Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Will
- Budapest után egy nappal -
Beautiful day, beautiful news

- Majd iszol később. Egyébként meg tényleg gondold át ezt. Így nem lesz második házasságod, mert meghalsz, mielőtt igent mondana a feleséged. - Már vagy negyed órája leheveredtek a parton az egyik fa árnyékába. Hagyta, hogy Will szokásához híven inkább a Napba bámuljon és melegedjen, mint valami macska, mint hogy face-to-face legyenek. Ő maga nekidőlt a fatörzsnek, a kiengedett haja végigömlik a vállán és a mellkasán.
Tegnap este fél órán át szóval tartotta az új telefonon Willt. Nyilván ki kellett próbálja a kamerázást, és... nem mellesleg megemlítette, hogy lesétálhatnának a tóhoz ma. Jó az idő, és ő is kiudvarolta, hogy később vigyék haza. Nem akar abba a kriptaszerű házba visszamenni egyhamar, és... El kell mondania valamit a férjének.
- Beszéltél az ügyvédekkel? - Végül csak elkezdi ráterelni a témát a megfelelő vágányra. Nem tudja, pontosan mennyi időbe telik majd az egész procedúra és a férje ebben proaktívabb nála. Őt most egyébként is a szalamantoni projekt foglalja le, a semmiből jött megkeresés, amint Joannanak köszönhet főleg. De ez a mostani helyzet égetőbb mindennél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Remélem, hogy nem az, másképp elég értelmetlenek lennének a lépéseid. - Nincs benne kötekedés, csak egy egyszerű megjegyzés. Ha öngyilkos hajlamai lennének a férjének, házasodnia se kellett volna. Nincstelenül is feldobhatta volna a talpát.
A mellette eldőlő, landoló fejet olyan szívesen megsimogatná, mégis megállítja a kezét. Az ajkába harap, és a másik keze ujjai a táskájával kezdenek babrálni zavarában. Nem tudja, mi lesz Will reakciója, és kár tagadnia, tart tőle, viszont bizonyosságot kellene szerezzen. Ha tényleg úgy állnak a dolgok, ahogy gondolja, a férjének is lesz beleszólása az események folyásába.
- Persze, hogy nem volt az. - Elhúzza a száját, s amikor ismét megszólal, gúnyosan kezd affektálni. - "Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen, hogy még egy börtönviseltet sem tudsz megtartani? Csak az lett volna a dolgod, hogy szétteszed a lábad." és ezen a ponton vágtam neki a vázát, aztán bezárt a szobámba. Nem, nem túl boldog, ezt tanusíthatom. De téged aligha fog megfúrni. Nem hiszem, hogy össze akar akaszkodni a nagyszüleiddel, miután a nagyapáddal üzletel, a nagyanyád pedig egy vérbeli diktátor. - Megvan a maga kellemes véleménye Madlen Kriseról, történetesen, hogy nem akarna ujjat húzni vele ennél jobban. És most ismét arra készül, hogy megkavarja az állóvizet.
- Will... Szeretném valamiben a segítséged kérni. -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Felnéz az éppen csak zöldellni kezdő lombkoronára, mintha valami felsőbb hatalomtól kérne segítséget. Aztán sóhajt egyet, és az ölébe veszi a táskáját, hogy kitúrjon belőle két mugli terhességi tesztet. Joanna azt mondta, ezek hamarabb kimutatják, mint a bájitalos módszer. Mindkettő pozitív eredményt mutat az átlátszó műanyag tasakon keresztül, amibe belehelyezte őket.
Az ajkai pengevékonyra préselődnek össze. Will és maga közé teszi le a tasakot a tesztekkel, mielőtt ismét megszólalna.
- Ezek alapján lehet, hogy... nagyon elszámítottuk magunkat a Bükkben. - Innentől nincs más, mint várni, hogy az atom felrobbanjon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A feszültsége egyenlegesen csap át hitetlenkedésbe, majd egy pillanatig egyetértésbe, végül masszív elutasításba. 'Megoldom'. Mit? Miért? Miért nincs beleszólása? A felháborodás erőteljesen rezegteti meg a lelkét, hogy ellenállásra késztesse, noha a pánik még mindig mardossa. Két napja ezzel kel és fekszik.
- Ki mondta, hogy vissza akarom csinálni? - Nagyon halkan, de érthetően beszél, közben végig a földön fekvő, most már messze nem boldognak kinéző férjét bámulja átható szemeivel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Lassan megrázza a fejét, most már Willel szemben ücsörögve tovább a fa alatt, a táskát még mindig a hasán nyugtatva.
- Csak a megerősítésed kellene. Hogy ezek a tesztek mennyire megbízhatóak. Hogy... Nincs-e valami konkrétabb, mielőtt elkezdek megint folyamatosan hányni majd. - Ami még pár hét számításai szerint. Ha valóban állapotos, nemsokára elkezdik majd kínozni a brutális rosszullétek.
- Én nem akarom elvetetni, ha tényleg terhes vagyok. - Most már biztos benne, hogy félreértették az előbb, ezért kimondja inkább nyíltan és érthetően, mit gondol, mit akar.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Most már azért kezdi kissé felidegesíteni magát. Mintha teljesen hülyének néznék.
~ Csak egy genetikus, de semmi gond. ~ Ez a kutatók gyöngye úgy tesz, mintha keveset értene a nőgyógyászat ezen részéhez. Megtanulta már, hogy kár az acsargó kutyával vitáznia és felesleges köröket futnia, de az felettébb zavarja, hogy Will ignorálja, amint mond.
- Mint például? Fals pozitív tesztek? - Csak egy nagyon picit vegyül idegesség  a hangjába, összességében most elég jól uralja önmagát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Most már láthatóan megráng az arca a folyamatos 'megoldódik'-tól. Nem akarja, hogy megoldódjon, hanem azt, hogy ne kínozza a bizonytalanság és a stressz máris. Hogy ne forgolódjon az ágyában már második éjszaka óta azzal a tudattal, hogy talán ez a baba is beteg lesz és abortálni kell. Nem szeretne ilyenekbe belegondolni. Másfelől érzi az izgalmat is felbuzogni a belsőjében, ma reggel például volt egy momentum, amikor örült a gyerek gondolatának. Aztán persze eszébe jutott, hogy az apja hallani sem akar felőle, csak úgy, mint az előző apa. Ekkor már nem bírta cérnával és elbőgte magát a négy fal között.
Üres tekintettel néz maga elé, hosszú másodpercekig nem mond semmit Will szavaira, míg összekapargat magában egy többé-kevésbé akkurátus választ a heves tagadásra. Látja, hogy Will nem kér ebből az egészből, és ez olyan, mintha másodszorra is beledöfte volna a méregfogait, hogy még hamarabb kivéreztesse.
Végül felszusszant és rápillant a férjére- az arcán most már nyoma sincs az eddigi megjátszott könnyedségének, amit a találkozásaik során produkált, vagy az utolsó napokban a kényszernászútjukon- egyszerűen fáradt és megtört, a tekintete fakó és üres.
- Ne aggódj, ha meg is marad, nem foglak terhelni a felelősséggel. Megtanultam már a lecke ezen részét. Csak úgy tartottam fairnek, ha tudsz róla, de nem kell semmiben sem részt venned, ha meg tudom szülni. Ha pedig ő sem marad meg, akkor... - Csak megvonja a vállát. Nem tud mit mondani, nem szeretné kimondani, hogy akkor nem biztos, hogy megmarad az épelméje, vagy hogy valaha ismét meg akarja próbálni az anyaságot.
- Szóval mindegy, ennyi lett volna a lényeg. Gondolom, ez tovább komplikálja majd az egész válást, szóval, ha lesz valami konkrétum a kezemben pár hét múlva, ultrahang és hasonlók, akkor majd elküldöm neked, hogy továbbítsd az ügyvédeknek. Nehogy az legyen, hogy elhallgattam. - Az utolsó mondata tagadhatatlanul egy keserű, cinikus marás, ugyanazon a fásult, szürke hangon megfogalmazva. Nincs kedve belerúgni Willbe, de ez ösztönösen csúszott ki a száján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Most rajta a sor, hogy megütközésbe forduljon át az arckifejezése. Nem érti, hogy ez meg honnan jött? Mások is elválnak és a gyerekelhelyezést ugyanúgy végigjárják. Abszolút nem érti, honnan jött ez a kifakadás most.
- Merlinre, dehogy vagy rosszfiú. Te honnan szedted ezt a badarságot? Nem mindig az volt a baj, hogy hazudtam? Végre egyszer nem hazudok, de ettől nem váltál bűnössé, azért ezt tisztázzuk. - Bár utána kezdi érteni, mire gondol Will... de mégsem. Megrázza a fejét elég vehemensen, még egy pillanatra két ujjal megmasszírozza a halántékát is.
- Figyelj, attól, hogy esélyesen terhes vagyok, téged ez nem kell kötelezzen... túl sokra. Ahogy mondtad - Itt ráng egyet az arca. - lehet, hogy elhal a magzat, akár holnap, akár néhány héten belül. És az is lehet, hogy megmarad. De attól, hogy megszülöm, nem, nem fogok bezárkózni egy gyerekszobába és téged sem magamhoz láncolni a gyerek kifogásával. Ezen azt hiszem, már túllendültem az előző nyomorult próbálkozásommal. Nem sikerült, tanultam belőle. Te nyíltan és egyenesen kifejtetted, hogy nem kérsz belőlem, de ez nem olyasmi, amit a hátad mögött el akarnék sunnyogni továbbra sem. - Szinte egy lélegzettel hadarja el mindezt, mintha félne, hogy a szavába vágnak.
- Nevezz idealistának, de gyerekkel vagy anélkül, biztos nem fognak bezárni egy szobába, hogy csak a fiam vagy a lányom szórakoztassam és neveljem. Szóval messze nem látom ennyire drámainak a helyzetet, de a válásunkat, na azt komplikálja már egy közös gyerek megléte. Viszont nem akadály, ettől még ugyanúgy végigmehetünk vele. - Sokszor elismételte magában, hogy igen, a válásnak végig kell mennie. Minden porcikája utálja mostanra ezt a gondolatot, hányni tudna tőle, nem akarja elengedni Willt. De sokkal jobban fél attól, hogy a férje örökre megutálja, csak úgy, mint Jean-Paul. Nem akarja, hogy minden kapcsolata megszakadjon ezzel a kiszámíthatatlan, mégis mostanra kedvessé vált emberrel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Hirtelen éri a rántás- egyensúlyát majd elvesztve épphogy sikerül feltérdelnie, de meglehetősen zavarodottan pillant fel Willre. Nem érti miért dühös rá, mikor épp tehermentesítette a felelősség alól?
A szemei úgy kitágulnak a hirtelen jött idegtől, mint mindig, ha a férje seperc alatt képes felingerelni. Megpróbálja kirántani a csuklóját Will ujjai közül.
- Nem is akarod, akkor meg mit számít neked, mi lesz vele? Sosem hagynám, hogy az anyám vagy a nagyanyád nevelje a gyerekünket. Akkor inkább eltűnök vele a fenébe, rohadt messze! - Váratlanul csattan fel, végképp elveszítve a türelmét. Még azt sem veszi észre, hogy a kis sejthalmot máris közős gyerekként emlegeti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nem tudja kirántani a kezét, és ettől még feszültebbé válik. Csak akkor nyugszik meg picit, mikor Will vaskapcsú ujjai eltűnnek a csuklójáról, ismét szabad mozgásteret biztosítva neki.
- Eddig megoldásról beszéltél, most meg nem vihetem sehova... Mit akarsz egyáltalán? Nem értelek. - Ahogy néha magát sem. Ha később belegondol majd ebbe, hogy vakmerőn kijelentette, felnevel majd egy egész gyereket, nem fogja látni mögötte a logikát és a tervet, hogya fogja mindezt kivitelezni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Az jó lesz. - Most először epés hosszú idő után, de hagyja Willt meditálni. További szómenés helyett ismét hátradől, és a lassan föléjük vándorló Nap lombok közé beszűrődő sugaraiban merül el inkább.
Egyszerre abszurd és izgalmas ez a helyzet, kétségbeejtő és tettekre sarkalló. Bizarr, hogy pár hónappal ez előtt ugyanebben a szituációban volt, rettegett, de közben elkezdte akarni a dolgot. A bűntudata azóta is mardossa, van, ami nem enyhül csak úgy, viszont megtanulta irányítani valamennyire, és rájött Szonján keresztül pár dologra.
Will kérdésére felpattannak a szemei, s ahogy a zöld párost ráfordítja a férjére, végre némi élet költözik a tekintetébe.
- Biztos. Ahogy az is, hogy lesznek napok, amikor majd elsírom magam és nem akarom, aztán továbblendülök. De nem ez a lényeg. Nimcs normális családom, és Szonja ráébresztett, hogy ha alapból rossz helyen kezdtem, csinálhatok magamnak saját családot. Így vagy úgy. Ha megmarad a gyerekünk, szeretni akarom és vigyázni rá. Egyelőre ebben vagyok biztos. Minden más jöhet ezután, megugrom. - Nem fog a padlón csúszni és örökké sírdogálni, hanem eldöntötte, majd magában megalkot mindent amit hiányol. Főleg a családot.
- De egy adott ponton el kell majd döntened, hogy szeretnél-e az élete része lenni. Ha megszülöm. Te leszel az apja, tied ez a döntés. De előre mondom, egyik vén satrafa sem nevelheti. Nem lesz belőle aranyvér-őrült. - Vannak azért már most elég határozott elképzelései.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Vár valamiféle ellenkezést, további megrovást, vagy úgy bármilyen tiltakozást. És ez elmarad. Nagyon fura, hogy nem falba ütközik, hanem egy vívódó, elgondolkodó Willbe, de nem szeretne ennek semmilyen különösebb jelentőséget tulajdonítani. Nem akar csalódni.
- Nem kell követned apád példáját. - Lazának szánt vállrándítással próbálja elintézni a kényszeredettnek csengő szavakat. Olyan, mintha most kicsikarta volna Willből, hogy felelősséget vállaljon érte és a meg nem született gyerekükért. Ebből pedig nem kér. Ha valaki csak azért marad vele, mert muszáj, az régen rossz. Másfelől aljas módon örül, hogy Will nem akar meghátrálni, mert mi van, ha...
- Rendben. Végiggondolom még egyszer. - Tényleg végig fogja, ő is érzi, mennyire hirtelen felindulásból született szavak hagyták el a száját, de mégis igaznak érzi a kijelentéseit. Ettől függetlenül érdemes átrágnia magát egy esetleges gyereknevelés részletein, hogyan, hol, miből. Fontos kérdésekre kell választ adjon saját magának elsősorban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- két héttel az utolsó találkozás után, Hévíz -
Hello Summer

Talán túlzásba vitte, de gyakorlatilag háromnaponta tesztel azóta. Nem volt ott az apja és Will kis elbeszélgetésén végül, de tudja, hogy Ilya továbbra sem repes az örömtől, hogy válnak. Ma újabb, ezúttal hatszemközti fejmosásra számíthat, miután Willtől jött az sms, hogy érkezik, az apja pedig szintén üzent, hogy legyen kedves lefáradni a dolgozóba ebéd előtt.
A nyár beköszöntével még a legnagyobb nyugalommal hordhat hasvillantós felsőket - a tesztek azóta is pozitívat mutatnak, sőt két napja már rosszul van a változatosság kedvéért a lehető legváratlanabb időpontokban. Máskor ételmérgezésre fogná, de most már-már ragaszkodóan kapaszkodik az első trimeszterben lezajló hányós, megerősítő tünet gondolatába.
A nappaliban senki sincs most rajta és a manóján, Jázminon kívül. Az apró teremtmény hiába kínálja zabpehellyel a kisasszonyát, hogy az reggelizzen valamit, Adél csak teázni akar, semmi egyebet, míg Will be nem fut, hogy beszéljenek Ilyával. A kandallók már úgyis össze vannak kötve és egy egész aurori kirendeltség tudja, hogy a megfigyeltjük a felesége szülőotthonát látogatja, nem szökni készül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Csendben iszogatja az undorító gxömbér teát, de legalább a háborgó gyomra nem akar már felfordulni. Jázmin csendben segít neki ott, ahol tud, és az igazat megvallva egy házimanóval sokkal egyszerűbb, mint egy szobalánnyal. A manó nem pártol át, nem jópofizik másoknak, Jázmin szinte folyton vele van.
A zöld lángok és a forgó alak mosolyt csalnak a szája sarkába, de mire Will kilép a kandallóból, már nyoma sincs ennek, csak a csendes, fürkézső tekintetének.
- Szia. - Újabban az egykedvűség és a letört hangulat mezsgyéjén egyensúlyozva nincs kedve azon filozofálni, mennyire zavarba ejtő ez az egész. Inkább elengedte a dolgot, majd agyal rajta máskor.
- Reggeli rosszullétesen, de.. - Itt megemeli a bögrét. - ... van gyömbérteám. És egyelőre nem akarok folyton hányni, de nem kiabálom el. - Jázmin előzékenyen odatrappol Willhez, meghajol a nagy, denevérfüleivel, hogy szinte csapkodja velük a földet. Makogó udvariassággal érdeklődik, hogy mit hozhat a gazdájának? Ugyanis onnantól, hogy Will Adél férje, ő is parancsolhat a manónak, természetesen.
- Lehet tudni, ma miért óhajt leteremteni minket apám? - Mintha mi sem történt volna, és barátok lennének, megpaskolja maga mellett a kanapét, pedig... Nem, elhessegeti a gondolatokat inkább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Jázmin lelkesen elcsattog a dolgára, hogy feketeteát hozzon a gazdájának, a lány viszont rajta tartja fürkésző pillantását egy ideig, amíg Will ismét rá nem néz. Perdze a reakción nem is szabadna meglepődnie- Will az elejétől nem akarta ezt az egészet, sem őt, sem a gyereküket, semmit, aminek vagy épp akinek hozzá lenne köze. Szusszant egyet, és egész testével a férje felé fordul.
- Tudom, hogy az ellenkezőjének örülnél, de még mindig terhes vagyok a tesztek szerint, és már érzékelhetőbben is. - Teszi hozzá a végén megemelve a teáját, ami a hányingert hivatott csillapítani. Sejtette, hogy nem lesz könnyű dolga, de belül még mindig megmarja Will elutasítása, valahányszor beleütközik.
- Figyelj, bármi is történjen ma, hallgassunk a gyerekről, hogy te visszakaphasd a függetlenséged, én pedig megtarthassam a gyerekem és dolgozhassak csendben. - Abban a biztos meggyőződésben ejti ki a szavakat a száján, hogy Will nem akar apa lenni, vagy nem ennek a gyereknek az apja.
- Még legalább három hónapig remekül tudom majd titkolni, és ha maradnak ezek a sokkal enyhébb rosszullétek, bájitalra se lesz szükségem. Addig kikönyörgöm, hadd költözzek el Joanna nénihez Lengyelországba, és szem előtt sem leszek fél évig, amíg megszületik. Neked soha nem kell viselned a felelősséget, és Madlen majd összeszed neked egy... - Itt leolvad a minimális barátságosság is az arcáról az oda nem figyelés következtében, mialatt a teájába bámul. - ... sokkal kezelhetőbb lányt, és folytathatsz mindent ott, ahol abbahagytad. - Főleg a Júliával szőtt viszonyra gondol itt, de nem mondja ki hangosan, nem érzi, hogy kellene. Olyan, mintha a legalapvetőbb dolgot újra és újra megneveznék.
- A lényeg hogy légy ma a partnerem a falazásban, és aláírom a papírokat, amikor csak szeretnéd, jó? - Ez lesz a legegyszerűbb. Akármennyire is szeretné szeretni Willt, ha a másik nem akarja, csak magát fogja újra és újra megsebezni, és ebből nem kér, fáradt hozzá. Új dolgok felé próbálja irányítani a figyelmét, hogy elfelejtse minél hamarabb ezt az egészet, és ehhez a szalamantoni hamarosan megnyíló kalandpark tökéletes eszköz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Tessék? - A megkövültségtől még a teát is leereszti a combjai közé, mielőtt kiesne a kezéből és annak tartalma beborítaná. Hitetlenkedve mered Willre, mintha nem hinne a fülének.
- Beléd meg mégis mi ütött? - A hangja továbbra is értetlen, nem számonkérő vagy provokáló, de roppant meglepett és látszik rajta, hogy nem tud mit kezdeni ezzel a nem várt csavarral a helyzetük közepén.
- Will... Te magad mondtad, - és nem, nem provokálni akarlak, de így volt- hogy te nem velem képzeled el a családot, a gyerekeket, és hogy neked családanya kell, nem egy kurva. Én... tényleg nem értelek téged. Nem is akarod ezt a babát. Mit próbálsz most bizonyítani?- Számára a férje hideg szavai, főleg az Eliasra tett megjegyzése teljesen életidegen az eddig elhangzottaktól.
- Eliast pedig hagyd ki ebből, légyszíves. - Az ajkai pengevékonyra préselődnek már pusztán a szerelme, vagy inkább nevezzük fellángolásának említésétől is. Nem fair ezzel előhozakodni egy ilyen helyzetben.
- Az pedig, hogy vele mi lesz, - Itt a fél keze jelentőségteljesen lecsusszan a hasára, miközben állja a rideg pillantást. - az elsősorban az én dolgom és felelősségem, ahogy azt voltál szíves már annyiszor kiemelni. - Nem tetszik neki a hangnem, sem a beszélgetésük hirtelen módosult iránya. Eddig minden pofonegyszerűnek tűnt, erre kiderül, hogy Will teljesen más agendával operál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Ne várd, hogy megértsem, hogy egyik találkozásról a másikra felrúgod, amiben végre megegyeztünk: hogy elválunk. Will, miért csinálod ezt? Te... Nem akarsz tőlem semmit, nem szeretsz, nem is akarsz velem élni, nem igaz? Vicces kihasználnod a helyzeti előnyöd, hogy magadhoz láncolhatsz? Csak... El akarok végre szakadni ebből az egészből! - Most hogy rászóltak, már fojtott hangon hadar, de egyre kétségbeesettebben. Nem ért semmit, csak kész tények elé van állítva. Ismételten. És rohadtul nem érzi magát egyenlő félnek ebben a felállásban, hiszen ez most már valamilyen szinten értelmetlen kényszerítés. Nem tiltja el majd a gyermeküket az apjától... már, ha tényleg Willé, de ezt később kellene megbeszéljék talán.
- Te magad mondtad, hogy megoldod, és nem így gondoltad még akkor! - Egyre ingerültebb és sarokba szorítottabb. Tisztán emlékszik rá, hánydzor elhangzott a tónál ez a férje szájából: majd ő megoldja.
Ám ahelyett, hogy Will szembesítésére válaszolna, inkább automatikusan félrenéz, mint egy leleplezett személy. Lengyelország. Ez lett volna a menekülési útvonala, amit pont Will vágott el egyetlen huszárlépéssel. Felcsillant előtte a mugli világban rejlő szépség, hogy elrejtőzhetne akár mágia nélkül, búcsút mondhatna az inkubátor-életnek, és főleg nem kellene őrlődnie Will és Elias között, hogy egy nap valamelyiküknek végül búcsút intsen.
- Fel akarom nevelni. Maximum megint évvesztes lennék, de amíg bölcsődébe mehet, otthon maradnék vele, igen. - Végül reszketeg sóhajként szakadnak fel a szavak a tüdejéből, mintha nem előzte volna meg egy hosszas szünet mindezt. Kutyaszorítóba került.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hosszú csend követi Will szavait. Nem moccan meg, csak bámul maga elé, és üdítően tisztának érzi az agyát jelemleg.
Nem fog kiszabadulni ebből.
Ezt olyan világosan megérti Will litániájával, mint saját státuszát a társadalmukban. Will nem fogja elengedni, a gyerek érdekli most már, ami benne nő. Egy pillanatra szórakozott mosolyra rebben a szája sarka, hogy utána tovatűnjön, amilyen gyorsan érkezett. Hogy is mondta az a mugli uralkodó? A kocka el van vetve. Innentől kezdve keresnie kell a lehetőséget vagy arra, hogy mégis kiskapuhoz jusson és eltűnjön a színről, vagy hogy a saját javára fordítsa a helyzetet.
Azt teljes bizonyossággal tudja, hogy Will ezek szerint eléggé utálja és megveti őt ahhoz hogy bezárja egy boldogtalan házasságba, ki tudja, mennyi időre.
Végül kifejezéstelen arccal és tekintettel néz fel rá, mintha az előbbi rimánkodása nem is történt volna meg. Fedőt tenni az érzelmeire tudnia kell.
- Rendben. Megtartom ezekkel a feltételekkel, ne váljunk akkor. És jövő héten kísérj el a gyógyítóhoz. Tudnunk kell, minden rendben van-e vele... És Madlen apasági vizsgálatot is kér majd valószínűleg. Lesz dolgunk bőven. - Nem akadékoskodik többet egyelőre, de belül ugyanolyan reménytelennek látja az egészet. Tudja hogy borzalmas évek elé néz egy ilyen felállasban, egy olyan ember mellett, aki rendszerint emberszámba sem szereti venni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Én nem akartam de ha mindenáron egy olyan nővel akarsz lenni a baba miatt, akit rühellsz, akkor erre nem tudok mit mondani, Will. Maximum azt, hogy tarts mellettem szeretőket, hogy el bírj viselni. - Most már az ő hangja is hideg, távolságtartó.
Jázmin lelkesen csattog oda Willhez, hogy szervírozza a teát, mellé tejet, cukrot, citromot, ki tudja, hogy issza a brit uraság az italát. Rum is akad a tálcán, lehet sejteni, kinek az utasítására került oda.
- Ha végeztél, menjünk apámhoz. Essünk túl az újabb beszédén, hogy kielégüljön a perverziója. - Machay Ilya számára egy idegen a karkötői felkerülésének napjától. Sejti, hogy az apja elégedett lesz, ha megtudja az unoka hírét, de nem tud most erre gondolni. Még mindig azon jár az esze, mi siklott ennyire félre, hogy Will nem akar többé válni, hanem mindkettejüket tömény szívatásnak vet alá? Ahelyett, hogy mrgpróbálnának ezen a majdnem egy éven túllépni...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- egy héttel a 'mégsem válunk' után, Machay Genetikai Kutatóintézet -
The more preggo, the more beautiful

Egy héttel ez előtt Will időt kért az apjától a válással kapcsolatban. Ugyan Ilya először nem értette, de úgy tűnt, valamennyire elégedett a válasszal, főleg, hogy Willtől származott. Azóta nem változott semmi az alapfelállásukat illetően: még mindig otthon lakik, Will még mindig Bogolyfalván, de az eseményeket követően eljutott legalább abba a furán letargikus, de tiszta elmeállapotba, hogy gondolkodni kezdjen a helyzetén, és hogy milyen eszközei vannak ennek jobbá tételéhez. Nyilvánvalóan egyelőre nem szabadulhat a kényszerházasság köteleiből, efelől Will megnyugtatta egyetlen merész húzással. Ez viszont nem zárja ki annak lehetőségét, hogy megpróbálja a helyzetét elviselhetőbbé tenni, és ennek egyik komponense maga az apa. Elkezdett megint smsezni vele nettó semmiségekről, mint például, hogy szörnyen utálja a gyömbérteát, és olyan szívesen keverné valamivel, hogy jobb íze legyen, de a citromfű nem sokat segített ezen, a mentára pedig allergiás. Egy része csak unaloműz, másik része odafigyel rá, hogy Willt bevonja az egész folyamatba. Érdeke, hogy a bilincsei kulcsőre idővel megenyhüljön és optimális esetben magától elengedje, de tagadhatatlan, hogy a kisördög is munkálkodott benne, és direkt idegesítette a férjét szösszenetekkel.
Hasonló kisördög-húzás volt a mai kis döntése is: jöjjön csak be a férje is a vizsgálatra, és mivel Willben volt már némi alapozás, botor módon belement. Ő pedig nagyon céltudatosan megszorongatta a férfi ujjait a vizsgálat közben, csak hogy érezze a törődést. Sosem mondta, hogy nem lesz komisz ismét, főleg, hogy... Nos, ez egy másik téma.
Azóta már kijöttek a gyógyítótól, és bebocsátást nyertek az egyik szabad laborba. Ilya ajándéka Willnek, egy kis 'randalírozás', mióta kitudódott, hogy úton van a kis Krise-Machay örökös. Will előjoga lett elvégezni az apasági tesztet.
Ő maga széles, ellágyult mosollyal futtatja végig a gondosan manikűrözött körmei hegyét a fotón: az egész nem több egy fekete-fehér kis pacánál, de ott van. A gyerekük.
- Szóvaaal... Mit kell csinálnom majd? - Le nem venné a szemeit a kis képről, de a hangja tele van vidámsággal és érzéssel. Visszazökkent egy olyan, euforikus állapotba az alapvető depressziójából, amiben hosszú hetek óta nem járt. Lehet valami a férje jóslatában: ugyan elveszített egyet, de a második érkezése felülírja a gyászt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Átirányítja a tekintetét Will félig felé fordított arcára, de a férje nem neki beszél, nem őt látja nyilvánvalóan. Fogalma sincs, mit mondhatna erre: tud arról, hogy a nagyapja odalett egy kísérlet során, de nem járt utána még mindig, mi a pontos háttértörténet. Valahol ez így megülepedett benne elhatározásként, hogy csak akkor fog többet megtudni Willről, ha az magától mesél, amíg még együtt vannak. Így, hogy konkrét elhatározások és tervek szaladgálnak a fejében az érzelmeivel összetűzésben, valamilyen szinten könnyebb kezelnie a helyzetet, másfelől sokkal nehezebb. Még mindig fullasztó a férje jelenléte, és nehéz megállnia a kényszert, hogy odabújjon hozzá, és mindent megtegyen, hogy magához láncolja.
- ... a nagyapád talán még mindig élne. És lehet, hogy már te is egy elismert kutató lennél, akit világszerte ünnepelnek az eredményei kapcsán. - Szusszant egyet és feláll, hogy felzárkózzon Will mellé, tartva a fél lépés távolságot azért. - Még mindig nem hívott át ide, az intézetbe? Legalább volna hozzáférésed a laborhoz. - Próbál együttérző lenni, hiszen az is segít Willt jó hangulatban tartani huzamosabb ideig. A lenyúlt fiolákra nem szólt amúgy sem semmit, nem az ő dolga, és végül csak visszaül a helyére, a két kis lötty elé kerülésével egyazon időben.
- Ezek mik? - Mintha mindenről tudni akarna, minden iránt érdeklődne. Óvatosabb most, hogy kiderült, valóban terhes és ráadásul kifacsartan normális családi helyzetbe várhatják a kisbabát a mostaniak alapján.
- Mhm... Már hat hete velem van. Örülök neki, hogy nem hagyott még itt. - Melankolikussá vékonyodik a mosolya, de érthető. Szonjának nem jutott volna ennyi idő, ha korán észreveszik a betegségét. Csendben reméli, hogy ha a közös gyerekükkel valami baj van, azt Will időben kiszúrja. Az apja engedékenysége nyomán lehet, a férjének nagyobb rálátása lesz a terhességére, és felderítheti a gyerekük egészségi állapotát is, legalábbis ezt reméli.
- És te? Hogy éled meg, hogy nyolc hónap és apa leszel? - Mintha Will felesége nem is ő volna, olyan könnyedséggel beszél a terhességéről. Mintha tényleg csak barátok lennének, ugyanabban a helyzetben éppen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A hallgatás sokszor többet mond minden szónál. Már csak abból sem gondolja, hogy ennél tovább fog jutni a pajzson keresztül, hogy Will még csak vissza sem fordul felé, hogy reakciót mutasson. Nem üti hát tovább a vasat; lehet, hogy hasonló gondolatok járnak a fejükben: ha nem alakul így az életük, ahogy, akkor Will nem itt lenne, ő pedig nem vált volna Mrs. Krise-szá.
Magába a folyamatba nem kommentál bele, helyette egy számára sokkal érdekesebb kérdést kezd feszegetni, ami rávilágíthat a férje hirtelen jött ellenállására.
- Már régebben is említettél valami hasonlót... hogy családot akarsz. - Bár akkor épp Amália szalonjában vágtak egymáshoz válogatott, undorító sértéseket dühükben, de a lényeget vissza tudná idézni most is sebészi pontossággal. Will legtöbb, lenyomatot is hagyott mondatát kívülről el tudja mondani újra és újra.
- Hát, ha sikerül, akkor ő lesz az első gyereked. - Visszatér az arcára a lágy mosoly, a könnyedség a hangjába, miközben a tekintete végig az általa olyannyira imádott, vékony ujjak mozgását követi. - Még egy perc? - Fejével az egész kis kirakodó vásár felé bök jelezvén, az eredményre gondol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Mindig engem hangsúlyozol ki, hogy túl fiatal vagyok... - Előre nyújtja a kezét, egyenesen belehelyezve Will kinyújtottjába. A tűvel elég bizalmatlanul szemez, mert hajlamos az ájulásra, de már eldöntötte, hogy nem fog odanézni. Amíg abban a tartó izében, csomagolásban van a tű, nincs nagy baj, minden másra meg ott van a férje arca, szavai; majd azokra koncentrál. - ... de ha negyvenévesen vállalnék gyereket, veszélyeztetett lennék, és ugyanúgy nem tudnék többet egy csecsemő felneveléséről, mint most. Az egyetlen dolog, ami más volna, az élettapasztalatom, de amit sosem próbáltam előtte, az ugyanúgy homályos marad. Szóval... - Nagyjából ezt már megbeszélte önmagával, hogy csak emiatt nem akar visszafordulni, de nem ez a valós indoka. Ha elmondaná, hogy mennyire megkönnyebbült pár hete a pozitív terhességi teszt tényének feldolgozása után, bizonyára őrültnek néznék. Egyszerűen egyre többet és egyre kétségbeesettebben gondolt Szonjára, akár ébren volt, akár gyógyszer hatása alatt, akár álmodott, és most ezzel az új élettel végre elterelheti a gondolatait és ráfókuszálhat csak az új baba érkezésére.
- Pft. - Nem állja meg, még a mosolya is vigyorrá szélesedik. - Ha pár év múlva megjelennek a fiaid és a lányaid, elég elfoglalt mostohává fognak tenni. Nem biztos, hogy erre felkészültem. - Kihallatszik, hogy nem veszi komolyan, de tény, ami tény, ha random gyerekek bukkannának fel Willt apjuknak megnevezve, nem venné félvállról a dolgot. A saját gyereküket is érintené ez a tény.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Elfontorodik Madlen említésére. Hasonló foghúzásos szenvedésre számít majd az anyja részéről, de talán Galinától is. Viszont teljesen biztos benne, hogy nem fogja átadni a gyeplőt a vén satrafáknak.
- Nevelni mi fogjuk, szeretni és törődni vele úgyszintén. Nem fogom elviselni, hogy az ő életét is megbélyegezzék, mint a miénket. - Indulatos és szenvedélyes szavak hagyják el a száját a jó témaválasztás miatt, így az elzsibbadó ujjára, de még a szúrás érzetének hiányára sem figyel fel. Will teljesen nyugodtan dolgozhat a kezével.
- De értem, mire gondolsz... Viszont azzal dolgozok, amim van. És nem leszek az a bezárkózott, megsavanyodott ember, aki mindent beáldoz, és csak szüli a gyerekeket. Családot akarok. És jövőt. Elszakadni a Machay-körből, azt csinálni, amit szeretek, és agyonkényeztetni a fiam vagy a lányom. Megfojt, hogy az apám zsinóron rángat, és nem akarom ezt a leszakadást örök időkig húzni, de közben, ha adott a lehetőség... érted. Nem akarom őt elengedni magamtól. Többet egyet sem. - Talán sosem nyíltak meg ennyire egymásnak, mint most, egy apasági teszt felett görnyedve, amikor a közösnjövő kényszeredett ténye a tét.
- Hogy nézek rád? - Kissé ertetlenül dönti oldalra a fejét még jobban kihangsúlyozva a szörnyen ordító fiatalságát. Valóban, az arca egy tizenhat éves gyereké; még akkor is így fog kinézni, mikor a gyermeke már majdnem hasonló korú lesz. Vajon hányan fogják a nővérének nézni az anyja helyett?
- Figyelj... Én mondtam neked, hogy nem kötelezlek semmire. - Csendes a hangja, sőt most már, hogy észreveszi, hogy végzett Will a vérvétellel, van alkalma megnyomogatni az ujjbegyét, hogy ellenőrizze, tényleg eltűnt-e a seb? Semmit sem érzett az egészből.
- De... Örülni örülnék, ha törődnél vele. Nem kell engem elviselj, meg szeress, de őt... Szeretném, ha megpróbálnád szeretni. Saját tapasztalat, hogy az egyik legszörnyűbb érzés, ha levegő vagy a saját apád számára. Egy kolonc. Nem akarom, hogy ő valaha is ezt érezze. - Úgy beszél, mintha biztos Will lenne a gyereke apja, pedig ez még csak most fog kiderülni biztosra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem érkezik azonnal válasz. Kifejezetten elgondolkodó arcot vág, míg Will a saját ujját is érzésteleníti. Ő következetesen nem pillant oda, nehogy rosszul legyen.
- Elhangzott az, hogy kötelességeim vannak, amiknek része, hogy legyen gyerekem. De nem ez adta a végső lökést. - Kifejezetten megrágja a szavakat, nagyon óvatosan járja körül a témát, mint újabban minden érzékeny kérdést. - Amikor szembesültem azzal, hogy Szonján nem lehet segíteni... hogy a szüleim ebben soha nem támogattak volna, beledöngölt a földbe. Ellentmondásos volt, mert beteg volt a kislányom, és úgy már nem kellett volna. Selejtként tekintettek rá. Tudom, - Megelőzően feltartja az egyik tenyerét, hogy megállítson egy esetleges közbevágást, bár nem ez jellemző Willre. - hogy akkor nem volt szerencsém, és nem rajtam múlott, de... És igen, képtelenség lett volna felnevelnem őt, belerokkant volna mindenki, velem az élen. De akkor is egy pofon volt, hogy minden szinten ismét elutasítottak. Akkor... tól kezdett megformálódni bennem a gondolat, hogy ha ismét teherbe esnék, nem vetetem el. És ő lesz a családom, esetleg az apja is, ha úgy alakulnak a körülmények. Az eredeti családom névleges, vagy inkább üzleti. Biztoa vagyok benne, hogy behajtják még rajtam a saját életem árát, és késznek kell lennem, ha eljön ez a momentum. Addig pedig minél jobban kitolni, időt nyerni. - Felszakad belőle egy sóhaj a végére. Túl sokat beszél, be kellene fognia néha, de úgy érzi, ha enged a kérdéseknek, javíthat valamicskét a két hét alatt visszaromlott kapcsolatukon.
Bár úgy tűnik, hogy Willt nem olyan egyszerű kiengesztelni, és a sértettsége forrása maga az... elszakítás? Más esetben kinevetné, hogy ne legyen gyermeteg, de most elmarad a jókedv.
- Will... Szereted szándékosan átértelmezni, amit mondok, ugye? Lefordítom akkor egyszerűre: nem eltiltásról beszéltem, soha nem is akartam ilyesmit. Azt mondtam, nem nyomok le a torkodon semmit. Szabad választás, érted? Emlékeztesselek rá, hogy Jean-Paul Szonjával együtt vágott ki az életéből? Nem mindenki várja az életében ezt a pillanatot, sőt, van akit teljesen kifordít önmagából. Te vagy ennek a másik véglete: hajlandó vagy velem házas maradni úgy hogy megvetsz. Nem mindenki gondolkodik úgy mint te. - A hangja nem megrovó, de elég fejcsóválósra sikeredett. Valahogy mindig sikerül elbeszélniük eg,más mellett.
Közben a férje is készen van a maga részével, úgy hogy ő is közelebb húzódik az üvegcsékhez.
- Van mit javítani rajta, de ennyi még rendben lesz. - Motyogva függeszti a tekintetét a két fiolába, melyekben lassan kavarog az anyag, keverednek egymással a komponensek. Hosszú másodpercek telnek el, mire a vízzel kevert vér és a narancsszín oldat összefolynak eggyé, és a két fiola tartalma felveszi ugyanazt a jellegzetes, halványzöld árnyalatot, a kettejük szeme színének érdekes egyvelegét. Nincs árnyalatkülönbség, ugyanolyan a két üvegcsében található eredmény.
Hosszasan pihenteti a tekintetét az üvegcséken, míg végül felnéz Willre.
- Azt hiszem, ez... elég egyértelmű. - Hirtelen olyan valóságos lett az egész. Ők, a gyerek, de főleg ők és a jelenlegi hekyzetük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Még mindig kissé kábán ücsörög és a fiolákra mered továbbra is annak ellenére, hogy érti, mit jelent az eredmény: tényleg Willtől van a gyerek. Rémesen valóságos lett az egész hirtelen.
Mielőtt válaszolhatna, egy asszisztens dugja be a fejét, hogy megkérdezze, végeztek-e és regisztrálhatja-e az eredményt? Ilya és az ő gondosan figyelő szemei.
Végül csak egy rövid 'Igen'-nel felel és feltápászkodik, hogy elindulhassanak.

Harminc perccel és egy hányásnyi szünettel később már vidáman iszogatja a narancslevét, amibe megint csak gyömbért kért, még ha utálja is, mint a bűnt. Legalább a narancs elveszi a dolog élét.
A siófoki napsütésben kár lett volna nem kiülni az egyik mozgalmas teraszra, és ott elfogyasztani az ebédjüket a nagy izgalomra.
- Szóval... Hogyan tovább? - Nem is annyira a mikéntre irányul a burkolt kérdése, bizonytalansága, inkább kettejükre. A babával kapcsolatban elég sok támpontja van, mi legyen, mit kell tennie, de kettejük okán egyelőre csak a felhalmozódott problémákkal van tisztában és saját maga sarokba szorított helyzetével. Most, hogy Will épp nem ridegen és kimérten közli, hogy marad gyerekestől vagy megy gyerek nélkül, érdemesnek és elérkezettnek látta az időt rákérdezni finoman, mi jár a férje fejében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A két borospoharat őszintén szólva betudta Will alkoholproblémájának. Biztos nem rendelne neki mikor terhes, igaz? Cserébe ő viszont határozottan éhes most, hogy lett hely a gyomrában, - ismét - úgy hogy szemrebbenés nélkül rendelte be a májgombóclevest. Utálja a májat.
Will ajánlatára hosszan hallgat. Hirtelen és meglepő, bár logikus, ha azt veszi alapul, hogy épp a Krise család legújabb tagja nő benne.
- Gondolod, hogy ezúttal működne? - A (talán) várható bizonytalanság helyett óvatos mérlegelés látszik az arcán, és hallatszik a hangjában. Még emlékszik a verekedésre, qmi elvette a jogát a házukban éléstől.
- Meg aztán... - Ott van Júlia, de nem mondja ki hangosan, nem is utal rá. Maga sem tudja még, hogyan, de valami változni kezdett nagyjából a lrgutolsó veszekedésük... nem, Will válási szándékának bejelentése óta. Nem tudja, ők hárman hányadán állnak, és végképp nem akar asszisztálni Júlia és Will kapcsolatához.
- De igen, nagyon jó lenne elköltözni. És a babaszoba pont kapóra jönne, majd lassan elkezdhetnénk átalakítani. Vagy az kell neked továbbra is raktárnak? - Végre felpillant Willre, közben a pincér lerakja elé a májgombóclevest.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Persze. Még bőven ráérünk. - Lazán megvonja a vállát. Igazából tényleg ráérnek, a baba még két hónapos sincs, és rengeteg egyéb dologgal lekötheti magát addig. Bőven tud majd szervezkedni nagy hassal is, ebben valamiért biztos.
Már-már belekanalazna a levesbe, amikor meghallja. 'El lehessen szakítani az anyjától.' A következő pillanatban gluggyanva esik vissza a kanál a minőségi ételbe, némileg az asztalterítőre is fröccsen. Émelyeg a gyomra.
- Mit mondtál? - Remeg a hangja a félelem és az idegesség keveserékétől. - Te el akarod őt szakítani tőlem? - Nem bírja uralni a szemszínét: azonnal átfordulnak az íriszei vörösbe, de a testtartása és a hangja még mindig meglepően nyugodtak.
- What are you saying, Will? What the hell am I in your mind? An incubator to get our child and then throw me away, erase me from their life? What is wrong with you? - Hadarva vált át a férje anyanyelvére, hogy lássa, jól érti-e a szándékait? Hátha csak a magyar volt túl kacifántos a férfinek ezúttal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Érzi beszűkülni a világot maga körül, ezzel egyidőben pedig megemelkedni a vérnyomását a válasz hallatán. Nem változott semmi. Will sakkban tartja, és már a babát is el akarja tőle venni, amilyen gyorsan csak engedi a biológia és a pszichológia.
- Don't YOU see me as a tool, better? You have no idea, what I want, what I wish for, and don't want to believe anything. You're just a scared little boy, afraid to lose anything, aren't you? - Nem is regisztrálta, mikor emelkedett fel az asztaltól, hogy úgy nézzen Willre. Páran már elkezdtek feléjük pillantgatni.
Remeg az állkapcsa, most már a dühtől. Annyirq beszűkült a gondolkodása, hogy a verbális döfés valóságtartalmáról például fogalma sincs.
- Now let me tell you something. I don't want a divorce anymore. I WILL be your wife, and you WILL be my husband, until one of us dies first, William Krise. You don't get to separate me from my child. If you want them, you'll have to suck it up and live with me in an unhappy marriage forever. Remember this: I won't ever sign the divorce papers. Never! We'll be a big, perhaps unhappy family. But hey, we'll be together at least, won't we. - Keserű félmosoly virágzik fel a szája sarkában. Fortyog benne a düh.
- Don't you ever hope you'll escape me, or take our child with you. I will remain till you damn sure die one day. Just keeping my promise made to you on the day of our wedding. -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Elhúzza a száját, szemében a hónapok óta nem látott lenézéssel. Teljesen átmegy sarokba szorított vadállatba pusztán a lehetőségtől, hogy elveszítheti a gyerekét.
- Don't make it a competition. It would be a shame if you won it too fast, wouldn't it? - Will alkoholizmusával erre konkrét esély is van, napról napra lassan növekvő ráadásul.
- I'm all nice and mellow until some asshole wants to put me in a shiny cage for their own, similarily egotistic purposes. The pot calling the kettle black, have some shame at least. - Az a dac, az a tenyérvizsergető, irritáló lázadás, az állandó ellentmondás. Mindet megvillantja főleg, hogy végre Will sem regulázza magát olyan kényelmetlenül.
- Just lost my apetite, so no, thank you. And moving back to you? Forget it for now. Get it in your head, honey: the moment you try to take this baby from me, ever, I will make sure to make you regret, even if you make me melt into a puddle with a single damn potion. I don't care. You're not my owner, our owner, time to finally get the message. - Szedelőzkődni kezd, összeszedni a táskáját, fizetni, noha nem evett végül semmit. Igazság szerint a düh miatt teljesen elvesztette a fókuszt, mi több, olyasmibe lovallta bele magát, amit félig rémképként képzelt maga elé, dd amint meghallotta az elszakítás szót, elborult az agya.