Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Érezte, hogy élete ebben a pillanatban visszafordíthatatlanul megváltozott. Ott ült egy ismeretlen férfi zongorájánál egy ismeretlen fiúval és azt érezte, hogy ilyen jó még sosem volt. Nem érzett mást, csak vágyat. Vágyott arra, hogy ez a meg nem nevezett érzés újra és újra elhatalmasodjon rajta, hogy Zsombor újra és újra így nézzen rá. Túl hamar ért véget a csoda, a tökéletes összhang.
- Ha tehetném húst ennék hússal, ne aggódj. De mi az a jamizé? - érdeklődött kíváncsian. Még csak a nevét sem hallotta, nem hogy kóstolta volna bármikor. Kiskorában rettentően finnyás volt, alig volt egy-két étel amit hajlandó volt megenni. Nem sikerült teljesen kinőnie ezt a rossz szokást, eléggé válogatós maradt, de a helyzet érezhetően sokat javult.
- Hát az az igazság... - tűrt füle mögé zavartan egy barna tincset - évekkel ezelőtt tanultam ugyan jazzt, de az már elég régen volt. Ha gondolod azért megpróbálhatom, Vagy akár segíthetsz is - pillantott fel a fiúra és odébb csúszott a zongoraszéken helyet adva maga mellett a göndörnek. Megpróbált visszaemlékezni az improvizációs órákra, hogy mikre kellene figyelni. Miután tanárnője úgy ítélte, elég magas szinten van a klasszikus képzésben úgy gondolta, betekintést enged egy kicsit a zongorásták világának másik jelentős térületébe. Sári sosem vált kifejezetten jazz rajongóvá, de őszinte csodálattal nézett fel minden jazz zongoristára.
Zsombor válaszától függetlenül leütött egy harmóniát, majd még egyet. Tétova játéka lassan egy egésszé formálódott. Agyát kikapcsolva kezeire bízta magát, hagyta, hogy csontjait átjárja a zene. Egészen más volt ez, mint az előbbi dal. Ide teljes figyelem és összpontosítás kellett, hogy elérje azt a könnyed hatást, amit szeretett volna. Úgy alakította a dallamot, hogy felismerhető legyen a dal, amelyet igazából csak bevezetésként játszott. Érezhető volt, hogy nincs szükség énekre, a zongora önmagában is megállta a helyét.
Nem tartott szünetet a két dal között, egy egyszerű összekötőrésszel hangnemet váltott és kíváncsian pislogott a fiúra. Nem tudhatta, hogy a másik felismeri-e mit szeretne kihozni ebből, de a lehetőség adott volt, hogy ismét megcsillogtassa énektudását. Ez volt az egyetlen olyan dalamelyet szívesen hallgatott önszántából is, ezért szívesen hallotta volna a göndör szájából. Direkt lejjebb játszotta, mint az eredetiben írva van, hogy passzoljon a fiú hangszínéhez. Igazi örömzene volt, semmi más.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

- Biztosan nem késő, ne aggódj ezen - próbálta biztatni a lányt, de látta rajta, hogy kicsit elkeserítette. Nem akarta ő megbántani, csak nem gondolta végig, hogy lehet, ez rosszul esik a szöszkének.
- Oh, igazán köszönöm. De hát te sem panaszkodhatsz - vigyorgott rá Lilire. Mindig jól esett, ha a külsejére pozitív megjegyzéseket kapott, függetlenül a beszélgetőpartner nemétől. Dehát ezzel talán minden lány így van és nem ő az egyedüli.
- Még sosem buktam le ezért, nem kifejezetten aggódom - vonta meg vállait majd elindított valami mugli slágerekből álló listát.  Ezekre szeretett a legjobban melegíteni, hiszen a pörgős ritmusok és energikus dallamok motiváltak, hogy folytassa csak.
Most inkább újra elkezdte elölről a melegítést, kicsit alaposabban, hogy jó példával járjon a leendő sportoló előtt. Először nyakkörzést végzett, majd a vállát és a karját mozgatta át. Ezután törzs átmozgatása, végül a lábak következtek. Ezután, hogy az átfogó bemelegítésnek a végére ért következtettek a talajelemek. Mérlegállás, spárga, híd, sorra csinálta a könnyebb elemektől haladva a nehezebbek felé.
- A most következőket ne csináld utánam semmi képen sem, elég balesetveszélyesek - nézett komolyan a lányra. Először lábát felemelte közel vízszintesig, majd behajlította a térdéhez. Ismét kinyújtotta, majd fellendítette egészen függőlegesig. Az állóspárgából lehajolt, először tenyerét tette le a földre, majd alkartámaszból fellendült kézállás szerűbe. Lábait lassan spárgába nyújtotta, majd először jobb lábát tette le a földre, majd a balt és ülő pozícióba tornázta magát. Terpeszülésbe helyezkedett, hajlítgatott egy kicsit mindkét lábához majd feláll és lerázta tagjait.
- Ezt tényleg ne próbáld ki. És ne ijedj meg, jó? - A színpad széléhez sétált, nekifutott és kéz nélkül átfordul a levegőben. Az arábel már haladó gyakorlat volt, hosszú gyötrelmes hónapok munkájába telt megtanulnia, de azóta igenbüszkén villogtatta mindenkinek. Azért figyelmeztette a lányt, hogy ne ijedjen meg, mert egyesek hajlamosak voltak az ugrás láttán úgy gondolni, hogy Sári bizony most kitöri a nyakát. Meg egyébként is, a leérkezését erőteljes hanghatások kísérték, a színpad szerkezetének köszönhetően.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Jól hangzik. - A nyál összefutott a szájában a kaja gondolatára. Eszébe jutott, hogy utoljára tegnap délben evett és hirtelen éhesebb lett mint valaha. Gyomra hangosan megkordult, hogy mindenki tudtára adja, ideje lenne enni valamit. A vacsorát és a reggelit az idegesség miatt hagyta ki, úgy érezte, nem tudna enni egy falatot sem.
- Szerintem eléggé - mosolygott rá bátorítóan. Már pusztán az, ahogy a végtagjaik összeértek elöntötte valami olyasfajta erővel, hogy úgy érezte képes lenne megváltani a világot egyedül.
Elvigyorodott, nem gondolta volna, hogy így meg tudja lepni a fiút egy kis váltással. Az viszont őt lepte meg, hogy a fiú nem ismerte annyira a dalt, hogy tudja a szövegét. Ő kívánt jazzt, és pont ezt nem tudja? De nem zavartatta magát, úgy irányította a dolgokat, hogy a négykezesük jól szóljon a fiú hibái ellenére is.
Elvigyorodott, ahogy bentől megszólalt a mély öblös hang, ahogy kicsit stílust váltott Sári úgy alkalmazkodott a kísérettel. Áldotta a kínkeserves improvizációs órákat, sosem gondolta, hogy egyszer hasznát veszi majd. Néha, mikor Zsombor elszúrt valamit térdével meglökte a fiú lábát és szélesebben vigyorgott, mint valaha. Élvezte, hogy heccelheti a göndört és csak reménykedett abban, hogy ezzel nem zökkenti ki a másikat.
Nem akarta sokáig húzni ezt az egészet, mert az kissé kínosan érintette volna, ha kifogy az ötletekből és belezavarodik a dolgokba. Még egy utolsó megcifrázott dallammenetet játszott, keresztülnyúlva a fiú kezein is, majd egy sejtelmes szeptim akkorddal lezáratlanul hagyva lezárta a rögtönzött művet.
- Nem is rossz, nem is rossz. De ha szeretnéd megtanítalak rendesen zongorázni - öltötte rá kislányosan a nyelvét. Annak ellenére, hogy ajánlata csupán heccelésnek tűnhetett komolyan gondolta ám minden szavát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Örült, hogy sikerült kicsit motiválnia és önbizalmat növelnie benne. Szeretett ilyen "közhasznú" tevékenységeket végezni, mindig örült, amikor mosolyt csalhatott valaki arcára.
Még lett volna hova melegíteni, általában egy-egy balettóra felét legalább ez tette ki. Ha nem akartak a próbákon megsérülni, akkor szükség is volt erre. Most viszont nem akarta ezzel untatni a lányt a, maximum nem vállalja majd túl magát és igyekszik vigyázni.
- Akkor itt lesz az ideje, hogy elkezd a gyakorlást, egy-egy elem hónappok kemény munkája - osztja meg vele ezt a kulisszatitkot. A laikusok nagytöbbsége úgy gondolta, hogy a táncosok megnéznek egyszer egy-egy bonyolultabb elemet és másnap már tudják is. De abba kevesen gondolnak bele, hogy mennyi munkájuk lehet vele.
- Nos azt hiszem, abban az időben ezeket az elemeket még nem találták fel. De köszönöm azért - mosolygott. Legjobb tudomása szerint a balett például a 16. században kezdett el hódítóútjára indulni. De nem akarta összetörni azért a lány álmait sem.
Leült a színpad szélére, hogy cipőt cseréljen. Ideje volt végre rendes spicc cipőre cserélnie balettcipőjét. A zoknira emlékeztető vékonyka lábbelit gondosan helyezte el a deszkák peremére, hogy ugyanilyen lágysággal húzza lábaira elnyűtt táncoscipőjét. Nagy gonddal kötötte körbe bokáját a rózsaszín szaténnal, majd felállt. Lábfejei sokkal hosszabbnak tűntek ebben a cipőben, de meglehetősen komoly benyomást keltett vele. A gramofonhoz trappolt és átállította a zenét. Ezúttal valami klasszikus balett zenét indított, ideje volt a rendes gyakorlásnak.
Ahogy lábujjhegyre állt cipője fa orra hangosan koppant a deszkákon. Fel-le tornázta magát, forgott egyet, egy lábra állt és úgy forgott, megemelte a kezét, összességében tehát végre elkezdett egy balerinára hasonlítani talajtornász helyett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Majdnem elnevette magát, ahogy összeakadt a kezük, de arra koncentrált, hogy végig csinálja amit eltervezett. Be akarta bizonyítani, hogy tényleg elég tehetséges. Sokkal inkább magának kellett bizonygatnia, mint a fiúnak, aki már kifejezte, hogy őt bizony elvarázsolta. Imádta, ha ki tudott váltani valamit az emberekből, egy művésznek ez volt a legpozitívabb visszajelzés. Nem az üresen csengő dicsérő szavak, nem. A szín tiszta és valódi érzelmek. Ha egy zenész ugyanazt az érzést tudta kicsikarni hallgatóságából, mint amit ő is érzett játék közben, na ő igaz tehetség volt.
- Nem rossz - bólogatott elismételve a szavakat. Nagy odafigyeléssel tanulmányozta a fiú játékát és sokkal inkább őt magát. Annyira jó volt látni, hogy a fiú ugyanolyan szenvedéllyel viseltetett a zene iránt. Egy közös szenvedély igazából bárkit össze tudott hozni, de úgy érezte, itt valami más is van.
- Hmm, nem is volt rossz. De így jobb lenne - utánozta a fiú játékát némi variációval. Pont ugyan azt és ugyanannyit játszott el csak, mégis annyival másabban hangzott egyetlen apró változás miatt. Nem is értette, miért akarta megmutatni saját elképzeléseit, semmi szükség nem lett volna rá, hogy megint felvágjon tudásával. De valamiféle olthatatlan vágyat érzett az iránt, hogy megmutassa a Zsombornak, hogy mennyire ügyes és tehetséges és tökéletes is valójában. Sosem volt megfelelési kényszeres, de most a göndör kiváltotta belőle.
Ahogy felpillantott ismét átjárta a fiú közelségétől a bizsergés. Követte a fiú tekintetét és a vészcsengők megszólaltak a fejében, mégsem volt képes megmoccanni. Két nap alatt ez már a sokadik olyan pillanat volt, mikor úgy érezte, az idő megáll és ketten maradnak a világban. Nem akarta újra átélni korábbi csalódásait, egyszerre akarta azt, hogy ne legyen vége és azt, hogy csak hagyják békén, mert boldog ő egyedül.
Hálásan sóhajtott, mikor meghallotta a férfi hangját a konyhából. Szinte rögtön követte a fiút, hogy ő is segíthessen valamiben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jár a száj - Csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Látta a fiún azt a jól ismert bizonytalanságot. Szíve szerint megszorította volna a kezét és bátorító szavakat súgott volna a fülébe, de csak ült ott bénán, mint aki kővé vált. Nem ezt akarta. Erős akart lenni, bátor és bevállalós, de a régi sérülések mindig emlékeztették, hogy nem, ő erre úgysem képes. Minek is próbálkozzon vele? Kissé mindig kívülállónak érezte magát a pirosak között. Igyekezett ugyan nagy szájával kompenzálni azt, ami tetteiben nem mutatkozott meg, de mégsem találta a helyét. Felnézett a többiekre, szinte eszményítette őket. A költözés előtt sosem voltak önértékelési zavarai, tökéletesen kiegyensúlyozott önmagával tökéletesen elégedett boldog lány volt. De aztán mikor idekerült, valami ismét megváltozott. Elhitette magával, hogy elég mélyre temette múltbéli sérelmeit, ahhoz, hogy most tiszta lappal kezdhessen, de a lelkibékéjét most sem találta.
Nagyot nyújtózkodott, mikor felállt a székről, s csak ezután követte Zsombor a konyhába. Hálásan mosolyogva pukedlizett a fiúnak, mikor a kezébe nyomta a porcelánt. Nem mintha nem tudta volna egyedül is levenni a polcról, de azért jól esett neki, hogy a másik ilyen előzékenyen gondolt rá is.
- Igazán köszönöm! - Mélyet szippantott a jó illatú gőzbe, miután helyet foglalt az asztalnál. Kivételesen igazán előnyös volt, hogy nem foglalt túl sok helyet, így kényelmesen elfért az szűkös térben is. Bizonytalanul a szájába tett egy falatot, majd némi ízlelgetés után elégedetten felnyögött. Kajával bármikor le lehetett nyűgözni, hozzá az egyik legrövidebb út a hasán keresztül vezetett.
- Ez mennyei - közölte a nyilvánvaló tényt teliszájjal. Ő meg az illem nem voltak túl jó barátok, főleg, ha az étkezési kultúrájáról volt szó. Hajlamos volt úgy enni, mint egy kismalac és közben pofátlanul érdektelennek látszani. Tényleg nem érdekelte, hogy nem tud normálisan enni, a mások erről alkotott véleménye meg végkép.
- Próbálkoztam - somolygott szerénykedve. - Ohh, nekem is elég nagy szám van...rendszerint bajba is kever. Szeretek sokat fecsegni, amit általában az emberek nem tolerálnak túl jól - vigyorgott a férfire. Észre sem vette, hogy Zsombi mennyire csendes, nem tudott egyszerre a kajára, a beszélgetésre és még a fiúra is figyelni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Vegyes érzései voltak az új tanév kapcsán. Egyrészről örült, hogy végre újra találkozhat a barátaival és megpattanhat otthoneról. Nem kell elviselnie a nővére savanyú pofáját és azt csinál amit csak akar. Másrészről viszont félt. Sőt egyenesen rettegett, ha belegondolt abba, hogy Zsombival találkozni fognak. A kis pesti kiruccanásuk óta nem látta a fiút, ott és úgy váltak el, ahogy elváltak. Egész szünetben ezen rágódott, hogy mi a fene ütött belé. Hiszen nem is ismerte! Mégis valami olyat indiított el benne, amit egyszerre vágyott és rettegett. Bízott benne és vonzódott hozzá, ehhez kétség sem fér. Olyan volt, mint egy mágnes, vonzotta és taszította. Ha már az érzéseitől nem tudott szabadulni legalább a miértekre kíváncsi lett volna. Miért pont most? Miért pont ő? Miért, miért, miért? A szokásosnál is jobban tele volt a feje, úgy érezte, lassan megbolondul. De nem akarta keresni a fiút. Az túl egyértelmű és közeledő magatartás lett volna. Neeem, inkább szépen csendben az őrület szélén várta, hogy mit lép Zsombor. Lehet ő is így gondolkozik és egyszer egy szép napon majd véletlenül fognak egymásba botlani? Vajon mit akar tőle a fiú? Esetleg már el is felejtette? Kérdések, kérdések mindenütt.
Úgy érezte, muszáj kiszellőztetnie a fejét. A többiek még mind élménybeszámolót tartottak, berendezkedtek, ő meg addig szépen csendben lelépett. Ment bele a vakvilágba, mint egy holdkóros. Majdnem felborított egy csapat navinés elsőévest, nem yőzött bocsánatot kérni utána. Úgy döntött, muszáj kicsit összekapnia magát, így gondolatai lenyugtatására elindította fejben a lejátszási listáját, amelyet nagyon kedvesen a külvilág tudtára is bocsájtott hamiskás dudorászásával.
Így érte el lassan a Bibircsókos banya folyosóját egy vidám dalocskát hümögve, mikor meglátta a portré előtt álló leányzót és a bezsélgetésből is elvsípett egy-két szót.
- Mit tett az a szegény festmény, hogy a pincébe akarod száműzni? - nevetett a nála fiatalabbnak tűnő lányra. A portrék általában nem szoktak nagy balhét csapni, persze volt egy-két szemtelenebb alak, de Sári már megszokta őket az elmúlt három évben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Meglepte, hogy a férfi Roosevelttől idézett. Mármint nem volt ő előítéletes meg semmi ilyesmi, csak azért egy kellemes ebéd melletti társalgásban egy zenész-séftől nem igazán vár ilyeneket az ember.
- Ígérem, akárhányszor Pesten járok meglátogatlak majd. Imádom a hely atmoszféráját, a zongorát és ezt a jamakármizét is, bocsi, borzasztó a memóriám - nevette el magát majd újabb adag ételt lapátolt a szájába. Egyszerűen nem tudott betelni az ízélménnyel, minden egyes pillanatát ki akarta élvezni, ezért olyan lassan evett, amennyire csak tudott. Igyekezett azért kultúrált körülmények közé szorítani az evészetet, elég volt ha otthon meg a sulian disznóólat csinált maga körül, vendégségben azért már mégsem illik.
- Tutira kapni fognak rajta az emberek. Ilyen finomat régen ettem már, ráadásul nem is megszokott és ezért biztosan imádni fogják. - Tessék, épp erről beszélt az előbb. Úgy csevegett itt mintha ezer éve ismernék egymást. Beszélt volna többet is, de ügyelt arra, hogy szinte állandóan tele legyen a szája. Tányérjáról rohamosan fogyott az étel, hihetetlen mennyiségű kaját pusztított el rendkívül kevés idő alatt. Ez volt az egyik szuperképessége, az evészet bárhol, bármikor, bármennyit elv alapján.
- Tényleg? - szemöldöke a homloka közepéig szaladt. Úgy gondolta, Zsombi minden barátját elhozza ide, vagy legalábbis összeismerteti Big Jimmel. Úgy tűnt, régről ismerik egymást és Zsombor rendkívüli módon megbízik benne, de persze lehet, hogy a látszat csalt.
- Hova...? - kezdte el a kérdést, de a göndör beléfojtotta a szót. A kíváncsiság felébredt benne, meg akarta tudni a mondta befejezését, de úgy tűnt, a navinés nem szívesen avatná be a dolgokba. Talán mégis igazak lennének a pletykák? Mindenképp ki kellett derítenie, de nem ott és nem akkor. Nem értette, hogy mi folyik körülötte, de be kellett látnia, nem ez volt a legidálisabb helyzet a kérdezősködésre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Nehezen állta meg, hogy ne röhögje ki szegény lányt. Ő úgy gondolta magáról, hogy néha kicsit túlreagálja a dolgokat és hajlamos indokolatlanul is hisztizni. Na de ez még neki is sok volt. Mert bár kifejezetten érdekelte mások véleménye  a külsejéről és igencsak jót tett az önbizalmának, ha valaki megdicsérte, de egy butuska festmény beszólását így magára venni talán szükségtelen volt.
- Ha ez megnyugtatat, szerintem nagyon szép a talárod - kacsintott cinkosan szöszkére. Nem látszott rajta, hogy hazudna, tündéri mosolya és hanglejtése tökéletesen igazinak és minden szarkazmusról mentesnek tűnt. Valahol mélyen pedig egyet kellett értenie szegény Amália Terézia Wilhelminával. Manapság senki nem vesz fel ilyeneket, a puccos aranyvérmániás elkényeztetett kölykökön kívül. Nincs bennük semmi szép és ráadásul nem is kényelmesek Iskola egyenruháját is csak akkor hordta, mikor nagyon muszáj volt, órákon kívül talán soha senki nem látta benne. Néha egy-egy karótnyelt prefektus megpróbálta megbüntetni, mert hát milyen dolog már az, hogy nem viseli az egyenruháját az iskola épületében, de eddig még mindig megúszta. Egész egyszerűen addig beszélt és magyarázkodott, míg a másik már el is felejtette, hogy miért akarta megbüntetni. Szeretett egyedi lenni és kitűnni a tömegből, ráadásul borzasztóan érezte magát az egyen szoknyában és térdzokniban. Az öltözködés számára önkifejezés volt, és nem szerette ha nem érezhette önmagát önmagának.
- Ühüm, értem. - Életében nem is hallott még erről a nőről, nem hogy talárt varrasson nála. Ilyen névvel biztos hallott volna már róla, ha tényleg jelentős személy lenne a divatvilágban. A mugli és a mágusvilág legfrissebb divat híreivel is képben volt, betéve tudta az összes jelentősebb tervező nevét, melyik cég mikor milyen kollekciót bocsátott piacra és mik a tervek a jövőre nézve. A mágiatörit nem tudta megjegyezni, ezeket első hallásra, ennyit számított az, hogy mi érdekelte őt igazából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- És eddig hogy tetszik a kastély? - érdeklődött levakarhatatlanul kedves mosollyal. Nem volt kifejezetten meglepve, hogy a fiú nem ugrott a nyakába. Bár a francia máguscsaládok gyermekei leginkább a Beaxbatons kastélyába költöztek be, de szép számmal akadtak a Herzbergben is. Pont ugyanilyenek voltak, távolságtartóak, közönyösek és mogorvák. Na meg persze egy kissé önteltek. Általában az bevált, ha megpróbált velük beszélgetni az ember. Egy idő után megtört a jég, csak elég kitartónak kellett lenni ahhoz, hogy tőmondatoknál többet kicsikarjon belőlük. Amúgy kedvelte a francia lányokat, iszonyatosan jó stílusérzékkel voltak megáldva és szerettek is a divatról fecsegni. Persze azt gondolta, hogy a kis kócost ezzel a témával nem fogja tudni szóra bírni. Bár, ahogy így végig nézett rajta egészen stílusos srácnak tűnt.
- Áhh igen, rajzoltam, de már befejeztem igazából - vonta meg vállait. Kinyújtóztatta lábait, majd visszahúzta maga alá, ezzel egyértelműsítve, hogy nem, ő bizony még nem készül sehova sem menni. Ha már itt volt és sikerült valami beszélgetés félét elkezdeniük akkor nem adja fel, megtöri a jeget. Vagyis megpróbálkozik vele.
- Szóval kedves Aksel, ha már így a jövőben háztársak leszünk... Nem bánod ha kérdezősködöm kicsit? Mármint ha bánod is fogok, de gondoltam aranyos leszek és megkérdezem előtte, hogy te mit szólsz, mert azért hát mégsem akarlak elijeszteni vagy ilyesmi - darálta egy levegővel. Lényegre törően és egyenesen közölte az igazságot a fiúval. Nem lett volna túl sok értelme azt mondani, hogyha a kis kócos nemleges választ ad akkor csendben visszavonul, mert jól tudta, hogy úgysem így lesz. Így legalább előre felkészítette a fiút a várható gyötrelmes szenvedésre.
Lábával együtt kopogott az esőcseppekkel, ujjai tolltartója zipzárjával játszottak. Túl sok energia volt benne ahhoz, hogy csak üljön ott mozdulatlanul és tétlenül, mint a francia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Érdekel a divat, elismerem a szépet - vigyorgott rá. Tényleg, a szépet elismerte, ezért is nem tetszett neki ez a csipkés valamicsoda, de hát na, a véleményét meg kellett tartania magának, ha nem akart ő is egy hisztiroham áldozata lenni. Márpedig épp arra volt a legkevésbé szüksége, legkisebb baja is nagyobb volt annál, mint hogy egy elsőéves levitás aranyvérmániás kiscsaj sikítását hallgassa.
- Ó, tudod, én már régi motoros vagyok errefelé a szabályszegésben. Tudják, hogy engem egy kis büntetőmunka nem akadályoz meg az önkifejezésben. Meg különben is, a legjobb prefektussal könnyű ledumálni a dolgokat, nem akarnak ők rosszat ám. De azért te ne csináld ezt, tartsd be a szabályokat mert tényleg kikaphatsz! - tanácsolta mint bölcs és öreg diák aki segít ahol tud. Élvezte, hogy végre már nem ő a legkisebb és kioktathatja az újoncokat mi hogy megy errefelé. Nem akarta ő belevinni a kis szöszkét a rosszba, elég volt, ha magát bajba keverte. Meg különben is, ha tetszik neki az a talár, amit visel hát hordja sokat, legalább nagyjából betartja így a szabályokat.
A kép természetesen mozdítható, szegény Amália Terézia Wilhelmina velőtrázóan fölsikolt ahogy a lány kissé elemeli a faltól. Sári arca fintorba torzult és gyorsan visszanyomta a képet.
- Én nem tenném. Ez tényleg szabályszegés. És amilyen hangosan visít ez a nőszemély biztosan lebuksz és nem túl szép a tanév első hetében büntetőmunkára kerülni. Különben is, mit szólnának a háztársaid, ha pontot vonnának le miattad? - nézett komolyan a lányra. Igazából csak nem akarta hallgatni a festmény visítását, meg belekeveredni ebbe az ügybe. A lány tipikusan olyannak tűnt, mint aki minden gond nélkül rá keni az egészet és a szülei megmondták, hogyha az első hónapban büntetőmunkát kap elfelejtheti a szokásos nyári pesti kiruccanását Biához. Márpedig ez tartotta életben, szóval vigyáznia kellett mit is csinál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kissé ijedten pislantott a fiúra, valamiért úgy gondolta, ő szúra el a hangulatot, pedig amúgy meg sem szólalt. Inkább csendben belapátolta a még tányérján lévő ételt és telehassal hátra dőlve hallgatta a másik kettő felszabadult beszélgetését. Visszatért a jó kedve, ahogy a hangulat újra felfelé ívelt. Ha már a témához nem tudott hozzászólni legalább nem próbált meg úgy tenni, mint akinek van fogalma az aprócska utalások valódi jelentésétől. Miután a fiú is befejezete az evés elégedetten állt fel az asztaltól.
- Köszönjük szépen, ez tényleg csodás volt. Segítsünk esetleg elmosogatni? Bár lehet akkor egy épp tányérod sem marad - tolta be a székét kuncogva és a háttámlára támaszkodott. Szüksége volt egy kis testhelyzetváltoztatásra, túl sokat ült egyhelyben. Amennyiben a férfi válasza nemleges volt finoman jelezte a göndörnek, hogy lehet ideje lenne menniük, s ha ő is így gondolta érzékeny búcsút vettek újdonsült barátjuktól.
Ahogy kilépett a szabadlevegőre a napfény és a friss levegő szinte arcon csapta. Hunyorogva igyekezett hozzászokni a kint uralkodó természetes világossághoz, majd miután barna íriszei megszokták a változást a fiúra nézett.
- Terveztél még valamit, vagy ennyi volt mára? Így hogy nem megyünk esküvőre - csóválta vigyorogva a fejét. Még mindig elvetemült ötletnek tartotta, de örült volna ha élvezheti még egy kicsit Zsombor társaságát. Persze, azt is meg tudta érteni, hogyha más tervei vannak, amik között ő nem szerepel. Miért is szerepelne, alig két napja ismerik egymást. Gyorsan elfojtotta magában a reménykedést, kérdése inkább tárgyilagos volt, megpróbálta nem beleélni magát a dolgokba. Ha reménykedik és utána mégsem teljesül be, akkor csalódni fog és nem akart negatív élménnyel elválni a fiútól. Bár nem gondolta, hogy a másik tudna bármit tenni, ami miatt hirtelen homlokegyenest véleménnyel lenne róla, de ő maga sem akart azért tenni, hogy ez bekövetkezzen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Többször összeszűrte már a levet Márkkal. Mármint átvitt értelemben. Nem tartott sokáig, hogy Sári megismerje az iskola táncos közösségének tagjait, nem telt bele két hét, hogy először lépte át a Bagolykő kapuját, máris névsora volt a hozzá hasonlókról. Szóval így került kapcsolatba a Levitással, akivel néha napján táncoltak együtt. Eléggé távol állt tőle az a stílus, amit amúgy a fiú képviselt, de néha szükség volt egy kis változatosságra, szóval kapható volt a bulira.
Múlthéten kapott egy üzenetet kedves édesanyjától, hogy lesz egy flashmob Pesten a tánc népszerűsítésére. Nem volt kérdés, hogy ott a helye. Az már annál inkább, hogy mégis mit adjon elő és akar-e vinni magával valakit. Azonnal üzent kedves iskolatársának, hogy szívesen látná ezen a kis összejövetelen, hogy színesítsék a palettát. Az előre tervezett műsorban már szerepelt néptánc, keringő, tangó, salsa, sztepp és hastánc is. Izgalmas felhozatal volt, amiről azonban hiányzott a két fő kedvence, a balett és a hip hop. Döntenie kellett, hiszen a három táncot egymás után végig csinálni talán még neki is túl kemény dió lett volna. Mert ugye ha már elhívta a fiút, akkor a swinget mindenképpen be kellett vállalnia. Hosszas mérlegelés után úgy döntött, hogy inkább a hip hopot vállalja be. Egyrészt, sokkal népszerűbb és közismertebb, másrészt féltette a spicc cipőjét a Hősök tere koszos és durva kövezetétől.
Fél háromra beszéltek meg találkozót, negyed órával előbb érkezett meg. Beugrott Biához ebédelni és eljött az első metróval amit elért, mert így is fél órába telt, hogy elverekedjen nagynénjétől a térig. Furcsa izgatottság töltötte el, ahogy felballagott az aluljáróból. Szerette ezt az érzést, mindig feltüzelte és sokkal jobban teljesített utána. Laza volt, mint a rigalánc ahogy átvágott a placcon és megállt a központi emlékműnél. Egy pillanatig habozott csupán, majd könnyed mozdulatokkal felkapaszkodott a szoborcsoport talapzatára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Ha hajlandó vagy a továbbiakban is rám pazarolni az értékes idődet, akkor lehet, hogy van egy tervem - vigyorgott rá Zsomborra. Az igazság az volt, hogy több terve is volt, de úgy döntött, majd sétálás közben eldönti, mi legyen a nap további részében a program. Attól függően, hogy merre irányítja a sétát szóba jöhetett egy aprócska park, egy régi, elhagyatott játszótér, egy tündéri kávéház esetleg egy nagyobb sétával még a Dunapart is. Ez persze nagyban függött a fiú válaszától.
- Igen? -pillantott a másikra kérdőn. Nem tudta, mit akarhat a másik. A mondat második felét egy bólintással nyugtázta. Hát persze, hogy hallott már róla. A fiú, aki megjárta az ELMÉT. A fiú, aki ön- és közveszélyes. A fiú, aki valójában fiúk. Nem lehetett megmondani, hogy valójában ezek közül mi volt igaz. Szinte mindenkiről terjengtek gonoszabbnál gonoszabb szóbeszédek.
- Nem hallottam részleteket. Annyit mondtak, hogy valószínűleg igen komoly segítségre szorulsz, mert küzdesz ilyen-olyan problémákkal. - Ez azért a valóság sokkal szebben megfogalmazott, kissé sarkított változata volt, de azért nem akarta megbántani a fiút azzal, hogy esetlegesen olyan szavakat ejt ki a száján, amiket nem kellene. Ő is tudta milyen sérüléseket tud okozni egy-egy rosszul megválasztott szó egy hasonló kényes helyzetben és semmiképpen sem akart fájdalmat okozni Zsombornak.
- De azt tudnod kell, hogyha ezek igazak is... - tekinteté a fiúéba fúrta, drámai hatásszünetet tartott. - Engem nem érdekel. Mindenkinek vannak problémái. Nekem is, neked is, sőt annak a néninek is - mutatott a túloldalon elhaladó hetven év körüli hölgyre. Komolyan gondolta a szavait, az ő szemében ettől nem lett kevesebb a fiú. Sőt, inkább felnézett rá, hogy hajlandó volt szembe nézni velük és küzdeni ellenük. Erről persze nem szóltak a pletykák, de ha nem így történt volna, most valószínűleg nem állnának itt, ezen a csendes utcán együtt. Akkor nem ismerte volna meg, amit igazán sajnálna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Viszketett a bőre a talár alatt, gyűlölte ezt az egész hacukát, de amit muszáj volt, azt muszáj volt. Ma kibírja, aztán úgysem veszi fel többet. Lent hagyta a bejárati csarnokban az egyik táskáját, igazából csak azért indult el, visszafelé jövet azonban meghallotta a két elsős között folyó beszélgetést. Nagyot sóhajtva odament és megkocogtatta a kislány vállát.
- Én szívesen segítek, ha megmondjátok mit kerestek. Nem olyan nagy ám ez a kastély, mint tűnik - eresztett meg kedves mosolyt a két újonc felé. Semmi kedve nem volt egyébként most velük bájologni, de nem tudott volna úgy elmenni mellettük, hogy ne szólítsák le, szóval jobbnak tűnt, ha saját maga ajánlja fel segítségét. Így hátha még előnyei is származhatnak abból, ha jó benyomást kelt bennük.
Ráadásul visszaemlékezett arra, hogy ő mennyire el volt veszve, mikor először itt járt. Baromi nagy volt a kastély, minden máshol és szinte lehetetlenség volt kiigazodni. Még most is maradtak számára kiaknázatlan helyek, olyan termek amelyek létezéséről nem tud, vagy nem is gondolta, hogy ilyen egyáltalán lehetséges. De biztatásként sokkal jobban hangzott, ha az ellenkezőjét állítja, hiszen így legalább nem ijeszti halálra a két gólyát rögtön az első napon. Számtalanszor el fognak tévedni, rossz órára nyitnak be és lehet, még a saját klubhelyiségüket sem találják. Sárival ez egyszer tényleg megtörtént, órákig bolyongott a kastélyban, de az Eridonba végül egy felsőbb éves lány segített visszatalálnia.
- Egyébként Sári vagyok, Eridonos - mutatkozott be, ha már itt volt. Fontos volt, hogy megismerjék a nevét, valószínűleg hallani fognak még róla. Főleg, ha netalántán valamelyikük az Eridont gyarapítja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Ha nem értenéd bajok is lennének, gondolta magában, de inkább nem szólt egy szót sem, úgy tűnt jobb ha csendben marad, mielőtt valami olyat mer kiejteni a száján, amit a kisasszony esetlegesen a szívére vesz és az ő szemét is szeretné kikaparni, vagy miről magyarázott. Őszintén nem igazán figyelt az üres fenyegetőzésre, mert onnantól, hogy ő elhúzott onnan már nem érdekelte az egész.
- Szerinted hagyd csak. Sok portré unalmát a diákságon vezeti le, jobb ha ehhez hozzászoksz, mert minden festményt nem tudsz megleckéztetni. - Újabb anyai jótanács a lánynak. Nagyon segítőkész és féltő kedvében volt, hogy így próbálta megóvni szegény kis levitást a bajba kerüléstől, nem is értette mi ütött belé. Nem volt ő alapvetően rosszindulatú, de nem különösebben nem volt ínyére, hogy csak úgy önzetlenül, pusztán segítőkészségből és jószándékból mindenkinek jót akarjon. A barátaival persze más volt a helyzet, akiket igazán szeretett, azokért kérdés nélkül megküzdött volna egy sárkánnyal, átgyalogolt volna az égő tűzön és kiugrott volna a harmadikról. Ok és cél kellett, hogy a jócselekedetei teljesen szívből jöjjenek, ezt csak a szeretet volt képes megnyitni benne. Még ha ez a gondolat gyomorforgatóan nyálasnak is látszott számára. Bírta a ő a romantikát, a filmvásznon és a mugli regényekben egyaránt, de azért volt, ami még az ő gyomrának is sok volt. Például a nyálas becenevek. Hát azért van az embernek neve, hogy úgy szólítsák, nem? Ha meg nem tetszik, hát egy-egy névből rengeteg becenevet lehet kreálni, nem kell rögötön az édesem, kincsem, nyuszifülem készletből válogatni. Sem használni, sem eltűrni, hogy így hívják nem volt hajlandó, egyedül a szüleitől. De nekik úgyis mindent szabadott.
- Vizsnyiczky Heléna Sára szolgálatodra. Sára egyébként, nem Heléna, az Eridonból. - Udvariasan kezet fogott lánnyal és ismét elkönyvelte magában, hogy ez a világ legidétlenebb dolga, mikor két kamaszlány kezet fog. Felesleges udvariaskodás, semmi több.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

A kelő Nap sugarai már ébren érték Sárát, lent az udvaron. Szörnyű éjszakája volt. Nehezen aludt el, fél óránként felébredt és alvásában semmi pihentető nem volt. Megvárta az öt órát, azért bajba kerülni nem akart már korán reggel és csak utána indult útnak. Sejtette, hogy odalent az idő csípősebb, mint amire számítana, így sebtében felkapott fehér garbóját egy vastag kötött pulóverrel egészítette ki. Alaposan belebugyolálta magát a pulcsiba, lábaira bakancsot húzott és nekivágott az udvarnak. Arra gondolt, hogy megnézi a napfelkeltét, ha már ilyen jó időben sikerült felébrednie.
Az egyik padra telepedett le, lábait felhúzta a mellkasáig és átkarolta őket. A vastag kötött holmi sem volt képes megvédeni a hajnal hidegétől. Csontjaiban érezte a kora reggeli jeges szellőt, de nem zavarta. Kifújta fejéből a zavaró gondolatokat, végre, egy hét után csendet és békét teremtve elméjében. Lelassult, elkezdte értékelni az apró dolgokat, ami mellett egy átlagos hétköznap csak úgy elsétált volna. Észrevette, hogy a fák nemsokára virágzásnak indulnak, hogy milyen szépen csillog a reggeli harmat a füvön és hogy valahol a közelben kismadarak énekelnek.
Már nem látta olyan borúsan a dolgokat, még a Zsombor téma sem nyomasztotta annyira. Mosolyogva gondolt vissza a kis kalandjukra és engedte, hogy felszínre törjön benne az eddig elnyomott vágyakozás. Vágyott arra, hogy újra hallja a hangját, hogy lássa a mosolyát és újra megérintse. És végre nem félt a vágytól. Nem akarta újra elnyomni, hagyta hogy agyában szétáradjon a rózsaszín köd, ajkaira bárgyú mosoly költözzön és egy pillanatra belegondoljon, mi lenne ha. Nem létezett az az opció, amelyben ők ketten nem találkoztak újra és nem történt valami világmegváltó. Előjött a végtelenül romantikus énje, aki hisz a csodákban és a szőkehercegben, és csak arra vár, hogy megmentsék. Túl hamar? Talán. De nem bánta.
Hátravetett fejjel, lehunyt szemmel hagyta, hogy a Nap első sugarai arcát simogassák. Eddig is csak erre volt szüksége és csodálatosan érezte magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Na látod, ugye ugye - bólogatott egyetértően. Elkönyvelte magában, hogy remek hatással van az emberekre. Általában. Igazán meggyőző tud lenni ragyogó mosolyával, kellemes hangszínével és könnyed hazugságaival. Legtöbbször csak azt mondta, amit az emberek hallani akartak tőle és így mindenki megbízott benne.
- Eridon, igen - bólintott ismét. Hogy mennyit fecseg ez a csaj... És hogy lehet valaki ennyire sekélyes? Ez a fajta felszínesség még őt is megdöbbentette. Csak azért választani egy házat, mert tetszik a színösszeállítás. Nehezen tudta felfogni, hogy hogy lehetett valakinek ez a prioritási listáján előrébb legyen, mint a belső értékek és a közösséghez való tartozás.
- Most vagyok harmadéves, szóval mondhatjuk, hogy rég óta járok ide. Egyébként szerintem anyukád jól tette, hogy elengedett. Ha szorgalmasan tanulsz és csak rikán kerülsz bajba, akkor igazán jól fogod érezni magad szerintem. Biztosan sok barátod lesz és hamar beilleszkedsz - mosolygott rá a levitásra. Igyekezett valami olyan motivációs beszédet összehozni, ami alapján a kis szőke tényleg elhiszi, hogy ennél jobb helyen sehol sem lenne a világon. Sári tényleg szeretett itt lenni, szóval ezzel nem volt probléma, de ilyen elvakultan állítani hogy itt az élet tényleg ennyire egyszerűen csillámló és rózsaszín, lehet, hogy túlzás volt. Hiszen sehol sem ilyen, akármelyik iskolát nézzük, mindenhol vannak kisebb-nagyobb problémák és nehézségek. Főleg első évben, amikor még minden annyira új és az ember nehezen találja a helyét. A későbbiekben könnyebb lesz, miután barátokra találnak, megismerik a tanárokat és már csak minden második héten tévednek el.
- Jaj, dehogyis, én tökéletesen ráérek, ne aggódj. - Jobb dolga nem lévén, ha nem is szívesen ugyan, de hajlandó volt idejét a kis szőkére áldozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mikor a fiú nem válaszolt, már tudnia kellett volna. Már éreznie kellett volna, hogy valami olyan fog következni, amire egyáltalán nincs felkészülve.
Figyelmesen hallgatta a másik szavait, eleinte nem igazán tudta, hová fognak kilyukadni. Annyi mindent nem értett és most még Zsombor is összezavarta. Felfogta, hogy mit mond neki a fiú, de elhinni nem akarta.
- Nem lehetsz annyira önző, hogy mindenkit ellökj magadtól. Hagyd meg nekünk a döntés jogát, hogy ott akarunk-e lenni veled - válaszolta meglepően nyugodtan, bár tudta, hogy minden szó hiába, a göndör hajthatatlan. Hiába is próbálta volna győzködni, úgysem sikerült volna, de mindenképpen tudatnia kellett a fiúval, hogy ennyivel nem fogja megúszni. Nem fogja feladni, csak azért, mert Zsombor megpróbálta ellökni magától. Neki ez többet ér annál, minthogy ennyi után visszavonulót fújjon. Ha akar valamit, azért meg kell küzdenie. És meg akarta ismerni a fiút, teljes valójában végre. Nem csak így, felületesen, mint amit az elmúlt két napban látott belőle. Tudni akart róla mindent és bármit.
- Ha így akarsz megvédeni... - befejezhette volna a mondatot, de inkább csak szomorkásan elmosolyodott és hagyta, hogy a fiú kezébe helyezze a nyakláncot. Lassan a saját nyakához emelte az ékszert és bekapcsolta, így már az ő nyakában lógott a pengető. Megigazította, hogy tökéletesen rásimuljon mellkasára. Nagy, szomorú szemekkel nézte, ahogy a fiú sziluettje eltűnik a távolban. Csak állt ott némán és egyedül, majd mikor már nem látta a másikat ő is elindult hazafelé. Arcán végigfutott egyetlen, magányos könnycsepp, amit egy határozott dühös mozdulattal tűntetett el. Nem volt oka sírásra, hiszen nem örökre búcsúztak el és Zsombor egy kis része most már mindig az övé. Megérintette a medálként függő aprócska tárgyat és könnyek helyett apró mosoly költözött arcára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Szórakozottan játszott a nyakában lógó pengetővel. Mióta a tulajdonába került állandóan ezt csinálta, mint egy pótcselekvésként. Valamelyest saját maga megnyugtatásaként, de leginkább azért, mert ilyenkor mindig a fiú jutott eszébe. Már csak azt kellett kitalálnia, hogy hogy a csudába férkőzzön újra a fiú közelébe. Azt sem tudta, melyik házba jár, bár ezt valószínűleg egyetlen kérdéssel kideríthetné. De mit mondjon? Túl sok kérdés merült fel és túl sok tervezést igényelt a terv kidolgozása, így inkább az egyre melegedő sugarakra koncentrált. Ezekért a pillanatokért is imádta a tavaszt. Kellemes napfényes idő, virágzó fák, hosszabbodó nappalok. Nagyokat lehet sétálni, érezni a tavasz félreismerhetetlen illatát a levegőben és elérkezik a csinos, lenge darabok ideje. Erre várt már mióta. Szerette a vastag pulcsikat, mint amilyet ezen a reggelen is viselt, de a tavaszi és nyári ruhákkal nem szállhattak versenybe.
Ez a béke és nyugalom leragasztotta pilláit. Majdnem elszenderedett, mikor meghallotta a csaholást és megérezte a lábánál a szimatoló kis orrocskát. Ez azonnal visszarántotta az éberségbe, vidáman hajolt le a kutyához.
- Szia kihaver, hát te? - vakargatta meg a kisállat füle tövét. Egy-egy cuki kiskutya vagy kiscica vagy bármi féle állat aminek nagy lába van és szőrös bármikor le tudta venni a lábáról.  Már csak azt kellett kitalálnia, kihez tartozik az eb. Kezét le nem véve az állatról felemelkedett egy félig ülő helyzetbe és körül kémlelt az üresnek látszó udvaron, hátha megtalálja a gazdit is. Mert egy ilyen szép állat biztosan nem kószálhat csak itt így gazdátlanul és nem szeretett volna félreértésekbe keveredni a tulajjal. Addig is, míg várakozott a gazdi felbukkanására alaposan megdögönyözte kisfiút - vagy kislányt, első ránézésre ebből a szögből nem tudta megállapítani. Az viszont úgy tűnt, hogy az állta élvezi a törődést és nagyon hálás a kis figyelemért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Messziről meglátta az integető fiút, de addig nem ugrott le eddigi helyéről, míg közel nem ért hozzá a fiú. Elgondolkodott, hogy bevállaljon-e valami extra mutatványt, mondjuk egy szaltót vagy ilyesmit, de nem akarta nyakát szegni még azelőtt, hogy táncoltak volna. Így aztán csak egy könnyed ugrással érkezett a talajra, ahogy felállt, megigazította fehér sapkáját és leporolta a kezeit.
- Szia! Hmm, nincs semmi izgalmas, eddig ki sem másztam az ágyból, mesét nézek állandóan - közölte a tényt kuncogva. - Na és veled mi újság? Mi jót csináltál eddig? - Reménykedett benne hogy a fiú valami sokkal hasznosabbal töltötte a szünetet, mint párnák között való sírás és egész napos zombulás a Disney műremekei előtt. Még alig telt el négy nap a szünetből, de volt olyan film, amit már háromszor nézett meg. Hát igen, tipikus szünetprogram otthonra.
- Ne aggódj, az egész csak úgy harminc perc múlva kezdődik, a többiek is itt fognak gyülekezni nagyjából. Ha minden igaz, a latinosok kezdenek, utána én jövök egy másik lánnyal, aztán néptánc, sztepp, aztán mi jövünk és a műsor többi részét már csak néznünk kell - ismertette a végső programot, mert bár az üzenethez mellékelte a listát és a sorrendet, de az utolsó pillanatban persze meg kellett variálni, mert akit eredetileg az elejére akartak volna az nem tudott pontosan érkezni, az egyik lány eltörte a lábát, a harmadik esküvőre ment, de aztán kerítettek szerencsére helyettük mást. Csak így felborult az egész terv, aminek ők itták meg a levét, mert valójában nem tudhatták, végül is mi fog következni.
- Izgulsz? - pillantott a fiúra. Rövidke pulcsija már-már illetlenül felcsúszott, ahogy nyújtózott egy nagyot, amit gyorsan igyekezett visszarángatni normális állapotába. Nem akarta mutogatni magát, főleg nem ilyen nagy közösség előtt. Elgondolkodott, hogy a sapkája vajon így, vagy megfordítva lenne-e jobb, végül ez utóbbi mellett döntött. Lekapta fejéről a fehér sapkát, beletúrt hosszú fürtjeibe, hogy kissé vissza adja a tartását, majd ezúttal fordítva ismételten fejébe húzta a fejfedőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Őszinte meglepettség tükröződött a lány szemében, ahogy megszólította. Végül is, lehet ő is meglepődött volna, hogy csak így a semmiből megszólítja valaki és rendelkezésére áll szolgálataival. Arra sajnos nem ért rá, hogy az egész kastélyon keresztül vigye a két újoncot, de annyi talán belefért, hogy azokat megmutassa, ami útba estek az Eridon felé vezető úton.
- Hát, ha mindent nem is tudok megmutatni, néhány dolgot talán meg tudok mutatni. - El is indult volna, de a Miklós néven bemutatkozó fiú elkezdett turkálni a táskájában. Nagyjából derékig eltűnt az aprócskának tűnő hátizsákban, mire megtalálta Eridonos talárját.
- Üdv nálunk, remélem jól fogod érezni magad - köszöntötte mosolyogva a srácot. - És te melyik házba kerültél? - kérdezte a leányzótól, nehogy rosszul érezze magát emiatt. Fontos, hogy még most az elején tudatosítsa bennük, hogy bármennyire is elveszettnek érzik magukat, azért jó helyre kerültek.
- Na gyertek... - intette magával a két gyereket kedvetlenül. Megmutatta az elsőn a nagytermet és a könyvtárat. Aztán felmentek a másodikra, ahol a gyengélkedőt és a társalgót tartotta lényegesnek. Megmutatott néhány termet is, hogy tudják, hogy melyik órát hol tartják.
Útba ejtettek néhány helyet még, de nemsokára elérkeztek az Eridon elé, úgy döntött, innen nem kíséri tovább őket.
- Nos, remélem tudtam segíteni, további jó felfedezést nektek, nekem sajnos most mennem kell - villantott rájuk egy bájosan sajnálkozó mosolyt, mintha tényleg sajnálná a dolgokat, majd eltűnt a portéjuk mögött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Igazán nem bánta, hogy néhanapján meglátogatta a szomorúság. Havonta egyszer, vagy félévenként? Ez már csak a lelkiállapotától függött. Mostanában gyakori vendége volt. Kora reggel beszivárgott az ajtó alatt, felébresztette legszebb álmából és egész nap vele maradt. Elkísérte minden órára, követte a szünetekben, még a mosdóban sem hagyta békén. Állandóan ott ült a vállán, kéretlen szavakat suttogott fülébe és nem hagyta élni. Aztán elérkezett a könnyes búcsú ideje. A szomorúság úgy döntött, ideje új barát után néznie és Sári megsiratta az eltűnését.
Ilyenkor általában menekült. Menekült a szobatársai kérdései elől, mert ő maga sem tudta volna megmondani, mégis mi baja. Egyszerűen csak néha olyan jól esett sírni, kiadta magából az össze felgyülemlett stresszt és negativitást és utána sokkal jobban érezte magát. De nem akarta, hogy akárki is meglássa így, vörös, duzzadt szemekkel, könnyfoltos arccal és az elfojt szempillaspirál festette pandamaci szemekkel. Magányra vágyott és nyugalomra. Egyetlen percig sem gondolkodott a tökéletes búvóhelyet illetően.
Vacsoraidőhöz illendően alig járt valaki a folyosón. Az aprócska erkély üres volt, mikor kilépett az esti sötétségbe. Megcélozta a fekete korlátot, fel akart ülni a tetejére, de a védőbűbáj nem engedte, visszadobta a földre. Mintha csak tudta volna hogy tériszonyának amúgy sem tenne jót ilyen magasan egy ilyenaprócska korláton való ücsörgés.
- Jól van már, nem akartam leugrani, nyugi – dohogott a földön ülve. Fel kellett volna öltöznie, meg fog fázni, egy szál rövidujjúhoz azért még nem volt elég jó idő. Karján végigfutott a libabőr, de nemfoglalkozott a hideggel, úgy döntött, ha meg fog fázni, hát majd meggyógyul, nem olyan nagy ügy az. Felállt, leporolta nadrágját és a tólféltő korlátra könyökölt. Csodás volt a kilátás. Elfelejtette levenni szemüvegét, így a legapróbb részleteket is megcsodálhatta. Kivételesen nem bánta, hogy vele van.Mostanában egyre többször hordta, nyilvánosság előtt azonban még mindig nem merte felvállalni. Olyan furán érezte volna magát, ha valaki meglátja szemüvegben. Sekélyes probléma volt, ezt elismerte, de őt akkor is zavarta.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

"The other night dear, as I lay sleeping/I dreamed I held you in my arms/But when I awoke, dear, I was mistaken/So I hung my head and I cried" énekelte csapni való kiejtéssel elég hamiskásan. A dallam itt-ott azért felismerhető maradt, de a báját mégis csak az adta, ahogy ott állt egyedül, a sötétben és csak énekelt bele bátran a vakvilágba, úgy, ahogy normál esetben sosem mert volna. Teljesen bekattant. Vékony ujjai akaratlanul is a nyakában függő pengetőt babrálták, mint az elmúlt napokban olyan sokszor. Már egészen hozzászokott az aprócska műanyag tapintásához. Nem vol szíve levenni a nyakláncot, pedig lehet, ez lett volna a helyes döntés. Eltementi oda, ahova a fiú emlékét szerette volna - egy mély, sötét, hermetikusan lezárt dobozba. De egyikkel sem volt képes ezt megtenni. Túl boldog volt. Túl felszabadult. Túlságosan önmaga abban a két napban. Vissza kellett szereznie Zsombort, pedig még az övé sem volt.
Hozzászokott, hogy figyelik őt. Táncosként és zenészként muszáj is volt megszoknia, milyen az, ha több tíz, vagy esetleg több száz ember figyeli. De azt megérezte, ha valaki bámulta. A hátába fúródó tekintet gazdáját keresve hátranézett a válla felett, s mikor meglátta az ismerős hajkoronát egy pillanatig sem tétovázott, rohanni kezdett a folyosó felé és az ajtót feltépve elkapta a távozni készülő fiú karját. Hosszú, színesre festett körmei lehet, hogy belemélyedtek Zsombor felkarjába, ahogy vasmarokkal próbálta tartani, de ez volt a legkisebb problémája.
- Beszédem van veled. Most - nézett rá szigórúan szemüvege fölött. Arcán még egyértelműen látszottak a sírás nyomai, de hangja határozottan csengett. Határozottabban mint valaha.
- Ígérem, hogy nem tartalak fel sokáig. Egyetlen kérdésre azonban muszáj választ kapnom - engedte el megadóan a másik karját. Hirtelen már nem is tűnt annyira jó ötletnek ez a beszélgetés,hogy itt álltak szemtől szembe. A nyitva felejtett erkélyajtó beengedte a kint uralkodó hideget,de Sári már annyira átfagyott, hogy észre sem vette. Igazából a fiún kívül már semmit nem vett észre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Állta a fiú pillantását. Éreztetnie kellett vele, hogy komolyan gondolja, hogy most rögtön és azonnal muszáj beszélniük.
- A szobatársaimon kívül eddig senki nem tudta - vonta meg könnyedén vállait. Nagyot sóhajtott, ahogy meghallotta a fiú lépteit maga mögött. Nem pont így tervezte. Vagyis leginkább sehogy sem tervezte, de nem gondolta volna, hogy így fog alakulni. Kicsit kevésbé drámaira tervezte
- Zsombor, nekem már úgyis mindegy. Vedd vissza szépen, elég ha én beteg leszek. - Egyetlen pillanatig még kiélvezte a ruhadarabból áradó kellemes Zsombor-illatot, majd visszanyomta a pulcsit a tulajdonosa kezébe. Már igazából nem is fázott, annyira átfagyott a kint ácsorgásban. Tényleg nem akarta, hogy a fiú is beteg legyen miatta. Az hiányzott volna csak még.
Tisztes távolságban állt meg a fiú mellett. Talán most nem lett volna illendő belemásznia az aurájába. Végülis, mindegy honnan mondja el amit akar.
- Először is azt akartam mondani, hogy szerintem te félsz tőlem. Vagyis nem tőlem, hanem attól a lehetőségtől, hogy ellöklek magamtól vagy ártasz nekem. Nem retteghetsz egész életedben - fakadt ki elkeseredetten Zsombor kérdését figyelmen kívül hagyva. - Lökj el magadtól engem. De találj valakit magad mellé. Mert csodálatos vagy. - Észre sem vette, hogy mikor sétált közelebb a fiúhoz, de az utolsó szavakat már alig pár centire a fiútól állva mondta ki. A korlát nem hagyott a fiúnak menekülési útvonalat. Hangjában őszinte aggódalom és némi szenvedélyes düh csengett. Hosszú másodpercekig csak nézett a fiú szemébe, majd választ sem várva nagy léptekkel hátralépett és lekucorodott az egyik fotel szerű székbe.
- Egyébként csak azt akartam kérdezni, hogy nem ismerős-e ez a karkötő - mutatta felé a csuklóján függő ékszert. Tudta, hogy nem a fiútól kapta, hiszen aki épp minél messzebb akar kerülni tőle, az nem fog neki ajándékot küldeni, de kellett valamilyen ürügy, amivel elkaphatta a fiút és ez jónak látszott.
- Végeztünk. Ahogy ígértem mehetsz. - Szavai üresen és hidegen csengettek, mint az éjszaka ami körbevette őket. Pont úgy érezte magát, ahogy kinézett: elesetten és elkeseredetten. Érezte, hogy megint sírni fog, aznap már sokadjára, de eldöntötte, hogy a fiú előtt nem. Nem fogja sebezhetőnk mutatni magát, ha egyszer épp az előbb adta elő a megrendíthetetlenül erős jellemű lányt. Most már muszáj volt kitartania.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Sejtése beigazolódott, tényleg nem tőle érkezett az ajándék. De akkor kitől? Ebbe inkább nem is gondolt bele, fontosabb dolga volt most mindenféle listák készítésénél a potenciális személyekről. Egy átlagos napon valószínűleg leült volna a barátnőivel és viháncolva kitárgyaltak volna mindenkit, aki meglephette. De most nem ért rá ilyenekre. Véghez kellett vinnie a lehetetlen küldetését.
Esetleg Sára, szaladt ki száján majdnem az elhangzó becenévre. Ha a közös történetük ott és akkor véget ért, igazán nem látta értelmét, hogy a fiú így hívja. De inkább nem szólt semmit, csak csendben nézte, hogy a fiú közelebb lép hozzá. Vagy inkább az ajtóhoz. Hát persze, hogy nem hozzá, akkor túl egyszerűen és boldogan érne véget a történet.
- Ezt már a múltkor is elmondtad. Akkor is megmondtam, hogy nem érdekel, most is csak magamat tudom ismételni, mint ahogy te is. Így nem fogunk előrébb jutni - csóválta a fejét lemondóan. A fiú szavai azonban megdobogtatták a szívét. Tényleg azt mondta, hogyha vele van, az egyszerűen tökéletes. Ez mondjuk tagadhatatlanul kölcsönös érzés volt, de mégis annyira lehetetlenül boldoggá tette ez az egy mondat.
- Figyelj, mikor azt mondtam, hogy nekem is vannak problémáim nem arra gondoltam, hogy elpityeredem, hogyha letörik a körmöm vagy ha nem találom a kedvenc szoknyámat - sóhajtott, szemüvegét a homlokéra tolta és megdörgölte a szemét. Valami olyat készült elmesélni, amit még soha senkinek és ez idegessé tette. Amennyiben Zsombor nem hagyta ott, intett neki, hogy üljön le, majd hosszas csend következett. Ki kellett találnia, hogyan fogjon bele az egészbe. Honnan kezdje el mesélni, mennyit áruljon el, milyen részletekről számoljon be.
- Kezeltek pszichiátrián - mondta ki lassan és megfontoltan a két szót. Elkezdhette volna elmesélni onnantól, hogy mi történt abban a buliban, meg hogy a depressziója miatt zárták be, de úgy döntött, megpróbálja megragadni röviden a lényeget. Hátha ettől a fiú tényleg úgy érzi, hogyha nem is teljesen, de azért valamilyen mértékben megérti mit él át. Élete talán legtanulságosabb egy hetét töltötte a kórház zárt osztályán, sok mindent gyökeresen megváltoztatott benne az az időszak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Lehet, hogy nem ismerjük egymást. Sőt, igazából tényleg nem tudok rólad nagyjából semmit. De adj nekem egy esélyt. Es magadnak is. Ha meg sem próbálod, nem sikerülhet. Kérlek - pillantott fel rászomorú kiskutya ábrázattal. Hát idáig jutott. Könyörög egy fiúnak, hogy ne hagyja el. Álmaiban ez azért nem egészen így működött.  Ott járt egy kis boldogság,  még mielőtt véget ért volna az egész. De úgy tűnt, ez megmarad csak álomnak.
Egészen picire összehúzta magát, térdeit a mellkasához húzta. Így próbálta óvni magát a hideg ellen, mondanom sem kell, teljesen eredménytelenül. Állát térdeire támasztotta és a kilátást bámulta a fiú helyett. Ezek után nem mert ránézni. Abszurd helyzet volt, hiszen pont azért mondta el, mert tudta, hogy a fiúnál biztonságban lesz a titka. De talán túl nagy lépés volt számára.
- Te vagy az első, aki tud erről. – Inkább nem folytatta a történetet. Majd egyszer, talán, ha úgy hozza az élet. De most csak hagyta, hadd merüljön el a fiú a gondolataiban. Vajon merre járhat az esze? A másik arcát bámulva próbálta meg leolvasni, hogy vajon mire gondolhat. Nem nézett rá, csak bámult maga elé. Kissé aggasztotta a látvány, de annyiban hagyta. Csak hagyta békén. Majd ha a másik úgy gondolja, hogy mondanivalója van akkor azt nyilván a tudtára adja. Addig is, miért ne gyönyörködhetett volna az éjszakai égboltban? A csillagok fényesen ragyogtak, a Hold már majdnem teliholdként ragyogott az égen. Ha odafigyelt volna, mikor a holdfázisokat tanulták nyilván meg tudta volna mondani, hogy ennek az állapotnak mi a neve, de persze ha akarta se jutott volna az eszébe. Sosem stresszelte ezen magát, megbukni még sosem sikerült és amíg átment, addig nem zavarta különösebben hogy ilyenekre nem emlékszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Bízott a fiúban. Jobban bízott benne, mint a saját nővérében. De ez sem tudta rávenni arra, hogy elmeséljen mindent. Túl fájdalmas lett volna feltépni a sebeket. Előbb-utóbb persze úgyis muszáj megtennie, de úgy volt vele, hogy inkább utóbb, mint előbb.
Figyelmesen hallgatta a fiú minden szavát. Majdnem ő is megsiratta a történetet, de ehelyett  rövid ideig turkált nadrágja hatalmas zsebében, majd előhúzott egy papírzsepit és Zsombor felé nyújtotta. Nem akarta ilyen szomorúnak látni. Szívfájdítóbb volt, mint mikor ő maga volt szomorú. Alapvetően mindenki iránt így érzett, ilyenkor félretette minden előítéletét és bizalmatlanságát, ha valakin látta, hogy maga alatt van. Mindig volt egy zsebkendője, egy vigasztaló ölelése és egy-két kedves szava az emberekhez, ezzel nemritkán bearanyozván mások napjait. Ilyenkor lépett előtérbe az az énje, akit csak kevesen ismernek. Az empatikus és segítőkész Sári, aki nem pletykálkodik meg ármánykodik, csak szimplán segíteni akar. Kiskorában orvos akart lenni, hogy segíthessen másokon, de ennek az álmának csapnivaló jegyei hamar véget vetettek.
- Megölelhetlek? - Előbb beszélt, mint gondolkodott, de ha átgondolta volna sem érzett volna máskép. Meg akarta nyugtatni a fiút és hagyni, hogy kisírja magát a vállán. De mégsem akart rögtön ráugrani és bepofátlankodni a személyes terébe, mert mostmár ott tartott, hogy tényleg nem tud eligazodni a Zsomboron. Az egyik pillanatban eltaszítja magától, majd rábíz egy olyan titkot, ami örökre összeköti őket. Totálisan összezavarodott. Ő pontosan tudta mit akar a másiktól és úgy tűnt, talán a göndört is sikerült meggyőznie, hogy adjon neki egy esélyt.
Nem tudhatta, mit fog válaszolni a másik. Felkészült mindkét eshetőségre. A nem már nem érintette volna meg annyira, visszatért az optimizmusa, amivel egészen eddig a Zsombor-kérdésre tekintett. Az igen pedig egyértelműen boldoggá tette volna. Mert nem csak a fiút akarta megnyugtatni, hanem magát is. Azzal, hogy magába szívja a fiú illatát, hogy szorosan tartja őt, hogy érti a közelségét.