tökmag-királylány   Nekem adod a cikeszed?  

nyilvánvaló is.   csak te vagy túl szőke  
Khérlek. Az még hiányzik, kérhetem befőttesüvegben?

Bocsánat, lefoglaltak fogói tevékenységeim Nem a hajad figyeltem.
Oh, és ez gyakran előfordul?   Csak... elméleti síkon. Mennyi az esélye, hogy az ember visszatalál?  

Hm, hát nem tudom. Valahogy ez eddig nem tűnt fel  
Oh, ez nyilvános?   semmi titkosítás? Felelőtlen, Czettner kisasszony :| De ha már van hozzáférés... kíváncsi természet vagyok.  

én azt hiszem már kiterítettem a lapjaim, nem igazán tudok újat mutatni. Családban marad, ne reklámozd a dolgokat  

Ha a Korona Kraków átlag meccsén nem lenne elég a tömeg, a mai nap során érdekesmód még az állóhelyek is elfogytak és a lelkes lengyel szurkolók ellepték a stadiont. Meg az elmebeteg groupiek és fotósok, akiknek sikerült felfogni, hogy hónapok óta először huzamosabb időt töltök itt civilben, munkán kívül, egyedül.
Azonban nem azért voltam itt, hogy velük foglalkozzak, jelen pillanatban a támogatásomat jöttem kifejezni, és a meccs lezárultával és kis közbenjárással az öltözőben már hangot is adhattam a gratulációmnak. Hogyan is jutottunk egyről a kettőre, az öltözőből a lakásomba? Csak adta magát a helyzet, igazából különösebb meglepetést nem okozó eseménysor pörgött le.
A hajamba túrva igyekeztem a nedves tincseket helyreállítani, meglehetősen kevés sikerrel, még mindig felületesen szedve kissé a levegőt. A takaróból már fél perccel ezelőtt sikerült kikeveredni és kicsit feljebb húztam a cikeszes nőn, mielőtt még képes és megfázik nekem. Pár pillanatig figyeltem, mielőtt apró csókot nyomtam volna az arcára és közelebb húztam.
- Hol is tartottunk? Ja, igen, meggyőzlek! Szerintem jó döntés - közöltem a hamis meggyőződéstől csöpögő hangon, mielőtt ismét az arcára sandítottam volna. Az ajkaim összepréselve fojtottam vissza azt a bizonyos vigyort, mielőtt kiszivárgott volna.
- Ne nézz így rám, te akartad, hogy próbáljam a pozitív oldalát is szemléltetni. Az a baj, hogy nem találom, szar ahogy van. - Én meg őszinte vagyok. Ilyenkor valószínűleg nem kéne az legyek, de kit érdekel?

Értékeltem a figyelmet, amit kizárólag nekem szentelt. Az ilyesmit az ember ritkán kap meg és még ritkábban élvezheti ki hosszabb távon. Éppen ezért a pillanatot mindig meg kell ragadni, én pedig ezt is tettem, akár helyénvaló volt - vagy még inkább -, akár nem.
Az az Isten még nem született a Földre, hogy nekem egy nő mondja meg, mit tegyek, szóval a motyogást követően már csak azért is közelebb húztam a kisasszonyt. Épp elég beleszólása volt a dolgokban, úgysem pontosan jutottunk még el addig, amit a gratuláción kívül szerettem volna tőle. Mármint... mindegy, hagyjuk.
Felsóhajtva meredtem a plafonra pár pillanatig, miközben lazán átkarolva cirógattam finoman a hátát, aztán végül teljesen felé fordulva igyekeztem összerakni a kis mondandómat a fejemben.
- Gondolom jó, mert a legtöbb ember szereti az állandóságot, azt, ha van neki valakije, aki a belét is kiaggódja a másik miatt. Lehet családot alapítani és jéj, elvágtatni a naplementében. - Esküszöm, hogy igyekeztem rendesnek lenni és úgy tűnt, hogy menni is fog. Aztán utána teljes mértékben belesültem, mert hát tudtam volna mondani még egy okot, amiben nem egyezett a helyzetünk. - Nha, Maját ebbe ne keverd bele! Az teljesen más...
Nem kívántam ecsetelni a részleteket, helyette inkább közelebb fészkelődve szívtam be mélyen a haja illatát. A megszokott vanília helyett valami teljesen mást érezve felszusszantam és tovább cirógattam a leányzó lapockáját.
- Ellene? Hol kezdjem? - biccentettem oldalra a fejem kicsit, ismét hátrahajolva, hogy lássa az arcomat. Teljesen komoly voltam ebben a másodpercben, nem készültem elviccelni a dolgokat. Egy apró puszit nyomtam a nyakára. - Túl kötött neked. Kompromisszumokkal jár. Elvárják, hogy háziasszony legyél. Egy idő után felhozzák, mikor szülsz már gyereket... folytassam még?
Minden egyes ellenérvet egy apró csókkal tettem hangsúlyossá, miközben a kezem a csípőjére csúsztattam. Lehet velem ilyesmikről beszélni, ezért szokták azt mondani rám, hogy túl üzleties vagyok. Nem is értem.

Nóra

Vannak napok, amikor semmi nem a megfelelő időpontban ér. Ez a mai is olyan volt, mert éppen csak megtorpantam a téren, hogy egy pár pillanatig koncentrálva rendbe rakjam a káoszt, amit mások gondolatoknak neveznek. A balhé a válogatottban még mindig fortyogott, noha a verekedés óta csak takaréklángon, a müncheniek közül mindenki feszült és még Vesznával is beszélnem kellett a napokban. Kinek jó ez? Na, ugye, hogy senkinek, de ugye nekem péklapáttal kell az arcomba tömnöm a dolce vitát, mert már nem elég, hogy a desszerttel kezdem az étkezést. Olyan ez, mint a futószalag, kettőt pislogsz és beránt. Hol tartottam?
- Hm? Lemaradtam - pislogtam sűrűn az előttem álló törpe-leányzóra. Akár azt is mondhattam volna, hogy tojtam rá, oda meg vissza, de ez mégis csak szebben hangzik. Meg aztán társadalmilag elfoga... na jól van ám, tudod mikor! - Kávé...? A cukrászda vagy a teaház?
Mert ugyebár kávézóról nem hallottam, ha lett volna, a panda csapattársam ravepartykat rendezne ptt, két unikornis frapucsinó között... Merlin szakállára mondom, hála az isteneknek, semmi nyoma sehol az efféle vendéglátói egységnek.
- Bár mindkettő a közelben van, szóval nem igazán tudod elvéteni... - Korrektebb így, próbáljunk rendesen nyitni és diszkréten meglépni a cukormasszáért.

Az a nézés megmelengette a kicsi szívemet, annak ellenére, hogy azt üzente, ki fogja tépni a belső szerveimet, ha sokat fejtegetem a házasság témát. Azt hiszem, ha vele találkozom előbb, most nem kellene ilyesmin gondolkoznia. Persze, ez pusztán elméleti feltevés volt, mert az itt és mostban boldogabb voltam, mint azt bárki gondolná. Nem akartam volna változtatni leginkább semmin. Azzal csak a gond van.
- Sose volt sajátom, a mostani pedig támogat, szóval nem tudom. Elég unalmasan hangzik, igen, legalábbis biztosan nem az én esetem - ingattam meg a fejemet. Az alap család dolog nem volt az esetem. Személy szerint rettenetesen díjaztam a vihogását, de aztán nem elszúrta az egészet? A kérdésére határozottan elkomolyodtam, majd a kezem a csípőjéről a nyakára futtatva fontam az ujjaim a torka köré, hogy közelebb hajolva bámuljak a szemébe.
- Úgy ismersz, mint aki nem elég határozott? Nem kellett gondolkoznom rajta, csak tudtam, hogy akarom - az utolsó szót enyhén rekedtesen megnyomva súrolták az ajkaim az övéit, majd vették birtokba azokat. Végül kis szusszanással futtattam vissza a kezem a csípőjére.
Nem rajtam fog múlni - vagy pont, hogy de? - a menyegző sorsa. Szóval egy pár újabb csókot hagytam a nyakán, mielőtt még ismét a mondanivalómba kezdtem volna.
- Közösek a pénzügyek, amiből mindig sértődés van. Ha változol, az orrod alá nyomhatják, hogy "azért szedett fel két kilót, mert férjhez ment, nem érdekli". A nem házasok az orod alá nyomják, milyen rohadt boldogok. Illik mindenhez beleegyezést kérned. Vagy véleményt. Majd el is felejtettem a kedvencem! Milyen lesz Csornay Lucának lenni? - kérdeztem érdeklődve, egy apró vörösödő véraláfutást figyelve a lány nyakán pár pillanatig, mielőtt az arcára néztem volna. A megjegyzésre halkan elnevettem magamat, a kezére pillantva, de nem toltam odébb.
- Ha tudnád... Full-komfortos vagyok, stressz-oldásra alkalmas és bárhol segítőkész... - villantottam meg a legelbűvölőbb vigyoromat, miközben a mutatóujjammal apró köröket írtam le a bőrén. - Elég meggyőző vagyok?

Ha nem Majáról lett volna szó, még el is hiszem, hogy viccel. Na, de ő az én hercegnőm volt, akivel nem kezdek el komolyabban viccelődni, mert egészen biztos, hogy előbb-utóbb komolyan vesz valami olyasmit is, amit nem kellene. Pont, mint a szülinapom előtti pizsis megjegyzés. Ellőttem poénból, minimális komoly háttérrel és erre mit kaptam? Na, erről beszélek!
- Oh, határozottan, ezek után már megfontolandó, nem lenne-e egyszerűbb, ha a mezemben járulnál az oltár elé. - És bamm, mégis sikerült elökörködni a témát, hiába nem akartam elsőre. Napról napra kénytelen vagyok rádöbbenni, hogy rettenetesen nehéz velem együttműködni, főleg a mindennapi életben. Éppen ezért volt szerencsém Majával, aki meglepő módon könnyedén elviselte az ilyen-olyan agymenéseimet.
- Pedig nem is estem túlzásokba annyira. De tényleg, nincsen semmi baj, rendben van, csak... - vontam egyet a vállamon, könnyebb volt elengedni a dolgot, mint azon kattogni, hogy most jó vagy sem és ha nem, akkor megéri-e a bűntudatot érezni. Arra jutottam, jobb, ha inkább ellapozzuk a dolgot.
A hátsója ügyében rettenetesen felháborodott és már nem is igen tudtam mit mondani. Rendesen megfenyegetett, hogy nem kapok a gumicukorból. Ez azért is elég jó, mert nem ártott volna fogyóznom egy kicsit. Kezdtem látni a vékony réteget a kockáim felett és nem tetszett a látvány. Szóval felszusszanva ingattam meg a fejemet és a nappaliban már felé fordulva közöltem bokor arccal:
- Majd megköszönöm, mert sok lesz az édesség. Se a nasikat, se a tejet nem szabadna mostanság nagyon behozni az étrendembe - ingattam meg a fejemet. Jobbnak láttam letisztázni, hogy egy darabig nem fogok mindenféle cukros szutykot betömni. Legalábbis a döntőig egészen biztos, hogy nem kéne már.
Ő a haribot pakolta az ölébe, én pedig  feltápászkodtam  és a kis fehér szőrpamacsot felkapva telepedtem vissza. Félkómásan passogatott fel rám, majd Majára, aztán a kis fejét a mellkasomra rakta és hamarosan ismét hangosan szuszogott. 
-  El ne keseredj ám nekem. Nézd milyen cukink van! - mutattam az alvó gyerekre és halvány mosollyal nyomtam puszit a lányka arcára, aztán inkább a mesét kezdtem figyelni, lassan simogatva a kis kölyök hátát

Hát vannak azok a pillanatok, amikor az ember racionális alapon dönt, van ideje mérlegelni a dolgok pro és kontra listáját, az abból származó előnyt vagy éppen esetleges hátrányt. Ilyen egy kviddicsmeccs is, ott csak autopilótára kapcsoltam a gondolataimat és csináltam a dolgomat. Az ágyban és az otthon négy fala között zajló dolgokat viszont sokkal inkább érzelmi alapon szoktam eldönteni és nekem ez jóval nehezebb is volt, mint maga a logika. Sosem voltam toppon ezekben, de abban a pillanatban, az ujjaimal a kviddicses leányzó torkán és az ajkaimmal az övén nem is különösebben érdekel.
- Nem, tényleg nem egyszerű, ha nem vagy képben, hogy az adott érzés valódi-e. De a helyedben igyekeznék az eszemre hagyatkozni - ezzel csak az a baj, hogy a Czettner lányok mind elég zizzentek és nem feltétlenül látnak tisztán egyes területeken.
A körmei végigszántottak a mellkasomon, erre pedig mélyet nyelve próbáltam higgadt maradni. Ha így folytatja, erre úgysem lesz sok esély, aztán mire kettőt pisloghatna, már alattam lesz.
- Aki azt mondja, nem megoldás, az vagy hülye, vagy pacifista, esetleg hazudik - közöltem szórakozottan felkuncogva kicsit. Egy egészen kicsit sikerült kiakasztanom csórit, még a libabőr is teljesen ellepte, mire apró csókot nyomtam a mellei közé. Az ő keze pedig csak nem akart megállni, gyors és mély levegőt vettem, a keze után kapva, figyelmeztető pillantással.
- Nem? Szeretnél még egyszer kipróbálni? Még van kapacitásom egy körre - villantottam rá széles vigyort. Aztán a nyakam kezdte puszikkal elhalmozni. Az ujjaim a hajába futtatva sóhajtottam fel. - Tudod mit csinálsz, ugye? 

csak óvatosan....

semmi öli :| sicc.

Lil Sis *_* ismersz  

hát ha te nem, akkor ki?    ésigen :| meccs van xD

Menj keress mást ölire  

közepesen k...aszar. :|

ölelgesd :|

bocsá, finomítani akartam :cccccc

mi az hogy nem? :| Én ölelgetek random nőket?

hát nem is tudom   életemben egyszer láttam típus.

nem érted a lényegét   *inkább elvonul*

- Egy próbát mindenképp megér. Nem te vagy az első, aki egy szar házasságba akar fejjel belerohanni és már a másik személynél sem szorongattam bátorítóan a kezét - horkantam fel, mert hát egyikük se volt az a tipikus felnőttes naggyerek. Szerelmes sem, aztán még ők akarnak házasodni. Ez valami új hobbi lett? Ha nem találod a helyed, gyorsan szerezz magad mellé valakit, aki lebetonoz egy teljesen szar helyre. Mintha egy működő vulkán tövébe építkeznél...
Hangosan szusszanva fújtam ki a levegőt, ahogyan a kezei megtorpantak és lassan az arcára pillantva kellett megállapítanom, hogy ennél a nőnél álszentebb spinét keveset láttam. Attól még jól állt neki, de nem változtatott a tényen, hogy az az ártatlanság valami szentképre illik, nem arra a nőre, aki simán megszégyenítene egy zsokét.
Sok nő kért tőlem már sok bizarr dolgot ebben az ágyban korábban, de ez valami teljesen új volt. Szóval még mindig a kezét fogva, pislogás nélkül meredtem rá pár pillanatig, mielőtt még realizáltam volna, hogy mit is akar.
Ahogy az ajkaink ismét egymásra találtak, elengedtem a kezét és inkább a csípőjére kalandoztam ismét. A csókot végül az szakította meg, hogy az ajkai közé nyögtem, amin aztán képtelen voltam nem felkuncogni. Rettenetesen patthelyzet.
Végül sikerült némi figyelmet szentelnem a mozdulatsor céljára is: a kis arany tollasra, ami a szárnyait próbálgatta a szöszke ujjai között. Szélesen elmosolyodtam, hogy aztán finoman magam alá teperjem. Végigsimítottam az oldalán, majd a combján és kis sóhajjal torpantam meg a mozdulatban
- Szavad ne feledd! - paskoltam meg finoman a vádliját, majd felkelve kisétáltam a konyhába. Beletelt pár percbe, de végül sikerült egy olyan bizonyos üveget szerezni és mintha legalábbis trófea lenne, úgy lejtettem vissza vele a szobába. - Megfelel, Maleńka?
Amennyiben igen, a cikeszt elszállásolva ültem vissza az ágyra és a hátsója alá nyúlva húztam közelebb, aztán fölé hajolva.
- Hol is tartottunk?

Kata

Egyszerűen képtelen voltam elengedni a gondolatmenetet, hogy fáj az arcom. Ott lüktetett normáltalan módon a tudatom apró peremén és mikor már éppen zuhanásba kezdett volna azok közé, amik nem érdekelnek már, ismét visszaevezett. Végigfuttattam kissé a nyelvem a sebzett felületen, mielőtt a nőre nézve válaszoltam volna.
- Repüléstant. Kviddicses vagyok, ha a foglalkozásomat tekintjük - vontam finoman kicsit a vállamon. Általában két véglet volt, azok, akik megpróbálták a hajamat megtépni, hogy legyen egy sajátjuk otthon, illetve azok, akiknek fogalmuk sem volt róla, ki vagyok. Néha az utóbbiakkal sokkal könnyebben jöttem ki.
Ő nem tudta elképzelni, hogyan lehet nem illően kezelni egy diákot, ez csak azért lehetett, mert engem sem diákként, sem tanárként nem látott még. Anno nem kezeltek úgy, ahogy illett volna, azért, mert néha pofáztam és meg is érdemeltem. Most én nem kezeltem úgy őket, mert ott volt mondjuk Maja, akit csak nagy küzdelmek árán tudtam Czettner kisasszonynak hívni, vagy mondjuk az a foggyos rellonos gyerek... bah. Ő csak az agyamra ment.
- Remélem, nem is fogja a közeljövőben megtudni, az azt jelentené, hogy teljesen kiábrándult - közöltem nagy tudálékosan. Igazából csak a tapasztalat beszélt belőlem. Én próbáltam hinni benne, hogy nem lesz gond, meg ugyan, a szöszik nem azért veszik fel az órám, mert szép kék szemem és jó seggem van. Hát...?
Végül a kezeim zsebrevágva intettem a fejemmel, hogy hát ebbe az irányba tessen már követni, hölgyem.
- Ez a hely igazából az egyik legjobb, ha az ember festmény... - És kezdődött is a mesedélután.

Nóra

A sors nem akarta sem a nyugalmamat, sem a higgadtságomat érvényesíteni, hiába álltam ott, meglehetős csendben. Az ilyesmire szokás azt mondani, hogy a sors, nem? Minden esetre annyi biztos, hogy én csak a nyugalomra vágytam, ami éppen elérhetetlennek tűnt.
A pillangóvarázshoz meglehetősen kellemes emlékek fűztek, mert összesen kétszer voltam ott. Egyszer mikor már nem tudtam hova menekülni a nők elől és jobb volt egyedül a lepkékkel, mint a dilis környékbeli tyúkokkal, egyszer pedig mikor megkértem Maja kezét.
- Pfffffffffffff, igazából nem nehéz megtalálni. A többi szórakozóhellyel nagyjából egy helyen van, közvetlenül az utca elején, mintha cégérük is lenne... - haraptam be az ajkamat, miközben igyekeztem az agyamban vizualizálni a képet. Nagyjából előttem volt a környék, az, ahogyan befordulok a sarkon és... oh, igen, ott a tábla.
A mosolyra enyhén felvontam a szemöldökömet, mert bár megszoktam, hogy próbálnak felém nyitni, jobban szerettem, ha az ilyen kísérleteket nem vitték túlzásba. Szóval körbepillantottam, majd addig forgolásztam, míg a megfelelő irányba nem néztem.
- Arra lesz. Nem túl nagy ez a falu, elég könnyű megtalálni - a kezem felemelve mutattam a teaház irányába. Bár, innét nem igazán lehetett látni.

Sosincs késő ahhoz, hogy meggondold magadat, én ezt az anorex hölggyel tudtam volna a legszebben ábrázolni, de végül nem tettem. Jobb mindenkinek, ha én hallgatok és nem adok ma már több tanácsot neki azt illetően, hogy mit tegyen és mit ne. Talán ezen elhatározás miatt volt egy kissé könnyebb szednem a sátorfámat és kimenni a befőttesüvegért, még mindig érezve az ajkai okozta bizsergést mélyen a bőröm alatt. Viszonylag hamar a kezembe került az üveg és azt szorongatva tértem vissza az ágyamban terpeszkedő szöszihez.
Kis mosollyal csuktam rá a fedelet az arany szárnyasra, majd biztonságba helyeztem, mielőtt még visszatérdeltem volna az ágy szélére és közelebb is húztam, széles vigyorral az arcomon.
- Esetleg tehetek egy próbát a kedvedért - közöltem rekedtes hangon, nem sokkal azelőtt, hogy az ajkai ismét az enyémekre tapadtak volna követelőzve. A kezem a vádlijáról feljebb csúsztattam, majd a könyökömmel mellette támaszkodva hajoltam fölé. Talán tiltakoznom kellett volna, de abban a pillanatban teljesen mással voltam elfoglalva.

***

Elégedetten jelenthetem ki, hogy az érveim eléggé meggyőzőnek látszottak ahhoz, hogy a legkisebb Czettner - mert az, nekem ne mondja senki, hogy nem -, meggondolja magát vagy legalábbis meginogjon. Kis szusszanással nyugtáztam a csókot és segítettem betakarni is. Nehogy nekem aztán még valaki azt mondja, hogy nem pöpec állapotban szolgáltattam vissza.
A feltevés is, hogy Majával eddig a pontig jutnék, teljesen abszurdnak tűnt. Jobban szerettem a kis zizit, mint ahogy azt bárki el is tudná képzelni, szóval csak ráztam egyet a fejemen.
- Nem lesz rá szükség, de ha mégis, majd letérdelek, hogy könnyebben nyomd be az orrom! - tettem meg a bizonyos ígéretet, majd még lazán a derekát ölelve figyeltem őt  pár pillanatig. - Aludj egy kicsit, ha gondolod... nemsokára haza kell mennem, vár a gyerek. Még kb negyven percem van.

*elfoglalja az oldalt, mert úgyis ki van halva*

lil sis *_* gyere, változtassuk pokollá ezt a helyet  

nem *_* Thank myself. Hívom a lakberendezőt :|

deeee, de gondoltam nagyzoljunk kicsit  

juj, Schatz *_*

*végre méltóztatja elengedni* :3 neked is szia.

hm, na nem bánom, csináld te  

Gwen L. Blake - 2017.05.07. 00:01


érzem én, érzem