Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Szuper, akkor van miből kiindulnunk. Biciklizéskor ha egyedül ülsz a cuccon, akkor természetes, hogy figyelsz az egyensúlyodra. Viszont ha valaki más mögé ülsz fel, akkor a legjobbat azzal teszed, ha hagyod, hogy a kormánynál lévő korrigáljon. Nem rántasz a seprűn, nem dőlsz be, nem lóbálod a lábad - és akkor jól vagyunk.
 Lelkes mozdulattal rúgta el magát a földtől, de alig lebegtette egy méter magasságban a járgányt, hogy Rami könnyebben fel tudjon szállni mögé.
 - A könyvre meg vigyázz, mert kelleni fog, ha be kell azonosítani a madarat.
 Csendben várta, mit tesz a lány, de annyira szerette volna megmutatni neki a szebbik oldalát is a repülésnek, hogy igencsak bánta volna ha ezen a ponton visszatáncolna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Ez az év nem is lehetne ennél tragikusabb. Az utolsó LLG órán is bokáig kellett császkálniuk a trutyiban, amiről már lehetetlenség volt beazonosítani, hogy milyen lénytől is származik. Ramit bámulta sokszor, az ő lelkesedése az állatok iránt legalább képes volt néha mosolyt csalni az arcára az idő többi részében Kornél mellett ténfergett és arról egyezkedtek, hogy jó lenne még a vizsgák előtt lemenni egyszer Bogolyfalván körülnézni Korival úgy, ahogy karácsonykor tették. Ott kisebb az esélye, hogy összetalálkoznak a többi évfolyamtársukkal.
 Azóta az átváltoztatástan utáni műsor miatt már nem csak Mankáék dugják össze a fejüket mögötte, hanem jószerével mindenki. Grace irányába azóta sem mert nézni, mert félt attól, hogy zavarában egyszer csak beájul.
 Monoton mozdulattal rúgta le magáról fél pár gumicsizmáját, hogy egy késsel kivakarhassa belőle a mocskot, ami miatt már sántított az óra utolsó tíz percében, olyan púpos volt. Ilyen állapotban mégsem illene itthagyni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

 Érezte még mindig, hogy bámulják, csak szabaduljon innen mielőbb. Karja kissé megemelkedett, mikor megszólítótták, mert egy ideje már mindenki közeledéséből rosszat sejtett. Nem alaptalanul. Most is olyan kérdést szegeztek neki, amitől fájdalmas grimaszba húzódtak arcizmai. Merlinre, már Jacob is?
 - Nem tudom, éppen mi a zsánerem az Edictum szerint - morogta egyhangúan, a kelleténél jobban elmerülve a gané kapargatásában. - Ha Kornélra gondolsz, akkor nem. Ha fülest kaptál a következő lejárató cikkemhez, akkor arra a válaszom meg az, hogy senkinek semmi köze hozzá.
 Nem volt jellemző rá, hogy így viselkedik. De talán elég volt, ha mások azt hitték, csupán keveset alszik. Most is karikás volt a szeme, hiszen már mindennaposak a rémálmok. Azt már senkinek nem kellett tudnia, hogy amikor éppen nem aludt, Autumn járt a fejében és mindaz, amit tett abban az üres teremben. Ajkát kelletlenül beharapta, mert önkéntelen akart feltörni belőle még valami rosszmájú megjegyzés, de sikerült visszafognia magát. Jacobbal sosem volt semmi gondja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Olyan erővel rántott a kezén, hogy kiesett a kés belőle. Mi baja van ennek a gyereknek? Homlokráncolva fordult élből Jacob felé, annyira lendületesen, hogy talán fenyegetőnek is tűnhetett.
 - Nem ill... Jacob, mi a fenéről magyarázol?
 Kattogtak a fogaskerekek, kutatott az emlékeiben, kire célozhatott... vagy inkább kikre. Férfimód a szoftver a fejében csak system errort és üres mappákat talált. Ingerülten fújtatott egyet, amikor a legésszerűbb megoldást legózta össze abból, amiből lehetett: a fiú navinés.
 - Szerintem félreérted, Ramival csak barátok vagyunk. Egyszer vittem el csak repülni magammal, és az sem volt... randi, vagy ilyesmi. - Felegyenesedett és hatalmasakat pislogott a randi szó abszurdumán, kiváltképp mert Ramival volt összefüggésben. És mert ez a kettő az ő szájából hangzott el így együtt. - Ne tedd többesszámba a lányokat, mert ez így nem igaz. Sajnálom, ha annak tűnt.
 Utóbbit komolyan gondolta, bár feszült tartása és ideges pillantása félreérthető lehetett a másiknak. Közben valaki megkocogtatta Zalán vállát, s amikor kiderült, ki tette, a fiúból akartalan szakadt ki egy rövid, de sokatmondó nyögés.
 - Ezt elejtetted. - duruzsolta Manka tágra nyílt szemekkel, fülig vörös arccal s odanyújtotta neki a földre hullott kést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

- Na jó, ebből elég - szót sem pazarolva Mankára ellépett tőle és karon ragadta a navinést. Egyik lábán volt csak csizma, de ez volt jelenleg a legkisebb gondja. És még az hitte, Autumn képes a legnagyobb hülyét csinálni belőle az osztály előtt.
 Meglátszott az a három év, amit a szfinx edzőtermében töltött, mert a szorítása most már igencsak emberesnek volt mondható. Minél előbb el akarta rángatni a fiút a többi harmadikas elől. A magánélete - még mindig! - nem tartozik másokra.
 - Tündértakony van a füledben, hogy nem hallasz rendesen? - legszívesebben megrázta volna Jacobot, de még volt annyi esze, hogy elengedje őt, így csupán két villámokat szóró szemmel és halántékára szorított ujjakkal jelezte, hogy most nem okos dolog szórakozni vele. Kimerült volt, minek kell még ilyesmivel is nyaggatni őt?
 - Kérdezd meg őket személyesen, ha nem hiszed el nekem, használj veritaszérumot, mit bánom én, de vésd már az eszedbe, hogy senkivel nem feküdtem le! Senkivel nem járok, senkivel nem... nem randiztam még... - A végére elhalkult a hangja és inkább hangzott szégyenletesnek a beismerés, mint dühösnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Ha a nyélbe kapaszkodsz, akkor tényleg az lesz amit mondtam, rángatni fogod és fix, hogy belerepülünk valamibe - okította mosolyogva a lányt. Megvárta, hogy mgértse, mire gondolt, majd lendületet vett a Kométával, hogy otthagyják a diákzsibongást maguk mögött.
 Miközben növelte a sebességet, figyelte Ramóna testbeszédét, hogy mikor számít ez már neki "túl gyorsnak". Rátekintett egy gyors pillantással a karórájára, hogy megnézze, mennyi idejük maradt a szünetből, s mikor kéne visszaindulniuk.
 Nagy ívben kerülte ki az első utukba kerülő tornyot, utána szép lassan belőtte a fő irányt: a csillagvizsgáló felé.
 - Minden rendben ott hátul? - kérdezte fejét oldalra fordítva, hogy perifériából rálessen a kis unikornisra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Elborzadva dőlt hátra kissé a feltételezéstől. Az eddig felsoroltak még úgy ahogy pletykára adtak okot, de hogy Kori... Nem, persze hogy nincsenek együtt. Hisz még karácsonykor egy másik fiúnak vett ajándékot, úgy beszélt neki róla, mintha szerelmi bájitalt nyakalt volna előtte. Arról nem is beszélve, hogy Zalánnak soha eszébe nem jutott úgy nézni a lányra, mint akit elhívhatna randira. Persze, csinos volt, de ez rengeteg diáktársára igaz volt, a kinézetük nem egyenlő egy felhívással keringőre.
 Száját húzta el kelletlenül, mert Jacob felismerése még kínosabbnak érződött, mint az, hogy az előbb mérgesen pattogott neki az erkölcsökről és az illemről magyarázva. Mély sóhaj hagyta el a száját, mielőtt megszólalt, bár még mindig csípte a csőrét az iménti cirkusz.
 - Semmi gáz. Minden srácra ilyen hatással tudnak lenni. - tárta szét egy pillanatra kezeit, majd esetlenül csapta vissza lábszárának őket. - Az egyik percben még eszednél vagy, a másikban meg csak egy meglágyult grifftojást találsz a helyén.
 Ügyefogyottan toporgott a fűben, mikor késztetést érzett arra, hogy elhúzzon innen. Két lépés után visszafordult, de ahelyett, hogy elköszönt volna:
 - De még egy ilyen hiszti és felkötözlek a csillagvizsgáló torony tetejére. Te pedig! - mutatott türelmét vesztve Manka felé. - Szállj le rólam végre! Nem fog megtörténni soha, értve voltam? - Azzal lendítette pálcáját, hogy magához bűvölje a cipőit és elvánszoroghasson lemosni magáról a trágyaszagot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

 Nem életbiztosítás. Prüszkölve tört fel belőle az apró nevetés. Igen, valóban emlékezett ilyesmire. Annyira naiv volt, hogy eszetlenül kereste folyton Autumn társaságát és csak a jót remélte tőle, mígnem hajlamos lett megfeledkezni valamiről: ennél könnyebb nem lesz az élete mellette.
 - Ez üres ígéret, ezt pedig te tudod. Nem leszel képes elviselni, hogy... eddig sem tudtad elviselni, hogy valami változott. Hogy én változtam. Minden áron tudni akarod majd, hogy miért és akkor megint tőlünk fog zengeni az egész iskola.
 Fülét megütötte megint a sírás, vagy valami ahhoz hasonló hang. Megijesztette a tudat, hogy megríkatta. Na és most mit csináljon? Hitetlenül bámulta a plafont, mintha oda lenne írva, mi a teendő ilyenkor, de súgógép híján - és mert jobb ötlete tényleg nem volt - ő is az ajtó felé indult.
 Talán az a kilátás, hogy ez a mosolyszünet végleges lesz, vagy Rue ismerős parfüme, ami megint megtalálta, vagy csupán a dac, amit még Júlia hergelése váltott ki belőle, nem tudni, de valamely ok folytán a józan ész integetve távozott Zalán fejéből, hogy szabad kezével megfodítsa a vállánál fogva Autumn-ot és lehajoljon hozzá.
 Ábrándozott erről sokszor, de nem igazán így képzelte el az első csókját. A sürgető diáksereg zaját az ajtó túloldalán, az ujjait égető platánpálcával, s hogy a lány, akivel megteszi, sír. Miatta. És nem a boldogságtól. Szép munka, mondhatom.
 Nem volt magánál, olyan gyorsan vert a szíve, és ha tudta volna, hogy ilyen nehéz leállnia, bele sem kezdett volna. Elnyíló ajkával készült elmélyíteni a csókot, de akkor fogta fel, hogy ez nem csak valami ábránd, itt ketten vannak, szemben vele Autumn hús-vér valójában. Félbeszakította a mozdulatot, de látható volt abból a remegő sóhajból rajta, hogy bánja. Őszinteséget akart. Valamit muszáj volt felmutatnia. Mindeközben rettegett a reakciótól, hisz sejtette mi lesz az. Nem is merte megvárni. A kék vihar elszakadt a zöld pillantástól, kattant a zár, és már azt sem tudta merre kéne most mennie, csak abban volt biztos, hogy el innen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

 Ha össze kéne számolnia, hány emberrel veszett össze idén, meglepően hosszú lenne a lista. Az ő hibája volna? A kialvatlanság? Vagy elfáradt abban, hogy sosem érezte nyeregben magát, akármi volt is a helyzet? Mindig csak tűrte és hagyta, hogy a körülmények rángassák ide-oda az érzelmi hullámvasúton mint valami ócska rongybabát.
 Hajnalban úgy ment le a pályára, hogy sántított. Fantomfájdalom, hátramaradt az álomból. Egyre gyakoribb. Kit érdekel, azért van itt, hogy felejtsen. Mindent, ami később nyomasztani fogja úgyis a nap folyamán.
 A karikák között szalomozott már Merlin tudja mióta. Csak akkor hagyta abba, amikor szédülni kezdett, először azt is hitte, a képzelete játszik vele, amikor meglátta a pálya felé közeledő alakot. Feszült szusszantás hagyta el ajkait, majd visszacsapta kékjeire a védőszemüveget, hogy újabb kört tegyen meg. Nem akart beszélgetni. Úgyis tudta, mi lesz a vége.
 Keze izzadni kezdett a tudattól, hogy bámulják. Csak hagyják annyiban az egészet! Megtörtént, kész. Legalább már nem gyötörte a bizonytalanság, milyen lenne ha...
 Lelassított, amikor elhaladt mellette, de nem akart megállni még akkor sem, amikor hozzászóltak. Lomha tempóval kezdett el körözni a lány feje fölött, egyik lábát úgy lóbálva, mintha az égegyadta világon semmi gondja nem lenne azzal, hogy Autumn ismét a közelében van. Csendben engedte, hogy folytassa.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nem éppen erre számított. Egyrészt sokkal nyugodtabban jöttek tőle a szavak, mint ahogy az megszokott volt tőle. Sokkal szebben festett ilyenkor, amikor kinyílt neki. Tucatnyi árnyalatban tetszelgő krizantém; kár, hogy szinte csak olyankor virágzik, mikor a fagy mardossa már az embert és vihar próbálja magával sodorni.
 Próbált lépést tartani a történettel, amiről már kitalálta, hogy ugyanaz, amit még tavaly említett neki a lány. Nem lett jó vége. Szuper, mégis mit akar ebből kihozni?
 Megkerülte már egyszer, s pont akkor ért körbe, mikor a fogadás-rész jött. Hirtelenjében fékezett a Kométával, mert félő volt, hogy különben elveszti az irányítást felette. Feltolta a homlokára a szemüveget, mintha attól, hogy újra kiszélesedett a látókör a perifériáján, beszéd is jönne a szájára. Többször tört fel valami nyögésszerű a torkán, de nem volt elég erős ahhoz, hogy elvegye Autumntól a szót, pedig már kezével is jelezte, hogy szünetet kér. Tényleg sok infó volt ez neki így egyszerre.
 - Nézd, én nem kértem semmit sem tőled, ez nem... Csak meg akartam értetni veled, miért nem mertem beszélni veled. Pontosan tudom, hogy ennél többre - mély levegőt vett, mert nem akarta beismerni - nem számíthatok. Oké, nem mondom, hogy nem... játszottam el a gondolattal. Mármint nem azon, hogy megf... szóval gondolkodtam, hogy mi lenne, ha...
 Ügyefogyottan lóbálta a lábát, mert kínosan érezte magát. Megint tanácstalanság fojtogatta és abban sem volt biztos, hogy érthető volt mindaz, ami most előtört belőle.
 - Nyugodtan mondhattad volna, hogy túl fiatal vagyok. Azt már megszoktam. Vagy hogy egyáltalán nem érzel úgy. Jobban hangzik, mint ez a történet, amit értékelek, hogy elmeséltél, de csak akkor lenne értelme, ha... te is akarnál valamit.
 Homlokát ráncolta a vázlatos levezetéstől, ami abban a pillanatban kristályosodott ki előtte teljesen. Annyira elvesztette már a koncentrációt a seprű felett, hogy az időközben lejjebb ereszkedett, szinte már leért a lába. Kérdőn nézett Autumn-ra, hogy igazolja-e vagy cáfolja az elméletét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

 Szemei elkerekedtek Autumn szavaitól. Őszinte volt, ez biztos. Ennyire még sosem volt az, hisz olyan nehéz volt beszélnie, rá se mert nézni. Kellemetlen igazság volt, ami Zalán szívét is mardosta, hisz ő meg nem akarta elhinni. Mintha minden, amit idáig Kornél mondott volna, azt most elismernék neki. Nem, ezt nem lehet, ne most...
 - Jobban szeretni. - Jobban csak akkor lehet valamit, ha már van mit jobban csinálni. De úgy még mindig nem mondta ki. - Ezt vehetem válasznak? - kérdezte óvatosan. Arra sosem gondolt, hogy ez létezhet mint opció.
 - Nem, nem ezt akartam elérni ezzel. Ne mondj ilyet, kérlek. - kezdett bele riadtan. Egy sorral lejjebb állt Autumn-hoz képest, de most letámasztotta a Kométát, hogy közelebb hajolhasson hozzá.
 - Te nem hallod, miket beszélsz. Mivel mutathatom ki, hogy törődöm veled, ha nem azzal, hogy megpróbálok ott lenni melletted, ha szükséged van rám? Ha nemet mondok, veszekszünk és eltávolodsz tőlem, ahogy most is történt. Ha meg igent mondok, akkor az a gond? - megtámaszkodott a padsorban, amin Autumn ült, hogy másik kezével lágyan megcirógassa a lány arcát. Csinált ilyet korábban is, de most már biztosan tudta, hogy tökéletesen tükrözi a mozdulat, mit érez.
 - Csak mondd azt, hogy képtelen vagy úgy gondolni rám. De úgy, hogy el is higgyem. Mert akkor ezt tudjuk úgy folytatni, ahogy eddig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Én nem érzem úgy, hogy kihasználnál - vágta rá gyorsan, de már sokkal halkabban, hisz közelebb volt hozzá. Nem mondott igazat, legalább is nem teljesen. - Te pedig most mondod, hogy nem akarsz rosszat nekem. Oda tudnánk erre figyelni.
 Mosolya kissé alábbhagyott, ahogy elhúzták a kezét. Mozdítani akarta, de nem volt mersze. Megint azon a mentális aknamezőn találta magát, mint annyiszor előtte. Állta a lány pillantását, de azok a szemek nem hagyták neki, hogy felfogja a szavakat, amiket most hozzá intéztek.
 - Ha én döntenék, akkor fenntartom a harmadik opciót. Tőled függ csak, hogy mit éreztél akkor. Mert erről nem mondtál semmit. - Szabad kéz híján közelebb hajolt, hogy ajkaival szántson lágyan végig Autumn arcának élén. Józan ésszel rendesen kiosztotta volna magát, hogy van ehhez mersze, de idáig nem számolt az olyan dolgokkal, mint például a hormonok. Mert amióta ennek létezésére ráébresztették, megért logikát szorítani azok közé a gondolatok közé, amik egyre többször kötötték le a figyelmét. Befogadta a lány illatát, hagyta hogy elszédítse. Hiányzott neki. Merlinre, mennyi mindent másképp csinálna, ha újra megtehetné. De miért ne tehetné?
 Leheletnyi teret adott arcuknak egymás között, és pár másodpercet, ha szavakat akart a másik pazarolni kifogásokra. Utána csak bevállalta újból a zuhanórepülést az ismeretlenbe, hátha most a szél magához öleli. Vagy eltasztítja. Korábban túl hamar húzta fel a seprűt, de ahhoz épp elég volt, hogy a teste ismét az adrenalinért sóvárogjon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

 Beleborzongott, ahogy a nevét mondták, azzal a kis apró akcentussal, ahogy képtelen volt az á-t úgy nyújtani, ahogy szokás lenne a magyaroknál. Nem mindig csinálta így, s ha mégis, nem szokott feltűnni neki alapjáraton, de most érzékenyebb lett az apró részletekre.
 Újra ott találta magát abban a helyzetben. Vert a szíve, de most jobban mozgatta az izgatottság, mint a félelem vagy a düh. Na és persze a kíváncsiság. Érezte, hogy nem lesz könnyű őszinteséget kicsikarnia Rue-ból, de egyvalami nem hagyta nyugodni azóta az eset óta. Ajka nyílt el megint, próbálta táncra hívni Autumn-ét, s amikor elszakadtak tőle, úgy érezte, mintha egy fontos részétől fosztották volna meg. Keserűen kapott levegő után, de nem érződött éltetőnek most az oxigén. Sokkal inkább fojtogatta a tudat, hogy tényleg  ellökték őt.
 Már-már könyörögve nézett rá, hogy mondjon végre igazat, mert ez nem lehet az. Nem így vezette volna fel akkor az egészet. Nem hagyta volna, hogy egy pillanatig is azt higgye, lehet belőle valami, hogy megint megtegye, ezt nem...
 - Sajnálom - suttogta riadtan, fejét pedig lehajtotta, hogy kitisztulhasson kicsit a feje. - Ne haragudj. Csak biztosan akartam... Soha nem erőltetnék rád semmit, ugye tudod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

 Kezét óvatosan húzta ki Autumn-éból, hogy ne értse félre a mozdulatot és lásson bele újabb próbálkozást, majd lassan szája elé emelte, végigsimított rajta, mintha ezzel eltörölhetné az egész emlékét. Hallgatnia kellett volna elsőre rá. Hallgatnia kellett volna Kornélra. Saját magára is. Bűntudattal telve roskadt a lány előtti padsorba, könyökével a térdére támaszkodott, úgy hallhatta végig, mit mondanak neki.
 - Meg akarom próbálni. Csak ha nem érzed kényelmetlennek. Vagy furának - motyogta az üres pályát bámulva, fejéről pedig lassan húzta le a szemüveget, mintha csupán az és nem a termérdek gondolat feszítené belülről a fejét. - Nehéz volt ez az év nélküled.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Kezeivel nyúzta arcát még egy darabig, hátha segít neki felébredni. Tisztábban gondolkodni. De hogy tudott volna, ha egyszer még mindig őt érezte az ujjai alatt.  És annyi mindent képzelt hozzá, amit még nem érinthetett. Nem csókolhatott. Soha nem is lesz szabad neki. Ha legalább engednék álmodni róla, de még azt sem lehet.
 - Tudom - jegyezte meg csendesen. Arcán kesernyés mosoly bújkált. - Danvers könyvet fal ebéd helyett. Akkor volt fura, amikor nem azzal foglalkoztál.
 Légzése nehézzé vált, ahogy befogadta a hangját. Tényleg muszáj lesz megszoknia. Hogy egyszerre szeret mellette lenni és egyszerre fájdalmas. Nem mert még hátrafordulni, de figyelmesen fülelt.
 - Nem fair, hogy nélkülem csináltál ilyeneket - jegyezte meg tréfásan. - Ebben még én is benne lettem volna. Legalábbis jobb elfoglaltságnak hangzik, mint amiket én csináltam idén. - Hátrakönyökölt, hogy az eget kémlelhesse és visszaemlékezzen, mi minden történt vele mostanában. - Velem mindenki csak hisztériázott és balhézott. De képzeld...
 Most hátrafordult, s szemében valami merész csillant. Előhúzta övéből a pálcát, meglengette kissé Rue előtt, majd suttogva ejtette ki az első varázsigét, ami eszébe jutott.
 - Orchidessis.
 Pillantása büszke volt, s örült, hogy végre ura a varázspálcának. Szirmok kezdtek Autumn vállára hullani, pont ugyanolyan pompázatosak, amilyeneket még Amélia bűvölt neki a párbajteremben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Már minden ismert szitokszót a szájára vett, annyi könyvet próbált elcipelni. Lehetetlenség volt úgy befordulnia a sarkokon, vagy úgy felmennie egy lépcsősoron, hogy ne ejtsen el párat közülük. De muszáj volt. Egész évben elhanyagolta a tanulást és az első szégyenletes vizsgája után kellett rájönnie, hogy nem lesz ez így jó. Rue is megszólta érte, Kornél még annál is csúnyábban nézett, hiszen mindketten tudták, hogy a seprűje lesz lassan már a tét ezért. És akkor vége van. Hogy fog versenyekre járni, ha a szülei elveszik tőle?
 Kivételesen még időben volt, kivételesen nem edzésről jött, kivételesen nem akadt bele egy prefektusba sem... De szokásosan megakadt a körlete felé menet.
 - Téged meg mi lelt? - pillantott le a szipogó hangokat megneszelve. Felismerte évfolyamtársát, de ennél többet nem nagyon tudott Rómeóról, csak hogy Eridonos és eléggé magának valónak tűnt. Főleg most, ahogy ott gubbasztott a földön. Zalán magához hűen le is ejtette a sárkánytangoz kellő olvasmányok közül kettőt is, ahogy lefékezett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Fáradt volt, talán ezért is nézett ki úgy, mint akit nem hatott meg, hogy megint elejtett valamit. Kifejezéstelen arccal méregette Rómeót, amíg fejben próbálta hova tenni a szituációt. Nem akart kilencedjére is lehajolni, így egyik alkarjára tornyozza fel az olvasnivalókat - inkább kínzóeszközöket már -, hogy pálcájával kibűvölje az eridonos kezéből az elpottyantott rakományt. Egészen varázsló kinézetét keltette már, annyit könnyített az életén, hogy sikerült betörni a főnixtollat.
 Félig szabad kezébe fogta a könyvet, hogy megnézze, mivel kente össze a srác. Homlokát ráncolta gyanakodva, úgy fordította a fiú felé az előlapot.
 - Feltételezem a tiéd - szökött kérdőn magasba egyik szemöldöke, mint aki magyarázatot vár. Pár évvel ezelőtt még azt mondták rá, hogy mennyire kedves és empatikus, de mintha minden éjszaka lemorzsolt volna egy darabot a régi énjéből. Most is odafigyelt másokra, nem arról volt szó, inkább... Szigorral fűszerezte az egészet, egyfajta védfalként használva, hiszen annyiszor fordult már elő, hogy a közvetlenségét mindezek híján kihasználták és ellene fordították. - Szeretnéd elmondani, mitől tocsogsz vérben? Van egy vámpírunk a kastélyban?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Szólalna meg ismét, de a srác hajthatatlansága először egy fáradt szóhajt szakít fel belőle és egy plafonra meredő tekintetet.
 - És az orrod... - próbálta motiválni válaszadásra, hogy befejezze a mondatot. - Falnak mentél? Elestél? Szent szalamandra, te is le szoktad fejelni a jóslástanterem ajtókeretét? - fordult arca fájdalmas grimaszba. Még Korinak is hajolnia kellett kissé, amikor órára mennek, nemhogy neki ezzel a magassággal.
 - Csodálatos - szűrődött elő belőle az irónia, ahogy felé hajoltak. - Gyengélkedő? - toldotta meg még egy kérdéssel az előbbiek sorát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

 Olyan válaszra készült, ami tényleg nevettségesen fog hatni, de ez... Ajkát harapta be, amíg gondolkodni próbált. Hisz ez a gyerek majdnem akkora termetű mint ő, ha nem nagyobb. Kinek lenne kedve ujjat húzni vele? Nála még Augustine szekálása is visszafogottabb lett idén, talán épp ezért. Vagy talán csak nem érinti Zalánt már olyan mélyen, mint annak idején. Ki tudja, mi az igazság.
 - Miért verne össze téged bárki? - Téged miért vertek össze anno? Hogy lehet kérdezni ilyen böszmeséget?! - Úgy értem, hogy... Adtál neki bármi okot rá?
 Arra, hogy gyógyítsa meg ő, nem mert még válaszolni. Ügyes volt már a bűbájokkal, de testre ható varázslatokkal még nem igazán kísérletezett, hogy teljes önbizalommal vállalja az ilyen kéréseket. Óvatosan tette le helyette a folyosó fala mellé a könyveit, majd előhalászott egy zsebkendőt, hogy átnyújtsa Rómeónak, addig se vérezzen össze mindent.
 - Nem olyannak nézel ki, mint aki nem tudja megvédeni magát. Vagy Csiki még szarabbul néz ki? - szusszantotta orra alatt

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

 Fáradt mosollyal legyintett a kísértetház ötletére, mindketten tudták, hogy maguktól nem pazarolnák ilyenre az idejüket. Elgondolkodva figyelte inkább, hogyan sikerült mosolyt bűvölnie Autumn arcára, talán kicsit sokáig is nézte. Észbekapva inkább előrefordult, úgy felelt.
 - Hát... én voltam... Lehet, hogy ellógtam egy versenyre. De nem nyertem meg. Úgyhogy szünetben újrapróbáljuk. Ez volt az unokatesóm első éve itt, arról meg inkább nem akarok nyilatkozni, mennyire könnyített ez az életemen. Sokat mondogatja amúgy, hogy meg akar ismerni téged. Majd vigyázz vele, sokat kérdez és még többet beszél. Meg ne lepődj meg, mert eléggé reménykedett abban, hogy mi... Szóval igen.
 Elhallgatott, mert nem tudta, szabad-e még beszélnie erről. Vagy úgy egyáltalán. De mikor beszéljenek róla, ha nem most? Könyökével ismét a térdére támaszkodott, ujjai esetlenül babráltak a pálcával.
 - Sajnálom. Ha kínosan érintett. Ígérem, hogy próbálkozni fogok, csak nem tudom egyszerűen, mi az, ami már túlmegy a határon. Hogy csináltam-e olyat régebben is. Például barátként tényleg nem hívhatlak el csak úgy sétálni? Vagy bárhova a kastélyon kívül, mert randinak gondolod? Oké, talán ezek után már én is annak gondolnám - motyogta elhalkulva, majd aggódva fűzte hozzá. - Kérlek nyugtass meg, hogy nem azért volt ez az egész, mert rosszul csókolok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Halványan bólintott Szofi nevére, de nem akart jobban belemenni a témába. Főképp, hogy utána már teljesen más kötötte le a gondolatait: Autumn érintése. Így próbáljon megnyugodni? Tényleg okosabb volt tartani idáig tőle a távolságot, ha innentől kezdve ennyire nehéz lesz mederben tartani az érzést.
 Ha mindketten elfogadjuk. Itt csak neki van mit elfogadni, Rue meg bizalmat szavazott neki érte.
 - Ne folyatsd - emelte fel gyorsan a kezét, mellé pedig fejét rázta, mielőtt még több olyan dolgot mond, amitől beindul a fantáziája. Igazából már ez is elég volt ahhoz, hogy elképzelje ezt a beszélgetést egy egészen más kimenetellel. Következmény nélkül, egymásba feledkezve.
 - Aha... - sóhajtotta elnehezült légzéssel, hangja kissé meg is emelkedett mellé. Nem mert most sem ránézni. - Jók vagyunk.
 Te hazug szerencsétlen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Próbálta kihasználni a Rue-val töltött minőségi időt és imádkozott, hogy ne terelődjön az álmaira a szó. A 'Bevalljuk az érzelmeinket' című magánszámával szerencsére mindkettejük gondolatát el tudta erről terelni. Kérdés, hogy meddig. Most inkább a lány szavaira koncentrált, ami kétszer annyi erőfeszítésébe került, mint anno. Éppen Autumn kalácsából próbált sunyi módon törni egy darabot magának, de a falat félúton megállt a szája felé. Elkerekedett szemekkel sandított oldalra, hogy biztosan jól hallotta-e Júlia nevét.
 - Hát azt elhiszem, hogy furcsa volt - hebegte riadtan, miközben azt a kis darabot is félbetörte az ujjai közt. - Az illatod? Szóval... ezzel indokolta csak? Hogy nem ismeri fel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Várta, mikor hangzik el a saját neve is, készült a lecseszésre, de meglepő módon ez nem történt meg. Vállait kissé felhúzta, úgy hallgatta tovább a beszámolót. Fogalma sincs, honnan vette Júlia a bátorságot, hogy előrukkoljon egy ilyen húzással. Azt hiszi, hogy így elnézőbb lesz vele a tündérpor miatt? De hisz nem is kereste azóta, hogy ezt elmondja neki!
 - És? Elárultad végül neki, mi az? Ugye nem volt veled bunkó vagy ilyesmi? - aggodalmat tükrözött az arcára kiülő kifejezés. Már nem is teljesen a lebukás miatt, inkább mert nem szerette volna, ha az a minden lében kanál Júlia tovább bonyolítana bármit is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Csak nekem tartott három évig rájönni, hogy a lány nem normális? Erre inkább ne válaszolj - tette hozzá gyorsan, mielőtt még sorolni kezdenék neki, mit nem fogott még fel három év távlatában és viccet csinálnak belőle.
 - Pár hónapja beszéltem vele, mert... szóval akkor tudtam meg, hogy jár hozzátok. Mert hallott engem. Aznap este. És azt hitte, hogy te és én... Hogy mi... Hogy lefeküdtünk.
 Inkább a szájába tömte a falatot, csak hogy ne kelljen többet beszélnie erről. Így is tiszta vörös volt már az arca.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

- Értem - nyögte megenyhülve, hisz a fiú mondata telibetalált. Ő szajkózta mindig, hogy verekedni alantas dolog egy varázslónak, ostobaság elvárni bárkitől is, hogy puszta erővel védje meg magát. Joggal szegezhetnék akkor neki a kérdést, hogy miért pazarolta annyi idejét az edzőteremben, ha ezt vallja. Nos, azért, mert... akkoriban, amikor elkezdte, egy egyszerű pajzsbűbájt sem volt képes előcsiholni a pálcájából.
 - Ne hülyéskedj, szépen visszamész a körletedbe, addig meg... Na, gyerünk, indulás - lökött egyet emberesen Rómeó vállán, még mielőtt visszaült volna, hogy irányt adjon neki. A fene fogja itthagyni a folyosón. - Minek kéne szólnom? Hogy valaki bántott téged? Ne legyél ostoba. Majd legjözelebb jól odasózol Csikinek pálcával, amikor nem latja senki és majd egyből elmegy a kedve, hogy szarozzon veled. Biztos ismersz valami pofás rontást - próbálta bátorítani kicsit.
 Nos, ha Zalán nem aludta volna át a bűbájtan vagy az SVK órák zömét, akkor tisztában lett volna vele, hogy nem ő volt az egyetlen az évfolyamukban, aki kétbalkezesen bánt a pálcájával. De sajnos nem ez volt a helyzet. Így különösebb aggodalom nélkül kapta fel újra a könyvkupacot, hogy ismételten magára vállalja a prefektusi szerepet, amit manapság úgy érezte, egyre többen kezdtek félvállról venni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Feszült pislogással konstatálta, hogy ez a feltételezés Rue-t egészen máshogy érintette. Újabb késdöfés volt ez belé, hogy a lány nem úgy gondol rá, hogy akár csak egy gondolatot is pazaroljon a dologra. Tudta, hol a helye, de ez nem jelentette azt, hogy az érzés eltűnt volna. Csupán kénytelen volt elzárni azt, lehetőleg minél mélyebbre. Jobban, mint eddig tette.
 - Legalább ne vennéd ennyire félvállról - motyogta elhaló hangon, sarkával pedig alig észrevehetően, de idegesen kezdett kopogni a padlón. Csak hangot akart adni annak, hogy neki ez teljesen más jelentéssel bírt, de több szót nem érdemelt. Inkább próbálta minden figyelmét az azt követő témába fektetni, mert nem szerette volna Autumn kedvét elrontani. Ha már a sajátját sikerült Júliának tönkrevágni percek alatt.
 - Ez szuperül hangzik. Legalább feltöltődsz kicsit. Remélem, jót fog tenni, ha már... - ha már olyan rossz emlékekkel kellett eljönnie onnan, fejezte be fejben.- Van már terved, hova fogsz ellátogatni? Vagy vannak ott barátok, akit érdemes felkeresned?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Lujza most aggódó szemekkel meredt Kornélra, látszott, hogy belül görcsösen kapaszkodott a fiú nyugtató mantrájába. Az eddigi nagyzolós stílus már szilánkokra törve hevert valahol jó mélyen.
 - Meglin gatyájára! - kiabálta ijedten, amikor látta megcsuklani a Hullócsillagot. Apró kezeit inkább a szeme elé tolta, az ujjai közti résen mert csak néha kikukkantani.

 Zalán a szél süvítésén kívül alig hallott mást, éppen ezért gyakrabban pillantott maga fölé, nehogy későn ocsúdjon fel egy balszerencsés eseményre. Hiába imádkozott érte, tudta, hogy az a pálca nem dísznek volt akkor és ott a fiúnál. Talán örülnie kellett volna, hogy ezzel a pozícióváltással nem ő lett potenciális célpont? Akkor miért van görcsben minden létező porcikája? Pillanatok leforgása alatt kellett lepörgetnie a lehetséges szcenáriókat a fejében és valamennyire válaszlépést kitalálni.
 A rávetülő árnyékból érzékelte elsőként, hogy valami nem oké. Ha lett volna ideje, szitkozódott volna egy sort, mert tudta, hogy a tiszta lelkiismeret ára az első hely elengedése lesz. Ugyanolyan szögben tört fel az égbe, amilyenben a srác seprűje zuhant lefelé. A találkozási pontnál maga sem tudta volna megmondani, hogyan csinálta, de sikeresen összeszedett egy utast Bütyök személyében. Keze fonódott görcsösen a másik karjára, le ne essen. A Hullócsillag meg-megrándulva pottyant a Balaton vizébe ott, ahol már alig volt pár méter távolság a parttól, a lelátóról páran hangosan kaptak levegő után, köztük Lujza is.
 Zalán csak annyit fogott fel az azt követő percekből, hogy több tucatnyi néző áll fel a helyéről, mert győzték kivárni, mire mindenki beér a célba. Elengedte a fiú csuklóját, már nem is tudta, mikor tette, adrenalintól elvakultan ugrott le a Kométáról és nézett körbe. A sárga mezt kereste. Nehéz dolga volt, mert egyre nagyobb tömeg sűrűsödött össze körülötte. Lassan tudott csak utat törni magának a sráchoz, aki nem más volt, mint akit korábban Szatmárinak szólítottak a barátai.
 - Neked elment a józan eszed?! - indult meg lendületesen az irányába, miközben lerángatta fejéről a védőszemüveget. Maga sem tudta, mit akar csinálni, de hogy nem gratulálni a győzelméért, az is biztos.
 - Pontosan! Mégis mit képzelsz magadról? - sipákolta valaki a közelében. Lujza talált utat magának a versenyzőkhöz és indult meg Zalán nyomában, rajta talán még jobban érzékelhető volt a düh és a zaklatottság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Szemei tágra nyíltak, emellé letüdőzte az újonnan lopott kalács egy részét.
 - Micsoda? Mármint oda messzire? Én... - meg kellett állnia, hogy kapjon rendesen levegőt. - Nem hiszem, mármint tényleg nagyon messze van és még ha lenne is rá pénze anyáméknak, nem hiszem, hogy ilyen jegyekkel elengednének. Egyedül. Veled.
 Habozott minden egyes szónál, mert nem akarta megbántani ezzel a lányt. Soha ilyesmi meg nem fordult a fejében és még így is, hogy felsorolták neki, nehezen tudta elképzelni, hogy mihez kezdene magával egy idegen országban.
 - Persze az is aggasztó, hogy más társaságod nem lesz. Szeretném, ha vigyáznál magadra - tette hozzá nyomatékosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ujjai görcsösen szorították a szemüveg szíját, de mire kartávolságba ért volna, valósággal beleütközött Konrélba.
 - Nézd apa, kit fújt erre a szél. - intett Szatmári egy férfinak, akiről csak nagyon nehezen lehetett elhinni, hogy ténylegesen rokoni szálak fűzik az előbb említetthez. Orra görbe volt, tartása ellenben egyenes, meglehetősen alacsony, a szél is képes lett volna elfújni őt. Szemével hunyorítva próbálta beazonosítani, ki lehet a sapka alatt.
 Zalán eközben értetlenül hápogott, erre számos oka volt, valamennyi a barátjával volt kapcsolatos. Hogy került ide ilyen hamar? Ismeri ezt a kölyköt, de honnan? Miért nem hagyja tovább menni? Más is látta azt, amit ő épphogy képes volt kiszúrni?
 - Jól, persze hogy jól, de ha ezen a gnómfejűn múlik, mindketten lezuhanunk! Felfogtad, hogy ha tíz méterrel odébb történik, akkor a földbe csapódunk, te agyalágyult hegyitroll?! - szólt ki dühösen Kornél feje fölött. Ez már egyre több bámészkodónak és nem egy versenytársuknak is felkeltette a figyelmét. Aztán ismét barátjához intézte a szavait. - Pálcát használt. Ez egészen biztos, az a seprű... mintha konfúziós bűbájt szórtak volna rá, amitől megkergült.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szatmári úr belefehéredett Kornél látványába, de úgy tűnik, a fia nem zavartatta magát. Még annak ellenére sem, hogy intőn szorítottak egyet a vállán.
 - Épphogy megtanult újra járni és máris a kis Athanaczkovics akar megint a középpontban lenni. Apád mit szól, hogy ilyen alja barátokat szedtél össze magadnak? Egy utcakölyköt, akinek rendes seprűre sem telik, meg... Bocs, te ki is vagy? - biccentett Zalán felé állával, de pár másodperc sem kellett hozzá, amikor a felismeréstől önelégülten nyíltak el ajkai. - Te lennél a Hollósi fattyú? Vagy a családodnak van pofája felvállalni, hogy muglivérrel piszkította össze az amúgy is silány vérvonalad? Kár volt seprűt adni a te kezedbe is. Az unokahúgod legalább tisztában van vele, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Vagy őt is magatokkal cibáltátok idáig, hogy lássa, hogyan születik meg az ifjabbik Szárnyaszegett? Neki legalább csinosabb ábrázata van, mint nektek együttvéve.
 Már mindkét keze ökölbeszorult, de mégsem egy jobb horogra játszott. Ujjai közt ott volt már a platánpálca, nem sokkal később pedig már egyenesen Szatmárira meredt a hegye, láthatatlan célkeresztet rajzolva a két szeme közé.