//Karakteridő: Október 1. 18:00 – 21:00, Szerepjátékosan: Szeptember 19 – Október 5. éjfél
Szálazás: Az évnyitó/záró esemény egy szálba kerüljön, azaz mindig az utolsó hozzászóláshoz szálazzatok. Köszönöm!//

Leonie
-meg az eridonosok asztali eseményei-

Összedőlés, év eridonosa, nagy éljenzés, kiáltás, táncolás és ugrálás az igazgatóig, Leonie megpörgetése - év prefektusa, fennakadás, Luca, Leonie tart-fog, hasraesés, nagy röhögés. Vidám arcok, hátba veregetés, színes forgatag. Karnevál. A többi bejelentés, még több bejelentés, kviddics, év diákja, iskolaelsők, büszkeségek, hosszú-hosszú, nagyon hosszú, a személyzet változik, minden változik...a sunyiban elindított nassolni való elfogy. Elfojtott kacagás, viccmesélés az eridonos asztalnál és nagy tapsolások, otthonos légkör. Új tanárok, új igazgató - új terep, ismeretlen partner. Wickler már hozzászokott a mókáikhoz, meglátjuk, Portnipper miként áll a szelíd, színtiszte őrülethez, Keith a tekintetét keresi az újnak s réginek is, kedves (el)köszöntés, hála, majd újra, ismét csak elsüpped Leonie karjai között, mosoly, békesség, lázas várakozás, növekvő haskorgás...vacsora.
Húsleves hússal, hagymaleves pirítóssal, pálca elő, Leonie leönti magát, Leonie leönti Keith-t, Leonie leönt mindenkit, franciasaláta, sültek, rántott finomságok, halak, lazac, teleszáj, kacagás, a csirkecomb felpattant a tálcáról és megpróbál elrohanni - halk pukkanás, a csirkecomb felpattan a levegőbe, majd ráesik egy ártatlan elsős fejére.
Még több bejelentés. A rebarbarás morzsa édes ígérete.
A fül csokis, a nyak csokis, Merse a közelben, barátok a közelben, vidám integetés, és az ijesztő-örömteli felismerés; végzősök lettünk!
Hangos hullámokban előtörő hangoskodás az eridonos asztalnál, erős évfolyam, jó közösség, vidámság, itt van Erik, itt van Ashley, mindenki. Idén minden más lesz, még csak Keith tudja, mennyire - mikor ebbe belegondol, reflexszerűen csak még erősebben szorítja Leonie kezét, majd rákacag. Alig várja a budanekeresdi forgatagot. Képtelenség nem vigyorogni.
- Leonie, mielőtt majd visszamegyünk az Eridonba ünnepelni, szerintem menjünk le és kérjünk még sütiket a manóktól. - Suttogja egészen közel hajolva - no nem amiatt, mert különösebben titkolnák buliszervezési terveiket, de a közelhajolás megfelelő alkalmat teremt arra, hogy nyomjon a vöröske orrára egy puszit, és egyúttal kiszedjen a hajából egy apró kis tésztadarabot.
- És...ahm. ühhm. - Muszáj hozzátennie, mennyire boldog, mennyire szép az élet, és mennyire hiányzik neki a tűzijáték és a konfetti a Nagyteremből. Szerencsére mindebből az Eridonban épp kielégítő mennyiség van.
Lábdobogás, könnyed dúdolgatás, egyszer úgy tűnik, hogy mindjárt felpattan, beletúr a hajába és kirohan, mert már nem bírja tovább, máskor pedig úgy húzódik drága pajtása mellé, mintha legszívesebben egybevarrná a piros talárjaikat.  
- Domdomdomdomdomdomdom...mmm-mennyei. Isteni ez a rebarbarás morzsa. - Mély, jóleső borzongás, szinte várja, hogy az étkezés végén Leonie, ahogy szokta, belefúrja állát a vállgödrébe.
- Nagyon szeretlek, Lelloly. - Teszi hozzá aztán könnyedén, először rá se nézve a pajtira, majd félig-meddig feléfordulva, az orra alatt somolygó kis játékos mosolyával.

Miko

Krisztián
Ruha

 ~ Hülye cipők - csak ez a gondolat jár a fejében, miközben a lépcsőkön siet lefelé. Megéri ez egyáltalán? Az igazgató úr beszédén kívül, nem történik más csak a vacsora. Ha nem a barátairól lenne szó, akkor biztos nem menne le, hanem csinálna magának ételt és beülne a szobájukba. De a szünetben nem találkozott senkivel, csak Krisztiánnal. Az igaz, hogy Elena minden héten írt neki, de hiányzik neki a Vöröske. Vagyis a szünetben barna lett a hajszíne, mert a szülei nem viselték el az élénkpiros hajat. Gwen is fontolgatta, hogy megváltoztatja a megjelenését, de végül nem tudott választani. Az biztos, hogy a haja hosszából nem ad, de a színben bizonytalan egy kicsit. Vagy a szőke-rózsaszín duó, vagy a barna vörös melírrel. A végén maradt a mostani, mert az már nagyon a szívéhez nőtt. A másik szobatársukkal is levelezett párszor, és nagyon sajnálja, hogy Alíz nem lett harmadikos. Pedig sokat tanultak hárman és segítettek a másiknak. Azt nem tudja, hogy a másik nem tudott koncentrálni, vagy szimplán nem ment be a vizsgákra. Azt említette, hogy van valami baj a családjában, de többet Gwen sem tud. És most lesz elsős diák Mina is, akire Gwen szokott vigyázni. Bár a kislány a Levitába fog járni, többet találkozhatnak, mint eddig. Nem volt megbeszélve, hogy nyáron mikor kell vigyáznia rá. Akkor ment, ha Zója üzent neki bagollyal. Most, hogy már iskolás lett, biztos nem kell rá vigyázni, hiszen elég idős. Azért Gwen biztosítva lett róla, hogy találkozhat Minával bármikor, amikor szeretne. Már az előtérben is sok diákot megismer, de Elenáékat sehol nem találja.
~ Biztos már bent vannak, vagy nem jönnek -elmélkedik. A teremben feltűnik neki a kék díszítés, ami azt jelzi, hogy megint a Levita lett a házverseny győztese. Ez miatt egy picit elfintorodik, mert utálja a kék összes árnyalatát. Észreveszi a Mácsai lányt és int neki egyet, és mikor a lány odapillant, eltátog egy sziát is. Ezután elindul az Eridon asztalához, és leül a legelső szabad helyre.
 - Kit keresel ennyire? - kérdezi a mellette ülő fiút, akivel a szünetet töltötte. A családja boldogan fogadta őket, és próbálták minden programba bevonni Krisztiánt. Ez nem is volt olyan nehéz, ha Dávid és Dan szervezkedtek, mert akkor olyan dolgok vetődtek fel, mint a Horror est, és a go-kartozás. Ezeket a lány is nagyon élvezte, viszont, amit Ella, és Angel ajánlottak annyira már nem volt ínyére, de azért elment velük vásárolni, és megnézni valami nyálas filmet, amire már nem is emlékszik. Ezekre természetesen nem cibálta el a fiút, legszívesebben ő sem ment volna, de a két nőt is nagyon szereti, és értük megtette. Plusz nem is járt olyan rosszul, mert beszerzett egy pár gyönyörű ruhát. Nem kell sok idő, az igazgató már meg is kezdi a beszédet. Bár őt nem emlegetik sehol, heves tapsba kezd, mikor Elenát kihívják, és bejelentik az új házvezetőjüket. Ezek után következik Ármin búcsúbeszéde, és a kviddicses jelölések. Gwen nagyon sajnálja, hogy a férfi lemond, mert szerinte nagyon jó játékvezető volt, és hiányozni fog neki a kommentárja. Bár ezen kicsit javít az, hogy kapnak Ármintól egy cikeszt, méghozzá egy olyan idézettel, ami rájuk illik.

Evelin
Évzáró/évnyitó

Ahhoz képest, hogy milyen morcos voltam mikor bejöttem, ide, szinte már el is felejtem a bosszúságomat. Teljesen kiheverem, a nagyival való viaskodást, a ruha miatt, és kezdem jól érezni magam. Főleg hogy háztársaim is kedvesek. Bár még nem mindjájukkal beszéltem. De akikkel eddig sikerült, mind kedvesek voltak velem és türelemmel viselték, ha Démon rosszalkodott. Evelinnek nagyon tetszik, hogy kutyusomra is rakhatott, masnit, és tényleg aranyosan néz ki így.
- Nagyon aranyosak, csak elég sok a munka is velük. De hát, ez a nagyiék szenvedélye. És tényleg mindig a legjobb szánhúzókat tenyésztik ki. Szinte minden évben a a mi kutyáink a bajnokok. – mondom neki mosolyogva. Mondjuk nem mindegyik kölyök a legkedvesebb. Sajnos, van, hogy egy – egy kutyus azt hiszi ő a főnök és olyankor mindig csúnya vége van a dolognak. – De benne van a pakliban hogy meg – meg harap egy két kutya, ha velük dolgozol. – teszem hozzá egy halvány mosollyal. Majd Evelin megosztja velem a megfigyelését, hogy négyünk közül egyedül rajtam nincs szalag. Nagyot nyelek, mert felajálja, hogy én is kaphatok egy szalagot, és akaratlanul is beveti azt, amitől mindig meglágyul a szívem. – Jaj, ne nézz így rám! – mondom és próbálok oda sem figyelni rá, de a lány nagyon kitartó.  Nagyot sóhajtok, és megadom, magam. – A vaj szívem fog a sírba vinni. Legyen, megadom magam. – mondom egy halvány mosollyal, és hagyom, hogy rám is egy szalagot aggasson.

Ashley, Kék asztal, Igazgató bácsik (régi-új)

Lesüti a szemeit, és nem mond semmit. Édes. Ez jut először eszembe és valamiért zavarba ejt a gondolat. Ezt próbálom leplezni azzal, hogy a karomat nyújtom, hogy belém karoljon és úgy vonuljunk be a nagyterembe. Nem is igazán értem, miért szeretném, hogy velünk üljön, de nagyon örülök, hogy nem hagy magamra és együtt foglalunk helyet a Levita asztalánál. Persze vannak páran, akik furcsán néznek, de nem foglalkozom velük.
Csak ülök csendben és hallgatom az igazgatói beszédet. Amikor kell illedelmesen tapsoklok, majd Ashleyéket is megdicsérem. Elvégre, tényleg ügyesek voltak. Más kérdés, hogy minden kék a teremben jelezve, mi még jobbak voltunk. Nekem valahogy természetes, hogy így van. Az ezután következők viszont, már kevésbé...
Nem vagyok hozzászokva, hogy ki kell menni, s bár évfolyamelsőnek lenni, talán nagy szó, az, hogy a pontjaimat említik már nem tetszik.. Egy pillanatra ökölbe szorul a kezem az asztalon, de hamar lehunyom a szemem és rendezm magamban a dolgokat. Csak szokatlan a helyzet. Szokatlan... másodiknak lenni. De ez nem jelenti, hogy rossz lennék. Nagy levegőt veszek, majd felállok és kisétálok, hogy kezed rázzak az idős urral. Egyébként nagyon szimpatikus, és annyi mindent a kezembe nyom, hogy meg sem tudom rendesen fogni. Ha ezt tudom, hozok pálcát.
Ezzel pedig még nincs vége, újra megemlítik a nevem, ezzel már tényleg teljesen zavarba hozva. Mégis igyekszem nyugalomban állni, ismét kezet rázok, mosolyogva fogadom a hátba veregetést és valami olyat motyogok, hogy "Igazán semmiség..." majd amint lehetőség nyílik rá visszamenekülök Ashley mellé.
- Ez... mindig ilyen? - kérdezem meg suttogva, kissé idegsen, miközben a cukorkákat Ashley elé teszem. Kizárt, hogy én ilyesmit egyek. Aztán ha Ashley válaszolt ismét az igazgatóra figylek. Rengeteg meglepő dolgot mond. Pislogok is nagyokat, hol rá, hol a mellettem ülő eridonosra és megint vissza az igazgatóra.
- Elmegy? - csattanok fel kicsit talán hangosabban, de nem eléggé, nem halhajták a levita asztalán kívül. Az új igazgatóra emelem a tekintetem. Fogalmam sincs kicsoda, pedig ismerős neve. Csak éppenséggel nem tudom honnan.
- Ashley, Ő ki? - nézek kíváncsian a lányra, ő régebb óta tanul itt, biztos látta korábban az urat. Elvégre az fura lenne, ha egy vadidegent neveznének ki. Mégis, a sok pusmogást látva-hallva elbizonytalanodom. Marad hát a figyelés, az illedelmes tapsolás, majd amikor végre eljön az idő, a falatozás.

Moondance
~Évnyitó/Évzáró~