Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Budapest, bár - folytatás

Nincs?
A kérdésre megborzong, a nő felélénkülő hangjára minden porcikáját, egész testét belepi a libabőr. Elég ez az egyetlenegy szó, hogy társaságában mostantól ne azt a dúskeblű, kívánatos nőt lássa, akit a világon bárki szívesen meghívna néhány italra, hogy aztán megtisztelje őt egy együttöltött éjszakával. Ebben az egyetlen – egyszerre nyers és bársonyos - szóban benne van az életre kelt, mély álmából ébredt vadállatiság, olyasfajta belső ösztön, ami a halandókból csak nagyon ritkán, talán csak a halál torkában tűnik ki.
A férfi csak nagyon lassan emeli tekintetét Elizabetre, mintha attól tartana, hogy ha most rápillant, már nem az a szempár néz vissza rá, ami percekkel ezelőtt még olyan erős, megingathatatlan nyugalmat árasztott magából, hogy ő megbizonyosodás nélkül elhitte neki; csak egy sokat megélt nő, akivel rossz dolgok történtek, és ezt az utat kellett választania. Ostobaság volt hinni a látszatnak. Noha az éjlény pont úgy mosolyog, mint másodpercekkel ezelőtt tette, valami mégis érezhetően megváltozott körülöttük. Hogy ezt csak ők ketten érzik-e, vagy rajtuk kívül mindenki más is, talány, de a hivatalnok szíve lüktető, kiszáradt torkába szökik. Tökéletesen érez mindent; Báthory kisasszony aurája, mágiája, éhsége körüllengi asztalukat, tekintetével már-már felfalja a whiskyjébe kapaszkodó férfit. Konstantin még soha nem érzett ilyet. Nem találkozott még ehhez fogható, testét és elméjét is megbabonázó erővel.
Szürke fényeit elszakítja a szemben ülő nő ragadozó tekintetétől, futólag az asztalra pillant, s mikor éppen szóra nyitja ajkait, a vámpír akkor csap le újra. Konstantin ráncolt homloka alól néz fel ismét, de csalódnia kell: az imént hiába hallotta maga mellől Elizabet hangját, ő még mindig az asztal túloldalán, mozdulatlanul ül, arcán mélyen barázdált mosollyal. Pedig esküdni merne rá, hogy félreérthetetlen kérdését közvetlen közelről hallotta. Ez lehetetlen.
Felgyorsuló lélegzetének hangja csak most jut el hallójárataiba, csak most hallja meg, hogy milyen hangosan is szedi a levegőt. Olybá tűnhet, hogy fél, hiszen mindez számára annak ellenére is ismeretlen maradt, hogy maga is egy tűhegyes fogú nővel kelt egybe. Katherine mégsem, egyetlen ízében sem hasonlatos Báthory kisasszonnyal.
A hivatalnok rendezi vonásait, homlokán elhalványulnak az utóbbi év során egyre csak mélyülő ráncok, kiszáradt szemeiből néhány pislogás kiűzi az égető fájdalmat és a köhintés, ami utolsó, mély sóhaját követi, jelzi társaságának, hogy ismét kész megszólalni.
- Ma éjszaka? - nem hadar, lassan, ízesen kérdez. Arcára visszatér az életteli, egészséges bőrszín, és még egy korty alkohol is belefér, mielőtt folytatja. - Semmiképp sem.
Bár hízelgő a kiéhezett nő meghívása, nem bízik benne, amihez bőven hozzájárult az előbb megtapasztalt ereje is. Abba pedig még bele sem gondolt, hogy amit látott és érzett, az nem minden, sőt mi több, talán csak egy aprócska, szemfényvesztő darabka volt, a felszín egy szeglete, és az azt körülölelő sötétségben még sok meglepetés várhat rá. Ahhoz, hogy önként felajánlja vérét, az kell, hogy kialakuljon közöttük valami - vagy magánéletileg, vagy hivatalosan, szerződéses formában. Lennie kell valaminek, ami azt sugallja a férfinak, hogy nem fog csalódni. Tudnia kell, hogy megkapja, amit akar, és kapcsolatuk avagy üzletük - ahogy Elizabetnek jobban tetszik -, kölcsönös lesz.
- Szívesen odaadom Önnek, amit tőlem megkíván - szólal meg újra, szavait megrágja, ízlelgeti, hanghordozásában és testtartásában is a másik fél odaadó tisztelete uralkodik. - De szeretném tudni, hogy nem marad adósom. Ha kapok, adok. Ha adok, kapnom is kell.
Jobbja pohara mellett pihen, a gyűrű megcsillan gyűrűsujján, de beszéd közben nem törődik vele. Elizabet tekintetét keresi, s ha megtalálja, tartja vele a szemkontaktust.
- A kérésem csupán annyi volna, hogy egyszer-egyszer kísérjen el étterembe, töltsön velem néhány órát, jöjjön el hozzám, vagy hívjon el magához - adja elő saját feltételeit, amit csak azután egészít ki, hogy a nő teljes figyelmét elnyeri. - Félreértés ne essék, nem testiségre vágyom, hanem szellemi együttlétre. Beszélgetni szeretnék Önnel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Karolina mosolyát annak ellenére is viszonzatlanul hagyja, hogy tudja: részéről az csupán egy teljesen ártatlan, kedves gesztus, amit nyugodt szívvel, büntetlenül viszonozhatna, hiszen sem kevesebb, sem rosszabb nem lenne tőle – mégsem teszi. Hogy a feleségéhez való feltétlen hűség, vagy a felettes szigorú arcképe miatt, nem tudni. Kedvtelensége, ami a már hetek óta tartó reménytelen várakozásból fakad, kezd egészen eluralkodni rajta, a kétely és hiány lassan beeszi magát a húsa alá, bebújik a szöveteibe, és lázas gondolatain túl felfalja, felemészti szívét és testét is. A fiatal nő mosolyát látván köhint egyet, s az ital automatára pillantva követi a törékeny ujjak tétova útját, melyek bár az automata felé indulnak, teste előtt állapodnak meg. Az üres, kérő tenyérről a végzős diák szemeibe vezeti tekintetét, majd halvány, alig-alig észrevehető mosollyal nyúl öltönynadrágja zsebébe, hogy az ott csörgő aprókból néhányat kiemelve, beleejtse őket a hófehér kézbe.
- Nem tesz semmit – mondja nyugtatóan, mikor megpillantja a Karolina orcáin egyre csak növekvő pírfoltokat. – Egyébként is én hívtam kávézni.
Gondolata végét elharapja, utolsó szavát talán már ki sem ejti, csak a fejében hallja, amint kimondja. Csendben a felrúnázott géphez fordul, és míg leendő gyakornoka elkészíti élete első mugli automatás, hivatali feketéjét, ő felhörpinti sajátját.
- Itt, itt – a forró kortyot gyorsan lenyelve, szabad kezével mutat a megfelelő gombra, és ha a lány nem nyomja meg időben, megteszi ő. Aztán hátrál egy lépést, kiissza az utolsó cseppet is az átforrósodott műanyagpohárból, majd azt a gép melletti kukába hajítva fel-alá kezd sétálni, hogy míg Karolina bíbelődik a valószínűleg keserű kávéjával, egy pillanatra se kelljen felé fordulnia, ránéznie vagy hozzászólnia. Lassú léptekkel, a portás irányába halad, majd vissza, és míg sétálgat a rosszul megvilágított plafont figyeli.
- Kész is? Remek - biccent a felé intő kisasszonynak, s míg elhalad mellette, szótlanul int neki, hogy kövesse. Rájuk telepedő csendben közelítik meg a lépcsősort, hogy visszatérhessenek az irodába. Mára már nem maradt más dolog, csak a házi feladat kiosztása; némi statisztikaelemzés és kötelező könyvtári időtöltés gyanánt töménytelen mennyiségű adatbogarászás.
- Még ma átnézem az irodai munkáját, Ön pedig, kérem, a vizsgaidőszak előtt küldje el bagolyban a házi feladat megoldásait - az asztala előtt áll meg, és míg a leányzó szedelőzködik, minden fontos információt elmond neki. - Elégedett vagyok a mai teljesítményével, már amennyit láttam belőle, természetesen. A részletesebb kiértékelést a holnapi nap folyamán megkapja. Azt hiszem nincs más megbeszélnivalónk - halkabbra fogott hanggal néz körbe, jobbjával végigsimít a papírok között, hátha talál valamit, végül bólint egyet, és búcsúzóul szelíden, egészen barátin elmosolyodik. - Hát akkor, a viszontlátásra, Hollósi kisasszony!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Budapest, bár - zárás

A varázs egyszerre megtörik. Az asztaluk körül fojtogató füstként imbolygó láthatatlan köd egy pillanat alatt szertefoszlik, Konstantin feje azonnal kitisztul. Poharát balra-jobbra döntögetve figyeli a szemben ülő dívát, fürkészi az arcát, kislányként lebiggyesztett ajkait és az előző percben még oly hívogató, erős tekintetét, melyben immáron leplezetlen csalódottság ül. A szürke pillantás az előreeső vállakra vándorol, és ha már ott jár, a mélyen dekoltált ruha szegélyén is végighalad. Lassan, kiélvezve a látvány minden pillanatát. Elizabet viselkedése, majd érzéseit felszínre hozó, kimondott szavai simogatják csonka férfiöntudatát, a gondolat, hogy efféle csalódást okozott a nagyságos asszonynak, imponál neki és erősebbé teszi; az elmúlt majdnem egy évben darabjaira hulló hivatalnok most először érzi úgy, hogy az életnek ezzel még koránt sincs vége.
- Ezt örömmel hallom - oldalra billentett fejjel, a szemkontaktust mindvégig tartva, tisztelettudóan bólint egy mélyet, mikor a hölgy nemhogy nem utasítja el azonnal az újabb találkozók lehetőségét, de azoknak előre örvendve, még szívélyesen bele is egyezik. A férfi halvány mosollyal fűzi tovább szavait. – Lesz lehetősége csevegni, efelől biztosíthatom.
Amint elcsendesednek, asztaluknál teret nyer a duruzsoló, sokakat táncba csábító zene. Konstantin ugyan már saját gondolataiba merülve, de még sokáig nézi Elizabetet, mielőtt aztán végleg elszakítaná tőle kutakodó tekintetét, és poharához fordulva kihörpintené belőle itala utolsó megmaradt cseppjeit is. Nézi, mert a lénye úgy vonzza magához, mintha csak mágnes volna, úgy, mint ahogy a felesége is vonzotta első pillanattól kezdve. Érdekes, eddig még egyszer sem gondolt arra, hogy valami különös oknál fogva talán erősebb vonzalmat érez a vámpírok iránt, mint az emberek nagy része általában szokott. De maga előtt nem titkolhatja – és minden bizonnyal Báthory kisasszony is tisztában van vele -, hogy tetszik neki. Hogy az erőteljes vonzalom hátterében inkább a nő vagy inkább a lény ereje áll, azt még nem tudja, de idővel arra is fény derülhet. Talán ez is egyfajta érzékenység, mint a sorozatban vélanőkbe szerető férfiak esetében. Ki tudja.
Üvegpohara vastag alja élesen koppan az asztalon.
- Nos, akkor én nem is zavarom tovább – berekedt hangon, torkát megköszörülve szakítja meg a rájuk telepedő, könnyed csendet. Feláll, zakója gombját egyetlen gyors mozdulattal visszabújtatja a helyére, és a nőhöz lépve kezéért nyúl, hogy kissé meghajolva, száját éppen csak, hogy bőréhez érintve, megcsókolja hófehér, hűvös kézfejét. – Ön nagyszerű társaság, Elizabet. Legyen szép éjszakája, viszontlátásra.
A szemét, pont, ahogyan illik, a kézcsók közben, de még utolsó szavai alatt sem választja el a kéken ragyogó szempártól. Végül kiegyenesedik, a nő finoman tartott kezét elengedi, és egy újabb alig látható mosollyal hátat fordít neki, hogy a bárból úgy léphessen ki a friss levegőre, hogy egyszer sem nézett vissza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Már biztos, hogy Flóra hozzáköltözik. A gondolat, hogy lánya ezentúl minden reggel az ő közelében ébred és minden este ott, nála alszik majd el olyasfajta apai érzelmekben bontakozik ki mellkasa tájékán, amikről ugyan már tudott, hogy léteznek, és ott bontogatják szárnyukat a szívében, de ezidáig minduntalan csírájában fojtotta el őket. Bár napjában többször is eljátszott a gondolattal, hogy kislányát a bogolyfalvi iskolába íratják be, egyszer sem merte komolyan venni elképzelését. Az reményt szült volna, azok pedig általában hiúak és csalódással végződnek. Végül mégis felvetette, s lassan pedzegetni kezdte Célestine-nél. Muszáj volt.
A szőke copfos kisboszorkányt ma kora reggel vitte el szüleihez, akik mint mindig, úgy most is végtelen szeretettel látták, és már a kapuban állva várták érkezésüket. Konstantin előtt egy pillanatig sem volt titok soha, hogy ez a kicsi lány szülei rég elfelejtett boldogságát hozza vissza, és ha másért nem is, érte ismét van miért élniük. Flóra még nagyapja csorba szívébe is képes életet lehelni. Elég egy cinkos pillantás és az öregnek vége, mint a botnak.
A férfi az ablakban könyököl, arcát öklére hajtva bámul ki az ablakon, de sokáig egyáltalán nem törődik azzal, amit lát. Flóra jár az eszében, a hangja, a búcsúpuszi meg saját szavai, ahogy megkéri őket, hogy írjanak egy levelet Célestine-nek. Elképzelni sem tudja, milyen nehéz lehet ez neki. Édesanya, aki hatalmas áldozatot hozott az ő boldogságáért, amit nem lehet elégszer megköszönni. A lelki szemei előtt játszódó emlékmorzsákból akkor eszmél fel, mikor pillantása találkozik a fülke ablaka alatt romantikázó Hollósi kisasszonyéval.
A levegő félúton, valahol a torka és tüdeje között akad el, szemei kikerekednek, száját összepréseli, s orrán át olyan nagy lélegzetet vesz, amilyet csak tud. Hirtelen képtelen bárhogy is reagálni. Csak nézi az előtte kivirágzó jelenetet, és vehemensen küzd megiramodó szíve ellen. A gyomra összeugrik, az ereiben zúgolódni kezd az adrenalin. Flóra kivész gondolataiból, helyét fojtogató méreg és iszonyú bosszúság veszi át.
Még azt sem veszi észre, hogy Karolina időközben eltűnt, a betonplaccon már senki sem áll, ő viszont ideges és feszült. Ezért adott neki több szabadidőt?! De hiába, pontosan tudta, hogy ez lesz.
Aztán az ajtó kinyílik, ő a hang irányába fordul, de most egyáltalán, de annál érezhetőbben nem örül gyakornokának. Tekintete végigsiklik a nő alakján, egy árnyalatnyival hosszabb pillanatig elidőzik a bordó szoknyán, majd visszafordul az ablakhoz.
- Csókolom - mormogja alig hallhatóan összeszorított öklébe, és többet nem néz Hollósi kisasszony felé. Bosszús, hunyorgó szürke szemei visszatükröződnek az ablaküvegen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Összeszorított ajkai mögött nyelve többször végigszánt felső fogsorán, tekintetét mereven az elmosódó tájon tartja. Érzékeli, hallja és szeme sarkából látja is gyakornoka szöszmötölését, látja az őt fürkésző arcot, de csak azért sem fordul felé.
Megszólalhatna, rámosolyoghatna, folytathatnák ott, ahol abbahagyták, hangosan nevetgélhetnének valami belsős poénon, de a férfi úgy érzi, hogy Karolina mindezt most nem érdemli meg. Nem is tudja a lány, de a látottak bántják Konstantin önérzetét és hiúságát, de leginkább egyre erősödő érzéseit, amit épp a szoknya tulajdonosa iránt táplál.
Nyelve alsó fogsorához ér, égő tekintete az üveg pillanatnyi villanásában összetalálkozik a kisasszonyéval. Pislant. Mellkasa nyugodtan emelkedik, majd süpped vissza. Pedig belül szétveti az ideg... annyira mérges! Legszívesebben ráütne az ablak alatti asztalkára, ha nem egyenesen beleverne az üvegbe. Karolina nem is tudja, mit tesz vele! Alig néhány hét telt el azóta, hogy több szabadidőt ítélt meg neki és máris falja az életet, a fiúkat, ki tudja hánnyal és mit csinál... ő meg... ő meg minden munkanapon és túlórában merengő pillantásokat küld a magányos gyakornoki asztal felé, és ahelyett, hogy az előtte tornyosuló papírhalommal foglalkozna, a nőn gondolkodik. Vajon mit csinálhat most?
Megcsóválja a fejét, végül a szemben ülő felé fordul. Szigorú, hűvös szemei a kék szemeket kutatják.
- Nem kell beszélgetnünk, kisasszony - szűri fogai között, hangja nemcsak rekedt, de kifejezetten rideg is. Mereven tartja a szemkontaktust, még akkor is a másik szemeit figyeli, ha Karolina esetleg lesüti őket vagy nemes egyszerűséggel elfordítja a fejét. - Megnyugodhat, a Minisztériumban semmi olyan nem történt, amit maga nélkül ne tudnánk megoldani.
Kezeit szorosan összefonja mellkasa előtt, hangjára még saját maga sem ismer rá. Borzasztó dac és méreg ömlik belőle, a lány talán soha nem látta még így gyakorlatvezetőjét, akinek most egy újabb arca bukkan elő. Az eddigi legrosszabb.
Természetesen az sem véletlen, hogy a kedves, udvarias magázódás helyett a kevésbé meghittet használja. Direkt ejti ki furcsa, borzongató éllel: maga. Reméli, hogy fáj a lánynak. Reméli. Mert neki nagyon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Karolina dacos, mi több női sértettséggel felfűtött hangja meglepi, ironikus hangvételű, gúnyos válasza még inkább. A döbbenet enged addig összepréselt ajkai szorításán, tekintetében egy futó pillanatra szertefoszlik a feszültség és haragos düh egyvelege. A szürke szemekből egyszerre semmit sem lehet kiolvasni, mintha a meglepetés kimosott volna belőlük mindent. Csalódott lenne? Zavart, megilletődött? Vagy egyszerűen csak meghökkent? Maga sem tudja eldönteni.
Nem hitte volna, hogy a helyzeteket mindig, minden körülmények között helyén kezelő, szabálytisztelő – s követő nő pont vele szemben engedne meg magának ilyen viselkedést. Hosszú perceken át hallgat, és bár legszívesebben azonnal támadólag felelne, nem teszi. A visszafojtott, kitörni vágyó szavak azonban egész testét feszítik, szíve torkában dobog, nyaki ütőere megduzzadva lüktet.
Aztán elfordul, kibámul az ablakon, s zúgolódó gondolatait sűrűn nyelve próbál lehiggadni. Nem szólok vissza – kántálja magában, miközben az ablak előtt elsuhanó erdőt figyeli. Nem messze tőlük riadt őzek futnak be a védelmet jelentő fák közé, de ő, ha észre is veszi azokat, a látottak nem jutnak el zsibongó agyáig.
- Na most elég! – csattan fel jóval hangosabban, mint szokott, mikor gyakornoka újra megszólal. Konstantin hangja és pillantása is szigorú. Még keze is mozdul; balja mereven felemelkedik, ezzel is jelezve a lánynak, hogy jobb, ha most azonnal elhallgat, ugyanis átlépett egy bizonyos határt. Ő laza, sok mindenben benne van és sok mindent másként kezel, mint kollégái, de ami nem fér bele az a tiszteletlenség.
A férfi vonásaiból visszaköszön valami dühítő tehetetlenség, amit most Karolinával és a kialakult szituációval kapcsolatban érez. Bosszúsan megcsóválja a fejét, majd ablakban könyöklő öklére támasztja állát. Megakar szólalni, tisztázni a félreértést, mert ez nem lehet más, csak egy ostoba, egymás melletti verbális elsiklás, értelmetlen konfrontáció, amire sem szükség, sem elfogadható magyarázat nincs. Hiszen eddigi közös munkájuk során soha, semmi összeszólalkozásuk nem volt. Nem civódtak, nem volt értelmetlen afférjuk.
- Mit képzel, kivel beszél?! Nem engedheti meg magának, hogy a gyakorlatvezetőjével így viselkedjen! Elment a józan esze? – fordul végül vissza a még most is barna hajú gyakornoka felé. Szemei szikrákat szórnak, és habár hangját is feszíti az önmagát visszafogó, dühös férfi, az semlegesen szól. Fegyelmezően, de nem bántóan. – Akkor sem, ha mérges rám, ha idegesítem, vagy ha legszívesebben elküldene a jó édes anyámba. Értve vagyok?
Szürkéi elárulják, hogy nagyon reméli, értve van. Ritkán beszél csúnyán, nem kenyere a trágárság, de most különösen jól esik kimondania végre, amit gondol. Úgy, ahogy gondolja.
- Keressen egy másik fülkét - feleli szikáran, s tekintetét az ablak felé fordítja. Mellkasát és torkát keserű csalódottság szorítja. Nehéz eldönteni, hogy azt önmaga vagy Karolina miatt érzi. Talán ez csak egy rossz nap. Pedig milyen jól indult...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Hogy egy apa mi mindent képes megtenni, és egyáltalán, meddig képes elmenni azért, hogy a lánya boldogsága teljes és töretlen legyen, vitatható kérdés. Ugyanakkor kivétel nélkül, egytől-egyig minden válasznak úgy kellene kezdődnie, hogy mindent és bármeddig. Legalábbis az asztala mögött ülő, s pennája hegyét ütemesen a fa lapjához ütögető férfi szerint így volna helyes. Nincs is más lehetőség, egyszerűen nincs más járható út.
Konstantin néhány nappal ezelőtt hivatalos minisztériumi pecséttel látott el egy egyébként bizalmas célzattal íródott levelet, és azt a többi, már valóban hivatalos küldemény, közlemény és boríték közé dobta, hogy az erre felvett alkalmazott ugyanúgy, mint a többit, azt is eljuttassa a címzettnek, bizonyos Arlen Loveguard úrnak.
Futólag az órájára pillant. Ajkai szorosan állnak, mellkasa nyugodtan jár fel- s alá. Úgy látszik, türelmesen vár. A munkaidő lassan minden szinten és osztályon lejár, a legtöbb iroda már egy órája üres, így éppen ideje, hogy kezdetét vegyék a piszkos kis ügyletek.
Váradi kolléga szokásához híven, pontban hét órakor szedelőzködni kezd. Tökéletes időzítés, nagyszerű! Fáradtan nevetgél, sóhajtozik, még babrál kicsit a szétszórt papírokkal, majd azokat a hóna alá csapva a fogashoz sétál, és kabátjáért nyúlva küld egy baráti mosolyt Konstantinnak. Aztán int, és kilép a folyosóra.
A bent maradó férfi továbbra is csendben ül, csak az ujjai között feszesen tartott penna hegye mozdul, oda-odakoppan az asztalhoz. Szigorúnak tűnő szürke szemei az ablak irányába vesznek bele az esti sötétségbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

A nyíló ajtó felé sandít, szemöldökei árnyalatnyit összébb húzódnak. Nem tudta hogyan képzelje el a fiatalembert, már azon túl persze, ahogy a tinimagazinok címlapján találkozott vele. A lánya odáig van érte, esténként míg vacsoráznak, be nem áll a kis szája, hihetetlen, de Merlinre legyen mondva, végtelen számú formában képes előadni, miért szereti Arlent. Ő meg csak bólogat, mosolyog, nevet, de valójában Flóra egy szavát sem érti. Hogy ez a Loveguard gyerek mikor, egyáltalán, miben lett híres, arról pedig így, a negyven felé közeledvén fogalma sincsen.
A penna megáll a kezében, kihúzza magát ültében, jobbjával az asztal túlvégén álló szék felé int.
- Jó estét, Loveguard úr, kérem foglaljon helyet - köszön ő is, és bár hangja hivatalosan cseng, mégsem szigorú. Csupán a munkahelyi környezet nyomja rá bélyegjét, amit sokszor még az épületen kívül, otthon sem bír levetkőzni magáról. Hiba. - Úgy valahogy. Nem is tudja, miért?
Fürkésző szemei a fiatal arcát kémlelik. Hol a vonásaira, hol a szájára pillant, de legfőképpen a vele való szemkontaktust keresi. Homlokán elmélyül néhány barázda, szemöldökeit kérdőn felvonja. Ha Arlen rosszban sántikál, talán most elárulja magát, és Konstantin joggal tilthatja el tőle kislányát. Már az újságoktól, amiben szerepel. Találkozásban jobb, ha nem is reménykedik a kisasszony, ugyanis amíg nagykorú nem lesz, addig se balra, se jobbra. Se-ho-va. Egy tapodtat sem.
Az apja szerencséjére, Flóra fülébe talán még nem jutott el a hír, hogy kedvence sok időt tölt a faluban, különben...
...talán rossz ötlet volt. Nem kell ez a vacak aláírás sem. De...
A hivatalnok ugyan nem szokott, ha ügyfél ül vele szemben, most mégis elveszik a fejében cikázó, gyötrő gondolatok között, és már csak arra eszmél fel, hogy Loveguard úr helyett Váradi asztalát figyeli, és gondterhelten harapdálja a száját. Ez az egész helyzet roppant kínos számára.
- Pardon - köszörüli meg a torkát, és homlokát ráncolva, sűrűn pislogva szólal meg újra. - Mit is mondott?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A hazahozott munka, a még zárt dossziék, papírhalmok és a kiszáradt tintásüveg magányosan porosodik a felújított ház sötét dolgozószobájában. Flóra ma a férfi szüleinél alszik, és holnap egészen biztos, hogy nem megy iskolába. Hogy váratlan meghűlés, súlyos torokgyulladás vagy himlő érte a kislányt… nos, a maga nevében még csak az indokról sem kíván tudni. Hadd írja alá, amit kell, részéről ennyi. Elkényeztetik a lányt, ez bizonyos.
- Csendes vagy ma este – halk sóhajjal ül le Karolina mellé a nappali kanapéjára. Jobbjával átkarolja a törékeny vállakat, és egészen közel húzza őt magához. Mosolygó szemei belebújnak az övébe, orra orrát érinti. Eddig vállait ölelő ujjai végigszántanak a nő kulcscsontján, elérik a nyakát, a fülét, és végül állának ívés vonalán találnak menedéket. A férfi szürke tekintete egy pillanatra sem ereszti Hollósi kisasszony kékjeit. - Dolgozhatnék kevesebbet, tudom.
Szabad keze a nő lábai után nyúl, és egy mozdulattal saját combjára pakolja őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A nő elhúzódik, mire tagjaiba - válaszul - merevség költözik. Az arcát megfiatalító mosoly, amellyel előbb még Karolinát nézte, most a semmibe veszik, vonásai ismét komollyá, komorrá válnak.
Férfi egyet tanulhat az élettől, mégpedig: ha egy nő azt mondja semmi baj, akkor gyűlnek a viharfelhők. Ha a nő gondolkodik, elhúzódik, sértett, akkor...
...Konstantin sóhajtva dől hátra. Jobbjával elengedi a törékeny vállakat, karját a kanapé támláján nyújtja ki, de baljával még érinti Karolinát. Ujjai szorosan fogják lábfejét.
- És megosztod velem is, micsodán? - arcát éppencsak megbillentve kérdezi. Hangja nyugodt, kedves. Szürke szemeivel hunyorog kissé, de csupán a nappali rossz megvilágítása miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Rólunk.
Szemöldöke halványan mozdul, szája szélei először csak kiszélesednek, majd halkan fel is nevet. Az információ, mondhatni nem lepi meg, de ezt hangosan már inkább nem mondja ki. Türelmes csendben nyomkodja az ölében tartott talpat, és közben egészen észrevétlen, a Karolinát fürkésző szemeibe visszaköltözik a derű. Szemei körül elmélyül néhány apró szarkaláb... illenek sűrűsödő ősz hajszálaihoz.
Azután bólint.
- Igen? Figyelek. -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Ujjai megállnak a mozdulatban. Száját lassan beharapja, szemeit elválasztja Karolina égszínkék, őt mustráló tekintetétől, és kiszáradó torokkal a dohányzóasztal felé pillant. Katherine nevének említésére pulzusa emelkedni kezd, szíve megiramodik, egyébként tiszta gondolatai összekuszálódnak.
Kanapén nyugvó kezét ügyetlenül felemeli, lassan hajába túr, majd mély levegőt véve visszafordul Karolinához.
- Nem tudom, hogy jutott eszedbe... - feleli mély, rekedt és kissé mogorva, számonkérő hangon. - Épp most. Miről? A gyűrűt sem hordom már. Egyáltalán... fontos ez? Katherine elment. Ha beadom a válópert, és ő nem jelenik meg a tárgyaláson, ... hónapokba, de akár évekbe is telhet, míg pontot teszünk az ügy végére.
Feszült, vádló, egyértelmű, hogy tönkrement házassága a mai napig nyilalló seb a férfi lelkén. Fejét csóválva pillant Karolinára, a tüdejében ragadó levegőt dühösen fújja ki.
Nem a kisasszonyra haragszik, csak azért mérges, hogy ez a szép este ilyen csúnyán el lett rontva.
- Szívem - szólal meg ismét, ám egyelőre nem néz Karolinára. - Élvezzük inkább az estét, én nem szeretnék veszekedni. A házasságról pedig tudod, mit gondolok. Többször nem...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Alig képes nyelni. A nyaki ütőere megduzzad, halántéka lüktet. A fejét megállás nélkül ingatja, torkán az ellenkezés alig hallható hangjai törnek fel.
Aztán egy pillanat alatt dermed meg a nappaliban pislákoló élet.
Konstantin feje egyszerre megáll, ajkait nem hagyja el több nem, ujjai mozdulatlan fonódnak Karolina lábfejére.
- Ennek már rég vége - emelt hangon morran rá a mellette ülőre. - Vége lett, mikor elment. Vége volt, mikor úgy döntött, hogy kilép az életemből, hogy itt hagyja a közös...
Nem folytatja. Szaporán fel-s alá járó mellkassal fordul el kedvesétől, és csinos lábai alól kibújva felkel, hogy ideges, döngő léptekkel eltűnjön a hálók felé vezető folyosón. A dolgozószoba ajtaja csapódik egyszer, csapódik kétszer.
Vannak dolgok, érzések és meglátások, amiket soha nem beszélt ki magából. Amikről Hollósi kisasszony sem tud. Már nem is kell.
Konstantin néhány perccel később, két köteg papírral tér vissza Karolinához. Kezében penna és tinta.
Az egyik papírtömböt a dohányzóasztalra dobja, a másikban pedig a megfelelő oldalra lapoz.
- Nekem ebbe nem volt beleszólásom - mondja, míg a nő vonásait fürkészi. - Már rég nem számít, házas vagyok, vagy sem. Ez a papír az égvilágon semmit sem jelent nekem. Ha úgy akarod, itt és most aláírom, holnap pedig elindítom a válást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A szeretett hang és a kékek mélyén felsejlő emlékek; a közös múlt és a közös jövő iránti vágyakozás és az úgy kikívánkozó, mégis kimondatlanul maradó magánakakarás a pillanat törtrésze alatt lágyítja el Konstantint. A keze ügyében lévő papírokat, pennát és tintát útközben az asztalra teszi, majd rohanvást a nő elé térdel, és lábaira támaszkodva kezeit az ő kezei köré kulcsolja.
- Szeretlek - mondja, s közben Karolina tekintetét kutatja. - Akkor is, ha tudom, hogy köztünk ez...
Ki tudja meddig tarthat? Nem lehet tartós? Tiltott? Eleve halálraítélt? Nem több, mint egymás idejének pazarlása?
Maga sem tudja, hogyan fejezné be a mondatot. Talán így, hogy a nyitva hagyás mellett dönt, választja a legfinomabb megoldást. Hiszen tisztában van vele, hogy Karolina édesapja nem rajong érte, mint ahogy azzal is, hogy a korkülönbség hamarosan zavaró lehet a fiatal nő és a külvilág számára. Ráadásul neki van egy házasságon kívül született lánya, a vámpírkötelékről még nem is beszélve.
Megvonja a vállát, úgy pillant vissza Karolinára. Bárhogy is legyen, ő Karolina mellett döntött, aminek mi sem lehetne jobb bizonyítéka, minthogy idő előtt vállalta az érzéseit iránta.
- Bánt, hogy mellettem nem lehetsz igazán boldog - folytatja néhány perccel később - ...a létező legnagyobb boldogság is eltörpül amellett, amit megérdemelsz. Rossz érzés tudni, hogy nem adhatom meg neked.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő