|
Ombozi Noel INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus RPG hsz: 782 Összes hsz: 6313
|
Eperke, elnézve az avatarod, egyél sok sok sok kilónyi epret, mert zörögnek a csontjaid Az arcodról tegyél ki képet, az nagyon szép. Na jó, ezzel nem azt akarom mondani, hogy a tested nem, szóval tudod mit, nem mondtam semmit *szimatol ő is, mozog az orra, mint a nyúlnak* Hát, érződik, hogy valaki túl sokat van a könyvtárban...
|
|
|
|
|
Ombozi Noel INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus RPG hsz: 782 Összes hsz: 6313
|
Vikohino Thaihasy - 2013.11.27. 22:07Fogd be a tesódat Ajánlanám az enyéim közül valamelyiket, de egyiknek sincs könyvtárosi képesítése Noel ha még visszanéznél: ettől az előadótól eddig csak ezt az egy számot ismertem Most már ismered ezt is ^^ Könyvtáros kisasszony, nem tűnök el, figyelek rád, csak már nem szólok bele
|
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. november 27. 22:10
|
|
|
|
|
|
|
Ombozi Noel INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus RPG hsz: 782 Összes hsz: 6313
|
Királylány
A törékeny vállakat ölelni különleges érzéssel tölti el bensőjét, olyan közel van valakihez, mint ezelőtt még soha. Lyra nem húzódik el, sőt, mintha még saját oldalán érezné az övét. Bizsergető. - Akkor az erdőt tavaszra hagyjuk - mosolyog le a szőkére, akitől kihagy a szíve, vére pedig fel, s alá futkos ereiben. Még jó, hogy a hideg miatt vastagon kellett öltöznie, és a levitás nem érzi belül dörömbölő részeit, mert ugyanez a jelenet nyári melegben, alig ruhában hamar mérsékelné határozottságát. Széles mosolya közben indulnak meg rövid útjukra, hiszen hamar megállnak a cukrászda előtt, és úgy tűnik Lyra nem is kíván továbbsétálni, inkább a meleg helyiségben töltené további idejét. Noel ezzel egyetért, bár a kétségek áttörik magukat koponyáján, és halványan beférkőznek gondolatai közé. Talán csak minél előbb végezni akar a szőke találkájukkal, és vele? Ezután soha többé nem látja, kivéve legendás lények gondozásán vagy a rettentően unalmas elméleti órákon? Keserű szájízzel néz előre, a lányt ölelő jobb keze még inkább magához húzza az apró testet. Még el sem kezdődött, de már olyan kérdésekkel foglalkozik, ami a végét hozná ennek a reményteljes kapcsolatnak. ~ Normális vagyok én? Kizárt dolog! ~ Eldobja magától az összes negatív gondolatot, és ismét a lányra figyel, aki közben egy könnyed kérdést tesz fel útjukkal kapcsolatban. - Ha így szeretnéd - von vállat Noel, de jókedve nem apad. Szívesen menne be ő is az illatos vendéglátóba, és folytatná ott randevújukat. Kezdi érezni találkozójuk mibenlétét, és lassan eljut tudatáig, hogy ezek az összefutások hova fognak vezetni. Érdekesnek és izgalmasnak találja, nem utolsó sorban pedig vágyja is első kapcsolatát. Eddig nem érdekelte ez a téma, nem gondolkozott lányokon, szíve nem ütött félre, ha meglátott egy csinosabb példányt. Most viszont zavartan kalapál belül, és nem akar mást, csak az oldalához bújt levitás ajkain csüngni. Hát eljött ez az idő is, és beláthatatlan mit hoz magával. - Ahogy ígértem, a legtöbb órámra bejárok - feleli hangosan nevetve, hiszen az akváriumban tett ígéretét követően tényleg bent volt minden elméleti és gyakorlati óráján, kivéve az illemtanon, hiszen arra neki nincs szüksége, és biztos nem fog bejárni rá azért, hogy öltözködési, és ápoltsági tanácsokkal lássa el valami idióta. Ugyan, kérem. - Ismered Lettit? - kérdése egyben kijelentés is, hiszen bolondul azt hitte, hogy Violetta a faluba költözése óta elszigetelődött, és csak az ismeri, aki véletlenül összefut vele a korcsolyapályán, vagy valamelyik üzletben. Milyen batár gondolat! - Persze, hogy ismered! Hiszen levitás... Noel ismét felnevet, ez a tény örömmel tölti el, és meg is nyugtatja egyben. Előző magyarázkodása teljességgel felesleges volt, no de nem sejthette, hogy Lyra találkozott már a várandós fiatallal. - Lementem hozzá, az illemtan óra helyett. És az nem számít. Huncutul néz le szőkéjére, vigyora nem tágít. Érzi, hogy lassan ideje lenne bemenni elfogyasztani a süteményeket, és inni egy forró italt, mégsem lép az ajtó felé. Határozottan húzza a levitást a kivilágított hely ablaka elé, és engedi el vállait, hogy egészen szembe kerüljön vele. - Szeretem a szeplőid - mondja hosszú, néma másodpercek után, és ujjai a lány sálja köré szegődnek. Túl közel vannak már egymáshoz ahhoz, hogy a rellonos higgadt maradjon, és elengedje a teremtett lehetőséget. Várni tud, de habozni soha. Tőle ne számítson senki udvarlásképp versekre, dalra, vagy nyálas szövegekre, tőle csupán ennyire futja. Megállapít, és az igazat mondja. Zöldjei hol a kékséget fürkészik, hol a telt ajkakat, arca hamar közel kerül a levitáséhoz. Homlokát az apró lány homlokához nyomja, és ha ő engedi, nem túl finom, kissé erőszakos csókkal indítja el az estét. Egyik keze a mézillatú hajszálakat simítja, másik Lyra derekán, hogy ha lehet, még jobban magához tudja húzni a kedvest.
|
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. november 28. 08:50
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Ombozi Noel INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus RPG hsz: 782 Összes hsz: 6313
|
Igazad van, Keiko és Kivus illatözön áradozik idebent. Na mizu csjaok? Niccs élet semerre, kérem.
|
|
|
|
Ombozi Noel INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus RPG hsz: 782 Összes hsz: 6313
|
Menjek? *kérdezi Keikót* Kiva olyan jókat tudsz mondani meséld már el azt a pozíiót, mert igen erőteljesen érdekel Tildus, alig vártam a jó kis dohszagot berobogni
|
|
|
|
|
|
|
|
Ombozi Noel INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus RPG hsz: 782 Összes hsz: 6313
|
Azt mindjárt gondoltam Egyszer vidd a gépedet is, ha az laptop. Ha nem, akkor ne. Tudom, extrém fontos tanácsokkal látlak el.
|
|
|
|
|
|
Ombozi Noel INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus RPG hsz: 782 Összes hsz: 6313
|
Sam
A gólyalak falai között való gubbasztás és iszonytató semmittevés nem a legjobb móka a világon. Noel az ágyon ült, hátát a falnak vetve dobálta pálcáját, amikor a folyosón léptek zaja hangzott fel, amely ajtaja előtt némult el. Az elsős azonnal odapillantott, mintha házon belüli balhéra számítana, de csalódnia kellett, nem robbantotta ki senki az ajtót, csupán némi papírsercegés után egy darab cetlit csúsztatott be valaki az ajtó alatti résen. A fiú várt egy pillanatig, kíváncsi volt, hogy beszélni kezd-e, vagy talán porrá ég, de nem történt semmi izgalmas. Recsegett az ágy, míg felállt, és a firkához sétált. Érdeklődve vette fel, s hajtogatta szét. A nőies írás, a megadott idő, és az S betű vigyort csalt arcára, és már öltözött is. Fekete sapkát, és melegen bélelt vászonkabátot kapott magára, bakancsba ugrott, pálcáját biztos helyre dugta, és már ki is lépett a gólyalakból. Samantha neve garancia volt az izgalomra, amelyre azóta vágyott, hogy Kowai a csíny helyett a seprűt választotta, és beállt a sárkányok közé. Ezzel nem is volt semmi baj, természetes, hogy kisegítette csapatát, és Noel is csak biztatni tudta, hogy ha tehetsége van a repüléshez, akkor menjen és csinálja jól. A hideg nem enyhült, az utcákon kevés ember sétált, egy ismerősbe sem botlott bele, sem a fő utczán, sem a boglyas téren. Könnyedén jutott el Bogolyfalva határához, ahol már nem volt nehéz megtalálnia a kihalt temetőt. A fekete alak gyorsan lépegetett a kerítés mentén bámulva a különböző sírokat, és remélte, hogy Samantha nem azzal akarta jól érezni magát ma este, hogy őt meg még néhány háztársukat idehívja, ő meg pár manót ugráltatva forró fürdőt vesz a kihalt rellon házban. Ahogy közeledett a célhoz, úgy rajzolódott ki a barna, feltűnően csinos lány kávézó alakja a kapualjban. - Szép jó estét! - köszön széles vigyorával, és nem rest végigvezetni tekintetét a lányon. Samantha kitűnő választás volna minden férfinak, ami a küllemet illeti, de bizonyára kevesen képesek elviselni csökönyös jellemét. - Mint látod, elolvastam az üzeneted. Most pedig érdekelnének a részletek, szóval ha teletöltötted magad kávéval, kérlek avass be. Miért is vagyunk itt pontosan? Hangjából kihallatszódik az érdeklődés, mint ahogy jelen helyzetben a legtöbb ember hangjába ugyanez a kíváncsiság férkőzne bele. Nem mindennap látogatják meg diákok a temetőt, és abban biztos volt a fiatal, hogy nem titkos randevút kér tőle a negyedéves. - Remélem hamar izgalmassá válik az este - fűzi még hozzá előző gondolataihoz a csendes szavakat, majd oldalát nekidönti a kapunak, és onnan nézi a kávézó leányzót.
|
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. november 29. 09:59
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Ombozi Noel INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus RPG hsz: 782 Összes hsz: 6313
|
Királylány
- Valami soha - mosolyog feleletképpen, mert jól tudja, hogy nem lesz más ember attól, hogy végigül pár elméleti órát, és részt vesz a gyakorlatokon. A lány bizalmát akarja, és ha azt az órák látogatásával éri el, akkor bemegy rájuk, és eredményes lesz. Ijesztő lehet, hogy egyetlen szó, egyetlen fogadás elég volt ahhoz, hogy a rellonos tegyen is valamit célja érdekében, de ő ilyen típus. Ha kitűz maga elé valamit, bármit, akkor csak idő kérdése, de az az övé lesz. Legyen szó tárgyról, vagy emberi érzelmekről. Mindent elér, és ez így van rendjén. Belefeledkezik Lyra ajkaiba, és bár nem tervezi hosszúra első csókjukat, a lány gyorsan felveszi a rellonos által diktált kemény tempót. Csukott szemei felett meglepődve szalad fel szemöldöke, majd csókjuk közben helyeslőn vigyorodik el. Az összhang kettejük között már az akváriumban ott bizsergett, de most fizikai közelségükben válik igazán valóssá. Noel a levitás fogait érzi ajkain, majd ritmusuk lelassul, s végül elválnak egymástól. - Te kis huncut - mosolyog a fiú meglepettségében, hiszen azt gondolta kap egy apró csókot, és indulnak a sütemények világába, erre vágyat, és szenvedélyt érzett végig, arról nem is beszélve, hogy milyen szelídnek látszik a szőke, aztán meg kiderül róla, hogy egy vadállat, a szó legszebb értelmében. Az alacsony termet tereli magas társát a bejárati ajtóhoz, de Noel le sem tudja venni szemeit a lány csodás arcáról. Még, még, még. Nevetnie kellene, olyan jó a kedve, de csak szélesen mosolyog, és hitetlenkedve rázza fejét. - Te átvertél... Olyannyira boldog attól, ami az imént történt, ami ennyire váratlanul érte, hogy legszívesebben ismét visszatolná az ablaküveghez a lányt, és követelné repetáját. Ehelyett kinyitja a szőke előtt az ajtót, ezzel lehetetlenné téve azt, hogy még többet akarjon. A cukrászda hangulata, és jellegzetes külleme nem teszi lehetővé Noel számára, hogy itt engedje ki magából oroszlán énjét, ebben a helyiségben maximum nemesi orcacsókról lehet szó. - Fáradj be - dől háttal a kinyitott ajtónak, és végignézi, ahogyan a csinos leányzó belibben a kellemes melegségű helyiségbe. Tekintete perzselő, és van benne némi titok is, ami bizonyára döbbenetére utal. A kedves után ő is ellöki magát az ajtótól, és Lyra hátsóját vizslatva megy utána, s a neki tetsző asztalnál ő is helyet foglal. - Sajnálom, hogy ilyen hamar bejutottunk... - vallja be a szemben ülő lánynak csendesen, nem titkolva, hogy előző jelentükre céloz. Persze jó végre nem a kinti hidegben fagyoskodni, ám Lyra közelében egyáltalán nem fázott, inkább érezte testét tűzforrónak, ajkai pedig egyenesen lángoltak, míg egyfajta feszült táncukat járták.
|
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. november 29. 16:38
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Ombozi Noel INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus RPG hsz: 782 Összes hsz: 6313
|
Az a baj, hogy mikor te a zhkkal fogsz bajlódni, én már a munkát fogom átkozni Szeretem az egyetemet, így ahogy van. A zhkkal, meg mindennel együtt
|
|
|
|
Ombozi Noel INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus RPG hsz: 782 Összes hsz: 6313
|
Idén, de még ráhúzok pár évet. Aztán még egy év mást fogok tanulni, ami érdekel is. Aztán pedig jöhet a valós élet dögivel. Csontos fenekű xd. Jól van, mindjárt megyek én is rátok...
|
|
|
|
|
Ombozi Noel INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus RPG hsz: 782 Összes hsz: 6313
|
De hát na, olyan jó kis puhik vagytok *néz angyalian* Istenem, Tildus Aztán halljuk azt a mesét
|
|
|
|
|