Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Akvárium

A legszebb
Tetszik, mégis felőröl.

A pillanatnyi csendért, amikor a fiú nem szól, csupán kétségbeejtő gondolatai okolhatóak. Lyra kacér mosolya ismét szívéig hatol, nem bírja ezt a rengeteg érzést, ami mint valami hótömb, úgy esik fejére, hogy lenyomja egész lényét. Nem tehet mást, visszamosolyog a lányra, és élvezi, hogy végre valaki őt is igába tudja hajtani, feltudja venni az irányító szerepét, ő pedig tudatlanul, önmagától nyújtja át a gyeplőt a szőkének.
- Nem hiszem egyetlen szavadat sem - rázza lassan fejét, de a szelíd mosoly, mely már egy ideje szája szegletében pihen, most hosszú vigyorrá, s néha direkt látványos fintorrá szélesül. - Mellettem a tanulásra figyelni, ugyan kérem!?
Kizárt dolognak tartja, hogy az ártatlanság valódi, s Lyra most is szívesebben lenne a könyvtárban, vagy hálókörletében, mint az akvárium mélyén, vele. Mégis, van valami megfoghatatlan a kék szemekben, a habozó némaságban, s az azt követő magabiztos válaszokban.
~ Velem tart? Lejön a faluba? Akárhova? ~ Hirtelen válaszadás után kapkod gondolatai között, de csak fejben sikerül elképzelnie a tökéletes reakciót, a valóságban komoly arccal bámulja a lányt, képtelen levenni róla tekintetét, még akkor sem, ha örömében arcai pirospozsgássá válnak.
- Örülök, hogy igent mondtál - nyögi ki aztán, csakhogy mondjon valamit, és torkát megköszörülve felnevet Lyra továbbfűzött gondolatán. - De minden vágyam megtudni, és úgy érzem, nem fogunk csalódni egymásban.
Talán túl sokat beszél, és túl őszintén enged belátást magába, most mégsem bánja, sőt, élvezi nyitott kártyáját, amire vágyja a lány válaszát. Most, hogy igent mondott, és elviszi őt a faluba, ezt már vehetik egy olyan találkozónak, és ez elönti elméjét igen gazdag ötletmennyiséggel, izgalommal, de kevés félelemmel, és aggodalommal is. Tudja, hogy jól fogják érezni magukat, magában sem kételkedik, ez inkább az adrenalin okozta civódás a fejben.
- Igazad van. Nem illik hozzám ez a stílus, de teljesen megőrjítesz, azt sem tudom mit beszélek, csak jön belőlem a jelenlétedben.
Most is többet mond, mint visszagondolva majd bármikor is szeretne. Nincs mit tenni, eszét vette a most, a levitás lány, és úgy sejti, nem egyhamar fog visszatalálni hozzá elnémult tudata.
- Ne haragudj, igyekszem odafigyelni magamra, és nem mondani elcsépelt közhelyeket.
Hozzáteszi és egyúttal le is zárja ezzel a témát, nincs miért ezzel foglalkozniuk, amikor itt vannak, együtt, kettesben, ami hihetetlen, azt hinné az ember, hogy ebben a teremben állandóan diáksereg bámészkodik, rájuk pedig egyszer sem 'nyitottak'. Még van Isten.
- Menekülni? - kérdéséből színlelt döbbenet érződik, Lyra játéka, s visszavágásai görbületre fakasztják arca össze izmát, nem állja meg a mosolygást. Elég ránézni a - nem mellesleg - hozzá elég közel eső arcra, és a férfi ember nem marad reakciómentes, valamit mindenképp kivált belőle a vélaszépségű levitás. Noel megszűnik létezésében, és csak nézi a mellette ülőt, belefeledkezve annak szemeibe, szépséges hajába, ami biztosan igazán selymes, és illatos, de ezeket csak gondolja, hiszen nem érinti, egyszerű vágyképekbe kapaszkodik. Lyra is nézi őt, még el is hallgat, beáll közéjük a csend, amit most az egyszer tett helyett habozás követ. Nem lép, nem tesz semmit a rellonos, türelmet mutat, őrületet érez. Édes kettősség, amire szükség van. Nem tudja pontosan mennyi idő telik el így, már arra ébred, hogy Lyra ajkai hangokat formálnak, és ő nem tudja felvenni a beszéd fonalát.
- Ühm - nyel egy nagyot, és egy pillanat alatt visszatér a valóságba. A szavak egyelőre nem térnek vissza, figyeli, hallgatja társaságát, és azon kapja magát, hogy ilyen hangulatban, s ilyen minőségben nem beszélgetett nemhogy itt a kastélyban, de Székesfehérváron sem senkivel. Soha.
- Ezt örömmel hallom - mondja széles vigyorral, és nem rest arra következtetni az édes szavakból, hogy Lyrának ő fogja jelenteni a változatosságot. Biztos magában, de azt is tudja, hogy amint elválnak egymástól, ő a következő találkozóig saját maga által generált kétségeken fog rágódni. - Nem, tényleg nem illik hozzád egy könyvmohikán.
Ezt már 'csak úgy', nyomatékosítás céljából mondja, még inkább bebiztosítva személyét a lány emlékezetében. Csinálhatna mást is a cél érdekében, de úgy gondolja, hogy valamire érdemes várni.
- Megmutatom a környéket, aztán ha lesz kedved, bejárhatjuk a közeli vidéket is - vonja meg vállait, ő nem szokott ilyesmin gondolkodni. A lehetőségek tárháza végtelen, mindig jön valami, amit érdemes megnézni, ahova érdemes elmenni. Nem mondja a levitásnak, hogy neki aztán annyira mindegy hova mennek, mert még rosszul venné ki magát. - Van lent egy mindenki által dicsért cukrászda, ha úgy készülsz, elmehetünk oda is.
Belemosolyog a kék tekintetbe, titkolja, de alig várja, hogy ismét láthassa a mézillatú könyvkirálynőt. Az pedig, hogy a következő találkozó egy randevú lesz, gyomorremegtető érzés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Akvárium

Black,
Enyém vagy.

Talán egész eddigi életének legemlékezetesebb délutánját tölti ebben a titokzatos, vízzel telt szobában. A véletlen, majd a vágy sodorta ide, mint ahogy Lyra útja is véletlenül keresztezte a rellonos fiatalét, de ezek után már tudatosan keresni fogják egymást. Az izgalom végig ott liheg a fiú nyakában, és bár érzi, hogy közeleg a közös délután vége, még nem akar a búcsúzáson gondolkodni. A pillanatnak  él, a jelent vágyja, amibe nem fér bele az elválás. Lyra sokat változik az együtt töltött órák alatt, a visszahúzódó, kissé csendes levitás kibontakozik és cserfes, kacér lánnyá válva hódítja meg Noel szívét. Ha nem létezik első látásra szerelem, akkor nem léteznek érzések, és nem létezik semmi. Sem világ, sem ember.
- Meglepően édes - visszhangozza Lyra szavait, a lány ajkait bambulva, hogy ezek a hangok tényleg onnan születtek-e meg, vagy csak beképzelte, és az egész délután csupán egyetlen hosszú hallucináció, egy túlságosan valóságos vágyálom. Nem érdekelte soha, hogy ki tartja szimpatikusnak, hogy kinek tetszik vagy éppen nem tetszik ábrázata, stílusa, önmaga. Most viszont, a lány meglepő vallomása felébreszt valami újat bensőjében, és visszagondol a múltbeli eseményekre. Nem emlékszik arra, hogy mondta volna neki bárki is, hogy édes lenne. Inkább az arrogáns, kőbunkó jellemzőket hallotta vissza, de volt, hogy egy lány stílusosan szemét dögnek hívta. Hát, ízlések és pofonok.
- Akkor bízd rám magad, és meglátjuk milyen élményekkel érsz majd vissza a körletedbe...
Vigyora letörölhetetlen, minden magabiztosságát belesűríti ezen mondatába, hiszen csábítani akarja Lyrát magához, és a következő találkozójukra. Fontos, hogy várakozással teljenek a napok, és a levitás izgatottan készülődjön az útjukra. A kék ház lakójának pillantásait egyre nehezebben bírja Noel, gondolatai szaggatottá válnak, mozdulatai lelassulnak, és most nagyon tudja értékelni, hogy ülnek, nem pedig mugli játékteremben töltik idejüket. A mézillat zsibbasztja, de nem enged belátást a fejében lejátszódó foszlányokhoz. Már éppen elveszti fejét, mikor Lyra újból megszólal, ezzel magához térítve a fiút. Higgadtan, és ésszel felel, közben felkeléshez készülődik, mint kedves társasága is.
- Igen, már biztosan eltelt pár óra és téged sok tanulnivaló vár a szobádban - feleli 'mindent értek' mosollyal, és egy apró kacsintás után feláll a kanapéról. Megigazítja ruháját, mint aki hirtelen nem tudja pontosan mi is legyen ezután, aztán köhint egyet, és elindul a levitás után. A folyosón csendesen lépkednek egymás mellett, többször összemosolyognak, és Noel észre sem veszi, hogy egészen a Levitáig kíséri a lányt.
- Tehát Levita.
Elmosolyodik, és kettőt hátrébb lépve búcsúzik Lyrától.
- Köszönöm a ma délutánt, és hamarosan látjuk egymást. Szép álmokat!
Elfordul, nem néz vissza, így megadja a lehetőséget, hogy a leányzó végignézze, ahogyan eltűnik egy kanyarban, és gyors tempóban, végig vigyorogva az utat, betér a rellon klubhelyiségbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

A kis herceg

A pléd mellett állni olyan érzés most, mint amikor gyermekkorában nővérével, Sárával elmentek a közeli tisztásra, és botokkal varázsló párbajoztak, majd muglimódra gyűrték egymást a fűben. Igazi jó testvérek voltak, és azóta is mindent megbeszélnek egymással.
Az ücsörgő fiú mosollyal fogadja a rellonost, aki csak átlátszó válaszvigyorral tud reagálni. Nincs jókedve, és hiába a kellemes fogadás, ma valószínűleg mogorva, és morgós lesz. Marci nehezen ejti ki a szavakat, némelyiknek többször nekikezd, és dadogva kínálja hellyel a hozzá képes tényleg hatalmas fiút. Beszédhibájával kitűnik a tömegből, és egy szűnő pillanat erejéig Noel is felhúzza szemöldökét. Természetes, hogy ezért bántani nem fogja az egyébként értelmesnek látszó, és nagyon kedves gyereket, de az is hamar kiderül, hogy úgy tesz, mint aki ezt észre sem vette volna.
- Sajnos most nem leszek a legjobb társaság - feleli a fiúnak, aki őrült reményeket táplál aziránt, hogy a rellonos elsőéves mellett majd események sorozata fogja érni, és délutánja unalommentesen fog eltelni. - Még nem láttalak erre, mi járatban vagy itt?
Hiába fürkészi a beszédhibás kis legényt, nem tud rájönni, hogy miért tölti éppen itt idejét. Lehet, hogy a faluban lakik, vagy esetleg itt a kastélyban, ki tudja. Marci pakolgat, rendezkedik, még a pléd szélét is megigazítja, amitől az elsőévesben megtörik a jég, és igazi, szívből jövő mosolyra fakad. Valódi gondoskodó úriember lesz ebből a gyerekből, akire csak úgy ragadnak majd a lányok.
- Finom vaníliakrémmel töltött békát elfogadok, köszönöm - nézelődik az édességek között, és ki is vesz egy beszédesebb békát a többi közül. Szereti a mágikus finomságokat, ha nem volna édesszájú, akkor is gyűjtené őket. A ládájában is lapul néhány vicces varázssüti, amelyekről ezidáig el is feledkezett. A béka fejét leharapva érkezik az újabb kérdés Marcell úrtól, amit nagy hirtelen még csak megemészteni sem tud. Nevet a kérdésen, és nevet a fiú kíváncsi, csillogó tekintetén, majd hosszan ízlelgeti a csodás krémet, hogy ezzel is időt nyerjen.
- A hajamról jutott eszedbe, hogy talán az lennék? - érdeklődik jókedvűen, további testrészektől fosztva meg a csokibékát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő