Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Éééééén |15. első percei | München, Németország

Talán egy kicsit kevesebb idő is elég lett volna minderre, de a fodrász miatt nem igen akartam kockáztatni a dolgot. Arról nem is beszélve, hogy mi van, ha rossz a közlekedés és a panda elkésik a cuccaimmal. Vagy hosszú a sor a mekiben. Az ilyesmivel nem szabad viccelni, pláne nem olyan fontos pillanatok előtt, mint amilyen a ma esti is.
Szóval most már az újonnan elszürkült tincseimmel rendeztem le szinte mindent. Már, ha Sebbyt nem vesszük, mert hozzá még a fodrász előtt kellett mennem. Ha így lát, rögtön jön, hogy akar egy selfiet, küldte volna a csoportba, aztán Helmutnak, aztán akár hirtelen lelkesedésből a nejemnek is, mert biztos tetszeni fog neki. Fura dolgai vannak a pandának.
Otthon még rendezgettem picit a dolgokat, tudtam, hogy ő sem szereti a hagyományos szülinapokat, de azért ha engem meg kellett ünnepelni, akkor ő sem maradhatott ki ebből a bizonyos kis körből.
Mikor végül lejárt az idő, koppantottam hármat és csak utána léptem be. Még az ajtón át hallottam a hangját, de nem is értem, ki mást várt volna életem.
- Nem, a szürke herceg... mégis ki más lenne? - kérdeztem kissé szórakozottan, de csak a komoly szitut  próbáltam egy kicsit elviccelni.
A pillantása már akkor rám szegeződött, mikor beléptem, a fiúcskáé is, ezutóbbi buksija oldalra is dőlt gyorsan.
Látszott a totális zárlat, így a hátam mögött fontam össze az ujjaim kicsit, malmozva, várva, hogy akkor most mi is lesz. Elsőnek a fiúcska jött oda, kissé bizonytalanul szaglászva a levegőben, majd megbökdösött az orrával, mire megsimogattam a fejét óvatosan.
- Babygirl? - kérdeztem vissza, ám én nem arról akartam megbizonyosodni, hogy ő-e az, csak hogy jól érzi-e magát. Azért tettem egy-két lépést közelebb, tétovázva, az ajkam rágcsálva belülről. Majd még egyet-kettőt, mielőtt a kis kék szörnyecske mellé térdeltem volna. - Minden rendben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Éééééén |15. első percei | München, Németország

Ha mást nem, legalább Volt elég hamar megbékült a tudattal, hogy a szürke haj ellenére továbbra is én vagyok én. Kicsit megbökdösött az orrával, meg elkezdte kaparni a térdemet. Lehet, hogy segített volna az elképzelésein, ha kicsit ölbe veszem, de most éppen a hercegnőm reakcióit szerettem volna egy hangyányit jobban kitapasztalni.
A kezdeti stressszen túltéve magam, leengedtem a kezemet a hátam mögött és már nem malmoztam vele, helyette inkább letérdeltem elé és ráültem a saját lábaimra magam alatt, várakozva, hogy akkor hogy is tovább. Volt ismét megbökdösött a nózijával, majd szerette volna megkóstolni a hajam, de óvatosan arrébb tessékeltem.
Majának sokáig tartott, míg jutott egyáltalán valamire, már a sokkon kívül, hogy bámul maga elé, mert miért ne.
- Jártam erre-arra. Mint látod, hajasnál is... - sandítottam fel egy előre nyúló tincsre, de aztán csak megvontam kicsit a vállamat, várva, hogy most lesz-e sértődés, vagy csak ül ott a Stitchen és néz rám furcsán. - De?
Kicsit azért mégis sikerült kifújni azt az észrevétlenül visszatartott levegőt, mikor a nyakam átkarolva bújt ide, de azért még nem voltunk teljesen rendben, ebben is biztos voltam. Láttam, ahogy hozzáért volna, de aztán elhúzódott, én meg felvontam a szemöldökömet kérdőn.
- Nem harapok, a hajam sem fog eltűnni, vágni se hagytam belőle, egész nyugodtan érjél hozzá... - kezdtem lassan megint malmozni a kezeimmel, mint a fura, narancssárga szörnyike szokott a beszélgetésein közepette. Ez már csak ilyen volt.
- Azt mondtam, szürke, de csak szóvicc volt, nem kell komolyan venni - szusszantam fel, miközben kissé hátrébb csúszva döntöttem a hátam az ágynak és szétdobtam a lábaim, hogy rendeződjön a keringésem. - Vettem ám ajándékot is...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Éééééén |15. első percei | München, Németország

Nem igazán értettem, hogy az ühü  mire szólt, de nem akartam belekötni, elvégre ő volt az ünnepelt, nem kell még zavarba is hozni. Nem lenne tőlem túlságosan rendes, ha most még elkezdeném piszkálni is. A tekintete oda-vissza járt köztem és a baba között, mintha ő majd megválaszolná, hogy mi is történt a hajammal.
Kis ideig mintha küzdött volna a szavakkal, de aztán feladta a dolgot és inkább átkarolt. Az arcát a nyakamba temette, én pedig az ajkamba haraptam kicsit. Megint csak kirázott a hideg, végigfutott a gerincem mentén, az első csigolyától az utolsóig. Vettem egy mélyebb levegőt, ő pedig utána nem sokkal a lábaira csücsülve figyelt engem.
- Miért ne? Néha nem árt a változás, és tudtam, hogy az ősz tetszett - vontam meg a vállamat kissé tanácstalanul. Nem gyakran volt ilyen, legutóbb kb 12 éve szántam rá magam hasonlóan radikális változtatásra. Alapvetően nem szerettem az ilyeneket, de most szükségem volt rá.
Végül inkább kissé visszavonulva döntöttem az ágynak a hátamat és dobtam szét a tappancsaim, abban a reményben, hogy azért most ebből nem lesz sértődés vagy sírás, mert egyáltalán nem azért csináltam. De nekem tetszett, szerettem volna, ha egy kis ideig még így marad. Ő közben közelebb csúszott, én pedig felnéztem rá, várakozva, hogy akkor mi is fog most történni.
- Akkor... nincs... vele baj? - kérdeztem végül reménykedve kissé, a tekintetét keresve, ami a padlón időzött kettőnk között. Végül csak sikerült, mire kissé félénken rámosolyogtam. Csak reméltem, hogy akkor most minden rendben van köztünk.
- Koronám az nincs, de hercegnőm az van. Ne vond kétségbe a hercegségem! Kijössz akkor megnézni az ajándékaid vagy hozzam be őket? - kérdeztem kétkedő fejjel, mert olyan nincsen, hogy most nem nézi meg őket. Azért előtte előrehajolva loptam egy apróbb csókot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

kinézet | nov 11  | München, Németország

A nap nagy része viszonylag hamar elment, már az a része, amin a fiúkkal ünnepeltünk, biztosan. Egy kis pezsgő ugyan belefért, de más már nem nagyon, nem akartam berúgni, egy ideje valahogy nem voltam abban az idegállapotban.
Szóval elég hamar leléptem és hazamentem, ahol egyedül a fehérke örült nekem lelkesen. Már itt volt az ajtónál, szóval ez is arra utalt, hogy anyu nincs otthon.
Szóval nem is igen keresgéltem, helyette elmentem a szobába, hogy a farmertól megszabadulva, kissé slampos mackónadrágba és mellé szexi pulcsiba bújjak át. Még felhúztam a cipzárt a pulcsimon, valahogy nem tartottam attól, hogy majd a vérmes betörők fognak végezni velem, ha mégsem az asszonyka az.
Kiszállingóztam a konyhába és még pont sikerült látni a lenyújtott sültkrumplikat, sőt, még majdnem a szája elé emelt mutatóujját is.
- Akkor jó - jegyeztem meg, miközben Volt valami morgás és nyüszörgés közt félúton lévő hangot préselt ki magából. Maja közben megfordult és átkarolva a pulcsimnak döntötte a fejét.
Aztán már nyitotta is a száját, hogy boldogan csiripeljen egy sort, én meg halványan elmosolyodva ingattam meg a fejemet. Végül is, már csak két napom volt az apás szabiig, így azt hiszem, belefért az a fagyi. Ott amúgy is párolt zöldség volt citromos csirkével.
- Kegyetlenül értesz hozzá, hogyan érd el, hogy ne tudjak nemet mondani,
 hm, angyalom? - sóhajtottam fel, miközben magam felé húztam a kis figurás dobozt és lassan ki is bontottam, hogy megszerezzem belőle a fagyit. Mert hát, az olvadt trutyinál nincs is rosszabb, ha nem muszáj, inkább nem fogyasztanám el. Hát ki is beleztem a papírkákból és lepattintottam a tetejét. - Hm? Ja, a fiúkkal? Jó volt. Kuba üdvözöl... Neeem, sőt, mondták, hogy eleve sokat jelent nekik, hogy el tudtam menni. Mióta pár ember nem kapott többé behívót, egészen jó a hangulat. És neked? Hogy telt a nap eddig?
Közben a pultra könyökölve kezdtem eszegetni a vaníliás csodát, kissé elmerengve. De aztán csak vetettem rá egy pillantást, elégedetten nyugtázva a pulcsi tényét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Éééééén |15. első percei | München, Németország

Lassan ismét rájött, hogyan is működik a légzés nevezetű csodálatos alapszükséglet, így nekem sem kellett azon stresszelni, hogy mikor fog megfulladni, mert elfelejtette, hogyan is történt ez az egész. Azért ő is belátta, hogy a változás nem mindig rossz, sőt még lassacskán azt is sikerült kiböknie, az ősszel most sincsen semmi baj, még mindig eléggé tetszik neki.
- Igen? - kérdeztem, talán egy leheletnyivel így is több reményedést pakolva a hangomba, mint ahogyan azt eredetileg terveztem volna. Nem szerettem, mikor túl sokat árulok el magamról csak egy mimikával, vagy egy fél mondattal.
Kicsit tényleg aggódtam azt illetően, hogy most akkor csináltam-e bajt ezzel, vagy Maja nem haragszik, meg duzzogási sincsen-e. De egyelőre nagyon úgy látszott, hogy nem különösebben zavarja a dolog, mert azt mondta nincs gond, miközben közelebb mászva átkarolt. Immár megnyugodva szusszantam fel, hogy minden a legnagyobb rendben.
- Azért szeretnék tetszeni, nem szoktam csak úgy, hirtelen hupililává válni... Rövid meg már volt, nem szerettem, szúrós. - Ez tény volt, amit jobbnak láttam letisztázni, mielőtt bármi történne. Ő közben megingatta a fejét, hogy nyomatékosítsa, hogy nem tetszenék neki mindenféle fura hajjal.
Azt viszont én nem viseltem jól, hogy megkérdőjelezte a hercegségem, elvégre amúgy is nemesi család volt a miénk egyszer régen. Deee, most itt azon volt a hangsúly, hogy ő a hercegnőm.
- Van, bizony - bólogattam, hogy nyomatékosítsam a dolog fontosságát, mielőtt még nyomtam volna egy apró csókot az ajkaira. Kissé nehezen vette, hogy az bizony most csak egy és apró is. Látványosan elgondolkozott fejet vágtam, mielőtt beharaptam volna az ajkam egy pillanatra.
- Na, nem bánom - hajoltam oda, még egy apró puszit nyomva oda, mielőtt még ott felejtettem volna magam egy kicsit tovább. De aztán feltápászkodtam és a kezem nyújtottam neki, hogy a kell, én felsegítem, ezen ne múljon a dolog.
- Na, gyere anyuci! - horkantam fel és a fejemmel intettem a nappali felé, ahol a kis csomag várt rá az asztalon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Pontosan tudtam, hogy a zümizokni hol áll a tetszési listán, ha arról van szó, de nem akartam különösebben belemenni ebbe, csak egy kicsit piszkáltam, mert még mindig voltak napok, amikor ez jól esett.
- Nem, azt hiszem annyira nem fontos - túrtam a hajamba a szabad kezemmel, hogy pár kósza tincset a helyére igazítsak, mielőtt még tényleg olyan marad, amilyenre a fodrász eredetileg tervezte.
BB8 mind a kettőnk körében meglehetősen népszerű kis droid volt, a kis gömbölyű formáival, meg az állandó csipogásával. Nekem speciel nagyon tetszett az öngyújtója is, de az már részletkérdés volt.
- Azt hiszem, hogy ez nem lehetetlen, vannak néha fura dolgok, amiktől megijed - ráztam meg a fejem, halkan felnevetve a gondolatra, hogy a fehérke menekül a mögötte csendesen csipogó robotka elől. Aztán valószínűleg felülne valami abszurd, magas helyre, ahol nem éri el, vagy magára csukná az ajtót, esetleg elbújna a pokróca alá. Ezek mind lehetséges opciók.
- Az én koromban? A többség szerint leginkább semennyire, mert ilyenkor az ember már felnőtt, a disney meg nem fontos. De ők seggfejek - vontam meg a vállamat enyhén, mert nem tudott különösebben érdekelni a véleményük. Ha valami nem tetszik nekik, akkor uzsgyi, nyaljanak sót. Lehet, hogy nem ez a bevett gyakorlat, ettől még én a brekimmel ugyanúgy nézhetek, sőt, fogok is nézni mesét. Csak azért, mert az apja vagyok, még nem kell minden alól kivonnom magam, mert "sokat dolgozom". Ez nem így működik.
- Ja értem, a titoktetkók... az fontos - grimaszoltam kicsit, de nem bántottam érte, ez olyan volt neki, mint nekem a Hatch. Fontos. A pandás megjegyzésre viszont akaratlanul is kitört belőlem a nevetés. Ha szoktam is küldeni neki pandás matricát, alighanem nem olyat, mint amilyet az asszonyka postázott neki nagy lelkesen. - Elég ritkán, a dollárjelek gyakoribbak.
Ahogy tovább indultunk, azért figyeltem Majára, nehogy túl gyors legyen a tempó, vagy hasonló, azért vigyáztam én is rájuk. Azért a pillantásom így is meglehetősen sokszor tévedt a pocakjára, pedig most volt más is, amit lehetett volna nézni. Mondjuk Stitchék.
- Azt hiszem, rájuk most nem kell mérges legyél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

kinézet | nov 11  | München, Németország

Természetesen minden egyes pillanatát láttam az alattomos sültkrumpliosztásnak, de nem akartam most ezen nyüszörgést, így nem volt egy rossz szavam se a dologra. Amúgy sem hiszem, hogy pont az fogja a legrosszabbat tenni a fiacskával, bőven akad más, amit neki nem kéne ennie.
Nem kellett nagyon mellékelni a használati utasítást, sejtettem, hogy merre találom azt a bizonyos fagylaltot, szóval mire azt mondhatta volna, kviddics, már bent kotorásztam a dobozban a műanyag pekedli után.
- Nekem igazából mindkettő jó, most úgyis csak a fagyit, meg a krumplit fogom megenni, a többire nincs kapacitás - grimaszoltam kicsit. Más kérdés, hogy a burgonya is csak azért fért bele a keretbe, mert az sem olyan finom már hidegen, de újramelegítve se az igazi. Mit csinálsz, meki? - Peersze, hogy a Brekinek.
A kérdésemre a válasz csak nevetős fejcsóválás volt, amire halványan elmosolyodtam. Ő is jobban szerette, mikor béke van, meg pokémonok, sokkal élhetőbb volt, mint mikor az ember azon stresszel egész nap, hogy most a fogvillogtatós erőfitogtatásban ki lesz az első, aki húsba kapva fog majd tényleg tündökölni.
- Igen, én is... Az az időszak a számomra eléggé... megterhelő volt - köszörültem meg a torkomat, majd betoltam az arcomba az első kanál fagylaltot, mintha nem lenne holnap. Ő is nekilátott, mire apró szusszanással bólintottam, hogy persze, értem én, hogy nem sok minden történt.
Kissé megdermedtem a mozdulatban, mikor a kicsilány neve került szóba, de aztán meredtem a kanálra pár pillanatig hezitálva és aztán megint úgy éreztem, csak rendben lesz minden.
- De, lassan el kéne... Gondolkoztam is rajta a napokban, hogy mi lenne jó, de gondoltam, majd megkérdezlek téged, van-e valami elképzelésed - forgattam a kanalat kényszeresen kissé, de aztán csak felhúztam a kapucnim és úgy néztem rá, kissé oldalra biccentve a fejem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

kinézet | nov 11  | München, Németország

Kicsit felnevettem, mert nem is Maja lett volna, ha ott helyben, vagy minimum hazafelé nem állt volna neki egy kicsit nasizni belőle. A csirke is jó volt nekem, a maga megcsócsált valójában, mert a mekis ketchup sokkal jobb volt, mint a többi.
Maja lassan lecsücsült a székre és kissé elkényelmesedett, mire oda hajolva nyomtam egy apró csókot az arcára.
- Én hiszek neked, biztos ilyen lelkesen eszegetős brekilány lesz - nevettem fel kicsit, majd én is leültem, hogy a karamellás fagyi pusztításába kezdjek, lassan, de módszeresen. Közben megadta magát, de ő is tudta, hogy nem éppen ártatlan az ügyben, így lassan ki is tört belőle a nevetés. Szerettem ezt a hangot, megnyugtatóan hatott rám, úgy éreztem tőle, hogy ha az életem egy része éppen szar is, a másik része teljesen rendben van.
- Ez aranyosan hangzik - közöltem, miközben kihalásztam a papírból a kis állatot is, a kanállal a számban. A fólia már fel volt szabva, de csak egy pillanatra néztem az asszonykára, majd gyorsan vissza a lényre, ahogy kibontottam. Tényleg eléggé vidra szerű volt, szóval leraktam a pultra, hogy kipróbáljam, valóban működik-e. Elég menőn csattogtatta a fogait.
Elég hamar léptük a fiúk dolgát, persze, szerettem őket, de volt olyan az életemben, ami jelen pillanatban előnyt élvezett.
- Persze, ez mondjuk érthető. Deee hé, most itt vagyok - szusszantam fel, kicsit a fagyim piszkálgatva. Néha úgy éreztem, kevés az idő, amit vele töltök, de ezen mindenképpen változtatni akartam. - És mik voltak azok az aranyosabbak? Mondjuk nekem kevés tetszett, de azok eléggé... mint az Ania.
Kicsit körülményes voltam az ilyenekben is, de most már tényleg nem ártott volna, ha találunk a kicsilánynak egy nevet. A tekintetem ismét, akaratlanul is elvándorolt kissé, a pocakjára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Éééééén |15. első percei | München, Németország

Nem tagadhatom, hogy mikor kijelentette, hogy tetszik neki, azért nagy kő esett le a szívemről. Mehettem volna akár vissza ma is a fodrászomhoz, de nem hiszem, hogy örült volna neki, ha még egyszer egyedül hagyom. Én sem szerettem volna, ha ilyen végén a dolgoknak újra egyedül kellett volna hagynom.
Szóval inkább hagytam, hogy szorosan átkaroljam, a fejem is szívem szerint a vállának döntöttem volna, de a hajam figyelgette, hát csak viszonoztam az átkarolást. Aztán a keze az arcomra csúszott, én pedig akaratlanul is a tenyerének nyomtam, mert jól esett az abból áradó hő. De nem sokkal később a keze feljebb vándorolt és összeturkálta a tincseim egy pár, egészen határozott mozdulattal.
- Jó, na, Asszony, átjött a lényeg. Nincs radikális változtatás! - forgattam meg kicsit a szemem, de aztán elmosolyodtam, hogy kimutassam, emiatt még nincs  harag.
- Nem hiszem, majd megérted - közöltem halvány vigyorral, miközben elpöccintettem az arcából egy hajtincset, mielőtt puszit nyomtam volna az ajkaira. Azért látványosan elgondolkoztam a hatás kedvéért, hogy akarom-e én ezt, mielőtt még ismét az arcába hajoltam volna, ő pedig eléggé komolyan vett, azt hiszem.
Segítettem neki felkelni, már egész jól meg tudtuk oldani a dolgainkat, így a végére megvolt az összhang. Furcsa vicce ez a sorsnak, azt hiszem. Mert hát, mire az ember megszokja a dolgok állását, megint változik az.
- Na, gyere, csak a nappaliig kell. Bár a konyhában van fagyi, de majd behozom! - Nem akartam elengedni a kezét, most jól volt ez így, hogy csak mi... négyen, ha az utánunk kopogó fehéret is beleszámoljuk. - Most már nem megyek sehova.
Inkább leültem a kanapéra, majd nagyon szépen csillogó, várakozó pillantást vetettem rá, hogy gyerünk, csüccs, a dobozt csak azután vettem az ölembe, hogy ő is elhelyezkedett. Az ő ölében nem hiszem, hogy elfért volna.
- Fogom én, te csak bontsd ki!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Éééééén |15. első percei | München, Németország

Összességében nem féltem tőle, nem volt egy vérszomjas darab. Nem is tartottam attól sem, hogy nem támogat, mert tudtam, hogy nem zavarna vissza a fodrászhoz, ha úgy jönnék haza, hogy nem tetszik neki. Csak nem akartam, hogy a saját szülinapján keseredjen el totálisan, hogy éppen úgy jöttem  haza, hogy a hajam nem jól más.
- Tudom, na, ne vacakolj ezen! - simogattam meg az arcát, majd felkeltem, hogy aztán őt is felsegítsem, egyelőre ezt az egész herceg dolgot egy kicsit elnapolva. Persze, én ettől még az maradtam, csak ő nem tudta. Hm-hm!
A legjobb szülinaphoz nem igen kellett megerőltessem magamat, mert mesélte, hogy nem igen tartotta őket, amit meg együtt tartottunk volna, azon éppen meg sem ölelhettem volna, mert egy jóindulatú méhfajzat fogta magát és megcsípte. Minő jóságosság.
- Legalább ehhez értek, na! Azt viszont be kell ismerjem, hogy a sajátomat megettem a fodrásznál. Ma is túlléptem a cukorbevitelt - szusszantam fel kissé bűntudatosan, de nem akartam ebbe belemerülni, mert onnan bizony nincsen visszaút. Nem ajándékbontás lenne, hanem felülésszámolgatás, hogy legalább egy kis kármentesítés legyen.
Végül kis csapatosan letelepedtünk a kanapéra, én pedig elengedtem Maja kezét, hogy az ölembe pakoljam a dobozt. Így mégsem kellett annyira hajoldoznia előre, vagy ácsorogni, megint a földre ülni.
- Remélem azért boldogulsz... - horkantam fel kicsit, miközben figyeltem, ahogyan az arany szalag lekerül róla. Aztán levette a fedelét is és beletúrt, a grimasz alapján a koronával mááár találkozott. - Ha valamit nem értesz, csak kérdezz, én vagyok az infópultos srác ma. Kifejezetten helyes és segítőkész, ám házas infópultos, sajnálom hölgyek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

kinézet | nov 11  | München, Németország

Nem lepett volna meg, ha a lányka is nagyon szívesen töltené az idejét nasizással. Mind két szülője olyan volt, hogy a karamellás fagyi álmából felébresztve is jöhet. Esetleg forró sültkrumplival. Összességében ő is nevetésben tört ki, mert mind a ketten tudtuk, hogy nem igazán ért a kamuhoz és ezért én nagyon hálás voltam neki.
- Hát, Stitch is, de neki sem mondod, hogy ijesztő... vagy az csak azért van, mert a 626-os kék és szomorú is tud lenni? - vontam fel a szemöldököm kicsit, érdeklődve, de közben toltam még egy kört a kis vidralényen, aki továbbra is vadul csattogtatott.
A nevek tényleg nem egy egyszerű esetet jelentettek, voltak nagyon nehezen kiejthetők, meg olyanok, amikről azt sem mondanád meg, hogy most lánynak szánták, vagy fiúnak. Nekem a nagyszüleim kizsarolták, hogy olyan legyen, ami külföldön se okoz nagy gondot, különben biztos, hogy Przemyslaw lettem volna, vagy rögtön Ksawery.
- Jó, tény, az utónév-szótár nem egy kalandregény - biccentettem beleegyezően, mielőtt betoltam volna egy újabb adag szirupot. Igazából én is elaludtam fölötte egy párszor, ha nem akkor álltam neki, mikor volt elég, fölösleges energiám. - Az egyik unokatestvérem volt Stanisława, sosem szerettük egymást.
Hosszú sztori volt, aminek esetleg volt köze hozzá, hogy a családi, medencés partin esetleg a ruhái belerepültek rejtélyesen a grillbe, míg ő a medencében pancsolt, egy szál bugyiban... de ha egyszer szemét volt előtte, mit volt mit tenni? A nagymama prémjében ülte végig a vacsorát.
- Az Emilia is egész jó, Miáról folyton a tündér jut eszembe a pink hajjal... de a Klara szép, a Klarat én is néztem - ecseteltem nyugodtan, majd a fagyimba bámultam pár pillanatig. Olyan pro-kontra lista féle állt össze a fejemben, szépen lassan. - Öm, akkor ezekből kéne dolgozni, nem? Mármint... az Ania szép, meg az én családom részéről egy sincs... viszont... Klara. A papádnak biztos tetszene.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Éééééén |15. első percei | München, Németország

Volt kissé értetlenül állt az egész este előtt, már eleve azt sem értette, ha én vagyok az apu, akkor miért kopogtam a saját szobám ajtaján, de elengedte a dolgot. Nem, nem beszélek az állatok nyelvén, egyszerűen ismerem már a saját kölykünk, hogy mikor van teljesen belezavarodva a dolgokba. De lassan megbékélni látszott, legalábbis a körmei halkan kopogtak Maja után, jelezve, hogy ő is jön.
Lecsücsültünk a kanapéra, még azt is meggyóntam út közben, hogy én bizony már betoltam egy fagyit. Más kérdés, hogy a stressz fogyaszt, és amúgy is elég sokat mászkáltam.
- Iiigen tudom, de most nem mondom, hogy büntess meg... - megengedtem magamnak egy kacsintást, mielőtt kissé köhécselve köszörültem volna meg a torkomat. -, mert semmi kedvem a kanapén aludni.
Lassan az asszonyka is elkényelmesedett, már amennyire ez egy görögdinnye méretű hassal lehetséges, és nekiállt a csomag kibelezésének. A kijelentésére a kékjeim tányér méretűre nyitottam és úgy meredtem a nő hasára, mint akinek most tűnik fel először, hogy állapotos a hölgy. Végül inkább csak elmosolyodtam, mint az a retard nyúl, ahogy kiemelte a tiarát a dobozból.
- Öhümm... Mondtam, hogy van hercegnőm! - közöltem kissé okoskodó hangnemben, de elégedetten biccentettem oldalra a fejem, ahogy óvatosan a hajába biggyesztette a koronát.
A lánc pöppet beleakadt a kezébe, de elég hamar sikerült megoldania a dolgot és érdeklődve figyelte a kis kapszulát, amiben a por jobbra-balra csúszkált. Ezt csak akkor látta az ember, ha figyelmesen nézte.
- Ha lehet, próbáld meg nem eltörni, a csillámporos része ég pótolható,
de a maradék kilenc tized az nem igazán... Vagy nem lenne jó érzés - grimaszoltam kicsit, a kezem szinte reflex-szerűen csúszott a mellkasomra, ahogy mélyebb levegőt gyűrtem le. Persze, még elég sok minden volt a dobozban, így ismét várakozó pillantást szegeztem rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Persze, az egyik első dolog volt, amit megtanult. Már, hogy a szuperugatás. Szerintem előbb tanulta meg ezt, mint a szobatisztaságot, és a legrosszabb, hogy még csak nem is zavart a dolog. De már nagyfiú volt, rég óta nem akadtak gondjai semmi ilyesmivel.
- Igen tudom, főleg a futókat, ha ketten mentek sétálni. Nem szereti, nekem is leugatja a nőket - ráztam meg a fejem kissé rosszallóan, mert lehet, hogy a Maja melletti ugatásban egy egész kicsit benne volt a kezem, de az egész biztos, hogy a nőcis nem én voltam.
Kissé tovább haladtunk, Maja keze meg bebarangolta a polc fél tartalmát, de igazából meg tudtam érteni, hogy miért. Én is alaposan be tudtam volna itt vásárolni, felnőttség ide vagy oda.
- Neeem, azt majd csak egy fél óra múlva, mikor éppen nem számítasz rá, most nem lenne benne izgalom - legyintettem, mert ki akar úgy szentbeszédet tartani, hogy a nép fel van rá készülve? A hunyorgós, csúnyán nézős arcra inkább csak lebiggyesztettem az ajkamat, jelezve, hogy rettenetesen megbántam a dolgot.
- Valahogy nem lepődtem meg, hogy megnéztétek azt is - mosolyodtam el halványan, igazából nem is Maja lett volna, ha nem veszik el a játékok közt a telefonomban. Más nő mit csinál? Csekkolja az sms-eim és a böngészési előzményeim. Maja? Megeteti a szörnyemet. A tánctudását inkább nem minősítettem, most éppen közelített ahhoz, amit én szoktam élni a bulikban, ha egy kicsit befigyel a pezsgő.
A keze szinte már reflex-szerűen csúszott a pocakjára, gondolom a breki megint rossz pózba pakolta magát, szóval én is lassítottam kicsit, hogy ne érezze úgy, hogy én siettetem őt bárhova is. A Stichekbe viszont így is sikerül majdnem belegyalogolnia, a vigyor pedig egyből kiszélesedett az arcán.
- És az baj? Nem amiatt jöttünk ide? - érdeklődtem kissé értetlen arcot vágva, de aztán csak megsimiztem egy 626-ost, mielőtt én is elmerültem volna a nézelődésben. - Lazíts már asszonyka! Semmi katasztrofális nem fog történni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Éééééén |15. első percei | München, Németország

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem lepett meg, hogy mindenkit megugat, így a szabad kezemmel csak a nyakam vakargattam kicsit, feltűnően megbámulva a plafont, de aztán csak megköszörültem a torkomat.
- Hát, lehet, hogy eddig csak nem talált olyan személyt, aki szimpatikus neki - húztam el a számat egy kicsit. Nem lehetett benne a kezem a dologban, egész véletlenül sem.
Persze, nem igazán volt bezzeg az én időmben sztorim, csak a kviddicsről tudtam volna beszélni, de arról meg már hallott eleget, nem hinném, hogy érdekelte volna. Bár, Majáról beszélünk, akkor sem lett volna egy rossz szava sem, ha tényleg nem érdekli.
A Stitchek majdnem megtámadták a feleségem, de még éppen időben állt meg hozzá, hogy a polcnyi kékség a helyén maradjon, ő pedig a hasát fogva szuszogott hangosan. Olyan furcsán tudtak nézni a járókelő vásárlók, mintha életükben nem láttak volna még házaspárt. Furcsák.
- Úgy mondod, mintha nem férne bele a keretbe, pedig te is tudod, hogy de igen, belefér - néztem rá sokatmondó pillantással, mert szinte már könyörgött érte a bankszámlámon lévő összeg, hogy időnként egy pöppet csökkentve legyen. Különben jön az adóhatóság, én meg nézhetek. Semmi kedvem az ilyesmihez.
Elképzeltem, ahogyan lemegy hídba és akaratlanul is elnevettem magamat a gondolatra. Utána legfeljebb varázslattal kelne fel megint, vagy negyed órát ügyködnénk. Valami hasonló, gázos sztori lenne belőle.  
A kezemet hirtelen a hasához húzta, én pedig kissé zavartan néztem rá, de csak addig, míg meg nem éreztem azt a bizonyos rúgást. Aztán a földre szegeztem a pillantásom és próbáltam visszafojtani a kikívánkozó mosolyt.
- Imádlak titeket, tudod? - cirógattam még meg a hasát, mielőtt elhúztam volna a kezem, puszit nyomva a hajába. - Hm? Kapucni? Hol?
Talán egy kicsit többet forgolódtam a kelleténél, de mentségemre legyen mondva, hogy tényleg más foglalta le a figyelmemet. Mikor végre kiszúrtam, el is indultam arra, mert az a pulcsi iszonyúan szexi volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

kinézet | nov 11  | München, Németország

Hiába tudok sokat a lényecskékről, meg mesékről, azért az asszonyka mellett tényleg csak tanulhattam. Most épp azért, mert a pokémonokban nem igazán voltam otthon, shame on me, de mikor az volt a divatban, nekem már régen más elfoglaltságaim voltak, amik kevésbé voltak mesések. De azért részben igazam volt, hogy közrejátszik, hogy a kísérleti lény kék és vannak érzései.
- Ismerlek már, na... - sóhajtottam, mert az a nyomorult kacsás könyv mindig gyenge pont volt a családi estékben, ott szokta elérni a minimumát az este hangulat-görbéje.
Más kérdés a nem izgalmasság mellett, hogy Maja amúgy sem szeret olvasni. Az utónév-szótár meg egy idő után tényleg baromira unalmas tud lenni. Még ha olyan kedvem van is bele szoktam unni egy idő után a lapozgatásába.
- Deee, biztosan, Henrietta például nagyon jóban volt vele, csak én nem... mindig görénykedett - vontam meg a vállamat, de megint olyan kicsit kínosan éreztem magam, mint mikor be kellett ezt utána vallani a nagyiéknak. A fagyit tartó kezem magam mellé eresztve fogtam rá a könyökömre a másik kezemmel és elhúztam kicsit a számat.
- Meg sem lepődtem, már értem a Mia dolgot. Bár az a mese aranyos, csak... szerintem ott hetero fiúk nem léteznek, ez azért szomorú - húztam el a szám, de lassan legalább az emlék engedett a dolgomra és így nekiállhattam helyette inkább a fagyim kevés, kis maradékát behabzsolni.
Megbeszéltük, hogy akkor legalább ezekből kéne valamit választani, ami  minket ismerve még mindig nem volt nagy segítség, de legalább egy lépéssel közelebb kerültünk a döntéshez.
- Én sem igazán, ez csak olyasmi, amit a breki tudna eldönteni, de túlságosan szótlan és pociban úszkálós még, hogy válaszoljon - sóhajtottam fel, miközben az utolsó csík szirupot kaparásztam ki az edénykéből. Utána a kukához sétálva inkább kidobtam a tárolót, mielőtt tovább szorongatom gondolkozás közben. - De tényleg, nekem nagyon tetszik a Klara is és az Ania is. Bár... ahj, ez nehéz...
Szóval odasétáltam Maja mellé, hogy puszit nyomjak az arcára és előbb az állát cirógassam meg, majd a hasát kicsit.
- Jól vagy azért, szívem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Éééééén |15. első percei | München, Németország

A büntik azt hiszem, hogy majd a brekilánynál is az én feladataim lesznek, mert anyunak vajból van a szíve és akkor sem tudja tartani a dolgot, mikor tudja, hogy oka volt. Mondhatnám, hogy szomorú, de igazából nem az, én így szerettem, a maga zakkantságával. Meg az ártatlan fejével, amit azért vágott, mert úgy tett épp, mintha nem értené, miről beszélek az alvással kapcsolatban.
- Á, nem, te soha! - horkantam fel, a fejrázogatását figyelve.
A korona hálistennek passzolt, igazából tényleg kiakadtam volna, ha nem jók a méretek, mert ugye a tizennyolcadik szülinapja, könyörgöm, csak egy egész kicsit legyen már tökéletes! És az is volt, legalábbis, a tiara nem bukott le a nózija hegyére és nem is úgy állt, mintha a gyerekosztályról lenne.
Az első hercegnős csókja is elcsattant még az előtt, hogy el kellett volna kezdenem magyarázkodni a nyakláncról. Elég sok pénz volt, amit az eszmei értéke jelentett, pláne, hogy egy pillanat alatt kinyírhatott volna az az egy borda. Maxy még azt is mondta, hogy árverezzük el, amin teljesen behisztiztem, mert el akart adni engem.
- Mondtam ma már, hogy imádlak? - kérdeztem végül, mikor sikerült abbahagynom a nevetgélést a mutogatás miatt. Talán mások szerint gyerekesek voltunk, vagy legalábbis éretlenek, de azt hiszem, hogy ez így volt jó. De attól még kissé kínos volt elmagyarázni, hogy mi van abban a kapszulában, ő is olyan sokkoltnak tűnt. Még el is kezdte rázogatni, mire kissé ráncoltam a homlokomat.
- Hát... igen. Valahogy úgy. Szerintem még egy-két szilánk kallódik a csapaton belül, de mikor rákérdeztem, mindenki csak sunnyogott, meg fütyörészett - tártam szét a karjaim tanácstalanul, majd visszaejtettem őket magam mellé és csak utána néztem vissza rá. - Folytasd nyuszi, még van mit látni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Éééééén |15. első percei | München, Németország

- Még szép hogy soha - préseltem össze az az ajkaimat, hogy ne mosolyodjak el. Azt hiszem, kicsit néha túlzásba vitte a beszéljünk úgy, mint egy rajzfilm-figura dolgot, de azért annyira nem volt vészes.
A hajába akasztotta óvatosan a fejdíszt és úgy tűnt, hogy nagyon is jól passzol rá, mint a mesékben. Akkor megérte az ékszerésznél annyit vacakolni a mintákkal, meg a válogatással a kövek ügyében. Legalább valami már egész biztosan jól sikerült a szülinapjában.
Viszont a nyakláncot már komolyabban kezdtük megvitatni, annak az eszmei értéke nagyobb volt, mint a valódi. Ezüst láncon lógott, elég erős üveg, hogy ne pattanjon el, ha esetleg leejti. Más lány valószínűleg kiakadt volna, ha egy bordám kapja meg.
- Szerintem sem, de nem kell megfizetned, mert a tiéd vagyok - tördeltem pár pillanatig a kezemet, mert ez olyasmi volt, amivel az ember nehezen jut egyről a kettőre. - Örülök... ha nem mondom, is így van, tudod...
Még kaptam egy apró puszit az arcomra, mielőtt enyhén elfordulva a kezembe adta volna a nyakláncot. Átvettem tőle, majd a haját eltűrve csatoltam össze, majd egy apró csókot nyomtam a nyakszirtjére.
- Csak egy kicsit, és nem is egyeztem bele, a panda is egy év után bukott le, de tőle nem akartam elvenni... - vontam meg a vállamat, mert ő mégiscsak a legjobb barátom volt. Belefért a keretbe, hogy a bordám egy kis része nála legyen. Nem hinném, hogy klónozni szeretne.
Maja folytatta a pakolást, most épp a póló akadt a mancsai közé, amit elsőre sikerült úgy felemelnie, hogy csak a sima oldalát látta.
- Öm... most még nem igazán passzol méretben, de gondoltam jobb, ha akkor tudod rendesen hordani, ha már megvan a breki és nem most... - harapdáltam a szám belülről kissé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Annyira tényleg nem voltam még öreg, hogy olyan sztorijaim legyenek, mint a papiéknak, de őszintén, egyelőre nem is gyúrtam rá. A huszonötödik szülinapom is rendesen kivett volna az idegből, ha Maja nincsen, lehet, hogy úgy tartottam volna, mint Hannahét, az meg nem vallott volna túl sok jóra.
- De? - kérdeztem vissza, hogy most mi lesz az a nagyon jó kifogása, hogy miért nem kell rá költenem egy fillért sem. Nem mintha eddig bármikor is sikerült volna meggyőznie, egyszerűen nem értettem, hogy ha szeretne valamit, akkor azt miért kéne ott hagyni, és hallgatni az All by myselfet hazafelé a kocsiban, várva egy kis esőre. Ugye az csak úgy elég drámai.
Azért csak sikerült elterelnie a figyelmemet egy kicsit, azzal, hogy a kezemet a hasához húzta, ahol a breki éppen látványosan és érezhetően aktív volt.
- Már a gólyás mesekor mondtam, hogy nem lesz vele egyszerű. Csak neked nincs hokicuccod, mint a madárnak. - Igazán elmés megállapítás, Lewy, gratulálok, rendesen zseniális vagy! Taníthatnál biológiát. Azért akaratlanul is kiült az a bizonyos büszke mosoly az arcomra, mielőtt még elvettem volna a kezem onnan. A fiúcskától tanulhattam a lelkes forgást, mert miért is lenne egyszerűbb a fejem forgatni, ha pöröghetek is?
- Te is tudod, hogy attól még, hogy ketten vagytok, nem lehet, hogy jobban szeretsz - ráztam meg a fejem tiltakozón, de hagytam, hogy irányba fordítson. Egy fogasos polcon lógott, Lilo rucijától jobbra, fölötte egy ohanás póló, amin Stitch sziluettje volt sötétkékkel. Így már én is jobban láttam.
- Jaj, nagyon baba. De van Angeles is, hát ez nagyon tetszik! - Már csak akkor torpantam meg, mikor nekiálltam fosztorgatni a pulcsikat. Vajon méretben milyenek vannak? - Pont olyan szépen mosolyog, mint én.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A vállvonás már nem is tudtam pontosan, hogy mire érkezett, mert egy kicsit jobban lefoglalt a breki, aki elég lelkesen kalimpált, hogy most éppen táncolt, vagy csak a kezecskéivel csapkodott, az már más kérdés, nem vagyok ultrahang, hogy tudjam. Maját úgy tűnt, nem zavarja, sosem volt miatta egy rossz szava sem, pedig aztán elég biztos vagyok benne, hogy nem ez a legjobb érzés, amit valaha tapasztalt.
- Hát, csak tudja mi a jó, ezzel nincsen baj... szerintem legalábbis. Sokkal jobb, mintha azon kéne aggódni, hogy minden rendben van-e vele - vontam meg a vállamat kissé, a fejemet enyhén lehorgasztva. Nem szerettem beleokoskodni az ilyesmibe, nem volt a szakterületem, nem vagyok orvos, se semmi ilyesmi. Nope.
Nem sokkal később kerültek felfedezésre a ruhák és azt hiszem, hogy megint ezek aratták a legnagyobb sikert. Nálam szinte mindig így volt, a kedvenceim a kocka helyeken a ruhák voltak. Meg a videojátékok, de az már részletkérdés, itt olyat nem árultak.
- Viszont én is mindkettőtöket szeretem, szóval duplája az egynek, mi lenne, ha kiegyeznénk egy döntetlenben? - horkantam fel, mert ez nem volt ilyen egyszerű. De mégsem bonyolódhattam bele végletesen, hogy mi és miért van, nem jó ez így, na. Szóval inkább elmerültem a pulcsikban, hogy a méreteket böngésszem. A Stitchesből volt XL-es, szóval rövides hümmögést követően biggyesztettem a szemüvegem az ingem zsebébe és felpróbáltam a pulcsit.
- Hm? Mennyire vagyok ellenállhatatlan egy egytől tízes skálán? - éreztem a gödröcskéket a visszafojtott mosoly nyomán, meg felvontam abszurd módon mind a két szemöldökömet. Kis zizegéssel csúszott fel a cipzár, majd a kapucnit is felbiggyesztettem, így volt teljes a kép.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Azt hiszem, hogy ez nem igen fog változni az évek során. A breki mindig elsődleges lesz, minden mással szemben, és itt tényleg úgy értem, hogy minden mással. Legyen az munka, vagy a család kevésbé fontos részei. Ez talán most durván hangzik, de nekem is megvannak a preferenciáim.
Hiába költöztünk át a Stitches ruhák osztályára, a ki és kit szeret, meg mennyire dolog továbbra sem látszott eldöntöttnek. Még a szemét is forgatta, mielőtt válaszolt volna, ez pedig nem volt rá különösebben jellemző.
- Én sem, ha ez megnyugtat, tudod, kviddicsezem. Az ember nem lehet mindenben jó - rántottam egyet a vállamon, de azért a matekhoz sem voltam teljesen hülye, hiszen a pénzügyeimet magam kezeltem, erre pedig nem vállalkoztam volna, ha tényleg pocsékul megy a számolás dolog.
Lassan szinte elmerültem a polc tartalmában, ami pulóverekből állt, mire megtaláltam a kék csodát, ami jó is volt rám. Elég hamar le is akasztottam a polcról, hogy aztán bele is bújjak szinte azonnal. Nem okozott csalódást, mert olyan puha volt, mint amilyennek kinézett. Felhúztam a cipzárt is, majd a fejemre biggyesztettem a kapucnit a kérdés előtt, amire Maja lelkesen kezdett hümmögni, miközben közelebb lépkedett.
- Nem tudoood? - kérdeztem sokkosan, de nem sokáig tartott a döbbenet, mert az arcomba húzta a kapucnit és még egy apró csókot is kaptam. Az ajkamba haraptam, mikor visszahuppant a normál testhelyzetbe.
- Hát nem tudom, úgy illene, nem? De persze felőlem mondhatsz mínusz 126,9-ot is... - vontam meg a vállam kicsit, miközben megingattam a fejem jobbra-balra. A kapucni nem akart lepottyanni onnan. - akkor vigyük?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Éééééén |15. első percei | München, Németország

Már elméletben is elég bizarr volt belegondolni, mennyi pénz lenne, ha valaki engem szeretne megvásárolni. Mert nem voltam olcsó, annyi tuti, és nem Maja lesz az a bizonyos valaki szerintem, aki majd leszámolja a klubomnak, hogy tessék, itt van a pénz, szeretném Lewyt elvinni.
- Helyes, nem valami kellemes téma ez - grimaszoltam kissé, de aztán arra, amit hozzátett, muszáj volt egy kicsit elmosolyodnom. Tényleg szerettem, jobban, mint azt a legtöbb ember gondolta volna, egyikünknek sem volt különösebben más oka arra, hogy miért vagyunk együtt. Csakis az érzelmek. Nyálasan hangzik, nem?
- Hát... öm... igen, valami olyasmi, tényleg elég fontos része az életemnek a zakkant szőke-duó - emeltem fel a kezeim megadóan, mert ebben igaza volt, nagy hatással voltak rám korábban.
Közben ő előhalászta a Stitches pólót, amit elég furcsán méregetett, mert minek is kapna egy üres fekete felsőt, ha tudom, hogy mit szeret? Az apró, vinnyogós hang arra engedett következtetni, hogy tényleg értékelte, mire halkan felkuncogtam. Alig volt időm letenni a dobozt, mert a lánykám nem sokkal később a nyakamba vetette magát. Előbb kaptam egy puszit a vállamra, de mikor felém nyújtotta a kezét, hogy a buksim arra fordítsa, már rá pillantottam, a kezem a tarkójára csúsztatva, és viszonoztam a csókot hevesen.
- Igazából, asszem ennyi volt, azaz, hogy a konyhában még van más is... de ha szeretnéd, behozom neked - cirógattam meg az arcát a hüvelykujjammal, mielőtt apró csókot nyomtam volna az orra hegyére. - Gyönyörű vagy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Talán egy kicsit kezdett elharapódzni a dolog kettőnk között, de csak a szívatás szempontjából. Szerintem éppen ezért működtünk mi ketten ilyen jól, meg a nemzeti öntudat, de az tényleg csak másodlagos helyre szorult. De az, hogy nem akadtam ki teljesen a becézésre, arra engedett következtetni, hogy kicsit jobban eláztam a kelleténél, vagy csak a levegő volt odakint túl jeges, még nem sikerült eldöntenem.
- Már kezdtem megijedni, serduszko. - Nem, nem szoktam lengyelül becézgetni embereket, csak Maját, szóval, azt hiszem, hogy erről ennyit. Ha kicsit korábban jönnek, lehet, hogy még pofán is röhögöm a nőt, amiért előhozakodott ilyesmivel, de ma volt a szerencsenapja.
Mert hihetetlen módon én kezdeményeztem, a kezem pedig a csípőjén volt, mielőtt annyit mondhattam volna, Quidditcha. Az viszont nem szoktam meg, hogy bárki keze is a tarkómra csúszva oldalra döntse a fejem. Egy pillanatra az agyam sikított, hogy azonnal keverjek le neki egy pofont, helyette viszont valahogy a számban kötött ki a nyelve. Normális eset? Nem. Élvezetes? Igen. A kezem is ezért tévedhetett el, nem is foglalkozva a ténnyel, hogy éppen kiröhög. Engem. Mert ő baromkodta el az egészet. Aztán a pultra támaszkodott, én meg kissé laggolva dolgoztam fel az eseményeket.
- Do widzenia - böktem oda a nőnek, mikor igyekezett eltűnni szem elől. Ez viszont azzal járt együtt, hogy a nyomokban lengyelt tartalmazó úriember ismét felém fordult.
- Nem? Pedig egészs... várj, mi? - ráztam meg a fejem, még a szemeim is összeszorítva pár pillanatra, majd hatalmasra tágult pupillákkal meredtem Kevére.
Újabb fordulat, ami nem volt betervezve: a jobb kezem satuba fogta az állát, döbbenten bámulva a kinyújtott nyelvét. Ennek a kis görénynek piercingje volt.
- A nejem sok dologról nem világosít fel kellően - fújtam ki a levegőt lassan, majd a hatalmas barna bociszemekbe pillantottam, mielőtt elengedtem volna az állát. - Szexi. Mondhatjuk. Elismerés, azt hiszem. Gondolom, nem csak én értékeltem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Éééééén |15. első percei | München, Németország

A szőkékkel mindig csak a gond volt, főleg, mióta együtt voltak, mármint úgy rendesen, együtt-együtt. Legalább egy-egy dolog volt, ami nem változott továbbra sem, az egyik ilyen pedig az volt, hogy továbbra is szálltak a dollárjelek a beszélgetésben. Csak egyszer-egyszer becsúszott mellé ilyen ágyban tespedős, vigyorgós szelfi is. De hé! Ismét láttam a barátomat, aki három éve szabadságra ment.
- A panda tényleg jó gyerek, szeretem mikor boldog - vontam meg a vállamat kissé. A csapatnak is sokkal jobb volt, mikor ő egyben volt és nem kellett összelegózni.
A póló kicsomagolása nem ment teljesen zökkenőmentesen, de mikor végre sikerült a mintát kisilabizálnia, akkor már teljes volt az öröm és a nyakamba is vetette magát, már amennyire ez ekkora hassal lehetséges.
- Sok lesz? Akkor egyem meg egyedül azt a pohár fagyit? - érdeklődtem lepillantva rá, azzal a pimasz vigyorral, amit tudom, hogy szeretett, még akkor is, ha eszem ágában sem volt megenni. Elég volt az az egy. Az ujjai lassan a hajamba csúsztak, mire halványan elmosolyodva döntöttem a fejem az ujjaihoz.
A lábait az ölembe pakolta, amire érdeklődve pillantottam rá, félig lehunyt szemhéjaim alól, ő pedig lassan közelebb próbálta ügyködni a lábam. Elfojtottam egy vigyort, kicsit nagyobb terpeszt vágva, de pármásodperc múlva összezártam a combjaim, hogy az ölembe ülhessen.
- Hááát, szerencséd, hogy varázslatos vagyok, különben elolvadna a fagyid. Annyira nem fontos... mit szeretnél? - érdeklődtem, kissé oldalra billentve a fejemet. A kezemet a combjára csúsztattam, az arcát figyelve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szerencsére Maja nem az a fajta lány volt, aki kiakadt tőle, ha a hasához érek, meg igazából a terhességet sem próbálta különösebben rejtegetni, mint egyesek. Mert ugye vannak, akik ameddig lehet, be sem jelentik, meg csak buggyos ruhákban hajlandóak az utcára lépni, mintha legalábbis a sütiktől lett volna akkora a hasuk. Sosem értettem az ilyet, elvégre, ha ott van a kicsi, azért kéne ott legyen, mert te úgy akartad, nem?
Kicsit felszusszant a számolóson, de ennek már nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, mert éppen egy pulóverbe operáltam bele egy igen formás lengyelt. Igen, magamat.
Lassan felhúztam a cipzárt, aztán a kapucni is felcsúszott a helyére, már egészen jól éreztem magamat, úgy tűnt, hogy itt az ideje mondjuk... megvenni ezt a pulóvert.
- Ennyire nem könnyű? - érdeklődtem kissé felvonva a szemöldökömet. Még kicsit körbe is fordultam, aprókat topogva, hogy éreztessem, mennyire helyeske is vagyok, minden szögből láthasson eleget. - Kicsit 626 vagy nagyon?
Körbepillantott, majd a mellkasomra csúszott a keze és megsimogatott óvatosan, én pedig a keze után nyúltam, hogy finoman köré fonjam az ujjaim és csókot nyomjak a tenyerébe.
Még egy darabig engem figyelt, mikor a kérdés elhangzott, kissé el is tűnődött a válaszon, mire a mutatóajkam az ajkamnak támasztottam.
- Gondolom, ha nem tetszene, nem parádéznék benne. De ne legyen igazam! Te is igen csini lennél Angelként, tudod? - biccentettem a fejemmel párszor a pulcsi rózsaszín párja felé, mert a kék már biztos, hogy hazajön velünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Kiegyeztünk abban, hogy ez eléggé 626, nincsen mit tenni. A csók után nem is igazán akartam, ki szeretne megszabadulni egy ilyen vonzó pulóvertől? Mert határozottan látszanak a pozitív hatásai, még ha az arcomba is lett húzva az a bizonyos kapucni.
- Akkor erről ennyit - mosolyodtam el halványan, mielőtt apró csókot leheltem volna a tenyerébe, összenézve vele akaratlanul is. Azok a gyönyörű barna szemek élettel telve csillogtak, ahogy az ujjai kissé az enyémek köré fonódtak.
- Szerintem jönni is fog - jegyeztem meg szórakozottan, miközben kibújtam a pulcsiból és egy laza mozdulattal visszabiggyesztettem a szemüvegemet a helyére. Igazán jól állt, szerettem hordani, még ha hivatalosan nem is az enyém volt. Nem hiszem, hogy hiányozni fog a kis görénynek, de ha mégis, tudni fogja, hol kell keresni.
Kicsit hintelgettem ugyan, hogy a rózsaszín jól állna neki, de egyből jött a kifogás, hogy bár csodaszép, azért... nem kellett megindokolja, tudtam, hogy az lesz a következő megjegyzés, hogy nem fér bele. Szóval aprót szusszantam, mielőtt megnéztem volna a méretezéseket és leakasztottam volna egy olyat, ami anno egy egészen kicsit talán nagy lett volna neki...
- Nincs de, azt hiszem, ezt megbeszéltem magammal - fújtam ki a levegőt dacosan, mielőtt a pulcsi tompa puffanással a kosárban landolt volna. - Szeretnél még valamit megcsodálni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Éééééén |15. első percei | München, Németország

A panda terén nem igazán volt köztünk nézeteltérés, szerettem, hogy ilyen könnyen ki tudtunk egyezni. Az esetek nagy többségében ez így volt és így szerettem is. Kivételesen abban is, hogy a sok nem feltétlenül rossz, legfeljebb egy kicsit elkényeztetős, de az meg belefér a keretbe, nem? Ha én nem fogom, akkor ki?
- Igen, ez így szokott lenni, meg ugye az emberre is sokkal könnyebb fújni, ameddig nem ismered. Ilyen az élet - vontam meg a vállamat lazán, mintha nem is zavarna. Ha őszinte akarok lenni, egy ideje már nem különösebben érdekelt, hogy ki és milyen véleménnyel van rólam, csak a gyengébb pillanatokban. - Tudod, hogy nem kérek, csak piszkáltalak...
Szerettem a karamellát, de ugye abból megárt a sok, ha nem is nekem, de a kockáimnak biztosan és köszönöm, egyelőre őket megtartanám.
Aztán kicsit azért szívóztam, mikor az ölembe akart mászni, amiért cserébe kaptam egy nem túl szép grimaszt is, de annyira nem tudtam bánni a dolgot. Azért végül csak hagytam, hogy össze ügyeskedje a kettőt, annyira, hogy az ölembe tudjon ülni. A kezei a nyakamra csúsztak, mire enyhén összerezzentem, ez amolyan rossz beidegződés volt, de aztán nem szóltam egy rossz szót sem, csak beszívtam az ajkam pár pillanatra.
- Hm, hallgatlak, érdekesnek tűnik... - A hangom elmélyült, már majdnem dorombolás volt inkább, mint suttogás, ahogyan az utolsó puszimat is megkaptam. Már egészen elmerültem a gondolataimban, mikor a kérdés elhangzott, belőlem pedig feltört az a bizonyos, őszinte nevetés, egy halk röfögést követően. Azt hiszem, ez sok minden, csak nem bájos. - Igen... igen, lehet róla szó, de tudod, a farmerom ebben eléggé útban van...
A kezem a derekára csúszott, finoman végigsimítottam rajta, mielőtt finoman megpaskoltam volna a combját, sokatmondó pillantással. Azt nem tudom levenni, úgy, hogy itt csücsülsz, babygirl.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

kinézet | nov 11  | München, Németország

A támadás váratlan és alattomos volt, az ember fia csak kotorászik egy papírdobozban, elmélyülten, vagy gurít egy vérvidrát, erre az ember lánya lefröcsköli. Egy pillanatra szabadjára engedtem a belső 626-osomat, kicsit kivillantottam a fogaim, de aztán elnevettem magam és csak letöröltem a cseppeket, amennyire lehetett.
- Ezz aljas volt, tudod? - kérdeztem fülig érő vigyorral, amiben mind a 32 fogam kivillant, főleg azok a kissé vámpír jellegű, hegyesek oldalt. Ejnye-bejnye Lewy. - Nem lehet mindenki 626, ne bántsad őket, ha nem lennének Leroyok, senki nem értékelné a Stitcheket!
Az értetlen fejre rajtam volt a sor, hogy rosszallóan nézzek, de azért nem vittem túlzásokba, nem akartam vele összeveszni még ma. Én is szerettem a saját nevemet, rossz lehetett, amikor valaki nem szereti a sajátját. Mint az unokatestvérem.
- Igen, remélem, hogy szeretni fogja - biccentettem aprót, miközben kissé megvakargattam a tarkómat zavartan. Mert hát nekem igazából tényleg nagyon tetszett a Klara név, el tudtam volna képzelni vele a kicsi brekit. Bár, ugye, fogalmam sem volt, hogy fog majd kinézni. - Hát, szerintem lehet, hogy a Klara jobb lenne... mármint... nekem tetszik és a papádék is biztos odáig lennének...
Nem akartam hozzá tenni, hogy Ania még lehet akkor is a gyerekünk, ha esetleg lesz egy második. Nem kéne ennyire előreszaladni, azt hiszem.
Azért odasompolyogtam, hogy egy kicsit jobban megszeressem, mielőtt még a kérdés elhangzott volna. Még a vállán is rántott egyet, hogy hát nem tudja pontosan, mire a vállára támasztottam a fejemet.
- Biztosan? - érdeklődtem kissé felvonva a szemöldökömet. - Ha bármi van, nekem elmondhatod, tudod...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Talán egy kicsit át is estünk a ló túloldalára, a lány, aki az egész játék producere és műsorvezetője akart volna lenni, kívülállóvá vált, egyszerű nézővé redukálódott. A hatalmas dobbanásokra szinte vonyítva tört ki belőlem a nevetés, de elég hamar sikerült elkomolyodnom, elvégre nem rombolhatom le az imidzsemet ilyen kegyetlen módon.
Még ki is húztam magam, jelezve, hogy nem vagyok az a tipikus nyuszi alkat, aki majd összefélni magát egy kósza gondolattól. Igenis jól voltam, legalábbis próbáltam elhitetni magammal, ahogy az ajkam Kevéét súrolta. Sokkal jobban el is merültünk a dologban, mint ahogy az egészséges lenne, az ujjai még futólag a hajamba is mélyedtek, utána pedig csak próbáltam nagyokat pillázva feldolgozni az esetet. Keveset ittál, Bojarski.
- Hát, de... de... - Láthatóan túl sok időt töltöttem Majával, mert máskor már lenne egy epés megszólalásom. Erre? Az ujjaim az álla köré fonódtak, nem éppen finoman, miközben kissé döbbenten meredtem a piercingre a nyelvében. Nagyot nyeltem, mielőtt elengedtem volna, visszaejtve a karom magam mellé.
- Hm, hát nem tudom, gondolom akad, veled kapcsolatban is. Szeretnél mesélni? - kérdeztem ismét elbűvölő mosolyt villantva, mielőtt a tekintetem a pultosra tévedt volna, visszaerőltetve magamra a pókerarcot. Nem mindenki érdemli meg.
A kijelentésre ismét megrándult a szám sarka, de aztán csak elhúztam előle a poharat, felemelve kissé, mielőtt ismét kérdeztem volna.
- Neked mi a franc történt a hajaddal már megint?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A döntés rám lett bízva azt illetően, hogy most a pulcsi velünk jön-e vagy sem. Nem volt valami nehéz, mert nekem kellett, puha volt és meleg és disneys is. De míg nincsen kifizetve, addig visszavedlettem a normális Lewybe, a szemüveget is visszabiggyesztve. Nem mintha fontos kiegészítő lett volna, a látásomnak semmi baja nem volt, de ha egyszer lazán néztem ki, akkor ez van, el kell viselni.
Asszonyka addig egy plüss Angelt vizslatott, de nem ajánlottam fel, hogy vigyük azt is, mert olyanunk már volt otthon. Csak nyuszinak volt öltözve, de az majdnem ugyanaz, nem? Közben én eldöntöttem, hogy a rózsaszín pulcsi is jön haza.
- Ühüm, Stitchnek is várnia kellett Angyalra. Szerintem én is tudok várni - jegyeztem meg kicsit piszkálva a jegygyűrűmet, de aztán az ujjait az enyémek közé fonta és úgy tűnt, hogy minden rendben lesz. A kosár tartalmát figyelte kicsit, mire halványan elmosolyodtam és megvontam a vállamat. Nem tudom, maradt-e bármi fontos, ami esetleg elkerülte a figyelmemet.
- Nem, a szuperhősös részlegre nem szabad bemennem, ezt már megbeszéltem a zakkant lengyelfajzattal is, még a kis retardokat kéne megnézni, de az úgyis útba esik - kalauzoltam lassan az asszonykát a kijárat irányába, de azért a kis tsumtsumoknál beiktattunk egy rövidebb pihenőt. Talán nem is annyira rövidet, mert a teljes star wars és marvel részlege a kosárban kötött ki a kis nyomiknak. Az én hibám.