Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Még a Durmstrangban - válaszolja a kérdésre, egy bólintással is megerősítve, hogy bizony kviddicsezett valaha. Kérdő pillantást vet aztán Martinra, fejét kissé oldalra döntve, mint aki arra vár, hogy a másik is megszólaljon, valami hasonló lista elemeit sorolva például, de mégis csak a munkánál kötnek ki ismét, ranglétráról és felelősségről beszélgetve.
- Összefolyik, de azért nem a munka az életem. Talán inkább fordítva... olyasmit dolgozom, amiből szívesen élek... - próbálja megfogalmazni, mit is gondol erről. A mondat végére nem téve pontot belekortyol ismét a sörbe, elgondolkodva bámulva maga elé aztán egy kis ideig.
- Neked viszont mintha nem is az életed lenne sokszor, hanem az identitásod. Élvezed? - kérdezi meg végül nem sokkal később. Nem tudja eldönteni. Látta már Martint dolgozni eleget, és egészen jól lehet vele beszélgetni a projektről, a felmerülő lehetőségekről és a létező opciókról, engedélyekről, folyamatokról, utóbbiakat még jobban is ismeri nála, gyakorlatilag emlékezetből javasolva sokszor a figyelembe veendő szabályzatot vagy éppen a szükséges kérvényt, hivatalt, ügyintézőt, amire éppen szükség van ahhoz, hogy ténylegesen haladni tudjanak.
- És tényleg egyenlőségjel van a kettő között? A szabadúszó és a kalandor között - mondja közben a korsót bámulva, mögötte meg az asztal lapját. Ezen eddig még ő sem gondolkodott, de kalandornak meg nem is tartotta magát sosem, bármit is csinált éppen az évek során, és azért csinált egyet s mást. Féloldalasan elhúzza a száját a kérdésre aztán, mint aki nem tudja, mit is mondjon.
- Nem tudom - jelenti ki végül. - Leginkább csak oda utazom, ahová szükséges, innen haza, onnan meg ide, és úgy ennyi tulajdonképpen. A Minisztériumba, néha Budanekeresdre, nem vagyok az a nagy világvándor. Te hol jártál már?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Aha - helyesel szűkszavúan, mielőtt a következő kérdésre pedig vállat vonna válasz gyanánt. Most erre mit mondjon az ember? Sose szerette az intézményes oktatást, mint olyat, mert kellőképpen sok olyan tárgy van benne, amit a háta közepére se kívánt soha. Mikor fogja használni az életben azt a varázslatot, amellyel egy patkányból kupát tud varázsolni az ember? Vagy éppen milyen indíttatásból akarna valaha is jósgömböt venni a kezébe? Választási lehetősége azonban nem kifejezetten volt az alaptantervnek hála, hiszen egy varázslástani alapvizsgán úgyis kérik az átváltoztatástant is éppen úgy, mint a bűbájtant, ha szereti, ha nem. Ilyen szempontból a mestertanonci képzés már sokkal inkább volt kedvére való, hiszen a szakiránya megválasztásával már megszabadult olyan tárgyaktól, amelyek sosem érdekelték, s így nem volt kénytelen ilyesmikkel foglalkozni még véletlen sem.
- Jobb volt, mint a Herzberg - válaszolja végül, nem térve ki további részletekre a téma kapcsán. Inkább arra világít rá, ha már a munkát is érintik, hogy olybá tűnik időnként, mintha Martin élete egybefolyna a munkájával, túlságosan is.
- A családom, a könyveim... sok minden létezik még a munkán kívül - közli, mielőtt újfent belekortyolna a sörébe. Nem fog azon töprengeni, hogy vajon Martin tényleg nem lát ezen tovább, vagy egyszerűen csak a Rellonosokra jellemző ambíció lehet amögött, hogy ennyire a munka körül forog az élete. - Neked még senki nem mondta, hogy bárki pótolható? - kérdezi meg szája szegletében egy kissé kaján mosollyal, amint a másik azt mondja, hogy itt nagyobb szükség van rá.
- A szerződésem véget ér, amint kifut a projekt, és azzal a lendülettel fognak találni a helyemre valaki mást, ahogy azt mondom, hogy szép volt, jó volt, elég is volt. Pont elég tehetséges boszorkány és varázsló akad még itt, aki képes ugyanarra, mint én, ha kell, még jobban is. Erre nem biztosíték a nevem - mondja sztoikus nyugalommal, mindez a legkevésbé sem zavarja. Ismét megvonja aztán a vállát - Kíváncsi vagy, csak azt nem tudom, mire. Egyébként igen, Vajákosról származom, és apám még mindig a környéken él. Időnként meglátogatom, és nem kizárt, hogy hallottál már róla, hamisított ereklyék azonosításával foglalkozik. Füst Nimródnak hívják.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Nem tetszett nekik a mentalitásom - közli röviden és tömören, hogy onnan nemes egyszerűséggel eltanácsolták. A Durmstrang után egyébként is furán érezte magát Svájcban, úgyhogy annyira nem bánta, és gyanús, hogy ha nincs a nővére, az alapvizsgáit se tette volna le, mert a mai napig nem tudja, hogy neki könyörgött-e többet, hogy adjon egy esélyt a Bagolykőnek, vagy az akkori igazgatóságnak, hogy adjanak egy esélyt neki. Visszagondolva hálás is neki, hogy nem mondott le róla, mint ahogy az apjuk elengedte a kezüket, ez azonban aligha tartozik Martinra. Meg is tartja magának, s egy újabb korty sört követően bólintással nyugtázza a másik válaszát. Nem tud már mit hozzátenni ahhoz, hogy egyetért, a munkán kívül is van élet.
- Nekem jó így is - válaszolja szenvtelenül, megrántva a vállát. Ha Martin munkáról akar mindenáron beszélni, nem fog ő ezen vitatkozni, ám legyen. Már így is szóvá tette, hogy olyasvalakinek tűnik, akinek a munka az élet közepe, és minden akörül forog. Legalábbis eddig ez róla a benyomása minden eddigi interakciójuk alapján, még ha most nem is úgy beszélgetnek, mint eddig, ugyanis ez az első alkalom emlékei szerint, hogy nem az aktuális projekt valamelyik részletét tárgyalják meg, hanem csak úgy általánosságban, mondhatni, elméleti szinten társalognak munkáról a sör mellett.
- Fogalmam sincs. Hazaköltözöm, vagy éppen lógok tovább a nővérem nyakán itt, belekezdek valami újabb képzésbe, gondnok leszek megint az iskolában vagy a temetőben, ha van üresedés, ékszereket készítek, tényleg nem tudom. A lehetőségek tárháza végtelen - közli a vállát vonogatva, mert ezen különösebben még nem gondolkodott. Ilyen tekintetben talán már impulzívnak is mondható, az eddigi döntései mindenképp ezt támasztják alá, leginkább csak megy a szíve után.
- Gyakoribb, mint az Ohridszki, de jogos meglátás. Vajákos meg a Bánságban található, leginkább már üdülőfalu. Ha hallottál Herkulesfürdőről, nincs messze, és a közelben található Farkasfűpuszta is a Duna-kanyarban. Érdemes oda ellátogatni, ha még nem jártál - reklámozza kicsit a vidéket, ahonnan származik, szerinte mégiscsak a világ legszebb csücske. - Még egy korsó sört?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Persze, felnőttem - közli ezt is úgy, mintha végtelenül egyértelműnek kellene lennie mindenki számára. Éppen csak a szemét nem forgatja, hogy ez mégis mennyire magától értetődő válasz, hiszen most mégiscsak majdnem kétszer annyi idős, mint akkor volt. Azóta meg ráadásnak viszonylag sok tapasztalatot szerzett ahhoz, hogy az egykori dühös kamaszból azzá váljon, amilyen most. Beleegyezően hümmög párat arra, hogy a lényeg az, hogy jó legyen, majd ismét vállat von. Nem tud mit hozzáfűzni ahhoz, hogy mennyi vizet zavar a nővére otthonában, bár kétli, hogy ezt Marfa valaha is szóvá tenné. Különben sem olyan a kapcsolatuk, hogy egymás agyára mennének, még ha egy kívülállónak furának is tűnhet néha bizonyos aspektusaiban az egész. A kívülállók azonban aligha tudják, hogy nekik sokszor többet mond egy-egy apró gesztus, mint ezer szó. Martinnak meg aztán végképp nincs ezt honnan tudnia, hiszen Marfával talán még soha nem is találkozott, legfeljebb csak elmentek egymás mellett az utcán vagy a boltban, de bizonyára nem ismeri. Úgy meg semmiképp, mint Álmos.
- Tudom, hogy szeretnének szem előtt tartani, de már elmondtam a pszichológusnak is, hogy kár erőltetnie magát. Ha az álmaim valaha is elszabadulnának, előbb szabadulok meg a saját varázserőmtől, minthogy gondot okozzanak másoknak - válaszolja kissé előre hajolva ültében hirtelen. Már kellőképpen sokat vallatták és nyaggatták ezzel kapcsolatban az elmúlt pár évben, és még ha nem is volt kooperatív úgy igazán, felfogta, hogy mivel nehezen megfogható, hogyan is működnek ezek az álmok, könnyű potenciális veszélyforrásnak tekinteni. Ő maga is annak gondolja magát a saját rémálmai ismeretében. Mégis elege van abból, hogy folyton rá szegeződjön legalább egy szempár, hogy na vajon, alakul-e ez még valamerre. Afelől pedig egyáltalán nincsenek illúziói, hogy Martin esetleg ne tudna a képességéről és nem az egyik figyelő szem lenne történetesen projektvezetőként. Bizonyára látta már az aktáját.
- Az - közli aztán egy bólintással, ismét hátradőlve, s mintha az iménti feszült pillanatnak már nyoma sem lenne. - Vajákosra csak fogod magad és elutazol, mindig van hely valamelyik panzióban, erről gondoskodnak - feleli aztán a következő kérdésre, majd rákérdez, hogy iszik-e még esetleg Martin is egy sört, s az igenlő válasz hallatán felkel, hogy kimászva a helyéről elsétáljon a pultig s jó pár perccel később két újabb korsóval térjen vissza. Az üreset egészen rendes módon meg vissza is vitte útban oda.
- Addig örülnék, amíg nem üres - jegyzi meg aztán, koccintásra emelve a korsót, amint visszaült az addigi helyére. - Van testvéred?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Lilien

Ha már végre igazán ráér, kiélvezi, hogy rengeteg időt tölthet a könyvtárban. Nem mondhatná, hogy a gemmológia a szakterülete, hiszen csak pár éve kezdte el tanulni Hellától, és ezt az egészet is a nő kérésére vállalta el, amíg ő éppen kényszerpihenőn van személyes okokból adódóan, így hát a kapott tantervvel és a vaskos jegyzetfüzettel mostanság meglehetősen gyakran költözik be ide, hogy az egyes témákhoz mindent elolvasson, amit csak talál a polcokon. Noha most is a gemmológia és az ereklyetan szekció metszőpontjában található asztalok egyikénél ül egy, a jegyzeteinél is jóval vaskosabb könyv fölött, éppen nem gemmológiát olvas. Útban ide teljesen véletlen akadt meg a szeme egy mágiaelméleti kiadványon, és valahogy annyira érdekesnek tűnt a gondolat, hogy belenézzen, hogy levette a polcról és most már lassan második órája azt bogarássza egészen elmélyülten. A jegyzetelést most nem látja kifejezetten fontosnak, főleg nem annyira, hogy szisztematikusan tegye, csupán néhány szót firkant le egy üres oldalra, ha éppen valami igazán izgalmas felvetést talál, amiről úgy gondolja, hogy a későbbiekben töprenghet még tovább mindenféle vonatkozásban az alkalmanként hosszúra nyúló álmatlan éjszakákon. Újabb húsz percig még folytatja az olvasást, mire arra az elhatározásra jutna, hogy mégiscsak kénytelen lesz felkelni és megkeresni a legközelebbi mosdót, mert sajnos a zennek nincs azon a szintjén, ahol ostoba földi szükségletek fölé emelkedhet, teljességgel ignorálva azokat. Visszafele meg a nagyteremből vagy a konyhából valami innivalót sem ártana szerezni akkor már, úgyhogy a dolgait az asztalon hagyva eltűnik legalább negyedórára, talán húsz percre is, végül egy üveg vízzel a kezében tér vissza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Lilien

Mivel tudja, hogy hamarosan visszatér, egészen természetesnek tűnik nem elpakolni a dolgait. Egyébként sincs kifejezetten nagy tolongás a könyvtárban, amikor a legtöbb diák órán van, és ha netán még lenne is, eddig senki nem nyúlt a dolgaihoz. Holmi ostoba diákcsínyek áldozatának is rég szemelték ki szerencsére, s a maga részéről egész nyugodtan hagyja el a már elfoglalt helyét, hogy hozzávetőlegesen húsz perccel később arra térjen vissza, hogy a továbbra sem túlzsúfolt könyvtárban valaki éppen azt az egy helyet találta meg, ahol ő ült még nemrég. Mi több, a leányzó a mágiaelméleti könyvet olvassa egészen elmélyülten.
- Khmm - köszörüli meg a torkát, amikor már az asztalhoz ér, de tekintve, hogy van üres szék még, három is, úgy dönt, hogy kihúzza a legközelebbit és leül.
- Érdekes? - kérdezi meg végül, közben a vizesüveg kupakját csavarva le, majd amíg belekortyol, a jegyzetei után nyúl, hogy azokat mégiscsak maga elé húzza. Az eléggé vaskos füzetben ugyanis a gemmológia jegyzeteinek jutott a legtöbb hely, azokra pedig még nagy szüksége lesz a mágiaelmélettel ellentétben, amit puszta kíváncsiságból emelt le a polcról egyébként is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Lilien

- Na még csak az kéne - dünnyögi a professzor megszólításra. Ő csak egy alkalmi helyettes, még csak tanárnak sem mondaná magát, legfeljebb tanuló gemmológus, aki igyekszik továbbadni a még frissen szerzett tudását, amíg mestere kipihen mindenféle fizikai és mentális fáradalmat. - Az Álmos megteszi, nem vagyok professzor - közli aztán megvonva a vállát, miután maga elé húzza a jegyzeteit, helyet foglalva az egyik üres széken.
- Van még benne pár érdekes tanulmány, ha foglalkoztat a téma - közli, közben meg szorosan rácsavarja az üvegre a kupakot, és odébb teszi, nehogy véletlenül is bántódása eshessen a könyvnek vagy éppen a gondosan rendszerezett jegyzeteinek.
- Igen, ez főként gemmológia. Mezopotámiáról akartam olvasni, ha már az a következő téma, hátha találok valami olyat is, ami nem csak engem érdekel, mielőtt még halálra untatnám a társaságot - válaszolja, közben fellapozva a szóban forgó jegyzeteket. Igazság szerint nem különösebben figyel a közönségére, ha rajta múlna, alhatnának is, amíg elmondja, amit el akart, de már panaszkodtak néhányan, hogy az Egyiptomról szóló tanóra meglehetősen tömény volt és nehezen követhető. Első körben ugyan erre csak vállat rántott, de mivel otthon is szóba került, a nővére megpróbálta meggyőzni arról, hogy hallgasson a visszajelzésekre. Mivel úgyis karnyújtásnyira van a gemmológiáról szóló könyvekkel tele polc, szét is néz azon ültében, hátha megakad valamin a szeme, de egyelőre még nem lát semmi érdekeset.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Ja - helyesel tömören, bólintva is ráadásnak. Martin kérdéseitől némileg furán érzi magát. Nem tudja megfogni az érzést, de még mindig mintha nagyon megtudni igyekezne valamit a másik, ami nem kifejezetten van ínyére. Meg is vonja inkább a vállát válasz helyett, és belekortyol a sörébe.
- Mindegy már, nem? - zárja le végül a témát valamivel később, elvégre mostanra ez amúgy sem mérvadó. Most sem éppen egyszerű természet, ahogy azt bizonyára Martin is nagyon jól tudja, lévén a projekt vezetőjeként vele dolgozik, az igazán mellékes, milyen volt húsz, tizenöt vagy éppen tíz éve.
- Martin... - mondja ki a másik nevét rosszallóan, szemét forgatva. Nem hiszi el, hogy a másik ne tudná pontosan, miért kénytelen rendszeresen járni a pszichológushoz, ahogy azt se, hogy ne tudná, hogy szerepel a minisztériumi nyilvántartásban. Az biztos, hogy akik felvették egy tényleges diploma nélkül arra a munkára, nem megsajnálták. Hátát nekiveti a szék támlájának, és legurítja az utolsó kortyot is, továbbra is mellőzve, hogy válaszoljon. Semmi elől nem menekül, de nincs kedve magyarázkodni, és nincs kedve ehhez az egészhez. Évek óta úgy véli, elég felnőtt, hogy tudja kezelni az ezzel járó felelősséget, kísérleti nyúl pedig nem óhajt lenni. Ha a nővére nem lenne, rég visszaköltözött volna már teljesen a birtokra, és talán nem is élne már, van egy olyan gyanúja. Éppen csak akad mégis valami csoda folytán akad egy olyan ember az életében, mint Marfa, aki elől semmit nem tud eltitkolni sem.  
- Tényleg nem, de néha nem árt a változás sem - jegyzi meg, ismét bólintással jelezve, hogy tényleg egyetért, mielőtt szerezne egy újabb kör sört az éppen elfogyó helyére.
- Akkor már elég nehéz értékelni, ha nincs - válaszolja már ismét a székén ülve, kezét a söröskorsó fülén pihentetve, de valahogy mégsem iszik még egyelőre. - Csak érdekelt. És nem hiányzott? Nem akartál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Kissé irritálja Martin némelyik kérdése, amikor olyan témákról igyekszik többé-kevésbé kitartóan érdeklődni, amikhez nem igazán van köze vagy éppen Álmosnak nincs kedve beszélni róluk. Nem az a nagyon kitárulkozó típus egyébként sem, kényelmetlenül érinti, amikor a magánéletében vájkálnak, amennyiben nem magától osztja meg valami oknál fogva. Martin pedig mintha nem érzékelné ezt, kíváncsiskodik tovább, amikor éppen olyasmire bukkan. Álmosnál azonban ez csak félszavas válaszokat és vállrántásokat eredményez, miközben a sörét iszogatja tovább, vállát kissé előre ejtve, mintha öntudatlanul is kissé összegubózni, bezárkózni igyekezne. Fáradtan sóhajt aztán a másik kirohanására és megrázza a fejét.
- Ehhez semmi közöd - jelenti ki végül, jéghideg tekintetét Martinra emelve, mint aki nem tűr ebben ellentmondást. Nem érdekli, hogy a főnöke még vagy barátkozni szeretne esetleg, akkor sincs semmi alapja számon kérni rajta mindezt, mert az ő döntése, hogy mit kezd az életével. Közben ismét kihúzza a vállát is, végszóra pedig megissza az utolsó korty sörét is, mielőtt másikat hozna. Azt Martinnak amúgy is tudnia kellene, hogy a szerződése csak meghatározott időtartamra szólt, és csupán a nővére könyörgésének engedve jelentkezett egyáltalán az állásra, magától amúgy sem tette volna. Neki tökéletesen megfelelt az is, hogy a maga tempójában ékszereket készítsen megrendelésre, és ezután is jó lesz, ha nem akad egyéb. Visszatérve már inkább a család témáját kezdik boncolgatni, ami semmivel sem kellemesebb valójában, csupán a sör színezi enyhén elviselhetőbbre az egészet lassan, a korábbi röviddel együtt. Egy vállvonással veszi tudomásul a választ, ez ugyanis a másik problémája, hogy megoldja.
- Pedig lehet, jól jártál volna vele. Fura egy ember vagy te - jegyzi meg. Ismét lazábban dől hátra a széken, arra gondolva közben, hogy milyen szerencsés mégis, hogy van neki Marfa. Fogalma sincs, mi lenne vele, ha nincs a nővére. Bizonyára nem itt tartana, ahol éppen.
- Biztos jókat tudnál beszélgetni Mariannal egyébként. Kedves nő, csak nekünk nem volt közös témánk - céloz a pszichológusra, akihez rendszeres időközönként be kellett járnia az elmúlt évek során. Éppen csak beszélgetni nem akart vele, főleg nem olyasmikről, amikről a nő szeretett volna mindenképp érdeklődni. Becsületére váljon, mindvégig türelmesen próbált araszolgatni, sajnos eredménytelenül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Elmondtam. Lejár a szerződésem, véget ér a projekt is, és ennyi - válaszolja, tömören összefoglalva mindazt, amit már elmondott, és igazán nem érti, hogy Martin miért szeretne valami mást hallani. Csak azt mondja, ami tény és való, és az is meglepi, hogy a másik ezzel mintha nem lenne tisztában, holott az egész projektet ő vezette, biztos tudatták vele is, mi a helyzet.
- Talán átveszem a gemmológiát, amíg Hella távol van, ha az iskola nem követeli meg, hogy elvégezzek hozzá egy pedagógia képzést is, de még nem tudom - teszi még hozzá aztán, meglehetősen nagylelkűen, csak azért, hogy némileg mégis kielégítse Martin érzékelhető kíváncsiságát, bár konkrétumot igazán nem mond. Nem is tudna, az is igaz, hiszen még mindig lehet az is, hogy csak hazaköltözik Vajákosra például. Vagy elutazik valahová, ha talál rá okot. Fogalma sincs még, mihez is kezd pontosan. Több lehetőség is körvonalazódott, választania kellene kezdetnek, de csak majd amikor már ott tart.
- Nem tudom, csak érezni - válaszol. Tényleg nem tudja pontosan megfogni, hogy miért is olyan fura neki néha Martin. Azt már elmondta, hogy mintha a karrierjétől nem tudná elválasztani az életét, a munkára épít mindent, de ezen túl talán mintha nem is látna túl önmagán. Álmosnak viszont mindig is nehezére esett azt megfogalmazni, hogy ő hogyan érzi magát, ezért erre a kérdésre nem hangzik el a válasz. Talán majd egy másik alkalommal sikerül valahogy megfogalmaznia, hogy mennyire zavarja némelyik téma, amiről szerinte láthatóan nem szeretne beszélni, de ezt Martin vagy nem érzékeli vagy nem érdekli, hogy mit vált ki belőle.
- Ezt soha nem is vitattam - mondja, elvégre pontosan tudja, hogy fura. Mindig is az volt, és ezzel  egészen meg is barátkozott, cseppet sem zavarja. Azt viszont nem bizonyul aztán túl nehéznek észrevenni, hogy Martin már-már a passzív-agresszivitás határait kezdi súrolni. - Ugyan min? Rég elfogadtam, hogy az élet megy tovább, mindegy mi történik. Kettőnk közül pedig te vagy ideges éppen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Lilien

Biccent, hogy rendben lesznek így már. A professzor megszólítást messze nem érdemelte ki és aligha fogja valaha is, és egyébként is, tavaly még mestertanonc volt itt. Túl nagy ugrás lenne. Ugyan a VAV és az ereklyekutatás szakképzés között eltelt bő tíz év, ez még nem változtat a tényen, hogy az elmúlt tanévet még diákként töltötte itt. Furcsa is volt a tanári asztalnál ülni, miközben Kakasi tanárnő éppen felolvasta az ő nevét is, miután iskolaelsőként fejezte be az utolsó mestertanonci évét is. Válaszol aztán a kérdésre, hogy Mezopotámiáról tervezett olvasni, és egészen élvezettel hallgatja, hogy a lány milyen tájékozottnak bizonyul a téma kapcsán. Iszik még egy korty vizet, majd rászorítja a dugót az üvegre, és félreteszi, távol a könyvtől és a jegyzeteitől.
- Meglepően sok történelmi alak volt mágus, ami azt illeti, szóval nem tartom kizártnak, hogy akár Hamurappi is az lehetett. Gilgamesről tudjuk is, de feltehetőleg Sarukkin is... ha már Mezopotámia...   - válaszolja végül. Közben bal bokáját megtámasztja kényelmesen a jobb térdén, egészen lazán helyezkedve el a széken, és figyelmesen hallgatja, mit mesél még a lány. Egészen kellemes élmény ilyen diákkal találkozni, akinek az elmúlt öt perc alapján legalább részben fedi az érdeklődési köre az övét. Kissé oldalra dönti a fejét, miközben végighúzza a tenyerét rövidre nyírt haján, elgondolkodva ezen az újabb témán. - Az ereklyekutatással általában együtt jár legalább egy alapfokú átoktörő képzés. Én is tanultam, de ha többet szeretnél megtudni erről, szerintem Óvárit keresd meg. Most is ereklyevadász, bár már csak itthon, amennyire tudom, de korábban a Közel-Keleten is dolgozott. Biztos tud mesélni, hogyan zajlik egy ilyen túra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Hella vetette fel - válaszolja közömbösen. Nem veszi magára Martin érezhető frusztrációját, azzal neki semmi dolga. Hella ötletétől mondjuk nem volt elragadtatva, de túl nagy érdeklődést a gemmológia iránt nem sokan mutatnak amúgy sem, és az egész pusztán átmeneti megoldás lenne, amíg a nő elintézi a dolgait, amiket az iskolából nem tud. Nem mondhatná, hogy nem tudna nemet mondani erre, bár még igent sem mondott, pusztán gondolkodik a lehetőségen, hogy mennyire érné meg neki vagy egyáltalán megérné-e.
- Még nem döntöttem. Az is lehet, hogy csak maradok az ékszerkészítésnél - közli aztán, majd a következő kérdésre a vállát vonja meg legelőször is. Nem szokott ezeken agyalni, de úgy tűnik, Martinnak ma csupa ilyen izgalmas kérdése van. Most mondja, hogy a nővére miatt? Az túl személyesnek tűnik, és olyasminek, amiről amúgy sem nagyon akar beszélni, ahogy az apja is ebbe a kategóriába esik továbbá.
- Mire akarsz kilyukadni? Nem szoktam azon rágódni, hogy mi lesz holnap vagy tíz év múlva. Fogalmam sincs. Van tető a fejem felett, van, mit ennem, van még családom, nincs semmi bajom, ezen túl mi kellene? - kérdezi. Az álmait ugyan nem akarta sokáig, de mióta megtanulta többé-kevésbé irányítani őket, már az sem feszélyezi annyira. Igaz, még mindig vannak aggasztó elemei a dolognak, de az már megint csak az ő problémája, és egyszer talál rá megoldást. Nem látja értelmét annak, hogy ezen rágódjon, amikor meglehetősen sok időt és energiát vesz igénybe a kutatás lehetséges megoldások után. Nincs ideje ilyesmire is még. Biccent aztán Martin válaszára, tudomásul véve, de nem mond semmit, inkább a sört issza kitartóan éppen.
- Jogos - hagyja helyben a megállapítást, hogy más is lehet fura. Valahol tulajdonképpen mindenki az, de ennek a taglalásához meg az emberek nem érdeklik eléggé. Szusszan aztán egyet az újabb kismonológ végére és megrázza a fejét. - Mégis mintha jobban akarnál tudni dolgokat - jegyzi meg kissé felvonva ezúttal a szemöldökét. - Tulajdonképpen most pont úgy hangzol, mint Mariann, és azt se bírtam.