Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Hát, ha a Levitába kerültél akkor valószínűleg tényleg nem lesz gond ezzel – bólogatott helyeslően. A pedáns kékek meg a tanulás mániájuk az egyike volt azoknak, amit sosem tudott megérteni. Ismert persze jó arc Levitásokat is, de a legtöbbjükről azért meg volt a véleménye. A legtöbbjük – mint például a kedves s hőn imádott nővérkéje – ki sem dugta az orrát a klubhelyiségből, vagy a könyvtárból. Minden vizsgája szín jeles lett és előszeretettel vágott fel azzal, hogy milyen nagyon hűde okos. És ő nem bírta ezt a hencegést, meg felvágást az eszükkel. Arról senki nem tehetett, hogy okosnak, vagy butának született. Ha valami olyannal dicsekedtek volna, ami nem a szerencsének és a jó genetikának köszönhető, még talán el is tudta volna fogadni.
- Ohó, hát hogy a manóba ne lehetne. Egyébként igen, ugyanezen az emeleten van a nagyterem. De ha most szeretnél kakaót inni javaslom, hogy fáradjunk le a konyhába – vigyorgott rá a szöszkére. Ezer meg egy éve volt már lent, épp ideje volt meglátogatnia a kedvenc manóit. Szerette a közös étkezéseket, ez amolyan társasági esemény volt. Ilyenkor terjedtek a legjobban a hírek és mindenki minden egyes jelentéktelen mozdulatát aprólékosan ki lehetett elemezni. Imádták a csajokkal. Kaja, fiúk és jókedv, mi más kellett volna még. Megbeszélték kivel mi történt aznap, elküldtek minden tanárt a sunyiba, aki épp túl sok házi feladatot adott fel, vagy megbüntette őket valami apróságért. De tavaly rengetegszer jártak le tilosban a konyhába, hogy elcsenjenek ezt-azt, ha épp arra jártak, szóval Sári már jó ismerős volt arrafelé. A manók nagyon szerették, mert mindig nagyon aranyos volt velük, ezért a legtöbbször meglepték egy kis ezzel-azzal, mikor mi volt készen, s neki a füle botját sem kellett mozdítania, hogy hozzájusson bizonyos finomságokhoz. Ezt persze például a prefektusok nem értékelték annyira, mikor egészuen véletlenül lent találták, de ez már a járulékos veszteség volt csupán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Mosolygott. Merlinre, Zsombor végre mosolygott. Mintha a csillagok fényesebben ragyogtak volna és már nem is lett volna annyira hideg. Ez a mosoly és az aprócska kézszorítás megmelengette a szívét. Lehetetlenül romantikus énje belül már tovább szőtte a történetet, de erővel elnyomta magában a ponyvaregényekbe illő folytatásról szőtt álmait.
A végül használatlan papírzsepit visszarejtette eredeti helyére és kinyújtotta elgémberedett lábait. Kicsit kellemesebb hőmérsékleten valószínűleg tovább bírta volna az egy pozícióban való üldögélést, így viszont már nem esett olyan jól. Agyonhasznált ízületei nem értékelték ezt az időjárást, normál esetben télen például mindig vastagharisnyát húzott vastag nadrág alá, így próbálván menteni, ami menthető.
Másfél nap. Másfél nap egy sötét szekrényben egyedül, miután végig hallgattad, ahogy a szüleidet megölik. És a fiú még mindig itt van és mosolyog. Felnézett rá azért, hogy képes volt megtenni, amit ő nem. Szembenézett a múltját és jelenét tragikusan és drasztikusan megváltoztató emlékkel. Neki is meg kellett volna tennie, de képtelen volt rá. A szavak egyszerűen csak megtagadták, hogy szolgálatára álljanak.
- Köszönöm, hogy elmondtad. - Szóval tényleg bízik benne. Rábízta élete legféltettebb titkát három nap alatt. Ezt jó jelnek vette a továbbiakra nézve.
- Várj... Mit is mondtál? Az előbb még itt akartál a hagyni és kerülni az idők végezetéig. Ne legyél ilyen határozatlan. - Csak heccelte a fiút, a szájszegletébe költözött mosolyból egyértelműen kiderült. Nem biztos, hogy a legjobb időpont volt a göndör szekálásra, de hiányzott az a játékosság, ami Pesten körül vette őket. Mennyivel könnyebb volt akkor. Olyanok voltak, mint az átlagos kamaszok. Hülyeségeket csináltak, viccelődtek, nevetgéltek és úgy tűnt, semmi problémájuk nincs, csak élvezik az életet, úgy ahogy ők azt jónak látják. Most meg itt ültek egymás mellett és a tökéletesség látszatát meg sem próbálták visszahozni. De mégis volt valami csodálatos az egészben, valami bennsőséges.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Már mindegy, ezen a részén már túl vagyunk - vigyorodott el. Aznap először érezte jól magát. Arcáról eltűntek a sírás után maradt nyomok, nagyjából minden normalizálódott. Igyekezett legalább nagyjából letörölni szétfojt sminkjét, ha már a szemei végre nem egy nyúléra hasonlítottak. Így már szinte meg sem lehetett állapítani, hogy két órát zokogott a párnáját ölelgetve.
- De igazad van, ideje lenne bemennünk. Ha éhes lennék a konyhát választottam volna célpontul. De azért édes vagy, hogy így aggódsz - tápászkodott fel kényelmes helyéről. Tényleg nem volt túlzottan éhes, szóval nem volt tervben, hogy meglátogatja a nagytermet. Majd maximum az Eridonban összedob magának valami szendvics félét. Borzasztóan főzött, jobban tették, ha nem is engedték konyha közelébe. Kivéve, ha karamellás tejet kívánt, azt viszont páratlanul tudta elkészíteni. Közel sem olyan jól, mint az imádott nagyikája, de az iskolában még senki nem ért a nyomába.
- Szóval lesz legközelebb? Mikor? Egyébként nem. Erre nem veszel rá. Féltem a hallásod. - Kuncogva kilépett a fiú előtt az ajtón, be a jó meleg folyosóra. Lehet, hogy igazából bent sem volt nyári hőség, de a kinti időjáráshoz képest mindenképpen pozitív előre lépésnek számított. Megdörzsölte karjait, mintha ez bármit is segítene testhőmérséklete normalizálásában. Igazából csak nem akart állni ott tök szerencsétlenül és kínosan bámulni a fiúra, hogy most akkor mi lesz. Megölelje? Vagy ne? Csak hagyja ott és kész? Vagy mondjon valamit? De akkor mégis mit? Végül vett egy nagy levegőt és elszánta magát a cselekvésre. Valamit lépnie kellett.
- Hát... Jó éjszakát, Zsombor! - Olyan könnyedséggel ölelte meg, mintha csak ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Mielőtt elengedte volna a göndört arcára egy rövid puszit nyomott, mint akkor, a vonaton, majd rámosolygott és hátat fordítva mintha mi sem történt volna elment.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Először nem látott senkit. Talán a szembetűző nap, vagy a szimpla figyelmetlenség miatt kerülte el a figyelmét Seth távoli alakja. Végül aztán harmadik nekifutásra szemei megakadtak a nem túl messze nyújtó férfiún. Messziről nem tudta volna megállapítani, hogy egyidősek, vagy mestertanonc, vagy esetleg felnőtt lehet az illető, de a kutya mihelyst egy pillanatra is abbahagyta a szeretgetést azonnal visszakövetelte a figyelme minden cseppjét. Szóval ahelyett hogy ilyen távolról megpróbálta volna kielemezni a gazdit inkább gügyögött az állattal és igyekezett annyira megszeretgetni, hogy ne legyen problémája. Az eb hátradobta magát, így Sári lehajolt, hogy megvakargassa a hasát és csak akkor emelkedett vissza eredeti pozíciójába, mikor szeme sarkából meglátta a közeledő alakot. Mégiscsak tiszteletlenség lett volna úgy fogadni, hogy rá sem néz, hanem félig a földön lóg.
- Jó reggelt - köszönt vissza tündöklően vidám mosollyal. Valahogy ez a reggel túl jól alakult. Még nem tudta, hogy mi lesz a napja elrontója, de kellett valami, mert ilyen szép napja nem lehetett csak úgy. Vagy ki tudja, talán mégis.
- Ohh igazán köszönöm, bár nem kellett volna - pillant fel az idegenre, miután eltüntette ruhájáról a foltokat. Eddig észre sem vette, hogy a kutya is, meg a pulóverje is tiszta mocsok. Annyira fókuszált a simizésre, hogy ez az apróságnak éppen nem nevezhető hatalmas sárfolt simán elkerülte a figyelmét.
- Hogy hívják? Kislány vagy kisfiú? - érdeklődött kíváncsian. Ha már ilyen közeli kapcsolatba kerültek az ebbel, akkor legalább ennyit illendő volt megkérdeznie. Most hogy a gazdi felbukkant a kutyus érdeklődés iránta megcsappant és inkább a férfi lábához dörgölőzött. A gazdi mindenek felett ugyebár.
Sári elkerülendő az újabb támadást megelőzendő felült a pad háttámlájára. Régen gyakran csinálta ezt, mert azt hitte, ettől lazának és menőnek tűnik, holott igazából nem. Azóta inkább csak kényelemből tette ezt, jobban szeretett a vékony deszkán ücsörögni, még ha néha össze is sározta az ülőlapot cipője talpával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Automatikusan utánozza a lány mozdulatát. Közel olyan egyenes, ha nem egyenesebb egy kicsivel, mint a másik. Ez volt az egyik legelső dolog, amit megtanult a balettórákon. Ritka volt a fizikai erőszak, de ha valaki nem volt elég egyenes azt bizony jól hátbavágták és egy életre megtanulta a helyes tartást.
- Ó, de még mennyire. Szóval csak akkor gyere velem, ha nem félsz – kacsintott rá cinkosan. Nem volt valami ildomos már az első napokban belerángatni a „kicsiket” a rosszba, de hát nem az ő ötlete volt igazából, ő csak boldogan asszisztált a folyamathoz. Meg persze ha már arrafelé jártak úgy gondolta, eszik valami finomat. Vagy nem is tudta igazából, hogy tényleg enni kívánt-e, vagy csak már a gondolat maga ösztönözte arra, hogy egyen, de hát igazából mindegy is volt, úgysem hízott egy dekát sem az ilyen kényszerevések után. Pedig nem ártott volna felszednie néhány kilót, mert az összes bordája és a medencecsontja már-már vészesen kilátszott halovány, szinte fehér bőre alatt, így még ijesztőbbé téve az összhatást. Más lányok azért küzdöttek, hogy leadjanak néhány fölösleges kilogrammot, ő viszont szívesen fogadta volna őket. Hihetetlenül boldoggá tette volna, ha a mérleg hatvan felé billen ötven helyett, de úgy tűnt, ez pusztán álomkép marad.
- Nem, vagyis nem tudom mennyire titkos annak, aki nem tudja, hol keresse. – Ajkai felfeé kunkorodtak, mikor meghallotta szegény manók nevét. Csillám és Puszedli? Ez pont olyan, mintha két csillámpóni neve lenne, nem pedig házimanóé. De hát nem várt többet a lánytól. Azért nem röhögte szemtől szembe, beérte azzal az aprócska, sejtelmes mosollyal.
- Nos őszintén megmondom, fogalmam sincs, hogy szabad manók-e vagy sem, ez az iskolavezetés dolga és nem az enyém. Amíg pedig nem az én dolgom, addig nem avatkozom bele. – Micsoda hazugság volt ez, szerencse, hogy a plafon nem szakadt rájuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Jót kuncogott a férfi válaszán. Neki sajnos nem lehetett kutyája, macskája, aranyhala vagy tengerimalaca, vagy igazából bármilye, ami élt, mozgott és állatnak volt tekinthető, mert az anyja kategorikusan kijelentette, hogy elég neki három gyerekről gondolkodni, nem kell még plusz pereputty. Persze akárhogy bizonygatták, hogy na majd ők ellátják, meg gondosokodnak róla csak nem lehetett meggyőzni.
- Ó persze, ezer örömmel. - Amennyiben a férfi megdícséri és a kutya is együtt működik vele kiveszi a kutya szájából a játékot. Incselkedett kicsit az állattal azzal, hogy a frizbit jobbra-balra húzogatja az orra előtt. Nem akarta szegényt kiidegelni, így hamar eldobta a lapos játékszert a lehető legmesszebbre. Sosem volt egy dobó tehetség, így nem ment túl messzire a frizbi, de azért Feather lelkesen loholt utána. Amint visszaért alaposan megsimizte és gügyögött neki. Rossz szokás persze, hogy még a kutyával is így beszélt, de sajnos már hozzászokott, hogy a megrögzött kutyagazdik példája alapján ő is így tegyen. Amennyiben nem volt másegyéb ellenvetés ismét elhajította a játékot, ezúttal kicsit messzebb sikerült egy bokor tövébe, így szegény kutyának kicsivel több munkájába és idejébe került visszahoznia a tányért.
- Hogyhogy ilyen korán már itt? Rendszeres vagy csak kivételes alkalom? - Igyekezett megtörni a csendet. Az olyan kínos lett volna, ha csak ülnek-állnak ott egymás mellett, néma csendben.
- Jujj tényleg, nem szeretne leülni? Mert szívesen odébbcsusszanok, meg lemászok, hogy ketten is elférjünk. - Szavait követően meg is cselekedte, amit az előbb mondott a férfi válaszától függetlenül. Végülis, fontos az illem meg az ilyenek, nem ártott volna ha hamarabb is megkérdezi. De végülis jobb később, mint soha, tartja a mondás, szóval gondolta, talán így sem lesz annyira gáz, mintha meg sem kérdezni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Helyes. De ne gondold, hogyha lebukunk, elviszem helyetted a balhét. - Olyan bájosan és kedvesen fenyíti be igazából a másik lányt, hogy talán észre sem lehet venni a cukormázas külsőbe burkolt kis agressziót. De pont olyan aljasnak tűnt, mint egy igazi vérbeli rellonos még levitás létére is, így jobbnak látta tudatni a picike hercegnővel, hogy ő még maga helyett sem tudja vállalni a felelősséget, nem még más helyett.
- Szegénykém - fejezte ki együttérzését szegény pórul járt Csúzli iránt. Na nem mintha kifejezetten érdekelte volna, hogy mi van a Sziklai vagy Szikszai vagy milyen család házimanójával. Hát igen, nem igazán figyelt oda a bemutatkozásnál sem. Meg hát a manókról sem volt túl sok tapasztalata, mert nekik otthon sosem volt. Nem is volt rá szüksége, édesanyja jól főzött, tánctanár lévén pedig szabad időbeosztás mellett dolgozhatott, így arra volt ideje amire csak akarta. Valamint néha napján, ha úgy alakult, akkor az édesapja is besegített otthon, valamint tőle és Lillától is elvárták, hogyha otthon voltak, akkor valamit azért tegyenek azért, hogy a ház csillogjon és villogjon. Feltehetőleg tőle örökölte tisztaságmániáját, ami aztán az idő elteltével átalakul egy tisztaságmániás rendetlenségbe. Utóbbi kamaszkora kezdetén ragadt rá, talán lázadásból, talán lustaságból, ezt nehéz lenne megmondani.
- Nem mondanám, hogy sokat járok le, de néha megfordulok odalent. És igen, egészen jól kijövünk, mert nem kezelem tárgyként vagy rabszolgaként őket. – Vállat vonva indul meg lefelé. Ha menni akarnak, hát haladjanak, azért nem ér ő erre rá egész nap. Lehet, hogy füllentett egy kicsit a konyhában tett látogatásai gyakoriságáról, de azért azt mégsem mondhatta egy ilyen aktivista szellemű lánynak, még a végén bevágta volna a hisztit, hogy halálra dolgoztatja szegényeket. Abban viszont igazat mondott, hogy nagyon megbecsülte a munkájukat, mindig hálás volt, ha a segítségére siettek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Érdeklődve oldalra billentette a fejét, mikor a férfi megmutatta, hogy is kéne csinálnia rendesen. Kicsit rosszul érezte magát, hogy ő ilyen lelkesen beszélt a kutyához, aki még csak nem is hallja, de persze erről az állat nem tehet, Sári meg nem tudhatta. Végül is nem himbálózott a nyakában egy hatalmas tábla a felirattal, miszerit nem hall, így tényleg nem kellett volna zavarba jönnie.
- Valahogy így? - Leutánozta a férfi mozdulatát és úgy tűnt, jól csinálta, mert a kutya közel olyan lelkesedéssel csóválta farkát, mint gazdájának. Ez magabiztos vigyort eredményezett a lány ajkain.
- Á, futni. Ha én ilyenekre rátudnám venni magam főleg ilyenkor, korahajnalban... - Halk kuncogás kíséretében reflektált Seth szavaira, az viszont sosem derült ki, hogy mi történne, ha képes lenne ennyire korán felkelni pusztán egy kis testmozgásért. Az már azért jobb magyarázat volt, hogy a férfi nem túl jó alvó és így ráér ilyenkor lefárasztani a házikedvencét. Látva Feather végtelen mennyiségű energiáját nem is csodálkozott, hogy muszáj reggelente lefárasztani, hogy napközben bírja nyugton.
- Sári - mosolyog fel. Nem értette, mi lelete a felnőtteket. Eddig a volt a baj, ha nem magázódott, mostanában meg mindenki kikéri magának, hogy ó ugyan már, ő még közel sem olyan öreg, hogy szükséges lenne ez a társalgási forma. Ez kissé aggasztotta Sárit, mert erőteljesen arra utalt, hogy bizony öregszik. Abba bele sem gondolt, hogy lehet, hogy csak az élet sodorta össze olyan közvetlenebb felnőttekkel, akiknek nem okozott mindez problémát, valahogy túlzottan lefoglalta az öregedés-pánik.
- Igazából csak nem tudtam aludni, szóval gondoltam összekötöm a kellemeset a hasznossal és kiszellőztetem a fejem. - Amúgy is van min gondolkodnom, tette hozzá magában. Jól jött ki a lépés ezzel a kellemes idővel és remek társasággal, nem bánta, hogy az álommanók elkerülték.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Élvezem is, de azért néha némi plusz testmozgás nem ártana, formában kéne magam tartani a tánchoz - mosolyodott el. A kardió edzések és a nyújtás nem segített annyit, mint mondjuk a futás segített volna, de nem szeretett futni, legalábbis egyedül nem, mert halálra unta magát, ráadásul rengeteg értékes időt elvett a napjaiból. Persze, ha lett volna egy társa, akivel mondjuk nem ilyen embertelen időben, hanem inkább esténként, levezetésként futhatna néhány kört, akkor lehet megváltozna a véleménye, de egyelőre megragadt ott, ahol addig is volt.
Csodálkozva hallgatta a férfi szavait. Úgytűnt, Seth sokkal többet tud a kora reggeli csodáról, amit a természetben folyik, mint azt gondolta volna. Itt jött rá igazán, hogy mennyi mindenről maradt le csak azért, mert szeretett sokáig durmolni. Megfogadta, hogy legalább néha megpróbál korábban elaludni, hogy korábban kellhessen és csodájára járhasson ő is ennek. Világ életében vonzotta a természet, főként tavasszal és nyáron, mikor a Nap nem csak szépen, de már melegen is sütött.
- Nem szeretem a kávét, sokkal inkább teás vagyok. - Ajkai keserű fintorba húzódtak, mintha a szájában érezné az ízét már csak az ital említésére is. Először két és fél éve találkozott a kávéval, mikor a barátnőjével beültek egy aranyos kis helyre pletyizni kicsit. Akkor még nem volt annyira erős benne az ellenszenv, de nem szeretett bele a keserű ízvilágba. Aztán egyre többen kínálgatták és kísértették meg a gondolattal és minél többször kóstolta meg annál inkább megutálta az ízét és mostanság már a szagát sem bírja valami jól. Menekül, ha valaki kávézni kíván a közelébe, pont ugyanúgy, mint ahogy a cigifüst elől is.
- Sőt, igazából kifejezetten rosszul vagyok a kávétól - tette hozzá némi hallgatás után, hátha ezzel arra ösztönzi a férfit, hogy ne mellette kezdje el elfogyasztani a mások számára elengedhetetlen reggeli nedűt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Gondolom nem herzberges voltál, hanem a Beauxbatonsba jártál. - nyugtázza a tényt. Egyértelmű, hogyha Svájcba járt volna, akkor ismerné, de mivel ezelőtt sosem találkoztak, így nem volt nehéz összerakni a képet, miszerint a fiú a francia mágusiskola padjait koptatta eddig.
- De igen, ahhoz képest teljesen más ez az épület, de szerintem is szép hely. - Bólogatott, hogy megerősítse egyetértését. Kislánykorától kezdve lenyűgözték a kastélyok, egészen addig, míg be nem költözött egybe. Ott és akkor elvesztette azt a gyermeki lelkesedést és a helyét valamiféle kissé közönyös, távolságtartó gyönyörködés, amivel ugyan még mindig elismerte az építészeti műremekek jelentőségét és szépségét azonban a lelkesedés már rég kiveszett belőle.
- Igazából semmi komoly, csak ruhatervek. - A fiú elé tolta a vaskos füzetet a legutóbbi alkotásnál kinyitva és hátradőlt, hogy Aksel nyugodtan lapozgathassa a rajzokat. Egész tetemes mennyiség összegyűlt már az elmúlt évekből és ha az elejéről kezdte lapozni valaki, akkor remekül láthatóvá vált a fejlődés. Az elején egészen bénácska, néhol alig felismerhető torz emberalakok szerepelnek nagyon csúnya kivitelezéssel. Mostanra már legalább az női alakokról el lehetett dönteni, hogy tényleg női alakok és sokkal szebb volt a színezés is.
- Ó, semmi érdekeset. Tudod, ilyen átlagos kérdés, hogy miért pont Magyarország? Mivel foglalkoznak a szüleid, te mit szeretsz csinálni szabad idődben? De igazából bármi érdekel, amivel kicsit jobban megismerhetlek - vonta meg vékonyka vállait. Néha napján még ő saját magát is kicsit parának tartotta, mert azért így lerohanni szegény fiút... Talán nem illett volna. De Sári meg az illem olyan messze álltak egymástól világ életében. A szülei repestek a boldogságtól, mikor sikerült rendesen viselkednie és nem kiakasztania mindenkit a boltban, az utcán, a játszótéren vagy igazából bárhol ahol csak jártak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Kész csoda volt, hogy megúszták épp bőrrel a graffitizős kalandjukat. Sári baromi jól érezte magát és bár eleinte egészen megmosolyogtatóan béna volt a mű elkészültére már kezdett belejönni. Megbeszélték, hogy ezt bizony meg kell még ismételniük, most azonban mégsem ezért találkoztak. Az első találkozáskor megbeszélt túravezetésre valahogy nem került sor, szóval most igyekezett bepótolni, hogy ne szenvedjen barátnője hiányosságokat. Csak nagy vonalakban rohanták körbe az iskolát, a legfontosabb dolgokat nézték csak meg, mint a nagyterem, a konyha és a különböző tantermek. tipikusan vallott Sárira, hogy első körben azt mutatja meg, hogy honnan lehet kaját szerezni és csak utána azt, ami egy iskolában végül is a legfontosabb lenne. Út közben még egy kisebb térképet is alkotott, hogyha Lin esetleg elfelejtené, hogy merre jártak, akkor mindig kéznél legyen ez a kis fecni rajta a macskakaparásos írással az útvonalról.
Nagyjából az tervezett útvonal felénél jártak, mikor Sári nemes egyszerűséggel úgy döntött, hogy ideje lenne pihenniük kicsit. Azzal a lendülettel amivel ezt megállapította felugrott az átváltoztatástan terem tanári asztalára és elmormolt egy rövidke imát, hogy Ardai tanárnő ezt sose tudja meg. Amúgy sem volt valami fényes kapcsolatban a tantárggyal, legutóbb is, csak a tanári jóindulatnak köszönhetően sikerült úgy a vizsgája, ahogy. Egy szigorúbb tanár valószínűleg sokkal rosszabb osztályzattal minősítette volna gyakorlati munkáját, de szerencséje volt.
- Szóval hogy tetszik eddig a Bagolykő, mesélj! - Szőke barátnője azért ahhoz már elég régen tartózkodott az iskolában, hogy ha nem is átfogó, de mindenképpen említésre méltó véleménye alakuljon ki a közösségről és a tanításról. Szerette volna, ha Lin jól érzi magát az ódon falak között, már vagy ezerszer a lelkére kötötte, hogyha valami baj van, keresse meg bátran, csak két szobával lakik arrébb, nem kell nagyon messzire mennie, hogy megtalálja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Izgalmas kaland volt a kis tilosban történt kiruccanásuk. Nehezen sikerült az éj sötét és jótékony leple alatt kisurraniuk a klubhelyiségből, de megoldották. Még délután kerestek egy ideális falszakaszt, hogy ezzel is csökkentsék a lebukás esélyét. Sári akár csukott szemmel is oda talált volna, ami nem lett volna sokkal nagyobb változás az őket körülvevő sötétséghez képest. Amíg festettek kockáztatta csak meg, hogy világítson a pálcájával, így is benne volt az aprócska félelem, hogy lebuknak.
Igyekezett Lint ott segíteni, ahol tudta, amikor tudott csak a szolgálatára állt akár a kérdések terén akár bármi másban. A tanulásban ugyan nem nagyon tudott sok újat mondani, hiszen szorgalma valahol a béka feneke alatt volt. Múltkor is jól megpróbálta Marcival megíratni a beadandóját és nem lett belőle semmi. Nagyon nehezére esett, hogy egyedül küldjön meg ezzel az embert próbáló feladattal, de csak leadta.
- Nem is rossz? Ez most rossz vagy jó? - Sári úgy gondolta volna, hogy inkább ez utóbbi lehet, mert ha nem ez lenne a helyzet, akkor most lehet nem ilyen hangulatban beszélgetnének itt.
- Idővel jobb lesz, hidd el. Mikor megszokod ezt az egészet és kicsit jobban hozzá tudsz szólni ezekhez a témákhoz a többiekkel is könnyebben meg fogod találni a hangot.-  Igyekezett biztató hangnemet megütni, aztán hogy a szőke mennyire érzékelte annak az már nem Sárán múlott.
- A mágiád nem rakoncátlankodik? Jól megy a tanulás? - Erről eddig nem igazán esett szó közöttük, de kíváncsi lett volna, hogy mi újság háztársával ilyen téren. Meg hát nem akarta hogy csak üljenek ott néma csöndben és nézzék egymást, az kicsit kínos lett volna és ha lehetősége volt rá, akkor kerülte a kínos pillanatokat. Épp elégben volt már része ahhoz, hogy megpróbálja kerülni őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Hát igazán nincs mit, végül is erre valók a barátok, vagy mi - vonta meg könnyedén vállait. Bár soha életében nem hallotta még a lány által említett p betűs szót, de józan paraszti ésszel összerakta, hogy valószínűleg ehhez a témához kapcsolódik valamiképpen. Sosem volt egy nyelvzseni, nem volt hozzá elég türelme és kitartása, az angol meg egyébként is hidegen hagyta. Számára a német volt a legszebb nyelv a világon, bárki bármit állított is ő kitartott az álláspontja mellett. Épp azt szerette benne, amit a legtöbben utáltak, a kemény torokból jövő mássalhangzókat, a kimondhatatlannak tűnő hosszú szavakat és a logikáját, ami szigorú szabályokra épült.
- És ingert érzel rá, hogy megtedd? - vigyorgott barátnőjére. Ez a mondat kicsit kétértelmű volt, hiszen jelenthette azt, hogy szerette volna megtenni, de még nem elég ügyes hozzá, vagy azt, hogy remekül boldogul és nem történhetnek meg hasonló balesetek.
- Ne aggódj, már felmutattál valami kiemelkedőt, tök szép lett az a fal. - Próbált bátorító lenni, bár tudta jól, hogy barátnője nem éppen erre a fajta kiemelkedő dologra gondolt. Sokkal inkább valami különleges képességre, vagy egyedi varázslatra. Mint például az ő újonnan megmutatkozó képessége, amiről úgy tűnik, már mindenki is tud. Sári nem verte nagydobra, hogy mi történt azon a délutánon a szobájukban, de úgy tűnik, hogy valaki a jelenlévők közül nem tudta tartani a száját. Nem akarta, hogy kitudódjon mit tett Lilithel. Talán ha nem ilyen formában jelentkezett volna könnyebben el tudta volna fogadni a benne élő vadmágiát, így viszont nehezen barátkozott meg azzal, hogy a továbbiakban ezzel kell együtt élnie. Ugyanakkor tetszett is neki, hogy pont ő és pont a tűzzel, csak hát a bűntudata még erősebb volt, mintsem hogy tényleg képes legyen pozitívan hozzáállni.
- Hogy itt milyen gyorsan terjednek a hírek... - Nagyot sóhajtott, majd mielőtt válaszolt volna eldöntötte, hogy megpróbálja inkább megmutatni. A megjelenés óta egyszer sem próbálkozott, így kicsit ideges volt, hogy vajon sikerül-e. Jobb kezét finoman ökölbeszorította, majd ujjait kinyitva elképzelte, ahogy tenyerében fellobban az aprócska láng. Szerencséje volt, mert sikerült amit eltervezett és semmi komplikáció nem jött közbe. Néhány másodpercig gyönyörködött benne, majd tenyerét ismét összezárva eloltotta, amit az előbb létrehozott.
- Remélem ez elégséges válasz volt - nevette el magát megkönnyebülten. Nem tudta volna elviselni, ha még valakinek árt, bár valószínűleg akkor egyszer is csak a düh vezérelte tetteit, nem tudott tiszta fejjel gondolkodni.
- Eszedbe se jusson. Vagy legalábbis ne most, ez egy gyakran használt terem és leszedik a fejed, ha rájönnek, hogy te voltál. - Támogatta Lin művészi ambícióit, egészen addig, amíg nem egy ilyen teremben akarta azokat kiélni. Azzal nem volt baj, mikor egy ritkán látott falszakaszt festettek össze, de ezzel azért eléggé kihúzhatta volna a gyufát a tanároknál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Be kellett szereznie néhány apróságot a faluban. Meglepte magát egy kis édességgel, ceruzákkal valamint ha már ott volt beugrott a könyvesboltba is, de onnan végül üres kézzel távozott. Visszaindult volna a kastélyba, ha nem botlott volna bele a két kisgyermekbe. A szőke copfos imádnivalóan édes kislányt olyan határozottan vezette az alig két évesnek látszó vagány kisfiú, hogy öröm volt nézni. Sári arcára bárgyú mosoly költözött, ahogy földbegyökerezett lábbal figyelte a két csöppséget. Természetesnek tűnt számára, hogy a gyerekeket nem sokkal lemaradva követik majd a csacsogó szülők is, de senki nem bukkant fel sehol. Az utcának ezen oldalán csak hárman voltak: az eridonos meg az eltévedt szerelmesek. Elszánta magát a cselekvésre, legkedvesebb mosolyával odasétált az apróságokhoz és leguggolva megpróbálta megtudni tőlük a legfontosabb információkat. Hogy hívják őket, hogy hívják a szüleiket, és hogy hol voltak, mielőtt elindultak. Dani és Lotti nagyon ügyesen közös erővel meg tudták mondani, hogy a játszótéren játszottak, mielőtt elindultak volna fagyizni. Szegény lány ott állt két vadidegen gyerek kezét fogva a falu közepén minden terv nélkül, de hát magát rángatta bele, szóval muszáj volt valamiféle megoldást találnia. Sejtette, hogyha azzal hozakodik elő, hogy most együtt megkeresik a szüleiket akkor nem lesz túl népszerű, így inkább elhúzta a mézesmadzagot az orruk előtt a fagyi említésével. Nem érezte jól magát, hogy hazudni kényszerül, de ugye mindent a jó cél érdekében.
Egész úton szóval tartotta a gyerekeket, mesét mesélt nekik, meg kérdezősködött, így azok a nagy ámulattól már csak akkor vették észre, hogy hova is tartanak, mikor megérkeztek a játszótérre. Sári csalódottan konstatálta, hogy a játékok bizony üresen állnak egymagukban, a padokon senki sem beszélget. Ha jobban belegondolt már átkozta is magát a hülyeségéért, hiszen egyértelmű volt, hogy az aggódó szülők nyomban csemetéik keresésére indulnak majd, amint észreveszik eltűnésüket. Egy pillanatra elbizonytalanodott, nem tudta, hogy merre kellene folytatni a keresést, hiszen a szülők már bármerre lehettek. Jobb döntésnek tűnt, ha letáboroznak valami forgalmasabb helyen, ahol sokkal nagyobb az esélye, hogy megtalálják őket, mintha itt gubbasztanak. Így tehát ismét útnak indultak, ezúttal viszont nem mentek túl messzire, csak a Boglyas térig. Leültette a két gyereket egy padra és meglepte őket frissen vásárolt csoki készletének egy-egy szeletével, hogy nyugton maradva maga mellett tudja tartani őket.