Ohridszki-Füst Álmos
Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
álomjáró | Vladislav
RPG hsz: 265
Összes hsz: 318
|
Araczki Boglárka
A varázslás első számú szabálya, hogy azt irányítod, amit meg tudsz nevezni. Ezért sem érez különösebb lelkesedést, de még késztetést sem igazán, hogy ő használjon mágiát, ne a lány. Csak nagy általánosságban tudja, mit keresnek, soha nem látta, nem tudja leírni, elképzelni, egyszerűen fogalma sincs, hogy mi az. Éppen ezért van rizikója a dolognak, nem is beszélve arról, hogy ez a bűbáj még nincs is szabadalmaztatva sem. Csak kísérletezik vele egy ideje, mint megannyi mással is, de van az a kényszer, amiért úgy dönt, hogy előveszi a tarsolyából. Jobb ötlete nincsen. Egy sima invito még ennél is kevesebb eredménnyel kecsegtetne meglátása szerint, úgyhogy inkább arra fókuszál, hogy begyűjtsön mindent, ami kicsi és testszínű. Ilyesmire találta ki az egész bűbájt eleve, hogy a sok kis apró összetevőt a varázstárgyaihoz könnyedén tudja összegyűjteni, anélkül, hogy át kellene túrnia értük egész felületeket. A zseni uralja a káoszt, ugye? Pontosan. Ő erre törekszik. A varázslat hasznosnak tűnik, négy apró tárgy is landol a tenyerében, amit aztán a lány orra alá tart, remélve, hogy éppen elég volt azt meghatározni, hogy valami kicsi és adott színű. Még csak nem is próbálkozott ilyesmivel, a legutóbbi kísérletnél például csak huszas vasszegeket és hármas csavarokat gyűjtött be, ami azért sokkal konkrétabb. Észre se veszi, hogy bent tartja a levegőt, amíg megkönnyebbülten nem szusszan fel, amikor a lány megtalálja a keresett tárgyat. Nagyszerű. Visszahúzza a tenyerét, és megnézi, mi maradt. A kő valóban achátnak tűnik, rózsaszínes árnyalatban, azt zsebre is teszi a másik két mütyürt - egy legó darab és egy törött kagylóhéj - majd kidobja. Keresni csak nem keresi őket senki. Zsebébe süllyeszti éppen a kezét, amikor a köszönömöt követően a lány már a nyakában is lóg. Nem túl lelkes ettől sem, bár különösebben nem zavarja, ha semmibe veszik a személyes terét, a határai nem itt húzódnak, ellenben mégiscsak vannak preferenciái, hogy kitől viseli jobban és kitől kevésbé. Jelen esetben főként a szemét forgatja, és mellőzi az esetleges viszonzást.
- Nincsmit. Csak hordd magadnál a pálcádat. Sokkal egyszerűbb lett volna begyűjteni, mert tudod, mit keresel - osztja meg a véleményét kéretlenül is. - Ez a folyosó egy rémálom, ha bármit elhagy az ember. Megjavítani is képtelenség, pedig már megpróbáltam, és ahogy látom, azóta se járt sikerrel egy gondnok se. Nem tudom, merre tartasz, de nekem még ma el kellene jutnom a nyugati toronyba.
|
|
|
|
|
Ohridszki-Füst Álmos
Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
álomjáró | Vladislav
RPG hsz: 265
Összes hsz: 318
|
Erdődy Hella
Bólint néhányat, tudomásul véve a választ. Az nagyszerű, ha a tényekből sok van, mert ő éppen ezért van itt, és ha már arra bátorítják, hogy tegye fel a kérdéseit, fel is teszi az elsőt. Talán nem ez a legfontosabb, de ez foglalkoztatja a leginkább jelen pillanatban, mivel képtelen rájönni, milyen kő van a gyűrűben, amiről álmodott már néhányszor. Hogy ki kinek vág aztán szavába, jó kérdés, hiszen ő be sem fejezte a kérdését, amire a nő tömör választ is ad közben, de igazán nem zavarják ilyen apróságok. Különösebben az sem érdekelné, ha a nő esetleg szóvá tenné, hiszen mihez kezd vele? Beállítja a sarokba? Mivel azonban szóvá sem teszi, megoldandó probléma sincs igazából. Ennek fényében folytatja inkább, amit elkezdett elmondani. Arra is rájön közben, hogy kénytelen lesz beszélni az egyik titkáról. Na nem mintha különösebben titok lenne bármi, amit már a minisztérium tud, mégsem szereti megosztani csak úgy mindenkivel. Kurtán bólint a kapott válasz hallatán, majd száját ösztönösen húzza el, nem szívvel-lélekkel beszél, eddig csak Adelinának mesélt erről szívesen.
- Van egy állítólag nagyon ritka képességem. Át tudok hozni dolgokat az álmaimból. Nem mindent, de van, amit sikerül - fogja olyan rövidre a mondandóját, amilyen rövidre csak tudja. Nem látja szükségét, hogy különösebben taglalja a zúzódásokat, vagy éppen az egész határait, amit eddig sikerült felfedezni. - Általában sosem hozom át ugyanazt kétszer, de most... egyetlen tárgyat már többször is áthoztam, egy gyűrű. Bronzból van a foglalata, abban biztos vagyok, de nem tudom megállapítani, milyen kő van benne. Sötétszürke, már majdnem fekete. Kicsit a holdra emlékeztet - folytatja aztán pillanatnyi szünet után, közben előre hajolva az asztal fölött, kicsit már görnyed is. Fontos lenne kideríteni, ilyen nagyon még semmiről nem remélte, hogy talán nem zsákutca.
|
|
|
|
|
Ohridszki-Füst Álmos
Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
álomjáró | Vladislav
RPG hsz: 265
Összes hsz: 318
|
Summer Rose
Ez is azon esték egyike, amikor kénytelen elkerülni az erdőt. Alapvetően nem arról ismert, hogy szófogadó lenne, de e tekintetben nem igazán van választása, így hát alkalmazkodik. Türelmetlennek legalább biztosan nem mondható. Aludni viszont ettől még nem kénytelen éjszaka, mint a normális emberek, és különben is, csak pár nap kérdése, hogy ismét ott ücsörögjön az erdő mélyén, a már jól ismert fatörzsön, amit feltehetőleg egy vihar döntött ki. Megnézte Lilla fellépésért - mint évek óta mindegyiket -, viszont már nem a kocsma felé vette utána az irányt, de még nem is haza. Néhány hónapja még minden ilyen alkalommal a pubban vagy a csárdában kötött ki, hogy aztán annyit igyon, amitől csak ködösen emlékszik bármire is másnap, ha emlékszik. Különös érzéssel tölti el, hogy mindez már a múltnak egy olyan része, amit érzékelhetően lezárt. Szereti még Lillát is, mindig is szeretni fogja, de már nincs hatalma fölötte. Már nem ugyanaz az érzés, olyan lett, mint egy megkopott fénykép, ami kedves az ember szívének. Puha érzés, mint a nő ölelése, de a múlt már nem kísérti folyamatosan, úgy engedte szabadon, hogy ma már meg sem rendült azon, hogy a nő bemutatta a párját. Pedig érezte rajta az aggodalmat, ott lapult a hangjában, a mozdulataiban, hiszen vaknak és süketnek kellett volna lennie, hogy ne tudjon az elmúlt évek történéseiről. Az önpusztításra azonban nem annyira hajlama volt mindig is, hanem valami fura igénye, ami a világ ellen táplált dühből fakadt, és noha nem tűnt el nyomtalanul egyik napról a másikra, most mégis más dolgok felé fordította a figyelmét. Most is azon töpreng, hogyan tudna működni a gyűrű, milyen mágiára lenne hozzá szüksége vagy milyen bűbájt kellene megalkotnia esetleg, ha még nem létezik. Gondolataiba merülve halad a tó felé, azzal a tervvel, hogy majd kiül kicsit a partjára a csillagtalan eget bámulni és ezen a hatalmas problémán gondolkodni, észre sem veszi, hogy közben jó szokásához híven ismét átcsörtet árkon-bokron. A kérdés rántja ki gondolataiból.
- Aligha - válaszol végül egy kurta, nevetésnek még rövid szusszanást követően. - Csak nem túl vagy a takarodón? - kérdezi, miközben átsétál még pár száraz falevélen, amelyek recsegnek bakancsa alatt. Kicsit sötét az éjszaka, de talán azért látni, hogy ő mégsem valaki anyja. Sárkánynak inkább sárkány, végtére is Rellonos.
|
|
|
|
|
Ohridszki-Füst Álmos
Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
álomjáró | Vladislav
RPG hsz: 265
Összes hsz: 318
|
Araczki Boglárka
Nem fogja győzködni a lányt arról, hogy egyébként miért lehet fontos, sőt, hasznos az ember keze ügyében a pálca ebben a kastélyban. Ez a folyosó meg különösen érdekes, sosem sikerült rendbe tenni még. Valami oknál fogva minden kísérletnek ellenáll, részleges sikereket sikerült csak elérni, és azt is időszakosan. Sose sikerült rájönnie, mi zavarja össze mindig, most pedig már nem is fog, mert nem ő a gondnok.
- Semmit, mert én voltam a gondnok akkor éppen - osztja meg a tényt. A lánynak végtére is nincs honnan tudni, hiszen nyilvánvalóan nem ismerik egymást. Némelyik portré azért még emlékezhet rá abból az időből, amikor megfenyegette őket, hogy ha sokat pletykálnak Lilláról meg róla, nem fog odafigyelni a karbantartásukra. Nem is gondolná az ember, milyen kellemetlen lehet egy képkeret, ami penészedni kezd vagy éppen beleköltözött a szú. Zsebre vágja közben azt, amit talált, majd kidobja, és a pálcáját is elrakja. Egyelőre talán nem lesz rá újra szüksége, de azért mindig keze ügyében szereti tudni.
- Akkor útba esik a konyha is - állapítja meg, tudomásul véve, hogy a lány vacsorázni szeretne, és emlékei szerint ugyebár a konyha épp a nyugati toronyban található. Méghozzá ezen a szinten. Neki még onnan fel kell jutni a másodikra, mert a társalgóban egyeztek meg. Bólint, indulhatnak felőle, sőt, még örül is neki, ha nem ácsorognak tovább itt, mert így is lehet, hogy el fog késni. Rá kellene jönnie, rémlik-e arra rövidebb út, mert azért ő mindig előbb szeret odaérni mindenhová, semmint késve, hiába nincs órája. Van ugyan telefonja, de az mindig a táskája legmélyére van süllyesztve, csak a nővére kedvéért hordja magával, de ki nem állhatja a gondolatát sem.
- A társalgó a nyugatiban a másodikon. Megbeszélésem van az egyik tanárommal. Napközben viszont dolgozom, és nem tudok egyszerre két helyen lenni - válaszolja. Nehéz azt mondani, hogy mesél, tekintve, hogy mennyire szűkszavú, de valójában még most is többet beszél, mint átlagosan egyébként szokása.
|
|
|
|
|
Ohridszki-Füst Álmos
Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
álomjáró | Vladislav
RPG hsz: 265
Összes hsz: 318
|
Summer Rose
Ha az erdő mélyén sem fél éjszaka, itt még kevésbé érzi szükségét. Megkockáztatták már néhányan a feltételezést, hogy a veszélyérzet nála valahogy hiányosan működik, ha egyáltalán létezik - mintha ebből minden a nővérének jutott volna -, és való igaz, ez sok mindent megmagyarázna. Például azt is, hogy nemhogy nem tart a vámpíroktól, hanem szívesen tölt időt némelyikkel, és ha nem kifejezetten azt kérték volna tőle, hogy most kerülje el az erdőt, a saját eszétől biztosan ott lenne most is. Tekintetét a lányra szegezi közben. Ugyan felnőtt nő is lehetne, de talán éppen a nemrég elhangzott kérdés miatt is hiszi így, hogy nem az még. A hangja és a mögötte rejlő bizonytalanság ezt a benyomást keltik Álmosban, de persze ettől érheti még meglepetés. Ami a tegezést illeti, az meg úgyis olyan, hogy magázni bárkit csak akkor szokott, ha kifejezetten ezt kérik, noha még Hella esetében is megkísértette a gondolat, hogy tesz karót nyelt oktatója kérdésére, hiszen még csak nem is annyival idősebb nála.
- Értem - veszi tudomásul a választ, majd tesz még két lépést a tó irányába és letelepszik a földre, ahogy eredetileg is tervezte.
- Ohridszki - közli a családnevét, abból is a szerinte emlékezetesebbet, mert a Füst általában nem mond senkinek túl sokat, de aztán mégis gondol egyet és újra szóra nyitja a száját. - Ohridszki-Füst Álmos - mutatkozik be majdnem a teljes nevét megosztva. A második keresztneve olyan titok, amit csak nagyon keveseknek ad szívesen. Felpillant, miközben maga alá húzza a lábait, és pálcáját elővéve fényt idéz, hogy mindketten láthassák, kihez is intézik a szavaikat. - Most okosabb lettél? Nem áll szándékomban bántani, ha ez megnyugtat. Elférünk a tóparton ketten is.
|
|
|
|
|
Ohridszki-Füst Álmos
Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
álomjáró | Vladislav
RPG hsz: 265
Összes hsz: 318
|
Summer Rose
Azon a véleményen van, hogy mivel ez a hely nem áll magántulajdonban, bőven elférnek egymás mellett. Ő remekül meg tud lenni csendben is, elmerülve a gondolataiban. A szavak amúgy is egyszerre jelentik az erősségei és a gyengeségei egyikét. Ha bűbájokról van szó, mindig megtalálja a megfelelőt, hogy a mana akaratához idomuljon. Ha kommunikációról, megelégszik fél szavakkal is, esetleg káromkodások válogatott füzérével, az érzéseit pedig sokkal egyszerűbben fejezi ki non-verbálisan, mint a saját szavaival. Most éppen a csenddel is beérné, szívesen töprengene egymagában a felmerült probléma lehetséges megoldásain. Ennek ellenére válaszol a kérdésre, elárulva a nevét.
- Pedig pontosan úgy mondtam, mit ami valószínűleg nem változtat semmin. Ettől nem fogjuk egymást varázsütésre jobban ismerni - válaszolja megvonva a vállát, mindezt roppant tényszerűen, szinte már közönyösen közölve. Persze, lehet, hogy a nővére ismert bizonyos körökben - oknyomozó újságíró, aki néha még aurorokkal is együtt dolgozik -, de ez nem jelent semmit. A maga részéről pedig örül is ennek, mert nem különösebben szereti, ha rá irányul mások figyelme. Tapasztalatai szerint az többnyire nem sok jót jelent.
- Bűbájalkotó és varázstárgykészítő vagyok, az emberek nem különösebben érdekelnek - feleli teljesen őszintén. Nagyon keveseknek sikerült igazán felkeltenie az érdeklődését. Igaz ugyan, hogy megélt már egy kissé agresszívabb korszakot is, nem ok nélkül tanácsolták el a Durmstrangból, de az az eset sem volt végzetes, és azóta sokat változott. Fejlődött.
- Miért? Adtam rá okot? - kérdezi, és csak azért tápászkodik fel tenyerére támaszkodva, hogy összeszedjen pár szanaszét heverő ágat, amit pálcája fényénél talál. Majd mindjárt begyűjt még párat varázslattal, de kezdetnek nem árt néhány darab.
- Ha segítesz találni pár ágat még, rakhatunk tüzet és nem fogsz idefagyni. Már ha ücsörögnél még itt - osztja meg, min is ügyködik pontosan. Annyira nem lovagias, hogy a talárját esetleg odaadja, de azért mégiscsak látja, hogy fázik a lány.
|
|
|
|
|
Ohridszki-Füst Álmos
Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
álomjáró | Vladislav
RPG hsz: 265
Összes hsz: 318
|
Summer Rose
- Nem érdekelnek a pletykák - válaszolja tömören. Lehet, hogy tudnia kellene valamit, de úgyis mindig a tényleges tapasztalatai alapján ítélkezik mindenkiről. Elképzelhető, hogy a nővére máris ismeri az összes helyi mendemondát, de még egymás között sem beszélnek erről, mert egyszerűen neki erre nincs igénye. Annyi minden másról is lehetne beszélni, ha akarna. Sőt, annyi másról tud is valójában beszélni, csak éppen roppant limitált azoknak a köre, akikkel kifejezetten terjedelmes eszmecserékbe bocsátkozik. Feltápászkodva nekilát, hogy a pálca fényénél gallyakat gyűjtsön, amikor a lány láthatóan úgy dönt, besegít egy kis mágiával, ami azonban félresikerül. Ösztönösen veti a földre magát, mielőtt a víz felé süvítő gallyak kilyuggatnák, majd nagyot sóhajtva fordul az oldalára, aztán a hátára egy pillanattal később. Aztán felnevet. Vámpírokkal barátkozik, és a végén mindjárt néhány gally lesz a végzete. Micsoda hősi halál lett volna. Sőt, ha rosszul kapja el, még az se számított volna, ha esetleg vámpír lenne ő maga is. Mulandó dolog az élet, bár ezt eddig is tudta.
- Most melyikünk is a sorozatgyilkos? - kérdezi meg végül, és még mindig nem ül fel, inkább alkarját a homlokán nyugtatva bámul fel a csillagtalan, sötét égboltra. Most a pálcája se áraszt fényt már, és valójában szereti, amikor a sötétség így veszi körül.
- Egyáltalán tied a pálca? Nagyon nem tűnik úgy, hogy összhangban lennétek - állapítja meg. Az ő pálcájának márpedig vélahaj a magja, ami hírhedten rakoncátlan tud lenni. Bal kezével tapogatózik kicsit, hova is esett a pálcája közben, remélve, hogy nem tört el, de úgy tűnik, ezúttal is egyben maradt a szívének egyébként kedves ébenfa darab. Felül, majd guggolásba tornázza magát, mielőtt magabiztos mozdulattal hívná életre a varázslatot, hogy a gallyak egy kupacban landoljanak előttük. Nem tesz megjegyzést, hogy esetleg így kellene ezt csinálni. Némán telepszik le ismét, a kis kupac közelébe, és lángra lobbantja. - Szóval Danvers, mi? És mit kellene tudnom Danversékről?
|
|
|
|
|
Ohridszki-Füst Álmos
Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
álomjáró | Vladislav
RPG hsz: 265
Összes hsz: 318
|
Summer Rose
- Igaz - állapítja meg tömören, még mielőtt lassan összeszedné magát, nem törődve azzal, hogy talárjáról esetleg lesöpörje a ráragadt leveleket, fűszálakat. Ugyan, most legalább olyan, mint ahogy azt megszokhatta tőle bárki, aki ismeri. Kurta hümmögéssel veszi tudomásul a lány válaszát arra vonatkozóan, hogy egyáltalán övé-e a pálca, de inkább arra koncentrál mégis, hogy ő viszont ne akarjon senkit sem leszúrni a gallyakkal. Szerencsére nála nincs gond a pálcával kialakított összhanggal, mert bár a vélahaj rizikóira külön figyelmeztették, sosem volt ezzel sem gondja. Az ébenfa darabbal szépen idomultak egymáshoz az évek során. Lángra lobbantja a kis farakást, ami egészen vidám tábortűz is lehetne, ha éppen olyan téma lenne terítéken. Leemel a válláról egy megsárgult falevelet, és miközben törökülésben ücsörögve hallgatja a lány válaszát, a levelet hajtogatja amolyan mellékes tevékenységként.
- És te melyik Danvers vagy a három közül? - kérdezi meg. Logikusnak tűnik, hogy ezt a kérdést tegye fel, hiszen mi másért kérdezte volna eleve a lány, hogy hallotta-e a pletykákat. Ha jobban belegondol, az rémlik, hogy mintha egy Danvers család lakna az utcában, ahová a nővére beköltözött nem olyan régen, de őt tényleg nem szoktak különösebben az emberek érdekelni, a pletykák még kevésbé. A történetet hallva azonban valahol legbelül benne is megmozdul valami, talán a felejtéshez tud a leginkább kapcsolódni, hiszen ő is azt választotta kétszer is. Csak éppen az ő esetében nem térnek vissza azok, akiket elvesztett. Az anyja meghalt, Lillával pedig már kihunyt a szikra réges-régen, mert félelemből hagyta kialudni. A levelet a lángok közé dobja. - Talán értem. Bár egy pálcát hagyni nem kibontakozni... milyen pálcád van?
|
|
|
|
|
Ohridszki-Füst Álmos
Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
álomjáró | Vladislav
RPG hsz: 265
Összes hsz: 318
|
Erdődy Hella
Kénytelen elmesélni a nőnek, mire is képes, hiszen a gyűrűt nem véletlen nem tudja megmutatni ebben a pillanatban. Azt pedig csak reméli, hogy a követ benne nem a képzelete alkotta. Hella így egyike lesz azon keveseknek - és egy kezén meg tudja számolni, mennyire is kevesen tartoznak ebbe a kis csoportba -, akiknek önként vagy éppen kényszerűségből, de mesélt. Bólint a kérdésre válaszul, minek erre még szót is pazarolni. Szerény véleménye szerint már egészen sokat beszélt ahhoz, hogy abból egyértelmű legyen, szeretné tudni, van-e ilyen kő, és ha van, akkor az milyen kő is pontosan. Ő is utánajár, ha kap hozzá irányt, de úgy tűnik, hogy a nő feladatának tekinti, hogy ő legyen az, aki megadja a választ. Ám legyen. Nem fog ezen a ponton az útjába állni, egyébként is hosszú távon szeretne még tanulni tőle, ha már úgy tudja, bőven van, amit taníthat neki karót nyelt oktatója.
- Nincs, de ha egyeztetünk egy időpontot, meg tudom oldani, hogy megmutassam - válaszolja néhány pillanatnyi gondolkodást követően, amíg az asztal egy pontjára bámul maga előtt, azt fontolgatva, hogy előfordult már az is, hogy valami egy napig is kibírta a birtokon kívül, mielőtt megszűnt volna létezni. Nem tudja még pontosan, hogy az álomszövet hogyan is működik és létezik pontosan, éppen ezért ígérni nem ígérne, ám ha szerencséje van, akkor jól időzítve talán sikerül ezt megoldani anélkül, hogy be kellene engednie az Ohridszki-birtokra bárkit is, akivel a kapcsolata bizalmasnak még jóindulattal sem mondható. Megjegyzi azért magának a larvikit nevét.
- De beszélhetünk arról addig is, hogyan lehet pontosan megállapítani a kő fajtáját, a következő alkalomra pedig elhozom a gyűrűt - jelenti ki. Három példányból egyet könnyedén feláldozhat, mert bár minimális eltérések akadnak közöttük, a kő mindegyikben ugyanolyan.
|
|
|
|
|
Ohridszki-Füst Álmos
Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
álomjáró | Vladislav
RPG hsz: 265
Összes hsz: 318
|
Summer Rose
A lányra pillant a válasz hallatán, de nem firtatja. Ha nem akarja elmondani, neki így is jó. Egy gallyat vesz inkább kézbe, hogy azzal megpiszkálja a tüzet. Le is foglalja ezzel magát, a lángokba bámulva, amíg a lány hallgat. Eleve nem beszélgetni jött ki ide, hanem a gyűrűn töprengeni, hátha rájön, mi lenne a megoldás. Ha a szokásos korlátozó mágiát használja, az lehet, hogy kellemetlenül sok mellékhatással járna, ha egyáltalán képes úgy optimalizálni, hogy egy vámpír vérszomját nyomja el egy mágus ereje helyett, de a másik opció, ami szóba jöhet eddigi kutatásai alapján egyelőre még kevésbé szimpatikus. Neki nem is lenne gondja vele, de hát nem is neki kellene aztán viselni az ékszert. A kő önmagában viszont csak magnak jó, bármilyen jól is választja meg. Csak a gondolatokra reagál, amikor száját elhúzva szusszan egyet, de ekkor érkezik a válasz is. Hátradől a fűben, elrágódva a két szón. Som és főnix. Nem a pálcák mestere, de azért varázstárgyakról mégis tud ezt-azt.
- Azt hiszem, már értem. A som elég hangos tud lenni... főnixtoll maggal meg szép páros. Magának való - mondja végül, miután már megrágta, amit hallott. A maga részéről szereti egyébként az izgalmas darabokat.
- De kétlem, hogy ez ennyire végletes lenne a helyzet, mint mondod. Meg kell szelídíteni egy ilyen pálcát. Biztos nem ok nélkül választott téged - szólal meg aztán újra, noha úgy tűnhetett még az imént esetleg, hogy elmondott mindent, amit el akart.
- Az enyém ében és vélahaj - közli tömören, bár ki tudja, mennyit mond ez a lánynak, akinek még mindig nem tudja a nevét sem, csak azt, hogy feltehetőleg egyike a Danverseknek. - Miért nem használod? Félsz tőle? - teszi fel a se nem udvarias, se nem empatikus kérdést. Akár meg is lehet sértődni rajta, bár a hangjában se különösebb kíváncsiság nem bujkál, se számonkérés, még csak nem is ítélkezik, bármennyire is nem érti azokat a mágusokat, akiknek nem lételeme a mágiahasználat úgy, mint neki. Számára ez csak egy egyszerű, logikus kérdés, ami a látottakból következik, és vagy kap rá választ, vagy nem.
|
|
|
|
|
Ohridszki-Füst Álmos
Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
álomjáró | Vladislav
RPG hsz: 265
Összes hsz: 318
|
Erdődy Hella
- Nehéz kiválasztani a megfelelő karót? - teszi fel a kérdést, miután fél pillanatig összeszűkült szemmel vizslatja a nőt. Mintha az ő ideje nem lenne értékes. Ha valami, hát a sznobság árad a nőből.
- Kedves tanárnő, csak egy szóra hadd térjek el a témától... ne tegyünk úgy, mintha tobzódnának a gemmológia iránt érdeklődő diákok és végeláthatatlan várólistáról kellett volna kiválasztani a nevem. Ettől még állítom, hogy méltatlanul mellőzött tudomány, és azért kerestem fel önt, mert egyrészt valóban érdekel, másrészt pedig még a minisztériumban is Önt ajánlották. Nem vitatom, hogy sokat tud, én pedig tanulni szeretnék, de nyugodtan le lehet szállni a magas seprűről, mert az én időm is értékes, és ha egy mód van rá, inkább mellőzném a faszméregetést, már bocsánat, mert semmi értelme - közli mindenféle kertelés nélkül, ültében kicsit előbbre hajolva, alkarjára támaszkodva. Neki ez már nem egy a kötelező tárgyak közül, ahol esetleg elalszik az órán.
- Az sajnálatos tény, hogy az álmaim szövete tartósabb a családi birtokon, és legfeljebb pár napig bírja azon kívül, bár elképzelhetőnek tartom, hogy itt az iskola körül is elég sok varázslatot használtak már ahhoz, hogy hasonló legyen a mana koncentrációja. Megoldom, hogy lássa a gyűrűt, de a tanulmányi kirándulásokat felejtsük el, amíg úgy kezel, mint egy pisis alsóst, akit még esetleg a bukás ígéretével is be lehet fenyíteni - fejezi be a mondandóját, pontot téve a kijelentés végére. Megfordult a fejében, hogy csak fogja a táskáját, kikölcsönzi a könyvet, aminek nekikezdett már várakozás közben, és egyszerűen elsétál.
- Szóval... ha meg tudunk egyezni némi kölcsönös tiszteletről, akkor továbbra is nagyon szívesen tanulnék öntől gemmológiát, mert érdekel, és mert nagyra tartom a tudását - szólal meg újra néhány pillanattal később, már hátradőlve a székén, de karját még mindig összefonva a mellkasa előtt. Végül kézbe veszi a tollát, és bár igazán hagyhatná jegyzetelni azt magától is, inkább ő jegyez fel a vaskos jegyzetfüzetébe mindent, amit a nő mond, ha még nem kapta össze a dolgait és sétált ki.
|
|
|
|
|
Ohridszki-Füst Álmos
Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
álomjáró | Vladislav
RPG hsz: 265
Összes hsz: 318
|
Erdődy Hella
Nem kíméli a nőt, noha nem kiabál, csupán meglehetősen nyomatékosan közli vele, mit is gondol. Nem igazán izgatja, hogy esetleg elmenekül-e a nő, elvégre a maga részéről biztos benne, hogy igaza van. Fel sem merül benne, hogy másképp lenne, elvégre az ő ideje is értékes. Szinte már elismeréssel nyugtázza azért, hogy nem kap sem magyarázkodást válaszul, se sarkon nem fordul sértetten a nő, inkább méltósággal tűri, és egy biccentéssel nyugtázza az egészet. Nagyszerű. Ha ez azt jelenti, hogy egy lapon vannak, akkor még a végén tényleg kiérdemli a tiszteletet is, az ugyanis Álmos véleménye szerint nem jár sem korra, sem névre, érdem kérdése. Csendben jegyzetel, ha már odáig is elérnek, amiért pontosan itt vannak, és választ kap a kérdésére. Szinte már műgonddal rajzolja a betűket a papírra, hiába telne pusztán egy intésébe, hogy a toll megoldja helyette mindezt. Szeret írni, jegyzetelni, így igazán gyorsan raktározza el a szükséges információkat. Felpillant a lapról a tanárnőre a privát labor említésére, ajkát féloldalas mosolyra húzva. A szeme azonban változatlan marad, s ebből sejthető, hogy ez csak gesztus, nem őszinte öröm. Nem tudja még azért, pontosan hogyan is viszonyuljon Hellához. Nem barátok. Talán soha nem is lesznek. Látja, hogy komolyan veszi az oktatást, ami bizonyára nem csak a kötelessége, hanem inkább a hivatása.
- Oké - válaszolja röviden, tömören. Nem tudja megígérni, hogy kitart a kő egy napig, mert még nem kísérletezett ehhez kellőképpen eleget, azonban reméli, hogy mégis. Majd kipróbálja valami mással, hátha rájön, mitől és hogyan is függ ez az egész. Feljegyzi a refraktometriás mérést is a lupe és a mikroszkóp alá, majd hátradől a széken ültében.
- Aha. Kötelező olvasmány? - kérdezi az asztalon felhalmozódó kupacokat vizslatva. Szép kis adag, de hát ő meg szeret olvasni amúgy is, főleg, ha mindezt haza is viheti esetleg a könyvtáros jóváhagyásával. - Miért lett gemmológus?
|
|
|
|
|
Ohridszki-Füst Álmos
Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
álomjáró | Vladislav
RPG hsz: 265
Összes hsz: 318
|
 Boglyas tér, éjfél után Több havi kutatás és munka van mögötte, de végre elkészült. Mivel különösebben hosszan tesztelni sem ideje, sem módja nem volt, nem biztos benne, hogy hatékony is lesz, vagy hosszútávon mivel járhat, pusztán elképzelései vannak. Nem írt használati útmutatót, de ettől még a fontos információkat tervezi megosztani. Hogy véletlenül el ne hagyja a gyűrűt egyébként, az ékszer épp az ő ujján van. Rá különben sincs semmilyen hatással, hiszen kifejezetten vámpírokra kalibrálta. Vajon tetszeni fog a nőnek? Úgy emlékszik, hogy a birtokon még egészen érdekelte az álombéli prototípus, bár nem annyira, hogy fel is próbálja. Talán megpróbálkozhatott volna valamilyen más ékszerrel, mondjuk karkötővel vagy nyaklánccal, de már késő ezen töprengeni. Úgysem változik attól semmi, ha esetleg elkezd rágódni. Vesz egy mély levegőt inkább, és nekidönti vállát a lámpaoszlopnak a kihalt téren, és vár. Kicsit úgyis korábban érkezett, még nem szokott hozzá, hogy Bogolyfalván laknak már jó pár hete.
|
|
|
|
|
Ohridszki-Füst Álmos
Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
álomjáró | Vladislav
RPG hsz: 265
Összes hsz: 318
|
Ő szokott csörtetni mindig. Messziről hallani, ha valahová megérkezik. Mint aki képtelen csendesen létezni, és folyton jelét kell adnia valahogy annak, hogy jöttére keleti vagy éppen nyugati irányból lehet számítani. Így végül is legalább mindenki időben elmenekülhet, aki elkerülné. A nő vele szemben mindig halk. Most is. Észre sem veszi, mikor érkezik meg, amíg ő maga nem jelzi ezt. Már egészen megszokta egyébként, nem különösebben lepődik meg, inkább elmosolyodva löki el magát az oszloptól, hogy megforduljon. - Mikor nem? - válaszol kérdéssel, habár ez kifejezetten költői. Úgyis tudják rá a választ mindketten. Kezét egyelőre zsebébe mélyeszti, mégiscsak hűvös van kicsit. - Sétálunk? - kérdez újfent, és bal kezét kihúzva kabátja zsebéből a vámpír felé nyújtja. Még kicsit töpreng azon, hogy térjen-e a lényegre in medias res, vagy próbálja meg felvezetni. A meglepetések valahogy nem szoktak jó ötletnek bizonyulni. A felvezetések pedig neki nem mennek különösebben, pedig már gondolkodik egy ideje, mit is mondjon.
|
|
|
|
|
Ohridszki-Füst Álmos
Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
álomjáró | Vladislav
RPG hsz: 265
Összes hsz: 318
|
Nem kell sok győzködés - sőt igazából semennyi sem -, hogy a nő megfogja a kezét és útnak induljanak az utcán. Mintha mindenki más inkább azt preferálná ma, hogy otthon üljön a melegben. Ő nem bánja, hogy kint van. Még akad néhány ilyen bátor lélek azért, nem állt meg az élet, de mégiscsak jobban kedveli ő is ezt az állapotot, mint amikor napközben vagy éppen nyári estéken majdhogynem tolongás van időnként némelyik utcán. A kérdés hallatán szusszan egyet, odébb rúg egy kavicsot bakancsa orrával menet közben, aztán a vámpírra pillant. - Hoztam neked valamit, de ne gondold túl - válaszol is, nem is a kérdésre tulajdonképpen. Gondolkodni azon gondolkodott, hogyan vezesse fel, de végül inkább most is a közepébe ugrik. Megáll, majd elengedi a nő kezét, hogy ujjáról lehúzza a gyűrűt, aztán kitárt tenyere közepén tartja felé. - Varázstárgy - teszi hozzá rögvest magyarázatként. - Elnyomja a vérszomjat - foglalja össze röviden még a legeslegfontosabbakat, reménykedve, hogy elkerülhet félreértéseket, és nem most ijeszti el örökre a nőt.
|
|
|
|
|
Ohridszki-Füst Álmos
Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
álomjáró | Vladislav
RPG hsz: 265
Összes hsz: 318
|
Látja rajta, hogy össze van zavarodva. Ezek szerint valóban jobb ötlet lett volna bármilyen más ékszert bűvölnie, de nem sikerült elvonatkoztatnia az álmaitól. Ugyanakkor egy karkötő vagy nyaklány hátránya az, hogy elszakadhat, ha bármibe beleakad, így elhagyni is egyszerűbb tulajdonképpen. Magára a bűvölésre igazából mindez nincs különösebb hatással, s így következésképpen a varázstárgy működésére sem. Zavartan vakargatja meg a tarkóját, és sóhajt egyet.
- Úgy értem, nem azért gyűrű, mert a kezedet akarnám megkérni. Akkor azt kérdezném - közli végül, miután fejben sikerült sokkal több magyarázkodástól mentesen összeraknia, mit is akar mondani. Egyszer talán még addig is eljuthatnak, de nem most, és próbál úgy fogalmazni, hogy attól hátha tisztább lesz a kép, nem zavarosabb. - Bronzból van, és nem tökéletes. Néha le kell majd venned, különben... nem tudom pontosan hosszú távon hogyan hat, mert az elmúlt pár hónapban dolgoztam rajta, nincs mögötte sok éves tesztelés, és nem tudtam úgy bűvölni, hogy csak rám hasson, így gyakorlatilag ha... amikor hordanád, elnyomja az étvágyad. Teljesen.
|
|
|
|
|
Ohridszki-Füst Álmos
Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
álomjáró | Vladislav
RPG hsz: 265
Összes hsz: 318
|
Megkönnyebbülten fújja ki a levegőt, amikor Adelina felnevet, majd elveszi a tenyerén heverő gyűrűt és ujjára húzza. Sokkal jobb ez így, mint ha éppen visszamenekül az erdőbe, mert túl soknak érzi ezt, vagy esetleg kiszaladt volna a világból is. - Uhuh - dünnyögi bólogatva, hogy válaszoljon a kérdésre. Úgy tűnik, a bővebb összefoglalóra szükség volt, mert az nem teljesen elég, ha csak annyit mond, hogy varázstárgy. Neki egyértelmű, mire képes, hiszen ő alkotta meg, ez azonban nem jelenti, hogy mindenki más is magától értetődően tudni fogja. Néha ebbe hajlamos belefeledkezni, és nem oszt kellőképpen elégséges információt, amíg rá nem kérdeznek. Nem gondolkodik azonban ezen túl sokat, mert a nő a nyakába ugrik teljesen elterelve a figyelmét erről a régóta létező problémáról, amely félreértéseknek ad gyakran táptalajt. Átöleli a vámpírt és csókot nyom a hajába. - De tényleg nem tudom, hogy hosszú távon milyen mellékhatásokkal járhat. Ha bármi furát érzel vagy veszel észre, szólj, és megpróbálok még csiszolni rajta - ígéri, közben pedig egészen boldogan öleli még mindig a nőt. Ezért már megérte az elmúlt pár hónap minden kutatása. - Milyen érzés viselni?
|
|
|
|
|
Ohridszki-Füst Álmos
Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
álomjáró | Vladislav
RPG hsz: 265
Összes hsz: 318
|
A maga részéről fontosnak tartja, hogy elmondja, milyen mellékhatásokkal járhat az ékszer huzamos ideig tartó viselése, mert sajnos pontosan tudja, hogy messze nem tökéletes. Kísérleti varázstárgy. Kicsit tart is tőle, hogy esetleg többet árthat, mint használ, noha nagyon igyekezett ezt elkerülni. Elhallgat, amikor Adelina közli, hogy sokat beszél. Ezt nem különösebben érzi igaznak, a szükségesnél többet szerény véleménye szerint sosem mond, de tulajdonképpen ráérnek még megtárgyalni a meg nem írt használati útmutatót. Vagy majd éppenséggel meg is írhatja akár. Ha el nem felejti, merthogy máris nem ez lesz a legfőbb gondolata, amikor a nő megcsókolja. Habár nem ez az első alkalom, mégiscsak az a maga módján, ezzel nagyon is tisztában van, és egészen megkönnyebbül, hogy megérni látszik az elmúlt pár hónap minden elolvasott könyve, minden beszélgetés, még a félresikerült kísérletek is. Átkarolja a nő derekát, úgy húzza magához, viszonozva a csókot. - Talán megmutathatnám azt is, hol lakom épp, amikor nem a birtokon vagyok - közli aztán homlokát a nőének döntve. - Már, ha érdekel.
|
|
|
|
|
Ohridszki-Füst Álmos
Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
álomjáró | Vladislav
RPG hsz: 265
Összes hsz: 318
|
- Te most kötekedsz velem? - kérdezi felhorkanva, a fejét kissé hitetlenkedve rázva meg, ahogy vigyorogva Adelinára pillant. - Csak hogy tisztázzuk, magamhoz már jó pár hónapja elhívtalak, és nem volt kifogásod. De amúgy beülhetünk a pubba is, a Holdfény utcai ház mégiscsak a nővéremé. És akkor ez most egy hivatalos randi? Legközelebb majd megpróbálom jobban szervezni - válaszolja kicsit már várva, hogy mindjárt rászól ismét a vámpír, hogy már megint túl sokat beszél. Közelebb hajol inkább, hogy megcsókolja a nőt, még mielőtt választ kaphatna.
|
|
|
|
|
Ohridszki-Füst Álmos
Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
álomjáró | Vladislav
RPG hsz: 265
Összes hsz: 318
|
Nem mondhatni, hogy túlságosan zavarta vagy akár csak foglalkoztatta volna ez a kérdés, hogy mit hogyan is neveznek. A nő ettől még ugyanolyan fontos neki. Az elmúlt időszakban a gondolatait egyébként is lekötötte a gyűrű. Most a kérdés hallatán gondolkodik el egy hosszú percre ezen a kérdésen, majdnem el is nevetve magát a felvezetésen, de aztán csak kuncog egy sort, tenyerét Adelina arcára simítva. - Téged illet a döntés, hogy szeretnéd-e, bár eddig minden arra mutat, hogy igen, azt hiszem - feleli végül rámosolyogva, majd közelebb hajolva csókot nyom a homlokára. Mégsem tisztje a vámpír helyett eldönteni.
|
|
|
|
|
Ohridszki-Füst Álmos
Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
álomjáró | Vladislav
RPG hsz: 265
Összes hsz: 318
|
- Mhm - dünnyögi beleegyezően. Azért mégsem rossz dolog, hogy ezt tisztázták, nem fog erre panaszkodni. Megfogja a nő kezét és újra útnak indulnak. Szeme sarkából pillant aztán a nőre, amikor szóba kerül a Holdfény utcai ház, végül félig felé fordítja a fejét ahelyett, hogy a lába elé nézne. - Kaptam egy saját szobát, de igen, ez a nővérem otthona. Az enyém a birtok, az is mindig nyitva áll előtted. Zenkő meg egyébként is szeretne majd megismerni, már előszedte az összes gyerekkori fotómat, hogy megmutogassa... - válaszolja, a végere szemét forgatva színpadiasan grimaszolva. - Az a gyanúm, jól kijönnétek.
|
|
|
|
|
Ohridszki-Füst Álmos
Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
álomjáró | Vladislav
RPG hsz: 265
Összes hsz: 318
|
- Úgy tudtam, hogy csak ezt fog kelleni megemlítenem - neveti el magát Adelinára pillantva, majd ha már megállnak felé is fordul. - Ez nem lesz gond, ne aggódj. Meséltem már neki rólad - osztja meg vele, szabad kezével meg végigsimít a nő arcán, majd füle mögé tűri az egyik hosszú, sötét hajtincsét. - Azt egyébként is tudta, hogy létezel, de valahogy le kellett beszélnem róla, hogy ne akarjon családi vacsorát szervezni - teszi még hozzá arcán egy megnyugtatónak szánt mosollyal. - Olvasgatok azért, hátha arra is létezik bármilyen varázstárgy, de még nem találtam semmi hasznosat, addig meg egyszerűbb nekem alkalmazkodni.
|
|
|
|
|
Ohridszki-Füst Álmos
Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
álomjáró | Vladislav
RPG hsz: 265
Összes hsz: 318
|
- Éppenséggel azt, hogy neked a vacsora fogalma kicsit mást jelent, mint nekünk - válaszol a kérdésre. Ennél többet nem is volt igazán alkalma, mert a nővére átlépte az évek óta szépen őrzött határvonalat, hogy az érzéseiben és emlékeiben olvasson. - Azért fura lenne, úgy érzem. Meg az ő kedves ötlete, de vagy felrobbantja a konyháját, vagy én főzök... vagy rendel. Talán megoldható - dünnyögi félhangosan végigvéve a lehetőségeket, majd elmosolyodik a végére, aprót rántva a vállán. Lehet. Nincs ellene. - Én teljesen nyugodt vagyok. Csak érdekel a téma - válaszolja, majd nyelvet ölt a nőre. Most éppenséggel ebbe ásta bele magát. - Azért a térképeimmel is haladtam. Sőt... lenne némi vámpírológia házim is, esetleg ha lenne kedved segíteni... - veti fel kérdő hangsúllyal a mondat végén.
|
|
|
|
|
Ohridszki-Füst Álmos
Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
álomjáró | Vladislav
RPG hsz: 265
Összes hsz: 318
|
Erdődy Hella
Gemmológia vizsga
Többet látott idén a könyvtárból, mint a korábban diákként itt töltött évek során. Sőt, gond nélkül hozzácsaphatja ehhez azt az évet is, amikor az iskola gondnokaként dolgozott, ugyanis akkor is csak szükség esetén tette itt tiszteletét. Idén ezzel szemben legalább heti egyszer megfordult itt, amiről leginkább Adelina tehet. Miatta vetette bele magát a gemmológia rejtelmeibe, Hella pedig a kezdeti súrlódások ellenére igazán remek tanárnak bizonyult. Az biztos, hogy a minisztériumban nem tévedtek, amikor őt javasolták neki, mint az egyik legjobb gemmológust a környéken. A tanév pedig egészen hamar eltelt, miközben megjelent egész rendszeresen itt vagy éppen a nő laboratóriumában, hogy a maga kissé szögletes, mufurc módján feltegye a kérdéseit, meg elsajátítsa mindazt a tudást, amit Hella megoszt vele. Ma már vizsgázni jött. Magabiztosan sétál be a könyvtárba, kezét nadrágja zsebébe mélyesztve, a pálcáját leszámítva nem is hozott egyebet. Megkeresi a megszokott asztalt, amelynél kivétel nélkül mindig ültek. Mondhatjuk, hogy azért ő legalábbis a megszokásai rabja tud lenni bizonyos dolgokban, ebben például mindenképpen, ugyanis roppant mód érdeklik az asztal környékén fellelhető könyvek. Jobb kezét kihúzva a zsebéből le is veszi az egyik kötetet, majd komótosan helyet foglalva az asztalnál belelapoz. Amíg megérkezik a tanárnő, talán még sikerül elolvasnia az egyik értekezést arról, hogy miért kedvelték a kínaiak olyan nagyon a jádekövet varázstárgyak készítéséhez, és pontosan milyen varázslatok megkötéséhez ideális ez a meglehetősen kellemes árnyalatú zöld kő.
|
|
|
|
|
Ohridszki-Füst Álmos
Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
álomjáró | Vladislav
RPG hsz: 265
Összes hsz: 318
|
Martin
Túlélte a vizsgáit, de legalábbis mindet megírta, így végre ismét akad ideje egyébre is tanuláson kívül. Különös dolog egyébként is, hogy miután már önként adta a fejét erre az intézményes keretek között folyó szakmai továbbképzésre, ráadásul magántanulóként, mennyivel komolyabban vette az egészet. Az majd kiderül, hogy ez jegyekben mit jelent, bár amíg átmegy a vizsgáin, ez tulajdonképpen nem is mérvadó szerinte. A minisztériumnál mára szabadságot is kért, hogy letudja az utolsót is, és ennek örömére most egymagában ült ki a tó partjára. Zenkő már tervezi, hogy majd ünnepelnek, ha minden vizsgája sikerül, de őt ez annyira sosem hozta lázba. Sokkal jobban leköti most is, hogy parton ücsörögve egy maréknyi üveggolyót röptet pálcájával összevissza, mielőtt még kipróbálná, amiért tényleg itt van. Meg akarja bűvölni őket, hogy apró kis fényes gömböcskék legyenek, mint a muglik fényfűzérei. A nővére nem veti meg az ilyesmit, közeleg a születésnapja is, neki meg éppen valami nem túl komoly és bonyolult varázslathoz támadt kedve. A jegyzeteit tartalmazó füzetet is elővarázsolja talárja alól, amint a golyókat már szép kis kupacba halmozta a földön, abbahagyva az értelmetlen szórakozást. Olyas valamit kellene kitalálnia, amivel a golyók belsejébe sikerül szikrákat zárnia, hadd pislákoljanak végtelen ideig, mint az örökmécsesek a templomokban. A füzettel mindig hurcolt ceruzát hosszú percekig ütögeti elgondolkodva az állához, ujjai között gyakorlatilag oda-vissza ingatva, bámulva a lassan lemenni készülő napot. Lapoz is párat oda-vissza, de végül csak a pálcájáért nyúl, hogy kipróbáljon egy hirtelen ötletet. A pálcát egyetlen üveggolyóra szegezi, ízlelgetve kicsit a szót, amely talán a megfelelő, talán nem, aztán kipróbálja. A mozdulat mindig az utolsó, azt szokta a legtovább csiszolni, kezdetnek leginkább az ösztönei szokták vezérelni. Sok-sok sikertelen kísérlet utána aztán majd úgyis meglesz az igazi, de hát így tanul az ember. Most például még jó, hogy nem a tenyerén volt a golyó, hanem okosan távolabb helyezte magától, ugyanis recsegve-ropogva esik szilánkokra, mintha valaki rátaposott volna. Jó, hogy nem robbant fel.
|
|
|
|
|
Ohridszki-Füst Álmos
Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
álomjáró | Vladislav
RPG hsz: 265
Összes hsz: 318
|
Erdődy Hella
Gemmológia vizsga
Csak a hangra pillant fel, egyébként észre sem vette volna a nőt, annyira belemerült a tanulmányba. Igazán érdekesre sikerült, talán ki is kölcsönzi a könyvet majd a vizsga után, most azonban először felpillant, majd becsukja a könyvet és az asztal szélére teszi, véletlenül sem vissza a polcra.
- Még a jádénál tartok, de eddig remek értekezés, majd a többit is elolvasom - válaszolja. Ez az utolsó vizsgája, utána rá fog érni egészen a következő tanévig. Figyeli, ahogyan a nő helyet foglal vele szemben, és bólint válaszul a kérdésre.
- Nem vagyok az az izgulós fajta, de igen, készültem - feleli. Nem egész éjszakai tanulásról mesélhet, mert igazság szerint ezt egyáltalán nem hagyta utolsó pillanatra. Évközben szívta magába a tudást, mint a szivacs, elvégre heti rendszerességgel találkozott Hellával és rendkívül érdekli is a téma, most csak átolvasta a jegyzeteit vizsgára való készülődés gyanánt. Érdeklődve nézi, ahogy a nő lassan kipakolja a medált az asztalra, majd a szerszámokat is odainti, sőt, még vízzel is szolgál. A kezdeti fura hozzáállásához mérten mostanra már egészen emberi, majdhogynem kedveli is, már amennyire az ember a tanárait kedvelni szokta.
- Meg kellene állapítanom, milyen kőből készült? - teszi fel a kérdést, igyekezve rájönni a még ki nem mondott feladatra. Nem kell ehhez Sherlocknak lenni, hiszen ismeri az előtte sorakozó szerszámokat. Ott még messze nem tart egyébként, hogy leírás alapján találja ki, milyen kőről van szó, mint a nő tette egy éve, de majd egyszer talán azt is megéri.
|
|
|
|
|
Ohridszki-Füst Álmos
Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
álomjáró | Vladislav
RPG hsz: 265
Összes hsz: 318
|
WTF
Ma csak az átoktörés vizsgája miatt teszi tiszteletét az iskolában, és éppen a megbeszélt helyszínre próbál eljutni, hogy elbeszélgessen Kállay proffal mindenről, amit idén az év elején javasolt olvasmányokból és a ritka megbeszélések során tanulnia sikerült. Az útja a fejetlenség folyosóján át vezet, már amennyiben nem szeretne elkésni, mert kifejezetten nagy kerülővel próbálna odaérni a tanteremhez, a folyosón azonban kisebb tumultusba sikerül belebotlania. Nem különösebben érti, mi történt, bár ahogy Kakasi tanárnőt elnézi, egészen egyértelműnek tűnik a válasz. Valaki szabályt szegett, rendet bontott, most pedig megissza a levét. Akkor se állna meg igazán bámészkodni, ha ideje engedné, bár valaha még ő is volt bajkeverő diák, mi tagadás. Magántanulóként viszont jóval kevesebb alkalma van felkavarni az állóvizet, mint régen teljes időben bentlakó rellonosként. Egy pillanatra azért megáll, felmérve, hogy mennyi levitás és eridonos is gyűlt össze itt gyászos csoportba, mint akitől most vonták le az éves pontversenyben a házuk győzelméhez szükséges néhány pontot éppen, és lássuk be, ahogy a pávának is beillő, másik századból itt ragadt tanerőtől éppen valami ilyesmire számítana. A tantárgyát egyébként puszta passióból vette fel, na meg arra a racionálisnak mondható meglátásra alapozva, hogy ebből legalább könnyedén veszi az akadályokat, legyen már valami, ami mondhatni kikapcsolódás. Egyszer talán még a néni véleményét is kikéri a bűbájairól, hátha van valami igazán hasznos tanácsa annyi tapasztalattal, amennyi a háta mögött már feltorlódott jó pár évtized alatt.
- Jó napot, tanárnő - köszön egy biccentéssel megtoldva, mintha ugyan ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. - Nem tetszett ma már látni Kállay profot véletlenül? - kérdezi, és még megvárja, hogy választ is kapjon, mielőtt távozna is, nem vonzzák az ilyen tömegrendezvények.
|
|
|
|
|
Ohridszki-Füst Álmos
Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
álomjáró | Vladislav
RPG hsz: 265
Összes hsz: 318
|
Martin
Nem számít társaságra, noha a tavacskánál azért az embert mégsem érheti különösebb meglepetésként, ha arra téved valaki. Azonban mégiscsak vége a vizsgaidőszaknak gyakorlatilag, és aki nem a réten égeti a jegyzeteit éppen annak többé-kevésbé biztos tudatában, hogy sikeresen évet léphet, az már összecsomagolt és az állomáson várja a vonatot, hogy elutazzon a szünetre. Ő leginkább ritka kivétel, mivel Bogolyfalván lakik, és még rendes diákként sem lenne rávehető semmiféle, többségében normálisnak titulált szórakozásra, magántanulóként pedig végképp nem. Főként éjszakai lénynek minősíthető, aki az erdőt és vámpírok társaságát preferálja leginkább, viszont amíg a nap lemegy, legalább valami produktív tevékenységre igyekszik szánni az idejét. A nővére közelgő születésnapjára próbál valami ideális és átgondolt ajándékot készíteni, az első próbálkozás azonban nem jár sikerrel, a másodiknak viszont még nem sikerül nekifognia, merthogy történetesen a projektvezetője hangja csendül fel a háta mögül. Ugyan nem ő a tényleges főnöke, a képességkorlátozó varázstárgyakkal foglalkozó projektet mégiscsak ő vezeti, így hát félig-meddig neki is dolgozik. Leengedi a kezét, nem próbálkozik újra a még cseppet sem kész varázslattal sem, bár lehet, hogy talán másikat kellene választania amúgy is, ami sokkal kevésbé van kísérleti stádiumban és sokkal több sikerrel kecsegtet, ezt pedig majd csiszolgatja később.
- Helló - köszön vissza, majd azért még feljegyzi ceruzával a füzetbe, hogy ez a bűbáj egyelőre nem túlságosan hatékony. Az első számú kísérlet csúfos kudarcba fulladt, egy üveggolyó bánta. Egy Reparo-val helyreállítja azért gyorsan, mielőtt még elfelejtené, majd vállat von a megállapítás hallatán.
- Úgy ismersz, mint aki valaha is abbahagyja? Bár ez egyelőre nem nevezhető sikeresnek, de majd kidolgozom. A vizsga meglett, köszönöm. Csak az időt akartam elütni, amíg leszáll az éjszaka. Te mi járatban erre? - érdeklődik holmi kölcsönösséget igyekezve kialakítani, olyan szabályokat igyekezve követni, amelyeket nem feltétlen ismer behatóan, ezért gyakran nem is honorál.
|
|
|
|
|
Ohridszki-Füst Álmos
Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
álomjáró | Vladislav
RPG hsz: 265
Összes hsz: 318
|
Erdődy Hella
Gemmológia vizsga
Egyetértően bólint. Ugyanez érvényes a bűbájokkal és a varázstárgyakkal való munkára is, és noha volt időszak, amikor roppant lobbanékony volt, ezt mára legalább már sikerült kinőnie. Ez a viszonylag újdonsült higgadtság pedig időnként már-már apátiának, az érdeklődés hiányának is tekinthető, de aki ismeri, az a szemén láthatja, hogy erről szó sincs. A drágakövek például kifejezetten érdeklik, erről árulkodik hidegnek most egyáltalán nem mondható kék tekintetében a csillogás. Az nem igazán motiválja, hogy majd most megmutathatja, mit tud, hogy cserébe kapjon egy jegyet, sokkal inkább azért van itt, mert az elmúlt évben mégiscsak kialakult benne valamiféle tisztelet Hella és a tudása iránt, a rögös kezdet ellenére is.
- Aha - veszi tudomásul a feladatot a maga nem mindig udvarias módján, majd előrébb dől ültében és az asztalra könyököl. Végignéz a készleten, mielőtt elégedetten kunkorodna felfele a szája szeglete. Érdekesebb feladat lesz a medál vizsgálata.
- Nagyító, csipesz, cserélhető hegyű karctű meg a hegykészlet, sav és lúg - sorolja a dolgokat, mielőtt még kitérne arra, hogy mit mire is használ egy gemmológus. Magát meg ugyan még messze nem nevezné annak, az is kérdés, hogy lesz-e valaha is, tanoncnak azért talán nem utolsó. Állát tenyerébe támasztja, tekintetét a tárgyakra szegezi.
- A lupe vagy nagyító arra jó, hogy közelebbről megvizsgáljuk a követ, karcpróbánál például kifejezetten hasznosabb mint a szabad szemmel történő vizsgálat. A karctű a karcpróbához kell a hegyekkel együtt, úgy kideríthetjük a kő keménységét egy egytől tízig terjedő skálán. Soroljam azt is a zsírkőtől a gyémántig? - kérdezi, mielőtt még kitérne a szerinte nagyon is egyértelmű csipeszre vagy a kövek tisztítására használatos savra meg lúgra.
|
|
|
|
|
Ohridszki-Füst Álmos
Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
álomjáró | Vladislav
RPG hsz: 265
Összes hsz: 318
|
Martin
- Meg mert érdekel a projekt - válaszolja felpillantva. Csinos kis kupacba rendezi az üveggolyókat közben, és elrakja a pálcáját, egyelőre nem folytatja a kísérletezést. Abba ugyan nem sok beleszólása volt még újonnan alkalmazott minisztériumi dolgozóként tavaly, hogy melyik projekten szeretne dolgozni, de végül mégis a képességkorlátozó varázstárgyaknál kötött ki a közlekedési eszközök helyett. A gratulációra biccent. Rengeteg időt és energiát ölt azért idén a tanulmányaiba azért, már majdhogynem büszke, és biztos benne, hogy a nővére álla le is fog esni, ha elmeséli, hogy nemhogy évet nem ismétel, de több kiválót gyűjtött össze, mint az alapképzésen összesen az anyjuk halálát követő években.
- Egy vámpírral van találkám - válaszolja a kérdésre megrándítva a vállát. A kérdést tulajdonképpen kíváncsinak is titulálhatná, azonban ilyesmiken nem akad le. Akkor válaszol, ha úgy érzi, ha pedig nem, akkor igazán vallathatják is. A minisztériumi pszichológusnak is a vállát vonogatja csak már mióta, hiába minden kérdés. Visszakérdez inkább, hogy a másik mi járatban van erre éppen, aztán hümmögéssel fogadja a választ. Ő bent is folyton útban van valamerre, ugyan van egy asztala, de ott igazán ritkán találni meg.
- Nem kell így becsomagolni - jegyzi meg félbeszakítva Martin mondandóját. Leszakít egy hosszabb fűszálat, majd a végét kezdi rágcsálni, miközben a folytatást hallgatja. Sosem értette a végtelen udvariaskodást egyébként sem, bent is mindig megjegyzi, hogy a sallangot nyugodtan lehet hanyagolni, ha valaki valamit szeretne, legyen szíves a tárgyra térni.
- A hetit? - kérdez vissza, és még fordul is kicsit ültében, hogy ne kelljen annyira kényelmetlen szögben néznie fel, ha már Martin inkább állna, - Már a nem olyan gyakori érzelmekre ható képességek korlátozásáról beszélünk? Abba belenéztem már. Érdekesnek hangzik. Szerintem nem kell hozzá új bűbáj, csak egy jól megválasztott mag. Jáde vagy türkíz esetleg. Sokat olvastam mostanság a drágakövekkel készült ereklyékről - fűzi még magyarázatként az ötlethez.
|
|
|
|
|
