37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Vizsnyiczky Heléna Sára összes hozzászólása (210 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 7 » Le
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. május 18. 20:26 Ugrás a poszthoz


outfit|együnk!

Péntek, végre péntek. A napok csigalassan vánszorogtak annak ellenére, hogy mennyi minden történt vele ebben a rövid időszakban már. Úgy tűnt, a viszontlátas öröme mindenkivel izgalmassá tette már az első heteket is. A tanulás ellenben... Mit sem változott a hozzáállása, ha tehette volna még mindig csak szórakozni járt volna ide. Buli, haverok, lazulás. De a tanárok erről másként vélekedtek, már most annyi anyagot és beadandót sóztak a nyakába, hogy azok gondolatától is a hideg rázta. Szerencsére a hétvégére nem hagyott kötelezettségeket, tervei között leginkább a tánc szerepelt, mert már ezer éve nem gyakorolt és ha nem akarta, hogy izmai megmakacsolják magukat akkor bizony muszáj volt erőt vennie magán és lemenni edzeni egyet, majd végigtolni egy már ismert koreográfiát. Ilyenkor kapta el leginkább az ihlet a saját koreók összerakásához, szóval nem csak szinten tartotta, hanem inspirálta is magát egyszerre.
Barátnői már régen végeztek, Sári azonban még jóízűen falatozta második adag csirkéjét. Rejtély volt még szamara is, hogy hova tűnik el benne az a rengeteg étel amit magába töm, mert simán képes volt bárhol, bármikor és bármilyen körülmények között felnőtt férfiakat megszégyenítő ezzel mennyiségeket eltüntetni. Ekkor ült le mellé a lány, akinek a nevére ugyan nem emlékezett, de az arca ismerős volt számára az évnyitóról.
- Itt igazából minden mennyei - kontrázott miután lenyelte a szájában lévő falatot. Azért már mégsem beszélt teliszájjal, az nem lett volna túl illendő és nőies a részéről. Oda meg vissza volt a manók kosztjától, keresve sem talált volna jobb
- Sári - biccentett mosolyogva és a szájaba tömte a csirke maradékát. Ennyit a nőies bájról. Bár nem igyekezett kifejezetten fenntartani a látszatot, de azért nem akart szánt szándékkal ellentmondani saját magának.
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. május 18. 21:21 Ugrás a poszthoz


outfit|páratlan páros

Kíváncsi lett volna, hogy ez a két csokitól maszatos tündét hogy ismerte meg egymást. Valószínűbbnek tartotta, hogy a szülők jó barátok lehettek; hogy az apák együtt jártak horgászni és sportról beszélgettek míg az anyák megvitatták ki mit főzött és milyen ügyes már a gyereke. Legalábbis általában ezt látta az őt körülvevő gyerekkel rendelkező felnőtteknél.
Nem telt bele sok idő, úgy tűnt, a terve bevált. Egy fiatal nő robogott feléjük, a kisfiú csillogó szemekkel nézett anyukájára. Megkönnyebbül sóhaj hagyta el ajkait, hogy nem kell hivatalos szervekhez fordulnia a gyerekekkel, mert már itt tartott, hogyha nem kerülnek elő a szülők, akkor az aurorok segítségét kéri majd.
- Ugyan, én nem tettem semmit. - Viszonozta a kedves mosolyt és papírzsepi után turkált a táskájában, mert határozottan úgy tűnt, hogy Laurának szüksége lenne egyre. Meg tudta érteni, valószínűleg ő sem tudta volna megállni sírás nélkül az örömteli találkozást. Ekkor azonban a nő megszorongatta, mintha ezer éve jó barátok lennének és régen találkoztak volna utoljára. Kellett egy pillanat, hogy feloldódjon fagyott bénultsága, nem volt hozzászokva, hogy idegenek ilyen közvetlenek legyenek vele, de aztán tétován viszonozta a gesztust. Na lépés volt ez számára, hiszen régebben a hozzá közel állókkal sem tudott ilyesfajta közeli kapcsolatot teremteni, nem még vadidegenekkel, akikkel egy perce sem ismerik egymást. Sőt, nem is ismerik egymást, hiszen még csak be sem mutatkoztak, vagy valami.
- Szembejöttek velem az utcán kézen fogva, de egyedül voltak, ezért elindultunk megkeresni téged... vagyis titeket. Ne haragudj, hogy tegezlek, de nem tűnsz olyan öregnek azért - eresztett el egy újabb kedves mosolyt. Remélte, hogy ezzel nem bántja meg a nőt, de hát igazat mondott. Egyáltalán nem nézte volna ki belőle, hogy már anyuka.
Igyekzett nyugodtságot sugározni a nő felé, mert bár a helyében ő is ideges lett volna, sőt, ennél talán még rosszabb, de most feltétlenül meg kellett nyugodnia. Hiszen már semmi oka nem volt aggodalmaskodni, mint ő is láthatta mindkét gyerek megúszta épp bőrrel a kis kalandozást és jó kezekbe kerülve várhatták meg a szülőket. Addig is, hogy valami haszna legyen elvette a gyerekektől a megevett csokik papírját és elbattyogott a közeli szemeteshez, hogy kidobja őket.  
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. május 19. 09:23 Ugrás a poszthoz


outfit|kalandtúra


- Ejnye-bejnye, ilyesmikre nem szabad gondolni – mondta, de a szemei és vigyora másról árulkodtak. Valójában jól szórakozott azon, hogy Lin mennyire ellenségesen áll hozzá a többiekhez, vagy legalábbis mennyire igény lenne arra, hogy valami őrültséget műveljen. Mert nem gondolta volna, hogy csak úgy semmi indok nélkül lilára színezte volna bárki haját, de pontosan olyannak ismerte a másik lányt, aki mindezt kedvtelésből viszont szíves örömest megteszi. Csak mert csak, ugyebár. Hogy ne legyen olyan unalmas az élet.
- Művészekből a sok soha nem elég. – Legalább nem értette félre szavait és poénnak vette, ez jó volt. Gyakran esett meg a barnával, hogy nem egészen az ment át, amit ő igazából gondolt és ezért megbántott másokat. Nem szánt szándékkal, csak egész egyszerűen rosszul választotta meg a szavait. De biztos volt benne, hogy a szőkének nem kell majd hivatásos rongálónak állnia, mert a legrosszabb esetben is festőként simán megélhetne, ha mégsem jön be a boszorkány lét.
- Igen, biztosan. – Komoly arccal bólogatott, mintha legalább értené, hogy miről van szó. Még csak megtippelni sem tudta volna, hogy ez mégis milyen nyelven volt, de inkább nem is kísérletezett vele, még a végén felsült volna. Ő ugyan hajlamos volt félig németül beszélni, de ez nem tette immunissá arra, ha valaki más keverte a nyelveket. De barátnője arcáról midnen érzelmet le tudott olvasni, nem volt szüksége arra, hogy értse amit mondd. Igazán lenyűgözöttnek tűnt, aki rácsodálkozik, hogy ilyesmi létezik egyáltalán. Nem tűnt ijedtnek, inkább csak csodálkozónak.
- Azt hiszem nem leszek sárkány szelídítő, de ha gondolod még mutathatok valami hasonlót. – Egészen felbátorodott előző sikerén. Az aprócska láng mintha feltüzelte volna belülről, hirtelen elkapta a lelkesedés és a tenni akarás. Ki akarta próbálni, mi mindenre képes még, nem foglalkozott azzal, hogy esetleg felgyújthatja magát, Lint, a padot vagy az egész iskolát.
- Figyelj, én tényleg veled vagyok, de azért meg kell húzni a határokat valahol. – Tudta jól, hogy háztársa is tisztában volt azzal, hogy jelen pillanatban Sárinak van igaza és ha nem akarja kockáztatni már az első évben a megítélését, akkor jobb ha nem csinál ilyeneket.
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. május 21. 12:56 Ugrás a poszthoz


outfit

A meglepetés halvány jele látszottak arcán, mikor a fiú azt mondta, ő is élvezne egy ilyen szünetet. A legtöbb Már korabeli fiú azt sem vallaná be, hogy látott már életében egyetlen mesét is, de az biztos, hogy ilyet nem ejtene ki a száján, hiszen akkor úgy érezné, hogy oda a férfias kisugárzása! Sári nagyon értékelte, hogy ezzel szemben a fiú minden gond nélkül megvallotta, hogy ő bizony szintén meserajongó.
- Tanulsz? Ne már, szünet van – forgatta meg szemeit játékosan. A barna még iskola időben is csak nagy nehezen tudta magát rávenni a tanulásra, nem hogy szünetben, mikor megadatott neki, hogy kiélvezze a szabadságot. Ilyenkor a tankönyvek a láda mélyén porosodtak, még a pálcáját is eldugta valahova, csak hogy eszébe se jusson esetleg gyakorolni néhány varázslatot vagy ilyesmi. Bár valószínűleg amúgy sem érzett volna rá késztetést, de jobb szeretett biztosra menni. Komolyan nem tudta megérteni, hogy ki az a hülye, aki a szabadidejét arra használja, hogy ilyen felesleges dolgokkal töltse ki az idejét.
- Látszik. De ne aggódj, te jól táncolsz, én jól táncolok, nagy baj nem lehet – vonta meg vigyorogva a vállát. Már egyáltalán nem stresszelt rá az ilyesfajta komolytalan fellépésekre, tudta jól, hogy ezen aztán semmi nem múlik. Nem olyan, mint egy táncvizsga, nem szakértő közönség előtt kell színpadra állniuk, itt a cél az emberek szórakoztatása. Márpedig egy laikusnak nagyjából mindegy, hogy ők mit alkotnak, amíg szól a zene és valami táncra emlékeztető mozgás folyik előttük.
- Jaja, valami ilyesmi – erősítette meg bólogatva a fiú által elmondottakat. Ugyan még nem vett részt soha semmi hasonlóban, de magabiztosabbnak kellett látszania Márknál, hiszen mégiscsak ő rángatta bele ebbe. Bár úgy tűnt, hogy nem kellett nagyon rángatni, szívesen jött magától is. Mielőtt elindult néhányszor átismételte a lépéseket, nem volt annyira bonyolult a koreográfia, hogy ne tudta volna megjegyezni. Különben is, alig másfél perc volt az egész, szóval a rövidsége csak segített a könnyű megjegyezhetőségen.
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. május 21. 13:00 Ugrás a poszthoz


outfit|kalandtúra


Erősen elgondolkodott, hogy mit emlegessen fel, mert azért egész hosszú bűnlajstroma volt már, amivel néhány tanár ellenszenvét sikeresen kivívta.
- Nem is tudom, mi lehetne említésre méltó. Hazudtam egy vadidegen fiú kedvéért a kallernak, eltüntettem a szobatársam kedvenc kispárnáját, és az egyik srácot aki nem fogta fel, hogy nem akarok tőle semmit így Pofixszel befogtam a száját – sorolta az ujjain számolva, hogy hánynál is tart. Ennél jóval több mindent csinált persze, de ezek voltak a legemlékezetesebbek, vagy amik után büntetést is kapott. Azért annyira nem volt rossz és gonosz, hogy direkt fájdalmat okozott volna bárkinek bármikor is, jobb szerette az ilyesfajta ártatlan kis csínyeket.
- Meg egy kicsit ijesztő is. – Gyönyörű és ijesztő, valóban ez volt a két legjobb szó erre az egészre. Nem félt saját magától és az erejétől, ellenben ha valaki más az orra előtt gyújtott volna tüzet a semmiből garantáltan megijedt volna.
- Még nem vágom igazán, hogy mennyi energiám szívja el, de amíg nem esek össze nincs baj – vonta meg vállait lazán, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Tudott ezt-azt az elemi mágiáról, főként azt, amit elmondtak neki, mikor kiderült, hogy ő is rendelkezik ilyesfajta képességgel. Azt például tudta, hogy nem tudja a végtelenségig használni az erejét, mert elszívta volna az összes energiáját, meg hogy nem fog tudni kapásból hat méteres lángokat kreálni.  De úgy volt vele, hogy ha meg sem próbálja, akkor sosem fog rájönni, hogy mire lehet képes igazából. Ezúttal a bal kezében idézte meg a lángot, amit aztán áttett a jobb kezébe. Gyakorlatilag inkább az történt, hogy mikor összeért a két keze eloltotta, majd újra megidézte a jobb kezében, de kívülről úgy látszott, mintha simán átvette volna. Elképzelte, ahogy a láng fénye elhalványul és lassan eltűnik, a megvalósítás szerencsésen sikerült a valóságban is.
- Azt hiszem, egyelőre ennyire vagyok képes. – Jobb tenyere, amit többször ért a láng halványan bepirosodott és késztetést érzett rá, hogy megvakarja, de ehelyett ölébe ejtette mindkét kezét. Persze, akkor jutott eszébe, hogy azért nem teljesen tűzálló, szóval jobb, ha a jövőben ilyesmikkel csak óvatosan kísérletezik.
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. május 25. 11:19 Ugrás a poszthoz


outfit|szülinapozás

Sütött tortát. Egy csálén feldíszített, kicsit lapos de legalább teljes szeretetével készült tortát. Meg akarta lepni vele azokat, akikhez igazán közel áll, ha már így tizenhét lett. Belegondolnia is szörnyű volt, hogy milyen gyorsan elrepültek az évek, hiszen mintha csak tegnap lett volna, hogy tizenegy évesen ott áll előző iskolája kapujában izgatottan várva a beosztási ceremóniára. Megpróbált visszaemlékezni, hogy milyen is volt akkor, és rá kellett jönnie, hogy rengeteget változott, még ha ő maga ezt nem is érzékelte.
Hogy miért üzent Zsombornak? Jó kifogás volt, hogy nem akart egyedül lenni délután. Ha őszinte lett volna magával, beláthatta volna, hogy igazából csak hiányzik neki a fiú. Mert igazából ez volt a helyzet, de egyszerűbb volt ráfognia valamire. Nem mondta meg neki, hogy miért szeretné látni, csak egy üzenetet küldött, hogy hol és mikor találkozzanak. Úgy gondolta, elég lesz majd ott és akkor tudatnia a másikkal, hogy egyébként aznap ünnepli a szülinapját. Sosem volt szokás náluk nagy felhajtást csinálni ebből, az anyukája mindig sütött valami finom tortát összegyűlt egy kicsit a család, beszélgettek, nevetgéltek majd mint akik letudták a kötelező köröket mentek a dolgukra.
Reggel szürke felhők gyülekeztek az égen, aggódott is, hogy nem lesz az egészből semmi, mert elmossa őket az eső, de a tanítás végére már ragyogóan sütött a Nap és napközben sem esett egy csepp eső sem. Az utolsó órája után megetette az épp a szobájukban tartózkodó szobatársait, ellentmondást nem tűrve tett le mindenki elé egy-egy szeletet a sütiből. Ő inkább nem evett, bár a visszajelzések alapján finomabbra sikerült, mint amilyennek kinézett. Gondban volt, hogy hogy a fenébe fogja levinni az udvarra úgy, hogy ne támadják le rögtön a bogarak, de úgy tűnt, az Eridon kiskonyhájában minden van, amire az embernek épp szüksége van, így talált egy tökéletes méretű tortaszállító dobozt is. Kész főnyeremény volt az a nap. Aztán már nem maradt más hátra, mint hogy magára vegyen valami rendes ruhát, megfésülje a haját, ami épp szénabogjának képzelte magát és a kis kockás plédjével levonuljon a megbeszélt helyre.
Csak annyival érkezett korábban, hogy volt ideje mindent szépen elrendezni és leülni. Sokan voltak odakint, a szép idő úgy vonzotta a diákokat, mint fény a bogarakat, mégis könnyedén felismerte a hosszú ruganyos lépteket a tömegben. Felkászálódott a pokrócról minden nemlétező porszemet lesöprögetett a ruhájáról.
- A Mulánból idézel és virágot hozol… Lehet ez a mai nap még jobb? – nevette el magát halkan. Egészen elpirult, ahogy elvette a fiútól a felé nyújtott virágot. Régen kapott néhányszor virágot, főként bemutató előadások után, de akkor még nem igazán tudta értékelni az ilyesfajta gesztusokat.
- Igazából – kezdte kissé tétován, miközben visszaült eddigi helyére. – Ma van a szülinapom és nem volt kedvem egyedül lenni. – Azt már nem tette hozzá, hogy biztosan akadna valaki, aki hajlandó elszórakoztatni és még élvezné is a társaságát.
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. május 26. 22:00 Ugrás a poszthoz


outfit|kalandtúra


Vigyora egyre szélesedett, egyre jobban érezte magát. Feloldódott az eddig köztük lévő tárgyilagos hangulat és végre újra barátként tekintett a lányra nem pedig megoldandó feladatként.
- Ó az egy egyszerű kis ártás, a nyelvet a szájpadláshoz ragasztja – felelte. Persze, azt elfelejtette megemlíteni, hogy lehet, hogy ezt nem kifejezetten szívesen látják a tanárok a folyosón ennek alkalmazását. Pedig amúgy tök hasznos és szórakoztató volt, csak ezt a felnőttek nem akarták elismerni. Nem volt kifejezetten veszélyes meg semmi ilyesmi, szóval nem igazán értette, hogy miért volt tiltott varázslat, de így csak titokban alkalmazhatta, nyilvánosan azért nem merte volna mondjuk a folyosó közepén.
Lin szemében még mindig csodálkozás bujkált, de úgy látszott, már egészen felfogta, hogy mit is lát. Bár olyan könnyednek tűnt ez az egész valójában Sáritól igen nagy koncentrációt igényelt, hogy minden úgy menjen, ahogy eltervezte és ne gyújtson fel mindent önmagával kezdve.  
- Mindenkit perzsel, engem is. Csak kevésbé. – Legalábbis legjobb tudomása szerint arra nem volt képes, hogy olyan lángot hozzon létre, ami ártalmatlan volt mindenki számára, hiszen a tűz az tűz marad, mindegy, hogy milyen formába öntik. Józan paraszti eszével mindenképp így gondolta, aztán kíváncsian várta, mi mindent fog még tanulni erről az egészről. Életében talán először vágyott arra, hogy újat tanuljon és megismerje az ismeretlent. Ez ritka volt, szóval mindenképp meg akarta ragadni a lehetőséget és nekiállni mielőbb a dolgok utána olvasásának. Azt sem tudta megmondani, járt-e már valaha az iskolai könyvtárban, most viszont mindenképp a közeli tervei között szerepelt ellátogatni oda is.
- Hát ööö… - adta meg a nem túl egyértelmű választ. Nem volt tervezett program és hirtelen nem tudta volna megmondani, hogy merre kellene továbbmenniük. Szóval úgy volt vele, hogyha elindulnak majd mennek egy irányba, akkor majdcsak talál valamit ami említésre méltó lehet.
 
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. május 29. 09:27 Ugrás a poszthoz


outfit|páratlan páros

- Nem is nézel ki annak, de jobb elkerülni a félreértéseket. - Borzasztó rossz volt kormegtippelésben, ha fegyvert tartottak volna a fejéhez akkor sem tudta volna megmondani, hogy mégis hány éves lehet a vele szemben álló nő. huszonkettő és harmincöt között bármennyit kinézett volna belőle az arca, az öltözéke és a gyerek kora alapján. - De igen, épp arra mentek volna - bólintott egyetértése jeléül. Lehet, hogyha a fagyizóba vitte volna őket, akkor hamarabb megtalálják egymást a szülőkkel, de végül is így sem okozott túl nagy problémát. Ha nem szerette volna ennyire a gyerekeket akkor lehet picivel problémásabb  lett volna, de így mindenki jól járt. A gyerekek jól érezték magukat  a társaságában és olyan személy felügyelete alá kerültek, aki a legjobbat akarta nekik.
- Nem, nem, nem. Egyik sem szükséges. Tényleg.Legalább nem fenyeget az elhízás veszélye így, hogy ők ették meg - jegyezte meg viccesen. Az ő szájából egy kifejezetten komikusan hatott, hiszen ránézésre is maximum harminc kilónak tűnt vasággyal, nem igazán olyan személynek akinek aggódnia kell a vonalai miatt. Nem azért nem hagyta ott a két kisördögöt az utcán, hogy később bármilyen jutalomban részesüljön, egyszerűen csak képtelen lett volna minden szó nélkül elsétálni mellettük. Különben is, már annyi felesleges kacatja volt, hogyha most még egyet választott volna az antikvitásból valószínűleg a szülei kivágták volna otthonról. De elraktározta magának az információt, hogy nyilvánvalóan az antikvitás tulajdonosával áll most szemben. Túl sok ilyen felesleges információt tárolt el, de sosem tudhatta, mikor lesz rá szüksége.
- Lottiért eljönnek a szülei, vagy elkísérjük valahová? - Nem volt egyértelmű a telefonbeszélgetés alapján, hogy mi lesz a következő lépés, bár valószínűleg leginkább csak azért, mert elbambult egy-két percre, míg Laura a másik gyerek szüleivel beszélt. Néha megesett, hogy kihagyott egy-két pillanatra az agya, mikor elfelejtett koncentrálni és odafigyelni dolgokra. Főként olyankor, ha előző éjjel nem aludta ki magát, vagy ha valami olyan órán ült, ami egyáltalán nem érdekelte – vagyis általában az összesen.

Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. június 2. 19:20 Ugrás a poszthoz


outfit|kalandtúra


- Természetesen, csupán önvédelmi célokra meg ilyesmi, tudom, tudom. – A legtöbb ilyen hasznos apróságot az idősebb barátai tanították neki, ezek amolyan nyílt titokként terjedtek az ilyesmi körökben. Az idősebbek tovább adják a fiatalabb generációnak, akik majd az utánuk jövőnek. Néhány ilyen rontás kikopik a köztudatból és újak épülnek a helyükre, így csökkentve a lebukás kockázatát.
- Lehet úgy tényleg lenne bennük valami szépség. De lehet elfogadom majd az ajánlatod, hogy ne unatkozzak annyira. – amennyire szeretett olvasni az ilyesfajta könyvek épp annyira nem kötötték le. Ő csak a szórakoztató irodalmat kedvelte, az unalmas száraz tanulmányokat meghagyta a strébereknek. Azokban nem talált semmi izgalmasat ami képes lett volna másfél percnél tovább fenntartani az érdeklődését. Ezzel szemben a mugli regények elég kalandosnak bizonyultak ahhoz, hogy akár órákra elragadják a valóságtól. Bár hozzá kell tenni, hogy ez mindössze évi néhány könyvet jelentett csupán, annyira azért nem volt lelkes olvasó, hogy hetente kivégezzen egy-kettőt. Csak szép lassan, nyugodtan olvasott akkor, amikor épp úgy gondolta, hogy ráér, tehát általában vizsgaidőszakban tanulás helyett vagy valami hasonló időszakban, mikor amúgy valami fontossal kellett volna foglalkoznia.
- Azt hiszem, ilyen bűbájt nem ismerek, de a mugli módszer szerintem nem hagy csendben majd. – Szóval ha már így kijelentette, akkor ki is próbálta, lehunyta szemeit, majd ujjával sokáig körözött rajza felett. Az első kísérlet nem járt sikerrel, ügyesen kiválasztott egy tök üres felületet, ahogy másodjára is. Végül harmadjára sikerült találnia egy helyszínt, mégpedig az udvart választotta ki. Végülis, jó döntésnek bizonyult, hiszen arra még nem jártak aznap.
- Na gyere, indulás – ugrott le vigyorogva a tanáriasztalról, majd szökdécselve kilépett a folyosóra, hogy mutassa az utat szőke barátnőjének.
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. június 4. 19:49 Ugrás a poszthoz


outfit|együnk!

Erősen szimpatizált a lánnyal, ahogy felfedezte, hogy egy hozzáhasonlóval van dolga. Azzal a fajtával, aki szeret és nem fél annyit és azt enni, amit és amennyit csak szeretne. Nem bírta az ilyen kamudiétázó vagy féligvegán meg minden egyéb ilyen furcsa trendhez alkalmazkodni próbáló embereket. Mármint nem volt problémája azokkal, akik komolyan gondolták ezen étkezési formák egyikét, csak azokat nem szerette, akik megjátszották magukat, hogy menőnek tűnjenek.
Néhány percig hallgatott. Nem sokszor fordult elő, de most tényleg nem tudta mit is mondhatna. Azért ha az embernek nem akadtak olyan hobbijai, amit ilyen keretek között tudott űzni akkor eléggé meg volt lőve azzal, hogy mit is kezdhetne magával. Vagyis általában Sári programja ilyenkor általában a barátok-tánc-rajz szentháromság köré épült fel. Arról viszont kevés információval rendelkezett, hogy a többiek mit csinálnak olyankor, mikor nem mehetnek a faluba. Sejtette, hogy van aki tanulással tölti az idejét, a többiek meg hozzá hasonlóan olyasmikkel, amikre a hétköznapok zsúfoltsága miatt nem jutna idő.
- Hát erre nem igazán tudom, mit mondhatnék. Még sosem akartam meglesni az állatokat, de ha jókor mész talán szerencséd lesz. – Bár tényleg nem volt jártas a témában, olyannyira, hogy azt sem tudta, jelenleg ki a szolgál az iskola vadőreként. Mert azt gondolta, hogy az ő felelőssége a birtokon élő állatok gondozása, bár erre sem mert volna mérget venni. Annyira nm érdekelte, hogy ez a fajta közöny szinte már fizikai fájdalommá csaphatott volna át.
- De egyébként van egy csomó izgi hely a kastélyon belül, jó buli ha összefogtok néhányan az évfolyamtársakkal és felfedezitek az egész helyet – adott végül egy olyan tanácsot, amit esetleg ő is szívesen megfogadna. Ez olyan használhatónak tűnt, nem úgy mint az összes többi, ami eszébe jutott.
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. június 5. 22:46 Ugrás a poszthoz


outfit|szülinapozás

Nehéz lett volna nem észrevennie, hogy néz rá a fiú. Hasában feléledtek a pillangók, a bizsergés lassan megtámadta a karját és a lábait is. Szüksége volt két mély levegőre, hogy ne adja át magát a kellemes izgalomnak és továbbra is racionálisan jelen tudjon lenni a beszélgetésben.
- Hát ööö az az igazság hogy szóval vagyis na, nem igazán ér rá – hebegte elvörösödő fülekkel. A pír elöntötte az egész arcát és dekoltázsát egyértelműen alátámasztva a tényt, hogy ez bizony erős füllentés volt, ami nem egészen úgy sült el, ahogy akarta. Elképzelése szerint ezt határozottan rávágta volna a kérdésre, csak a gyakorlatban nem igazán úgy valósult meg, mint a fejében lejátszott jelenteben. Persze nem volt a terv része, hogy Zsombor kérdezősködni fog, arra számított, hogy ezt így elfogadja tényként. Azt mégsem mondhatta, hogy csak látni akarta, bár ezek után biztos volt benne, hogy már Zsombor is tudja, mi áll a meghívás hátterében.
- Köszönöm! – Úgy érezte, ez a nap aztán tényleg csodálatosabb, mint amilyenre számított. A legtöbb dolog a tervei szerint, sőt még annál is jobban alakult. A Nap sütött, az ég szebb kék volt mint valaha és még egy puszit is bezsebelhetett, amire abszolút nem számított. Ha eddig nem volt elég piros, hát most már büszkén kiállhatott volna az Eridon zászlaja helyett.
- Én sütöttem – húzta ki magát büszkén a süteményre pillantva. – Megkóstolod? – Úgy csillogtak a szemei, mint kisgyereknek a cukorkaboltban. Ennyire még sosem lelkesedett saját főztje vagy süteménye iránt, bár az is igaz, hogy sosem sikerült még ennyire ehetőt alkotnia  a konyhában. De azért nem akarta volna erőszakkal rávenni a fiút, hogy egyen feltétlenül, simán elfogadta volna indokként minden sértődés nélkül, ha visszautasítja az ajánlatot.
- Figyelj, ha már úgyis itt vagy beszélnünk kéne - kezdte el felvezetni a másik témát, amiért iderendelte a másikat. Mert nem csak azért akart találkozni vele, mert régen látták egymást, hanem mert lassan megfulladt a saját kavargó érzelmeitől és szerette volna mindezt egyszer és mindenkorra letisztázni. Felkészült mindkét végkimenetelre, biztosította a papírzsepi és csoki készletét, ha esetleg olyan dolgokkal szembesült volna, ami nem fért bele az álomvilágába.
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. június 5. 23:28 Ugrás a poszthoz


outfit|szülinapozás

Jobb szeretett volna normális színben tündökölni, ilyenkor túl sebezhetőenk érezte magát, bár oka nem igazán volt rá. Egyszerűen a zavart automatikusan ezzel kötötte össze, így nem származott abból semmi jó, ha ennyire sikerült elvörösödnie.
Csak a varázsmondatra várt, már meg is ragadta a kést és egy szép nagy szeletet pakolt az egyik tányérra. Olyan igazi fiús méretűt, ha már ilyen jót sütött, akkor úgy gondolta, meg kell adnia a lehetőséget, hogy a másik kiélvezhesse, már pedig az egy papírvékony szeletkével biztosan nem valósulhatott volna meg.
- Na és ki sütött volna nekem tortát? Te? - vágott vissza vigyorogva. Másra nem számíthatott ez ügyben, szóval muszáj volt egymaga megoldani, ha azt akarta, hogy rendes szülinaphoz méltó legyen a napja. Még ha ez azzal is járt, hogy az előző délután és este nagy részét a konyhában töltötte tetőtől talpig lisztesen és tojásosan. Akkor és ott átkozott mindent és mindenkit akit ért, de ahogy Zsombor felé nyújtotta a tányért már úgy érezte, hogy tökéletesen megérte ennyi energiát fektetni ebbe az egészbe.
- Jól van már, jól van már - forgatta meg barnáit. Persze, nem a megfelelő megfogalmazást választotta, de valahogy jobban aggasztotta az, amiről beszélgetni készültek, minthogy ezen agyaljon. Bebeszélte magának, hogy bármi is történjék az neki nem lesz rossz, de az agya legmélyén ott motoszkált az elutasítástól való rettegés. Ha nem lett volna ennyire zavaros a köztük lévő kapcsolat akkor nem is hozta volna fel, de már nagyon ki akarta magából adni.
- Szóval meg kéne beszélnünk hogy ez - mutogatott a kettejük közt lévő üres helyre - szóval ez így kettőnk között mi. Túl sok ideje kerülgetjük már egymást. - Igyekezett elkapni a másik tekintetét és ha sikerrel járt nem is eresztette. Úgy bámulta a fiú szemeit, mintha ilyen egyszerűen megoldhatnák a problémákat.
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. június 6. 00:00 Ugrás a poszthoz

Boldog éjfélt! Cheesy
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. június 6. 16:48 Ugrás a poszthoz


outfit|szülinapozás

Lehet hogy túlzásba esett, de a nagymamájától tanulta ezt a fajta megkülönböztetést. Ő volt az, aki képtelen volt nyolc egyforma szeletre vágnia tortát, mert mindenkinek személyre szabott méretet választott attól függően, hogy kit mennyire szeretett. Sári mindig nagyobb részt kapott, mint nővére, mondván ő úgyis olyan kis vékonyka, szüksége lenne egy-két plusz kilóra.
- Még az sem biztos, hogy ez ehető lett. Azért ha nagyon szörnyű mondd meg – sóhajtott fel, mintha különösebben meghatotta volna. Bízott abban, hogyha tényleg olyan borzalmasra sikerült volna, mint amilyennek elképzelte akkor azok, akik a fiú előtt megkóstolták szóltak volna. Zsófi biztosan, ő elég őszinte volt ahhoz, hogy ne hazudjon ilyenekről, főleg hogy ő volt az egyetlen, akit beavatott a nagy tervbe.
A fiút látva vacillált, hogy mókusra vagy pocokra hasonlít-e inkább ennyi sütivel a szájában, de nem tudott dűlőre jutni. Az biztos, hogy hihetetlenül aranyos volt, alig állta meg kuncogás nélkül a látványt.
- Hé, azért ne fulladj meg, annyit nem ér. – Szigorúan nézett rá, mint anyuka a habzsoló gyerekre. De hát na, nem akarta hogy belefulladjon a sütibe a nagy sietségben, mert bár furdalta a kíváncsiság, hogy mit akar mondani, de azt az egy percet még igazán meg tudta várni, amíg Zsombor megrágta és lenyelte a falatot.
- Sok mindent mondtam… Bár emlékeim szerint inkább csak azt, hogy félek. Nem azt, hogy nem akarom. De inkább hagyjuk is. – Elbizonytalanodott, meghátrált hirtelen már nem is tűt olyan jó ötletnek, hogy megbeszéljék. Jobban érezte volna magát, ha fel sem hozza a témát, csak csacsognak valami semmitmondó és jelentéktelen dologról,  ami nem kavarja fel ennyire az állóvizet. Kellett megint túlgondolnia mindent…
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. június 6. 17:32 Ugrás a poszthoz


outfit|szülinapozás
Választhatott volna jobb pillanatot, de nem gondolta, hogy ennyire hevesen fog reagálni a fiú. Arra számított, hogy nyugodtan megbeszélik majd ezt az egészet. Bár számíthatott volna arra, hogy eddig semmi sem ment egyszerűen, szóval akkor is muszáj volt valami be nem tervezettnek történnie. Csak homályos emlékfoszlányok maradtak meg abból a beszélgetésből, de arra biztosan emlékezett, hogy olyat nem mondott, hogy nem akarja. Hiszen akkor és ott nem tudott hazudni, csak az őszinte igazságot mondhatta. Márpedig az erős füllentés lett volna, ha azt mondta volna, hogy nem vágyik erre.
A meglepettségtől egészen kikerekedtek szemei. Úgy tűnt, mintha Zsombor megijedt volna attól, amit mondott. Néhány másodpercig értetlenül pislogott rá, majd hagyta, hogy elkapja az egyik kezét. Na nem mintha addig nem figyelt volna rá, ez csak segített a koncentrációban, hogy pislogás helyett beszélni is tudjon.
- Tőled? - Úgy nézett rá, mintha legalább azt mondta volna, hogy az ég zöld é a fű kék, majd nem bírta megállni, elnevette magát. Hiszen hogy is félhetett volna pont tőle? Már a feltételezést is abszurdnak érezte. Csak nevetett és nevetett, olyan vidáman, hogy az már szinte bűnténynek számított. Ha egyszer elkapta a nevethetnék akkor onnantól igen nehéz volt abbahagynia. - Dehogyis, te buta. Hogy félhetnék pont tőled? - nyögte ki, miután nagy nehezen sikerült erőt vennie magán. Még mindig nem kapott rendesen levegőt, de kényszerítette magát, hogy folytassa a mondandóját.
- Szóval nem, nem tőled. Csak mikor legutóbb ennyire közel engedtem magamhoz egy fiút annak elég csúnya vége lett - zárta le egy drámai sóhajtással. Nem akart most erről beszélni, de szükségét érezte, hogy tényleg bebizonyítsa, hogy egyáltalán nem a göndörtől fél. Sokkal inkább a saját félelmétől. Ez nagyon értelmetlennek hangzott még Sári számára is, ezért inkább nem is erőltette ezt a magyarázat dolgot.
  
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. június 6. 17:55 Ugrás a poszthoz


outfit|együnk!


Látszólag a másik lányt nem zavarta, hogy nem tudott egészen konkrét információkkal szolgálni, sőt egyre csak lelkesebbnek tűnt. A barna ugyan nem tudta mire vélni ezt a nagy izgalmat, de találkozott már hasonló állat fanatikusokkal, szóval nem lepte meg annyira a dolog. Természetesen ő is szerette a kisállatokat, de a varázslények már nem kötötték le ennyire a figyelmét. Sokkal többre értékelt egy átlagos kiskutyát vagy kismacskát, mint bármilyen mágikus lényt.
- A kastélyban bent? Maximum háziállatként – válaszolt elgondolkodva. Odabent még nem találkozott olyasfajta állatokkal, amik úgy tűnt, hogy lenyűgözik a lányt. Arra azért mégsem akarta bátorítani, hogyha lát valami különlegeset a folyosón akkor vesse rá magát, mert lehet, hogy a gazdik csúnyán szétátkozták volna szegény Rebekát, amit meg abszolút nem érdemelt meg. Aranyos lánynak tűnt, szóval nem akarta bajba keverni. Nagyon…
- Fogalmam sincs, van-e padlásunk, de tudod egy eridonosnak nincs olyan, hogy tiltott hely – kacsintott rá cinkosan. Ezzel persze nem azt akarta sugallni a másiknak, hogy feltételenül meg kell szegnie a szabályokat, csak azért, mert a pirosak közé került, sokkal inkább azt, hogy merjen bátor lenni, sokkal rosszabb dolog nem követheti, mint egy büntetőmunka. Nem is igazi az olyan első év, ami mindenféle büntetőfeladatoktól mentes. Jobb korábban megtapasztalni, hogy később tudja, mire kell számítania ilyen helyzetekben. Mert persze az szinte lehetetlen lett volna, hogy a későbbiek folyamán is megússza ilyen-olyan stiklik nélkül.
- Mugli családból származol? – kérdezte két falat pite között. Miután beburkolta a csirkét úgy döntött, megkóstolja azt az egekbe magasztalt pitét is. Egyébként csak kíváncsi lett volna, hogy honnan ered ez a nagy lányimádat. Általában azok szoktak így fellelkesülni, akik ezelőtt még sosem láttak hasonló dolgokat.
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. június 6. 19:10 Ugrás a poszthoz


outfit|szülinapozás
Észrevehette volna, de nem akarta, hogy mi történik közben mellette. Hirtelen jött vidámsága mintha szemellemző lett volna, az agya blokkolt mindent ami nem tartozott az elképzelt rózsaszínködös valóságához. Egészen addig, míg nem kellett Eliasról beszélnie. Ez a téma mindig észhez térítette,
- Inkább egy liliomtipró drogfüggő - válaszolt sokat sejtetően, mégsem túl konkrétan. Ez már egy kis lépés volt a megnyílás felé, de mégsem kellett elmesélnie. Így próbálta éreztetni a fiúval, hogy próbálkozik, igenis el akarja mondani, hogy mit hallgat el, csak kis lépésekben kell haladnia és ez volt az első lépés a megnyílás felé.
- És meddig akarod ezt játszani? Össze vagyok zavarodva, fogalmam sincs, hogy hova tartunk és van-e értelme ennek - fakadt ki végül. Nem pont így akarta tálalni, de gyakorlatilag képtelen volt ezután magában tartani. Elengedte a fiú kezét és levette a nyakában hordott pengetőt. Szótlanul adta vissza eredeti tulajdonosának, valahogy már nem érezte szükségét, hogy magánál tartsa. Besokallt, mer tudta, hogy ezen semmi nem fog változtatni. Megmaradtak azon vonzalom szintjén és képtelenek voltak továbblépni ezen. Talán ha kicsit később találkoztak volna nem így alakult volna. Nem akarta ellökni magától Zsombort, de most nagyon jó úton járt efelé. Mindenkivel ezt csinálta, ha úgy érezte, veszélyesen közel került hozzá, aztán mindig sajnáltatta magát, hogy mennyire rossz neki.
- Sajnálom, nem ezt érdemled - motyogta a takarót vizsgálgatva. Nem akart sírni, a könnyek szerencsére nem is találták meg, egyelőre. Egyre inkább egy nagyon rossz tinidrámában érezte magát azzal a különbséggel, hogy sejtette, hogy ennek nem lesz olyan habos-babos vidám vége. Ahhoz valaminek drámaian meg kellett volna változnia és erre igen kevés volt az esély.
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. június 8. 09:35 Ugrás a poszthoz


outfit|páratlan páros


Vigyorogva konstatálta, hogy Laura is érti a viccet, nem lett olyan nő belőle, aki miután megszületik a gyereke ferde eszemmel néz a fiatalságra és ha valaki viccelődni mer akkor azt rögtön letorkollja kicsit több komolyságot kérve. A hideg futkosott a hátán az ilyen emberektől, mert bár eltudta képzelni, hogy egy gyerek mennyi mindet megváltoztathat, de azt azért nem, hogy ettől valaki teljesen kiforduljon magából. Ő legalábbis olyan anya szeretett volna lenni, aki nem felejti el, hogy nem olyan régen még ő is ebben az életszakaszban volt, nem csak úgy átugrotta ezt a jó tíz évet.
- Szívesen elkísérlek benneteket, hátha ketten könnyeben bírunk velük – engedett meg egy kedves mosolyt magának. Nem volt benne egészen biztos, hogy ez tényleg őszinte invitálás volt, vagy csak nem akarta lerázni, de Sári igazából tényleg ráért és szívesen segített ahol csak tudott ebben az esetben legalábbis. Na nem mintha amúgy probléma lett volna a segítőkészségével, de ha gyerekekről esett szó akkor teljesen fellelkesült.
- Rendben, egyszer mindenképp benézek, ígérem. – Végül is nem hangzott rosszul az ajánlat, egy-egy szép ékszernek sosem tudott ellenállni. Ő is talpra kászálódott, még éppen időben, Dani ugyanis úgy gondolta, hogy amíg az anyukája Lottival van elfoglalva fogócskázna egyet bárkivel aki vevő rá. Futásnak eredt aprócska lábaival, szerencsére Sári hamar utól érte és megmentette egy eséstől. A kisfiú nevetve nézett fel a barnára, aki mosolyogva kapta ölbe, hogy visszavigye Laurához a már megint elkóborolt csemetét.
- Hihetetlen mennyi energiájuk van – csóválta meg a fejét elnéző mosollyal, mintha néha napján ő nem lenne képes ugyanilyen lehengerlő lendülettel pörögni. Pedig ha egyszer sikerült ennyi energiát összegyűjtenie akkor utána megállíthatatlan volt, tett-vett, nevetett, olyan volt, mintha újra élné legszebb óvodás éveit.
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. június 13. 17:56 Ugrás a poszthoz



Ha csak egyetlen pozitív hatása volt annak, hogy Zsombor ott hagyta a születésnapján akkor az az elemi mágiájában nyilvánult meg. A benne tomboló harag és csalódottság olaj volt a tűzre - szó szerint, ugyanis azóta sokkal könnyebben hajtotta végre a gyakorlati órák feladatait. Eleinte küzdelmes volt a munka, mert azt sem tudta, hogyan lásson neki. De talán csak egy ilyen negatív élmény kellett, hogy kibillentse a biztonságosnak vélt szűk zónából és hatalmas fejlődésen esett át. Megértette, hogy miért pont a tűz választotta őt, a többi elemet túl nyugodtnak találta magához. Néhányszor ott maradt megnézni, hogy a többiek hogy gyakorolnak, hogy ez mennyire volt szabályos cseppet sem érdekelte. Csak ült és nézte a csodát amit a hozzáhasonlók létrehoztak látszólag a semmiből de mégsem volt képes igazán értékelni őket. Ezzel szemben ha másik pyromágus tanítvány volt éppen soron szinte pislogás nélkül figyelte, hogy mi történik odabent. Ilyenkor úgy érezte, mintha belül lángra lobbant volna. Megesett, hogy nem tudott uralkodni magán és a vadmágia maga alá gyűrte, de azért igyekezett önkontrollt gyakorolni, hogy ne váljon közveszélyessé.
Ezen a napom épp a gyakorlati óra volt az utolsó aznapra, de nem volt kedve utána visszamenni a szobájába, így úgy ahogy volt egyenruhában a táskájával nekivágott a szabadlevegőnék. Útközben talárját begyűrte a könyvek közé, még épp annyi hely volt a tancuccai mellett. Mintha csak oda találták volna ki. az udvart túl nyüzsgőnek találta, egyébként sem kötődtek kellemes emlékei ahhoz a fához, ami alatt épp nem csoportosultak iskolatársai. Inkább továbbállt, és addig bolyongott, míg végül ki nem kötött a fénylő lelkek udvarán, amit meglepő módon üresen talált. Úgy gondolta, hogy más is akad majd talán, aki nem vágyik a nagy nyüzsgésre ezért egy ilyen félreeső, de mégis kellemes helyen húzza meg magát, de tévednie kellett. Nem mintha nem örült volna egy kis magánynak, épp ellenkezőleg. Ledől a selymesen puha fűbe, az iskolatáskát a feje alá tette és lehunyt szemmel hagyta, hogy a Nap felmelegítse.

Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. június 14. 18:28 Ugrás a poszthoz


outfit|együnk!


Valahogy érezte, hogy nem macskára vagy bagolyra vágyik, de hát mi mást mondhatott volna. Kínos lett volna, ha csak odamotyog valami nem tudom kaliberű töltelékmondatot hogy lerázza magáról a lányt.
- Épp ezért szegjük meg a szabályokat drágám - bólogatott együttérzően, kissé anyáskodó mosollyal. Hány, de hány szabályt szegett meg már azért, mert ki akart próbálni valamit, amit állítólag nem kéne. Mindegy volt, hogy herzberges, bagolyköves, vagy a szülei által felállított szabályokról volt szó, olyan játszi könnyedséggel tette a kikötöttek ellentété, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Van, ami jól sült el, van ami kevésbé, és persze akad olyan, amit élete végéig bánni fog, hogy butaságot csinált. Ez utóbbi kategóriába tartozott, hogy kipróbálta a drogokat, ha visszamehetett volna az időben tuti biztos lekevert volna az akkor énjének két akkora sallert, hogy a tudatmódosító szerek kipróbálásának gondolatáig sem jut el, nem hogy a gondolatból végül valóságos cselekvés is legyen. Bár ha tudtak volna róla minden bizonnyal a szülei is hasonlóan cselekedtek volna, de túl sok volt a volna ebben a témában, így inkább nem is agyalt ezen a szükségesnél többet.
- De aranyos anyukád van! - lelkendezett csillogó szemmel. Így, hogy az apja a minisztérium szolgálatában állt átoktörőként az anyukája azért képben volt, hogy mi minden történik a mágusvilágban, de ha rajta múlott volna, akkor minden bizonyára ez sosem történhetett volna meg. Biztosra vette, hogy van valami oka, amiért édesanyja ennyire igyekszik kerülni mindent, ami a mágiával kapcsolatos, de az okot már nem tudta. Ha meg lett volna közöttük az a szoros anya-lánya viszony, amire olyan sokszor irigykedett a barátnői családjaiban, akkor minden bizonyára erről is tudott volna. De mivel mindketten ugyanolyan makacs és hajthatatlan természetűek voltak, akik nem akartak megnyílni senki előtt, ezért kevés esély volt arra, hogy a közeljövőben létrejöhessen az ilyesmi.
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. június 16. 12:00 Ugrás a poszthoz


outfit|bőrig ázva


Feltétlenül fedett helyet kellett találnia. Nem csak azért, mert nem akarta, hogy megázzon a frissen mosott haja, sokkal inkább azért, mert már az első morranásnál kétszer olyan gyorsan vert a szíve, mint egészséges lett volna. Nem is volt igazi dörgés még, de már előrevetítette a közelgő vihart. Persze mikor elindult a faluba még hétágra sütött a Nap, nem sejtette, hogy rövidesen ennyire rosszra fordul majd az idő.
Egyetlen szerencséje volt, hogy meglátott egy nagyon ismerős szőke buksit a falu határában. Lilkót bárhol bármilyen szögben megismerte volna, abban a pillanatban ő jelentette számára a reménysugarat. Hiszen olyan céltudatosnak látszott, hogy Sári gond nélkül elhitte, hogy barátnője pontosan jól tudja, hová is tart. Leszakadt az ég, Lili elcsúszott, de Sári nem volt elég közel ahhoz, hogy segíteni tudjon neki. Ehelyett megpróbált okulni a szőke hibájából és nem sietett annyira, inkább lassan, de biztosan lépkedve próbált bejutni az aprócska házba, minek következményeként alaposan megázott. Haja, a frissen mosott és féltő aggódással óvott haja összetapadt, minden ruhadarabjából facsarni lehetett a vizet. De legalább egyben, sárfoltok és sérülések nélkül sikerült elérnie a kis házikót. Úgy lökte be az ajtót, mintha az élete múlott volna rajta, majd ugyanilyen sebességgel be is csapta maga mögött.
- Szép időnk van - vigyorgott rá a szőkére, mintha csak a világ legtermészetesebb dolga volna, hogy felbukkant itt a semmiből. Remélte, hogy barátnője nem ijed meg tőle, bár egészen hatásosra sikerült a belépője, mi tagadás. A kopogó eső hangja nem zavarta annyira, nem dörgött, nem villámlott, csak szakadt, mintha dézsából öntenék. Letelepedett a másik székre és kíváncsian körbenézett a szegényesen berendezett szobácskában. - Hol is vagyunk egyébként? - érdeklődte meg, hátha Lili egy fokkal tájékozottabbnak bizonyul nála.
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. június 18. 17:38 Ugrás a poszthoz


outfit|bőrig ázva


Összekoccant a foga a benti hőmérséklettől. Irtózatosan hideg volt és ezen nem segített, hogy meg is ázott. Azonnal fel kellett volna valahogy melegednie, de nem látott sem radiátort, sem kandallót, sem semmit, amit melegítésre használhattak volna. Egészen picire húzta össze magát, miközben a mintás selyem ing úgy tapadt rá, mintha eleve ilyen szűkre tervezték volna. Pálca természetesen nem volt nála, így nem tudott fűtőbűbájt alkalmazni magán és barátnőjén.
- Mindketten úgy nézünk ki, mint egy-egy felmosórongy - állapította meg halvány mosollyal. Bent nem lehetett több tizenöt foknál, de se takaró, se száraz ruha nem állt a rendelkezésükre. - Van nálad pálca? - érdeklődött vacogva, mert akkor hirtelen minden problémájuk megoldódott volna. Persze, az fel sem merült benne, hogy ő bizony magától is képes lenne tüzet gyújtani, de ha ilyen gondolatai támadtak volna se alkalmazhatta volna képességét, mert nem talált volna semmit, amiről nem gyulladt volna fel az egész ház. A padló és a bútorzat fából készült, az a néhány textil és régi újság ami bent volt meg nem tartott volna elég sokáig a kezében, hogy megszáradjanak. Mert persze akkora tüzet nem tudott a tenyerén létrehozni, ami megszárította volna mindkettejüket és még az egész szobácskát is befűtötte volna.
- Ha nem áll el az eső hamarosan itt fogunk megfagyni... - morogta bosszúsan, mintha ezzel megállíthatná a felhőszakadást. Ezzel szemben az eső csak zuhogott és zuhogott, mintha dézsából öntenék és a nagy sötét felhőkből nem úgy tűnt, hogy hamar továbbáll a vihar. Pedig őt tényleg fenyegette a kihűlés, de legalább egy jó kis tüdőgyulladást mindenképp megkapott, ebben már ott biztos volt. Hirtelen elkapta a sírhatnék reménytelen helyzetükre való tekintettel, de nem hagyott utat a sós cseppeknek. Így is túl sokat sírt már az elmúlt napokban egy bizonyos navinés göndör miatt, nem akart megint könnyeket pazarolni a semmire. Különben is, csak még vizesebb lett volna, mint eddig volt, szóval nagyon igyekezett visszafogni magát.
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. június 23. 12:49 Ugrás a poszthoz


outfit|bőrig ázva


Legalább nem áztak meg ennél is jobban. Ha a kisház csak egy valamire is jó volt, akkor határozott előnye volt, hogy nem ázott be. Ezzel szemben olyan hideg volt odabent, mintha nem is június, sokkal inkább december lett volna. Nem erre volt felkészülve, egy kellemesen meleg nyári napra számított. Úgy tűnt, az eső kissé csendesedett, de még mindig túl sötét volt az ég ahhoz, hogy ki mert volna merészkedni.
- Legalább tisztaság lesz – vonta meg vállait. Ha már Lili próbálta némi humorral enyhíteni a helyzetet akkor ő is igyekezett partner lenni ebben. Nem is beszélve arról, hogy lassan átfagy. Átkozta vékonyságát, mennyivel jobb lett volna némi jótékony zsírréteggel ücsörögni ott, mint így. Ennél jobban talán sosem akart a telt lányok csapatába tartozni. Mondjuk akkor nem vehette volna fel ezt a csodás szettet, amit amúgy viselt, de  igazából azt is elcserélte volna egy jó meleg pulóverre. Fehér felsője mindent láttatni engedett, épp bele illett volna a legutóbbi találkozásukkor szóba került vizespóló verseny élmezőnyébe.
- Ez amolyan szakmai ártalom – motyogta a lány egyértelmű kijelentésére. Hát persze, hogy nagyon fázott, ő a melegben érezte jól magát. A leégésen kívül semmi problémája nem volt a nyáron tomboló hőséggel, ő kiválóan érezte magát ilyenkor is a legtöbb emberrel ellentétben. Viszont tizenöt fokban már hajlamos volt megfagyásra panaszkodni, ha nem volt rajta kellő mennyiségű ruha, amit meg a többiek nem értettek meg. Néha elgondolkodott, hogy biztosan nem Közép-Afrikából fogadták-e örökbe, de aztán később minden értelmet nyert számára is.
- Vedd csak fel őket te. Én jól vagyok. – Nem tűnt valami meggyőzőnek a visszautasítása, de nem akarta tönkre tenni a lány jól láthatólag frissen vásárolt ruháit. A ruhák számára majdnemhogy a szent és sérthetetlen kategóriába tartoztak, így mindegy volt hogy a sajátjairól vagy máséról volt szó nagyon vigyázott rájuk.
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. június 26. 11:38 Ugrás a poszthoz

Juhász Laura - 2020.06.26. 09:54

hú, nagyon meleg van  Sad *panaszkodik, ahogy egy hydromágushoz illik*


Erre a melegre vártam már mióta *_* *örvendezik, ahogy egy pyromágushoz illik*

Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. július 5. 00:17 Ugrás a poszthoz

Nekem nincs jobb dolgom általában mint itt rontani a levegőt Grin

Boldog 0:17-et Cheesy
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. július 5. 21:22 Ugrás a poszthoz


outfit|bőrig ázva


- Te sem vagy jobb állapotban - nézett rá csúnyán. Az hiányzott még, hogy mindketten a gyengélkedőre kerüljenek. Akkor már inkább Lili ússza meg a betegség balhét, nem volt annyira önző, hogy magának akarja a jót. Sokkal jobban szerette annál a barátait és bizony Lilit már igazán jó barátjának tekintette. Közel engedte magához, a szívébe fogadta és ezek után igazán nem hagyhatta, hogy a saját ruháit neki adja, csak hogy ne fagyjon halálra.
- Jól van, akkor csináljuk úgy, hogy ezt leveszem - mutatott a selyem felsőjére és a székre terítette. Az alatta viselt viszonylag mélyen dekoltált atléta nem ázott el vészesen, a víz nagy részét felfogta a kardigánja. - És akkor felveszem a nadrágod, de meg a pólót. Jó? - Ha beleegyezett, ha sem, Sári már eldöntötte, hogy ez így lesz és kész. Elvette a száraz farmert, hogy ne legyen vizes jobb híján a földre tette, míg kibújt a cipőjéből és zoknijából. A rátapadt farmertől is olyan könnyed zavartalansággal szabadult meg, mintha Lili ott sem lenne. Egészen pici korától kezdve hozzá volt szokva, hogy több másik lány, sőt olykor fiú társaságában kell átöltöznie egy-egy előadás előtt, alatt vagy után. Aztán bekerült a Herzbergbe, ahol szintén együtt kellett élnie néhány másik lánnyal, meg most is így járt, szóval semmiféle szégyenérzetet nem érzett. Persze ismert olyanokat is, akik inkább a mosdóban öltöztek, csak hogy a szobatársaik se láthassák meg őket.
Sári lábait már maga Merlin sem tudta volna helyrehozni, régi sérülések, törések utáni hegek, kék-zöld foltok és zúzódások mindenhol a gyakorlás közben esés-kelés hatására. Megbarátkozott a ténnyel és ennek ellenére sem félt rövidnadrágot húzni nyaranta. Belebújt a bogarakkal díszített nadrágba majd jó messzire a vizes cuccoktól helyet foglalt a padlón.
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. július 9. 20:04 Ugrás a poszthoz


outfit|bőrig ázva


Elég volt a lányra pillantania, tekintetében ott volt az a határozottság, amivel egyértelműen azt üzente, hogy nem tűr ellentmondást. Rossz tulajdonsága volt a már-már akaratosságba átcsapó makacssága. Nem mintha ahhoz lett volna szokva, hogy mindig az van amit ő akar, ezt inkább az elmúlt évek alatt vette fel nagyon rossz szokásként. De úgy tűnt bevált a terv, hiszen Lili nem állt le vitatkozni.
Majdnem elnevette magát a lány zavarán, igazán édesnek gondolta, hogy ennyi idősen két év bentlakásos iskola után még így zavarba tudott jönni egy vetkőző lány látványától. Ugyanakkor megértette, hogy nem mindenki viseli egyformán jól az ilyen helyzeteket. Míg a lány öltözködött addig alaposan megvizsgálta a padló repedéseit jobb dolga nem lévén. Jobb lábával ütemesen dobolt a deszkákon, mintha egy cseppet ideges lett volna, holott igazából csak nem tudott mit kezdeni magával. Nem volt nála semmi ami szórakoztatná, barátnője meg ugye mással volt elfoglalva.
- Ügyes vagy - dicsérte meg vigyorogva, mintha tényleg valami nagy dolgot vitt volna véghez a szőke.  - De minden oké? Valami baj van? - kérdezte aztán összevont szemöldökkel, mert valahogy furcsának tűnt. Hiányzott belőle az életkedv, a vidámság és az energia, ami Lilit igazán Lilivé tette. Persze mindezt betudhatta volna a hidegnek is, sőt talán még el is hitte volna, ha a lány ezzel a kifogással áll elő. Ő sem volt éppen olyan jó állapotban, mint szokott, nem várhatta el a levitástól sem.
- Én köszönöm, hogy felajánlottad. - Leghálásabb mosolya ragyogott fel a szavak kíséreteként, tényleg sokkal jobban érezte magát így, hogy legalább félig száraz volt.
Utoljára módosította:Vizsnyiczky Heléna Sára, 2020. július 9. 20:04
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. július 15. 15:17 Ugrás a poszthoz


outfit|bőrig ázva


Ahogy leült mellé a szőkeség buksiját a vállára hajtotta. Olyan természetes baráti gesztus volt ez, fel sem merült benne, hogy Liliben esetleg lehet, ez mást vált ki. így legalább kevésbé fáztak, kettejük együttes testhője és a száraz ruha elég volt ahhoz, hogy a didergés legalább alább maradjon.
- Biztos? Olyan fura vagy. - Kicsit aggódott a lányért, de azért nem akarta nagyon zaklatni. Mert lehet, hogy valami olyan magánéleti probléma állt a háttérben, amit a levitás nem szívesen osztott volna meg mással, ezért sem akarta nagyon szekálni ezzel. Csak éreztetni akarta vele, hogyha beszélni szeretne róla, akkor ő szívesen meghallgatja majd. Jó hallgatóságnak tartotta magát, a barátai szívesen fordultak hozzá a problémájukkal.
Egy pillanatra meghökkent, majd hangos nevetésben tört ki a lány mondatától. Na nem azért, mert nevetségesnek tartotta volna vagy ilyesmi, csak abban a helyzetben ott a földön ülve megázva, fázva ez igazán mókásan hatott. Minden eszébe jutott volna magáról, de az nem, hogy szép lenne így.
- Csak úgy mint te - válaszolt somolyogva és finoman oldalba böködte barátnőjét. Vigyorogva megcsóválta a fejét, nem el sem tudta képzelni, hogy ez most honnan jutott Lilkó eszébe. Lehet, csak a hangulatot akarta feldobni, ha tényleg ez volt a cél, akkor sikerült. - Jaaaj te, mondtam már, hogy úúúúúgy szeretlek? - kérdezte nevetve a barátnőjét, majd megölelgette, hogy fizikálisan is érezhesse, amit szavakban már kifejezett. Természetesen ő csak jó baráti szeretetre gondolt és semmi egyébre. De tényleg, nagyon szerette a szőkét és úgy érezte, épp itt az ideje, hogy ezt meg is ossza a másikkal.
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. július 19. 15:00 Ugrás a poszthoz


outfit|bőrig ázva


Ott ültek boldog vigyorral ölelkezve, mint két igazi jó barát. Sári már épp szavakban is kifejezte volna, hogy mennyire hálás ezért Lilinek, de a szőke megelőzte. Elakadt a lélegzete és egyetlen mozdulattal eltolta magától a lányt, hogy lássa az arcát. Biztos volt benne, hogy ez csak egy vicc. Egy rossz vicc. Egy percig döbbenten bámult a lány barnáiba, várta, hogy nevessék ki, hogy mekkora szamár, hogy bedőlt ennek.
- Ugye csak viccelsz? - Karjai maga mellé hanyatlottak, ahogy véglegesen feldolgozta amit hallott. Lili belészeretett. Úgy, olyan szerelemmel szeretett belé. Nem azzal volt baja, hogy levitás barátnője egy lányba zúgott bele, hanem hogy történetesen az a lány ő volt. Tudta, hogy a barátságuk épp itt ért véget, mert ha egy barátság egyik tagja csak egy kicsit is többet kezd érezni szimpla baráti viszonynál, akkor annak a kapcsolatnak a sorsa megpecsételődött. Ráadásul itt voltak összezárva egy aprócska házban, a zuhogó esőben, így esélye sem volt menekülőre fogni, hogy meg tudja emészteni a dolgokat és kitalálja, innentől hogy tovább. Nem akarta megbántani, ahhoz túlzottan szerette. De nem mondhatta azt, hogy én is beléd kedves, hiszen ez szöges ellentéte volt a valóságnak. Az ő szíve már másé volt, ráadásul alapjában véve is a fiúkra bukott és nem a lányokra. Bár volt már dolga egyszer-kétszer lányokkal is, de akkor túl részeg volt ahhoz, hogy gondolkodni tudjon.
- Én öhm... - Próbált egy értelmes mondatot kisajtolni magából, de sajnos mindösszesen eddig jutott. Pedig annyi mindent mondott volna, hogy nem bánja és ne haragudjon rá, meg hogy nem akarja megbántani és hogy ez most necces helyzet lesz. Ehelyett csak nézett rá kissé kétségbeesetten, Lilitől várva a tanácsot, hogy most mégis mi legyen.
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. július 20. 12:27 Ugrás a poszthoz


outfit|büntetés


Talán egy kissé tényleg elvetették a sulykot. Nem kellett volna a többszöri figyelmeztetés ellenére továbbra is a legújabb szerelmi pletykákkal foglalkozni a rúnatan helyett. Vagyis foglalkozhattak volna vele, ha kicsivel csendesebben teszik azt. De nem, nekik feltétlenül hangosan röhögve kellett megvitatni hogy miféle sztorik láttak napvilágot manapság, így nem csoda, hogy tanár úr a végén büntetőmunkára küldte mindkét leányzót. Az eridonos elfelejtette megérdeklődni, mégis miben fog kimerülni büntetése, így a házirendet megszegve az egyenruha helyett valami sokkal kényelmesebb göncben indul a tanári felé. Ha megint végig kellett volna sikálnia valamelyik folyosót akkor a tanárok sem várhatták el, hogy talárban és kisszoknyában tegye meg. Általában efelett szemet hunytak a legtöbbször, örültek, hogy egyáltalán eljött és hajlandó volt az együttműködésre. Persze azért felkészült, hogy írásbeli feladatot is kaphat, így magával hoztak iskolatáskájában a tankönyvét, tollat, papírt és egyéb szükségesnek ítélt eszközöket.
A megbeszélt időpont előtt öt perccel már ott toporgott az ajtó előtt, de csak mikor karórája nagymutatója a tizenkettesre ért kopogtatott be a nehéz tölgyfaajtón. alig néhány másodperc elteltével, meglepően gyorsan, már ajtót is nyitottak. Illedelmes köszönés után közölte, hogy ki ő, kire vár és miért, mire az ajtót nyitó tanárnő eltűnt, hogy megnézi bent van-e. Sári addig is egyik vállával lazán a falnak támaszkodott, karjait keresztbe tette és felkészült az esetlegesen hosszadalmas várakozásra. Megesett már vele, hogy a tanárok elfelejtették, hogy mikorra beszélték le a büntetőmunkát, vagy épp valami nagyon fontos közepén jártak, ezért megvárakoztatták szegény lányt. Ezt nem tartotta valami igazságosnak, de hát csak nem szólhatott be az egész tanári karnak.
Utoljára módosította:Vizsnyiczky Heléna Sára, 2020. július 20. 12:27
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Vizsnyiczky Heléna Sára összes hozzászólása (210 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 7 » Fel