Hogy aztán felvegyem a nevét?

Hát igen, olyan kis egyformák  

Csajszika, te max. egy apácazárdának adod a neved

Czettner V. N. András, nem?


Nemnem, drágám. Olyan már nem létezik, hogy Saint-Venant.

Köszönöm, haver! Zora jól választott!

Egyenes ágon kihalt

Wacsi? Páwa wámpír :333

Benny Hill show XDD * a futásról mindig ez jut eszébe*

*Pacsizik*

Valamikor lemehetnénk a faluba meginni valamit és jól eldumálgatni a csajokról

Wámpír bácsi már nem olyan gyerek, nem?

Ja, hogy az egy zene? XDD


Mindenfélét :3 Luca-megfigyelési módszereket és ilyesmiket :33

Azt mondod?

Akkor megyek csajozni  

Végzős bál
Kiva

Öltözék

Hát eljött ez is, végzős vagyok.  Amikor láttam, hogy a családban rajtam kívül mindenkinek jelentkezik a különleges képessége, akkor nagyon elkeseredtem, és azt hittem, hogy maximum egy konzervatórium vagy esetleg gimnázium végzőse lehetek. Aztán megtörtént a csoda, kiderült, hogy belém is jutott mágia, de kicsi. Ekkor szintén kérdésessé vált, hogy egyáltalán végezhetek-e bármilyen varázslótanulmányt, vagy, hogy képes vagyok-e annyira összpontosítani, amennyi szükséges akár egyszerűbb bűbáj végrehajtásához. Csodaként érkezett az életembe az osztrák lehetőség, nagyon szerencsés vagyok, hogy megtanulhattam olyan szinten kontrollálni azt a kevéske tudásomat, hogy kibírok egy rendes mágusképzőt. Ami amúgy tele van különleges zsenikkel, így némileg komplexusos vagyok, de ezzel nem kell törődni, elvégre nem csak komplexusos vagyok, hanem végzős is. Igen, eljutottam eddig én magam a saját erőmből. Én, a fiú, akit mindenki muglinak hitt.
Nagyon feldobott ez a mai nap, izgatottan készülődtem rá. Amúgy nem borotválkozom minden nap, de ma kifejezetten simára hagytam az arcomat, ráadásul a kedvenc arcszeszemmel is meglocsoltam a bőrömet. Nagyon szeretnék imponálni a partneremnek, ha már furcsamód ő hívott el engem, és nem én őt. Nem sokat beszéltünk korábban, néhány közös órán futottunk össze, ahol futólag váltottunk pár szót. Luca jobban ismeri, elvégre Kiva is csapatkapitány volt korábban. Aj, Vakarcs. Őt is le kéne szerelni valahogyan arról a terelő posztról, mert ez nagyon veszélyes. Ráadásul kapitányként az egész csapatra kell figyeljen, és még annyira kicsi és hebrencs ehhez.
Szóval épp a múlt héten mentem a folyosón egyik délután, mert szerettem volna elnézni a Kalickába. állítólag néhány embert zavart az, hogy a klubhelyiségben gyakorolok. Ekkor a főnixek volt őrzője éppen belém futott és elestem. Komolyan, rám csak bajt hoznak az eridonosok. Előbb elrabolnak, majd felborogatnak a folyosón. Remélem, hogy a házvezető-helyettesük nem pályázik a nyakamra, mert az lenne még csak a cifra. Szerencsére, a lényeg, hogy a gitáromnak nem lett baja és Kiva is sikeresen elcsípte azt a néhány rosszalkodó kicsit, akik után annyira sietett.
Az ürömbe került örömön fellelkesülve elővettem a kedvenc ünneplőmet, ami természetesen nem lehet más, mint a Bocskai viseletem, amit annyira szeretek. Egyszerűen imádom azt az eleganciát, amit ez a ruha képes árasztani magából. Művészi kidolgozású a részletesség, amivel ezeket az öltönyöket készítik. Nagyon szívesen éltem volna abban a korban, amikor a férfiak ezt viselték. Ezekben az években sokkal tekintélyt parancsolóbban öltöztek a muglik, ami a varázslóknál valahogy erősebben megmaradt. A mai varázstalan divatot ócskának tartom, sokkal szebben öltöztek több tíz, vagy akár egy-kétszáz évvel ezelőtt.
Az utolsó simításokat elvégezvén még egy kis arcszeszt kenek az arcomra, hogy kellemesebb illatom legyen. Persze nem annyit, hogy illatfelhőben ússzak, de azért mégis.
Ahogy felkapom a partneremnek szánt szál sárga rózsát, hevesen dobogó szívvel indulok le a Nagyterembe, ahol ma én leszek az egyik központi szereplő. Nagyon fontos nap ez a mai, remélem, a testvéreim is eljönnek megnézni.
Belépve csodálatos látvány tárul elém. Ez a helyisége a kastélynak mindig is impozáns volt, ám ma különösen kitettek magukért. Ahogy a szemem végig fut a díszítésen, a hulló szirmokon a szám akaratlanul is finom mosolyra húzódik. Csodálatos. A díszlet felmérése után Kivát kezdem keresni a jelenlévők között, akit sajnos még nem látok sehol, így leülök az egyik bejárathoz közeli asztalhoz és kíváncsian lesem az érkezőket, miközben az ujjaim között forgatom a rózsámat.

Kiva ♥

Minél tovább várakozom ebben a csodálatosra dekorált helyiségben, annál inkább izgatott leszek.  Annyira valóságos lett ez az egész. Hat évvel ezelőtt még el sem tudtam volna képzelni, hogy én is varázsló vagyok, mint a csajok. Már lassan a középiskolákat nézegettük, éppen a nyolcadik osztály előtt álltam. Emlékszem, már ki is néztem egy gimnáziumot Füreden, meg az egyik budapesti konzervatóriummal is erősen szemeztem. Szerintem inkább azt választottam volna, mert ott szinte csak azzal kellett volna foglalkoznom, amiben jó vagyok. Emiatt érdekes az, hogy mégis a varázslólét mellett határoztam el magam, amiben kifejezetten gyengének számítok. Büszkeséggel tölt el, hogy mégis sikerült átverekednem magam közel 5 éven és itt vagyok a végzés küszöbén. Kínos lenne pont most elhasalni, itt sokkal többet kell készülnöm, mint Bécsben, de mégis megcsináltam.
Most pedig itt a valóság, amit kissrácként még elképzelni sem tudtam volna. Sok mugli gyerek ábrándozik természetfeletti képességekről, szupererőről, akar repülőt vezetni meg ilyenek. Nekünk felépítették a szüleink a saját varázsvilágunkat a művészetekkel, nem volt szükségünk ilyen fantáziálásokra.
Hamarosan kezdődik a bevonulásunk és a tánc. Még mindig azt a szál virágot pörgetem a kezemben, amit Kivának hoztam. Hamarosan valami veszett integetésre leszek figyelmes, néhányat pislogva a pirosló mozgás irányába fordulok. Sikerült túlzottan belemerülnöm az élet nagy gondolataiba, jó mélyen belefúrtam magam az emlékbe és a saját vállam képzeletbeli veregetésébe. Arcom széles vigyorra húzódik, most már nem csak fess Bocskais fiatalembernek tűnök, de elmehetnék Colgate fogkrémet reklámozni, de talán még a Blend-A- Med is felkérne. Kicsit szerencsétlenkedve a virággal integetek vissza a lánynak, majd felpattanok, és kicsit pironkodva sietek a köszöntésére. Rossz kéz Benjámin, rossz kéz. Pattogó léptekkel közelítek a lányhoz, a szívem majd’ kiugrik a helyről. Közben ő is megindult felém és odahúzott a többi végzőshöz, így lett időm finoman végig mérni az öltözékét, és bizony meg kell állapítanom, hogy nagyon csinos ma. Nem akarom feltűnően bámulni, gondolom így is hasonlóan zavarban van, mint én. Nem nagyon járok ilyen felhajtásokra, vagy ha igen, akkor a pódiumon adom a talpalávalót, idelent kényelmetlenül érzem magam.
- Szia, csodásan festesz!
Köszönök a lány előtt topogva kezemben a virággal, ami eddig sikeresen megúszta a közelségem. Zavartan elmosolyodom és csendben átnyújtom neki.
- Őszintén? Öhm… és Te?
Felelem a hangomban némi kétségbeeséssel. Voltak táncpróbák, a színjátszóban is kellett valamennyit táncolnunk, de nem… érdekes, hogy hasonló a szituáció, engem valahogy mégis jobban feszélyez az egész.
A jobbomat nyújtom a leányzónak és a szívemmel a torkomban várom, hogy bevonulhassunk. Nem akarok elesni, sem pedig megtaposni a partnerem. Az kínos lenne…

Az egyik rokonom is Elena


Üdv!

*Lerohamozódik*

Sajnos nincs túl sok időm, de igyekszem másik alakban többet láttok

Vakarcs *megnyomorgatja* Nagyon!  



Azt annyira nem, bocsi  

*Az ölébe rántja Lucát, az övébe csak ő meg a hercegnője ülhet*

Nem, te Vakarcs vagy   A Hercegnőm más

Csattcsattcsatt? XDD Szia


Gwen, meséld el

Jó éjt!


Nem  mehetsz más ölébe  

Királylány lehetsz nálam is, na?


Rózsaszín Nyuszika *-*

Sosem késtem le róla Elkapom a legényt :3

https://www.youtube.com/watch?v=Ik3B_Qo4Ku8 Futás


Ne nyúlj a húgomhoz O_O nem csőrözünk, nem csinálunk semmit

Szerintem amúgy ne szégyelld a múltad. ^^

Szia Keith, ugye Leonie nincs a közelben? * kérdi Luca háta mögé bújva*

Jarjar Vagy BeepBeep *-*


Biztosan?  
*azért rákapaszkodik Luca bokájára, kell a bodyguard*

Az igazi lázadás, amikor este 8 után feküsztök le

BK-n csupa kemény gyerek van  

Kéne még ide a mosómaci bácsi is XD

*Szúrós tekintettel figyeli a fiút és Lucát, akit erősen magához szorít*
Hogyénmennyireszeretlekkérszegynyalókát?  

*Megkócolja a haját és még mindig nyomorgatja*

Hogyne, hát persze!

*előszed egy szelet csokit és a szájába nyomja*

Barát, igen... igen  

O_______O Le-le-leo-leonie...
Nyalókát? *kérdi zavartan vigyorogva*

Megmondalak Zoénak! *Duzzog, majd beleharap a csokiba*

Miről kérdezi éppen? XD

Jézusom xDDDD
Gyakorlati képzés ugye nem lesz?

Üdv.


:D

'va *_*  
*Visszapuszilja és megölelgeti*
Várlak vissza!

Boldognekemvanalegjobbbarátnőmavilágont!  

Így van, bizony így!


Bár épp nem Neki írok  

Hivatalosan nekem sincs, de ez a szépség... ez a kis argentin...  


Jó éjt!

// ♥___♥ // - K.F.

Túszdráma
Részemről is vége


Nem is emlékszem semmire, annyira gyorsan történt az egész. Az előbb még Luca megmentésére siettem, most pedig itt fekszem a kövön. Valami hangot hallok, annyira távoli, annyira furcsán cseng, mintha nem is ebből a világból lenne való.  A nyakamon még mindig érzek valami tompa melegséget, a fejem élesen hasogat. A végtagjaim és a szemhéjam olyan furcsán nehezek, bárhogy erőlködöm, képtelen vagyok kinyitni a szemeimet, vagy akár szóra nyitni a számat. Luca! Ez a lány, mintha őt hallatnám. Jézusom, ha velem ezt tették, hol lehet a Vakarcs? Mintha a távolban hallanám a hangját, aszerint jól van. Nem igazán értem, hogy miket beszél, de ez a valaki egyre idegesebben viselkedik. Léptek zaja, egyre közeledik. Rémisztően közel kerül hozzám, de nem ismerem meg a hangját, ami még mindig annyira távolian cseng, pedig magamon érzem a leányzó leheletét. Fogalmam sincs így hangról, hogy ki lehet az. Valamit magyaráz Lucáról meg arról a Keith nevű fiúról, akit mindig olyan festékes ruhákban jár, és olyan furcsán viselkedik.  Ezután élesen belenyilall a fejembe a fájdalom és hirtelen elsötétül minden körülöttem, mintha beszippantott volna egy fekete lyuk. Nem is tudom, hogy meddig lehettem ilyen állapotban, egy hatalmas robbanás térített észhez, amire végre résnyire ki tudtam nyitni a szemem. Az a kis vörös eridonos volt ott, a flúgos eridonos meg egy lány, akit nem ismerek. De Luca? A résnyire kinyitott szememen keresztül próbálom felkutatni a húgomat, de sehol nem találom. Pedig mintha az előbb hallottam volna a hangját.
- Luhcah…
Motyogom alig hallhatóan - valószínűleg senki nem veszi észre a jelenlévők közül. Jobban megnézve egyikük sem rellonos. Újból elhomályosodik a látásom, amikor a vörös lény ismét a közelembe jön, és a barátságunkról hadovál. Ki lehet ez a csaj? De hol van Luca? Miért akarja bántani? Hol a francban van ilyenkor egy tanár?! A szóáradatot egy halk nyöszörgéssel tudom csak nyugtázni, úgy érzem, hogy megint hagy el az erőm. Hiába fekszem a hideg padlón, úgy érzem, hogy bármikor lezuhanhatok, egyszerűen forog velem a világ, a végtagjaim olyanok, mintha betonba öntötték volna őket. Csak fel szeretnék pattanni és elmenekülni ebből a tébolydából, de képtelen vagyok rá. Nem igazán értem, hogy miről veszekednek ezek ketten, meg hogy miért nem tudják végre eldönteni, hogy szeretik-e egymást, vagy sem. Fél füllel hallok valamit az egyetlen férfi jelenlévő szájából, még pedig azt, hogy Lucának valami cikeszes tetoválása készült. Megint megpróbálom szólásra nyitni a számat, ám ismét csak egy halk nyögést tudok kiadni. Valamit nagyon kiütöttek az agyamból, nem tudom, hogy melyik lehetett, de gyanítom, hogy az őrülten rohangáló vöröske. Ismét léptek közelednek felém, bambán a flúgos lányra emelem a tekintetem, melyből egyfajta „ne bánts, kérlek” tükröződik, ám valamiért kapok egy puszit.  Egyetlen pillanat erejéig azt hittem, hogy többet is akar, de szerencsére itt megállt. Ki kell szabadulnom. Arcomon hideg veríték kezd folyni, egyre hevesebben veszem a levegőt. El. Innen el. Ismét elsötétül minden és eltűnik a börtönöm. Forróság, füst, fulladás. Ez a következő, amit érzek. Valami éktelen erővel ég és nem kapok tőle levegőt. A tüdőm megtelik a fekete füsttel, nem értem, hogy mi történik körülöttem. A szemem marja a gomolygó füst, hiába nyitom ki, semmit nem látok. Ekkor valaki húzni kezd és hamarosan ismét a friss levegőn találom magam, ahol végre megpróbálom megtölteni tiszta levegővel a tüdőmet. Némi hörgő hangot adok, majd néhány perccel később tétova kísérletet teszek arra, hogy felüljek, ami ahhoz képest egészen jól sikerül, hogy eddig mozdulatlan voltam: csak pár másodperc után dőlök ki oldalra. Sűrűket pislogok, hogy végre kitisztuljon a látásom és végre felmérhessem mégis mi történt velem. A fejem olyan, mintha épp három- négy szöget ütnének bele, miközben éppen satuba fogva nyomnák össze. A füstszagú kezeimmel megdörzsölöm az arcom, majd felnézek a mellettem álló barna lányra pillantok.
- Khöszönöm… mi a..a.. csodah volt esz?
Kérdem alig halhatóan sípoló tüdővel, akadozó beszéddel. Ő tűnik az egyetlen ép személynek ebben az őrültekházában. Néhányan ideértek a ricsajra, így a segítségükkel lábra tudok állni, ám mind a két vállam alá kell valaki, aki megtart, mert borzasztóan szédülök, a lábaim reszketnek a rájuk nehezedő súlytól. Leonie sajnálkozására egy grimasszal reagálok, leginkább minél hamarabb ellátást szeretnék kapni, mert borzasztóan érzem magam, így segítséggel végül sikeresen elindulunk a gyengélkedő irányába, ahol lefekhetek és kipihenhetem ezt a borzalmat.