Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Egy pillanatra begörbülnek az ujjai az asztal takarásában, de az arca kellemesen semleges marad a most már alapsápadtságával együtt. Értette az üzenetet, tegye a dolgát és előbb-utóbb meglesz a haszna. Meg kell sürgetnie a dolgokat, hogy ez előbb történjen meg, ne utóbb, és borzasztóan frusztrálja, hogy az apjától függ mindez.
- Ne aggódj, apa, gondoskodok róla, hogy csökkentse a mennyiséget. A baba jó ütőkártya lesz ehhez, elvégre miatta nem akar már elválni. Ha nem is így indult, de sikeresen zárul ez a kis... intermezzo. - Egyre biztosabb kezd lenni benne, hogy Will végül vissza fog táncolni a válásból, mert a vehemenciáját nem bírta elrejteni, a nyerssége ékesszólóan virított az arcán, mikor megfenyegette, hogy elpereli tőle a gyereküket.
Feláll, induláshoz készen, kissé tétovázik, elgondolkodva pillantva Ilya felé, majd mint aki elhatározásra jutott, végül megkerüli az asztalt, hogy az apja széke mellé álljon, és ha Ilya nem hajol el, nyom egy röpke puszit az arcára.
- Add át anyának és nagymamának, hogy üdvözlöm őket. Köszönöm, hogy tudtunk beszélni. - És valóban nem tartja fel tovább az apját. Voltaképp információval távozik, de legalábbis egy balsejtelemmel, hogy mélyebbre kell ásnia, még ha nem is igazán tervezte. Will talán több hátulütőt tartogat, mint amit a társadalmi helyzetük megbír, és ezt korrigálnia kell, gyorsan és hatékonyan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Will
- Napokkal az elköltözés után - Lengyelország, Joanna Flaviunál -
Still in danger

Mikor ismét megjelent a nagynénjénél, amaz már nem is vonta kérdőre, mi történt. Mert valami mindig van mostanában. Helyette Joanna a szárnyai alá vette, babusgatta, ölelgette, menedéket adott neki, és nem beszélt ezidáig a szüleinek a konkrét szökéséről. Nem kérte Joannát, hogy hallgasson a dologról, hiszen tudja, hogy ez lehetetlen, csak azt szerette volna, hogy elodázzák a kellemetlenségeket, ameddig lehet. Willt minden, számára ismeretes platformon letiltotta- nem fogadta a hívásokat, a messengeres üzeneteket, a Whatsupot is kilőtte, az Instát, a Facebookot, mindent, ahol Willel bármi közös ismerősi szála volt, tiltotta.
Aztán következett a sírás. Rengeteg-rengeteg sírás az első napon, főleg azok után, hogy látta hemperegni őket a kanapén. Ez egy viszonylag megszokott dolog lett volna a páratlan párostól, de az, hogy Júlia Willbe kapaszkodó kezén meglátta a saját jegygyűrűjét, túl sok volt a gyomrának. Nem hányt azonnal, de amint megérkezett Joannához, kiadta a gyomra tartalmát. Ágyba dugták, és azóta nem igazán mozdult innen ki.
Azaz de, tegnap elmentek a nagynénjével karöltve Joanna gyógyítójához kivizsgálásra. A vérömleny pedig nem múlt még el, és ez újabb törést okozott az amúgy is borzalmas hangulatában. Egyre elkeseredettebben kapaszkodik ebbe az aprócska babába a hasában, egyre nagyobb terhet róva a saját gyerekére még a születése előtt. Nem akarja elveszíteni, de most már az apját sem akarja maga mellett látni, de legalábbis megingott. Az, hogy Will ott törli belé a lábát, ahol csak tudja, és előveszi leporolni, ha Júlia nincs kéznél, már túl sok az idegrendszerének. Fel kellene hívnia az anyját, megmondani, hogy nem tudja tovább csinálni, és el akar válni. Ez meghaladja, igen, újabb csalódás lesz a családnak, de nem fogja tudni végigcsinálni úgy, hogy Will folyamatosan Júlia után szalad. Az egyetlen reménysugara, hogy megmondták, az eddigi eredmények alapján fiút vár.
A rosszullétei erősebbek lettek, kezdik utolérni a Szonjával megélt terhességét, a hányingerei agresszívek és sűrűek. Muszáj volt bájitalt kérnie rá, hogy ne erőltesse meg a hasizmát feleslegesen. További ágyban pihenésre lett hát ítélve, így most felkontyolt hajjal, hátát az ágytámlának döntve rajzol a rajzpadon, szemét a laptopon tartva, szemüvegén fekete-fehér fények visszaverődve a Photoshop miatt.
Minden szabadidejét most már a saját tervezéseibe fordítja, amikkel közben haladnia kell megbeszélésről megbeszélésre. Rendkívül megértőek az állapotát illetően, de részben tudja, hogy csak azért nem tették ki, mert Machay Ilya az apja. Tudja, és elereszti a füle mellett, cserébe a munka, amit kiad a kezei közül, mindig a maximumra törekszik, hogy ne mondhassák a háta mögött, tehetségtelen és az aja nyomja előre.
Néha megáll a munkában, hogy vessen egy pillantást a telefonjára, de rögtön le is zárja a képernyőt. A zárókép ő és Will, amint a Vörösmarty téren csókot nyom a férje arcára. Meg kellene változtassa már igazán...
Nem hallatszik fel hozzá, hogy odalent valakit beengedett az inas némi vonakodás után, és épp felvezeti a szobája elé azt a bizonyos valakit, de előtte hármat koppant az ajtaján.
- Kisasszony, vendége érkezett. -
- [Engedd be, Pawel.] - Ha Lengyelországban van, előszeretettel használja a másik anyanyelvét, amit messze nem művel olyan kifinomult szinteken, mint a magyart, de imádja. Azt hiszi, a nagybátyja, Szymon jött látogatóba, vagy valami. Hiszen más ki keresné itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Látszik, ahogy kitágulnak a szemei egy pillanatra, aztán az épp becsukódó ajtó mögött álló inasra még vet egy mérges pillantást: ezért még számolunk. Majd rendezi a vonásait semleges, távolságtartóba. Őszintén szólva nem számított Willre most. Valahol a második napon igen, naivan azt hitte, ha kijózanodott, megkeresi. Nyilván nem így történt, és azóta elmélyült a benne burjánzó genny annyira, hogy ne is akarja látni egyhamar ezt a férget.
- Mit keresel itt? - Tüntetően visszafordul a rajzpadjához, a telefont pedig arrébb löki, egyenesen ráejtve az éjjeliszekrényre maga mellett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Megjegyzi magában, hogy különösen büszke az önuralmára, főleg, hogy a hangja egyenletesen cseng és még kezdett el üvölteni Willel. Bőven megérdemelné, főleg a nevetséges kijelentése után, hogy érte jött. Gúnyosan felhorkan, de nem néz rá vissza.
- Kellene? Tettél bármi olyat, amiért haragudnom kell? - Ó, nem, eleget csúszott térden Will előtt. Ideje, hogy ő csússzon előtte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

És itt áll meg a kezében a digitális toll. Nagyon lassan fordítja a fejét Will felé, a szemei mostanra hidegen merednek a férje irányába, a szája széle megremeg az idegtől.
- "Milyen jogon tolakodsz bele abba, amit csinálok? Csak azért mert most itt laksz, semmi közöd hozzá." , "Gyönyörű vagy, baszdmeg. Kibaszott szép. Hát bele kell halni." , "Ha tényleg az enyém, akkor szereti. Várj, megkérdezem. Hey, little guy, kérsz te is?" , "Adunk neked is a cuccból és akkor nem leszel ilyen búvalbaszott." , "Miért kell ilyennek lenni mindig? Mindig csak a szemforgatás meg a nyávogás, aztán meg jön a pofázás, hogy soha semmi se jó. Kibaszottul unalmas vagy. Már most úgy viselkedsz, mint az anyád." . - Minden egyes felidézett mondatot a megfelelő hangsúllyal affektál, ijesztő pontossággal idézve vissza a szavakat. Percről percre ugyanaz, amit Will mondott, és közben le nem veszi róla a szemét. Még a laptoppal megrakott kis asztal cuccot is arrébb rakja az útból.
- Ekkor vágtam neked a gyűrűt, hogy akkor vedd el Júliát végre. Ezt te remekül fel is használtad, mert mikor lementem újból, hogy legalább a piáról lebeszéljelek, már Júliát kefélted és rajta volt az ujján a gyűrű. Szóval... - Szusszan egyet, de nem kell ki az ágyból, csak ismét elfordítja a tekintetét, a kezeit kezdi nézni inkább.
- ... megkérdezem még egyszer. Tettél bármit, ami miatt bocsánatot kellene kérned? Nem érdekel az elnézésed úgy, hogy azt sem tudod, mit műveltél. Jól fontold meg a válaszod. -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Megrezzen a szemhéja, csak a gyűrűt kellett ehhez felmutatni. Will úgy tesz, mintha egy bocsánatkéréssel ezt el lehetne intézni, pedig ez már azon a fázison túlnőtt.
- Lehet, tényleg az övé kellene legyen. - Végre kikászálódik az ágyból, óvatosan, aztán a szobában álló íróasztalhoz lép, hogy a kancsóból vizet töltsön a pohárba, és kiigya. Nincs orbitálisan meleg, de 26 fok egészen biztosan van a kinti 36-hoz képest.
- Meguntam ezt az egészet. Belefáradtam. Vedd el őt, ha ő kell. Megadtam volna neked, amit akartál, a családot, a gyereket, de nem velem képzelted el. Aztán tettünk még egy próbát, ha már a kényszerűségbe taszítottam magunkat. És csak nem megy. - Visszafordul a hatósugáron kívül ácsorgó férjéhez, mintha érezné, hogy Will tart a haragjától. Helyes, ne is jöjjön a közelébe.
- Ha most újból megkérdeznéd, mit akarok, a barátod vagy a feleséged lenni, azt mondanám, a feleséged. Mert elromlott ez az egész onnantól kezdve, hogy sajnos beléd szerettem. Akármennyire is retardáltan viselkedsz elég sokszor, nincs az a hülye állat, akinek ne esett volna le a tantusz végre, de megkockáztatom, hogy te még mindig nem vagy hajlandó erről tudomást venni, szóval kimondom ismét, hogy felfogd: szeretlek. Az apasági teszt után pont ezért rúgtam ki Eliast is azonnal, hogy veled maradjunk a gyerekkel, ha már nem engedted a válást. Gondoltam, egy boldogtalan házasság lesz, elvégre neked Júlia kell, de hátha idővel megenyhít téged a gyerekünk, és ha nem leszek kiállhatatlan veled. És elkezdett megint alakulni egy kicsit a dolog, normálisan viselkedtél velem, már majdnem azt mondanám, kedvesen. - Újból szusszant egyet.
- De sose fogsz esélyt adni ennek. Mindig elrohansz majd Júliához, mert ő kell neked. Te vagy az az edző a kviddicscsapatban, aki a két legjobb játékosa közül az egyiket imádja, a másikhoz meg ragaszkodik tartalékként, de hogy a másik ne múlja felül az elsőt, ad neki egy kritikán aluli seprűt, ami rángat és folyamatosan ledobja. De néha azért megsajnálja a másodikat és javítgat a szar seprűn egy kicsit. Ezek vagyunk mi Júliával neked, nem igaz? Ő a legjobbad, én meg a tartalék, akit előrántasz, ha szükség van rám. De nem szeretsz. És sosem fogsz. - Ugyanolyan hideg és kifejezéstelen az arca, csak a könnyei csorognak már egy ideje. Fáradt és lassan beleőrül ebbe az egészbe.
- Én ezt nem fogom tovább csinálni. Nem fogok megőrülni mellettetek, mert kellesz, de én neked nem, csak pótléknak. Nézzem végig egy életen keresztül, ahogy folyton mások után szaladsz? Vagy újra és újra tüntessem el őket a színről, hogy majd másokat hordj haza? - Koppan a pohár az asztalon.
- Váljunk el. Megosztjuk a felügyeletet a fiúnkon, mert hogy fiad lesz, gratulálok. HA megszületik, HA felszívódik majd a vérömleny, ami eddig még nem történt meg, de nézzük a dolgok jó oldalát: összehoztunk egy kisfiút. Sőt, nevet is találtam neki. Noah William Krise. Jól hangzik, nem? A te és az én családom is elégedettek lesznek, nem lehet panasz végre ránk. Csak váljunk végre el. Én ezt nem bírom tovább. - Kitör belőle a zokogás a végére, fél kezével törölgeti a könnyeit, a másik felével remegve kapaszkodik az íróasztal szélébe. Nagyon-nagyon belefáradt ebbe az egészbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Mi mást is várt Willtől? Soha, semmiről sem tehet, mindenben csak áldozat, hisz ő, Adél csinálja rosszul. Nyilván az arcába kellett volna tolja a nyilvánvalót, mindenki így csinálja. Köhögve köszörüli meg a torkát, még mindig sírva.
- Szerinted, - Remeg a hangja, és elfátyolozzák a könnyek is. - ezeket mondani kell? Will, te komolyan ezt is rám kennéd? Ha minimálisan is kedvelnél, feltűnt volna, hogy óh, aki valóban nem akar tőlem semmit, netán utál, nem érdeklődik irántam, nem kérdez a múltamról, nem tölt velem időt, nem kedves, nem ad kibaszott csókokat, és amúgy az lett volna az első dolgom, hogy egyetértek veled és abortuszra megyek, hogy elválhassunk tisztán. Én elhiszem, hogy te ennyire nem vagy otthon a nonverbális kommunikációban, de konkrétan vaknak és hülyének kellene lenned, hogy mindezt ne vedd észre. Hobbiból senkire sem pazarlom az időm csak úgy, barát ide vagy oda. - Végre lassacskán elapadnak a könnyei, a zárkózott, távolságtartó, gyanakvó arckifejezése viszont újult erővel költözik vissza az arcára. Újabb pohár vizet tölt és hajt le, majd elbotorkál vissza az ágyba és ismét lefekszik a félig fekvő pozíciójába. Nem akarja megerőltetni magát semennyire sem, hogy ne veszélyeztesse a fiát.
- De tudod mit? Mondom akkor: szeretném, ha azért maradnál velem, mert maradni akarsz, nem csak a gyerek miatt. Ez nyilván nem fog teljesülni Júlia miatt. Az kifejezett vágyam, hogy ne csalj meg, de hát ez már a plafon lenne. Ha nem erőltetnék magamra nyugalmat, és ennél jobban beléd lennék bolondulva, már elvágtam volna a torkotokat álmotokban. Amennyire ki voltatok ütve akkor hajnalban, ezt se vettétek volna észre. - Dühösen villan a tekintete Willre, eddig a falat nézte maga előtt, azon belül a tájképet. Joanna egyik világkörüli útjáról származhat, szigetcsoportokat ábrázol madártávlatból.
- Az pedig, hogy elhagytam Eliast, nekem alapvető volt, mert családban gondolkodtunk, ahol a harmadik személy nem Júlia, hanem a gyerekünk. Felelősségvállalásnak hívják jobb helyeken, olyasmi, amit a szüleid is megtettek érted emlékeim szerint. És még csak nem is puszta kötelesség lett volna részemről, de nem kérheti senki, hogy úgy maradjak melletted, hogy közben felszarvazol boldog-boldogtalannak. Bőven lehet, hogy nem csak Júlia van a képben, de hozzá ragaszkodsz legjobban. - Ezen már valóban elgondolkodott sötétebb perceiben. Mi van, ha többen vannak? Mi van, ha a pubban dolgozó lányok mind a paletta részei? Minát kivéve, bár... Megrázza a fejét, elhessegeti a gondolatot.
- Ennek az egésznek, amit próbálunk működtetni, akkor lenne értelme, ha éreznénk is egymás iránt valamit az utálaton, undoron, megvetésen kívül. De amíg egyoldalú ez a dolog, addig... a legjobb, ha elválunk. -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Vitatkoztak már párszor ahhoz, hogy elég legyen ránéznie Will arckifejezésére, hallani a szavait, és tudnia, hogy ő is épp visszafogja magát. Nagyon is. És az is elég hamar érthetővé válik, hogy semmit sem ért vagy tart jogosban ebből az egészből. Így aztán kihajol az éjjeliszekrényéhez és elkezd a fiókban matatni.
Joanna először ellene volt, szörnyen ellenezte, leszidta, próbált a fejével beszélni. Természetesen nem volt kivel. Könyörgött, kérlelte a nagynénjét egy teljes napig. Ne szóljon róla a szüleinek, de mégis szerezze meg neki. Joanna a második anyja lehetne, nem mondott hát végül nemet, de megígértette vele, hogy ésszel és mértékkel használja, mert nem feltétlen azt fogja eredményezni, amit ő remél. Megígérte.
Az ujjai az üvegcse köré fonódnak. Aprócska holmi, teljesen eltakarja a vékony kis ujjaival, és meglehetősen drága is. Újból kimászik az ágyból, és az íróasztalához megy, hogy töltsön egy kis vizet a pohárba, majd felmutassa az üvegcsét Willnek.
Víznek is nézhetné a főzetet, átlátszó, szagtalan, színtelen holmi. Kihallgatásokon nem alkalmazzák a megbízhatatlansága miatt, hiszen csak azt mondatja el az alannyal, amit amaz igaznak hisz. Mégis igazságszérumként ismeri a mágustársadalom.
- Nem várom el. Akkor viszont csináljuk ezt. - Leszedi a picike dugót a fioláról, és három, gondosan kimért cseppet löttyint a kevéske pohár vízbe. A dugót visszanyomja, majd Will felé fordul.
- Kapd el. - Könnyen megfoghatja a férje a felé dobott üvegcsét, óvatosan és kiszámítottan indította útjának, megvárva, hogy Will elővegye mindkét kezét segítségül. Aztán visszafordul a saját pohara felé, és az ujjával elkavarja a tartalmát.
- Nem méreg, ellenőrizheted. Ha az a gond, hogy nem beszélek, akkor adott a lehetőség, hogy kérdezz bármit. Ne mondd, hogy lehetetlen dolgokat kérek tőled. - Ezzel felhajtja egyetlen húzásra a bájitalos vizet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem esik össze holtan, nem kezd el vérezni, csak az arcvonásai simulnak ki bágyadt, révedező mosolyt öltve, üvegessé válik a tekintete és lehuppan a mellette levő székre. Szemei a semmibe fókuszálnak, de amint Will kérdése elhagyja a száját, készségesen nyitja ajkait, hogy válaszoljon.
- Gyere vissza mindig hozzám. Szeress engem. Akkor elviselném, ha másfelé jársz, másokkal, de most sose tudom, mikor hagysz ott... - Reszketegen veszi a levegőt még mindig valahova Will feje környékére fókuszálva, de semmiképp sem a szemeibe.
- Nem akarom, hogy elhagyj... Ha megígérnéd, hogy mindig visszatérsz mellém... azt akarnám. Azt kellene tedd... Mhm, hozzám tartozol, nem másokhoz... - Az a három csepp bőven megtette a hatását. Olyan őszintén beszél a vágyairól, amennyire csak lehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Rázogatni kezdi a fejét tagadólag.
- Nem lehet. Hazudni fogsz. Mindig hazudsz és aztán azt mondod, nem hazudtál. Nem... nem is hazudsz, inkább... lehetetlen helyzetbe hozol. - Oldalra dönti a fejét, elnéz Will nyaka mellett, a falra. Totálisan üres a tekintete, mint egy káprázatosan szép babának.
- Ha megesküszöl, hazamegyek veled. Ha leteszed a Megszeghetetlen Esküt, hogy mindig visszajössz hozzám, akkor bárhova veled megyek. - Ismét az a bágyadt babamosoly. Ebben hisz, ezt akarja. Garanciát, hogy Will nem hagyja el többé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Kitágulnak a pupillái a riadalomtól. És ha nem teszem, akkor mi lesz? Nem nem, Will... Will... A szája ismét elnyílik, csodálkozón, mintha mentálisan fogyatékos lenne.
- Nem veheti el őt senki, nem adom oda senkinek, Willé, nem adom oda senkinek, nem veheti el őt senki... - Mantrázós motyogásba megy át az egész, érthető, riadt, sarokba szorított motyogásba. Többször is megismétli, hogy a férjétől van a baba, és hogy nem adja oda senkinek és nem is veszítheti el. Látszik benne a fixáció, hogy ez több a puszta anya-gyermek szeretetnél. Olyan nagy szüksége van a babára, mint másnak a korty vízre, és többször is kiemeli, hogy Willé, szóval ez is fontos része az egyenletnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Továbbra is üres tekintettel néz valahova Will feje fölé, azután is hogy a férje leguggolt elé. A 'megígérem' megteszi végül annyiban a hatását, hogy a motxogás elmúlik, az arcán pedig szétterül újból a bágyadt, boldog mosoly.
- Mhm, rendben. Itt maradsz velem, igaz? - Nagyjából sikerül Will arcára terelni az üveges szemeket. Noha a tekintet maga árulkodóan elvarázsolt, az arcán melegség és szeretet ül, mintha tényleg a számára legkedvesebb emberhez beszélne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Abban a nyugodt tudatban fogja meg Will kezét, hogy a férje vele marad, nem hagyja ott. Félig-meddig el is hiszi ezt az ábrándot, de egy része hazugságnak gondolja a hallottakat. Mégis megfogja a kezet, és stabil léptekkel követi Willt az ágyig majd engedelmes kislányként csusszan be a puha lepedőre. Ragaszkodóan öleli magához a nálánál masszívabb felsőtestet, szívja be az illatát. Láthatóan megnyugdzik tőle.
Tíz perc múlva már békésen pihen, tudomást sem véve a környezetéről.

Nagyjából egy óra telik el. Ez alatt Pawel teát, kávét és szendvicseket szolgál fel Willnek a nappaliban, míg Adél az igazak álmát alussza odafent. A bájital hatása elmúlik, mire felkel, és álmos szemekkel előkerül a szobájából, csak hogy Willt még mindig a lakásban találja, és visszaemlékezzen a fojtogató beszélgetésükre, végül a veritaserum hatására elejtett mondataira. Az arca megint távolságtartó kifejezést ölt, de nem futamodik meg. Leül Will mellé a kanapéra, és elvesz egy szendvicset a halom tetejéről.
- Megválaszoltam a kérdéseid? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Gyanakvástól összeszűkült szemekkel pillant a másikra. Mit forgat a fejében? Miért játsza az ostobát? Ha ő emlékszik, minden bizonnyal Will is.
Jobb könyökét a másik karfára helyezi, fejét elfordítja a férjéről, és a falat kezdi bámulni elgondolkodó-gyanakvó arckifejezéssel.
- Nem jellemző rád a felesleges tapintatosság. Ne kerülgessük a forró kását. Tudsz mindent és érted is, vagy vannak még kérdéseid? - Végre visszafordítja a tekintetét Willre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hosszan nézi Will arcát, ugyanazt az arcot, ami már oly' sokszor torzult el a dühtől, vágytól, undortól, vagy fordult át hitetlenkedő vigyorba. Végigskálázott rajta már néhány érzelmet, mindre emlékszik. Talán a temperamentumukból adódó különbség teszi egyébként, hogy nem tud hátat fordítani a történteknek, képtelen zavartan elnevetni a dolgot és azt mondani, csak vicc volt az egész. Makacs, legtöbbször ragaszkodik ahhoz, amit kimond. Végül megtöri a pár másodpernyi csendet.
- És, ha igen? Mindig abból indulsz ki, hogy túlzok, heves, vehemens vagyok, igaz? De nézd más szempontból is: mi mással tudnám felhívni magamra a figyelmed? Megcsaltalak, és mi lett a vége? Megleckéztettél, de ez sem volt elég ahhoz, hogy rám figyelj öt percnél tovább. Kedves voltam, odafigyeltem, de akkor meg eluntad magad egy idő után. Családot akarsz, de nem velem. Júlia után futsz, de tudod, hogy az a szekér nem vesz fel. Kérdem én: mit akarsz? Ha tőlem semmit, miért nem engedsz el? Ha kellek, miért nyargalsz más után és vágod rám az ajtót újra és újra? Hagyd a félrebeszélést, csak mondd el, mi ez az egész? Én sem vagyok legilimentor, és jó lenne tudni ezt-azt rólad, hogy értsem és úgy viszonyuljak hozzád. - A kezében maradt fél tojásos szendvicset ezzel elkezdi ráérősen majszolgatni, de közben le sem veszi a szemét Willről. Még mindig nem érti, hányadán állnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Kicsit félreértetted. - Összefut a két szemöldöke egy elgondolkodó ráncba, közben teljesen Will felé forsul. Egyik lábát felhúzza egy fél törökülésbe, a másikat lelógatja.
- Ha biztosan tudom, hogy elcsatangolsz, de utána hozzám jössz haza, nem érdekel, kivel vagy. A végén úgyis mellettem kötsz ki. Ha azt akarnám, hogy feldobd a talpad, másként fogalmaznék. Nem csalhatsz meg, nem hagyhatsz el, de nem ezt mondtam. Hanem, hogy gyere vissza hozzám. - Oldalra dönti a fejét a kanapé szélére, miközben elnéz Will feje mellett egy pillanatra a semmibe.
- Will... Ki bír ki minket egy életen át egymáson kívül? - Nem válasz a kérdésre, inkább egy terelés. Nem tudja, mi történne, ha meggondolná magát, de volt ideje lehiggadni legalább egy picit ahhoz, hogy megértse, épp sarokba szorítja a másikat. Azt pedig szinte senki nem tűri jól.
- De rendben. Egyelőre félreteszem ezt, hogy lásd, nem akarok túl sokat. Viszont akkor halljam, te milyen kompromisszumokat ajánlasz? - Esze ágában sincs azonnal elengedni a júliás dolgot sem, de ezt persze nem kell Will orrára kösse. Lassan, de biztosan fog több pofont kiosztani ezért a férjének.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Talán tényleg otthagyja holnap, talán nem. Talán pont Will fogja végül meggondolni magát, hát ki tudhatja már ennél a két szerencsecsomagnál? Adél jellemzően a mában él és azt tudja, hogy a férjét akarja, nem mást, az meg nem kér belőle. Már úgy mint szerelem tárgyából.
Szóval, amit akar, mi? Merész szavak ezek egy olyan embertől, aki két nap múlva kiforgatja majd, amit most mondott. Ebben szinte biztos.
- Jól van. Visszamegyek néhány feltétellel. - Behunyja a szemét egy pillanatra, míg végiggondolja a dolgokat.
- Az első: - Mutatja is a felemelt mutatóujjával. - fertőtleníted a gyűrűmet. Ki tudja, hol járt. - Undorodó fintorba fordul az arckifejezése; apró és kicsinyes szúrás ez részéről, de a gyerekes büszkeségének kell.
- A második: letérdelsz itt és most és megígéred, hogy elkezdesz leszokni. Ebben nem nyitok vitát. Mondtam szép szóval, mondtam türelmetlenül. Mire Noah megszületik, legalább fél lábbal mássz ki az alkoholizmusodból. Ne mondd, hogy egy kiállhatatlan ribanc vagyok, nem kérem, hogy egyből tedd le, lehetetlen volna. De nem akarok arra ébredni, hogy a gyerek is kap egy visszakézből pofont, ha túlfeszíti a húrt, mert gyerek és próbálgatja a határait. - Az egy dolog, hogy ő kiáll magáért és, ha kell, ölre megy Willel, de ugyanezt egy kisgyerektől nem várhatja el senki. Sokkal jobb gyerekkort szán neki, mint amilyen a szülőknek jutott.
- A harmadik: próbáljuk meg együtt. Legyen vége a kirakatházasságnak. Ha mindezt teljesíted, és két nap múlva nem gondolod meg magad, vagy nem magyarázod ki a négy sarkából az egészet, akkor nagyon-nagyon hosszú időre biztosítottad magadnak a csendet és a nyugalmat részemről. -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Van egy olyan gyanúja Will természetéből kiindulva, hogy a szavai nagyon nem úgy igazolódnak majd be, ahogy tervezte. Továbbra is fürkésző tekintettel vizslatja őt, sorolva a követeléseit, és csendes elégtétellel tölti el a szemforgatás, a pofavágások. Kicsinyes módon, de büntrtni akarja Willt a ballépéséért. Nem is, a megalázásért, mert a házasságuk ennél nyitottabb aligha lehetne jelen pillanatban.
- Nem térdelsz. - Mosolyra húzódik a szája, angyali, rohadtul idegesítő mosolyra. És bizony ki fogja várni azt a térdelést, csak azért is.
- Miért, nem tetszik? Nagyon jó csengése van. Noah William Krise. Vagy van jobb ötleted? James, Percy? - Érzik, hogy az utóbbi kettő inkább nevetséges, és cinizmusnak szánta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Tíz másodperc sem telt el és máris ignoráltad a második pont egy részét. - Megcsóválja a fejét, mintha a világ problémáját kellene megoldja. Voltaképp csak élvezkedik Will vonakodásában. Elképesztően érdekes végignézni, ahogy megváltozik az arckifejezése, az egész viselkedése hozzácsiszolódik az új helyzethez.
- Azr jelenti, megpihenni. Tetszett a csengése, meg a jelentése. Amúgy ki az a 'bibliai'? Szecessziósról és barokkról hallottam, de ez kicsit kívül esik a művészeti ágazatokon... - Tegyük hozzá, tanították neki, csak nem érdekelte, és sosem mélyedt el a mugli vallásos művészetekben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Szakadj már le a hiányos mugli ismereteimről! Ha mágusdolog volna, ismerném. - Egész közel áll hozzá, hogy ráripakodjon Willre, de sikerül tompítania az élét korholásra, dorgálásra. Komolyan, hogy lehet valaki ennyire arra fókuszálva, hogy nincs tisztában a földhözragadtak világával és kultúrájával? Már egész szépen behozott egy halom hátrányt, felülmúlja a várakozásokat!
- Néha nem értelek. Nem, nem csak néha. Elég sokszor, de mindegy. Ha nem tetszik a Noah, találunk majd valami mást. - Kettejük közül a férje a nehezebb és hisztisebb eset, ebben most már teljesen biztos. Nem jó a név, mert olyan bibliai, jelentsen ez bármit is, de csak rátolja a felelősséget.
Hazamenjen? Hosszan, elgondolkodva nézi a szendvicset majszoló alkoholistát maga mellett a kanapén. Végül int neki, hogy csusszanjon közelebb, s ha ez megtörténik, ő is közel araszol Willhez, átfonva a nyakát, hozzásimulva, arrébb tolva a maradék szendvicset, és megvárja, hogy lecsússzon a falat. Csak akkor cuppan rá a másikra, hogy megcsókolja.
- Nem mintha megérdemelnéd. De igen, hazamegyek. -

Estefelé már Joanna is hazaér. Nyilvánvalóan nincs oda meg vissza a helyzetért, a savasan maró gúnya mind Willre ömlik, amit Adél hősiesen hárít legjobb képességei szerint, bár ő is tudja, a férje bőven megérdemelné, amit kap. Végül összepakolnak és Jázmin hoppanálja őket haza, a bogolyfalvi házba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Will
- Július 25-e, reggel -

Valamikor hajnalban végül hatni kezdett az altató, és a görcsök is csillapodtak annyira, hogy ne akarjon üvölteni, bár addig sem tette. Nagyon-nagyon kimerült az egésztől, úgy érezte, nem lesz vége és Noah is Szonja után megy. Igazából úgy aludt el, hogy kínozta a bizonytalanság, mi lesz a kisfiával, mert a gyógyítók csak nyugtatták, hogy mindent megtesznek, még időben jöttek be. Arra sem volt ereje, hogy Willt kiparancsolja a kórterméből, de amennyire meg tudta állapítani, a férje végül be sem jött, addig biztos nem, amíg tudatánál volt. Csak aztán látták a gyógyítók, hogy nem bír lenyugodni, a vérnyomása is az egekben lüktetett, lépni kellett az ügyben.
Mostanra elütötte az óra a tízet is. A folyosókon már lecsengtek a reggeli vizitek félig-meddig, nála is jártak, míg aludt, de ebből semmit sem érzékelt. Az első dolog, ami elkezdi kirángatni az álmából, az a gyomra korgása, de amiből már sejti, hogy az álom és a valóság peremvidékéig felkúszott a tudata, az az arcát melengető, undorítóan meleg napsugár. Rosszul húzták be a sötétítőket, és Budapesten a reggeli napfény máris orbitálisan meleg tud lenni.
Nyüsszenve próbál megfordulni, de csak a fejére van ereje, utána kezdi kinyitogatni a szemeit, hogy tisztuljon a kép és megpróbálja belőni, hol van és mi történt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Eltelik jópár másodperc, mire képes felfogni, hogy nem a szobájában van, nem is Hévizen, nem Joannánál. Nem kell különösebben matasson a memóriájában, hogy a tegnap este-ma hajnal képei visszatérjenek. Az eddigi ködös hangulata gyors zuhanáson megy keresztül a visszatérő emlékképek hatására, viszont a vérnyomása csak egy lomha rándulást produkál minderre, nem indul felfelé ismét.
Lassan a kanapén meghúzódó férje felé kalandozik a tekintete, hogy megállapodjon, de pillanatokig szó nélkül hagyja a köszöntését. Nem biztos benne, hogy egyáltalán akar-e beszélni vele, de Noah gondolata felülírja az idegenkedését és begubózási szándékát, miután tudatosul az agyában, hogy vérzett, és ha egyik otthonában sincs, esélyesen ispotályba került.
- Hogy van? - A hangja kissé rekedtes, kiszáradt az alvás alatt, de érthetően beszél Valószínűleg az is hamar leesik Willnek, kire kíváncsi elsősorban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Lassú bólintással jelzi, hogy igen, a fiúkra gondol, ki másra is gondolna? Jelenleg a saját nyűgjei és Noah a legfontosabbak számára, ez nem is kérdés. Will iránt még mindig elsősorban a hideg ellenszenvet érzi a tegnapi/mai fiaskó után.
Hallhatóan fellélegzik már attól, hogy a monitoron némán, de ott a kis, dobogó szívet jelző ikon, ritmikusan lüktetve. Ezek szerint még mindig dobog a pici szíve. A fia nagyobb kűzdő, mint gondolta volna. Minden önteltségével együtt számára nem kérdés, kire hasonlít a gyerekük már most.
- De jól lesz? - Közben megköszörüli a torkát, de nem néz Willre. Ha őszinte akar lenni, látni se szeretné szíve szerint, de azt is tudja, hogy jelenleg kiszolgáltatott, és ha információt akar Noahról, itt van hozzá az ember, aki megadhatja, még ha legszívesebben kiutasítaná a szobából is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Hallhatóan hangosabban és szaporábban kezd pityegni a pulzusát jelző készülék mutatója. Elég csak elmondani az igazságot, és az agya máris kezd megborulni a kétségbeesés feltámadó hulláma alatt.
Először csak tétován megingatja a fejét tagadólag jobbról balra, majd balról jobbra, aztán a bensőjében dúló horror is elkezd kirajzolódni az arcára. Végül összeszedi magát, és a szabad kezével, ami nincs bedrótozva, kinyúl Will felé.
- Ne engedd el! Nem lehet! Will, kérlek... Könyörgök, hogy ne engedd el Noaht! - Könnyek gyűlnek a szemébe, rimánkodóvá válik a hangja. Foggal-körömmel meg akarja tartani a gyereket, és pont Will engedné el ilyen hamar? Hiszen még nost indult növekedésnek igazán!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Lassacskán elönti a mellkasát egy hideg, szívbemarkoló érzés, egy gondolat: Will képes lenne új babaprojektbe fogni és Noahért nem megtenni mindent. Voltaképp akkor mi számít neki? Noah, vagy egy akármilyen gyerek? De az egész amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is illan csak az utána maradt rossz szájízt nehéz elhessegetnie, sőt egyáltalán nem is megy.
A pulzusszáma továbbra is nyugtalan, de próbálja uralni a gyerek érdekében, amennyire bírja. A szabad keze Will ujjaival fonódik össze, a tekintete üvegesen mered a mennyezetre, az arca kifejezéstelenné válik a pillanatnyi pánik lecsengése után.
- Noah nem egy házi feladat, amit elölről kezdhetünk, mert hibáztunk, vagy nem tetszett a külalakja. Szonjából sem lesz több. Képtelen vagyok egy újrakezdhető projektként tekinteni rá. - Nagyon csendesen beszél, főleg azért, mert a szavakra való koncentrálás segít összeszedni a szétesett gondolatai egy részét.
- Mennyi esélye lenne, ha most kivennék belőlem? És, ha még maradhat, mennyi ideig bírja idebent? - Végre Willre irányítja a szemeit. Ijesztő gyorsasággal tisztult ki a tekintete, szabályosan hétköznapinak tűnik, nem ködösíti el a kétségbeesés, de a mániákusság szikrája még mindig ott villog benne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Hanem, hogy van még időnk, és fiatal, tapasztalatlan vagyok, tudom, de... Minduntalan arra gondolok, hogy rólad sem mondtak le, és itt vagy. Úgy, ahogy, de itt vagy. Nem lettél ágyhoz kötött, értelmi sérült, és tudom, igen! A nagyapád keze volt a dologban, de... ha minden másban képes is lennél hazudni nekem, ebben az egyben nem. Hogy mik az esélyek, és mit tehetünk érte. Még mindig hiszek benned ebben. Hogy segíthetnél neki... - Végre hajlandó normálisan és összeszedetten beszélni a férjével a tegnap este óta, és mi tagadás, van a dolognak egy olyan felhangja is, hogy ha Will már elrontotta, hozza is rendbe, de ezt vagy kiérzi a férje belőle, vagy nem. Megpróbálta elég gondosan átcsomagolni motivációnak.
Azért az arca megvonaglik az agyvérzés és az esetleges ágyhoz kötöttség említésére. Olyan képek ezek, amik jelen pillanatban teljesen idegenek az elméleti ideáljaitól. Még mindig abban hisz, hogy minden rendben lesz.
- Will... Próbáljuk meg a következő három hetet. Értettem, mit mondtál, és nem tudok vitába szállni vele, de... ha még kibír velünk ennyi időt, és utána koraszülött lesz... Szemen köpném magam, ha nem adnék neki esélyt, érted? Felfogtam, hogy lehet, beteg lesz, és bármi történhet, de nem hagyhatom magára. Most egyedül csak mi vagyunk neki. - Milyen édes hazugság, önámítás. Valójában a férje megoldása volna a racionális, ésszerű döntés. Amit ő művel, az emberi roncsot is csinálhat belőle, és katasztrófát a házasságukból, mindez pedig a mániákus ragaszkodás eredménye, hogy képtelen lemondani bizonyos dolgokról, személyekről.
De hát hogy is engedhetné el ilyen könnyen a fiát, mikor már érzi a rúgásait, és a szentimentális énjét, a hormonoktól megborított agyát már totálisan a kisujja köré csavarta a gyerek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Már megint az elutasítás, és ezúttal még csak haragudni sem tud érte. Nem akar működni. Mint ahogy nagyjából semmi nem működött az életében eddig, ami emberi kapcsolatokról szólt. A vagyon adott volt, az iskola úgy-ahogy sétagalopp, de az emberek valahogy mindig párhuzamosak voltak vele. A gőg és a presztízs sokat segített kontroll alatt tartani az évek alatt felhalmozódott csalódottságát, de Will olyan fal volt, ami lerombolta ezt benne és meztelenné tette a saját szociális fogyatékosságaival szemben. És ettől csak még dühösebb és keserűbb tud lenni.
- Miféle hülyeséget művelnék mégis? - Végül szelíden elhúzza az ujjait Will keze fogásából, hogy átvesse a szemei felett a karján, fáradtan, megviselten.
- De megígérem. Te meg menj haza aludni egyet. Borzalmasan festesz. - Megcsuklik a hangja a sírós kuncogástól, bár maga sem érti, mi olyan nevetséges. Inkább sírni szeretne, de most az egyszer közönség nélkül.
Ahogy Will feláll és szedelőzködni kezd különösebb ellenkezés nélkül, nem néz felé, csak akkor ereszti le a karját ismét, amikor az ajtó hallhatóan becsukódott a férje mögött.
Halk csuklásokkal indítja útjára a könnyeit, hogy aztán fél órán keresztül itassa az egereket kisebb-nagyobb megszakításokkal. Borzasztó belegondolni, hogy másodjára is a sikertelenség szélére került, és ezt nem lehet most már a genetika számlájára írni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Egy héttel a beutalása után, Hévíz, Machay Ilya kúriája -

A lehető legnagyobb gonddal szállították őt haza, a szüleihez. Közös megegyezés volt, hogy a szülésig hátralevő időt odahaza, Hévízen töltse. Az anyja hallani sem akart róla, hogy kartávolságon kívül kerüljön tőle, főleg most, hogy az unoka veszélyben, így hát a férjével együtt ideiglenesen visszaköltöztek az ő lakrészébe. A hatalmas szoba tértágításon esett át, hogy Willt is kellőképpen elláthassa, sőt lejelentették a bogolyfalvi aurorparancsnokságon is, hogy ideiglenesen kénytelen Hévízről bejárnia dolgozni Adél állapota miatt.
A veszekedésük óta nem esett szó közöttük a konkrét civakodás okáról, de a hazamenetel reggelén kért öt percet a többiektől, hogy beszéljen Willel, mondván, szüksége van a férjére egy picit. Amint egyedül maradtak, csendesen vázolta a férjének, hogy jó lesz, ha most a legjobb formáját hozza, főleg a családok előtt, hogy ne tegyenek fel felesleges kérdéseket. Finoman azt is mellétette, hogy nem felejtette el a ballépését, szóval igyekezzen arra koncentrálni, hogy Noah-t a körülményekhez képest a lehető legfelkészültebben várhassák. Ebben számítani fog rá maximálisan. Úgy tűnt, Will megértette az üzenetet.
Most elvileg éjszakás lesz, úgy hogy még az ágyban nyújtóznak. Azóta nincsenek görcsei, de olyan óvatosan mozog, mint még soha. Noah ezzel szemben egyre élénkebben tudatja vele, hogy itt van. Most is azzal indít, hogy végigrugdossa az apró lábaival a hasát, mert megteheti. Noha nem mondhatná, hogy a legszokványosabb tapasztalatok közé tartozik, hogy valami mozog a hasában, ami később gyerekként meg fog születni, nem is kifejezetten rossz még.
Mostanra megenyhült annyira, hogy kitapogassa Will kezét szó nélkül a pléd alatt, és a hasára vonja, nagyjából oda, ahol a rugdalózás zajlik. Hogy a férje is érzi-e a lelkesen ügyködő kezecskét vagy lábacskát, az majd mindjárt kiderül.
- Duplán jó reggelt. Most sem érzed? - Igen, a legújabb hobbijai közé tartozik, hogy tesztelgeti, Will mikor fogja érezni a gyerek mozdulatait az ő hasán keresztül. Nagyon felült erre a gyerek-vonatra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az elején ő sem tudta hova helyezni térben és időben az egészet. Egy év után sem kerültek különösebben közel egymáshoz, és még mindig roppant keveset tudnak a másikról. Az egyetlen biztos pont, hogy a kémia működik közöttük, de kommunikálni még mindig nehezen tudnak egymással, a bizalmuk majdhogynem nem létező, és jelenleg így próbálnak nekivágni a szülői teendőiknek egy hajszálon egyensúlyozva Noah kapcsán.
- Nem, nem keverem. - Látványosan megforgatja a szemét azzal a tiszta üzenettel a tekintetében, hogy Will egy különösen méretes bunkó. A saját gyereke rúgásait és a bélgázokat csak meg tudja különböztetni... ugye?
- Viszont... - Itt egy picit feljebb húzódzkodik, nagyon óvatosan,és Will felé fordítja a fejét, amennyire tudja, még a szabad karját a nyaka alá is helyezve. A másik még mindig a férje ujjaiba kulcsolódik, ha már úgysem érez semmit Noah rugdosásából. - ... ki tudsz venni néhány szabadnapot? Be kellene rendezzük a szobáját, sürgősen. Lehet, hogy csak utólag fogom a szülés után dekorálni, de legalább a bútorokat meg kell vennünk, a ruháit, a pelenkát, cumisüveg, pelenkázó... Van egy egész listám, és anya elkísérne bevásárolni. - Kisvártatva hozzáteszi: - Muszáj, hogy a meghosszabbításom legyél most, míg nem tudok felkelni és segíteni neked. -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Összeszorul a torka a gondolatra, hogy Noah nem jön velük haza, s bár tudja, hogy ez egy majdhogynem konkrét tény ezen a ponton, ha koraszülött lesz a fia, mégis nehéz elfogadnia, hogy ne legyen ott vele folyamatosan. Még csak meg sem tudná magyarázni ésszerűen ezt a késztetést- a háttere abban gyökerezik, hogy Adél szeretné, ha fontos lenne valaki számára, és milyen jobb táptalajt találhatna ennek kielégítésére, mint egy magatehetetlen csecsemőt?
- Azt hittem, te modern korunk gyermeke vagy, aki már nem osztja szerepekre ezt? - Van azért némi élc a hangjában, de többnyire inkább játékosság az egész.
- Márpedig a szemem és a kezeim leszel most, drágám. Leendő gyakorló apukaként jó lesz megismerkedned az alapvető dolgokkal. - Nyilván ő sem gondolja komolyan az egészet, de teljes mértékben jogában áll apró büntetésekkel illetni a férjét a legutóbbi húzásáért. Ez egyike lesz a soknak, és még Lengyelországból is szép kis lajstromot hordozott át mostanra magával. Adél nem felejt bizony.
- Szerinted... - Itt kénytelen megállni egy kicsit, és rágódni a szavakon. - ... elvehetik a gyámságot tőlünk Noah felett? Úgy értem, az enyém amúgy is ideiglenesen anyám és apám kezében van, míg... tudod. - Motyogja kissé elégedetlenkedő-bizonytalan hangsúllyal sokkal inkább most már a mennyezetnek (ami a baldachin teteje), mint a férjének.