Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A kijelentésre már nem válaszoltam, éppen elég volt hallani is. Nem szerettem reménykedni, sok energiát emésztett fel és a legtöbbször rossz vége lett. Tehát elengedtem a reménykedős részét, helyette csak öleltem még pár pillanatig. Aztán el kellett engednem, mert nem állhatunk itt örökké összebújva, mint valami reménytelenül szerelmes szoborpár.
Bent elég rendes volt a fogadtatás, a nő kedves volt és segítőkész, bár ez a minimális, ami elvárható tőle, ha már egyszer itt dolgozik.
- Öm, még mindig a disney storera szavazok, nincsen messze innen, talán két-három perc gyalog. Utána ráérünk minden másra - vontam meg a vállamat, aprót biccentve a kijelentésre. A néni lassan elkezdte megcsinálgatni a teákat, Maja meg a kezem szorongatta, míg én figyeltem azokat a kis bogyókat. Elég jól nézett ki, azért is kérdeztem, hogy van-e kedve megkóstolni.
A válasz ugyan kis hezitálás után érkezett, de nem lepett meg.
A teát végül elénk csúsztatta a nő a pulton, én pedig a tárcám után nyúltam, hogy kifizessem. Nem volt vészes ára, sokkal rosszabbra számítottam.
A poharat végül a kezembe vettem és csak aztán pillantottam rá, kissé értetlenül a bökdösés miatt. Elvégre nem számítottam rá.
- Kocham cię. Miért? - kérdeztem enyhén oldalra biccentve a fejemet, különösebb gondolkodás nélkül adva meg a választ. Még mindig sokkal könnyebben beszéltem lengyelül, mint magyarul és asszem ez nem is fog változni. Inkább a teámba kortyoltam, majd a golyóbist rágcsáltam kicsit, azon gondolkozva, ki találhatta ezt ki. - Akkor megyünk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Mire nagyjából feltápászkodott, nekem addigra sikerült összeraknom a kérdéseimet, amik egyelőre válaszra vártak. Méghozzá türelmetlenül, lehetőleg hamarosan bekövetkező válaszra. Erre képes volt kis híján kinevetni, én pedig rosszalló pillantást vetettem rá, de a szám szélében ott ült a mosoly, szóval végül nem is zavartattam magamat.
- Nagyon csini? Hmmm... várni akartam vele, de most már nem sok kedvem van hozzá... - húztam el a számat végül. Ha már egyszer a tortáról úgysem sikerült meggyőznöm, hogy jobb, ha nem kapok, legalább erről illett volna. De erről meg én nem akartam. Bocsi, hogy nem sajnálom?
A kanapé előtt megtorpantunk, ő meg nagyon szépen nézett rám, miután befejeztem a bólogatást és már nyújtózkodott is, hogy az ajkát az enyéimre  tapassza, én pedig készségesen hajoltam előre, hogy tényleg ne kínlódjon ezzel. Igazán jó érzés, de nem vicces, ha neki kell erőltetnie magát miatta. Kinek jó az?
- Hm?... Mondjuk... akkor... megvárlak... itt - nyomtam minden egyes szó után egy puszit az ajkaira, az utolsónál még egy egészen kicsit meg is harapdáltam, de aztán összekaptam magam. Ártatlan fejjel pillogtam rá, mielőtt ledobtam volna magamat a kanapéra és elkényelmesedtem, de csak miután levettem a kabátomat. - Ne tűnj el!
Még muszáj volt utánaszólnom, pimasz vigyorral a képemen, amit már nem láthatott, de azért nekem még jól esett. Aztán Voltot kezdtem addig is dögönyözni, ha már egyszer életem női éppen másfelé tipegtek el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Pár pillanatig hezitáltam, mert hát, általában ennek lefóliázzák a tetejét, úgy meg talán be lehet vinni. Az üveget sem szokták kitiltani mindenhonnan, de ki tudja, mennyire hisztisek. Bár, egy tizes láttán úgyis tutira elhallgatnak, az meg nem pénz, hát csak vontam aprót a vállamon.
- Nem hiszem, hogy gondot okozna nekik a dolog, ne siess vele sehova - közöltem nyugtató hangon. Ismertem eléggé már ahhoz, hogy tudjam, ha az egészet betörli most, olyan lesz a fél délután, mint egy törpevízmű, az meg egyikünknek sem lenne előnyös. Nekem azért, mert folyton meg kéne állni, neki, mert mosdótól mosdóig lenne a haladás.
- Tudom, furcsán hangzik - mosolyodtam el, miközben eltettem a tárcámat, aztán elvettem a saját teámat is, ha már egyszer kikértem. Emiatt holnap megint több lesz a felülések száma, amit csinálni kell. Különben fuccs a kockáknak.
A bólintásra kissé felvontam a szemöldökömet, azaz, már inkább arra, hogy besorolt elém, a kezem fogva. Nem igen terveztem sokáig topogni a teázó közepén, mert még a végén valaki felismer, vagy csak elkönyvelnek nyálgombócnak, az meg még mindig nem vagyok.
- Nincs mit, Prinzessin - rántottam egyet a vállamon, mert tényleg semmiség volt, de aztán kissé elmosolyodtam ismét. Jól estek az ilyesfajta próbálkozásai, még ha nem is ment neki tökéletesen. Határozottan haladás volt ez már.
A boltból kiérve a teámba szippantottam és egyből jött vele valami bogyó is, amit furcsa fejeket vágva elrágicsáltam, aztán a jobb oldali kis sétálóutca felé tereltem az asszonykát.
- A tiéd milyen?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → "Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés

A degenerált egér nem tudom, hogy milyen lehetett, valószínűleg olyan, mint ez, csak sokkal kisebb. Mert ez bizony nem akkor avolt, mint egy egér, sokkal inkább, mint egy patkány, macska, sőt, egy ház! De ugye, hősies voltam és elfogtam.
- Nem, ez egy degenerált... cucc - meredtem a dobozra, amiben vad vergődést folytatott a kreatúra, de nem eresztettem, mert ha most elengedem, akkor kitör a dobozból és vérbe fojtja a forradalmat. Öööö, minket. Szóval, vér, meg fürdő, az lesz itt. Hannah arcán látszott is a megrökönyödés, hogy mi történik itt, milyen lényt sikerült elfogni és miért.
- Tudtam, ismerlek már jómadár - forgattam a szememet, mert ugye, ki az az egészséges nő, akinek legalább egyszer nem fordul meg a fejében, hogy szívesen segítene fel engem? De azért még pont láttam azt a kissé elrévedt, mosolygós arcot, amit produkált.
- Olyan lelombozó vagy - horkantam fel, de aztán elindultam, magamtól felkászálódva és szorongattam a dobozt, mintha az életem függne tőle. Lassan elhagytuk a boltok jelentette csillogást és beértünk a lakóövezetbe, Hannah pedig majdnem az első háznál legörnyedt olvasgatni.
- Nem, szerintem az még nem az, ne csináld már! - nógattam, hogy haladjunk tovább, ha valaha oda szeretne érni, letenni az ajándékot.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A rosszallásom céltalan volt, mert ő nem volt hajlandó különösebb figyelmet fordítani rá, hát elég hamar el is engedtem. Ez olyan, mint a trükkök a hajtóknál. Csak akkor lehet végrehajtani, ha a másik fél veszi a lapot, máskülönben az energiáidat vesztegeted vele. Mint én most, ezzel, meg a múlt héten azzal, hogy megpróbáltam Matsnak passzolni. Akár Berninek is dobhattam volna az átkozott vörös labdacsot.  
- Igen, tudom, hogy nem sietsz sehova, szerintem már feltűnt - követtem figyelemmel a mozdulatot, de aztán csak halványan elvigyorodtam. Ha éppen átöltözni készül, akkor ez egy nagyon fölösleges mozdulat volt. A kérdése viszont pár pillanatra dilemmába ejtett, még az ajkam is elkezdtem rágni, ami tudom, hogy rossz szokás, de nem tudtam abbahagyni. - Ümm... legyen mondjuk a fekete. A fekete szexi, szeretem.
Talán éppen ezért volt nekem is túl sok fekete cuccom, az öltönyöket már meg sem említve. Azokból is túl sok volt ahhoz képest, hogy egy átlag ember mennyiszer veszi fel. Az igénytelenebb réteg talán kétszer, esküvőre, meg temetésre.
A csókot nem tudtam egyszerűen letudni, talán most ért el hozzám a szülinap örülős része, de annyi biztos, hogy utána a nőm eltipegett a szoba felé, én pedig néztem utána még egy darabig, mielőtt a nagy gyerek rám rontott volna. Elég jól eljátszogattunk, én megdögönyöztem, aztán elment a plüssrépáért, amit aztán el is kellett dobnom, legalább háromszor. Talán egyszerűbb lett volna lebegtetni és hagyni, hogy üldözze, de szerettem, hogy el akarja dobatni, de úgy, hogy nem érek hozzá.
- Még nem! Annyira nem vagyok öreg, hogy szundikat tartsak - szóltam vissza felnevetve, miközben éppen próbáltam a játékot megszerezni. - Igen? És most magadnak csinoskodsz? Szomorú!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Rendesen megütközve bámultam rá, mert nem csak, hogy a lengyelek néznének rá furán, otthon, nálunk, a lengyelek itt sem értik, mi az, hogy tükörfúrógép. Pedig aztán, gyerekkoruk óta tanulják a magyart, mégsem értik. Ez elég szomorú, nemde?
- Hogy micsodácska? Mifúró? Mire jó az egyáltalán? - kérdeztem, már majdnem bandzsítva az értetlenségtől. Néha a magyarok olyan bugyuta dolgokat találtak ki, hogy még csak nem is értettem, mire jó az egész. Miért kéne külön gép arra, hogy tükröket fúrjon?
Kicsit kijjebb topogtunk ám, mielőtt még az asszony a szférámba mászott a puszival, meg a próbálkozással, hogy kimondjon egy olyan szót, ami egyáltalán nem áll szájra azoknak, akik sosem tanultak lengyelt. Néha még a saját nevembe is bele szoktam akadni, aztán csak fogom a fejem.
Szóval kifelé indultunk, ő meg az innivalóját piszkálta, kevésbé hülye fejeket vágva, mint amennyire nekem sikerült. Rémesen reagáltam minden váratlanra, mint arra is, hogy a tápiókacucmó egyből feljött a szívószálamon.
Bizalmatlanul a poharára néztem, majd grimaszolva megráztam a fejemet.
- Nem, előbb nyálazd össze, majd utána! - közöltem komoly fejjel, de aztán csak elnevettem magamat és ismét inkább a teámba ittam, kicsit talán a szívószálat is megrágva, pedig tudom, hogy nem szabad. - Majd olyan málnásat szeretnék, az eper túl mainstream. Öööö, persze, gondolom leginkább amiatt is megyünk oda, nem?
Legalábbis, ránk az nagyon jellemző lett volna. Bár én Meridát is nagyon adtam, szóval lehet, hogy arra a részlegre is elkúsztam volna, akkor még a marvel és a star wars szóba sem került. Szabad nekem oda bemenni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Csak sikerült egy döntést végül kinyökörögni, ő pedig több, mint lelkesen bólintott rá, hogy részéről rendben van, már röppen is és öltözik. Már, ha ilyesmire még képes, mert ekkora hassal az is csoda, hogy nem borul előre. Már, magához képet.
Aztán elkacsázott befelé, én pedig még néztem utána pár pillanatig, mielőtt a gyereket kezdtem volna nyunyorgatni. Mind a ketten hallottuk a zajt a szoba felől, de ugye én türelmes vagyok, Volt meg tudta, hogy nem kaja, így annyira nem foglalkoztatta.
- Persze, mert majd te is velem fogsz szundizni, ismerlek már - szóltam vissza nevetve. Igazából most is meg szokott esni, ha egy nap van edzésem és óráim is, mert elalszom a kanapén, ő meg mellém fekszik a szőrös babával és megy a nagy, családi szundi. Ezért is előnyös, hogy ekkora kanapénk van. - Nem? Akkor mégis kinek, nyuszóka?
Mert nekem nem kellett, hogy maga szerint tökéletes legyen, éppen úgy szerettem, ahogy volt. Ha ez azt jelenti, hogy kedden reggel, kócosan, félálomban, kicsordult nyállal, akkor pont úgy. Kicsit még helyezkedtem, mielőtt kijött volna, aztán a tekintetemet le sem vettem róla. Tetőtől talpig végigmértem, lassan, ráérősen, ahogy sétált, nem is kellett mutogatnom, hogy forduljon körbe, magától megtette, már azelőtt, hogy a mutatóujjammal intettem volna. Elégedett szusszanással haraptam be az ajkamat, valahogy már nem foglalkoztatott Volt plüssrágcsája.
- Oh, hm, hát nagyon is... Megtennéd, hogy még egyszer...? - utaltam a körbefordulásra, majd a kezem a számhoz emelve köszörültem meg a torkomat. Nagyon imponált a látvány.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A szó egészen felzaklatta az idegeimet, mert nem tudtam, hogy mi az és minek fúrna bárki is egy tükröt. Ki lehetett az, aki feltalálta a masinát, ami csak erre jó? Miért volt neki ennyi fölösleges ideje? Éppen csak elmerültem volna, hogy mire is lehetne egy lyukas tükröt használni, mikor Maja közölte, hogy nincs is semmi ilyen, ez csak egy szó. Végképp nem értettem semmit, az arcom értetlen grimaszba torzult, ahogyan összevontam a szemöldökeim, az ajkaim is összepréselve.
- Most van, vagy nincs? Én elvesztettem a fonalat. Van tükörfúrógép vagy nincsen? - faggattam most már egy kissé kétségbe esve, miközben szorongattam a poharamat. Utána megpróbáltam ezen teljes mértékben túllépni, de elég nehezen, vagy nem is teljesen ment.
Helyette inkább a szívószálra bandzsítottam, amire Maja köhécselve kezdett el nevetni, én meg aggódva pillantottam rá. Nem kell azért megfulladjon, mert én éppen retardált vagyok.
- Persze, így már megfelel - bólintottam, a pillantásomat a pofiján tartva, miközben az üccsijébe ittam. Határozottan finom volt, bár az enyém kicsit jobban tetszett, de alapvetően nem volt rossz. Szétnyomtam a kis golyóbist a nyelvemmel a szájpadlásomon, majd halkan hümmögve bólintottam. - Elég finom.
Kicsit elgondolkoztam, hogy a legutóbbi ilyen boltban mik is voltak, de az már régen volt, Rómában és nem is voltam teljesen magamnál azt hiszem, de akkor vettem magamnak egy plüsst.
- Öm, Star Wars, Marvel, Aranyhaj és Merida egész biztosan szokott lenni, az elég fix dolog - bólogattam elgondolkozva, ezek pedig fontosak, mondjuk ebben a sorrendben. - Meg mindig a legújabb kijött Disney, de most nem tudom, mijük van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ha az ember azt mondja, hogy a házasság után minden csak szarabb lesz, az esetek nagy többségében vagy a) szingli és sosem volt nős, b) hisztis, c) a rossz nőt vette el és megbánta. Mi Majával lassan egy éve házasodtunk össze és tessék... teljes volt a nyugalom és boldogok is voltunk. Legtöbbször értettem, mikor mit szeretne mondani, azt pedig még inkább, mit mondana, mikor hallgat. Ahogy most is, így csak magam elé vigyorogtam, mikor csak a csend válaszolt arra, hogy inkább ő is aludna mellettem a morgás helyett.
- Ezt úgy mondod, mintha a hétköznapokon nem lelkesednék értetek eléggé - közöltem enyhén megrökönyödve, még a dögönyözést is abbahagyva egy pillanatra, mire Volt vadul bökdösni kezdte a tenyeremet az orra hegyével. Kicsit jobban el is varázsolt a látvány, mint ahogyan azt eredetileg terveztem, de csak hatalmasakat pillogtam, ahogyan Maja a látóterembe keveredett. Szépen, lassan meg is fordult még egyszer, mikor megkértem rá, a kezét a derekára támasztva.
- Igazán... előnyös - kerestem a megfelelő szót, de azok valahogy csak kicsúsztak a kezeim közül, ahogyan a homokszemek is kicsorognak az ember ujjai közül, akárhogy is szorongatja őket. Aztán ő közelebb topogott hozzám és először az arcomra adott apró puszit, majd az alsó ajkamra, én pedig halkan felmorrantam. Még épp időben jött az a csók hozzá, hogy kiengeszteljen. Csendesen szusszantam az ajkaira, mielőtt elhajolt, én pedig lebiggyesztettem az ajkamat.
- Ezek után lehet, hogy egy kicsit... átértékelem a szülinap dolgot - tördeltem az ujjaim pár pillanatig, de a tekintetem továbbra is a nejemen kalandozott. - Hozzak neked kölyökpezsgőt, hogy leitathassalak?
Kicsit talán elvicceltem a helyzetet, de csak óvatosan eltűrtem egy hajtincsét, szóval tudhatta, hogy ismét csak piszkálom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A fejét rázta a kérdéseimre, én pedig végképp nem értettem semmit, de azt hiszem, hogy lassan kezdtem is lemondani róla, hogy tényleg megtudjam, mire jó egy tükörfúrógép. Még a magyarázatától sem lettem okosabb, csak meredtem rá a hatalmasra nyílt kékjeimmel, miközben a pici, elhangzott infómorzsákból próbáltam egy nagy, egészet összerakni.
- Aha... szóval volt egy pasas... vagy nő, aki gondolt egyet, hogy Hm, nekem kell egy új szó? Mert ez nem valami jó indok, engem ez megzavar. Olyan izé emberek vannak - ráztam meg a fejem rosszallóan, lassan, de biztosan elengedve az árvíztűrő gépezetet. Mert mégis mit tehettem volna?
Helyette inkább megkóstoltam Maja teáját, ami egészen finom volt. Még a kis golyók is, persze. Bár én előnyben részesítettem a sajátomat, de igen, az övé is jó volt.
A szó valahogy a nagy gondolkodás közepette is a Disney storera terelődött, meg arra, hogy akkor ott most mik is vannak, mert ő még sosem járt ilyen helyen. Én sem sokszor, de legalább tudtam, hogy mire is illik számítani ilyenkor.
- Majd letöltjük, vagy bánom is én - jegyeztem meg halkan, kis mosollyal az arcomon. A kérdése azonban elgondolkoztatott egy kicsit. Na, nem is azért, mert itt akartam volna maradni annyira, csak az egész... Egy pillanatra a nadrág egy kilógó cérnáját kezdtem piszkálni, majd visszatoltam az orrnyergemen a lefelé indult szemüveget.
- Gondolom az érdekel, hogy itt akarok-e maradni hosszabb távon. Hát... - megköszörültem a torkom kissé, majd esetlenül rántottam egyet a vállamon. Nehéz kérdés volt, mert ugye így több időm jutott rájuk, de nem akartam hosszú távon elszakítani a rokonaitól, neki ott volt az élete. - Én... szóval... majd visszacuccolunk Pécsre, természetesen, csak egyelőre... sokkal könnyebb ez így, megnyugtat, hogy pár percen belül veled tudok lenni. Megérted, ugye?
Az ajkamba harapva szegtem le a fejem kissé, majd megrántottam ismét a vállam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Az arcára a nagy forgolódást követően kiült az értetlenség, én meg az ajkamba harapva fojtottam el egy apró mosolyt. Tudtam, hogy neki ez most fontos, meg különleges volt, de én tényleg ellettem volna azzal is, ha csak a szokásos pizsijei egyikében vár haza, egy kanál nutellával. Ilyen dolgokban azt hiszem, hogy nincsenek nagy igényeim.
- Ühüm - adtam pozitív megerősítést, megszoktam már, hogy szüksége van rá, hát nem is akadtam fent rajta különösebben, csak végigfuttattam rajta a pillantásomat még egyszer, mielőtt elégedetten szusszantam volna. A puszik jól estek, bár tény, kissé türelmetlenebbül vártam a csókját, mint ahogyan azt illett volna, de mit van mit tenni? Abból is elég hamar elhajolt, én pedig ismét csak felszusszantam. De aztán oldanom kellett kicsit a nagyon komoly hangulatot, szóval megkérdeztem, hogy leitathatom-e.
- Komolyan kérdeztem, van itthon. Mármint, tényleg, mióta... szóval mióta van a kicsilány, mindig van egy-két üveg a felső polcon - öltöttem rá ki kicsit a nyelvem hegyét, de aztán csak megcirógattam a kezét. Az egy elé jó rejtekhely, ha máshol meg is találja a dolgokat, az elég magasan van. Ez a csók talán még rövidebb és idegőrlőbb volt az előzőnél, szóval pár pillanatig csak pislogtam nagyokat, hogy ez most mire volt jó. A karjait lassan a nyakam köré fontam, én pedig kissé oldalra biccentettem a fejem, az alkarjára puszit nyomva csendesen.
- Hm? Nem, nem, a pezsgő jól hangzik, de majd én hozom, maradj csak... - mosolyodtam el halványan, a kacsói után nyúlva, hogy lefejtsem őket a nyakamból óvatosan, majd feltápászkodjak. - Szóval akkor hozzak Süsüt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Színezőm az anno nekem sem volt, más kérdés, hogy időm sm, amiben azzal kellett volna elfoglalnom magam. Először csak otthon játszottam kviddicset a papával, vagy edzettem, ha éppen nem ért rám, mellette tanultam, aztán jött a szerződés és bumm, már annyi időm sem volt, mint nem sokkal előtte. Tehát nem tudtam átérezni a tükörfúrós nénibácsi gondját.
- Hát tuti nem volt könnyű gyerekkora, lehet, hogy a budiba nyomták a fejét - horkantam fel, mert bár csúnya elképzelés volt, de ha ilyenekre szánta az értékes idejét, alighanem komoly lelki gondjai lehettek előzőleg.
Visszaadtam a poharat a pocakos hölgy kezébe, aki nem sokkal később ismét lelkes szürcsölésbe kezdett, olyannyira, hogy kettő bogyót még sikerült el is ejtenie. Azok végigszáguldottak az összes útba eső, domborodó területen, majd a földön szétkenődtek.
- Még bőven ráérünk vele - tettem hozzá én, ha már ő is azt mondta burkoltan, hogy lesz akkortájt bizony fontosabb dolgunk is a filmeknél. Például az is, hogy most akkor merre is fogunk lakni, ha megszületik a breki. Az a veszély nem állt fent, hogy hajléktalanságba kéne vonulnunk, mert volt házam, ha őszinték akarunk lenni, azt hiszem, rögtön öt is,az volt a gond, hogy máshol voltak a kötődéseink.
- Nem volt bántó, csak nem gondoltam, hogy most fogsz rákérdezni - jegyeztem meg valamivel csendesebben, mielőtt a teámba szippantottam volna pár nagyobbat, egy rakás kis golyócskát is felszívva. Lassan rágcsálni kezdtem, egy kicsit ezzel is húzva az időt.
A válasza azonban egy kicsit meglepett, így ismételt nyammogással felé fordítottam a fejemet, várva, hogy folytassa. Darabokban. Apró sóhajjal néztem ismét magam elé.
- Úgy érted, gondolom, hogy jó lenne, ha nem este tízkor esnék haza, mikor már senkire nincsen kellő energiám.
Így könnyebb volt, mert az edzések közti időben volt értelme hazamennem, nem kellett az óráim és a tréning közti egy órás szünetet Münchenben kávézva tölteni, egyszerűen csak hazamentem. Kissé ismét az ajkamba haraptam, mielőtt  komoly választ adhattam volna.
- Egyelőre maradnék... legalábbis, az év végéig biztosan, aztán már ha a Breki is elég nagy az utazgatáshoz, esetleg visszacuccolni... Voltie nem szobakutya... és azt is jobb szeretném, ha a babánk totyogósként nem a parkban fixírozná a galambokat, hanem nyugis környezetben topoghatna egy kört a kertben - piszkálgattam a ruhám megint pár pillanatig, néha a járókelőkre pillantva, néha pedig vissza Majára. - Talán egyszer veszek egy házat, itt a kertvárosban. De egyelőre nekem megfelel Pécs.
Nem akartam részletesebben belemenni, mi is szólhatna a város ellen, nem volt egy vidám téma, de azt hiszem, érthető magyarázat volt. Lassan pedig a bolt látótávolságába értünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A válaszom azt hiszem, hogy leginkább nem érdekelte, de nem bántottam ezért, rendben volt. Szerettem az apró puszikat, amikkel elhalmozott, bár tudtam volna még egy ideig elviselni, de nem tehettem, mert nem sokkal később elhajolt, én meg elégedetlenül dünnyögtem.
- Igen, oda, bizony - bólogattam párat elmosolyodva, már már majdnem széles vigyor volt, amitől ráncok gyűrődtek a szemem sarkába, de azért sikerült egy kicsit türtőztetni magamat ez ügyben. A nyelvharapásos kijelentésre enyhén felvontam a szemöldökömet, összefonva a karjaim a mellkasomon. - Ilyen vadmacska lettél hirtelen, Nyuszókám?  
Még egy kicsit fel is kuncogtam, végigsimítva az állán, de a puszit ismét jó néven vettem, ez olyasmi volt, amit naphosszat el tudtam volna viselni.
Még arra is rákérdezett, hogy biztosan hozom-e, mire felszaladt kissé a szemöldököm. Férfi voltam, nem pedig inkompetens, döntésképtelen idióta. Bár, néha napján a kettő egy és ugyanazt jelentette.
- Teljes mértékben, hát látod, állok... - tártam szét a karjaim, majd összepréseltem az ajkaim, hogy visszafojtsam a kikívánkozó fail kuncogást. Inkább lehorgasztottam helyette a fejem és párszor ismét a növésnek indult hajamba turkáltam, hogy helyreállítsam. - Ezt nem egészen így terveztem...
Szóval aztán csak lemondóan bólogattam, hogy rendben van, felőlem lehet róla szó, hogy meggyilkoljuk kicsit a tortát is. Ismét felpillantottam rá, majd a lábam mellett eltolakodó fiúcskára, aki anyuhoz ment, majd egy erélyes mozdulattal megpróbálta kikaparni onnan a halacskát. A bökdösés még mindig mosolyra késztetett.
- Kijössz velem sütizni, vagy hozzak be neked is? - érdeklődtem végül, talán kicsit jobban elbambizva a kelleténél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Az óra elején későkkel íratott röpdolgozatban a gyilkos tekintetek a legszebbek. Azonban az bennük a rusnya, hogy utána ki kell őket javítani és néha még tudnak is valamit. Vagy legalább büntetésképpen rondán írnak, hogy ne legyen könnyű dolgom.
- Hm? Mi baj a ruhatáraddal? - néztem fel végül Oraveczre, mert pár pillanat fáziskéséssel konstatáltam, hogy hozzám szólt. Tény volt, hogy mintha kevesebb fedetlen bőrfelülete látszott volna, de ez nem feltétlenül volt rossz. Ő is elengedte és az asztalára telepedett, a lábait lóbálva, én pedig még két hatalmas piros kérdőjelet biggyesztettem a pergamenre, mielőtt letettem volna a pennát.
- Hm, nem túl sok, azt hiszem. Otthon van Münchenben, szerintem szundiidő van. Köszöni kérdésed, az esetek nagy részében csodásan. És ti? Eszti? - kérdeztem vissza, hátrébb rúgva a székemet és az asztalom szélére támasztva a lábaim.
- Egyet, köszönöm. Figyelnem kell, mit eszem, megint futnak fel a plusz dekák - grimaszoltam, az orromat ráncolva, de elvettem egyet, apró mosoly szerűséggel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Láttam ám az összepréselt ajkakat, de nem hatott meg kivételesen, mert tudtam, hogy nincs baj. Ha lett volna, most nem itt lógott volna, hanem odébb vonul nyünnyögni a fehérkével. Azért az ártatlan pillantást megkaptam, mert ő nem csinál semmit, ejnye Lewy!
- Nem? Szerencse, nem is tudom, mit csinálnék veled... - simogattam meg a fejét finoman, mikor az arcát a vállamba fúrta pár pillanatra. Aztán mikor hátrébb hajolt, felkeltem, hogy menjek az utamra, ki a konyha felé, ahol a felső polcos Süsü pihent, közvetlenül a görkorcsolya mellett. Azonban a megszólalásom nem úgy jött ki, ahogyan terveztem, ezen pedig muszáj volt legalább egy keveset kuncognom, mielőtt tényleg úgy jön ki a lépés. Maja még ki is nevetett, de aztán lefoglalta a gyerkőc és így én el is slisszolhattam a célom felé. Nem sokáig jutottam persze, mert mosolyogva figyeltem a halacskáért folyó harcot.
- De nem? Mi de nem? - érdeklődtem, kissé lemaradva, még mindig a kis tappancsoson tartva a pillantásomat. Ugyan lassabban topogott az asszonyka, mint általában, de ezt betudtam a pocakjának, meg a nagyon csini pizsinek. Összességében nem is bántam, csak ácsorogtam ott, egyik lábamról a másikra, míg ő odatotyogott. Közben elővettem egy kést is a fiókból, hogy aztán felkoncoljam a tortát, de csak az után, hogy lefotóztam.
- Igen? Te tényleg haragszol a kockáimra - néztem rá sokatmondó pillantással, összepréselt ajkakkal, de aztán csak tettem két lépést oldalra, hogy elővegyek két tányért. Csak utána pakoltam ki a két szelet sütit, majd nyomtam puszit az asszonyka arcára. - Hálás vagyok, tudod?
Csak aztán vettem le a barackos süsüt, kissé nyújtózkodva a felső polcról, meg a rendeset a hűtőből, aztán sürögtem-forogtam még a konyhában egy sort, előbb letéve őket, majd a poharakat véve elő. Szólt a halk pukkanás, kétszer is, majd a poharakba töltöttem, hogy a süsüt átnyújtsam az asszonykának. Ő még egy jó darabig nem fog rendeset inni, az is biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ismert már, pontosan tudta, hogy sokkal szívesebben foglalkoztam volna az új Disney-művel, mint hogy családi körben, egy asztal körül ülve tegyek úgy, mintha örülnék, hogy megint egy kicsivel közelebb kerültem az elpatkoláshoz. Egyes vallásokban nem tartanak ilyen ünnepeket... és milyen igazuk van! De ugye neki ez fontos volt, még jobban, mint nekem, így elengedtem a dolgot.
- Aha... szülinap. Juhú - szegtem le a fejem egy pár pillanatra, de aztán csak rántottam egyet a vállamon.
Nem sokkal később azért hála az égnek, másra terelődött a szó, én pedig bár kissé nyögvenyelősen, de elnyekeregtem, hogy mit is terveztem, meg hogy gondoltam az egész közeljövőben történős költözködős dolgokat. Sokkal nehezebb volt ránéznem a mondandóm közepette, mint azt gondoltam volna. Nem szerettem neki csalódást okozni.
- Most könnyebb így. Szeretek előre tervezni, ismersz, de fogalmam sincs hogy lesz mondjuk két hónap múlva. A munkámból adódóan azt sem tudom... szóval semmit - nyeltem vissza az eredeti alternatívát, ami kis híján kicsúszott a számon, de épp elég volt a borús felhő a mai délutánunk körül. Nem mondhattam, hogy azt sem tudom, megérem-e.
Aztán sikerült valami olyasmit felvázolni, ami talán mind a kettőnknek egy kellemes átmenet volt, nem kellett nekem sem utazgatni annyit és neki sem tűnt úgy, hogy örökre kiszakítottam abból a bizonyos közegből. Azt is tudtam, hogy a meccseimre szeret kijárni, és ha otthon lenne, akkor ez nem lenne megoldható most jó pár hónapig.
- Igen tudom, és... nagyon hálás is vagyok érte, remélem tudod... - szorítottam meg finoman a kezét, de nem akartam ezzel az egésszel rányomni a hangulatunkra véglegesen a bélyeget. Hála az égnek a disney store is segítségemre sietett,  mert már látni lehetett az embereket a hatalmas, feliratos táskákkal a környéken rajzani, én pedig elégedetten biccentettem.
- Ha csak nem hamisítja valaki a táskákat, akkor ez már az, igen - közöltem elégedetten. A feleségem aggodalmai viszont teljesen jogosak voltak, mert a Voltos vásárlás is veszélyes volt, nálam meg pihent egy-két bankkártya. - Öm.... most nagyon szívesen mondanám, hogy ennek a veszélye nem áll fent, de a nejem vagy, nem fogok neked hazudni... Majd igyekszem viselkedni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Az annyira felnőttes engem valahogy nem hatott meg, tekintve, hogy már tizenhat évesen is sokat mászkáltam öltönyben, mondjuk szinte mindig, ha a csapattal mentünk valahova. De persze, értettem a problémáját, nem mindenkinek pálya ez az egész elegáncsosdi.
- Szerintem hozzá fogsz szokni.
A kérdésemre tömör, velős válasz érkezett, amiben kitért a lányka szerelmi életére is, nekem meg kissé felszaladt a szemöldököm, de nem akartam különösebben belefolyni. Csak elfojtottam egy vigyort, hatalmas köhhentésnek álcázva, az öklöm a szám elé kapva. Két teljes sort húztam át az egyik válaszban, a lány még csak nem is arról a témáról írt.
- Igen, tudom, sokan mások is, ilyen ez. Hidd el, nem éri meg - gondoltam bele az edzésekbe, ahol szívem szerint néha már csak sípolnék csendesen, a földön ülve. Inkább odébb toltam a dolgozatot, majd a lábamat az asztalra pakolva fontam össze a karjaim a mellkasomon. Tatit figyeltem érdeklődve, mert hát, kezdett egészen érdekes fordulatot venni az eset. Mármint, Max, meg a számolás.
- Nocsak, igazán? Elvesztettem tíz galleont. Ez szomorú. Sebby azt mondta, még idén feljön a fejében, én azt, csak jövőre - piszkálgattam az egyik körmöm, de aztán csak elvigyorodtam szélesen. Aztán inkább a sütit kezdtem fogyasztani, mert hát, van jobb dolgom is, mint kárörvendeni, nem?
- Hát ez kínos, de nem meglepő. Én is tudni akarnám, ha fennállna a lehetősége, hogy van egy gyerekem - bólintottam, majd kíváncsian mértem végig a nőt. - És, megtudja?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Azt hiszem, hogy a házasság intézményét nagyon sokan túlbecsülik. Tatiana rendes anyatigris módjára fakadt ki, hogy mi honnan vettük, hogy a gyerek apja nem az akkori férje volt, én pedig csendes gondolatmenetet futtattam le, hogy vajon mi is lenne erre a jó válasz. Egyrészt, ha én nem lennék tényleg rendesen szerelmes, nem az a fémkarika tartana vissza attól, hogy keressek valaki olyat, aki megmozgatja a fantáziám. Másrészt meg ugye, Max mesélt egyet és mást, főleg akkor, mikor nem volt teljesen magánál, de ugye az részletkérdés, és simán lehet, hogy a nő a fejemet venné ezért,
- Csak tipp volt, egyszerű matek és az, hogy Max részegen kicsit pletykásabb volt az esküvőmön, mint amennyire kíváncsi voltam. Én pedig szeretem az egész képet nézni, puszta feltételezés volt az egész, de ahogy látom, nem igen lőttem mellé - húztam el a számat kissé, komolyan elgondolkozva a dolgon, hogy én még miért nem kezdtem el lottózni. Összességében azt hiszem, hogy nem is játék lenne, pusztán befektetés, mint mikor a casinoban ellopod valaki jackpotját.
- Na ugye! Akkor meg? Gondolom neked is egyszerűbb lesz. Mert... megfordult a fejedben párszor, hogy ki lehet az, nem?
Még inkább elkényelmesedtem, de szerintem már ismert annyira a nő, hogy tudja, egyáltalán nem ellene szólt ez az egész beszélgetés, csak érdeklődő voltam a környezetemmel szemben. Elnassoltam a sajtos sütemény maradványait és csak azután vettem a fáradtságot, hogy válaszoljak.
- Max szerencséjét ismerve? Hát, sanszos, de azért remélem, hogy a viselkedése nem valami öröklődő... - vontam meg a vállamat, de nem szakítottam meg a szemkontaktust. Nem féltem tőle, nekem nem volt kihatással az életemre a papírvéla, legalábbis, hosszútávú befolyása biztosan nem akadt.
- Miért, te mit gondolsz? - tettem fel a kérdést, mielőtt még a tekintetem az asztalomon pihenő képkeretre vetődött, ahonnan Maja fotója integetett vissza nagy lelkesen. - Nekünk is lányunk lesz...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Kissé megingattam a fejemet, mert ugye egy szóval nem mondtam, hogy a cicás lányok rosszak, fel sem merült a fejemben. Az, hogy nagylány, aki cicázik valakivel, még nem azt jelenti, hogy rossz.
- Nem, csak szokatlan lenne tőled a dolog - jegyeztem meg, szintén kissé szórakozottan, mint korábban is, majd megcirógattam az enyhén oldalra biccentett fejét. Határozottan szerettem, mikor ilyen kis butus arcot vág, még ha az elején nehéz is volt belátni a dolgot.
Végül csak sikerült rávennem magam, hogy megmozdulva kijussak a konyhába, egy kicsit lassabban is, mint ahogyan azt eredetileg terveztem, de azt hiszem, hogy már mindegy volt. A lényeg, hogy kint voltam.
Hamar utánam is jött a hölgy, aztán a pultra támaszkodott kissé, engem figyelve, mire enyhén felvontam mind a két szemöldökömet, hogy most mi is olyan rettenetesen érdekes.
- Iiiigen? Segíthetek? - kérdeztem elnyújtva az első szót direkt, hogy azért érezze a törődést, majd ezután szegeztem rá ismét a pillantásomat. - Jó, majd vágok kisebb szeletet, emiatt igazán nincs értelme aggódnod.
Végül Maja az elméletemet megcáfolva hajolt előre kissé, hogy nyomjon rám egy puszit, én pedig kissé felvontam a szemöldökömet, de kénytelen voltam elmosolyodni. Igazából, ahogy végigmértem, egyre inkább sürgető lett a késztetés, hogy letudjam az egész torta dolgot és inkább kicsukjuk Voltot a szobából.
- Hát, nem tudom, de veszélyes rájuk a karamellás finomság... - vontam meg a vállamat, kissé le is biggyesztve az ajkam. Végül kipakoltam a két szelet sütit és a kisebbet begyűjtötte ő magának, míg én pezsgőt töltöttem mind a kettőnknek. Egy pillanatra el is felejtettem, hogy melyik kié, de aztán rövid illat-minta-vétel után sikerült ráébredni, hogy a barackos a bal kezemben pihen.
- Úgy mindent... - haraptam be az ajkamat, mielőtt a poharam óvatosan az övének koccintottam volna, a pillantását keresve. A kijelentésre szélesen elvigyorodtam, mielőtt ismét az ajkamba haraptam volna. - Igazából, szerintem lesz ez még boldogabb is...
Futó csókot leheltem a homlokára és csak aztán ültem le féloldalasan a bárpult mellé, hogy végre megkóstoljam azt a bizonyos, karamellás csodát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nagyon fontos pontja volt az az életemnek, hogy Maja ott volt és támogatott. Bár előtte is több, mint jól megálltam a magam lábán, valahogy a kudarcok miatt mindig magamba zuhantam és csak az idő múltával tudtam feldolgozni, hogyan is tovább és merre. Most viszont itt volt, mint az a bizonyos biztos pont az életemben, ezt pedig tagadnom is kár lett volna. Tudnék nélküle élni. Az megint más kérdés, hogy akarnék-e is.
- Nem is azért mondtam, te is tudod... - sóhajtottam fel halkan, de igyekeztem tényleg elengedni kicsit, hogy mi is ez az egész délután. Aztán mikor fel is néztem, azért még elkaptam azt a mosolyt és halványan viszonoztam is, már amennyire ez ment nekem. Ő is pontosan tudta, hogy mivel jár a munkám, meg hogy nekem ez így kell, mindennel együtt.
Közben persze figyeltem rá, mert megint akadt valami fontos, amit meg akart osztani velem, én pedig nem leszek az, aki majd mindezt elrontja. Összességében az, hogy azt mondta, nem érzi itt rosszul magát, egy kicsit tényleg megnyugtatott. Ahogy az is, hogy tudtam, hogy ez nem olyasmi, amiben hazudna nekem.
- Nem... tudtam, csak reméltem, hogy azért rendben vagy. Néha úgy érzem, hogy figyelhetnék rád jobban, meg több dologban kérhetném ki  véleményed és őszintén, ez nem valami felemelő érzés - sóhajtottam fel végül, belátva, hogy persze, én sem vagyok tökéletes. Valószínűleg soha nem is leszek, de legalább senki nem is várja el.
Lassan elértünk a bolt közelébe, ahol elég sokan razziáztak azokkal a hatalmas, micky egeres táskákkal, szinte már euforikus hangulatban. És akkor vannak olyanok, akik azt mondják, hogy pénzért nem vehetsz boldogságot. Lassan a nutella és a disney, illetve a playstation közös ellen-kampányba kezdhetne ez ellen.
- Majd kiderül, igen, ha szerencsénk van, akkor talán semmi ilyesmi nem történik. Mit kapjon? - kérdeztem kissé elbizonytalanodva, az ajkamba harapva, majd megtorpanva kinyitottam az ajtót és betessékeltem a hercegnőt magam előtt, hogy csak utána. Bent elég nagy volt az élet, Disney slágerek szóltak a háttérben, arról nem is szólva, hogyan zsibogtak a népek fel és alá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ez a mai nap ilyen volt, csak sehogy nem akart egy kicsit jobb hangulat felé evickélni, neki tetszett így, a maga sötét valójában. Azért már korántsem volt annyira súlyos a helyzet, mint a kocsiban, de azért így is akadtak olyan kérdések, amik nem csaltak mosolyt az arcomra. Őszintén, az asszonykáéra sem, de az már megint részletkérdés volt.
- Nem is az a baj, hogy érdemeset nem mesélsz, inkább az, hogy nem igazán szoktál szólni, akkor sem, ha valami nem tetszik. Maja vagy, az ilyesmit már nem is várom el, csak szeretném, ha boldog lennél, érted... - próbáltam kis mutogatással elmagyarázni, de mikor nem jutottam lényegi infóig, inkább ismét az italomba szürcsöltem kissé. Még jóval több volt, mint amennyi neki, de azt hiszem, ez annak is köszönhető volt, hogy ő közben nem  beszélt annyit, mint egyesek. - Jaj, nem, nem az a baj, hogy rosszul esne csinálnom, hanem hogy estére lemerülök és ez általában háttérbe szorul...
Inkább legyintettem, hogy engedje el a dolgot, mert úgy tűnt, ma képtelen vagyok rá, hogy emberien fejezzem ki magamat. Ő is inkább elcsendesedve szütyögött a száraz bubikkal, én pedig hasonlóan tettem, hogy aztán a pohár aljából kiszürcsölve az utolsókat is elrágcsáljam. Persze, ameddig még nem köptem tele a nyálammal, felé tartottam a szívószálat, hogy esetleg akkor szeretne-e egyet még kortyolni, mielőtt végleg elfogy.
- A nasinak mondjuk biztos, meg lehet, hogy alvós játék sem ártana neki, mert a sípolós répa lassan már nem is sípol. Persze, attól még maradhat, csak... érted, lehet, hogy megunja a régieket - igyekeztem megmagyarázni, hogy mi és miből következett és miért is egész pontosan. Elértünk végül a disney boltig, azaz, hogy be is mentünk, ő pedig elindult körbepillogni. - Szerintem az elején duzzogni fog, vagy legalábbis úgy tesz, de aztán biztosan. Úúú, most a Bosszúállók, a Star Wars vagy a TsumTsumok felé menjünk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Közölte, hogy hát igen, már megtalálta, amit keresett, mire elégedetten elmosolyodtam, kissé még ki is húzva magamat. Igeeen, természetesen megtalálta, nem is éppen most, már egy ideje az övé voltam, de igen, a lényeg az ugyanaz. A keze végigsiklott az enyémen, én pedig halványan elvigyorodtam, enyhén még a nyelvem hegyét is kiöltve.
Láttam ám, hogy a harisnyája sokkal inkább lefoglalta, mint amennyire a torta tudta és valahol értettem is a dolgot, még a szemem sem rezzent a feltételezésre, hogy ez így rendben is van.
- Rendes tőled, tudod, hogy mennyire zavar, mikor nem úgy néz ki, mint ahogyan én azt szeretem... A csíkról nem is beszélve... - szusszantam fel halkan, a tekintetem egy pár pillanatra lejjebb terelve, de gyorsan vissza is tértem az eredeti látványosságokhoz. Maja és a süti sokkal meggyőzőbbek voltak nálam.
Mire kitöltöttem a két pohár pezsgőt, addigra a nő már meg is dézsmálta egy kicsit a saját sütijét, biztos, ami biztos alapon. Én is készültem már rá, mert azért elég jól nézett ki. Helmut biztosan azt mondta volna rá, hogy úgy néz ki, mint egy tányér szívroham hatvan éves koromban.
- Én is téged, babygirl... - mosolyogtam rá őszintén, mielőtt a saját poharamba kortyoltam volna, és őszintén, hiányzott már ez az íz. A hamiskás mosolyra feljebb kúszott kissé a szemöldököm, de aztán hasonlóval viszonoztam a magam részéről. Utána le is telepedtem, hogy a süti kóstolásába kezdjek. Pár pillanatig nyammogtam rajta, mielőtt bármit mondtam volna. - Mi az, hogy azért? Ízlik, finom lett, ügyes vagy.
Mindezt lelkesen mondtam, még annak ellenére is, hogy ott olt az a keserű utóíz, mert rengeteget melózott vele és mert ezért holnap még extra kört kell futnom az edzésen.
- Nem fogsz amúgy megfázni? A süti tud várni, ha úgy vesszük... - jegyeztem meg csillogó pillantással végül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Összességében a bújás valahol nagyon jól esett, de mégsem voltam teljesen kompatibilis a dologgal. Pedig esküszöm, hogy én tényleg próbálkoztam. Talán majd este, ha otthon leszünk, ott lesz a fiacska, senki más, csak mi, három és felen, akkor majd minden rendbe jön. Addig viszont még idő volt, ami éppen kapóra jött a hangulat javítása terén.
Az innivalómra megrázta a fejét, mire rántottam lazán egy aprót a vállamon és hangos szürcsölés közepette szívtam fel az utolsó pár cseppet is. A bogyókhoz már túl türelmetlen voltam, így a fóliát le kellett cincálnom, hogy azt a pár darabot még az arcomba tolhassam.
- Ha gondolod persze, de ugye tudod, hogy a konyhában kb annyi hasznom lesz, ha te is ott vagy, hogy ülök a pulton és nagyon szépen nézek ki a lábam lógálva? - nevettem el magam kissé, de ez most tényleg őszintén jött és kissé azt hiszem, hogy már szükségem is volt rá. Ettől még nagyon szívesen voltam ott vele és támogattam morálisan, meg adogattam a cuccokat. De ugye a közös főzőcske mindig kétszeres koncentrációt igényel, nehogy valami túl sokszor kerüljön bele, vagy egyáltalán ne is.
- A puhák általában amúgy is gonosz módon a pénztár közelében vannak, hogy egész biztosan jelen legyen a kísértés, míg sorban állsz, vagy esetleg távozol. Tak, gyanítom, hogy van R2-juk, szokott lenni... meg Stitch is, de neki nem mindig van külön részlege... - méláztam el, egyrészt azon, hogy miért, másrészt azon, hogy honnan is tudom én ezt pontosan. De ugye van, amit jobb nem feszegetni. Inkább megszabadultam az üres pohártól egy ilyen kuka szerűségnél, majd az asszonyka kezét kissé megszorongatva húztam az űrrészleg felé.
- Nézd az egy BB8! - lelkesedtem kissé retardált módon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A pillantásom rögtön a kockáim felé siklottak, még a pólóm is feltűrtem fél kézzel kb a bordáimig, hogy jobb legyen a rálátásom, mint addig. Kissé tűnődő hümmögéssel vizsgáltam, már amennyit láttam belőle, majd ismét nagyot szusszantam. Na jó, esetleg lehet, hogy igaza van és nincsen velük semmi baj. Egyelőre. Az ő pillantása is a hasamra futott, mire megilletődve visszaejtettem a helyére a ruhát.
Nem sokkal később koccant a két kicsi pohár és lassan én is az italomba kortyoltam, figyelve azt a bizonyos reakciót a megszólításra. Már csak ezért megérte volna a dolog.
- Köszönik a bókot, jól esik nekik, pláne, hogy épp inzultálom őket a sütivel - böktem a villámmal a tányéron fekvő tortaszeletre, amiből be is toltam gyorsan egy második, majd harmadik villányit is. Nekem nem jelent kísértést a cukor az étrendemben többé. És az újságírók nagy része még be is nyalta ezt a baromságot. Maja közben elcsicseregte, hogy ő nem várja, hogy jópofizzak, csak mert ő csinálta, mire grimaszoltam egy sort. Ha most morbid lennék, meg undorító, visszaöklendezném a tálra, mint Stitch és visszaformálnám szeletté.
- Persze, rémes lett, csak azért eszem meg, mert a lelki... ohvárj. Nincs olyanom - malmoztam kicsit az ujjaimmal egymás körül, de aztán csak rántottam egyet a vállamon. A mama nyers bejglijét is csak azért akartam anno megenni, mert mikor kicsi voltam, sosem adott a tésztájából. Aztán meg a papa nem hagyta megenni.
- Nem is hagynám, hogy mást felvegyél - közöltem szórakozottan, kissé a nyelvem is kinyújtva, ahogy szélesen elvigyorodtam. A pingvines dologra elkezdtem hümmögni, majd még egy villányit betoltam a sütiből, mielőtt válaszoltam volna. - És fogsz szólni, ha fázol? Vagy most ellenőrizzem én?
A kérdés csak azután hangzott el, hogy letettem a villát és kissé felé is fordultam. A puszira elégedetten vigyorogtam, majd megengedtem egy kacsintást az irányába, mielőtt még feltápászkodva az ajtó felé indultam volna.
- Akkor jössz, vagy mi lesz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ugyan láttam, ahogyan másfelé kapja a pillantását, csak egy kicsit megmosolyogtam a dolgot, ahelyett, hogy tényleg komolyan vettem volna, hogy jaj, ő most másfelé néz.
Igazából a hasamtól valahogy elég hamar a torta kritizálására jutottunk, azaz, hogy én megdicsértem, mert finom volt és mert jómagam segghülye vagyok a sütikhez, ő meg csak fintorgott maga elé, mintha most hazudtam volna. Persze, jellemző rám, hogy kamuzok neki. Mindig.
- Biztos van, csak az esetek nagy többségében fogja magát és elmegy szabadságra, mert az úgy neki jó. Nem fog sztahanovista munkáskitüntetést kapni, az is ziher - horkantam fel, de nem akartam elmerülni ebbe a Lewy mennyire jó ember vagy éppen mennyire nem az dologban. Úgy tűnt, hogy az asszonyka is képes végre annyiban hagyni a dolgot és nem fog komolyabban beleveszni a részletekbe.
A takarós kijelentésre egy pillanatra az ajkamhoz érintettem a mutatóujjamat, csak aztán néztem eltöprengve a nő által mutatott mennyiségre. Kicsit még hümmögtem, mielőtt megfogtam a két kicsi kacsóját - csak a pohár letétele után - és kicsit szélesebbre húztam azt a távolságot. Mondjuk olyan húsz-huszonkét centire.
- Mondjuk ennyit. Maradjunk ennyiben, nincsen nálam most vonalzó és neeem, neked sem kell megkeresni! - előztem meg a felajánlást, mert éppen másra akadt kedvem, az pedig nem tartalmaz dobozokban való áskálódást. Kicsit a kezemre leheltem, majd csak utána értem a nyakához és kis grimasz szerű fejet vágtam. - Természetesen lecsekkolom, hidegek-e a praclijaid. Meg az orrod hegye.
Mintha ez olyan bevett szokás lenne, hogy mindenkinek ez jut eszébe először,  nem az, hogy megkérdezze a másikat, mit gondol erről. Aztán kifelé indultam, mikor a hangja megütötte a fülemet, jelezve, hogy a sütim nem lett befejezve. Meg sem vártam a mondat végét.
- Később! Most nincsen rá több türelmem - ráztam meg a fejemet határozottan, miközben a szoba felé haladtam. Azért kicsit visszavettem a tempóból, de csak azért, hogy beérhessen és a kezem után nyúljon. Nem sokkal később átkarolta a derekam, én pedig a vállaim kissé berogyasztva hajoltam le hozzá, hogy megcsókolhassam. Valamikor ez után, de még a fehér kutyus eszmélése előtt csuktam be a hálószoba ajtót, biztos, ami biztos.
- Hideg az orrod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Az elképzelés, hogy az asszonyka a nagy pocakjával ott forgolódik és sütöget a nagyobb gyerkőcnek, míg én szépen pillogok a pulton ülve, annyira nem volt csábító. Persze, nem jelentette azt, hogy nem lennék rá hajlandó, csak azt, hogy akaratlanul is belemásznék a folyamatba, akár szeretné a kis nejem, akár nem.
- Nem? Majd felveszem a zümizoknim, hogy legalább az élvezeti-értéke meglegyen a dolognak - forgattam meg kicsit a szememet, mielőtt még beszipogattam volna a különleges tea utolsó kortyait is. A tea immár csak kis gyöngyökkel szolgálhatott, amiket hamar az arcomba is öntöttem, aztán rázogattam csak meg a már üres műanyagot. Erről ennyit.
- Iiiiigen, pont úgy. Ők is ilyen marketing-guruk - sóhajtottam aprót, mert az esetek nagy többségében legalább három percig tart, ameddig megadom magam a kísértésnek. Legalább a kindertojást nem magamnak szoktam venni, abban csak a kis kacatokat szoktam összeszerelni. Ameddig életem nője betolja a csokit, esetleg csempészve a fehérkének is, én meg úgy teszek, mintha nem láttam volna minden egyes pillanatát a procedúrának. A lényeg az, hogy ezek értettek hozzá, hogyan is kell az emberrel kiszúrni.
Persze a 626 első számú rajongója nem volt oda azért, hogy a kísérleti lényeknek nincs mindig külön részlege, de ez már csak így volt, nekem a szemem sem rebbent a dologra.
- Biztosan fogják, pláne, ha rázod rájuk a mutatóujjad! - horkantam fel, talán kicsit csipkelődősre is sikerült a megszólalás, pedig esküszöm nem direkt csináltam. Mind a ketten megszabadultunk a vonzását vesztett poharaktól, csak azután haladtunk tovább befelé. Aztán előkerült a bb8-as és asszem addig tartott a normális viselkedés.
- Tényleg aranyos, elfogadnám, csak szerintem Volt frászt kapna tőle - képzeltem el, ahogyan a kis robotka gurul végig a nappalin csipogva. Maja kicsit odébb vontatva még meg is simogatta. - Iiigen, világítós, meg gyűjtői, meg mindenféle is. És vannak ruhák is, igen, azok szoktak a halálom lenni. Látod? Chewie.
Lelkesen figyeltem egy nagyon szőrmókos pulóvert, igazából elég viccesen nézett ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Jaj, ne is mondd, előbb vagy utóbb ezért még csomót fogok kötni a nyakára!
És komolyan is gondoltam, mert hozzá köthetően olyan ügyeim voltak, amikről nem az jut eszembe először, hogy nyilvánosság elé vele, meg hadd tudja az egész világ! Bár tény, hogy általában tudta, hogy hol van az a határ, amit nem szabad átlépnie, sem ivásban, sem másban, hogy normális maradjon és erre szokott figyelni is.
- Tudtam! - még el is mosolyodtam kissé, tudtam, hogy nem vicces, meg nem kéne, de annyira adta magát a helyzet, hogy az már fájt. Bele tudtam képzelni magam a helyébe, hogy milyen lehet, ha nem tudod, kié az a bizonyos gyerek és igencsak idegtépő volt.
Az elképzelésre, hogy az apja személyiségét örökölte, egy kissé undorodó grimaszt öltöttem fel. A saját lányom esetében is csak buzgón imádkozhattam, hogy a kislány ne olyan legyen majd, mint én, mert akkor azt hiszem, vége az emberiségnek.
- Az szinte minden esetben oltári pech. De csak nem... - igyekeztem pozitívan állni a dologhoz, de asszem az erőltetett mosolyon látszott, hogy nem sok esélyt adok rá.
Tény, hogy reálisan Juan, a kertész sokkal kevesebb gondot okozott volna, min mondjuk Kristóf, vagy Max, de az is tuti, hogy nem hagyta volna ott az öt saját gyerekét, a feleségéről nem is beszélve. Már, ahogy én elképzelek egy kertész Juant, mert ennyire nem folytam bele Tatiana életébe.
- Pedig szerintem vannak nők, akik kifejezetten hálásak lennének, ha... - felemeltem a kezem, amin a jegygyűrűt hordtam és kissé megforgattam a karikát rajta. - ... a kis titkuk a sírba szállna vele.
Aztán mire kettőt pillogtam volna, már kint is volt a vallomás, hogy a babánk bizony kicsi lány lesz, nem is tudom, miért mondtam el. Talán azért, mert kapcsolódott ide és szerettem is eldicsekedni vele, de a sajtó előtt nem akartam felhajtást.
Aztán ahogy Tati a nyakamba vetette magát az ölelés miatt, kitört belőlem a nevetés, ezt nem így képzeltem el, de mindenképpen vicces volt ilyen reakciót látni tőle. Kissé ügyetlenül ugyan, de viszonoztam valami ölelés félét, a puszira meg csak felöltöttem a szokásos orr-ráncolós grimaszomat.
- Kösz, Tati... jól esik a támogatásod - mosolyodtam el végül halványan. Ezt már nem tudtam volna elviccelni, asszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Anélkül is tudtam volna, hogy odáig van a csíkos csodáért, hogy megemlítette volna, mert azért ha nem is vagyok zseni, azért van logikám. Szóval a mosolygós pillantásra csak ártatlan arcot vágtam, éppen csak a fejem köré nem rajzoltam a  glóriát.
- Csak egy egészen kicsit? Akkor azt hiszem, majd megálmodok valami vonzóbbat - jelentettem ki magabiztosan, mert tudtam, hogy ha nagyon akarok, úgyis kitalálok valamit, ami tetszik neki. Közben ő is megszabadult az üressé és feleslegessé vált poharától, a közeli kukánál.
Kicsit a pénztárnál felsorakozó csali-termékekről szólt a csevej, amik csak azért vannak ott, hogy az embert kísértésbe ejtsék, láttam is az arcán, hogy fejben most valahol egészen máshol jár, de inkább nem firtattam, ő biztosan tudja, hogy mi is volt az illetékes csábítás.
- Szinte biztos vagyok benne, hogy vagy felmenekülne előle a kanapéra és elbújna, vagy végigkergetné a házon. Pedig szerintem elég aranyos, össze-vissza pittyeg - simítottam meg én is kicsit a droidkát, mielőtt gyorsan tovább haladtam volna, nehogy hazajöjjön velünk a fehér-narancs pityegő. Az asszonyka meg kicsit komolyabban vette a halálom dolgot, mint ahogyan azt én gondoltam. Nem akartam feldobni tőlük a pacskert, csak a nullák szoktak sokasodni a blokkon, amit akkor kapok, mikor távozom.
- Nem mondtam, hogy baj van velük, csak azt, hogy nem örülök nekik. Jobban lelkesedek értük, mint ahogyan azt illene - húztam el a számat kissé, miközben még megbámultam egy Első rend-es pólót. Közben nevetett egy sort a chewbacca pulcsin, amin én is lelkesedtem, de azért felvontam kicsit a szemöldökömet. - Megint eltévedtél a mobilomban? Öm... akarsz tovább menni?
Én persze el tudtam volna itt turkálni huzamosabb ideig, sőt, egy kosár sem ártott volna, de azt hiszem, nem azért jöttünk ide, hogy nézze, ahogy rám tör a fangörcs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

kinézet soon | nov 11  | München, Németország

Becsszóra, mióta Maja kiköltözött velem Münchenbe, nem igazán szoktam egyedül hagyni csórót, csak akkor, ha nem akart vagy tudott éppen kijönni velem edzésre. Ma viszont kénytelen voltam, mert a csapattal - nem, nem a müncheniekkel -, el kellett mennem egy kisebb ebédes ünneplős valamire. Mert, tetszik tudni emberek, ez volt az első olyan lengyel függetlenség napja, amit gyűrűvel az ujjamon töltöttem. Nem volt olyan opció, hogy most akkor este felkerekedik mindenki és elmegyünk egy hatalmas buliba, már túlságosan a végén jártunk a 9 hónapnak.
A lényeg az, hogy nem maradtam sokáig, az első ötben voltam, aki elszállingózott, de ezért kivételesen nem kaptam csúnya pillantásokat. Értették, hogy mi olyan sürgős.
Az ajtón belépve csak a fiúcska fogadott, hangos morcogással, meg a lábával is lelkesen kalimpált, de nem hallottam egyéb zajt, így arra jutottam, hogy Maja akárhol is van most, az nem ez a hely. Zseni vagyok, hogy erre tök egyedül rájöttem, ugye? A mez ugyan maradt, mert a nemzeti önérzetemnek most olyan volt, mint egy jóleső vállveregetés, de inkább a szoba felé sétáltam, hogy egy kicsit kényelmesebb cuccba vetkőzzem magam. A farmer nem itthoni viselet, nekem ezt senki  nem magyarázza meg.
Éppen a melegítőmbe ugráltam bele magam, mikor hallottam, ahogy ismét zörren a kulcs, a körmök két másodperc alatt gyorsulnak százra és már rajongták is körbe anyut.
- Nyuszi? - kérdeztem, enyhe bizonytalansággal, de csak belebújtam a pulcsimba, felhúzva rajta a cipzárt is. - Minden rendben van?
Majd totyogtam is a konyha felé, ahonnan a zajolás hallatszott, hogy kissé megölelgessem az asszonykát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Éééééén |15. első percei | München, Németország

Biztosan állíthatom, hogy a 14-e estémet eredetileg nem így terveztem. Vagyis, pár nappal ezelőttig biztosan nem. Így viszont csak közöltem a nővel olyan kilenc és tíz között, hogy nekem most mennem kell, mert sürgősen karamellás fagyit kell vennem, meg amúgy is van még egy kis dolgom. Ami azt illeti, jártam is ott, egy adagot varázslattal tartósan lefagyasztottam, míg a másikat komótosan elfogyasztottam. A fodrászomnál ülve a székben, törökülésben. Ide nem mertem elhozni, hát, menten megszült volna a helyszínen, ha látja, hogy mit is művelnek velem. Egy-két tincs le is hullott a padlóra, míg megint mások csak ott maradva kissé elszőkültek. Én minden esetre bámultam pár percig a tükörbe, mire sikerült feldolgozni, hogy is nézek ki. Elégedett voltam a dolgokkal.
A panda hozta el nekem a délután az ékszerésztől a dolgokat, így azt össze is raktam egy kis dobozkába. A tiarát, meg a nyakláncot is, azt a bizonyos nagybetűset. Alatta pihent az a bizonyos póló is, ami igazából csak pár nap múlva lesz ismét jó az asszonykára, mikor már egy brekink is lesz. De abban egész biztos voltam, hogy tetszeni fog neki. Legalább egy dolog biztos.
Még visszafele menet felszedtem azt a bizonyos csokrot is, hogy legalább valamivel lehessen kompenzálni, majd becsücsültem ismét a fehér audiba és haza is mentem. Nagyjából idő volt, de azért a kapucnim felcsapva egyensúlyoztam be a dolgokat a lakásba. Besettenkedtem, igazából hálás voltam, hogy a fiúcska most kivételesen nem jött zajosan szeretgetni. Nem hiányzott volna, hogy egy nagy fehér mamlasz még simogasson a tappancsával. Lepakoltam a fagyit a konyhába, illetve a sütiket is előszedtem, ami el volt rejtve hűtőtáskában a felső polcra. A kapucnimat levéve helyreturkáltam a tincseimet.
A dobozt leraktam az asztalra a nappaliban, én pedig pontosan 23:59-kor indultam vissza a szobához, majd három rövid koppantás után be is nyitottam. Természetesen csak egy mély levegő után.
- Boldog szülinapot, hercegnőm - előztem meg bárminemű kérdést a részéről.