Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Almásy Léna
Március 17., kora délután, Üstösd

Már 12-én megkapta Renée levelét, viszont azonnali felbontás helyett az egyre magasabb kupac tetejére dobta. Régen látogatta már meg a boszorkányt, és valószínűnek tartotta, hogy az irat tárgya csak egy közös vacsora, vagy egy együtt töltött délután vidám képe lehet. Csakhogy amióta a 16-ai tárgyalás borzongató ábrázata lebegett előtte a nap minden percében, sem vidámnak, sem éhesnek nem érezte magát. A félredobott borítékra aztán megannyi másik üzenet is érkezett, így a hivatalnoknak csupán akkor tűnt fel újra a nő küldeménye, mikor a felmentése utáni késő este visszatért bogolyfalvi irodájába. A szobában sötétség honolt, egyedül megbűvölt asztali lámpája égett, melynek csendes fénye alatt bontotta fel, s olvasta végig a mindent megváltoztató sorokat. Aztán még egyszer. És még egyszer. Aztán már csak egy-egy bekezdést. Egyetlen sort. Egyetlen mondatot. Legvégül egyetlen nevet. Fleur.
Összeszoruló mellkassal és nyomban kiszáradó szájjal dőlt hátra megreccsenő székében, hogy állát meg-megsimítva végeláthatatlan percekig bámulja az asztalra vetülő árnyékot. Habár tekintete mindössze egy pontot figyelt, kékjei össze-vissza ugráltak, akár a délelőtti órák legkellemetlenebb perceiben. Hirtelen dőlt előre, a pergamenért kapott, és összegyűrve azt állt fel, hogy teljes erejéből nekivághassa azt az iroda ajtajának. Az csattanva végezte a padlón, labdaformájából kirúgva magát némán pillantva vissza Konstantinra. A férfi higgadt nyugalma tombolássá fajult. Pálcáját előrántva dobta a sarokba, majd puszta kézzel vert le mindent asztaláról. Levelek repültek, pennák szakadtak szét, s törtek ketté, lámpájának izzója darabokban gurult szét asztala körül a földön. Ütötte a fát, majd kirántotta a fiókokat, és azokból is kidobált mindent. Székét felrúgta, de dühét annak kettérepedő lába sem volt képes idejében elfojtani. Aznap éjszaka nem ment haza. A sarokban álló tujában - már pálca segítségével - elsorvasztotta az életet, kereteikből öklével törte ki az összes ablaküveget, kizárólag azért, hogy újraragasztva őket, újra és újra beléjük verhessen. Ajkait átok-, és szitokszavak hagyták el, úgy ordított, hogy a biztonsági őrnek be kellett nyitnia hozzá. A falon függő festmények leverve, a kolléga asztala, pont mint sajátja, irat- és tárgymentesítve. Konstantin őrjöngése után a sarokban ülve tért magához.

Kedd reggel letusolt, tiszta ruhát húzott, ám arca többnapos borostától vált szúróssá. Fel- s alá járt a hivatalban, majd Pestre hoppanált, hogy a Mágiaügyi Minisztérium épületében megtalálja Lénát. Kezében az időközben széthajtogatott levelet szorongatta, s bárkivel futott is össze, vagy volt kénytelen beszélni, azt indulatosan, agresszív formában tette meg. Hol van?! Hol?! Üstösd. Léptei alatt zengett a minisztérium átjárója, s amint kilépett annak hatalmas bejárati ajtaján, azonnal továbbhoppanált az apró mágusfaluba. Hol vagy?
A települést aurorok biztosítják, a férfinak nincs nehéz dolga rátalálni az érintett színtérre. Vér, mocsok, berobbantott ház. Pont, mint az ő lelke. A nőt keresve hatol be a lezárt helyszínre, a hozzászóló, ittlétét kérdező biztonsági emberekkel mit sem törődve.
- Léna!- az omladékká váló ház előtt áll meg, és kiált be komor hangján a nappaliba. - Beszélnünk kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Katherine D. Averay

Leplezi, de szíve és gondolatai is csordultig teltek aggodalommal. Széke biztonságából néz át az asztal másik oldalára, és hallgatja a nő támpontkereső kérdését, majd következő, végtelenül reményvesztettnek ható szavait. Akár egy segélykiáltás, úgy hagyják el Katherine ajkait a gondolatok, amelyek a hivatalos levelek olvasása alatt a férfi fejében is megfogantak. És bárhogy is szeretné, nem tudja rájuk a választ. Az asztalán fekvő pennára süti le szemeit, majd ujjaival igazgatni kezdi saját borítékát. Nem tud felelni a nő kérdéseire, és hazudni sem akar. A megszokott eljárás szerint az ügyfelet kötelező megnyugtatni, helyzetében megkeresni a legjobbat, és figyelmét egyedül csak arra az apró fénypontra irányítani. A szemben ülő vámpír viszont már nem biztos, hogy csupán ügyféli kötelékében tartózkodik Konstantin irodájában.
- Minden rendben lesz - szűri fogain keresztül, hangja rekedtesen tör magának utat. Kerüli a másikkal való szemkontaktust, mert egyelőre képtelen belenézni a lehetséges félelemmel teli óceánba. Hazugsága látszatmegoldás, ezt ő is pontosan tudja, azonban feleslegesnek érzi önmarcangolásukat. Egyszerűbb, könnyebb, és gyorsabb megoldás ennyivel elintézni, mintha Katherine nem is gyilkosság, csak néhány szabálysértés miatt vonulna a londoni bíróság elé. A most átélt nehéz percek két hét múlva úgysem érnek semmit.
A férfi hátradől, székével az ablak irányába fordul, és lüktető szemhéjjal hozza fel a számára kifejezetten kínos kérdéskört. Csók, és Léna, és kusza szerelmi élet. Nem, ez túlságosan bonyolult egy olyannak, mint ő. Őszinte vallomására a nő felkacag. Kikerekedő szemekkel fordítja arcát a barna felé, s meglepettségében elváló ajkakkal hallgatja válaszát. Ez hihetetlen! Az éjlénynek egyszer akar választ adni, egyszer dönti el, hogy belemegy kicsinyes játékába, és felfedi előtte saját magát, erre az pillanatok alatt, egész valójában változik meg. Hova lett a gyengédség után áhítozó nő, a könnyek tarkította arc, a nő, akit olykor látni vél? A becsmérlő viselkedés egyáltalán nem nyeri el tetszését, de nem szól közbe. Összezárja száját, aztán az íróasztalhoz fordítja székét, és előredőlve könyököl rá a fára. Ujjait összekulcsolja, s mielőtt megszólalna, hangosan nyel néhányszor.
- Szerintem meg sokkal jobban érdekel téged Léna létezése, mint amennyire mutatod - közli egyszerűen, arcán zord komolyság helyett kisfiús huncutság bujkál. - Szabad a pálya, azzal lehetsz, akivel csak szeretnél. Nos, hogy ez mennyire zavar engem, nem a te dolgod. Nagyfiú vagyok már, elboldogulok majd a tudattal.
Fejét megdöntve mustrálja Katherine esetlegesen megrezdülő vonásait. Tekintete merev, talán még levegőt sem vesz. Engedékenyen hagyja beállni maguk közé a feszült csendet, és csak az érkező reakcióra mozdul meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Almásy Léna
Március 17., kora délután, Üstösd

A feldúlt ház romjai között áll, feszülten várva az egyetlen személy feltűnését, aki ebben a helyzetben valamiféle válasszal szolgálhat. A nyomozó osztag és a fel-alá járkáló aurorok mellett is kívülállónak látszik, de rendezetlen kinézete; sietségében félregombolt inge és idétlenül lógó nyakkendője az őt nézőben könnyen azt a benyomást keltheti, hogy nemcsak a bűncselekmény helyszínének képébe nem illik bele, de még saját magától is elidegenedett. Jobbjában esetlenül szorongatja Renée utolsó neki küldött levelét, izzadt ujjai hullámokat szabnak a pergamenbe.
Az ajtóban felbukkanó nőre emeli kialvatlan, véreres tekintetét, és bár köszönni akar, fogadkozni ittléte felől, és elmondani a terepre öltözött Almásy lánynak, hogy így is gyönyörűnek, mi több, őrülten kívánatosnak látja, nem jön ki hang kiszáradt torkán. Néma hápogással pislog az aggódó szempárba, határozott alakja most végtelenül suta, egy kétbalkezes mamlaszt idéz. A gyűrött, s itt-ott beszakadt levélre pillant. Néhány másodpercig magában töpreng, vajon jól teszi-e, vajon Léna megérti-e, vajon ő maga felnőtt döntést tud-e hozni a kislány felett, aztán egy tehetetlen sóhaj után felemeli a megviselt üzenetet, és átnyújtja az aurornak. Egyszer úgy is meg kell tudnia. Pont, ahogy nekem kellett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Almásy Léna
Március 17., kora délután, Üstösd

Úgy érzi, szíve egyre gyorsabb, émelyítő dobbanásait az összes helyszínelő hallja. Léna arcát figyeli, a sorokon ugráló barna szempárt, a homlokán elmélyülő barázdákat, és kétes érzelmeiről mesélő száraz ajkait, amit ki tudja ezek után fog-e még valaha csókolni. Gondolatai valahol a világ másik végén, Renée és az aprócska lány körül járnak, akit tisztje és felelőssége volna legjobb tudása szerint felnevelni. Jobbja szúrós állához ér, nedves ujjai sercegő borostáján simítanak végig, mikor Léna elolvasva az utolsó szót is, visszaadja neki a papírt. Bizonytalanul veszi át tőle, tétova pillantást vetve a francia nő kézjegyére. Léna bezárkózó testbeszéde pontosan arról árulkodik, amitől Konstantin a leginkább tartott, és annak ellenére is, hogy megérti a reakciót, szívét összébb rántja a csalódottság.
- Én... - megköszörüli torkát, s egy pillanatra lehunyja szemét. Most már úgyis teljesen mindegy. Elhagyott magabiztossága után kap, s mikor újra az előtte álló aurorra néz, már keresve sem találni a belőle  kibukó mamlaszt. - Mint mondtam Pesten, én nem szeretnék gyereket.
Előző éjjel hosszú órákon át gondolkodott, hogy felkutassa-e Renée-t, és becsületes, régimódi férfiként vele maradjon, hogy neki társa, a kislánynak pedig apja legyen. Aztán valahol a hajnal első fényeivel ő is rádöbbent arra, hogy sem szerető férjként, sem odaadó apaként nem állná meg a helyét. Az a kedves francia fruska, élete első, s ezidáig egyetlen szerelme úgy tűnik, most is okosabb volt nála.
- Célestine talál a lánynak olyan férfit, akit apjának hívhat - ösztönös erőszakossággal beszél, tekintetét végig Lénán tartja, hogy minden egyes rezdülését azonnal elkaphassa. Habár az antikváriumban megbeszélték, hogy gyerekről szó sem lehet, Konstantin tart attól, hogy iménti véleménynyilvánítása ellenérzéseket válthat ki a másikból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Rosemarie S. Argent

Még félt, hogy Anglia után egy kicsiny magyarországi varázslófalucskában más sem fogja várni, mint unalmas hétköznapok, végtelenül egyszerű ügyekkel. Hozzá nem értő kollégákat, és tájszólású, férjezett asszonyokat várt, helyettük viszont a legjobb szakmabeliekkel, és a világ legcsinosabb nőivel találkozott. Ilyen távlatokból talán már kijelenthető, hogy amikor átkérte magát a hatalmas, mindig zizegő mágusközpontból a világ legeldugottabb helyére, nem számolt azzal, hogy az élet, legyen ő bárhol, s éljen bármilyen körülmények között, számtalan meglepetéseket tartogat még a számára. Az utolsó londoni év után megváltásnak érezte Bogolyfalva tél lepte táját, mintha az ő folyton harsogó lelkét is betemette volna néhány hétre, hogy aztán még a rügyező fák előtt újra kivirágoztassa azt.
Célestine levele nemcsak egy-két álmatlanul töltött éjszakát okozott a hivatalnoknak. Azóta is csak tusolni jár haza, és ha lehet, még több túlórát vállal át valóban családos munkatársaitól. Fikarcnyit sem állt készen egy efféle hírre, arra meg aztán végképp nem, hogy a tőle teljes joggal elvárható, helyes utat válassza. Hiába fogja fel, és érez késztetést arra, hogy a gyerek apja legyen, könnyebb elbújni a kirendeltség épületébe, és iratok fölé görnyedve megoldani mások életét - a sajátja helyett. Az élet azonban az íróasztala mögött is megtalálta. Volt kollégája, David Argent levele a ma reggeli órákban kötött ki asztalán. Konstantin kegyetlenül szarkasztikusnak érezte az üzenet tartalmát, és szüksége volt néhány percre, hogy cigarettája füstjén át végiggondolja helyzetét. Sajátját ellöki, másét meg nevelni kezdi. Nem, az élet valóban nem igazságos. Mint ahogy ő sem az.
Az állomás egy kopott padjának támláján ül. Elegáns cipője az ülésen pihen, jobbjában egy szál örömet szorongat. Régen látta már Rose-t, azt sem tudja, egyáltalán felismeri-e még. Levegő be, levegő ki. A hangosbemondóban felhangzik egy bódító női hang, mely arról tudósít, hogy a várva várt lány vonata hamarosan megérkezik. Konstantin izgatott, félelemmel teli szívvel pillant fel. Még elmehet. Leléphet úgy, hogy azt senki se vegye észre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Rosemarie S. Argent

A vonat hosszasan lassul, mozdonya a férfival szemben áll meg. Ő még egy utolsót szív a csikkbe, majd maga mellé dobja, és felegyenesedve lelép az ütött-kopott padról. A kocsik ajtaja kinyílik, hogy a még futólag sem látott ismeretlenek sorban leszálljanak róla. Konstantin közelebb sétál a mozdonyhoz, és kihúzva magát szőke fejek után kezd kutatni az érkezők között. Aztán kiszúrja a lányt, a tipikus Argent vonásokkal megáldott fiatalt, aki az évek alatt szemmel láthatóan felnőtt. Legalábbis domborodik itt-ott. Hogy a fejében mi van, az egyelőre nem derült ki.
- Na ne mondd - húzza fintorra ajkait, majd egy becsmérlő fejrázást követőn hátat fordít a csomagjait cipelő Rosemarie-nek. - Szedd a lábad, nem érek rá egész nap.
Egy pillanatra sem néz vissza, egyáltalán nem érdekli, hogy hisztigép követi-e, avagy marad az idegen magyar népség között, akikkel még csak megértetni sem fogja tudni magát, hacsak nem járt gyorstalpaló nyelviskolába.
- Hidd el, úgy kellettél nekem, mint púp a hátamra, szóval a nyafogást még most fejezd be, mert nem hat meg. Ha apádat nem kedvelném ennyire, a feje tetejére is állhatott volna- mondja és mondja, mereven maga elé bámulva, újabb szálért kutatva zakója zsebében, ahogy az állomás épületén át a Boglyas tér felé siet.
- Ha nem nyírsz ki senkit, színemet sem fogod látni - áll meg az épület tér felőli ajtajában, s kinyitva azt unottan fordul oda a szőkéhez. Az élete immáron teljes, a gyereket így sem, úgy sem úszta meg. Fergeteges.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Almásy Léna
Március 17., kora délután, Üstösd

Az a néhány, óráknak tűnő néma perc, míg Léna az inggombját fixírozza, ingerültséget és fokozódó türelmetlenséget ébreszt a férfiban. Nem tudja mire számított, de keserűségre, ami torkát csípi, egy percig sem. Talán arra, hogy a nő egyszerűen hátat fordít neki, vagy, hogy nyomban kihátrál gyermekcipőben járó kapcsolatukból, mire ő ki tudja mit tesz, hogy így vagy úgy, de maga mellett tartsa mindennapi csodáját. Abban az egyben volt csak biztos , hogy a mindig bájos nő sem kiabálni nem fog vele, sem jelenetet rendezni, de még csak egy megérdemeltnek tűnő pofon sem csattan majd el szúrós arcán. A csend, ami közéjük szorul, mindnél veszélyesebb fegyver, ami ellen kevesek vannak felvértezve, és amit nehéz kellőképpen lereagálni. Konstantin sem tudja megszólaljon-e, vagy hallgasson, akár a sír, hiszen ha nem is most hibázott, de az évekkel ezelőtti éjszaka csecsemőképű következménye mikor máskor, mint kibontakozó kapcsolatában bukkan fel. Elgémberedett hátát kihúzza, fáradt sóhajt hagy kibuggyanni száján, és a közelebb lépő auror arcát kezdi fürkészni. A dolgos ujjak elcsúszott inggombjait igazítják, a finom ajkak véleményt formálnak, de az annyira vágyott szemek nem viszonozzák pillantását. A férfi lehajtja fejét, kezeivel átfogja a vékony csuklókat. Nézz rám.
- Nekem nincs gyerekem. Sem fiam, sem lányom. És nem is lesz.
Életében nem mondta ki ennyiszer ezeket a gyötrő szavakat. Végigsimít Léna karjain, majd hagyja, hogy leengedje őket. Ő zsebébe mélyeszti idegtől reszkető ujjait, s mint egy szégyellős kamasz néz le cipői orrára.
- Nyitok neki egy számlát, és támogatom őket anyagilag. Többet nem tehetek - ennyi. Vállai megrándulnak, arcát a helyszínelők felé fordítja. Ha most nem ábrándul ki belőle az előtte álló nő, akkor soha. Nagyot nyel, s felpillant a kedves arcra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Rosemarie S. Argent

Hibátlan kezdés, mindkét résztvevőtől, pipa. Konstantin hallja a háta mögül érkező susmogást, de még csak arra sem veszi a fáradtságot, hogy egy pillanatra felvonja szemöldökét. Határozottan halad az épület ajtajáig. Rose csupán zakó takarta hátát láthatja, és fekete üstökét, mely végül megmozdul, és a szürkés fényű tekintet kérdő pillantást küld felé. Nem fog gyilkolászni. Ez mondjuk jó.
- Na gyerünk - int fejével a tér felé, majd a lány után ő is kilép a kellemes hűvösbe. Egy félreeső padhoz sétál, kelletlenül leereszkedik rá, és szavak nélkül, tenyerével megpaskolva maga mellett a helyet, jelzi a félúton lemaradt csitrinek, hogy csatlakozzon hozzá.
- Emlékszel rám? - kérdezi tőle végül, a nem messze kutyát sétáltató boszorkányt mustrálva. Idejét sem tudja annak, mikor találkozott utoljára a lánnyal, sem életviteléről, sem szokásairól nincs információja, de ha már megígérte az apjának, akkor nincs mese, vállalnia kell az ezzel járó kötelezettségeket. - Holnap este túlóra helyett hazamegyek. Lent lakok a faluban, a kastélyhoz menet megmutatom. Átjöhetnél, hogy amennyire kell, megismerjük egymást. Kenünk egy zsíros kenyeret, aztán írunk apádnak egy levelet.
Ahhoz, hogy Rose előző kérdésére válasszal szolgáljon, cseppnyi kedve sincs, így ahelyett, hogy beavatná a lányt zűrös magánéletébe, azonnal a lényegre tér. Mellkasa előtt összefűzött karokkal beszél, s miután befejezettnek ítéli mondandóját, érdektelenül pillant fel a mellette ülőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Almásy Léna
Március 17., kora délután, Üstösd

Szótlanul követi Léna törődő, ám számára, aki még a szerelmi kapcsolatok végeláthatatlan kálváriájában vergődik, valahol még nagyon is dermesztő, asszonyi mozdulatait. Végignézi, ahogy a gombok visszabújnak eredeti helyükre, és ahogy nyakkendője felveszi gallérja vonalát, nyomban visszaadja neki elegáns, megszokott stílusát. Hálásan néz a felpillantó szempárba, és a kellemetlen helyzet ellenére is elmosolyodik. Ha ez a nő ezek után is ilyen szeretettel tud ránézni, akkor minden kimondatlan kérdése válaszra talált. Sokáig lesi Lénát, pillantását zabolázatlanul ejtve ide-oda a nő tekintete és rózsaszín orcái között. Fejében afféle gondolatok fordulnak meg, melyek ez idáig egyszer sem. Nem biztos egyik elkapott képzetében sem, de a barna szempár vigyázó pillantása, és a nő önkéntelen közelsége egyszersmind már nem tűnik sápasztóan rémisztőnek. Egy zúgolódó pillanat szikrája kell csupán, hogy ráébredjen: nem tervezte, de benne is megszületett egy érzés, mely szerint a világban él valaki, aki hozzátartozik, és akiről gondoskodni kíván. Hogy ezt a vágyat nem saját vére lobbantja lángra benne, hanem egy rajta kívülálló, meghatározhatatlan nő, egyszerűen, mindennemű téves eszme nélkül nevezhető az élet víg-komor játékának.
Az előbb kemény szavakkal élt, amiket bár egytől-egyig őszintén ejtett ki, maga is tudja, hogy meggondolatlanul tette. Tekintete bocsánatkérővé válik, ugyanakkor ajkai újabb zord szavaknak nyitnak utat.
- Ha már itt tartunk, én sem kértem, hogy megszülessen – suttogja alig hallhatóan, szavai súlya miatt kissé szégyellve magát Léna előtt. A nő olyan erővel igyekszik őt a helyes útra terelni, hogy legszívesebben már csak azért rábólintana mindarra, amit mond, hogy szemében azáltal isteni magaslatokba emelkedjen. De akárhogy szeretne is a legjobb lenni a nőnek, a nőért, a nőhöz, ő nem ilyen. Lemondóan süti le szürkés fényeit, és dacolva a tudattal, hogy az auror csalódni fog benne, magabízóan, megmásíthatatlanul szólal meg.
- Én neki csak pénzt adhatok - kijelentésével lezártnak tekinti az előző néhány percet, és egy torokszorító pillanatot mintegy lenyelve teszi fel sorsfordítónak érzett kérdését. - Eltudod őt fogadni, vagy… szeretnéd, hogy elmenjek?
Bár nem mondja ki, de szemei, mimikája és még feszült hangja is elárulja, hogy nem a helyszínről való távozásra céloz. Arra kíváncsi, hogy el kell-e hagynia Lénát? Még ha nem is alkotnak egy párt, az ő szívében már előkelő helyet foglal el a nő, és most attól tart, hogy ártatlan, gyönyörű gyermeke tudatlanul is megvétózta szerelmi kapcsolatának jogát. Végleg. Kérdő pillantását kolléganőjére emeli, tétova kezeit hagyja lógni a semmiben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Almásy Léna
Március 17., kora délután, Üstösd

Ujjai végigszánkáznak az újragombolt anyagon, a feszesen álló, elegáns nyakkendőn, végül gallérjához kúsznak, hogy azt fel-le billentgetve elkerüljék valódi helyüket. Legszívesebben ugyanis az őzt idéző nő bőrét tapintanák, hűvös kezeihez érnének, vagy minden vágyat, érzést és akaratot közvetítvén túrnának hullámos hajába.
Konstantin tekintetében kigyullad a tűz, szája némán kapkod levegő után, és bár a nő teljes joggal emeli fel hangját a kényes témában, és mutat rá a múlt zord, és megmásíthatatlan tényeire, a férfi ekkorra már - mindennemű természetszerűségnek ellentmondva - végez a lányáról szóló percekkel. Ereiben dolgozik az adrenalin, bőre több helyt bizsereg, szíve mellkasában ficánkol, akár egy kifogott hal, akinek életben maradásához kétségkívül vissza kell jutnia a vízbe. A férfi számára a visszakozó, reményvesztett aurorból előtörő szavak jelentik a tengert, s fürge mozdulatainak legvége, a szájára tapadó ajkak elmondanak mindent, mit szó közölve sem képes.
Ha a nő esze azt is diktálja, hogy ez az ember rossz parti, hogy emellett a férfi mellett is lesznek ugyanolyan nehéz napok, mint bármelyik másik esetében voltak, s hogy ennek a férfinak az életfelfogása egy kicsikét különbözik az átlagétól, szíve mégis a hivatalnokéhoz dobban.
Konstantin sebesen viszonozza a kezdeményezést, szapora szívvel hajol Lénához, hogy kiéhezve csókolhassa vissza ízes ajkait. Fejéből hirtelen vész ki az összes gondolat, a hely, idő és évszak meghasonul a semmivel. Kezei saját életre kelvén szorítják meg Léna tarkóját, élvezve a puha tincsek csiklandozó érintését. Aztán, egy képtelen gondolattól vezérelve húzza végig ujjait a másik oldalán, s derekánál megállva, egyetlen könnyű mozdulattal szorít rá, és emeli meg a kollegina légies testét, hogy végül feneke alá fogva, pillanatok alatt kerüljenek egy magasságba. Mosolygó, élettel teli szemekkel fürkészi Lénát, majd egy újabb, sokkal intenzívebb táncra kéri fel kívánatos ajkait. Mozdulatai erőszakosak, kezei markolnak, fogai harapnak, lehunyt szemei előtt nem lát mást, csak az aranybarna tincsek lázas suhogását. A megviselt, itt-ott szakadt pergamen, mely ezidáig kezében izzadt, most mellettük fekszik. Gyűrötten, megtépázva, elnyűve. Szeretetről mesélvén, szeretetet önzetlenül adományozván, de a címzettől szeretetet sohasem kapván.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Jared S. Nightingale
Március 16. 13:00 körül. London, King's Cross pályaudvar

Szürkés tekintete elidőzik Jared vékony arcán. Egy pillanatra sem fordul el tőle, hol a szemkontaktust keresi, hol erőteljes vonásait fürkészi. Karjait szorosan összefűzi mellkasa előtt, ajkát egyetlen hosszú vonnalá préseli össze. Testbeszédéből így könnyen hűvös távolságtartásra lehet következtetni, ám erről szó sincs. Ösztönösen érdeklődik utastársa iránt, aki már első, kínos találkozásuk során felkeltette figyelmét. Fiatalkora ellenére is higgadtan viselkedik, megfontoltan nyilatkozik, és okosan kérdez. Szemeiben ravaszság csillan, márpedig ez nem a semmiből jön. Konstantin tudja, hogy Jared titkol valamit, sőt mi több, nem lepné meg, ha kiderülne, hogy nem is csak egyetlen dologról van szó. Többször találkozott már olyan kiskorúval, akiből szinte kicsordult a tehetség, néhány rossz döntésnek köszönhetően mégis rácsok mögött végezte. A gondolat pedig, hogy a szemben ülő fiú is odajuthat, szokatlanul aggasztja.
- Mindenképpen - biccent, s kíváncsi szemeit elvonva Jared-ről, kipillant a változó tájra. - Kell, hogy legyen valaki, akire, ha minden kötél szakad, rábízhatod magad. Ha nincs senkivel szoros kapcsolatod, legyen az valódi, vagy jól felépített látszat, meghalsz.
Szavai végén visszafordul leendő gyakornokához. Karjait meglazítja, lejjebb engedi őket, elgémberedő lábait megmozgatja.
- Muszáj adnod, ha később kapni akarsz - mormogja, hangja mélyen szól, alig-alig tűnik ki a vonat monoton zakatolásából. Arca komoly, a baráti érzés szertefoszlott, a fiúra most már mint gyakornokára tekint. Újabb logikus gondolata meglepi, ugyanakkor elégedettség tölti el. Hozzá kell még szoknia Jared intellektusához, és idősebbeket idéző következtetéseihez, de ez legyen a legnagyobb problémája.
- Katherine megtenné - jelenti ki, ezzel megbeszéltnek tekintve a felvetést. Tudja, hogy a nem mindig virágzó kapcsolatuk ellenére számíthat a vámpírra, az általa nyert kapcsolatokra, és nem is akar többet beszélni erről, mert nem szeretne szükségtelen magyarázkodásokba bonyolódni. - És ha már itt tartunk, örülök, hogy szóba hoztad ezt... a visszás témát. Jövő héten ugyanis te leszel a szemem és a fülem. Én még a minisztérium körzetét is elkerülöm, de a hozzáállásodban és a dolgokra való rálátásodban megbízom.
Felvont szemöldökkel, kérdőn néz utastársára, egyfajta beleegyező választ vár tőle. Az esetleges elutasítás még csak meg sem fordul fejében, hiszen egyértelműnek veszi, hogy a közös munkába belevágtak, az az egy-két év pedig, amit együtt fognak tölteni, a jövő heti tárgyalással veszi kezdetét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Jared S. Nightingale
Március 16. 13:00 körül. London, King's Cross pályaudvar

Előredőlve könyököl fel az ablak alatti kis asztalra, ujjait szájához érinti, lassan, egyenletesen kezd dobolni a puha bőrön. Közben Jared-et fürkészi, kinek szemeiben mintha hitetlenséget vélne felfedezni. Keze árnyékában féloldalas mosolyra húzza ajkait. Tetszik neki ez a fajta nyers bátorság, ami áthatja a szemben ülő eridonost. Még formálatlan, ösztönös, a megfelelő eszközökkel jól képezhető. Ismét biccent, ezzel adva megerősítést neki, hogy meglátásaival jó helyen kapiskál.
- Egyszer elmondom, miért tettem - mormogja az ujjai alatt, válaszával látszólag még csak meg sem közelítve a fiú kérdését, majd egy gondterhes sóhajt követően saját gondolatainak enged teret. - A pecsétem mától fabatkát sem ér, hónapokig minden mozdulatomat sasszemek fogják figyelni, átnézik a leveleim, ellenőrzik a munkám, ki tudja hányszor forgatják fel az irodámat. Ilyen nem történik véletlenül; az őrizetem valaki vagy valakik hasznára fog válni.
Beszéd közben az ablakon túli világra mered. Lelki szemei előtt egy fekete talár libben át. Pontosan tudja, hogy az úgy vágyott bírói pozícióról is lemondhat egy időre, ami minden közül a leginkább bántja. Évek óta készül már rá, képezi magát, szorgalmasan dolgozik, és neve ezidáig tökéletesen feddhetetlen volt. A könnyed beleegyezésre a fiú felé fordul, kezét leengedi szája elől, és a bőr háttámlának dől.
- A viszonyunkról egyedül te tudsz - szögezi le komoran villanó tekintettel, és mintegy szavai megerősítéseként, jobbjával lendít egyet. - A londoniak csak az évekkel ezelőtti kapcsolatunkat ismerik. Akkoriban Katherine a minisztérium elől menekült, és én voltam az eljárást vezető tiszt.
Nincs mit tagadni, a köztük lévő kötelék nehezen emészthető emlékeken alapszik. Keserű szájízzel osztja meg ezeket az információkat Jared-del, és őszintén zavarja, hogy erről épp egy vonaton kell beszélnie. Az irodája, az íróasztala, a személyes tere biztonságot ad, de ezután ott sem érezheti magát egyedül.
- A minisztériumban nincs barátja. Viszont tudom, hogy felkereste a teremtőjét, és ő általa lesz ott néhány nagy hatalmú alak is. Bizonyára a Tanácsot veszik célkeresztbe - osztja meg a tudnivalókat az eridonossal, majd a legfontosabb kérdés előtt elhallgat, száját gondolkodva beszívja, és saját, felismert tehetetlenségében pillant le a koszos padlóra. - Azkaban. Ha én lennék a bíró..., halálra ítélném.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Podmaniczky kisasszony
Szerdán, egy zsúfolt, zsibongó piaci reggelen

Úgy tervezte, hogy ma történjék bármi, ő akkor is bemegy dolgozni, akár Fleur-rel, akár nélküle, hacsak pár órára is, de benéz, ellenőrzi az asztalát, vált néhány szót a régen látott kollégákkal, és bentről küldi ki a hivatalos baglyokat. Úgy tervezte, egészen hajnal ötig, mikor is a kislány fordult egy lendületeset az ágyban, és pici kezével arcon csapta legigazabb álmát alvó apját.
Konstantin szemei rémülten pattantak ki, egyenletes horkolása egy utolsó, félbeszakadó dörmögéssel maradt abba, és készen arra, hogy végezzen betörővel, varázslénnyel, rossz álommal, vagy bármi más létezővel-nem létezővel, tágra nyíló szemekkel fordult a mellette lepedőbe csavarodott kislányhoz.
- Mi baj van? Rosszat álmodtál? - kérdezte rekedtes hangján, miközben szemeiből kitörölte a felnőtt fantazmagória utolsó felrémlő pillanatát is. Aztán nyújtózkodni kezdett, de mikor Fleur kimondta a korai keltés velős indokát, mozdulata a levegőben dermedt félbe. - Hogy mit akarsz? Most? Milyen dinnyét? Hány óra van?
Oldalra, az ágy mellett álló éjjeliszekrényre pillantott, hogy az óra világító számlapja elárulja neki: mindenhez túl korán van, még a munkához is, de a gyerekhez meg pláne.

A piac forgatagában jobbnak látja felemelni a kicsit, és karjára ültetve haladni a hangosan kiabáló, erőszakos kofák között. Reggel hat óra van, de a piacon már most alig lehet férni. Idősödő boszorkányok egymást fellökve dúródnak előre, és a feleségüket váró varázslók az út közepén vitatkoznak politikáról, hogy a munkába igyekvő férfi még véletlenül se férhessen oda a gyümölcsöshöz. Fleur a sebtében rosszul megkötött nyakkendőjével játszik, és nagyokat kuncog apja bosszankodásain.
Konstantin fáradt szemeit napszemüveg takarja, mögüle nézelődik görögdinnyék után, amiket egyelőre sehol sem lát. Vállán hátizsák lóg, amiből a kislány plüss unikornisa kandikál ki. Anélkül természetesen egy tapodtat sem mozdulhatnak. Egy lépést sem, sehova.
- Szereted a sárgadinnyét is? Nem? Hát persze, hogy nem - lemondóan, egészen halkan beszél, és az idegeneket ügyesen kerülgetve figyeli az árusokat. Valaki csak árul már görögdinnyét!
Idegesen forgolódik, és nagy sokára, messziről szúr ki egy férfit, akinek portékái között ott virít a kislány úgy áhított vágya. A tömegen át sietősen indul el felé, fejük fölött közben elröppen néhány doxi, mire Fleur felsikkant, majd Konstantin nyakkendőjét rángatva kuncogni kezd.
- Meg...foj...tasz - hápogja a lánykának, s mutatóujjával lazít a túl szorosra húzott anyagon. - Hát vigyázz már jobban apádra!
Széles mosollyal csíp bele a karján üldögélő hasába, majd a telepakolt padhoz érve megkopogtat pár szimpatikusnak tűnő dinnyét.