Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Úgy tűnik, mintha meg sem hallotta volna. Még mindig valahova Willre, vagy Will füle mögé néz. A tekintete nem ködös, csak üres, az arca kifejezéstelenné simul fokozatosan.
Nem érti, bár a szavak jelentésével tisztában van, nem akaródzik összekötni a saját életének fontos darabjaival, hogy a kirakós egésszé álljon össze. Az képtelenség, hogy Noah meghalt, Szonját már amúgy is elvesztette, de a fiának volt esélye. Néhány napja még az aprócska lábujjait és a kezecskéit is láthatta, a picike fejét, a csöpp testét a homokgömbön keresztül. Elrabolta a szívét abban a pillanatban a parányi kis emberke a saját testében, és most azt mondják, nincs?
- Hogyan? - Szinte kibukik belőle a kérdés, mintha kiböfögte volna. Még mindig nem akaródzik visszagondolnia rá, pedig lassan előjönnek az emlékfoszlányok, a kínlódás, a végén Agatha gondterhelt arckifejezése, a röpke sajnálat a másik férfi arcán… ahogy Will elhagyja az erkélyt. És ott a kicsiny súly hatalmassá nőtt jelenléte a karjain, a viszkető érzés, hogy Noah a kezében volt. Csak borzasztóan csendben volt, és pöttömke, pici babácska. Túl kicsi. Túl törékeny.
- Meghalt? - Megrebben a szeme, de nem tud sírni. A döbbenet, amit nem is tudatosított még magában, hogy jelen van, nem engedi a könnyeket, a gyászt felülkerekedni. Először meg kell értse, fel kell fogja, hogy a fia halott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Olyan nyomorult, szinte csodálkozóan elnyíló szájjal bámul most már tiszta tekintettel a férjére, mintha valami fantasztikusat hallott volna, soha eddig nem ismert információt. Próbálja feldolgozni, mit hallott az imént: Noah meghalt. A gyerekük nincs. Pedig - mint arra olyan ízesen emlékezteti az agya lassan-lassan- ő megfogta a babát. Peregnek a másodpercek, lassan percekké válnak, Adél pedig esetlen próbál végre kinyúlni Will keze után, ha már közelebb ért. A teste még zsibbadt és kellemetlenül nehéz, de legalább a fájdalmat eltompítja a bájital. Meg sem próbál komolyabb mozgásba kezdeni, de a kezére, Will kezére szüksége van.
- Nem értem… Noah… De én azt hiszem… tartottam őt a kezemben, Will! Én ezt nem értem! - Fél oktávval felszökik a hangja, segélykérőn, lassan sípolóvá válik a lélegzetvétele a növekvő pániktól. Csak nem őrült meg, nem? A karjában volt a kisfia, akkor csak nem halt meg!
- Nem akarok, én téged és Noaht akarlak… Már minden jó lett volna… Nem értem… - Vakon bámul a kezeikre, ha Will odaadta időközben a sajátját. Lefagyott az agya.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Olyan véglegesnek és súlyosnak tűnik az a ‘Sajnálom’, mintha a világ összes gondja hirtelen a vállára nehezedett volna. Érzi, ahogy elszorul a torka, mert felfogja, hogy a sajnálat megmásíthatatlanná tesz sok mindent, például a halált, a veszteséget, a további lelki nyomort, a viszontagságokat.
Ekkor tör fel a torkából az első, elnyújtott, zokogó hang, egy sérült állat nyüszítése. A könnyei is elkezdenek potyogni a felismeréstől, noha az emlékképek még nem teljesek, és olyan elkeseredetten kapaszkodik Will kezébe, mintha bármit is vissza tudnának csinálni.
- Sajnálom… Sajnálom… Tényleg sajnálom… - Mert megint nem sikerült, de bele sem gondol, honnan gyökerezik az ismétlésbe átforduló bocsánatkérés. A kudarc, a csalódottság, az összetörtség mind rányomják bélyegüket, és nem hagyják normálisan levegőhöz jutni. Annak ellenére, hogy lüktet a teste most már az adrenalin, a stressz és hirtelen mozdulat miatt, amivel Willhez akar mászni az érintés okozta megnyugtató tudatért, csak a nyilallás és az elcsigázottság marad, végül a fájdalmas nyögés, amivel visszahullik a párnahalomra sírni, zokogni. Pedig annyira szerette volna a fiát a karjai közt tudni. Úgy érezte, tényleg megdolgozott a sikerért, vigyázott rá még a nehézségek közepette is, de a majdnem sosem egyenlő a sikerrel. Sajnos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Egyre hangosabban és elkeseredettebben tör fel belőle a sírás, a rimánkodó zokogás, amivel tagadni próbálja a történteket. Úgy érzi, ezt képtelen ép elmével felfogni vagy elfogadni. Ekkora súlyú veszteséggel nem bír megbirkózni, vagy legalábbis most és magától semmiképpen, pedig azt gondolta, erős. Azt hitte, bárminek képes nekimenni, amit az élet elé gördít, de lassan rá kell jönnie, tizenkilenc évesen nem kellene ilyen fájdalmakat kiállnia és veszteségeket elszenvednie, mint Noah elvesztése, egy halott csecsemő megszülése, a gyásznak pedig messze el kellene kerülnie az életüket. Várta, hogy lássa Noaht, hogy együtt babusgathassák Willel, hogy lehozhassa neki a csillagokat és végre ne a magány, a keserűség és az állandóan kieresztett karmai jellemezzék a mindennapjait.
És most pont ott állnak a rajtvonalnál, kezükben a semmivel, mert Noah nincs.
Fuldoklóan zokog, Will kezét egy percre sem ereszti, reszkető kézzel szorítja a könnyáztatta arcára, mintha bármi is megoldódna így. Ez az eddigi élete legborzalmasabb napja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Semmi oka nincs kételkedni, Will hozza a szokásos tartózkodó, de mostanában mégis kedves és odafigyelő formáját. Még a gesztusai és a szavai is megegyeznek az eddigiekkel. Úgy simul a férjéhez, hogy a gyanú árnyéka is elkerüli.
- Muszáj lesz. - Belesimul az érintésbe, miközben még mindig csak kavargatja az italt, de nem iszik bele. Idegőrlő lehet nézni.
Majd egy pillanattal később összefut a szemöldöke egy íves ráncba, a tekintete gyanakvóvá válik.
- Nem érzem rajtad a füstszagot... - A hangja is hideggé fajul, megáll a kezében a szívószál. - Kivel voltál már megint? - Az a fránya paranoiája. Folyton ott motoszkál a fejében, hogy kivel, hol, mikor és mit csinálhat Will
? Talán megint Júliával volt, azért nem érzi a pub szagát rajta? Még a jellegzetes enyhe alkoholbűz is olyan halvány, hogy már-már kirívó a szokásoshoz képest.
Azonnal elhúzódik vádlón meredve a férjére, mint akit csaláson kapott. Persze soha nincs bizonyítéka, de újra és újra bejátssza ezt a kártyát, talán, hogy felhúzza Willt, talán csak mániából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Megrebben a szeme. Az arckifejezésén uralkodó ellenségesség látványosan olvadozni kezd, végül teljesen felülírja a lágyság és a kedvesség.
- Örülök, hogy végre törődsz vele. - Csendes, de hálás a hangja, még a keze is kinyúl megcirógatni Will arcát.
A szívószál pedig végre a szájához ér, és belekortyol az üdítőbe.
Gyanútlanul kortyolgatja, ugyanazt az üdítőt hozta neki, mint mindig, minden este, még változást sem érzékel. Nincs is hogyan.
- Szeretlek... mindenek ellenére, nagyon szeretlek. - Bár tudja, Willnek még mindig Júlia az első és nem akar tőle mást, mint Noaht. Mégis szereti, ragaszkodik ehhez a szívtelen emberhez, aki annyiszor megalázta már és okozott fájdalmat neki. Ha már egy család lesznek, szeretné tudatni, hogy érez, hátha ez enyhít a közöttük feszülő indulatokon, Will undorán iránta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Csak somolyog. Furcsa melegséggel tölti el, hogy Will szájából hallhatja az elismerést: 'Mégis a gyerekem' . De még mennyire. Noah a szemük fénye lesz, tudja. Már akkor képesek voltak a felügyeleti jogon civakodni, mikor csak egy sejthalmocska volt, most meg már a férje képes a fiának szidni őt, ha olyanja van. Bizarr apa-fia program, de Will legalább megpróbált nyitni az ötlet felé, hogy ne kezelje Noah-t tárgyként, és egyelőre ennél többet nem is vár el. Egyelőre.
Aztán később már bízik benne, hogy fejlődni fognak a szociális skillek ilyen téren, vagy újabb veszekedéseket fog produkálni a kedves férjével.
- Mhm. Hozz nekem a konyhából szőlőt, jó? Úgy megkívántam. - Most már rá tudja venni néha ilyen apróságokra, ha jó a hangulat közöttük, ha nem megy éppen semmin a díszhiszti. Most is sikerülni látszik: Will végigsimít még egyszer a tincsein, és kimegy, aztán csak telik az idő, ő pedig megint morcossá válik üdítő ide vagy oda.

Mikor végül a férje visszaér, puffog, főleg, mert szőlő sincs nála, csak egy újabb pohár üdítő, és büdös a cigitől meg az alkoholtól is. Már nem is rója fel neki, csak hisztisen végül befordul az oldalára, de Will se figyel rá különösebben. Ez a macskaharc a dinamikájuk már jó ideje.
Amire egyikük sem számít, hogy órák múlva, hajnalban szabályosan eláztatja az ágyukat, a pánik és görcsök eluralkodnak a testén, és végül órák múlva Noah megszületik. Sajnos nem úgy, ahogy szerették volna, és azt sem láthatja előre a takaró megnyugtató fedezékében pihenve, hogy másnap délutánra összetöri a lelkét az egyszerű tény: halott gyereket szült.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A szociális érzéke kimondatlanul is addig terjed, hogy ellavírozzon a társasági színjátékok mocsarában. Tizennyolc évesen nem túl sok önismerettel, de annál több makacssággal és esetlenséggel rendelkezik, és ebben a szituációban, mikor a néhai kislányát végre az embereket megillető méltósággal és együttérző sajnálattal kezelik, nem tudja, hogyan kellene megnyilvánuljon. Zavartan fordítja kissé oldalra a fejét, de látható, hogy köszönetképpen biccent egyet. So awkward.
Sokkal könnyebbé válik újból figyelnie, amint Agatha a szakmai részre tereli a beszélgetésük fonalát, bár sajnos ahhoz sem tud érdemben túl sokat hozzáfűzni, azt viszont megérti, hogy a két eset esélyesen nem függ össze, és Noah mostani problémája a genetikáján kívül álló dolog.
- Hogyan? - Az eddigi gyógyítói nem ajánlottak ilyen megoldást. Tudja, hogy a mugliknál létezik az ultrahang, de ez a mágusvilágban lehet, egy újfajta megoldás, vagy szimplán nincs rá túl sok szükség, anélkül is megállapítható, mi történik az anyaméhben. Ettől még az izgatottság csodaszépen kiül az arcára, felvillanyozott tekintettel követi Agatha minden mozdulatát és húzza fel engedelmesen a hálóingét a hasáról, amikor előkerül a fémkorong és a homokkal töltött gömb. Árgus szemekkel figyeli a lassan alakuló képet és ugyanilyen apránként, számára is észrevétlenül kezdi visszatartani a levegőt a kellemes feszültségtől, csak néha-néha véve sekélyes kortyokat. A végén persze hatalmas szusszanást enged ki, hagyja, hogy az ujjai körbefonják a gömböt és a benne kirajzolódott csöpp ember alakját.
Fogalma sincs, mikor húzódott széles vigyorra a szája széle, vagy mikor kezdtek peregni a könnyei megállíthatatlan. Bizonyára a hormonok, vagy inkább a tény, hogy először látja, hogyan fog kinézni az ő kicsi fia, ha végre megszületik. És tökéletes bizony, mind a tíz kicsi ujjai, tíz lábujjacskája, az összegubózott alakja, a behunyt szemecskéi, az ökölbe forduló parányi kezei. Mind mind tökéletes és értékes. A mellkasa csak úgy hullámzik a büszkeségtől és a boldogságtól, megjárva az érzelmi hullámvasút több stációját is egyszerre.
- Egészséges? Jól érzi magát? - Szabad utat enged az ilyen klisés, naiv lányos kérdéseknek, mert úgy érzi, Agatha nem fog rá felhúzott szemöldökkel nézni, hogy nemezalényeg! Agatha már most több empátiát tanusított irányába, mint sokan mások évek óta összesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Meg sem lep. - Határozottan elismerés hallatszik ki a hangjából, nem gúny vagy szarkazmus. Seth rendkívül okos, ez a gyanú már a mágikus szemüveg láttán is feléledt benne. Az, hogy az iskola gondnoka szűkszavú és nem veri nagy dobra zsenialitását, csak még érdekesebbé és értékelendővé teszi. Tagadhatatlanul mai napig fúrja az oldalát a kíváncsiság sok, Seth-hez köthető közéleti részlet kapcsán, de úgy gondolja, elért a közepesen erős barátságuk egy olyan szintet, ahol mindezt félreteheti, és nem szükséges információt gyűjtenie róla a saját védelme érdekében, hogy később felhasználhassa szükség esetén. Valószínűleg nem is volna olyan könnyű ilyen jellegű kényes infókat beszereznie.
A pici képe teljesen eltereli a gondolatait egy igen érzelgős, számára roppant kedves irányba. Sokszor eljátszott a vízióval, milyen lesz, ha végre a karjaiban tarthatja a kisfiát. Megszűnik az állandó magány, a mellőzöttség érzete, hiszen ő lesz Noah világának közepe. Ő és Will, igen, a férjével hajlandó megosztani valamennyire ezt a pozíciót, de tudja jól, az anyáknak mindig különleges hely jut a gyermekük szívében vagy így, vagy úgy. Végre lesz valaki, akivel összekötheti az életét még hosszú-hosszú éveken keresztül, és ez nem jelent majd problémát, szájhúzást, veszekedéseket. Tesz majd érte, hogy Noah számára fontos legyen.
Egy 'Köszönöm'-mel társítva elfogadja a papírzsebkendőt és diszkréten megtörölgeti a szemét vele- a vízálló sminknek hála nem fenyegeti az a veszély, hogy pandává váljon.
Természetesen a gömböt továbbra is úgy fogja, mint egy igazi kincset, úgy hogy Agathának van elég helye hozzáférni, de a kedves anyuka nem szeretne még megválni a csöpp fiát bemutató mágikus eszköztől.
- Érthető, elég régóta küszködök ezzel a problémával. - Csendes, tárgyilagos megjegyzés. Sajnos nagyjából a második trimszter elejétől szinte ágyhoz kötött betegként kellett viselje magát, nem igazán tudtak vele mit kezdeni és úgy tűnik, ez csak rosszabbá vált a hetek halatt. Nagyban kárpótolja most a sok üres óráért a pici, de annál erősebb és ütemesebb dobogás a gömbön kivetítve, ami sejtése szerint Noah lüktető szíve.
- Hmmm... szereti, amikor játszok vele. - Elgondolkodóan pillant le a vígan domborodó hasára, de aztán úgy dönt, egyszerűbb ezt megmutatnia. A gömböt végül visszaadja Agathának, aztán belekezd egy gyerekmondókába, közben pedig úgy tesz, mintha az ujjaival sétálna a hasa alsó felén.
- Ez meglátta, - lép egyet - ez pedig elkapta. Ez hazavitte, - újabb lépés - ez megfőzte, - még egy utolsó lépés - és a legkisebb mind megette! - A végén úgy tesz, mintha megcsiklandozná a hasát. Noah erre végig szokott gyalogolni a tenyere alatt, ha ébren van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

A kihallgatás
- Négy héttel később -
Hurt much? Good

A Machay és a Krise-család egyaránt mély sajnálatukat fejezték ki, a szülei egyenesen megértőek és támogatóak voltak mindvégig. Mégis irtózott ezektől a gesztusoktól már az elejétől fogva. Nem tudta, mit kezdjen ezzel a nyílt, eleven sebbel a lelkén, de a sajnálat úgy érezte, semmiképp sem hiányzik az életéből már csak azért sem, mert képtelen volt elfogadni, hogyan történhetett mindez.
Aztán az elmúlt négy hét egy összefüggő kusza folyammá alakult át, amiben ő, Júlia és Will változatosan kapcsolták ki agyuk világra irányuló figyelmét és merültek el a legváltozatosabb szórakozásokban, hogy ő és Will elfelejtsék, ami történt. Kész csoda, hogy a behívó túlélte, vagy nevezzük inkább Jázmin gondos kezeinek azt a csodát. Az, hogy ma reggel felébredt, a kiadós fejfájásától megszabadult, és hogy jelenleg kifogástalan a külseje, szintén mind a manója érdeme.
Nem szándékozott megfordulni a kirendeltségen, ha egy mód van rá, és már az is gyomorideggel tölti el, hogy behívták. Will miatt? Még egy arcul csapás? Visszavonják a felfüggesztettjét? De miért? A gondolatai gyorsvonatként cikáznak, miközben az arcát erőnek erejével rendezi gondos, semmitmondó vonásokba.
Ombozi Zlatan
Az egyetlen Ombozi, akit teljes pontossággal és figyelemmel fel tudna emlegetni, az az unokatestvére párja, Ombozi Noel, de mivel az utóbbi időben kisebb gondja is nagyobb volt a társasági élet követésénél, nem tudja, hogy ettől az Ombozitól mire számítson.
Az eligazodást segítő ügyintéző a hallból felkíséri az emeletre, és átvezeti a különböző boxok közötti kis folyosókon, ajtókon, míg végül a megfelelő osztály megfelelő helyiségéhez érkeznek. Tagadhatatlanul kényelmetlen itt lennie a gyászidőszak alatt úgy, hogy szíve szerint inkább újból elcsitítaná az agyában dúló őrjöngést. Csak a szemei alatti halvány karikák árulkodnak róla, hogy nincs jól, de a minőségi smink minden mást korrigál. Az ügyintéző kopogás után előre engedi a helyiségben, majd ahogy belépett, bezárja mögötte az iroda ajtaját. Hát, innentől már nincs visszaút.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Will, Júlia
- A szeptemberi Blaha éjszaka -

Valahol 20 perccel az Instantba érkezésük után kezdett az éjszaka egy képlékeny masszává összefolyni. Jelenleg emlékszik mindenre, ami negyedórás időkereten belül történt, minden annál régebbi dolog darabkákból tevődik össze a súlytalan, kellemesen zsongó agyában. A végtagjaiban ott lángol az alkohol, az olcsó koktélok varázsa, aztán a tatratea, aztán az újabb koktélok, a vodka, egyszóval amit össze lehetett inni, összeitta, és még nem hányta el magát. A gyomra meglepően rezisztens még azután is, hogy egy adott ponton felállt táncolni a bárpultra a pultos üvöltéssel párosított bosszúságára, de a jelenlévők éljenzésére és részeg röhögésére. És élvezte, borzasztóan élvezte, hogy nem gondolkodik, hogy felejt mindent és mindenkit, hogy egy percnél tovább képtelen koncentrálni és az is nagy művészet már ezen a ponton. Hogy összeakad a nyelve és nevetésbe fullad a fél mondata, hogy úgy zökkent le a pultról, hogy Will karjai közé érkezzen, de a háta mögött az ők Júliájára nevessen rá, és a fejét szinte örömtelien nyugtassa a férje nyakhajlatában. Igen, ide tartozik, a kemény karok közé a puha ajkakkal kiegészítve. És ez jó, ez természetes. Mitől is volt olyan boldogtalan? Óh, Noah miatt...
Ekkor elsírta magát már az utcán botorkálva Willékkel, de aztán kapott vodkát, és mindent megint elmosott a tüzes víz varázsa. Hathatósabb minden mágiánál. Az ujjai el nem eresztenék Will kezét, sőt amikor a férje színt vall legalább ilyen részegen, de sokkal gyakorlottabban állva a sarat, nemes egyszerűséggel csak visszafordul, hogy gyakorlatilag egy fél mandulaműtétet hajtson végre rajta nyelvvel.
- Nagyon szeretlek! - Aztán Júliát akarná mindenáron közelebb édesgetni legalább, hogy az arcát a hajába fúrhassa elengedvén a férjét. Szomorú, de mégsem, boldog, de nem az igazi. Az agya egy ködös sarka tudja, hogy ez csak egy állapot és holnap reggel minden más lesz megint, vagy pont, hogy a régi, de nem akar jelenleg ezzel foglalkozni.
- Éhes vagyok! - Angyali, gyermeki egyszerűséggel és lelkesedéssel rebegteti a pilláját a két rutinos alkoholistára, majd fogja magát, és játszi könnyedséggel perdül meg a tengelye körül, a végén meginogva, de el nem esve, piruettezik egyet a nagy lazaságban a 74-es troli megállójába érve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Van egy óvatlan pillanat, amikor ráharap idegesen az alsó ajka szélére, de amint észreveszi a hibát, korrigálja azonnal. Ismét semlegességbe süllyed vissza az arckifejezése, ahogy az protokollszerűen elvárható tőle mint a Machay-család tagjától.
Az azonban nem kicsit hökkenti meg, hogy a nagybátyjával találja szemben magát, nem egy vadidegennel, ahogy hitte. Ez is kiül az ábrázatára, de végül csak pislog kettőt és igyekszik túllendülni a dolgon, miközben az idegen férfi kimegy. Miután a körülményekhez mérten viszonylag kényelmesen elhelyezkedett a széken, rátérhetnek a lényegre.
- Szia... Minden a megszokott. - Sablon-válasz, de hagyja elengedni az arcizmait, kiülni a megtörtséget az arcára, a szorongás árnyékát, a keserűséget. Semmi sem a megszokott, sem az a delírium, amiben Willel hemperegnek rövid ideje, sem az a mardosó fájdalom és üresség, amit a fia elvesztése után folyamatosan érez.
- Miért hívtatok be? - Gyanakvás és kutató-cikázó szempár szuggerálja a vén rókát, hogy valljon színt, miért citálták őt be?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Hallhatóan szusszant egy nagyobbat. Nem tudta, mit várjon ettől az egésztől, csak a gyomorgörcsöt érezte megteremni magában, mert ha most Will miatt ül itt, vagy netán még a régebben előkerült Elias-féle főzet miatt, akkor a családi hátszél ezek szerint jócskán fordult egyet és lehet, egyedül maradt a slamasztika közepében. Rémisztő belegondolnia, hogy a Machay-név nev édné többé.
- Kávé... Köszönöm. - Halk, kissé rekedtes a hangja, és nemsokára már a megjelent kancsóból kitölt egy adag kávét magának, csak akkor állva meg a kavargatással, mikor Noah szóba kerül.
Érezhetően megfagy körülötte a levegő, aztán megremeg a szája széle. A könnycsatornái arra vannak kondicionálva, hogy sírni kezdjen legtöbbször, ha szóba kerül a kisfia. Hosszú időnek tűnő percekig hallgat a Dwayne előtti üres lapot bámulva, hagyva a könnyeit peregni. A vízálló sminknek úgyis mindegy.
- Noah meghalt. - Láthatóan nagyon nehezen fog bele. - Veszélyeztetett terhes voltam, részlegesn méhlepény-leválás miatt.... Azt mondták, benne van a pakliban, hogy... megfullad. Mindenki... - Mintha el akarna kezdeni hadarni végül, nagy levegőt vesz. Talán senkitől nem kapta meg ilyen nyíltan a kérdést és vele az engedélyt, hogy kiadja magából, mi történt a fiával. Ez néha olyan gátakat is átszakít, amiről azt hitte az ember, kordában tartja.
- Mindenki azt mondta, ez benne van a pakliban, és hogy reménykedjünk a legjobb kimenetelben, és Will is azt mondta, vigyázzak magamra, és gondoskodtunk róla, hogy védjük Noaht, amennyire lehetett, és Agatha segített volna mindenben, és segített is! Noah kapott manatapaszt, hogy megerősödjön, de nem vártuk volna végig a terhesség maradékát, nem lehetett, nem volt időnk! Agatha mindenképp be kellett indítsa a szülést, mert veszélyessé vált a leválás mértéke és... és... - Itt már konkrétan csukladozva beszél, de még mindig a semmibe meredve, fájdalomtól eltorzuló arccal. Pillanatok alatt hullott szét az összeszedett álarc.
- Amikor reggel felráztam Willt... beindult az egész. Nem tudtam, mit tegyek. Pánikba estem... Will nyugtatott, azt mondta, ez így is úgy is várható volt. Aztán... mint minden reggel, ellenőrizték, hogy van, de... most mindenki elcsendesedett. Azt mondták, baj van, fel kell gyorsítani az egészet... - Lecsendesedik a csuklás, a szipogás. Már csak az előkerült papírzsebkendő őrzi a temérdek legördült könnyet.
- Nagyon... nagyon hosszú folyamat volt... És a végén odaadták nekem. Tökéletes volt. - Elfúl a hangja. - Olyan orra volt, mint Willnek, de a haja színe sokkal világosabb. Örökölte az enyémet és Willéből valamennyit, nem volt teljesen szőke, mint az enyém... Olyan szép volt... és olyan csendes. Nem sírt fel egyáltalán. - Megállíthatatlanul kezd zokogni a tenyereibe temetve félig-meddig az arcát. Rázza a vállait a sírás, látszik az ujjai között a nedvesség és, hogy vörös az arca a bőgéstől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Még jó 2-3 percig nem érkezik tőle értelmes válasz, csak a sírás a sírás és a sírás; mind abból a keserűségből, ami felgyűlt benne, csak egy kis darabkája lökődik ki a könnyei útján, de az is több, mint a semmi. Amikor lekerülnek a kezei maga elé, az asztalra, látszik, hogy végül megadta magát a smink is, elkenődött, pandásodott a lány, az arca csupa maszat a bőgéstől, és vörös. Jó további pár percbe telik, mire eltünteti legalább egy részét a mocsoknak az arcáról.
- Az iskola gondnoka.. nem, most már az Illúziómágia tanár, ő ajánlotta nekem baráti alapon Agathát. Az anyja, tudod, és... Mr. Selwyn nem adott okot arra, hogy gyanakodjak, családi előélete ide vagy oda. Agatha Nightingale pedig, mint kiderült, elismert gyógyító, és saját bevallása szerint a La Faye családjukban is sok hasonló, veszélyeztetett kisbaba született. Gyakorlottnak számít ezen a területen. - Sírástól rekedtes hangon folytatja a történet fonalának továbbfűzését.
- Anyám természetesen ellenőriztette a képesítését és az előéletét. - Könnyed kijelentés, de Magda Flaviu ellenőrzése azt jelenti, hogy amit el tudott érni információ szintjén, el is érte Agatháról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Az lesz. - Vigyorog. És bizony rég nem vigyorgott, az elmúlt hónapok inkább stresszel, veszekedéssel teltek. Tudja, hogy féltékeny Júliára, mélységesen, de sokkal könnyebb most az alkohol bódító hatására elengedni ezt a gondolatot és az este további részét latolgatni inkább. Most épp speciel Júlia karjaiban.
- Hm? - Bágyadt-ködös tekintete keresi a feliratot, de Meki helyett csak a McDonald's betűi rajzolódnak ki. Egy másodpercre elfogja a tanácstalanság, de utána engedelmes kislányként megy Júliával kézen fogva, másik oldalról Willt karolva, nehogy elkóboroljon és találjon még egy szabad szoknyát magának.
Úgy röpke öt-tíz perc múlva már az emlegetett gyorsétterem bejáratát nyitja ki, a kabátzsebébe elsüllyesztett pálca segítségével, elvégre se ereje, se kedve azt a tömör ajtót megmozdítani, helyette kicsit fotocella életérzést kölcsönöz neki. Odabent akkora szemeket mereszt az egészségtelenebbnél egészségtelenebb ételek képeire, mintha kistányérokra cserélte volna a lencséit.
- Melyiket ajánlod? - Azonnal Júliához fordul feszült-részeg figyelme minden cseppjével megajándékozva őt, hogy három másodpercen belül átváltson Willre.
- De neked is ki kell próbálnod, amit én eszek! Valami nagyon finomat! - Ha magánál lenne, minden bizonnyal az "undorító" szót alkalmazná a gyorsétteremre, nem a "finom" túlságosan hízelgő fogalmát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

- Nem. - Elég határozottan megrázza a fejét a könnyei törölgetése közepette. - Mindenről elmondta, mi micsoda, és volt egy konzultációja a családi gyógyítónkkal is. Soha, egyetlen egyszer sem merült fel kétség vele szemben. - Agatha megpróbált neki segíteni a legjobb tudása szerint, és emberileg sincs oka kételkedni benne. Az a nő volt az első, aki emberséget és részvétet mutatott a halott lánya felé, és igazán komolyan megpróbálta megmenteni a fiát. Ha képes tiszteletet érezni úgy igazán, Agatha egyike azon személyeknek, akik félig-meddig már kiérdemelték ezt.
- A hétköznapjaink is megszokottak voltak... Én nem mehettem sehova, nyilván. Leköltöztünk a szüleimhez egy időre, míg Noah megszületett volna. - Újból könnybe lábad a szeme, de a zokogás most elmarad. - Will eljárt dolgozni, néha rábíztam, hogy mit vegyen meg a gyerekszobába... Esténként hozott nekem mindig üdítőt, hogy feldobja a hangulatom. Nem volt könnyen elviselhető az ágyhoz kötöttség. De próbálkoztunk. Azt akartuk, hogy a fiunk épségben velünk legyen a nehézségek ellenére. - A hangja merengővé fakul. Néha még mindig, mint valami fantomérzet, végigsimít a hasán, hogy keresse a kigömbölyödést, a rúgásokat a bőre alatt, de nincs már ott semmi, csak a szinte teljesen visszahúzódott hasa.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Láthatóan megmerevedik az arca azt az árva Twixet studírozva. Lepereg a lelki szemei előtt az üvöltözésük minden részlete Szonja elvesztése után, ahogy nekivágta a bögrét Willnek, ahogy a feje az asztallapba lett verve. Ahogy Will karja a torkára szorít és elszédül, elájul egy pillanatra, hogy aztán a földön térjen magához, és a férje kirúgja az otthonukból.
Egy pillanattal hosszabbra nyújtja a csendet, mint kellene, az arca kifejezéstelenebb marad a szükségesnél, mikor újból felpillant Dwayne-re, most már láthatóan zárkózottan. Zaklatott mentális állapotában nem megfelelően használja a hazudozási eszköztárát.
- Nem. Sosem történt ilyesmi. -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Még zárkózottabbá válik az arckifejezése, és felveszi azt a jellegzetes testtartást, amit mindig, ha megfigyelve érzi magát és tudja, számít, mit tesz és mond.
- Definiáld a bántást. Manapság azért is feljelenthetnek valakit, ha megjegyzéseket tesz és zaklatást kiabálnak rá. A tojáshéjon sétáló társadalmunk fényében jó, ha ezt tisztázzuk. - Időt nyer. Nyilvánvalóan nem akar őszintén válaszolni erre a kérdésre, mert akkor kiborulna az a bizonyos bili.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Csend.
Furán csengeni kezd a füle, ahogy a Twixet bámulja, ami időközben valahogy bekerült az ujjai közé. Észre sem vette, mikor kezdte forgatni a kezében a soha nem kóstolt csokifélét.
Pozitív toxikológia? Maradványok.
Noah-t elvették tőle a születése után és végül közölték: meghalt. A kis testét viszont napok után kapták vissza és temethették el Bogolyfalván. Nem értette először, miért, míg az apja el nem magyarázta a lehető legtárgyilagosabban, hogy fel kellett derítsék, miért halt meg a kisbabája ilyen hirtelen, ehhez pedig különböző vizsgálatokat kellett elvégezzenek az érintettek. Ugyan szétsírta az agyát a gondolattól, hogy megfosztják a búcsútól is, végül a temetés lecsillapította az idegeit egy időre.
Most pedig azzal kellene szembenézzen, hogy lehetséges, Noah-ban valaki szándékosan kárt tett?
És akkor villogni kezd a vörös fény az agyában: egy feltételes szabadlábon levő férje van, a gyerekét megmérgezték, és jelenleg az aurorparancsnokságon ül... továbbá egy paranoid negyedvéla, akinek az üldözési mániája, amint megneszeli a rémképzetet, azonnal bepörög.
- NEM! - A kelleténél hangosabban ejti ki a szót, emelt hangszínben, szinte rögtön felpattanva, hullámzó mellkassal, zavart tekintettel meredve Dwayne-re. Sokkal inkább riadalom tükröződik az arcán keserűséggel és zaklatottsággal fűszerezve.
- Nemnemnemnemnem, ti... tudom, mit akartok, és nem ő volt! Nem volt rá oka! - Hadarni kezd, de ez a mágikus vallomásának aligha okoz majd problémát, hogy lejegyezze minden szavát.
- Figyelj, mikor válni akartunk... ő akart válni, én nem akartam! De aztán teherbe ejtett, elmondtam neki, de aztán én akartam válni tőle, és nem engedte. Azt mondta, vagy elválunk és elvetetem, vagy együtt maradunk és együtt neveljük őt, és akkor megtartjuk. És nyilván én is akartam Noah-t, de ő! Látnod kellett volna, ő mennyire akarta a fiát! Nem, tudom, mit akartok ti itt mind! Nem veszitek el őt is tőlem! A fiam már a föld alatt van, a férjemhez nem nyúlhattok, akármilyen férj is legyen! Megvannak a maga hibái, veszekszünk, igen! De ez nem csoda azok után, hogy ... - Mély levegőt vesz, hogy valamennyire megfékezze az indulatait, és visszaroskad a székre.
- Minek köntörfalazzak? Érdekházasságba kényszerítettek minket, nagyon sokan vannak odakint ugyanilyen helyzetben, és nincs ebben semmi különös! Willt a nagyanyja terrorizálja a háttérből, engem a szüleim tartottak sakkban, de végül megbékéltünk ezzel mostanra! Igen, Noah előtt göröngyösebb volt, de most már elcsitult minden... rendben vagyunk mindhárman... - Bele sem gondol, hogy Júliát is belefoglalta önkénytelenül a házasságukba, elvégre a lány olyan, mintha a soha feleségül nem vett házastársuk lenne, aki bármikor kiléphet szabadon az egyenletből.
- Ne csináljátok... Nem ő volt, és erre bármilyen körülmények közt megesküszöm. Nem Will volt, ő akarta Noah-t, beszélt hozzá, szerette, törődött a jólétével, ... és az enyémmel is. Adott döntési lehetőséget, és beleállt ebbe velem együtt... Kérlek... - Gyakorlatilag ezen a ponton külső szemmel teljesen elragadtatta magát a saját maga kreálta illúziók és tévképzetek miatt, elvégre Dwayne semmilyen megjegyzést nem tett senkire. Bárki lehetett, ha tényleg vádolni kell egy embert, akár a szobalányok is, hiszen nem kedvelik Adélt, sőt! De mi kézenfekvőbb válasz lenne ebben a helyzetben, mint Will, akinek saras a múltja, és ő is tudja, megkérdőjelezhető kezeléseket folytatott a nagyapja mellett?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Júlia
- Will előzetesbe vétele utáni hajnalon, egyelőre telefonon -

A bogolyfalvi ház nappalijának padlóján ül, és zokog. Nemrég kapta az anyjától a hívást, és teljesen kiborult tőle. Magda hangja tárgyilagos, de együttérző volt: közölte, hogy Willt az este előzetesbe vették a Noah toxikológiája kapcsán felmerült kérdések miatt. Azt is felajánlotta, hogy a lányával tölti az éjszakát, ha ez megnyugtatja, vagy jöjjön hozzájuk haza Hévízre. Egyiket sem akarta, rácsapta a telefont Magdára, és keservesen elkezdett sírni. Aztán ez néha abbamaradt, aztán újraindult, majd megint lecsillapodott.
Most megint egy ilyen zokogási hullám keríti hatalmába, miközben Júlia számát tárcsázza bele sem gondolva az időpontba, és ha a lány felveszi a készüléket, hallhatja a szaggatott, fuldokló sírást a vonal túlvégén, de semmi köszönést, semmi reakciót, mert azt se realizálja, hogy felvették neki a telefont, ha ez megtörtént.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Üvegessé válik a tekintete, és lassacskán teljesen elcsendesül, lenyugszik. Csak a könnyei peregnek továbbra is, egyik cseppecske a másik után, le az arcán két vonalban.
Együtt lennének? Mindhárman?
Kizárt. Felnevet a saját hangja az agyában, a gondolatai között. Will Júliát szereti, nem téged. Te eddig is csak kényszer voltál neki, sosem akart téged. Jó voltál Júlia helyett, de sosem leszel Júlia!
Összepréselődnek az ajkai öntudatlanul.
- Tudom, hogy Júliát szereti és nem engem. Nem kell emlékeztess rá. - Megint letörli a végre elapadt könnyei maradékát lassú csigamozdulatokkal. - Már rég elhagyott volna, amikor beadta a válópert, amit aztán visszamondott Noah érkezésével. De... javultak a dolgok... - Ott az a förtelmes-nyálkás remény a hangjában, ami csak még szánalmasabbá teszi a helyzetét, ha eddig nem lett volna eléggé az.
- A ... terápia is segített... hogy eltiltottam Júliától... hogy... már nem verekedtünk össze hülyeségeken... - Meggondolatlanul csúsznak ki a száján a szavak és szinte azonnal riadt felismerés költözik az arcára. A szeme rávillan Dwayne-re, mint akit rajtakaptak.
- Minden rendben. És ezt a beszélgetést itt és most lezártuk. Will nem csinált semmit, ne nyomozgassatok utána. Hagyjátok, hogy csendben letudja a feltételest és végre maga mögött hagyja ezt az egész őrületet. - Megint zárkózottá válik az arckifejezése, készülődni kezd az induláshoz felemelkedvén a helyéről és a táskájában kotorászva, ezzel időt hagyva Dwayne-nek, hogy ha akar még valamit, bökje ki, így a végére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az agya nemes egyszerűséggel ignorál olyan fontos dolgokat, mint a köszönés, vagy a neve elhabogása. A helyzethez képest, és főleg a beleszóló hang hatására végre kontroll alá vonja a gondolatait annyira, hogy meg tudjon szólalni, és kibökje válogatás nélkül az első gondolatokat.
- N-Nem... Bevitték... Bevitték Willt, Júlia... Én nem... Ő soha... Nem tudom, hogy mit csináljak... - Hallatszik, ahogy szaggatott a légzése, vegyesen sírós és zihálós hangok ömlenek át kilométerekkel arrébb a mobiltelefon hangszórójából. És pár másodperc múlva a pillanatnyi csillapodás után újból zokogni kezd a vonal túlvégén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Zengőbarlang Mecseki Fegyintézet - Júlia látogatása után pár nappal -
You're out, darling

Mostanra ment át az engedélyeztetés, hogy egyáltalán betehesse a lábát a fegyintézetbe, azt is szigorú ellenőrzések mellett. A bejáratnál strázsáló dementoroktől még így is kiverte a víz és talán, de csak talán megeshet, hogy belekapaszkodott az őr karjába, amikor elmentek mellettük. Undorító lények.
Az átvilágítás során természetesen abszolút együttműködő volt, nem mintha akadna ilyenkor más választása, ha szeretné látni a börtönbe visszacipelt férjét. Makulátlan a külseje, a fekete nadrágkosztümtől és a címlapra illő frizurától, sminktől egészen kilóg a bányának álcázott börtön mindennapjaiból. Pedig csak ismeri a ráosztott szerepet: hiába gyászolsz, hiába fáj, hiába ordítanál, Machay ÉS Krise vagy egy személyben, tehát a tökéletesség a minimum.
Az adminisztráció is viszonylag gyorsan lezajlik, hogy aztán bekísérjék a viszonylag nagy, kettéosztott helyiségbe, egyik oldalán ő, a másikon pedig már a bentlakók része van. Olyan egyenes és kifogástalan a testtartása, ahogy az elvárható tőle az asztal rá eső oldalán leülve. Az más kérdés, hogy a gyomra konkrétan szaltózik és mindjárt ide hány az idegtől, de úrinő ezt nem reklámozza. Elég a sápadt arcára nézni, hogy azért érthető legyen, nincs jól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szabályosan facsarodik még egyet mind a gyomra, mind a szíve a mellkasában talán a kételytől, talán a reménytől, már ő maga sem tudja. Egy hét elég arra, hogy a belészúrt fullánkból áradó méreg elkezdje megfertőzni a gondolatait, vagy épp kilökje a szervezete mint idegen testet. Össze van zavarodva, mégsincs igazán senki, akinek ezt elmondhatná. Magában kell rendbe tennie vagy így, vagy úgy a dolgokat, de az világos, hogy találkoznia kellett Willel, hogy ez megtörténhessen.
Mégis így látni őt, ebben a sárga hacukában egyszerre dühítő, hiszen ő mégis csak a férje, és elszomorító. Maga sem tudja, hova pakolja az első benyomásait. A bizonytalan köszönés után kattan benne át valami végre: nem te leszel most az elesett fél, Adél, hanem ő. A szerepeitek felcserélődtek. Szusszant egyet és Willtől érthetőbben, de szintén vékony hangon viszonozza a köszönést.
- Hogy bírod? - Egy egészen ártatlan kérdés, valami, hogy elinditson egy folyamatot, reakciót, akármit. - Volt bent nálad az ügyvéd, igaz? - Arról mélységesen hallgat, hogy már ő is találkozott vele és feltett szándéka nem engedni senkinek, hogy itthagyják megrohadni Willt. Ha bűnös is, legyen annak ő a megítélője.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Sajnálom, Adél. Egy leheletnyivel összébb húzódnak a szemei. Akarva-akaratlan fut át az agyán a gondolat: aki nem bűnös, nem kér bocsánatot azonnal. Aztán azzal a lendülettel arrébb is tolja a gondolatot az agya egy másik sarkába, hogy reflektáljon a helyzetükre: azt sajnálja Will, hogy ilyen helyzetbe kerültek? Ésszerű volna. Élő poligráfként figyeli a férje minden mozdulatát ebben a pillanatban, úgy boncolgatja minden szavát is.
- Ki fogsz jönni innen. Nem hagyom, hogy itt maradj. - Abszolút nyugodt, magabiztos hangszínt üt meg, az arca rezzenéstelen, kifejezéstelen. Csak közli a puszta eltökéltségét, de arra szándékosan nem mond semmit, elhiszi-e vagy sem a történteket. Nem tudna minden kétséget kizáróan azonnal válaszolni, hogy hisz Willnek, mert látta azokat a jegyzeteket, a fogakat, a koponyákat, a dossziéban a gyerekek képeit, és mindezek több, mint felzaklatták. Megreccsentették a bizalmát, de nem a paranoid ragaszkodását. Azt lehet, erősítették is.
- Az aurorok feltúrtak mindent. Lezártuk a házat, jelenleg otthon vagyok a szüleimnél. A nagyanyádnak azonnal szóltam, hogy intézkedhessen. - Látszik rajta, hogy végre elbizonytalanodik, folytassa-e, de aztán újból belenéz Will szemébe.
- Tényleg nem hagylak itt. Jóban-rosszban. Megígértem. - Azt persze nem, hogy nem próbálja meg manipulálni a férjét puszta szavakkal, reményt kelteni benne és majd akkor eldönteni, mi legyen velük, ha fény derül az igazságra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Felüti a fejét benne egy régóta nem látott kisördög, vidáman kukkant a külvilágra ki, főleg Will feszült arckifejezésére. Ez az az énje, aki élvezi, ha a férje feszült és kutyaszorítóban érzi magát, amikor a tücsök ciripelése is elpattintaná azt a bizonyos húrt nála. Hátradől a széken most már csak azért sem nézve sem a kezére, sem az asztallapra, sehova máshova, csak Willre.
- Tudom, hogy nem te voltál, másként meg se látogatnálak. Azt hittem, ez már nyilvánvaló. Ha nem hinnék az ártatlanságodban, én magam dörömbölnék az aurorparancsnokság ajtaján, hogy életfogytiglant kapj. - Jeges arckifejezést ölt egy pillanatra a szavak komolyságát tükrözve. Egy ribanc, ahogy azt nagyon sokszor megállapította róla Will, ráadásul sokszor rosszindulatú, kekec és furkálódó. Most azonban hagyja újból ellágyulni az arcát - kívülről. Belül még mindig emészti a kétség.
- Most koncentrálj arra, hogy a lehető leginkább együttműködj az ügyvéddel. - És itt szándékszik rádobni a bombát Willre, mert kell, hogy lássa a reakcióját. A szülei már elkezdtek szervezkedni ez ügyben. - Ugyanis anyám és apám elindítják a válást. Ha nem kerülsz ki innen elég gyorsan, visszajutunk a kezdőponthoz. Azt pedig nem akarom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mit is látna odabent? Dühöt, csillapíthatatlan vágyat, szarkazmust a helyzet iránt, de mindezeken messze túlmutatóan gyászt, fájdalmat, keserűséget, ürességet és magányt. Nem akar egyedül maradni, Will nélkül, Noah nélkül, és őszintén szeretné, ha vége lenne ennek az egész, nyamvadt rémálomnak egyszer és mindenkorra, de ez még csak a kezdet.
Kifejezéstelen marad az arca még akkor is, mikor láthatóan Will ideges lesz a hírektől. Lehunyja a szemét egy másodpercre, megmozgatja a nyaki izmait körkörös mozdulatokkal, csak azután nyitja ki ismét a szemeit és néz rá újból Willre.
- Ez egy várható következmény volt. Letartóztattak téged, a szüleim pedig ezt nem fogják tudni csak úgy elviselni. Miért, a nagyanyád szerinted épp min dolgozik? Megpróbál téged újból kiszedni innen. - Idegesen szusszant egyet. Valószínűleg Will is tud már a toxikológia eredményéről, és minekutána neki is elmondta az ügyvéd, hogy az egész ügyről egy szót se beszéljenek, nem fog belemenni a tényekbe, hogy Will kézenfekvő elsőszámú gyanúsított ebben az ügyben, ne csodálkozzon itt jobbra-balra, hogy ráakaszkodtak.
- Nem csináltam semmit, és főleg nem akarok megszabadulni tőled. Ne légy csőlátású. Megtehetném, hogy most azonnal felállok és örökre búcsút intek neked, helyette viszont itt vagyok. Mikor tanulod meg végre, hogy a kicsinyes vádaskodásaid leperegnek rólam és kettőnk között sokkal mélyebb ettől a dolog már? - Némileg idegesen villantja az egy pillanatra vörösbe átforduló szemeit a férjére. Haragos. Aztán amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan tűnik is el a káprázatszerű változás. Kontrollálja magát.
- Te kövesd az ügyvéd tanácsait. Kint akarlak látni innen záros határidőn belül… és tudni akarom, mi lett a fiunkkal. Ez már nem arról szól, hogy én nem tudtam őt épségben kihordani, hanem, hogy elvették őt tőlünk. Érted? A miénk lehetett volna, de valaki elvette tőlünk azt, aki a miénk volt. - Közelebb hajol a biztonsági zónához, szinte sziszegéssé fajulnak a vérmes szavai.
- Ne várd, hogy ezt elviseljem szó nélkül. Úgy hogy szedd össze magad, és gyere innen ki sürgősen… vagy a végén még tényleg elválunk. - Szándékosan hagyja nyitva az esélyt látván, mennyire felpaprikázta másodpercek alatt azzal Willt. Szeretné, ha valami motiválná az együttműködésre és hagyná a francba végre az apátiáját és a puffogó, pöfékelésszerű dühkitöréseit, amik semmire sem jók.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Csak a fél szemöldöke felvonásával jutalmazza a morgást, aminek a fele érthetetlen, a másik meg nonszensz. Mi biztos? Mintha egy gyerekkel próbálna zöld ágra vergődni. Egy potenciális gyilkos gyerekkel. Ennek gondolatára megint semlegesebbé válik az arckifejezése, és hátradől újból a széken.
- Agathát ellenőrzik, de az orvosi műhiba itt aligha áll fenn. A jelen körülmények nem arra utalnak. - Megráng az arca a hirtelen támadt dühtől, ahogy lenéz az asztallapra. Mérgezés, ez volt a toxikológia eredménye. Nem tudta, hogy a szülei ragaszkodtak a boncoláshoz és lám, milyen hasznos lépés volt. Másként még mindig önmagát marcangolná a vetélésért. Persze most is hasonló a helyzet, őrlődik eleget, de a haragja és a keserűsége már megosztott az ismeretlen (vagy épp ismerős) tettes és önmaga között.
- Más: Júliának tartozol egy köszönömmel. Segített takarítani, mert sok szemetet hagytál hátra. - Figyelmeztetően villan a tekintete. Valószínűleg Will elsőre nem fogja érteni, mire céloz, vagy ki tudja, talán igen. Ha előbbi, akkor úgyis tovább magyaráz majd neki, s ezzel felfedi, hogy ő is látott jó néhány dolgot, amit nem kellett volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Rezzenéstelen tekintettel állja a férje pillantását, akár várva valamiféle érdemi reakciót, noha tudja, ez lehetetlen úgy, hogy Will nem beszélhet minderről, ha nem akarják még nagyobb bajba keverni. Valahogy a válasza nem nyugtatja meg, sőt…
- És te elhiszed, hogy tényleg úgy fog cselekedni, ahogy kérted? Mert én nem úgy ismerem Júliát… - A paranoiája egy működő jelenség, belevágja az ideget időről időre, hogy ne nyugodhasson csak úgy.
- Mindig elfelejtik, mennyire hamar eltörik egy gyerek, főleg egy kisbaba… - Maga elé suttogja a szavakat, mintha bármin is változtatna, ami történt. Végül hagyja megkeményedni a vonásait, szinte szigorúan ránézni a másikra. - Kihozlak. És ennek lesznek feltételei.
Jelezvén, hogy ideje indulnia, feláll az asztaltól. Nem tudja, ezen a ponton mit mondhatna még, csak abban biztos, hogy ezután változtatnak a játékszabályokon. Eddig mindent is megengedett Willnek, és most elég nagy slamasztikában ülnek, ha pedig kitudódik, hogy Will hibája Noah halála… azt nem biztos, hogy a szabadulása után túléli.
- Az, hogy szabadulsz, csak a kezdet lesz. Még dolgunk van azzal is, aki a gyerekünk haláláról tehet. Rács mögött akarom látni, ez a minimum. - Nincs ebben semmi takargatnivaló, még csak irracionális fenyegetésnek sem lehet nevezni. Szándékosan beszél olyasmiről, amit az igazságszolgáltatás elérhet és el is fog megfelelő nyomozás mellett. Az más kérdés, hogy megbotolhat még a rendszer és ‘véletlenül’ eltűnhet az igazi gyilkos egy temetőben a föld alá süllyesztve, kihűlt hullával egy szép téli napon. De ez legyen a jövő zenéje.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Látszik, ahogy melegség költözik a szemeibe a mérhetetlen fájdalom mellett. Az arca átveszi ezt a megtört lágyságot, visszaereszkedik a székre.
- Rosszul. Nem vagy velem, egyedül ébredek egy rideg házban… Hiányzol. - Nemes egyszerűséggel ejti ki az utolsó szót, rájátszás nélkül, a puszta tényt. Most már annyi indirekt támasza sincs Will passzív személyében, mint eddig. Hiába nem volt részese a gyászuknak és tagad, amikor csak tud, és egy borzasztóan nehéz eset, mára az élete része. Kellemetlen és nehéz nélküle, csak hát… mi van, ha egy gyilkos után vágyakozik?
- Szeretném, ha már kint lennél.