Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A tervek olyasmik voltak, amit csak az utolsó pillanatban szoktam közölni Majával, legalábbis, ha éppen meglepetésekről szokott szó lenni. Azokat meg más pasikhoz képest szerintem kifejezetten sokat szoktam tartogatni. Bár az is lehet, hogy csak a én gondoltam így, jó kérdés.
Közölte, hogy a legjobb dolog a világon már ki van pipálva, mire kissé összeráncoltam a homlokomat, az egyik szemöldökömet is felvontam, kérdőn pillantva rá.
- A legjobb? Már micsoda? - érdeklődtem kissé értetlenül, de összességében csak kicsit lassú voltam agyilag, a gyógyszer kezdett beütni, a gondolataim nem akartak velem egy ütemben mozdulni. Ő közben mellém csüccsent, én meg apró puszit nyomtam a hajába, mielőtt még tényleg elnyomna az a bizonyos álom. A sértett arcról nem tudtam lemondani, ő meg kinevetett, mire még inkább sértett és nyünnyögős fejet vágtam.
- Én is szeretem őket, nagyon szépre lettek megcsinálva. Nagyon édesek, de azt hiszem, hogy nem szeretnék velük aludni. Ragadós brekkencsek... - kuncogtam fel halkan, majd arcon nyalt, én meg elnevette magamat. Ez alapvetően megint valami undi volt. Szóval hagytam, hogy elpakolgassa a kis békucokat, meg én is segítettem neki, hogy a cukorlények hazamehessenek.
- De nem vagyok ám fáradt... - ráztam meg a fejem kissé, de elnyomtam egy ásítást. Lelkileg nem voltam fáradt, csak a trutty, amit megittam, kissé eltompított. A csókot lelkesen viszonoztam, elmosolyodva, mikor közölte, hogy szeret. Lágyan végigsimítottam az arcán, a szemébe nézve, majd halványan elmosolyodtam. - Én is, életke.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Nem teljesen sikerült letisztázni a sorrendet, a Macik túlságosan is előkelő helyet foglaltak el, ahhoz képest, hogy csak medvék. Szóval apró szusszanással konstatáltam, hogy igen, azért jobb helyen vagyok, mint a macik. Ez megnyugtató. Halk, céltalan morranással mosolyodtam el, mikor a kezeit összefűzte az állam alatt.
- Még szerencse - közöltem, de aztán jött megint azzal, hogy túl nagy lesz, meg nehéz, mire lemondó sóhajjal legyintettem, hogy én ezt most tisztelettel elengedném, ha szabad. Mégis hogy magyarázod el a nőnek, hogy mondjuk egy orraesés nem a legkellemesebb, mikor terhes vagy?
- Még cipelhetlek párszor, ameddig tényleg nincs nagy lufi hasad. Majd utána ráérek aggódni a többi miatt. Szóval van egy-két hónap addig még - zártam le a mondandóm, mert én nagyon szívesen cipeltem, ha ez boldoggá teszi, de azért az más, mikor - Nem rossz, csak veszélyes.
Bele se akartam gondolni, hogy mi van akkor, hogyha kiderül, hogy nincs is semmiféle negyedik breki, csak mi hárman vagyunk. Valahogy elég rossz kedvem lett tőle.
Az undi macik közben előadást tartottak a népnek és még undibbak lettek, de én igazából szimpiztem velük. Maja is, mert nyünnyögve közölte, hogy csináljak képet, szóval elővéve a telefonom egy szelfit lőttem, majd utána kaptam lencsevégre a jó tüdejű macikat. Aztán, mint aki jól végezte dolgát leguggoltam, hogy lemászhasson.
- Nekem nincsen bajom veled, szeretem, ha a közelemben vagy. Ez meg azért elég közel van - közöltem, majd a nózim majdnem az övét súrolta, mikor a dereka mellett átnyúlva lejjebb rángattam kicsit a szoknyáját pimasz vigyorral. - Nesze, igyál, hercegnő. Akkor zsirik?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Azt hiszem, hogy erre a válaszra számítanom kellett volna, de valahogy aztán mégis kimaradt a repertoárból. Az, hogy nekem ő volt a legpozitívabb élmény, ami az életembe csöppent, egyértelmű. De ugye a múltamat ismerve, visszafelé ez általában nem igazán így szokott lenni. Kicsit nyünnyögős is voltam a válaszra, aprókat bólintva, miközben a kezét figyeltem, ami lassan lecsúszott a mellkasomig.
- Nem akartam a lelkükbe gázolni, de nincs melléjük rajz, hogy az hol van - biggyesztettem le az ajkamat pár pillanatra, laposakat pislogva, ahogyan figyeltem, amint az asszony lekapkodja a brekiket és visszarakja a zacskóba. Azt hiszem, hogy erre elég sokan azt mondanák, hogy milyen fúj már, mert ugye, már az is bunkóság, ha a zacskóból kivéve adod oda valakinek a cukit. Nem még, ha kiderül, hogy már az összes érintkezett valakinek a hasával.
Ugyan a vállamba fúrta a pofiját pár pillanatra, de aztán megint csak elhajolt, én pedig elégedetlen morranással tudattam, hogy ez nem olyasmi volt, aminek örülök.
- Hm? Tudod, hogy mindig aggódok miattad, ez nem ezen múlik. De... ha arra gondolsz, hogy akarod-e, nem, amiatt épp nem - közöltem elnyomva egy ásítást. Nem hazudhattam, hogy minden rendben és happység, mert az egyik apró része a lelkemnek mindig azon kattogott, hogy lesz-e valaha olyan, hogy egyszer végre minden rendben van. Megengedtem azért egy fáradt, de őszinte mosolyt felé, kissé összeborzolva a haját, mert nem akartam, hogy ezen kattogjon. - Nem akarok, de a szervezetem bef.ckolt, azt hiszem ezek a gyogyik nem nekem valók... Jó éjt, Schatz.
Azzal az oldalamra nyüglődtem magamat és a kezem a dereka köré fonva húztam közelebb. Körülbelül két perc tellett el, mielőtt ténylegesen elaludtam volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Ez a cipelés dolog nagyon beakadt az asszonynál, mert hát persze, most még simán viszem erre-arra, de ugye ez már nem ennyire egyszerű, ha az ember nője terhes. Nagy a poci, nem lehet elférni, meg amúgy is vigyázni kell, mert ott az a kis breki és csúnya nagy hiszti lenne belőle, ha baj érné. Mármint, ott van, nem? Gondolom.
- Majd ráérünk erről beszélgetni pár hónap múlva, azt hiszem... - zártam le végül a témát kedves hangon, de azért határozottan jelezve, hogy itt elég is lesz a dolog, nem kell ezen kattogni különösebben. Legalábbis, addig biztosan nem, ameddig semmi nem biztos.
Közben készült egy pár kép az undi smacikról, de aztán leszállítottam a nyakamból, ha már egyszer ezt kérte és átnyújtottam a hőn áhított szőlőlevét is. Aztán, hogy ne szolgáltasson prémium nézelődési-élményt az unott családapáknak, a dereka mellett hátra nyúlva rántottam lejjebb a szoknyáját, elégedett vigyorral az arcomon.
- Én? Mindig. Azt hittem, ismersz már - közöltem egy pillanatra az ég felé pillantva. Jellemző. Csak ilyenkor lassú életem. A kezét a szája elé kapta, én pedig rosszalló pillantással ingattam meg kissé a fejemet. A bácsik csak ne nézegessék a feleségem... - Azért ezt szeretném inkább csak én nézni, ha nem baj...
A zsiráfok felé vettük az irányt, miközben ő halkan szürcsölte a szőlőlevet a kis dobozból és úgy tűnt, jó döntés volt megvásárolni. A kezét felém nyújtotta, mire felé pillantottam, de aztán csak az ujjaim az övéi közé fűzve sétáltam tovább vele. Ez azt hiszem, már amolyan állandó dolog volt, ha nem kézenfogva közlekedtünk, a lehetőség nem volt adott, vagy gond volt.
- Abszurd kérdéseid vannak, dziewczynka. Sosem beszélgettem zsiráfokkal,
úgyhogy azt hiszem, nem tudom megadni neked a választ - biggyesztettem le az ajkamat, a környező kifutókat figyelve, csak amolyan futó informálódásként. - Te tudod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

A szőlőlé ugye központi szerepet töltött be, kicsit fontosabbá is vált, mint amennyire azt elsőre gondoltam, összességét tekintve, hála az égnek, hogy megvettem és nem kell megint visszaszafarizni a nénihez árkon-bokron át, hogy szomjas a nő.
- Talán? Egy picit? - szegtem le a fejem, nagyon szépen pillázva felfelé rá, miközben megtettem nagy kegyesen azt a két lépést felé és hagytam, hogy a tenyere az arcomra simuljon. Pár pillanatig bámult rám, a nagy, barna bociszemeivel, olyan nagyon szépen, mielőtt az ajkai vigyorogva az enyémekre simultak volna. Ugyan hagytam, hogy "belevigyen a rosszba", de semmi túl sok nyelv, mint a smaciknál és nem is húztam magamhoz közelebb. Így könnyebb volt megtennie azt a lépést hátra, mikor úgy érezte, hogy elég volt mára. A kezét felém nyújtotta, én meg az ujjaim az övéi közé fontam, utána bandukolva még egy pár lépésen át. Itt volt szerencsém ahhoz a bizonyos fenékrázáshoz, mire elégedetlenül felszusszantam. - Kegyetlen egy boszorkány vagy, tudod?
Szóval inkább két lépéssel felzárkóztam mellé és tovább sétáltunk a zsirikhez, akiknek fogalmam sincs, milyen lehet a hangja. Ez összességében kicsit kétségbe ejtő.
- Hát, lehetséges. Én sem szeretek mások előtt beszélgetni, de túl sokat vagyok körülvéve emberekkel, hogy mindig hallgassak - vontam egyet a vállamon, elhúzva kissé a számat. Bár volt olyan időszak, mikor abból csinált a válogatott ivójátékot, hogy mikor szólalok meg az este során. A kemény mag csak jól érezte magát, a gyengébbje megfeküdt. Elég sokan toporogtak, hogy láthassák a hosszúnyakúakat, nem egy család is, babával, meg minden, mire halványan elmosolyodtam, mielőtt visszapillantottam volna az asszonykára. - Minden rendben, Zajaczek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Nem is feltételeztem egy pillanatra sem, hogy baja lenne azzal, mikor undi vagyok. Nem szokott gond lenni vele, mert hát, Stitchet is szerette, pedig ő is undi volt és nem a jóságáról híres az esetek nagy többségében.
- Azért reméltem, fura lenne megtudni épp most, hogy olyankor nem szeretsz - nevettem el magamat. Maja mondjuk nem az a fajta, aki reklámozza, hogy nem szeret ezt vagy azt az emberben, még ha akad is ilyesmi bennem. Egy apró csókot követően indult a zsiráfok irányába, egy kis szexi riszálást is mellékelve, bár, ez utóbbit elhagyhatta volna, túl pasi voltam hozzá, hogy ne kattanjon be az a kis fogaskerék a buksimban. - Persze, persze, tudom én.
Közben kiderült az is, hogy a hosszúnyakú, foltos patások leginkább szégyellősek, vagy nagyon bizarr dolgaik lehetnek, mert mindig túl nagy a csend körülöttük, egy szót sem szólnak és az ő hangjukat sem ismeri a legtöbb ember. Ez azért elég szomorú. Bezzeg őket senki nem nézi meg csúnyán, csak mert furcsák az érdeklődési köreik!
Még éppen időben torpantam meg, így Majus is megállt és nem trappolt bele az előttünk elhaladókba. Nem volt kedvem még marakodni az állatkertben idegen kreténekkel.
- Persze, értem nyuszó, nem szereted a dokikat, én sem szeretném... meg ez amúgy sem vicces téma, én is örülnék, ha már otthon lennénk. Meg szerintem a nagyfiú is - biccentettem aprót. Volt se szerette, ha egyikünk sem volt otthon, nem az ő műfaja volt a várakozás, olyankor mindig megrágcsált valamit. - De azért minden rendben lesz na. U, tényleg nyuszó.
Talán kicsit elkéstem, mert nem itt volt tervben a dolog, de ugye az ilyesmi nem megy könnyen, ha az ember nyakában ül a delikvens. Szóval igen, a smacik helyett zsirik. Senki nem halt bele, csak egy kis díszlet-változás. A kezét elengedve a zsebembe túrtam és szétpattintottam a műanyag labdacsot, hogy aztán az útból kicsit elhúzzam a nőt, mielőtt ígéretemhez hűen, térden csúsztam volna elé, a kezemben a gyűrűvel.
- Legalább egyszer jól akarom csinálni. Maradsz a feleségem? - próbáltam kevés sikerrel visszafojtani azt a bizonyos nevetést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Ahogy haladoztunk, ő néha lóbálta a kezünket, amin mosolyogtam sort, meg viszonoztam a gesztust néha, de én is ugyanúgy, a nyakam forgatva, meg néha nyújtogatva figyeltem a környező dolgokat. Legyen az éppen egy kifutó, lusta állatkával, akit nem lehet látni, mert alszik, vagy morgós család, akik hisztisek, mert kicsibaba leette magát a jégkrémmel és ez a legszebb pólója volt. Szarért adtad rá, ember? Az emu nem fog behajolni, hogy megnézze gucci pólója van-e a pöttömnek.
- Hogyha kiderülne, hogy téves riasztás volt és ne adj isten, nincs is semmilyen breki? Igen, tudom, én is ideges vagyok miatta, mert tudom, hogy kiakadnék - még a ahajamba is túrtam, amit egy ideje nem csináltam olyan gyakran, de ez egyszerűen kiprovokálta és nem tudtam máshogy megoldani, a kezem csak gondolt egyet és cshá.
Kiegyeztünk, hogy minden rendben lesz és akkor jutott eszembe, hogy iiigen, azért van amit elfelejtettem és nem ártana pótolni, nem annyira sürgős, csak mondjuk úgy most azonnal. Szóval odébb vonszoltam az asszonyt az útból, mielőtt még térdre "estem" volna előtte. Talán egy nagy adag komolyság nem ártott volna, de éppen nem volt készleten, mikor feltettem a kérdést, csak utána.
- Azért bőven akadnak gondok velem. Köszönöm, életke - mosolyodtam el, most már komolyan, a kezem nyújtva az övéért, hogy az ujjára húzhassam azt a bizonyos gyűrűt. Ha már egyszer itt vagyunk. Az unikornis amúgy is baromi édes volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Azért alaposan kinézelődtük magunkat, ahhoz képest, hogy rövid időre jöttünk át ide, nem volt egy teljes napunk rá, mint a legtöbb családnak, hogy alaposan megnézzünk mindent, fél órákat ácsorogva itt-ott. Nem ezért jöttünk ma Pestre, bár összességében örültem, hogy itt kötöttünk ki.
A téma elég kényes volt, mint kiderült, nem csak a részemről, mert még meredt maga elé egy darabig, mielőtt válaszolt volna. Akkor azért ismét rám pillantott, én pedig le sem vettem róla a szemem, mert ez olyan téma volt, amit nem úgy beszél meg az ember, hogy közben pillázik bele a nagyvilágba. Bunkóság lett volna.
- Én is... szóval, remélem, hogy tényleg... mármint jó lenne, ha... szóval én... érted - huzigáltam meg egy kicsit a tincseim felfelé, mert ha tagadom, sem tudtam volna elrejteni, hogy elég feszült voltam a témától. Pozitív teszt, meg reggeli rosszullét ide vagy oda, azért jobb lett volna tudni, hogy tényleg minden okés és vidám.
Talán nem ez volt a mai terv eredetileg, de ha már itt kötöttünk ki, igyekeztem a legjobbat kihozni ebből, amolyan száztíz százalékos boldogságot, biztos, ami biztos. A szavaira ragyogó mosolyt villantottam ismét, hogy aztán az ujjára húzzam a pacis csodát, ami csodálatos módon még passzolt is. Pedig ugye ezekkel mindig az a legnagyobb baj, hogy rossz a méret.
Még csodálta a gyűrűt egy darabig, én meg őt és úgy éreztem, hogy a dolgok lassan, de biztosan a helyükre kattannak és minden rendben lesz. Ebben az sem cáfolt rám, mikor az arcom a kezei közé fogva hajolt előre, hogy lágyan megcsókoljon. Óvatosan eltúrtam a haját az útból, a kezem a buksijára csúsztatva, majd megcirógattam az arcát a hüvelykujjammal lágyan.
- Nagyon szeretlek, tudod, ugye? - mosolyogtam halványan, hogy lassan aztán rávegyem magam a feltápászkodásra és felvont szemöldökkel nézzek egy bámészkodó nénire. - Most meg mit néz, nyanyus, nem látott még boldog házasságot? Mindjárt gondoltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Összességében ez egy szép nap volt, dokik ide vagy oda. Nekem nagyon tetszett, mert jól éreztük magunk, egészen nyugalom is volt és nem kellett stresszelni sem semmin, ha azt nem vesszük, hogy akadtak még megválaszolatlan kérdések. Noha nem kettőnk között, ez pedig már mindenképpen jó hír volt.
- Ne aggódj, nyuszkó, biztosan minden rendben lesz. Ha valamit nem tudsz, majd megkérdezzük a bácsit nénit és válaszol, utána pedig azt is tudni fogjuk - cirógattam meg finoman a kézfejét a hüvelykujjammal, mert nem szerettem volna, ha ilyesmiken stresszel. Régebben csak frusztrált volna a dolog, most inkább aggódtam miatta.
A kis vinnyogós örömködése olyan tipikusan Majás volt, szóval nagyon tetszett az is, nem sokkal azelőtt, hogy az ujjára csúsztattam volna a kis pacis csodát. Illett volna rendeset vennem, de az akkori Lewy valószínűleg nem tudott volna időt szakítani rá, így pedig hitelesebb volt az összkép. Amúgy is jobban örült a pacinak, mint egy valami csiricsáré izénél érezte volna. A csókot rettenet mód élveztem és most ő sem volt annyira zavarban a sétálók miatt, azt hiszem, így én sem zavartattam magam miatta. Azonban vannak olyan emberek, akik gyakorlatilag csak teleszkópot nem szereltetnek a szemeik mögé, hogy jobban megnézhesselek, kisunokám, ezt pedig nem restelltem szóvá tenni a néninek. Bámulni csúnya dolog. Majus a buksim után nyúlt, majd visszafordította az arcom maga felé, mire kissé bizonytalan fejje néztem őt, hogy most ezt miért is, de végül nem kérdeztem rá. Finoman viszonoztam a csókot, mielőtt még a kezét fogva elindultunk volna lassan kifelé. Mert hát, éppen ideje volt, ha vissza akartunk érni.
- Milyen kérdés ez? Ismersz, türelmetlen vagyok, képtelen lennék csendesen várni kint - nevettem el magamat kissé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Az összes orvosi vizsgálat kínos vagy legalábbis kellemetlen és nincs olyan ember, aki meg tudja nekem magyarázni, hogy ez nem így van. Én az összeset próbálom valami hülye viccel oldani, a legtöbbször sikertelenül, mert egy időben mindig flörtölés lett belőle, mostanság meg kínos csend. Nem is tudom, hogy melyik jobb...
- Iiigen értem én, de tudod, az eddigi 25 évemet sikerült úgy átvészelnem, hogy még egyszer sem vizsgáltak meg, terhes vagyok-e. És ha már itt tartunk, a nőimet sem - köszörültem meg a torkomat, mert hát, volt belőlük egy pár, de általában nem sikerült meggyőzniük róla, hogy bármi közöm lenne az esetleges nagy pocakhoz. Túlságosan is figyeltem, hogy a génállományom az enyém maradjon.
Szóval inkább az állatkákra, meg a családokra figyeltem, meg ugye közben az asszonyra is, csak egy egészen kicsit elkalandoztam fejben. Egészen az omniózus leánykérésig, amiben katasztrofális voltam, de legalább megtettem, ha nevetve is. Talán anno is így illett volna, de akkor kissé kevésbé érzelmesre, közvetlenre és mosolygósra sikerült. Az a csoda, hogy igent mondott. Most inkább felhagytam a gondolatmenettel és élveztem azt a bizonyos csókot, de a nyanya gyakorlatilag belelihegett az aurámba és ez baromi idegesítő volt. Szóval hagytam, hogy az asszony elszállítson a helyszínről, lassan a kijárat felé indulva.
- Jó, hát azért vagyok itt, ha ettől jobb, akkor hintelj én meg kimondom - nevettem fel kicsit, szintén megszorítva a kezét, majd a furcsi sorompós kijáratnál elengedtem a kezét és előre tessékeltem. Ezek az ajtók mindig a frászt hozzák rám, undik. A kérdésre egy pillanatra átöleltem hátulról, az arcom a hajába fúrva és úgy hümmögve valami aha szerűséget. Kicsit azért kellett ez.
- Iiiiigen, de ha nem tudnám, fel van írva a mobilomba, biztos, ami biztos. Nem szeretem a véletlenre bízni az ilyesmit - fordítottam irányba a hölgyet, majd elengedve sasszoltam vissza mellé, az ujjaim az övéi közé fűzve ismét. A séta nem is tartott sokáig, mármint, idefelé is viszonylag hamar elment, így most se tartott sokkal tovább. - Csak ne stresszelj rá, jó? Így is, úgy is minden rendben lesz.
Vagy legalábbis, mondhatom ezt, mert így kevésbé tűnök idegroggyant apa-jelöltnek, aki hisztigörcsöt kapna, ha ezután kiderülne, hogy nincs breki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Bármennyire segítettem volna szívesen, a terhesség dolgot eddig még nem pipáltam a listámon sem magamnál, sem másnál - hála az égnek -, így nem tudtam benne nagyon előrébb segíteni a társalgást. De! Legalább sikerült megnevettetni, így származott belőle pozitivitás is. Én is kissé felkuncogtam, de aztán csak finoman oldalba böktem.
- Nem, igazán nagylelkű tőled, de majd kérek magamnak egy saját időpontot, nem veszem el a tiédet. Biztos kapok - bólogattam magabiztosan, bár nem állt szándékomban tényleg ilyesmit tenni. Az én kutyorgó hasam senki ne fülelje, hogy lakik-e ott valaki.
Összességében a sors nagyon furcsa dolog és olyasmikbe sodorja az embert, amit legvadabb álmaiban sem gondolna. Csak pilláztam magam elé néha, azon gondolkozva, hogyan is került az a bizonyos karika az ujjamra, mikor anno megfogadtam, hogy sosem fogok megnősülni. Arról nem is beszélve, hogy kis híján steril lettem, mint a sanytol, most meg éppen kézenfogva kísértem vissza a feleségem az orvoshoz, azon stresszelve, mi van, ha mégsem terhes.
Az ölelés csak kellett, még kissé a nyakába is szuszogtam pár másodpercre, mielőtt elengedtem volna, hogy a kezét fogva kalauzoljam vissza a komplexum felé. Nem akartam, hogy túlságosan ideges legyen miatta, de mégis mit tehettem volna ellene? Már az arcán és a járásán is látszott, hogy ha lehetne, akkor inkább hazafelé venné az irányt.
- Én is, nyuszó - cirógattam meg a kézfejét lágyan, miközben beléptünk az épületbe, rövid biccentést szenteltem a recepciósnak, aki a baloldali folyosó felé mutatott, hogy arra legyünk szívesek indulni. A kezem szorongatta, én pedig apró szusszanással kopogtam be az ajtón, amit nem sokára ki is nyitott egy elég szimpatikus, kb ötvenes éveiben járó nő, hogy aztán beinvitáljon minket. Legalább a folyosón nem kellett már várakozni. Betessékeltem magam előtt az asszonykát, majd utána sétáltam be, be is mutatkozva. Fő az udvariasság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Azt hiszem, kicsit benyeltek az események, mert mire észbe kaphattam volna, már be lettünk tessékelve a rendelőbe. A nő egészen jóindulatúnak nézett ki, nem méregetett minket rosszallóan, se semmi hasonló, de azt hiszem, Maját ez a tény sem tudta volna megnyugtatni. Elég volt a tudat, hogy a nő orvos.
Majus felcsüccsent az asztalra, én meg a székre mellette és utána rápillantottam felvont szemöldökkel. Nem nézett ki túl jól, nem tudtam eldönteni, hogy most elfehéredett vagy elzöldült. Kicsit olyan köztes állapotot ütött meg. Ha nem ül olyan istentelen messze, megfogtam volna a kezét, ehelyett csak a széken dobolva figyeltem az ajtót türelmetlenül, hogy mikor jön vissza a dokinő.
- Igen, mondhatjuk. Csak a stressz... - vontam meg a vállamat, noha nem engem kérdezett, de Maja nem volt olyan kedvében, hogy válaszoljon is. Ezt mondjuk nem csodálom, jobb is, ha csendben marad és nem hány mondjuk ide.
A vitaminos részre kicsit én is bólogattam, hogy azért majd a macik mellé nem ártana valami hasonlót beszerezni, ha mondjuk kiderül, hogy anyuci. Szóval ilyet, csak brekisben. A nő viszont egy béka tempójában böngészte a papírokat. Egyszerűen nem volt képes végigérni a rohadt kötegen. A végére már kis híján szétvetett az ideg, mert mindig talált egy-két utolsó adatot, amit még megosztana velünk. A tenyerem izzadt, a kezem remegett, a levegő is hirtelen nagyon sűrű lett a szobában, kicsit túlságosan ahhoz, hogy a tüdőm hasznosítsa.
Akkor gördült csak le ez a bizonyos szikla a mellkasomról, mikor a nő kijelentette, hogy gyerekünk lesz. Szinte abban a másodpercben ugrottam fel a székről, ami kissé még meg is billent, a kezeim először a szám elé kaptam majd a hajamba túrtam, mielőtt halkan felnevettem volna. Mármint... apa leszek.
A nő valamit mondott Majának valamit, amire nem is különösebben figyeltem, mert még az agyam dolgozta fel az infót és csak ekkor fordultam vissza Majához, és a legragyogóbb mosolyommal léptem oda, hogy megsimítsam az arcát.
- Lesz egy babánk... - közöltem kissé nyünnyögve, mielőtt moderáltam volna magam egy torokköszörüléssel. Visszaejtettem magam mellé a karom, majd rezzenéstelen arccal visszacsüccsentem arra a székre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Az a mosoly kissé erőltetett volt, de legalább megpróbálta és ez a részéről már kifejezetten nagy erőfeszítésnek számított. Rendesen büszke voltam rá. De nem igazán tudtam ezt most kifejezni, mert túlságosan beleszállt az a gombóc a gyomromba és nem is tudtam eltüntetni onnan, hiába a mély levegők és a belső hümmögés. Maja szinte úgy szorította a vizsgáló-asztalt, hogy az ujjbegyei belefehéredtek, én pedig csak az ajkamba harapva vettem egyre mélyebb levegőket. Kénytelen voltam, hiszen a szervezetem bevágta a hisztit. Túl sok volt az infó, amiből semmire nem tudtam következtetni, ez pedig rendesen frusztrált.
És aztán jött az a pár szó, ami feloldozott. Azonnal felugrottam és a kezem a szám elé kaptam, hogy csendben maradjak, majd a hajamba túrtam, mert próbáltam feldolgozni a kapott infót. A barna pillantás az enyémbe mélyedt, én pedig a karom magam mellé ejtve léptem közelebb, mielőtt a kezem az arcára csúszott volna lágyan.
- Egy olyan igazi, aki majd totyogós lesz - próbáltam nyomatékosítani a dolgot, de ettől még nem tudtam elhinni, hogy tényleg lesz egy kis brekink, aki ott fog majd Volt mellett idegeket tépázni nagymenőként. Szóval visszaültem a helyemre és igyekeztem kevés sikerrel a seggemen maradni és figyelni, mit is mond a nő. Maja felhúzta a ruháját, én pedig, gyerek ide vagy oda, akaratlanul is a formás alakjára vetettem a pillantásom. Visszamosolyogtam Majusra és ismét a dokinénire néztem, aki azzal a furi műanyag izével kezdte vizsgálni. Aztán rámutatott, hogy ott az a pici pötyi a monitoron a mi kicsi brekink. Finoman az asszonyka vállára tettem a kezem, kicsit meg is szorítottam és most nem tudtam eldönteni, hogy szeretnék itt maradni és csak nézni a képet, vagy megcsókolni az asszonykát.
A kérdésre én is bólintottam, hogy igen, az többesszám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Ez a nap akkor sem lehetett volna nyugisabb, ha korábban jövünk. Maja nem szerette az orvosokat asszem, én meg csak stresszeltem azon, mit mondanak majd a brekinkről, mert ugye már eléggé kezdtem ragaszkodni hozzá. De mint kiderült, a baba ott volt és semmi stressz, csak mi négyen, mint boldog ohana. Az ilyesmi mindig jó.
Talán egy kicsit jobban is kimutattam az érzelmeimet, mint amennyire szerettem, vagy eredetileg terveztem volna, arról már nem is beszélve, hogy a régi imidzsembe ez mennyire nem illett volna bele, legfeljebb szomorú fejjel, meg telefonhívással az ügyvédemnek...
De a kezem az arcához szorította, nekem meg majdnem kiugrott a szívem a mellkasomból, azon a jóféle módon, mert alig tudtam elhinni, hogy lesz egy babánk. Olyan valódi, kis gügyögős, aki akkor kel fel, mikor aludnál és megtépi a hajad puszta szeretetből.
Kissé hitetlenkedve haraptam az ajkamba, de aprókat bólintottam, hogy bizony, egy pici baba ott csücsül a pocijában, még ha most jobban is hasonlít egy gumicukor brekire, mint egy rendes babára. Csak pár pillanatra tudtam levenni a pillantásomat a képernyőről, hogy a pocis asszonykára nézzek, de abban ezerwattos mosolyt csillantottam rá. De túlságosan elfoglalt, hogy a tekintetem a pöti bogyón tartsam a képernyőn.
- Azt a parányi, bogyósgyümi méretű szépet? Igen, persze - nevettem el magam, talán egy egészen kicsit hitetlenkedve. Azért nem szerettem volna a helyébe kerülni, mert nem látszott a néni túl kedvesnek, ahogyan nyomkodta szerencsétlen pociját. A halk búgásra, majd lüktetésre az ajkamba haraptam és lágyan megszorítottam az ujjait. Minden rendben volt, a kis breki ott búgott és várta, hogy végre megismerhesse anyut. Hogy mikor keltem fel, kérdéses, de az biztos, hogy az ajkaim ismét súrolták a homlokát.
- A mi kicsi babánk... - bámultam még pár pillanatig a pocakjára, enyhén döbbenten, de valami olyan fura boldogsággal, amit nem sokan ismernek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Talán tényleg kicsit túlaggódtuk az egész baba dolgot, mert ha több teszt is pozitív volt, meg a tünetek is állandóak, mi baj lehetett volna? Mégis jobb volt így, mintha semmilyen érzést nem vált ki belőlünk, hogy esetleg összejött egy bogyó-baba. Ugyanazt láttam lassan visszacsillani Maja arcáról, amit éreztem a sajátomra is kiülni. A boldogság és a megkönnyebbülés mixét, egy egészen csinos adag várakozással.
Figyelmesen hallgattam azért a néni által felsorolt adatokat is, néha aprókat bólintva, egyszer még az ajkam is beharapva, mert jahj, hogy lehet ilyen kicsi?
Ugyan látszott a kis feleségem arcán, hogy ez most nem éppen kellemes, de aztán teljesen másfelé kalandozott az ő pillantása is, mint az enyém.
- De ott csücsül - mosolyodtam el kissé, az ajkamba harapva, aztán a nő kocogó cipőire néztem és enyhén felvontam a szemöldökömet. Nem értettem, mit kopog, mint Dorothy, de el is engedtem a dolgot, hagyva, hogy csináljon, amit akar. Mikor a halk búgás elkezdődött, már el is hallgattak a cipőcskék, így hát nem is lepődtem meg a dolgon.
Kellett a bootholási idő, de nem tudtam nem boldog lenni a ténytől, hogy hallottam, ahogyan a gyerekünk pici szíve hogyan dobog.
- Igen. Olyan naaaagyon boldog, teljes, igazi ohana - bólogattam tudálékosan, az ajkamba harapva ismét, hogy ne kezdjek el hülye hangokat kiadni. Maja a pociját törölgette, én meg addig a nőre néztem, aki megkérdezte, hogy szeretnénk-e képet vagy videót, én meg hatalmas szemekkel meredtem rá, értetlenül.
- Van, aki nem? - kérdeztem, mire a nőci elmosolyodott, én meg ismét Majához léptem, a nózim kicsit a nyakának nyomva. - Szeretlek, babygirl.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Nem csak én vidultam fel az apró dobbanásoktól, ez pedig még inkább rátett egy lapáttal. Szerettem volna, ha most tényleg mehetünk már innen, mert tudtuk, amit szerettünk volna és már nem volt olyan dolog, ami itt tartott volna. Jobb lett volna, ha ketten vagyunk, megölelhetem és kimutathatom, tényleg mennyire örülök neki.
Én ugyan figyeltem a néni szavaira, de sokkal jobban lekötötte a tekintetemet a kicsi pötty, aki boldogan csücsült ott, azzal az egyetlen pici zajjal a tudtunkra adva, hogy bizony, ő ott van és marad is.
- Igen az, baba - nevettem fel halkan, megsimogatva még egyszer Majus pofiját, de aztán csak elmosolyodtam és a nénire is pillantottam, azért ne érezze magát teljesen ignorálva, hátha még van valami fontos, amit el szeretne mondani. Maja közben feltápászkodott és csendesen bambulva törölgette a hasát a papírtörlőkkel, hogy azért ne maradjon olyan cuclis. Azért ez nem Bee Happy.
Én közben kértem a nőcit, hogy csináljon képet is, meg videót is, mert nekem kell mind a kettő. Azt hiszem tipikusan az a fajta apuka leszek, aki az ovis fotózáson is huszonöt példányt kér a képből.
Maja hozzám lépve átkarolta a derekamat, én pedig a buksim a hajának döntöttem. Szükségem volt arra a bizonyos illatra, az érzésre, hogy csak mi vagyunk...hárman.
- Akkor azt hiszem, intézem a számlát, aztán mehetünk. Jó? Milyen fagyit szeretnél? - érdeklődtem mosolyogva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Ő is boldog volt, láttam a reakcióin, a megszólalásaiból is kihangzott, szóval ha eddig egy kicsit is kételkedtem a dologban - ami nagyon gyakran előfordul sajnos -, már nem így volt. Lesz egy babánk és az egész ohana együtt fog örülni, még ha Volt nem is tud róla egyelőre.
Aztán a nénivel elüzleteltük, hogy szeretnénk képet is, meg videót is, ha már egyszer úgyis olyan sokat kell várni addig, akkor legalább képünk legyen róla. Bár később már nagyobb lesz Maja pocakja, mint egy lufi, de addig is... csak fontos. Az a mosoly egész biztosan megérte, szóval a derekát átkarolva húztam magamhoz egészen közel.
A nénike visszatértével azért elengedtem és a gyógyszeres papírokra is ránéztem, mert ha Maján múlik, lehet véletlenül elviszi az a gyakran látott forgószél a papírt és véletlenül még el is felejti, mik voltak azok. Ha valami csoda folytán mégis hazajutnak a receptek, akkor meg úgyis "szokta" szedni.
- Értettem, főnök - forgattam a szemem végül egy félmosolyos sóhajjal, azon gondolkozva, hogyan is tovább. Még visszapillantottam rá a küszöbről, kissé ismét elvigyorodva, de aztán csak a porta felé indultam, hogy intézzem a számlát a hölggyel. Nem tartott soká, mert agya is volt a csini loknik mellé, így Maját már az ajtóban vártam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kissé rémült pillantás ült ki a lány arcára, ez pedig gondolkodóba ejtett azt illetően, hogy vajon mennyire harapósak a kisnyugdíjasok japánban. Már akkor csattanhat a műfogsor, mikor a házuk közelébe mész? Vagy ez amolyan metafora, amit átvitt értelemben kell venni, és nem is csinálnak semmi rosszat, csak olyan tipikusan agresszív öregek?
Talán ha kicsit előrébb vagyok, lehetséges, hogy már azelőtt eltűnt volna a furcsi folt, meg a fekete anyaghalmaz az étkezőasztalról, hogy a nőt beengedtem a házba, de ha nem tetszik neki valami, majd fogja a kis táskáját, ami fogalmam sincs, van-e neki és kisétál a bejárati ajtón. Nem zavartattam magam miatta különösebben.
Volt közben nyomatott egy kis Rocky Horror Showt, de amúgy minden rendben volt, csak vissza kell majd pakolnom a kék szörnyit a kanapéra, mielőtt még az asszony felkel, nehogy aztán itt dünnyögjön, hogy Stitch leesett.
Nem különösebben tetszett, hogy nem figyelt, de nem tettem szóvá, csak szerettem volna, ha aláírja a papírokat és mindenki mehet a dolgára.
- Egy év, vagy míg fel nem bontom - vontam meg a vállamat, mert minden szerződésemben benne szokott lenni a kiskapu, hogy ha geb.sz van, akkor én tehessem meg a megfelelő lépéseket. Nem mindenkinek szokott ez tetszeni, ezzel csak az volt a gond, hogy pont nem érdekelt a véleményük. Jó ingatlan, jó helyen, pik-pakk találok rá olyat, akinek ez megfelel.
- Öm, nos igen, épp az előbb említettem - fontam össze a karjaim a mellkasom előtt és terveztem inkább kivárni, míg átolvassa a dolgokat, mert mint a mellékelt ábra mutatja, csak a számat tépném feleslegesen. Vártam, míg előkotorja a táskájából a - mint kiderült -, tollat, aztán megmutattam, hogy hol és merre is kéne aláírnia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A jó idő ellenére meglehetősen nehezen vettem rá magamat reggel, hogy kimásszak az ágyból. Ez többnyire nem volt probléma, de ma nagyon nem volt rendben a dolog. Mivel előre le lett egyeztetve, a mai óráimat Sebby tartotta meg, ez nem az első alkalom volt. Ő még úgyis könnyített edzéseken vett részt, az pedig csak holnap volt. Még az edzésre is kiért megnézni minket, noha, kb fél órás késéssel.
Már zajlott egy ideje az edzés, a bemelegítőköröket órákkal ezelőtt futottuk, azóta volt labdakezelés, szlalom, technika, kis gurizás is, azt hiszem, hogy bőven túlteljesítettük az elvárásokat, mert igen hurrogott a nép kint a lelátókon. A házi-kupa szokásos kis meccsei is zajlottak, a cserék és az állandó kezdőkből kialakított vegyes csapatok közt. Itt kivételesen senkit nem érdekelt a győzelem, csak a játék, a szórakozás, az, hogy kit lehet a legkönnyebben lelökni a seprűről. Nos, ez ma kis híján én voltam. Talán egy kicsit jobban elbambultam a nejem felé, mint azt illett volna, de hogy a viharba ne? Nagyon kis dögös volt ma.
Szóval a játék lezárultával - ami időlimites volt, cikesz mentesen -, szépen leszálltunk, én odaadtam a pandának a seprűm, majd az asszonyhoz kocogtam. Igaz, kicsit undibb és vizesebb voltam a kelleténél, de azért én odajöttem.
- Szép jó napot, dziewczynka. Mi járatban? Csak nem keres valakit? - érdeklődtem kicsit oldalra biccentve a fejem és őt figyelve, miközben próbáltam ignorálni a túl sok ránk irányuló figyelmet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Annak ellenére, hogy szerintem nem bámultam túl feltűnően, azért észrevette, hogy nézem, sőt, még integetett is, amire el kellett mosolyodnom kicsit. Talán még vissza is integettem volna, ha van rá időm, de ugye egy meccs kellős közepén - akár élesben megy, akár gyakorlás -, nem dicsérem meg magam, ha lelkes csapkodásba kezdek és szem elől tévesztem a labdát.
Szóval végül csurom vizesen, elég koszosan és kissé kimerülten, de a győztesek diadalittas járásával érkeztem meg az asszony elé, aki épp a pocijára csúsztatta a kezét. Az ajkamba haraptam kissé, miközben a hajamba túrtam, de aztán úgy tettem, mint aki észre sem vette.
- Hát ez igazán szomorú. Segítsek előkeríteni? - érdeklődtem felvont szemöldökkel, aztán az ajkamba harapva hajoltam kissé távolabb, már csak piszkálásképp is, de aztán a puszira már megtanultam viselkedni. Intettem a buksimmal, hogy mi lenne, ha bejönne, mert hát, már jöttek aláírásért, meg képért. Előbbire hajlandó voltam, utóbbira nem. - Ja, hát... nem szokták meg, hogy a feleségemet csókolgatom a pálya szélén.
Még fel is nevettem, mielőtt egy hatalmas puszit nyomtam volna a homlokára, majd az orra hegyére és csak aztán az ajkaira. Az egyik kisfiú közölte, hogy undi, egy másik meg, hogy ha ilyen nagy lesz, neki is olyan felesége lesz, mint nekem.
- Ez a példány már foglalt - mutattam Majára elégedetten, mielőtt megöleltem volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ugyan egy egész kicsit nyűgött, de nem volt vészes mennyiség, meg amúgy is, most inkább viccből csinálta, így nem kaptam fel rá annyira a fejemet. Mert hát, engem kerestek. Én pedig végre itt voltam, még ha nem is száz százalékosan, de azért olyan kilencvenen.  A puszira szélesen elvigyorodtam, majd a gatyóm madzagját pisztergáltam, míg ő a kabátjáért indult.
- Igen? Nocsak. És, merre van? - kérdeztem rápillantva, felöltve az egyik legérdeklődőbb arcomat. Nem igazán jött közelebb és ez egy kicsit furcsa is volt nekem, mert hát, máskor legalábbis a kezem fogja, vagy ilyesmi, deeee nem reklamáltam miatta. - Jahj, engedd el, majd megszokják vagy le... kophatnak.
A többiek már hazafelé indulgattak, vagy ha éppen nem, akkor páran szuperszónikus sebességre kapcsolva indultak az öltöző felé. A panda meg csak elindult be, neki integetett nagy lelkesen életem értelme, a sapkáját kihangsúlyozva. Nem különösebben lepett meg a dolog, én is integettem a szőkének, majd a kisfiúval léptem kicsit szociális interakcióba. Mert ugye, az jót tesz, ha legalább a kicsikkel foglalkozom egy bizonyos mennyiséget. A vinnyogó nőkhöz nem volt affinitásom. Végül megöleltem az asszonyt, majd még aláírtam két kártyát és egy mezt, mielőtt a cipőkötögetős Majára pillantottam volna.
- Asszony, mit csinálsz? - érdeklődtem, de aztán a kislányra néztem és halványan elmosolyodtam. Végül is, mindegy, nem? - Mármint mit? Míg lezuhanyozok, vagy az írogatást? Mert azt befejeztem.
Töröltem meg az ananász-illatú zselés tollat, hogy ne maradjon rajta nyál és visszanyújtottam a kislánynak. Csak azután nyújtottam a kezem Maja felé

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A mellkasomra bökött, én meg lenéztem a kezére, látványosan elfehéredve és valami döbbent "ooo" hangot kiadva konstatáltam, hogy apu én vagyok. Na, ez lett volna, ha egy random barátnőm jelenti be, hogy terhes, és én vagyok az apja. Nem szerettem az ilyesmit különösebben.
- Hát ez elég sok dolgot megváltoztat - jegyeztem meg még mindig sokkolódva. Bár igazából teljesen boldog voltam ettől az egésztől. - Megbeszéltük.
Most is akadtak olyanok, akik fotóztak minket a kézfogás vagy az ölelés miatt, szerették az ilyesmit kipakolni az instára és betaggelni minket, vagy hasonló. Azért bőven akadt olyan ember, aki támogatta a kapcsolatunkat és ez jól esett.
A gyerekek is eléggé szerették Maját, mert aranyos, meg lelkes és segítőkész, miért ne szerették volna? Már volt olyan is, hogy hármasban kértek képet, mert az úgy milyen menő.
Mikor befejeztem a szignózgatást, végül az asszonykához fordultam, hogy akkor mit szeretne, velem jön vagy marad itt, de a maradáskor az aláírásra gondolt, nem a zuhanyzásra.
- Egyelőre egész biztosan tiszta illatot és ruhát szeretnék, utána meg ami éppen jön. Mármint... van egy időpontom, egy óra múlva, de addig még oda is kell kavarodni, szóval - kissé megrántottam a vállamat, hogy aztán befelé induljak, a kezét fogva, még integetve a kölyköknek, kissé visszafordulva féloldalasan. - Van a bárban tök kényelmes fotel, oda le tudsz ülni, ameddig lezuhanyozok, nem hiszem, hogy az öltözőben akarsz addig toporogni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem akartam túlzásba esni a szórakozással, még a végén elszomorodik, vagy kiakad, vagy bánom is én, ez a terhes nőknél ilyen fura dolog, amit sosem értettem. Úgy cserélgetik a hangulatukat, mint más a tumblr-követéseik.
- Egyértelműen. Gondolom illene pocakot növesztenem és több időt töltenem a tv előtt, mint a legtöbb apára ez jellemző a mai világban. Ne adj isten, még ihatnék is! - horkantam fel, de aztán az ajkaim összepréselve megráztam a fejemet. Nem ment, hogy így képzeljem el magam, pedig nem én lettem volna az első a családban, aki erre a sorsra jut.
Minden esetre, jött a szokásos rutin, pár szerencsés cuccait és papírosait aláírtam, akik erre nagyon boldogok voltak. Kicsit irigyeltem őket az érzésért néha, én sosem rajongtam ennyire senkiért, így nem is tudtam, milyen érzés a dolog.
A kezem nyújtottam Majának, ő meg megfogva azt elindult velem befelé. Kicsit lassítottam a lépéseimen, hogy neki se legyen kényelmetlen. Nem volt messze az épület, így nem kellett nagyon sietni se.
- Üühüm, - Szándékosan nem említettem, milyen időpont. Az megint egy földi pokol lesz. - Iiiigen, tudom nyuszi, de akkor nem nyelted le Volt lasztiját. Sietek, becsszó.
Szóval a bár előtt elengedtem a pici kezét, puszit nyomtam az orra hegyére, majd lehajolva a pocijára is, aztán szedtem a lábam az öltöző felé. Éreztem, ahogy az izmaim húzódva tiltakoznak, hogy ezt nem most kéne. Elég hamar túl akartam lenni a zuhanyzáson, még sorba se kellett állnom különösebben, mert éppen akkor jött ki a hajtópajtim.
Talán tizenöt perc volt az egész, bár a hajamat nem szárítottam meg, csak a nyakamba dobtam a törcsimet. Az ingem még csak félig volt begombolva, ahogy kiléptem az öltözőből. A kamuszemcsit az orrom hegyére biggyesztve indultam vissza, hogy az adott helyen találjam az asszonykát.
- Gyors voltam?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Szeretnék, esetleg, még megpróbálhatom... de csak a kedvedért - szegtem le kissé az államat, miközben a szemöldökeim felvontam, és kissé felfelé pillantottam rá, nagy mutogatva. Kissé még alpakka arcot is vágtam, de aztán gyorsultak az események a maguk módján.
Igyekeztem a lehető leghamarabb letudni az egész autogramm dolgot, na nem azért, mert nem szeretem őket, csak szerettem volna már vizet érezni a testemen, mégpedig csapvizet, némi tusfürdővel megspékelve.
- Pont oda - érintettem meg a nózija hegyét, mert ha előre elárulom neki, hogy én most fodrászhoz indulok, még a végén lecövekel valahova és soha nem fogom tudni kirobbantani onnan. Nem akarok az edzőközpontban megöregedni, ha egészen őszinte szeretnék lenni, semmi vonzó nincsen benne a számomra. - Remélem is, életem.
Még kaptam egy gyors buksisimit, amitől az amúgy is undorítóan nedves tincseim még rosszabbak lettek, én meg kis grimasszal indultam útnak, hogy a lehető leggyorsabban végezhessek a zuhanyzással. Nem tartott túl sokáig, pedig ugye teljes szépítkezés volt, de a hajamat nem szárítottam meg végül.
Kis elegántosan tértem vissza, még a fake-szemcsimet is felbiggyesztve a csodás fejemre.
- Reméltem is, hogy nem vártál túl sokáig - villantottam egy apró mosolyt rá, majd a kérdésére előbb kissé oldalra biccentettem a fejem, majd aprókat bólogattam, hogy hát igen, lehet róla szó. - Mit hozzak neked, nyuszóka? Ásványvíz, gyümölcslé, tea? Vagy odatopogsz velem?
Természetesen egyik eshetőség miatt sem tiltakoztam, szerettem, mikor együtt császkálunk, csak az érdekelt, hogy van-e rá affinitása, vagy inkább megvár itt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Gyakorlatilag hatalmas volt a nyüzsi, mint minden egyes edzésen, amit nyilvánossá tettünk. Münchenben és a környező városokban nagyon nagy kultusza volt ennek az egész kviddics-nézés dolognak, éppen ezért nagyon hálás szerepkör volt itt jó játékosnak lenni.
- Nem olyan messze innen - közöltem még hátrapillantva a vállam felett, mielőtt elindultam volna, hogy kicsit rendbe szedjem magam. Maját nem zavartam, a fodrászt sem zavartam volna, de azért jobb szerettem, amikor saját magamat sem zavarja, hogy milyen állapotban megyek és hova, az ilyesmire érzékeny vagyok.
Ő meg szófogadó volt és mikor visszaérkeztem, ugyanott ült, ahol hagytam, kis édesen várakozva, hogy ugyan, most akkor mi is történik. Rossz vagyok és nem mondtam el neki, hogy fodrászhoz kell menni. Csak nem akartam elkeseríteni.
- Örülök, hogy nem volt gond - pillogtam rá szépen, még el is mosolyodtam kissé. Ő kissé közelebb hajolt, majd nem sokkal később az ajkai súrolták az enyémet, amit a kezemet a tarkójára csúsztatva viszonoztam. Néha már nem is volt olyan egyszerű a dolog, mert Pocak igen kezdett látványosan útban lenni, de nem bántam.
- Szerintem meg lehet oldani - pillantottam a pult felé, ahol a szőke kiszolgálóhölgy éppen a kávégép előtt illegette magát, egy nagy bögre gőzölgő akármivel a kezében. Szépnek szép volt, de ilyen üresfejű, jellemtelen valamivel, mint ő, nagyon rég óta nem találkoztam és ezt még Sebby is megállapította. A panda! Az ujjait az enyémek közé fűzte csendesen, én pedig halkan elmosolyodva szorítottam meg finoman a kezét.
- Itt a méhecskés kocsi, szóval azzal jöttem, azzal megyek. Te meg gondolom velem - közöltem pimasz mosollyal, mielőtt rendeltem volna a lánytól németül egy szőlőlevet, üvegben, mert semmi indíttatásom még a bőrülésről a pohárból kipaccsogott gyümölcslevet pucolni. Intettem, hogy csapja a számlához, majd Maja felé nyújtottam az üveget, és lassan a garázs  felé kalauzoltam. Volt külön seprűtároló is a sznoboknak, akik azzal érkeznek. Nekem csak ott fénylett, szép sárgán a kocsim, és kissé rám tört a mosolyoghatnék. Elengedtem Maja kezét, majd a kulcsot elővéve nyitottam ki neki az utas-oldal felőli ülés ajtaját.
- Tessék behuppanni, hercegnőm...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Kis pakkban jártunk-keltünk mindenhova és többször megkaptam már, mióta együtt voltunk, hogy hát igen, ez nagyon édes és örülnek, hogy mi egymásra találtunk. Zömében férfiaktól vagy nagyon ábrándos nőktől. Pontosan tudtam, hogy a többiek miért nem tudták őszinte örömüket kifejezni, de az nem tudott érdekelni, még a legkisebb mértékben sem.
- Nem is maradtál volna egyedül, itt egy csomó ember, szerintem még a panda is, nem is említve a brekinket - közöltem, de most már nem hinteltem a pocijára, mert szerintem így is elegen bámulták meg szerencsétlent, már csak az hiányzott, hogy ennél is jobban felkapja a média.
Betessékeltem a nagyon jól leutánzott Űrdongó kocsiba és aztán mikor láttam, hogy sehol kéz, sehol láb, óvatosan becsuktam azt. Nem volt valami hercegnős az a beszállás, de nem is okoltam emiatt, szerintem én sem lettem volna az a helyében. Utána szépen én is becsücsültem, majd rápillantottam és hatalmas sóhajjal húztam be a biztonsági övem. Mert ugye az ilyesmi nem menő, de az apuciknak illik hasonló lépéseket megtenni.
Kicsit doboltam a kormányon az ujjaimmal, miközben kijártam a parkolóból és indultam a kis bekötőúton. Persze, valamikor színt kellett vallani, de szükségszerű, hogy az most történjen? Alighanem.
- Hát... fodrászhoz - közöltem végül csendesen, mintha ez akkora vétek lett volna, de tudtam, hogy nem fogja akarni, és nem fog támogatni sem benne. A hajam viszont már idegőrlően hosszú volt elől is, oldalt is, összevissza állt, szükségszerű volt már ez az időpont.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem szívesen maradt volna itt egyedül és ezt valahol meg is tudtam érteni, elvégre nem nagyon ismert mást a csapaton kívül, talán egy-két stábtagot, de az is megint más, mint mondjuk a panda, aki az előbb fogta magát és bezárkózott a tisztító szertárba. Remélem, hogy egyedül van és csak elege lett az emberekből, nem valami hülyeség jutott eszébe.
- A panda egyedül volt? - érdeklődtem, a nyakamat nyújtogatva, ahogy próbáltam a szertár felé sandítani, de aztán feladtam a dolgot, mert sem zsiráf, sem Mr. teleszkóp nem vagyok. Ez azért elég szomorú.
Utána szereztünk üccsit neki és már húztunk is kifelé, hogy a kocsimba applikálja magát előbb ő, majd nem sokkal később én is, még megigazítva az igazán menő fake-szemcsim. Talán többször kellene hordanom, szerintem elég jól állt.
És végre kiböktem, hogy hova is indulok és nála instant beindult a riasztó, wííííu. A hangja feljebb csúszott, értetlenség és kis pánik is tükröződött belőle.
- Na, pont ezért nem szóltam előre. Nincs baj, csak hosszú, lassan olyan leszek, mint egy emo - közöltem, felsandítva egy nedves tincsre, ami a homlokomba lógott. Az egyik kezem a kormányon, a tekintetem pedig az úton tartva túrtam hátra a tincseim, ismét, mert kezdett kissé idegesíteni. Már a hajam, nem Maja, én is ideges lettem volna, ha az övé le lesz vágatva. - Nem az. De szeretném, mert már nem jó. Nem az igazi. Csak útban van. Nem fogom rövidre vágatni, ne vágd az arcot.
Az arc. Más néven, az a fej, amit Maja akkor vág, ha valami olyasmit akarok csinálni, ami neki nem tetszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Elég értetlenül nézett, de aztán bólogatott, hogy igen, a szőke dísznémetünk egyedül vetette be magát a szertár sötét bugyraiba. Felsóhajtva a szemem forgattam, hogy azt hiszem, a használható hajtóim egyike tényleg és végérvényesen megbolondult. Azért próbáltam lecsekkolni, hátha valaki megy utána, de ilyesmi nem történt meg, csak Helmut nézegetett jobbra s balra hevesen a világos folyosón, mint aki eszeveszetten keres valamit. Valakit.
- Öööö, nem hinném, hogy várta volna bárki is - ráztam meg a fejemet tiltakozólag, de ugye nem voltam otthon benne különösebben, csak feltételezéseim voltak. - Azzz egy takarítószertár. Ilyen nagyon kicsi. Tele van tisztítószerekkel, meg seprűkkel, meg felmosókkal.
Nem akartam nyakig merülni a panda-talányban, mert akkor sehova nem megyünk, legfeljebb tönkre, idegileg. Tehát hajlandó voltam továbblépni a nyaknyújtogatásról és inkább a kocsi felé kalauzoltam az asszonyt, ahol be is pakoltuk magunkat az autócskába rövid úton. Minden rendben volt. Addig, míg ki nem derült, hogy én a fodrászhoz indulok és le szeretném vágatni a hajamat. Pedig ez volt az ördögien gonosz tervem.
- Nem bántom, csak hosszú. Túl hosszú. Tudom, neked tetszik, de te elfogult vagy nyuszó - sóhajtottam fel halkan, nem akartam a kicsi lelkébe taposni, de néha ilyen helyre is menni kellett. Majával voltak dolgok, amik igen nehézkesek voltak, főleg ez a haj dolog. Leginkább akkor szoktam menni, mikor nincsen ott. Akkor legalább nincs sírás.
- De igen, olyant vágsz, és tudod, hogy nem szeretem. Elkeserítő. Nem azért teszem, hogy bántsalak - horkantam fel rosszallóan, jelezve, hogy én nem ezt akartam, maradjon már kisszentem nyugton. Végül, mikor leparkoltunk, néztem megint az asszonyra, hogy most akkor nemszeretlek-haragszomrád-e a mai program. Egészen bűnbánó jelleget öltöttem, miközben kikapcsoltam az övem. - Ugye azért bejössz velem...?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Az átlag ember számára nagyon furcsa lehetett ez az egész sebby beült egy szertárba dolog, de az itteniek leginkább már csak legyintenek rá, hogy engedd el, a pandáról beszélünk. Ha gond volt Hannahval, az edzések időpontjával vagy azzal, hogy ő bizony nem fog plusz kört futni, de Helmuttal semmi kedve nem volt beszélgetni, mint apa és fia, akkor rettenetes helyekre volt képes eltűnni. Most még csak kreatív sem volt.
- Nem, ez a nem akarok beszélgetni hisztije. Legutóbb felmászott az egyik szellőzőbe, a takarítónő szólt neki hogy ki kéne jönni - legyintettem lemondóan, hiszen ez már semmi volt ahhoz képest. De volt már kabala is!
Maja nem fogadta különösebben jól a fodrász dolgot de azt hiszem, ezt nem is kell elvárnom tőle. Ha nem érintené érzékenyen, akkor egész biztosan elmondtam volna korábban is a dolgot. Így viszont mostanra maradt és senki nem volt különösebben elragadtatva. Leginkább értelmetlen motyogásba fulladt az amúgy lelkes védőbeszéde, de Majáról volt szó, aki nem mondja azt, hogy akarom.
- Miért kérsz bocsánatot? - kérdeztem értetlenül sandítva abba az irányba, de nem különösebben szakítottam el a pillantásom az útról, míg le nem parkoltam a hátsó ajtó előtt. Láttam az arcán, hogy nem boldog, elégedettnek sem mondtam volna különösebben, de nem akartam, hogy itt maradjon egyedül. A szemembe nézett, én pedig enyhén felvontam a szemöldökömet. Nem értettem, miért gondolná, hogy ilyesmi miatt nem akarom ott látni.
- Decemberben sem volt bajod a hajammal. Vagy csak ahogy nőtt kezdted el realizálni, hogy "uuu, ez tetszik"? - kérdeztem mert nem teljesen értettem a dolgot, de aztán halkan felsóhajtva vettem ki a kulcsot. - Nem lesz csúnya

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Sejtettem előre, hogy nem fog örülni, de azért ez a fokú nemtetszés ritkán szokott kiülni az asszony arcára. Éppen ezért egy kicsit meg is lepett, de nem mérges voltam érte, csak elkeseredett, az teljesen más kategória a részemről. Nem hasonlított egymásra a két érzés, legfeljebb abban, hogy egyik sem volt különösebben pozitív.
Még bocsánatot is kért, amiért ilyen furika mostanság, hogy az egyik pillanatban még jó kedve volt, a másikban meg már nyűgött, mintha éppen a fogát húzták volna. Pedig csak az én hajamat vágták, semmilyen fogról nem esett szó.
- De nem kell mindig viselkedni, ez nem kitétel, nyuszi... néha én sem úgy viselkedem, ahogy illene - sóhajtottam fel csendesen, kissé lebiggyesztve az ajkamat, de aztán csak vontam egyet a vállamon finoman. Emberből voltunk, nem lehet mindig úgy reagálni, ahogyan azt mások elvárnák, ez nem egészen így működik manapság. Nem tudom, hogy jött neki ez a haj dolog, mármint, hogy ennyire ragaszkodott hozzá, de nem is nagyon akartam fejtegetni, nem amiatt voltunk együtt.
- Nem is kell tudnod, csak szeretném, ha tudnád, hogy tényleg csak... szóval nem lesz nagyon más, csak kicsit rövidebb. - Nem akartam kicsire és szúrósra nyíratni ismét, már nekem se tetszett az ötlet egy hosszú ideje. A kezem után nyúlt, pár pillanatig hezitáltam ugyan, de aztán megfogtam a kezét és hagytam, hogy megszorongasson egy kicsit.
- Majd ha úgy látod, rosszat csinál, rászólsz.