[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=845270#post845270][b]Dae Young Min - 2022.04.07. 04:18[/b][/url]

A kijelentésre bólintok egyet, nyilvánvaló volt, hogy más a családi hátterünk. Nem szokásom megítélni az embereket külső alapján, de a lopáshoz való hozzáállása is bőven hozzátesz a róla kialakult képemhez. Mondani nem mondok semmit. Felajánlottam számára, hogy támogatom valamennyi összeggel, mégsem tudok rögtön együtt érezni vele. Azért ahhoz több kell.
Elgondolkozom, hogy mit adhatnék neki, mint meló, de semmi nem jut az eszembe. Nemsokára leköltözöm a faluba, ha minden jól alakul, ott talán takaríthatna, vagy valami hasonló. A következő mondatom nem hangzik komolynak, magam sem gondolom, hogy én azt akarnám, a lányka mégis megtorpan, és komisz mosoly húzódik az arcára. Szavaira felvonom az egyik szemöldökömet, majd hagyom, hogy az oldalamhoz dörgölőzzön. Eddig nem akartam háziállatot, most kaptam magam mellé egy hajléktalan csajt. Hogy ez mennyivel jobb, az majd kiderül. Lepillantok rá, és elindulok a közeli Meki felé. Amilyen sovány, lehet, hogy napok óta nem evett, kezdjük ott az egészet, miközben utánanézek a dokiknak, és kifaggatom, hogy miként kerül Magyarországra. Pontosabban megpróbálom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=845316#post845316][b]Winter Cone Danvers - 2022.04.07. 18:27[/b][/url]

Fogalmam sincs mi visz előre még pár lépést, amikor meghallom az ismerős hangot. Ismerős, de nem tegnapról vagy a múlthétről, hanem minimum évekkel ezelőtt hallottam utoljára Rue hangját ilyennek. Elkerekedett szemeimnek már semmi nyoma, amikor megfordulok - és a vonásain ugyanaz ül, ami a hangjában, én pedig egy pillanatra meg kell álljak, hogy mi a fasz van.
A húgom áll előttem.
- Hogy... - tekintetem esik a gyűrűre az ujján, hüvelykem fordít sajátomon az enyémen. Használta a gyűrűket.
Őt fürkészve lépek közelebb. Most arra mit mondjak, hogy az agyamon elsőként az fut át, hogy az a balfasz vagy más elcseszett valamit, és azért jött, hogy segítsek? De pont nem úgy néz ki, mint aki kétségbeesett, vagy éppen felrúgna, ha tehetné. A mosoly az arcán előrángatja az enyémet is a képemre.
- Minek? Eddig is megoldottam máshogy - hajamba túrva nézek el mellette a lányokra. Majd vissza Ruera, szemem sarkából méregetve, ahogy bemászik a hátizsákjába.
Felvont szemöldökkel nézek a kezembe nyomott sapkára. Rohadt régen viseltem utoljára. Egy pillanatig zavartan forgatom, majd Rue felé fordulva vigyorodom el szélesen. A kapocs kattan, a bőrszíj elválik a csuklómtól, majd kerül a zsebembe.
- Happy Saint Partick’s Day, sis Boldog Szent Patrik napot, hugi - a fejemre húzom a sapkát, két kézzel igazítok rajta. - How do I look?Hogy festek? - tekintetemben ott van, hogy a válasz a fenséges, semmi más, így meg sem várom mit mond, csak fél karomat a vállára dobom. - So, what's your plan, stalker? Are we stealing a new magic rug for you to wear?Szóval, mi a terved, zaklató? Ellopunk egy másik varázsszőnyeget, hogy viselhesd? - Rue vállán támasztott csuklóval intek vissza egy ismerős arcnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=845345#post845345][b]Borbély A. Leila - 2022.04.08. 14:11[/b][/url]

Az egész testem merő remegés és feszültség. Az összes izmom görcsben, oda-odakoccanó fogaim apró sebet hagytak a nyelvemen, számat elborította a vasas íz, csakhogy utána állkapcsom is megfeszülve a felső fogsoromhoz feszüljön. Emberek mentek és jöttek a folyosón, alig észleltem őket. Minden erőmmel azon voltam, hogy levegőhöz jussak, de olyan nehéz volt.
Valaki hozzám szólt, hallottam, észleltem ahogy leül velem szembe, de egyszerűen képtelen voltam odanézni. Merő roncs vagyok, nem szoktam ilyen lenni, nem mások előtt. Utáltam elveszteni a kontrollt. Mellkasom össze-vissza járt, de lebicsakló fejemmel ellentétben szemeim megtalálták végre övéit. Hangosan szuszogtam, ám a benti zene elnyomta a hangot, miközben saját testemmel vitatkozva próbáltam kinyújtani a kezemet, hogy elérjem a hideg padlót. Egy pillanatra mintha tiszta levegő szűrődött volna be, de alig észleltem, már újra az a szorult érzés támadt a mellkasomba.
Aprót ingattam a fejemet. Ne, ne érjen hozzám. Senki ne érjen hozzám. Bárcsak nem érne hozzám. Senki. A könnyek újabb hullámban kezdtem el száguldani, ám ezúttal nem a pánik hatására, hanem a színtiszta fájdalomra. Meg kéne adnom magam neki. A roham talán nem is olyan rossz, mint ahogy az ember gondolná. Minek küzdeni egy világban, amiben semmi esélyed nyerni?
- Kérlek - suttogtam magam elé, és gyengén magam elé emeltem a kezemet az ismeretlen felé. Segítség kellett, de nem akartam, hogy kivigyen. Kérlek ne használd ki. Ne használj ki. Kérlek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=846155#post846155][b]Autumn Rue Danvers - 2022.05.04. 22:24[/b][/url]

Furcsán ismerős a kettőnk között húzódó bizsergető érzés. Pláne, mikor pillantása a gyűrűre esik. Igyekszem visszafogni magam, természetesen kezelni, mikor nekem is meglepő fordulatot jelentett a használata. De ha már van, használjuk.
Elnézően ingattam meg a fejem egy mosoly kíséretében, csakhogy egy pillanattal később már megmutassam neki, mégis miben sántikálok. El akarok szabadulni, és tudom, hogy ő is. Kijár nekünk a pihenés.
Pillantásom siklik végig rajta, kissé szomorkás, vággyal teli érzés tükröződik benne. - Like we never left Mintha sose mentünk volna el- suttogtam kettőnk közé halkan, és hagytam, hogy átvesse a karját a vállamon, mint ahogy régen sokszor tette, amikor kimozdultunk. Vele meg Willel. Summer hányszor hisztizett, hogy jönni akar...
- Asshole... Seggfej- kuncogtam, és lesodortam a karját. Elé lépve kezdtem el hátrálni, hogy mutassam az utat, miközben ismertetem a tervet. - I've searched for an Irish Bar. It's near here and they have amazing beers. Not as good as ours but quite good. So I thought that we should check it. Also it has some program for Saint Patrick, sooo... What do you think? Am I cool enough to spend a night with? Felkutattam egy ír kocsmát. Itt van a környéken, és állítólag remek a sörük. Na nem annyira, mint a miénk, de nem rossz. Szóval gondoltam lecsekkolhatnánk. Van valami Szent Patrik napi programjuk is. Szóval.... Vagyok annyira menő, hogy velem töltsd az éjszakát? - incselkedtem vele, mint régen. Véletlenül se úgy fejeztem ki magam, hogy ő jöjjön ki belőle rosszul, hiszen "vele mindig menő együtt lenni". A hülye egója viszi egyszer a sírba. Engem meg az, hogy hagyom, hogy legyen neki.
- Maybe we can race at beer drinking Talán sörivó versenyt is tarthatnánk- gondolkodtam el, ahogy kiértünk a Deák térre. Az emberek rögtön Wintert kezdték pásztázni. Főleg a sapkáját, mire felnevettem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=846251#post846251][b]William Martin Krise - 2022.05.07. 23:47[/b][/url]

A tér közepén álló szobor talapzatán ül, egészen magasan, az árnyékba húzódva. A hátát a márványtömb oldalának döntötte, a jobb keze újra és újra eltűnik a maga mellett kinyitva hagyott Fornettis zacskóban. Azonban egy ideje már nem ő eszik belőle: újra csíp a pogácsából, meglendíti a karját, a darabkát a lába körül összerebbent galambok közé dobja. Hosszú percek óta szórakoztatja magát ezzel, néha le-lepillant a telefonjára.
Adél természetesen késik.
A mellkasából kínlódó szusszanás szakad fel, a tarkója keményen koppan a márványon, amikor a tarkóját nekidönti. Elfordítja a tekintetét a madarakról, fel a nyárfalevelek közt kéklő, halványkék ég felé.
Talán hülyeség az egész. Sőt: szinte biztos, hogy az.
Két hete nem találkozott vagy beszélt vele. Utoljára akkor látta, amikor a lány Hévízen kiszállt az autóból és eltűnt a kovácsoltvas-kapu túloldalán. Akkor ugyanezzel a gondterhelt sóhajjal süppedt bele a hátsó ülésbe, mint most, a mellkasát pedig ugyanaz a megmagyarázhatatlan súly szorította össze. Bár az utolsó napjaik kellemesen és eseménytelenül teltek, az autóút mégis kínos hallgatásba fordult, amit egy ugyanannyira kínos, félszeg búcsú koronázott meg. Azóta pedig ezerszer elátkozta már magát a gyengeségéért. Idősebb és tapasztaltabb nála, neki kellett volna okosabbnak lennie és nem elmerülni a lányban tudván, hogy az együtt töltött napjaik meg vannak számlálva. Ismerhetné már magát annyira, hogy képtelen búcsút venni, ha másért nem, emiatt lehetett volna annyi esze, hogy távol tartja magát tőle.
De hát, így állunk.
Barom vagy.
Ismét a zacskóba nyúl, egy nagyobb darabot tör le a pogácsából, ismét a madarak közé dobja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=846252#post846252][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.08. 00:08[/b][/url]

Will
- Két héttel később -
Hello early summer

Egy hölgy mindig akkor érkezik, amikor kell és stílusos. Ez alól ő sem kivétel. Noha késésben van, egyáltalán nem zavartatja magát, hogy megszaporázza a lépteit. Az őt kísérő inas ügyesen hoppanált a közeli mélygarázs egy eldugott pontjára, onnan pedig tíz perccel később már határozott léptekkel sétál a megbeszélt hely felé. A napszemüvege erősen emlékeztet a néhai John Lennonéra, a kiengedett haja pedig szépen keretezi az arcát. Még mindig káprázatos és bizony megfordulnak utána az emberek. A gyűrűsujján még mindig ott csillog a platina karikagyűrű jelezvén, hogy férjnél van, ilyen fiatalon. Nem sokáig.
Borongós a hangulata újabban, nem meglepő módon. A hazaérkezéskor elgondolkodott, hogy adjon-e egy utolsó, gesztusértékű csókot Willnek, de hamar lebeszélte magát róla. Ezen a ponton már mindegy. Nem ő kell a férjének, nem akarja, hogy még nyomorultabban érezze magát, mint amúgy. Egy része nagyon de nagyon akarja, hogy házasok maradjanak, és megnyerje magának Willt, de egy másik része ott maradt azon a kanapén, zokogva és összetörve. Most pedig különösen nehéz Will elé állnia azok után, hogy...
Nem, nem akar most erre gondolni. Majd holnapután, amikor megismétli, akkor ráér aggódni. Most megpróbálja eljátszani a felhőtlenül jó hangulatú feleséget, a néhány utolsó, megmaradt alkalom erejéig.
- Megjöttem! - Csilingelő nevetéssel a hangjában üdvözli a madarakat etető férjét, és habozás nélkül lehajol hozzá, hogy puszit nyomjon az arcára mit sem törődve egy esetleges ellenkezéssel. Gondtalan - ez a mai viselkedésének jelmondata, amihez igazodnia kell.
- Ma szemüveget is kell cserélnem, olvasót, kontaktlencse is kell és napszemüveg is. Szóval elcipellek magammal, elmondhatod a véleményed, melyik áll a legjobban. - Avagy hogyan herélj ki egy férfit? Cipeld magaddal a bevásárló körutadra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=846253#post846253][b]William Martin Krise - 2022.05.08. 00:26[/b][/url]

A madarak csapata mellett elpillantva hamar meglátja a közeledő lány alakját. Hogy is ne szúrna ki egy negyedvélát, akinek a jelenlétében mindenki más szürkének és jelentéktelennek tűnik. Kihúzza a kezét a zacskóból, összedörzsölgeti a másikkal, hogy lerázza a morzsákat, kissé kihúzza magát. A szeme követi, amíg a lány fellépdel mellé, az arca mosolyra húzódik. Összeszorított szemmel fogadja az üdvözlést, az ajkába harapva vigyorog fel rá, még a fejét is megbillenti kicsit.
   -  Te tényleg tudod, hogy csinálj programot. Már alig várom. - cinikusan válaszol, a hangja mégis könnyed - de előtte - megütögeti a márvány talapzatot maga mellett - hoztam neked valamit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=846254#post846254][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.08. 00:34[/b][/url]

Könnyebb úgy szerepet játszania, hogy épp nem egy súlyos hangulatú terápiás ülés közepén vannak és Édua épp nem kavarta fel az állóvizet ismét. Most a mosolya is természetesebb, könnyedebb, még ha a lelkét szabdaló sebek ugyanolyan mélyek is. Még mindig marja belülről az összes mérgező gondolat, ami azóta felgyülemlett benne, és ha éjszakánként nem sírná szét az agyát, sokkal nehezebben telnének a napok.
- Nagyon helyes! - Felszegett állal, elégedettnek szánt félmosollyal az arcán pillant le kérdőn a még mindig ücsörgő férfire, de aztán leül, ha már így invitálták, még a napszemüvege is lekerül. Kissé értetlen fejet vág, nem tudja, mire várnak még.
- Nekem? Mit hoztál? - Nem kis meglepettség cseng ki a szavaiból, elvégre... talán még sosem kapott semmit Willtől. Ez volna az első alkalom. Mennyire ironikus.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=846255#post846255][b]William Martin Krise - 2022.05.08. 00:47[/b][/url]

Arrébb csúszik kicsit, amíg a lány leül, összegyűri a zacskót az utolsó pogácsa maradványaival és ledobja a cipője mellé. Levegő. Ez hiányzott neki leginkább a Bükkben folytatott kötelező beszélgetéseik során. A pattogó kanapéval szemben, a szoba mély csöndjében Édua hangjának búgását hallgatva úgy érezte, megfullad - az átható vélakék szemek pedig megbénították őt. Most emberek beszélgetésének zaja, madárcsicsergés és távoli autózúgás veszi őket körül, ha kinyújtja a lábát, azt napfény pöttyözi meg. Talán ha...
Nincs ha.
A szeme cinkos vigyorral szűkül össze, majd a maga mellett összegyűrve hagyott kabátja alá nyúl.
   -  Láttam a Bükkben, hogy mennyire tetszett. - a kabát alól egy kisebb, Media Markt-os szatyrot húz elő, amit láthatóan egy téglatest alakú doboz köré hajtogattak - Becsomagolni nem volt időm, bár amennyit késtél... - a lány ölébe teszi - Aztán csak okosan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=846256#post846256][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.08. 00:59[/b][/url]

Hogy a fehér szoknyáját megvédje, előbb kicsit lesöpri a láthatatlan koszt Will mellett egy papírzsebkendővel, és csak azután hajlandó leülni, mindkét lábát előreengedni. Mintha csak egy nagy gyerek lenne, egy nagy, de bűnösen szép gyerek, aki sokak fejébe ültethet obszcén ábrándokat percek leforgása alatt.
- Pont akkor jöttem, amikor kellett. - Azonban még mindig nem érti, egész addig, amíg a téglatest alakú csomagot elő nem húzza a zacskóból. Elkerekedett szemekkel, csillogó tekintettel futtatja végig az ujjait a telefont ábrázoló képek a borítón. A szája vigyorra húzódik, ő pedig a következő pillanatban már a csomaggal a kezében veti magát Will nyakába, hogy újabb, ezúttal hosszabb puszit nyomjon az arcára.
- Imádlak! - Annyira őszinte és sallangmentes az öröme, a mohósága, ahogy felfeszegeti a dobozt, hogy elővegye a készüléket és megforgassa az ujjai között.
- Segítesz összerakni? - Várakozó, édesen követelő a pillantása, de egyben kérlelő a hangja. Édes kis boszorka, úgy udvarol, hogy biztosan segítsenek neki, bár a lelkesedése abszolút igazi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=846262#post846262][b]William Martin Krise - 2022.05.08. 20:43[/b][/url]

Ő nem a csomagot nézi, amikor a lány a kezébe veszi azt, hanem őt. Tisztán emlékszik rá, mikor látta először őszintén lelkesedni a feleségét bármiért: akkor, amikor először felpróbálta a menyasszonyi ruháját, majd nevetve pördült meg előtte, hogy megmutassa magát. Annyira bájos és gondtalan volt; mintha egy élet telt volna el aznap és aközött, hogy most egymás mellett ülnek a szobor árnyékában. A tekintet azonban ugyanaz. Csak az érzés más.
Nevetve viszonozza a lány ölelését, érzi, hogy a hajszálai végigsiklanak az arcán, azt az ismerős orgonaillatot, a testének a vonalait. Az ajka érintését az arcán.Viselkedj.
   - Reméltem is - ereszti el, kissé arrébb húzódik tőle a talapzaton. Érdeklődve figyeli a bontogatást, a szeme azonban az ajándék helyett továbbra is a lány arcélén nyugszik. Kétoldalt maga mellett megtámaszkodik a kezein.
   -  Összeraktam már neked. Sőt... feltettem rá pár cuccot, ami tetszeni fog. Elöljáróban legyen elég annyi, hogy a képeket, amit csinálsz, azt meg fogod tudni osztani másokkal is. Vagy akár mindenkivel. Arra gondoltam, hogy ha beülnénk kajálni vagy valami, megmutathatom, hogy.
Smooth.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=846271#post846271][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.09. 06:16[/b][/url]

Egy pillanatra képes elfelejteni a köztük húzódó óriási árkot, és ehhez tökéletes kontextust nyújt egy telefon, a felszabaduló lelkesedés, a természetes reflexeik. Úgy simulnak egymás ölelésébe, mintha mi sem történt volna. Csak akkor halványodik a mosolya egy rezzenésnyivel, mikor Will távolabb húzódik tőle, de még akkor is töretlennek tűnik.
- Menjünk, úgysem ebédeltem. - Lelkes, főleg azok után, hogy nem kellett egy fullasztó családi ebédet otthon végigülnie az apjával, aki rá sem hederít, és az anyjával, aki műmosolyokkal ajándékozza meg. Örült Will meghívásának és azonnal kapott az alkalmon.
Lelkesen forgatja a mugli technikai eszközt a kezei között az újdonság varázsával, de szemsarokból néha rá-rápillant Willre, kutatja a vonásait. Még mindig nyillalló belegondolnia, hogy ők ketten soha nem lesznek semmik, csak két ember, akik néha beszélgetnek, esetleg több, de szerelem... Nem, nem ő az az ember, akit a férje akart maga mellé.
- Ne ücsörögjünk itt akkor! Hova menjünk? Előre mondom, semmi zsíros! Ez itt- Végigmutat a testén. - ilyen is kell maradjon. - A cinkos mosolya elárulja, hogy piszok büszke a jó testére, nem mostanában tervez gyorskaján elhízni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=846288#post846288][b]William Martin Krise - 2022.05.09. 22:44[/b][/url]

A mugli csevegés és a város zaja körülveszi őket és a parányi lakatlan szigetüket a magas szobor árnyékában. A hátát a márványnak vetve és a tarkóját megtámasztva, maga előtt kinyújtott lábakkal figyeli a lány lelkesedését. Ha hamarabb tudja, hogy Adélt ennyire burok alatt nevelték és a technológiával való bukdácsolása ennyire szórakoztató, gyűrű helyett telefont adott volna neki közvetlenül azután, hogy megismerte. Ilyenkor egészen más embernek tűnik, mint amilyennek a zárt ajtók mögött mutatja magát - az orra nem emelkedik meg gőgösen, a szavai nem marnak savként, még a nevetése és a mozgása is más, mintha nem önmaga lenne.
   -  Én hamburgerre gondoltam különben - válaszol, közben maga alá húzza a lábait, felkel és lehajolva leporolja a nadrágját. A zacskót, ami eddig mellette kevert a kabátjával együtt emeli fel - De mehetünk bárhová. Egy kérésem van csak: ha vásárolgatni akarsz, akkor nekem innom kell valamit előtte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=846290#post846290][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.10. 00:08[/b][/url]

Ha nem érzi magát sarokba szorítva, ilyen. Ha nem akarnak belemarni, ilyen. Ha Will nem lökte volna el magától egyetlen mondattal, minden napjuk ilyen vagy ehhez hasonló lenne, és elárasztaná a már-már fullasztó szeretetével, lényének minden vidámságával.
Helyette a telefonnal van elfoglalva, agyának egy hátsó szegletében pedig ott dorombol az aljas kis tény: nem mondtad el neki még... hogy a teszt pozitív lehet. Nem mondtad el. Hazudsz neki! És miért ne tenné? El fognak válni, de ő is tudja, ez a válás sokkal komplikáltabbá is válhat, ha a terhességi teszt igazat mondott. A második... A második lesz a perdöntő, hogy elmondja-e Willnek a gyanút vagy sem.
Kineveti Willt édes, csengő kacajjal, és válasz helyett felkászálódik, hogy belékaroljon, látszólag gondtalanul, valójában lelkében felhőkkel, fakó, fénytelen tekintettel.

A délutánjuk meglehetősen kellemesen telik, miután engedi, hogy Will felhajtson egy rumot az egyik zajosabb helyen. Végül beadta a derekát a hamburgernek, és megkönnyebbülve tapasztalta, hogy még nem kap hányingert az ételtől. Még nem.
A szemüvegeit együtt választják ki, ő végigneveti, Will végigvigyorogja, többet is felpróbál, és Willel is felpróbáltat néhányat. Rengeteg közös fotót csinál ismét, kint a napfényben, bent az üzletben, szemüvegeket próbálgatva. Felváltva magáról, magukról csinálja a legtöbb fotót... és Willről, pillanatképeket. Amikor morcos, mert már megint őt fotózza, vagy épp cinikusan mosolyog rá, hogy fejezze már be. Imádja. És utálja magát, amiért nem bír leállni. Mintha még jobban húzná Willhez az a láthatatlan zsineg, ami eddig csak szolid rántásokkal ösztökélte, hogy lépjen közelebb a vad, ismeretlen férjéhez.
Nap végén érte jön az inas, mindkettejüket hazaviszi. A társas hoppanálás sosem lesz a kedvence, de mivel lejelentették az aurorok felé is, hogy hazakísérik a férjét, lenyeli a békát és inkább örül, hogy Bogolyfalván elbúcsúzhat tőle... aljas módon csókot nyomva az arcára és úgy ölelve őt át, mintha minden rendben volna. Az arcán azért otthagyja a pimasz mosolyát, nehogy azzal vádolják, nyíltan a színpadra helyezte az érzelmeit. Egy remek és egyben fájdalmas napot tudhat maga mögött.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=846813#post846813][b]Theodore B. Marchetti - 2022.05.25. 21:57[/b][/url]

és a ruhavásárlás a randira esete | kinézek ma is

Az ujjai közé csippent egy, vélhetően fehérneműt, amin több a csipke, mint a textil. Úgy tartja, mintha amaz harapna vagy félne attól, hogy már egy kósza mozdulattal is akkora kárt tehet benne, hogy ki is fizetheti. Márpedig, nem olcsó. De mit vár abban a világban, ahol kétezer dollárért adnak el egy koszos, szakadt tornacipőt. Ő bezzeg ezerötszáz forintból megoldja, ügyesen, pár nap alatt, ha koncertezni megy benne. Az bezzeg senkit nem érdekel, hallatlan.
- Te, te, te... figyelj ez... ez micsoda? - fordul oda a nap sztárja felé, akinek kellene valami rongy, mert randira megy. Az, hogy lánnyal, neki ugyan azt jelenti, mintha a hagyományos módon történtte: Pol randira megy. Randira! Bár, abban holt biztos, hogy nem ebben a csipkében kellene, nem is jó sorban van, úgy csusszan át hozzá, ahol már értelmesebb holmik vannak.
- Ha ebben kéne menni, kiesne a szeme - pedig tudja, hogy nem egy felnőtt nőről, férfiról van szó, szóval nem kéne, de vicces lenne. Átforgatja még a dolgot, majd visszaejti és nézelődik tovább. Nem biztos, hogy azt kellene elvinni ilyen helyre, akinek felemás zoknija, agyon lyuggatott dolgai vannak és színes tincsei. Már most egyesek úgy néznek rá, mint a tyúk a piros kukoricára, de nem zavartatja magát, tekintve, hogy magához képest majd rohadt egyszerű és átlagos. Persze a láncok, apró szegecsek ott pihennek rajta, de megtisztelte Pol-t annyira, hogy nem úgy jön, mint a bazári majom, azt majd máskor.
- Szerintem ez baba - emel fel egy felsőt, ami nem hányadék csipkés, nincs köldökig kivágva, ellenben mályvaszínű és kellemesen fodrozik rajta valami. - Ha neked nem kell, megveszem én - röhög fel. Az a baj, hogy képes rá. Van pár felsője, ami nem épp fiúknak készült, de a mintája miatt - én kicsi pónim és hasonlók, mert annyira illik hozzá - muszáj volt megvennie. Ezt persze visszaakasztja és lép mellé. - Mire gondoltál amúgy? Meg, na, mesélj róla csak szépen nekem közben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=846821#post846821][b]Polaris Jomana - 2022.05.25. 23:32[/b][/url]

kiscsillag | Ruhamizéria

A baráti köröm alapvetően abszolút alkalmatlan a vásárlásra. Legalább is, azt hiszem, hogy Borka tuti megpróbálna lealkudni a dolgaim árából, Teddy meg csak nem szeret itt lenni. De nagyon értékelem, hogy mégis eljött velem, mert egyedül sem eligazodni nem tudnék rendesen, sem a fizetés nem menne jól. Mármint, persze, vannak ilyen címkék, de egy csomószor nagyon sok szám van rajtuk, nem csak az az egy, amit nekem kell majd fizetni.
- Nem tudom. Csúzli? - húztam meg a kezei közt feszülő fura anyagarabot, majd elengedtem. - Vagy! Szúnyogháló. Olyanom van az ablakon a mamánál. Kint tartja a bogarakat. Logikus.
Bizalmatlanul méregettem még egy pár pillanatig a furcsa terméket, aztán tovább kutattam a sorban valami olyan után, ami biztosan tetszene Gracienek. Apa biztosan azt mondaná, hogy nem a ruha a lényeg, e ő azt is mondaná, hogy egy lánynak férje kell legyen. Nem logikus.
- Nem csak az övé, az enyém is - jegyeztem meg nevetgélve, mert biztos, hogy minden tükröződő felületen megbámulnám magam, hogy de miért? - Miért játszanak zenét amúgy ilyen helyeken? Gondolom nem azért, hogy táncoljanak az emberek.
Az emberek meg szokták bámulni Teddyt, de engem ez sosem zavart, ha valami szép, én is jobban megnézem, sőt, ha nagyon szép, zsebre is rakom, bár ez az ő esetében se nem lenne egyszerű, se nem lenne túl szerencsés. Kicsit szusszanva néztem alaposabban körbe. Rengeteg az állvány és a fény sokszor bántja a szemem.
- Szép, szép darab. Belerakod a dobozba? Valamelyikünknek csak jó lesz - mutattam a műanyag ládára, aminek ilyen fura füle van és fel van tornyozva belőlük egy csomó a bejárat mellett. Még mindig ijesztő, hogy az emberek egymás mellett, függönnyel elválasztva öltöznek, de nem akarok idegesítő lenni a vinnyogással. - Mármint ruhában? Nem tudom. Abszolút nem tudom, valami menőt. Mármint... nem akarom, hogy odaérjen és azt gondolja, "egek, miért nem választottam valaki olyat, aki jobban néz ki". Az nagyon gáz lenne. Mármint Gracieről, vagy a randiról?
Közben előszedtem egy fekete felsőt a fogasról, de rövid mérlegelés után vissza is akasztottam, hogy egy újabbat húzzak elő.
- Neked volt már randid? Mit illik ilyenkor felvenni? Valamit muszáj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=846826#post846826][b]Theodore B. Marchetti - 2022.05.26. 01:37[/b][/url]

és a ruhavásárlás a randira esete | kinézek ma is

Alapvetően ha ő mond boltot, az valami alagsorban van, tele fekete és még feketébb ruhákkal, láncokkal és megannyi bőrrel. Lehet, hogy Pol ott is találna valamit magának, csak éppen az teljesen más körökbe illene bele. Nagyon. Így csak kísér, nézi a sok rózsaszín boltot és elmélkedik, hogy minek ennyi. A márkák, azok a rohadt márkák, tudja ő, de na, felesleges. Mégis, mindig, mindegyikben vannak legalább öten, mert ennyi idejük van.
- Ahhoz nem olyan feszes, messzire nem lősz el – nézi, ahogy visszaugrik az anyag, de aztán úgy is marad. - Az tényleg egy nagyon hasznos dolog. De ha jól sejtem, ezt kéne felvenni öööööö… a randi estéjén mikor tudod – mutogat, de nem csúnyát, csak a kezeivel hadonászik, hogy ebből tessék érteni, hogy ő a szexre gondol. Vagyis legalább valami olyasmire. Nem feltétlen kell egy randi végén, ezek vélhetően már a sokadik randira vannak. Aztán ki tudja, valaki mivel dobja fel az unalmas ruháit.
- Jó ez olyan, hogy felveszik a feszes nadrágot, de jaaaaj ne nézd a fenekeeeem. Meg ugye a ciciket kiteszik és akkor azt se. De akkor minek rakja ki, ugyebár. Hát ez nagyon direkten kipakolna mindent, lehet még korai – somolyog, hogy netán majd később, de abszolút csak viccből. Örül ő a lányoknak, tök édes dolog, segít meg tapsikol a háttérben. Neki valahogy fejben ez a dolog, hogy randi, nem jött össze. Vele senki sem akar és nem is hiányolja. Elválogat ő ruhákat.
- Nem, nem. Ha jól megnézed, nagyon ablak sincs. Azt olvastam, hogy azért, hogy ne tudd, mennyi ideig vagy bent. Szerintem a zene is. Elhallgatod, tök jó és azt veszed észre, hogy négy órája bent kavarogsz. Karácsonykor meg három számot nyomnak felváltva, hogy mire eljön az ünnep, totál megutáld – magyarázza nagy okosan. Még mindig szívesen segít vagy meséli el, hogy mi micsoda és hogyan. A pénzben is fog segíteni, már annyira fejlődött a fejbenszámolás mestersége, hogy ne akadjon el. A boltot is elmagyarázta, már csak meg kell találni, ami kell.
- Ahhaa. Máris megy a kosárba – veszi vissza, majd hümmög. A lányra néz, magára, majd visszanyúl, hogy egyel kisebbet vegyen. Se ő, sem a másik nem egy nagy darab, így túlzás lenne az, amit előbb levett. Bár a zsákszerű, elnagyolt ruháknak is megvan a varázsa: neki is sok van és szereti, de randira szép kell.
- Szerintem amúgy nem fog beszólni a ruhádra, a társaság lesz a lényeg – hümmög párat, hogy menő. Na, akkor az szép menet lesz, mert nem hord olyanokat, ami a társadalom szerint is az. - Hát nézd, döntsük el, hogy szoknya vagy nadrág? Onnan kell kiindulni, mert egyik arra van, a másik erre - még mutogat is, merre vannak az irányok. - Igen. Gracie-ről és a randiról is. Bár a randiról majd inkább utána – mert nem hiheti Pol azt, hogy nem jelenik meg nasival, itallal és akár körömlakkal, hogy na, akkor most mindent meséljen szépen el. Az lesz az első.
- Nem, nekem sosem volt. Velem nem randiznak, mert én ilyen vagyok. Koncerten volt már hogy csókolóztam, utána meg… hát ja, de akkor nem kellett ruha. Nem tudom. Olyan kell ami szép is és kényelmes?[/justify]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=846899#post846899][b]Polaris Jomana - 2022.05.29. 12:09[/b][/url]

kiscsillag | Ruhamizéria

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=846950#post846950][b]Theodore B. Marchetti - 2022.05.29. 20:46[/b][/url]

és a ruhavásárlás a randira esete | kinézek ma is

- Nem nagyon. Még zseb sincs rajta. Mármint mindig azt mondják, hogy a női ruhákon nincs zseb és ez mekkora szívás – tényleg az, mert neki ha nem lenne, akkor semmi se lenne nála, kénytelen lenne a pénzét a zoknijába tömködni. Néha hord táskát, ha megtalálja vagy éppen illik a szetthez, de a zseb, az az istenadta zseb mindenre jó. Most is tömött bele dolgokat, persze csak abba, amin nincs lyuk. A lyukas zseb se jó semmire.
- Meg nem is kötelező, mármint felvenni ilyet. Úgyis lekerül – legyintget, mintha annyira értene hozzá, hogy mit és mikor kell felvenni, főleg ha… az este másba fordul át. - Gondolom jól? Az a lényege, hogy jó legyen – nem akar itt átfordulni ő sem semmi rosszba, csupán próbál válaszolni arra, ami a kérdés. Persze ezzel nem veszik meg azt a vacakot, nem is arra akar utalni, kell a francnak. Ez a hely se kéne, de Bogolyfalván nincs sok lehetőség.
- Semmi bajuk, de ha mondjuk látják, hogy sötétedik, akkor észbe kapnak, hogy hujujuj, sokat vannak itt és elmennek. Igazából a kajás nagy boltokban van ez, ahol mész körbe-körbe és nem nézed az időt, csak az történik, hogy mindig rájössz, hogy jaaaj hát ez is kell, meg az is. Többet költesz, miközben alig látod az árát – mert ezeknek se nagyon látni, hunyorognia kell néha, mert olyan apró, meg hatvanféle pénznemben van felsorolva, hogy mennyi az annyi. Tetszik az, amikor egy szám van, de az nem forint.
- Ühüüüm. Olyankor úgy vannak ezek, hogy kell vásárolni, olcsóbb valamivel minden de akkor meg vannak bolondulva az emberek. Ha nincs ajándék, veszekednek, de amit vesznek, az meg nem jó. Tök idióta dolog – nem szereti és nem azért, mert ellene van, hanem egyszerűen sosem élte át úgy, ahogy kellene. Családdal már nagyon régen, azóta pedig ahol volt, vagy nem volt lehetőség, vagy nem is akarta. Így persze, hogy ugyan tudja mi az, csak nem érdekli. Tovább lépked, keresgél, aztán tapogatózik, hogy miféle is kellene neki. Bólogat párat csak.
- Valahogy úgy, igen. Bár én aztán teszek erre, felőlem szoknyát is lehet mindenkinek hordani, de én trash vagyok. Neked lehet kényelmesebb lesz a nadrág, nem lesz kinn olyan, aminek nem kéne – már lép is át, oda, ahol azok lógnak. Tologatja sorban, hogy mi és melyik legyen, de füleit hegyezi, amint beszélni kezd. Kihúz egy feketét és egy pirosra hajazó, de lehet rózsazsínnek mondható darabot. Míg a fekete egy farmer, a másik inkább olyan ünneplős anyagú. Ezekkel fordul felé.
- Kirakó! Láttam már, meg tudom, egyszer leültem hozzá, de három darab után feladtam. Neki hatalmas türelme van hozzá, tisztelem. Az meg jó, ha sokat beszél, akkor nem lesz az, hogy kínos csendben ültök és csak nézitek egymást – az kellemetlen lenne, bár bizonyára megvan a maga varázsa annak is. - Amúgy ezek közül? - illik hozzá ez a szerep, úgy néz rá az egyik nő, mint aki szellemet lát. Vélhetően ebben a boltban most már mindenki melegnek nézi.
- Senkivel. De nem gáz, elvagyok én így is. Tudom, már elég idős vagyok és nagyon kéne meg ilyenek… - von vállat végül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=847176#post847176][b]Polaris Jomana - 2022.06.01. 19:00[/b][/url]

kiscsillag | Ruhamizéria

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=847186#post847186][b]Theodore B. Marchetti - 2022.06.01. 21:53[/b][/url]

és a ruhavásárlás a randira esete | kinézek ma is

Valóban a zseb kérdése az egyike a sok „fehér ember problémájának”, ahogy mondani szokás és mégsem, mert amúgy rohadt hasznos dolog. Sajnálja, hogy nem tudta sokáig, mert bizony sok kellemes dologról maradt le. A véletlen talált, elfelejtett apróról, zsebbe dugott cukrokról és hasonlók.
- Majd bepótolod most, nem gond – tudja, hogy sok minden kimaradt és lemaradt, így világ életében nem sokadjára de rettentő türelmes és együttműködő. Így magyaráz vagy csak hagyja, hogy felfedezze a dolgokat, legyen az bármi. Meg lehetőleg értsen hozzá Teddy, mert másképp mind a ketten nagyon okosan állnak és néznek, mintha a dolog megoldaná magát amúgy. Semmi baj, idejük van bőven, mint ebben az üzletben is, a záróra majd csak órák múlva éri el őket, bár bizonyára azt hiszik majd az eladók, hogy mindent is megvesznek, csalódnak majd, ha nem hat szatyorral vásárolnak. Minek annyit?
- Az a divat. Pont azt nézem, hogy eddig engem fikáztak meg kinevettek, mert jaj a csöves és szakadt, most meg baszki… egy retkes cipőért meg szakadt, sárosnak tűnő farmerért annyit kérnek, mint más ember havi fizetése. A farmerek meg lassan ott is lyukasak lenne, ahol nem illik. Szóval ha azt hiszed, hogy szegények mert szakadt a ruhájuk, ne higgy nekik – rázza meg a fejét, mert bár lehet nem fognak tőle aprót kérni, de megtévesztőek. Persze, a lányoknak a húsz centis, randa és giccses műköröm dukál még, az elég árulkodó. Vagy csak nem tudja jól, csupán abból okoskodik, amit a telefonját lát, amikor keresgél valamit és látja.
- Nem is kell. Ez a divat, de a legjobb otthon meg csendben, nem kell nagy cucc – vagy ha kell, akkor az meg más baja. Ebben nem okos, neki maradt mindig a csend, pár apróság, egy jó nagy vacsora, színek és fények, aztán másnap felkelt és megint minden olyan volt, mint régen. Nem toporog várva a karácsonyt, nem pörög be.
- Gnú? Az melyik is? A kecskeizé – mutogatja a szarvakat, mintha tudná hirtelen, hogy miről is van szó. De nem, így leengedi a kezét és válogat inkább, mert ahhoz nagyon is ért. Talán valamit, bár nem az ő ízlése, a színes, vagy éppen kirívó dolgokat szereti, mert vegyítheti a feketével, láncokkal és mindennel, ami ő. Egy káosz, lényegében.
- Jóóó, szuper – adja át, hogy akkor ez már az ő terepe, addig is szeme a sorokon, hátha van valami, ami majd onnan üvölt, hogy NA, ez kell nekik. Elindul a próbafülkék felé, kivesz még egy-egy darabot odafelé, ami még jól néz ki szerinte és hátha, ha ezek mégse jönnek be.
- Szép tényleg, bár én nekem mindenki szép – von vállat. Igazából olyan dolog ez, hogy nem az egészet nézi, van, akinek a haja, van akinek az arca, alakja, vagy végtére is, úgy minden klappol. Valahogy ez benne vagy nem billent helyre vagy sosem fog. - Tuti lesz, szerintem. A lányok amúgy is sokat beszélnek – mondjuk Teddy is, ez nem vitás, ha belelendül vagy elég cukrot kap, akkor meg főleg. Felkapja azonban a fejét és mint valami aranyos kölyökkutya, oldalra billenti.
- De ha vele randizol, akkor velem nem lehet, nem? Mármint, tök kedves tőled meg minden, de akkor Gracie mérges lesz és az nem jó. De a moziba elmehetünk, rég voltam és nagyon ennék már kukoricát – erre persze felvillanyozódik és majdnem pattog is, viszont kérdés van, így megáll és méregeti a nadrágot. - Miért ne? Próbált fel ezt is – bólogat a nagy szakértő. - Hát de tudod én pasi vagyok, nekem majd kellene a dolgok meg minden. Ilyen társadalmi normák. Vagy hát majd azt fogják mondani, biztos meleg vagyok és nem érdekelnek a lányok. De úgy, amiket látok az iskolában, nagyon senki se érdekel. Ehh – legyint és kihúz egy piros szettet. - Na ezt felpróbálom és divatolok veled, hadd essen ki a pultos szeme – vigyorog sunyin.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=847470#post847470][b]Polaris Jomana - 2022.06.09. 14:10[/b][/url]

kiscsillag | Ruhamizéria

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=849988#post849988][b]Návay Regina - 2022.07.26. 18:12[/b][/url]

May
Öltözetem

Ez itt most egy főként muglik által lakott vidék, varázslóknak szánt dolgokat ugyanis Bogolyfalván is tudunk venni. Én most valami egyebet szeretnék, ami nem mágikus, és soha nem is lesz az, úgyhogy végül itt kötöttünk ki. Tetszik ismerni a Nyugati Pályaudvart? Szép nagy építmény, meg régi is, bár ráfér némi felújítás, úgy gondolom. Mögötte viszont van egy egész nagy pláza tele mindenfélével, úgyhogy meg sem állok addig, csak néha pillantok körbe, hogy ugye nem maradtam még egyedül. A bejáratnál felpillantok a vízesésre, aztán irány a boltok világa.
- Én azt se tudom, hol kezdjük. Tudtad, hogy van fent mozi is? Megnézhetjük, mit adnak - mondom ki, amit gondolok, megállva a kirakatokat egymástól elválasztó tér közepén, és körbefordulok, hogy jobban lássam, mi minden is akad itt. Közben meg sikerül valaki útjába is kerülni, aki csúnya nézések közepette mordul rám.
- Bocsiii - kiáltom utána, de már el is trappolt másfele a néni a bevásárlószatyrával, én meg ott maradok, és aztán meglátom azt, amit elsőre észre sem vettem. Hiszen ez egy csokibolt. Egy szempillantásnyi idő kell csak - gyors vagyok én, mint a gyalogkakukk -, és máris a kirakat előtt állok tátott szájjal. Hogy itt mekkora választék van.
- Ide muszáj bemennünk. Tudom, hogy a csoki fel fog pörgetni, de nem eszem meg mind most, aurori becsületszavamra. Nem fogok szélvészként rohangálni összevissza, de csoki a csoki mindig jó. Majdnem annyira, mint a kávé - magyarázom teljes lelkesedéssel, hogy egy ötévesnek is dicséretére válna, aztán be is trappolok. Nem olyan nagy a hely, de én már az első bonbonhalomnál leragadok. Hmm, lehet, hogy kelleni fog némi noszogatás, hogy még záróra előtt eljussunk máshová is. Tudom, én elvileg egy felnőtt nő vagyok, és auror, de hát ez itt temérdek sok csoki akkor is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=850032#post850032][b]Havas-Mezei Margaréta - 2022.07.27. 17:46[/b][/url]

Mindig izgatottá tesz, ha vásárlásra adom a fejemet. Ez azért vicces, mert nem tudok vásárolni. Valaki csak bemegy, megtetszik neki valami azonnal, fel sem próbálja, csak kifizeti és kijön. Na, ennek én a teljes ellentéte vagyok. Képes vagyok egyetlen boltban eltölteni több órát, mire egy valamivel legalább a próbálásig eljutok. Ha ma is így lesz, csak hálás leszek. Ez a mai nap azért is különleges, mert mióta Ervin és én... szóval mióta nem beszélünk, ez az első alkalom, hogy végre kimozdulok. Nem feltűnően, de Cone-t is elkezdtem kerülni, ráadásul felreppent a pletyka az alsóbb évesek között, hogy a rellonos szupersztár - igen, az Cone -, elmegy több hétre Brightmore professzorral. Hogy hova és miért az rejtély, de csak visszajön. A gondolatra, hogy nem, torkomban gombóc keletkezik, azonban a mai nap nem erre van kitalálva.
Hevesen bólogatok Reginek a mozira. Kíváncsi vagyok és hátha van olyan, amire még be is ülnénk. Halkan nevetek fel a majdnem ütközésen, kérdezném, hogy hol szeretné kezdeni, mikor megelőz.
- Majd igyekszem tartani a tempót, ha mégis megennéd az egészet - bólintok határozottat és sétálok be utána. Ő megáll már az elején, míg én tovább sétálok. A sorokat pásztázom, amíg meglátok egy gitáralakú csokit, végül egy bájitalosat.
- Ez már szemtelen - morgom orrom alatt, majd sétálok inkább vissza Regihez. - Találtál valami érdekeset? Arra hátul vannak különböző formájú és ízesítésű csokik is - mutatok arra amerről jöttem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=850096#post850096][b]Návay Regina - 2022.07.28. 14:03[/b][/url]

May


A csokibolt veszélyes terep. Nem úgy általában értem, hiszen itt jó esetben nem fordulnak elő trollok, átkokat szóró varázslók meg miegymás. Ez velem veszélyes terep, mert az egy dolog, hogy képes vagyok felvásárolni a felét, és innen nem jutunk tovább, de ha még eszek is belőle, olyan leszek a végén, mint egy hiperaktív mókus. May is körülnéz, amíg én válogatok, és sikerül ráakadnom az örök aktivitás elixírjére is, ami kávéval töltött csokoládé. Olyan leszek tőle, mint az a hiperszupergyors srác a tévében. Hogy is hívták? Villám, azt hiszem. Kókuszosat, karamellásat meg még epreset is szerzek, de ezt a bonbont úgy emelem ki és tartom fel, mintha maga a szent grál lenne. Még azt a nagyon sok pátosszal átitatott tádááámm zenét is hozzáképzelem, amit ilyenkor némelyik filmben hozzávágnak hasonló jelenetekhez.
- Ez itt mindent visz. Kávéval van töltve - mutatom, aztán gyorsan bele is pakolok két egész dobozzal is a kis kosárba, amit a bejáratnál kaptam fel, és már most félig tele van a többi szerzeményemmel. - Aaaazt nem szabad - rázom meg a fejem végül, amint elnézek az általa mutatott irányba, majd le a kosaramba, aztán meg rá. Nem, tényleg nem szabad. Igaz, hogy a kis hátizsákom tértágított, és úgy a testsúlyom felét el bírom cipelni egy darabon, de akkor sem. - A végén gurulni fogok. Vajon a mókus alakom is kövér lenne, ha túl sok csokit zabálnék? - teszem fel a költői kérdést, majd legyintek egyet. Úgyis lefutom.
- Te találtál érdekeset? Most már csak fizetek és elgyömöszölöm ezt a táskámba, aztán mehetünk is. A következő boltot választod te? - kérdezem, és közben gyorsan beállok a sorba, mielőtt még bármi megkísért, hogy aztán mindent kifizessek és eltüntessem a táskámban. Azaz majdnem mindent, mert néhányat a zsebembe is tömök belőlük, legyen energiánk a vásárláshoz. - Milyet kérsz? Van kókuszos, sós karamellás, epres és a kávés. Úgy értem, melyik legyen az első?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=850418#post850418][b]Marina Darik - 2022.08.01. 22:31[/b][/url]

#errevarrjgombotLoki
#Madáchszínház
#randizunk
#Amélia

Amélia csöndkirálya jobban megzavarta Marina csavarjait, mint ahogy azt az ember gondolná. Mégiscsak ő volt az egyetlen igazi lány barátja, akit nem akart elveszíteni. Szóval egyik délután leült, és csak agyalt. És agyalt, és agyalt. Közben felzabált egy egész zacskónyit Júlia sütijeiből, amiket a válságos időkre tartogatott. És akkor beugrott neki. Majdhogynem mérges is lett, tisztára felháborodott, hogy Amélia meg se kérdezte a dologról, szimplán csak hátat fordított neki. Hát ennyit ért a barátságuk? Hiszen együtt főzték a Julebryg-t. Igaz, azóta beszélt már vele, de nem volt ugyanolyan, mint előtte. Szóval még egy kicsit agyalt a barna, és megalkotta végül a tökéletes tervet. Egy ismeretlen bagollyal üzenetet küldött neki, kész szerelmeslevelet egy "titkos csodálója" személyében. Még a cikkeit is magasztalta benne, és mellékelt hozzá egy színházjegyet is.
Ott állt a vörös ruhájában a bejárat előtt. A piros rúzs kiemelte ajkait, amit sok ismeretlen megnézett, és csak reménykedni mert, hogy Amélia komolyan veszi az üzenetét, és eljön. Hiszen utána még vacsoraasztaluk is foglalva van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=850547#post850547][b]Havas-Mezei Margaréta - 2022.08.03. 18:05[/b][/url]

Pislogva figyelem, ahogy két doboz kávés csokoládé kerül barátnőm kosarába. Nos, ha eddig féltünk attól, hogy a cukortól kapott energiától fog pörögni, akkor szorozzuk meg hárommal, a kávé adta koffeinlökettel, és talán eljutunk arra a szinte, amit Regi majd produkálni fog. Mégis mosolyogva nézem végig, ahogy bepakolja a dobozokat. Kékjeim akaratlan vándorolnak vissza hátra, a gyönyörűen megformázott csokikra, majd vissza Regire.
- Értem én, akkor bepakolhatnánk az egész boltot a kosaradba. Lehet azzal járnánk a legjobban - nevetek fel őszintén. A feltett kérdésen én - valószínűleg másokkal ellentétben - teljesen komolyan elgondolkodom, még akkor is, ha ő legyint egyet. - Szerintem igen, de lemozognád. Amúgy sem kímélnek, mint aurort, nem? - pillantok rá érdeklődve. Kíváncsi vagyok milyen az aurorok között az élet ilyen fiatal lányként.
A kérdése láthatóan meglep: konkrétan az arcomra van írva. - Oh, hát én... aha, de nem hiszem, hogy megveszem. Másnak lenne ajándék, de ő inkább a sajtért van oda - kuncogok fel. A másik pedig a mangákért, de semmilyen, legalább anime vonatkozású dolgot nem találok. Nem mintha lenne jogom venni neki már bármit is... - Mindegy, szóval nem találtam semmit - jelentem ki határozottan. A bolt előtt várom meg Regit, amíg fizet, a telefonomból pillantok fel rá, mikor visszaér.
- A kávésat! Maxoljuk ki a mai napot, ha már végre van időnk magunkra! - mosolyodom el szélesen és jókedvűen. Pár másodperc múlva már a csokin nyammogva pislogok rá. - Egyébként valami ruhaboltba kellene mennünk, mert kéne vennem nadrágot. De tudod, hogy borzasztó vagyok vásárlásból, úgyhogy... - vonom meg vállaimat lezseren: ez mindössze annyit jelent, hogy konkrétan Regire bízom azt, hova húz be maga után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=850611#post850611][b]Návay Regina - 2022.08.04. 20:20[/b][/url]

May

- Úgy valahogy - válaszolom kissé lesütve a tekintetem. Nagyon is igaz a megállapítása. Már az is elég lenne, hogy végig akarom enni a teljes Paradis Cukorkaboltot, ami már olyan, mint valami nagy kihívás. Más a Szent Grál után nyomoz meg mágikus ereklyéket kajtat, én ki akarok próbálni minden édességet Bogolyfalva legnagyobb édességboltjában. Ugyanaz a fajsúly, nem? El is pakolom inkább a nagyját a beszerzett csokinak, csak kóstolót hagyok elől.
- Jogos. Szoktam amúgy futni az erdőben is rendszeresen, de szerintem a minisztériumban többet szaladgálok még annál is - válaszolom bólogatva. Ez abszolút igaz is, mert mint az újonc, most én vagyok az, akit mindenért elküldenek a világ végére is. Mint valami beavatási rítus. Már jártam szinte minden lehetséges emeleten szerintem, pedig egy hónapja vagyok csak ott, de még a szomszédos utcákban is. Ismerek lassan minden kifőzdét és kávézót a környéken, de már a felettesem gyerekének is vettem ajándékot. Remélem, örült a plüss unikornisnak a kislány.  
- Óh, értem. Hát sajtot is találunk itt szerintem - válaszolom lelkesen. - Itt szerintem tulajdonképpen minden van, ha nagyon keressük, talán még ördögkölyköt is találunk vagy rozsdás szeget - teszem még hozzá nevetve, aztán körbepillantok, mi is van a közelünkben. Sajtot egyelőre sehol nem látok, bár az nem jelenti, hogy nincs is, van viszont mindenféle hajba való bigyó szemben, sok lakberendezési mütyür eggyel odébb, színes meg illatos fürdősók rengetege, fagyi és ruhabolt is. Mindenekelőtt azonban van csokim, amit meg kellene kóstolni. Hagyom, hadd válasszon May, ebből is, boltból is, ha már a csokiboltba én trappoltam be, mint egy nagyranőtt óvodás.
- Oké, legyen a kávés - vágom rá. Jó választás. A többit a zsebembe tömködöm - abszolút vonzó lehetek, de kit érdekel, ha praktikus -, és átnyújtok egy bonbont, az enyémet pedig kicsomagolom és egészében kapom be.
- Mmmm... ez nattyon jóóóó - nyammogok rajta. Igazán csodás, ahogy a kávé kesernyés ízét kiegészíti a csoki édessége. Én meg úgy fel fogok pörögni, mint egy búgócsiga. - Ahhoz mit szólsz? - kérdezem, amint nincs már tele a szám, közben a szemközt átellenben található ruhaboltra mutatva. - Bemehetünk. Majd összeszedek neked mindent is és találunk valamit. Bízd csak rám. Ha a mentorom kávéját ne tudom szerezni a Starbucks-ból egy löttyintésnyi vaníliával, két löttyintésnyi karamellával, másfél kanál cukorral, csakis barnán, mandulatejjel és egy adag tejszínhabbal, akkor ez is menni fog. - Na igen. Erre már fogadnék is, hogy beavatás volt. Azóta se kért ilyet, hogy sikerült beszereznem neki. Közben én már megyek is, szerzünk ma nadrágot, ha a fene fenét eszik is.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=850662#post850662][b]Irina Szuvorova - 2022.08.06. 13:32[/b][/url]

Az itteni karrierem elején nagyon ritkán hagytam el a várost azért, hogy kikapcsolódjak, de miután az ember ujjára gyűrűt húznak, egyfajta kényszer kelti hatalmába, hogy két kanállal tolja az arcába az életet, mintha nem lenne holnap. Lehet, hogy ezzel mások nem így vannak, de én igen, szóval hogy ezt a fullasztó érzést legyűrjem a torkomból, inkább úgy döntöttem, kiveszek magamnak az egyetemről egy hosszú hétvégét és megnézem magamnak a főváros alkoholkészletét.
A péntek este hamar elcsúszott, a nagy részére nem is igen emlékeztem, de a hajamból egy baleset folytán kénytelen voltam vágatni, mielőtt nekivágtam volna a szombat éjszakának. Egyik helyről a másikra sodort az ár, míg végül már kissé kapatosan kötöttem ki a Hintaló Iszodában. Elég para volt a rengeteg gyerekjátékkal, de közben meg nagyon adtam a helyet, csak ne lett volna ilyen kurva tömeg. Szóval a Zubrowkám szorítva végül egy üres hely után kutattam, amit végül találtam is, egy ismerős arc társaságában.
- Ojj, téged ismerlek. A Bogolyfalvi Pubban dolgozol, igaz? Várjál, mindjárt meg van... - csettintgettem párat, a szemeim is becsukva a nagy koncentrálásban, hogy felidézzem a legutóbbi vizitem oda. Nem hiszem, hogy megjegyzett, de mióta visszatértem az országba, ott már szétcsaptam magam párszor. - William, ugye? Figyelj, kurvára nincs szinte sehol hely, én meg hülye voltam és magassarkúban vagyok. Leülhetnék ide?
Nyomatékosításként az üres székre mutattam, elővéve a legszebb kiskutya pillantásomat, hogy meggyőzzem róla, nem fogja megbánni, ha nagylelkű lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=851150#post851150][b]Theodore B. Marchetti - 2022.08.15. 23:30[/b][/url]

és a ruhavásárlás a randira esete | kinézek ma is

- Nem, az lassan inkább a gazdagság jele. Remélem nem lesz mellé divatos a büdösség, mert akkor kifutok a világból – mert mindennek van határa, a szaglásának meg főleg. Nem sok dologban finnyás, az azonban pont az. A hülye genetika, ugye. Az pedig senkit se lep meg, ha néha egyikük se tudja, mi micsoda, vagy éppen egymás világát nem értik és percekig csak magyaráznak jobbra-balra. Zseniális.
- Aaaaa, hogy az! Így már vágom. Az nem kell ide – még a mesét is ismeri, nem csoda, néha megesik, hogy beül egy elé, meg elvileg volt gyerekkora, legalábbis amikor lelencházban volt, akkor néztek meséket. Mondjuk a nagy részének a felét se bírta végigülni, az meg már másik mese, ugyebár. Nehéz dolog órákig mozdulatlan lenni, még most is, pedig sokat javult benne, mióta ide jár. Van még hova, azonban sejti, limitek lesznek ebben is. Az irodai munkák kilőve, már most.
- Vannak ilyeeeen normák. Hogy a fiú a lányt szereti, a lányok a fiút. Na mármost, ugye, a lányoknak illik bókolni, de a fiúknál ez… hát nem megszokott. Olyankor buziznak meg röhögnek. Vagy valaki simán kimondja, mert akarja. Szóval ja, igazából az elvárások miatt, mert az van tanulva, hogy ilyet neeem mondunk. Ami meg, mármint az elvárás, szar dolog. Mert megöli az egyéniséget – csak rá kell nézni, hogy mennyire ért vele egyet és tesz ellene. Azt mond, amit akar és ezen senki nem változtathat. Meg na, felőle nevezzék bárminek, lepereg. Úgyse tudja mit akar, ha egyedül döglik meg, legalább addig hadd beszéljen szabadon.
- Mit néztél? - kérdez vissza, miközben bólogat is. Szisszenve húzza el a száját a hallottakra. - Óóó, akkor legalább annak örült. Nem értem miért nem hívja el. Nem eszik az a lány embert. Mondjuk én se hívok el sokakat, mert nem vagyok az esetük – finom kifejezése arra, hogy inkább fintorognak vagy elfordulnak, netán tartanak tőle. Ez van. Ha meg majd akad valaki, nem bújik el előle.
- Ahh, igaza van. Végül is, menjünk el, az jó móka és mégse kell elvegyelek utána – nevet fel, miközben pakolászik még mindig, válogat. - A lófasz, ahogy én tudom, mindenre illik. Valami magasan van, nehéz, nem tudod a nevét hirtelen. Mint a bazdmeg, meg ezek. Kötőszavak, igen – bólogat megint, majd a szerzeményével elindul az egyik fülke felé. - Nekem sok minden jól áll vagy ha nem, akkor se érdekel. No de, lássuk. Szólj ha kell segítség! - azzal eltűnik a függöny mögött és öltözködik. Nos, jó lesz ez, már előre látja. - Kész vagy? - szólal meg végül pár percnyi szünet után.