Vakarcs (:December 24.
Este hat óra
Az utóbbi időben nagyon izgatott voltam, mivel ismét szóba került a különbözeti vizsga. Annál nehezebb, minél felsőbb évfolyamra próbálok bekerülni, úgyhogy nagyon féltem ettől. Mindig is kínosnak éreztem azt, hogy a lányok jól tudnak varázsolni, én meg… öhm… nos… nem. Szerettem Ausztriában tanulni, mert egy igazán remek társaság jött össze ott, ahol a magamfajtát képezik, és igazán hálás lehetek Alberichnek, amiért kifejlesztette ezt a módszert, mert másképpen esélyem sem lett volna elsajátítani a varázslásnak még az alapjait sem. Na, jó az alapok talán mentek volna, de egészen biztosan újra kellett volna járnom itt több évet is.
Bizonyítani akartam, hogy én is vagyok olyan jó, mint a lányok, szóval igazán odatettem magam a múlthéten. Úgy voltam vele, hogy ha most sem sikerül, akkor már nem próbálom meg többször, de most a szerencse rám mosolygott. Ettől talán már csak az lehet a szebb karácsonyi ajándékom, hogy végre találkozhatok a testvéreimmel, akiket már a tanév kezdete óta nem is láttam. Nagyon sok minden történt velük azóta, például mind a három lány prefektus lett, Luca pedig kviddicsezik. Úgy gondoltam, hogy meglepem a lányokat azzal, hogy karácsonykor költözök be hozzájuk, a kastélyba, ráadásul úgy alakult, hogy a süveg szerint én is abba a házba kerültem, ahová a csajok járnak. Nagyon sok időt fogunk együtt tölteni, minden bizonnyal megmutatják neki a környéket és segítenek neki beilleszkedni. Nem tudom még, hogy mit fogok mondani a többi navinésnek azzal kapcsolatban, hogy miért nem jártam ide eddig. Valószínűleg egy másik osztrák mágusképzőről fogok beszélni, talán az bejön, mert egyáltalán nem hiányzik, hogy egyből lenézzenek és a testvéreim árnyékában éljek azért, mert… ilyen vagyok.
Azt mondtam Lucának, hogy szenteste napján este hatra jöjjön a bejárati csarnokhoz, mert a csomagja ott fogja várni. A kis vakarcs már elküldte nekem az ajándékát, egy gitárpengetőt, ami itt pihen a mellzsebemben, azóta mindig nálam van, csak neki fogok játszani vele, senki másnak. A cuccaimat letettem a Trófeaterem bejárati ajtaja mögé, nehogy észrevegye és lebukjak. Egy nagyobbacska ezüstszínű dobozt helyezek el pont úgy, hogy ha a lány követi a benne lévő utasítást rálásson a trófeaterem ajtajára. Hat előtt elbújok az ajtó mögött, amit azért résnyire nyitva hagyok, nehogy illetéktelen emberhez jusson az ajándékom, meg persze Lucus reakciójára is kíváncsi vagyok azért.
Hamarost meg is hallom a távolból közeledve a kicsi Czettner csilingelő hangját. Izgatottan elmosolyodom, úgy hallom a lépteiből, hogy már megérkezett. Ha lehúzza a szalagot egy meleg, kötött
kiskutyás sapkát talál benne. Tudom, hogy imádja az ebeket, egyből rágondoltam, amikor megláttam Bécsben. Ha kiemeli sapit a dobozából, egy újabb cetli várja, melyen egyszerűen csak annyi áll, hogy „Fordulj meg!”. Mire ezt olvassa én már kilépek az ajtó rejtekéből és vigyorogva várom a reakcióját. Ahogy megfordul, bal karommal intek egyet és széles mosollyal az arcomon csak annyit mondok, hogy:
- Boldog karácsonyt!Nem tudom, hogy egyből leesik-e neki, hogy ez nem csak egyszeri látogatás lesz a részemről. Mindenesetre remélem, hogy sikerült meglepnem és nem tudta meg sehonnan, hogy valami készülődik.
Majd máskor 
jobb lesz vigyázni, Annabell olyan kis ártatlannak látszik ^^