Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Csendben ültünk a szobában. Én nem akartam megzavarni a lány gondolatait, és vártam szavait, ő pedig láthatóan nehezen vette rá magát a beszédre. Egyre kevésbé tudtam elképzelni, hogy mi lehet a probléma. Már az is eléggé szokatlan, hogy a szünetben keresett fel - tehát vélhetően sürgős a dolog -, de érezhető bizonytalansága és hezitálása még inkább gondolkodóba ejtett.
Egy depressziósnak nehéz felkelteni a figyelmét, úgy általában, de tény, hogy azokban a pillanatokban feszült figyelemmel kísértem nyomon tekintetemmel minden mozdulatát. A kezembe adott újságra mégis zavartan tekintettem. ~Talán írtak valamit rólam, ami miatt megrendült bennem a bizalma, és azt akarja közölni, hogy más tanárhoz fog járni? Végül is tettem pár dolgot, amire nem vagyok éppen büszke. De a legtöbb már eléggé régi história, nem hinném, hogy bármelyiket is előrángatták a múltból. Már nem vagyok a rivaldafényben, nem érné meg...~
Ekkor pillantottam meg a cikk címét, majd a képre vándorolt pillantásom, végül átfutottam a szöveget. ~Ez nem lehet igaz.~ Ez az egy mondat visszhangzott a fejemben. Mégis, ahogy emlékeim között kutattam, igenis elképzelhetőnek tartottam. ~Nem mintha rémlene maga az éjszaka, de amilyen fiatalkorom volt, nem kéne meglepődnöm ezen. De az eléggé gyanús, hogy ő már a második lányom, akinek a születéséről nem tudtam. Komolyan, a nőkben soha nem merül fel, hogy fel kéne keresni a gyerek apját? Vagy legalább küldeni neki egy levelet? Hogy aztán ne az újságokból tudja meg X évvel később. Ez egyszerűen.... hihetetlen.~
- Én... nem emlékszem - sóhajtottam végül. Ötletem sem volt mit mondhatnék, mit vár egyáltalán tőlem, egyelőre abban sem voltam biztos, hogy mit érzek. Az azért felrémlett, hogy, ha Temi ezt megtudja, többé biztosan nem jön haza.
- Anyukád... Anna, mit mondott? - Igen, a cikkből lestem a nevet, és igen, ez szánalmas, de mit tehetnék, legalább tizenöt éve volt, hogy utoljára láttam egyáltalán a nőt, és életem során igen kevés kapcsolatomból rémlik fel egy-egy név.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A legtöbb emberrel ilyesmi soha nem történik meg. Az én életemben ez volt a második alkalom. Mondhatnám, hogy már legalább van benne tapasztalatom, de csak az járt a fejemben, hogy vajon a fiatalkori énem hányszor fog még előbukkani az életem során, hogy röhögve megmutassa, még mindig ő irányítja a sorsunkat? Nem mintha Annelievel bármi bajom lett volna, hiszen nem is ismertem őt, egyszerűen ez sok volt nekem. Miért nem akkor bukkant ez a dolog felszínre? Miért nem az a gőgős, idióta, nagyképű alak az, akinek viselnie kell tetteinek a következményeit? Persze semmit nem jelent, hogy azóta már megváltoztam. Az a kölyök is én voltam, így tetteiért is én vagyok a felelős.
Anne beszélni kezdett, elmondta, amit anyjától megtudott, és én éreztem fortyogni benne a dühöt. Ahogy én, úgy ő sem kérte ezt a káoszt az életébe. Minden, amit eddig ismert, tudott, bizonytalannak tűnhetett számára. Az előző alkalommal összehasonlítva talán rosszabb is lehetett neki. Elvégre egy árva lánynak bevallani, hogy valójában talán soha nem is akartak lemondani róla, teljesen más, mint egy olyan lánnyal megpróbálni kiépíteni valamiféle szülő-gyermek kapcsolatot, aki egészen eddig mást hitt az apjának, másnak hitte saját magát, máshogy képzelte el a múltját és a jövőjét.
Dühe végül egy kérdésben robbant ki, amire nem tudtam válaszolni. Nekem sosem volt ilyen problémám, másmilyen gondjaim voltak, a családom másmilyen módon tért el az átlagtól.
A lány felállt, távozni készült... vagy mégsem. Láthatóan őrlődött, nekem pedig lépnem kellett. Felálltam, és, ha hagyta, finoman megérintettem a vállát.
- Semmi gond. Ez engem is elég váratlanul ért, nem csak téged. Viszont egyáltalán nincs ellenemre az, hogy megismerjelek. - Ebbe bele sem gondoltam, de ahogy kimondtam, tudtam, igaz. Szerettem volna megismerni a lányom, függetlenül attól, hogy tudtam-e eddig a létezéséről. Nem akartam csak úgy elegendni, mert az kuderc lett volna. Az én újabb kudarcom. - Tudom, hogy még találkoznánk az iskolában, de örülnék neki, ha még maradnál, és mesélnél magadról. Vagy bármiről, amit fontosnak találsz. Kérdezhetsz is, ezek után nem hiszem, hogy lenne titkolnivalóm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Próbáltam visszatartani, nehogy csak úgy elmenjen, bár lehet, hogy jobb lett volna, ha hagyom, hogy előbb legyen időnk megemészteni a hírt, és csak utána kellett volna ténylegesen beszédbe elegyednünk. De, ha már eljött hozzám, nem akartam elszalasztani az alkalmat. ~Ki tudja, lehet, hogy később majd kerülni fog. Én az ő helyében lehet, hogy elutasítanám, hogy bármiféle közünk legyen egymáshoz, elvégre ki akarna ilyen apát?~
Megjegyzését figyelmen kívül hagytam, inkább követtem példáját, és visszaültem a kanapéra. Kérdését hallva egy rövid, erőltetett nevetés után bal kezemmel idegesen beletúrtam a hajamba.
- Nem mintha ez lenne az első alkalom - húztam el a szám. - Nem látom okát, amiért hazudnál, vagy hazudnátok édesanyáddal. A cikk írója nem túl hiteles forrás, de az, hogy itt vagy, elég meggyőző. Gondolom, ha nem lennél biztos a dologban, nem akartál volna találkozni velem. Mindazonáltal, ha gondolod, egy apasági teszt nem árthat, hogy a kételyeket megszüntessük.
~Ha végül kiderülne, hogy az egész mégsem igaz, akkor sem származhat hátrányom abból, hogy jobban megismerem az egyik tanítványomat. Ráadásul végre valami átjutott a közönyösségem páncélján. Végre van valami, ami érdekel, amire odafigyelek. Ez haladás, és mióta felismertem a problémámat, azon vagyok, hogy kilábaljak belőle.~
- Vannak - bólintottam szűkszavúan első - és egyből mennyire találó és fájdalmas - kérdésére. Vettem egy mély lélgeztetet, mely aztán reszketve szállt ki tüdőmből, de nem szólaltam meg. Tekintetemet az ablakkeretre szegeztem, éreztem, hogy kezem ökölbe szorul, ajkaim megfeszülnek. Pillantásom az ajtóra rebbent, és ekkor felismertem, hogy a kiutat keresem. ~Menekülni próbálok a valóság elől, mert nem akarom kimondani azt. John szerint a gyógyulás felé vezető úton ott van az elfogadás. Ha sikerül elfogadnom a dolgokat, amik történtek, könnyebben továbblépek. De, ha kimondom, azzal véglegesítem is egyben, legalábbis így érzem, pedig az eszemmel tudom, hogy már rég végleges és megmásíthatatlan.~
- Van egy örökbe fogadott lányom, Runa, ő és legidősebb lányom, Niki, a Bagolykőbe jártak. Illetve - vettem még egy mély levegőt, ujjaimat erővel próbáltam kiegyenesíteni, testemet ellazítani - télen születtek volna hármasikreink a feleségemmel. Vagyis jelenleg hárman vagytok, mindhárman lányok.
Tekintetemet a lányra emeltem, és csak remélni mertem, hogy hamis mosolyomat igazinak látja, és nem tűnik fel neki a szemeimet betöltő szomorúság és üresség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az apasági teszt ötlete, végül is logikus volt, Annelie is rábólintott, elvégre ezzel lehet a legkönnyebben eldönteni, hogy lesz-e értelme megpróbálni közelebb kerülni a másikhoz, és ezáltal a jövője részévé válni, vagy érdemesebb megmaradni a tanár-diák kapcsolatnál.
- Akkor majd valamikor a héten bemehetnék a Fővárosi Ispotályba. Gondolom, minél előbb, annál jobb - mondtam, majd Annelie az általam felajánlott lehetőséggel élve kérdezett, valószínűleg nem sejtve, hogy kérdése mennyire szíven talált.
Nem mondtam ki, legalábbis egyenesen nem. Még akkor sem. Nem voltam rá képes. Tudtam, mi történt, éreztem a fájdalmat, de nem bírtam rávenni magam, hogy kimondjam. Ha elismertem volna a veszteséget, könnyebb lett volna? Nem tudom, talán már nem is lényeges, de akkor és ott hihetetlenül gyávának éreztem magam, ugyanakkor megkönnyebbültem, hogy még egyszer sikerült elodáznom, hogy kiejtsem azokat a szavakat.
Rámosolyogtam a lányra, és próbáltam úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. A nagy Merkovszkyt semmi nem döntheti le a lábáról, rendületlenül megy tovább bármi történjék is. Csak épppen remegett a szám széle, reszkettek az ujjaim, a szemeim pedig nem tudtak a számmal együtt hazudni. Pillantásom az ölembe ejtett kezeimre tévedtek. Szemügyre vettem a körmeimet, miközben valójában nem láttam őket. Fel sem tűnt, hogy a lány elhagyta a helyét, csupán arra észleltem fel, hogy mellettem van és átölel.
~Tehát észrevette, úgy látszik, már nem hazudok olyan jól, mint régen.~ Óvatosan megérintettem egyik karját, majd puhán végigsimítottam a haján. Kedvessége jól esett, de nem akartam elijeszteni magam mellől. Emlékeztem arra, hogy mikor először megérintettem a vállát, kicsit megrezzent. Nem kellett külön tudatosítanom magamban, hogy mi ketten idegenek vagyunk egymás számára. Apa és lánya, tanár és diákja, ugyanakkor szinte semmit nem tudunk egymásról. Ő egy kicsit megismerte a fájdalmamat, én láttam egy cseppet a dühéből, de ez még édeskevés.
- Köszönöm - mondtam, bár szinte suttogva. - Kedves vagy - mosolyodtam el újra, ezúttal pár fokkal vidámabban, igazibban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem tudom miért, de nem ért meglepetésként, hogy a lány anyja nem tud arról, hogy Annelie meglátogatott engem. ~Talán azért, mert ilyen esetben ő is jött volna vele? Bár ki tudja, mennyire szoros a kapcsolatuk?~ Ezt a problémát félretéve csak bólintottam egyet, elvégre evidensnek tűnt, hogy erről a döntésről mindenképpen szólni kell a nőnek... ~akinek majd mindenképpen megtanulom a nevét.
Majd az után, hogy kihevertem a lánya kérdése okozta sokkot. Vagy a sokkot, hogy megtudtam, van még egy lányom? Érdekes lesz beavatni a földszinten éppen mit sem sejtő szüleimet? Vajon mit szólnának, ha lekiabálnék, hogy "Nézzétek, megjött az unokátok!"? Na, jó, ezt nem próbáljuk ki.~
Annelie vigasztalását kedves gesztusnak tartottam, engem még az sem különösebben zavart, hogy voltaképpen idegen számomra. Engem mindig is kevésbé zavart, ha ismeretlen emberek értek hozzám, mint az emberek többségét. Bizonyára kisebb személyes térre van szükségem, és nem vagyok annyira ingerült attól sem, ha valaki belép az intim zónámba. Persze mindent én se tűrök el, de megszoktam, hogy sok ismeretlen ember van a közelemben, ezért kicsit érzéketlenebb vagyok azokra a privát zónákra, ami másokat már minimum szemöldökráncolásra késztet.
Láthatóan Annelienek is sok volt az ölelés, még, ha ő is kezdeményezte. Távozási szándéka ezúttal sokkal határozottabbnak tűnt, mint korábban, így hát felállva elé siettem, és kinyitottam előtte az ajtót, majd lekísértem a földszintre.
A konyha előtt elhaladva egy pillanatra elméláztam. A helyiségből kihallatszott a rádió halk hangja, és mostohaanyám dúdolása. Az újság zörgéséből, és apám morgásából arra következtettem, hogy ő éppen Ramona mellett, az étkezőasztalnál ülve olvassa a reggeli újságot. Ez a szokásos kép, melyet már annyiszor láttam, hogy már elég csak a hangokat hallanom és magam elé tudom képzelni a legapróbb mozdulatokig, elgondolkoztatott. ~Vajon én mit fogok csinálni ennyi idősen, és kivel? Nekem is lesznek hasonló szokásaim, berögződéseim? Vajon a lányaim, akiket nem én neveltem fel, fognak hasonló nosztalgiával és gyengédséggel gondolni rám, mint ahogy én gondolok a szüleimre? Valószínűleg nem.~
- Vigyázz magadra! - szóltam még Annelie után, mikor átlépte a küszöböt, majd egy darabig még ott álltam és néztem utána. Megvártam, míg eltűnik a szemem elől, és csak ekkor csuktam be az ajtót. ~Vajon ilyenkor mit tesz az ember? Elmondja a szüleinek a nagy hírt, vagy elrohan a terapeutájához egy újabb kezelésre?~ Nem sokáig tűnödtem a dolgon, s végül beléptem a konyhába...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Amint elkezdődött a szünet, ott hagytam Bogolyfalvai lakásomat, és átadtam a terepet az építőknek. Instrukcióként kaptak bár homályos tervet, és egy kérést: pusztítsanak el mindent! Ha az emlékeim is ilyen könnyen eltűnnének... De nem, ezt azért nem akarnám. Hiszen nem is olyan rég boldog is voltam.
A szünetet nagyrészt John közelében terveztem tölteni, aki nemcsak hozzám hasonlóan levegő főelemű tetramágus, de legjobb barátom is. Vagy talán az egyetlen. Általában segíteni szoktam neki a az intézeti betegeivel, de ezúttal én vagyok az, akit kezelni kell. Egy depressziós tetramágus nem játék.
Mégis, mikor a szüleim hazahívtak azzal, hogy egy kislánynak most jelent meg az eleme, és szüksége lenne rám, azonnal hazasiettem. John kicsit ellenezte a dolgot, de végül csak legyintett és elengedett. Tudta, hogy úgysem lenne képes visszatartani.
Otthon aztán többet is megtudtam a helyzetről a lány szüleinek leveléből, így tettem még egy kitérőt aznap, ezúttal Kremisába. Volt mentoromat messzire elkerülve -, mert nem akartam előtte ilyen szánalmasan mutatkozni - az egyik állatgondozótól sikerült beszereznem azt, amire szükségem volt.
...
A kopogás hallatán azonnal indulok ajtót nyitni, közben a kislány hangja hallatán elmosolyodok. Ezzel az arcomon állok a küszöbön, üdvözlve őt és a szüleit. Vállamon, fülembe csimpaszkodva egy kölyök tuzin figyeli a betoppanókat.
- Üdvözlöm Önöket - nyújtom ki a karom, és rázok kezet a szülőkkel, majd a lányhoz fordulok. - Szia! Hallom, történt egy kis felfordulás.
Félreállok az ajtóból, és beengedem őket, majd helyet mutatok nekik a nappaliban a kanapén. Én a kandalló melletti karosszékben foglalok helyet, ami féloldalasan, de nagyjából szemben helyezkedik el hozzájuk képest. De még mielőtt ezt megtenném, leveszem a vállamról a kis lényt, és a lány felé nyújtom:
- Szeretnéd megfogni? - Kinyújtott karjaim között az apró lény kicsit félénken pislog a többiekre, de ugyanakkor kíváncsiság is csillan a szemében. Szőre még enyhén zöldes árnyalatú, de ha idősebb lesz, majd teljesen kiszürkül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Csendben hallgatom a lányt, és okosnak tűnően bólogatok. Nagyjából mindent megértettem már azelőtt is, hogy mondta volna, elvégre érzem benne az erőt, mégis szükségesnek tartottam, hogy tőle halljam, mert így nem csak a tényeknek jutottam birtokába, de az érzelmi háttere is tisztázódott előttem.
- Igen, hallottam - bólintok finoman, de nem részletezem. Ha el akarja mondani, el fogja, addig viszont nem fogom a kérdéseimmel és a pletykákkal terhelni. Vannak, akik szívesebben és könnyebben emésztik meg a dolgokat magukban, egyedül, nekik nem mindig segítség az, ha mások ösztökélik őket a beszédre. De, ha szüksége lesz rám, ha el akarja mondani valakinek, mi bántja, én mindig itt leszek. - Akarsz róla beszélni? - teszem fel a kérdést, amit direkt fogalmazok úgy, hogy akár nemet is könnyű rá mondani, de esetlegesen azt is megmutatja, hogy készséges hallgatója lennék.
Amennyiben ezen a kérdéskörön vagy így, vagy úgy, de túljutunk, megpróbálom megfogalmazni neki a lényeget az erejével kapcsolatban, bár valószínűsítem, hogy már ő is sejti.
- Úgy tűnik, dimágus vagy - mondom kicsit sem finomkodva. Az igazságot tartom mindig célravezetőnek, és ez még csak nem is egy kellemetlen fajta. - A tűz mellett a levegőt is képes vagy uralni. Valószínűleg eddig is képes lehettél volna rá, csak éppen nem kerültél olyan helyzetbe, hogy igazán szükséged legyen rá, így ténylegesen nem jelent meg az irányítás képessége. Most azonban a mágiád kárpótolni próbál a veszteségért. Nem csak a vészhelyzet, de a lelki megpróbáltatások is hozzájárulhattak ahhoz, hogy most már aeromágus is vagy.
Ezek voltak a jobb hírek. A kellemetlennel azonban ő is tisztában van. Ugyanakkor beszélnünk kell róla.
- Emellett azonban nem igazán érzem benned a tüzet. Olyan... gyenge. Így nem igazán lehetsz képes használni. Nem tudom, hogy jelenleg milyen terveid vannak, de azt ajánlom, hogy keress magadnak egy magántanárt, aki tud foglalkozni veled. Tudok adni néhány elérhetőséget. Bár, ha nincs ellenedre, én magam is szívesen tanítanálak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Türelmesen és figyelmesen hallgatom a lányt, ilyen szempontból elég sokat fejlődtem az évek alatt. Elemi mágia tanárnak lenni nagyon kalandos dolog, ugyanakkor eléggé empatikusnak és jó hallgatóságnak is kell lenni hozzá. Az emberek nagyon sokfélék, a problémáik pedig még változatosabbak lehetnek, az elemi mágusoknak pedig életük minden pillanata kihat arra, hogyan képesek használni az erejüket.
Egy súlyosabb trauma pedig akár a képesség blokkolásához is vezethet. Kiva sok mindenen ment keresztül az utóbbi időben, és én a mázlista fiatalkorommal meg sem érthetem, milyen lehet ez neki. De mellette állhatok, és segíthetek neki túljutni a mélyponton.
- A levegő elem képessé tesz a repülésre. Persze a sporthoz nem térhetsz vissza általa, de talán segíthet feldolgozni a veszteséget. Örülök, hogy a bizalmadba avattál, és sajnálom azt, ami történt.
Nem vagyok pszichológus, még, ha néha úgy is érzem magam. Láttam John hogyan viselkedik a pácienseivel, de nekem nem célom kezelni Kivát vagy bármelyik másik tanítványom. Szívesen segítek nekik bármiben, de inkább, mint barátjuk, támogatójuk, és nem mint lélekgyógyászuk. Így aztán nem is tudom, mit mondhatnék neki. Kicsit előrehajolok, finoman megszorítom a karját, ha hagyja, és közben végigsimítok a hátán egy légáramlattal. Mindig is jobban kommunikáltam testbeszéddel, mint szavakkal. Egy ölelés vagy egy simogatás esetenként vigasztalóbb lehet, mint egy sajnálom.
Miközben Kiva megmutatja pyromágiáját, én a lány erejére koncentrálok, de jelenlegi szintje szemöldökráncolásra késztet. Ha az állami gépezet "jobban" működne, már elvették volna az igazolványát. Mert bár képessége nem olyan erős, hogy bárkit is bántson, nem képes megfelelően uralni. Persze, nem én fogok ezzel a hírrel a hatóságokhoz rohanni.
Megegyezünk abban, hogy a továbbiakban is én fogom tanítani, s ekkor pár kérdéssel és egy felvetéssel igazából el is kezdem az oktatását.
- Hogy van a rókád? Gondoltál rá, hogy ő segíthetne neked az elemed felélesztésében? Azt javaslom, próbálj meg vele naponta fél-fél órákat gyakorolni, játszani. A meditálás is segíthet, de most elsősorban foglalkoznod kéne vele. A lehető leghétköznapibb dolgokat is az elemeddel végezd! Melegítés, forralás, tűzgyújtás, szárítás... Nem baj, ha nem tökéletes, a lényeg, hogy használd.
Kicsit elhallgatok, megvárom, ha esetleg van hozzáfűznivalója, s csak utána folytatom.
- Ebben az évben elég sok tanoncom lett. Lehet, hogy szükségem lenne valamiféle segítségre. Gondolkoztál már esetleg a tanári pályán?
Még, ha nem is szeretne tanárnő lenni, akkor is megpróbálom rávenni, hogy besegítsen a kezdő tűzmágusoknál. Egyrészt, mert tényleg jól jönne egy tanársegéd mellém, másrészt, mert így is visszatalálhat az eleméhez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Oh, márpedig dinnyéből sosem elég - mosolygok megértően a kislányra, bár egy pillanatra talán átfut az agyamon, hogy egy kicsit túl gyerekesnek tűnik Izabella a korához képest. De ezt gyorsan el is hessegetem azzal, hogy talán az én közelebbi lányismerőseim túl érettek a korukhoz képest.
Közben a kis hölgy tovább beszél, aggodalmainak ad hangot, melyeket azonnal próbálok enyhíteni:
- Nem kell aggódnod, nem tudod bántani vele magad - szólok, bár ez egy kicsit ferdítés, elvégre extrém esetben előfordulhat, de ez tényleg nagyon-nagyon ritka, és említésével csak a frászt hoznám a gyermekre, ami egyáltalán nem célom.
Közben bekísérem őket a nappaliba, majd bemutatom a nyakamban ülő kis barátomat a lánynak. Ő egy kicsit hezitál mielőtt kinyújtaná a kezét a majomszerű lény felé, de láthatóan nincs nagyon ellenére a dolog.
- Általában nem tartok állatokat a házban, legalábbis ebben a házban biztos nem, őt most neked hoztam. Szeretném, ha összebarátkoznátok.
Miközben beszélek, átadom a lényt a lánynak, s míg én utóbbi reakcióit lesem, előbbi körbeszimatolja a puha gyermekkezeket, finoman beléjük kapaszkodik, majd megnyalja Izabella ujjait.
- Még nincs neve, de ő egy tuzin. Ő is képes olyan dolgokra a tűzzel, mint te. Nagyon mókás dolog vele játszani, de majd neked is kell tanítanod őt, hiszen ő még kölyök, nem képes olyan ügyesen bánni vele, mint a nagyok. Oh, és persze neked kell nevet is adni neki, elvégre név nélkül elég nehéz lenne szólítanod őt.
Mikor látom, hogy a tuzin érdeklődve nyelve hegyét a lány bőréhez érinti, elmosolyodok.
- Érzi rajtad a cukorka édes illatát. Alapjában véve növényevő, de szívesen eszik gyümölcsöt és cukros dolgokat is. Bár utóbbiakat nem szabad túlzásba vinni.
Egyelőre majdnem teljesen figyelmen kívül hagyom Izabella szüleit, hiszen nekem főként a kislánnyal kell dűlőre jutnom. Szeretném, ha úgy távozna innen, hogy már kevésbé fél az elemétől, vagy legalábbis lesz vele valaki, aki elfeledteti vele, milyen ijesztő is tud lenni a tűz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Egy kíváncsi szellő tér be Bogolyfalvába, végigtáncol a macskaköves utcákon, megsimítja a tetőket, összekócolja a hosszú hajakat. Suhantában észreveszi a játszóteret. Felkap pár szemcsét a homokozóból, körbepörgeti őket, majd odébb lerakja. Megzörgeti a bokrok ágait, meglibbenti a hintát. A pad mellett fekvő kutya erre megbillenti a füleit, felnéz a nyikorgó játékra, majd érdeklődését vesztve visszafordul.
Nagy zöld szemei egy pontra szegeződnek a külvilágban, de valójában nem is látja, mi van előtte. Emlékezik. Egy régi találkozásra, egy szempárra, egy hangra. Olyan régen volt, hogy lassan már elfeledi. Feledné is szívesen, de nem tudja.
Mikor elváltak, megértette a nőt. Tudta, miért megy el. De arra nem számított, hogy ilyen sokáig ellesz. Nem gondolta azt sem, hogy neheztelni fog rá, amiért nem maradt. Amiért nem hitt bennük. Abban, hogy ketten majd megoldják a problémákat, hogy túllesznek a fájdalmon. A nő egyedül akart maradni. Saját magában bízott, nem kettejükben. Vajon visszajön-e valaha? Vagy már nem is létezik olyan, hogy ők.
Ádám sokáig várta a nőt, de most már nem tudja, mit tenne, ha a felesége újra felbukkanna. Pár hónapja simán a karjaiba kapta volna, hogy aztán soha többé ne engedje el sehova. De most már... majdnem egy év eltelt. Ez nagyon sok idő. Talán túl sok is.
Mégis, egyértelmű, hogy a férfi még reménykedik a nő visszatértében. Ezt mutatja az is, hogy most kinn ül a játszótéren. Ahogy minden este. Husky alakban kimegy a játszótérre, és vár. A legtöbbször egy órát, van, hogy többet. De már egyre kevésbé tudja, miért is teszi ezt. És abban a pillanatban, mikor elfelejt kimenni... Na, igen, akkor fog lemondani a nőről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

- Üdvözlök mindenkit az órán! - lép be a terembe Ádám, miközben hangosan köszönti a már megérkezetteket. Akik még nem jártak korábban a teremben, azoknak nem lehetett furcsa, de azoknak, akik egy ideje felvették a tárgyat, szemet üthetett a hatalmas tükör az egyik fal mellett. Az üvegfelület fekete, mintha obszidiánból lenne, de nem tükröz elég jól. Homályos, ködös alakok suhannak át meg át benne, akárha malíciamutató lenne.
Ádám észrevéve a kíváncsi pillantásokat, a tárgy felé int:
- A Levitából kértem kölcsön. Lugosvölgyi Albert tükre. A fiú egyébként jelenleg benne tartózkodik, segít nekem az óra megtartásában. Az ő képességeinek segítségével ma mindannyian kipróbálhatjátok, milyen elemi mágusnak lenni.
Nem volt nehéz meggyőznie a szőke fiút, hogy legyen a segítségére, Albert amúgy is felettébb boldog, hogy mindenki visszatért a kastélyba, magányának és unalmának elűzéséhez pedig pont kapóra jön a kis feladat.
- Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy az óra alatt előfordulhatnak sérülések, remélhetőleg csak kisebbek. Ha valaki bajba keveri magát, vagy én, vagy Albert kihúzzuk a pácból, de azért jó lenne, ha minél kevesebb áldozattal megúsznánk a dolgot.
Arckifejezéséből nem lehet eldönteni, hogy az áldozat szót mennyire gondolta komolyan, pedig Ádám csupán rá akar kicsit ijeszteni a tanulókra.
- A feladat egyszerű. Egyesével vagy párosával, ahogy jobban tetszik, beléptek a tükörbe. Abban a világban, ami igazából Bert álomvilága, tudni fogtok elemi mágiát használni. Nem kell félni, a fiú azt mondta, tudni fogok veletek kommunikálni, így, ha valaki nagyon elakadna, elvégre az elmélet és a gyakorlat nem ugyanaz, annak tudok segíteni. Ha van kérdés, most tegyétek fel!
Válaszol mindenre, amire kell, aztán tenyereit összecsapva ösztökéli a diákokat, hogy induljanak meg a tükör felé. A lányokra kisebb frászt hozhat, hogy az udvariasság mintaszobra, Bert, kezét nyújtja nekik a tükörből, hogy átsegítse őket a keret küszöbszerű részén. Amint mindenki eltűnik az üveg mögött, Ádám leül elé, és figyel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Amint átléped a tükröt, kavarogni kezd körülötted a világ. Színek, hangok, illatok szállnak a közeledben, de egyik sem marad túl sokáig, mintha a világ válogatna, mivel is fogadja az érkezőt. Nem vagy egyedül az örvényben, Bert melletted áll, biztatóan mosolyog rád. Végül kitisztul a világ...

...egy sziklaszirten állsz. Melletted nincs már senki. A szél erőteljesen neked rohan, rángatja hajadat, ruhádat. A közelben nincs más, csak kopár sziklák, szürkés kövek. Mélyen alattad egy városka látszik. A házak kéményéből füst száll fel, de a város lakóinak zaja nem jut el hozzád, ahhoz túl magasan vagy, és a szél is túl hangosan fütyül a füledbe. Melletted jobbra kezdődik egy meredek, veszélyes utacska lefelé. De te most már levegő elemi mágus vagy. Tudsz repülni varázsszó és seprű nélkül is. Kipróbálod új képességeid, vagy inkább lesétálsz a meredek úton? Esetleg keresel másik lehetőséget az előbbre jutásra?

...és egy tóparton találod magad. Előtted pár méterre egy fiatal férfi horgászik. Elkeseredett arcából ítélve, itt nem nagyon van fogás. Rajtatok kívül nincs más a területen. A távolban egy erdő látszik, mellette néhány ház, talán egy falu. Még messzebbre tekintve hegyeket látsz, de sejtheted, hogy gyalog napokba telne eljutni odáig. A hátad mögött egy kis liget látszik, a fák mögött lassan lemegy a nap, fénye mindent narancsvörösre színez. Mit teszel? Segítesz újonnan felfedezett erőddel a fiún, és megpróbálsz halat fogni neki, vagy továbbindulsz valamerre?

...egy forgalmas város főterén találod magad. Ez azonban nem egy modern település. Szekérrel haladnak el melletted, lovak nyerítenek, mezítlábas suhancok rohangálnak a közelben. A közeli piacról áthallatszik az árusok kiabálása, a sötétben rablók és zsebmetszők ólálkodnak. Nagy a zaj, sok az ember, főleg egy bizonyos részén a térnek. Egy fiatal elemi mágus lány mutatványokkal szórakoztatja a többieket. Elindulsz felé, és megismerkedsz vele, vagy inkább más szórakozás után nézel?

...és egy csapatnyi játszó gyermek között találod magad. Este van, a levegőben kacaj hangja száll, és a sülő hús illata hat mindenki nyáltermelésére. Egy fiatal fiú lanton játszik, néhányan köré ülnek, mások táncolnak a dallamra. A lobogó tábortűz fénye megvilágítja a lángokat élesztgető idős férfit. Arcán nevetőráncok véstek mély nyomokat, hosszú haja és szakálla szürke. A gyerekek értetlenül mutogatnak rád.
Az idős férfi felkel, merengő tekintetét rád szegezi, hirtelen mindenki elhallgat.
- Mit keresel te itt? Ki vagy te? A tűz lánya vagy? Ha igen, bizonyítsd!
Úgy látszik egy történetbe csöppentél. Mihez kezdesz? Megpróbálod használni újonnan szerzett erődet, hogy meggyőzd a férfit, vagy inkább odébbállsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Amint átléped a tükröt, kavarogni kezd körülötted a világ. Színek, hangok, illatok szállnak a közeledben, de egyik sem marad túl sokáig, mintha a világ válogatna, mivel is fogadja az érkezőt. Nem vagy egyedül az örvényben, Bert melletted áll, biztatóan mosolyog rád. Végül kitisztul a világ...

Repülésedet nem akadályozza semmi, és a város lassan eltűnik mögötted. Melletted egy sas siklik a levegőben, kiterjesztett szárnyai alatt süvít a szél. Röpte könnyed, tekintete fenséges. Nem törődik veled, hisz a levegőnek nincs ura, az a szabadságról szól. Nincs feletted senki, de alattad sem, de néha feltűnik melletted valaki, hogy elkísérjen utadon. Ahogy a ragadozó madár is, ami most megpillant valamit a mélyben. Szárnyait hátracsapja, teste egy csőrben végződő éles nyíl. Zuhanórepülése izgalmasnak tetszik, előtted azonban egy hatalmas torony áll. Olyan, mintha most emelkedne ki a felhők közül, pedig csak neked nem szúrt szemet eddig. Kékes színeivel beleolvadt az égbe, fehéres foltjai felhőknek látszottak. Követheted a sast a mélybe, leszállhatsz a toronynál, de akár repülhetsz is tovább. Itt nincsenek szabályok. Ha szeretnéd, hogy legyenek, azokat neked kell megalkotnod.

A parton ülő fiú hatalmasra tágult, ijedt szemekkel mered a vizen sétáló lányra, de félelme csak akkor lesz a legnagyobb, mikor kiszárad a tó.
- Mit tettél?! - kiált rá a lányra. - Éhen fogunk halni!
Reszket a dühtől, az ijedtségtől, a jövőtől való félelemtől. Igaz, hogy pillanatnyilag megoldást nyújtott neki a lány, de azzal, hogy kiszárította a tavat, ami folyamatos élelemforrást biztosított, halálra ítélte azokat, akik ezzel biztosították mindennapi túlélésüket.
Ugyanakkor kezded érezni, hogy fáradsz, kicsit szédülsz is. Egy tó kiszárítása nem egyszerű feladat még egy elemi mágusnak sem. Az erővel nem csak hatalom jár, meg kell tanulnod óvatosabban bánni vele. Mindennek van árnyoldala.

A lány nevetve nyugtázza, hogy rájöttél a dologra. Ekkor a sárkányt teljesen a te irányításodra hagyja. Levegőből gömböt képez maga alá, melyet talán az egész piacon egyedül te érzékelsz. Mindenki másnak olyan, mintha a levegőben állna. Te tudod, hogy a levegőn áll.
Saját készítésű labdáján aztán különféle mutatványokat visz véghez, miközben figyel arra is, hogy, ha kell segítség neked, feléd inthessen, és megmenthesse a sárkányt a leeséstől. A "labdán" állva tesz pár hirtelen mozdulatot a kezeivel: köröket rajzol maga elé. Kisebb légörvények jelennek meg ujjai nyomán, és mindkettő másmilyen illatot áraszt. Az egyik a levenduláéra emlékezteti az embert, a másik csokoládé jellegű. A közönség elragadtatott sóhajjal figyeli most már kettőtök előadását. Az egyik "hurrikánt" feléd irányítja, majd kissé elemel vele a talajtól. Rád vigyorog, aztán elfordul, és tovább szórakoztatja közönségét.

Alighogy Fanni megérkezik, és az idős úr kérdőre vonja őt, megjelenik a semmiből mellette egy lány. A csend elmélyül, a mulatozók hátrálnak egy lépést. Ez nem az a világ, ahol örülnének az idegeneknek. Mit fogtok tenni? Megpróbáljátok meggyőzni őket, hogy a tűz lányai vagytok? Mit tud ezért együtt tenni a két elem? Vagy egyszerűen elsétáltok? Esetleg más tervetek van? Jó lesz gyorsan kitalálni valamit, mert az egyik férfi láthatóan a kardja markolatát szorítja, míg egy másik a fejszéjén tartja a kezét.

A tükrön átlépve egy réten találod magad. A messzi távolban láthatsz egy erdőt, hegyeket, de életnek semmi nyoma. A fű derékig ér, kellemesen csiklandoz. Néha elindul egy-egy szélfuvallat, ami megtáncoltatja a mezei virágok szirmait, és a rájuk szálló pillangók szárnyait. A hátad mögött egy - talán villámcsapástól - kidőlt fa törzse fekszik. Néhány ága még megmaradt, de összességében nagyon elkorhadt már. A kéregbe vájva karmait egy holló néz veled szembe. Tekintetén látszik, hogy enyhén mulattatja a helyzet. De az, az igazán meglepő, amikor megszólal:
- Mi az kislány, eltévedtél?
Leállsz fecsegni a madárral, vagy inkább itt hagyod?

A hegy, amin állsz, homokból van. A fa, amin a madár ül láthatóan nem bírja már sokáig, haldoklik a forróságban a szárazságtól. A sólyom figyel még egy darabig, aztán elrepül. Közel s távol nem látsz mást csak homokot. Haldokló fák és kaktuszok törik csak meg a táj egyhangúságát. A szél unalmában homokbuckákat épít: egyik helyről a másikra hordja a homokot. Mit teszel most? Maradsz egy helyben és megpróbálsz ott elbújni a nap égető sugarai elől, vagy továbbállsz, hátha találsz egy oázist? Esetleg tud valamiben az elemed segíteni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Valóban vihar készülődik. A szél felerősödve kergeti egymás felé a felhőket, s azok összeütközve mennydörgést, villámot generálnak. Egyre szürkébb és sötétebb az ég, majd zuhogni kezd az eső is. Ha seprűvel repülnél erőd nélkül, már erősen cibálna ide-oda a széllökések ereje, de elemi mágusként nyugostan lebeghetsz. A levegő egyre gyorsabban mozog, miközben körkörösen kezd kavarogni. Hurrikán alalkul ki a szemeid előtt. Megpróbálod megállítani? Belerepülsz, aztán kényekedvére hagyod magad? Vagy a közepéig meg sem állsz, hogy megtapasztalhasd egy hurrikán belsejének békés nyugalmát?

A mutatvány mindenkinek tetszik. A lány viccesen illegeti magát a Victoriától kapott nyakláncában, kifigurázva vele a felsőbbosztálybeli pöffeszkedő dámákat. Aztán szalgjából harangok lesznek, de hangjuk csupán Vic számára hallható. Bár a lány édes kacagása amúgy is hasonlít a csengettyűk szólamára. Ekkor megjelenik egy fiú. Hosszú fekete haja a derekát verdesi, de szalagokkal fogta össze, hogy ne zavarja őt. Odafut a lányhoz, és súg neki valamit. Arca aggodalmas, de a mutatványos csak leinti. Befejezi az előadást, el légkalapba gyűjti a bevételt, majd Vic mellett elfutva odaszól neki:
- Kövess!
Követed őt, és a fiút, vagy itt maradsz? Esetleg továbbindulsz a városka valamelyik másik utcáján?

Az idős ember maga előtt összetámasztja tenyereit, akárha imádkozna, majd hirtelen szétrántja, ezzel megszűnik minden elemi mágikus tevékenység, amit a lányok végeztek. Szemei szinte villámlanak, mégis int a fegyvereiket előhúzó férfiaknak, hogy maradjanak a helyükön. Ők összenéznek, de sem a kardot, sem a fejszét nem eresztik. Utóbbi élén egy villám cikázik végig, pengéje kavargó fehér füstből áll. A kard vize is csendesen folydogál a hegyétől a markolatig.
- Elég lesz! - szól még erélyesen. - Ti itt idegenek vagytok, több tiszteletet is mutathatnátok az itt lakók iránt. Ha hevességetek helyett kérdeztek, megtudhattátok volna, hogy a két úriember elemi mágus vadász. Nem érdemes magatokra haragítanotok őket.
Sóhajt egyet, majd int mindenkinek, hogy menjenek hátrébb, folytassák a mulatozást. Az egyik férfi kiszedi a tűzből a hamuvá égett húsokat, hoz helyettük újakat.
- Most kérlek, ne égesd el őket!
Valahonnan előkerül egy cserép kanna is, az is a tűz fölé kerül, talán tea lesz belőle. Az idős ember visszatelepszik a tűz mellé, és várja, hogy a lányok is csatlakozzanak hozzá. Vagy maradnak, és tanulnak, vagy elmennek, és keresnek máshol kalandot. A férfit egyik sem fogja zavarni, de azt nem fogja hagyni, hogy a lányok megijesszék a népét, mely már eddig is sokat szenvedett.

A holló érdes hangon felnevet a lány szavai hallatán.
- Bocsáss meg, számomra nagyon gyermeknek tűnsz! - kissé meg is hajol engesztelésül, de a pajkos csillogás nem tűnik el a szeméből. - Ez itt Zylira földje, bár ezen a vidéken rajtam kívül nem sokan élnek, kik tudnak élni a beszéld képességével. Figyelemreméltót... talán megtaníthatnálak...
De ekkor a lány már próbálkozik, s végül magától is rájön a lényegre. A holló elsimerően biccent, megrázza szárnyait, és felkacag.
- Igen, igen, így kell ezt! Aeromágus vagy - bólogat és közben ide-oda lépeget a törzsön. Felettébb izgatottnak tűnik, s ekkor látni is rajta, hogy nem valódi tollas lény. Fekete füstből áll, ami hollóvá áll össze. - Az én nevem, Bestram. Levegőelementál vagyok. Üdvözöllek kis hölgy.
Újra meghajol, aztán eszébe ötlik valami:
- Ha gondolod, megtaníthatlak repülni. Igazán szárnyalni, odafenn.
Csőrével felfelé bök, majd csap kettőt a szárnyaival, és szétfoszlik a levegőben. A fekete füst, amivé Bestram teste válik, a lány mögé kerül, és két hatalmas fekete tollas szárny lesz belőle. Rásimul a hátára, végig a karjaira egészen az ujjaiig. Júlia érezheti puha melegségét, hallhatja hangját:
- Leszek a szárnyad addig, amíg nem tud elemelkedni a talajtól. Próbálj meg csapkodni a kezeiddel!

A fiú lassan megnyugszik, felkapja a vödrét, és teleszedi hallal, aztán vár, várja, hogy a lány megoldásra jusson, mert ez így nem egészen jó. Norina is rájött a hibájára, így az oktatás végül is eléri a célját, mostantól ő is óvatosabban kezeli az erejét. A hívásra Bert megjelenik, a halászfiú pedig térdre borul. A tükörsrác a lányhoz lép egy bocsánatkérő fintor kíséretében:
- Tudod ezek az én világaim. Mindegyiket én teremtettem unalmamban, így az itt élők valamiféle istennek hisznek - mondja miközben leguggol a lány elé. Ujjait Norina homlokához érinti. A lány érezheti, hogy visszaszáll belé az erő, fáradtsága eltűnik.
- Ezt ne mondd el a profnak! - kacsint a lányra. - Ha legközelebb lemerülsz, ki kell vigyelek. Sajnos csak ezen a helyen tudom eltüntetni a fáradtságodat, amint visszaérünk el fog múlni a hatása. De, ha akarod, majd elkísérlek óra után a házadba. További jó játékot!
Ezzel megfordul, és eltűnik. Most a lányon a sor, hogy kitalálja, hogyan töltse fel úgy a medret, hogy közben ne merítse le saját magát.

...és egy réten találjátok magatok. Legalábbis úgy sejthető, hogy ekkor virágokkal teli és fűben gazdag terület lehetett, most már csak fekete megperzselt föld. Hamu és pernye száll a levegőben, vér illatától terhes a levegő. Egy elhagyott csatatérre kerültetek.
Megérkezésetekkor egymás mellett álltok, Bert nincs veletek, de nem is vagytok egyedül. Varjúk és hullarablók feketéllnek a tájon. Előbbiek nem törődnek veletek, utóbbiak közül azonban négyen is felétek indulnak. Kezükben kés, kard, szablya villog, egyikük számszeríját húzza fel. Menekültök, vagy újonnan szerzett képességeiteket rajtuk próbáljátok ki?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Amint átléped a tükröt, kavarogni kezd körülötted a világ. Színek, hangok, illatok szállnak a közeledben, de egyik sem marad túl sokáig, mintha a világ válogatna, mivel is fogadja az érkezőt. Nem vagy egyedül az örvényben, Bert melletted áll, biztatóan mosolyog rád. Végül kitisztul a világ...

...és te szemben találod magad egy sárkánnyal. A hatalmas bestia még nem vesz észre, alszik. Horkolása mennydörgéshez hasonlatos, az orrán kijövő levegő bűze facsarja az orrodat. Néha egy-egy lángcsóva is elszabadul a fogak közül, forróságot árasztva a környékre. Egy barlangban vagy, melynek nem látod a kijáratát, talán a sárkány teste takarja. Zöld pikkelyein azonban látsz fényeket megcsillanni, és ez bizakodással tölthet el. Egyébként ezen az aprócska fényforráson, és a fel-feltűnő lángcsóván kívül nincs más, ami megvilágítaná a barlangot. Mihet kezdesz most?

Rohanásuk nem sietős, legalábbis nem tűnik úgy, mintha nagy erőfeszítést kéne tenniük. Szaladásuk könnyed, szinte a szél szárnyán repülnek, bár ez még nem nevezhető valódi szárnyalásnak. Egyedül az ismeretlen fiú arcán látszik aggodalom. A lány még néha fel is kacag, mintha élvezné az egész "üldözősdit". Valószínűleg így is van.
- Igen. Tudod, a városőrség nem nézi jó szemmel az utcai mutatványosok előadásait. Azt mondják, ez is csak olyan koldulás, mint a többi - kecsesen megvonja a vállát, majd társa lelányozását hallva felnevet. A fiú ellenben elfintorodik, talán el is fordulna sértődöttségében, ha nem kellene rohanniuk.
- Ő az elementálom, Ametrin.
Ha eddig nem is tűnt fel a lánynak, most már egyértelműen láthatja, hogy a fiú teste színes füstből áll. Valószínűleg megérinteni sem lenne képes. Ametrin felől erőteljes elemi mágikus energia, erő árad. Ekkor a fiú Victoriára néz, szeme a legkevésbé emberi rajta: sárga írisze mézszínűek, akár egy-egy napcsepp.
A következő sarkon befordulva egy sikátorban találják magukat. Velük szemben egy téglafal zárja le az utat. A lányt láthatóan ez nem zavarja, rákacsint Vicre, majd ugrik... vagy repül. Könnyedén átugorja a falat, akárcsak Ametrin. Hátulról még hallatszik üldözőik lábdobogása. Itt az ideje, hogy Vic is ugorjon. Vagy találjon valami más módot a menekülésre.

- Zylira a szélboszorkány, ő a gazdám. Én vagyok a szeme és a füle. Figyelek a birodalomban mindenre. Nincs időm más országokba utazni. Ráadásul egy elementálnak csak az fontos, ami a gazdájának. Mindenesetre nem egészen értem, amit mondasz.
A holló még sosem hallotta az óra kifejezést, náluk nem ebben a mértékegységben mérik az időt, de a tanítás is másképpen zajlik, így aztán nem is tudja mit jelenthet az óra szó. De látogatóval már nem eggyel találkozott.
- Amíg itt vagy, igyekszem megmutatni neked a gazdám birodalmát. Szólj, ha segítségedre lehetek bármiben!
Kicsit megdönti a fejét, elvégre Zylirától megtanulta, mi az illem, és mint főtanácsosa be is tartja minden szabályát.
A madár jól mulat a lány kérdésein, de megválaszolja mindegyiket, így Júlia megtudja, hogy ő egy elementál, sőt még a nevével is gazdagabb lesz.
- Jól, jól. Bár a csinál szó nem éppen a legszebb. Inkább idézésnek nevezném. Minden elementál a saját gazdájától kap jellemet, alakot és nevet. Hatalma van felette, irányítja, de valójában mi csupán az elemüknek egy része vagyunk, a lelküknek egy része. Na, de félre a filozófiával, megtanítalak repülni!
Ezzel füstté majd a lány hátán szárnnyá válik. Csapdosásra ösztökéli a lányt, aki nem is habozik eleget tenni a kérésnek.
- Fuss neki, és ne hagyd abba! Segít, ha elképzeled ahogy elemelkedsz a talajtól. Az elemi mágusoknak a fantáziájuk a legnagyobb fegyverük és lehetőségük.

A fiú sikeresen halad előre, de az óázis egyelőre még nem jelenik meg a láthatáron, már, ha van egyáltalán a közelben. Ellenben a rekkenő hőség nem múlik, a nap sugarai bőszen ostromolják a bőrét. Képességének használata megerőltető, bár nem annyira, hogy hamar kimerüljön tőle, de azért megizzad. Aztán a siklás során a testét érő hűvösebb levegő felszárítja, de, ha ezt még sokáig csinálja kinéz neki egy alapos megfázás. Meg kéne próbálnia képessége segítségével lehűteni maga körül a levegőt, vagy olyan repülési technikát kitalálni, amivel gyorsabban hagyhatja ott a sivatagot...

Az öreg immár megnyugodva ül a lányokkal szemben, bár a hangulat még mindig nem túl oldott. A háttérben a mulatozás sem folytatódik, helyette félős, izgatott suttogás, beszéd zaja jut elé a tűz körül ülőkhöz. Fanni tűzsütési technikáját a férfi egy elismerő bólintással nyugtázza, majd néhány szárított növény dob a cserépkannába.
- Nem ijedtnek tűntetek - rázza meg fejét a férfi. - Sokkal inkább arrogánsnak. De persze a látszat nem mindig egyezik meg a valósággal.
Kezével int, s ekkor a húsok felemelkednek a parázsba helyezett kövekről, majd kecsesen megfordulnak. A lányok egy kis széllökést érezhetnek, aprócska szellőt, mely a sülő hús alól szabadulva vidám elcikázik a fák közé.
- Az elemi mágusok csak gondot okoznak. Sok-sok holdtöltével ezelőtt az Ég Bajnokai úgy döntöttek, övék lesz a föld. Birodalmuk határait könnyen tolták kifelé, egyre nagyobb kiterjedésűvé téve királyságukat. Maguk mögött gyakran hagytak pusztítást, halottakat... csak az élhette túl, akiben megvolt a levegő irányításának képessége. Persze sokáig nem tehették ezt büntetlenül. A Tűz Leányai szembeszálltak velük. Csak éppen az egyszerű emberek őket sem érdekelték. Soraikba csak a tűz urai és úrnői léphettek, de ők legalább nem ölték meg azokat, akik nem olyanok mint ők.
A férfi nagyot sóhajt, a húsokat egy intéssel átteszi egy nagyobb levélre, és ellebegteti a többiek felé. Aztán leveszi a kannát a tűzről, s úgy fogja, mintha nem is lenne forró. Elővesz egy-egy agyagpoharat, kitölti belé a zöldes színű lét, majd átadja a lányoknak. Ő maga csendben szürcsölgeti a teaszerűséget, s közben elgondolkodva figyeli a Fanni irányítása alatt lobogó lángokat.
- Persze a képesség nélküli emberek sem viselhették ezt sokáig. Megalkották a fegyvereket, amik képesek megölni egy elemi mágust, s amivel képesek megvédeni magukat és a családjaikat. Persze forgatni ezeket kevesen tudják, így külön "szakma" lett az elemi mágus vadász. Bár némileg csalóka a kifejezés, ők ugyanis legfeljebb testőrök. Ritka az, az ember, aki szántszándékkal keres fel egy elemi mágust, csak, hogy megölhesse.
Kis időre némaságba burkolózik, talán várja a kérdéseket, talán csak belefáradt a beszédbe. Mellőle egyszer csak felugrik az egyik vadász, és figyelmesen néz a bokrok felé, valahova a bal oldaluk felé. Erre az idős ember is felemeli fejét, majd izgatottan, de sokkal inkább félve int a többieknek, ideje indulni. A vadászok előhúzzák fegyvereiket, hogy biztosítsák a meneküléshez kellő időt a többieknek. Ha a lányok figyelnek most megláthatják a társaságon, hogy mennyire fáradtak, elcsigázottak a meneküléstől, a háborútól, a fájdalmaktól, az otthontalanságtól...
Fanni és Lilla választhatnak. Maradnak, és segítenek a testőröknek megküzdeni, mindegy, mi jön elő a bokorból; a menekültekkel mennek, vagy hátrahagyva őket más irányba menekülnek. Vagy megpróbálnak tárgyalni az újonnan érkezőkkel...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Amint átléped a tükröt, kavarogni kezd körülötted a világ. Színek, hangok, illatok szállnak a közeledben, de egyik sem marad túl sokáig, mintha a világ válogatna, mivel is fogadja az érkezőt. Nem vagy egyedül az örvényben, Bert melletted áll, biztatóan mosolyog rád. Végül kitisztul a világ...

...egy erdőben állsz, zuhogó esőben. A terebélyes fák levelei egy darabig fenntartják a cseppeket, de mikor már nem bírják tovább a súlyt, az összes addig összegyűjtött vizet lezúdítják rád. Hideg van, a felhők eltakarják a napot. Kereshetsz menedéket, talán van egy erdészház vagy egy település a környéken. Ugyanakkor te már elemi mágus vagy. Nincs olyan módszer, amivel megszabadulhatnál a hidegtől, vagy éppen az esőtől?

A sárkány mordul egyet, mikor meggyújtod a tüzet a kezedben, de nem ébred fel. Odébb teszi a farkát, kicsit mozdítja karmos kezeit, de bizonyára csak az álom miatt, amit lát. Éppen megpillantod a kijáratot, mikor feltűnik a lábad mellett egy másik sárkány. Ez még kicsi, nem vérszomjas, inkább kíváncsi, de hangos is. Megpróbál felmászni a lábszáradon, de közben tüsszent egyet. Orrlyukaiból tűz tör elő, amik meggyújtják a ruhádat. El kéne terelned a figyelmét, mielőtt felébred az anyja.

A tornádó amilyen gyorsan jött, úgy el is tűnik neked hála, bár a vihar még nem tombolta ki magát. Az eső egyre jobban esik, és az erős széltől úgy tűnik, mintha minden irányból zuhogna. A legtöbb állat elmenekült, vagy éppen most rejtőzik el, kivéve egyet. A madár gyönyörű kék tollai még ebben az ítéletidőben is csillogni látszanak. Repülését nem akadályozza sem a víz, sem a szél, egy jégfőnixet látsz. A madár kecsesen felrepül a felhők fölé, és aztán nem is jön vissza. Utánamész vagy más szórakozás után nézel?

Sikerül átugranod a falat, a másik oldalon várnak is társaid. A lány elimserően bólint feléd, majd int, hogy kövesd tovább. Felugrik egy szekérre és Ametrin követi. Amíg a lány a szekér gazdájával alkudozik, hogy meddig és mennyiért vinne el titeket, neked is van időd feljutni, vagy meggondolni magad. Ha velük mész, üldözőitek hiába érnek ide, már csak a távozó kocsi által felvert port nyelhetik, te pedig végre felteheted a kérdéseid új ismerőseidnek. Ha maradsz, kénytelen leszel tovább menekülni más úton, vagy szembe is szállhatsz a városőrökkel.

Miután ilyen jól megoldottad a problémát, ideje kimászni a tó medréből. Meg is próbálhatod, de pár lépés után beszakad alattad egy kis rész, te pedig elmerülsz a vízben. Valójában a tó alatt egy nagyobb kiterjedésű föld alatti vízzel telt barlang van, amibe most sikeresen belepottyantál. Körülötted különféle lények lebegnek, a távolban épületek látszódnak. Maradsz idelent vagy visszaúszol a felszínre?

- A teremtőnk számára fontosak a tükrök. Rengeteg tükörvilág létezik, és azok között átjárás is van, persze csak azok találnak a hidakra köztük, akik jó helyen keresik.
Láthatóan a madár világképét kicsit sem rengeti meg a hír, bár valószínűleg ő nem egészen úgy képzeli el a világokat, mint a lány.
Közös szárnyalásuk jól kezdődik. Júlia hamar ráérez a dolog ízére, Bestram pedig szívesen segít neki. Hamarosan már nincs is szüksége a lánynak a szárnyakra, így az elementál újra hollóvá alakul, és Júlia elé reppen. Mutatja neki az utat egy toronyig, de a lányra hagyja a döntést, hogy le is szállnak, vagy inkább repülnek tovább és teljesen kiélvezik a levegőben száguldást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Ha követed a madarat az esőfelhők fölött repülve, hamarosan egy hegyoldalhoz érkeztek. A jégfőnix hangjával jelez a többieknek, s ekkor felbukkan több tucatnyi hasonló lény. Ha alaposabban körülnézel, rájössz, hogy itt fészkelnek. A sziklakiszögellések alá bújnak, ott építik meg lakhelyüket valami fehér virág bodros szirmából, mely így úgy tűnik, mintha felhőből lenne. Egyes fészkekben már benne csücsülnek az apró, kék tollú fiókák, míg máshol még a fehér pöttyös, kék héjú tojásokon ül az anyamadár. Az egyik eléd siet, figyelmesen szemügyre vesz.

Végre elindultok ki a városból, s mivel híretek még nem ért el a kapuőrökig, át is engednek, hogy hamarosan egy szántóföld mellett "robogjatok" el. Victoria kérdésére Ametrin csak sóhajt egyet, mire a lány kuncogni kezd.
- Mert Paya szerint jól áll a hosszú haj, engem viszont idegesít, kezelni viszont nem tudom, így igazából rajta múlik, hogy éppen hogyan tűzi el. Ma éppen szalagokkal.
Fejcsóválva, és kissé neheztelőn néz a lányra, aki csak vállat von, szeméből pajkos csillogás, és nem kevés szeretet olvasható ki.
- Örvendek Victoria - bólint a fiú talán kissé szertartásosan. - Én Ametrin vagyok, gazdám levegőelementálja. Ő pedig Paya - int a lány felé, akit jelenleg jobban lefoglal, hogy a szekéren talált szalmaszálakat röptesse. De azért az utolsó kérdésre mégiscsak ő felel:
- Haza. Az elemi mágusoknak van egy különleges menedékháza odafent a hegytetőn - mondja és mutatja is, aztán hirtelen ő is kíváncsiskodni kezd.
- És te honnan jöttél? Azt hittem, már minden elemi mágus ismerek a környéken. Ráadásul még elég kezdőnek tűnsz? Senki nem volt, aki tanítson? - néz részvétteljesen Victoriára.

Lassan odaérsz az épületekhez, amik főként mészkőből és homokkőből épültek. Falaik fehérek, de nem simák, inkább olyanok, mintha buborékok futnának végig rajtuk. A házak közti terek - valószínűleg utcák - üresek, de néhány ablakból kékes és zöldes fények szűrődnek ki. Ha az egyiken belesel, sellőket láthatsz, de nem ám valódi sellőket. Nem, ez itt Bert képzeletbeli világa, az egyik, itt a sellők úgy néznek ki, ahogy ő elképzelte őket. Hosszú halfarkuk színes, a legelképesztőbb árnyalatokban csillámlanak pikkelyeik. Felsőtestük emberi, bőrüket színes, vékony anyag takarja. Hajuk szálldos a vízben, főként szőkék és fehér hajúak vannak köztük. Bemész valamelyik házhoz, vagy inkább továbbállsz?

- Hidak. Összeköttetések a világok között. Mágikus hidak.
Ennél jobban nem tudja elmagyarázni, mert bár elég okos elementál, valahogy mégsem erre találták ki. Júlia azonban tovább kíváncsiskodik, de mielőtt Bestram szólhatna, már versenybe is kezd. Persze a madarat nem tudja lehagyni, nincs senki, aki természetesebben mozogna ebben az elemben azoknál, akik bele születnek.
A holló előbb ér a toronyhoz, és leszáll egy erkélyre. Ott várja a magyarázattal a lányt:
- Ez itt a gazdám lakhelye. Zylira valószínűleg éppen a kisebbeket tanítja. Van kedved benézni vagy repüljünk tovább?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Aki elérte a 3 hozzászólást, és szeretné befejezni az órát, az jelezze nekem bagolyban!

A bokrok közül öt ember lép elő: két nő és három férfi. A bal szélső nő a vizet irányítja, a lányok felé is csap egy vízostorral. Az ő balján álló férfi a levegővel manipulál: egy erőteljes széllökéssel megpróbálja fellökni az egyik elemi mágus vadászt. A jobb szélen két földmágus áll, egyikük a földből kemény tüskéket képez, és azokat a lányok felé irányítja, akárha lövedékek lennének. A másik letérdel, hogy a fűbe markolhasson, aztán növekedésre készteti a pázsitot a két lány és a mögöttük álló vadászok körül. A középen álló nő, csak hátrébb vonul egy nyugodt mosollyal. Valószínűleg ő a vezetőjük.
Közben az idős férfi, és a korábban itt mulatozó emberek kihasználják a lehetőséget, és elsietnek a helyszínről.

Paya elgondolkodva néz előbb Victoriára, majd Ametrinre, végül vállat von, és int egyet a fiúra felé, erre annak eltűnik a haja. Legalábbis elsőre így tűnhet, mert már nem lobog mögötte. Valójában csak sokkal rövidebb lett: hátul tejesen felnyírt, elől kicsit hosszabb, homlokba hulló. A fiú egy gyors mozdulattal végigsimít új frizuráján, majd boldogan mosolyogva és hálával telve néz Victoriára. Most, hogy már nem rontja az összképet a hosszú sörény, látni, hogy kifejezetten helyesre alkotta meg elementálját a lány.
- Utálom, amikor a lányok megbámulják - morogja elfordulva Paya, majd vállat von, és inkább Victoriát kezdi el kérdezgetni.
- Mágusiskola? Nem is tudtam, hogy olyan van. Biztos nagyon messziről jöhettél, mert errefelé nem nagyon szívlelik a hozzánk hasonlókat - mondja, aztán eltátja a száját, mert igencsak meglepődik azon, amit hall. - Egy órája?! Az meg hogy lehet? Én születésemtől kezdve az vagyok.
Értetlenül néz össze Ametrinnel, aztán még csillogóbb tekintettel fordul vissza Vichez, mint amilyennel eddig csodálta a lányt. Igazán érdekesnek találja őt.
- Tudod errefelé, ha felvállalod, hogy mágus vagy, akkor nem sok jóra számíthatsz. Persze nem a közemberek miatt. Láthattad, nagyon élvezik a mágiát. Inkább a katonák és a nemesek azok, akik ellenünk vannak - vonja meg a vállát a lány, aztán hirtelen felkiált: - Itt álljon meg kérem!
Leugrik a szekérről, majd boldogan ugrálva elindul fel a hegyre. Ametrin megvárja Vicet, majd ő is a szökdécs lány után siet.

Végre sikerül kijutnod a barlangból, de odakint sem jobb a helyzet, úgy néz ki, hogy a sárkányok birodalmába kerültél. Hatalmas füves-sziklás tér terül el előtted, a hatalmas lények pedig a pázsiton vagy a köveken heverve pihennek, játszanak, kergetőznek. Mit teszel? Megpróbálsz valahogy elmenni mellettük, vagy visszamész a barlangba, hátha van másik kijárat is?
/Megjegyzés: Pyromágus vagy. Semmilyen forróságú tűz nem képes téged megégetni. Szóval nem sérültél meg. /

A sellők csodálkozva, de örömmel nyitnak ajtót. A házban, ahova beúszol, két nő és egy férfisellő lakik. Hangjuk furcsán eltorzultnak hangzik a vízben, mégis érthető minden szavuk:
- Furcsa egy ember vagy. Ha nem úszol fel hamar, meg fogsz fulladni.
- Szerintem előbb fog megfagyni. Nézz rá, már tiszta lila!
- És úgy remeg, mintha mindjárt szétesne - kuncog fel a fiatalabbik nő, miközben félrehajtott fejjel, érdeklődve nézi a lányt. - Miért jöttél? Hogyhogy tudsz lélegezni a víz alatt?
Az uszonyosok legalább olyan érdekesnek tartják Norinát, mint amennyire a lány érdeklődhet irántuk.
/Megjegyzés: Hydromágus vagy. Képességeid között szerepel a víz hőmérsékletének változtatása. Ez elsőéves anyag az elemi mágusoknál, vagyis egyszerű és könnyű véghez vinni. Ne fázz meg! /

- Senkivel nem vagyok kíméletes - szól önérzetesen a holló, majd felkuncog a gondolattól, hogy ő hagyott volna bárkit is nyerni.
- Igen, ez a gazdám otthona. Gyere csak beljebb! - invitálja a lányt az elementál, majd szárnyait széttárva bevitorlázik a nyitott ajtón.
Odabent egy hosszú, fehér hajú, fiatal nő éppen tárgyakat röptet a szobában. Mozdulatait figyelmesen nézi fél tucatnyi kisgyerek, mielőtt megpróbálnák ők is. Zylira int elementáljának és Júliának, hogy foglaljanak helyet a gyerekek között, amíg tart az óra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Amint átléped a tükröt, kavarogni kezd körülötted a világ. Színek, hangok, illatok szállnak a közeledben, de egyik sem marad túl sokáig, mintha a világ válogatna, mivel is fogadja az érkezőt. Nem vagy egyedül az örvényben, Bert melletted áll, biztatóan mosolyog rád. Végül kitisztul a világ...

A sellők hirtelen túl sok számukra érthetetlen információhoz jutottak, ezért egy darabig csak pislognak egymásra, de mielőtt újabb kérdéseket tehetnének fel a lánynak, megjelenik mögöttük két gyermekkorú sellő egy kis cápát vezetve pórázon. Nevetgélve beszélgetnek egészen addig, míg meg nem látják a halfarok nélküli lényt, Norinát. Szájtátva, csodálva néznek végig rajta, miközben az egyik nő válaszol a korábban feltett kérdésre:
- Körülbelül két tucatnyian. Nem ez a legnagyobb kolóniánk, de azért nem is vagyunk túl kevesen - magyarázza vállvonogatva, majd eltereli az útból a gyerekeket. - Bocsáss meg, de nem láttak még hozzád haso...
- Milyen trükköket tudsz? - vág a nő szavába az egyik kisfiú izgatottan, majd társával együtt csillogó szemekkel várják a varázst.

Ahogy átlépik a tükröt, a túloldalon egy erőt találnak. Azonban ez nem egy hétköznapi erdő. A fák lángoló levelei nem olvadó jégágakon ülnek. A lányok bokái körül susog a szél, és furcsamód értik is, hogy mit. "Kik vagytok? Kik vagytok?" Susog, akárha önmagát visszhangozná végtelen. Pár lépéssel arrébb a talaj egy keskeny sávban mozog, akárha földből lévő folyó volna. A lányok mellett megrezzen egy színes füstökből álló bokor, majd parázságai közül kinéz egy tűzróka család.

Megérkezel a tükör túloldalára, ahol hatalmas forróság fogad. Homok mindenhol, bármerre is nézel... illetve mégsem, pár száz méternyire egy oázist láthatsz. Néhány pálmafa, egy kis víz és egy kunyhó. Elindulsz arrafelé, vagy felfedezed a sivatagot?

- Hogy mi? Dehogy, mi csak... - vörösödik el Paya teljesen, pedig eddig semmi nem tudta kizökkenteni derűs nyugalmából. Hacsak Ametrin haja nem. Az elementál nem reagál a dologra, mintha észre se venné gazdája zavarát, helyette az érkező kérdésekre felel.
- Teljesen szabad az akaratom - mondja önérzetesen, aztán elgondolkodik. - Vannak dolgok, amiket nem tehetek, és amiket muszáj, de alapvetően vannak érzéseim, gondolataim, vágyaim. Sokban hasonlítok egy emberre. Mert Paya ilyennek teremtett. De sokan vannak, akik szinte csak bábok. Végül is, azt hiszem, a máguson múlik.
Paya és Ametrin csodálkozva, de egyben lenyűgözve hallgatja Victoriát, de amint az ő életükre terelődik a szó, arckifejezésük megváltozik, keserű lesz.
- Á, nem csak a városban, az egész országban ez a helyzet. Sőt, a kontinens nagy részén. Történelmi múltja van a viszálynak, nem lyan egyszerű elsimítani a dolgokat. Sajnos hiába lenne hasznos mind a két félnek a béke, az indulatok elhomályosítják az ítélőképességet.
Paya leugrik a szekérről, a fiú megvárja Victoriát majd követi gazdáját. A lány visszafordul egy pillanatra, mikor elkezdi válaszát, de aztán újra előre nézve szökdécsel.
- Én még nem tudok, csak, ha Ametrin...
Ekkor elfullad a hangja, megtorpan, majd rohanni kezd. Ametrin is felnéz és észleli a fák fölé bodorodó sötét füstöt. Arcán félelem látszik, de neki eszébe jut, hogy Victoriát megkérdezze:
- Velünk jössz? Úgy tűnik, valami baj történt...
Ha a lány igent mond, Ametrin felugrik a levegőbe és repülni kezd, majd akkora szelet támaszt, amivel felemelheti mind a két lányt. Aztán száguldanak a füst felé. Ha nemet, akkor elbúcsúzik tőle, és nélküle szárnyal gazdájával a vészbe.

Egy vulkán kráterénél találod magad. A láva csendesen fortyog, fénye megvilágítja a vulkán száját és a környéket. A hegy nagy részét erdő borítja. A fák közül sejtelmes, énekszerű hangokat hallasz? Mit teszel? Követed a hangot, vagy másfelé indulsz tovább?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A kutya először nem is reagál a macska látványára. Emlékeibe temetkező lelke úgy gondolja, viccet űz vele elméje, kivetíti eléje gondolatait. De ez az állat túlságosan valóságosnak tűnik... Nem csak egy ábrándkép, nem csak egy kósza emlék.
Ádám gyanakodva áll fel, és lép közelebb a cicához, hogy aztán megszaglássza a fekete bundát. Bizonyságot azonban csak akkor nyer, amikor a zöld tekintet találkozik a fahéjszínűvel. Ekkor az eb lefagy, fogalma sincs, mit tehetne. Egyáltalán neki kell most lépnie? Változzon emberré, és kapja a karjaiba a feleségét? Miért jött vissza? Miért pont most? Lehet, hogy azon a távoli helyen, ahol eddig rejtőzött megtalálta azt az embert, aki nem emlékezteti folyton a veszteségre, és most csak a válás miatt jött?
Állatként nem olyan fájdalmas. A gondolatok kuszák, az érzelmek átsuhannak, de nem tartósak. A szenvedés nem olyan mély, nem olyan húsba maró. Ádám azon gondolkodik, mit sugallhat a tekintete. Magabiztosságot biztosan nem. Félelmet? Talán. Bánatot? esetleg. Neheztelést? Biztosan. Nem dühös, haragja ha volt is, már régen elpárolgott, de azért nem is kész még megbocsátani a nőnek. Szüksége volt rá. Szükségük volt egymásra, de végül egyedül tették túl magukat azon, amit együtt kellett volna átvészelniük. Ha ilyen jól működnek külön, mi értelme lenne együtt maradni?
Ez a gondolat fájdalmasan hasít bele a férfibe. Végül megrázza magát, még közelebb lép a macskához, és óvatosan végignyalja a feje tetejét. Emberi mértékben ez egy homlokcsóknak tekinthető. Nem egy régen látott házastárs üdvözlése, de nem is egy idegené. Ez egy bizonytalan férfi tétova, de barátságos mozdulata.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Emberi alakban sokkal bonyolultabbak a dolgok, nem elegek a gesztusok, kénytelen lesz szavakat kiejteni a száján. Mégis visszaváltozik, amikor látja felesége alakját megjelenni. A nő kérésére azonban nem tud mit mondani. Egyszerűen áll vele szemben, és csak a tehetetlenséget érzi. Szívesen megbocsátana, jobb is lenne, ha minden elfelejthetne, ha mindent kitörölhetne, ami az elmúlt háromnegyed évben történt. De nem tudja megtenni.
Nincs benne harag vagy gyűlölet, még csak ellenszenv se. Az a része, ami még mindig rajongva szereti a nőt, legszívesebben szorosan magához húzná, hogy ujjaival selymes hajába túrhasson, arcát a nő arcához simíthassa... De van egy része, ami nem képes erre. Mintha fal lenne köztük, vagy egy ocsmány varázslat, ami nem engedi mozdulni a férfit.
Ádám felsóhajt, lehajtja fejét, majd a hajába túr. Ideges és zavart, nem tudja, mit kéne tennie vagy mondania. Végül visszaemeli tekintetét a nő arcára.
- Hiányoztál - mondja őszintén, de mosolya szomorú felhangot ad szavainak. - De ez nem ilyen egyszerű. Nem mondom, hogy elkéstél, de elég régóta várok rád. Tegnap már az is eszembe jutott, hogy túl régóta.
Elfordítja a fejét, de keze automatikusan elindul a nő ujjai felé. Azonban nem ér hozzá, még időben tudatosodik a mozdulat ahhoz, hogy elhúzhassa. Feldereng benne az emlék a temetőről, arról, amikor ott is próbálta megérinteni a feleségét, és hogy biztos volt benne, hogy azzal sem marasztalhatná őt.
Szeretné kimondani, hogy örül annak, hogy látja a nőt, mert ez az igazság, de azt is tudja, hogy ennyi bánattal, amennyi felgyülemlett benne, Temi hazugságnak érezhetné őszinte szavait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Nem tud belenézni a nő szemeibe, inkább elfordítja a tekintetét, és a szélben lengedező hintát veszi szemügyre. Szívesen teljesítené felesége kérését, de... Igen, ezzel a "de"-vel nem tud mit kezdeni. Ha újra Temire nézne, a nő kiolvashatná szemeiből mindazt, amit az ő tekintete is sugall: a mély szerelmet, a vágyódást, az érzést, hogy ők örök társak. Mégis ott a bizonytalanság.
Ha most közelebb lép és átöleli a rég látott nőt, ha most megbocsát, mi lesz akkor, ha újabb akadállyal találják szemben magukat? Temi megint el fog menni? Bízhatnak egyáltalán egymásban még? Vajon számíthatnak a másikra, ha úgy hozza az élet?
- Mikor elmentél, úgy éreztem, magaddal vittél valamit, ami nélkül nem tudok élni. Az elmúlt egy év alatt megtanultam nélküle is létezni, akkor is, ha hiányzott. Sajnálom, de túl sok minden történt, ezen a hatalmas ürességen nem tudok csak úgy átlépni.
Kicsit megrázza a fejét, majd tekintetét a nőébe akasztva felemeli a kezét, és megsimítja ujjai hegyével felesége arcát.
- De nem is akarlak elveszíteni. Se veled, se nélküled - Felemás mosolya gunyoros, önmagával szemben kritikus.
- Talán megpróbálhatnánk kisebb léptekkel közeledni egymáshoz. Vagy valamiféle hidat építeni, vagy.. ÁHhh, félre a metaforákkal! Az elmúlt hónapokban mindent megtettem, hogy elfelejtselek, valamennyire sikerült is. Szívesen meghallgatom, mi történt veled, leszek a támaszod, ha akarod, de a szerelmed most még nem tudok lenni. Sajnálom - rázza meg a fejét végül. Kezét elhúzza a nőtől, hátrébb is lép. Nem tudja, mit mondhatna még. Fáj neki, hogy fájdalmat okoz a feleségének, de nem akar hazudni neki. Csalódtak egymásban, de az őszinteség fontos a férfi számára. Ha már nem tud őszinte lenni a nővel, akkor már el is hagyhatná a mondatból a "még" szót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

A VB engedélyt adott rá, hogy ha 20-áig befejezzük az órát, adhassak pontot azokra a hozzászólásokra is, amik 14-e után kerülnek fel a fórumra. Emiatt augusztus 20-a délig még lehet írni az órához, én aznap éjfélig lezárom az összes szálat, akár születik hozzá új hozzászólás, akár nem.
Megjelenés az órán (1 hsz): 5 pont
Aktivitás az órán (3 hsz): 20 pont
Hiperaktivitás az órán (több mint 3 hsz): 20 pont és év végi K megajánlott jegy

A szél nem válaszolt, csupán felkapta a lány szavait, játszott velük, ide-oda pörgette, végül mikor megunta, eldobálta őket:
- Alina én ki a pedig Caitlyn barátnőm vagyok, ő Te vagy?
A rókák először kíváncsian néztek fel a lányokra, majd óvatosan megközelítették Catet, mintha érezték volna, hogy ő hasonlít hozzájuk. A kis lények lángjai hevesebben kezdtek el égni a lány mellett.
A játékos szellő körbetáncolta a lányokat, de ő inkább Alina mellett állapodott meg. Felfutott a hátán, összeborzolta a haját, majd belekacagott a fülébe.

- Ez nem ilyen egyszerű - rázza a fejét Ametrin, de Paya mosolyát látva nem áll le vitatkozni Victoriával. Paya sejti, hogy a lánynak még nem volt hasonló dologban része, nem ismeri kultúrájukat, történelmüket, így aztán felesleges is ilyesmibe belemenni.
A lány mosolya azonban csak addig tart, amíg meg nem látja a füstöt a táboruk felett. Ijedten, de bátran veti előre magát, hogy aztán Ametrinre bízhassa repülésének kérdését. Mikor megérkeznek a ház elé, az már lángokban áll. Paya nem tudja, mit tehetne, elemével sosem kellett tüzet oltania. Idegesen és tanácstalanul néz körül, miközben társait kutatja tekintetével, de nem lát senkit. Valahonnan sírás hangját hozza a szél, de a tűz ropogása miatt nem egyértelmű, hogy melyik irányból.

A sárkányok egyesével figyelnek fel a közeledő lányra. Megdermednek, szemükkel követik Állia lépteit, de fejük fordításán kívül testük teljesen mozdulatlan. Dermedtségüket egy kissárkány felelőtlensége olvasztja fel, aki félelem nélkül közeledik a lányhoz. Felnéz rá, körülsétálja, megszaglássza. Kíváncsian félrebillentett fejjel csodálja a lányt, miközben a nagyobb sárkányok elindulnak feléjük, feltehetően azért, hogy megmentsék a kicsit.

Furcsa módon minél inkább úgy gondolod, hogy közelebb érsz a hang forrásához, annál távolabbról hallatszik az ének. Ugyanakkor a vulkán mélyéből egyre hangosabb morgás hallatszik, kráteréből időnként kisebb nagyobb kövek is kirepülnek, bár szerencsére egyik sem esik pont rád. Vajon éppen kitörni készül vagy ez normális viselkedés egy vulkán esetében?

A kunyhó belsejében egy kis asztalt, két széket és egy ágyszerűséget találsz. Látsz egy polcot is, a falak mellett pedig edények - talán agyagból lehetnek - sorakoznak. Az ágy szélén egy hosszú fekete hajú, fehér ruhás lány ül. Akárha lepedőbe burkolózott volna, hosszú viselete takarja testét és arcának egy részét is.
Meglepődve néz rád, bár kérdezni nem kérdez semmit, várja, hogy te mozdulj, miközben kezét a párnája alá dugja. Vajon mit tarthat ott? Lehet, hogy jobb lesz vigyázni?

Víz alatt találod magad, melletted éppen egy halraj úszik el. A távolban korallzátonyokat láthatsz, nem túl messze pár delfin játszik. Érdekes, de nem érzed, hogy levegőt kéne venned, és a víznyomás sem bánt. A tengerfenéken valami csillog valahányszor rávetül a fény. Megnézed, mi az, vagy inkább másfelé úszol?

Sikeresen leszerelték a lányok a támadókat, és úgy tűnik, a többi hullarabló inkább meghátrál, mint hogy szembenézzen velük. Egy fiatal lány könnyes szemekkel félig hálásan, félig rettegve néz fel rájuk. Suttog valamit, de nem érteni, mit mond. Ha itt volt a csata idején, valószínűleg sokkot kapott. A távolból katonák érkeznek, lovaik patái magasra verik a port, de még elég messze vannak ahhoz, hogy, ha a lányok úgy döntenek, inkább elmennének, még megtehetik.
Megvárjátok a katonákat vagy inkább elmenekültök?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Ametrin csak némán rázza a fejét, úgy érzi, minden perc számít, nem magyarázhatja el, hogy az ő képességei nem terjednek ki mindenre. Inkább megrántja Paya karját, hogy kizökkentse a lányt a sokkból. Sosem látta még ennyire gyengének és esetlennek teremtőjét, és most Ametrin úgy érzi, kicsit sem tud segítségére lenni. Paya az elementál érintésére felnéz, pislog egyet, mintha ezzel ki tudná űzni a rettegést a tekintetéből, aztán megrázza magát.
- Vákuum, értem - mondja, és már csinálja is. Az épület azonban túl nagy, és a lángoknak is volt már ideje elterjedni, egyedül nem bír az egésszel. - Segíts! - néz könyörögve Victoriára. - Te is levegőmágus vagy!
Ametrin közben próbál bejutni az épületbe, hogy kimentse a síró hang tulajdonosát.

A lány szerencsétlenségére - vagy szerencséjére? - ezek a sárkányok nem olyanok, mint a mi világunkban. Ahogy az órán már többen is rájöttek, Albert világai néha kevésben, néha sokban, de mindenképpen elütnek attól, amit ismerünk. A kis sárkány elrohan a tűzlabdáért, majd visszahozza a lánynak. Ledobja elé, fejét férehajtva mosolyog föl Álliára. Hegyes fogai és nem éppen nevetésre kitalált szájformája nem kissé ijesztő, de legalábbis furcsa képet mutat.
A nagyobb sárkányok látva, hogy nincs vész, megállnak, majd folytatják azt a tevékenységet, amiben korábban megzavarta őket a lány látványa. A kölyöksárkány azonban nem tágít. Farkát csóválva, a tűzlabdát néha orrával gurítgatva követi a rellonost.

Mivel kitartóan próbálkozol, végül sikerül megpillantanod a hang tulajdonosát magasan a fejes felett egy fa ágán. Nagy sárgászöld szemeivel és hosszúkás pupillájával merőn téged néz. Kerekded, a végén hegyesedő füleit finoman forgatja a hangok irányába. Hosszú, szőrös farkát szorosan az ág köré tekeri, azzal kapaszkodik, pár mancsainak végén a karmok sem csak dísznek vannak. Pisze orra meg-megrándul, ahogy próbálja kiszimatolni a szagodat, bajszai a szélben finoman vibrálnak. Nagyon hasonlít egy sima házimacskára, csak éppen a cicák viszonylag ritkán szoktak a mi világunkban énekelni. Főleg emberi hangon. Beszélni meg aztán pláne nem.
- Üdv - mondja, majd farkával elengedve az ágat hatalmasat nyújtózik, aztán leugrik melléd puhán érve földet. - Várlak már egy ideje.
Hangjából nem tudod megállapítani a nemét, férfinak túl magas, nőnek túl mély. Szemei pajkosan csillognak, nyelvét végigfuttatja jobb mancsán, aztán módszeres tisztálkodásba kezd. Egyáltalán nem tűnik izgatottnak a vulkán miatt.  

Hatalmas termetű férfi állt a lányok előtt, bár valószínűleg páncélja tette ki szélességének nagy részét, egyértelműnek tűnt, hogy jelentős mennyiségű izom kell már csak ahhoz is, hogy egy lépést meg tudjon tenni a rengeteg acél és vas alatt. Karjait felnyújtotta sisakjáért, s mikor levette a két diák egy igencsak tekintélyes arcot pillanthatott meg. A katonák vezetője olyan ember, akinek meg sem kell szólalnia ahhoz, hogy rendet és fegyelmet teremtsen, jelenléte is éppen elég hozzá. Arca dühösnek tűnt, bár ezt láthatóan próbálta leplezni.
- Kik vagytok? Mit kerestek itt? És hogy merészeltek tiltott mágiát használni Uhrta királyságában? - zengte barlangmély hangján, melynek olyan erőt tudott adni, hogy az emberben az a képzet merült fel, hogy ezzel az orgánummal hegyeket lehetne porrá omlasztani.
- Fogjátok el őket! - intett a parancsnok a katonáknak, majd a harmadik lányra rá sem nézve felpattant lovára, és elindult.
A lányok vajon szembeszállnak a katonákkal, megpróbálnak elmenekülni, vagy hagyják, hogy elhurcolják őket?

- Varázslat - suttogta ámulva a gyerek, mintha attól félne, hogy ha hangosan is kimondja, elillan a mágia. A felnőtt arcokon inkább szkepticizmus volt látható, de nem szóltak bele, mélyen belül ők is vágytak a csodára.
A kisfiú izgatottan nyúlt a vázáért, hogy beleízleljen, bár ez a víz alatt nem is volt olyan egyszerű dolog. Mégis, mikor az almaíz a nyelvére került, kacagva tapsolta meg Norina mutatványát.
- Én is tudok ám trükköket - mondta rejtélyessé változtatva a hangját, majd egy furcsa bugyborékoló hangot hallatva magához intette a kiscápát.
- Theoval sokat gyakoroltuk - tette még hozzá, majd megmutatta, hogy az állatka milyen ügyesen ad pacsit az uszonyával, és hogy mennyire menő mozdulatokat tud. Az egyik ilyen például, amikor a hátára fordul, majd oldalra kezd "gurulni". Kifejezetten furcsa látvány a vízben.
- Ha akarod, megsimogathatod - mondta a kisfiú, egészen el is felejtve, hogy a lány idegen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Egész órán a furcsa erdőben bóklásztok, s a szellő tapodtat sem mozdul mellőletek. Szavaitokat összekeveri, hajatokat összegubancolja, ruháitok szélét meglibbenti. Az erdő elemi mágikus lényei lassan megszoknak titeket, és bátran közelednek felétek. Amint letelik a tanóra időtartama újra megjelenik a színkavalkád, és az erdőt többé nem látjátok...

A továbbiakban a sárkányok nem figyelnek rád, és neked lehetőséged adódik felfedezni a területet, bár a kölyök nem tágít mögüled. Utánad cipeli az eldobott tűzlabdát, farkát csóválva eléd fut, igyekszik lábad alá kerülni, legalábbis számodra így tűnhet. A táj egyébként hatalmas füves terület, amin a sárkányok éppen pihennek, így rengeteg fajtájukat figyelheted meg akár közelebbről is. Amint letelik a tanóra időtartama újra megjelenik a színkavalkád, és a táj a sárkányokkal eltűnik. Az utolsó, amit még látsz, az a kissárkány legörbedő szájszéle...

A tengerfenéken csillogó valami nem kelti fel figyelmedet, helyette a tenger élővilágát veszed szemügyre. Kiélvezed, hogy nem kell levegőért felúsznod a felszínre, és, hogy sokkal természetesebbnek érzed a vízben való mozgást, mint a való világban. Amint letelik a tanóra időtartama újra megjelenik a színkavalkád, és eltűnik szemed elől a tenger...

A lány fenyegetésnek veszi megjelenésedet, párnája alól egy hosszú pengéjű kést vesz elő. Mivel Albert nem szeretné, ha bárkinek is baja esne az ő világaiban, így kihoz onnan mielőtt baj történne, szemeid előtt pedig újra megjelenik a színkavalkád...

Az eső továbbra is hullik, te pedig dideregve sétálsz az erdőben, keresve a szárazabbnak tűnő helyeket. Az idő lassan telik, te pedig végül csuromvizesen és fáradtan veszed tudomásul, hogy megjelenik előtted a színkavalkád, vagyis vége van az órának.

A macskalény elindul előtted, láthatóan csalogat valahova, s te követed, mert kíváncsi vagy, odaérni azonban nem érhettek, mert az idő letelik, s szemeid elől eltűnik a vulkán. Megjelenik azonban a színkavalkád...

Végigülöd az órát, és sok hasznos dolgot megtudsz a levegőmágusokról. Azonban a valóságban lassan a végéhez közelít a tanóra, kezd elmosódni körülötted a táj. A holló még utánad integet, de te már csak a színkavalkádot látod...

A lányok igencsak veszélyes helyzetbe kerültek, bár talán nem mérték fel megfelelően a dolgokat. A katonák láthatóan nem törődnek a kislánnyal, akit a lányok olyan vehemensen védenek, ők azonban felkeltik az érdeklődésüket. Bár próbálkoznak a katonák legyőzésével, azok sokkal képzettebbek a lányoknál harc terén, így hamar feléjük kerekednek. Végül Albertnek kell kimentenie őket a világból.

A cápasimogatás még éppen megtörténhet, de már le is járt a tanóra időtartama. Norina visszatér a tanterembe, és az említett kimerültség is úrrá lesz rajta. Szerencsére Bert ott áll mellette, segít neki megtámaszkodni, ha végtagjaiból eltűnne az erő.

Végül a fiú sikeresen kijut a sivatagból, s megpillanthatja az óceánt. Ennek partján marad mindaddig, míg vége nem lesz az órának. Akkor megjelenik szeme előtt a színkavalkád, s elfelejtheti a sivatag forró levegőjét és az óceán sós illatát.

A támadók egy részét a lányok győzik le, másik részüket az elemi mágus vadászok, végül közös erővel az ellenség vezetőjét is legyűrik. A harc alatt elég sokat használták erejüket, s ezzel sokat segítettek is a világ lakosainak. Az idő azonban múlt közben, így hamarosan megjelenik előttük a színkavalkád elmosva az erdő színeit...

A madarak barátságosan fogadnak, végignézheted, ahogy a felnőtt példányok repülni tanítják fiókáikat. Egyikük téged is a szárnyai alá vesz, próbálja elmutogatni hogyan is kell tökéletesen repülni. Végül aztán lejár az idő, megjelenik körülötted az ismert színkavalkád, de füledben még jó ideig a jégfőnixek hangja szól...

- Tudom, hogy sikerülni fog! - kiáltja Paya, akinek arcán végigfolyó izzadtsága összekeveredik könnyeivel. Ametrin végül be, majd ki is jut az égő házból, karjaiban tartva egy fiatal nőt. Ő halkan - sírással és köhögéssel gyakran meg-megszakítva mondandóját - elrebegi, hogy mi történt. A király kiadott egy rendeletet, miszerint halál az elemi mágusokra, és elkezdték felszámolni a táborokat, házakat, megölve mindenkit, akit találtak. A nő egyébként nem elemi mágus, ő csak segíteni volt itt. Paya tekintete megkeményedik, arca merevebbé válik, elhatározást hozott.
Vicnek azonban lejárt az ideje, még egy utolsó pillantást vethet a lányra és elementáljára, majd szeme előtt megjelenik a színkavalkád. Vajon egy hős vagy egy gonosztevő születésének volt tanúja?

Hirtelen kavarogni kezd körülötted a világ. Színek, hangok, illatok szállnak a közeledben, de egyik sem marad túl sokáig, mintha rengeteg világ suhanna el a melletted. Nem vagy egyedül az örvényben, Bert melletted áll, biztatóan mosolyog rád. Végül kitisztul a világ és te újra a tanteremben találod magad. Merkovszky professzor aggódva tekint végig a tanulókon, nem sérült-e meg valaki súlyosabban. Azt ugyanis hiába hitték a diákok, hogy a prof majd megmenti őket egy-egy szorultabb helyzetben, mert erre maximum Albertnek lett volna esélye.
Mivel úgy tűnik, mindenki életben és többé-kevésbé egészben van, a tanár úr kiosztja a pontokat, majd megköszöni a részvételt.

Köszönöm szépen az órai figyelmet, én nagyon élveztem a játékot, remélem, jövőre is hasonlóan nagy számban jelentek majd meg rajta. Köszönöm Lugosvölgyi Albert segítségét is!

Ha szeretnétek, írhattok ti is egy-egy zárást, de nem kötelező.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Lehet, hogy túlgondolkodja a helyzetet, és egyszerűen csak hallgatnia kellene a szívére, de az a baj, hogy a szíve is ellentétes szavakkal van tele. Bizalmatlanság, de szerelem; társak, de félelem. Talán egyszerűen nemet is mondhatna. Fájna, bizonyosan fájna, de talán hosszú távon nem szenvedné meg egyikük sem annyira, mint így. Talán mind a ketten találnának valakit, aki mellett elfelejthetnék a másikat. De az is lehet, hogy rossz döntés lenne, mert egymás nélkül képtelenek lennének továbblépni. Az idő általában megoldja a dolgokat...
- Tökéletesen megfelel és... - Most jut eszébe, hogy talán túl hidegen fogadta feleségét. Bár tény, hogy megjelenése felszakított néhány begyógyultnak hitt heget, mégis, talán még csak annyit sem mondott, hogy a nő látása örömet okoz neki? - Örülök, hogy itt vagy. Boldoggá tesz, hogy láthatlak - mosolyodik el, hiszen mindannak ellenére, amit külön átéltek, a közös pillanatokat nem tudja beárnyékolni semmilyen tett vagy szó.
- Most viszont mennem kell, mielőtt a srácok felrobbantják a házat - túr bele a hajába, és meg sem kell játszania, hogy valóban aggódik kicsit, a nem is túl régen felújított lak állapota miatt. Nagyon örül neki, hogy a tanoncok többsége gyakran eljár hozzá, de azért veszélyes is ennyi elemi mágus egy helyen.
Ha a nő elengedi, akkor egy rövid köszönés után elsétál a játszótérről, és bár először tényleg a háza felé veszi az irányt, a macskabagoly utcába érve, inkább a temető felé irányítja lépteit. Hamarosan ott áll az apró sírok előtt, mint az elmúlt egy évben oly sokszor, s egészen addig ott is marad, és néz némán maga elé gondolataiba és gyászába temetkezve, amíg a sötétségtől már nem látja a sírköveket. Ekkor csendben megfordul, és hazasétál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

A nyár jót tett nekem, végre valóban újra én irányítom az elemeimet, és már a lerombolt házamat is sikeresen újjáépítették. A régihez amúgy sem fűznek túl kellemes emlékek. Érdekes, hogy ebben az évben már két dimágust is taníthatok, ami érdekes gyakorlat lesz számomra, hiszen ezek a képességek még ritkábban, mint a monomágusi. Ami még furcsább, hogy ugyanaz, levegő és tűz, vagyis fény elem mindkettő.
De ezért érdekes a tanári munka, minden nap új kihívásokkal kel szembenézni, és a nehézségekért kárpótolja az embert az, ha láthatja, hogy diákjai sikerélményét. Én legalábbis ezért csinálom még mindig. Úgy gondolom, ha már nem fogom élvezni a tanítást, abbahagyom. Fél szívvel nem érdemes azt várni, hogy mások nyissanak az ember felé, márpedig az elemi mágia oktatásához különösen nyitottnak kell lennie mind a két félnek.
Ma Kivához igyekszem. Kifejezetten örülök, hogy ő az egyik dimágus tanítványom, bár ő talán nincs ugyanígy ezzel, elvégre az elemeket nem ingyen kapjuk sosem. Viszont mióta visszajött, nekem is könnyebb, több olyan terhet is levett a vállamról, amiről nem is gondoltam, hogy annyira nyom.
Bár a tüzet már elég jól irányítja, a köztük lévő ideiglenes mosolyszünet ellenére is, de a levegő még viszonylag új neki. Nekem ez a fő elemem, talán ezért érkezek meg vigyorogva a terembe.
- Szép, jó napot! - köszönök hangosan, aztán már lebegek is. - Ma megtanulunk tárgyakat a levegőbe emelni - mondom, majd felé hajítok egy kavicsot, amit még a faluból idefelé jövet szedtem fel. Persze nem pontosan neki dobom, szóval, ha sem a kezével, sem az elemével nem kapja el, akkor sem fog megsérülni tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Sosem gondoltam volna, hogy eljön az a nap, amikor az iskola falai között elementált fogunk idézni. Azt meg pláne nem, hogy Noel lesz az első, aki megteheti ezt. Kifejezetten kedvelem őt, de elég sokat szenvedett az elemével, és az túl is, és bár kifejezetten szorgalmas - hiszen még akkor sem hagyta abba a gyakorlást, mikor javítóba került -, néha valahogy nem látszott az út végén a cél.
Most mégis itt vagyunk, közeledik a vizsga is, és ha minden jól megy, pár hét múlva már egy elemi mágikus igazolványt is a kezében tarthat. Persze addig még hátravan néhány kemény edzés, egy kevésnyi magolás és persze az elementállal való összecsiszolódás. Néha ez az, ami a legnehezebbnek bizonyul. Te alkotod meg, benne van a szíved, a tudásod, a vágyaid, de attól függően, még lehetnek problémák személyiségügyileg.
Amikor megidéztem Boreiát, akkor még eléggé... éretlen voltam. Szóval igen, az elementálom nem véletlenül egy csinos női alak. Csak arra nem voltam felkészülve, hogy mellette anyáskodó, pimasz és tudálékos is lett. Pedig én csak azt akartam, hogy védelmező, szabad gondolkodású és intelligens legyen. Szóval egy elementál esetében kéréseinket nem biztos, hogy a nekünk tetsző formában kapjuk vissza. Ugyanakkor pont ezért kell összecsiszolódni. Az ember jobb esetben egész életét az elementáljával tölti, ő egy olyan társ, aki nem hagy el, aki sosem hagy cserben. Talán kicsit kevésbé emberi, de nagyon fontos része egy elementalista életének.
Noelre várva megidézem elementálom, hiszen nagy segítség lehet a későbbiekben:
- Boreia!
A semmiből fehér füst jelenik meg, majd formálódik karcsú női alakká. Boreia nyújtózkodik egyet, majd felnevet:
- Annyira izgatott vagyok már.
Körbesuhan a szobában, egy pillanatra megállni képtelen. Mosolyogva figyelem, amíg a fiúra várunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Annenek köszönhetően egy csomó érdekes emberrel találkoztam, többek között a testvéreivel, és a bátyjával kimondottan jóban lettünk az utóbbi időben. Mondjuk egészen pontosan megnevezni nem tudnám a kapcsolatunkat. Barátomnak tartom, de közben rokonnak is, pedig nincs köztünk vérségi kötelék. Talán, mint egy kedvenc unokaöcs. Vagy mintha rég vagy sosem látott fiam lenne. Mondjuk, ez a helyzet még csak nem is jelentene újdonságot. Azt most hagyjuk, hogy ez mit mond el rólam.
A lényeg, hogy ma korán reggel pecázni indultunk. Tudom, ne kérdezd! Fogalmam sincs, miért pont horgászni. Ennél unalmasabb időtöltést nem nagyon ismerek, és tudtommal Harold sem kedveli túlzottan, de hát gondolom ébredt már úgy minden ember, hogy "Ma jó lenne elmenni pecázni". Nem? Hát nem.
A pecázás egyénként arra is jó, hogy az ember nyugodt körülmények között csinálhassa a semmit. Ha valaki odajön, és megkérdezi, mit csinálsz, nyugodtan mondhatod, hogy horgászol, miközben valójában csak egy tó partján heverészel, sörözöl, beszélgetsz vagy olvasol. Mégsem néznek semmittevőnek, elvégre mégiscsak valamilyen jól körülírható tevékenységet végzel: pecázol.
- Valóban, kifejezetten sokan eljöttek, amin eléggé meg is lepődtem. Ennyien utoljára autogramosztáskor sem jelentek meg - viccelődök, mert nem igazán akarok belemenni mélyebben. Persze tudnék beszélni nem is keveset az óráról, de nem tudom, egyáltalán mennyire érdeklik az elemek a srácot. Ha elemi mágiáról akarok beszélni, rengeteg ember lakik éppen a házamban, akik bármikor vevők rá.
- Biztosan, bár hallottam, hogy volt aki csatatérre érkezett meg, illetve harcolnia kellett. Azért ezekre nem biztos, hogy fel voltak készülve - válaszolom töprengve. Az mindenesetre igaz, hogy Albert sokat segített, nélküle nem is jöhetett volna létre az óra.
- Hogy állsz a vizsgáiddal? - kérdezem ugyanolyan semleges kérdésként, ahogy az ő érdeklődése is hatott. Én már abba is félve gondolok bele, hogy hány dolgozatot kell majd kijavítanom, de azért a diákidőkbe sem vágyom vissza, mindegy mennyire voltam jó tanuló.
A stégen állva körülnézek, vízelememmel a tóban is, megcsodálom a napfelkelte első pár sugarát, aztán ledobom magam az egyik székbe.
- Sosem értettem, hogy a horgászok miért kelnek ilyen korán - sóhajtom, talán ezzel leleplezve, hogy eddig nem sok közöm volt ehhez a hobbihoz, bár én ilyenkor futni szoktam, szóval egy szavam se lehetne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

A terem tűz elemű részén egy kisebb szélvihar keringőzik a levegőben. Alakja néha egy nőéhez hasonlítható, de a legtöbbször csak kusza levegőörvény, szemmel alig észlelhető. A tanár az egyik falnál ül, törökülésben, gondolatait szedi össze, érzelmeit rendszerezi, és próbálja figyelmen kívül hagyni elementálját.
- Oh, ez annyira érdekes, egy újabb elementál születésének lehetek tanúja. És neked pont most kell már megint kicsellóznod az életeddel - sóhajt Boreia csípőre tett kezekkel lebegve a férfi előtt, pár pillanatig élesen látszik a lény, majd alakja újra elvész a semmiben.
- Megértő vagy, mint mindig - válaszol nyugodtan a férfi, majd feláll, feladva ezzel a meditációra való törekvést.
- Én csak aggódom érted. Ráadásul a munkád nagyon fontos, teljesen erre kellene koncentrálnod! - szól szigorúan a nő, majd int is egyet a férfi ruhája felé - Ráadásul sikerült összekoszolnod magad.
- Jézusom, ugye tudod, hogy nem vagy az anyám? - forgatja a szemét Ádám, miközben gyorsan leporolja fekete talárját. - Figyelek a munkámra, ne aggódj! Inkább neked kéne egy kicsit figyelmesebbnek lenned, mielőtt elveszed a tanoncok kedvét az elementáljuktól. Tudod, a legtöbben nem vágynak még egy aggodalmaskodó szülőre a meglévők mellé.
- Hmpf - húzza fel az orrát a lény, majd odébb rebben a pasastól.
Mivel az ilyen jelenetek gyakran lejátszódnak közöttük, ez a kapcsolatukat kicsit sem sérti. Persze valaki, aki nem ismeri őket, könnyen hiheti azt, hogy nem kedvelik egymást túlzottan.