Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Hiába foglaltam le Flórát kérlek, segíts apának címszóval néhány, a minisztériumból már kiselejtezett papírhalommal, hogy betűrend szerint rendszerezze azokat, majd tegye színes kartonmappákba, hogy én magam a ház egy másik, eldugottnak hitt szegletében, a hálószoba gardróbszekrényében próbáljam becsomagolni az ő ajándékát, nem ment. Se mugli, se varázslatos úton.
Az időközben összegyűrődött és itt-ott elszakadt csillogó-villogó papírt morogva dobtam félre, és a gyerek első seprűjét egy nagyobb halom ruhakupac alá rejtve nyögve kászálódtam ki a szekrényből. Annak nyikorgó ajtaját óvatosan behajtottam, s magamban futólag feljegyezve, hogy alkalomadtán olajozzam meg, a konyha felé vettem az irányt. Útközben bepillantottam az éppen homlokát ráncoló Flórához, majd széles mosollyal továbbindultam.
- Feladtam - dünnyögtem Karolina fülébe, míg államat nyakszirtjébe fúrtam, és karjaimmal átöleltem keskeny derekát. - Nem tudok csomagolni. Még jó, hogy Flóra idén nem feldíszített fát kért a Jézuskától. Ez mi lesz?
Az illatok csodásak voltak, és még csak meg sem próbáltam tagadni, hogy Karolina és a finom falatok könnyűszerrel enyhítették a karácsonykor rendszeresen érzett férfi fájdalmamat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Imádtam, ahogy a két nő lassacskán újra életet csempészett a Macskabagoly utczabeli magányos házba. Nemcsak a bútorok és falak teltek meg boldogsággal, de mióta együtt éltünk, még a Nap is másként kelt fel.
- El lesz ragadtatva - nevettem bele halkan Karolina fülébe, majd fejemet kissé megingatva folytattam. - Habár annyi munkát adtam szegénynek, hogy jövő karácsonyig se fog végezni vele.
Be kell valljam, cseppnyi lelkiismeretfurdalásom azért támadt, hiszen azokat a papírokat, amelyeket a kis tündérem oly nagy szorgalommal válogatott szét és pakolt stószokba, és amikről gyermeki ártatlanságával azt hitte, hogy általuk a hivatali munkámat könnyíti meg, én néhány hét múlva lezárt dobozokban temetem majd  a pince sötétjébe.
- Hát... - mosolyogtam a karjaimban megforduló nő szemeibe - Ha nem félsz velem kettesben maradni a gardróbban...
Tekintetemben csibészes huncutság csillant, és rászorítva Karolina derekára húztam őt egészen közel magamhoz, hogy szavak helyett egy apró, finom csókkal köszönjem meg neki azt, hogy az életünk része lett.