Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Lehet, hogy ezt nem most kellett volna bedobnom a köztudatba, ha jó napot akarok, de azt hiszem, hogy most már mindegy. Nem akartam lehúzni a hangulatát, vagy elvenni a kedvét, de ez is olyasmi volt, ami azt hiszem a lufi-lét velejárója.
- IIiiiigen, szerintem rendben van a dolog, de majd megkérdezzük. Biztos, ami biztos... nem akarom, hogy bajod legyen, tudod - vontam meg a vállamat. Mert hát az a dolog, hogy van egy quaxink, de mi van, ha neki lesz baja? Nem akarom, hogy bármi történjen.
Elég sok dologról volt szó, mint hogy milyenek a nagyon vékony lányok, meg a hajam, meg ilyesmik. Alapvetően nem voltam valami bőbeszédű, de az olyanokkal, akik fontosak, ez mindig másképp volt. Szóval ahogy pörögtek el mellettünk a napok, így került Maja is egyre közelebb. Most is csak piszkáltam, az egom rendben volt, nagyobb, mint az átlag, de én így szerettem.
- Jaj már! Cica, ne dünnyögj, tudod, hogy csak piszkállak! - horkantam fel, de aztán a grimasz láttán muszáj volt kicsit elnevetnem magam. Jól állt neki, nem is akartam ezt elvitatni tőle, túlságosan cuki volt, ahogy ráncolta a nóziját.
A tömegből már tudható volt, hogy valami hipercuki ólálkodik a közelben és mint kiderült, az öltönyös madárkák voltak igen jó passzukban. Ott totyogtak jobbra s balra, a tömeg meg teli szájjal örült nekik. A szó valahogy pedig a pocokságom felé terelődött és elképzeltem, hogyan is néznék ki jó pár kiló plusszal. Mindig is a kockáimat akartam, így azt hiszem, ez a "nie" listán csücsült.
- A pocok pockok, akik kicsik, szőrösek és aranyosak, vagy a pockok, akiknek jó pár mérettel nagyobb ruháik vannak, mint nekem? - érdeklődtem felvont szemöldökkel, a következő kérdésére pedig kissé kirázott a hideg. Nem, ez olyasmi volt, ami nem fért bele az elképzeléseimbe egykönnyen. - Nie, nem hinném. A természet ennyire nem otromba velem. Miért, talán ez a zsánered?
Csak piszkáltam, mert hát, nem hiszem, hogy komolyabban gondolkozott már ilyeneken. Már egyáltalán azon, hogy van-e neki kedvenc típusa. Ha volt is, velem nem éreztette, hogy bármi nem stimmelne.
- Jahj, a smacik! - csillant fel a pillantásom egyből és tovább bandukoltam vele, hogy megnézzük vele a fókákat. A cirkuszos madagaszkár óta még jobban kedveltem őket, szóval muszáj volt. - Ugye azóta nem szedtél fel semmilyen focistát az állatkertben cipekedni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mivel nem volt nála vátölbátöl, vizet nem kaptam, csak kitört belőle a nevetés és a két keze közé fogta az arcom. Kissé megnyaltam az ajkam, majd szélesen, rámosolyogtam, az a fajta vigyor volt, amiből süt a boldogság, az hogy imádom. A stitches megjegyzésre oldalra billentettem a buksim és pilláztam rá pár pillanatig, de aztán csak még szélesebben vigyorogtam.
- Naga? Lewy jó - közöltem azzal a kis kéklényes hangsúllyal, de aztán csak visszaültem rendesen a helyemre és elmosolyodtam kicsit. - Miért kéne kiraknod rajtam a békákat?
Nem teljesen értettem az összefüggést a kettő között, de nem is baj, igazából ha akarja, békázhat rajtam, amennyit csak akar. Nagyon türelmesen tudom figyelni a történéseket, amikor ilyesmiről van szó.
Inkább skippeltem a ruhája témáját, mielőtt még komolyan magára vesz valamit. Arra semmi szükség nincsen még így, a történtek után, köszönöm, ha lehet, inkább ugranám a témát. Helyette inkább elégedetten vigyorogtam a puszik miatt, csak ne lennék ennyire csikis...
- Hát, egyelőre én is, mert kettő gyenge hajtó már nem fél bele a keretbe. Épp elég az is, hogy a panda nem száz százalékos - vettem mély levegőt és nagyon nehéz volt, hogy ne legyen belőle sóhaj, de sikerült meggyőznöm magamat róla, hogy nincs rá szükség. Ez most egy vidámságos nap, lehet, hogy van egy második brekink.
Ő meg képes volt beleszusszanni a csókba, mire összepréseltem az ajkaim és most igenis időszerű volt az a sóhajtás. Felkeltem, majd felkaptam a pólómat a karfáról és belebújtam, mielőtt még a szoba felé indultam volna.
- Megyek már, anyu - túrtam a hajamba, a hangom meg jóval magasabban produkáltam, mint máskor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Az ügy majdnem zátonyra futott, de aztán közösen elkormányoztuk addig, hogy majd a nagyon okos dokinénibácsik megmondják, hogy mit szabad és mit nem és akkor majd jól megfogadjuk a dolgot. Legalábbis, gondolom, egyszer majd csak nekiállunk...
- Legyezhetsz, ha szeretnél, jól is esik, csak segg vagyok, ismersz... - sóhajtottam fel, miután kissé a hajamba túrtam, megint csak a megszokás miatt, mert egy jó ideje egész normálisan állt a helyén. Vagyis, a mozdulat előtt még biztosan. Lehet, hogy pont most esett szét atomjaira.
Elképzeltem a jelenetet, mármint magamat, pocokként, így a kilencedik hónap táján, majd utána, mikor rájövök, hogy hoppá, Maja megint slank tündérke, nem ártana lefogyni. Csak. Nem.
- Hát, jó neked, én ismerek egy párat, a bácsik általában kedvesek, de a fiatalabb pockok... mindig a féltékenység! - horkantam fel, majd a szabad kezemmel kicsit megkocogtattam a kockáimat. Boldog voltam velük, nem szívesen csomagoltam volna el őket a világ elől, ilyen puha, de undi cuccba. - Nem, nem feltétlenül magamra gondoltam, csak a pocikra úgy általában. Engem úgy nem fogsz látni még legalább... 40 évig.
Merész kijelentés lenne, ha nem tudnám, hogy az aktív karrierem, mint topjátékos még akár 15 évig is eltarthat, a hiúságom pedig bőven túl fogja azt élni.
A fókák amúgy ászak voltak, olyan kis cukik, fényesek és selymesnek tűntek és kedves fejük volt. Pedig elvileg nem mind ari, de akkor is annak látszottak. Mint Sebby. Ő is ilyen. Arinak látszik, de ha rossz percben kapod el, lelök a rönkről és meghalsz. Mert te nem vagy panda.
- Csaaak érdeklődtem. De ez kifejezetten sértő rám nézve! Hát belőlem csak egy van. Én! - böktem a saját mellkasomra rosszalló arccal, de a hangom nagyon drámai volt, hallhatta, hogy nem gondolom komolyan a dolgot. Aztán mikor megürült egy hely a fókák mellett, oda besoroltam, beprotezsálva magam elé Maját, hogy jobban lássa a lényecskéket. Elég cukik voltak, imádtam nézni, mikor úsztak. - Szerinted nekik nincs melegük?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Igazából nem számítottam rá, hogy ennyire feldobódik ettől a random - és mások szerint meglehetősen gusztustalan - gesztustól, különben lehet, hogy bedobtam volna már máskor is. Ő közben közelebb hajolt, én meg kissé bebandzsítottam, mikor a nózija az enyémhez ért, de különben elmosolyodtam. Egész addig tartott is a mosoly, ameddig össze nem nyálazott, akkor grimaszoltam, de kitört belőlem a nevetés.
- Ugye tudod, hogy undik vagyunk? - kérdeztem felvonva a szemöldökömet. Mert ez olyan tény volt, amit nem volt érdemes cáfolni, még csak próba szintjén sem. Az ötletről pedig már sosem tudjuk meg, hogy honnan jött és milyen célzattal. - Akkor azt hiszem, jobb lesz, ha ezt elengedem...
Nem fog álmatlan éjszakákat okozni, ha nem tudom meg, miért akart rám gumicukor békákat pakolni. A lényeg az, hogy a hangulat legalább pozitív környezetbe helyezte magát, az pedig sosem árt, legfőképp a hétvége után nem. Mert hát, annak viszont nem sok csudit lehet a számlájára írni, bármennyire is szeretné az ember.
- Igen, ez minden csapatnál gond egy bizonyos pont után. De szerintem ti is megoldjátok, mármint... érted. - Jobb lett volna, ha ezt megint nem hozom fel, mert ha csak szépen, lassan is, de tudatosul benne, hogy bizony pocisan nem lehet kviddicsezni, az pedig szerintem megint szomorú, elfogadós döntés lesz a részéről. Mert hát, mi mást csinálhatna? Mármint azon kívül, hogy úgy dönt, nem akar gyereket?
A csók még jó is lett volna, egészen élveztem, de aztán szusszant egy hatalmasat, majd elhajolva közölte, hogy tényleg pihennem kéne, ezzel teljesen meg is ölte az atmoszférát. Mert hát hiába szeretem-imádom, egyszerűen nem hagyja, hogy időt töltsek vele. Szóval felkeltem és a szoba felé indulva belebújtam a pólómba.  
- Jó - böktem ki, még mielőtt a szobában elővettem volna az egyik kicsi fiolát. Kicsit meglötyögtettem a tartalmát, majd kis sóhajjal inkább lehúztam, majd megszabadultam a fekete farmertól, meg a zoknimtól és befeküdtem az ágyba, enyhén frusztráltan magamra cibálva a takarót. Hason fekve bámultam pár pillanatig a falat, mielőtt ismét Maja felé sandítottam volna. Részemről itt megállt a tudomány, Volt meg ezt az időpontot használta ki, hogy felhuppanjon az ágyra és a fejét a lábamra pakolja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Láttam, hogy a hajamat bámulja, sőt, még néztem is vissza, hogy most mi van, de annyira lefoglalták a barna tincseim, hogy a nézését idő előtt feladtam. Egész biztosan csodálatos vagyok, ha ennyire lefoglalom, vagy legalábbis irritálja valami, csak nem mer szólni. Maja being Maja.
A kérdésre egyből hatalmas bólogatásokkal válaszoltam, nehogy nekem azt mondja, hogy nem vagyok elég készséges.
- Iiiiigen, tudod, vannak azok az emberek, akik nem akarnak pockok lenni, de nincs elég akaraterejük, hogy tegyenek is ellene. Szomorú sztori, de ez a valóság. - Valahogy nem tudtam őket sajnálni, ha annyira érdekelné őket, hogy is néznek ki, akkor tennének érte vagy épp ellene. És így is találni fognak valakit, aki szeretni fogja őket. Valaki olyat, mint Maja, aki túl bizz hozzá, hogy érdekelje az illető kinézete, vagy így szereti. Persze, nem az én Majámat, mert őt szeretném megtartani. Grr.
- Édes tőled... tudod, hogy maradok, rossz pénz nem vész el... vagy ez a hazugságos esethez tartozik? Ahj, nyomorult közhelyek! - Általában jobban otthon vagyok a magyar nyelvben, de a nem túl pihentető családi idill, meg ma még a napsütés is... minden sok volt egyben a kicsi buksimnak.
El is engedtem inkább a dolgot, helyette kerítettem az asszonynak egy jó helyet, hogy nézhesse a fókákat, akik leginkább az árnyékban csücsültek, úgy egy kupacon, vagy ha nem, akkor úsztak.
- Az az egy már foglalt, a tiéd - közöltem, majd nyomtam a vállára egy puszit, miközben egy fókát figyeltem. Csobbanás nélkül surrant be a vízbe, tiszta menőség volt. - Ez érdekes, vagyis hát nem tudom, sosem gondoztam fókát, de biztos hideg meg tiszta víz kell nekik... már úgy nem állott és algás. Gondolom.
A fóka nem sokkal előttünk húzott el a vízben, én meg kis vigyorral figyeltem. Azt hiszem, túl gyerek vagyok még ahhoz fejben, hogy unjam az állatkertet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Én is vele nevettem még egy darabig, mert ez a kapcsolat pont így volt jó, ilyen undin. Az is csoda, hogy az esküvőnkön rendes csók volt és nem csak az arcát nyaltam végig... bár azt hiszem, ez is csak azért történt, mert aznap túl sok volt rajta a smink, én meg nem jutottam utána még egy darabig innihez és nem kockáztattam.
- Helyes, mert így sosem tudom meg, milyen büntető jellege van a békáknak - közöltem kissé elfilozofálva, de tényleg sejtelmem sem volt, hogyan lehet egy embert megfenyíteni egy gumicukorral. Még ha fóbiás a kétéltűekkel, vagy esetleg allergiás a brekire, értem, de így?
Végül a hangulatom egy pillanat alatt leoffolódott, szóval becuccoltam magamat a szobába és szót fogadtam, azaz, hogy bevettem a gyógyszeremet és utána így, pólóstól bevackoltam az ágyba, várva a lámpaoltásra. Lehet, hogy ezek után illene kicsit összekapnom magamat, de mégis mit lehet csinálni az ágyban, alváson kívül egy háttal, amit pihentetni kell és egy nővel, aki ezt be akarja veled tartatni? Lehet simizni a gyereket.
Neki is ez jutott eszébe, sőt, még puszit is nyomott a nagy fehér buksira, még azelőtt, hogy hogy leült volna a helyére. Most már tényleg őt figyeltem, ahogy odahajolt, kaptam egy puszit, aztán még bocsánatot is kért, bár szerintem fogalma sem volt, mi a gond. Mély levegőt véve fordultam hanyatt, ami egy elég hangos szisszenéssel járt együtt, de legalább már nem voltam teki.
- Én nem haragszom. Semmi baj nincs, csak mikor egész nap nem látlak, tudod, hogy nem az az első számú gondolatom, hogy "hm, de jó lenne most kiütni magam a fájdalomcsillapítóval és aludni egyet" - tördeltem az ujjaim, a plafont figyelve elgondolkozva, hogy aztán ismét a feleségemre pillantsak. - Szóval ne aggódj, nyugodtan pihenj le, nyuszó. Csak hiányzol, tudod...
Közelebb is csúsztam hozzá kicsit, de továbbra is a buksiját figyeltem, nehogy nekem eltörjön itt a mécses. Az már végleg nem hiányzik, a potenciális brekink se örülne neki.
- Gyere ide, na...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Jó, be kell lássuk, hogy a mozgás egész egyszerűen ma nem az én sanszom. Legalábbis, ebben a formában biztos nem, arról nem is beszélve, milyen grimaszba szaladt az arcom, mikor éreztem, hogy az enyhén repedt csont a helyére csúszik egy halk kattanással. Jaj, fúj, fúj, fúj, fúj!
Azt hiszem, kicsit elszoktam már tőle, hogy színfalak mögött is színleljek, szóval Maja rögtön aggódásba kezdett, hogy velem minden rendben van-e. Vettem egy mély levegőt, bent tartottam, majd lassan kifújtam, hogy ellenőrizzem, a tüdőm zavartalanul végzi-e a dolgát, majd bólintottam párat.
- Amennyire ilyenkor rendben lehet az ember, igen - biccentettem, kissé kellemetlenül, de azért összehoztam a dolgot. - Hát nem tudom... szerintem a gyerek ebben kételkedik. De azért szeretlek na... csak néha kicsit túl zizi vagy, nem kell engem ennyire félteni.
Talán nem esett volna ilyen rosszul, hogyha nem azt mondja, hogy nekem kell aludni mennem, de így egyértelműen túlreagáltam a dolgot és még csak nem is zavartattam magam miatta különösebben.
- Nem, tényleg nem vagyok jól, elvagyok, de ha minden igaz, pár nap és kutya bajom se lesz. - Jó, ez ebben a formájában nem volt teljesen igaz. Sőt, leginkább egyáltalán nem. Akkor sem leszek száz százalékos, de csak a szervezetem fogja tudni, hogy valamit még javít, ha minden igaz én nem veszem észre. - Ha gondolod, nyugodtan nézzél mesét...
Nem akartam, hogy csak azért, mert nekem kényszerpihi van elrendelve, egy egész estét átunatkozzon, az szemét lett volna tőlem. Ahogy közelebb csúszott, én átkaroltam, a buksimat a hajának nyomva kicsit és elmosolyodtam halványan.
- Semmi baj nincs, hagyd el! Mondtam, ha akarsz, eredj, nézz valamit, színezz... ahogy érzed.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

A hajam bámulása nála valami külön begyakorolt produkció lehet, asszem, mert nagyon ment neki. Csak meredt a tincsekre, én meg majdnem lehajtottam a buksimat, hogy belenyúlkálva rendbe rakhassa.
- Iiiiigen, leginkább azok - biccentettem végül, mert hát róluk volt szó és más magyarázat erre nincsen. Nekem más volt, én sosem akartam pocok lenni, épp elég volt látni, hogy apám, miután abbahagyta az aktív karrierjét egy sérülés miatt, az lett. Intő példa. Félt valaha is visszaülni a seprűre, edző lett. Egy szar edző.
- Végül is, igen, mondhatjuk, a nyugdíjazásom még eléggé odébb van. Majd lesz valahogy - jegyeztem meg szórakozottan, majd ismét Maja felé pillantottam. Kissé hihetetlennek tartottam, hogy addigra lehet, hogy lesz egy tini korú gyerekem. Mármint... nekem. Gyerekem. Mi a fene?
Ebből a gondolatmenetből az rántott ki, hogy a fókákat kezdtük nézni, akik közül egy-kettő éppen evett, a többiek meg vagy egy kupacon fetrengtek, vagy lefoglalta őket az, hogy lehűtsék magukat a nagy melegben.
- Hát azt én sem. Gondolom nem a fürdőkádba egy nagy vödörben, mint anyám anno a teknőseit. Az nagyon fura lenne... Gondolom valami másik vizes helyre... vagy nem tudom - pillogtam pár pillanatig értetlenül az állatkákra, aztán a gondozókra. Azt hiszem, hogy legközelebb meg kell ezt kérdeznem az első utamba akadó fóka-specialistától. - Furcsik a fókák.
Olyan hatalmas barna szemük van és mindig úgy néznek, mintha valaki sértegetné őket.
A megállapítás egy pillanat alatt kint is volt, inkább az ajkamba haraptam és elhatároztam, hogy nekem kell egy szívószálas üccsi, ha megállunk fagyiért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Jó, nem voltam csúcsformában, de szerintem el tudom dönteni, hogy mikor kell aludni mennem és mikor nem. Szerinte ebben segítségre szorulok és noszogatni kell, hát nem vettem jó néven a dolgot.
- Miért, az baj? Én szeretem, ha itt van, most pedig még nem is büdi, szóval... - vontam egyet a vállamon, kis mosollyal, ami nem volt jó érzés, de már mindegy volt. Azt hiszem, ez a "vigyázok magamra" dolog nem az én reszortom volt, túlságosan hamar ment ki a fejemből a sérülés ténye hozzá. Közben a fehérség feljebb küzdötte magát, én meg őt figyeltem, aztán Maját a fura grimasszal. - Jó, de ismersz, ha annyira rossz, úgyis takarékra rakom magam...
Legalábbis, az esetek nagy részében ez szokott lenni, ha mást nem azért, mert annyi fájdalomcsillapítót hisztiztem ki, hogy a szervezetem már nem különösebben tudja magát az ébrenlétnek nevezett állapotban tartani. Az vicceske szokott lenni.
- Addigra biztosan ki. Miért, mit szeretnél a hétvégén, nyuszi? - vontam fel  a szemöldökömet kérdőn, elfojtva egy félmosolyt, még az ajkam is megnyalva kissé, hogy ellazítsam az izmaim, amik csak nem akartak teljesen letenni a mosoly-dologról. Ő közelebb mászott, én meg  átkaroltam, jóformán a hajába nyomva az arcomat, már amennyire ugye Volt ezt hagyta.
- Hozzám nem vagy fáradt? Miért, mit szeretnél velem csinálni, nyuszó? Kirakod rajtam a békákat? - kérdeztem kissé cukkolós hangnemben, de aztán csak elsimítottam pár tincset az arcából, enyhén hátrébb hajolva, hogy lássam a pofiját. Ő viszont közölte, hogy nem szeretne, mert inkább megszámolja, hány hajszálam van.
- Jó, egye fene, maradj... Tetszik a pizsid... - pillantottam le rá, kis vigyorral, de aztán csak csókot nyomtam a homlokára. - Te kis békás...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Megnyugtatott az asszony, hogy nem kell aggódni, azért annyira nem vagyok öreg, én meg csak elvigyorodtam kicsit. Igazából annyira fiatal sem voltam, de éppen belefért a dolog.
A fókákat figyeltük még egy darabig közösségileg és valamikor akkor jött fel a teknőc téma. Ez meg igen felkeltette az érdeklődését, nem is számítottam rá, hogy majd ennyire érdekli. De ugye Maja szeret ilyenekkel sokkolni, elég sűrűn megesik, hogy olyasmire lelkes, amire az ember nem is számít.
- Nem tudom, lekicsinyítve. Minifóka. Ööööö volt, vettem neki, mikor elköltöztem. Kicsit megviselte a dolog - vontam meg a vállamat, minta mi sem történt volna. Már a Bagolyköves bentlakásosságom sem tűrte jól, aztán meg közöltem, hogy elég volt és elcuccoltam. Maja közben felém fordult, a hátát a korlátnak billentve és már kezdődött is az elsőre végtelennek tűnő szóáradat. A nő a némaság és a pletykás néni szint közt ingadozott, szerintem maga sem tudta eldönteni, most épp melyik is ő.
Elsőre igen hülye fejet vágtam, ebben biztos vagyok, de nem sikerült beazonosítanom a táskátlan brekit, egész addig, míg ki nem bökte, hogy quaxi.
- Őőőő nem tudom, varangy? Talán - még a pofim is felfújtam, hogy látszódjon, melyik brekire gondoltam. Az szokott ilyen nagyon csúnya lenni, és van, aki ilyet tart háziállatként! Hát fúj. - Amúgy meg helyes. Nem egészséges és a legtöbből nem lesz herceg sem.
Bár ha lenne, akkor most nem lenne itt velem, gondolom. Az meg meglehetősen szomorú lenne, egyből megkavarodik az idővonal és csak pillázok maga elé, mint egy bambi.
A kis bmbulástól muszáj volt felnevetnem, kicsit még a fejem is megcsóváltam, hogy ejj, mit csinálsz asszony, de aztán léptem egyet hátra és a kezem nyújtottam neki, hogy jöjjön.
- Nem bánom, vegyünk neked inni, mielőtt kiszáradsz és olyan leszel, mint egy aszalt-barack. - intettem a buksimmal abba az irányba, majd arra indultam sétizve. Vagy megfogta a kezem, vagy kis stílusosan zsebre vágtam, mert ezt így illik. Végül csak az egyik kis üccsis-bódés néninél kanyarodtunk le, ahol két igen tanácstalannak tűnő család állt már sorba, én pedig Majusra néztem. - Akkor?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem teljesen értettem, mi a baj azzal, ha Volt is bújni akar, nem nagyon volt olyan esténk, amikor legalább egyszer ne mászott volna be közénk, szóval már megszoktam. De aztán Maja csak kibökte az ellenérzéseit a beszélgetéssel kapcsolatban, én meg a keze után nyúltam, hogy egy kicsit megsimizzem. Nem akartam megint elvenni a kedvét, de mostanság kicsit puskaporos-hordó hangulat volt köztünk.
- Ugye nem kell megint megbeszélnünk, hogy nem a te hibád volt? - érdeklődtem halkan, viszonylag semleges hangon, amit nehezen tudtam tartani, ha Vesznáról és a hétvégéről volt szó, de mentségemre legyen mondva, hogy én próbálkoztam. - Lesz egy edzésem szombat délelőtt Münchenben, de ha gondolod velem jöhetsz... vagy megvársz addig itthon, csinire pihized magad és utána csinálunk valami jót... elmehetünk akár pancsizni is, vagy ilyesmi. De persze, az se biztos még, hogy részt vehetek rajta...
Erről már beszéltünk korábban is, hogy kéne, azért is dobtam fel, hogy részemről lehet róla szó, ha még van kedve hozzá. De persze ez azon is múlott, hogy milyen állapotomban leszek majd a hétvégén.
Figyeltem, ahogyan lehunyva a szemét nevetett, még kissé el is mosolyodtam mélyet szusszanva, mert hát nagyon jól állt neki, aztán rám bandzsított és kissé felkuncogtam. Nem gondoltam volna, hogy ennyire lelkesedni fog a brekikért, aztán mégis. Szóval egy pillanatra elhúztam a szám, majdnem csücsörítve - alpakka fej -, aztán ismét rápillantottam.
- Egye fene, hozd a brekiket, én meg leimádkozom magamról ezt a szart, úgyis meleg van... - sóhajtottam fel, felkönyökölve kissé miközben a póló aljáért nyúltam. Most kevésbé volt fájós a levétel, mint az imént a felvétel, de én ezzel ma már nem nyüglődök többet, az is biztos. A csak egy felső pedig rettenetes indoklás volt a részéről, attól még jól állt neki.
- Mert jól áll, azért. - közöltem elvigyorodva, de aztán Voltot odébb tolva nyomtam finoman hanyatt az asszonyt, hogy aztán a toppját kicsit feljebb tűrve nyomjak egy puszit a hasára a kérdést követően. - Kis brekis, igen. Persze, hogy jó... menj, hozd a quaxit, huss!
Még a kezemmel is intettem az ajtó irányába. Még a végén megihlet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Egyet kellet vele értenem, hogy a minifóka tutira cuki, én szívesen tartanék egyet otthon, de mindig dicsérném, hogy ne legyen olyan "i hate my life" feje. Mert ugye az összes fóka úgy néz ki, mint aki könnyezik, mert folyamatosan inzultálják őket, nem szeretem, ha rám néznek, bűntudatom van tőlük.
- Iiiigen, rettenetes lenne a valódi ijedt arca, ha a kamu ennyire valósághű... csóri fóka - ráztam meg a fejem, mert ki akar egy életet leélni olyan fejjel, mintha épp most láttad volna, hogy anyád lehúzza az aranyhalad a klotyón?
Lassan átterelődött a téma a tekikre és megemlítettem, hogy vettem anyámnak párat, mikor kiköltöztem tőlük. De nem ezen maradt a hangsúly, hanem azon, amit Maja hazavitt, de nem adhatott neki puszit, mert hát, az nem egészséges. Elsőre nem vágtam, miért nincs táskája csóri tekinek, de aztán megfejtettem. Egy varangy volt, még a pofim is felfújtam, hogy illusztráljam, milyen állatkáról volt szó. Ő meg elégedetten dorombolta, hogy hát iiigen, az lesz az, majd megnyomta a pofim, én meg ráfújtam a levegőt.
- Iiiiigen, igen, tak, aranyosak, ameddig nem puszilgatod őket, mert lesz ilyen nyálcsík a szátok között, meg még beteg is lehetsz tőle. Fúj - fejeztem ki az ellenérzéseimet a dologgal kapcsolatban. Na, nem mintha mással nem lehetne nyálcsíkod, de az egy békuccal elég undi. A fókás bambulása nagyon cuki volt, kicsit felnevettem, de azért járt a fejcsóva is, mert nehogy nekem elbízza magát.
- Nem, én sem szeretném, ha bármelyik is lennél. A barack finom, de Bojarskaként valahogy jobban szeretlek, tudod - még egy csillivilli mosolyt is megengedtem magamnak, miközben a kezecskéjét fogva sétáltunk a nénis bódé felé. Elég meleg volt, mi meg szinte sosem voltunk elég kussban ahhoz, hogy ne kelljen az az üdítő. Közben muszáj volt jobbra-balra pillognia, meg jeleznie, mennyire tetszik neki egy-egy látványosság, én pedig általában egyetértettem vele. Ha nem is nyűgözött le, imádtam, mennyire odavan dolgokért.
- Fagyi, ropi? Valami? - érdeklődtem, miközben kissé nyújtóztattam a nyakam és a néni mellett elsandítva csekkoltam, milyen üdítői voltak. Volt szavannás capri sonnéja, szóval a részemről el is dőlt a dolog, már túl sokat járt a fejemben a szipókás üdítő. Mikor végre sorra kerültünk, kikértem a narancsos, oroszlános üccsit magamnak, neki egy alma és egy szőlőlevet, meg egy csomag ropit is és kifizettem a néninek, szigorúan pókerarccal. Aztán visszafordultam az asszonykához, odaadva neki az almalevet. - A másik jó lesz később.
A másikat az oldalsó zsebembe csúsztattam és csak utána álltam neki a narancsos rémálmomnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A hátam reméltem, hogy rendbe jön, mert az edzés kihagyása olyasmi, amit nem szívesen ejtek meg. Olyankor át szoktuk szervezni az egészet, ha mondjuk nem érek rá délelőtt, hát átrakjuk egy délutáni időpontra, ami mindenkinek jó. Vagy csoportot bontunk. Valahogy mindig volt. Most meg úgy tűnt, hogy halasztanom kell és ez nem dobott fel.
- Jó, meglátjuk. Ismerlek, tudom, hogy ott is tudnál aludni. Csipkerózsika - nevettem fel kissé. Nem én leszek az a férj, aki kisztrájkolja, hogy maradjon itthon, ameddig én edzésen vagyok. Szeretem, mikor ott van, még ha néha nem is igen nézek arra. Főleg nem, mikor nyújtani kell. - Persze, tudod, időnk, mint a tenger. Magyar tenger. De majd valahogy belepasszírozzuk.
Ez nem az első alkalom volt, hogy felvetettük a strandolást és azt hiszem, nem is az utolsó, mert még mindig nem jutottunk el oda, de ez nem is feltétlenül baj. Legalább vannak tervek a jövőre nézve, hogy mit is lehet unalmas pillanatainkban csinálni.
- Tudod, a duzzogás nagy úr. Rendesen hidegen tartott - nevettem el magam kicsit, mert hát, ha én valamin megmakacsolom magamat, akkor az úgy is lesz. Mint most, hogy nekem legalább öt teljes percig kell nyünnyögnöm azon, hogy ő már nem is akar velem lenni. Kis biccentéssel láttam be, hogy iiigen, elég vékony az az anyag.
Nyomtam egy puszit a pocijára, aztán hagytam elillanni és igyekeztem nagyjából elfészkelődni az ágyban, különböző hangeffektekkel kísérve az egész procedúrát.
- Nem, én elvagyok! - szóltam vissza, miközben az arcomba mászott gyereket kezdtem el vakargatni kicsit. Halkan morcogott is valamit, kicsit kapált a hátsó lábával, ahogyan megtaláltam azt a foltot, amit annyira szeretett, ha dögönyöznek. De aztán visszajött anyu, én meg vártam kicsit, mozdul-e. Mivel nem volt hajlandó, szépen odébb toltam, amire kissé sértetten kelt fel és battyogott el a konyha felé. Düh-evő.
- Na, gyere, várok - kényelmesedtem el ismét és kis mosollyal pillantottam rá, nyújtózkodva egyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Nem gondoltam volna, hogy a mai egyik fő témánk majd pont a varangyosbékák és azok csókja lesz, de hát, nem kell mindent előre tudni. Ha előre látnám a jövőt, valószínűleg már elmentem volna egy dokihoz hogy nyissa fel a buksim és bármi is az, szedje azt ki onnan, mert a lehetséges jövők az agyamra mennek.
Az asszonyra megint rájött a szóf.sás, de igazából nagyon édes volt, szóval nem terveztem megállítani benne. Ha szeretne, csak mondja, én meg majd csendesen hallgatom... már amikor nem röhögöm ki a papáját azért, mert a hattyú megcsípte.
- Azok a madarak szemetek, nem szabad velük szarakodni - ráztam meg a fejem rosszallóan, a hattyúk sosem voltak kedvesek. Kacsák és pipik akadnak aranyosak, de a hattyú az külön téma, csúnya, hangos és agresszív. A mamut dologra meg megint csak vigyorogtam, mert hát, az a mamut még egészen édes is volt, nem értettem, mi baja van barackkal.
- Szerintem mamutnak is aranyos lennél, de én is jobban szeretlek Majaként - bólintottam rá a dologra, hogy felőlem aztán maradhat, én nem kényszerítem semmire. Sőt.
Egészen produktív napja volt, mert azon kívül, hogy rengeteget lotyogott, még üccsit is majdnem választott magának, ez pedig rendesen siker a részéről. Nagyon ritkán szokott egyről a kettőre jutni, most örültem is, hogy kicsit önállósította magát.
Leüzleteltem a dolgokat a nénivel, majd átnyújtottam Majának a kis dobozt, aztán magamnak is összeszereltem az üccsit, aztán elégedett dünnyögéssel nyeltem le az első kortyot. Közben közölte, hogy hát ő nem direkt beszél ennyit, nem kell célozgatni, mire megingattam a fejemet. Semmi bajom nem volt vele.
- Nyuszika, ha nekem kell inni, majd megállok és veszek. De én reggel is csak ittam, szóval kicsit jobban állok, mint te. Beszélj nyugodtan, tudod, hogy én inkább hallgatok - vontam meg a vállam halvány mosollyal, pár pillanatig a földet bámulva, de aztán visszanéztem rá. Nem volt könnyű megérteni Maját, de ez is olyasmi volt, ami pluszban járt a kapcsolatunkhoz, de tudtam róla és nem bántam. Kicsit talán kevésbé is voltam lelkes, mint illett volna, de nem szerettem érzelmeskedni ekkora rakás ember előtt.
- Persze, hogy örülök cica. Ha nem lenne szimpi az ötlet, vihettelek volna moziba is. Ott még aludni is lehet - közöltem, lefékezve satuba egy ilyen tekerős játék mellett, amiben ilyen rémes műanyag gyűrűk voltak, hogy aztán egyet kitekerve lasztistól zsebre vágjam. - Menjünk a pingvinekhez...
A csípőmet kissé az övének koccantva jeleztem neki, hogy arra megyünk, hogy aztán lepillantva rá elmosolyodjak kissé. Szerettem ezt a kis zizit, még akkor is, ha néha túlkombinálja a dolgokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nhem, majd pont mást küldök magam helyett! Nyuszi, hogy kérdezhetsz ilyet? - néztem rá kissé megütközve, mert ha másban nem is, abban lehetne már biztos, hogy én vagyok a jegessmacija, nem más. Az is nagyon tudott zavarni, ha úgy néznek rá, azt már el sem tudom képzelni, mennyire akadnék ki, ha mással csókolózna. Csak. Nem.
- Iiiigen, de látod, hogy mennyi ember tök jól elfér benne, szóval szerintem mi is beosztjuk azt a tavat valahogy. - Mert eddig elég jól sikerült a nyár. A meló részén túl voltunk, elvettem feleségül és volt két hetem vele, amikor csak én és ő... szóval, bőven több volt, mint amennyit alapban gondoltam volna az egész nyaramról.
Közben megvitattuk, hogy miért is nem sültem még meg, de szerintem az is elég magyarázat lett volna, hogy én vagyok Lewy "Satan" Bojarski. Ha negyven fok lenne is csak nyünnyögnék, de nem kezdenék el szenvedni, mint a legtöbb ember. Feltéve, ameddig nem süt a nap. Az nem pálya.
- Nincs arra fölösleges kapacitásom már, hogy duzzogjak, túl sok energiát ölne fel,azt inkább rád fordítom - közöltem, naaaagyon szépen pillantva rá, de aztán egy pocakpuszi után meglépett a nő és elviharzott a békákért a nappali irányába. Ezt az időt a szőrös baba ki is használta és közelebb mászva könyörögte ki magának a pocakvakarást, ami egész addig tartott, míg Maja vissza nem tért. Akkor, nem túl népszerűvé válva az ötlettől, odébb tessékeltem a fiút, ő pedig nagy duzzogások közepette vonult ki a szobából.
Szélesen elmosolyodva figyeltem, ahogy közelebb mászik, majd fölém hajolt, én pedig kis vigyorral tűrtem el a haját az útból, mielőtt még az ajka az enyémhez ért volna. Finoman a tincsei közé túrva viszonoztam, de aztán csak kis szusszanással figyeltem, ahogy felegyenesedik, nem reklamáltam.
- Majdnem ugyanaz, nem számít melyik, ha utána itt vagy, te dilis - közöltem halvány mosollyal, majd figyeltem, ahogyan az apró kacsója a békák után nyúl. Kicsit olyan volt, mint egy mosómaci, ahogyan előtúrta őket. - Hm... talán egyet.
Azt el is ragadtam, hogy aztán kicsit forgassam a mutató és a hüvelykujjam között, de aztán épp hogy csak a számban landolt, már akadt is csevegési témám. Szóval a kis zöld cukival a fogaim közt vigyorodtam el szélesen.
- Mi szépet láttál, babygirl? - Egyszerűen imádtam, mikor elbambult, ez pedig mostanság már nem történt olyan sűrűn.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Az ajkamba harapva kuncogtam még egy sort, mert hát, akárhogy is nézem, elképzelve, ahogy a papi rohan a hattyú elől és káromkodik, nem lesz kevésbé vicces a dolog. Ettől még persze nem terveztem ezzel szórakoztatni őt, vagy magamat a szabadidőmben.
- Nem, nem említem, lakat a számon, ígérem - még egy látványos mozdulattal le is zártam a kis lakatot az ajkaim fölött, majd eldobtam a kulcsot egy látványos mozdulattal. Aztán átterelődött a beszédtéma barackra, a kis mamutra, meg arra, hogy ő nem akar akkora lenni. Azt hiszem, hogy furcsa is lenne a nőm mamut méretben, pláne, hogy most alapban nem arról híres, hogy egy égimeszelő lenne. Sosem ragaszkodtam a létra nőkhöz, nem tettek jót az önérzetemnek, mikor magassarkúban fölém tornyosultak.
- Jó, legyen, maradj ilyen kis méhecske... - mosolyodtam el, majd puszit nyomtam az arcára, kiosztva azt a bizonyos üccsit, a másikat meg jóóóó mélyen a zsebembe süllyesztettem, hogy véletlenül se tűnjön el. A sajátomnak neki is láttam, az övét neki adtam, majd indultunk is az utunkra tovább, nehogy ne jusson idő pont a smacikra. Az hatalmas veszteség lenne a részünkről, pláne, hogy legfőképp miattuk voltunk itt. A makik mellett is elhaladtunk, de itt csak lassítottam a lépteimen, ő sem nézett ki úgy, mintha meg akarna állni bámulni a kis szőrösekre. Megértem, igazából sokkal érdekesebb állatkák felé tartottunk, hát pártoltam a döntését.
- Úgyis fogsz, de azt hiszem, hogy kezdem megszokni - nevettem el magamat halkan, miközben még a vállam felett vetettem egy uccsó pillantást a makikra, majd tovább sétáltam A Nő mellett. Ha ettől jobb neki, hogy néha megkérdezi, mit akarok, hogy akarom, akkor csak hajrá.
Kis, elégedett biccentéssel jeleztem, hogy akkor rendben is volnánk, hiszen  azért jöttünk ide, hogy jobb napja legyen. Alapban ez amúgy egy katasztrofális, dokis nap lett volna. Kicsit elmosolyodtam, mikor hozzám bújt, de amúgy nem nagyon csináltam belőle jelenetet.
- Nem, egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy még itt vannak. De lehet, hogy ezek már csak dublőrök. - mutattam az egyik madárkára a szívószálas ücsimmel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A tavacskás megjegyzésem láthatóan elég nagy sikert aratott, gondolom részben azért is, mert hát Tihany. De attól még igaz volt, legalább olyan korrekt voltam az időm hasznosításában, mint a Balatonon fürdőzők, mikor a hely megoldásáról van szó. Néha egész ijesztően sokan szoktak a vízben gubbasztani.
- Az, hogy rád fordítom? Most is azt csinálom, nem? - kérdeztem érdeklődve, hiszen akár aludhattam is volna, tudtam is volna, de nem akartam, mert az időm nem volt elég, amit Majával töltöttem. Ilyen egyszerű az egyenlet. Kis zökkenővel és nagy dirrel-durral megtörtént a gyerek áthelyezése, majd távozása is, miután nem pont azt a helyet kapta, mint amit kinézett, én pedig nem éreztem miatta bűntudatot. Nagy volt már a popója ahhoz, hogy ilyeneket játsszon. Van saját helye is, pont az, ahova raktam, de az nem tetszett, akkor lehet írni a panaszkönyvbe. Ha nem egy kutya lenne, már megtette volna.
- És nagyon balesetveszélyes is, téged és a hajzuhatagodat elnézve - közöltem futó pillantást szentelve a sörényének. Jönne a szél és az arcába fújná az egészet és belegabalyodna és utána nekem kéne az egészet kibontani. Annyira nem lenne mókás. Inkább benyúltam tőle egy békucot, amit elég hamar el is fogyasztottam, csendesen megérdeklődve, hogy mi is a mozi tárgya, mert most vagy nagyon szépek a békái, vagy egész estés filmet tervez a kockáimmal a főszerepben, ez kérem egy nagyon jó kérdés. Egyelőre válaszra várt. Az első cukira igazából még össze is rándultam kicsit, hogy aztán zavartan vigyorogjak magam elé. Hidegebb volt, mint amilyenre számítottam.
- Nem tudom, min sikerült ennyire elrévedni? - adtam meg neki a lehetőséget, hogy ő maga döntse el, mire is bámult az előbb, én meg majd azt a mesét fogom elhinni neki. Mert szerintem elég egyértelmű, hogy a brekucokban ma már éppen kigyönyörködte magát. A puszira már kicsit jobb passzom volt, majdnem az ajkai után is kaptam, de aztán csak kis vigyorral visszapakoltam a fejemet a párnára, még mindig őt figyelve. - Az az egy mit vétett?
Aztán inkább arra pilláztam, hogyan is lesz lassan a hasamból brekikarám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Azt hiszem, annak, hogy otthon voltam, mikor ő nem, egyetlen oka volt: az, hogy ma nem kellett volna az országban tartózkodnom, mégis itt voltam. Méghozzá elég boldogan és kiegyensúlyozottan, főleg azután, hogy az asszony hazakeveredett. Nem tudom, talán edzésen lehetett, de nem faggattam róla, hogy mit csinált. Hiányzott és elég sok dolog történhetett azóta, hogy leléptem, szóval, kisebb dolgom is nagyobb volt annál, hogy ilyenekről kérdezgessem.
Pláne, hogy a telefonom emlékeztetett csak rá, hogy nekünk amúgy is ma látogatónk akad.  A gyereket lepisszegve kisétáltam, magamra rángatva a pólómat is, hogy azért valahogy kinézzek, mikor ajtót nyitottam a lánynak.
- Hát, egyik néni sem evett meg, úgyhogy azt hiszem, jól sikerült a dolog - nevettem fel kissé, majd beljebb tessékeltem, nehogy nekem a küszöbön kelljen üzletet kötni. Az ilyesmik sosem sülnek el különösebben jól. Közben ő elregélte, hogy nincsenek nagy elvárásai, de én itt le is akadtam, inkább csak zsebre vágtam a fekete csipke csomót az étkezőasztalról, pókerarccal, mintha mi sem történt volna. Ha a telefonom előbb szól, talán még valami rendet is raktam volna.
- Hm? Ja, az csak Stitch, nem érdemes vele foglalkozni - legyintettem le a nőt, a nagy kék kísérleti lényre pillantva. Nekem nem volt szokatlan látvány, de azt hiszem, hogy másnak ezek szerint... sokkoló? tud lenni. - Csak egy nagy plüss, megnézheted közelebbről... még úgyis össze kell szednem a papírokat.
Azzal a torkom kissé megköszörülve kotortam elő tollat, meg a bérleti szerződést, vissza indulva a lányhoz. Volt nagyjából ezt az időpontot választotta, hogy felugorva lelökje a nagy kék szörnyet a kanapéról, amitől azért még én is összerezzentem kicsit.
- Ömmm... a környező két házban, amiben társaslakások vannak, nem él olyan személy, aki nincs teljes tudatában a varázsvilág létezésével - közöltem tipikusan üzleties hangon, megdörgölve kissé a nyakamat. - Tetőlakás, kilátással, erkéllyel. A környéken szinte mindent meg lehet találni, amire szükség van, a park kb 10 perc séta... 15. Két szoba, nappali, fürdő, konyha. Egyéb fontos kérdés?
Nem terveztem kidobni, csak nem akartam azzal húzni az időt, hogy ő kérdez és én úgy teszek, mintha nem tudnám, hogy mondjuk ez is érdekelni fogja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Elégedetten elvigyorogva magam elé kissé megsimogattam a buksiját, mert hát, attól még, hogy rászánom az időm, nem leszek jobb ember. Mindössze elég önző ahhoz, hogy csak vele akarjak lenni, és fordítva. Nem különösebben rajongtam érte, ha pasikkal volt, pedig tudtam, hogy ő lenne az utolsó nő, akinek megfordul a fejében, hogy megcsaljon.
- Igen, tudom, hogy az. Hát csodálkozol? Láttad már mennyi? Néha csak bámulom és így gondolkozom rajta, hogyan boldogulsz ennyivel - nevettem el magam halkan,  mert hát mostam már meg neki, nem is egyszer, néha fésülésben is be szoktam segíteni és sok minden ez a haj, csak nem egyszerű eset. Ő meg közben csak kicsit ficánkolt jobbra-balra, mert ugye nehezen marad meg a seggén, nincs mit szégyellni ezen.
- Akkor jól gondoltam - jegyeztem meg elégedett mosollyal, a tekintetemet a plafonra függesztve pár pillanatra. Szerettem, hogy értékeli a kinézetemet is, azért az ilyesmi sem elhanyagolható. Most viszont éppen brekiket pakolt a hasamra, szóval nem kellett volna túlságosan belemerülni a szép vagy-szeretlek-szeretnélek témába.
Közölte, hogy nem vacsizott rendesen, mire megengedtem az irányába egy sötét pillantást. Nem ártott volna, persze, értem én, hogy ma volt jobb dolga is, de nem ezen van a hangsúly.
- Nyuszkó nem lenne egyszerűbb, ha inkább rendesen megvacsiznál? Értem, hogy a breki finom, de te is tudod, hogy nem pótol egy komplett étkezést - és tessék, itt vagyok, pont úgy hangzok, mint a nagyapám, aki az elején elkezdte magyarázni, hogyan, miként, merre a táplálkozással. Ez van, ha ex-sportolótól kérsz tanácsot. A puszira viszont felnevettem kicsit, miközben igyekeztem a békákat nem lerázni.
Elhasalva tovább pakolászta a békucokat, hogy aztán a buksiját a combomra pakolva nézzen rám, én pedig halvány mosollyal cirógattam meg az arcát. Kicsit azért összevontam a szemöldököm.
- Minden rendben, kicsilány?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Nem gondoltam volna, hogy ha le-méhecskézem, majd egyből bősz bizzegésbe kezd, de ugye Majáról beszélünk, miért is csinálna bármit úgy, mint a legtöbb lány vagy éppen nő? Mert hát, a kettő között volt különbség, a koleszos fiúk, az elköteleződést kiröhögők meg a sugar daddyk lányt kerestek. A valódi pasik nőt. Én egy lányt kerestem, meg is találtam, aki mellettem nő lett.
Lassan, de biztosan haladtunk a pingvinek felé, én pedig közöltem, hogy hát valószínűleg akkor is fog problémázni, ha most azt mondja, hogy nem. Ez nem jelentette azt, hogy baj, csupán tényt közöltem, mert ha valamit kapott - esetleg túl sok figyelmet -, már abból is akadt gond néha.
- Mondtam, hogy nem baj, ez is hozzád tartozik. Ha zavarna bármi, vagy szólok vagy eleve nem tartott volna eddig a kapcsolatunk - köszörültem meg a torkomat, mert ez az utóbbi opció manapság már nem tűnt valósnak. Nem volt megoldás a problémákra, hogy megint szedem a cuccomat és tovább állok, mintha nem történt volna semmi. Túl sokáig futottam így is a problémák elől. Belefáradtam.
Inkább a madarakra koncentráltam, ahogyan jobbra-balra totyogtak egymás mellett, néha belevetődtek a vízbe és tettek egy nagy kört. Aranyosak voltak.
- Hm? Iiiiigen, igen, az. A dublőr közismert embereket helyettesít bizonyos helyzetekben. Most ebben az esetben pingvineket. Tuti van valami jégbe karcolt tervük, vagy loptak valakitől papírt - bólintottam aprókat, elképzelve, ahogy a táljukat odébb tolva ott van egy hatalmas, ördögi tervrajz. Maja hatalmas szürcsögéssel adta a köznép tudtára, hogy az üccsije üres.
- Igen, biztos jó. Bár nekem túl... kötött. Ismersz, nehezen bírom a helyhez kötöttséget - egy nevetés kezdett megformálódni a mellkasomban, de aztán csak egy szusszanás lett belőle, félúton a morranás és a sóhaj között. Afféle "hmpf" hang. - De aranyos, igen.
Kiittam a zacsiból a gyümölcslé maradványait, majd a kezem az üres dobozért nyújtottam Maja felé. Elég, ha csak az egyikünk szorongat szemetet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Engem a bizzegés sem zavart, mert édes volt és ha a bizzegés neki szériatartozék, bánom is én. Legyen boldog vele és akkor én is az leszek. De aztán a szó inkább arra terelődött, hogy a gondokat meg lehet oldani, mert ha nem lehetne, most nem állnék itt. És ez tényleg így igaz. Kicsit a korlátot piszkáltam, szoros figyelemmel követve, ahogy az ujjaim végigsiklanak a fémen.
- Nem, én sem tudom... - közöltem egészen halkan, még mindig csak a korláton doboló ujjaim figyelve, de végül apró sóhajjal néztem a nőre. Valószínűleg ugyanúgy a munkámba temetkeztem volna, mint Maja előtt és ha magányos vagyok, összeszedtem volna valami luvnyát egy vagy két éjszakára. Nem lett volna benne semmi meglepő. Maja a kezem után nyúlt, én pedig már szinte kétségbeesetten fűztem az ujjaim az övéi közé, hogy aztán finoman megszorítsam. Itt van. Minden rendben.
- De akkor miért terveznek ilyen lelkesen? Hogy ha egyszer rossz, hal ízű száraz kekszre cserélik a valódit, akkor majd készen álljanak az indulásra? - kérdeztem felvonva kissé a szemöldökömet. Mert én is szoktam kis terveket fabrikálni ilyen-olyan helyzetre, de nekem az esetek nagy többségében szükségem volt rájuk. Közben átpasszolta nekem az üres dobozt, én meg a tenyerembe gyűrtem azt is, hogy a következő kukánál majd mind a kettőtől együtt szabadulhassak meg. Az asszonyka javasolta, hogy menjünk a macikhoz, én meg biccentettem egyetértően, hogy menjünk, miért is ne, éppen ideje lenne.
- Milyen kis figyelmes valaki. Na, felvegyelek a nyakamba vagy mi legyen? - érdeklődtem, mikor a kuka mellett lefékeztem, mert hogy ugye tök higiénikusan ott volt mindig mellette az ülőalkalmatosság, arra az esetre, ha úgy érzed, egy semmire való, szemét alak vagy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Elég hamar sikerült letudni ezt az elhagyásos témát is kivételesen, talán lassan, de biztosan tudatosult benne, hogy ha nem akarnám őt az életem hátralevő részében, akkor eleve nem kérem meg a kezét, nem mondok igent az oltárnál és költöztetek kis brekit a pocakjába. Épp ideje lett volna, hogy feltűnjön neki.
A kezem szorongatva pillantott fel rám, én pedig elfojtottam egy mosolyt, hagyva, hogy megszorítsa az ujjaim. Szerettem, a kis hülyeségeivel együtt, talán ezért is ment olyan könnyen, hogy ne viselkedjek mellette átlagosan. Mert ugye normál-Lewy szerette az állatokat és a meséket, de sosem állt volna neki elemezni, hogyan szöknek az öltönyös madárkák.
- Pedig elég sokan esznek poros spagettit. A válogatottban egyszer csináltunk olyanból medencét. Ne akard tudni... - grimaszoltam, felidézve az emléket, ahogy Czerny arcába nyomtam az első adag paradicsomos paszta állagú valamicsodát.
Gyorsan megszabadultam a két már funkcióját vesztett doboztól és aztán rápillatottam, hogy uram fia, akkor most szeretne a nyakamban utazni, vagy sem? Mert hogy most még nem féltem különösebben, akkor ezt is most kéne megejteni, nem majd akkor bűvészkedni, ha esetlen nagyobb pocakja lesz, mint a fejem.
- Nem érdekel, legutóbb sem voltál egy bálna. Nézzenek csúnyán, az ő kedvük lesz csak rossz tőle. Ha nagyon akarlak, akkor pedig úgyis le tudlak rakni - közöltem, majd a pad elé térdeltem, annak háttal, hogy fel tudja magát pakolni a nyakamba. A fejemmel még intettem is a biztonságot jelentő deszkák felé, hogy tessen felmászni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Csak az arckifejezéséből is el tudtam dönteni, hogy igen, most megint előtte van az egész jelenet és próbálja magát elképzelni, amint küzd a hajával. Vagy valami hasonló, lehetetlen, de nagyon Majás dolgot, a lényeg az, hogy az átlagembernek még véletlenül se jusson eszébe.
- Hát az meg is látszik - nevettem el magamat és ha nem azt ígértem volna, hogy nyugton maradok, akkor egész biztosan nyomtam volna egy puszit a homlokár, jelezve, hogy csak viccelek és nem kell rögtön véresen komolyan venni mindent.
A kockáim az életünk állandó részét képezték, mert hiába teltek a napok, az esetek nagy többségében csak egyre szebbek lettek. Mert ugye figyeltem a szinten tartáson. Én nem akartam olyan fura, szálkásra edzeni, csak ilyen kis formásra, hogy lehessen a kis szigeteken békákat tartani. Meeeeg úgy amúgy legyenek, de az részletkérdést.
- Jó, mondjuk így érthető, én sem eszem olyankor, amikor kavarog a gyomrom. Naga - grimaszoltam rosszallóan, mert ha én rosszul vagyok, általában nem csak a gyomrom kavarog, hanem reflexből indul minden felfelé, mintha muszáj lenne neki. Inkább bele se akartam gondolni, csak lehunytam a szemeim pár pillanatra.
Kicsit felnevettem, ami miatt a békucok majdnem lerázkódtak a helyükről, földrengést szimuláltam nekik, Maja meg csúnyán nézett rám, hogy most már maradjak nyugton, mert le fogom rázni a kis tapadókorongos kétéltűeket. Lebiggyesztettem az ajkam, miközben ő a katasztrófában károsult békák megsegítésére sietett. Iiiigazán nem akartam én senkit sem bántani. Ő a fejét a combomra hajtotta és onnan pillogott rám fel, azokkal a gyönyörű barna szemeivel, én pedig kissé aggódva kérdeztem meg, minden rendben van-e.
- Ilyen? Milyen? - egyértelműen kiült az arcomra a zavarodottság, mert ma azon kívül, hogy nem nőtt a rosszasági szintem, nem sok jót lehetett elmondani rólam. De aztán csak elmosolyodva simogattam finoman a buksiját, mert hát, az a ha olyan kis bizonytalan volt. - Én mindenképp szeretnék egy brekit, amennyiben ez lehetséges... Inkább a mikor a kérdés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Nem gondoltam volna, hogy valaha színes tablettákról hallok majd Majától, amiket úgy kapott, pláne nem, hogy ezt majd egy állatkert kellős közepén vezeti fel, társalgó hangerővel, ahol bárki meghallhatja. Persze, zizzencs volt egy cseppet, de az ilyen bogyókkal csak a baj volt. Szóval furcsa pillantással, enyhén felvont szemöldökkel néztem rá, várva, hogy befejezze a sztorit, de közben tartott egy kis hatásszünetet is, biztos, ami biztos.
Szinte már kínosan megkönnyebbült sóhaj hagyta el az ajkaimat, mikor kinyögte végre, hogy csak dínóvá változnak.
- Mondja a lány, aki hat éves korában fogadta csak meg, hogy nem eszik több homokot - néztem le rá sokatmondó pillantással, de aztán csak elnevettem magam és átkaroltam kicsit a vállát, hogy puszit nyomjak a buksijára. Nem kell a sértődés.
Utána kis hezitálás után, de kiegyeztünk benne, hogy ne is gondolkodjon tovább, csak tessék már felülni a nyakamba és letérdeltem, hogy könnyebb legyen neki felcsüccsenni. Nem volt egyszerű szülés, mert hát, a ruhája nem éppen erre volt most optimalizálva, de megoldottuk. Akkor keltem csak fel, mikor közölte, hogy már rendben ül és indultam is a jegessmacik felé.
- Ühüm, smacik bizony. Az a kedvencem, mikor a nénik ott néznek csúnyán - nevettem fel halkan, mert hát olyan deja vum volt egy kicsit ettől az egésztől. Aztán elindultam a macikhoz, mert ők sem maradhatnak ott örökre, meg nekünk is menni kell még a dokibácsikhoz. Szóval csak a szokásos tempóban sétiztem, nem különösebben hatott meg, hogy Majus ott csücsül.
- Milyen a kilátás, nyuszó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Jó, talán egy egészen kicsit túlreagáltam a tablettás sztorit de nem direkt és nem is vetettem a szemére semmit, csak kussban ítélkeztem. Aztán persze összeszedtem magam és egy szót sem szóltam, míg meg nem hallgattam a sztori végét. Hálistennek, mert a tablettás dínók igen édesek. Mármint, gondolom, nekem mondjuk nem voltak, csak talán egyszer, tizenhat évesen, de vodkában feloldva olyan büdik szerencsétlenek. Ráadásul Czerny megette az egyiket... Azóta ilyenekkel nem kísérletezek.
- Jó, akkor nem ér... maradjunk annyiban, hogy az instant dínók jók - tartottam fel a kezeim megadóan. Ettől még tudtam a homokos incidensről, mert papa is elmesélte a dolgot. Ha hazaviszel valakit, utána nincs menekvés, a család az összes szennyes kis titkodat ki fogja teregetni. Közben egy gyerek majdnem bezuhant a pingvinekhez, csak úgy viccből, mert belógatta a fagyiját, hogy közelebb csaljon egyet - sikertelenül. De azért egészségére... Gondolom. Ha nekünk gyerekünk lesz, ilyet nem csinál. Csóri pingvin meg is betegedhetett volna.
- Ebből azt hiszem velem csak a világos stimmelt és a hideg - nevettem el magam, ahogy eszembe jutott a Valentin-nap meg a jegessmacik. Itt már kényelmesen a nyakamban csücsizett, remélhetőleg úgy, hogy a hátsója sem látszott ki, de ugye ezt az ember sosem tudhatja. Vagyis én tutira nem, ameddig nincs egy tükröm. Szóval a kezeim a lábikóin nyugtattam, miközben szlalomoztam a gülü szemekkel bámuló nénik mellett.
- A nénik nem az eseteim, nagyon sajnálom. Legfeljebb nagyinak, de abból meg már van sajátom, szóval asszem ez veszett fejsze nyele - sóhajtottam drámaian.  Arról nem is beszélve, hogy amilyen szerencsések a nénik, ahogy ülne fel, már eltörne a csípője, oszt futhatnék vele az ügyeletre. Nem, köszönöm. Szóval a buksim kicsit a kezének döntöttem, miközben a zsebemben szétpattintottam a kis lasztikát.
- Iiiigen tudom. Szeretlek ám, nyuszó - vigyorodtam el kicsit, miközben a pihiző macikat figyeltem én is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem értékelte a hajára tett megjegyzésem, azt hiszem, pedig isten lássa lelkem, tényleg nem bántásnak szántam. Ha kellett, akkor ültem én ott nagy lelkesen és boncolgattam óvatosan a gyilkos kócokat elég hosszú ideig, más pasi ebben nem lett volna partner. De szerettem a barna loboncát is, szóval azt hiszem, ez nem volt eldöntendő kérdés.
- Hát, elég fura is lenne. Arról nem volt szó, hogy így kell aludnom. Ez a bosszúd, mert lehet, hogy lufi leszel? - kérdeztem, de remegett a hangom a visszafojtott nevetéstől, miközben próbáltam kétségbeesett arccal nézni a nőmre, igazából nem túl sok sikerrel.
A nevetés amúgy is a tabu-listára kellett volna kerüljön, mert ahogyan megremegtek tőle a kockák, a brekik a halálukba vetették magukat, menekültek, mint mikor földrengés van, Maja pedig nagyon csúnyán nézett rám érte cserébe. Már, amennyiben a nő erre valóban képes, ezt eddig senki nem bizonyította be nekem. Gyorsan rendezte a frog-army széthullott sorait, hogy aztán a fejét a combomra pakolva bámuljon fel rám, a kis zöldek háta felett. Nem teljesen értettem, hogy mit is ért az ilyen alatt és nem is féltem rákérdezni, szerintem nagyon kevés dolog van, amit ne tudnánk megbeszélni.
- Elviselem a békákat, bár hidegebb a lábuk, mint neked a nyáron, én is ugyanúgy körbe szoktam nyalni az arcod és a rajzolást sem bánom. És mi az, hogy "egy picit engem is szeret"? Ez ilyen huszadrangú? És én nem picit szeretlek, te is tudod... - vontam össze a szemöldökömet az utolsónál, mert hát, nem különösebben rajongtam a kupac trágyára emlékeztető önbecsüléséért, de változtatni nem hagyott rajta, szóval... Még azt is megemlítettem, hogy én esetleg ténylegesen szeretnék egy brekit, amire elég furcsi arcot vágott, de aztán elvigyorodott és közölte, hogy ő is. Le sem vettem róla a pillantásom, ahogy közelebb csúszott, majd fölém támaszkodva simultak az ajkai az enyémre, én pedig viszonoztam, lágyan a hajába túrva. Kis kócos.
- Próbára teszed a békáim - nem bírtam ki, gyakorlatilag az ajkai közé súgtam, mielőtt még megnyaltam volna finoman az alsó ajkát, majd megcirógattam az arcát, halk kuncogással.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A máskor meglehetősen csábító jövőkép kissé fájdalmasnak és nem túl biztonságosnak tűnt, ahogyan az asszonyka felvázolta, ez pedig elég elkeserítő. Mert ugye ki akar halkan recsegő csontokkal nyökögni, míg egy rakás béka préselődik közé, meg a párja közé, a naggyerek meg a hátukon ugrál? Bizarr.
- Nagyon édes elgondolás, de lehetne máskor, asszonyka? Most nem érzem magam elég fittnek és fiatalosnak. Amúgy is összeragadnánk a brekiktől - azzal jelentőségteljesen a hasamon pihenő cukorpárákra pillantottam. Sose magyaráznánk ki a dolgot, ha ez egyszer nyilvánosság elé kerülne, azt hiszem. Vannak tipikusan azok az esetek, amiket jobb a négy fal között tartani.
Maja úgy próbált meg még egy békát elkacsmarni, hogy ne is vegyem észre, ő egyértelműen csak takarít, szóval én meg igyekeztem úgy tenni, mint aki észre sem veszi a dolgot. Legalább vitt be valamennyi kalóriát.
- Igen, tudom, hogy sosem kérsz nagy dolgokat, azok valahogy mindig nekem jönnek fel a fejemben - bólogattam aprókat, jelezve, hogy értem én a gondot. Mert hát, sokat azt hitték, hogy csak a bankkártyám, meg annak a kellemes krrr hangja miatt van velem. Eleinte, legalábbis. Csak sikerült a brekis témánál kilyukadni megint és csak azért nem nyomtam puszit a pocijára, mert akkor minden béka meghal, ő meg mérges lesz rám. Nem éri meg.
Aztán ő fölém hajolt és megcsókolt, én pedig viszonoztam, hogy utána csendes felháborodással adjam a tudtára, mennyire veszélyezteti a brekik éppségét.
- Ééééén sem. Nem akartam felülni és az ölembe húzni, hogy a brekik teszteljék a gravitációt. Sose - ráncoltam össze az orrom is kommentárként, majd figyelemmel kísértem, ahogy beharapja a brekit és a plafont kezdte bámulni. - Megérte ez a szoba. Szeretem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Én csak reméltem, hogy a nap végén nem úgy fogunk hazamenni, mint akinek a szeme láttára ütötte el egy kamion a szobagörényét. Mert hát, én tutira valami hasonló lelkiállapotban bandukoltam volna végig az utcánkon, ha kiderül, hogy az egész csak egy makrancos diáklány és egy napszúrás összese, némi inkompetens terhességi teszttel.
- Hát ha te mondod asszony, én csak csendesen bólogatok. Mondjuk, a jégkocka is igaz, de a hajam meg puha, szóval nem értem mit izélsz... A kólás is jó, csak azt nekem se szabad esténként. Utána nem tudok aludni és hülyeségeket kattog az agyam. - Maja olyan volt, mint egy kihangosító. Felcsücsizett a nyakamba, meg már ömlöttek is belőlem a szavak, mintha muszáj volna. Pedig nem volt az.
Már-már elrévedve hagytam, hogy a pofimat simizze, kicsit nekibiccentve a buksimat is a tenyerének, de aztán az ujjait a hajamba futtatta és mutogatott, hogy merre vannak a smacik. Szóval mint engedelmes magasles, bontottam a tábort és arrébb helyeztem a központunkat, lecsapva egy járókeretes néni által elhagyott üres helyre.
- Lehetséges, nem tudom, a nagypapád elég zsémbes, ha nyakbacipelésről van szó. Szerintem pedig jót tenne a házasságuknak - horkantam fel halkan, de aztán ismét inkább csak a jegessmacikat figyeltem kissé elgondolkozva. Vajon jó dolguk lehet itt?
Közöltem Majával, hogy szeretem, aki erre rögtön minifelsorolásba kezdett, hogy engem is, meg a gyereket, sőt, a potenciális pocaklakónk is. Halványan elmosolyodtam, az ajkamba harapva, majd aprókat bólintottam.
- Nem, asszony, épp az előbb adtam oda egy héja módjára köröző néninek, aki vérre szomjazott. Persze, hogy megihatod. Uuuuuu néééézd, adott neki puszit! Hát ezek nagyon babák.
Talán kicsit jobban is rajongtam a smacizó jegessmacikért, mint kellett volna, de na... én csak lelkesedtem, még mutatva is arra kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Látványosan elszomorodott, mire szomorkás mosollyal megsimogattam az arcát lágyan. Nem azért mondtam, hogy kiakasszam, egész egyszerűen nem álltam a helyzet magaslatán annyira, hogy itt most ugráljak meg emelgessem a nőt. Őt figyeltem, de aztán az első kérdésére kitört belőlem a nevetés, közvetlenül az után, hogy instrukciókat adtam neki arra, hogy mit csináljon.
- Nem, semmi - ráztam meg a fejemet rosszallóan. De ahelyett, hogy nyünnyögni kezdtem volna én is, inkább megsimogattam az arcát kicsit ismét, majd bólogattam. Mert ugye nekem mindig nagy dolgok jártak a fejemben, nem csak most, máskor is. Most is volt egy-két elképzelésem, de előbb el kellett mennünk a Hillier tóhoz. Persze, nem terveztem lelőni előtte a poént.
- Igen, vannak nagy terveim, de te is tudod, hogy a legjobbon már túl vagyok. Elvettelek - rántottam egyet a vállamon, nevetve. Ez nagyon nyálasan hangzott, de közben közelebb mászott és kaptam még puszit is. Már megérte fent maradni emiatt.
Közölte, hogy nem is szerettem volna, mire lebiggyesztettem az ajkaim, egészen picit sértett arcot vágtam.
- De én akartam volna, de tele vagyok békákkal és még öreg és hátfájós is vagyok - sóhajtottam színpadiasan. Néztük a plafont egy darabig, amit megjegyeztem, hogy elég szép, ő meg felém fordította a buksiját. Az ujjait az enyémek közé fűzte, én meg halvány mosollyal bámultam tovább a plafont, néha rásandítva. - A csillagokat, vagy a békákat? Nem mindegy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Kicsit kihalt a hétköznapokból az az általános jó hangulat, de én nem csüggedtem, mert attól még boldogság volt meg szeretet, csak kicsit nehezebben lehetett megtalálni a szivárványt az esőben. Ő viszolygott az orvosoktól, nekem meg liftezett a gyomrom a gondolattól, hogy mi is lesz, ha egyszer csak benyögik, hogy "hohó, nincs itt szó semmilyen gyerekről, csak egy...". Csak nem. Nem voltam kíváncsi erre az alternatívára.
- Én is az vagyok, nem? Vagy legalábbis voltam, akkor megérdemlem a külön kis említésemet - biggyesztettem le az ajkaim pár pillanatra, de mivel fent csücsült magason, ezért nem láthatta, nem sokáig tartottam a gesztust. Tudtam, hogy ő sem áll a helyzet magaslatán, mikor koffeinre kerül a sor, így nem is erőltettem a dolgokat. A macikat figyeltük mind a ketten, miközben ő finoman cirógatta az arcomat, én pedig kissé az apró kezének döntöttem a fejemet. Csak óvatosan.  
- Ja, nekem nincs vele bajom, csak nem hiszem, hogy neked jót tenne a dolog. Meg a pocid el se férne a csodás fejszerkezetemtől - nevettem fel halkan, kissé a hajamba túrva, de aztán ismét a térdén nyugtattam a kezeim. Apró közjáték során megemlítettük, hogy igen, még mindig dúl a love, én szeretem őt, ő engem, mi Voltot, Volt minket.
Azt hitte, hogy az üdítőjét tényleg másnak adtam, amit nem is értettem, mert mégis kinek adhattam volna? Egy néninek? Közben a macikat rajtakaptuk, mikor éppen náluk is dúlt a szerelem. Maja megkérdezte, hogy tényleg smacik-e, mire elvigyorodtam.
- Ennyi nyelv meg nyál mellett? Smacik. For real. Szerinted is azok? - nevettem fel, megcirógatva kicsit a lábát, de aztán előszedtem a szipókás üccsit.