Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Benett lelkesedése annyira meglepte, hogy szabad kezével alig észrevehetően belekapaszkodott az asztal szélébe biztosítékképp, ha megint el akarna menekülni. Kicsit abszurdnak tűnt a jelenség, hogy kettejük közül ő tűnik kevésbé boldognak, de nem tette szóvá. Sűrű pislogások közepette hagyta, hogy a nyakába tóduljanak az információk. A pszichológus szó hallatán habogva közbevágott.
 - Nem, semmi pszichológus, azt nem... - motyogta sietve Benett utolsó mondatával szinkronban. - Megköszönöm a bájitalt is, csak hadd legyek ott, amikor csinálod. Mármint nem mintha nem bíznék benned, vagy ilyesmi, csak szeretem látni, mi kerül bele, tudod.
 Csend férkőzött kettejük közé, ami kellett is oda abban a pillanatban, hogy megemészthesse a hallottakat. Ujjaival az asztallapon kezdett dobolni, mérlegelve a jelenleg meghozott döntését. Meg kell próbálnia, ezt muszáj megértetnie magával.
 - Oké. Csütörtök? - kérdezte halkan, hátradőlve a székében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nem ellenkezett, kezeit tartotta fel Kornélnak, jelezve, hogy dobhatja az üveget neki. Elkapta, de így is majdnem kicsúszott az ujjai közül, amikor le akarta tekerni a kupakját. Nem látszott a szemüvegtől, de tekintetét égnek emelte barátja kijelentésétől.
 - Köszi. Te meg lehengerlően sármosan nézel ki, Miszter Top Tíz. - válaszolta, ahogy levegőhöz jutott a korty után. Állát kissé felszegve Kornél szemébe nézett, úgy lendítette vissza a vizesüveget. Viccelődve próbálta elterelni magáról a témát, de arckifejezése ahhoz túl gondterhelt volt, hogy hatásosak legyenek szavai. Legalább kifejezte vele, mennyire nem érdekli, hogyan néz ki. Dolgozik azon, hogy jobb legyen. Ennyi elég kell, hogy legyen.
 - Megtörtént - motyogta maga elé, ahogy újra ráhajolt a serűnyélre, fejét enyhén elfordítva figyelte szeme sarkából, hogy megkapja a jelet.
 A Kométa mintha ágyúból lőtték volna, úgy rajtolt el. Az egyeneseket simán szelte, de a kanyarok még teljes önkontrollal is nehezen vehetőek be ilyen sebességgel, nemhogy azzal a reakcióidővel, ami most Zalán képességeit fémjelezte. A harmadik kanyarnál szitkozódott egy sort, mert látta, hogy a lelátóba ütközne, ha nem csinál valamit nagyon gyorsan. Nem volt hajlandó fékezni, inkább csak feljebb irányította a seprűt, hogy a pálya szélét meghaladva nagyobb ívet írhasson le a lelátók felett.
 Még pár kör és megvolt a mérivaló táv. Tudta, hogy most is elrontotta. Elengedte mindkét kezével a seprűt és lábait a tartóba akasztva dőlt hanyatt kimerülten, úgy várta, hogy lassuljon a járgány.
 - Inkább ne is mondd - lehelte már halkabban, ahogy közel ért Kornélhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

  - Én tudom, miért kerültél rá. - Örült, hogy valami olyanról beszélhetnek, ami nem az alvási zavaraihoz kapcsolódott. Egyik lába kissé elernyedt, lóbálni kezdte, hogy hintaágy szerű, apró mozdulatokat generáljon vele a seprűn. - Mert az a mankó nem tényező mások szemében. És inkább te legyél előrébb, mint Aug...
 Összerezzent egy pillanatra a levegőben. Néma csend furakodott kettejük közé, amit Kornél kérdése még kínossá is varázsolt. Szemüvegét ismét feltolta a homlokára, haja így csak még kócosabban nézett ki feltorlódva, zaklatott vonásai pedig nem javítottak az összképen. Először megpróbált a kérdésre válaszolni, mert bár ostobán hangzott, de könnyebb volt szót ejteni róla, mint elsőként visszakérdezni.
 - Dönci egy... szerelmi csalódás végterméke... Mármint mi az, hogy szerinte rajta van a helyed? Ti beszéltetek erről? Mikor is?
 Elszorult a gyomra, mert bár lehet, hogy csak egyetért a cikk tartalmával, de az is elképzelhető, hogy Szofi keze munkája volt az a lista. Hiszen már Edictum szerkesztő. Akkor viszont sürgősen el kell beszélgetnie vele, mert olyan nevek szerepelnek még rajta, akik aggodalomra adhatnak okot Zalán számára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

  Kornél nyökögését próbálta elnyomni a feltámadó szél, majd egyik pillanatban csizmatalp koppant a lelátón s árnyék magasodott a fiú fölé. Feszült figyelemmel követte Zalán, ahogy magyarázkodnak neki. Nem akart fenyegetőnek látszani, mégis úgy hathatott. Túlságosan lekötötte a figyelmét, hogy megeméssze a hallottakat.
 - Nem. Nincs értelme. - mondta tömören, arca kifejezéstelen volt, hisz annyi gondolat kavargott benne, hogy ő sem tudta eldönteni, milyen érzelem passzolna ehhez az egészhez.
 - Figyelj, én azt hittem, csak... hogy valami lányos butaság, de ha úgy érzed, hogy zaklat téged, vagy valami, akkor beszélek vele. Mert hát tudom, milyen. - jelentőségteljesen fúrta tekintetét barátjáéba, hogy ne kelljen kimondaia Manka nevét. - Nagyon rá tud pörögni az ilyesmire.
 Valami sántított az elméletében, de még nem tudta eldönteni, hogy micsoda. Csak annyit látott, hogy Kornél kényelmetlenül érzi magát. Ez már önmagában aggodalomra adott okot neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

  - Nem zavar? De hát az előbb meg azt mondtad, hogy... - homlokráncolva értetlenkedett a dolog felett. Most kezdték végleg összezavarni, bár nem sokkal utána Kornél pontosítani próbált.
 Eredetileg ő is azt szorgalmazta, hogy ezt bókként kell felfognia a másiknak, de... De hát akkor még szó sem volt a kuzinjáról. Szent griffgané. Alig pár hete van itt és máris kezdi felforgatni az életüket.
 Ajkába harapott, hogy kis időt nyerjen a válasszal, s a megjegyzésével szinkronban döntötte neki Kométáját a padnak, hogy aztán tarkója mögött összefont ujjakkal kezdjen el fel-alá járkálni a sorok közt.
 - Teljesen mindegy, hogyan fogod fel, ha közben másnak látszik. Azért nem vagyok én sem vak, csak valahogy nem akartam odafigyelni rá. Akkor ezért viselkedtél olyan furán, amikor nálatok voltunk. Mondott neked valami olyat, amikor nem figyeltem. Vagy csinált valamit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Lenézett barátjára, olyan "ugye te sem gondoltad komolyan, amit kérdeztél"-féle nézéssel.
 - Te miről beszélsz? Úgy néztél ki végig a fejedből, mintha dementort láttál volna. Meg olyan mély hangon beszélsz mellette, mint akinek mindenízű drazsét dugtak az orrába.
 Kornél tanakordó tekintete láttán kezdte elveszteni a türelmét. Ugye nem neki kell kimondania? Tessék, most még jobb ötlettel állt elő...
 Levetődött barátja mellé a padra, de rögtön fel is állt, mert ráült a könyvére. Ijedten szedte ki maga alól és kezdte el egyengetni az összegyűrt lapot, amin Autumn hurkokkal teletűzdelt gyöngybetűi sorakoztak. Visszaült, még egy darabig elgondolkodva simított végig ujjával az idézeten, majd ölébe ejtve azt hátradőlt. Lábfeje feszülten dobbantott párat a kopott fán, amikor újra megszólalt.
 - Szerintem tetszel neki - morogta halkan az orra alatt, fejét pedig elfordította, még véletlenül se akadjon össze a tekintetük. Nem elég, hogy ilyesmiről beszélgetnek egymással. Még csak az kéne, hogy elmélyülten és kötetlenül diskuráljanak a témáról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

  Fél szemét fájdalmasan lehunyta, mintha várta volna, mikor fog hangosan koppanni Kornélnak. A fészkelődése erre engedett utalni, így már a fiú hebegésével egy időben vágta rá gyorsan:
 - Igen, tudom. - Letette maga mellé a könyvet feszülten. Azt kívánta, bárcsak Kornélnak lenne igaza és a szánalom játszott volna közre a tetteiben, de őszintén. Szofit ismerve? Inkább a másik alternatívára hajlott.
 - Neked? Semmit sem kell csinálnod. Majd beszélek vele. Te csak kerüld, ahol tudod, ne beszélj vele, ne is nézz rá, mert felkérésnek veheti. - Hirtelen felpattant a helyéről és elkezdte a táskájába tuszkolni a kacatjait. Szemét lesütötte, mert kicsit most szégyellte magát Kornél mellett. Nem figyelt oda eléggé és most derül csak ki, hogy az unokatestvére kínos helyzetbe hozta a legjobb barátját. Ezt muszáj lesz orvosolniuk valahogy.
 - És könyörgöm, ne hagyd, hogy ölelgessen téged. Mert akkor még a végén azt fogja hinni, hogy... tudod.
 Vállára kapta a táskát, ujjai ráfonódtak a Kométa nyelére, hogy elrohanjon átöltözni. Kérdőn pislogott a másikra, hogy megvárja-e őt itt, vagy vele tart.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Azt látom - mondta, mikor lendülettel kapta vállára a táskáját. Már fordult is, hogy lebattyogjon a lelátóról, mert választ nem kapott, hogy vele tartanak-e, de aztán mégiscsak utána szóltak. Fejét hátradöntve fordult vissza Kornél irányába. Kínos volt a pillanatnyi csend, de megvárta, amíg a másik utoléri a saját gondolatait. Az arcán néha értelem, de többnyire tanácstalanság csillant.
 - Hát ha adod alá a lovat, ez oda is vezethet. Hogy rád szálljon.
 Nem tudott megmoccanni, az újabb kérdés pedig nem segített a helyzeten.
 - Kornél, ne csináld már - mondta kelletlenül. Még mindig nem mert a szemébe nézni. - Azt hiheti a végén, hogy neked is tetszik. Mert hogy nem tetszik neked. - Erőt vett magán, hogy újra barátja vonásaira tévedjen a tekintete. Kellett minden mozzanat, hogy megerősítsék őt a feltételezésében. Megismételte magát, immár sokkal lassabban, nyomatékot adva ezzel szavainak. - Nem tetszik neked Szofi. Igaz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Szemei résnyire szűkültek, mintha képes lenne Kornél lelkébe látni, de az igazat megvallva ötlete sem volt, mit gondoljon. Legszívesebben már ő is nevetett volna kínjában. Hagyta, hogy barátja leelőzze őt, míg a választ mérlegelte. Kornél a barátja. Minek hazudna neki ilyesmit?
 - Oké - felelte kifejezéstelen arccal, tekintetét pedig a fiú hátába fúrta, ahogy lassú léptekkel indult tovább a lépcsőn. Most már tényleg jó lenne minél előbb lelépni innen.
 - Szuper. Akkor ezt megbeszéltük. - sóhajtotta, leginkább magát győzködve vele. Bárcsak ennyi lenne az egész. Beszél Szofival, ő azt fogja válaszolni, hogy Kornél nem is tetszik neki és mindenki boldog lesz. Igen. Ez remekül hanzik. És akkor minden visszakerül a helyére.
 Ha meg nem, akkor... akkor... Jószagú trolltakony, mibe keveredett már megint...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Izgulnia kellett volna s bár igaz, mozgatta zsigereit egyfajta izgatottság, de arcáról csak a lelkesedés volt leolvasható. Vonatra rángatta Kornélt már nagyon korán, egyrészt mert sietniük kellett (és mivel most sem merte használni a hopp-hálózatot, bele kellett ezt is kalkulálniuk az időbe), másrészt nem akarta, hogy az utolsó pillanatban valaki nyakoncsípje őket, hogy az igazolásuk, amivel kikérték magukat hétvégére nem éppen a legőszintébb engedély volt a szüleik részéről. Akkor az egész terve romba dőlt volna.
 - Csak azt remélem, hogy nem fogjuk megbánni - mondta halkan, amikor leszálltak az almádi állomásnál. Talán el is nyomta a hangját a mágusokból álló tömeg. Aznap ugyanis nemcsak ifjúsági futamokat tartottak, a profibb játékosok pedig egyértelműen több érdeklődőt vonzottak a Balaton partra.
 Rántott egyet a hátizsákján, ujjai pedig rászorítottak a Kométa nyelére, hogy véletlenül se ejtse el azt. Próbált kikeveredni a kavalkádból, s közben hátra-hátrapillantott, hogy barátját se veszítse el maga mellől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Utolsó edzése volt, a hétvégi versenye előtt. Már most mindent túlgondolt a kelleténél, de annyira, hogy észre sem vette először annak a színes madárseregletnek a jelenlétét, amely rátelepedett a lelátó magasabb pontjaira.
 Odaúton végig Rozinával beszélgetett, hiszen ő is idetartott. Aztán persze tervben volt, hogy majd a saját dolgával fogja elfoglalni magát, de az ismerős arcok így is sokat dobtak a kedélyén. Már az öltözőből csattogott ki a pályára, amikor felmérte a különös árnyékokat, amik a feje felett kezdtek körözni.
 - Mi lehet olyan érdekes nekik a pályán? - kérdezte Rozinától, amikor a közelébe ért. Ő még nem szállt fel, kezét tartotta a nap elé, hogy ne süssön a szemébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Kizökkentették a dicsérettel, elgondolkodva csippentette össze a felsőjét, hogy megnézze, egyáltalán mi van rajta, mert most is csak eszetlenül beletúrt a szekrényébe. A Montrose Magpies csapatának logója, egy szarka nézett vissza rá, mögötte a három kviddicskarikával.
 - Ó, igen. Köszönöm. - mondta vontatottan, mosolyt társítva mellé. Viszonozni akarta valamivel a bókot, így ő is jobban felmérte a lányt, de csak az arcáig jutott, már ott elidőzött a tekintete, többet is, mint kellett volna. Akkor tudatosult csak benne, hogy nem kéne inkább megszólalnia. Gyakran félreértik őt, amikor dicsérni próbál egy lányt. Pedig igazán szép vonásai voltak. Így csak egy halk nyögésre futotta neki, míg meg nem mentették a következő megjegyzéssel.
 - És tudtommal döghús sem, de szólj, ha van valami, amiről esetleg tudnom kéne - viccelődött ő is, cinkos vigyort villantva a másik felé.
 - Rég repültél, igaz? - kérdezett vissza bizalmaskodón, mert nem volt jellemző gyakorlott seprűlovastól ilyesfajta kérés. Meglepődött kissé, de tulajdonképpen nem bánta a dolgot. A választól függetlenül bólintott egyet, úgy fogta két lába közé a Kométát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

 Büszkélkedett magában egy sort, mert most először hallotta, hogy valaki ilyen jó véleménnyel van szeretett csapatáról. Az apja persze mindig piszkálta miatta, hogy könnyű dolog az esélyesnek szurkolni, de ezt ő mindig szakmai ártalomként fogta fel nála.
 Különös érzés volt az újonnan felismert párhuzam közte és Kornél között. Ő is szerette volna, ha Zalán ott lenne, amikor megint ráül egy abraxán hátára. Igaz, most a helyzet hozta úgy, hogy pont ő van jelen, attól még furcsa volt a gondolat. Éppen ezen agyalt, s fel sem tűnt neki, hogy a lány mosolya pont olyan sántának hatott, mint amikor ő bizonygatja mindenkinek, hogy rendben van. Talán máshogy viselkedett volna, ha ezt látja, helyette csak ennyit mondott:
 - Inkább gondoskodunk róla, hogy ne zuhanj le - kacsintott bátorítón, úgy rugaszkodott el a földtől. Próbált nem odafigyelni a madarakra, s talán könnyebb is lesz így, hogy figyelnie kell valakire.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Felmérte, Rozina mekkora távolságot próbál belőni kettejük közé s annak fényében szlalomozott egy darabig, mintha kényszerből lenne visszatartva és nem találna izgalmat ekkora sebességnél. Pedig korán sem volt így. Tartott attól, hogy ha mérné, megint egyre rosszabb és rosszabb köröket produkálna.
 Aztán jött az ominózus kérdés. Hitetlenkedő nevetést hallatott, amit könnyedén nyomott el a menetszél. Szerencsére gyorsan visszatért a lány önbizalma, de...
 - Biztos vagy benne? - kérdezte játékosan, s csak annyira lassított, hogy egy vonalba kerüljön a másikkal és értse, amit mond. - Nem akarom korán letörni a lelkesedésed.
 Nem válaszolt konkrétan, de a mozdulat, amivel a szemére tolta a védőszemüveget, felért egy igennel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Felbuzdulva a lány gyors rajtján ő is ráhasalt a seprűre, a Kométa pedig valósággal szárnyra kélt. Végre dolgozni kezdett benne az adrenalin, talán jót is tett, hogy volt ki ellen gyakorolnia, hiszen nem csak a szívdobogása gyorsult fel, de a reflexei s minden más érzéke élesedni kezdett, gondoskodva arról, hogy Zalánt végig a seprűn tartsák. Aprókat korrigált lábával, hogy a Rozina mögötti szélárnyékot a hasznára fordítsa, s könnyedén felhozza magát. Már csak egy manőver kellett, hogy előzhessen, amikor valami sötét folt húzott el mellette a periférián.
 Úgy döntött, hogy most vagy soha, így kitört a lány mellett a táv utolsó harmadában. Most nem számított más, nem szabad, hogy számítson, csak az előtte magasodó póznákra koncentrált, hogy közöttük átsüvítve átélhesse, amit legnagyobb reményei szerint szombaton is fog, amikor befut a célba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

A menetszél süvítésén, mely valósággal zene volt Zalán füleinek, más zajok próbáltak áthatolni, s úgy látszott, a rajta felülkerekedni készülő eufóriát is tompította.
 Célegyenes, ideért, mégsem volt valami rendben. Nem gyorsított már, felegyenesedve próbált nagyobb ívben fordulni, hogy megnézze, Rozina mennyivel maradt le, de ismét a látószögébe úszott valami. Homlokráncolva  rántotta odébb a seprűt, hogy rálátása nyíljon a lányra, mire a gyomra görcsbe rándult. Nem figyelt eléggé. Kit akar átverni, a versenyszellem elnyomta éberségének azt a felét, ami arra volt hivatott, hogy vigyázzon a másikra.
 Rozina ügyesen repült, de nem számolt a külső tényezőkkel... mert hogy ez, amit most látott... Őszintén. Kinek jutott volna eszébe?
 Nem válaszolt, csak megragadta a kartávolságban lévő karika póznáját, hogy élesebb ívvel kanyarodhasson vissza. Jobb ötlet híján elhatározta, hogy először megpróbálja valahogy kihozni a madársereglet sűrűjéből, utána ráérnek kitalálni a további teendőket.
 - Rozina, lefele! - kiabálta túl a szelet, hogy legyen fogalma a lánynak, milyen irányból érkezik. Csupán reménykedett abban, hogy megérti, mit kéne most tennie. Sőt, mi több: meg is meri csinálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nos... - akadt meg hirtelen, mert egy igencsak terebélyes asszony állta el az útját. Újra lendületet vett, hogy kikerülhesse és Kornél mellé állhasson ismét. - Több futam is van ma, ééés... sok más program. Talán láthatunk freestyle repülést is.
 Érezte, hogy ez az információ nem volt jó arra, hogy eloszlassa Kornél aggodalmát. Elvette a felé nyújtott üveget, de nem foglalkozott vele, hanem arra készült, hogy karon ragadja barátját és odavezesse az egyik bódéhoz, amire ki volt írva, hogy Információ. Udvarias mosollyal vett el egy térképet, majd állt odébb, hogy kibonthassa azt.
 - Itt vannak a kiábrándító bűbájok határai - magyarázta vontatottan, mert nem ez volt az elsődleges, amit keresett. - Itt a regisztrációs pont, itt meg mellette van egy vásár. Ott biztos találunk neked valamit, bár... - végigmérte Kornélt, úgy folytatta - bajusz kétlem, hogy lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Közvetlen a vízparton. Ahogy a többi verseny is - bólintott elégedetten, úgy hajtogatta össze szedett-vedetten a térképet. Már itt van. Nem akadályozhatja már senki sem abban, hogy próbára tegye magát.
 Sietve szegődött Kornél nyomába, amikor az megindult. Őszintén, nem volt még erre példa, hogy neki kell felzárkóznia hozzá, de idáig is eljutottak. Megmosolyogta a felismerést, s a kifejezés attól sem akart eltűnni arcáról, ahogy a vásár felhozatalát kezdték szemlélni.
 - Semmi vész, sosem árt frissíteni a ruhatárad. Mondjuk ezzel - mutatott egy királykéken virító sapka felé, amit nem volt rest egyből ráhúzni Kornél fejére. Csendben várta a reakciót, meg sem próbálva komolyságot erőltetni magára. - Na igen, és ezzel tökéletes lesz az összkép.
 Lekapott egy napszemüveget az egyik állványról, hogy kiegészítse az álruhát. A kiegészítő másodpercenként változtatta a színét, komplett szivárványt hányva viselője perifériájára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Száját húzta kissé, mert így már sokkal normálisabban festett.
 - Nem az igazi, de megteszi - felelte nagy csalódottan, majd megvárta, hogy fizethessenek és tovább haladhassanak.
 Az újra sűrűsödő emberáradatból arra következtetett, hogy épp a közelükben folyik valami bemutató. Nyakát nyújtogatta, s hamar meg is találta az érdeklődő tekintetek tárgyát. Egy lány lebegett pár méterrel a föld fölött kezében egy hulahop méretű fémkarikát szorongatva. A seprű márkáját, amin egyensúlyozott, nem ismerte fel, annyi színes szalaggal volt már körbetekerve. A lovasa egyszer csak elrugaszkodott róla, s hátraszaltót vetett úgy, hogy a karikán is sikerült átbújnia mindeközben. Rezzenéstelenül érte lába a seprű nyelét, onnan egyenesedett fel ismét kecsesen.
 Zalán szemei elkerekedtek és megbabonázva bámulta az akrobataszámot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

A versenyről visszatérve, mintha szellemként viselkedett volna. Arról nem is beszélve, hogy tanácstalan lett Benett bájitalos akciója után. Elveszettnek érezte kicsit magát és nem tudta eldönteni, melyik problémája megoldásának fusson neki újult erővel. Merthogy gondból sok volt, erőből viszont annál kevesebb. Fogyatkoztak a lehetőségei.
 Hangsúlyozta Kornélnak, hogy nem kerüli őt, de több időre van szüksége egyedül. Talán ezért is fogadta el Lafayette ajánlatát, hogy éjjel minél távolabb legyen a körletétől (nem mintha sok választása lett volna). Az órákra is sokszor egyedül járt el, vagy inkább Rami társaságát választotta. Ő legalább nem kérdezett.
 Füle megrezzent a neve hallatán, ahogy sporttáskával a vállán próbált utat találni a keleti szárny felé. Nem merte volna bevallani senkinek, de mostanában többször tévedt el a kelleténél. Lehet jobban járt volna, hogyha a csak a körlet edzőtermét használta volna. De ott nincs futógép...
 Zaklatottan forgatta fejét, hogy megtalálja a hang forrását, úgy tolatott vissza az erkélyre vezető ajtó felé.
 - Júlia? - kérdezte bizonytalanul. Tényleg ő szólt hozzá? Hiába, valamiért nehezére esett elhinni. Főleg amiatt, amit a neve után ejtett ki a száján. - Nem értem, honnan veszed, hogy... - kezdte óvatosan, miközben kezével az ajtófélfába markolt. Őszintén, ötlete sem volt, hogyan kellene befejeznie a mondatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Gyanakodva méregette a lány sziluettjét, amit még a délutáni sugarak formáltak meg körülötte. Kedvelte anno Júliát, kedves volt vele, de sosem tudta hova tenni. Mindig ott terpeszkedett valamiféle keserédes bizonytalanság a gyomrában, amikor beszélgetett vele. Most is ezt okozták a szavak, amivel leszólították, miközben ami azt követte, barátinak tűnt... legalábbis... valami olyasmi.
 - Igen, egy kicsit. Köszönöm? - a hangsúly már kérdéssé formálta a köszönetet, nem volt képes eldönteni, dícséretnek szánták-e, hogy már derekáig érne egy hegyi trollnak.
 - Ennek örülök - ragadta grabancon a témát és mosolyt erőltetett magára. Azért a fáradságtól beesett arc rontott kicsit az összképen. - Sikerült megtanulni jól kezelni a seprűdet? Ugye vigyázol rá?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

A mosoly olvadni kezdett, vonásai pedig fagyosan dermedtek komollyá. Ezek szerint nem hallotta rosszul.
 - Őszintén nem tudom, kire gondolsz - volt azért benne némi igazság. A legkézenfekvőbb elmélet vert gyökeret a fejében. - Azért létezik jobb olvasmány is az Edictumnál, remélem tudod - pillantott le jelentőségteljesen Júliára. Mégha a lábai könyörögtek is azért, hogy hátrálni kezdjen és tisztes távolságot lőjön be a lánytól. Nem lehetne egyszerűen csak itthagyni őt? Nem, ahhoz túl kíváncsivá tették. Mennyi pletykát képes mégis elhinni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Minden egyes eleme a listának egy újabb ráncot eredményezett Zalán homlokán, ahogy szemöldöke a magasba szökött. A pókerarc sosem volt erőssége. Pedig mit meg nem adott volna most érte.
 A nyakába zúdított információk meglehetősen mély vízbe sodorták. Persze, az Edictum nem akart anno leszállni Autumn-ról és róla, de az már régi történet. Mégha valakinek el is járt a szája arról, hogy tetszik neki egy lány, kinek jutna eszébe a középső Danvers testvér?
 Frusztrációjának egy halk szusszanással adott hangot, Júlia szembesítő szavai pedig arra késztették, hogy rászorítson a táskája pántjára.
 - Mi a fenéről beszélsz, Júlia?
 Ki van zárva, hogy arra az éjszakára értse. Rue bűbájt húzott az ajtóra, hogy ne hallhassák, ha kiabál álmában. És ha mégis, ha a falak nem lettek volna elég vastagok... mit kersett volna Danversék lakásán? Nem olyan lánynak gondolta, aki összeszűrné a levet Winterrel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Feszülten tekint körbe a folyosón, van-e esély, hogy bárki is hallja őket, de kíváncsi fülek híján nem volt hajnaldó egy tapontat sem mozdulni az erkély ajtajából. Tagadni akart mindent, de az egyenlő lett volna a beismeréssel, hogy tényleg ott töltött egy éjszakát abban a házban. Hiszen Júlia még mindig nem pontosított.
 Törékeny ambivalencia, talán ez írta le tökéletesen a véleményét most a vele szemben állóról. Sosem látta így viselkedni, még csak hírből sem hallotta, ezért állt többek között továbbra is megsemmisülten.
 - Nem csináltam semmi ilyesmit és kifejezetten örülnék, ha ezt itt és most abbahagynád. Nem hallhattál semmit, mert nem történt meg.
 El sem merte képzelni, mit reagálna Rue, ha efféle pletyka kélne szárnyra a kastély falai között. Okkal nem vallotta be neki és nem híresztelte másnak sem, hogy érez iránta.
 - Mit akarsz ezzel elérni pontosan? - kérdezte szárazon. Essenek túl ezen a beszélgetésen minél hamarabb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

A szavak nem csak a fejében vertek visszhangot, de a folyosón is. Júlia nem zavartatta magát a témával. Riadtan lépett beljebb az erkélyen és hajtotta be az ajtaját. A lány felé sietett és próbálta lepisszegni őt. Kezével határozottan akarta vállon fogni, hogy nyomatéka legyen a kérésének, de a csupasz vállakat észrevéve inkább visszahúzta a kezeit. Igen, tényleg arról az éjszakáról beszél. Most már biztos.
 Csend állt be, mert a válaszon gondolkodott. Semmi értelmes nem jutott eszébe. Maradt hát a klasszikus sztorinál, amivel nem teljesen hazudott és a levitások már úgy is tudtak róla. Bármit, csak ne keljenek szárnyra róluk alaptalan pletykák.
 - Rosszul alszom, oké? - szemei valósággal könyörögtek, hogy el is higgyék, amit mond. - És még szerencse, hogy nem neked kell azt elképzelned. Egyáltalán minek... - megbicsaklott a nyelve, hisz látszott, hogy nem kicsit zavarta a feltételezés, miszerint képtelen lenne megcsókolni egy lányt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Kezébe temette fél arcát, s úgy vette a levegőt, mintha képes lenne kinyerni belőle egy használati útmutatót Júliához. Most igencsak rászorult volna.
 - Egyáltalán minek beszélünk erről? Hogy pont ez érdekel téged? És pont most? Hónapok teltek el azóta. Nem értem, mondtam valami rosszat rólad, vagy csináltam olyasmit? Nem így szoktál viselkedni.
 Próbált ismét nyugalmat erőltetni magára. Csak túlságosan hirtelen támadták le a kérdéssel. Nincs miért kiakadni. Nincs valóságalapja sem... mármint tényleg nem... kéne, hogy legyen?
 - Mi lenne, ha... kiegyeznénk abban, hogy azt hiszel igaznak, amit csak szeretnél, csak... könyörgöm, ne add tovább senkinek. Nem akarom, hogy még több dolgot beszéljenek róla a háta mögött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Összeszorított ajkakkal nézett el a lány feje fölött a semmibe, lapos tekintettel, mivel minden erejével azon volt, hogy a kifejezés ne indítson el végeláthatatlan diskurzust a fejében. Mert lehet, hogy nem látszott, de ez is egy volt a problémák közül, ami foglalkoztatta... nos, még ha a sor legvégén is kapott jelenleg helyet.
 Megváltozott Júlia? Vagy a régi énje volt csupán kiemelkedő színészi alakítás? Vicces, hogy régen azt szerette volna, bárcsak őszintébb lenne vele. Visszakozni szeretne most már.
 - Őszintén kéne válaszolnom erre? - kérdezett vissza az utóbbira. - Nem ismerlek. A legtényszerűbb, amit tudok rólad, hogy kiszámíthatatlan vagy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

A hasonlata több sebből is vérzett, de a véleményét Júlia már abból kitalálhatta, hogy szimplán ránézett. Vagy tucatnyi apró, de felismerhető érzelem mozgatta a fiú vonásait: bizonytalanság, félsz, aggodalom, kíváncsiság, talán egy árnyalatnyi düh.
 - Akkor ne gyere így nekem a kérdéseiddel a semmiből. Merlinre... - szusszantotta fáradtan. Pedig még nem is volt edzeni.
 Annyira azért már ismerte, hogy tudja, ha ennél közelebb megy hozzá, akkor nem csak a szavak fogják kiégetni nála a biztosítékot. Még emlékezett a mozdulatra, mikor Júlia csak úgy lerántotta a fűbe magával. Nem akarta, hogy lássák rajta, mennyire zavarba tud jönni (bár ennél a pontnál már igazán mindegy volt), így inkább odalépett, ahol a lányt az elején találta: a korláthoz, hogy megtámaszkodhasson rajta.
 - Nem szégyellem - bökte oda tömören, de muszáj volt folytatnia, ha nem akarta, hogy tovább nyaggassák ostoba kérdésekkel. - Egyszerűen nincs olyan, hogy ő és én. Csak a barátom. - magyarázta fene tudja hányadjára, de magát nem tudta legbelül átverni. Szerette volna, ha mást tudna mondani, de ahhoz egyszerüsíteni kéne a kéttényezős egyenletet: el kéne mondania Autumn-nak, mit érez.
 - Nem úgy, mint neked Danvers, ha jól sejtem - fonta össze maga előtt karjait. Égkék íriszére borús szürkeség telepedett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Úgy látszott, ráférne Júliára némi felvilágosítás az emberi kapcsolatok szintjeiről. Vagy ő látta rosszul? Nem, tényleg ez volt a helyzet - nyilalt belé a felismerés. De lenne bármi haszna, ha ezt elkezdené magyarázni neki? Igen, meglepődött, amikor a lány átlépte egyik pillanatról a másikra a személyes határokat. Fizikálisan és verbálisan is. Most utóbbira volt ez ékes példa. Mindig csak őt kérdezte és alig mesélt magáról. Betört a védelmi falai közé, hogy a sajátját csak erősítse vele. Olyan dolgokról próbál vele társalogni, amiről a legjobb barátjának is nehezen beszélt. Nem volt jogosult arra, hogy ennyit tudjon róla. Ahhoz egy utat kéne megtennie, ahol nem vághatja le a kanyargós részeket.
 Nem látta értelmét, hogy szembesítse Júliát az általa hozott konklúzióval (persze, hogy ezt az információt is előnnyé kovácsolja?), így csak ingerülten bontotta ki összefont karjait, hogy megigazítsa a vállán a táskát.
 - Ne haragudj Júlia, de ez nem tartozik rád. - felelte kimérten. Tudta, hogy ez felért egy válasszal, de kivételesen nem a mögöttes tartalmon volt a hangsúly.
 Csendben várt pár másodpercet, hogy leülepedjen benne ez az egész, majd a magára erőltetett nyugalmat kihasználva visszalépett az ajtóhoz, hogy távozhasson.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Felzaklatta magát az utóbbi napokban. Persze közrejátszottak ehhez külső tényezők is. Az ominózus találkája után Júliával óvatosan válogatta meg, hova merészkedik a kastélyban. Nagyban kikerülte a helyeket, ahol szeme sarkából látott csillanni egy szőke tincset és ijedten fordított hátat, valahányszor észrevette Autumn-ot is. Kész csoda, hogy ilyen sokáig képes volt kerülni őt. Már hónapok teltek el azóta...
 Repüléstan után még nem akart visszaszaladni a nagyterembe, hisz ebédidő volt és minden számára nemkívánatos személy odacsődül. Vállon veregette Kornélt, hogy nemsokára utána megy, amikor már nem lesz akkora tömeg. Pillantásával megértést kért barátjától.
 Zalán példáját többen is követték, a kastély előtti rét élettel telinek tűnt. Neki nem erre volt most szüksége, így inkább megkísérelt elvonulni egy egyik fa árnyékába. Miután meggyőződött arról, hogy távol esik mindenkitől, megpróbálta körbejárni a hatalmas törzset, hogy egy kevésbé hepehupás felületre tudjon lezuttyanni. Ez a mozdulat eredményezte, hogy lába egy idegen táska pántjába akadt bele. Kishíján az egészet magával rántotta.