Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ha azt hitte, hogy nem fogom észrevenni azt az elbizonytalanodást, akkor tévedett. Kicsit több ideje voltam már benne az üzleti-életben, hogy az ilyesmit ne lássam, de nem tettem szóvá, csak derűsen felhorkantam. Semmi mosoly, még a végén egészen barátságos kinézetet öltöttem volna.
- Hasonlóan gondoltam - biccentettem aprót, de összességében már visszafelé pillogtam a hálónk felé. Inkább arrafelé jártam fejben, mint helyben, de nem különösebben zavartattam magamat.
Nem tudtam, hogy azért nem figyelt, mert nem érdekelte, vagy elbambult, vagy csak szimplán máshol járt fejben, de azt hiszem, hogy nem is különösebben érdekelt, csak megtakarított vele a számomra egy csomó időt. Szóval a bocsánatkérésre a válasz egy vállrántás volt a részemről.
Még pár pillanatig elgondolkozva böngésztem a szerződést, majd megráztam a fejemet. Nem kötöttem ki semmit dátumként.
- Akár már ma este - mondtam végül, aztán átadtam a kulcsot, mellékelve egy kis megbűvölt térképet, ami a két környező háztömbtől mutatni tudta merre halad és merre kell menjen. Elrendeztük még a dolgok üzleti részét, majd elköszöntünk és ő elment, én pedig visszasiettem az asszonyhoz, hogy azért megnézzem, alszik-e még.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Valahogy sikerült B-vágányra futni hangulat ügyileg, ahogyan előjött ez az egész fodrász ügy, de nem tudtam vele mit csinálni. Nem mondhattam, hogy jó, akkor nem megyek, mert akkor valami hosszú, haj szerű utálat képződik egyszer csak a fejemre, már nem lesz puha, se piszkálható, csak hosszú, csúnya és idegesítő.
Ő aprót sóhajtott, asszem megint belső válságba sikerült keverednie, de végül nem nyomorgattam vele szerencsétlent, mert attól, ha kérdezgetem, meg piszkálom, nem hiszem, hogy sokkal jobb lesz a dolog.
- Nem lesz belőle baj, már több, mint egy éve járok hozzá... - legalábbis, reménykedtem, hogy nem most dönt úgy, hogy teljesen tehetségtelenné válik, meg össze-vissza nyírkálja a hajamat, mert akkor fogom a nullásgépet és végigtolom a punk frizurája közepén. Olyan lesz, mint Ki-falva polgármestere a Grinchben. Mondjuk, azt szeretném tudni, miért tudom, hogy neki milyen haja volt. Inkább megmasszíroztam kissé az orrnyergemet, hogy ellazítsam az idegeim, de nem ment annyira könnyen.
Végül kiszálltunk a kocsiból, én kicsit megigazítottam az ingemet, aztán bezártam az ajtót, zsebrevágva a kulcsot és befelé indultam volna, csak kicsit megtorpantam Maja mellett. Nehogy nekem még azt higgye, hogy ezek után se puszi, se pá, csak berohanok a fodrászhoz és csúnyán méregetem a tükörből.
- Jobb is ha nem bosszantod az embert, aki ollóval a kezében próbálja meg a hajamat igazítani - jegyeztem meg kissé megcsóválva a fejem, de aztán csak megfogtam a kezét és benyitottam a kis üzletbe. Nem volt túl hatalmas, talán két vendéget tudott egyszerre fogadni, de soha nem is szokott többet, így nem kellett nagyobb. A hangulata meglehetősen békés volt, most is valami elég lagymatag zene szólt a háttérben. A kb harmincas éveiben járó olasz széles vigyorral lépett ki a folyosóról, ami a váróval kötötte össze az üzletet, hogy aztán kézfogással üdvözöljön, meg egy lelkes "Lewy" felkiáltással. - Öm, Maja, ő a fodrászom, Marco, Marco, a feleségem, Maja.
Igyekeztem gyorsan letudni az ismertetős részt, majd elhúztam a kezem, hogy ledobjam magam a székbe a tükör elé és a még enyhén nedves tincsekbe túrjak. Majd lesz valami.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szerintem soha nem fogunk egyetérteni a saját hajunkat illetően egymással, de ez nem jelenti azt, hogy gond van. Mármint, neki is egyszer majd el kell mennie a fodrászhoz és nem biztos, hogy utána az én tipikus, kreppelt kisoroszlánom lesz. De egyelőre csak nekem kell mennem, hogy ne nézzek ki úgy, mint egy megvadult pulikutya.
- Nekem ez is elég - mosolyogtam rá hálásan, miután nagyjából eltotózta, hogy mi is lesz, meg mit kell neki csinálnia. Nem akartam, hogy tapsoljon, meg örüljön hozzá, csak azt, hogy viselje el és ne sírjon, ha rövidebb lesz a hajam, mint amilyen most. És, esetleg még azt is, hogy ne ölje meg Marcot. De, ez persze már huszadrangú kérés volt. Mindkettejükön látszott kicsit, hogy meg vannak szeppenve, Maja, mert nem szeretett ismerkedni, Marco, mert nem bírta feldolgozni, hogy tényleg van egy feleségem, szóval akárhányszor szóba került, mindig azt hitte, hogy egy dublőröm van, aki eljátssza, hogy a nejem. Nos...
- Kééépzelem mennyire - nevettem fel kissé kínosan, majd megveregettem a srác vállát, hogy aztán ledobjam magam a székbe és a tükörből figyelgessem az asszonykát, aki békésen csücsült a háttérben. - Utána mit szeretnél csinálni, Zajaczek?
Mert hogy nem terveztem az életem hátralevő részét itt tölteni. Marco közben nekiállt fésűvel kb beállítani a tincseim, itt-ott csippentve a végéből az ollóval és aztán szedte elő a hajszárítót, nehogy olyan helyen nyírjon bele nedvesen a hajamba, ahova esetleg mondjuk nem kellene.
A zúgás engem rettenetesen idegelt, de nézzük a jó oldalát: hamar haladtunk így, hogy nem kellett a hajmosás részét is megcsinálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A kérésére biccentettem, hogy részemről rendben van, én nem akarom túl sokáig húzni a fodrászt, mert csak az időmet emészti fel, meg a tincseimet, amikből nem akarok túl sokat itt hagyni. Összességében csak szerettem volna, ha egy icipicit kevésbé macerás operálni vele és nem lóg folyton az arcomba. Szóval végül besétáltunk az asszonykával együtt.
Nem sok minden változott a szalonban, talán egy kicsit mintha a festés színét megint változtatta volna, de amúgy is elég zizzent volt a csávó. Néha csak gondolt egyet, lejött az éjszaka közepén, feltépett egy sörösüveget, majd egy doboz festéket és már tolta is neki a falnak. És folyton járt a szája, meg képes volt hajnalban is rádtelefonálni, nincs-e kedved vele festeni.
Szóval leültem és kicsit pörögtem a székben, ameddig ő el volt foglalva, aztán utána elég vidáman integettem vissza Majának.
- Én sem tudom, Életke, ahogyan szeretnéd. Akár sétálhatunk is egyet, mondanám, hogy menjünk el nézelődni... de nem tudom, ez mennyire jó ötlet, ismersz - ráncoltam az orromat kissé, még a nyelvem hegyét is kiöltöttem. Nem is tudom mikor vágtam utoljára ennyire hülye fejet. Közben ismét egy tincsből készült vágni a srác, mire figyelmeztető pillantással néztem fel rá, hogy azért nehogy nekem túltolja, mert éppen fel van hypeolva, ez nem egy kifogás, ha elrontja.
Aztán elkezdte szárítani, én pedig hunyorogva tűrtem, hogy a kis levágott szöszök végigszáguldjanak az orrnyergemen, a járomcsontomon.
- Nem, semmi újra nem vagyok vevő, se jobban felnyírásra, se festésre,
se semmi ilyesmi... csak... a szokásos - ignoráltam a javaslatát, mikor már rákezdett,a hajszárítót kikapcsolva, hogy "mi lenne, ha?". Szóval csak megingattam a fejemet, és békésen ültem, abban a pillanatban ledermedve, hogy meghallottam a hajnyíró hangját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem igazán tudta, hogy most ezzel mit szabadít a világra. Mert ugye, ha én nézelődöm, abból vásárlás lesz, ha vásárolok, akkor meg az nem áll meg egynél. Miért gond ez? Mert nem szereti, ha sokat költök rá vagy magunkra. Bár, teszem hozzá, Voltnál teljesen más volt a helyzet, mert ő is mindig látott valamit, ami kellett a tappancsosnak.
- Jó, de akkor nekem ne lepődj meg, ha legalább négy táskával megyünk haza... - jegyeztem meg szórakozott mosollyal, hogy aztán csak ismét a hajamat figyeljem, nehogy egy rossz mozdulattal tönkrevágják a frizurámat. Teljesen jól volt az úgy, ahogy volt, csak egy kicsit szerettem volna rövidebbet.  
A nézelődős séta tűnt a nyerőnek, szóval elmosolyodtam, de mivel éppen egy tincset vágott le a pasas, nem lett volna túl jó ötlet, ha most én abba belebólogatok.
- Nekem tetszik az ötlet, mármint... szeretném - állapítottam meg, majd a tükörből figyeltem, ahogyan Maja elspurizik más vizek felé. Valószínűleg megint csak a mosdóba ment a babóca miatt. Kb akkor ért vissza, mikor a hajnyíró be lett kapcsolva, hogy kegyetlen módon elbánjon velem. Igazából semmi ilyen nem volt tervben, csak az, hogy egy egészen kicsit rövidebbre veszi oldalt azokat az ősz vackokat. Maja fején végül láttam, hogy szerencsétlen már rendesen kétségbe van esve, így kis sóhajjal szóltam a csávónak, hogy ja, esetleg most már elég lesz. Még felül hozzá lett igazítva nagyjából, egy tíz percbe biztosan telt még, mire kellő módon összeturkálta.
- Asszony, azért jól vagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Reggel sokkal nehezebben vettem rá magam, hogy kimásszak az ágyból, mint az esetek nagy részében. Ez azért is volt lehetséges, mert kivételesen nem ő volt az, aki az "ugye te is ébren vagy?" puszit adta, csak elszenvedte, mint ahogyan én is sok korábbi alkalommal. Szóval éjszaka megint kevesebbet aludtam a kelleténél. Mégis, csak fel sikerült tápászkodni és elindulni a dolgomra, ami azt jelentette, hogy át kellett vonszolnom a belemet Varsóba. Edzés volt, elég hosszú és kimerítő, majd utána egy gyors ebéd a fiúkkal, amit nem is igazán értettem, míg meg nem kaptam a kis cupcakemet, rajta az egy szál gyertyával.
Összességében egészen jó volt a hangulatom, még ugyan el kellett intézni pár dolgot, mint a motoros-kontroll vizsgálat, amire pont ma adtak időpontot. Ezt már Münchenben sikerült intézni és jóformán emberundorral parkoltam le a zümikocsit a garázsba. Még kicsit megsimogattam a kormányt, hogy jó, őt legalább szeretem, majd kiszállva becsipogtattam és szedtem a lábam felfelé azon a pár lépcsőn, ami a lakásba vezetett.
Még a kulccsal szerencsétlenkedtem egy sort az ajtó előtt, amire azonnali reakció érkezett: a kis körmök kopogása a padlón. Volt már nem sokkal később az ajtót ütötte a lábával, én pedig belépve leguggoltam, hogy megölelve agyondögönyözzem a nagyfiút.
- Megjött apu. Ugye szót fogadtál? - kérdeztem rosszalló pillantással hajolva el a vakarcstól, majd még puszit nyomtam a szőrös feje tetejére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ugyan a nap elég hosszú volt, de összességében nem a rossz módon. Mindenki elég kedves volt, meg elhalmoztak a jókívánságokkal, csak nem ébredtek rá, hogy eltelt ugyan egy év, de én még mindig nem szeretem a szülinapomat. Másoké az külön eset, ott lehet inni, csórni a tortából és esetleg még jól is érezni magad, de itt csak lüktetett a fejemben, hogy tessék, Bojarski, megint egy évvel öregebb lettél. Szóval nem könnyítették meg a dolgomat.
Hazaérve már egészen elegem lett a tömegből, a folyton nyüzsgő stábtagokból, a csapattársakból és a vicceikből, hogy mintha őszülnék. Ezt asszem azért nem tudtam értékelni, mert tényleg így volt. Őszültem, méghozzá nem is kicsit és ettől nem volt vicces az egész.
Végül felsiettem a lépcsőn, ami az én vádlijaimmal nem okozott problémát, majd a kulcson keresgéltem egy darabig a megfelelőt, mielőtt még sikerült volna bejutni. Ekkor viszont agyonszeretgettem a nagyfiút, ha már egyszer úgyis egész nap távol vagyok tőle, legalább ilyenkor legyek egy kicsit szórakoztató. Vakargattam a füle tövét, illetve még meg is dögönyöztem, mielőtt Maja betotyogott volna a képbe a nagy pocakkal. A pattogásra eszméltem csak fel és el is nevettem magamat, mielőtt odaléptem volna, hogy a derekát átkarolva -ez bizony egyre bonyolultabb volt -, kicsit megölelgessem.
- Köszönöm, Schatz, de tudod, hogy... - inkább csak megráztam a fejemet, mielőtt még a hajába fúrtam volna az arcomat pár pillanatra. Nem akartam ezen összetűzetésbe kerülni vele, mert ha valamihoz nagyon ragaszkodott, akkor az az egyik a szülinapom volt. Megragadta a kezem és dínó voltához képest meglehetősen erős vontatóerőt produkálva húzott a konyha felé, nekem a cipőmet pedig már csak visszadobni volt esélyem, mielőtt behunytam volna a szemem.
- Mi ez a nagy titkolózás, asszonyka? - érdeklődtem kissé értetlenül, de persze nem akartam belőle hat lóval kivontatni a választ. Helyette csak a helyismeretemre bíztam magam és reméltem, hogy nem vezet neki semminek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szerintem neki is feltűnt, hogy az a négy rosszabb esetben nem igazán helytálló, de  nem kezdtem el rögtön javítgatni, mert még áltattam egy kicsit. Az újságíróknak tudok hazudni, akkor magamnak miért ne tudnék? Az is lehet, hogy a négy táskából kettő csak ilyen kicsi.
- Mert édes vagy. Öm, nem tudom, lassan egy ágyat is keríteni kéne... mármint. Érted - néztem rá, de a fodrászomnak majdnem kiesett a kezéből az olló, annyira meglepődött. Nem tudom, értette-e, hogy én most gyerekágyra gondolt, vagy azt hiszi, annyira aktívak vagyunk, hogy a fekvőhelyünk atomjaira zuhant szét.
Az én hajam közben elkezdett alakulgatni, úgy rendesen, már kezdett körvonalazódni a formája, én pedig egészen elégedett voltam a látvánnyal.  Már, úgy mellékesen, nem főállásban, az azt jelentette volna, hogy tényleg boldog vagyok vele. Maja közben lassan visszatért, gondolom álma, hogy egy nap törpevízmű lehessen. Aztán stresszelve bámulta a fejemen csücsülő hajmennyiséget, hogy az most megy, vagy marad vagy mi lesz vele.  
- Nem, arra gondoltam, hogy középre még kéne bele egy ilyen csík... - forgattam a szememet, miközben felkeltem, leporolva magamról a maradék hajszálakat, majd megkértem a srácot, hogy most az összeset rakja bele egy nejlonzacsiba. Még ennyi idő után is vágta rá a fejeket, pedig már ismert egy ideje. A srác egy varázslattal összesepertette egy kupacba, majd szépen beleporciózta nekem a nejlontasiba, amit aztán zsebre vágtam és csak utána fizettem ki.
- Hm? Ja, persze. Lehet róla szó - biccentettem aprót, beleegyezően, miután sikerült észbekapni, hogy ő bubis teát szeretne. Szóval a kezem nyújtottam, széttárt ujjakkal, hogy ugyan már, itt vagyok. Utána kettecskén kizötyögtünk a zümihez, hogy befuvarozzam az asszonykát a belvárosba cirka tíz perc alatt.
- Nagyon vészes? - érdeklődtem, már a kocsiban ülve, mert itt nem tudott a fodrász lelkébe gázolni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nagyjából két percem volt megszeretgetni a szőrös kis fehéret, mielőtt Majus begaloppozott volna. Magához képest elég gyors volt, nem is beszélve arról a lelkesedésről, amit nagy boldogan levágott, még kicsit pattogva is, a kreppelt oroszlánsörény meg csak úgy szállt körülötte, mintha muszáj lenne. Elmosolyodtam rajta kissé, de aztán csak megöleltem, mert hát, mit mondhattam volna? Jéj, én is örülök, hogy megünnepled a szülinapom?
Végül elhajolva fogta meg a kezem és húzott maga után, nekem meg be kellett csuknom a szememet és tavalyi-Lewy nagyon erősen tiltakozott, hogy ez ellent mond a józan észnek, azért van az ember szeme, hogy nézzen és ez így nem lesz jó. De azért igyekeztem utána lavírozni, több-kevesebb sikerrel, annyi biztos, hogy a csípőmmel sikerült érinteni az egyik kilincset és az nem volt kellemes.
- Ugye nem töröd össze magad épp? - érdeklődtem, még a kezemmel is eltakarva a szemem, mert így az inger sem volt meg rá, hogy nézzek. A kezem valamire átpakolta, talán a pult lehetett, magasságból ítélve, én meg ácsorogtam ott, csukott szemmel, mint egy idióta.
Aztán hallottam a gyufa hangját és aprót sóhajtottam, de aztán mikor azt mondta kinyithatom, én szót fogadtam. Nem pont erre számítottam, nem is voltam oda az ilyesmiért, de rengeteget melózhatott vele, így tényleg jól esett a dolog.
- Nem kellett volna, nyuszó... - a hangom egészen gyenge volt, talán elérzékenyültem kicsit, jobban, mint terveztem, a kezem közben a derekára csúszott, finoman megcirógatva. Rápillantottam, majd vissza a tortára, de nem igazán kellett sokat gondolkoznom, hogy pontosan tudjam, mit akarok. Így mély levegőt véve fújtam el a kis szikrázó rettenetet, majd azzal a lendülettel fordultam is a nejemhez, hogy megcsókoljam.
- Nagyon szeretlek, tudod? - súgtam leginkább az ajkai közé, de nem bántam a dolgot. Ejnye Lewy, fúj, rossz Lewy! Végül leguggolva nyomtam egy futó puszit a pocijára is, de aztán fel is keltem, mert Volt megint betámadott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A vezetésem nem ment zökkenőmentesen, mert valamit elütött, de nem bántam, mármint... a berendezés pótolható, csak ne törje össze magát, az megint nagyon más kérdés. Ott van ő is, meg a brekink is, senkinek nem hiányzik most doktor, meg gipsz, mert biztosabb, ha nem mozog az a végtag!
- Csak maradj egészben! - kértem, nem sokkal később már a pulton nyugtatva a kezemet, mert ide lettem lerakva, hogy várjak csendesen. Kicsit úgy éreztem magamat, mint mikor a felség lepasszolja az urát a kocsmába a pláza elején, hogy a kártya jön, pasi marad, míg ő kicsit frissíti a ruhatárat.
Aztán meghallottam a sercegést, aztán a szikrákat, kissé elmosolyodva nyitottam ki a szememet, a tüzijátékot figyelve. Maja közben átbillegett mellém és megölelgetett. Ő is tudta, hogy nem különösebben ünneplem ezt a napot, még ki is hangsúlyozta, mire kissé elmosolyodtam. Az, hogy nem ünneplem, még kicsi csúsztatás is volt. De összességében tényleg sokat fáradt, hogy megcsinálja ezt a sütit, szóval nem fanyalogtam.
- Majd... igyekszem viselkedni, jó? - erőltettem egy kis mosolyt az arcomra, miközben hagytam, hogy a karjait körém fonja. Szerettem ezt a kis zizit és ezen az sem változtatott, hogy voltak dolgok, amikben nem értettünk egyet.
A hümmögésre muszáj volt elnevetnem magam, a romantikát teljesen megölte vele az asszony. Hagytam is hogy ellépjen, miközben a mutatóujjammal az ajkamat ütögettem kicsit. Nem értettem, hogy mi annyira fontos hirtelen, de aztán a kezem nyújtottam, hogy én nem leszek semmi jónak az elrontója. Az ujjaim az övéi közé fűztem, hagyva, hogy átsompolyogjunk a nappaliba, kicsit még az ajkamba is haraptam.
- Igen? Legalább meglepetés, hogy ennyire nem szabad elmondani? - kérdeztem, de aztán a pillantásom a piros dobozkára esett. Nyeltem egy nagyot, mielőtt még elengedtem volna a kezét és az asztal mellé ültem volna, a lábaim szétdobva kicsit. A tekintetem a elkalandozott a zümizokni felé, de aztán apró sóhajjal csak az ölembe vettem a csomagot és boncolásba kezdtem. Előbb kioldottam a masnit, majd felnyitottam a tetejét, hogy aztán pár pillanatig csak pillogjak értetlenül. A mosoly alább hagyott, én pedig csak ültem ott, az ölemben a dobozzal, lassan feldolgozva, miért is az van benne, ami, ezzel egyidejűleg vadul pillogni kezdtem. Nem szabad, rossz szervezet!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Első sorban csak az ágyra gondoltam. Ugyan szeretek vásárolni, de azt már én is túlzásnak éreztem, hogy elkezdjünk nézni hozzá huzatot, meg olyan pörgő anyámkínját, vagy bármi ilyesmit, meddig nem tudjuk, hogy kicsifiú lesz vagy picilány. Igazából már nem is érdekelt, hogy melyik lesz, csak az, hogy kiderüljön, én meg szerethessem. Van ennek bármi értelme?
- Az nem ártana lassan. Persze, felőlem még ráérünk, csak last-minute vásárlásokban mindig rosszabb vagyok - ejtettem el a megjegyzést, Hannah pedig ha itt lenne, most hevesen tiltakozna. Többet venni nem jelenti azt, hogy rosszabb, csak, hogy előrelátóbb. Nem ugyanaz!
Lassan a hajvágásommal is végeztünk, én pedig elkértem az elhullott tincseket, mert eszem zöld ágában sem volt őket itt hagyni. Ez már régi szokás volt és nagyon sokan nem értették, az arckifejezés alapján pedig Maja sem.
- Te is tudod, hogy ez nem igaz, én tudok vicces lenni, csak most nem értékeled - forgattam a szemem kissé, de nem voltam mérges rá, meg semmi. Én se szerettem volna, ha a saját hajával viccelődik. A kezem megfogva sétált ki velem a kocsihoz, én pedig kint akaratlanul is beletúrtam a tincseimbe, végérvényesen tönkretéve a frizurám. Ha ezt Marco látta volna, alighanem sírva fakad.
- Már hagyhatnám? Nem vagy elégedett... - sóhajtottam, a zacsit elővéve a zsebemből és a kesztyűtartóba gyűrtem, miután csomót kötöttem rá. Jó volt az úgy, nem akartam, hogy szétszóródjon. Se a zsebembe, se a kocsiban. Csak utána néztem vissza a műszerfalra, majd indítottam a kocsit, kicsit hümmögve magamban.
- Ühüm... Erre gondoltam, de csinálhatunk mást is... először venni akarok neked egy teát - biccentettem egy aprót. Nem akartam semmit erőltetni, mára éppen elég volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Le is lettem pisszegve, amit nem igazán tudtam hova tenni, mert hát, semmi rosszat nem mondtam, csak hogy ne essen atomjaira. De aztán szót fogadtam és hajlandó voltam befogni a nem éppen kicsi pofám, miközben a kezem a pultra lett pakolva. Nem egészen erre számítottam, mert hát, az asszonyka még ekkora pocakkal és alvásigényekkel is képes volt nekem összerakni egy tortát, amit alapvetően nem is nehezményeztem volna, ha nincsen.
Nagyjából magamra erőltettem egy mosolyt, ami elég nehezen ment, de ha már ott volt, ott is ragadt. Épp elég volt ennyi is, úgy tűnt, egyelőre neki is megfelel.
- Miért vagy ennyire oda a meglepetésekért asszony? - érdeklődtem, bár én is elég jó voltam bennük, főleg, ha róla volt szó. Hagytam, hogy befelé kalauzoljon, vontasson, invitáljon, ahogy épp tetszik. Bár engem a vontat győzött meg leginkább.
Leültem az asztal mellé a kezét elengedve és a lábaim lazán szétdobva csúsztam kicsit közelebb az asztalhoz. Az ölembe emeltem a dobozt, amiről előbb a masni, majd a teteje is lekerült, anélkül, hogy visszanéztem volna Majára. A mosoly teljesen eltűnt, míg csak bámultam a dobozka tartalmát, beharapva az ajkamat, hevesen pislogva. Ugyan kellett az a pár másodperc szünet, de pontosan értettem, miért is ez van a dobozban. Kissé jobban leszegtem a fejemet, mielőtt megint kattanna a kamera és bólogattam aprókat.
- Tak. Értettem... - közöltem, kissé halkabb és nyűgősebb hangon, mint amit terveztem. Gyorsan el is hallgattam és csak futólag megtöröltem az arcomat, a hajamba futtatva a kezem. Neeeem történt semmi. - Ich... so... csak köszönöm

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Megállapította, hogy ő nem ért a vásárláshoz, mire kénytelen-kelletlen bólogattam, de nem voltam benne biztos, hogy egyetértek vele. Tudott ő, csak általában nem akart, pedig a vásárlás alapvetően nem volt rossz. Bár én befektetni szoktam inkább és nem shoppingolni, a kettő nem egészen ugyanaz.
- Jó, jó, máskor szólok előre... akkor is ugyanígy fogod utálni, ismerlek - tettem hozzá, mert engem ezzel nem tud átvágni. Ezt már tudtam róla, attól, hogy tudja, nem lesz lelkesebb a fodrászért. Nekem sem bolt a kedvenc programom, de néha egyszerűen muszáj volt. Közben elengedtem a kezét, mert be kellett szállni, de bent már megint szorongatott a nő, mintha az megoldaná a világ legnagyobb problémáit is. Azért el lettem engedve, mielőtt elindultunk, amit értékeltem tőle, mert nem kellett nyűgnöm a kormánnyal meg a váltóval egyszerre.
- Tehát nem tetszik - billegtettem jobbra-balra a buksim, meg a szemem is forgattam kicsit, de nem akartam ebbe jobban belemenni. Amikor éppen tetszik neki valami, akkor nem ilyen szokott lenni és nekem nem magyarázza meg, hogy ez véletlen volt csak. A vásárlásra közöltem, hogy csinálhatunk ám mást is, de közölte, hogy neem, neki jó az is, ha nézelődünk, én meg kicsit felszusszantam.
- Hát, ahogy érzed nyuszi... - jegyeztem meg, mert nekem összességében mindegy volt, csak feldobtam valamit, ami lassan aktuális  lenne. - Majd meglátjuk, milyen van nekik, bogyó az biztos van, de a tea-ízekkel nem vagyok képben.
Egy kicsit még gondolkoztam, meglehetősen kussolva, mert nem akartam folyamatosan járatni a számat, szóval leginkább az utat figyeltem, kicsit dobolva az ujjaimmal a kormányon. Nem voltam kifejezetten a városban közlekedős hangulatomban.
- Ömm... megnézhetjük akár a disney storet is...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Csak valami hümmögés-féle volt a válaszom, nem akartam már tovább fűzni a témát. Még inkább levitte volna a közhangulatot mínuszba, annak pedig már olyan volt, mint mikor az ember egy döglött macskát piszkál bottal, így inkább nem kommentáltam az esetet. Mert hát, megint csak kerített, hogy kerülje a hangos véleménynyilvánítást.
A teán gondolkoztam ugyan pár pillanatig, de nem különösebben rémlett. Egyszer elvittem oda az egyik lányt, mert teát akart, meg azt a zselékockát, utána megnézte a lakásom és három napra rá nem vettem fel neki többé a telefont. Talán dinnyéset ivott. Inkább visszasandítottam Maja felé, majd ismét az útra. Elég nagy volt a forgalom a városban, így jobban tettem volna, ha tényleg a vezetésre koncentrálok.
- Ühm, tényleg annak hangzik. Majd biztos lesz valami kiírás róla, hogy mi van, meg merre - közöltem rezzenéstelenül, a pillantásomat egy pillanatra a műszerfalra kapva, de nem láttam semmi érdekeset. Tankolni sem ártana a napokban.
A lelkesedés az üzlet miatt máskor talán megmosolyogtatott volna, de most legfeljebb éreztem a késztetést, az a bizonyos izommozzanat már nem jött. Párat pislogtam zavartan.
- Nem olyan régen nyitott, szóval már van. - Nem mintha ez változtatott volna bármin is. Maja is látványosan kibámult a kocsiból, miközben feltette a következő kérdést, amit nem is sikerült feldolgoznom. Hallottam, értettem a szavakat, de a körülményt, az indokot, az összefüggést nem. - Lemaradtam. Miért kéne már megint kevésbé szeresselek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A lányka szorosan átkarolt, közelebb húzva egy kicsit, én meg hagytam, mert édes vagyok. A meglepetésről nem igen volt hajlandó beszélni, annyit ejtett el megjegyzésként, hogy bizony tetszeni fog, mert nagyon jó, én meg az ajkamba haraptam. Legutóbb egy sztriptíztáncosnőtől hallottam hasonlót és akkor nem tetszett, amit láttam.
- Ha te mondod... - sóhajtottam, majd lecsücsültem, hogy felboncoljam az ajándékot. A masni viszonylag könnyen megadta magát, a papírral pedig nem kellett szarakodnom, szóval nem volt gond. Kicsit tartottam tőle, hogy majd boncolni kell és elvágja az ujjam, aztán minden tiszta Twilight lesz.
Teljesen lefagytam, sok dologra számítottam, de nem ilyesmire. Szóval csak a hajamba túrtam kissé, ezzel a mozdulattal meg is törölve az arcom, meg a renegát cseppek szökését is megállítottam. Semmi szükség nem volt rá, hogy még ezzel is szenvedjek. A keze lassan az arcomra csúszott, én meg csak pillogtam tovább, hogy hát most vagyok szar helyzetben, mert lebukok a nyűgésemmel.
- Csak... mindent, tudod... - haraptam be ismét az ajkam, kicsit végigsimítva a rózsaszín anyaghalmazon, halványan, talán kissé reménykedve el is mosolyodtam. Kislány. Kicsit megingattam a fejemet, mindegy válaszként, mielőtt odébb raktam volna a dobozt. Előbb pér apró puszit kaptam, majd az ajkai az enyémre tapadtak, én pedig ugyan kissé kevésbé lelkesen, de viszonoztam. Még tartott az érzelmi sokk, mert akárhogy is vesszük, öregebb lettem egy évvel és rájöttem, hogy lesz egy kislányom.
- Nagyon szeretlek titeket, tudod, ugye? - kérdeztem lepillantva és a kezem a pocakjára csúsztatva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Talán lehet, hogy segített egy kicsit az, hogy beszélt, mert így legalább gyorsabban sikerült feldolgozni. Mert a felismerés ott volt az első pillanattól, ahogy hozzáértem az anyaghoz. Azt mondta, megérdemlem, ebben mondjuk nem teljesen értettem vele egyet, mert bőven akadtak dolgok, amik túl voltak azon, hogy "mert megérdemled". Ott volt a kicsi breki... a kislányunk a pocakjában. Ez is bőven azon a bizonyos kereten túl volt.
Az arcomat finoman a kezébe biccentettem, próbálva ismét ráncbaszedni az érzelmeimet, de nem igazán ment. Ő közelebb csúszott hozzám, én pedig a vállára döntöttem egy pár pillanatra a fejem, mielőtt ismét felegyenesedtem volna. Kb ekkor kaptam azt a csomó-csomó sok puszit, meg a csókot is, amit viszonoztam a kezem az arcára csúsztatva finoman.
A kezem a pocijára csúsztattam, figyelve pár pillanatig még a ruhácskát, majd ismét a breki lakóhelyét. A kezem a hasára szorította pár pillanatra, miközben boldog szülinapot kívánt, én meg az ajkamba haraptam, elfojtva egy apró mosolyt.
- Neked egyelőre legfeljebb apuci - közöltem most már egészen magabiztos mosollyal, még kicsit azért megtörölgetve az arcomat. - Tényleg nem kellett volna, nyuszóka... de nem csak neked vannak híreid.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem különösebben zavartatta magát azon, hogy milyen ízű teát kell majd innia, amit nem teljesen tudtam megérteni, de valamilyen oka biztosan volt rá. Mármint, azon kívül, hogy az általános közhangulat a béka segge alatt volt, mióta a hajam egy részétől megváltam. Most is itt volt, csak nem a helyén és nem abban a formában, mint amiben lennie kellett volna.
- Majd meglátjuk - biccentettem egyet, miközben lefordultam az egyik utcába, most már azért aktívan figyelve arra is, hogy esetleg nem ártana egy parkolóhelyet is keresni, ha nem akarok behajtani a teáshoz autóval. A hely befogadóképessége kb nyolc fő, plusz a személyzet, szerintem nem különösebben örültek volna a züminek odabent.
Feldobtam végül a disney storet is, mint lehetséges célállomást, mert nem akartam ezt a szar hangulatot tartani tovább a szükségesnél. Ő bólogatott rá, hogy neki rendben van, mehetünk oda is.
A kérdése lényegét viszont nem értettem, hiába is akartam volna. Nekem a nők azt hiszem, hogy túl bonyolultak.
- Én nem haragszom érte és nem is foglak emiatt kevésbé szeretni, csak nem vagyok a legjobb passzomban. Ez minden - vontam meg a vállamat, mert hát, mit mondhattam volna? Tudom, hogy támogatsz, majd jobb kedvem lesz előbb vagy utóbb? Inkább helyette leparkoltam a zümit és a lánykára néztem magam mellett, előbb pókerarccal majd elhúztam a számat kissé. - Szinte biztos vagyok benne, hogy nem mondott semmi ilyet. Félreérted... gyere, menjünk be!
Kapcsoltam ki az övemet, majd kimásztam a kocsiból, ha már nem volt egyéb hozzáfűznivalója.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A fények most épp kéken és pirosan villogtak felváltva a táncparkett fölött, én pedig kissé leárnyékoltam a szemeim a tenyeremmel, mielőtt még a napszemüvegem után kezdtem volna keresgélni. A ma este már egészen hosszúra nyúlt, jártunk legalább négy helyen, de volt ahol eluntuk a zenét, túl gány volt a társaság, vagy egész egyszerűen csak szar volt a pia. Szóval a pultnak támaszkodtam kicsit, mert a világképemben azért már akadtak eltérések a valóshoz képest és szélesen elvigyorodtam, mielőtt Kevére néztem volna.
- Még mindig mondom, hogy ilyet gyakrabban is tarthattunk volna... - közöltem mutogatva, majd felvéve a két színes shotot és az egyiket felé nyújtottam. Leginkább úgy nézett ki az ital, mint amibe belehányt egy unikornis, dobtak rá egy kis likőrt és mehetett is ki a pultra.
Persze még nem volt késő, agyontetovált lengyel barátom eléggé ráért, ha azt nem vesszük, hogy ő már apa volt, én pedig hamarosan készültem azzá válni.
- Nos akkor... igyunk rád, először, mert te léptél évet hamarabb... meg a kölkökre. Aztán rám és a kicsilányra, mit szólsz? - vontam fel a szemöldököm, kissé grimaszolva, még a nyelvem hegyét is kiöltve kicsit, de asszem, ezt betudhatjuk a gumibogyószörpnek, meg a tiszta levegőnek az előző klub mögött, amit szívtunk. A pult másik felénél álló csajcsapat már legalább öt perce stírölt minket, fel-felvihogva és végre vette a bátorságát a lány a szalaggal magán keresztbe - lánybúcsú? - és felénk indult.
- Ööö?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem különösebben bántam, hogy a dolgaim úgy alakultak, ahogyan. Azt hiszem, ha túl sokáig maradtam volna szingli, Keve társaságában, kinőttük volna Pécset seperc alatt, nem lett volna elég az a város kettőnknek. Így sem mertem vele helyben maradni, sem a magunk, sem a mások érdekében, túl sokat mozogtunk azokban a körökben vele. Így is lett volna mit mesélnünk arról a laza pár hónapról, kicsit túl sokat is.
- Fele ennyi lengyellel a buli csak fele ilyen jó lehet - közöltem szerény mosollyal az arcomon, miközben szintén a pohárért nyúltam. Nem különösebben hatott meg, hogy úgy nézett ki, mint a mixelt unikornishányás, éppen elég volt bennem, hogy arcizmom se rezzenjen.
Az nem szokott gondot jelenteni, hogy megálmodjuk, mi legyen a kifogás az aktuális pohárra, rögtön négy, sőt, öt indokot is kerítettem, megegyezve, hogy hát, mindegyik külön-külön kifogás lesz.
- Ugye tudod, hogy mivel neked is van lányod és nekem is lesz, illene eljárnunk lőni? - érdeklődtem meg, de elnevettem magamat, kissé a nyelvem is kiöltve, pedig teljesen komolyan gondoltam a dolgot.  Épp emeltem volna a poharam, hogy Kevééhez érintsem, mikor a szőke végre megindult felénk, bennem meg megakadt a levegő és most először az a karika ólomsúllyal húzta a zsebemet. Mit keres az ott? Azzal a lendülettel tenyereltem hasba a lengyelt, jelezve, hogy ebben nincs semmi vicces.
- Ha nem vigyázol, óhajtom - horkantam fel, felidézve az első nyelvtanleckéim, miközben a törpe szőkét figyeltem felvont szemöldökkel, hogy őt vajon mi sodorta ide. Ahogy Keve megszólította, rendesen elvörösödött, de aztán kihúzta magát rendesen - így már lehetett vagy 148 centi -, és hátradobta a haját, én meg ismét alig bírtam visszafojtani a nevetést.
- Halika, fiúk! Nos, a lányokkal van egy ajánlatunk a számotokra. Fizetjük az összes italotok. Egész este, nincs limit, ha! - itt elvigyorodott, én pedig megrökönyödve sandítottam a mellettem terpeszkedő lazacsávóra. A nő hangja egyből azt sugallta, ő Ruta. - Szóval ha smaciztok...
Még izgatottan fel is nevetett, én pedig még zavarodottabban néztem, ha ez lehetséges volt.
- Öm, és ez nekik szerinted hol üzlet? - kérdeztem Kevét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Azt hiszem, hogy megint elkommunikáltunk egymás mellett, ami néha bizony megtörtént, de ez így van a legjobb helyeken is, nem? Ő azt mondta, hogy ne haragudjak, amiért furcsa, én meg hogy nem haragszom, és mégis minden maradt ugyanabban a szar mederben, amiben pár perccel ezelőtt volt. Talán azért, mert az ilyesmit nem lehet ilyen egyszerűen megoldani. Most hivatkozhatnék az emberi viselkedésformákra, meg, hogy a kutatások nagy részében arra az eredményre jutottak, hogy... de az már nagyon kocka lenne és ahhoz nem érzem a helyzetet kellően felhőtlennek.
Legalább a disney cucc egy kicsit enyhített a hangulaton, bár látható, hogy az sem volt elég. Meg jöhetnek a szöveggel, hogy ilyen helyre menni gyerekes, szeretni a meséket éretlen, ésatöbbi. Akkor mit keres ennyi felnőtt az ilyen boltokban, látványosan gyerek nélkül? Csak érdeklődöm. Melegnek lenni társadalmilag elfogadott, de szeretni a rajzfilmeket nem?
- De, mi nem is... - kezdtem bele, aztán a mondat közepén elhallgattam és becsuktam az amúgy is hatalmas számat, mert éreztem, hogy ezzel most nem segítek. Aprót sóhajtottam, miközben kikapcsoltam az övemet. A hasára pillantottam pár másodpercre, majd inkább ki is szálltam a kocsiból, mielőtt még tényleg valami olyat mondok, amit nem is gondolok komolyan.
Az ajkamba harapva zártam be a kocsit, hogy aztán a mellettem ácsorgó lánykára nézzek zsebre vágott kézzel. Nem volt ez így jó.
- Nem tudom. Talán... - biccentettem elgondolkozva, de aztán mielőtt elindultunk volna, csak kicsit széttártam a karjaim. - Egy ölelés? Lehet róla szó? Ne szomorkodj, babygirl...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Kicsit nehezebb volt most rendbe kapni az arcvonásaimat, mint amennyire máskor ment. Tényleg jó voltam benne, meg a pókerarcban is, mert a firkászok mellett ez volt a minimum, de most csak úgy maradtam. Sokkosan, lefagyva, de legalább kaptam egy csomó puszit. Vannak helyzetek, amin az sem segít, de ez nem olyan volt. Mert hát, ez egy nagyon kellemes, pozitív meglepetés volt, csak tudatosította bennem, hogy lesz egy lányunk. Az ilyesmit azt hiszem, hogy nem egyszerű feldolgozni és talán jobb is, hogy mikor a dokinál voltunk, nem tudták megmondani.
- Nem? Akkor mi volt, hercegnőm? - érdeklődtem, de aztán a pillantásom ismét a hasán nyugvó kezemre csúszott és muszáj volt elmosolyodnom. Szerettem mikor vágta az arcokat, bár leginkább akkor, mikor különösebb oka nem volt rá, csak megint nem azt a választ kapta, amit illett volna. Figyeltem, ahogyan hátradőlt, majd még egyszer, utoljára megtöröltem az arcom. Csak utána néztem rá, hasonlóan kérdő fejjel. - Nem lenne kényelmesebb a kanapén?
Közben közölte, hogy a doboz azért nem minden, én pedig nem teljesen értettem a dolgot, mert hát... mi lehet még? Így is bőven többet kaptam, mint amennyit kértem, vagy megérdemeltem volna. Pedig hát, ez a kettő általában reálisan is közelebb állt egymáshoz. Lassan az enyémnek döntötte a buksiját, én pedig elmosolyodva simítottam végig az állán finoman, elvéve a kezem a hasáról.
- Nem minden? Kezded egészen felcsigázni az érdeklődésem... - mondtam, majd apró csókot nyomtam az arcára, mielőtt a kabátom zsebébe nyúltam volna. - Nos, igazából ezt kaptam ma az egyik ismerősömtől.
Azzal át is nyújtottam a boldogság egy kis részét. Bee happy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → "Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés

Talán egyszerűbb lett volna, ha külön-külön billegünk tovább és nem egy hatékonytalan karavánban, de megtörtént, így csak tengeribetegen hánykolódtunk át az utca másik felére. Már alig vártam, hogy tényleg elhallgasson, holott ez nem volt kilátásban, meg amúgy sem vágytam rá, de... várjunk, akkor ez most hogy is van? Mindegy is. Csak a Lewyk megint nem értenek teljesen egyet.
Elgondolkozva tekintettem körbe, hogy eldöntsem, melyik irányból is érkeztünk, majd a megfelelő irányba mutattam, talán egy kicsit túl hevesen is, de akkor már mindegy volt.
- Nem tudom ez épp melyik, de arról - mondtam határozottabban, mint amennyire ezt elhittem. A dolgok bizony felgyorsulni látszottak ezután, mert a következő pillanatban már egy dobozon feküdtem, alattam a vérmes, szőrös bestia küzdött a szabadságáért, de ha már megszereztem, nem ereszthettem el. Nem lett volna méltó az akaratomhoz.
- Az a tetó, nincs fél minute se hogy említettem - közöltem enyhén hisztérikus hangon, mert nem az ő belső szerveit akarta kizabálni éppen egy ilyen lepra-donor. Hannah a kifutós énjét megszégyenítő kecsességgel odatotyogott a fedőért, majd egy jól irányzott mozdulattal hozzám vágta. Vakon tapogatóztam utána, hogy aztán felülve izomból a dobozra vágjam és rá is szorítsam, tutira ne szökhessen meg.
- Menjünk, te ex-Bojarska, mielőtt még meggondolja magát a kis szőrös, hogy nem érdekli a kislány - ültem ott a seggemen, mint egy eltaknyolt őz, s kb annak a magabiztosságával is keltem fel, de a dobozt sziklaszilárdan tartottam, elindulva.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A paintball természetesen fontos része volt a közös programjainknak, százalékban mérhető részét az tette ki, ha a videójátékokat nem vesszük. Márpedig egy időben több időt töltöttem skyepon vele kommunikálva egy-egy ilyen szar nyomása közben, mint amit más lélegző személyekkel töltöttem. Mire nem jó a kollégium? Összehozza az embereket. Ha ilyesféle program szokott lenni csapatépítésként, bizony megesett, hogy egy plusz valahogy belekeveredett a tömegbe, csak hogy "passzoljanak a számok".
- Iiiigen, csakis. Ott már úgyis kimaxoltuk a tehetségünk, attól tartok - sóhajtottam fel látványosan, de aztán csak elvigyorodtam és megráztam a fejemet rosszallóan. - Előre szólok, hogy ha kicsit is olyan lesz, mint te, vagy én, nem mehet a lányom közelébe!
Talán nevettem, de ettől még komolyan gondoltam, mert a szívtörés bizony nem vicces egy lánynak sem, pláne, ha még ilyen kicsik. Nem lesz könnyű élete a csajszinak, ez már előre biztos. Én is lehúztam inkább az italt, hogy megszabaduljak a kis gubanctól, ami a gyomromban keletkezett a kislány gondolatára. De ugye Keve csak nem hagyta az indulatokat elülni, csak gyomron kellett tenyereljem, mire a vállamra csapott, ugye, csak olyan kedvesen, hogy holnap is emlékezzek rá, mennyire szeretjük mi egymást. Máskor is szoktak ilyen nyomok maradni.
- Rólad beszélünk, vagy a nőről? Nem mindegy - alig bírtam visszafojtani a kitörni kívánkozó nevetést, csak az ajkamba haraptam belülről, kissé meg is rázkódva. Keve szokás szerint bedobta magát, ami még mindig elég szórakoztató volt, de ezúttal én csak csendes szemlélődő vagyok többnyire.
Keve ugye megint ivott, az amúgy sem kicsi egójára még dobott egy tizest, de az utolsó megszólalására ismét a gyomrába tenyereltem, éppen olyan kedvesen, mint nem sokkal ezelőtt.
- Aaaaz, kettőnk közül te vagy a csinifiú - nyomtam meg a szót, hogy azért érezze, cseppet sem bóknak szántam ebben a kontextusban a dolgot. Ha együtt lettünk volna, is ő lett volna. Ez hálistennek ebben az univerzumban nem igazán volt valószínű, tekintve, hogy mind a ketten elég heterok voltunk.
- Nos, igazából, azért kell, hogy férjhez mehessek, de igen... de ti olyan... szóval hát, úgy gondoltuk, ha már kell, lássunk valami szépet is! - lassan a nő színe leginkább egy céklára emlékeztetett. Nem tudtam eldönteni, hogy most a fények teszik, vagy lehetséges, hogy ennyi vér tolult a csaj arcába.
- "Lássunk valami szépet is" - ismételtem meg, kicsit talán gúnyosabban is a kelleténél, de aztán ismét Kevére pillantottam, most már egy elég magabiztos vigyorral hajolva kissé közelebb. - Lássanak?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Valahogy érezni lehetett, hogy valami nem stimmel, kisiklott a megszokott, békés mederből és nem is igen akar oda visszatelepedni a beszélgetést illetően. Mert hogy leginkább úgy, ahogy volt, megszűnt és azt hiszem, ez nagy részben az én hibám is volt. De mégis mit mondhattam volna? Nem úgy alakult ez a nap, ahogyan indult, eléggé hullámvölgybe telepedett és úgy látszott, már nem akad benne elég erő ahhoz, hogy ki is kepesszen onnan, nagyfiúhoz méltóan. Helyette csak fetrengett a gödör alján és nyűgött.
A szavaimra sem láttam akaratot, hogy esetleg megszólaljon, leginkább csak olyan volt, mint aki szeretné, ha végre vége lenne a napnak és nem is kéne beszélni egymással.
Ahogy kiszálltunk, végül tettem még egy apró próbálkozást, hogy rendbe pakoljam az amúgy siralmas hangulatot és az ölelés-kezdeményező mozdulatra már hajlandó is volt elszakítani a tekintetét a pocakjától.
- Talán - tettem hozzá, aprót szusszanva, mikor végre a karjaim közé simult, már amennyire ez még lehetséges volt a kicsi brekitől. Nem is volt már annyira pöttöm, így az ölelés dolog is kicsit necces volt, de nem zavartattam magam miatta. Kissé sután fontam köré a karjaim, az arcom pár pillanatra a tincsei köré temetve. - Én sem, Zajaczek.
Több apró puszit is nyomtam az arcára, mikor felpillantott rám, részben azért is, hogy ne legyen annyira elkámpicsorodva, másrészt, hogy éreztessem, semmi baj nincs. De végül csak elengedtem, a halvány mosolyt nagy nehezen viszonozva és az ujjaim az övéi közé fűzve kalauzoltam be az apró, színes üzletbe, ahol megannyi bubis-tea komponens neve díszítette a táblákat.
- Akkor milyet is szeretnél?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Tény volt, hogy sokan fenyegettek vele, hogy majd jön egy apuka puskával, de aztán soha nem szegeztek lány miatt fegyvert rám, szóval ez amolyan városi legenda volt. Így tehát sikertelen is. Az szerintem teljesen más visszatartó erővel bír, mikor az orrod alá nyomják a fegyvert, hogy jól van fiam, akkor most tegyél kettő lépést hátra, vagy kidekorálom a gondolataiddal a konyhát.
Az az egyetemi buli elég húzós volt, de megőriztem a pókerarcomat, miközben a hazafias társaságomra pillantottam.
- Ha annyira ott akartál volna aludni, elfértél volna - közöltem búgó hangon, még a szemöldököm is vonogatva kicsit, de aztán csak elröhögtem magamat. Ezt gyorsan le is mostam az arcomról egy pókerarccal, mikor megérkezett a törpe, hogy vad tárgyalásokba kezdjen. Nem is értettem, mire jó nekik ez az egész este, mert látványosan unta magát a társaság, mielőtt idejött volna. Azóta meg mint az a baglyos csoportkép, egymást kerülgetve próbáltak minél jobb rálátást szerezni.
- Igazán nagylelkű vagy, hogy átvállalod - közöltem fennhangon, majd a lányt figyeltem, meg röhögve Kevét, mikor közölte, hogy hát a lány maga rohan a vesztébe. Nekem mondjuk nem volt gondom a házassággal, de mi nagyon jól megvoltunk az asszonnyal amúgy is. Nekem ez inkább csak egy ígéret szorosabbra fűzése volt, semmint kötelesség. A kérdésemre Keve rám nézett, majd elkezdett valami méltatást a nőre, aminek nem tudtuk meg a lényegét. Még egy pár pillanatig figyeltem a szőkét, aki a telefonját pötyögtette, majd Kevére néztem. Kissé kétkedve figyeltem, ahogyan közelebb csúszott, aztán a vállával meglökte az enyémet. Felé fordultam most már teljesen és így az orrunk majdnem összeért, összességében furcsa volt az egész, de a nem is olyan régi levegőzés, meg az unikornishányás az ítélőképességem elég szépen elhomályosította. Pár pillanatig bámultam a szemébe, így utólagosan megállapítva, hogy hát igen, elég szép, mielőtt a kezem a tarkójára csúsztatva közelebb nem húztam. Az szám először csak finoman súrolta az övét, majd végigfuttattam a nyelvem az alsóajkán, kissé talán még közelebb is húzva, ahogy a kezem a derekára tévedt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Kicsit tovább tartott a sokk, mint azt szerettem volna, de Maja türelmes volt és kivárta, csak egy-egy puszival szakítva meg azt a bizonyos folyamatot. Bootholnom kellett, de nagyon durván, mert csak ültem ott lefagyva és próbáltam realizálni, hogy nekem lesz egy saját kicsi lányom.
Végül a nagy pocak-simogatás közben leesett az is, hogy esetleg ez a póz annyira nem kényelmes az asszonykának, javasoltam is a kanapéra való átköltözést, lehetőleg azelőtt, hogy kitöri a derekát.
- Utcai cuccban vagyok, nem fetrengek ilyenben az ágyban - közöltem enyhén rosszalló pillantással, meg is ingatva a fejemet. Rosszul érintett volna, ha megteszem, mert hát, egész nap ebben korzóztam. Fúj. Félúton voltam már a megmozdulás felé, mikor azért az asszonyka hintelt, hogy ennyivel ne akarjam letudni a szülinapot.
- Tudod? - kérdeztem, elmosolyodva, talán egy egész kicsit még a nyelvem hegyét is kidugtam, mintha muszáj lett volna. A hajamba túrtam, majd felkuncogtam, azon gondolkozva, vajon mit is érthetett a csini pizsi alatt. - Mennyire nagyon csinin?
A puszira talán még egy kicsit jobban kiöltöttem a nyelvem, de aztán csak megvontam a vállamat és előadtam, hogy bizony, nem csak ő gondolt rám. Ránk. Elég meglepett volt, talán kicsit sokkos is, de ez nem volt annyira ütős, mint a kicsilány. Nem is szántam annak.
- Hát, nálam van, szóval gondolom elég komoly. Öm, az első, ami kész van, minden teszten átment és elvileg passzol. Vanília-karamell - adtam meg minden információt, aminek birtokában voltam, lassan, de biztosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Az ölelés, ha nem is hozta rendbe teljesen a fodrász okozta problémát, azért sokat segített rajta. A kijelentésre, hogy legyen inkább kettő, az ajkamba haraptam, köré fonva a karjaim, majd hagytam, hogy az arcát az ingembe fúrja. Kicsit ugyan furcsa volt ez az egész, de sokkal jobb volt, megnyugtatott, hogy összességében nincs akkora gond.
- Mi mindig, szerintem képesek leszünk ezt is megoldani - közöltem nyugtatóan, finoman végigsimítva a hátán párszor. Pár puszit is nyomtam az arcára, hogy éreztessem vele, hogy semmi baj nincsen, nem kell ezen aggódjon. Végül megfogtam a kezét, hogy együtt indulhassunk a teás üzletecske felé. Nem volt túl nagy, éppen ezért máskor többnyire tele is szokott lenni középiskolásokkal, akik az állandó locsogásukkal elég hamar monoton, de barátságos háttérzajt keltettek. Most csak páran múlatták itt az időt és nem is igazán voltam hajlandó foglalkozni velük.
A határozott válaszra halkan felnevettem és megráztam kicsit a fejemet, majd a szám elhúzva olvastam a tejes alapokat. Több is volt, ami elnyerte a tetszésemet, de végül a vaníliás mellett döntöttem.
- Legyen a vaníliás, azzal a tápióka bigyóval, meg ugye a gyümölcs-gyöngyökkel - kértem ki mind a kettőt, majd kicsit előre-hátra dülöngéltem a lábaimon. Sajnos nem az új, furcsán hajlított talpú Nike volt rajtam, de azért jól esett kicsit aktivizálni magam. - Ihatsz ám az enyémből is, ha szeretnél.
Aztán figyeltem, ahogyan beleporciózzák a gyöngyöcskéket a poharakba. Elég jól nézett ki, határozottan tetszett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Gyakorlatilag látható volt, hogy igen szenved a helyezkedéssel, még ha szándékosan nem is mutatta. Legalábbis, próbálta a nyüglődési-faktort a minimumra venni, több-kevesebb sikerrel. Nem mintha mondtam volna, hogy üljön le ide, nekem csak megszokás volt, hogy Volttal is legtöbbször a földön játszunk, akkor minek másszak fel a kanapéra?
- Általában meg szoktad oldani, szerintem most is menni fog. - Mostanság elég gyakori volt, hogy csak dobálta magát, mint egy fóka, keresve a megfelelő helyet és pózt. Most mégis ő volt hamarabb talpon, én meg ott, már a dobozt az asztalra helyezve, a tenyeremen támaszkodva gyűjtöttem az energiát, hogy végre rávegyem magam a felkelésre. Kissé billegett a lábikóin előre-hátra, azzal a hamis mosollyal az arcán, mire felszusszantam. A levegővétel-procedúra itt félbe is maradt, enyhe meglepettség ült ki rám.
- Szebb? Igazán? Most már érdekel - hatalmas szemeket meresztettem rá a mondanivalóm közepette, még csak nem is pislogtam. Azt sem tudtam, honnan vett pizsit, mikor el sem hagyta a házat legjobb tudomásom szerint.
Mielőtt a nem muszáj kicsúszott volna a száján, már lelkesen billegtettem a fejemet fel-le, hogy igen, lehetőleg most azonnal, miattam igazán nem szükséges halogatnia.
Miután felmutattam a tubust, a kezem az övébe csúsztattam és várakozón néztem, hova is szeretne most tovazötyögni, ha a kanapé ötlete el lett vetve. Még jó, hogy nem ültem le.
- Igen, az. És ömmm... ha nem lenne szabad, akkor nem kaptam volna meg,
 csak mesélnek róla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → "Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés

Hozzánk képest a kígyó egyenes vonalban közlekedett, de ez nem gátolt meg minket a nagy célok kitűzésében, na meg a haladásban sem. Hiszen a fekete mamba is előbb-utóbb odaér, ahová menni akar, hiába megy olyan degeneráltan. Szedd a hasadat! Kissé elködösült pillantással igyekeztem felvázolni lelki szemeim előtt, merről is jöttünk, de egyrészt nem voltam biztos benne, másrészt nem érdekelt.
- A északdélre? F*ck, keletnyugatra? A arra! - mutattam irányba, egészen megzavarodva egy részén az útmutatásnak. Sárga? Hol? Az mi egyáltalán?
Aztán mire észbe kaphattam volna, már nem is az irányról csevegtünk, hanem rajta feküdtem a csapdáján a vérmes fenevadnak, amit tőrbe csaltunk a szőkével.
- Te is az lennél, ha parányi, karmos patákat éreznél a bőrödön!
Ugyan a dobásba, amellyel a tetőt hozzám juttatta, majdnem belehaltam, de végül mindez nem történt meg. A törpe tappancsos rém sem tépte ki a hasnyálmirigyemet, így rákényszerítettem a dobozra a tetejét, mielőtt még megszökhetett volna, vagy likvidált volna engem. A kérdésre bután meredtem rá pár pillanatig, majd az a bárgyú mosoly terült el az arcomon. Lepillantottam, majd ismét fel rá, megnyaltam kicsit az ajkam, majd ismét elvigyorodtam.
- Szeretnéd, mi? El kéne hozzá egy segítő kéz - közöltem végül, de csak a kezem nyújtottam, hogy az isten szerelmére, akkor igazán felsegíthetne. Megoldottam egyedül, nálam volt a doboz is, de a segítsége már kellett. - Akkor hova is megyünk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Olyan my bad feje volt a srácnak, ahogy közöltem, hogy elfért volna, még a kezét is feltartotta, hogy bocsmá, hogy élek. Persze, nem bántásból mondtam neki, csak a szokásos piszkálódás volt a kettőnk között, szerintem egyikünk sem vette különösebben a lelkére, ha  a másik éppen beoltotta, vagy régebbi dolgokat rótt fel.
A nők lassan kiültek sorba, mint a madarak a dróton és bámultak, hatalmas szemekkel az irányunkba. Ha egy fél órával később történik ez, már lehet, hogy csak baglyokat láttam volna, nem is nőket, de éppen időben érkeztek még. Így is épp elég komolytalan látványt nyújtottak.
- Ugye nem rám gondoltál? - rebegtettem meg a szempilláimat, de aztán kicsit felnevettem, mielőtt még a személyes szférámba mászott volna, amitől kiült az enyhe értetlenség az arcomra.
Végül én voltam az a bizonyos, aki kezdeményezett, a kezemet a féllengyel tarkójára csúsztatva, aki még kipillantott a csajra, mielőtt az ajkaim után kapott volna. A nyelvem végigfuttattam az alsó ajkán. miközben ő lassan az állam alá csúsztatta a kezét, majd hátrébb onnét. Talán egy egész kicsit túlságosan át is adtam magamat a pillanatnak - arról nem volt szó, hogy a nyelvem valaha is más pasi szájában fog járni! -, de nem siettem el azt a bizonyos elhajolást. Talán a derekán járó kezem is kicsit lejjebb csúszott, mint azt eredetileg terveztem volna. A csók akkor szakadt félbe, mikor röhögésben tört ki, mert a rágója - az volt? Lószarért nem köpte ki? - a fogamhoz érte.
Elhajolva a pultra támaszkodott, míg én csak nagyokat pislogtam magam elé, az ajkam megnyalva és igyekeztem feldolgozni az imént történteket. A kezem is csak eszembe jutott, hogy nem ártana elvenni az illető seggéről. A lány csak leesett állal pillázott ránk, én meg megköszörültem a torkom kissé.
- Nem... izé, mármint... a, nem. Én csak... írják Németh Anna számlájához az egészet- hebegte, én pedig nem bírtam levenni a szememet a mellettem tespedő Kevéről.
- Mi a szar van a szádban? Képes voltál rágózni? - kérdeztem teljesen értetlen arccal.