37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc


Villámkezű
offline
RPG hsz: 276
Összes hsz: 344
Írta: 2024. május 1. 18:23 | Link

Herlai Hélia

Minden tapintással kellemes hangzásba borítja a termet. Felsóhajtok. Érintése selymes. Csakúgy suhannak rajta az ujjaim... Szinte hozzá se kell érjek. Minden rezdülésével betölti a szívemet, azt a magányos és egyre mélyülő űrt... Jó vétel volt ez az új fémhúr csomag! Kicsit nehezebben megy vele a játék, mint a közepes erősségű társával, viszont szebben szól. Az ujjaimnak úgy is mindegy, olyan érdekesek, hogy Donovan odaadja a pálcatestet és ahogy rámarkolok,azon nyomban simára csiszolom! Érzem, hogy minden rezgéssel eggyé válok: a hátam beleborzong, talpam alatt összegyűlik az energia és forrón bizsereg. Armand csakúgy szeli a billentyűket! Az új számunkat megeszi reggelire! Misi is hozza a formáját. Most csak mi hárman tartjuk itt a frontot, épp egy próbakoncert közepén. Kínosan jön ki, mert ott mondogattam Noának, hogy mennyire jó lenne húsvét környékén a koncert. De betett Misinek, hogy még a nagyanyját is elvesztette frissen - két napja. Szegény pára! Gréta a gyakornoksága és magánélete közt libikókázik folyton. Somit meg csak sodorja az élete. Szokás szerint. Ennek ellenére találni elszórtan plakátokat az iskola falain belül: a legtöbb ismert terem mellett, annak ajtaján, a mosdó csempéin... "Próba koncert szerdán a Munka ünnepén - várunk szeretettel". Számítottam arra, hogy lesz mondjuk három nézőnk, mint eddig és azzal beérjük. Viszont rajtunk bandatagokon kívül vagyunk vagy tízen. És még mindig nyílik az ajtó!
- When i look at you, i hold my breath so long - éneklem pont, aztán megpillantom a szőkeséget. Nem ismerem, de akkor úgy is vehetnénk, hogy amit éneklek, innen, távolról, neki szólnak - Your icy blue feathers are truly beautiful.
Ilyenre időzíteni! A 'When i look at you" egy lassabb rock számunk. A későbbi sorokban benne van az őszinte, mélyen érzett szerelem, a szerelmünk lassú elvesztése és emiatt pár leheletnyi melankólia, amit a karizmámmal - aurámal - igyekszek egyensúlyban tartani. Már csak az kéne, hogy a közönségem sírva fakadjon. A szám egy maledictus történetét meséli el, ahol a férfi olyan nőbe szeret, aki egyre többször veszi fel az állat alakját, és lassan egybeforr vele elfelejtve, hogyan kell embernek lenni. Mondjuk ez már next level filozófia, hisz amúgy se tudjuk igazán, hogy kell azt csinálni. Mástól lessük el azokat a technikákat, amiket aztán gyakorlatba ültetünk.
- Tears falling down, life is over for you. Just because you don't know how to be human anymore... - A második versszak végét énekeltem az előbb és ez a refrén kezdete. A lány épp egy jégkék tollú madárrá változik, és könnyezik, mert minden egyes átváltozásnál attól tart, hogy többé nem tud visszaváltozni. Tekintetemmel keresem azt a lányt, aki nemrég mintha beljebb mászott volna, hogy az ezután következő, pörgősebb gitárszót neki ajándékozzam.
Utoljára módosította:Stephen Zimmermann, 2024. május 1. 18:27
Hozzászólásai ebben a témában

A remény hal meg utoljára.
Aztán zsiráf.
Herlai Hélia
Diák Levita (H), Másodikos diák


Hél
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 44
Írta: 2024. május 11. 20:36 | Link

Stephen Zimmermann

Unatkozom. Unatkozom reggel, délben és este is. Ha olvasok egy könyvet, magamra egyáltalán nem jellemző módon többször kényszerülök átolvasni ugyanazt a mondatot, hogy eljusson a tudatomig. Üresnek érzem magam napok óta. Nem szomorúnak, vagy ilyesmi. Nem igazán érzek. Udvariasan mosolygok, ha arra van szükség, de a kedvtelenség olyan gyorsan járja át a testem, hogy mire éreznék, már elsüllyednek az ürességben. Főleg így, hogy nem mentem el vizsgázni, ez az év semmi újat nem ad, és ezt azt hiszem, nagyon nehezen viselem. Semmi új inger, csak ha teszek róla. Mert hát vágyom az ingerre, meg az élményekre, sőt, szomjazom rá. Így aztán a hirdetést olvasva egy tized másodpercig sem vacilláltam, hogy eljöjjek e. Azt ugyan nem tudom, unalmas lesz e, de ha el se megyek, akkor esélyt sem adok a szórakozásra. Óvatosan nyitom ki az ajtót, hallatszik, hogy már belekezdtek. Nem egy pörgős bulis számra érkeztem meg. Ú, remek, valami szomorú szerelmes szám. Nem vagyok oda értük, mert nem vagyok se szerelmes, se rajongó típus. Tömegnek nincs nagy tömeg, pár diáktársam hullámzik még a zenére. Lassan beljebb megyek, miközben figyelek a dalra. Igazából magát a szomorú számoknak a hangulatát szeretem. Illetve...jobb periódusaimban a vidám zenére tudok jobban ráhangolódni, mert ha a szomorúba akkor belehallgatok, akkor nagyon lehúz.
"Your icy blue feathers are truly beautiful." Nézem, ahogy énekel, de mikor a tekintete megtalálja az enyémet, kellemetlenség fut végig rajtam. Nekem még sose mondta senki, hogy milyen szépek a szemeim, és bár tudom, hogy ez csak egy dal, amibe sikerült belesétálnom, így is zavarba jövök.
Az énekes srác a szőke az a Zimmermann fiú. Még sose beszélgettem vele, de a hangja jó. Mire jobban elhelyezkedem a közönség soraiba, valahol a bal elülső résznél találom magam. Néhány másodperc múlva olyan érzés kap el a srácot figyelve, mintha a gitárjátéka nekem szólna. Biztosan sikerült olyan helyre állnom, ami kényelmes a szúrjunk ki valakit a közönségből dologhoz. Most araszoljak hátrébb? Hátra nézek, mögöttem nincs senki. Bizonytalanul és lassan hátrább lépek két lépést, de ettől még mindig rajtam az érzés.  
Hozzászólásai ebben a témában

H.H.
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc


Villámkezű
offline
RPG hsz: 276
Összes hsz: 344
Írta: 2024. május 27. 06:34 | Link

Herlai Hélia

Benne van a lehetőségek arzenáljában, hogyha kihagyunk valamit, sose derül ki, hogy kedveljük-e, így aki csak megtisztelt minket a figyelmével, annak hálás voltam. Tíz azért remek nézőszám, illetve az érkezővel most már tizenegy. Először nem szó szerint neki éneklek, ezért, hogy épp erre a lassú melankolikus rockzenére sikerül besétálnia, a merő véletlennek köszönhető. Komikusnak mondjuk komikus, főleg amikor aztán tényleg kiszúrom őt a közönség soraiban. Egy aranyos szöszinek tűnik, aki közelebb jön és próbál elvegyülni, sőt nem, inkább elhúzódni, amikor aztán pár sort intézek felé. Meg merném kockáztatni, hogy zavarban van, ami természetes. Nem ő az első aki áldozatul esett mesterkedésemnek. Rábízom, mennyire érzi magát szerencsésnek a kisasszony, hogy az egyik leglassabb számunk legvégére sikerült betrappolnia. Körülötte páran lágyan ringatóznak. Akadnak itt párok is, ahol a csávó szerelmesen átkatolja szíve választottját a derekánál vagy haját simogatja. Aztán számunk végeztével úgy tapsolnak, mintha a Budapest Parkban lennénk. Jól esik az elismerés még Armandnak is, aki le se meri venni ujjait a billentyűkről, mert ismeri a dörgést és tudja Misivel együtt, hogy mi következik.
- Nagyon szépen köszönöm, hogy ekkora beleéléssel toltátok a When i look at youra! Nehéz lenne megmondani, mi is ihlette ezt a dalt. Azt hiszem a megfoghatatlan magány, a szerelem utáni vágy és az érzelmek hajszolása, ami mind kitehetne egy filozófia könyvet. Persze tudom, hogy ma délután nem ezért vagyunk itt, szóval mit szólnátok, hogyha felpörögnénk? - kérdezem mosolyogva.
Meglepetten hátralépek egyet a sűrű tapsvihartól amit válaszul kapok. Biztos, hogy nem egy kviddics meccsen játszunk? Az említett dal egy kőszívű szőke nőről szól, aki azért ragadja meg a férfiak figyelmét mert ezzel a viselkedésével kéreti magát. Többen ismerik szerintem, mint a When i look at yout, és jobban preferálják a vidám ritmusa miatt. Gyorsan lerakom Bulletet és átváltok egy fekete elektromos gitárra. Amennyire szeretem az akusztikust, annyira nem illik a lefestett kompozícióba. Biztosra megyek, hogy minden rendben a kábelével, aztán ujjaimat kényelmesen elhelyezem a húrokon és megpendítem. Jól hallható, s egyik sem hamis. Fifikás vigyorra fejlődik az előbbi mosolyom.
Na akkor… csapassuk!
- Ezt a dalt az újonnan érkezőknek küldöm elsősorban! Fogadjátok sok szeretettel a Blue-eyed blondie-t!
A dobosra nézve felé biccentek egyet. Őrülten gyors csattogásba kezd dobverőivel, én pedig már követem is. Bízom benne, hogy nem űzöm el közönségem legújabb tagját, ha már vette a fáradtságot és idejött. Különleges élménnyel szeretném gazdagítani az életét. Arra gondoltam, hogyha végeztünk, talán még beszélnék is vele. Megkérdezhetném a véleményét a próba koncertről, ami nem hülyeség.
Hozzászólásai ebben a témában

A remény hal meg utoljára.
Aztán zsiráf.
Herlai Hélia
Diák Levita (H), Másodikos diák


Hél
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 44
Írta: 2024. június 2. 13:20 | Link

Stephen Zimmermann

Igyekszem úgy elhelyezkedni, hogy beolvadjak a tömegbe. És bár baromira zavar, mikor hozzámérnek, és tömeg van, lökdösnek, satöbbi, azt még jobban utálom, ha elkülönülök, és könnyen észrevehető, kiszúrható leszek. Ahogy óbatosan hátrébb lépek, egy pároskának is nekiütközök, de mielőtt rájuk förmednék, hogy menjenek már arrébb, rájövök, fel sem tűnik nekik, hogy létezem. Morcosan körbeforgatom a szemem, majd immár talán kissé jbban beolvadva a 10 létszmú tömegbe, újra a zenekarra figyelek. Ahogy vége a romi számnak, tapsolok én is a többiekkel, ha nem is olyan lelkesen, mint a párocska, akik valami lsd felhőn ülnek, amit állítólag szerelemnek neveznek. Ha jobban megnézem, a csaj azt hiszem az évfolyamtársam, és mivel nem vizsgáztam, egy évvel fiatalabb. Gőzöm nincs hogy hívják.
A pörgős szám jó lesz. talán jobban rá tudok hangolódni, és elfelejtem, hogy néha nehezen jövök ki az emberekkel. Azt mondja a Zimmermann srác, hogy megfoghatatlan magány. Néha pipa. Érzelmek hajszolása? Nincs bajom azzal, ha nem érzek, szóval lássuk, hogy pörögnek. Gitárváltás, gondos előkészület. És jön a szám címe.
Az arcom fután megrándul, és a kétsébeesően zavart és a felháborodott között mozoghat.
Most hülyéskedsz?! A kérdésem talán nem a sráchoz intézem, hanem a sorshoz, a felsőbb erőhöz, vagy tudom is én kihez. Kétséget kizárólag az első sotban állok én is. Próbálok valami mosolyt prezentálni, haha, jaj de kis mókás, köszönöm, biztos jó szám lesz mosolyt. Egy ideig még követ engem a kényelmetlenség érzése, de a szám előrehalatával ez a kényelmetlenség enyhül. Az a kis kósza gondolat ott az agyam hátsó részében, miszerint én rögvest eltávozom a gecibe, halványodott. Na jó, talán maradok még egy vagy két számra. Háta valaki ismerős is betoppan még a próbakoncert végéig, és együtt mehetünk vissza a hálókörletbe, vagy a könyvtárba. Egy idő után az én testem is ritmusosan ringani kezd a többi 10 emberével együtt. Na jó, egész jók. Annyira, hogy a szám közben talűn még el is mosolyodom. Talán többet kellene zenéz hallgatnom, és még az állítólagos eltemetett érzelmeim is eljönnének, amit a terapeutám annyira erőltet.  

Hozzászólásai ebben a témában

H.H.

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium