 Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!
A könyvtárosaink jelenleg Choi Min Jong és Mikhail Sergejevics Kazanov, akiket bármikor felkérhettek játszani a könyvtárban, akár 1-2 hsz erejéig is, azonban ha álmodóilag nincsenek itt, jelenlétüket akkor is állandónak kell tekinteni! Nyugodtan kijátszhatjátok, hogy váltotok velük néhány szót, segítenek nektek és figyelnek a könyvtárra.
|
|
|
|
Szentesi Lilla Kamilla
Új év, új én. Jókora ostobaságnak tartottam, majd jött annak a megelégelése, hogy MINDIG kavarog bennem valami. Az agyam folyton folyvást csak a negatívat képes meglátni és szeretném ha az akit kifelé mutatok, valóságos lenne. Ezért próbálom fejleszteni magamat. Egy órája roskolok magyar nyelvtan könyvek felett. Próbálom értelmezni a hülye ragozási szabályaikat, mert hát a beszéddel nincsen problémám. Sőt, kitűnően megy, technikailag mégis analfabétának számítok. Az írástudásom nem a legjobb. Eltolom a könyvet, írok pár sort belőle egy tiszta lapra, aztán meglátom, hogy a négyes feladatban totál másik könyvre referál. A balomon heverő könyvkupacra pillantok. Természetesen csak az-az egy nincs nálam. Állhatok fel megint! Morogva felegyenesedek, ott hagyva mindent tárva-nyitva, rémes irományomat is. A sorok közt megpillantok valami szöszit, őt azért lecsekkolom tőle balra, két polc közt a sor legvégén állva. Eléggé nézhet valamit. Jobb nem megzavarni, de... egész jól néz ki... Észrevesz vagy sem, éppenséggel jó, hogy itt találom. Csakis miatta állok le végigfutni a könyveket. Éppenséggel nyelvtanuláshoz kötődnek. A legtöbb sréhen van pakolva. Van amelyiket fejjel lefelé meg gerinccel q polc belseje felé raktak be. Azokat kiveszem és újra bepakolom, ahogyan szokás. Istenem, jártak ezek a vandálok valaha könyvtárba?! Folyamatosan, kis szünetekkel közeledek a lányhoz, a polc felsőbb sorait böngészve zsebre dugott kézzel.
|
|
|
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc
Villámkezű
offline
RPG hsz: 329
Összes hsz: 402
|
|
Írta: 2024. március 15. 15:53
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=875011#post875011][b]Stephen Zimmermann - 2024.03.15. 15:53[/b][/url] Szentesi Lilla KamillaÚj év, új én. Jókora ostobaságnak tartottam, majd jött annak a megelégelése, hogy MINDIG kavarog bennem valami. Az agyam folyton folyvást csak a negatívat képes meglátni és szeretném ha az akit kifelé mutatok, valóságos lenne. Ezért próbálom fejleszteni magamat. Egy órája roskolok magyar nyelvtan könyvek felett. Próbálom értelmezni a hülye ragozási szabályaikat, mert hát a beszéddel nincsen problémám. Sőt, kitűnően megy, technikailag mégis analfabétának számítok. Az írástudásom nem a legjobb. Eltolom a könyvet, írok pár sort belőle egy tiszta lapra, aztán meglátom, hogy a négyes feladatban totál másik könyvre referál. A balomon heverő könyvkupacra pillantok. Természetesen csak az-az egy nincs nálam. Állhatok fel megint! Morogva felegyenesedek, ott hagyva mindent tárva-nyitva, rémes irományomat is. A sorok közt megpillantok valami szöszit, őt azért lecsekkolom tőle balra, két polc közt a sor legvégén állva. Eléggé nézhet valamit. Jobb nem megzavarni, de... egész jól néz ki... Észrevesz vagy sem, éppenséggel jó, hogy itt találom. Csakis miatta állok le végigfutni a könyveket. Éppenséggel nyelvtanuláshoz kötődnek. A legtöbb sréhen van pakolva. Van amelyiket fejjel lefelé meg gerinccel q polc belseje felé raktak be. Azokat kiveszem és újra bepakolom, ahogyan szokás. Istenem, jártak ezek a vandálok valaha könyvtárba?! Folyamatosan, kis szünetekkel közeledek a lányhoz, a polc felsőbb sorait böngészve zsebre dugott kézzel.
|
There’s nothing you cannot do or learn. Murray’s always float back to the top.
You are a survivor.
|
|
|
Szentesi Lilla Kamilla
Diák Navine (H), Könyvtáros, Ötödikes diák
offline
RPG hsz: 354
Összes hsz: 405
|
|
Írta: 2024. április 6. 16:50
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=876326#post876326][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.06. 16:50[/b][/url]  Átlagos nap, mikor csak saját magamat szórakoztatom, és újra ABC sorrendbe teszem a könyveket. Először azokat, amiket segítség nélkül is elérek, mert utána hamar vált kikapcsolódásból bosszankodássá, én meg vagyok annyira makacs, hogy akkor se hagyom abba, pedig addigra már nem szórakoztat.
Néha kiveszek egyet-egyet, aminek érdekesnek találom a borítóját. Van, hogy félre is teszem, mert benyúlom. Tartom, hogy életem döntése volt jelentkezni ide, akármennyire is tűnik olyan stréber dolognak.
- Segíthetek? - látszólag hirtelen fordulok a levitás felé. Nem nehéz őt felismerni, tesz róla, hogy pletykáljanak róla, na meg nem elhanyagolható, hogy szeretem a bandáját. Így bár határozottan az a célom, hogy megijesszem, arcomon csak a jól szórakozott mosoly játszik. Nem, nem vagyok vak, észre vettem én azt az óvatos közeledést, egyszerűen csak nem tudom mire vélni. Nem szoktam embereket enni.
- Vagy tudod mit? Te nekem. Leveszed azt? - mutatok egy könyvre, pofátlanul és meglehetősen gátlástalanul használva ki a magasságát.
- Meg azt is, mert hozzá tartozik - oké, ezen a ponton már azért szépen pislogok, mert túltolni mégse szeretném, de hát... mit tehetnék?
|
Ne beszéljünk a boldogságról, elég, ha nem szenvedünkÉv navinése - 2023. ősz-tél 
|
|
|
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc
Villámkezű
offline
RPG hsz: 329
Összes hsz: 402
|
|
Írta: 2024. április 10. 01:13
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=876728#post876728][b]Stephen Zimmermann - 2024.04.10. 01:13[/b][/url] Szentesi Lilla KamillaÚgy teszek, mintha nagyon elmélyülten vizslatnám a könyveket, ami részben igaz, mert meg-megáll a tekintetem olyanon ami úgy érdekesnek tűnik, de én főleg a lányt nézem. Azt hittem mindenre fel vagyok készülve, de ideje gyorsan belátni tévedésemet. Észrevesz és olyan hirtelenséggel fordul felém, hogy egyből hátrálok pár lépést, közben dühösen odavetek elé valamit svédül, ami hanghordozásomból kivehetően káromkodás. Hamar rendezem azonban vonásaimat, nehogy a startvonalban bunkónak könyveljen el, jó lesz a "fura" is, ami a pletykák közt terjeng. Bár szerintem ez még nem az a kategória, hanem olyan abszolút igazság amivel eszem ágába se lenne vitatkozni, max. jót vigyorgok. - Igen légy szíves. Van ez a "Magyar nyelvtan mindenkinek" c. darab a Móricz kiadótól, ami az egyik ragozási feladatnál a "Ragozás mélyebben" D. Nagy Marianna 2020-as kiadású könyvét hozza fel extra olvasmánynak - ki kell fújnom magam, mert már ennek kimondásától is elfáradok - Rá tudsz mutatni esetleg, hogy melyik polcon találom?Olyan ismerős a csaj, egyelőre azonban nem tudja őt hova tenni az agyam, ezért nem tulajdonítok neki nagy jelentőséget. Elismerésem egyébként, hogy könyvekkel foglalkozik. Én fél nap alatt megunnám, mert nincs benne az a pezsgés, amire nekem meg szükségem van. Pislogok a barnaságra részben ezért, másrészt mert megkér, vegyek le neki valamit. - Persze, szívesen teszem.Nézem hova mutat, némán utánanyúlok és futó pillantást vetek a könyvre, amikor odaadom. Várom utána, hogy hova mehetek a nekem kellő darabért, hacsak nincs a közelébe és adja oda ő, de újabb kérésével meglep. - Ahha, csak alig akar kijönni - Nem jön ki olyan lazán, mint az első példány. Húzom, feszegetem. Bal ujjaimmal határozottan fogom a gerincét, jobb kezemet a fedlapja és az előtte álló könyv hátlapja közé ékelem. Sokkal magasabban helyezkedik el a lányhoz meg úgy az átlag töpörtyűkhöz képest. El tudom képzelni, hogy ide aztán keveset nyúlkálnak a diákok és most már értem is, miért. Ezek a könyvek gusztustalanul ragadnak. Porosak. Csupán percekkel később indul meg a tenyeremnél kisebb könyv, először nehezen csúszik kifelé, majd egyre könnyebben. Míg végül diadalittasan lobogtatom, s egy vigyor kíséretében átnyújtom a lánynak.
|
There’s nothing you cannot do or learn. Murray’s always float back to the top.
You are a survivor.
|
|
|
Szentesi Lilla Kamilla
Diák Navine (H), Könyvtáros, Ötödikes diák
offline
RPG hsz: 354
Összes hsz: 405
|
|
Írta: 2024. május 12. 22:37
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=878404#post878404][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.12. 22:37[/b][/url] Óhatatlanul kiszökik belőlem a nevetés, amint látom, hogy elérem a célom. Oké, gyerekes. Oké, nem is túl átgondolt, lévén le is csaphatott volna.
- Sajnálom, de nem bírtam kihagyni - pislogok rá bocsánatkérőn, mert csak nem akarom magamra dühíteni. Gyanítom, nem szofisztikált szavak hagyták el a száját az idegen nyelven, így kénytelen vagyok a vonásaim is rendzeni.
- Persze - elvégre ezért vagyok itt, épp csak előbb én kérem az ő segítségét, és használom ki alattomosan a magasságát.
- Belevágsz a magyarba? Elismerésem - biccentek, mert mindig mondják, nehéz nyelv ez. Meg hogy beletörik az ember bicskája, meg sok a betű és a ragok. Én meg mindig vállat vonok, és hozzáteszem, hogy akkor ők még nem találkoztak a latinnal. Számomra annál nehezebb nyelv nincs. Jó, talán a lengyel. Fogalmam sincs, ott is hogy lehet azokat a szavakat kimondani, mikor jóformán magánhangzó sincs bennük.
- Irtó jók voltatok a karácsonyi bulin - muszáj megemlítenem, még a szemeim is csillognak, elvégre én miattuk mentem, jobban mondva hagytam Noelnek, hogy elcibáljon, ami így utólag belátva, szintén nem volt életem ötlete.
- Nagyon szeretem a zenéiteket - osztom meg, aztán megállok az egyik polc mellett, és rámutatok a könyvre, amit keres. Nem, ez igazából nem tehetség, csak túl sok időt töltök itt. Sokszor szünetekben is, vagy épp mikor nincs órám, de hát... én igazából szeretek elbújni.
- Te piszok mázlista vagy, hogy így megnőttél. Köszönöm szépen. Gyere, akkor megmutatom, hol van amit te keresel - azzal megindulok az útvesztőben, de határozottan húzva ki magam, mert jó a tudat, hogy én ezt nem egy labirintusnak látom, ahogy sokan mások.
- Fogtok még valahol fellépni mostanában? - persze, rá is kereshetnék a neten, de mennyivel egyszerűbb így.
|
Ne beszéljünk a boldogságról, elég, ha nem szenvedünkÉv navinése - 2023. ősz-tél
|
|
|
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc
Villámkezű
offline
RPG hsz: 329
Összes hsz: 402
|
|
Írta: 2024. augusztus 10. 06:35
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=880837#post880837][b]Stephen Zimmermann - 2024.08.10. 06:35[/b][/url] Szentesi Lilla KamillaNem ez lesz a lány szerencse napja és úgy tűnik az enyém se. Rendesen sajnálom, vágom itt az arcokat, mert próbálkozásaim ellenére is lerí rólam, hogy idegesít amit csinál. Általában nem harapom le az ember fejét azért, mert segítséget kér tőlem, különösen, ha a magasságom kézenfekvő megoldást nyújt az ő problémájára. Csak… frusztrál a magyar nyelv. Miért van az, hogy hallásra olyan szép dallamos, de amikor írni kell, az egész egy kibaszott rémálom? Hozzá hasonlóan rendezem én is vonásaimat, nem akarom, hogy a morcosságom felülírja a törekvésemet és a lány túlzottan magára vegye a pofavágásaimat, hisz alapjában véve nem neki szól, viszont többek közt most ő az a szerencsétlen, aki részesül belőle. Megállok töprengeni, mennyire avassam be a személyes céljaimba, aztán úgy döntök, simán mesélek róla neki. - Igen. Szeretnék magyar dalírással is kísérletezni, és azt hittem a puszta beszéd meg olvasás majd jót tesz. Valamennyit javult az íráskészségem, de még mindig nem az igazi.Legszívesebben csak hónom alá csapnám a könyvet és csapot-papot itt hagynám, hogy feldolgozzam magamnak a tanulás okozta frusztrációt. Azzal viszont, hogy elismerését adja, ösztönösen mosolyt csal az arcomra. Azt már nem is mondom, mennyire jól esik a bizalomfröccs, amit kapok. Mindig öröm hallani, hogy valakinek tetszik az, amit a Ragdollzban csinálunk. - Köszönjük szépen! - válaszolom és amikor meglátom szemeinek csillogását, átjár a lelkesedés. Engem nem nehéz feldobni és talán így ő se tekint rám egy mélabús pasiként, aki csak szitkozódni tud, ha szívességre kérik. - Melyik a kedvenced? - kíváncsiskodom, hallva, hogy szereti a zenéinket. Ezzel szemben magasságomra irányuló megjegyzésére csak elvigyorodom. Fél szemmel követem, hogy oda se nézve, szinte érzésre odabök arra, ami nekem kell. Lecsekkolom, mert nem látom jól az ujjaitól először, de amikor tovább halad a sorok közt és kezét kecsesen leejti a könyv gerincéről, akkor felcsillanó szemekkel magamhoz ölelem a kötetet, mint kígyó az egeret. Utána leesik mit mond, hiszen már segített megtalál... ni. Most veszem észre, hogy amit tartogatok, az csak az első része annak, amit keresztem. For fuck's sake!- Hatvanban - vetem oda félvállról, szűkszavúan. Igazándiból még kisbanda vagyunk, de elterjedt a nevünk annyira, hogy egy-két város honlapjának program listáján már ott szereplünk, csak a megfelelő szavakat kéne használni egy Google keresésnél. Viszonylag hamar választ talált volna ott a szőkeség erre a kérdésre, én viszont örülök, mert legalább rákérdezett, én meg imádok magunkról vagy a fellépéseinkről fecsegni.
|
There’s nothing you cannot do or learn. Murray’s always float back to the top.
You are a survivor.
|
|
|
