Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Erdődy Hella
Gemmológia vizsga

Bár puszta kíváncsiságból bejárt a fiziognómiára is, az a nagy helyzet, hogy neki mások arca nem sok mindent árul el. Az elmélet érdekesen hangzik, viszont a gyakorlat olyasmi, ami tőle távol áll. Legfeljebb akkor képes ilyesmire ráérezni, ha már olyan bensőséges viszonya van valakivel, amilyen azért Hellával elképzelhetetlen. Neki egyébként is a szavaira figyel.
- Egytől tízig sorban statit, gipsz vagy kősó, kalcit, fluorit, apatit, földpát, kvarc, topáz, korund, gyémánt - sorolja fel a köveket, amelyeket az egyes keménységi fokokhoz társítanak a gemmológusok. Az év során egyébként sikerült elkészítenie már az ékszert, amely miatt érdeklődni kezdett a gemmológia iránt, azóta azonban még ez a lelkesedésnek is beillő határozott fókusz egyelőre nem lankadt. A követ is megkapja végre, hozzá pedig a nem csak az eszközöket, de még három kötetet is. Remek. Felnéz a nőre, majd bólint, minden további nélkül kézbe véve a követ. Először is szabad szemmel nézi meg, ujjai között forgatva, a fény felé tartva, majd a keménységét is kitapasztalja a karctűvel, hogy aztán a lupéval közelebbről is megvizsgálja az eredményt. A szín kifejezetten érdekes, és sejti is, merre kell keresgélnie. A kő pleokroizmusából kiindulva üti fel az egyik kötetet, és bár elsőre az alexandritnál nyitja ki, végül mégiscsak úgy dönt, nem az lesz az. Nem stimmel pontosan minden elem, így tovább megy, míg meg nem bizonyosodik róla, hogy megtalálta, amit keresett.
- Andaluzit. Hetes keménységű, erősen trichroikus. A nevét Andalúziáról kapta, ahol előforduk, viszont az ékszerkészítésre alkalmas darabok többnyire Brazíliából származnak inkább. A csiszolása párnás, a foglalata arany - szólal meg végül a tizenöt perc leteltével. A könyv még nyitva van előtte, az ékszert pedig visszaadja.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Choi

Délután órája volt Hellával. Most már egészen jól sikerült beütemezni, hogy heti egyszer a Minisztériumból ide tér be, megbeszélik az éppen aktuális gemmológia témát, amit a nő az éppen aktuális alkalommal megosztani tervezett a tudásából egyébként is, ő felteszi a kérdéseit, aztán még kicsit lófrál a könyvtárban és egy egész hétre való olvasmánnyal tér haza. Ma is sort kerítettek az órára, feltett pár kérdést ezúttal a moldavitról. Nemrégiben szert tett egy ilyen kőre és még nem találta ki, mihez is használja, érdemleges mag lehet-e belőle varázstárgyhoz vagy legyen egyszerű ékszer belőle. Most már okosabb, és hajlik rá, hogy mágikus ékszert készítsen az egyelőre még csiszolatlan, palackzöld vízkrizolitként is ismert kövekből, ehhez is kezdett végül megfelelő olvasmányt keresni. Először is a már ismert mágikus ereklyék kapcsán kutakodott kicsit, hátha talál valami olyat, amelyhez éppen moldavitot használtak. Sikerült is rábukkannia néhányra, bár sem a drágakövekkel kirakott markolatú kard, sem a pálca nem tartozik azon tárgyak körébe, amihez kellőképpen sok tudása lenne varázstárgykészítés terén. Sem fegyverkovácsnak nem tanult, sem pálcakészítőnek. A diadém, mint a harmadik tétel a listán, még szóba jöhet, úgyhogy belemerült az olvasásba előbb arról, majd pedig ezt még néhány gemmológiai értekezés követte, és ő teljesen megfeledkezett az időről is. Máskor csak belepillant a könyvekbe, aztán egy egész kupacot hord össze, hogy következő héten visszahozza, de ma annyira beszippantja a válasz keresése a saját kérdésére, hogy egyszerűen az sem tűnik fel, ahogy lassan senki nem marad már a könyvtárban, hiszen mindjárt záróra van. Valamikor a könyvtárosnak is kell pihennie ugyebár, hiszen nem sok ember alszik még olyan hektikusan, mint Álmos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Martin

Kérdőn emelkedik meg a szemöldöke, de nem kommentálja inkább a megjegyzést. Mindenki azt gondol úgyis, amit akar, ő ettől függetlenül nagyon is boldog Adelinával. A következő megállapítás is hasonló eredménnyel jár. Felsandít Martinra, majd vállat von, így jelezve, hogy ez teljesen mellékes részlet. Nem érzi úgy, hogy bármitől is kellene tartania. Ha akarta volna a nő, már rég megharaphatta volna, de mégsem tette, Álmos pedig ezt nem óhajtja a főnöke orrára kötni, sőt, senkiére sem.
- Kellene? Itt úgyis likvidálnák, ha bántani próbálna - válaszolja végül, hogy lezárja a témát. Már utánajárt a Magyarországon hatályos törvényeknek és szabályozásoknak e tekintetben. Szusszan egyet aztán a formaságok említésére, hiszen ezt is mondta már ezerszer körülbelül, hogy fölösleges. Úgyis tudják mindketten, hogy nem érdekli egyiküket sem a másik tényleges hogyléte, sem a hétvégéje, a lényeg az udvariaskodáson túl a munka, amire amúgy is mindketten szeretnek fókuszálni. Rá is tér inkább a tényleges témára. Már átfutotta a kapott információkat, néhány ötlete is akad, úgyhogy meg is osztja. Várhatna ugyan a következő munkanapig a dolog, de miért is várna?
- Vagy akkor már az ékköveket is lehet rúnázni. Kérhetünk szaktanácsot Erdődytől egyébként, eddig ő a legjobb, akivel találkoztam. Leírás alapján azonosított be nekem egy követ - válaszolja szinte gondolkodás nélkül az újabb ötlet hallatán. Kicsit göröngyösen indult ugyan a kapcsolatuk a nővel, de mostanra már mintha kölcsönösen tisztelnék egymást legalább. Közben inkább úgy dönt, elpakolja az üveggyöngyöket, majd befejezi az egészet később, úgyis csiszolni kell még ezen.
- Nem mondanám, hogy van időm szórakozásból olvasni, ez inkább a gemmológiához kötődik, amit Erdődytől tanulok - feleli. Ezt sem híresztelte eddig, pedig ha akarná, lehetne munkahelyi előremenetel alapja is, ha befejezi és a drágakövek szakavatott ismerője lesz. - Amúgy... csak elgondolkodtam, mi kellene ahhoz, hogy biztosan maradhassak ezen a projekten?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Martin

- Martin... még ha barátok is lennénk, nem most jöttem a falvédőről - válaszolja a szemét forgatva, a maga kedvesnek nem mindig mondható stílusában. Összepakolja közben a dolgait, majd már majdhogynem örömmel tölti el a témaváltás. Kifejezetten érdekli a projekt, amin együtt dolgoznak, így nagyobb lelkesedéssel is beszél erről. Még a gemmológia mesterét is beajánlja, elvégre tapasztalatai szerint a nő nagyon is jártas a témában, biztos tudna ehhez is hasznos tanácsot adni.
- Igen, ott tanít - válaszolja a kérdésre, majd a saját kérdését is felteszi a projekt kapcsán. Felhorkan a válaszul kapott kérdések során, majd megrántja a vállát.
- A kísérleti bűbájok bizottságának az alkalmazásában állok, de nem látom, hogy végtelen sok bűbájra lenne már szükség, viszont érdekel a projekt. Kíváncsi vagyok, mit lehet kezdeni a nagyon egyedi képességekkel, amiket még besorolni is nehéz esetleg - fejti ki, miért is merült fel egyáltalán benne a kérdés. Talán még jobban is érdekelné maga a varázstárgykészítés, mert kellőképpen komoly lehetőségeket lát ebben a jövőt illetően.
- Idén és nem tudom, mert érdekel? - válaszol kérdéssel ő is ezúttal. Némileg már talán frusztrálja is ez a látszólag sehova nem vezető párbeszéd, miközben feltápászkodik a földről, hogy aztán a tó széléhez közelebb lépve egy kavicsot dobjon be a vízbe. A hirtelen csobbanásokból és brekegésből ítélve a békák nem annyira értékelték a dolgot, de ez zavarja a legkevésbé.
- Ha már bájcsevegni akarunk, legalább ihatnánk mellé valamit, nem gondolod? - jegyzi meg. - Miért érdekel annyira, mi közöm egy vámpírhoz? - tér vissza hirtelen a beszélgetés kezdetéhez, és újabb kavicsot dob el, ami ezúttal sem pattog a vízen, csak elmerül egy csobbanás kíséretében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Nem igazán szokott alkalmakra ajándékozni, sokkal inkább random teszi, hiszen miért is ne lenne jó erre bármelyik teljesen átlagos nap? Aki fontos, az mindig fontos, nem igaz? Most éppen ennek szellemében Zenkőnek keres valamit, aminek igazán örülne és még hasznát is veszi, így tévedt a Pillangóvarázsban. Egy kezén meg tudja számolni egyébként, hogy mióta először betette a lábát Bogolyfalvára, hányszor is járt itt, úgyhogy nem is igazán ismeri ki magát a teázóban. Ráadásul, mint aki inkább iszik kávét, vagy alkalmanként alkoholt, a teák között sem, ezért kissé tanácstalanul néz körbe, amint besétál. A talárját már csak lazán a karján lóbálja, így némileg gyűrött ingben és térdénél szakadt farmerben lép be, hátizsákja bal vállán lóg. A talárt gondatlanul csavarja össze és gyűri mindjárt a táskába, majd igyekszik felmérni a terepet, hogy rájöjjön, egyáltalán jó helyen keresgél-e, akad-e itt tea nem csak bögrében vagy ki tudja, éppen bögre, Zenkőnek úgyis irdatlan nagy gyűjteménye van. Ha talál olyat, ami még nincs a szekrényben, akkor annak is biztos örülne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Látni rajta, hogy egyáltalán nem mozog itt otthonosan. Miután felméri a terepet, végül megközelíti a pultot, ahonnan egy számára ismeretlen nyelven szólnak hozzá. Kissé megemeli a szemöldökét, de még mielőtt visszakérdezhetne, már magyar szavakat hall. Utóbbiak alapján pedig feltehetőleg az ismeretlen nyelven is ugyanezt hallhatta, ha hihet a lánynak. Aztán ki tudja, hiszen kukkot sem értett azokból a szavakból azon túl, hogy biztos benne, kérdést intéztek hozzá.
- Helló - köszön vissza, bólogatva már közben, hogy bizony, lehet neki segíteni. Úgy bizonyára egyszerűbb lesz megtalálnia, amit keres, bár még pontosan azt sem tudja, mit is keres. Remek kis küldetés ez ma délutánra. - Aha. Van bármi különleges teátok vagy valami egyedi bögre esetleg? Vagy hol találhatnék ilyet, ha itt nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Megvonja a vállát. Nem történt semmi. Vele is előfordul néha, amennyiben valamelyik nyelvre kicsit több ideig van szüksége, mint a többire, ez még nem világvége. Tulajdonképpen még az is megfordul a fejében, hogy rákérdezzen, milyen nyelv volt az, de a válaszból kiszűri, hogy bizonyára török, így inkább a lényegre tér. Vagy teát vagy bögrét venne, amelyikből éppen van különlegesebb, ha már ajándék lesz. A nővére biztos mindkettőnek örülne.
- Hm, érdekes - állapítja meg szemügyre véve a poharat, aztán meg is rázza a fejét hevesen. Csak akkor teázik, ha beteg, szóval ez most inkább felejtős.
- A nővéremnek lenne. Ő szeret teázni, meg a bögréket is gyűjti... meg a zoknikat - dünnyögi a végét mellékesen, már csak az orra alá, hiszen Zenkőnek valóban bögréből és zokniból van hatalmas gyűjteménye, mintha csak éppen felszabadított manókból tervezne sereget szervezni. - Eredetileg amúgy olyasmire gondoltam, mint azok a virágok, amik kinyílnak a teában, de ez is érdekesnek tetszik. Nem vagyok nagy teázós, szóval te milyet ajánlanál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Türelmesen vár addig is, amíg a lány egy pillanat türelmet kérve elszalad valamerre, aztán még ő is megbámulja a csészét, amivel visszatér. Úgy érzi, ez igazán tökéletes lesz, Zenkőnek mindenképpen tetszeni fog szerinte.
- Az biztos. Szerintem ezt kérem is - válaszolja határozottan. Ez eldőlt, kell az a csésze. Nagyon szépen van megmunkálva, azt máris szemrevételezi és ha a lány engedi, még közelebbről is szívesen megnézi.
- Gyönyörű munka - jelenti ki aztán, szája szegletében kósza mosollyal, miközben még mindig a csészét bámulja. A kóstoló csomag említésére elsőre oda sem figyel, már csak arra kapja fel a fejét, hogy van fekete meg zöld tea is a felsorolás alapján.
- Öhh... szerintem legyen a zöld, nem annyira szeret pörögni - feleli aztán a kezdeti határozatlanság és némi töprengés után. Zenkő inkább a nyugalomra törekszik, mint arra az állandó aktivitásra, amire viszont ő hajlik. A zöld tea valahogy jobban illik hozzá szerinte. Aztán legfeljebb az derülhet ki, hogy hatalmasat tévedett. - Csészétek mindig van? Esetleg lehet találkozni valamikor azzal a nagybácsival, aki ezeket készíti?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Oké. Nem kell most azonnal - válaszolja, nem fejtve ki, hogy ez úgyis csak random ajándék egy random napon, nincs hozzá határideje. Az ő logikája szerint ez egyébként is evidens lehet abból, ha nem sürgeti a dolgot, mintha tegnapelőttre kellett volna.
- Tényleg nem sürgős, ráér az is a csészével - közli megvonva a vállát. Már így sem telt egy teljes délutánba, hogy találjon valamit, ami szerinte tetszene Zenkőnek is, úgyhogy bár ezt nem szokása mondogatni, mégiscsak hálás a kapott segítségért.
- Na és a bolgárokkal is? - kérdezi meg mintegy mellékesen. Nála ez amúgy is több tényezős dolog, akad miből válogatni, ha az segít a dolgon. Meg amúgy is, egy próbát mindenképp megérne, ha alkalom akadna legalább egy beszélgetésre, mert ilyen szép munkát azért egészen ritkán látott még eddig.
- Nem dől össze a világ tőle, ha nem a válasz, de kifejezetten szép munka, kíváncsi lennék, hogyan készül - magyarázza, miért is tette fel a kérdést, majd bólint a név hallatán. Krise. Ezt a nevet ismeri.
- Te is Esther rokona vagy? - kérdezi, ha már akad egy ilyen nevű évfolyamtársa. Különösebben nem ismeri, csak vizsgákon szokta látni főleg, de hát elsősorban magántanulóként amúgy se nagyon ismerkedik. Igaz, ha nem az lenne, ez a helyzet akkor sem lenne más. Bűbájtanra meg gemmológiára például így is bejár, aztán mégis szinte csak a tanáraival kommunikál.
- Ohridszki-Füst Álmos - mutatkozik be aztán ő is, ha már a lány elárulta a nevét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Hmm... és mi lenne, ha elcserélnénk, mondjuk... - szólal meg, közben már a hátizsákjában kotorászva. Kisebb dobozt vesz elő a belegyűrt talár alól, amelyet a pultra tesz, majd abban tovább keresgél, mígnem egy nyakláncot húz ki belőle. A vékony fémlánc végén aprólékosan megmunkált, vékony hold ölel körbe egy gömb alakúra csiszolt, szivárványosan csillanó opált.
- Terv szerint egyetlen emléket őrizne, de mivel nem megrendelésre készült és még nem sikerült megbűvölni, ez alku tárgya lehet - magyarázza, miközben a lánc ujjai között finoman kileng még pár pillanatig.
- Félig - válaszolja aztán arra, hogy tényleg bolgár-e. Nem áll szándékában ennél tovább fejtegetni ezt a kérdést, de szerencsére nem is kell, mert úgy tűnik, hogy egyébként is megtalálta az igazán meggyőző érvet.
- Nem gond, ha nekem kell utazni - feleli megvonva a vállát. Törökországban még úgysem járt, és legfeljebb még Adelinát is megkérdezi, nincs-e kedve csatlakozni pár napra egy ilyen útra. Biccentéssel jelzi, hogy tudomásul vette a rövidre fogott családfát, minderről továbbra is csak Esther neve mond bármit, mert évfolyamtársak lévén akadt már közös vizsgájuk. Ismerni ennél jobban őt sem ismeri. A kötelező házasság említésére elhúzza kissé a száját, de nem érzi, hogy bármi alapja lenne ezt kritizálni, így inkább nem mond semmit. Nem az ő dolga.
- A Bagolykőből lehet, bár csak bűbájtan és gemmológia órákra járok be rendszeresen - veti fel, hiszen ez talán szolgálhat némi magyarázattal, aztán ki tudja. Nem biztos, hogy ez a jó válasz egyébként is. Megrázza aztán a fejét a kérdésre válaszul. - Komolyan nem teázok, inkább kávét iszom, de az illata tényleg jó. A nővéremnek tetszeni fog.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Amint megérkezik, első dolga a pult felé venni az irányt, hogy szert tegyen egy vajsörre. Ráérősen várja meg, amíg kiszolgálják, majd ugyancsak nem sietve semerre kémlel körbe, hol is találja Romberget. Átfurakszik néhány, már enyhén illumináltabb állapotban lévő egyén között, akik félúton a pult felé azon tanakodnak hangosan, hogy kinek is kellene a következő kört fizetni, majd szabad kezét intésre emeli már pár lépésnyire az asztaltól. Köszönés letudva. Mindjárt negyedik éve dolgozik a minisztériumnál, ennek pedig nyolcvan százalékában Romberg valamelyik projektjén ügyködött éppen, illetve ügyködik most is. Már megszokhatta mindenki, hogy nem kifejezetten társasági lény, és általában nem is túl beszédes. Minden évben szóvá is teszik neki a mindenféle halálunalmas kiértékeléseken, hogy lehetne közvetlenebb, ám szerencséjére minőségi munkát végez és mindig lehet rá számítani, amivel ellensúlyozza a kommunikáció milyenségét. Nem szokta ezeket szívre venni. Nem látja értelmét a szükségesnél több beszédnek, és annak sem, hogy azért magyarázkodjon, ahogyan az életét éli. Mindenki azt gondol, amit akar, az már nem az ő problémája. Kissé furának is tartotta eleinte, hogy a projekt vezetője éppen vele óhajt sörözgetni meg úgy munkán kívül beszélgetni, de elkönyvelte az egészet, mint valami fura törekvést arra, hogy mégiscsak megpróbálja jobban integrálni a csapatába. Nem lenne első eset, éppen csak nem lát esélyt arra, hogy ezzel változásra vegyék rá. Nem érzi úgy, hogy szüksége lenne bárki többre, mint a nővére és Adelina. Ha beszélni szeretne, velük tud is. Még Zsannával sem közvetlen, pedig az apai nagyanyjuk testvérének unokája, vagy mi, Zenkő megpróbálta elmagyarázni, amikor átmenetileg hozzájuk költözött. Romberget is kissé ferdén méregeti még mindig, nem látva át, mit szeretne tőle, csak azért nem rázza le, mert egyébként nem érzi, hogy túlságosan is erőltetne bármit. Valamit mégis akar, abban biztos. Talán tőle remél a képességeket nyilvántartó akárki további infókat? Kihúzza az egyik széket, nem véve a fáradtságot, hogy megemelje, ebben a háttérzajban úgysem csikorog fülsértően a bútor a padlón, majd leül.
- Egs - emeli felé a korsót, közben lazán döntve hátát a szék támlájának, kissé előre csúszva, bal lábát elnyújtva az asztal alatt, mintha csak otthon érezné magát. Csak az első korty után mozdul mégis, hogy elmaradhatatlan bőrkabátját levéve a szék támlájára dobja azt, majd ismét visszadőljön, kérdő pillantást vetve Martinra a vajsörös korsó fölött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Csak azért nincs még megbűvölve, mert nincs kész - válaszolja, megakadva a számára fontos felénél az iménti kijelentésnek. Meg tudja bűvölni, ez nem tudás kérdése, pusztán csak félkész még a tárgy. Igaz, a lánynak nincs honnan tudnia, hogy amúgy is ilyeneket készít, amikor éppen ideje engedi, mert nem szokta különösebben reklámozni. Nincs már annyi ideje, hogy igazán komoly megrendeléseket vállaljon, mint a birtokon, ezért csak alkalom adtán alkot ezt-azt, ha ideje engedi vagy ha ismerősök, barátok, rokonok kérik kifejezetten. A fizetségre pedig ráér még visszatérni, amennyiben még ragaszkodna ehhez a lány akkor is, ha ténylegesen elkészül az ékszer, de ha nem, azt is aligha fogja különösebben bánni.  
- Csak úgy - feleli, elengedve a láncot, ha már a lány az ékszer után nyúl. Nyugodtan nézze meg közelebbről. Ezt most tényleg leginkább csak azért alkotta, hogy valamit kezdjen az opállal, amit csak a por lepett már egy ideje. Addig is visszagyömöszöli a talárját a táskába.
- Ahhoz képest te is, vagy fordító varázstárgyat használsz? - kérdezi meg mindenféle köntörfalazás nélkül. Az iskolától ő is kapott egy gyűrűt, de csak megnézte közelebbről, mert érdekelte, hogyan is működik pontosan. Volt olyan szerencséje, hogy az apja magyar, itt pedig mindennap használja is, még arra sem kényszerül, hogy esetleg románul intézkedjen.  
- Rendben - helyesel azonnal, nem kell neki kétszer mondani. Már kellőképpen felkeltette az érdeklődését a csésze, egyáltalán nincs szükség győzködésre vagy további reklámra.
- Hivatalosan magántanuló vagyok - mondja. Talán ez a különbség, bár mindjárt kiderül, ha a lány megosztja ő is az-e. Neki is kérvényezni kellett mondjuk, de mivel a Minisztériumnak dolgozik egyébként, talán ez elég meggyőző érv volt amellett, hogy nem tud minden órán jelen lenni. Nem is akart amúgy sem, de ez aligha győzné meg az iskola vezetőségét bármiről is.
- Tőlem biztos nem tudja meg senki - válaszolja komolyan. Az amúgy is kérdés, kinek mondaná el, talán Zenkőt kivéve. - Sárkány? Rellonos vagy amúgy is? Vagy csak a házisárkány jön ki?
-

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Megvárja, amíg Martin megteszi a maga körét, szerezve innivalót, bár nem igazán érti, hogy eddig mi tartotta vissza ettől. Ehhez szerény véleménye szerint nem szükségeltetik társaság, de majd legfeljebb ezt is hozzácsapja azon dolgok listájához, amiket nem ért, aztán meg jól elfelejti. Aligha fog ezen töprengeni, hogy vajon csak egyszeri döntés volt-e, esetleg Martin szokása vagy van mögötte valami számára ismeretlen és átláthatatlan társadalmi szabály. Megvonja a vállát aztán a kérdésre válaszul. Olyan fölösleges körnek érezte mindig is, főleg, hogy általában a válasz amúgy sem érdekli a kérdezőt. Belekortyol a sörébe inkább.
- Megvagyok. Te? - dünnyögi végül mégis, nem kifejezetten lelkesen. Sosem szerette a bájcsevegést, ami elég hamar nyilvánvalóvá is szokott válni vele kapcsolatban bárhol és bármikor, mint ahogy azt már visszajelezték. Volt ugyan, aki nehezményezte, de ennél nagyobb változásra azért aligha számíthat bárki. Úgyis az a fontos, hogy a munkáját pontosan és jól végezze, nem? Hátradől a széken, kicsit előre is csúszik, bal lábát elnyújtva az asztal alatt, ráérősen iszogatva közben a sörét. Kíváncsi, miről szeretne beszélgetni Martin, amiről odabent nem lehetett. Ebből kiindulva gyanítja, hogy talán nem munkával kapcsolatos vagy nem teljes mértékben. Csak kiderül hamarosan.
- Festészet? - pislog máris meglepetten emelve meg a szemöldökét is a kérdés hallatán. Valóban eléggé random kérdés, és elképzelése sincs, miből gondolja róla bárki, hogy szabad idejében festegetne. El sem tudja képzelni saját magáról. - Nem. Miért?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Megvonja a vállát a kérdésre válaszul. Továbbra sem érti, hogy mire megy ki ez a beszélgetés, egy nem létező hobbitól indulva egészen a művészeti boltig jutnak egy hirtelen ugrással, amin még meg is lepődik. Mi a fenét akar kérdezni a másik? Bal szemöldökét kissé gyanakvón emelve meg újra belekortyol a sörbe, tekintetét nem véve le a másikról feszülten figyel, várva, mi következik a hatásszünet után.
- Történet? - kérdez vissza. Emlékei szerint nem volt történet, csupán annyit mondott, hogy majd egy vámpírral találkozik később. Kotorászik még azért kicsit az estéről megmaradt emlékképei között, hátha rájön, mi mást jegyezhetett meg vagy éppen mit értelmezhetett még Martin inkább történetként, mert ha nem téved, tényleg nem osztott meg semmi fölösleges információt. Szándékosan legalábbis biztosan nem.
- Egyet én is, de az a Bagolykő könyvtárosa - jegyzi meg aztán a damfír kapcsán, ha már az is említésre kerül időközben. Még mindig nem jött rá azonban, hogy mit is szeretne Martin mondani. Tudna valamit Adelináról? Nem mintha hétpecsétes titok lenne, hiszen nem az, de ugyanakkor nem is híreszteli, már csak azért sem, mert tudatában van, hogy akadnak emberek, akik ezt kifejezetten ellenzik. Egyébként is remekül érzi magát abban a kis buborékban, amit az éjszaka és az erdő vagy éppen a birtok jelenteni bír, ahová egyébként sem hajlandó senki mást elvinni, a vámpírt viszont mindig tárt karokkal fogadja. Ismét belekortyol a sörbe, majd állát megtámasztja szabad kézfején.
- Amíg kitalálod, hogy mit is szeretnél mondani, hozok valami erőset inkább - jelenti be. Van egy olyan sanda érzése, hogy nem fog megártani, sőt. Ha nem szeretne emlékezni erre a beszélgetésre, még hasznos is lehet a dolog. A korsójával a kezében kel fel a székéről, hagyva Martint magában fogalmazni a mondandóját, hogy a pulthoz besorolva két pohárnyi mandragórumot szerez. Az aranyló vörös folyadékkal tér vissza, baljában egyensúlyozva a két poharat, hogy végül az asztalra tegye és ismét leüljön. - Na?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Holdfény utca

Hosszú napja volt ma a minisztériumban. Nem nevezné fárasztónak, mert kifejezetten élvezte a kísérletezést, még ha esetleg maga a még nagyon is kezdeti fázisban lévő projekt nem is jut semmire sem. Egyszerűen csak hosszúra nyúlt a nap, órákban és percekben mérve, főként azért, mert holnap majd inkább az iskolai óráit szeretné előnyben részesíteni, így előre dolgozott kicsit. Talán azon is illene lassan elgondolkodnia, mihez kezd majd, ha véget ér ez a tanév, a gemmológiát ugyanis szívesen folytatná például, illetve akad pár tantárgy, amely még felkeltette az érdeklődését, ám annyira talán mégsem, hogy esetleg az egyetembe is belevágjon. Talán inkább csak a tanárokkal konzultálna a továbbiakban is, ha hajlandóak rá, hogy válaszoljanak a kérdéseire akkor is, ha esetleg nem az iskola diákja. Megegyezni egyelőre azonban csupán Hellával sikerült arról, hogy a gemmológiát majdhogynem úgy tanulja tanoncként, mint ahogy Dimitri mellett a mágikus ékszerkészítés művészetét kitanulta a Vajákoson töltött közel hat év alatt. Végtére is a kövek szakértője még mágia nélkül is lehet, de itt el is akad a gondolata, ugyanis mintha ismerős arcot fedezne fel a Holdfény utcában sétálva, ha már ma a hosszú nap zárásául végül a vonatozást választotta, hogy addig is nyugodtan tudja rendezni a gondolatait. A Durmstrangban töltött évek ötlenek eszébe az arc láttán, de mivel a nő éppen elfordul, úgy véli, csupán képzelődik. Mit is keresne éppen itt egy Dragomirov? Kizárt, állapítja meg magában, szemét hosszan lehunyva hessegeti el a gondolatot, és ugyanolyan ráérősen sétálva, mint eddig tette, továbbindul a Holdfény utca 8 alatt található kék ház felé, amelyen továbbra sem volt hajlandó egyikük sem helyreállítani a fekvő nyolcast.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bólint, tudomásul véve, hogy végülis ugyanarra a félvámpírra gondolnak, csak azt nem érti, még mindig, hogy miért kellett ehhez annyira messziről indulni, mint azt Martin tette. Ha ez a jelenet egy képregényben kapott volna helyet, biztos benne, hogy a feje fölé rengeteg kérdőjelet rajzolt volna a szerző, miközben kérdő tekintettel, szemöldökét kissé megemelve néz a kvázi főnökére a söröskorsó mögül, várva, hogy ebből mi sül ki.
- Okééé - szólal meg egy korty sörrel később, és még mindig nem lett sokkal okosabb. Az az egy szó is enyhén kérdő hanglejtéssel hagyja el a száját, mert ez még mindig nem akar összeállni. Olyan mindez, mint valami szürreális álom, amelyben valami kifejezetten szenzitív információt kötnek az orrára, amit eszébe sem jutott volna soha megkérdezni.
- Gratulálok - közli pár pillanattal később, megemelve a söröskorsót, majd úgy dönt, inkább szerez valami töményet erre, attól talán több értelmet nyer az egész vagy éppen csak őt nem fogja már érdekelni a miértje a dolognak. Mindjárt kiderül. Visszatérve leteszi az egyik pohárkát Martin elé, majd az ő poharát is megemeli, mielőtt egyetlen kortyban meginná annak tartalmát. Égeti a nyelőcsövét az ital, majd a gyomrát is, meglepően erős, mint a rumok úgy általában. Ő is leöblíti sörrel aztán, majd hátradől a széken és ismételten kérdő tekintettel méri végig Martint.
- Nem teljesen értem, hogy ez... miért is fontos információ. Vagy ezt mindenkivel külön megbeszélted? - teszi fel a kérdését végül pár végtelenül hosszúnak tűnő perccel később. - Én nem ítélkezem, meg semmi közöm sincs hozzá igazság szerint. Nem leszel ettől se jobb, se rosszabb projektvezető. Szóval... ez volt a cél vagy még el kellene jutnunk valahová, mert akkor a lényegre is térhetnénk, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Továbbra sem érti, mit szeretne Martin pontosan. Úgy véli, iszonyatosan túlkomplikálja időnként a dolgokat amúgy is, saját maga számára is, mintha ez is valami hivatali ügyintézés lenne. Attól is agybajt szokott kapni, itt már lassan zavarja is, hogy valamiért onnan indult az egész beszélgetés, ahonnan. Mintha Ádám és Évától igyekeznének eljutni egy itt és most aktuális kérdésig. Kifejezésre is juttatja, hogy mindez nem csak frusztrálja, de tényleg nem is érti, mit szeretne Martin egy ekkora felvezetéssel, és ezen egyelőre nem változtat semmilyen irányban az alkohol sem. Szótlanul hallgatja végig a férfi mondandóját, de utána sem válaszol azonnal. Ráérősen kortyol bele a sörébe, kétszer is, mielőtt végre megszólalna.
- Mit tudom én, megint panaszkodott valaki, hogy nem vagyok kedves, nem beszéltem elég szépen vagy... a hivatalos panaszokat továbbra is a bizottságnál kell leadni mondjuk - válaszolja nemtörődöm módon vonva meg a vállát. Tulajdonképpen még szereti is a munkáját, de az igazat megvallva egyáltalán nem érzi úgy, hogy összedőlne az élete, ha holnap nem kellene bemennie. Ám úgy tűnik, hogy nem ez a téma, sőt Martin azt állítja, nincs is semmilyen napirendi pontja az egész beszélgetésnek, csak iszogatna.
- De ha nem ez van, akkor ez a beszélgetés meglehetősen fura. Nézd, én bírlak, nem vagy gáz projektvezető, tök értelmes ötleteid vannak, és ha csak erről szól, hogy barátkoznál vagy... most akkor ez van? Mert ha igen, akkor felőlem egy kibaszott jetivel is lehetsz vagy akkor ezek szerint félvámpírral, ami jólesik, sok boldogságot - közli megemelve a másik felé a söröskorsót. Sose volt erőssége az empátia, ezzel főleg nem könnyíti meg a másik dolgát, de legalább a maga részéről megpróbálta közölni, hogy ennél lehetne direktebb a kommunikáció.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Olyan érzése támad, mint amikor túlságosan sokáig nem aludt és gyakorlatilag játszottak vele az érzékei. A bökkenő csak az, hogy ez már rég nem történt meg, ezért is igyekszik elhessegetni a gondolatot is, és eldönti, hogy mivel Adelina még mindig nem tért vissza, megy és alszik egyet erre a hosszú napra. Bizonyára csak hasonlít a nő arra a régi ismerősre, akit egyébként sem látott már majdnem másfél évtizede. Mire kinyitja a szemét - pedig tényleg csak pár másodpercre hunyta le saját megítélése szerint -, csak még közelebb sétált a nő, a hangja pedig az arcánál is ismerősebb, ahogy kérdést intéz hozzá. Ha nem csapják be az emlékei, akkor ez szinte semmit sem változott. Az arca mintha megőrzött valamit a egykori kislányos bájából, de mégiscsak felnőtt ő is és mondhatni komolyabb, szinte már marconább vonásokkal bír ahhoz a tizenötéves lányhoz képest, akitől el se köszönt tulajdonképpen, miután összepakolt és elutazott. Kis fáziskéséssel válaszol éppen amiatt a kérdésre.
- Mivel ez Ohridszki-Füst tulajdon, azt mondanám, hogy legalább tizenegy - válaszolja végül majdhogynem önelégült mosollyal. Ha nem téved és derül ki mindjárt, hogy a nő csak Zoya egy rá kísértetiesen hasonlító rokona, akkor csak érteni fogja. Most viszont vár, a nő arcát fürkészve addig is. Néhány levelet még ugyan kapott tőle sok évvel ezelőtt, előbb a Herzbergben, aztán itt, de amilyen dühös volt akkoriban, semmire se válaszolt. Abban nem biztos, hogy a nővére nem tette meg helyette, de most elképzelhető, hogy menten felpofozzák. Tulajdonképpen meg is érdemelné, még ő is úgy véli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Nagyszerű - állapítja meg egészen közömbösen, mert mégsem különösebben hatná meg az sem, ha tényleg arról lenne szó, így megnyugtatóan se hat a válasz. Olyan mindegy leginkább. Akármi is van, nem viselné meg úgy igazán, mert mégiscsak alakul minden valamerre, ha arról van szó. Inkább azt teszi szóvá meglepően sokat beszélve magához képest, hogy igazán nem érti, mire szeretne Martin kilyukadni itt ezzel a beszélgetéssel. Megvonja aztán a válasz hallatán a vállát, s miután belekortyol a sörébe a korsót a másik felé emeli. Nagyszerű ám ez is, hála Merlinnek vagy akárki másnak, akinek még hálát szokás adni, vagy valami olyasmi. Már majdnem meg is kérdezi, hogy akkor ennek örömére mondjuk mit gondol Martin a kviddicsről, az mégiscsak olyan érdekes téma lehetne, és kicsit sem kötődik a mindennapi munkájukhoz, még véletlenül sem, de a másik beelőzi egy rövidebb fejtegetéssel arról, hogy mennyire nehezen kommunikál, álarcot és őszinteséget emleget. Ez máris egy grimaszt vált ki Álmosból, aki ismét értetlenül pislog erre a számára egészen szürreális beszélgetésre. Ki akart itt érzésekről beszélgetni? Valaki adhatna egy szótárt, ami segít ezt az egészet értelmezni, mert halvány lila dunsztja sincs ismét, hogy Martin mit forgat a fejében. Végigfut az agyán, hogy ilyesmikről még a nővérével vagy éppen Adelinával is alig beszél, mert annyi megfoghatóbb és érdekesebb téma akad a lelkizésnél, úgyhogy végül - bár megfordul a fejében, hogy haza is mehetne ennyi erővel, de csak nem teszi - az asztalra könyököl, egy fél percig a sört bámulva, mielőtt végre megszólalna, úgy döntve, hogy mindezt ignorálja. - Gyakran jársz ide? Valahogy... nem is tudom, inkább el tudlak képzelni a teaházban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ohridszki-birtok, Vajákos

Zserbó először van itt a birtokon, még ismerkedik a hellyel, s úgy tűnik, a havat is imádja, ami vastagon belepte a hegyoldalban található birtok minden pontját az elmúlt pár napban. Most, hogy a csillagfényes éjszakákkal és napsütötte reggelekkel együtt az igazán téli hideg is beköszöntött, már ropog az ember talpa alatt, s az agár talán ezt is élvezi. Lelkesen szaladgál fel-le egy ideig az udvarban, míg Álmos a házban tesz-vesz, álmai kézzel fogható maradványait pakolászva, s arról gondoskodva, hogy a ház vastag falain belül meleg legyen. A kéményből sűrű, világos füst száll fel a kandallóban ropogó tűzből, s csak akkor veszi magára az egyik szék támlájára dobott pulóvert, amikor úgy ítéli, hogy a már fogyóban lévő fakupac nem lesz elég reggelig, hogy életben tartsa a lángokat. Belelép a már eléggé kopott bakancsaiba, hagyva, hadd lógjon a fűző oldalt szabadon, úgysincs messze a fásszín, ahol a tüzelőt tárolni szokták. Az agár elfáradhatott, mert bekéredzkedik az ajtón, amikor ő éppen kilép.
- Bejössz? - kérdezi meg, amint behúzza az ajtót maga után, bár nem tudja, merre is lehet pontosan a nő az udvaron, csak reméli, hogy hallja a hangját, aztán elsétál a deszkákból álló építményig, hogy egy ölnyi fát cipeljen vissza nemsokára. Ezt valahogy jólesik mágia nélkül végezni, még ha egyébként szeret szinte mindent is megbűvölni. Kezét a kilincsre téve megáll azért még, várva egy pillanatot, hátha csak felbukkan Adelina is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ohridszki-birtok, Vajákos

Az elmúlt évek alatt már egészen megszokta, hogy mennyire hangtalanul közlekedik a  nő. Néha meglepi még az, hogy milyen gyorsan is teszi mindezt alkalmanként, de az is csak olyasmi, amiről hajlamos elfeledkezni, miután sétáik alkalmával azért mégiscsak az ő tempójához szokott igazodni. Fejét kissé oldalra dönti, amikor Adelina a nyakához hajol, és elmosolyodik. Valahogy érezte, hogy nem fog túl sokáig valamelyik fán ülni, ha megszólítja.
- Ezt itt már a legtöbben inkább farkasordító hidegnek szokták nevezni, de volt már azért hidegebb is - jegyzi meg, félig-meddig inkább mellékesen, habár nincs különösebb kifogása az ellen, hogy maradjon. Egyelőre még kellőképpen meleg a pulóver, s azért amit itt neveznek hidegnek, máshol még esetleg csak kellemes őszi időnek minősül. Végtére is csak tíz fokig süllyedt a hőmérő vörös csíkja a falon, igaz, hogy mínuszban, de az nem is olyan hideg még. Ahogy mondta, volt már azért ennél hidegebb és mégiscsak tél van. Az egyikori vaskos farönkök fejszével széthasogatott darabjait egyelőre az ajtó mellé teszi, majd onnan könnyen beviheti később, ha egy kupacban vannak, s pillanatokkal később már átkarolja a nő derekát. Nem igazán szeret mások szemébe bámulni, mert mindig olyan érzése támad ettől, mint lénye legmélyéig látna bárki, de ebben az esetben pont ezért nem fordítja el a tekintetét. Tudja, hogy Adelina lassan már minden titkát tudja úgyis, s ezt a legkevésbé sem bánja. Maradt még ugyan néhány talán, amit még nem osztott meg, de majd idővel azokat is, mert bár a nő megtehetné, hogy olvas a gondolataiban, mégiscsak szokása tiszteletben tartani azt, hogy mit és mikor szeretne megosztani vele. Szusszan egy aprót a kérésre elmerengve, végül egy röpke csókot nyom az ajkaira, mielőtt megfogná a kezét és elindulna át a birtokon minden szó nélkül egyelőre, afelé a távoli sarok felé, ahol időnként apró fények villannak fel még ilyenkor is, majd el is tűnnek.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ohridszki-birtok, Vajákos

- És így nem? Itt az erdő, csendes, senki nem zavar, és most már csak az enyém... vagy éppen a miénk, ha akarod - válaszolja szeme sarkából pillantva a nőre, mintha az érdekelné, hogyan reagál. Ráérősen baktat közben a havon, továbbra sem zavartatva magát azzal, hogy cipőfűzője lendületesen emelkedik a levegőbe minden lépésnél, hogy aztán a hó felszínéhez csapódjon, újra és újra. Egyelőre nem látja annak veszélyét, hogy esetleg ráléphet és orra eshet.
- Csak még egy perc, meg akartam mutatni, hol van Lucifer - jelenti ki, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga tél közepén, éjszaka, de már tényleg nincs messze a kert sarka a villódzó fényekkel, s a hó alól makacsul előbukkanó, hihetetlenül zöld fűszálakkal. Néhány kisebb bucka található még ott, a birtoknak ebben a zugában, s mindnél jelzi is legalább egy nagyobb kő, hogy nem a borzoj az egyetlen itt nyugvó kedvenc, akad még társasága. Az őt rejtő dombocska végénél nagyobb, sima felületű kő található, rajta a kutya nevével s két évszámmal.
- Ha lesz kedved, valamikor anyához is elmehetünk. Az ott amúgy a macskája volt, Nudli. Hogy lehet ilyen nevet adni egy állatnak? Mondjuk a Zserbót is emésztem, de ha már ezt szokta meg... - ömlik belőle váratlanul a szó, miközben a kutya helyett már a követ simogatja meg, s végtére is mehetnek, ha még mindig ezen aggódna Adelina, hogy megfázik idekint. - Naphosszat ezeket a hülye kis fényeket üldözte amúgy, főleg, amikor még kölyök volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Legalább tíz éve nem beszéltek, sőt, még annál is több, de azért még emlékszik. Zoyára egyébként is nehéz nem emlékezni szerinte, mégiscsak figyelemre méltó jelenség, és ha valaki nem is figyelne rá, kiköveteli magának. Meglehetősen kicsinek tűnik arra az esély, hogy éppen itt találkozzanak ugyan, de mégis itt vannak, s részéről tulajdonképpen olyan ez a beszélgetés, mintha soha ki se maradt volna annyi év. Elneveti magát, amikor a lány kiabálni kezd, és megvonva a vállát tesz inkább egy lépést a ház irányába, amely előtt a már említett nyolcast továbbra sem igazították helyre a házszámnál. Ez itt a Holdfény utca, végtelen. Zoya aztán pont olyan hirtelen hagyja abba a jelenetet, mint ahogy elkezdte, így a következő lépés helyett inkább felé fordul újra, most már annyival távolabb, és megrántja a vállát.
- Emlékszel a nővéremre? Budanekeresdre költözött, amikor anya meghalt, aztán onnan ide tavaly, szóval most itt lakunk - válaszolja ignorálva teljes mértékben a haját illető kommentet egyelőre. A temetés után nem olyan sokkal nyírta le először, aztán valahogy azóta is kényelmes így, kivéve, ha valami oknál fogva több hétig lusta ezzel foglalkozni. Ugyanezt a kommentet akkor is megkapta, sok évvel ezelőtt,
- A Durmstrangban hagytam, kihullt a bátyádtól - közli végül, bal kezét végig húzva rövid haján, majd zsebre dugja a kezét. - És te hogy kerülsz ide, a világnak pont nem a közepére, kismadár?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ohridszki-birtok, Vajákos

Erre most nem tud mit mondani, csak megszorítja a nő kezét válaszul gyengéden, mintha így akarná tudatni, hogy jól van ez így. Ő amúgy sem akart soha gyereket, mert minek örökölje bárki az Ohridszki nyavalyákat. Nem született ebbe a családba normális ember már évszázadok óta, ezt a családi krónika is tanúsítja, s mindig is úgy vélte, ennyit nem ér egy név. Közben esze ágában sincs visszafordulni, ha már egészen idáig eljöttek, már jó pár percig kibírja, mielőtt egyáltalán ténylegesen fázni kezdene, s akkor már megmutatja, hol van most Lucifer.
- Majd holnap kimehetünk hozzá. A temető kicsit odébb van, a völgyben - válaszolja, s csak úgy magának szusszan a gondolatra, hogy tudja, babonából került a temető a völgybe. Azt mondták, ha hegyen lenne, az elvinné a lakókat s kihalna a falu. Sokkal így sincsenek előrébb, alig maradt már lakója. Elengedi a nő kezét, s csendben figyeli, ahogyan leguggol Luciferhez, s elmosolyodik a kérdésen kissé szomorúan.
- Azért minden nap hiányzik - szólal meg végül, megtörve a csendet. Még ha jól boldogul is, a szíve csücske volt a borzoj hosszú évekig. Vállat von aztán arra, hogy aranyos név a Nudli, de nem vitatja, s a szája sarkában megbújó mosolyból látni, hogy nem is akarja ezt megcáfolni azért. Pusztán csak ő sosem adna ilyen nevet. Még mindig furán érzi a saját szájából is Zserbó nevét hallani például. Elindulnak vissza lassan, s bólint a javaslatra.
- Rendben. Szerintem ő is szívesen megismerne már. Meséltem neki rólad már - vallja be nem pillantva fel, a lába elé néz egyelőre, most már kissé sietősebben lépkedve, mert mégiscsak vonzó a meleg az ajtón túl.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ohridszki-birtok, Vajákos

- Miért ne? Kérdezett, én meg válaszoltam. Mégiscsak az apám, és Zenkővel ellentétben én nem tekintem halottnak - válaszolja. Érezni a hangján némi keserűséget, amiért a nővére meg az apja sok-sok éve nem beszél egymással, pedig még mindig lehetnének család a maguk módján valahogyan, de nem erőltetheti. Most így csak ő ingázik két ember között, mintha távoli szigetek lennének a nagyvilágban.
- Soha nem mondana ilyet - védi az apját, aki tényleg nem ilyen. Sosem dönti el látatlanban, hogy kedvel-e bárkit is előre, ezzel rá szokott érni megvárni, amíg sikerül találkoznia az illetővel. - Ide nem jár ki, de bármikor bemehetünk hozzá Temesvárra - osztja meg a fontos infót. Talán azért sem erőltette, mert Zenkővel is mennyire véletlenszerűen jött össze végül, hiába szervezték, de ha spontán alakul, előbb sikerül talán Nimródnak is bemutatnia. Újabb válasz helyett aztán amint elérik az ajtót és lenyomja a kilincset, a küszöböt átlépve megcsókolja a nőt, derekát átkarolva húzza magához, közben lábával lökve be az ajtót maga mögött, mielőtt nekidőlne, hogy biztosan be is csukódjon.
- Ezen ne töprengj. Biztosan kedvelni fog - jelenti ki végül, bal kezével belesimítva a fekete tincsekbe, majd ellökve magát az ajtótól még egyszer ellenőrzi, hogy biztosan becsukódott-e az ajtó, mielőtt Zserbó esetleg kijutna, aztán azért engedi el a nőt, hogy keresgélni kezdjen a közeli szekrény egyik fiókjában. Félhangosan mormog is kicsit, miszerint biztosan tudja, hogy ide tette, mire végül sikerül megtalálnia, amit keres.
- Adelina... Amit odakint mondtál... hogy szeretnéd, ha a miénk lenne... lehet. Tényleg szeretnéd? - kérdezi. Ilyen béna lánykérést is biztos keveset látott még a világ, de tenyerében egy gyűrű csillan, aprócska holdkővel egy holló csőrében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- Biztosan, ha nagyon akarja az ember - mondja már majdhogynem bölcsen, de a tekintete olyan pimaszságról árulkodik, amit Zoya mostanra egészen kevesek egyikeként még régről ismerhet. Nem olyan már, mint tizenöt éve, de még foszlányokban csak visszatér belőle itt-ott egy kevés.
- Nem az - közli kissé talán élesen a saját meglátását, hogy azóta sem lett könnyebb az anyja hiánya, főleg nem úgy, hogy közben végképp széthullott a családja, Zenkő halottnak tekinti az apját is, aki alkoholba és munkába fojtja még mindig a bánatát. Nem lett könnyebb. Mindezt azonban inkább nem osztja meg már a lánnyal, mert minek is panaszkodna? Felvonja aztán a szemöldökét a házszám kapcsán, majd megrántja a vállát.
- Nem akartam. Ez itt a végtelen - feleli. Ha akarná, rég helyreállíthatta volna, de tényleg soha nem akart ehhez hozzányúlni sem ő, sem a nővére. Jónak látták úgy hagyni, ahogy eldőlt, örökre. Akit meg zavar, az ne nézze. Ezt már azért Zoya is tudhatná.
- És ezért rúgatott ki apád a Durmstrangból? Azt hittem, még mindig folyik a nyála azóta is meg ilyenek, legalább - jegyzi meg elvigyorodva. Utólag mondjuk cseppet sem bánja, hogy végül a Bagolykőben kötött ki, noha akkoriban, amikor előbb a Herzbergbe került, majd ide, roppant mód utálta. Aztán mégis valahogy más irányt vett az élete, és már jól van ez így. Talán most sem találkoztak volna, ha nem így alakul. Ki tudja azt.
- Igazán? És ki a szerencsés? Vagy inkább szerencsétlen? Bánffy? - kérdezi érdeklődve, bár neki mindez nem sokat mond, mert nem különösebben érdeklik sem a nevek, sem az ilyesféle szerződések. Azt már akkor is tudta, amikor még volt valami gyermeki fellángolás köztük sok évvel ezelőtt, hogy bármit is érezne, Zoya apja soha nem adná az áldását semmire, mert nem aranyvérű. Ez viszont akkoriban kevéssé hatotta meg, most pedig már nem érinti. - És Bogolyfalvára költöztök? Valamikor talán sörözhetnénk egyet akár. Már ha nem lépsz be a jólnevelt pávák sorába, vagy hogy megy ez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ohridszki-birtok, Vajákos

- Mert anya halála után Zenkő foglalkozott velem - válaszolja szomorúan horgasztva előre a vállát egy hosszúnak tűnő pillanatra, mielőtt sóhajtana, majd ismét kihúzná magát. Valahol a nővére haragját is megérti, de ugyanakkor azt is, hogy az apjának is mennyire nehéz lehetett elveszíteni a nőt, akit szeretett. Rendben, talán foglalkozhatott volna a gyerekeivel, de Zenkő már felnőtt nő volt, és ő is majdnem tizenhat éves, nem totyogós, ezért örülne neki, ha ezen mindketten túllendülnének végre. Talán egyszer, bár már azért csodát mégse vár. Túl sok idő telt el már így is, és nem történt meg. Közben visszasétálnak a házba, beérve pedig nemsokára már hevesen keresgél fiókok mélyén, hogy megtaláljon valamit, ami most váratlanul eszébe jutott. Igaz, mégiscsak elkészítette előbb a gyűrűt, szóval egy ideje már motoszkál a gondolat a fejében, de ha már úgy szóba hozta odakint a nő, hirtelen úgy véli, kár másik, megfelelőnek ítélt pillanatra várni és miért is tenné. Fölöslegesnek tűnik. Tenyerén a gyűrűvel aztán felteszi azt a kérdést, amit feltehetőleg senki más nem így tenne fel, ennyire félreérthetően, hogy aztán meglepetten pislogjon a válaszul kapott kérdésen. Nem is igazán tudja, mit válaszoljon, csak a fejét kezdi rázni szinte már ösztönösen, amíg keresi a szavakat.
- Nem... én... keresem még a megoldást arra, de ez most nem... ez az Ohridszki címerállat... már amikor még volt, és szóval... én azt szeretném, ha már mondtad, ha nem csak az enyém lenne... a birtok... ez az egész, hanem a miénk. Ha te is akarod - igyekszik kinyögni valami értelmeset, tekintve, hogy ehhez mégsem fogalmazott gondolatban beszédet, de még előre mondatot sem. Bezzeg a múltkor milyen szépen félreértette a másik gyűrűvel a helyzetet, most meg... segélykérőn pislog rá, mielőtt újra nekifutna. - Tudom, hogy egyelőre aligha lehetne hivatalos... de én most éppen megkérném a kezedet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ohridszki-birtok, Vajákos

Már meg sem lepődik azon, hogy valahogy most sem sikerül igazán kifejezésre juttatni, amit tényleg szeretne, Adelina pedig félreérti. Végtére is, múltkor - avagy lassan két éve - éppen arra gondolt, amire most nem. Talán még nevetne is, ha nem a szavakat keresné, és aztán csak megtalálja az utat magának az a hang, még ha csak kuncog is, miközben átöleli a vámpírt, aki éppen a nyakába veti magát. Tulajdonképpen a végére ez már egészen könnyen ment, könyveli el örömmel, majd csókot nyom a nő hajába.
- Csak azt találom szórakoztatónak, hogy eddig még mindig sikerült félreérteni. Ha még egyszer készítek neked egy gyűrűt, abból mi lesz a következtetés? - kérdezi, arra is magyarázatot adva, min igyekszik nem nevetni annyira. Zserbó is odadugja az orrát közben, érdeklődve pár pillanatig, hogy mégis mi történik itt, aztán eltrappol. Bizonyára visszatelepszik a kandalló elé, ahol olyan igazán jó meleg van. - Talán egyszer majd az is meglesz, amivel ki tudsz menni a napra. Hella mesélt érdekeseket egy rubinról, ennek viszont nincs mágikus tulajdonsága - folytatja aztán, bár ez a téma sem feltétlen a legideálisabb erre a pillanatra. Végül inkább csak lerúgja a bakancsait, és úgy dönt, minden kockázatelemzés és figyelmeztetés nélkül felkapja a nőt. Talán csak nem lép rá a köpeny lelógó részére, amíg felér a lépcsőn. Kínos lenne abban esni orra mégis.
- Mindjárt mutatok még valamit - közli aztán, s nem is ő lenne, ha a szobájába érve, amit többnyire káosz ural, nem a jegyzeteit tartalmazó naplóval telepedne le az ágyra a nő mellé pillanatokon belül. - A napkő is hasznos lehet néhány rúnával, csak találnom kellene valakit, aki igazán jól ért a rúnákhoz - magyarázza, mint valami megszállt tudós, hevesen lapozva, mire két rajz között ezt is megtalálja. A rajzokon Adelina magára ismerhet mellékesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ohridszki-birtok, Vajákos

- Megkérem a másik kezed is? - kérdezi most már nevetve, bár azért így elképzelve, nem szeretné, ha ilyen zombi üzemmódban éppenséggel egy fél kart kapna. Abszurd jelenet lenne, az már biztos, de éppen ettől nevetséges. Azzal nem igazán tud mit kezdeni, hogy a nő szerint a gyűrű olyan, mint a szeme. Talán a holdkő miatt, ami világoskék. Nem ezért választotta, hanem csak mert ott hevert egy ideje s úgy vélte, illeni fog a másik gyűrű mellé, amihez meg szürkés, norvég holdkőként is ismert larvikitet használt. Ha már Adelina odatartja a kezét, az ujjára húzza a gyűrűt, aztán meg felkapja a nőt és felsétál az emeletre, ahol pillanatokon belül már a jegyzeteiben kutakodik. Még mindig elszántan keresi a megoldást minden kérdésre és problémára, ami eddig csak felmerült, legyen szó a saját álmairól, vagy arról, hogy a vámpír szívesen sétálgatna napfényben, ha megtehetné. Akadnak történetek, amelyek szerint nem lehetetlen a dolog, de még mindig csak tapogatózik, pontosan milyen varázslat is tenné ezt lehetővé.
- Majd megkeresem akkor, hátha tud segíteni. A szavak mágiája mindig érdekelt, de a rúnamágia annál is összetettebb és bonyolultabb, nekem meg valahogy sose állt rá a kezem. Túlságosan sok a lehetőség benne, így túl sok alkalmat ad a hibára is, a latint precízebbnek találom, de lehet, hogy csak azért, mert ehhez szoktam - válaszolja eltűnődve. Nem rémlik, hogy ismerné a lányt, bár ez még nem jelenti, hogy ne találkozhattak volna egyébként, éppen csak nem figyelt. Ki tudja. Lepődhet még meg. Megjegyzi magának és talán majd tényleg megkeresi egyszer. Elválik. Most ez annyira nem fontos ebben a pillanatban amúgy sem, s mire oda jut, még sok minden történhet. Idővel majd minden kiderül úgyis.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Jártam már ott. Jó fej a tulaj - közli nem igazán a kérdésre válaszolva, bár a maga részéről egyértelmű, hogy újra betenné oda a lábát, ha éppen oda invitálják. Az már más kérdés, hogy ebből Martin mit értelmez majd éppenséggel, de hamarosan kiderül úgyis bizonyára, ha még kérdése lenne. Ismét belekortyol addig is a sörébe, elgondolkodva az újabb kérdésen.
- Hmm... bűbájok, kviddics, ereklyék, drágakövek, átkok... ilyesmire gondoltál? - kérdez vissza, hogy biztosra menjen, mégiscsak efféle listára gondolt a másik vagy esetleg fölöslegesen kezdett felsorolásba. Várakozón dől hátra a széken, amíg meg nem érkezik a következő kérdés. Kissé megemeli a szemöldökét, inkább előre dőlve ismét, az asztalra könyökölve, hogy állát az öklére tudja támasztani.
- Na, csak a munkánál kötöttünk ki? - kérdezi a maga érdes stílusában élcelődve, s még egyszer belekortyol a sörbe, felmérve aztán, hogy mennyi is maradt még a korsó alján.
- Nem szeretnék másokért felelni. Mások elvárásainak megfelelni se szeretek, csak azért csinálom azt, amit éppen csinálok, mert szeretem - válaszolja végül. Úgy véli még mindig, hogy megvan amúgy mindene, amire egyébként szüksége van, hiszen övé a birtok gyakorlatilag, és Adelinát is sikerült megismernie, itt pedig van egy nővére, aki nem bánja, ha néha boldogítja a jelenlétével. Nem látja különösebb szükségét a munkának, hiszen a birtokon még meg is terem minden, és ha arról van szó, nem nehéz néhány haszonállatot is venni, mint ahogy azt tette néhány évvel korábban is hazaköltözése alkalmából. - Neked olyan fontos felfele törekedni? Mi a jó benne?