerű folyamatot.
- Jól vagy? - Félig hátrafordul, de nem hagyja abba a kavarást. A kérdése főleg en bloc a mára irányul, de akár szándékosan elérthető.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Valahol a Bükkben -

Megáll a kezében a fakanál. Nem látni az arckifejezését, de megráng a szeme alatt a bőr.
Néhány órával ez előtt elhangzott, hogy Will nem vele képzelte el az életét, ami önmagában, egy hétköznapi napon egyáltalán nem bírna fajsúllyal, de most úgy érzi, hányingere lesz valahányszor ez eszébe jut. Nem azért, mert undorodik az együttélés gondolatától, vagy hogy Willről van szó, nem. A stressztől. Stresszel azon, mit rontott el, hiszen most már nyilvánvaló, hogy az ő hibája ez is. Vak volt eddig; miért nem látta, hogy Jean-Paul is az ő hibájából hidegült el? Elias is hazudott neki, mert ő nem figyelt oda jobban és benyalt tőle mindent. Will sem akar vele maradni, mert bántotta Júliát. Ez lehet az oka, és az összes veszekedésük, a hazugságok, a verekedéseik, minden, ami eddig történt.
Így hát nem tudja hova tenni a felvetést, de abban biztos, hogy nem akarja, Will bármit is érzékeljen a hangulatváltozásból. A ház persze nem tervez falazni a képmutatásának.
- Szeretnék elmenni a szalamantoni vidámparkba. De, ha levették a karkötőd, kiruccanhatunk bárhova. Lábjegyzet: épp ötleteket adok, hova mehetnénk. A hagyományos kocsmázás csak egy ideig vicces. - Amikor visszafordul a férje felé, ott ül az arcán a cinkos vigyora, mintha mi sem történt volna. Csak a szeme élettelen, de amilyen ügyes színésznő, többnyire csak a profik előtt bukna le ezzel az alakítással. Másfelől Will már ismeri őt valamennyire, úgy hogy nem kizárt, hogy feltűnik neki a nüansznyi változás. Vagy az is lehet, megkönnyebbül, mintha mi sem történt volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Valahol a Bükkben -

Ha komolyabban belegondol majd később, utálni fogja magát, mert a mellkasa éppen megtelik örömteli szárnyalással pusztán az újratalálkozás lehetőségétől. Úgy kapaszkodik ebbe a 'találkozzunk néha' lehetőségbe, mint fuldokló az utolsó szalmaszálába, és ahhoz a színészi technikához nyúl vissza, amit a legjobban ismer nagy kutyaszorítókban: hidd el, amibe beleképzeled magad. Jelen esetben, hogy ez nem a vég, és hogy Will még visszajöhet hozzá, és valójában vannak érzései iránta, csak mást mond, mint amit valójában gondol. Ő is tudja, hogy a férje... nemsokára a volt férje... szóval, hogy Will maximum egy barátként tekint rá, de ha nem akarja, hogy a törése kiüljön az arcára, ezt most el kell ássa nagyon mélyre önmagában.
- Hahh! Tényleg azt akarod, hogy az asztal alá igyalak! - Nevetgél, remekül belesimul a szerepbe, miközben a gyomra fordul egyet jelezvén, a lelke nem támogatja ezt a babaházasdit.
- Én is komolyan mondtam, hogy találkozhatunk. - Leteszi a fakanalat, és hagyja kibukni a hazugságokat a száján. Ismét. Will vissza fog menni Júliához, aztán pár hét és halvány emlékké szürkül majd ez a kedves felvetése. Még talán pár évig emlékezni fog rá, de lehet, ha Júliától gyereke születik, már két-három év és azt is el fogja felejteni, hogy valaha nős volt, az ő férje. Könnyebb úgy hazudnia, hogy tudja, ezért a hazugságért nem fogják lekapni a tíz körméről, mert már nincs súlya.
- Szeretem a társaságod. Főleg ezután a két hét után. - Majdnem megbicsaklik a 'szeretem' szónál, de gyorsan átsuhan rajta. Össze van zavarodva, de nem annyira, hogy teljesen hülye legyen és ne ismerje fel: Will ezen a ponton jóval többet jelent már egy érdekházasságnál. Ha még most elsétál, nem éri akkora veszteség, nincs is más választása, mint kilépni ebből a körből a válás miatt. De mégis, már most szeretne összeroskadni a súlya alatt, ha csak két percre is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Valahol a Bükkben -

Ó, ha tudnák egymás gondolatait, lehet, más irányt venne ez az egész. Vagy még inkább megindulna a lejtőn, őket ismerve ki tudja. A lényeg, hogy arra koncentráljon, amit el akar hitetni Willel: minden rendben, még mindig a kis buborékjukban élnek vasárnapig. Csakhogy valójában semmi sincsen rendben.
A fakanál útját követve végül felpillant Willre, a mosolya mit sem fakul. A másik keze felkúszik a férje csípőjére.
- Milyennek hittél? - Sokadjára róják ezeket a köröket, mégis minden egyes alkalommal újabb és újabb részleteket szednek elő egymásról egymásnak. Mindig változik valami.
Odabent nehezen bírja megállni, hogy ne olvadjon le a mosoly az arcáról és ne eressze el a könnyeit, de muszáj, vissza kell szorítsa. Úgy kell kilépjen ebből a kapcsolatból, hogy ne alázkodjon meg tovább. Annak ellenére, hogy ellökné magától Willt, hogy ne kelljen szembenézzen a hamarosan következő válási megbeszéléssel ismételten az ügyvédeik jelenlétében, megállja a kényszert és átforgatja valami sokkal produktívabba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Valahol a Bükkben -

Végre egy olyan gondolat, ami egy pillanatra elvonhatja a figyelmét és őszintén elnevetheti magát rajta. Igen, Petre Flaviu egy creep, és kicsinyes ezek szerint, sőt előítéletes. Ne felejtsen el ezért számlát benyújtani neki, hogy a háta mögött lehülyézte.
- Kvittek vagyunk amúgy. Azt mondtad, ha valaha lesz gyerekem ismét, van egy kedves genetikus ismerősöm, aki megmondja pro bono, hogy egészséges lesz-e. Cserébe hívj, ha bármikor ki kell mentselek egy ilyen közéleti marhaságból. Tudom, mennyire idegremenőek tudnak lenni. - Amint belelendül a képzelt helyzete valósággá rögzítésébe, a fantazmagória elég tapinthatóvá nő, hogy a könnyeit elfojtsa és helyükbe a könnyed csevegést költöztesse. Látszólag tényleg barátok, alkalmanként ellenségek, de most már inkább barátságosak. Részéről több is talán, sőt.

A hátralevő napok viszonylagos nyugalomban telnek. Az eddigi játékosság és buborékszerű könnyedség ugyan odalett, de helyette megtelepedett rajtuk valami végleges, de egyben békés, visszafordíthatatlan hangulat is. A válás sínen van, és ez a két hét nem változtat rajta semmit, csak egy könnyed kis móka volt még egyszer, utoljára.
Vasárnap délután úgy gördül ki a murvával felszórt bejáróról a kocsi, hogy tudják, ez a két hét itt fog maradni minden nevetésével, együtt töltött reggelével, az elején történt veszekedéssel és a mély beszélgetésekkel együtt. A 'szeretlek'-eket egy másik Adél mondta, a csókokat egy másik Will adta.
Ideje visszamenniük a valós életükbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Will
- Két héttel később -
Hello early summer

Egy hölgy mindig akkor érkezik, amikor kell és stílusos. Ez alól ő sem kivétel. Noha késésben van, egyáltalán nem zavartatja magát, hogy megszaporázza a lépteit. Az őt kísérő inas ügyesen hoppanált a közeli mélygarázs egy eldugott pontjára, onnan pedig tíz perccel később már határozott léptekkel sétál a megbeszélt hely felé. A napszemüvege erősen emlékeztet a néhai John Lennonéra, a kiengedett haja pedig szépen keretezi az arcát. Még mindig káprázatos és bizony megfordulnak utána az emberek. A gyűrűsujján még mindig ott csillog a platina karikagyűrű jelezvén, hogy férjnél van, ilyen fiatalon. Nem sokáig.
Borongós a hangulata újabban, nem meglepő módon. A hazaérkezéskor elgondolkodott, hogy adjon-e egy utolsó, gesztusértékű csókot Willnek, de hamar lebeszélte magát róla. Ezen a ponton már mindegy. Nem ő kell a férjének, nem akarja, hogy még nyomorultabban érezze magát, mint amúgy. Egy része nagyon de nagyon akarja, hogy házasok maradjanak, és megnyerje magának Willt, de egy másik része ott maradt azon a kanapén, zokogva és összetörve. Most pedig különösen nehéz Will elé állnia azok után, hogy...
Nem, nem akar most erre gondolni. Majd holnapután, amikor megismétli, akkor ráér aggódni. Most megpróbálja eljátszani a felhőtlenül jó hangulatú feleséget, a néhány utolsó, megmaradt alkalom erejéig.
- Megjöttem! - Csilingelő nevetéssel a hangjában üdvözli a madarakat etető férjét, és habozás nélkül lehajol hozzá, hogy puszit nyomjon az arcára mit sem törődve egy esetleges ellenkezéssel. Gondtalan - ez a mai viselkedésének jelmondata, amihez igazodnia kell.
- Ma szemüveget is kell cserélnem, olvasót, kontaktlencse is kell és napszemüveg is. Szóval elcipellek magammal, elmondhatod a véleményed, melyik áll a legjobban. - Avagy hogyan herélj ki egy férfit? Cipeld magaddal a bevásárló körutadra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Könnyebb úgy szerepet játszania, hogy épp nem egy súlyos hangulatú terápiás ülés közepén vannak és Édua épp nem kavarta fel az állóvizet ismét. Most a mosolya is természetesebb, könnyedebb, még ha a lelkét szabdaló sebek ugyanolyan mélyek is. Még mindig marja belülről az összes mérgező gondolat, ami azóta felgyülemlett benne, és ha éjszakánként nem sírná szét az agyát, sokkal nehezebben telnének a napok.
- Nagyon helyes! - Felszegett állal, elégedettnek szánt félmosollyal az arcán pillant le kérdőn a még mindig ücsörgő férfire, de aztán leül, ha már így invitálták, még a napszemüvege is lekerül. Kissé értetlen fejet vág, nem tudja, mire várnak még.
- Nekem? Mit hoztál? - Nem kis meglepettség cseng ki a szavaiból, elvégre... talán még sosem kapott semmit Willtől. Ez volna az első alkalom. Mennyire ironikus.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hogy a fehér szoknyáját megvédje, előbb kicsit lesöpri a láthatatlan koszt Will mellett egy papírzsebkendővel, és csak azután hajlandó leülni, mindkét lábát előreengedni. Mintha csak egy nagy gyerek lenne, egy nagy, de bűnösen szép gyerek, aki sokak fejébe ültethet obszcén ábrándokat percek leforgása alatt.
- Pont akkor jöttem, amikor kellett. - Azonban még mindig nem érti, egész addig, amíg a téglatest alakú csomagot elő nem húzza a zacskóból. Elkerekedett szemekkel, csillogó tekintettel futtatja végig az ujjait a telefont ábrázoló képek a borítón. A szája vigyorra húzódik, ő pedig a következő pillanatban már a csomaggal a kezében veti magát Will nyakába, hogy újabb, ezúttal hosszabb puszit nyomjon az arcára.
- Imádlak! - Annyira őszinte és sallangmentes az öröme, a mohósága, ahogy felfeszegeti a dobozt, hogy elővegye a készüléket és megforgassa az ujjai között.
- Segítesz összerakni? - Várakozó, édesen követelő a pillantása, de egyben kérlelő a hangja. Édes kis boszorka, úgy udvarol, hogy biztosan segítsenek neki, bár a lelkesedése abszolút igazi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egy pillanatra képes elfelejteni a köztük húzódó óriási árkot, és ehhez tökéletes kontextust nyújt egy telefon, a felszabaduló lelkesedés, a természetes reflexeik. Úgy simulnak egymás ölelésébe, mintha mi sem történt volna. Csak akkor halványodik a mosolya egy rezzenésnyivel, mikor Will távolabb húzódik tőle, de még akkor is töretlennek tűnik.
- Menjünk, úgysem ebédeltem. - Lelkes, főleg azok után, hogy nem kellett egy fullasztó családi ebédet otthon végigülnie az apjával, aki rá sem hederít, és az anyjával, aki műmosolyokkal ajándékozza meg. Örült Will meghívásának és azonnal kapott az alkalmon.
Lelkesen forgatja a mugli technikai eszközt a kezei között az újdonság varázsával, de szemsarokból néha rá-rápillant Willre, kutatja a vonásait. Még mindig nyillalló belegondolnia, hogy ők ketten soha nem lesznek semmik, csak két ember, akik néha beszélgetnek, esetleg több, de szerelem... Nem, nem ő az az ember, akit a férje akart maga mellé.
- Ne ücsörögjünk itt akkor! Hova menjünk? Előre mondom, semmi zsíros! Ez itt- Végigmutat a testén. - ilyen is kell maradjon. - A cinkos mosolya elárulja, hogy piszok büszke a jó testére, nem mostanában tervez gyorskaján elhízni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ha nem érzi magát sarokba szorítva, ilyen. Ha nem akarnak belemarni, ilyen. Ha Will nem lökte volna el magától egyetlen mondattal, minden napjuk ilyen vagy ehhez hasonló lenne, és elárasztaná a már-már fullasztó szeretetével, lényének minden vidámságával.
Helyette a telefonnal van elfoglalva, agyának egy hátsó szegletében pedig ott dorombol az aljas kis tény: nem mondtad el neki még... hogy a teszt pozitív lehet. Nem mondtad el. Hazudsz neki! És miért ne tenné? El fognak válni, de ő is tudja, ez a válás sokkal komplikáltabbá is válhat, ha a terhességi teszt igazat mondott. A második... A második lesz a perdöntő, hogy elmondja-e Willnek a gyanút vagy sem.
Kineveti Willt édes, csengő kacajjal, és válasz helyett felkászálódik, hogy belékaroljon, látszólag gondtalanul, valójában lelkében felhőkkel, fakó, fénytelen tekintettel.

A délutánjuk meglehetősen kellemesen telik, miután engedi, hogy Will felhajtson egy rumot az egyik zajosabb helyen. Végül beadta a derekát a hamburgernek, és megkönnyebbülve tapasztalta, hogy még nem kap hányingert az ételtől. Még nem.
A szemüvegeit együtt választják ki, ő végigneveti, Will végigvigyorogja, többet is felpróbál, és Willel is felpróbáltat néhányat. Rengeteg közös fotót csinál ismét, kint a napfényben, bent az üzletben, szemüvegeket próbálgatva. Felváltva magáról, magukról csinálja a legtöbb fotót... és Willről, pillanatképeket. Amikor morcos, mert már megint őt fotózza, vagy épp cinikusan mosolyog rá, hogy fejezze már be. Imádja. És utálja magát, amiért nem bír leállni. Mintha még jobban húzná Willhez az a láthatatlan zsineg, ami eddig csak szolid rántásokkal ösztökélte, hogy lépjen közelebb a vad, ismeretlen férjéhez.
Nap végén érte jön az inas, mindkettejüket hazaviszi. A társas hoppanálás sosem lesz a kedvence, de mivel lejelentették az aurorok felé is, hogy hazakísérik a férjét, lenyeli a békát és inkább örül, hogy Bogolyfalván elbúcsúzhat tőle... aljas módon csókot nyomva az arcára és úgy ölelve őt át, mintha minden rendben volna. Az arcán azért otthagyja a pimasz mosolyát, nehogy azzal vádolják, nyíltan a színpadra helyezte az érzelmeit. Egy remek és egyben fájdalmas napot tudhat maga mögött.