34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Ami a hírből kimaradt: Ha van olyan családotok, mely szorosan köthető valamelyik faluhoz, dobjatok egy baglyot Lizinek, és beteszi a leírásba.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Merkovszky Ádám összes hozzászólása (241 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 8 9 » Le
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. szeptember 12. 17:16 Ugrás a poszthoz

Meg fognak hámozni  T_T  ...

Flóraa  *o*  . Hol a tündér  :3 ?

*Mihael jacksondancel*
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. szeptember 25. 16:03 Ugrás a poszthoz

Ashley - Óra zárás

A gyakorlófeladatok nagyon jól mennek neki, látszik, hogy az órákon kívül is sokat foglalkozik az elemével, az viszont amit mond, kicsit aggaszt. Egy kislány egyedül az erdőben akkor sem hangzik túl jól, ha nem ismerjük a Piroska és a farkas című mesét, és ezen az sem változtat, hogy az említett lány tehetséges földmágus. Hallgatom, hümmögök kicsit, végül mégsem szólok, mert tudom, hogy a családjában van más elemi mágus is, nem hiszem, hogy külön figyelmeztetnem kéne az elemi mágia veszélyeire. Ezt lehet, hogy rosszul teszem, de bennem sajnos egy hajszálérnyi sincs a jósok tehetségéből.
Mikor Ashley elkezdi a fő órai feladatot, figyelek az energiáira, de nem érzek semmi akadályozottságot benne, ezért aggodalmam félresöpröm, hiszen a probléma nem mutatkozik. A lány ügyesen alkalmazza a tanultakat, de azért természetesen elsőre semmi nem megy könnyen. Az aprócska repedés haladás ugyan, de messze van még a vége. Megkérem őt, hogy próbálja "begyógyítani" próbálkozásának eredményét a kavicson, majd, ha ezt megtette, kezdheti elölről.
Türelmesen figyelem és, ha kell instruálom a lányt, megmutatom újra, hogy érezze, milyen energiákat és hogyan kéne mozgatnia ahhoz, hogy sikerüljön a feladat. Az óra végére igencsak elfárad, és én sem érzem frissnek magam, amit főként annak tudok be, hogy a föld a legkevésbé tartozik hozzám, elvégre a főelemem pont az ellentéte, a levegő. Ennek ellenére úgy néz ki, hogy a lényeget sikerült átadnom, bár a porrá omlasztás nem tökéletes, maradnak még apróbb darabok, de az összeforrasztás profin megy Ashleynek. Kiadom házi feladatnak a gyakorlást, majd kiterelgetem a lányt a teremből, hiszen az időnk lejárt, az órának vége.
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. szeptember 25. 16:30 Ugrás a poszthoz

Noel - Óra zárás

Néma támogatásomat megértve Noel végre elmond valamennyit a gondolataiból, és amit hallok, elgondolkoztat.
- Értem - szólok -, ember vagy - teszem még hozzá. - A világ nem fekete-fehér és nem különül el benne ilyen élesen a rossz és a jó. A legtöbbször nézőpont kérdése, hogy mit milyennek látsz. Egy számodra abszolút jó dolog, másoknak lehet szörnyen rossz is. Minden ember fény, de ugyanakkor sötétség is: ebben a világban nem léteznek szentek. Mindenkinek a szívében ott van a sötétség, kinek kisebb, kinek nagyobb mértékben. Irigység, keserűség, bánat, gyűlölet, harag, csalódottság... Ezekkel az ember megtanul együttélni. De bármilyen sötétséggel is kell szembenézned, tudnod kell, hogy benned is van jó, mint mindenkiben, kiben kisebb, kiben nagyobb mértékben. Én például biztosan nem vagyok jó - nevetek fel. - Sok olyan dolgot tettem, ami bizonyítja, hogy távol állok a jóság fogalmától, ugyanakkor hibáimat igyekszem helyrehozni. Szerintem nem attól jó valaki, hogy nincs benne rosszaság vagy sötétség, hanem attól, hogy ennek ellenére képes jót tenni, helyesen cselekedni.
A kis beszédemet befejezve szünetet rendelek el, majd gyakorlott mozdulatokkal megtisztítom a levegőt a füsttől és a gőztől. Néha vetek egy-egy pillantást a fiú felé, aki fiatal kora ellenére olyan érettséget mutat, amit igazán tisztelek. Igen, azt hiszem, Noellel kapcsolatban ez a szó jut először eszembe. Nem tudom, miért, de olyan kisugárzása van, ami kiváltja belőlem ezt.
Amikor én ennyi idős voltam, mint ő, még nagyon gyerekként viselkedtem, elkényeztetett kis kölyök voltam, akire hiába szóltak rá, aki azt tett, amit akart, és hitte, hogy egyedül az jó, amit ő tesz vagy gondol. Mérhetetlenül lenéztem másokat, fennhordtam az orrom és istenítettem önmagam. Azt hiszem mai fejjel nagyon is negatív képem van arról a fiúról, aki valaha voltam. Az a srác nem állhatna meg Noel mellett semmilyen téren sem. Talán emiatt érzem azt, hogy szeretnék segíteni a rellonosnak, ugyanakkor nem is akarom ráerőszakolni magamat, azonban, ha majd egyszer úgy érzi, szüksége van segítségre, én ott leszek.
Az óra folytatásaként további vízgömböket idézek, amiket Noelnek el kell találnia, és lassacskán látom a fejlődést is rajta. Egyre kevesebb energiát emészt fel neki a tűz létrehozása és irányítása, ez pedig a későbbiekben jó alapot jelenthet. A gyakorlás után kiadom feladatnak, hogy heti kétszer meditáljon kicsit, illetve próbálja gyertyák, illetve fáklyák lángját irányítani, majd lezárom az óránkat.
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. szeptember 25. 17:15 Ugrás a poszthoz

Sharlotte - Óra

A lány láthatóan fejlődött, nyugodtabbnak is tűnik mint korábban, a feladatok könnyen mennek neki, szinte rutinszerűen, ennek örülök, hiszen a vizsga már nincs messze, nem tudunk mindent átismételni, de láthatóan nem is kell. Kreatívan oldja meg a feladatot, mintaszerűen, még akkor is odalennék az ötletességétől, ha vizsgáztató volnék, ez pedig nagy szó.
- Gratulálok, most mentetted fel magad egy rakás pót- és ismétlő óra alól. Nagyon szépre sikerült az alakod, és jó ötlet volt a színezés is, de a vizsgán lehet, hogy izgulni fogsz, ilyenkor érdemesebb egy egyszerű, de jól begyakorolt formánál maradni. Persze a vizsgafeladatokat nem adják meg előre, de néhány alap dolgot érdemes rutinná fejleszteni.
A jó tanácsok és a dicséret után következhet az új anyag, a melegítés. Kivával korábban jeget használtunk, Sharlotte-nak azonban valami mást készítettem elő.
- A mai órán meg fogod tanulni hogyan melegíts fel tárgyakat. Először megfoghatod őket, utána azonban érintés nélkül kell a hőmérsékletüket megváltoztatnod - mondom el, mire is számítson, majd a pálcámat elővéve néhány tárgyat bűvölök elénk: megjelenik egy zacskó fagyasztott borsó, egy pár zokni, egy száraz levél, egy teáskanna, benne vízzel, valamint egy üres pergamen.
- Elmondom a feladatot, régebben volt ilyen vizsga a pyrogmáusoknak. Na szóval: Este vendégek érkeznek hozzád, és te főzöd nekik a vacsorát. Az általad elképzelt étel lényege a borsó, de későn veszed észre, hogy azt a fagyasztóban felejtetted. Már nincs időd megvárni, amíg kiolvad, ugyanakkor mugli eszközök sincsenek a háztartásodban. Elemi mágiát kell használnod. A következő részfeladat a zoknihoz kötődik: Tél van, hideg, spórolsz a fűtéssel, de megfázni sem akarsz, így hát a ruhadarabjaidat melegíted fel. Ha a textil megég, megpörkölődik vagy bármilyen kár esik benne a melegítés során, a vizsgázó nem kap pontot rá.
Kis időt hagyok neki, hogy megjegyezze az eddigieket, vagy feltegyen egy kérdést, ha akar, majd folytatom.
- A levélnél ugyanez a feladat, más körítéssel, de a lényeg, hogy nem eshet kár benne. Úgy kell felmelegítened egy erősen gyúlékony dolgot, hogy az ne gyulladjon meg. Tehát legyen melegebb, de ne annyira meleg, hogy az már roncsolja magát a tárgyat. Fontos, hogy ebben az esetben ne is érj hozzá a tárgyhoz, hiszen a száraz levél nagyon kényes, akár egy apró érintésre is eltörhet! Amint ezzel megvagy főzz teát kérlek, az elemed segítségével, illetve olvasd el, hogy mi áll a pergamenen. Egy vizsgán általában erre összesen fél órád van, szigorúbb vizsgáztató esetén kevesebb is lehet. Néhány feladat kicsit furcsán van megfogalmazva, de, ha figyelsz, és értelmezed, akkor nem lehet baj. Most én itt vagyok és segítek, de a vizsgára nem mehetek be, ott egyedül kell majd helytállnod. Most megmutatom a melegítés alapját, utána kérlek, próbáld megoldani a próbafeladatokat.
Megkérem Sharlotte-ot, hogy emelje fel a kezét maga elé, amint ezt megteszi, tenyereimet az övéire teszem, majd elkezdem lassan melegíteni a bőrét.
- Valójában a lényeg az, hogy el tudd képzelni a meleget lángok nélkül is. Néhány pyromágusnak nehéz úgy forróságot generálni, hogy ahhoz nem használnak tüzet, de a legtöbb esetben nem praktikus gyújtogatni. Egy tárgy melegítésénél az is fontos, hogy az energiát kis helyre, magába a tárgyba, vagy annak felületére koncentrálod. Másrészről az összegyűjtött energiát nem adhatod át egyben vagy hirtelen, mert az károsíthatja annak a dolognak az anyagát, amit melegíteni próbálsz. Meg kell találni az egyensúlyt. Amit most csinálok az egy kicsit más, hiszen itt élőlény szöveteit melegítem, de az alapelv megegyezik.
Addig melegítem a kezét, amíg épphogy túl meleg nem lesz, ekkor hátrébb lépek és átadom neki a terepet.
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. október 2. 13:39 Ugrás a poszthoz

Elemi mágus, végzős gyakorlati vizsga - Kiva, Lotte

Szeptember első napján a hajnali járatról egy idősebb hölgy száll le, majd útját a minisztériumi kirendeltség felé veszi. Bár senki nem gondolná róla, hogy milyen nagy erők szunnyadnak benne, de aki ismeri, igyekszik mindig a kedvére tenni. Ők tudják, hogy a kedves mosoly egy nagyon határozott nőt rejt, akinek a dühe sokszor, hát… nos, eléggé pusztító. Persze csupán képletesen.
A nő belépve az épületbe megkeresi a megfelelő számmal jelölt irodát, majd a kezében tartott kosarat letéve, kabátját a fogasra akasztva kényelembe helyezi magát a helyiségben álló egyetlen asztal mögötti széken. Több bútor nem található ezeken kívül a szobában, de nincs is rájuk szükség, hiszen az idős hölgy vizsgáztatni jött, méghozzá gyakorlati elemi mágiából. Most gondolhatnátok, hogy egy ilyen törékeny nénike ugyan mit tudhat a pyromágia erejéről, de az igazság az, hogy nő tűzmágus, immáron ötven éve, és körülbelül harminc éve vizsgáztat pyromágus tanoncokat.
Amíg várakozik, elővesz a táskájából egy nagyobb kupac papírt, és elkezdi az adminisztrációs kötelességeinek végzését. Csak akkor pillant fel papírjaiból, amikor a két lány belép a szobába, ekkor azonban feláll, rájuk mosolyog, majd bemutatkozik.
- Üdvözlöm Önöket, Csoknyás Borbála vagyok, én fogom a vizsgát megtartani. Kérem, foglaljanak helyet! - szól, majd int egyet a pálcájával, aminek nyomán két egyszerű szék jelenik meg vele szemben az asztal másik oldalán.
- Köszöntöm önöket első gyakorlati vizsgájukon, remélem, ez lesz az utolsó is. Először elmondom a feladataikat, aztán egymás után meg fogják oldani őket. Tudom, hogy a tanáruk az utolsó pár hónapban nem tudott segíteni a felkészülésben, de ezt nem vehetem figyelembe a vizsga során. Igyekezzenek a legjobb tudásukat megmutatni! Akkor kezdem is.
Kezeit ölébe ejti, félrehajtott fejjel szemügyre veszi a lányokat, végül felveszi maga mellől a kosarát, felteszi az asztalra és leveszi róla a kendőt, ami eddig a tároló tartalmát volt hivatott elrejteni a kíváncsi tekintetek elől. A kosár mélyén egy kis lény vacog, láthatóan fázik, talán éhes is, de az biztos, hogy nagyon kedvetlen. A nő Kiva felé fordulva ismerteti a feladatot:
- Faraday kisasszony, íme, egy tűz elemű lény, kérem, nevezze meg, majd segítsen neki, hogy jobban érezze magát! Itt mindent megtalál, ami szükséges a megoldáshoz - int még egyet a pálcájával, ezzel megjelenik egy tucatnyi tégelyes üveg, benne különféle eledelekkel, élő vagy éppen döglött lényekkel. - Ezeken kívül csak az elemét használhatja.
Kivától elfordulva Sharotte szemeibe tekint, majd neki is kiadja a feladatot:
- Johanson kisasszony, képzelje el, hogy egy óvodába hívják, mint különleges előadót, hogy bemutathassák a gyerekeknek az elemi mágiát! Kérem, adjon elő nekünk valamit, ami bemutatja, hogy mire képesek a pyromágusok, kellően látványos egy kisgyerek számára, de semmiképpen nem ijesztő! Az előadás hossza legyen tizenöt perc.
Kis szünetet tart, várja az esetleges kérdéseket, és, ha azok nem érkeznek, halad tovább a vizsga menete szerint:
- Kapnak tíz percet, hogy átgondolhassák, aztán Faraday kisasszony kezdi majd a vizsgát.
Borbála elégedetten hátradől, hogy a vizsga kezdetén sikeresen túljutottak, bár a diákok számára még csak most kezdődik a megmérettetés.


Borbála
A lény
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. október 7. 11:53 Ugrás a poszthoz

Brandon Norrey

Gondolataimba merülve sétálok a gyengélkedő felé, hogy meglátogassak valakit, aki lehet, hogy felfedezte magában az egyik elemet. A legtöbbször, bár a kiváltó ok koránt sem pozitív, a tanoncok örülni szoktak annak, hogy képesek az elemi mágiára. Jelen helyzetben azonban sokkal nehezebb feldolgozni a történteket, a hydromágia pedig akár még ijesztő is lehet a fiú számára. Hogyan magyarázzuk el egy éppen hallását vesztett embernek, hogy ő képes irányítani a vizet?
Mielőtt eljöttem volna hozzá, felkerestem egy régi barátomat, aki úgy gondoltam, segítségemre lehet, bár ő elsősorban olyan elemi mágusokkal foglalkozik, akik lelki okokból blokkolták magukban az elemüket, vagy előfordult, hogy elvesztették az irányításukat felette. John elég sok hasznos információval látott el, én pedig mindent megtettem, hogy ne veszítsem el a fonalat a mágikus és mugli fizikával kapcsolatos fejtegetési során.
Közben megérkezem a gyengélkedőre, elhaladok néhány üres fekvőhely mellett, majd megállok a fiú ágyának végében. Valahogy fel kéne hívnom magamra a figyelmét, de megijeszteni sem szeretném. Végül a legegyszerűbb megoldás mellett döntök, remélve, hogy nem rémítem meg, mellé lépek, majd finom megérintem a vállát pár pillanatra. Ha felém fordul, máris kezdődhet a kommunikáció... amint kitalálom, hogyan értessem meg magam vele. Tekintetem az éjjeliszekrényére téved, amin látok egy táblát, ami vélhetőleg pont a miatt lett odatéve, hogy megkönnyítse Brandon és a látogatói életét. Rámutatok az eszközre, majd kérdőn nézek a fiúra, nem akarok semmit csak úgy elvenni, és a testbeszédet a legtöbb ember könnyen megérti.
Ha megengedi, hogy elvegyem, arra kezdek el írni, ha nem, akkor az elemeimet használom hozzá: vízcseppekből álló betűket lebegtetek magam előtt, Brandon számára könnyen olvashatóan. Minden egyes megjelenített vagy leírt szót ki is mondok, talán megszokásból.
- Szia! Merkovszky Ádám vagyok, az iskola elemi mágiát oktató tanára, bár úgy emlékszem, hogy te már jártál az órámra, így ezt talán felesleges is volt közölnöm.
Egy pillanatra megállok, megvakarom a fejem: ez eddig nulla információs értékkel rendelkezik. Akkor vágjunk is bele a nehezébe:
- Gondolom már észrevetted, hogy van érzéked az elemi mágiához, vagy legalábbis érzékeltél furcsa dolgokat magaddal és a vízzel kapcsolatban - formálom gyorsan a betűket, de hagyom őket addig Brandon szeme előtt, míg azt nem látom rajta, hogy elolvasta és megértette szavaimat. - Mivel én vagyok a területileg illetékes ez ügyben, tájékoztatnom kell arról, hogy hydromágus vagy, ez pedig azt jelenti, hogy ettől az évtől kezdve hozzám kell járnod gyakorlati képzésre.
Na, ez meg nagyon szárazan és kötelességtudóan hangzott. Sóhajtok egyet és legszívesebben lebénáznám magam látva esetlenségemet. Végül elhatározásra jutok: a formai marhaságok ráérnek a végén is, egyelőre azt kellene megmutatnom neki, mi is az a hydromágia. Hiába tanult ugyanis elméletet, az nem adhatja vissza azt az érzést, mikor ténylegesen te formálod az elemeket.
- Kinyújtanád a kezed és felfelé fordítanád a tenyered? Így - illusztrálom is saját végtagommal, hogyan gondolom. - Szeretnék mutatni valamit.
Várom, hogy megtegye vagy elutasítsa, amit kérek. A döntés az övé, nem fogom ráerőltetni a dolgot, ha nem akarja. Türelmesen várom, hogy reagáljon valamit.
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Szalamanton
Írta: 2014. október 13. 23:59
Ugrás a poszthoz

Projektmunka - 1. forduló
október 13. 15:30

Ma délelőtt különösen nagy volt a nyüzsgés Szalamantonban, ami nem is csoda, hiszen ebben az évben a település ad otthont a Nemzetközi Elemi Mágus Bajnokságnak, mely egy négyévente megrendezésre kerülő verseny. Szervezésének hagyományai 1974-ig nyúlnak vissza, amikor az akkori leghíresebb elemi mágus mester egy háromfordulós próbán versenyeztette azokat, akik a tanoncai kívántak lenni. Mostanra ez a rendezvény lett az elemi mágusok legfontosabb és legnívósabb versenye, nem mellesleg az egyetlen nemzetközileg is elismert.
Az első forduló helyszíne egészen pontosan a Balaton partján lett felépítve: középen négy darab szobaméretű doboz, melyeknek oldalán körben ajtók láthatók. A közönség a félkörívben ezek köré épített lelátókon foglal helyet, a zsűri, aminek szerepe most még csak formális, a lelátók előtt egy hosszú asztalnál. A dobozok között egy kis emelvény látható, felette képernyőszerű kivetítővásznak lebegnek, melyeken majd a nézők követhetik figyelemmel a helyiségekben folyó eseményeket.
A versenyzők már felsorakoztak a dobozok mellett, így hát már a Bagolykőből érkezett tanoncok is a többiek mellett állnak. Brandon Norrey, Eris L. Awer-Kowai és Ginnie Marrywather a jobb első, Julien Armand Saint-Venant és Katie Runa Blackwood a bal első, Ombozi Noel a bal hátsó, Ashley Valery Stanwood és Shania Nayar pedig a jobb hátsó szoba közelében várakoznak. Már elhangzottak a köszöntők és beszédek a "fontos" emberek szájából, valamint a megnyitó táncos-zenés része is a végéhez ért, úgyhogy most már mindenki feszülten várja, hogy elkezdődjék a verseny érdemi része.
A lelátók felől egy harmincas évei végén járó, de fiatalos kinézetű, barna hajú férfi indul a dobozok közti emelvény felé, majd ott pálcáját a torkának szegezve kihangosítja magát:
- Üdvözlök minden kedves nézőt, a zsűritagokat, na és természetesen a versenyzőket. Hamarosan megkezdődik az első forduló, de előtte ismertetem a szabályokat. - Hangja betölti a teret, mosolya megolvasztja a női szíveket. Aki eddig nem tudta, az hamarosan rá fog jönni, miért is sikítoznak transzparenseket lengetve fiatal hölgyek az első sorokban: a verseny kommentátora nem más, mint a négyszeres NEMBaj győztes, Charles McGrath. Ő az egyetlen, akinek ilyen sokszor sikerült kategóriájában megszereznie az első helyet, és egyesek szerint ez a szám nagyobb is lehetett volna, ha a férfi nem vonul vissza a versenyzéstől.
- Az első forduló neve: Kincskeresés! - kiáltja, majd kis hatásszünet után folytatja. - Ha szemfülesek voltatok, észrevehettétek, hogy nem évfolyam, hanem elem szerint osztottunk benneteket csoportokra, itt ugyanis kisebb súlya lesz a tapasztalatnak és az érdemi tudásnak. Viszont annál több szerencse, kitartás és ösztön szükségeltetik - kacsint a versenyzők felé, amit kisebb sikolyorkánnal jutalmaznak a férfi rajongói, hiszen a kivetítők már most is működnek, a nézők számára láthatóvá téve a kommentátor apró gesztusait is.
- Na, de térjünk rá a lényegre! A csapatok be fognak vonulni a négy terem egyikébe, majd ott meg kell találniuk egy kis jelvényt, amiből természetesen sokkal kevesebb van, mint amennyien a versenyzők jelenleg vannak. Aki megszerez egyet, az már tovább is jutott a következő fordulóba, és el is hagyhatja a verseny helyszínét. Ugyanakkor a szabályok nem tiltják, hogy többet is megkaparintson egy játékos. Ahogy azt sem, hogy akadályozzák egymást a mágusok. Természetesen a másiknak súlyos sérülést nem okozhatnak, mert az azonnali kizárást von maga után, de balesetek, illetve kisebb sebek miatt nem jár büntetés.
Charles hagyja, hogy mind a játékosok, mind a nézők megemésszék az elhangzottakat, majd a rövid szünet után kiadja az utasításokat:
- Kérem, hogy a versenyzők lépjenek egy-egy ajtóhoz, majd a sípszó elhangzása után menjenek be a terembe!
A tanoncok úgy tesznek, ahogy a verseny vezetője kéri, kiválasztanak egy-egy szimpatikus nyílászárót és elé lépnek. Egyesek megfogják a kilincset, mások dermedt feszülten várják az indító jelet, de olyan is akad, aki annyira magabiztos, hogy unalmát még csak nem is próbálja leplezni.
- Kezdődjék hát a verseny! - kiált Charles és ezzel hivatalosan is elindul a Nemzetközi Elemi Mágus Bajnokság első fordulója.


Charles McGrath

Leírások, kiegészítés

Álmodói tudnivalók
Utoljára módosította:Merkovszky Ádám, 2014. október 14. 00:00
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. október 24. 14:27 Ugrás a poszthoz

Temi

Mióta elfoglaltam helyem a kastélyban, eléggé elkényelmesedtem. A tanári állás inkább szellemileg és nem fizikailag megterhelő, én azonban sosem szerettem lustálkodni. Bár fiatalkori vibráló élénkségem már a múlté, még nem is vagyok vén aggastyán, sőt, szerintem, még, ha az is leszek, sem hagyom abba a testedzést. Reggeli futásaim feltöltenek, gondolataim legalább olyan szabadon szárnyalnak, mint amilyen gyorsan lábaimat kapkodom. Újabban azonban esténként, az egész napos munka után is igénylem a mozgást, az agyi terhelés utáni aktív pihenést.
Nem is olyan régen találtam rá a kastély edzőtermére, ahol aztán a késő délutáni vagy éppen kora esti órákban addig nyűhetem izmaimat, amíg teljesen ki nem tikkadok.
Általában hétvégente nem érzem szükségét, hogy meglátogassam ezt a szobát, el tudom foglalni magam egyéb tennivalóimmal, de ma nem akad semmilyen különösen fontos elfoglaltságom, ezért döntök úgy, hogy felkeresem az erőnlét termét. Nem számítok rá, hogy bárkivel is összefutnék éppen ezért meglep, hogy hangok jutnak el hozzám pont abból a helyiségből, ahová igyekszem. Egészen felélénkülök a lehetőségtől, hogy nem egyedül kell gyötörnöm magam, társaságom is lesz hozzá, így aztán vidáman nyitok be a terembe, még éppen elkapva egy nyílvessző suhanását.
- Oh, szia, úgy látszik, szerencsés napom van ma - örömködöm, miközben megcsodálom feleségem gyönyörű arcát, fényes hajzuhatagát, ragyogó szemeit. Közelebb lépek a nőhöz, akit szeretek, lehajolok hozzá, és, ha hagyja, finoman szájon csókolom. - Nem számítottam rá, hogy itt talállak.
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. október 24. 16:47 Ugrás a poszthoz

Projektmunka 1. forduló

Bár ez még csak az első forduló, a versenyzők számára nagy a tét, így aztán alig kezdődött el ténylegesen a feladat, máris akadnak a terepen csalók, sebesültek és kiesettek is. Akad, aki a többieket megelőzve megszerzi a jelvényt, majd egyszerűen elhagyja a játékteret, míg olyan is, aki úgy gyűjti őket, mint mókus a makkot télire. Az ilyen játékosoknak az a célja, hogy a lehető legkevesebb ember jusson tovább a második fordulóba, és ezzel neki lényegesen könnyebb legyen a dolga. Persze vannak, akik pórul járnak miközben gyűjtőszenvedélyüknek hódolnak. Egy fiút például a levegő termében egyszerre öten támadnak le, hogy megszerezzék a nála található jelvényeket. Természetesen a túlerő győz, a srác pedig kicsit megtépázva mehet, hogy új jelvényt találjon magának, de persze az idő előrehaladtával erre egyre kevesebb az esély.


Víz "doboz" - Brandon


Numa Yongo már fél éve tanulja a hydromágiát mesterénél, azonban ott ahonnan jön, nemigen találkozott még ehhez hasonló mocsárral, és a száraz, forró területen sokkal könnyebb volt érzékelni a legapróbb vízcseppet is. Itt, ahol minden nedves, akárha eljött volna az esős évszak, szinte lehetetlen feladatnak érzi. Lassan már óráknak tűnik az, az idő számára, amit a jelvények keresésére fordított, de még semmit sem talált. Néha-néha összefutott egy-egy versenytársával, de az ő arcukon is csupán saját reménytelenségét és kétségbeesését látta tükröződni.
Most azonban végre talált egy jelvényt, ami magasan a feje felett lebeg egy vízgömbben. Szeretné megszerezni, de kezd ereje végére érni. Egész eddig a keresésre összpontosított, s amire még emellett vízmágiájával képes volt: a víz felszínén tartotta a testét, megakadályozva, hogy elsüllyedjen a posványban. Vágyakozva tekint a továbbjutás lehetőségére, de mielőtt összeszedhetné maradék erejét, megpillant egy fiút. Korának találgatásába nem menne bele, de úgy érzi, körülbelül egyidős lehet vele. Viszont az biztos, hogy a legrosszabbkor bukkant fel. Numa nem szeretné bántani a srácot, ha nem muszáj, viszont azzal is tisztában van, hogy itt az ellenfelek gyakran könyörtelenek, és attól, hogy ő hagyná elsétálni a fiút, nem biztos, hogy ez fordítva is igaz. Ráadásul a lánynak kell az a jelvény, anélkül innen el nem megy, nem adhatja fel pont most, mikor már itt van a szeme előtt a célja.
Egy nagyobb vízgömböt képez a talpa alá, majd óvatosan emelni kezdni magát. Ha több energiája lenne, vagy többet gyakorolta volna a víz formálását, akkor praktikusabb alakot választott volna, mondjuk téglatestet. Így azonban meg kell elégednie a kerek felülettel és az egyensúlyozással. Csak remélni meri, hogy a fiú nem veszi észre.



Tűz "doboz" - Noel


Daniela Carrión annak ellenére, hogy pyromágus, nem éppen forrófejűségéről híres, sőt hideg logikája és jeges könyörtelensége bárkit képes lenne megdermeszteni. Most mégsem bírja visszafogni magát, dühösen keresi a fiút, azt, aki a kivetítők figyelmét élvezve világgá kiabálta gyűlöletét. Daniela alapból nem értette volna őt, hiszen saját nyelvén kívül egyedül az angollal próbált megbarátkozgatni, de a verseny idejére mindenki, aki nem tud magyarul, kapott egy kísérleti fordítóbűbájjal ellátott mágikus szerkezetet, amit a fülére illesztve kell hordania. Persze a lány enélkül is sejtette volna, hogy miféle szöveget nyomott le az antipatikus fickó, elég volt látni az arcát, testtartását, valamint figyelni hallgatóságának reakcióját.
A fordítónak köszönhetően azonban minden egyes szót értett is, bár a bűbáj néha küszködött a megfelelő szavak megtalálásával. Danielát irritálta a viselkedése, emiatt rögtön el is döntötte, hogy ezzel a fiúval szembe akar nézni, és le akarja győzni. Na, persze nem most. Ha a kiszivárgott információkban és pletykákban van valamennyi igazság, lesz rá alkalmuk később. Kivéve persze, ha a srác már most, az első forduló során elvérzik. Ebben az esetben nem is érdemli meg, hogy Daniela figyelmet fordítson rá.
A mexikói lány aprócska, alig néz ki tíznek, pedig már lassan tizenhat lesz. Ártatlan arca láttán senki nem gondolná, hogy milyen kegyetlen természete van, de azt sem, hogy a tűzmágia terén zseninek tartják. Megtévesztő külsejének gyakran hasznát vette most, a verseny alatt is. Tehetségének és szerencséjének köszönhetően gyorsan rálelt egy jelvényre, s már indult volna ki, mikor eszébe ötlött egy számára sokkal élvezetesebb befejezés. Lesben állt az ajtóknál, majd az első kifelé igyekvő alakot elintézve megszerezte tőle a jelvényét. Sajátját zsebre vágva, a lopottat kicsiny tenyerébe szorítva magabiztosan indult a fiú keresésére, s most igyekszik, hogy mielőbb nyomára bukkanjon.
Sokáig nem botlik bele senkibe, szinte már feladja a dolgot, mikor megpillantja  a félhosszú hajú, magyar srácot. Önbizalommal telve lép elé, majd gunyoros mosollyal felé nyújtja a kezében tartott jelvényt. Lenéző, dühös tekintetével üzenni próbál a fiúnak, aki annyira felkavarta, hogy miatta még eredeti célját, a verseny lényegét is feledte. Hirtelen ötlettel odahajítja neki a tűzzel beburkolt jelvényt, Noelre bízva, hogy elkapja-e, vagy elhajol előle. Persze Daniela számára ez egyfajta teszt: próbálja kiismerni a fiút, s közben talán meg is alázza egy cseppet. Ha azonban mélyebbre tekintene, észrevenné, hogy újfajta érzések keltek lábra benne: ez az első alkalom, hogy a lány tényleg kíváncsi egy másik emberre, arra, hogy mi található benne, mi hajtja, mitől dühös, mitől szomorú. Azonban külső mázát, a maszkot, ami erőssé teszi őt a maga és mások szemében, nem vetheti le. Továbbra is gúnyos, kihívó tekintettel méri végig a srácot, majd megszólal, természetesen anyanyelvén:
- A döntőben véged.
Felnevet, hangja ártatlanul cseng, mosolya - szándékával ellentétben - szelíd, majdnem barátságos. Ezzel ott hagyja a fiút a jelvénnyel és a döntéssel: elfogadja az "alamizsnát" egy gyengének tűnő, apró lánytól, és ezzel biztosítja helyét a következő fordulóban, vagy továbbáll, s szerez egy másik jelvényt, ha egyáltalán talál még valahol...
  


Levegő "doboz" - Runa


A fennsíkon durva szelek lökdösik Kim Sun-Heet, de a lány nem törődik ilyen apróságokkal. Éppen egy kiálló sziklanyelven egyensúlyoz, hogy megszerezhesse az ujjaitól alig pár centinyire lebegő jelvényt. Kinyújtja karját, nekirugaszkodik, ujjai azonban csak a levegőt markolják. Érdekes, hogy bár a jelvényeket saját elemük veszi körbe, azt mégsem tudják irányítani. A jelvény akárha direkt csinálná, minduntalan eltáncol az őt megszerezni óhajtó kéz elől, Sun-Hee viszont dacosan tovább próbálkozik.
Verejték folyik a homlokáról a szemébe, térdei remegnek, mégsem mászik vissza a szakadék szélén kiálló szikladarabról. Meg akarja szerezni azt a jelvényt, még akkor is, ha tériszonyos, még, ha le is esik. Semmi nem számít, csak a kezében legyen végre az a... A koreai lány halkan szitkozódik, majd kijjebb csúszik, el a biztonságos talajtól, és újra megpróbálja elkapni az izgága tárgyat. Ezúttal ujjai remegése akadályozza a jelvény megmarkolásában, s közben meghall valamit a háta mögül: Hosszú, fekete hajú lány közeleg, aki olyan sápadt, mint egy kísértet. Sun-Hee ijedten és sietősen a jelvény után kap, de közben kibillen egyensúlyából, megcsúszik és zuhanni kezd. Sikolya végigfut a fennsíkon, körmei megcsikordulnak a sziklán, ahogy mégiscsak sikerül megkapaszkodnia mielőtt tényleg leesne. Egyik betört körme alól vér csordul a kőre, de ezt a lány nem is érzékeli, félelme sokkal nagyobb, mint a fájdalom. Minden erejét beleadva kapaszkodik, és próbálja összeszedni gondolatait, koncentrálni valamiféle megoldásra. Hiába tanulja azonban már második éve az aeromágiát, sosem volt igazán jó benne. Ezért is jött el, hogy bebizonyítsa mindenkinek, nem olyan béna, mint amilyennek tűnik, és, hogy igenis képes fejlődni, és akár a döntőbe is bejutni.
Szép kis bizonyíték lesz, ha lezuhan levegő elemi mágus létére. Gyorsan végigveszi fejben, hogy mire képes, de valahogy egyik sem tűnik jó megoldásnak jelen helyzetben. Egyetlen reménye a lány, aki remélhetőleg észreveszi őt, és nemcsak a jelvényt szerzi meg a feje fölül, segít neki is.
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. október 24. 21:46 Ugrás a poszthoz

Dasha

Még a tavalyi tanévben a kékek házában tanulmányi versenyt hirdettek, engem pedig felkerestek az ügyben, hogy tudnék-e valamelyik helyezettnek valamilyen elemi mágiával kapcsolatos jutalmat felajánlani. Rövid gondolkodás után igent mondtam, majd az egész ügyet teljesen elfeledtem, hiszen életem eléggé izgalmas fordulatokat vett közben: volt pozitív és negatív kanyar is.
Év elején Dasha keresett fel, hogy eszembe juttassa ígéretemet, én pedig azonnal meg is rendeltem számára a különleges karkötőt. Az ilyesmit nem lehet akárhol beszerezni, kapcsolatok kellenek hozzá, vagy nagyon jók, vagy alvilágiak. Nekem előbbiek segítségével sikerült szert tennem egy tűzrókák szőréből sodort fonálból készített ékszerre, melynek különleges tulajdonsága, hogy viselője úgy érezheti, hogy képes irányítani a tűz elemet. Természetesen erről szó sincs, mindent a karkötő mágiája végez, de egy olyan ember számára, akinek nem adatott meg az elemi mágia képessége, már ez is élmény számba mehet.
A mai, szombati napon, nem kellett volna bejönnöm az iskolába, de úgy gondoltam, mindkettőnknek egyszerűbb, ha hétvégén találkozunk, amikor nincsenek órák. Az asztalra már előkészítettem a dobozt, amiben az ékszer jött, bár a csomagolás már nem épp, elvégre ki kellett próbálnom átadás előtt, hogy megfelelően működik-e. Ma délelőtt pedig meg fogom mutatni a lánynak, hogyan lehet helyesen használni a karkötőt. Már csak meg kell érkeznie.
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. november 12. 10:33 Ugrás a poszthoz

Szalamanton
Projektmunka - 2. forduló

Március 1., vasárnap délután

Az első fordulón sikeresen továbbjutott versenyzők a nézőtér melletti sátorban várakoznak arra, hogy szólítsák őket, és végre megmutathassák, mivel készültek erre a napra. A színpad jelenleg üres, oda várják majd az előadókat, akik egyesével fognak fellépni. Itt már a zsűrinek is lesz dolga, az ő és a közönség pontjai alapján fog eldőlni, hogy ki jut tovább, és ki esik ki.
Az első megmérettetésen még elemek szerint osztották fel a tanoncokat, most azonban már évfolyamokra bontották őket, hiszen itt már tényleg számít a gyakorlati tudás, kisebb a szerencsefaktor. A sorrendet még a délelőtt folyamán meghatározták, így mindenki tudja már, mikor fog sorra kerülni, nem kell végigvárnia minden előtte lévőt. A szervezők igyekeztek a lehető legvegyesebb felosztást meghatározni, hogy a nézőknek ne kelljen egymás után öt egyforma elemmel bravúroskodó versenyzőt nézniük; általában a tűz, víz, föld, levegő sorrendet követik. Először a legfiatalabbak lépnek majd színpadra, majd sorban az egyre idősebbek és tapasztaltabbak.
Mikor a színpadon megjelenik a verseny levezénylője, Charles McGrath, hatalmas ováció fogadja, amit ő szerény mosollyal vesz tudomásul. Sokan beképzeltnek tartják a férfit, pedig ő egyszerűen csak tudja, hogyan kell szerepelni. Igazából a felkérést a kommentátori szerepre is csak a lányai miatt vállalta el. Valójában évek óta visszavonultan él egy kisebb szigeten feleségével és három gyermekével. Az elemi mágiát pedig teljesen hétköznapi dolgokra használja, és nem kíván sem újra versenyezni, sem hírnevével kérkedni.
- Üdvözlök mindenkit, aki eljött, hogy megtekinthesse a Nemzetközi Elemi Mágus Bajnokság második fordulóját! - szól, majd várja, hogy elhaljon a taps és az örömteli sikolyok. - Köszöntöm a zsűritagokat is, ma önöknek lesz itt a legnehezebb dolga a versenyzők után. - Ránéz a hét alakra, majd sorban bemutatja őket. Van köztük elemi mágus, minisztériumi ember, híres előadó, de még tudós is. Ők fogják értékelni a tanoncok produkcióit, élükön pedig nem más áll, mint a magyar mágiaügyi miniszter. A zsűri tagjainak méltatása után, Charles rátér a feladat ismertetésére:
- A második forduló címe: Formaverseny! A következő pár órában egyesével fognak fellépni a versenyzők, és megmutatják, mit tudnak, mivel készültek, és persze legelsősorban megpróbálják elvarázsolni és lenyűgözni önöket, valamint a zsűri tagjait. Feladatuk nem más, mint egy 2 perces előadás bemutatása az elemük segítségével. Itt már évfolyamonként külön fognak megmutatkozni a tanoncok, elvégre merőben más tudnak azok, akik már két-három éve tanulják az elemi mágiát, mint azok, akik még csak most kezdték.
Charles lágyan elmosolyodik, és amíg hagyja megemészteni az információkat, visszaemlékezik egyik versenyére, amiben maximum pontot ért el a formaversenyen, ez ugyanis minden évben ugyan az, egyedül a téma változik. Apropó, téma...
- A versenyzők bármit csinálhatnak, ami nem túl veszélyes, köze van az elemükhöz, és idomul a témához, ami ebben az évben nem mást, mint a... ...Fantázia! - kiáltja a férfi vigyorogva, de közben arra gondol, hogy a szervezők eléggé könnyű, de ugyanakkor nehéz feladatot is adtak most. Elvégre a fantáziába majdnem minden belefér, ugyanakkor a legtöbben nagyon színes, élénk előadást fognak tartani, így, ha valaki valami egyszerűbbet tervezett, el fog veszni a sok csillogó performansz között.
- Sok sikert kívánok a tanoncoknak, kitartást a zsűrinek, éééés kezdődjék a verseny! - emeli fel karjait Charles, és indítja el a Nemzetközi Elemi Mágus Bajnokság második fordulóját.


Charles McGrath

Álmodói tudnivalók
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. november 12. 17:34 Ugrás a poszthoz

Szalamanton
Projektmunka - 2. forduló (egy kis segítség Wink )
Március 1., vasárnap délután

Első évfolyamosok

Numa Yongo - víz
Ruha, zene,smink

Az legtöbben úgy gondolnák, hogy egy altatót játszani egy ilyen pörgős eseményen eléggé vesztes választás, de Numa úgy érzi, a témát leginkább ezzel fogja tudni elkapni. Az első fordulóban úgyis eléggé leszerepelt, amiatt a srác miatt, alig jutott tovább, így hát ideje megmutatni, hogy sokkal többre is képes. Ruhája hosszú, kék, alsó fodrai akárha hullámok lennének; a lány szemei köré aprócska kristályokat ragasztott fel, melyek vízcseppekként ragyognak az erős megvilágításban. Lassan lépdel egészen a színpad közepéig, a szervezők belebegtetik köré kellékeit, melyek mind hangszerek, ráadásul ugyancsak kékek, hullámjelekkel díszítettek. Numa kezében kicsit reszket a fuvola, de hát sokat gyakorolt, és nem is ez a nehezebbik része az előadásnak, sokkal inkább a hárfa és a dob megszólaltatása.
Hatalmas levegőt vesz, lassan kifújja, majd int a szervezőknek, akik elsötétítenek mindent, kivéve azt a fénysugarat, ami egyenesen Numára önti fényét. A lány elkezdi produkcióját: megpördül maga körül, ruháján a fodrok folyni, hullámozni látszanak, közülük apróbb-nagyobb buborékok szállnak fel, majd egyesülnek ököl nagyságú vízgömbökké. Ezek a kis képződmények elosztják magukat - persze a lány akarata és irányítása szerint -, majd a többi hangszer fölé lebegnek. Numa a szája elé veszi a fuvolát, és játszani kezd rajta, közben pedig a dobon és a hárfán is, bár azokon "csupán" eleme segítségével; felhangzik Johannes Brahms Altatódala.
A legtöbb embernek ismerős dallam szétárad a térben, lágyan ringat, az ember úgy érezheti, bölcsőben fekszik, s édesanyja hajol fölé a dalt dúdolván. Vagy úgy, mintha egy csónakban pihenne, közben pedig a szél játszana a leveleken, már-már zenévé állítva össze a hangokat. Más talán egy csendes délutánon találja magát az ablak előtt, miközben odakint esik az eső, különös dallamot játszva a tetőkön. Numa - bár nem tudja, hiszen a zene már rég elnyelte őt, s másra már nem is tud figyelni - tökéletesen megjeleníti előadásával a témát, a fantáziát. Ő otthon még úgy okoskodott, hogy elalvás előtt mindenkinek szárnyal a fantáziája, épp ezért választott egy altatót, de sikerült elérnie, hogy a dallam hallatán mindenki mást és mást képzelhessen el, szinte kézzelfoghatóan megjelenítve a fantáziát.
Előadását egyszerűség jellemzi, de áthatja a lány zene iránti szeretete, kedvessége, egész lénye. Mikor vége, egy hosszú pillanatig néma csönd ereszkedik rájuk, mintha az embereknek fel kéne ébredniük a varázslatból, amit Numa szórt rájuk. Néhányan a fejüket rázogatják, mintha hessegetni akarnák maguktól a hangulatot, s végül valaki tapsolni kezd, ezzel megtörve a kábulatot, melyet nem "igazi" varázs okozott, csupán egy tündéri lány és egy kedves dallam. Numa jutalma a vastaps, a felálló emberek és az üdvrivalgás, amit a lány el sem akar hinni. Elpirulva meghajol, majd lesétál a színpadról. Mikor elhalad az éppen felfelé igyekvő Charles mellett, hallja a férfi odasuttogott gratulációját, érez egy rövid, finom szorítást a kezén, s ez egészen megmelengeti a szívét: a férfi, aki annyi versenyt megnyert már, s akinek az előadásait talán sosem fogják elfelejteni azok, akik látták, megdicsérte őt.
A továbbiakban szinte képtelen figyelni, mestere nem is próbálja magához téríteni a lányt. Közben a zsűri és a közönség pontoz, észleleteiket elhinni képtelenül, Charles pedig kihirdeti az eredményt:
- 45 pont! Látvány terén kicsit szőrös szívű volt a mi zsűrink. Na, de most ideje felébrednünk, mert következik...


Salihah Abdal - tűz
Ruha1, ruha2, smink, zene, előadás

Salihah mióta megtudta, hogy ő is képes irányítani egy elemet, akárcsak a legjobb barátnője, erre a versenyre gyakorol, hogy a végén mind a ketten győztesekként állhassanak fel a dobogóra. Az előadásának részleteiben mestere nagyon sokat segített neki, hogy a rendelkezésére álló egyelőre igencsak szegényes képességtárból kiválasztva a megfelelőket, látványos műsort tudjon produkálni.
Hosszú, vörös ruhában lép fel a színpadra, kelléke nincs, semmi szüksége rá. Sminkje feltűnő, de épp ez a lényege, hiszen a megjelenését is pontozzák, ő pedig nem akar éppen ezen pontokat bukni. Végre odaér a színpad közepére és megadja a jelet a zene indítására, majd a hökkent bírák szeme láttára meggyújtja ruhája fodros alsó részét, aztán letépi magáról. Alatta egy sokkal rövidebb jelmez található, mozgós magánszámához pont megfelelő. Feldobja a kezében tartott ruharoncsot, ami még mindig lángol, egészen addig, míg csak hat apró tűzgömb nem lesz belőle. Ezeket körberendezi, akárha egy karika pontjai lennének, majd forgatni, pörgetni kezdi maga körül őket, miközben táncol. Természetesen úgy, hogy a kör alakzatot ne bontsa meg. Az első forduló óta ezt gyakorolta, nem is esik ki a ritmusból, úgy gondolja, produkciója egyszerű, de nagyszerű. Nem kellenek hozzá hatalmas képességek, mégis kellően látványos ahhoz, hogy magas pontszámot érhessen el vele, és lenyűgözhesse a közönséget.
Egyetlen dolog miatt aggódik csupán: nem tudja, vajon a témának mennyire felel meg, amit csinál. Látványos az biztos, de, hogy ebben valakinek megjelenik-e a fantázia, az már egy egészen más kérdés. Amint előadása végére ér, meghajol, majd átadja a terepet Charlesnak. A színpad mellett izgatottan várja, hogy a zsűri és a közönség tagjai eldöntsék a sorsát.
- 41 pont, gratulálok a kisasszonynak, egészen elképesztő produkciót láthattunk. És most következzen...
Hát igen, a megjelenésre és a látványra elég magas pontokat kapott, sok tizes is volt köztük, de a téma nagyon lehúzta az egészet, ráadásul a kivitelezésnél is kukacoskodók voltak, de legalább a közönségnek tetszett. Salihah részben megnyugodva indul átöltözni.


Peter Roberts -levegő
Ruha, zene

Peter mindig mindenben a legjobb volt, számára ismeretlen a kudarc érzése. Persze mindig mindent meg is tesz azért, hogy tökéletes legyen. Környezete már most zseninek tartja, Charles McGrath méltó utódjának, pedig alig fél éve tudta meg ő is, hogy elemi mágus. Azt gondolnánk, hogy kényszeresen vágyik a sikerre, de ez nem igaz. Számára az elismerés és a hírnév hétköznapi, teljesen természetes dolgok, elvégre édesanyja híres színésznő, apja pedig kviddicssztár. Ő sem marad le híres eleitől, hároméves kora óta zongorázik, hat évesen már hegedűt is fogott a kezében.
Minden, amit tesz végtelenül elegánsnak tűnik. Nincs felesleges vagy erőlködő mozdulata, csupán az elegancia és az, az érzés, mintha minden, amit csinál magától értetődően egyszerű lenne, legyen szó zongorázásról, tanulásról, táncról, beszédről vagy éppen elemi mágiáról. Az első fordulóban mindenkit megelőzve, elsőként jött ki a dobozból, markában egy jelvénnyel. Sosem érdekelte mások gáncsolása, elvégre anélkül is legyőzött mindenkit. Illetve hát... legyőzni csak azt lehet, aki azonos szinten van velünk, Peter azonban még nem találkozott ilyennel.
Fellépdel a színpadra, közben több ezer lány figyeli, akik közül már majdnem az összes a rajongója is, pedig alig tizennégy éves, és még kevesebbnek tűnik. Hiába Peter már most olyan, mint a szőke herceg, aki ráadásul levegőből teremti maga alá a fehér lovat. A fiú megáll a színpad közepén, mögötte öt huskynyúl lebeg be. Az ő produkciója az idomítás, de nem is akármilyen. A kis lények intésére nyomban ködpamacsokká oszlanak, majd valamelyikük egy-egy hangszert kezd lebegtetni, míg a többiek szétoszlanak a teremben. Peter vállához emeli hegedűjét, majd vonójával int a szervezőknek, akik máris sötétítenek, kezdődhet a produkció.
A fiú és néhány huskynyúl zenélnek, a többi kutyalény pedig alakokat képez, ezzel kápráztatja el a közönséget. Persze ezek nem véletlenszerűen megjelenő alakok, mindegyiket begyakorolták, Peter betanította nekik. A zenére mozgó ködpamacsok táncoló párokat alakítanak, majd egy lovagot, aki legyőzi a sárkányt a hercegnőért, búskomor királyt a trónján, kacagó ördögöt, különös manót és még megannyi meseszereplőt. Megelevenednek általuk mugli és varázsmesék is, épp csak egy pillanatra, míg a közönség felismeri, aztán már alakulnak is át valami mássá. Az egész sejtelmes, homályos, de felidézi azt az érzést, mikor az embert álmodozás közben megzavarják, és utána már hiába kapkod a szétfoszló ábrándképek után, nem igazán jutnak eszébe. A mesék elrepítik a nézőket a fantázia, a képzelet világába, a zene pedig jó alapot ad, és Peter nagyon jó benne.
Végül leengedi a hangszert, meghajol, és a lényekkel együtt elhagyja a színpadot. Charles elismerően bólintva érkezik a helyére, majdhogynem azt mondja, ő sem csinálhatta volna jobban, de nem akarja befolyásolni a közönséget. Na, meg persze az ő előadásai annak idején teljesen másmilyenek voltak; azokba belekáprázott mindenki, és még évekkel később sem hagyta nyugodni a gondolataikat. De most Charles a bírák pontjaira figyel, végül pedig összesíti az eredményt:
- 46 pont! Ez aztán az este, és még közel sincs vége, mert most...


Második évfolyamosok

Kim Sun-Hee - levegő
Zene, ruha

Amint meghallja a nevét, már indul is, kezében egy hatalmas zsákkal, amit egészen a színpad széléig vonszol, majd ott kiüríti tartalmát: egy kisebb dombnyi origami madarat, melyeknek szinte mindegyike másmilyen színű papírból lett hajtogatva. Sokáig tartott mire a lány minden előkészülettel végzett, szinte több időt töltött hajtogatással, mint az előadás gyakorlásával. Na, persze olyasmit választott, amiben magabiztos: énekelni és táncolni fog. Sokkal nagyobb önbizalommal is vág neki, mint az első fordulónak. Emlékszik még a lányra, aki megmentette, és akinek viszonzásul segített jelvényt keresni. Kíváncsi rá, hogy ő mit fog előadni, és szorít neki, mert szívesen megmérkőzne vele a végén, az arénában. De ugyebár oda el is kell jutni, ehhez pedig most egyedül önmagára kell figyelnie.
A zsákot eldobva a színpadra lépdel, origami madarai hűen követik, egy kis szellő rásegítéssel. Megáll pont középen, felmutatja a jelet, amiben a szervezőkkel megegyeztek, s már indítják is neki a zenét, amit korábban le kellett adnia. Mosolyogva, élénken táncol, hangja betölti a teret, áramlik, játszik, akár a lány körül a papírmadarak. Fehér ruhája minden mozdulatnál meglebben, erős kontrasztot mutatva a színkavalkáddal.
Számára a fantázia ez a nyüzsgés, szálldosás és életöröm, amit ő próbál megmutatni produkciójával. A refrénnél erősen koncentrálnia kell - talán néhány lépést el is ront, de reméli, hogy a zsűri inkább az elemi mágia részre figyel -, hogy a madarakat színek szerint külön egy-egy emberré formálja, majd a továbbiakban háttértáncosokként alkalmazza. Sikerül, hallja a közönség csodáló moraját, bár tudja, mestere le fogja szidni, hiszen ő látja, hol és miben hibázott a lány. De ez most nem érdekli, énekel tovább, egészen a végéig, ahol a madarakat egészen magasra felrepteti a közönség fölé, hogy az utolsó hangoknál lágy esőként rájuk hullajtsa. Ez egy kis ajándék tőle, nekik. Nem lekenyerezni akarja őket, csak éppen nincs kedve hazacipelni a zsákot. Ráadásul mi a fenét kezdhetne több ezer origamimadárral?
Az előadás végén meghajol mind a négy égtáj felé, majd integetve nevetve elhagyja a színpadot. A zsűri a pontokat megbeszéli, végül megjelennek a számok a magasban. Charles fellép a lány helyére, megvárja a közönség pontjait, majd fejben gyorsan összead, átlagol, és kihirdeti az eredményt: 40 pont. A legalacsonyabb pontokat a megjelenésére kapta, valószínűleg nem volt elég extra a fehér ruhában. Összességében azért nem lesz rossz, ráadásul a nézőktől maximum pontot kapott. Még nem tudni, mire lesz ez elég, de Sun-Hee reménykedik, és addig is, van ideje átöltözni, majd felsurranni a nézők közé, hogy megnézhesse a lányt, akivel az első fordulóban találkozott.


Harmadik (és negyedik) évfolyamosok

Kováts Mirabell - föld
Ruha1, ruha2, fejdísz, smink

A hatalmas színpadra földkupacokat hordanak be a szervezők, egészen addig, míg teljesen be nem takarják vele a felületét. Ekkor lép be Mirabell, hosszú, sötétzöld, csuklyás köpenyben. Intésére a szervezők elindítják a halk aláfestő zenét. A lány arcát még nem látni, hangja azonban messzire szól. Egy történetet mesél el, közben a föld megelevenedik, vár nő ki belőle, kettő is. Csupán földből vannak, de részletesek és viszonylag nagyok, a köztük sétáló lány vékony alakja szinte elveszik mellettük.
- Réges-régen Magyaregregy és Szentlászló között állott két vár. Márévárban az úr és fiatal, gyönyörű felesége, míg a másikban Miklós vitéz élt szolgáival. Egy nap a király hadba hívta őket - földkatonák lépdelnek ki az egyik várból -, s Máré ment is, de előbb még megeskette asszonyát, hogy az hűségesen várni fog rá. - A homokból létrehozza Márévár urának alakját, valamint a nőét, s szinte látni a fájdalmat a földarcokon, amint búcsúzkodnak.
- Miklós vitéz azonban nem sietett annyira, hacsak nem a szomszéd várba az egyedül maradt asszonyhoz, aki bár kezdetben ellenállt a széptevő ostromának, de aztán egyre szívesebben fogadta. - Földből megteremtődik Miklós is, magas, délceg férfi, aki éppen rózsával kedveskedik a kacér nőszemélynek. - Az ígéretszegésből hamarosan kislánya született a nőnek, s ekkor Miklós megrémülve tettétől, ugyancsak hadba indult. - A földasszony karján a gyermekkel egyedül marad, s bár sokáig néz az elvonuló férfi után, végül fellépdel a várba.
- Tizenhét évnyi háborúskodás után a férfiak hazatérhettek otthonaikba; Máré és Miklós együtt érkeztek meg a várak közötti völgybe. Miklóst emésztette tette, Máré viszont majd kicsattant az örömtől, hogy viszontláthatja asszonyát. Végül a két férfi elbúcsúzott, Máré azonban nem ért haza: az erdőben várta leghűségesebb szolgája, aki mindent elmesélt neki. - Az úr földből készült arca eltorzult a haragtól és a fájdalomtól, keze ökölbe szorult.
- A vár urának szíve lángolt a haragtól, s ágyúval leromboltatta mind a két épületet, majd bánatában újabb háborúba indult, s végül ott is lelte halálát. Miklóst a romok temették be, de az asszony és lánya életben maradt: beszorultak kincseskamrába, majd nem sokkal később a hűtlen nő szomjan halt. De előtte még megátkozta lányát. - Mirabell a földdel mindent megjelenít, a várak leomlását, a dühös, elkeseredett, őrület szélén álló, átkozódó nőt, de a lányt ő maga játssza el. Köpenyét ledobva hátrarázza hosszú szőke fürtjeit, arcán kétségbeesés suhan át, majd lerogy a földre. Közben a táj megváltozik: kivájódik egy patak medre, ami aztán, a szervezők láthatatlan segítségével - amit alkalomadtán igénybe lehet venni -, meg is telik vízzel; kisebb bokrok nőnek ki itt-ott, befüvesedik a színpad, Mirabell mögött pedig kiemelkedik a földből egy barlang. Ekkor a lány feláll, arca mélységes szomorúságot tükröz:
- S én még mindig itt vagyok, a barlangból, a helytől szabadulni képtelenül, s várom azt, aki megszabadíthat. Egy vadászt, aki képes engem megcsókolni akkor is, amikor bika, kígyó és varangyos béka képében jelenek meg előtte. De ez az ember még nem jött el, s magányom immár évszázados...
Megjeleníti a bikát, a kígyót és a békát is, s az arctalan vadászt, aki megmenthetné, de már régóta késik. A lány szeme hihetetlenül kék, haja hosszabb, mint általában, már-már a földig leér. Keskeny arca valahogy földöntúlinak tűnik, akárha már nem is tartozna ehhez a világhoz.
- S az elátkozott lányt őrzi a három kőkatona - suttogja, maga köré pedig megidézi a három katonát. Azok felemelkednek a földből, s valóban úgy néznek ki, mintha kőből lennének. Aztán halkan dúdolni kezd:


"Szelíd szél, suttogó szellő,
Könyörgő ének legyen dalod!
Sorsomat tudja messze vidék is,
És mutasd az utat, hogy merre vagyok."


A mesének vége, ahogy az előadásnak is, már csak az eredmény van hátra. Mirabell egy pillanatra megremeg, majdnem el is esik: sok energiáját leszívta ez a produkció. Charles segítségét azonban udvariasan visszautasítja, és saját lábán, egyedül hagyja el a színpadot. A férfi elismerően néz utána, majd a közönséget és a bírákat sürgeti pontjaik leadására.
- 45 pont! Ejha, a kisasszony úgy tűnik eléggé meggyőzte a zsűrit, bár a témánál vontak le pontokat. De haladjuk is tovább, most következik...
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. november 23. 16:17 Ugrás a poszthoz

Brandon Norrey

Általában határozott és magabiztos vagyok, olyan ember, aki tudja mit és hogyan akar. Most mégis eléggé esetlennek érzem magam, és ez természetesen Brandonnak is feltűnik. Éppen továbblépnék kritikáján azzal, hogy egy könyv megírása a nyugodt szobában teljesen más lapra tartozik, mint a mi nem éppen szokványos helyzetünk, de ekkor előveszi a könyv egyik példányát. Nem kell sokat agyalnom rajta, mit szeretne, azt is mondhatnám, hogy ez egy sokkal ismerősebb szituáció. Pár kedves szó, és a fiú neve alá odakanyarítom az aláírásom, majd visszaadom neki a kötetet, és folytatom a tájékoztatást. A kommunikáció kezd gördülékenyebbé válni - bár én még koránt sem vagyok a szokott felszabadult - közben egyszer még a krétáját is megjavítom a pálcámmal.
- A tengernél nem csak a mennyiség a fontos, hanem az is, hogy hullámzik, mozog, közelebb jön, majd távolodik. A legtehetségesebb hydromágusok mind az óceán vagy a tenger mellett tanulták meg a képességük használatát, mert ezek a nagy kiterjedésű vizek, olyan élő szervezetek, amik tökéletesen leképezik a víz elem tulajdonságait. Csak figyelve a tengert is sokat lehet tanulni - magyarázom úgy akárha órán lennénk, és közben számomra észrevétlenül elkezdek feloldódni, persze még nem teljesen, hiszen hátra van a bemutatóm, amire hiába gyakoroltam sokat, nem biztos, hogy úgy fog sikerülni, mint szeretném.
- A gyakorlati képzés a te órarendedhez lesz igazítva, na meg persze az én elméleti előadásaimmal sem ütközhet, illetve a többi tanonc óráinak időpontjaitól is függ, de én akár hajnalban is felkelek, vagy akár késő estig fennmaradok, ha neked úgy felel meg. Hetente egyszer azért nem ártana összeülnünk, de havonta háromszor mindenképpen. A képzés alapból három évig tart, a végén vizsgát kell tenni. Ha túl sok órát kihagysz egy évben, vagy éppen nem fejlődsz úgy, hogy elvárható lenne, természetesen bukni is lehet, de csak a végső esetben. Ha minden jól megy, fokozatosan egyre jobban fogod tudni irányítani az elemed, egyre több mindent fogsz tudni megvalósítani.
A bemutató előtt kicsit elbizonytalanodom, mert nem tudom, mennyire jó ötlet. Persze bízom Johnban, de még sosem voltam Brandonéhoz hasonló helyzetben, nem is ismerem a fiút annyira, hogy tudjam, hogyan fog reagálni. Azt sem tudom, sikerül-e, viszont meg kell próbálnom, Brandon is erre kér, vagy legalábbis szeretné, ha kevésbé látszana rajtam, mennyire furcsán érzem magam ebben a helyzetben.
Megkérem, hogy tartsa felém a tenyerét, és amikor megteszi, egy ökölnyi vízgömböt idézek bele.
- Kérlek, szorítsd meg finoman!
Olyan érzés lehet, mintha egy vízzel telt lufit tartana a kezében. A gömb belsejére koncentrálok, majd a közepéből kifelé indítok egy kisebb lökéshullámot, majd egy újabbat. Hamarosan a lüktetés folyamatossá válik, akár a szívdobogás. Hagyom, hogy egy darabig érezhesse az apró mesterséges szívet a kezében, majd lecsillapítom a víz mozgását, hogy újabb, másféle vibrálást indíthassak el benne. Ez az, amit igazán mutatni akarok neki: a hangrezgéseket utánozva egy rövid dallamot játszok el a vízen. Nem olyan, mintha valóban hallaná, ez egy teljesen másféle érzékelés, ugyanakkor ténylegesen érezheti a zenét. Mivel a hegedű hangja miatt veszítette el a hallását, fogalmam sincs, hogyan reagál erre, de úgy érzem, fontos neki megmutatni, hogy az eleme sok dologban kisegítheti akkor is, ha végül a gyógyítók nem tudnak javítani az állapotán.
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. november 28. 01:26 Ugrás a poszthoz

Alex és Mihael - zárás

Az órám után egészen elégedetten indultam hazafelé, hiszen megalapozottan érezhettem azt, hogy a végzős tanoncaim miatt nem kell aggódnom, viszonylag könnyen fogják venni a vizsga jelentette akadályt. Halkan fütyörészve, szokásos, határozott lépteimmel sétáltam végig a keleti szárny folyosóin, mikor furcsa zajokat véltem hallani. Egy pillanatra megálltam, hogy könnyebben bemérhessem a hangok forrását, majd sietősen arrafelé vettem az irányt.
Éppen rákanyarodtam arra a folyosóra, aminek a falán az a hatalmas festmény látható, amin mindenki részeg, mikor eléggé szokatlan jelenet tárult a szemeim elé: két srác verekedett a folyosón. Egészen vérre menőnek tűnt a dolog, nem mehettem tovább úgy, mintha nem is láttam volna semmit. Pedig vannak tanárok, akik ezt a megoldást szeretik alkalmazni két tanuló konfliktusa láttán. Na, persze a vita, a veszekedés és a verekedés között hatalmas különbségek vannak, így talán még azok a tanárok is a közbelépés mellett döntöttek volna a helyemben, akik amúgy nem szeretnek belefolyni a diákok dolgaiba.
Mivel nem akartam, hogy a felül lévő srác véletlenül vagy direkt megroppantsa a másik fiú nyakát, netán megsértse a légcsövét vagy a nyelőcsövét, az elemeimet hívtam segítségül. Persze rá is kiálthattam volna, de féltem, hogy a hirtelen hangtól megijed, és netán még jobban megszorítja a kezei között lévő nyakat. Amúgy pedig eléggé elborult tekintettel nézett a szemüveges fiúra, amiből arra következtettem, hogy nem hajlana a szép szóra sem.
A levegőből kinyertem egy kevés vizet, amit aztán a fojtogató ujjai között átfolyattam az alul fekvő fiú nyakára, majd megfagyasztottam. A vékony jégréteg miatt a srác ujjainak le kellett csúsznia a szorongatott bőrfelületről, ez után egy légpajzsot idéztem kettejük közé, ami a felül lévő srácot hirtelen hátrataszította.
Melléjük érve elpárologtattam a jeget a szemüveges fiú nyakáról, majd szigorúan rájuk néztem.
- Most azonnal megyünk az igazgatóhoz!
Általában nem tennék ilyet, de a fiúk arca nem tanúskodott megbánásról, ezért úgy döntöttem, hogy egy komolyabb büntetésre van szükségük ahhoz, hogy lenyugodjanak. Felsegítettem a fekvő fiút a földről, eltüntettem a légpajzsot, majd előreindultam a folyosón, figyelve rá, hogy kövessenek.
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
NEMBaj, Projekt, 2. forduló - zárás
Írta: 2014. december 16. 16:04
Ugrás a poszthoz

Szalamanton
Március 1., vasárnap délután

Késő este van már mikor a teljes forduló véget ér. A zsűri tagjai visszavonulnak, hogy meghatározhassák azt a határt, ami eldönti majd a versenyzők sorsát. Hét ember alkotja a zsűrit, rajtuk múlik nem kevés ember további sorsa, bár ők meglehetősen könnyen veszik ezt. Még viccelődnek is, hogy milyen jó, hogy nem a felnőtt kategóriában kell pontozniuk, ahol helyenként tényleg vérre menő küzdelem megy a pontokért.
Amíg a bírák döntenek, Charles a színpadra szólítja az előző évi helyezetteket, akik előadják azt, amit tavaly is, persze helyenként kicsit újítva a régi műsoron. Közülük van, aki idén már a felnőtt kategóriában versenyez, szóval ez már nem az első, amit ma előad és izgul is az eredményéért, mégis hatalmas mosollyal az arcán üdvözli a nézőket, és mindent belead a produkciójába.
Végül lemennek az előadások, a nézők kapnak tizenöt perc szünetet, majd a bírák bevonulnak, hogy kihirdessék az eredményt.
- 42 pont! - kiáltja Charles, bár mindenki látja a hatalmas kivetítőkön a számot, amit a zsűri elnöke kanyarít pálcájával a levegőbe. - Ez tehát a határ kedves nézőink! Mindenkinek, aki kevesebb, mint 42 pontot szerzett, ezennel befejeződött a verseny. Az, aki pont 42 pontot kapott, vagy annál többet, mehet tovább a harmadik a fordulóba, amire májusban kerül majd sor. Köszönjük mindenkinek az előadást, és Önöknek azt, hogy végig itt voltak, szurkoltak és pontoztak is. Most pedig nézzük meg az este összefoglalóját, vagyis a továbbjutó produkciók összegzését!
Ezzel Charles levonul a színpadról, helyére lebegnek a kivetítők, amiken elkezdik lejátszani a második forduló nyerteseinek előadásait, természetesen csak részleteket belőlük. A kivetítők alján megjelenik az előadó neve, elemének jele, évfolyama és természetesen pontszáma.

...


Brandon Norrey táncos produkciója nagyon tetszett a közönségnek, hiszen tíz pontra értékelték, és most újra megtekinthetik kedvenc pillanataikat az előadásból. A zsűrinek hasonló módon bejött a műhölgy és a fiú tánca, elég magas pontszámokat kapott, bár a témánál azért vontak le tőle, ugyanakkor a kivitelezésért viszont magasabb pontot kapott, mint legtöbb kortársa. A bírák eléggé egyedinek vélték a megoldását. Végeredményben 45 pontot kapott rá.

...


Ashley Valerie Stanwood és előadása elkápráztatta a nézőket és a zsűrit egyaránt. A lány furcsa megjelenése és a produkció látványa mind magas pontszámot generáltak, bár a témánál nála is vontak le pontokat, de a kivitelezés és a technikai elemek magas szintűsége miatt az a pár levont pont nem számít, hiszen mindent összevetve még így is az egyik legjobb előadás lett, elvégre 46 pontra értékelték.

...


Julien Armand Saint-Venant produkciója hangulatos volt és jól megragadta a témát, ezzel minden zsűritag egyetértett. Bár a produkció kinézetét tekintve minimalista volt, illett az előadás koncepciójához. Amiért mégis kicsit kevesebb pontot kapott rá a közönségtől, talán azért lehetett, mert a többi versenyző mind nagyot akart mutatni, ezért sokat fektettek a látványba. És hát minden viszonyítás kérdése. De a fiúnak így sem kell szomorkodnia, hiszen a fényjátékkal és az üvegdallal Fantáziaországba repítette a zsűrit és a közönséget, akik ezt 43 ponttal jutalmazták.
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. december 16. 16:50 Ugrás a poszthoz

A Kedves - zárás

A csók után pár pillanatra hozzáérintem homlokomat az övéhez, lehunyt szemmel élvezem illatát. Aztán hátrább lépnék, de kezemért nyúl, s hagyom, hogy pocakja felé vezesse ujjaimat. Tenyerem alatt csodát érzek, arcom gyermeki örömöt tükrözhet, olyasfélét, mint amikor az ember még hisz a mesékben és reggel felkelve a csizmájában csokit találva bizonyosságát érzi annak, hogy a Mikulás ott járt. Ragyogó boldogságomat ennek a nőnek köszönhetem, és ezt nem árnyékolhatja be semmi. Még a mostohaanyám sem, akit imádok amúgy, de ez nem akadályoz meg abban, hogy - mostanában egyre többször - figyelmeztessem arra, hogy az én életemet én élem, nem ő.
A kezem alatt mozgolódó még csöppnyi emberek, a gyermekeim, és általuk én végre tényleg apa leszek. Szeretem felnőtt lányaimat, de megvan annak a varázsa, hogy felnevelsz valakit. Látod bukdácsoló lépteit, hallod első szavait, megtapasztalod boldog mosolyait, ismered kedvenceit, múltját, óvod jelenét és teszel jövőjéért.
Elsimítok egy tincset kedvesem füle mögé, finoman megölelem őt, majd megkérem, tanítson lőni. Mindig is érdekelt az íjászat, bár annyira sosem, hogy tegyek valamit azért, hogy ki is próbálhassam. Ha nemet mond, azt is megértem, akkor csupán leülök az egyik gépre, befogom a szám és miközben eredeti célomnak megfelelő tevékenységgel töltöm ki időmet, néha megállok és csodálom a nőt, akit szeretek. Végül jóleső fáradtan, együtt megyünk haza.
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. december 16. 17:05 Ugrás a poszthoz

Szalamanton
Projektmunka 3. forduló
Május 23., szombat délelőtt

Elérkezett a Nemzetközi Elemi Mágus Bajnokság ifjúsági kategóriájának utolsó fordulója. A hely most úgy néz ki, mint az első megmérettetéskor azzal a különbséggel, hogy négy helyett három doboz van, és legalább kétszer akkorák, mint legutóbb. Ezúttal nem elemek, hanem évfolyamok szerint különítik el a csoportokat. A versenyzők elfoglalják helyüket a dobozok falán körben található ajtók előtt, bár most már lényegesen kevesebben vannak, mint korábban: csoportonként tíz-tizenöten.
Charles ruganyos léptekkel siet fel a színpadra, majd mutatja be újfent a zsűri tagjait, akiknek ezúttal sem lesz a nézésen kívül sok dolguk. Persze vitás helyzetben ők döntenek, de az Arénában sosem szoktak ilyenek lenni. Vagy éppen csak ilyenek vannak.
A kommentátor egyenként bemutatja a versenyzőket is, akik többségében a nézők felé fordulva mosolyogva integetnek, majd feszült arccal visszafordulnak ajtajuk felé. Vannak persze kivételek, akik nyugodtan várakoznak a bebocsáttatásra, őket a közönség sem különösebben érdekli. Nevüket hallva csupán biccentenek egyet, gondolataikba temetkeznek, felkészülnek a harcra.
Charles tudatja a versenyzőkkel és a nézőkkel is a szabályokat, mely igazából nem sok van, és a legfőbb azok közül is csak annyi, hogy "csak egy maradhat". Természetesen dobozonként egy, így lesz három győztese az ifjúsági kategóriának. Végül a bemondó elharsogja azt a szót, amire mindenki vár, kinyílnak az ajtók, belépnek a versenyzők, a szemek a kijelzőkre merednek...

/A dobozokban ugyanazt találjátok: nyugatra erdő, középen egy hatalmas tó, keletre egy aktív vulkán, északra hó és hideg, délre sziklás, szeles kopár vidék. Kijutni nem lehet, feladni sem igazán. A szervezők bemennek azért, aki súlyosan megsérül vagy egyéb módon harcképtelenné válik. Induljatok el, nem kell hosszút írni. Brandon te nyugatról lépsz be a dobozodba, Ash, te északról, Julien, te keletről. Bran és Julien, ti egy dobozban vagytok./
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. december 17. 14:47 Ugrás a poszthoz

Brandon és a víz

Láthatóan érdekli a fiút az eleme, hiszen hirtelen tengernyi kérdést önt rám, pedig csak egyről volt szó. Persze nem bánom, sokkal jobb így, mintha magába roskadva ülne az ágyon minden kommunikációt elutasítva.
- A kérdéseid érdekes témát feszegetnek - kezdem, miközben kiejtett szavaimat továbbra is megformázom a levegőben elemem segítségével. - Alapból azt tanítjuk, hogy a mágust az eleme semmilyen körülmények között nem bánthatja. Ugyanakkor ez nem teljesen igaz. Előfordulhatnak olyan esetek, amikor az elemi mágus elveszíti az irányítást eleme vagy elemei felett, ekkor előfordulhat, hogy önmagát is megsebzi vele. Alapesetben ez nem történhet meg, hiszen az emberi elme védi a testet, a tudatalattid akkor is irányítja az elemed, amikor öntudatlan állapotban vagy. Így aztán, ha bele is ájulsz egy medencébe, nem fogsz megfulladni. Erős érzelmi felindulás, sokkhatás vagy trauma esetén előfordulhat, hogy az elméd leblokkol, ilyenkor megtörténhet, hogy az elemed kitör. Ekkor nemcsak másokat, de a saját testedet is meg tudod sebezni. Ez főleg a pyromágusokkal szokott előfordulni és a terromágusoknál is nagyon veszélyes. A víz elem gyermekei nagyon változékonyak, de akárcsak az aeromágusoknak, nekik is megvan a maguk belső egyensúlya. A legszilárdabb jellemmel a terromágusok büszkélkedhetnek, de ha ők elveszítik a kontrollt önmaguk felett, nagyon súlyos sérüléseket tudnak okozni maguknak és másoknak is.
Kicsit hagyom, hogy megeméssze a dolgot. Fontos tudnia, hogy az elem nem csak egy rajta kívül álló dolog, nagyban függ a saját viselkedésétől, hogy hogyan viszonyul majd hozzá.
- De visszatérve a kérdéseidre: ha egy hegy tetejéről vízbe ugrasz, nem lesz bajod; valamint a víznyomás sem árthat neked. Ugyanakkor a tengervízzel csak óvatosan, hiszen ott nem maga a víz az, ami árthat, hanem a benne lévő só, ami kristályos anyag és inkább a földmágusokhoz tartozik. Azt is mondhatnám, hogy bár a tengervíz nem árt, de attól még a veséd leáll a túl sok sótól.
Arra, hogy eddig ez neki csak elmélet volt, nem tudok mást tenni, mint bólogatni. Addig senkit nem érdekel komolyabban, amíg nem kerül igazán testközelbe az elemekkel. Teljesen más dolog irányítani őket, mint olvasni róluk.
- Bár nekem hárommal több elemem van, mint neked, tapasztalatból azt mondanám, hogy ez nem négy órát vesz el a napjaidból, hanem kb. minden percet. Minél többet gyakorolsz, annál erősebb, tapasztaltabb elemi mágus lehetsz. Feladat rengeteg van, ráadásul a meditáció és a koncentráció is sok időt vesz igénybe. Viszont mindez nagyon fárasztó, és súlyos következményei lehetnek annak, ha valaki túlerőlteti a gyakorlást. Kezdetnek maximum napi két órát javaslok, aztán mindig egyre többet. Lassan azt fogod észrevenni, hogy már majdnem minden pillanatodat az elemeddel való foglalkozás, vagy a képességeden való gondolkozás tölti ki. De ez a jó, hiszen aztán majd így fog minden magától, automatikusan, értelemszerűen jönni. Sok dologhoz már nem fogod használni a kezed vagy a pálcád. Én például nem tudom, mikor nyitottam ki utoljára saját kézzel ablakot, vagy mikor kevertem valamit kanállal. Neked például az esernyőhasználat is csak muglik jelenlétében lesz ajánlatos, de akkor is csak álcaként, nem mintha szükséged lenne rá.
Rengeteg példát tudnék még mondani, hiszen az elemek velem élnek, mindennapjaim részei, szinte észrevétlenül használom őket, akár ahhoz is, hogy felmenjek a lépcsőn. Ha hirtelen elveszíteném a képességem, tuti, hogy minden lépcsőben orra buknék.
Közben megmutatom neki a vízgömböt. Eléggé erősen kell koncentrálnom, hogy a rezgések valódi dallammá álljanak össze, de végül sikerül, ezt Brandon reakcióján is látom. Ijedtsége kihat az én varázslatomra is, hiszen ő hydromágus, hozzám képest sokkal közelebb és természetesebb módon áll a víz elemhez. Persze azért még nagyon kezdő is, úgyhogy a gömb csupán nagyobb lesz, nem durran szét, én pedig gyorsan vissza is alakítom korábbi méretére. A fiú viszonylag hamar megnyugszik és újra megfogja a vízgömböt, én pedig egy kis idő múlva eltüntetem azt. Várom, vannak-e kérdései, vagy bármi, amire hirtelen szüksége lenne. Részemről a látogatás már elérte a célját.
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. december 22. 20:56 Ugrás a poszthoz

Az üresség teljesen kitölt. Napok óta automatikusan teszem a dolgom, úgy, hogy közben fogalmam sincs, mit csinálok. Mindegy, csak legyen valami. Bármi. Ne kelljen gondolkodni. Ne kelljen érezni.
Lábaim visznek ki a temetőbe az aprócska sírok elé, agyam továbbra sem működőképes. Fájó lelkem blokkol mindenféle beérkező hatást, de az is lehet, hogy agyam tudja, többet nem bírnék el.
Mostanában érzem, ahogy a levegő kavarog körülöttem; néha egy-egy széllökés becsap a közelemben ajtókat, ablakokat, de nem szóltam erről senkinek. Nem hiszem, hogy ebből gond lehet, nem fogok kitörni. Biztos, sokan gondolták már ezt egy-egy tragédia előtt. De most ebbe sem akarok belegondolni.
Csendben állok a hóban, és nézek magam elé. Pár perc múlva lehajolok, lesöpröm a halmokról a havat. Zsebembe nyúlok, előhúzok egy kis zacskónyi magot, majd szétszórom magam elé. Felállok és erőmet kiengedem a talajba. Érzek minden egyes aprócska magot a fagyott föld felszínén. Finoman lejjebb húzom őket, majd energiát küldök beléjük. Nézem ahogy nőnek a növények, de valójában nem látom. Megszokott mozdulatokat végzek, mechanikusan, robotszerűen. Mire végzek virágok borítják előttem a földet, színpompásak, halk csengettyűszó hallatszik felőlük.
Aztán csak állok zsebre tett kézzel, és várok. Kabátomba rejtett ujjaim remegnek, fülem mellett hallom fütyülni a levegőt. A szél lassan felkavarja mellettem a havat. Magabiztosságom, lelki nyugalmam megingott, elemeim csendesen dühöngenek bennem. Még nem tombolnak, de csak idő kérdése. El kéne mennem még a héten segítségért. De biztosan nem fogok. Nem akarok gondolkodni. Nem akarok érezni. Hagyom, hogy az üresség teljesen kitöltsön.
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. december 23. 20:33 Ugrás a poszthoz

Csöndes önsanyargatásomból egy halk hang riaszt fel. Nem nézek hátra, tudom, hogy feleségem áll mögöttem, majd lép mellém. Hetek óta nem láttam már, de most sem tudok ránézni. Nem akarom, hogy lássa rajtam, mennyire megvisel a helyzet. Persze ez az egész csak önámítás, ismerjük egymást annyira, hogy ne számítson, látjuk-e egymás tekintetét, anélkül is tudjuk, a másik hogy érzi magát. A lépései hangjából; ahogy a levegőt veszi; ahogy a karjait tartja...
- Szia - sóhajtok, majd hallgatok tovább, mert nincs mondanivalóm. Mondhatnám, hogy sajnálom, hogy fáj az egész, és hogy hiányzik. Mindez igaz, de kimondani merőben felesleges. Hiszem, sőt tudom, hogy ezzel ő is tisztában van. Nem vagyok benne biztos, lesz-e még egymás számára valaha mondanivalónk.
Szeretem őt. Sosem szerettem senkit nála jobban. Legszívesebben belekapaszkodnék, nem engedném sehova, de nem teszem. Így viszont úgy érzem, egyre inkább távolodik tőlem. El fogom veszíteni. De nincs erőm harcolni érte. Talán nem is akarok küzdeni. Valahol mélyen tudom, hogy segítségre van szükségem, elemeimmel a kirobbanás szélén állok, nem akarom őt is magammal rántani a gödörbe. Akármi lesz is velem, szeretném tudni, hogy ő valahol jól van.
- Hogy vagy? - nyögöm ki végül sután az értelmetlen mondatot. Hát hogy lenne? Majd kiugrik a bőréből, nem?
Keserűen elhúzom a számat, zsebemben kicsit jobban megremeg a kezem. Elindul felőlem egy erősebb fuvallat. A továbbiakban próbálom visszafojtani az összes erőmet. Nem akarom, hogy Temi észrevegye, nincs valami rendben.
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. december 23. 22:00 Ugrás a poszthoz

Kérdésemre nem várok választ, hiszen már akkor megbántam, amikor kimondtam. Temi először nem is szól semmit, aztán rám zúdítja szavai és érzései tengerét, nekem pedig nincs más dolgom, mint állni és hallgatni.
Kezemet kinyújtom felé, ujjaim már majdnem tenyeréhez érnek, de képtelen vagyok megfogni. Úgy érzem, nem is szeretné. El akar menni, egyedül szeretne lenni, vagy legalábbis nem velem, aki arra emlékezteti, milyen volt és mit veszített.
Mondhatnám, hogy nem hibáztatom semmiért, mert így van. Senki nem tehet semmiről ebben a helyzetben. Én is figyelhettem volna jobban, ő is, az orvos is, de talán semmit nem tehettünk. Ha hinnék a sorsban, azt mondanám, ez így volt megírva.
Temi szavainak dühös és kétségbeesett zápora elől nincs menekvés. Felelősnek érzem magam azért, ami történt. Ostobaság, hiszen mi múlt volna rajtam? Mégis így van. Amit mond, mintha tudtam volna előre. Elvégre ismerem őt. Akár fel is készülhettem volna rá, akkor talán most jobban viselném a dolgot. Nem tud rám nézni, de én se rá. Szeretném magamhoz húzni, simogatni a haját, csókot lehelni a homlokára.
Néhány pillanatig úgy érzem, csak arra van szükség, hogy bátorságomat összeszedve magamhoz szorítsam feleségemet, de tudom, hogy nem változtatna semmin. Szerelmünk ezen az akadályon nem tud továbblépni.
- Megértelek - suttogom rekedten, majd torkot köszörülök, és folytatom: - Szeretném, ha tudnád, hogy szeretlek. Hogy számomra nem lettél kevesebb, nekem te vagy "A Nő". Elfogadom a döntésed, nem is tehetnék máshogy. Légy boldog, bárhová is mész.
Felé fordulok, megérkezése óta most először. Csodálom haját, arcélét, alakját, magamba iszom a látványát, hátha most látom utoljára. Agyamba vésem minden porcikáját, merőben feleslegesen hisz azok már régen részeim, emlékeim velem maradnak mindig.
Elfordulok tőle vissza a sírokhoz. Elmondhatnám, hogy milyen üvöltő fájdalom gyötör, és azt is, hogy a legrosszabb dolog, ami valaha történhet velem, hogy őt elveszítem. Őt is. De csendben maradok. Nem tartom vissza. Legalább egyikünknek sikerüljön túlélni, feldolgozni. De remélem, hogy egy nap mind a ketten tovább tudunk lépni. Akkor is, ha most mindez lehetetlennek tűnik. Az élet pedig értelmetlennek.
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. december 28. 22:17 Ugrás a poszthoz

Ashley
Projektmunka, 3. forduló, Mirabell

Egy nyavalyás pont! Ennyivel kapott kevesebbet, mint Ashley. Az a lány már megint előtte van, bár csak egy hajszállal, de mégis. Mirabellt végtelenül idegesíti, hogy Ashley jobbnak bizonyult nála. Úgy tervezi, hogy ezúttal csak rá fog vadászni. Most megmutatja mindenkinek, hogy ő mennyivel többet tud, mint az a lány.
A bemutatáskor csak bólint egyet, de azt is félig elfordulva, most nincs hangulata jópofizni a közönséggel. Úgysem ők döntenek. Szerepüket már befejezték, mostantól nem kell rájuk figyelni. A harmadik fordulóban már csak a pojácák foglalkoznak a nézőkkel.
A kommentátor végül elindítja a fordulót, Mirabell pedig szinte átszakítja az ajtót a lendületével. Odabent sziklás terepen találja magát. Ez egyáltalán nem néz ki jól, de a lány igyekszik feltalálni magát. Először is leguggol, két tenyerét a talajra simítja, megpróbálja érzékelni, hogy hányan lehetnek a közelében. Otthon, az erdőben nagyon rágyúrt azokra a képességekre, amik egy ilyen helyzetben segíthetik. Elraktározza az elméjében az információkat, mert bár továbbra is tudja nagyjából, hogy ki merre mozog - legalábbis önmagától egy igencsak széles sugarú körben - ha nem koncentrál rá direktbe, akkor nem érzékeli olyan élesen a dolgokat.
Ashley nincs a közelében. Az ő erejét felismeri, hiszen harcoltak már. A többiekre nem vesztegeti az idejét, nyugatra indul, persze előtte fegyvereket szerez: erejével kis hegyes darabokat kanyarít le a kemény sziklából, majd a zsebébe rejti őket. Még jól jöhetnek a későbbiekben.
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. december 29. 14:52 Ugrás a poszthoz

Dasha Fresmoon

Mosolyogva köszöntöm a lány, amikor belép a terembe, és már nyújtom is felé a dobozt, benne a karkötővel. Míg ő kibontja a csomagolásból az ékszert, addig én elmagyarázom neki, hogy pontosan mi is ez, és mire jó.
- Egyeztettem kicsit a házvezetőddel, meg azért én is ismerlek már valamennyire, és ezek alapján úgy gondoltam, hogy a tűz elem állhat hozzád a legközelebb. A karkötő tűzrókák szőréből lett fonva, nagyon ritka holmi. Varázsige kell a működéséhez. Amint kimondod, megjelenik majd a karkötő felett egy körülbelül tíz centiméter átmérőjű fénygömb. A színe rajtad fog múlni, de közben is változtathatod. Talán elöljáróban ennyi elég is, gyakorlatban majd úgyis kitapasztalod a dolgot. Vedd fel kérlek!
Ha kell segítség neki, akkor rákapcsolom a csuklójára az ékszert, ha nem, megvárom, míg egyedül felölti. Persze ilyen könnyen nem engedem el, mindenképpen kipróbáltatom vele, hiszen, bár a fénygömb hideg, és alapvetően nem veszélyes, azért ez is egy viszonylag nagyobb hatalmú tárgy, azokkal pedig mindig vigyázni kell.
- Fontos még tudnod róla, hogy megjavítja magát. Elégetni például nem tudod, hiszen a tűzróka szőre lángálló. Ha elvágod, vagy véletlenül elszakad, elég a két sérült részt egymáshoz illeszteni, aprócska lángok fognak megjelenni rajta, majd újra összeforr a két fél. Ennek ellenére azért nem árt vigyázni rá, bizonyára öt-hat év múlva már nem regenerálódik ilyen könnyen. Sajnos mindent el lehet használni.
Várom a kérdéseket, ha merülnek fel a lányban, aztán végre tudomására hozom a lényeget.
- A varázsige: Luminarium! Miközben kimondod, gondolj egy színre, sőt képzeld magad elé!
Ha sikerül a varázslat, megjelenik a keze felett a fénygömb, olyan színben, amilyenben elképzelte.


Karkötő
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. december 29. 17:40 Ugrás a poszthoz

Dasha Fresmoon

- Az, hogy milyen színre gondolsz, csak tőled függ, de a megjelenő fénygömb színét befolyásolja - válaszolom kérdésére, majd megvárom, míg megidézi a gömböt.
- Amit most látsz, az a maximális mérete, de koncentrálással változtathatod. Természetesen ennél csak kisebb lehet. Van, amikor hasznos, ha kisebb a fényforrásod - magyarázok tovább, hogy a lány mindent megtudhasson új tárgyáról. - Ha azt szeretnéd, hogy kisebb legyen, képzeld el, ahogy zsugorodik a gömb.
Megvárom míg kipróbálja, intek is neki, hogy bátran próbálkozzon, közben azért folytatom az okítását is:
- A színét most is megváltoztathatod, sőt bármikor, amikor úgy érzed, hogy nem tetszik a jelenlegi, csak gondolj egy másikra! Képzeld magad elé, és máris átszíneződik a gömb! A gömbön nyugodtan átnyúlhatsz, nem tömör, valójában fényből van. Mivel nem forró, vagy meleg, nem is fog megégetni. Nyugodtan hozzáérhet egyéb dolgokhoz is, semmiben nem tudsz kárt tenni vele.
Bemutatóul átdugom rajta az ujjam és bátorítom a lányt, hogy ő is nyugodtan próbálja megfogni a fénygömböt. Természetesen lehetetlen, de így ő is érezheti, hogy nem bánthatja a karkötő mágiája.
- Végül tudnod kell kikapcsolni is, ha már nincs szükséged a fényre. Ezt a következőképpen teheted meg: hangosan mondd ki, hogy Extinguo! Kérlek, most egy kicsit gyakorolj vele!
Figyelem ahogy a mágiával bánik, és, ha úgy látom, nincs semmi gond, gratulálok neki a teljesítményéhez, és biztosítom róla, hogy, ha bármi probléma lenne az ékszerrel, nyugodtan jöjjön hozzám. Ez után nincs más hátra, mint sok szerencsét, jó szórakozást kívánni az ajándékhoz, és elköszönni. Végignézem ahogy távozik, majd én is elpakolok.
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. január 4. 17:53 Ugrás a poszthoz

Julien, óra
Valamikor a tanév végén

Az egyetlen ok, amiért nem húztam még el délnek, mint a vadlibák, az, hogy szeretek tanítani. Megkedveltem a vele járó feladatokat, megszoktam a napi rutint, és nem hagyhatom cserben a tanoncaimat. Nem rohangálnak csak úgy elemi mágiát oktató tetramágusok, szóval, ha lelépnék, valószínű, hogy egy ideig nem tudná senki betölteni a helyem. Addig meg a gyakorlatisok egyedül lennének, felügyelet és segítő nélkül. Azok, akik vizsgáznak év végén, nehezebben készülnének fel rá. A lényeg, hogy maradnom kell.
Éppen ezért állok most is az elemi mágia teraszán, és várom Julient az éb utolsó órájára. Annak ellenére, hogy én az utóbbi időben kezdem elveszíteni az irányítást az elemeim felett, a tanoncaim mégis tanulnak tőlem, és gyorsan fejlődnek is. Órák előtt mindig megpróbálom összeszedni magam, közben pedig erősen koncentrálok. Ha más nem is, majd ők kihúznak a gödörből, még, ha nem is közvetlen módon, de rájuk gondolva kimászok majd a depresszióból. Legalábbis ebben reménykedem.
Amíg Julien érkezésére várok, addig kicsit gyakorlatozok az elememmel. Tenyerem felett aprócska, de erős szélörvényt kavarok, igyekszem minden más szelet és légmozgást megszüntetni, de hiába minden koncentráció, ezt már nem tudom megtenni. Érzem, ahogy a fülem mellett finoman lengedezik egy hajszál a körülöttem kavargó, levegőtől. Végül egy csalódott sóhajtással útjára engedem a kezemben tartott tornádót is. Az pedig olyan erővel oszlik szét, hogy majdnem engem is hátralök. Elhúzom a szám, ökölbe szorítom a kezem, és a továbbiakban inkább csak csendben meditálok.
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. február 7. 19:45 Ugrás a poszthoz

Eris, tanóra
Valamikor ősszel

A stégen állva várom egyik tanítványomat, és várakozás közben van időm körbenézni. A tavacska mellett álló fák levelei sárgába, vörösbe játszanak, rajtuk fehéres foltokat hagyott a dér. Csupán ez mutatja már, hogy az éjszaka fagy lepte el a tájat. A tó felszínéről a jeget már leolvasztotta a délelőtti napsugarak melege. A házak között járó szellő a víz fölé érve, finoman megfodrozza azt, majd néhány cseppet felkapva tovasuhan.
Az elemi mágia teraszán megtalálható minden, ami a gyakorlati oktatáshoz szükséges, de nem árt néha kimozdulni a teremből, ráadásul az elemeket a természetben lehet a legkönnyebben irányítani, tulajdonságaikat kitapasztalni. A hydromágusok számára a környéken pedig nem is lehet jobb helyet találni a falu szélén található tónál.
Erisszel kapcsolatban még mindig kicsit bizonytalan vagyok. Pont tavaly lett a tanoncom, amikor a dolgok kissé zavarossá váltak és egészen a felfüggesztéseim fajultak. Túl kevés óránk volt, emiatt nem tudom, hogyan áll az eleméhez, mennyire tudja irányítani. Nem figyeltem rá eléggé, ez egyértelműen az én saram, de igyekszem bepótolni a hiányosságaimat, kijavítani a tavalyi hibáimat.
Amint megérkezik a lány, üdvözlöm, és rögtön kezdem is az órát:
- Szeretném ma megmutatni a víz formálását. Először egyszerűbb alakzatokat fogunk alkotni, majd később egészen bonyolultakat, összetetteket is képes leszel létrehozni. Mielőtt azonban erre rátérnénk, lenne egy feladatom, ez amolyan szintfelmérő lenne. - Egy pillanatig elgondolkozva szemlélem a stég faléceit, majd bólintva újra a lány felé fordulok. - Kérlek, hozz létre a "semmiből" egy kevés vizet! Elég fél decinyit. Közben pedig mondd el, mi a véleményed a vízről, mint elemről, és a hydromágiáról, mint képességről! Ha nehéz összefoglalnod, elég, ha csak az először eszedbe jutó szavakat mondod ki.
A feladatot, kiadtam, most már csak a megvalósítást kell szemmel tartanom, magamban pedig kiértékelni, mind az elméletet, mind a gyakorlatot.
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. február 16. 11:46 Ugrás a poszthoz

Eris, tanóra
Valamikor ősszel

Hát igen, így jár az a tanár, aki elhanyagolja a munkáját, és nem figyel oda a tanulóira. Eris láthatóan még mindig nem fogadta el teljesen az elemét - vagy ahogy tűnik, egyáltalán nem -, így pedig nem kezdhetünk bele semmi komolyabba. A lány idegesnek és zavarodottnak tűnik, ezért egyáltalán nem meglepő az elutasítása sem. Bár az némileg meghökkent, hogy egyenesen kijelenti, ilyen mágiafajta nincs is. Ez majdnem a legrosszabb, amire számíthattam, hiszen ez az ereje teljes megtagadása, sőt talán még bajosabb is, mint, ha gyűlölné a képességét. Az emberek hitét nem lehet lebecsülni: a legtöbbször az, amiben nem hisznek, számukra nem is létezik. Ennél könnyebben nem is lehetne elfojtani egy ébredező elemi mágus erejét.
- Tehát úgy gondolod, hogy elemi mágia nincs - jelentem ki komolyan. Elsőként ezt a gátat kell lerombolunk, különben itt ragadunk a holtponton, és akkor ebből nemhogy víz formálás nem lesz, egyáltalán nem lesz képesség sem.
- Akkor szerinted én sem vagyok tetramágus? - kérdezem felvonva a szemöldököm, miközben jobb kezem kinyújtom a víz fölé. Nem mintha szükségem lenne a mozdulatra az irányításhoz, de szeretném a tekintetét arra vezetni. A stég mellett a tó vize elkezd felpúposodni, míg végül akkora félgömb nem lesz, ami a térdünkig ér. Gondolatban formálni kezdem az elemet, így szép lassan kibontakozik egy nagy termetű kutya alakja. Minél erősebben koncentrálok annál élethűbb lesz, egészen addig, míg a víz már sok külön szőrszálat is képez, aztán megmozdítom az alakot. A vízeb kilógatja a nyelvét, előrébb lépdel, majd megrázza magát aprócska cseppeket szórva körénk.
Amíg Eris vélhetően a kutyát nézi, addig én az alattunk lévő faanyag "keresésébe" kezdek. Egy halott fát szinte lehetetlen alakítani elemi mágiával, hiszen pont az, az energia hiányzik belőle, amit egy terromágus formálni tud. De nekem az is elég, ha találok egy aprócska magot, amit errefelé vetett a szél. Egy magot, ami fuldoklik a neki nem megfelelő környezetben. Segélykérés után hallgatózom, bár ez nem éppen olyan, mint egy sikoly, mégis egy terromágus "hallja" a haldokló növények hangját. Sikerül is észlelnem egy gesztenyét a vízben, nem messze tőlünk. Az ősz a gesztenye szezonja, a gyerekek pedig szeretik gyűjteni, így elég messzire is elkerülhet az erdőtől. Talán valaki éppen vele próbált meg kacsázni kavics helyett, és így került a tóba. Körbeveszem az elememmel, beburkolom meleg energiába, majd növekedésre késztetem. Elképzelem az idős fa hatalmas ágait, enyhet adó árnyékát, a levelei zöldjét, és úgy teszek, mintha húznám felfelé, mintha nyújtanám. Ennél a mágiánál nagyon fontos, hogy végig kapcsolatban legyünk a növénnyel, különben az energia szétárad a földben és nem koncentrálódik a magban. De most szerencsére a mag vízben van, amit szintén irányíthatok, így az energia eljut a gesztenyéhez, bár azért nem az egész mennyiség, de éppen elég ahhoz, hogy kidugja a fejét a hajtás, majd nem sokkal később a facsemete is kiemelkedjen a vízből. Ahhoz azonban, hogy olyan hatalmas fa legyen, amilyennek elképzeltem, még rengeteg idő kéne, így hát megelégszem egy fiatal fával is, ami azonban így is fölénk magasodva nyúlik ki a vízből.
- Tudnám még folytatni - nézek a lányra, miközben eltüntetem a kutyát. - De azt hiszem, felesleges. Az elemi mágia létezik, és rengeteg csodálatos dologra használható. Te pedig képes vagy az egyik legszeszélyesebb elemet irányítani. Kérlek, hagyd, hogy megtanítsam, hogyan használd, hogy aztán bámulatos dolgokat hozhass létre vele!
Várom, hogy megszólaljon, miközben próbálok szemkontaktust tartani vele. Ha ő nem akarja az elemét, ha blokkolja magában, lehet, hogy sosem lesz képes rendesen használni, és ezt nem akarom.
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. február 19. 21:24 Ugrás a poszthoz

Nemrég rendeltem meg a legújabb elemi mágiával foglalkozó köteteket, éppen az ezeket tartalmazó doboz fölé hajolok, hogy felpakoljam őket egy polcra, mikor a nevemet hallom. Egy olyan hang kiáltja, amit már viszonylag régen hallottam. Felvont szemöldökkel kérdően fordulok az ajtó felé, várva, hogy a lány betoppanjon, aki hamarosan meg is teszi ezt, de olyan sietősen akárha egy szélvihar szabadult volna el a teremben.
Problémáját el is hadarja, én pedig igyekszem mindent felfogni, de nem egészen tudom követni őt. Annyi biztos, hogy Kiva ijedtnek tűnik, pyromágiaája pedig csak csendesen meghúzódik benne, alig erősebben, mint egy gyertya lángja. Mi a fene folyik itt? Az általam erősnek és magabiztosnak megismert lány a szemem láttára omlik össze. Egy pillanatra előjön a tavaly tanév végén érzett kétségbeesés, hogy nem tehetek semmit, hogy egyszerűen minden kicsúszik a kezemből, mindent tönkreteszek... De aztán elhessegetem, nem ezért jöttem vissza. Nem ezért töltöttem a szünet nagy részét Johnnál. Azért vagyok itt, hogy segítsek, ez az én dolgom, és a felelősségem.
Lehajolok Kivához és megsimogatom a fejét, majd, ha hagyja meg is ölelem, s közben beburkolom magunkat egy finoman vibráló légáramlattal. Bár a lány píromágiája legyengült, még ott van benne, de van ott még valami más is. Valami, ami reagál az aeromágiára. Az pedig csak egy dolog lehet...
- Nincs semmi baj. Nem romlottál el - mosolygok a lányra biztatóan. - Sőt most már többre vagy képes, mint eddig. Elmesélnéd nekem kicsit bővebben, hogy is volt azzal a levegőbuborékkal?
Közelebb húzok egy széket és leülök rá, hogy szemünk nagyjából egy magasságban legyen, kezeimet összekulcsolom az ölemben, tekintetemet a lány arcára függesztem, figyelem minden rezdülését. Hallottam a pletykákat arról, mi történt vele, s mindent végiggondolva talán pont emiatt jelent meg most eddigi rejtőzködő eleme. A hétköznapi varázslók többsége még ma is tartózkodik az elemi mágusoktól, a több évszázados félelem megmaradt bennük. Félik a hatalmas pusztító erőt, amit képviselünk. Pedig az elemi mágia valójában nem kard, hanem pajzs. Egy belső védelmi mechanizmus, ami mindig akkor jelenik meg, amikor a legnagyobb szükség van rá.
  
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. március 22. 18:52 Ugrás a poszthoz

Hiába "szórakoztatom" a lányt a képességemmel, láthatóan nem sikerül rávezetnem arra, hogy az elemi mágia egy létező, és nagyon hasznos dolog. Illúziónak nevezi, és erre nem is mondok semmit. Egyes filozófusok szerint az egész világunk egy illúzió, de az egyértelmű, hogy Eris jelenleg nem kapható ilyesfajta eszmecserére.
Elzárkózik mindentől, kifogásai és ellenvéleménye van, ami általában nem gond, az azonban már igen, hogy ő a mágiának egy olyan része után érdeklődik, ami nemhogy büntetendő és tiltott, de egyenesen veszélyes is. Mégis válaszolnom kell, elvégre én vagyok a tanár. Ráadásul én is bántottam már másokat, nem vagyok egy szent, ismerem azt az érzést, amikor nagyon szeretnél valakinek fájdalmat okozni. Próbálok nyitott maradni, és a témával összefüggésben másféle megvilágításba helyezni a dolgokat:
- Bizonyos keretek között akár azt is megteheted. Léteznek versenyek, és egyesek abból élnek, hogy ezeken más elemi mágusokkal mérik össze az erejüket. Illetve egyes rendfenntartó szervek is alkalmaznak elemi mágusokat. Viszont nem értem, miért szeretnéd emberek ellen használni. Alapvetően minden más mágiafajtára is fennáll az, hogy ártó mágiával más embereknek nem okozunk sérülést, fájdalmat, kárt. Bár tény, hogy a hydromágiát főként a gyógyászatban tudják alkalmazni, azért nem is kötelező az erőddel másokat segíteni. De megkönnyítheted a saját életedet vele. Ugyanakkor, ha feleslegesnek érzed, csak kérvényezned kell egy képességmegkötő bűbájt. Ebben az esetben a minisztérium megvizsgálja majd a körülményeidet, kérnek majd egy rakás papírt és igazolást, de végeredményként megszüntethetik ezt a "felesleges" erőt, így nem fog több problémát okozni neked.
Nem értem, miért gondolja azt, hogy az elemi mágia másokért van. A legtöbb elemi mágus önző és lusta alak, aki szereti magát, és még magát is. Már az "egyszerű" varázslás is nagymértékben megkönnyíti az ember dolgát, de egy elemi mágus tud csak igazán elkényelmesedni. Biztonságos burok veszi körül őket, és onnan bentről figyelmesen szemlélik mások szenvedéseit. Azért, mert megtehetik, még nem rohangálnak segíteni az árvízvédelemnek, nem állítanak meg tornádókat, és erdőtüzeket sem fékeznek meg. Többségében csak élik a saját egyszerű életüket, amiben rengeteg dologhoz még a pálcájukat sem kell felemelniük.
Az előbb tudattam vele a mágiától való megszabadulás lehetőségét, azonban el kell neki mondanom a hátrányait is, elvégre anélkül nem teljes a kép.
- Bár azt hiszem, még várnod kell egy keveset, amíg ezt megteheted. Régen elég sokszor alkalmazták az elemi mágusokon, mert féltek tőlük, a képességeiktől. Voltak elemi mágusokra vadászó emberek és csoportok, akik bizonyos összegek ellenében elkapták, és a kijelölt helyekre vitték az elementalistákat, ahol megfosztották őket a képességeiktől. Aztán megjelentek az érdekvédelmi szervezetek, és az emberi jogokra hivatkozva kiharcolták, hogy a megkötőbűbájt csak olyan embereken lehessen alkalmazni, akik önként lemondanak róla. Persze csak nagykorú és döntésképes személy mondhat le az erejéről. Ez azért van így, mert előfordul, hogy a megkötőbűbáj minden egyéb mágikus erőre is hat, így megtörténhet, hogy az illető többé egyáltalán nem lesz képes varázsolni. Emiatt elég kevesen választják ezt az utat, de azért vannak, akik kockáztatnak, és a legtöbben nem is szenvednek semmiféle hátrányt. De ugyebár ehhez szerencse is kell.
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. március 29. 16:29 Ugrás a poszthoz


Budapest, szüleim háza
A szünet alatt

[zárt]

Brannek és Ashleynek hála a tanév végére kénytelen lettem beismerni, hogy hozzáértő segítségre van szükségem, így hát felkerestem Johnt, régi barátomat. Talán egyes szabályok szerint nem kezelhetett volna, mint ismerősét, de hát mikor nem tettünk mi a szabályokra? Másrészt pedig elég kevés olyan ember él a világon, aki képes visszafogni egy tetramágus erejét, és ez a szakterülete is. Egészen pontosan ő az egyetlen.
Természetesen titokban tartottuk, hogy miért járok hozzá, és senki nem is gondolta furcsának, hiszen amúgy is együtt szoktuk tölteni a nyár nagy részét. Úgy is mondhatnánk, hogy nála szoktam továbbképezni magam, na és persze, ő a legjobb barátom is. Titkolózásunk legfőbb oka persze azért továbbra is - remélhetőleg egyre inkább elenyésző - hírnevem volt, és szerencsére ennek hála, az újságok címlapjain sem én, sem a problémáim nem szerepeltek.
Mikor nem Johnnál múlattam az időt, akkor szüleimnél próbáltam kiheverni veszteségeimet, és végül is, lassan, de biztosan kezdtem kilábalni a depressziómból. Nem kellett emlékeztetni rá, hogy néhanapján egyek, nem délben keltem ki az ágyból, és reggelenként még arra is kapható voltam, hogy elhúzzam a függönyt, és beengedjek a szobába némi napfényt. Leszoktam arról is, hogy kutyává alakulva meneküljek el a problémáim elől, és szüleim támogatásának köszönhetően a közérzetem is javult. Úgy éreztem, jó lesz majd visszamenni az iskolába, ahol foglalkozhatok a tanoncaim fejlődésével. Furcsa, de az évek során kialakult bennem egyfajta apasági kényszer, amit saját gyermekeim... elvesztése, még inkább fokozott. Éppen ezért úgy gondoltam, visszatérve még inkább ragaszkodni fogok a diákjaimhoz, amit remélhetőleg ők hősiesen tűrni fognak.
Egy egészen átlagosan semmittevős napnak indult a mai is. Konkrétan a lustaság jegyében telt. Mikor meghallottam a kopogást, éppen legyőzött apám a varázslósakk elemi mágikus változatában - amiben megjegyzem, depresszióm előtt, sosem veszítettem -, így aztán pont kapóra jött a váratlan látogató. Felkászálódtam a fotelből, majd a konyha mellett elhaladva bekiáltottam mostohaanyámnak, hogy "Majd én nyitom!", végül az ajtó elé érve meg is tettem ezt.
Kicsit meghökkentett, hogy a küszöbön az egyik tanítványom áll, egészen addig, míg fel nem rémlett a tegnap esti bagoly, és a levél, amit hozott. Régebben ennyire feledékeny sem voltam, ez tisztán jelzi, hogy még nem vagyok teljesen jól, ugyanakkor annak legalább örülök, hogy még az előtt eszembe jutott, hogy tegnapi válaszomban én magam jelöltem meg a találkozás helyét és időpontját mielőtt rákérdeztem volna, hogy mit is keres itt.
- Szép napot! - mosolygtam a lányra, majd félreálltam az útjából. - Kerülj beljebb!
Közben felidéztem üzenetét, de ami látogatásának célját illeti, tanácstalan maradtam. Hogy megtudjam, felvezettem a lányt az emeletre, ahol van egy kisebb társalgónk. Úgy gondoltam, azon a helyen kisebb az esélye, hogy a szüleim ránk nyitnának, és megzavarnák a lányt. Elvégre valami komoly dolognak kell lennie, ha szünetben képes volt a tanárát a saját lakásán felkeresni.
- Kérlek, foglalj helyet! - intettem a választható ülőalkalmatosságok felé, majd, ha leült, én is elhelyezkedtem a közelében. - Hallgatlak - néztem rá komolyan, vártam, hogy felfedje jövetele okait és célját.

A szoba
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Merkovszky Ádám összes hozzászólása (241 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 8 9 » Fel