Mert úgy szeretsz velem csacsogni asszony <3

Sziasztok

Szia Elena Benjinek szoktak leginkább, de ki is találhatsz valamit

Neked van beceneved? ^^

Keiko

Nekem Ellieként leírva tetszik jobban az Elly Azt szabad?

És egyébként mi újság? Milyen napotok volt?

Fájdalmas? Mi történt?

Nekem elég jó, köszönöm Semmit nem csináltam ma, végre van egy kis időm játszani >.<

Ölelést is kérsz hozzá? ^_^

Óóó, jobbulást! Csak nem tesi?

Hogy a rossebbe ne kapnál?

*megölelgeti Keikot*

Akkor befejezem a húgica hszét, egy picit eltűnök

Én is ilyen vagyok XD a múltkor egy kezemen 5 sérülés lett 6 nap alatt XD

Vakarcs



Azóta vártam ezt a napot, hogy ebbe az iskolába járhassak, amióta az ikrek megkapták a levelüket. Aztán a remény egyre inkább szertefoszlani látszott, amikor is azon a májusi napon végre megtörtént a csoda. Az én csodám. A kezdeti örömöm elillant, amikor kiderült, hogy nem jöhetek a lányok után, hanem tanácsosabb egy idegen országba mennem tanulni. Az első egy év borzalmas volt, azután a végére rájöttem, hogy talán nem is olyan rossz az egész, de azért utáltam, hogy minden németül volt. Szerencsére volt ott egy másik magyar fiú, akivel tudtam váltani néhány szót. Ha nincs Roli, szerintem meg is bolondultam volna.
Most pedig itt bujdosok egy ajtó mögött és várom a húgomat, hogy meglepjem azzal, hogy végre-valahára bejutottam a Bagolykőbe. Arcomra szeretetteli vigyor ül ki, amikor látom a csomagra való reakcióját. Mindig is nagyon tudott örülni a kis vakarcs mindennek, úgyhogy nem volt túlzottan nehéz dolgom azzal, hogy lenyűgözzem. Bármi jöhet neki, ami kutyuskás, puha vagy rózsaszín. Izgalom lesz rajtam úrrá, amikor a húgom megpillantja a fecnit a doboz alján. Lágyan nevetni kezdek az első reakción. Ölelésre tárom a karom, finoman magamhoz szorítom az aprócska kisasszonyt, majd jobbra-balra ringatom. Valamiért nagyon szeretem az ölelésnek ezt a módját, nem is tudom, hogy miért.
- Neked is boldog karácsonyt, Géza! Szép helyen töltjük, nemde?
Kérdem játékosan Pöttöm Panna hajába túrva, miközben a szememmel alaposabban szemügyre veszem a bejárati csarnokot. Eddig nem is volt rá alkalmam, sokkal inkább azzal voltam elfoglalva, hogy a húgomat meglepjem.  Alig várom már, hogy együtt járjunk-keljünk ezeken a régi folyosókon, hogy ebéd közben megbeszélhessük, hogy kivel mi történt. Azt mondta, hogy kviddicsezik, a meccsét is meg akarom nézni! Innentől kezdve végre semmiből sem fogok kimaradni! Jó, persze nem hiszem, hogy kviddicsezni fogok tudni, örülök neki, hogy sikerült átmenjek repüléstanból és végre tudom irányítani a seprűmet, de egyébként semmiből!
Széles vigyorral reagálok a manófejű ölelésére, én is ismét a karjaimba zárom, amiben szinte elveszik, pedig én sem vagyok túl magas. A háta mögött a lelógó tincseivel kezdek játszani, amíg beszélgetünk.  
- El bizony! Lássuk csak…
Merengő tekintettel gyors fejszámolásba fogok, ebbe még bele sem gondoltam, hogy mennyi időt fogok itt tölteni. Hogy ha nem bukok meg, akkor még van… lássuk csak… Igen, 3-4 év. Remélem, hogy fogom bírni ezt az iramot, de szerintem mennie kell. Nem véletlenül húzták meg olyan magasan a felvételi követelményeket: ha ezen átmész, akkor az iskolát is bírnod kell.
 - Úgy számolom, hogy 3 -4 évig. Úgyhogy mindent meg kell mutass nekem kisasszony! Vannak itt érdekes helyek?
Feltételezem, hogy igen, az osztrák iskolám is tele volt elvarázsolt szobákkal, meg mindenféle titokkal, pedig nem is egy ekkora monumentális hely volt az.
- Csak anyuék meg a tanárok tudták, hogy érkezem. Pár hete volt a felvételim, a papírmunkát mostanra sikerült elintéznie a két iskolának. Tudod, fordítás meg ilyenek.
Szerencsére majdnem az összes tantárgyamat elfogadták, úgyhogy legalább ezzel nem kell foglalkoznom.  Még nem tudom, hogy mire fogok itt később szakosodni, mert egyik tantárgyból sem vagyok valami kimagasló képességű. Gondolom, valami elméleti tudomány lesz az asztalom. Vagy elmegyek valahová zenélni.
Egy pillanatra elengedem az ölelésből a húgomat, és a mellzsebembe nyúlok, ahová a pengetőt tettem.  Mindig magamnál hordom. Elégedett vigyorral mutatom meg a kincsemet, hogy lássa, odaért hozzám. Még épp időben, a költözésem előtti nap érkezett.
- Nagyon tetszik! Menjük fel a körletbe, és megmutatom, hogy hogyan szól! Ugye nem zavarna senkit egy kis gitározás a klubhelyiségben?
Ausztriában volt egy csaj, aki mindig hisztizve rohant le az emeletről, hogy hagyjam abba a játékot. Eléggé komikus látványt nyújtott, mert sokszor viselt különféleszínű arcpakolásokat, amikkel mókás volt látni, ahogy üvölt meg kapálózik a kezével. A kedvencem a zöld béka alakítása volt, de a felfuvalkodott vattacukor sem volt rossz.

Gyógyuljatok meg, holnap iskolaaa

Üdvözlet

Nekem 9, nyertem XD

Igen, itt tartjuk az aktuális havi gyűlést

*Végezetül ráugrik az ikreken fekvő Lucára*

Én sem tudom, hogy hogyan fogom kibírni 9-18 óráig XD

Mind katalógusos >.<

Köszi Kei


Tilda: kutykurutty!

Kinél van fagyi?

A lényeget leszűrtem  

Lucus, Te vagy a kedvenc húgoom


Kivasszony

Ashley



Még nem olyan régen vagyok itt a kastély falai között, de már nagyon otthonosan mozgok. Igaz, ebben az is segített, hogy korábban rengetget meséltek a lányok erről a helyről. Egészen más, mint az ausztriai iskolám, az inkább modern épület volt, mintsem ilyen kastély jellegű. Amikor még nem tudtunk erről az egész varázslósdiról, akkor mindig is ilyennek képzeltem el egy olyan sulit, ahol különleges embereket képeznek Hatalmas kastély, nagy tornyok, dohos folyosók, rejtett zugok.  Persze megvolt a maga előnye az osztrák iskolának is, ahol már erősen tükröződött a nyugati hatás. Egy magamfajta egyszerű srácnak sokkal jobban fekszik ez a kissé elvadult, régies beütésű kastély, mint a modern találmányok. Sokkalta jobban inspirál meg egy erdőség, egy tó, egy középkori falu meg egy kastély, mint egy Bécsi forgatagban elrejtett épület. Ott szerintem szánt szándékkal tettek minket olyan közel a muglikhoz, mivel nagyon sokan majdnem kviblik voltunk, ezért nem jelentettünk nagy veszélyt a mugli ketyerékre, lelkiekben meg jó hatással volt, hogy bármikor ki tudtunk szökni egy olyan világba, ahol nem éreztük magunkat kevesebbnek, sőt az utca forgatagával szemben mi tudtunk egy olyan világ létezéséről, ahol ők maximum csak álmukban jártak.
A klubhelyiségben néhány másodikos azt mondta, hogy hamarosan kezdődik a Navine csapatának edzése, így a pályáknál találhatom meg. Felkapok magamra egy kabátot, egy sálat meg egy sapkát és elindulok az udvaron átvágva. Egyszer már jártunk arra, úgyhogy remélhetőleg nem fogok eltévedni. Sietős lépteim miatt enyhén csípi az arcomat a menetszél, elvégre tél van, az a dolga. Egy picit megborzongok, mivel a nagy kapkodásban elfelejtettem kinti cipőt húzni, így még sietősebben mozgok, hogy ne fagyjanak át jobban a lábujjaim.
A kviddicspályára érve azt üresen találom – bizonyára még nem ért ide a csapat, elmentek előtte ebédelni, vagy ilyesmi. Mondjuk, nem tudom, hogy mennyire tesz jót ilyenkor az evés, az én gyomromat egészen biztosan mindig felkavarja a repülés. De ezek a fiúk- lányok egyáltalán nem az én fajtám. Hetykén dobom le magam a pálya melletti padra, s sóhajtva mérem végig a hatalmas teret. Ez lesz az hely, ahol soha nem fogok szállni. Mivel magam vagyok, egy hirtelen elgondolástól vezérelve úgy gondolom, hogy egy kis gyakorlás nem árt. Szigorúan a lelkemre kötötték, hogy ne hagyjam abba még akkor sem, hogy felvesznek. Már vagy 3 hete nem fejlesztettem magamat.
A pálcámat elővéve újból – számtalan + 1 alkalommal átveszem az összpontosító gyakorlatot. Ürítsd ki az elmét, csak a céltárgyra összpontosíts, pontosan mondd a varázsigét, és helyesen alkalmazd a pálcamozdulatot. Enélkül is tudom, hogy mi a dolgom, de valamiért magabiztosságot ad. A megfelelő pálca mozdulat elvégzésével párhuzamosan kimondom a Lejate   varázsszót.  A szomszédos padocska megmozdul, elmozdul vagy fél métert, de az én koromban már jobban kéne mennie. Megpróbálok újból összpontosítani, majd megismételni az előbbi folyamatot.  A pad valamivel jobban eltávolodik, de még mindig nem az igazi.  Tétován hátranézek, hogy jön-e már Luca csapata, nem szeretném égetni magam mások előtt, nem túl sokat tudhatják, hogy eddig miért nem jártam ide.

Szia
Miféle tea?

Lehet fület húzgálni?

Ashley

Igazából még szokatlan nekem ez az oktatási rendszer, van egy olyan érzésem, hogy jobban teszem, hogy idén nem vizsgázom, hanem csak beszokni próbálok meg átállni erre a tanítási módszerre ahol nem nyámmogunk sokat a tananyagon, meg nincsenek heti szinten különórák a tanárokkal, hogy fejlesszék a gyengeségeket. Azt mondták nekem, hogy ha valamiből nagyon nagy a baj, akkor beszéljek a tanárral, vagy valamelyik házvezetővel, mert nem akarják. hogy megbukjak, vagy ilyesmi. Nem szeretnék visszamenni Bécsbe, bármennyire is sokat köszönhetek nekik, valahogy mindig is idegen marad nekem. A hely, a nyelv, az emberek… Leginkább a családom hiányzott egész idő alatt, annyira messzire voltam a szüleimtől, a testvéreimtől meg még inkább, hiszen a Bagolykő sokkal messzebb van Ausztriától, mint a Balaton vidéke.
Mindenesetre én töretlenül gyakorlom, nem szeretnék felbőgni a következő tanévben. Igyekeztem főleg elméleti tudományokat felvenni, hogy kevésbé érjenek kudarcok, de azért lássuk be: alapvető tantárgyakra szüksége van az embernek, hogy ha később el akar helyezkedni. Nem tudom még, hogy belőlem vajon mi lehetne, de szerintem csakis valami muglikkal foglalkozó elméleti tudomány fekszik nekem, esetleg zenetanár a muglik között.  Elég nehéz így nekem, mert a muglitól, vagy kviblitől több vagyok, viszont sosem leszek teljes értékű varázsló, bármennyire is igyekszem. Nem is gondoltam még bele, hogy egyáltalán mennyire telített a munkaerőpiac a varázsvilágban. Itt is biztosan vannak hiányszakmák, mint a mugliknál… nekünk sosem meséltek semmit arról, hogy mi lehet belőlünk, mindig csak rövidtávú célokat tűztünk ki: varázslás közben ne ejtsd el a pálcád, meg, ha már leesel a seprűről, akkor fenékre ess, ne a fejedre.  Akkor helyesnek tűnt, hogy a varázslói tanulmányokat választottam a mugli helyett, csak félek, hogy ha visszakerülök a varázstalan világba, akkor mi lesz velem…
Ahogy ezen merengek valahogy egyre kevésbé sikerül összpontosítanom a varázslatokra, valahogy nem igazán akar megmozdulni az a pad…  Nagyon nagy felbőgések lesznek még itt… szerintem nem veszek fel sok pálcás tárgyat, nem akarom kiröhögtetni magam… a testvéreimnek híre van itt, elvárások vannak velem szemben… nem akarom, hogy szégyenkezniük kelljen a fivérük miatt.
Sóhajtok egyet, már inkább csak az ujjaim közt tekergetem a varázspálcámat, mintsem varázsoljak vele. Kudarc. Ekkor az ábrándozásomból egy hang ránt ki. Ismerősen cseng, de hirtelen nem tudom kihez kötni.  Bambán pillantok szét a pályán, amikor is meglátom Vakarcs kis barátnőjét közelíteni. Biztosan őt keresi, elvégre lassan edzenie kéne a csapatát.
- Öhm… szia!
Köszönök komótosan feltápászkodva a padról, úgyis törte már a hátamat.
- Kegyelmedért esedezem!
Felelem hangomban némi túljátszott rettegéssel, miközben a karommal az arcomat próbálom védeni, majd vigyorogva kikukucskáltam a biztonságot nyújtó rejtekemből.

*Elbújik a saját háta mögé*

:D
Szia Vakarcs Miért nem alszol?

*Jól kiterül,de azért megnyomorgatja*

Ja, persze. Nem AM, hanem PM. Minden rendben van akkor.  

Tengek meg lengek. Az most kimaradt O_O
A főnixet?

Még ilyet? Micsoda szokások vannak itt. Ilyen kimerítő a hétvégi tanulás?

De én nem bukom az állatokra O_O

Akkor tanuljál, eszem a zúzádat! Nehogy megbuktassanak, aztán menjél Te is a speciális iskolába

Jaaaaa, még nem.  

De jó   én nem megyek sehová segédnek, maximum Rédeynél van több varázserőm

Nem is, meg van tiltva

Tényleg, ránézek a tárgyaimra.

Azt gondolom de ha egyszer béna vagyok a pálcával xD

Rosszalkodni, fiúzni, butaságokat csinálni. Nem sok minden. Ja és fiúzni.

Mennyi? Minek annyi? Nekem 5


Most megyek, jó éjt ^^ <3

Túszdráma

Az elmúlt hetekben rengeteget kellett hajtanom magam. Az utolsó év azoknak is nehéz, akiknek nincs ilyen gyenge varázserejük, mint nekem, hiszen a tantárgyak is vészesen közelítenek az általuk elérhető legmagasabb fokozathoz, ezenkívül még ott van a VAV-val járó stressz is. Még nem tudom, hogy egyáltalán képes leszek-e átmenni ennyi mindenből , de biztosan nem az Átváltoztatástant meg a Bűbájtant választom ki vizsgatárgynak. Az elméleti terepen magabiztosabban mozgok, úgyhogy – mivel nem vagyok az a magolós típus- ezért elég sokat éjszakázom a könyvek fölött görnyedve.
Ma sem volt ez másként, egészen egyig fennmaradtam és mindenféle csillagok állását próbáltam a fejembe tuszkolni. Érdekes, mert először nagyon furcsa volt az anyanyelvemen tanulni azután a sok év némettel való küszködés után.  Pedig azóta mindennél jobban vágytam arra, hogy az anyanyelvemen készülhessek fel a másnapi órákra, amióta az első napot eltöltöttem a sógoroknál. Mondjuk arra jó volt, hogy rendesen megtanuljam a németet, de teméntelen sokat kellett küszködnöm vele. Nem vagyok biztos benne, hogy megérte. De a fő, hogy most már itt vagyok. Éppen békésen szendergek a kegyetlen éjszakai agyatromboló edzésem után, amikor (nem) hallok valami éktelen kopogást a szobánk ablakán. Lábaim lazán szétvetve terülnek el a kényelmes matracon, míg az egyik karomat furán kitörve a törzsem alá gyűrtem, a balom pedig a fejem alatt pihen egyfajta párnaemelvényként funkcionálva.
Kopp… koppkopp… KOPPPPPPPPPPPPP
Kezdek valamit hallani. Valamelyik idióta megint nem jól zárta el a csapot és csepeg. KOPPPPPPP. Vagy csőtörés van? Szóljatok a manóknak! KOPPKOPP Mi a jó..?
Nyitom ki a szemeimet durcásan. Harci kínait játszva pislogok néhány laposat, majd amikor a szemem alakja beáll az rendes kerekvágásba, sőt némi értelem is látszik megjelenni a csillogásában szétnézek a zaj forrását kutatva. A többiek fortyognak-szuszognak, ők nem kopognak. Lassított tempóban felülök, nagyot nyújtózok az ágyban,  (KOPPKOPP) amitől roppan egyet a vállam. Ez mindig ilyen kis roppancs volt, úgyhogy mit sem törődve megindulok a fürdőszobánk irányába, amikor az ablaknál valami mozgásra leszek figyelmes.  Bambán odafordulok, és mit látnak szemeim, egy bagoly kukucskál a függöny mellett! Ki küldene üzenetet ilyenkor? Vagy ez még éjjel indult az útjára? Remélem nincs baj otthon és nem anyáék azok. Hirtelen kapott egy kis adrenalint a testem, így szinte feltépem az ablakot, hogy be tudjam engedni a jószágot. Levéve az üzenetet szembesülök azzal, hogy ez nekem szól, a szívemet lassan a torkomban érzem. Nem kaptam még rendkívüli időpontban baglyot, de nem jelenthet jót. Óvatosan felnyitom az üzenetet, melyben kiderül, hogy a húgomat baj érte, néhány rellonos elrabolta és a szertáraknál bántják. HOGY MICSODA?!!
A maradék álom rugóként pattan ki a szememből, a levelet a földre ejtve (dobva?) rohanok felkapni a tegnapi nadrágom, amit a manók még nem vittek el kimosni. Van rajta egy ragacsos lekvárfolt a fánktól, amit ettem, de most az a lényeg, hogy ne egy szál alsógatyában vegyem nyakamba a kastélyt. Az éjszakai pólóm jó lesz, a cipőmbe lépek még bele, abba könnyebb rúgni, mint papucsban. Magamhoz veszem a pálcámat, miközben szinte remegek az idegességtől. Nem tudom, hogy stresszhelyzetben hogyan fog működni az erőm, mi van ha elrontom? Mi van ha megsérül Luca és az én hibám lesz?  Most már nem csak random csillagok nevei és helyzetük kavarok a fejemben, hanem mindenféle negatív gondolat is úszkál. A klubhelyiségbe lépvén felkapom az egyik poros piszkavasat a kandalló mellől, valahogy a fizikai erőmben jobban bízok, mint a varázsban.  A szertár szerencsére egy szárnyban van a Navinéval, így gyorsan oda tudok érni. Mindezek ellenére futva teszem meg a távot, egyetlen egy fontos percet sem akarok elveszíteni. Tervem az még nincs, de ha kell beverek pár orrot. Nehezen megy, de próbálom nyugtatni magamat, muszáj valamennyire lehiggadnom, hogy le tudjam őket átkozni.
 Kicsit lihegve rontok be a szertár ajtaján Luca nevét kiáltva. Ekkor valamilyen hangot hallok, aztán minden elsötétül előttem.  Rongybábúként rogyok össze, arccal lefelé érkezve a hideg padlónak. A helyiség visszhangzik az ütésem erejétől meg attól, ahogy a piszkavas és a pálca kihullik a kezemből. A tarkómból lágyan kezd folyni a meleg vér. Mit tettél te nő?!

Tesósan

Kornél, vedd fel Zoé nevét :33

Technikailag mindegy XDD ugyanaz a vezetéknevetek :3

Tudjátok mit? :3 Vedd fel az én nevemet :333

Keef: Sára mondta, hogy járna velem :33