Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Almásy LénaFebruár 16. Budapest, Váci utca.
   
Majd harmincévesen is ugyanolyan nehezére esik hoppanálni, mint mikor éppen tanulta, vagy az első években kisebb-nagyobb nehézségek árán hasznosította megszerzett tudását. Imbolyogva igazítja meg öltönymellénye felett elmozdult sötét nyakkendőjét, míg kiér az étterem mögötti zsákutcából. Csak néhány szemetes konténer, és üres doboz fekszik ott. Elvétve előfordul egy-két autó is, és van, hogy új plakátot ragasztanak a hirdetőtáblára, azonban a Váci utcán nincs ennél elhagyatottabb, s ezáltal jobb hely arra, hogy megérkezzen a szokásos, már-már kötelező, havonta megrendezésre kerülő családi ebédre. Már az étterem ablakában megpillantja szüleit, akikről távolról lerí, hogy szóváltásba keveredtek, és anyja, mint mindig, úgy most is alulmaradni látszik makacs apjával szemben.
Dünnyögve nyitja ki az ajtót, zakóját a hozzásiető pincérnek adja át, majd a zongora mellett helyet foglaló idős párhoz sétál. Anyját arcon csókolja, apjával tiszteletteljesen kezet ráz, és mihelyst elhelyezkedik díszes asztaluknál, nyomban értesül is a vita tárgyáról: vajon elrontott házaséletük miatt nem alapított még családot egy szem gyermekük?
Konstantin - csakúgy, mint minden találkozójuk alkalmával - hidegfejjel, meglehetős türelemmel igyekszik levenni anyja válláról ezt a terhet, nyugodtan érvel szeretett munkája, és nőtlen élete mellett, ám bármikor erre terelődik a szó, Aliz elnézést kér, és még azelőtt kisiet a mosdóba, hogy fia befejezhetné megkezdett mondatát. Az asztalnál maradó férfiak eztán az étlapba bújva ütköztetik a muglivilág politikai hanyatlásáról szóló képzeteiket, s mikor visszatér körükbe a megnyugvást nem találó asszony, az összes kényes téma kerülésével, kizárólag bulvár - és sajtóhírek felreppentésével fogyasztják el ebédjüket. A desszert alatt mindannyian csendesebbek, asztaluknál csupán az ezüst evőeszközök hangja hallatszik, végül apja nehézkes köhögés után hátradől székén, és imára kulcsolt ujjakkal jelzi; befejezettnek ítéli találkozójukat.
- Köszönöm az ebédet! Vigyázzatok magatokra, ne veszekedjetek annyit, azt a csekkfüzetet pedig tedd el, mert nem szorulok rá - utasítja el anyagi támogatást ajánló szüleit, majd egy rövid ölelésbe zárja édesanyját, a kézfogás alatt pedig hallgatagon megszorítja apja vállát. Nincs jól mostanság az öreg, tudja és egyre inkább látja is rajta. Szüleit hátrahagyva, az ajtóban álló fogadópincértől visszakapott öltönyzakóját magára kanyarítva lép ki a hűvösbe, és körbepillantva az utcán, egy közeli antikvitáson akad meg a szeme. Zsebébe süllyeszti fázós kezeit, és a zsibongó tömegen át elindul a régiségek felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Roósz Péter Balázs

Zaklatottan szeli a bogolyfalvi kirendeltség földszinti folyosóit. Egyenes alakját vasalt ing és öltönymellény fedi, elegáns cipője visszhangot ver a rosszul megvilágított, szűk közlekedőn. Kezében egy fóliába zárt, ósdi zenélő ékszerdobozt tart, mely már kora reggeli érkezésekor az asztalán várta, bárminemű mellékelt üzenet vagy további utasítások nélkül. A doboz mellett feküdt egy vaskos hivatali levél is, amit egyetlen ideges mozdulattal tépett fel, és a csomagolást visszadobva a fára, fokozódó izgalommal olvasta végig a pergamenre írtakat. Tekintete higgadt maradt, ugyanakkor mészszínűvé váló arcáról lerítt a testét hirtelen elöntő pánik. Katherine ügyét ugyanis visszadobták Londonban, az ő neve pedig többekével együtt áll ott megannyi eltussolni kívánt iraton. A gondolat, hogy nemcsak a vámpír, de ő is bíróság elé fog állni, megszédíti. Képtelen belegondolni abba, hogy mindez véget vethet álmai karrierjének. Hiszen hogy is lehetne ő A bíró, ha pecsétje és az ez idáig makulátlanul tiszta neve beszennyeződik a közvetlen nyilvánosság előtt?
Sarka élesen kopog a régi köveken, tompa, zsibbadó fejét mereven előre tartja, kékes fényű szemeiben kimeríthetetlen erő és elszántság ül. Bár önkényes védelemnyújtásáért felelni fog, igyekszik a lehető legkönnyedebben gondolni a közeljövőre. Londonban jobban ismerik, mint bárhol a világban, volt munkatársak fognak körülötte ülni, és az ottani legfelsőbb bíróság elnöke, aki majd valószínűleg ítéletet mond felette, az egyik legnagyobb példaképe. Sűrű pislogással fordul balra, és két kemény koppantás után, magabiztosan lép be a Varázsbűn-üldözési Főosztály tűzijáték színesítette irodahelyiségébe. Az ajtót lábával meglökve zárja be, és az ujjai között lógó zacskót maga elé emelve lép a kolléga íróasztalához. Zord komorsággal tornyosul az almahegyek fölé, szemei megakadnak a csésze teán, és a fiatalember nyomott arcvonásain is.
- Ezt az én asztalomra tette le a futár - jelenti feszülten, és az átlátszó fóliazacskót Péter orra elé, a megpakolt asztal egy szabad pontjára ereszti le. - Osztrovszky vagyok a Máguskapcsolatok részlegből.
Szavai után elcsendesedik, vet még egy pillantást a másikra, annak asztalon álló névtáblájára, majd körbepillant az aprócska irodában. A zsúfoltság angliai szobájára emlékezteti, amit ráadásul két másik munkatársával kellett megosztania, de még így is szerette. A gondolatra elmosolyodik, de miután ismét eszébe jut Katherine, és a közelgő tárgyalás, ajkai pillanatok alatt visszakeményednek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Katherine D. Averay

Bámulatosnak tartja, hogy egy olyasfajta éjszakai teremtményben is, mint Katherine, ilyen erősen munkálkodhat az érzelemfaktor. A maga csendjében figyeli a nő erőtlen játékát az üres pohárral, gondterhelt arcát, és semmibemeredő szemeit, melyek előtt bizonyosan ezernyi emlékképet lát lejátszódni. Nem tudja miféle gondolatok gyötrik, nem volt tudomása régi szerelmekről, sem fájó pontokról, de most, hogy látja a bestiát nőként merengeni, már nem csak tudja, de el is hiszi, hogy valaha emberként létezett.
Kérdései elmaradnak, úgy dönt, ma este nem kínozza tovább a barna loknis lányt. Helyettük lepillant poharára, a benne lötykölődő szeszre, majd egy gyors mozdulattal szájához emeli, és maradéktalanul kiissza belőle a csípős italt. Katherine közben megszólal, magára erőltet némi határozottságot, de hangja korántsem tükrözi azt, amit a férfival elakar hitetni. Konstantin először nem is válaszol, csak egy pillantást vet a széktámlának támaszkodó vendégére. Zsebeiben dúr, dohány után kutat, s ezalatt a csárdába érkezők felé fordítja arcát. Ismeri azokat az alakokat, de most bármily nehezére is esik, kénytelen elvonatkoztatni munkájától, és figyelmen kívül hagyni mindent, ami a minisztériummal áll kapcsolatban.
- Nem is bízom - feleli kurtán, zakója belső varrásából egy márkás dobozt húzva elő. - Ha nem akarnád kiadni magad nekem, egyszerűen nem válaszolnál, vagy... elharapnád a torkom.
Szál az ajkak közé, aprócska láng egy finom kattanás után, és a férfi már szívja is magába a mérgező füstöt. Néhány kellemes másodpercig lehunyja szemét, kiélvezi a dohány nyújtotta élvezeteket, majd békés nyugalommal les fel Katherine-re, és egy szürke sóhaj után meg is szólal.
- Na és, mit szeretnél születésnapodra? - kérdezi váratlanul, annak tökéletes tudatában, hogy nem vásárolt neki semmit, sőt mi több, egyáltalán nincs is semmije, amit adhatna neki. Valójában még csak nem is barátok, hogy szükségét érezze kérdésének. Legfeljebb közeli ismerősök ők ketten, mégis, a nő előző percekben mutatott arca megkíván tőle ennyit. Lám, egy újabb kérdés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Almásy Léna
Február 16. Budapest, Váci utca.


Nem kell hátrafordulnia ahhoz, hogy megpillantsa Léna közeledő alakját. A napfénytől csillogó kirakatüvegben már azelőtt látja sálba csavart kolléganőjét, hogy az pillanatokkal később megtorpanna mögötte, s üdvözlésképp lágyan megtapintaná lapockáját. Az érintésre titkon elmosolyodik, és bár úgy tervezi, hogy lehajtott fejét már csak komoly fizimiskával, rendezett vonásokkal emeli a nőre, ahogy megfordul, és szembetalálja magát a szélfútta tincsekkel, és Léna már-már kamaszlányos zavarával, nem bírja megállni, újabb, immáron egy percig sem rejtegetett vigyorra húzza ajkait. Arca frissen borotvált, és bár sima bőréért szüleit tartja felelősnek, önmagának mégsem hazudhatja, hogy reggel a tükör előtt állva nem volt annak is pontos tudatában, hogy ebéd után találkozója lesz az aurorral.
- Szia – köszönti ő is halkan a nőt, majd a szájához túlságosan is közeleső puszira elneveti magát. Vállai megreszketnek a félhangos kuncogás alatt, feje jobbra-balra mozdul, s kék fényű szemei környékén is megjelenik néhány apró, egészen halvány nevetőránc. Jóleső mosollyal néz le az előbb még pipiskedő nőre, majd megnedvesíti kiszáradt ajkait, és csak egy apró fejrázást követőn szólal meg. – Nem baj, én is csak nemrég értem ide. Elhúzódott.
Szavai után Léna bal oldalához szegődik, s karját annak derekára téve, az antikvitás bejáratához kíséri őt. Az illemszabályoknak eleget téve csak miután kinyitja előtte a csengőbongó ajtót, utána lép be a dohszagú helyiségbe, és int az üzlet legvégében üldögélő, köztudottan süket eladónak.
- Jártál már itt? - kérdezi a nőt, s míg továbbfűzi gondolatsorát, közelebb hajol hozzá. - Az úr semmit nem hall. Nyugodtan beszélgethetünk. Kezdjük mondjuk ott, hogy nagyon… csinos vagy.
Hasonlóan a kolléganőhöz, ő is kisfiús zavarba jön, ha olyan szokatlan szavak akaródznak kibukni szájából, amikre már évek óta nem volt példa. Nagyot nyel a kimondott tényre, majd hümmögve elfordul, és egy nagyon érdekesnek tűnő, szakadt borítású könyvért nyúl, amit nyomban fel is kap, és tüzetes vizsgálat alá vet.
- Az ebéd meg… - kezd bele rekedtes hangszínen. - …ugyanazokat a köröket rójuk, újra meg újra. Anyám unokát akar, és amiért még nincs saját családom, szüntelen magát, meg apámat hibáztatja. A másik, amit az utóbbi időben a fejébe vett, hogy nem vagyok boldog. Nem érti meg, hogy én így boldog vagyok.
Léna barnáit keresve beszél, hangjában itt-ott érezni némi feszültséget, szemeiben tehetetlen harag éledezik, de amint találkozik tekintetük, minden indulat kivész belőlük. Megrázza fejét, mintha ekként akarna bocsánatot kérni előző szavaiért, majd egy könyvkupac tetejére teszi előzőleg kézbe vett könyvét, aztán egész testével a nő felé fordul.
- Mesélj, milyen volt találkozni Ninával? - kérdezi őszinte érdeklődéssel. Noha hozzá is eljutott egy-két ízesebb pletyka, ő csak ritkán ad a faluban szájról szájra járó, sokszor rosszindulatú kitalációkra. Majd Léna elmondja az igazat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Katherine D. Averay

A nikotin egy csapásra lazítja meg elgémberedett, a munkahelyi gondok alatt merevvé váló tagjait, s szabadítja fel elcsigázott elméjét. Alakját békés csend öleli körbe, és ahogy oda-oda pillant asztaltársaságára, szavak nélküli egyszerűségében érzi jól magát. A cigaretta ég, füstje, mint kikezdhetetlen ködfátyol áll be közéjük. Konstantin hátradől, súlya alatt megreccsen a széktámla. Szemeit lehunyja, mélyet szív mesterséges idilljéből, hallása ezalatt csak a csárda alapzaját képes felfogni; öregedő férfiak esti sörözése, fiatalok titkos szövetségkötése, a zenegépből szóló ezeréves discoslágerek. Lábfeje az ütemre jár, ujjai térdén dobolnak.
Aztán, egy számára hihetetlenül gyors pillanattal később széke megdöntve támasztja a falat, Katherine vészesen komoly arccal magasodik fölé, ő pedig egyensúlyát keresve köhögi ki a riadtságában bent maradó fullasztó füsttömeget. Mellkasa fel-le jár, ereiben dübörög a pánik, és bár igyekszik leghiggadtabb arcát mutatni, kidudorodó nyaki ütőere megduzzadva lüktet vékony bőre alatt.
- Már megtehetted volna - feleli visszafojtott levegővel, a szavakat fogain szűrve át. Testét megbénítja a félelem, de a tudat, hogy egy csárdában vannak többek társaságában nem hagyja, hogy teljesen elveszítse a fejét. Ezer alkalma lett volna már erre a nőnek, és ha van egy kis esze, bizonyára nem egy központi helyen, épp egy kocsmában fogja megtámadni. - De ha megteszed, ígérem, maradandót fogsz kapni. Életfogytiglani randevú egy kedves, téged minduntalan csak csókolni vágyó dementorral megfelel? Lesz időd kiélvezni az örökkévalóságot...
Szíve iszonyú erővel ütlegeli mellkasát, légzése felgyorsul, és bár szemtelen magabiztossággal beszél, azonnal minisztériumi végzéssel fenyegetve meg az éjlényt, ahogy belenéz Katherine óceánszín szemeibe, a nő láthatja, hogy kényszer nélkül sohasem lökné őt ítélőszék elé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Katherine D. Averay

Katherine valóban fölényben van. Megváltozott helyzete azonban nem feltétlen csak testi erejének, vagy a hivatalnokban páni félelmet előidéző vérszomjának köszönhető. Sokkal inkább tudható be annak, hogy a férfit még egyetlenegyszer sem érte vérfarkas-, vagy vámpírtámadás. Világéletében kellően óvatos, és szégyentelenül szerencsés alkat volt, és bár többször is látott vadállat okozta sebeket, és állt már olyan munkatárs temetésén, akit efféle éjlények téptek szét, ő maga valamilyen úton-módon mindig megúszta. A nyílt terepen, majd az angliai üldözések során is minden egyes reggel úgy ébredt fel, hogy talán ez lesz az a nap. Hogy ha nekivág az útnak, lehet, hogy halálos támadás éri, vagy olyan harapássebet szerez, amit csak egy ocsmány választással élhet túl. És bár minden bevetés során számított az elkövetkező pillanatra, az végül mindig elkerülte őt.
Fékezi magát, higgadtságot erőltet vonásaira, s amint talpai alatt újra érzi az italtól ragadó padlót, valamelyest visszanyeri a saját maga felett elvesztett kontrollját. Szemei ide-oda mozognak, hol Katherine tekintetét fürkészi, hol az ujjai között reszkető cigaretta csikké égő szálát figyeli. Semmiféle hirtelen mozdulatot nem tesz, mintha csak attól tartana, hogy a nő arra ugrana, így szavait is kétszer meggondolja, mielőtt tényleg megszólal.
- Nincs senki, aki a nevét adná érted - köpi némileg gúnyosabban, mint amit a helyzet megkíván tőle, arra a pillanatra emlékezve vissza, amikor lepecsételte a nő eltussolni vágyott ügyeit. Ha lett volna más, a vámpír nem hozzá fordul, és ha lett volna más, talán ő sem gondolkodik annyit, miként menthetné a vérszívó bőrét. Könnyedén lepasszolhatta volna egy-két piszkos nevű, egyértelműen feketén is dolgozó kollégájának, de megnyugtatta a tudat, hogy ha az ő kezében marad a nő dossziéja, akkor van esély arra, hogy mintha mi sem történt volna, folytathassa az életét.
- Olyanok vagyunk, mint... - elhaló hangon kezd bele mondandójába, végig tartva a szemkontaktust a fölé magasodó nővel, ám mire a lényeghez érne, nem jön ki hang a torkán. Szóra nyitott szájjal vonja meg vállait, értetlenül rázva meg mellé fejét is. - Túl sokat tudunk a másikról. És van ez a valami. Nem tudom.
Kikerülvén a születésnapos arcát emelkedik fel a székről, a jobbjában elfüstölt csikket az asztalon álló üres poharába dobva bele, s nyakkendőjét megigazítva zakójáért nyúl. Közben lepillant a lányra, majd egy szakadozó sóhaj kíséretében újra megvonja vállait.
- Én... sétáljunk - mondja, és meg sem várva a nőt, a pulthoz siet, hogy rendezze ma esti fogyasztásukat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő