Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szelíd mosolyra húzódik a szája. Nem tudja, hogy Will mennyire bizonytalan még a témát illetően, igazából egyáltalán nem képes belőni az egész apasággal kapcsolatos érzéseit, mert hol nagyon jelen vannak és intenzívek, hol harmatgyengék és ez folyton változik. Most legalább úgy tűnik, egy hajóban eveznek.
Az egész gyámsági dilemma viszont letörli végül az arcáról a mosolyt teljesen érthető okokból. A férje kérdése után hosszú csend következik, ő a baldachin mennyezetét bámulja, mielőtt újból beszélni kezdene.
- Folyton. Mi van, ha elveszik, mert azt mondják, erre is alkalmatlan vagyok? Hogy megint rám sütik, baj van a fejemmel? Nem tudom, jó ötlet volt-e ide visszajönnünk. - Végül csak kibújik a szög a zsákból, hogy nem érzi itt jól magát, mert túlságosan szem előtt van. De hát nem nagyon tudnak mit tenni, a szülei minden komfortot és ellátást biztosítanak, hogy Noah maradék ideje a születéséig a lehető legnagyobb nyugalomban teljen. Őt gyógyszerezik, hogy a gyerek tüdejének mihamarabbi fejlődését elősegítsék, és felkészüljenek egy sürgősségi szülésre, ha valamelyik kanyart rosszul venné be a terhessége során.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Visszafordul a tekintete Willre, tűnődően, áthatóan bámulja őt. Néhány napja ki akarta volna kaparni a szemeit, megbüntetni, amiért egy hazug, mocskos csaló. Pár hónapja Will akart tőle elválni, és a mostani veszekedésükkor is elmondta ugyanazt az indokot: mert egy neurotikus kurva. Mégis... újra és újra visszacsúsznak-másznak egymáshoz, ő a hazugságai és a megcsalásai után, Will az alkoholbetegsége és a félrelépéseit követően, de eddig valahogy mindig visszataláltak egymáshoz. Lehet, hogy ők egyszerűen így működnek?
Hamar felkúsznak az ujjai Will arcához, hogy finoman közelebb vonják, és megcsókolhassa őt. Borzasztóan hiányzik, hogy szétkarmolhassa, hogy magához szoríthassa Willt, hogy elkényeztesse, vagy belemélyessze a viperafogait, hogy fájjon.
- Ha Noah nem lenne a képben... - Türelmetlenül szusszant, hagyja a férjét levegőhöz jutni végre, de a keze még mindig az arcán pihen. Ahogy a saját arcán is ott ül az a mardosóan éhes arckifejezés.
- Imádom, amikor kérnem sem kell és átveszed az irányítást a családunkban. So sexy. - Második trimeszter. Ha nem lenne veszélyeztetett... na igen. De így csak marad a súlytalan flört, már részéről. Will mindig okoz meglepetéseket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Mégis hogy máshogy néznék a borzasztóan jóképű férjemre, hm? - Persze nem vár választ, de ez az utóbbi pár nap ilyeneket hoz elő belőle. Will végre gondoskodóbb, jobban húz hozzá, és egyelőre az, hogy ez az egész a nyomás hatására történik-e vagy magától, nem fontos. Nem akar szembenézni egy esetleges kellemetlen igazsággal, inkább kihasználja a Noah révén szerzett előnyöket.
Persze, ha Will ennél határozottabb és kezdeményezőbb volna, sokkal jobban örülne neki. Az anyja tényleg képes bárkit maga alá gyűrni akarat tekintetében a puszta jelenlétével, ezt sajnos ő is nagyon jól tudja.
- Van, van. - Nyújtózkodik még párat, mielőtt az éjjeliszekrény fiókjából előhalászná a listát, és átadná Willnek. A legszükségesebbeket szedték össze Magdával, és mivel nem annyira bízik Will szépérzékében vagy jó szemében, ami a gyerekdolgokat illeti, Magda vállalta, hogy vele tart és ellenőrzi, tényleg mindent szakszerűen szerezzen be a férje.
Kellemes ez a meleg otthonosság, jó volna addig megőrizni, amíg csak lehet, Noah születése után is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Seth/Agatha
- 29-ik hét, Hévíz, Machay Ilya kúriája -

Azon sem csodálkozna ezen a ponton, ha Noah csak azért jönne elő belőle, mert az anyja folyton ideges, főleg a kedves apja miatt, aki pár napja például csatakrészegen gurult haza a születésnapján és előjött belőle a kissé profán énje. Ilyenkor elgondolkodik, mégis mit szeret ezen az emberen? Aztán elég ránéznie az arcára és hallania a hangját, hogy beletörődően felsóhajtson, hát ezeket, mert a természete hagy maga után bőven kivetnivalót.
Még mindig ágyhoz van kötve, gyakorlatilag egyenértékű egy mozgásképtelen személlyel, de ezen a ponton már úgy érezte, hogy muszáj jóbarátja segítségét kérnie, ha úgyis feljött kettejük között annak édesanyja és a gyógyítói szakmája. Nem titkoltan megoldásban reménykedik, vagy legalább jó hírekben, hogy Noah egészséges az alulfejlettsége ellenére, és gond nélkül megszülethet. Lassan eléri a bálna titulust érzései szerint, de míg a rúgásokat érzi, hajlandó az ebbéli aggályait félretenni a gyerek érdekében.
Úgy beszélték meg, hogy itt találkoznak, mivel ő nem mozoghat egyáltalán és másképp lehetetlen lenne megoldani, hogy ő menjen a gyógyítónőhöz. Így aztán, amikor megérkezik a két vendég, Jázmin a legnagyobb udvariassággal fogadja őket és vezeti fel mindkettejüket Adélék lakrészéhez. A házban tartózkodók udvariasak, semmi jelét nem adják, hogy a Selwyn név megmozgatná a fantáziájuk, pedig... Bár itt mindenki remek színész a maga módján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Jázmin roppant mód örül a kedves fogadtatásnak, ez első pillanattól kezdve süt a kis manóarcáról. Vidáman csattognak a fülei, ahogy Agatháékat vezeti végig a hatalmas kúrián. Ugyan az ősi Machay-birtok is hatalmas, ez a kúria sem elhanyagolandó méretében és impozánsságában.
A szoba hatalmas, de látszik, hogy két ember részére alakították ki, de jelenleg csak Adél tartózkodik idehaza. Nem is nagyon mehetne sehova, mióta ágyfogságra ítélték. Will valószínűleg munkában, vagy a fene tudja, hol van.
Látszik az arcán, hogy a lassan hetek óta tartó tétlenség megviselte, kissé beesettebb az arca, kedvetlenebb a kifejezése, de a szépsége mit sem csorbult. Csupán Willel szokta aktívan éreztetni újabban, hogy rohadjon meg, mert teherbe ejtette és egy ágyhoz láncolt bálnát csinált belőle. Egyébként Noah rúgásaiért még mindig oda meg vissza van, csak a vele járó kellemetlenséget kezeli egyre rosszabbul.
A belépő nő épp olvasáson kaphatja őt, Adél orrán ott ül a csinos, vékony fémkeretes szemüveg, kezében egy istentelenül vastag könyv: Monte Cristo grófja. Elkezdett irodalmi szinten is kulturálódni a lány, ha már ez alatt az egy év alatt, mióta férjnél van, kinyílt a világa mugli értelemben is. Leereszti a vaskos kötetet a mostanra eléggé kigömbölyödött, letakart hasa mellé, arcán szétterül az udvarias, de kedves mosoly, és leszedi fél kézzel a szemüvegét is. Elfogadja a fejé nyújtott kezet és határozottan megrázza azt a kellemes rövidség jegyében.
- Agatha Nightingale, ha nem tévedek. Nagyon örülök, hogy személyesen is megismerhetem! - Valóban örül neki, főleg a Sethbe fektetett bizalma okán Agatha szakértelme felé is nagyobb nyitottsággal fordul. Kicsit helyezkedik, feljebb húzódzkodik az ágyban, közben széles mozdulattal az ágy melletti kényelmes fotel felé int, hogy foglaljanak nyugodtan helyet mellette.
- Először is köszönöm, hogy eljött. Hálás vagyok érte. - Vagy inkább közömbös, de az évek és a rutin arra nevelték, hogy megfelelően adja elő a szavai mellé a gesztikulációját és az arcmimikáját. - Az a... helyzet, vagy probléma, nevezzük, aminek helyénvaló, hogy a fiam veszélyeztetett jelenleg. A gyógyítók szerint ezen a ponton csak bizakodhatunk, hogy ... nem fog megfulladni például. Részleges méhlepény-leválás. Nem... oldódott meg a probléma a kímélő életmóddal, és nemrég súlyosabbra fordult. - Nem akar belemenni a részletekbe, hogyan és mint történt, mert kifelé még mindig azt az összképet szeretné mutatni, hogy a házasságuk már rendben van.
- Reméltem, hogy talán önnek olyan... élettapasztalata, jártassága lehet, aminek segítségével kiutat találhatunk ebből úgy, hogy Noahnak se essen baja. - És végre nem játszik szerepet, csak a nyers bizakodás, az elveszettek reménye ül az arcán. Úgy tekinte erre a vadidegen nőre, mintha az utolsó reménysugarat látná benne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Hévíz, 28-ik hét -

Borzalmasan unatkozik. Folyton magára hagyják, mintha halálos beteg lenne és számot kellene vetnie az eddigi életével. Ráadásul még mozogni sem szabad a veszélyeztetett állapota miatt. Az agybaj kerülgeti napról napra és egyre hullámzóbb a kedélyállapota.
Will megint délelőttös, de abban sem biztos, hogy hazavergődik időre. A férjét abszolúte nem érdekli a látszat sem, mintha szántszándékkal aknázná alá minden törekvését az összetartó családkép lefestése ellen.
De amint hallja nyílni a lakrészük ajtaját, felpillant a kicsavart pozíciójából: lábait felrakta az ágykeretre, a hálóinge a kigömbölyödött hasára felcsúszva pihen a testén, a feje pedig hátracsavarva fúródik a lepedőbe, ahogy az ajtóban megjelenő alakot próbálja kiszúrni.
- Ma nincs jelenésed egy fontos kártyapartyn? Vagy szabadságoltad a szeretőidet? - Úgy tűnik, ma harapósabb hangulatában van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szarkasztikus vigyorba rendeződik át az arca. Mindig jólesik, ha reakciót csalhat ki ebből a semmirekellőből, akiért oda meg vissza van. Az oldalára fordul, Will felé, lábait felhúzza maga elé, amennyire tudja, szinte Willt súrolja a lábfejével. A smink még mindig kiemeli a szépségét, a külseje még mindig ápolt, a ruhája... még mindig büntetendően csábítóan tűrődne rajta összevissza, ha nem lenne roppantul terhes.
Az elé gördülő üdítőre csak egy pillantást vet, aztán rögtön elhúzza a száját, és szinte védően takarja el a hasát a férje szeme elől.
- Ne hallgass erre a majomra. Én vagyok neked a legfontosabb nő, ugye kicsim? - Szeretetteljesen futtatja végig az ujjait a mostanra kifeszült bőrén. Noah ugyan le van maradva a többi babához képest, láthatóan fejlődik, teper a maga módján.
- Bár kérdés, hogy mi akadályoz meg, hogy kikaparjam apád szemét? - Kendőzetlenül bámul fel ugyanazokkal a éhes, gyűlölködő szemekkel Willre, mint mostanában oly sokszor. Rohadtul kielégítetlen és ettől megőrül.
- Talán az arca, igen... Ha kicsit is hasonlítani fogsz rá, már megérte. De csak külsőben, picim. Nem lehetsz ugyanakkora szemét, mint ő. Te nem hagyhatsz el. - Finom utalás Will hibáira és a saját, mostanra gyökeret vert paranoiájára. Hiszen nem tudja követni, kivel hol és mit művel a férje...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Soha nem mondaná ki hangosan, mennyivel jobban érzi magát hangulatilag, lelkileg, valahányszor egymáson kezdik köszörülni a nyelvüket. Az ignorálás helyett, amit bőven megtehetne Will is, ahogy általában a családja kezeli őt. Mégsem némán, egymás mellett vegetálva léteznek napról napra- a marakodás lassan inkább a nagyon kifacsart szeretetnyelvükké válik.
Gúnyosan felhorkan, pedig a szelíd sértegetés sajnos a valóság. Lassan nem látja a lábfejét, akkora a hasa.
- De, ha apád erre vár, akkor elszámolta magát. Ha megérkezel, te fogod lekötni minden figyelmem. Ugye, baba? - Nem bír betelni egyrészt Will bosszantásával, másrészt a Noah-hoz való beszéddel. Szentül szeretné hinni, hogy a fia csak még inkább hozzákötődik majd a folyamatos babusgatástól már az anyaméhben is.
Végre visszapillant a férjére, kissé tűnődve azon, hogy nekivágjon egy párnát, vagy válaszoljon? Aztán az utóbbi mellett dönt, miután újból a baldachin mennyezete felé fordul arccal.
- Beszéltem Mr. Selwynnel. Jövő héten ellátogat ide az édesanyjával. Agatha Nightingale-nek elég nagy tapasztalata van a problémás terhességekkel. Talán tud segíteni Noah-val kapcsolatban is. Ezen a ponton bármit megragadok, hogy egészségesen szülessen meg. - Tárgyilagosan beszél, gondosan összeszedte tömör információcsokorba, amit tudni kell, de még így sem tudja letörölni az arcáról a reménykedést, hogy tényleg minden rendben lesz.
- Elég abszurdnak tartom, de csak megkérdezem. Bár aligha vannak ilyen preferenciáid, de egyáltalán ott akarsz lenni, mikor megszületik? Nem várom el, hogy fogd a kezem, ne izgulj. - Noha gúnyos a mosolya, van benne némi keserűség is. Will így is jóval kevesebbet van vele, mint lehetne, egyrészt mert valószínűleg van jobb dolga, másrészt lehet, nyomasztó neki is ez a helyzet, itt lenni Hévízen. De ettől még nem bírja türtőztetni magát, hogy ne érezze lehangolónak ezt az egészet, és ne váljon miatta dühössé. Sokszor szeretné, ha Will vele lenne ahelyett, hogy elkalandozik másfelé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Ismered? - Megint oldalra fordítja a fejét, Will felé. Végül is nem lehetetlen, hogy munkájuk során összeakadtak itt-ott. De különösebb jelentőséget nem tulajdonít neki, sokkal jobban foglalkoztatja minden, ami Noah-t érinti. és mi tagadás, nem számított ekkora készségességre a szülést illetően. Képtelen a meglepetést álarc alá parancsolni, de ebben a helyzetben az aligha szükséges is.
- Te komolyan bent lennél velem? -  Süt a megrökönyödés a hangjából. - Mármint... gyakorlatilag egész végig alig adtad jelét, hogy érdekel, mi van Noahval. Csak akkor borult el az agyad, amikor megpróbáltam elválni. Te lettél volna az utolsó, akiből kinézem, hogy vállalja az apás szülést... Megleptél, a kellemes értelemben. - Most meg már a csendes somolygását nem akarja elrejteni. Ott virít az arcán a diszkrét mosoly, ahogy ismét visszatér a mennyezet bámulásához.
- De nem azon töröd a fejed, hogy te vezényled le a szülést, remélem? - Egyrészt elborzasztja a gondolat, hogy noha Will látott már több szülést, azért ő még szeretné, ha hozzá akarna érni, másrészt a férje még mindig feltételes szabadlábon van. Egy világra segítés nem tudja eldönteni, hogy piros, vagy fekete pont lenne a dossziéjában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nem. - Megkeményednek a vonásai. - Mondjuk abból, hogy még a házassági évfordulónk sem érdekelt, akkor a saját fiad miért nyomna többet a latba? De fogadni mernék, hogy szinte semmit nem teljesítettél abból sem, amit a gyerekszobával kapcsolatban kértem. Így van, vagy nem így van? Hülyézhetsz, amennyit csak akarsz, de nem felejtek. - Jó, ha ezt tisztázzák idejében. Még nem bocsátotta meg a múltkori ballépést, ami után ispotályba került ráadásul. A férje minden, csak nem megbízható a szemében.
Éppen ezért sajnos a rossz érzései azonnal előjönnek Will sejtelmesebb kijelentéseire, bár ez inkább már csak üldözési mánia a részéről, megalapozott gyanúja, kézzel fogható bizonyítéka semmire sincs.
- Az nem rögtönzött osztálytalálkozó, hogy ha koraszülött a gyerekünk, ott vannak a megfelelő emberek segíteni. Elővigyázatosságnak és átgondoltságnak hívják. Vagy ugyanezt te is tudod biztosítani? Megtaláltad már a nagyapád jegyzeteit? Will, nem hiába mondom el újra és újra, várom, hogy megugord a lécet, de én is türelmetlen kezdek lenni. Gyűlölöm, ha valakiben ott a potenciál és nem használja ki foggal-körömmel. Ha a saját gyereked nem elég motiváció, nem tudom, mit kellene belógatni az orrod elé, hogy átlépd a határaid. - Nem veszekszik, de érezhetően türelmetlen és durcásabb a hangja, mint oly sokszor mostanság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Rövid időre Willen pihenteti a pillantását. Mit meg nem adna érte, hogy kivitázzák magukat és pár hét múlva megint valami őrült fordulatot vegyen a kapcsolatuk. Szabályosan rosszul van ettől a passzivitástól és a vitákból való kihátrálástól. Ha tehetné, tényleg nekiesne tíz körömmel, mert olyankor legalább azt érzi, hogy figyelnek rá.
- Csak azért nem akarsz, - Elfordítja a tekintetét, felemeli az egyik, gondosan manikűrözött kezét, hogy alaposabban szemügyre vegye az apróköves díszítést a gyűrűsujján, amin mai napig nincs ott a zöld köves gyűrű, de a fehérarany már visszakerült nagy nehezen. - mert Noah még bennem van. Már te sem nézel többnek egy inkubátornál a fellengzős kezdeti szavaid ellenére. Végső soron ugyanolyan gyarló ember vagy, mint mindenki, azt nézed, mi a fontos neked, és ha én is vagyok az a csapás, aki gyereket ad neked, képes vagy megemberelni magad. Tudod... jobban szerettem, amikor még őszintén belemarkoltál a hajamba és a homlokomat az asztallapba vágtad. Akkor legalább nem beszéltél félre és nem játszottad meg magad. Azóta remekül hazudsz nekem, amikor csak kell a saját érdekedben. Nem bírlak tisztelni érte. - Nehézkesebben ugyan, de elfordul Willtől, a hátát mutatva a tőle távolabb került férjének. Őszintén elege van mindenből és mindenkiből, a férjéből különösen.
A szavaira azonban megmerevedik, főleg a halott gyerekek említésére. Lassan, hitetlenkedő arckifejezéssel ül fel és fordul vissza, arcán ott a döbbenet.
- Mit beszélsz? Milyen halott gyerekek? A nagyapád mégis milyen kísérleteket folytatott? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Pedig teljesen komolyan gondolom. Csak azért türtőzteted magad, mert a te gyerekeddel vagyok terhes. Semmi másért, nem igaz? - Szusszan egyet, mielőtt folytatná. - Iszonyatosan nyomasztó, hogy csak ezért viselkedsz normálisan velem. Ha még egy társasági eseményen lennénk, kifejezetten imponálna, milyen jól hazudsz, de így... - Elkalandozik a tekintete valahova a távolba, egy olyan pontra, amit mintha csak ő látna a falon. Irritálja lassan minden apróság, minden kis ostobaság, és ő is jól tudja, javarészt a hormonjai tehetnek róla, azért él a gyanúperrel, hogy Will elcsatangolásai is bőven szítják benne a haragot.
- Hiányzik, hogy élőnek érezzem magam és ne egy undorító bálnának. - Megfeszül az állkapcsa az idegtől, de végül csak kifújja a levegőt, hogy aztán Belphengard kísérleteinek morbidsága vessen véget a lamentálásának. Mereven állja Will pillantását, hosszú pillanatokig nem válaszol. Végül elnyhülni kezd a feszültség a szája körül, liftezik egyet a tüdeje is, ahogy beszívja, majd kiereszti a levegőt.
- Nem. Azt szeretném, ha a körülményekhez képest épen és egészségesen megszületne, ezért fekszek ebben az ostoba ágyban annyit, hogy lassan már járni is elfelejtek. De nem, soha nem lesz a gyerekünkből kísérleti patkány, ezt most leszögezem. Hogy másokkal mit csinálsz, az nem érdekel, de a gyerekünkből egy van, és ő nem lesz ugyanolyan kis fehér egér, mint más kölyök. Ez remélem, világos most is és a jövőben is. - Tagadhatatlan, hogy megvillant a gyanakvás árnyéka a szemében már ettől az egésztől, hogy Will felhozta a csecsemőhamvakat. Azt hitte, másmilyen kísérletekről volt itt szó, de sajnos nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Az Agathával való találkozás estéjén -

A feszültség aljas bajtárs. Amikor szükség lenne rá, hogy távol tartsa a mérgező embereket és elég menekülési útvonalat generáljon, mielőtt hülyét csinál ismét magából, alattomban elsunyulja a dolgot. Amikor meg a nyugalmat és a békét áhítaná az ember, menten előmászik a vackáról. Például, hogy alaposan megszorongassa Adél tüdejét, tudatosítsa benne: elfogyott az ideje.
Olyan távolinak tűnt ez az egész anyaság és gyerek-dolog eddig, meseszerű, idilli, mert a szülés részbe nem akart belegondolni. Hogy két hónap és egy élő embert kell megszüljön a világra. Igen ám, de ez a két hónap most hirtelen két-három nappá zsugorodott a jelek szerint.
Sosem félt még ennyire.
A szíve össze-vissza kalapál, a torkát fojtogatja a pánik, miközben az ágyon hanyatt fekve tárcsázza Will számát. Már fejből tudja, mégis reszkető ujjakkal pötyögte be az imént a tárcsázó részhez. Szeretné is meg nem is, hogy felvegyék a túloldalon. Talán, ha Will nem felel, ez az egész még távolinak és megfoghatatlannak fog tűnni úgy... öt percig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A túloldalon nagy a csend majdnem egy teljes percen keresztül. Végül a nyugtalan szusszantás töri meg elsőként a csendet, majd a meg-megszakadó szavak. Hallatszik a hangján, hogy ideges.
- Féltél valaha úgy... igazán?- Értelmetlennek tűnhet és légből kapottnak a kérdés, de Will már annyi mindent fogott a felesége terhességével járó hormonokra, a feledékenységére, agyi kapacitásának csököttségére, hogy ez aligha fogja most meggátolni a további beskatulyázásban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Megint egy vaskosabb szünet áll be. Hallhatóan többször fut neki, hogy belekezdjen, de csak nem jönnek a szavak úgy, ahogy általában. A felvágott nyelve, az édes törleszkedése, egyik sincs sehol, csak a remegés és a kétségbeesés a hangjában.
- Pár nap és... meglesz. - Nyögi ki végül nagy nehezen a pánik legszínesebb jelenlétével a hanghordozásában. - Én... Én erre... nem készültem fel! - Végre kibukik a szög a zsákból, és hagyja, hogy a félelem átszője minden szavát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- IGEN, ezt mondom! - Minden átmenet nélkül csattan fel, riadtan, keresve a kiutat ebből az egészből. Hiszen Agatha kedves volt és tárgyilagos, de elmagyarázta a részleteket, és az bizony nem két hónapról, hanem két-három napról szólt. Túl kevés idő ahhoz, hogy lélekben felkészüljön, hogy igazán megszokja a dagadt bokáit, annyira, hogy szabadulni akarjon tőlük, hogy vágyjon a szülés nyújtotta megkönnyebbülésre. Jelenleg csak egy borzasztóan közel került rémképpé vált az egész folyamat.
- Will, két-három nap, maximum egy hét, és szülök! Nincs több időnk! Érted? - Mintha önmagát kérdezné, érti-e, felfogta-e, hogy nemsokára valóban vége szakadt a tizennyolc éves élete ritmusának, ha egy üvöltő csecsemővel fog feküdni és kelni, egy másik ember teljes mértékben tőle fog függeni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Valamennyire kiengedi a gőzt úgy... három másodpercre ezzel a minihisztivel, de nem elég sokáig, hogy hasson is.
- Igen, de... Azt hittem, több időnk lesz! Én nem... Fogalmam sincs, mit csináljak ennyi idő alatt, Will! Minden hirtelen olyan közel került... Azt se tudom, hogyan tartsam majd Noaht! Semmit nem tudok! - Milyen nagy volt a mellénye, hogy majd ketten megoldják, hogy az anyja és Will nagyanyja nem fognak beleszólni a gyereke sorsába. Nos ezen a ponton a két vén matróna szakértelme igenis jól jöhet egy alkoholista apa és egy gyermekanya csodás kombinációját látva.
- Nem tudom, nem tudom, én... én nem tudok semmit. Mit fogunk csinálni? Mi lesz így? - Meg se hallja, hogy talán-talán válaszolnia kellene a teljesen jogos kérdésekre. Agatha tényleg a szakértelmét vette elő ehhez az ügyhöz, és valahol Adél fejében is megvannak a találkozás részletei, de nem most és nem elővehető állapotban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Will, nem tudom, hallottad-e, mit mondtam, de pár nap múlva lesz egy hús-vér gyerekünk! Ez nem épp a megnyugvás időszaka! - Ingerült és csattan a hangja ismét, akár kellett, akár nem. Fél és jelen pillanatnak jól jönne, ha valaki megnyugtatná, hogy mégsem lesz minden egy merő káosz. Will hiánya sem segít a dolgon, hogy őszinte legyen.
- Erre a birtokra? Kizárt! - Főleg, mert jelenleg teljes a felfordulás, az anyja szabókkal tárgyal egy teljes garnitúra új babaruha ügyén, asztalosokkal a babaágy és bababútorok miatt, és a személyzet is fel-alá rohangál, hogy hirtelen minden biztosított legyen az új családtag érkezéséhez. Csak rá és az pánikjára nem akar senki sem figyelni, mert az sokadlagos egy Krise-Machay kisbabához képest.
- Siess vissza, Will. Én ezt nem bírom egyedül! -

Akármennyire hajnalban is toppan haza a leendő apuka, azt fogja tapasztalni, hogy a ház határozottan élénkebb a vártnál, a személyzet nem pihen, legalábbis nem mindenki. Mintha valami nagy eseményre készülnének, ráadásul katalógusok és bútortervek, szabásminták pihennek a nappali asztalán, anyagminták a konyharészen, szóval felfordulás-hangulat van. Willt ugyan a megszokott módon üdvözlik, de érződik a hirtelen támadt izgatott feszültség a levegőben.
Adél begubózva fekszik az ágyukban odafent, továbbra sem hagyva el a lassan bunkernek vagy fészeknek beillő ágyat, mintha tényleg mozgáskorlátozott volna. Láthatóan meg van zuhanva a kedve, és ha a vérnyomását is megmérnék, bizony akár nyugtalanító is lehetne az érték. Ha Will végre benyit, kb csak arra fog összerezzenni, ha már ott áll a férje az ágy mellett, annyira elmerült a gondolataiban, vagy inkább a rémképzeteiben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Lassan Will felé fordítja a fejét. Látszik a ideges, zaklatott arckifejezésén, hogy nincs minden rendben és nem nyugodott meg. Felülve kibújik a takaró alól, a blúza eltakarja a mostanra kigömbölyödött hasát, a rövidnadrág rugalmas anyaga pedig pont annyira öleli körbe Noaht, amennyire kell.
- Voltam már jobban is. - Egész végig követi a férje útját, a poharakra ugyan vet egy futó pillantást, de Will közelsége most égetően sürgőssé, fontossá vált.
- Láttad... ? - Nem fejezi be a mondatot, csak az ajtó felé bök, úgy en bloc mindenre értve ezt a gesztust: a másik szobára, amit épp átalakítanak, a sürgés-forgásra, a túl élénk házra. Szaggatottan felsóhajt.
- Nem mehetnénk el innen? Felfordul a gyomrom valamiért. Megfulladok ezen a helyen. - Idegesen rágcsálni kezdi a szája szélét. Szaladna, ha épp nem gurulna és nem lenne veszélyezetett terhes az első, potenciálisan eleven gyermekével.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A kapcsolatuk kezdete óta még mindig ez az egyik legbensőségesebb gesztus közöttük: az összefont ujjak. Egyszerre nyugtatja meg és érzi tőle közelebb az amúgy nagyon távoli Willt. Jelenleg tényleg azt érzi, hogy mindjárt hányni fog, ha belegondol, hogy pár nap és felvágják a hasát, hogy kivegyék a gyerekét belőle. Elrettentő a patika tisztaság, a steril környezet... a tény, hogy nem nézik többe, mint egy gazdatestet, ami élteti a következő generációt. Összeszorítja a torkát a hányinger.
- Ha minden rendben van... - Erőtlen ismétlés. Az ujjai meg jobban elsüppednek Will fogásában. Aztán fogja magát, és amennyire a hasában rejtőző Noahtól lehetséges, odabújik a férjéhez hosszú idő óta először.
- Kicsúszott a kezünkből az irányítás, ugye? - A hangja tipikusan tele van kétségbeesett beismeréssel. Végre realizálta, hogy az életük egy hatalmas fordulatot fog venni és többé már nem nála van a gyeplő, talán azóta nem is volt, hogy a harmadik hónapon túllendültek és Noah jelenléte visszafordíthatatlanná vált. Az ujjai pánikszerűen kapaszkodnak Will felsőjébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Megnyugvó szusszanással veszi tudomásul a tőle termetesebb test közelségét, a fejének nyomódó állat, a válla köré fonódó kart, de még ez sem oldja a szorongást a gyomrában, amitől hányni tudna még most is. Még a pohárt is merev ujjakkal veszi át, de nem iszik bele. Túl feszült hozzá.
- Most is akarom, de... nagyon közel került. Nem tudom... mit tegyek? Hogy fogjam majd? Azt gondoltam, több időnk lesz, nem... ennyire gyorsan jön. Persze, várom, csak... Úgy érzem, nem én irányítom ezt az egészet. És ettől irtózok. Hogy nem nálam van a gyeplő. - Szereti tudni, melyik szál hova fut, mit kell megrángasson dróton, hogy a megfelelő esemény következzen be. Az, hogy pár nap és szül, egyet jelent a kezéből kicsúszott irányítással.
- A fiúnkat. Tényleg össze leszünk kötve egy életen át. - Nincs a hangjában semmi undorodó, inkább merengő, és fél kezével továbbra is Willbe kapaszkodik, a másikban a poharat végre a szájához viszi, pontosabban a szívószálra harap rá és kortyol bele szemét lehunyva, élvezve a tökéletesen mű ízeket a szájában. Pár hónapja undorodva fordult volna el tőle, de az újabb terhesség és Will józan paraszti hatása rontottak az úrilány neveltetésén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Biztos ponttá vált a napjaiban, hogy esténként Will hazajön hozzá és akár tíz körömmel esik neki, akár elnéző mosollyal üdvözli, a férje megérkezik. Az, hogy hoz is neki valami innivalót minden egyes alkalommal, maximum a tudatalattijának tűnt fel, de lecsendesíti a háborgó kedélyét tagadhatatlanul, ha úgy jön ki a lépés.
- Nem attól leszek jobban, hogy ők a közelemben lesznek. Még Júliának is százszor jobban örülnék, mint az anyámnak vagy a nagyanyádnak. - Ha valamiben, ebben tökéletesen egyetértenek most először, és nem kellett összefogjanak a közös ellenség ellen, pusztán osztják a véleményt, hogy mindketten mellőzhető donorokká, ő pedig még inkubátorrá is avanzsált ebben a szituációban, ahol Noah van a figyelem középpontjában.
Will felvetése nem várt riadalmat vált ki belőle. Zaklatott tekintettel kapja fel a fejét, hirtelen elmozdulva az ölelésből, a poharat elejtve maguk közé. Csak a szerencsének köszönhető, hogy bénán ugyan, de közéjük huppan és nem borul fel.
Jómaga mindkét kezét a férje arcára tapasztja és határozottan megrázza a fejét.
- Soha. Nem engednélek el soha. Csak ezt az egész felhajtást nem akarom, tudod? Félek, ha megszületik, tényleg elveszik őt tőlünk. Will... lépjünk le. Ne maradjunk itt. Mi van, ha a nagyanyád tényleg a gyámsága alá vonja Noaht? Vagy az anyám? Már így is olyan, mintha kalitkában élnék. Te még ki tudsz innen menni, de én Noah miatt nem tehetem, de... nem mehetünk el? Messze, csak mi hárman... Kérlek... - Látszik, mennyire gusztustalanul elege van a körbeugrálásból, ami nem neki szól, sőt veszélyeztetheti a családi életüket. Azt az életet, ami halványan ugyan, de ismét felderengett előtte. Hogy talán Willel mégis együtt maradhatnának, és megpróbálhatnák a családalapítást, nem csak papíron.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Remélte, hogy Will igent mond. Bízott benne, hogy nem ő az egyedüli, aki elszaladna a családjaik fojtogató ujjai elől, hogy ne veszítsék el a gyereküket. Visszamentek volna Bogolyfalvára, míg Will büntetése lejár, megszületne ott Noah, együtt nevelnék, amíg úgy nem döntenek, hogy mégis elválnak. Ezzel kapcsolatban még mindig csapong: néha jobb lenne elválni, máskor pedig végleg együtt maradni. Főleg úgy, hogy folyton otthon ül, többnyire egyedül, nagyon nagynak tűnő időintervallumokat töltenek külön.
Valahol ott ráng meg az arca kissé, hogy szerepet kell játsszanak, mintha minden rendben lenne, tökéletes volna a kapcsolatuk. Szóval semmit sem javult, ha Will úgy érzi, ezt csak meg kell játszani. Bár miért is javult volna? Veszekszenek vagy semmitmondó csacskaságokról beszélgetnek, de igazán mély, érdemi beszélgetéseink nem igazán voltak még, s ha voltak is, valószínűleg indulat vagy hidegháború okán ültek le a tárgyalóasztalhoz.
Lassú mozdulatokkal elhúzódik végül. Az arca már visszafordult semleges-nyugodtba, az ujjai, amik eddig görcsösen kapaszkodtak Willbe, eleresztik őt, hogy aztán kivegyék a férje kezének védelméből a saját italát, és belekortyolhasson újból.
- Érthető... Jó, rendben, akkor maradjunk még kis ideig, miután Noah velünk lesz. Utána visszamehetünk Bogolyfalvára... Nem gondoltam volna, hogy az a poros falu hiányozni fog egy percig is. - Ott maximum az aurorok követik őket Will miatt, de másokat nem érdekli, mi van velük. Szerencsére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Vet rá egy köszönő pillantást a gesztusért, de nem teszi szóvá, inkább vázolja, mi a helyzet. Elnézve azonban az idősebb boszorkányt és annak gesztusait, hallva a szavait, itt nem egy hagyományos, felső osztálybeli személlyel van alkalma találkozni, hanem egy meglepően ismerős karakterrel. Noha Seth és Agatha viselkedésre elég másnak mondhatók, azért az egyenesség virtusát ugyanúgy látja az anyában, mint a fiában, vérkötelék ide vagy oda.
Nem fűz különösebb megjegyzést a nő származásához, de látható, ahogy élesebb, figyelmesebbé válik a tekintete pusztán a név hallatán. Ostoba volna nem felismerni, a gondosan őrzött jegyzetfüzetében vannak róluk bejegyzései, mit érdemes tudni a családról nagyvonalakban. Azonban most csöppet sem a származás foglalkoztatja, az Agatha agyában rejlő tudás már annál inkább.
- A gyógyítói feljegyzéseket itt tárolom, de nem vagyok benne biztos, hogy mennyit segít majd. Többnyire azt hajtogatták és hajtogatják is, hogy időhöz és pihenéshez kötött a dolog. - Hallatszik a hangjában a türelmetlen csalódottság, miközben az ágyrésze melletti éjjeliszekrény fiókjába nyúl, és kivesz egy gondosan összerakott dossziét. Nem túl vastag, sőt, de a szükség információk mind benne vannak, az ágypihenésre ítéltség, a baba jelenlegi kezelései, hogy a leválás elég rizikós szinteken mozog, nagyon határeset, és még rengeteg egyéb, rutininformáció, ami Agathának már roppant ismerős lehet, Adélnak sajnos nem mond sokat.
- Volt egy... előző is. - Jegyzi meg nagyon csendesen, de érthetően. Megtanulta, ha megoldást vár, ki kell terítenie valamennyire a kártyáit. Talán Szonjával összefüggésben vannak a mostani gondok.
- A lányom... húsz hetes korában ment el. Genetikai probléma. Fogalmam sincs, hogy ez Noaht... befolyásolta-e... - Még így sem mond elég részletet, de a fájdalomtól megrángó arca arról árulkodik, hogy a seb még nem forrt össze. Minden tényleg olyan gyorsan történt!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Tudom, hogy nem azt mondtad, csak... elragadtak az érzelmeim. Természetesen én sem szeretnék itt egy perccel sem tovább maradni, ebben a fals narratívában, hogy törődnek velünk, amikor mindenki csak Noahra kíváncsi, mi meg eldobható alkatrészek vagyunk ebben a történetben. - Enged az intésnek, közelebb mászik, egyenesen Will mellkasára simulva rá, mintha tényleg minden rendben lenne, csak a nagy hasa miatt kénytelen féloldalasan illeszkedni a meleg testhez, hogy mindhárman elférjenek.
- Keresnünk kell majd egy gyerekgyógyítót a faluban. Egyáltalán van abban a porfészekben gyógyító? - Azt tudja, hogy az iskolában van, de mégsem hordhatja be az újszülött fiát általános kivizsgálásra a kastélyba, ahol... nos ahol ott lesz Elias. Nem felejtette el a villámló tekintetet, a tébolyultan haragos pillantást, ami semmi jót nem ígért már akkor sem.
- Akkor fogok megnyugodni csak, ha sírni hallom. - Mindketten tudják, jelenleg Noah élete vékony hajszálon függ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Semmi, de semmi nem változik. A napok lassan telnek, őrületes, kínzó csigatempóban vánszorog előre az idő. Noah szereti a tudtára adni apró rúgásokkal, hogy itt van és élvezi anya és apa jelenlétét, talán ez az egyetlen, ami elvonja a figyelmét picit, amikor Will vagy más nincs vele.
Apropó Will, a nyikorduló ajtóra felpillant, majd a telefonján az órára. Fél 7 és már itthon is van? Lehet, most fog szülni és nem tud róla, hogy a kedves férje még éjfél előtt hazatántorgott?
A hálóinge a hasa fölé van felhúzva, mint mostanság oly' sokszor a nyár végi melegben, oda nem figyelve szokta végigfuttatni a mostanra szépen kikerekedett hasán az ujjait, néha csak viccből, hogy mozgásra ösztökélje Noaht. De az anyag visszahull a helyére azonnal, ahogy felül, fél szemöldökét felvonva a leülő Willre pillantva.
- Ma nem maradtál tovább... - Van a hangjában némi elégedett vidámság, főleg ahogy közelebb mászik Willhez megcsókolni őt. Tegnap túl jól sikerült végül a kis közös idejük, az összebújás, a férje remekül lenyugtatta az idegeit.
- Ugyanolyan minden amúgy. - Kiül a látható undor az arcára, de nem a másiknak szól. - Még mindig össze-vissza rohangálnak és készülődnek, mintha legalábbis Noah itt készülné leélni az életét. - Összekoccan a foga az idegtől. - Alig várom, hogy visszamenjünk Bogolyfalvára és csak hárman legyünk. Nem bírom már sokáig ezt a halom keselyűt körülöttünk. Will... biztos nem megyünk el mégis? Tudom, hogy... tudom, hogy meg kell emberelnünk magunkat, de ez borzalmas! - Szinte esdeklően pillant fel a mostanra számára legvonzóbb férfi arcába, hátha mégis meggyőzi, hogy tűnjenek innen el és ne forduljanak vissza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem érzékeli, hogy bármi különösebben más lenne a férjén, elvégre minden nap hazaér, minden nap hoz neki innivalót, váltanak néhány szót. Az, hogy ez ma nyugodtabb mederben folyik, pusztán a szerencsekerék mai dobásának köszönhető, semmi egyébnek.
Úgy bújik Willhez, mintha hónapok óta nem találkoztak volna, még a megnyugodott szusszanás is elégedettséggel tölti el, ahogy féloldalasan (a hasa miatt) átöleli a másikat.
- Tudom... Nagyon várom, hogy itt legyen. - Aztán végre eltávolodik, hogy a pohár után nyúlhasson, de egyelőre nem iszik bele, csak a fedelét veszi le szórakozottan, az éjjeliszekrényén ott a fém szívószál, ami a kevergetéshez kell minden ilyen kis rituáléjuk során.
- Beszéljek apámmal ismét? Otthagyhatnád lassan a pubot, hátha végre ki tudom csikarni belőle az ígéretét, hogy maga mellé vegyen. - Őszintén szólva látni sem akarja a részeg férjét, sokkal jobban szereti a józant, akiben a felelősségérzet szikrája megcsillanni látszik mostanság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Utána -

A szemei nehezek, talán a fájdalomcsillapító főzettől, talán csak a testét ért sokktól, amit egy szülés hordoz magában. Nagyon körülményesnek érzi kinyitnia őket.
Az egész egy valószerűtlen álomnak tűnik még, ködös-nyálkás információ gyanánt lebeg a tudatában, hogy mi történt pár órája: emlékszik a görcsös összehúzódásokra, a mellkasát elöntő pánikra, Agatha nyugtatására, az idegen férfi is ott volt, hogy asszisztáljon Agathának. Védtelennek érezte magát, olyan kiszolgáltatottnak, mint még soha.
Aztán a stressz és az események hatására a többi kitörlődött az agyából. De Noah… Noah hiánya elég gyorsan beférkőzik a tudatába, hogy nincs már a hasában a kisfia. Lassan megemeli a fejét, óvatosan. Kutat, forgatja az elnehezült szemeit a fia és a férje, vagy bárki után, aki magyarázattal szolgálhat. De talán Will, igen, hiszen megígérte, hogy amíg együtt vannak, Noah is velük lesz.
- Will? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kissé ködös pillantással fókuszál Willre, de egy-két másodpercen belül minden tisztán élessé válik, csak a gondolatai zagyvák továbbra is. A keze esetlenül tapogatózik, mintha keresne valamit, de maga sem tudja, pontosan mit, vagy csak nem áll rá még az agya.
- Noah… Itt van? - Azért elég hamar összekaparja fejben, mire, vagy inkább kire van most nagy szüksége Willen kívül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Most már fokozatosan tér vissza a tagjaiba az élet, lassacskán feljebb húzódzkodik, ezzel a párnát is feljebb gyűri a háta mögött kicsit. Az igazat megvallva először csak nem érti, mi történik. Próbálja összerakni a részleteket, de valahogy kifolynak az ujjai között. Tudja, hogy szült, vagy legalábbis tudni véli, ott volt Agatha és a segítője is, Will is egy adott ponton. Kezd rémleni valaminek a súlya a karjaiban, de olyan nehéz egyetlen egésszé összegyúrni a történteket.
Bizonytalan arckifejezést ölt, hiszen nem tudja, mit felelhetne erre. Azt remélte, Will fogja majd Noaht a kezei közt.
- Oh… - A fiuk koraszülött. Lehet, hogy kivizsgáláson van? - Agatha vigyáz rá? -