Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Animágia. Elméleti rész, azaz számára a könnyebbik fele a tananyagnak. Ardai tanárnő jól is magyarázta, és mégis... ott szuszogott a padra borulva a sarokban. Szokás szerint. Majd Bolditól megint elkéri a jegyzeteket. Az övét találta a legolvashatóbbnak az évfolyamukban.
 Szól a csengő, de nem zavartatja magát vele. Hallja távoli neszként, hogy már mindenki pakol és mocorog, szeretnének menni, de még kapják az instrukciókat a házi feladatról. Aztán füle rezdült valami nem odaillőtől. Gyorsuló léptek, felbolyduló suttogás. Aztán csattant valami, egyenesen előtte. Riadtan kapta fel rá a fejét és markolt bele a pad szélébe, hogy ne essen hanyatt. Sosem gondolta volna, hogy Ardait így fel tudná bosszan... Merlin, segíts meg.
 Megrökönyödve pislogott a fölé magasodó alakra. Hiába kapja az instrukciót, kővé dermedt Autumn látványától, hozzá sem mert szagolni az újsághoz, csak a címlapra pislantott le villámgyorsan, utána kérdőn Ardai profra, majd vissza a zöldellő szemekre, melyek valósággal villámot szórtak. Még megszólalni sem tudott, s amikor már úgy látszott, elhangzott a végszó, segélykérően pislogott körbe. Korira maga mellett. Ramira előtte. Kornél, hol van Kornél??
 Utolsó mentsvára volt a tanárnő, aki Zalán legnagyobb riadalmára magyarázatot követelt ahelyett, hogy kihajtotta volna a lányt a teremből. Fejét rázta, pedig nem látták őt. Jószagú trolltakony, nehogy megmagyarázza mindenki előtt.
 Úgy érződött, már nem lehetett lekötni mással a diákok figyelmét, csak oszlani szerettek volna a teremből, lehetőleg minél előbb. Zalán nem mert kimenni. Úgy ült vigyázban a székén, ahogy még Brightmore-nál sem tette soha, azon tanakodva, mihez kezdjen most. Vagy Ardai, vagy Autumn a szaván fogja, amint feláll a helyéről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Perifériából figyelte a lány seprűjét, aki kihasználta az alatta terülő szabad rést és merőlegesen zúgott el mellette. Zalán lassított kicsit és hagyta, hogy a színkavalkád inkább a könnyebb célpontot kövesse, vagyis az ő seprűjét. A nagy része valóban levált Rozináról, s ezt az előnyt kihasználva kezdett gyorsítani. Ívesen szlalomozott, hogy egyre nagyobb előnybe kerüljön, a repülő objektumokon ugyanis látszott, hogy nehezebben veszik a kanyarokat.
 Bemérte Rozinát és még biztos távolból elrepült felette, hogy odakiabálhasson.
 - Pálca! Itt a pálcád?! - szelte ketté kérdése a levegőt. Nem figyelte, hogy a lány mennyi cuccal érkezett, csak abban volt biztos, hogy a sajátja az öltözőben maradt a táskájában. Ha el tudnának jutni odáig...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Megpróbált kilépni az akadályból, de amikor azt hitte, stabil talajt ért a lába, újra próbára tette valami az egyensúlyát. A fa törzsének támasztotta Rami fölött a kezét, úgy nézett le bambán a lányra.
 - Bocsánat - pillázott sűrűn. - Én csak jöttem, hogy... igen. Nem akartalak zavarni, nem láttalak. Én a... - gondolkodott a magyarázaton, míg sietve körbenézett. Először észrevett egy üres padot, majd amikor épp kimondta volna, hogy már itt sincs, Manka bukkant fel egy Rellonos barátnőjével egyetemben és foglalták be a célpontját. Frusztrált sóhaj hagyta el ajkait, úgy nézett vissza a kis unikornisra.
 - Nem zavarnálak, ha...? - mutatott mellé, ahol tökéletes takarásban lett volna Manka elől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Lelkesen fordította fejét Kornél irányába, amolyan "Ugye láttad ezt?" nézéssel, amikor kaján vigyor terült el a fején.
 - Majd még visszajöhetünk hozzá - könyökölte oldalba játékosan, majd azzal a lendülettel tört magának utat tovább. A térképről emlékezett, hogy körülbelül hol találják a regisztrációs pultot. Minél előbb elintézi, annál jobb. Intett Kornélnak, hogy várjon kicsit, addig úgy is akadt elég látnivaló neki, amíg ő a papírokkal pepecsel. Mintha a szeme sarkából egy freestyle pályát is látott volna, tele póznákkal, vasgerendával és különböző méretű karikákkal.
 - Jó napot - lépett oda a varázslóhoz, aki kíváncsi pillantással méregette őt és a Kométát. - Az... az ötszáz méteres gyorsulási versenyre jöttem. Hollósi Zalán. - Határozottan nyújtotta át a levélben kapott versenyengedélyt, alatta a szülői igazolással. A férfi végigsimított kopasz kobakján, úgy futotta végig a kezébe nyomott sorokat. Szemüvege mögül pillantott fel Zalánra, fejét meg sem mozdította közben.
 - Az okmányaidat is kérném hozzá, fiatalember, ezt pedig légy kedves közben kitölteni. Ah... egészen sokan jelentkeztek a te korcsoportodban. Nem lesz könnyű menet.
 - Tudom - mosolygott szégyenlősen, míg táskájába túrt a többi dolga után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Azzal az ócska partvissal? Viccelsz velem, igaz? - csendült egy igencsak végkony, de annál gúnyosabb hang mellettük. Egy kislány támaszkodott a pultra úgy írta a saját papírját, lábujjhegyre állva egy sámlin.
 - A Szárnyaszegett Holló fiáról beszélsz, Lujza - dörmögte dorgálón a férfi a lányka irányába. Zalán meglepetten kapta fel a fejét. Rég hallotta már az apja becenevét.
 - Hát ezaaaz - énekelte csilingelőn, ahogy nagy gondossággal kerekítette a papíros aljára aláírását, majd piciny tenyerével csapott a pultra, hogy feljebb húzza magát és nagyobbnak tűnjön. - Gabi néni mondta, hogy a hollók ideje már évekkel ezelőtt lejárt. Bütyöknek meg sem kell erőltetnie magát, úgy fogja legyőzni őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Zalánnak elsőre nevetni támadt volna kedve Kornél fejétől, valami csuklásszerű hang a felszínre is tört, ám észrevette, barátja mennyire felháborodott a beszóláson. Inkább hűségesen befogta. Bólintott egyet és kezébe vette a neki adott tollat.
 A varázsló csak beletörődőn rázta a fejét, úgy vette el Lujza hevesen lengetett papírját. A férfi feje mellett lebegő pecsét, mintha vele szimultán olvasná a gyöngybetűket, rezdült párat, majd lecsapott a papírosra, és nekirepülve annak levágta a pultra, hogy rányomhassa: ELFOGADVA. Lendült a pálca az úr kezében, s a mögötte lévő állványról egy sorszámmal ellátott matrica lendült az újdonsült versenyző kezébe.
 - Sipirc vissza a többiekhez. A te számod mindjárt kezdődik.
 A lány elégedetten ugrott le a sámliról, már-már ijesztően egyenes testtartással. Gunyoros vigyorral öltött nyelvet Kornélra, úgy pattogott tova, hogy aztán elnyelje őt az embertömeg.
 Zalán addigra szintén végzett, a pultos pedig vele is követte a mozdulatsort.
 - Kilences szám. Az öltözők arra vannak, de neked még van egy kis időd. Te, fiatalember? - nézett kérdőn Kornél irányába, mintha tőle is várná a jelentkezési lapot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Villámgyorsan ragadta grabancán a lehetőséget, odalépett Rami mellé, hogy leülhessen. Lábait törökülésbe vágta, majd felegyenesedett, úgy pislogott a kék szemekbe.
 - Egyedül legyek - vont vállat sajnálkozó mosollyal, hiszen már más a forgatókönyv. Filgyelte, mit pepecsel Rami a hangyával, mosolya pedig csak szélesedett tőle. Azt gondolta, hogy folytatja az olvasást, hisz mindig ezt csinálta: nem zavartatta magát. Koncentrált arra, ami érdekli. Szerette is ezt vonását. Talán ettől, talán más okok folytán érezte kicsit zavarban magát, amikor a lány még mindig őt nézte.
 - Ami azt illeti - kezdett bele hirtelen, majd a táskájához nyúlt, hogy egy vékony, füzetszerű zsebkönyvet húzzon elő belőle. - Kíváncsi voltam, mit gondolsz erről. LLG után akartam megkérdezni.- Fellapozta az olvasnivalót, hogy Rami elé tolja a szóban forgó lapokat. Egy madár tusrajza terebélyesedett rajta. Sziluettje egy gólyához volt leginkább hasonlatos, viszont a színei merőben mások voltak. Égszín tollai valósággal rikítottak a régi papíron, csőre pedig mintha kissé görbült volna a végénél.
 - Felhőgázló. Láttam a kastély körül egy madarat, ami pont így nézett ki, csak... nézd - magyarázta a navinésnek, majd az állat leírására mutatott. - Állítólag nem őshonos nálunk. Megkérdeztem, Orbán professzort, de nem tartja valószínűnek, hogy ugyanez volt. Szerintem meg igen. Van rá szerinted... bármi esély, hogy idekeveredjen egy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Épphogy csak volt ideje megköszönni az úrnak a segítséget, igyekezett fejben felzárkóztatni magát. Elakadó hanggal mutatott tanácstalanul a freestyle gyakorlópálya felé, de úgy tűnt, Kornélt más kötötte le. Beleegyezően volt vállat, hiszen nem veszítettek semmit sem a programváltozással, engedelmesen követte hát a színes sapkát maga előtt.
 Az említett pálya az övével ellentétben nem a víz fölött volt kihelyezve, hanem a parton volt körbekerítve, ülőhelyek keretezték az egészet. Megböködte Kornél vállát és rámutatott egy szabad felületre, ha szeretnének, akkor akár le is tudnak ülni. Mellettük épp egy apuka ragasztotta fel kisfia vállára a sorszámot, közben arról kérdezgette, hogy érzi magát. A gyerek alig lehetett több tíz évesnél, mégis olyan lelkesedés csillant szemeiben, mintha csak Zaláné lett volna a szürke írisz.
 - Kérem, hogy a junior szabadstílusú számhoz sorakozzanak fel a versenyzők a kijelölt kapunál - zümmögte unottan egy a fejük felett elúszó hangosbemondó. A készülék tovarepült és a mondókáját még jópárszor elismételte, s mire a végére ért, úgy látszott, a legtöbben megtalálták a helyüket, hol a lelátón, hol pedig az említett kapunál. Egy boszorkány lépett a pálya közepére, pálcáját szorította a torkához, úgy kezdett bele lendületes beszédébe. Zalán addig vetett még egy pillantást a térképükre, s mire felnézett, tucatnyi gyereket látott a pálya szélén sorbarendeződni. Zene harsant fel, az első poronty pedig a bemondó bátorítására kilépett a közönség elé, kissé félősen. Apró seprűjét lába közé kapta, de amint az égbe emelkedett, mozdulatai megváltoztak. Éveket lehetett volna még ráhúzni, annyit dobott rajta az a határozottság, ami fémjelezte repülését. Zalán ajka mosolyra húzódott és érdeklődve figyelte, mi fog történni.
 A kisfiú felnőtt varázslókat megszégyenítő ügyességgel pördült meg a levegőben, majd kezdett bele az egyre nyakatekertebb mutatványokba. Csakúgy, mint az őt követő, még fiatalabbnak tűnő gyerek. A harmadik versenyzőt már mindketten felismerték: Lujza volt az.
 Elégedett pillantással hajtott fejet a közönség felé, mint egy vérbeli előadó, s olyan mutatványokkal kápráztatta el a kíváncsi szemeket, ami még Zalánból is elismerő füttyentést csikart ki. Egy ponton úgy vetette meg lábát a seprűnyélen, mintha csak egy mugli gördeszkán suhanna, de egy ponton olyat ugrott, hogy cipője orrával legalább kétszer sikerült megpörgetnie a járgányt maga alatt, mielőtt visszazuttyant volna ülőhelyzetbe rá.
 - Megvan még valahol az a büszkeség? - kérdezte Kornél felé hajolva, de szemét le sem tudta venni a műsorszámról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- De tényleg ez volt az - bizonygatta erősen. - Tudom, hogy nehéz észrevenni, de akkoris. Felette repültem el. Mert egyébként... - lapozott egyet, ahol azt lehetett olvasni, milyen tökéletesen rejtőzködik az égen. Tollazata úgy veri vissza a napfényt, hogy alulról pont olyan árnyalata legyen mint az égboltnak, legyen az épp tiszta, borult vagy viharos. Ügyesen rejtőzködik a prédái elől. A muglikról nem is beszélve.
 - Bárcsak láttad volna. Akkor legalább biztos lenne, hogy nem csak beképzeltem.
 Hátradőlt, kezeire támaszkodva, úgy merült a gondolataiba. Mérlegelte a lehetőségeket, amiket a lány felsorolt. Végülis, akkor van rá esély, hogy igaza volt.
 - De ha gondolod... elvihetlek oda, hogy megmutassam - vetette fel az ötletet. Szemét a rájuk boruló lombokra szegezte, hogy véletlenül se oszlassa köddé a lány kíváncsiságát pillantásával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Most már muszáj volt eleresztenie egy nevetést, ahogy Kornél oldalba vágta. Fejét rázta csak beletörődőn és a nézőkkel együtt tapsba kezdett. Nem kellett sok hozzá, mikor már a lány meghajolt, barátja is kurjantott egyet mellette. Kérdőn emelte magasba szemöldökét, ahogy utána kimértséget próbált magára erőltetni.
 - Valóban. Voltak hiányosságok - bólintott elnagyoltan, úgy figyelte, ahogy Lujza a lelátóra rohan, egyenesen bele egy gyerektömegbe, ami őt ünnepelte és a nevét harsogta.
 - Hol vannak a szülei? - bukott ki belőle a hirtelen jött gondolat. Közel s távol sem látott felnőttet, aki odament volna hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nyakát nyújtogatta még kicsit, de kénytelen volt beismerni, hogy ennél most sokkal fontosabb dolog vár rá. Megvárták, amíg picit feloszlanak az emberek, úgy keresték meg az öltözőt.
 - Okés, menj csak - szólt oda Kornélnak, de még megvárta, amíg eltűnik a sapka a látóteréből, csak azután kereste meg a sátor bejáratát. Kis útbaigazítással és segítséggel kapott kulcsot egy ládához, amibe tárolhatta a cuccait, bár nem volt nála sokminden. Felmérte a terepet és rácsodálkozott, hogy rajta kívül még féltucat srác készülődött, aki legalább annyi idős lehetett, mint ő. Nem igazán látott ismerős arcot köztük, hiszen Bagolykövön a legtöbbeket a kviddics foglalkoztatta. Minden bizonnyal magántanulók voltak. Egy két idegen hangzású mondat is elröppent mellette, ami azt a következtetést engedte meg neki, hogy talán külföldiek is jöttek versenyezni.
 Nekidöntötte a Kométát az egyik szekrénynek, majd a cipőjét kezdte lehámozni, amikor egyszer csak csapódott valami mellette. Értetlenkedve kapta fel a fejét, hamar rájött, hogy valaki táskája volt az. Egy nála kisebb termetű fiú bukkant fel mellette, talpig védőfelszerelésben. Riadtan kapkodta össze a táskájából kihullott cuccait, Zalánra csak egy pillantást mert vetni, s mintha kergették volna, úgy futott ki a helyiségből. A sátor túlsó felében nevetés terpeszkedett szét egy másik társaságon.
 - Nézd már, hogy rohan. A seprűje nem ilyen gyors.
 - Ha egyáltalán van neki. Honnan telne rá az efféléknek?
 - Semmiből. Szerintem a felmosónyelüket hozta magával.
 Zalán nem mert felnézni. Úgy csatolta össze a csizmáját, mintha az lenne a legfontosabb dolga kerek e világon.

 - Hm - hallatszott Kornél mellett egy önelégült sóhaj. - Szóval a barátod nem gondolta meg magát? Fél már?
 Lujza dölöngélt mellette a padon, lábával gondtalanul kalimpálva. Aranyérem fityegett a nyakában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Piszkosbarna hajfonatával kezdett babrálni, mert először nem válaszoltak neki. Nézte, hogy Kornél mit néz.
 - Remélem, tud úszni. A második fele már a mély víz fölött van - motyogta maga elé, de a játékos hangnem kicsit alábbhagyott. Büszkén nézett a medálra, aminek olyan hosszú szalagja volt, hogy egészen a hasáig lelógott. Felemelte azt és méregetni kezdte, csakhogy ne kímélje vele Kornél retináját.
 - Köszi. Bütyök is ilyen ügyes lesz, biztos vagyok benne. Ő a legjobb közöttünk. Nézd, ott van! - kiabálta teli torokból. Egyik kezével Kornél lábába kapaszkodott, hogy megrángassa és arrafele nézzen, amerre mutat.
 Egy vékony fiú irányába bökött, fekete haját úgy kócolta a parti szél, mintha csak Zaláné lett volna. Karját feszengve tartotta maga mellett, úgy szorított magához egy Hullócsillagot. Szabad kezével a védőszemüvegét igazgatta homlokán, ami egészen furcsán festett. Mintha csak magának tákolta volna össze... ami azt illeti ez a felszerelése egészére igaz volt.

 Zalán hosszú ujjú felsőt rángatott magára, hisz a menetszél nem lesz olyan meleg, mint amiben most van. Gyakorlottan csatolta össze csuklóján a kesztyűt és mindent leellenőrzött, mielőtt visszalépett volna a Kométához. Ujjával végigsimított a szarkatollon, amiről egyből a szülei jutottak az eszébe. Muszáj lesz nyernie.
 Közben elhaladt mellette az ominózus banda, akikről nyomban sejtette, hogy nem lesznek barátságosak a pályán sem.
 - Szatmári, azt mondták, jelentkezett egy Hollósi is.
 - Szórakozol velem? Az a szerencsétlen lehetett?
 - Hasonlított a Szárnyaszegettre.
 - Majd meglátjuk. A zuhanórepülésükről híresek, felismerjük úgy is.
 - Hé... - csendült Zalán hangja. Amilyen merészen kezdte, olyan gyorsasággal párolgott el minden bátorsága, amikor a sátor bejáratából egy emberként fordultak rá. - Mi a gond... a Hollósikkal?
 - Nagyravágyó valamennyi. De egytől egyig megtörnek. Nincs bennük annyi ész, hogy aranyvérrel vigyék valamire. Az már egy szint kell, hogy legyen. Merlin gatyájára, honnan szalajtották ez a tudatlan taknyot? - Az utólsó mondat már félig elhalt a kind zúgó tömeg miatt, amibe belevetette magát a társaság. Legalább ennyiben hagyták a dolgot. Megvárta, amíg tisztes távolságba érnek, úgy merte csak követni őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Duzzogva nyújtotta nyakát, hogy felnézzen Kornélra. Nem erre a válaszra számított.
 - Csak irigy vagy. Te sánta vagy, ő meg őstehetség. Majd meglátod! - Azzal sértődötten visszahúzódott, mintha ezzel megfosztaná Kornélt a társasága adta élménytől büntetésképp.

 Kicsit olyan érzése volt, mintha itt is kénytelen lenne a közelében tudni egy Augustine-t. Próbált levegőnek látszani, hogy ne találják meg őt a nagyszájúak. Ha még csak azzal lett volna gond, de ki tudja, mivel próbálták megfélemlíteni azt a fiút előtte. Most nem keveredhet bajba. Nem szabad.
 Először maga körül mérte fel a terepet. Mindenkinek volt egy rajtállása, rajta a számukkal. Óvatos léptekkel közelítette meg a kilencest. Letette a seprűjét és a mellette állókhoz hasonlóan nyújtani kezdett. Tőle jobbra épp egy lány hajolt le pont olyan pozitúrába, hogy Zalán - minden tartalék energiájával - a másik oldalra forduljon. Akkor vette észre, hogy a lelátón valaki nagyon kapálózik felé. Mosolyogva integetett vissza, majd akadt meg pillantása a másik oldalán felsorakozott versenyzőn. A srác volt az, akit próbáltak megfélemlíteni.
 - Minden oké? - kérdezte óvatosan, de azért körbenézett, nehogy véletlenül is hallótávolságban legyenek azok a bunkók.
 - Aha - motyogta a fiú, két gyors lélegzetvétel között. Nem tudni, hogy az előbbi miatt, vagy mert már a futam miatt izgul. Feltehetően mindkettő.
 Zalán nem akarta erőltetni a dolgot, úgy érezte, hogy csak rontana a helyzeten, ha beszélgetésbe próbálna elegyedni vele. Tanácstalanul kezdte méregetni a seprűjét. Megbizonyosodott arról, hogy nem sérült meg az út alatt és a kabala sem tud lecsúszni a helyéről. A lábtartó nem volt laza. Karcolás nuku. Késznek érezte magát.
 A bemondó ismét felharsant, a korcsoportot és a versenyszámot ismertetve a nézőkkel. Tisztulni kezdett a rajtvonal és már csak egy-két szülő és edző maradt ott, hogy elmondják utolsó lelkesítő mondataikat. Legalább húsz seprűlovas ragadta meg járművét és állt a rajtvonalhoz. Zalán sem habozott, még egy pillantást vetett Kornélra, hogy aztán a levegőbe emelkedhessen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- A csillagvizsgáló torony környékén. Ha itt járt, akkor errefelé kell, hogy legyen a fészke is. És... - ujjaival megpöckölte maga mellett a Kométát. - Nem mondtam, hogy lentről néznénk.
 Ajkai vigyorra húzódtak, bár tisztában volt az esélyekkel. Idáig mindig csak galibát szült, ha az ő ötleteit próbálták megvalósítani. Csak a szerencsének köszönheti, hogy Rami megbékélt ezzel a dologgal. Meg úgy általában véve Zalánnal. Ötlete sem volt, honnan érdemelte ki a lány szimpátiáját, de talán érzékelte valamennyire, hogy nem szándékosan okozza a bajt maga körül. Éppen ezért nem vette volna magára a nemleges választ sem.
 - Tudsz repülni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Akkor még szerencsénk van, hogy én tudok - villantotta meg fogait is, hiszen fellelkesült attól, hogy nem kapott egyértelmű elutasítást. - Szóval mit szólsz? Ígérem, vigyázok rád odafent.
 Hanyatt dőlt a fűben, kiélvezte az árnyékot, bár az összképen sokat rontott a háttérben nyekergő pletykás lánybanda. Még szerencse, hogy Manka megtanulta a tisztes távolság fogalmát. Legalábbis... egyelőre.
 - De maradhatunk idelent is. Az emberek között - játszott rá kis színpadiassággal. Nem rejtette véka alá, mennyire szeretett volna a végére járni a dolognak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az alatt a pár perc alatt rengeteg minden eszébe jutott. Hogy most eldől, tényleg érdemes-e rá. Hogy nem is tudta, hogy a fiatalabbak között ilyen rossz híre van a családjának. Hogy talán az anyja így elfogadóbb lesz a szenvedélyével. Egy lépéssel közelebb kerül az Ezüstnyílhoz. Talán nem kell félnie attól az álomtól. Kifújta a visszatartott levegőt, hogy a védőszemüveget szeme elé csúsztassa.
 Startpisztoly dördült, a Kométa pedig kilőtt az égbe. Lebegő póznák, de a víz tetején is jelezték bólyák, merre kell fordulnia. Csak a felénél volt egy élesebb hajtűkanyar, utána vissza a ugyanide. Megjegyezte a pályát, a jelentkezéskor ismertették vele, attól még bátran tolta neki az egyenes részeken. A lány a jobb oldaláról egyből eltűnt, talán startnál volt egy ütközés, gyakran előfordul. Ellenben a balján többen is elzúgtak, mintha ágyúból lőtték volna valamennyit. Homlokát ráncolta, hiszen a fiú, akit piszkáltak meglepően ügyesen szelte a levegőt egy, pedig egy... az tényleg egy régi szériás Hullócsillag a lába között? Nem, azokon nem szokott lenni rászerelt rezgéscsillapító. Meg... áramvonalat segítő bűbáj sem, mégis úgy nézett ki, hogy valaki nagyon sokat foglalkozott azzal, hogy az a járgány tartani tudja az iramot az újabb szériákkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

A zoknik jó része hullani kezdett, akár a legyek, s néhány, amely felzárkózott már Zalánhoz, vészesen zuhanni kezdett a fiú felé. Nem volt lélekjelenléte, hogy lassítson, egyenesen nekirepült egy az arcának, kettő másik pedig a vállának csapódott. Mintha egy jegesre összegyúrt hógolyó találta volna el. Látszott messziről is, hogy a seprű megbicsaklott, elveszítette a kontrollt felette, a többi repülő objektum pedig kíméletlenül körbevette őt. Nem volt más választása: neki is földet kellett fognia, méghozzá azonnal.
 Éles kanyart vett Rozina felé. Fejét rázta hevesen, hogy addig nehogy próbálkozzon bármivel is, amíg szembe halad vele. Nagy volt az esély, hogy őt találja el, nem pedig azt, ami mögötte van. Jól kellett időzítenie mindkettőjüknek hozzá. Enyhe szögben közelítette a talajt, ha ügyesen vetődik, nem lesz gond.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Keresztbe farolt a Kométával, hogy a lehető legkisebb lendülettel kelljen lefordulnia róla. Csak egyet gurult a földön, még épp időben kapta kezét a fejéhez, hogy elrepüljön felette a raj. Sietve pillantott fel, s látta, hogy a repülő valamik kezdenek visszafordulni rájuk. Rozina pont háttal volt nekik, ő meg másfél méterre volt tőle. Tekintete összetalálkozott a lányéval, de nem tudta eldönteni, milyen gyorsan reagálna, ha csak simán figyelmeztetné.
 Jobb ötlet híján feltápászkodott és felé hajolt, hogy a pálcás kezére fogva rásegítsen célozni. Fogalma sem volt, mennyire fog működni, de nem volt vesztenivalójuk.
 - Immobilus - hadarta fennhangon, ahogy ujjai szorosan fonódtak rá Rozináéra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A pillanatnyi gyomorgörcs alábbhagyott attól, hogy nem kellett tovább győzködnie a srácot. Egy gonddal kevesebb... gondolta ő.
 Ajkát beharapta Herbert heves reakciójától, amit Autumn váltott ki belőle. Ha nem ismerné a legkisebb Danverst, egyből levonta volna a következtetést, hogy ez a viselkedési forma közös vonása az íreknek.
 Visszasírta a pillanatot, amikor még az az ostoba tábla jelentette a legnagyobb problémát, s mikor már harmadszorra hangzott el Jézus neve, szükségesnek látta egy óvatos lépéssel benavigálni magát a két eridonos közé. Hogy innentől kezdve mit kéne csinálnia, arról halvány lila puffskein fingnyi fogalma nem volt.
 - Semmi gond nincs, megbeszéltük - intézett gyors magyarázatot Autumn irányába, megelőzvén, hogy visszavágjon a fiúnak. Most már tényleg csak Merlin kegyelméért tudott fohászkodni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

A kitételtől nyelt egyet, mert kellemetlen emlékek hasították fel emlékezete felszínét. Autumn szigorú pillantása villant be, majd az azt követő "Azonnal tegyél le!" felkiáltás.
 - Persze, hogy nem fogok! - fakadt ki rögtön, mintha nem csak Ramit, de magát is meg kéne győznie az igazáról. Még mindig feküdt, úgy emelte fel kezeit és tárta szét hitetlenül őket. Tényleg ennyire nem képesek megbízni benne, ugyan már. Látták őt valaha is leesni a seprűről...? Saját magán kívül.
 Lendületet vett, hogy támasz nélkül tudjon felülni, majd lábra állni. Nem kellett volna, még mindig izomláz volt a hasában. Júlia miatt kicsit túlhajtotta magát az edzőteremben, s ezt az arcára kiülő pillanatnyi grimasz is tükrözte.
 - Fel - utasította a Kométát, mire az engedelmesen tapadt mágnes módjára Zalán jobbjához. Leplezetlen önbizalommal forgatta meg egyszer a kezében, utána nyújtotta oda a másikat a lánynak, hogy felsegíthesse őt is.
 - Te mugliszületésű vagy, igaz? - kérdezte aztán mindennemű rosszalás nélkül. - Vannak náluk azok a kétkerekű járgányok. Bicikli. Tudsz biciklizni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Abban a pillanatban már nem számított, hogy végre meglett Kornél. Megsemmisülten meredt maga elé, úgy rázott aprót fejével válaszképp. Nem, nem volt ez vicc. Bárcsak az lenne.
 Pillantások tömkelegét érezte magán, keze izzadni kezdett, de ujjai még mindig a pad szélét szorongatták. El is fehéredtek, amikor Kori felcsattant mellette. Hát még minek indokán.
 Száját nyitotta, hogy tiltakozzon a két lánynak, de csupán halk, szilánkosra tördelődött nyökögés hallatszott. Ez váratlanabbul érte, mint amikor Júlia gyanusította meg hasonlóval. Szent griffgané, ugye nem ő kezdte el ezt terjeszteni az iskolában...
 Tekintete némán fonódott össze Autumn-éval. Eddig az ilyen pletykák nem tudták felsérteni önbizalmának felszínét. Most sem kéne. Akkor miért érzi ennyire rosszul magát tőle? Szemei önkéntelenül tapadtak a lány szigorúan összezárt ajkaira, a gondolatok, melyek elsodorák figyelmét a jelenből, szégyentelenül gyorsan varázsolták paradicsompirossá mindkét fülét. Légzése gyorsult fel, ahogy Autumn elhagyta a termet.
 - Beszélnem kell vele - tolta el magát az asztaltól kapkodva, majd Kornélra nézett fel, mintha azt várná tőle, hogy véleményével erősítse meg az ötlet helyességét. - Te pedig - most ő bökött mutatóujjával, hideg szigorral telve Kornélia felé. - Ne higgy el minden ostobaságot, Merlinre. Ezerszer megmondtam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Majdnem felborult a szék, olyan lendülettel állt fel helyéről a bíztató szavak hatására. Megkísérelt kirohanni a teremből, bár út közben majdnem felbukott Rami táskájának a szíjában - megint -, az elülső padsor egyik sarkán is fennakadt, s szembe találta magát Ardai tanárnővel is. Sűrű bocsánatkérések közepette kerülte meg őt, majd esett ki a folyosóra.
 - Autumn! - szólt rögtön, alig tudta palástolni a hangjában csengő ingerültséget. Fejét forgatta minden irányba, de nyomát sem látta Danversnek. Valószínűbbnek tartotta, hogy a lépcsőházak felé tart, így arra indult ő is.
 Ahogy befordult a sarkon, egy eridonos talárt vélt felfedezni, a ráboruló ismerős tincsekkel. Megpróbálta utolérni, de ez korán sem volt olyan egyszerű feladat. Mintha az egész kastély ellene dolgozott volna, úgy kellett kerülgetnie a szünetre kiszabaduló diákokat.
 - Autumn! Állj meg, Merlinre! - kiabált utána. Az nem volt kifejezés, hogy feldúltnak érezte magát. Beérvén a lányt karon fogta, hogy maga felé fordíthassa őt. Meglepődött magán, hiszen mindig is odafigyelt, hogy a Rue irányába intézett mozdulatai óvatosak és megfontoltak legyenek. - Elárulnád, hogy ez mire volt jó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Ujjai egy pillanatig tehetetlenül karmoltak a levegőbe, majd ökölbe szorította és elrejtette talárja ujja alatt.
 - Az lett volna a legjobb, ha nem foglalkozol velem tovább. Okom volt kerülni téged, szent szalamandra! Nem az volt a célom, hogy megutálj! - Kornélnál sem működött ez sokáig, de Autumn esetében sokkal több indoka volt erre.
 Elnézett Rue feje felett a semmibe, hogy összeszedhesse a gondolatait. Tanácstalanul túrt hajába, mert nem akarta, hogy ez idáig fajuljon. Azért kerülte, mert nem akarta, hogy aggódjon. Nem szerette volna, hogy neki is a lidérces álmai forogjanak a gondolataiban. Hogy megtörjön, ha ő véletlenül... hogy ha...
 Az már csak hab volt a tortán, hogy a pulzusszáma megduplázódott, amikor a közelébe került. Most is érezte magán. Nem állt vele szemtől szemben, amióta Szofival... nos igen.
 Vett egy mély levegőt, hogy a dühéből erőt merítsen és határozottságra váltsa azt.
 - Ez még mindig nem tartozik másra. Befelé - intett fejével komoran egy terem felé, ahonnan most özönlött ki az első évfolyam, sereghajtóként pedig az egyik professzor. Ha törik, ha szakad, nem fogja hagyni, hogy az egész iskola ettől zengjen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Van más választásom? - morogta a fülébe, ahogy elhaladt mellette, majd szorosan zárkózott fel mögé. Sosem akart eljutni odáig, hogy csak akkor hallgassanak rá, ha már így viselkedik. Beletelik kis időbe, mire sikerül megbarátkoznia ezzel a gondolattal is. Tenyerét támasztotta az ajtónak, hogy kitáruljon Autumn előtt. Ismerős mozdulat volt, de a szituáció merőben idegen.
 Elhangzott egy Colloportus, mintha csak szitokszó lett volna a fiú nyelvén. Legalább addig legyen kis nyugtuk, amíg el nem kezdődik a következő óra. A platánpálca mintha most megérezte volna Zalán nyers mágiáját feltörni, engedelmessé vált, s kattant nyomban a zár.
 - Szeretnéd még jobban megkeseríteni az életemet, erről van szó? - fordult aztán élből a lány felé. - Mit hittél? Hogy megsértődtem rád? Olyannak ismersz, Autumn? Hogy örömömben nem beszélek veled?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Ne forgasd ki a szavaimat, nem mondtam ilyet. Csak hogy az életem egyébként sem fenékig folyékony szerencse. - Kerülték a tekintetét, de talán jobb is volt így. Nem készült fel arra, mit talál a zöld szemekben. Ha csillanna is benne valami értékes, mi a garancia arra, hogy nem fogja most még jobban összetörni?
 - Pontosan, fogalmad sincs. Semmi köze ennek a hülye magánakciódhoz, szóval kár felháborodnod ezen! Akár hiszed, akár nem, pont azt akarom elkerülni, hogy úgy érezz, mint anyukádnál. Nem tehetem azt veled, hogy hagyom... Hogy ennyit foglalkozz a bajaimmal. Mert nem lehet, hogy... - Többször is elakadt a szava, kezdett elhalkulni, hiszen itt már veszélyes vizekre evezett azzal, mi hagyhatja el a száját. Ha Rue megtudja, mit álmodik és ne adja Merlin, többről van szó, mint egy éjszakáit megnyomorító jelenségről... Vitát szülne az egész és keserűséget. Nagyobbat mint a mostani.
 Előtte álltak, de tett egy lépést oldalra, mert kiszolgáltatottnak érezte magát, hogy az ő háta vetődik a falnak. Kíváncsisága túl nagy volt, tudni akarta, elérte-e mondandójával végre a kívánt hatást. Hisz ennél többet nem mondhatott. Fejét még mindig felszegte, de a tekintetének fonala már összeakadt Autumn-éval. Szentséges szalamandra, miért néz így rá? Ő csak jót akar neki, hát olyan nehéz ezt megérteni? Miért bünteti őt továbbra is?
 Légzése látványosan nehézzé vált, mintha a sprint, amivel utánajött, felért volna egy maratonnal is. Az igazi ok azonban az illat volt. Olyan intenzíven és hirtelen találta meg Zalánt a lány szédítő bűvköre, hogy libabőrös lett a karja tőle. Nem lesz ez így jó.
 - Fontos vagy nekem. Ez vezérelt mindent, amit csináltam. Ezért nem haragudhatsz rám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

 Elképedve figyelte a varázslat eredményét. Persze a kolibri ellen is sikerült, amit Amélia idézett anno, de ez azért merőben más volt. Ráadásul nem is a saját pálcájával csinálták.
 Sűrűn pislogott, először szóhoz sem tudott jutni. Hallotta, hogy a hogyléte felől kérdezték, amitől reflexből mozdult keze az arca felé. Meg fog maradni a nyoma, de még mindig jobb végkifejlet volt ez, mintha lezuhant volna azok miatt az izék miatt. Abban biztos volt, hogy első útja a konyhára fog vezetni, hogy jeget szerezzen magának.
 - Jól vagyok - bökte ki végül a kárfelmérés eredményét. Hálásan pillantott a fölé magasodó alakra. - Köszönöm. És bocsánat... Amiért nem figyeltem rád eléggé.
 Felkászálódott ő is és Rozina tanácsait sűrű bólintásokkal hallgatta végig. Okosan gondolkodott és talpraesetten. Ő legtöbbször csak az égben tudott így viselkedni.
 Vissza akart először menni a cuccaiért, de jobbnak látta többedmagával, felkészültebben visszajönni ide. Már csak arra volt kíváncsi, hogyan került ide ez a rakás megbűvölt ruhadarab.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Ez a méreg csak is a te fejed szüleménye. Könnyebb valakire dühösnek lenni, mint szomorúságot mutatni iránta. És ez engem igazol. Hiszen mérgedben sírsz, nem igaz? - mutatott a lány arcára, de nem volt mersze letörölni a könnyeket. Egy szemvillanással később meg is tették helyette.
 Még mindig nem érezte úgy, hogy a szavai lényegét kapta volna el, így megint lépett egyet, most már a másik irányába. Mások előtt könnyű volt őt sarokba szorítani, hiszen nem volt hajlandó senki kedvéért műsort rendezni. Hajlott ugyan a kompromisszumokra, de ezt a békát képtelen volt most lenyelni, s ezzel a szigorú, de még mindig visszafogott, elborult kékséggel zúdított könyörtelen vihart a másikra, ahogy fölé magasodott.
 - Nincs jogod olyan dolgokba ártani magadat, amit te nem engednél meg másnak! Mert hogy erre máig képtelen vagy. Még akkor is, ha én kérdeztek rólad… - elharapta a mondat végét, mert akármekkora szálka is volt a szemében, nincs joga felhánytorgatni Danversék múltját. Hiszen épp ilyesféle megértésre akarta tanítani Autumn-ot, volt így is elég megbeszélnivalójuk. És erre rádöbbenvén, Zalán elhátrált Rue-tól, fordult egyet és a lehetőségeit mérlegelve kezdett fel-alá mászkálni a teremben.
 - Ez nem… nem értheted, Autumn. Nem mondhatom el - fakadt ki keservesen, ujjai idegesen kezdtek babrálni a platánpálcával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

 - Kérkedni? Szerinted ez valami verseny? - Értetlenkedve tátotta el a száját, s csak nagy nehezen tudta becsukni azt. Remélte, hogy Autumn agya csak a vita hevében borult így el és átgondolja majd józanul is, miket ejtett ki a száján.
 - Nem tudom, hogyan tudnék... nyitni feléd anélkül, hogy mindent elrontanék - vallotta be, hangszíne riadt volt, pillantása most segélykérően csillant a lány irányába. Sosem akart haragban lenni vele, de az nem fog megoldódni, ha nem lesz őszinte legalább egyvalamiben. Mert úgy látszik, Rue szerint a távolság nem opció. Miért nem mondja el neki, hogy mi az az álom, mégis mi olyan nehéz ezen? Hát ha nem megy, mondd meg neki inkább azt.
 Már a gondolattól is megijedt és ez ordított a testbeszédéről is. Akaratlanul mérte végig a lányt, hosszasan időzött el a szeme a kezén, az arccsontján, majd az ajkain. A sajátjai elnyíltak, de csupán azért, hogy a torkán fennakadó forró levegőt képes legyen akarattal kipréselni magából, ha már elfelejtett rendesen lélegezni. Mintha most látná először őt. Úgy igazán. Hiszen az a milliónyi fátyolszerű önámítás és tagadás lehullott a szeméről. Ami pedig maradt előtte, az ritka volt és csodaszép.
 Zalán annyira nem figyelt oda magára, hogy a pálca - megunva, hogy megállás nélkül piszkálták - áramütéssel ajándékozta meg szoborrá dermedt gazdáját. És mégis: a "barátság" szó jobban fájt, mint az apró villámok.
 Lehetetlen helyzetben érezte magát. Sehogy sem volt ez jó sem rövid-, sem hosszú távon. Hitetlenkedve nézett az ajtóra, melynek kilincsét pont akkor próbálta valaki erőtlenül lenyomni a túloldalon. Fogytán volt az idejük, de semennyivel nem jártak előrébb a beszélgetésben.
 - Autumn - kérlelte őt, remélve, hogy jobb megoldás is fog eszébe jutni az imént felajánlottnál. - Te is tudod, hogy így nem hagynálak itt. Még ha azt is hiszed, hogy egyszer már megtettem.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Megpróbálni, na persze. Autumn, egyébként csak szólnék, hogy vészjósló ómenhez hasonlító álmaim vannak, amikor lezuhanok egy seprűvel és ezer darabra töröm magam. Remélem, így már minden rendben lesz köztünk, rá se ránts az egészre... Vagy a másik? Autumn, annyit szerettem volna mondani, hogy belédestem. Tudod, van ez a fura késztetés arra, hogy csak úgy megcsókoljalak ahogyan és amikor csak szeretném. Hogy tetszik az ötlet? Értem, azért barátok maradhatnánk, nem lenne gáz?
 De. Az lenne. Már most gáz az egész szituáció. Miért nem hagyta elviharzani csak úgy már az elején? Olyan érzése volt, hogy hurokba kerültek a témát illetően. Döntenie kellett, mert józan észért hiába könyörgött mind saját, mind a másik irányába.
 - Ezt most fejezzük be, mert nem fogom elismételni. Ez a fél év éppolyan szar volt nekem nélküled, mint fordítva. Nem tudlak rávenni, hogy jobban bízz bennem, amikor ilyen döntésket hozok, ez talán az én hibám, de... Színtiszta dühből lerohanni az egész évfolyamom előtt és hülyét csinálni belőlem nem tartozik a legkedvesebb tetteid közé és a csalódottságod nem hatalmazhat fel ilyenekre. Olyan helyzetbe kényszerítettél most, hogy bármilyen irányba lépek, szakadék lesz a túloldalon.
 Egyre többen próbálkoztak az ajtónál, amikor Zalán arcáról mintha leradírozták volna az érzelmeket. Talán így könnyebb volt megmozdulnia, mert azt eredményezte, hogy a kijárat felé fordult, pálcáját felemelte, hogy majd kinyithassa, de a platán szüntelenül égette ujját. Most meg mi a gondja??
 - Ha megpróbálom, mi a garancia arra, hogy nem fogsz máshogy nézni rám?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Tudta, hogy a Kométa nem tartozik a legjobban gyorsuló darabok közé, így nem érezte annyira tragikusnak a rajtot. És az is vigasztalta, hogy tudta: ez a seprű remekel a kanyarokban. Olyankor jelentős előnyt tud majd szerezni... Illetve tudna szerezni, ha nem próbálnák épp leszorítani a pályáról. Egy sárga mez virított a jobb oldalán, ingerülten igyekeztek eléférkőzni.
 A táv harmadát tették meg, amikor átláthatóbbá vált a sorrend. Zalán élmezőnyben volt, de csak mert sikeresen került ki minden fennakadást és ütközéses gócpontot, ami szembejött vele. A srác, aki majdnem felborította, most Bütyök nyomába eredt. Olyan kisugárzása volt, mint akinek mindegy, hogy hogyan, de itt és most nyerni akart. Eleve nem túl etikus felborítani, vagy gáncsolni az ellenfelet, de amikor a kanyarhoz értek és Zalán felzárkózott mindkettejükhöz, egy sokkal aggasztóbb mozzanatot kapott el pillantásával: a sárgamezes fiúnál pálca volt.
 Sok felnőtt hordja magánál, de versenyeken nagyon sokáig ez kifejezetten tilos volt, a szabálytalanságot elkerülendő. Az utóbbi években is csak azért engedélyezték, mert jelentősen csökkentette a súlyos balesetet szenvedők arányát. De persze a csalási kísérletek száma is megduplázódott.
 Nem merné - győzködte magát sietve, hiszen már a gondolattól görcsölni kezdett a gyomra. - A mezőnyben alig van, aki elmúlhatott tizennyolc, itt nem varázsolhat.
 Felkészült a hajtűkanyarra, most volt lehetősége kitörni az első helyért. Mindhárman feltorlódtak a kisebbik ívben, amikor Zalán gondolt egyet és alábukott, hogy kikerüljön a másik kettő szorításából. Csizmája orra a vízfelszínt súrolta, ha ennél lejjebb repül, felbukott volna.

 - Az a bumburnyák idióta a legutóbbi versenyen is rászállt Bütyökre - morogta az orra alatt ingerülten a kislány, bár látszott rajta, hogy szívből örült a fiú rajtjának.