Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Nem szerénység, csak... önkritika - az utolsó szó hangsúlya már kérdőnek hatott, mintha ő sem lenne biztos abban, amit állít. Tudta, hogy sokkal többre lesz képes, ha időt és energiát fektet bele. De fejlődni csak kockázattal lehet. Az pedig nem volt része idáig az életének. - De igyekszem majd.
 Elgondolkodott egy kicsit, hogy hogyan is magyarázhatná el jól ezt egy laikusnak, hogy mennyit számít a seprű a repülésben. Közben megkísérelt felállni is.
 - Hát mondjuk az számít normálisnak, ami nem félő, hogy kettétörik egy húzós manővernél alattad - mutatott az ütött-kopott iskolai seprűre. - Amin nincsen sérülés, karcolás, áramvonalas és szépen gyorsul. Meg ilyesmi. - Nem akarta sokat fárasztani Teddyt az elméleti résszel, mert félt, hogy így hamar rá fog unni a témára. Inkább kezet nyújtott újonnan szerzett barátjának, hogy felsegíthesse.
 - Örülök, hogy bejön. Üdv a klubban. - mondta szétterülő vigyorral az arcán.
 A délután hátralévő részét azzal töltötte, hogy hagyta Teddyt kibontakozni. Sokszor szúrt közbe instrukciókat, amik többsége arra irányult, hogyan ne essen le. Amíg ezt el tudják kerülni, semmi sem szabhatott határt nekik a levegőben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

  Minden elhanzgott "de" szónál a fejét rázta tiltakozón. Ha kell, ő itt és most szőkének fogja titulálni magát, csak ne kelljen olyan táblát akasztania a nyakába. Szemei egy pillanatra a távolba meredtek, mert hát azt kénytelen volt beismerni, hogy olyan csinos lánytól, mint az a rellonos, ő is elfogadott volna egyet s mást. De még mielőtt ez gyökeret tudott volna verni a fejében, a Levita asztala felé meredt, ahol megpillantotta Mankát, aki hevesen súgdolózott valamit a barátnőjével, majd felé nézett kerek szemeivel.
 Valamilyen oknál fogva a hideg kezdett futkosni Zalán hátán és ennek folyományaként tett volna újabb kísérletet arra, hogy elszakadjon Herbtől. Akkor hallotta meg Autumn hangját. Össze is rezzent tőle egy pillanatra. Hogy azért, mert ilyen helyzetben találja őt, vagy a hangsúlyból, amivel a nevét mondta ki, nem tudni. Ijesztő, amikor így kezd valamit.
 De legalább rájött, mi volt olyan ismerős az eridonos akcentusában. Pontosan úgy hangzott, mint Rue-é.
 Bután pislogott pár pillanatig, mert nem vette az adást. A jóslás könyv? De hát...
 - Nálam van, mert azt mondtad, tart... - be sem tudta fejezni a mondatot, mert észrevette a lány ajkán kunkorodó gyilkos mosolyt. Már ennyi is elég volt ahhoz, hogy együttérzőn, sorstársaként tekintsen Herbre, hát még amikor Autumn elkezdte darálni a véleményét.
 - Az a giccses nap a szülinapom - motyogta alig hallhatóan, megsemmisülten, inkább magát bizonygatva, hogy semmi baj nincs azzal, ha valaki így vélekedik február tizennegyedikéről. Nem sok ideje maradt melankóliába burkolózni, mert az őt fogva tartó eridonos időt kért Autumn-tól és megfordult vele.
 Addig vörös arca hirtelenjében elsápadt már magától a felvetéstől.
 - Nem, nem, egyik sem! - hebegte gyorsan, majd udvariasan, de határozottan megpróbálta lefejteni magáról a fiú kezét. - Ő a barátom. - az utolsó szó kis tétovázás után hagyta el ajkait. Mintha lenne mit átgondolni ezen. Ostoba vagy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Ez a hétfő a szokásosnál is jobban megviselte. Kornélnak legalább húsz percig kellett könyörögnie, hogy kimásszon az ágyból és lemenjenek reggelizni. Leírhatatlanul fáradt volt és ezt sokan láthatták rajta, mert alig mertek hozzá szólni. Még bűbájtanon is nyugton hagyták. Egyértelmű volt, hogyha kipihenten nem képes tüzet csiholni a pálcájából, akkor félálomban ez esélytelen próbálkozás.
 Pedig tudta, hogy a mai nap több okból is mulatságosnak ígérkezik. Már a nagyteremben megcsapta az orrát a virágok bódító illata és mintha a diákok is kicsit izgatottabban fészkelődtek volna a helyükön. Bár nem neki szóltak ezek a dolgok, és ő ezzel tisztában is volt, tetszett neki mindig is, hogy a szülinapján nem csak ő szokott ünnepelni. Délután tervezte, hogy felmegy a bagolyházba a csomagjáért, amit a családja küldött. Utána pedig elmennek Kornéliával a konyhába, megkérni a manókat, hogy csináljanak nekik egy adag sós-karamellás kekszet, mert már régóta beszélték, hogy meg kéne ezt ejteni.
 A tervek ellenére most kábán és álmatagon lépett ki a bűbájtan teremből. Majdnem elkerülte a figyelmét, hogy Rue ott van, csak az orra vezette vissza az ablak elé, mert megérezte azt a jellegzetes illatot.
 Szemét dörzsölte, mintha ez segítene azon, hogy éberebb ábrázata legyen. Lassan, szó nélkül húzódott Autumn mellé és kezdte felmérni, mit olvas annyira elmélyülten. Homloka aztán a lány vállának ütődött, mint egy nyűgös kisgyereknek, ha nem tetszik neki valami.
 - Nem akarjuk ellógni ezt a napot? - motyogta reményvesztetten. Csak viccelni próbált, hisz pontosan tudta, hogy Rue-ban prefektus révén meg sem fordulhat ez az ötlet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Egyik lábáról a másikra nehezedett, Autumn pedig érezhette, hogy őt is lenyomhatja kissé Zalán súlya. Tudott volna most aludni egy jót. De mikor volt utoljára olyan...?
 Egyik szemét résnyire nyitotta, amikor valamit próbáltak a kezébe adni. Homloka ráncba szaladt, fejét felemelte és értetlenül kezdte méregetni a lány vonásait. A bál óta valahogy sokkal természetesebbnek hatott neki, ha a közelében lehetett. Persze ez nem jelentette azt, hogy a szíve nyugodtabban vert volna. Épp ellenkezőleg. Talán pont ezért csinálta. Ha hozzá érhetett, az adrenalin ha csak árnyalatnyit is, de felszabadult benne. És azt már talán mindketten tudhatták, hogy Zalán ezért élt.
 - Ezt meg tudnám szokni - mondta alig hallhatóan, amikor puszit adtak neki. Néma nevetése forró leheletként hagyta el ajkait, még mielőtt lepillantott volna a kezében lévő csomagra.
 - Autumn, ha ez megint valami jóslástan könyv lesz és ezzel akarod a tudomásomra adni, hogy nem tanulok eleget... - kezdte, miután felmérte a formájából, hogy minden bizonnyal olvasnivalóról van szó. A mondatot nem fejezte be, csak mosolygott az ötleten. Mert egyébként vicces lett volna.
 A lány magyarázata hallatán egészen kíváncsi lett, így ujjai egyből tépni kezdték a csomagolást. A borítót szinte azonnal felismerte. Még Nekeresden, az egyik sportüzletben lapozta fel nagy beleéléssel és remélte, hogy minél több dologra emlékezni fog belőle, mert aznap már elköltötte minden zsebpénzét Dominikkal, így nem tudta megvenni.
 Elámulva váltogatta pillantását barátja és az ajándéka között.
 - De hát... Mármint azt hittem, hogy nem vagy oda ezért a napért - mondta zavartan az orrát vakargatva. Pofátlanul belelapozott a könyvbe és tudásra éhesen kezdte olvasni a szövegrészletet, ami elé került. Amikor észbekapott, újra odahajolt Autumn-hoz. Kezével óvatosan a lány állához közelített, egyfajta tesztként, hogyha ezzel nincs gondja, akkor talán ő is megengedhet magának egy arcrapuszit.
 - Azt akartam mondani, hogy köszönöm. - jegyezte meg kissé rekedten, amikor visszahúzódott. - Szent szalamandra. Ezt nem teheted velem. Most egész nap ezt akarom majd olvasni. Mi lenne, ha beteget jelentenék mára? Az arc már megvan hozzá, nem? - kérdezte a karikás szemeire mutatva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Lelkesen bólogatott, mert ha eddig nem látszott volna rajta, tényleg nagyon tetszett neki az ajándék.
 - Sajnos a két dolog együtt jár - vont vállat egy bocsánatkérő szemrebbenés mellett, majd megint elvigyorodott. - De egyértelmű, hogy a szülinapom fontosabb. Azt sem tudom, a tiéd mikor van - vallotta be kisvártatva.
 - Azt mondod, itt lenne az ideje versenyezni? - tanakodott hangosan, észre sem véve, hogy zavarba hozta Autumn-ot az apró gesztussal. - De akkor tudod, hogy ez mit jelent. El kell jönnöd szurkolni. Anélkül képtelenség, hogy sikerüljön.
 Letette a könyvét a lányéra, hogy kezével a párkányra támaszkodhasson. Óvatosan körbenézett a folyosón, remélve, hogy ez a téma senkinek nem jut a fülébe. Még mindig iszonyatosan szégyellte. Visszafordult Rue-hoz.
 - Én megpróbáltam. Azt a teát is, amit javasoltál, de nem működik. Én... - elakadt, mert ötlete sem volt arra vonatkozóan, mit válaszoljon. Vagy hogy mi legyen a következő lépése. - Ezek nem látomások. Oláh bá' semmit nem tudna csinálni vele. - Ezt a kijelentését még ő maga sem hitte el. - Talán szólok Keserűnek. Ha más még nem szólt neki. Mondjuk úgy, hogy ha én nem tudok aludni, akkor a háztársaim sem - tört elő a vallomás egy fájdalmas grimasz kíséretében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Egyik szemöldöke a magasba szökött, olyan "ne csináld már" nézéssel párosítva. Előbb vagy utóbb úgyis kiszedi belőle. Ha minden kötél szakad, megkérdezi valamelyik testvérét. Valószínűleg Summert. Winter inkább maradjon csendben.
 - Nemhogy nem fogom összetörni magam, meg fogom nyerni - kisugárzása ha egy pillanat erejéig is, de végtelen magabiztosságot tükrözött. - Oké. Úgy is tavasszal kezdődik az új szezon. Megnézem, melyik futamra tudnék nevezni.
 Magába fojtotta a fáradt sóhajt, nehogy Autumn bunkóságnak értelmezze. Témánál voltak megint.
 - Mert ha valakivel olyasmi történne, amit én látok mindig, akkor... Nem szabad, hogy igaz legyen. Oké? - Alsó ajkába harapott és a cipője orrát kezdte bámulni. Fáradtan homorította a hátát és nyújtózkodott, amíg a párkánynak támaszkodott.
 - Nem tudom. Talán öt éve. Csak az elején nem volt ilyen gyakori, mint most. - még mindig nem nézett fel. Könnyebb volt most így őszintének lenni. Amíg meg nem hallotta a "gyengélkedő" szót.
 Hirtelenjében kihúzta magát és ellépett Autumn-tól. Kezével a táskája szíjára szorított, mint mindig, ha kényelmetlenül érzi magát.
 - Ki van zárva. Oda nem akarok - mondta tömören. Ha nem Rue-ról lett volna szó, simán elviharzott volna a következő tanórájára, de ezt vele mégsem volt pofája eljátszani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Borongós tekintetének fátyla mögül helyenként nevetés sugara készült feltörni egy cinikus vigyorral az élen.
 - Mondd csak, ugyanaz tartja nekünk a jóslástan órákat? - keze lazítani kezdett a táska pántján és ujjai zongorajátékba kezdtek, miközben azon morfondírozott, vajon Rue tisztában van-e azzal, mit mondott. - A jóslat azért létezik, hogy elhitesse veled, hogy kézben tarthatod a jövődet. Ami nem teljesül be, az nem több képzelgésnél és álmoknál. Vagy ami még rosszabb: tévképzeteknél.
 Elnézett Autumn mellett, egyenesen ki az ablakon. A kastély egyik bástyája nagyban kitakarta a látképet, de amire szüksége volt, az így is tisztán látszott. A felhőkkel tűzdelt égbolt játékosan mutatta a napnak hol egyik, hol másik csücskét. De egyszer sem a teljes képet. Mégis tudta, hogy az égitest ott van, teljes egészében létezik. Még ő lenne az ostoba, ha tagadni akarná. Vajon most melyik az az vélemény, amivel rosszabbul járna? Ha nem venne továbbra sem tudomást róla és tovább keserítené a mindennapjait? Vagy ha hagyná, hogy egy gyógyító kimondja, hogy gond van a fejével?
 Csak hosszas merengés után vette észre, hogy Autumn felé nyújtotta a kezét. Reflexből fogott rá, de nem talált magyarázatot arra, Rue miért keresi ilyen gyakran az érintését. Mi változott meg? Érdemes egyáltalán ezen agyalnia? Ez kéne, hogy legyen a normális, nem? Hogy bíznak egymásban.
 - Őszintén szólva... nem tudom, mi mást lehet vele csinálni - ismerte be halkan, ahogyan visszalépett az ablakhoz. - Csak annyit, hogy megválogatom, kinek beszélek róla. Nem akarom, hogy más is azt mondja, amit anyámék. Hidd el Autumn, hogy van rosszabb annál, hogy nem tudok aludni.
 "Zalán nem repül többet."
 - Rá kell jönnöm, pontosan mi ez anélkül, hogy fennállna a veszélye, hogy őrültnek mondjanak, vagy hogy elvegyék a seprűmet.
 A lány utóbbi kérdésére hirtelen nem is tudta a választ. Csak az járt a fejében, hogy Autumn-nak egyvalamiben igaza volt: nem ignorálhatja teljesen. Muszáj lesz megértenie, miért történik ez vele. A lábfeje ösztönből a könyvtár irányába fordult, de mielőtt elindult volna, még észbekapott.
 - Ööö. Azt hiszem mágiatörténet - mondta lassan, de szavai nélkülöztek mindennemű szándékot azzal kapcsolatban, hogy meg is kívánna jelenni az órán. Kérlelőn nézett a másikra, hogy megértesse vele, ezt most fontosabbnak érzi, mint vegetálni a sarokban egy tanórán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Szemei végigkísérték Autumn kezét, ahogy magyarázat közben gesztikulált. Lassan ébredt benne a felismerés, hogy a lánynak tényleg más ismeretei voltak a szóban forgó mágiaágról. Tréfának szánta csupán, de rengeteg gondolat ébredt benne ennek hallatán. Szinte már beszélgetni akart róla. Szinte.
 Szemét forgatta, de nem engedte el a másikat. Lassan mérte végig Rue-t, ahogy a kezüket bámulja. Kíváncsi volt, mi járhat a fejében.
 Határozottan vett levegőt, mert érezte, hogy Autumn nem érti őt. Honnan is érthetné... fogalma sincs, mit látott. Persze, hogy a repülésről szól az egész. Mi a gond ezzel?
 Ajkát beharapta, a levegő a tüdejében rekedt. Szemmel láthatóan küzdött magában. Sokat mondott el, túl sokat. Pedig bízik ebben a lányban. Tudat alatt mégis félt. Az még hagyján, hogy egy gyógyító buggyantnak hinné őt, de Autumn? Ő nem gondolhatja róla ezt. Dolgozott benne a lelkiismeret, hogy őszinte legyen, de a határnál a kétségek kíméletlenül kigáncsolták őt.
 - Nem csak pár hétről van szó - motyogta az orra alatt. Ujjai kibontakoztak a fogásból, de most nem hátrált. Ettől függetlenül nem szándékozott most többet mondani. Ezt az arcára telepedett komoly vonások is hangsúlyozni próbálták.
 - Igazad van - sóhajtotta végül. Nem a vizsgaidőszak küszöbén kéne elkezdeni lógni az órákról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

  Nehezen hitte el, hogy az a műsorszám, amivel majdnem lezúgott a lóról, remeknek mondható. Megjegyzést azonban nem tett, mert minden lélekjelenlétét lekötötte az alatta mozduló többtonnás jószág. Érezte a lába alatt, hogy rándulnak az izmok, tágul a tüdő, mozdulnak a lábak. Most már minden hasonlóság, amit a seprű és egy abraxán között feltételezett magában, semmivé foszlott.
 Végrehajtotta barátja utasításait, de nem fogta fel, hogy éppen mit csinál.
 - Nem - vágta rá azonnal és az állat sörényébe akart kapaszkodni, ahogy elindultak kifelé. A benne kavargó ambivalencia leírhatatlan volt. Menni akart, de mégsem. Talán mert nem érezte még, hogy teljes kontrollja lenne a szituáció felett. Ehhez képest Kornél sokkal bátrabbnak bizonyult, amikor felszállt a Kométára.
 Ujjai keresték a stabilitást. A kantárhoz nyúlt, pont amikor mondták neki, hogy mibe kapaszkodhat még.
 - Szóval ezt... meg... - lepillantott és sorra vette a pontokat, hova kell tennie a lábát és mit kell szorítania. Aligha jegyzett meg belőle valamit.
 - Szent griffgané, hogy tudsz ennyi mindent megjegyezni? - értetlenkedett, miközben megint helyezkedni próbált. A sarkával rászorított Mountain oldalára, ami nem volt a legjobb ötlet, mert érezte, hogy az állat gyorsítani kezd. - És hogyan állok meg vele?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

  Odébb lépett, hogy Rue-nak legyen helye lemászni a párkányról és ugyanazzal a lendülettel kíváncsian kapott a csomagolás után. Nem gondolta, hogy van még benne valami. Fáradt szemei felcsillantak és elterülő vigyorral hallgatta, ahogy a másik felvázolja a lehetséges esti programot.
 - Hihetetlen vagy - nevetett az orra alatt, ahogy ujjai játszadozni kezdtek a forrócsoki tasakjának a sarkával.
 - Nem, nem terveztem... - homloka ráncba szaladt az utóbbi mondat hallatán - egyiket sem. Mégis kivel kéne ünnepelnem azt? - hangjában gyanú és értetlenség elegyedett, úgy nézett fel a lányra. Sosem merült fel benne, hogy neki valaha ünnepelnie kéne a Valentin napot... nos, valakivel. Még csak tippjei sem voltak, ellenben Rue pont úgy pislogott, mintha neki lenne kész válasza erre.
 - Ne nézz már így rám - fordította el a fejét zavarában, kínos mosollyal a szája sarkában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Egy pillanat alatt a másik előtt termett és visszafojtott nevetéssel próbálta Autumn szája elé emelni mutatóujját, hogy lepisszeghesse a piszkálódását. Ekkora sületlenséget is régen hallott tőle.
 Jókedve alábbhagyott egy árnyalatnyit, amikor Rue vonásai megkomolyodtak kissé.
 - Nem tudom, kiről beszélsz - hárította makacsul a feltételezést, pedig érezte, hogy Mankára szűkült a kör. A bál óta rendszeresen próbálta leszólítani őt, de Zalán mindig valami tanulnivalóra hivatkozva kibújt a beszélgetések alól.
 - Nehéz elképzelni, hogy Autumn Rue Danvers epekedjen egy srác után. - Komolyan gondolta. Volt valaha Autumn-nak olyan oldala, amelyik szerelmes volt? Zalán szemei elkerekedtek, mert rájött, hogy ez nagyon bántón hangozhatott a másiknak. - Mármint nem úgy értettem, hanem hogy olyannak tűntél mindig is, aki... - elnyújtotta a szót, hogy legyen ideje kigondolni, hogyan érdemes folytatnia - mint aki...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Ajkát félve beharapta, nem merte befejezni a mondatot. Szó sem volt arról, hogy Autumn és a romantika szó távolinak tűnnek egymástól. Csupán megközelíthetetlennek látszott. Túlságosan zárkózott. Magányba burkolózó. Elérhetetlen.
 A sors fintora, hogy ezek a jelzők akkor öltöttek testet a gondolatai között, amikor teljesen máshogy viselkedett. Hiszen itt a bizonyíték, hogy tud ő önfeledten szórakozni. És még csak különösebb ok sem kell hozzá.
 - Nem tudom, ki az, aki ujjat mert húzni veled, de nem lettem volna a helyében - jegyezte meg elmerengve. Nem ismerte a részleteket, de lehet, hogy jobb is így. Valamiért a gondolat, hogy valaki Autumn mellett van, elakasztotta a levegőt a tüdejében. Mintha a kezét is kicsit nyirkosabbnak érezte volna.
 - Persze - lehelte bambán a választ, majd lábai automatikusan elindultak a mágiatörténet terem felé. Kezében pedig úgy szorongatta az ajándékát, mintha a legnagyobb kincsre tett volna szert Bagolykövön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Egy pillanat erejéig elcsúsztatta tekintetét Mountain nyakáról Kornél felé, amikor érezte, hogy segít neki lassítani. Ki lehetett a kék íriszből olvasni a bizonytalanságot. Tulajdonképpen minden mozdulatáról lerítt ez az érzés.
 - Nem, nem aggódom. Áh. Miből gondoltad? - zavart nevetés hagyta el ajkait, hangjában pedig cseppnyi irónia keserítette kísérletét arra, hogy elviccelje a dolgokat. Nem volt rá jellemző. Talán Autumn hatása. - A sebességgel nincs gond. Csak nehéz megszokni, hogy... él a jármű.
 Azért nyugodtabb lett kicsit, amikor megálltak. Mountainnel egy időben szusszantott, amikor barátja közelebb lépett hozzájuk. Amíg ő ügyködött a szárnyaknál, Zalán ujjait szétterítette az állat hátának egy pontján. Ilyenkor stabilnak érezte. Igaza volt Kornélnak, csak meg kell szoknia. Mindig is ügyesen egyensúlyozott, nem kéne, hogy gond legyen ezzel. Ilyesfajta gondolatokkal győzködte magát, amíg újra el nem indultak.
 - Még jó, hogy Szofi nem látja az első körömet - jegyezte meg fennhangon. - Egészen biztos, hogy kinevetett volna. Nem tudod, mire vállalkoztál, amikor beleegyeztél, hogy eljöjjön.
 Fülében csengett kuzinja nevetése. Gyakran hallhatta, valahányszor butaságot csinált és biztos volt benne, hogy sokkal nehezebb lenne koncentrálnia a jelenlétében. Talán addigra már menni fog neki.
 Már jó pár kört megtettek, aminek meg is volt a hatása. Zalán kezdett ráérezni a négy láb ritmusára és sokkal kevesebbet dölöngélt, mint az elején. Néha megpróbálta ő meghatározni a tempót. Egyszer sikerült, máskor váratlanul érte egy-egy mozdulatának eredménye.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Rosszalló grimaszt tolt le a másik nevetése hallatán, de ha őszinte akart lenni magával, örülnie kéne, hogy jókedve van. Amióta itt van, nem egyszer érzékelte, hogy tekintetének csillanását borongós felhők sötétítik el. Ha néha az kell egy nevetéshez, hogy lássa Zalánt kilépni a komfortzónájából, ám legyen.
 - Szerintem ő jobban bánik az állatokkal, mint én - ismerte el egy vállrándítás kíséretében, miközben gyakorolta, hogyan lassíthat, majd indulhat ismét neki Mountainnel. Mindenki jobban bánik az állatokkal, mint ő. Elég volt anno látni Médit a kis bólintérrel a vállán, vagy Rami kezében a megmentett patkányt. Zenténél Tüskét. Még Winter is képes volt elérni valahogy, hogy Félix hallgasson rá... ez volt talán a legnagyobb talány az összes példa közül.
 - Te talán túlzol, amikor a családodról beszélsz? - replikázott, majd égkék pillantását elszakította a lóról, hogy Kornél felé lessen. Szája sarkában mosoly rejtőzött. - Csak fel akarlak készíteni rá. Mert a legtöbbeknek esélye sem lesz rá, ha Bagolykőre jön.
 Száját húzta a kérdés hallatán. Egészen belelendült, bár tudta, hogy ez még csak a kezdet volt. Vágtázni, vagy repülni egészen más tészta. Az is a leszállás javaslata mellett szólt, hogy ez a nyereg nem volt úgy kipárnázva, mint a Kométa azokkal a kényelmes bűbájokkal. Kezdte fájlalni a hátsó felét. Szépen is néznének ki, ha Szofit holnap nem csak Kornél köszöntené sántán bicegve.
 - A lóval nincs gond. Már egészen megszoktam, talán ő is engem - előrehajolt és bizonytalanul megpaskolta Mountain nyakát. - De oké. A repülést még hanyagolom egyelőre. - prüszkölve tört elő belőle a nevetés, mert sosem hitte, hogy ez a mondat valaha el fogja hagyni a száját. - Nos. Hogy kell leszállni róla?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

 - Kedvesnek kedves, dee... - szólt vontatottan. - Mindegy. Sokszor fura és nem értem őt. Azzal magyarázom, hogy lány. És ez azt is jelenti így már, hogy fölöslegesen próbálom megérteni. De ha létezik már varázsige, ami megoldaná, mindenképp tudasd velem. Egyre gyakrabban lenne szükségem rá. - Az utolsó mondatnál kicsit elhalkult, mert rengeteg gondolat vágtázott át az elméjén. Hogy Kori magából kifordulva áradozott neki valami fura fiúról. Júlia furcsa hozzáállása a repüléshez és a félelmeihez. Vagy akármilyen gondolatához, amit nem akart vele megosztani. Autumn  makacssága, amiért olyan védekező mindenkivel szemben. Fejét rázta az értelmetlen emlékáradattól és próbált visszarázódni a jelenbe.
 - Kápa? Beszélj magyarul, könyörgöm - zavart mosolyt eresztett meg, miközben a kengyellel szerencsétlenkedett. Megvárta, amíg elértek a kijelölt helyhez, majd lábát átvetve a lény hátán lendületesen elrugaszkodott. Egy pillanat alatt felfogta, mire gondolt Kornél, mert bár talpra érkezett, azonnal dőlt is oldalra. Karjával a korlát helyett Mountaint kezdte el keresni támaszték gyanánt, amitől az állat hangosan felprüszkölt.
 - Minden tiszteletem a tiéd - szusszantott ő is nagyot, majd hogy ne hulljon porba az a maradék méltósága is, próbálta kihúzni magát. Értetlenül nehezedett hol egyik, hol a másik lábára. - Persze. Csak üljünk majd le valahova.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Próbált nem sokat nyafogni az izomláztól, ami deréktól lefelé kínozta még ma reggel is. Egyrészt tudta, hogy Kornélnak már nagyon hiányzik a lovaglás élménye. Másrészt becsületbeli kérdés volt, hogy mennyit panaszkodik. Ha az orrát törné el repülés közben, arra is csak azt mondaná, hogy egy kis karcolás, semmi több.
 Jól esett neki, hogy barátja gondolt az éjjeli lidércnyomásokra és bűbájjal szereltette fel a szobáját. És hogy nem csak Bagolykövön szeret vele hajnalig merengeni dolgokon, hanem tegnap is ott volt vele, külön szoba ide vagy oda.
 Az ajtócsengő hallatán összenézett Kornéllal. Mosolygott, de amikor a másik felállt és elindult, Zalán mosolya akaratlan grimaszba fordult át, csak egy pillanatra. A kínos gyerekkori sztoriktól tartott a legjobban. Meg a monológoktól, aminek rendszerint se füle se farka nem létezett.
 Épp ezért kissé feszengve lépdelt Kornél nyomában. Csak akkor lépett ki mögüle, amikor Kornél megtorpant az ajtó előtt. Úgy látszott, mégis nyomot hagyott rajta a tegnapi beszélgetésük... mondjuk azt egy szóval sem említette, hogy Szofi képes bárkinek leharapni a fejét.
 Egy mosolyt azért eleresztett kuzinja láttán, Borisz bácsira is széles vigyort villantott, bár most nem indult megölelni őket, csak hagyta, hogy a többiek bemutatkozzanak egymásnak. A Saul név elhangoztával muszáj volt visszafojtania a feltörni akaró kuncogást és Athanaczkovics úr arca láttán ez nagyon is helyes döntésnek bizonyult.
 Egy óvatos pillantást vetett Kornél vonásaira, s homlokát ráncolva értetlenkedet annak kipirosodó arca fölött. Végül Szofi irányába fordult.
- Mégis mennyi cuccot hoztál magaddal? Nem hetekre jöttünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

  Pillantása ellaposodott a lány csempítése láttán. Még azt sem vette emiatt észre, hogy Kornél furán veszi a levegőt és ostobán triviális megállapítást tesz arra vonatkozóan, hogy az unokatestvére itt van. Mint akinek nehezére esik, úgy nyújtotta fél karját Szofi felé, hogy a derekát beadva egy ölelés erejéig magához vonja őt. Arizmai akarata ellenére halvány mosolyra rándultak.
 Egészen addig tartott ez, míg barátja újra meg nem szólalt. A tartalommal nem volt gond, mindinkább azzal, ahogy viselkedett mellé. Szofi feje búbján átkukkantva magasba szökő szemöldökkel intézett kérdő pillantást Kornél felé. Úgy nézett ki, mintha inkább saját magát kéne rendbe tenni, akármi is legyen az oka.
 - Szerintem vigyünk valamit inni magunkkal az istállóhoz - kezdte lassan, de azért megvárta Szofi válaszát is, hogy aztán annak megfelően induljanak el valamerre. Bár a lányt ismerve azt sem tartotta kizártnak, hogy körbevezetteti magát az egész birtokon, mielőtt bármi másba kezdenének.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

  Zalán álla szép lassan csúszott ki a tenyeréből és félő volt, hogy a jegyzetfüzetébe firkantott tintahalom az arcáról fog nemsokára visszaköszönni. Ha az első tanévében fáradtnak érezte magát, akkor a jelenlegi állapota már egy élőholtéhoz volt hasonlatos. Rengeteg erőfeszítésébe telt titkolnia otthon a szünetben. Talán így is észrevették rajta, csak nem szembesítették vele.
 Valaki a szomszéd asztalnál épp szedelőzködött, s a zörgés észhez térítette kicsit. Kihúzta magát, rendezgetni kezdte maga előtt a lapokat. Na meg azt a toronymagasságú könyvhalmot, aminek még csak töredékébe volt képes beleásni magát. Ennyit ő ugyan nem fog visszacipelni a hálószobájába. Persze, hogy Dominik nyaggatni kezdje őt kérdésekkel... Szó sem lehet róla.
 Kimerülten nyöszörgött egy sort azon vacillálva, hogy maradjon-e még, vagy inkább menjen ki még takarodó előtt kicsit a pályára. Csábítóbbnak hangzott, mint itt koptatni a széket. De ha ezt végigcsinálja, sokkal kifizetődőbb lesz, mint egy plusz edzés. Ezzel győzködte magát, miközben a töltőtollának hegyét tizedjére is a félbehagyott sora végéhez szegezte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

  Furcsa érzés volt, hogy édesanyja idén nem azzal a mondattal engedte vissza Baglykőre, hogy "Vigyázz magadra!", hanem hogy "Vigyázz Szofira!".
 Megsemmisülten meredt szüleire ennek hallatán, de fölöslegesnek tartotta elmagyarázni, hogy nem fognak ők annyit találkozni, mint azt a családban gondolják. Na meg aztán... erősen kételkedett abban, hogy pont neki kéne Szofira vigyáznia. Akit minden helyzetben megtalál a galiba. Ő legfeljebb csak elrettentő példaként tud szolgálni a lánynak arra vonatkozóan, hogyan kell megtenni a kastélyban tíz métert úgy, hogy sikeresen konfrontációba keveredj a legidegesítőbb és a legártalmasabb arcokkal. Hogy hogyan ne érj vissza a körletedbe takarodó előtt. Hogyan aludj át egy tanórát. Igen. Ezt a szerepet Zalán sokkal reálisabbnak érezte.
 Nyavalygás ide vagy oda, mégis felállt a helyéről és nyakát nyújtogatva kezdte kémlelni az ablakon át a Budanekeresdnél felszálló diákcsoportot. Homlokát ráncolta, mert nem látta köztük Szofit. De még Borisz bá' és még Tünde arcát sem találta a tömegben. Talán nagyon a vonat elején szállították fel őt. Megígérte a lánynak, hogy megkeresik majd egymást, de úgy döntött, előtte megvárja, amíg a felszálló utasok végre elhelyezkednek. Sokan szenvedtek a poggyászaikkal, így ez nem tűnt olyan gyors folyamatnak, mint azt Zalán feltételezte. Így csak próbált türelmesen viselkedni.
 A körülötte lévő ülések kezdtek lassan megtelni, de a vonat végén, ahol ő volt, így is kevesebben szálltak fel mint mondjuk az elején. Maradtak még foghíjas ülőhelyek.
 Épp ezen elmélkedett, amikor észrevette, hogy mellette egy lány szenved a bőröndjével, hogy feltuszkolja a poggyásztartóra. Kérdés nélkül állt fel és segített megtartani a már visszaesni készülő csomagot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Összerezzent, amikor a nevét hallotta. Egy könnyednek látszó mozdulattal becsukta a füzetét. Bár azt ő sem értette, miért. Még ha valakit érdekelt is volna, mit jegyzetel magának, külön kódfejtőbrigádot kéne felfogadni ahhoz a macskakaparáshoz, ami a tolla nyomán szokott születni. Megszeppenten pislogott fel Benettre, leginkább azért, mert nem volt hozzászokva, hogy dicséretet intéznek hozzá.
 - Benett. - kezdte lassan köszönésképp. - Izé. Köszönöm. Őszintén, ötletem sincs, mivel érdemeltem ki  - vallotta be zavartan. - Még hallgatni is fura kicsit. Egy csomó másik levitást el tudok képzelni, aki megérdemelte volna helyettem.
 Komolyan gondolta. Oké, a magaviselete lényegesen többet javult, amióta Autumn prefektus lett. De a szorgalmával más volt a helyzet. A jegyei sokat romlottak az első tanévhez képest.
 - Mármint félre ne értsd, örülök neki - tette hozzá gyorsan, amikor végiggondolta, milyennek hathatott az előző kijelentése. - Csak nem érzem úgy, hogy... megküzdöttem volna érte - a mondata utolsó fele inkább hatott kérdésnek. Egy versenyen szerzett eredmény merőben más érzés lenne, ebben biztos volt. Arra készülne, időt és energiát fektetne bele. Ezzel ellentétben pont olyan váratlanul érte a Pro-Levita, mint amikor kikiáltották karácsonykor bálkirálynak. Először ott is azt hitte, hogy valaki a bolondját járatja vele.
 Lomha mozdulattal a szomszéd széken lévő táskájáért nyúlt, hogy helyet szabadítson fel a másiknak, ha szeretne leülni.
 - Nem láttalak évnyitón az asztalunknál - bukott ki belőle az észrevétel. Lehet csupán azért, mert végig Szofi kuzinját pesztrálta, de muszáj volt terelnie az előző témát, mert kicsit kényelmetlenül érezte magát tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Nem, nem, dehogy zavartál - mondta egyből, bár ennek igazságtartamán neki is el kellett kicsit gondolkodnia. Elveszetten pakolászni kezdte a cuccait egyik pontról a másikra, majd vissza. - Nem sulis cucc, csak... kutatgattam kicsit. Nem annyira fontos. - szavainak lomhasága a fáradtágot jelezte csupán, de a másik jelenléte egyáltalán nem zavarta, sőt. Éberebbnek is érezte magát kicsit, hogy beszédre bírták. Az immár üres székre pillantott, majd Benettre bátorítón.
 - Nos Kornél, az évfolyamtársam például. Ő sokkal szorgalmasabb nálam. És kevésbé hajlamos ostobaságot csinálni. Amélia meg rengeteget segített nekem, pedig ki sem látott a saját tanulnivalójából.
 Máig mosolyra késztette az emlék, amikor a lány szirmokból kreált esőt neki a párbajteremben. Vagy amikor segített neki időjárást bűvölni egy ajándéknak szánt üveggömbbe. Nem biztos, hogy efféle dolgok kellenek a Pro-Levita díjhoz, de önzetlenebbnek és tehetségesebbnek érezte mindkét barátját önmagánál.
 - A többi asztalt? - kérdezett vissza elgondolkodva. Megpróbálta felidézni az estét, de az egyetlen dolog, ami a kuzinján kívül megmaradt neki, az Autumn volt az Eridon asztalánál. Szinte percenként nézett felé és kereste a lány pillantását. Nem beszéltek azóta a nyári eset óta. Kicsit tartott is tőle, de ezen a héten még nem volt lehetőségük sort keríteni bármiféle találkozóra. - Csak nem tanár lett belőled? - Viccelődni próbált, de összességében ezt tűnt a legvalószínűbbnek. Vagy talán ő is házat váltott, mint Lili?
 - Jól telt a szünet. Egészen jól. - kínos csend következett, de úgy látszott Zalánon, mintha még mondani szeretett volna valamit. Mérlegelte magában, hogy miféle következményei lennének a kérdésének.
 - Mondd csak - állt neki végül, és kihúzta magát a székében. - Mennyire vagy jártas a bájitalokban?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Király lenne, ha te tanítanál minket - vallotta be őszintén. - Csak ne felejtsd el hamar, milyen volt diáknak lenni. Az a fiatalok legnagyobb erőssége a bölcsekkel szemben. - Nem tudja már pontosan, hol hallotta ezeket a szavakat, de ideillőnek találta a helyzethez, hogy megossza a másikkal.
 Arca fokozatosan sápult falfehérre, ahogy Benett felelt a kérdésére. Reménykedett valamiféle válaszban, mégis szorongott, mert lehet, ezt a kérdést magában kellett volna tartania. Miért nem szólt inkább Kornéliának? Vagy Zentének. Vagy bárki másnak, de miért kell új embert bevonni ebbe? Talán a kétségbeesés. Vagy egyszerű meggondolatlanság.
 Ettől függetlenül feszült figyelemmel fordult már teljes testével Benett felé.
 - Merlin óvjon tőle, nem akarok százfűlé főzetet. Viszont amit mondtál... Egyszerű altatóitalról beszélsz? Vagy valami másról? És volt annak a kísérletezésnek eredménye?
 Jobbjával az egyik könyv felé nyúlt, hogy visszalapozzon benne és megkeresse az altatóital receptjét. Móric egyszer megtanította neki, még jegyzeteket is firkált a könyvébe hozzá. De ő most nincs itt. Felügyelet nélkül meg nem mert úgy semmit sem főzni, hogy azt neki később meg is kéne innia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

  Ráismert a lányra egy háztársa személyében. Többet nem nagyon tudott róla, hiszen felsőbbéves. Nos, talán nem ez a legütősebb érv, ha azt nézzük, hogy Zalán barátainak többsége a felsőbb évfolyamot és a mestertanoncok táborát erősítik.
 Talán valamivel ráijeszthetett vagy zavarba hozta, mert látványosan kerülte a tekintetét. Bízató mosolyt küldött felé, ha esetleg felnéz, lássa, hogy nem csinált semmi rosszat.
 - Szívesen - felelte egyszerűen, majd lökött egyet a csomagon, hogy visszatolhassa biztonságos vízszintesbe azt. - Van még esetleg valamid?
 Amikor úgy találta, hogy nem fognak menet közben csomagok potyogni a fejükre, hátrébb lépett és körbenézett, hogy vajon körbe tud-e már nézni anélkül, hogy bárkit felborítana a közlekedőben. Úgy döntött, vár még kicsit, úgyhogy visszazuttyant a helyére.
 - Majd leszedni is segítek, ha gondolod. Nem kéne sérüléssel kezdeni az évet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Fejét reflexből rázni kezdte, hiszen nem is mondta, hogy neki kéne bájital. Benett pedig így is beletenyerelt az igazságba. Így aztán pár pillanat múlva a fejrázás ingatásba csillapodott, majd megállt teljesen és óvatos pillantással kezdte el inkább fürkészni a fiú vonásait. A magyarázat végén halkan szusszantott egyet azt mérlegelve, érdemes-e tovább beszélgetniük erről. Mert elméleti szinten Benett már most jártasabb a témában mint ő maga. Mit elméleti, minden tekintetben...
 - Még az egyszerűekkel sem próbálkoztam, mert hát... vannak fenntartásaim a bájitalokkal, főleg amiket én csinálok. Csak tudni akartam, hogy van-e valami... gyógynövény, valami egyszerűbb keverék vagy módszer, ami még hasznos lehet. Vagy van-e kevésbé kockázatos az altatóitalnál.
 Elhallgatott, amikor Benett a "durvább bájitalok" téma felszínét karcolta. Együttérzően bólintott. Neki is voltak titkai. Éppen ezért tisztelet ébredt benne a másik iránt, mert felismerte a helyzetet és az alapján ha csekély mértékben is, de megnyílt Zalán felé.
 Turkált kicsit a könyvkupacban, hogy egy bizonyos fejezethez lapozhasson egy bizonyos könyvben és felmutathassa azt.
 - Talán ez lehet az az enyhébb alvássegítő, amiről beszéltél? - megint kérdésáradat készült előtörni belőle, de minden erejével azon volt, hogy ne zúdítsa az összeset egyszerre Benett nyakába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

A meghajlást kicsit soknak érezte, mert nem ismerte a mögötte rejtőző idegen szokást. Persze azt felismerte, hogy a lány nem magyar, csak Zalán számára a határon túli dolgok ugyanolyan ismeretlennek számítottak, mint a mugli világ egésze. Még Autumn-ot is ritkán kérdezte Írországról. Tudta, hogy rossz emlékeket ébresztene benne, pedig iszonyatosan kíváncsi volt.
 - Az unokatesómnak ez lesz az első éve. Veled együtt szállt fel... nos, valahol. Megígértem neki, hogy majd a vonaton találkozunk, csak még meg kéne keresnem.
 Jobbjával a tarkóját kezdte masszírozni s elgondolkodott kicsit. Remélte, hogy azért sikerül az odaúton ismerkednie kicsit a leendő évfolyamtársaival. Talán ha már talált is társaságot magának, nem fogja a vonat végébe rángatni őt, csak bizonyosodjon meg arról, hogy itt van és jól van. Meg nem barátkozik fura alakokkal sem. Az fontos.
 - Jiy...un. - tagolta vontatottan, de még elismételte párszor kérdő tekintet kíséretében, hogy jól ejti-e. Tükrözte a másik mosolyát, amikor kezet nyújtottak felé. Kérdés nélkül meg is rázta.
 - Zalánnak hívnak. Én is szfinx vagyok, igen. De te csak nemrég jöttél, igaz? - biztos volt benne, hogy Jiyunt elsősként egyszer sem látta a körletükben. Csak az utóbbi hónapokban. Csendes lánynak tűnt. Igaz, Amélia is annak tűnt, még mielőtt elkezdte volna őt Zalán nyaggatni, hogy korrepetálja bűbájokból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

  Egyik kezével egy másik könyvet lapozgatott, hogy tovább keresgéljen, onnan küldött sanda oldalpillantást Benett felé.
 - Kicsit sem hangzott úgy, mintha házirendbarát tevékenységet folytattál volna. Nem néztem volna ki belőled. - Az ajka sarkában bujkáló félmosoly árulkodott arról, hogy kicsit lenyűgözték az imént hallottak. Magából sem nézte volna ki még elsőben, hogy ő valaha a szabályok ellen fog cselekedni időnként. Mindig is a fair play híve volt, de már ráismert, hogy vannak olyan dolgok, amikhez nem vezethet el a szabálykövető ösvény. Persze lehet, hogy tévedett Benettet illetően. Majd az idő és a szavak úgyis finomabbá őrlik nyers feltételezéseit a fiút illetően.
 - Nem tudom, mi miatt van. - suttogta halkan fejét leszegve. Még a maga elé tartott olvasmányt is megemelte enyhén, hogy arcát takarja vele. Csak most gondolt bele, Benett talán azért beszélt már az elejétől célirányosan róla, mert voltak élményei és emlékei arról, milyen, amikor Zalán a körletükben okoz álmatlan éjszakát nem egy háztársának a kiabálásával.
 Letette a könyvet, hogy ujjait a halántékára szoríthassa. Csak akkor nyitotta szólásra ajkait, amikor már negyedjére simított végig az apró hegen, amit még Augustine okozott neki.
 - Nem akarok gyógyítót. Meg azt sem, hogy erről bármelyik tanár... - torkára forrt hangja a felismeréstől. Beesett szemeiben ijedtség csillant. Épp egy tanár ül előtted.
 - Kérlek ne mondd el Adler profnak - nyögte megsemmisülten. Kérlelőn pillantott Benettre, mert az észérvek csökönyösen tiltakoztak megnyilvánulni a fejében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

  Közelebb hajolt, hogy jobban fülelhessen. Jót szórakozott a történeten és ez látszott is rajta. Muszáj volt szája elé emelnie a kezét, hogy ne nevessen fel hangosan, mert elképzelte Benettet vénséges öregemberként. Tiszteletreméltó szakálla volt, ennek ellenére mulatságosan mutatott az összkép a fejében.
 - Én még meg sem ittam az egyik főzetemet, de majdnem magamra robbantottam vele a bájitallabort. - fűzte hozzá cinkos vigyor kíséretében. Móric értetlen ábrázata a műsora láttan egyből felütötte fejét emlékei közt. Megint nevetnie kellett.
 Megnyugodott kissé, amikor a fiú biztosította arról, hogy tartani fogja a száját. Ez a nyugalom alig pár másodpercig tartott, mert utána folytatta valami... valami olyasmivel, amit Zalán egyáltalán nem szeretett volna hallani.
 - Nem - csapta össze a könyvet maga előtt hirtelen mozdulattal. - Ez nonszensz.
 Felállt a helyéről és remegő kézzel szedelőzködni kezdett. Autumn szavai jutottak eszébe a próféciákról, ami elegyedni kezdett Oláh tanár úr átható tekintetével, amit a vizsgáján szegezett rá. A groteszk reccsenés hangja, amitől  minden alkalommal kénytelen volt felriadni álmából.
 - Még ha van is relevanciája a látomásoknak - suttogta sietve, míg behányta a kacatjait a táskájába. - Nem én leszek az a szerencsétlen, akire ez igaz lesz.
 Az egyik könyv felett elidőzni látszott a pillantása, végül felnyalábolta azt is, hogy kikölcsönözhesse. Feszülten szusszantott egyet. Benettre siklottak beesett szemei, csak egy pillanatra, mielőtt elindult volna, hogy kikerülve őt a kijárat felé vegye irányát.
 - Ne haragudj. Hiba volt felhoznom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

  Esztelenül szlalomozott a pálya karikái között, mert frusztrálta, hogy a körei egyre gyengébbek és gyengébbek voltak. Nem sok lehetősége volt kijárni a pályára tanév kezdete óta, mert majdnem minden délutánját könyvekbe temetkezve töltötte. Rengeteget rágódott azon a példányon, amiben szerepelt az a bizonyos bájital. Benett szerint könnyű elkészíteni. Csinálta már rengetegszer. Miért nem kéri meg egyszerűen, hogy főzze meg neki? Miért rágódik egyáltalán ennyit ezen?
 Lefékezett, feltolta homlokára a végőszemüveget, hogy megdörzsölje fáradt szemeit. A kialvatlanság már ordított róla. Egyértelmű volt, hogy miért nem teljesített olyan jól.
 - Még egyszer! - üvöltötte a lelátó felé, ahol Kornélt ruházta fel egy stopperórával és kerítette be táskájával, meg egy kupacnyi sportmagazinnal. Az Autumn-tól kapott kézikönyv is ott volt köztük, lapjait unottan lapozgatta a szél, várva, hogy Zalán mikor próbál ismét versenyre kelni vele.
 Otthagyta a karikákat, a szemüveget visszacsúsztatta kék tekintetére és megállt barátja előtt a levegőben, rajtjelre várva. Még javíthat ezen. A fáradtság is csak egy akadály, amit le kell küzdeni, akárcsak az idő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Benett mozdulata váratlanul érte, az induláshoz vett lendülete majdnem kirántotta karját a fiú ujjai közül.
 - A figyelmük már évek óta rajtam van, de annyi fogalmuk lesz mindig is az igazságról, mint kelpinek a szárazföldről. - motyogta ingerülten, majd kezét megpróbálta nyomatékosan, de semmiképp sem akaratosan szabaddá tenni. Halk léptekkel kikerülte Benett székét, az utolsó mondatait csak menet közben kapta el fél füllel. Már két könyvespolccal is odébb járt, farkasszemet nézett a kijárattal, amikor az észérvek a fejében elkezdték kongatni a vészharangot.
 Valaki segítséget ajánl neki, ő meg most hagyja faképnél, mint valami sértődős kisgyerek. Tényleg Winter elméletének akar bizonyítékot állítani? Hogy nem több egy egyszerű kölyöknél? Olyan ideák után fut, amik elérhetetlenek, hogy aztán kifogásként szolgáljon az minden kudarcára. Nem tudod ezt egyedül megoldani, Zalán. Fogynak a lehetőségeid.
 Kelletlenül a plafon felé emelte tekintetét, majd ujjait orrnyergére szorítva fordult vissza lendületesen, sietve. Mielőtt még megint meggondolná magát és ostobaságot csinálna.
 Szó nélkül vetődött vissza Benett mellé a székre, először csak megfontoltan meredt maga elé. Amikor végre kinyitotta a száját, akkor is elakadt párszor, annyiféleképp akarta elkezdeni a mondatot.
 - Ez... ez nem... látomás - a szó maró savként égette a nyelvét, vonásai is tükrözték hogy kellemetlenül érzi magát. - Ezt az elméletet... félretéve is tudnál esetleg... - vett egy mély levegőt, mert nem gondolta, hogy ezt valaha ki fogja mondani - segíteni nekem?