Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Természetesen - bólogat kissé visszafogottan, hiszen egy balerina mégsem engedheti meg magának, hogy csak úgy lóbálja a fejét, hogy még a tincsei is elszabaduljanak netán. Azt már nem. Csak szépen, kecsesen, ahogy azt egy kifinomult lány teheti. Mosolya azért még örömteli, habár a fogai még véletlen sem villanak ki, csupán ajkai görbülnek határozottan felfele. Ha Alíz nem ugrik a nyakába, ő továbbra sem mozdítja ezért a kisujját sem, jó lesz így. Marad a helyén egyenes háttal, egymáson keresztezett bokával, már csak az ötórai tea hiányzik tulajdonképpen a teljes idillhez, csak hát öt óra éppenséggel elmúlt. Nagy bánatára, azt az időpontot ráadásul óra közepette érte meg, ami egészen kétségbeejtő, hiszen hogy hódoljon így az ember a jól bevált tradícióknak mégis?
- Áh, értem - állapítja meg olyan hangsúllyal, mint akinek már minden világos is. - Mikről tanultatok eddig? Gyanítom, hogy bizonyára megvannak az előnyben részesített helyi jellegű témák, és mégsem Merlinről tanultok fél éven át vagy a druidákról. Van egyáltalán ilyen híres helyi nevezetességetek egyébként? - érdeklődik az itteni tananyag iránt. A történelem kifejezetten érdekli, ami azt illeti, mindenféle korszakról előszeretettel olvas, néha még arról is elábrándozik, milyen lett volna másik korba születni. Kár, hogy az időutazás még az időnyerő ellenére is csak szép álom, amennyiben évtizedekről vagy éppen évszázadokról van szó.
- Ó, nahát - ad hangot csodálkozásának az újabb információ birtokában. - Tulajdonképpen én is, bár nem tudom pontosan, hogy félvérnek mondható-e, ha az apám tulajdonképpen kviblinek született - morfondírozik el hangosan, de gyorsan félreteszi, amint az egyenruháról esik szó.
- Tulajdonképpen... - illeszti ajkához az ujját elgondolkodva egy pillanatig, amíg a szavakat keresi. - Azt hiszem, sehol nincs a szabályzatban arra vonatkozólag semmilyen megkötés, hogy ne lehetne alakítani. Arra mégsem kényszeríthetnek, hogy ugyanúgy valaki silány divatérzékének a megnyilvánulását viseljük és egytől egyig rosszul nézzünk ki. Csak nem lehet túl sokat módosítani persze, de azért még... most támadt egy ötletem. Néhány apró kis változtatásba, mint egy csipke vagy szalag, nem hal bele senki - fejtegeti, mi is fordult meg a csinos kis buksijában éppen. Végtére is az az egyenruha roppant unalmas, és közel áll ahhoz, hogy kimerítse a ronda fogalmát is, szerinte legalábbis biztosan.
- Te sem panaszkodhatsz - mosolyog vissza elismeréssel adózva a változatos hobbik listájának. - Tudsz úszni? Meg szoktál futni? Ó, ha van kedved, csatlakozhatnál is. Az úszás például kifejezetten pihentető tud lenni egy alapos gyakorlás után. Van az iskolában medence? - érdeklődik. Még távol áll attól sajnos, hogy elmondhatná, mindent felfedezett, kérdezni azonban a legkevésbé sem szégyen végtére is.
- Valóban, a művészetek meg a mágiatörténet és az átváltoztatástan is. Neked? - kérdez vissza a beszélgetés hevében, lassan teljesen bele is feledkezik, olyan meglepően jól telik. Megigazgatja a haját, miközben mosolyogva bólint a fotózásra. - Az egy szép hobbi. Miket fotózol leginkább? - Fel is pattan közben, hogy kicsit megmozduljon, tétlenül ülni nem az ő műfaja, de a beszélgetést sem hagyja abba azért.
- Három éves koromban kezdtem, ami... tizenöt éve idestova - válaszol a kérdésre, összeszámolva a tánccal töltött éveket, majd ismét visszaül addigi helyére, egész kíváncsian hallgatva Alíz szavait.
- Pedig milyen érdekes lehet szavakkal alkotni... úgy értem, mágikusan. Sosem próbáltam én sem, nem is tudom, milyen igazából, vagy hogy kell elképzelni, talán maguk a bűbájok is így működnek, de írni én is csak úgy szoktam, papír, penna, ahogy mondod - magyaráz válaszul, majd a kérdés hallatán alig észrevehetően megvonja a vállát, és közelebb hajol a lányhoz, mint aki nagy titkot akar megosztani éppen.
- Egyszer... amikor a barátommal szakítottunk még Roxfortban, kipróbáltam, hátha segít túljutni rajta. Fárasztó vállalkozás. Az a sok rím meg a ritmus... meg úgy egészében... inkább olvasni szeretem őket. Na és te írtál már?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Az évek során megtanulta kihasználni természet adta tehetségét, már ami a varázserőt illette. Senkinek sem dicsekedett vele, de valamennyire meg tudta különböztetni a hozzá legközelebb állók mágiáját, vagy talán pontosabb megfogalmazás, hogy kisugárzását, ahogy az erejük hullámzott köröttük. Magnusé ebben a koncentrációban alvó sárkányra emlékeztette, nyugodt ritmusú lélegzetvételekként legyintette meg. Könnyű volt számára ráhangolni, felvenni ezt a ritmust és ezért is lehetett képes arra, hogy ilyen könnyedén kombinálja az illúzióikat.
Amíg nem kellett sok mozgást és felületet modelleznie, meg sem kottyant egy ilyen kép - ami igazán kihívássá tette, azok a gyorsan változó részletek voltak. Jelenleg pont ezeken dolgozott, fokozatosan egyre nagyobb és összetettebb képek animálásával szórakoztatva magát, hamár a mugli mozi annyira untatta; sőt, az óráin is gyakran ezt használta fel szemléltetésre, mert sokkal élethűbb és érdekesebb életnagyságban mutatni meg egy bestiát, mint plakátokat lebegtetni.
Amint Magnus "csomagolni" kezdett, elengedte a képeket, így azok visszaalakultak formátlan energiává, ő pedig hátradőlt, ölében nyugtatva bögréjét. A megjegyzésre elmosolyodott, udvariasan biccentve és finoman megvonta vállait, mert ez nem számított az érdemei közé.*  
- Mondhatnánk, hogy a nyers mágia az erősségem. Néha akkor sem könnyű bánni vele, ha csak pálcával varázsolok,-*hiába, őt nem áldotta (vagy verte) meg a sors akkora tehetséggel, mint az öccsét, így kemény munkával tudta csak azt a precizitást hozni, amit az illúziók vagy a bűvölés megköveteltek. Belekortyolt a kávéjába, miközben csendesen tanulmányozta a férfi arcát, saját vonásait kicsit elengedve - épp csak akkora rést hagyott, hogy mögéjük lehessen lesni, de ha akarja, Magnus ignorálhatja is.*
- Tudom, hogy későre jár és lenne fontosabb dolga, de ha szánna még rám pár percet, hálás lennék.-*Semleges, sőt, szinte hűvösen udvarias a hangja, míg tekintete meghazudtolja ezt. Sejthető, miről szeretne beszélni Magnusszal, s csak azért nem tér rá rögvest a tárgyra, mert valójában semmi köze az egészhez, nem lenne joga felhozni, mert egyszerű diákja csak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Valóban csomagol. Értelmezhető is így, elrakja kettejük közös mágiájának esszenciáját az öklömnyi hógömbbe. Vannak helyek és emberek, ahol és akik kezében ez egy veszélyes fegyver is lehetne akár ellene. Túlzás lenne azt mondani, hogy a mágia olyan, akár az ujjlenyomat, de mégis van benne a létrehozójából valamennyi - főleg az illúziók esetében, nem is kevés. Számtalan gondolat, szándék, belső kép és világ tömörül egy-egy illúzióban. Nem mindegy, hogy valaki miért képzeli egy rózsa töviseit nagyobbnak, a színét haragvó vörösnek vagy kellemesem simogató karmazsinnak.
Ilyesformán az eredmény, az a parányi univerzum, amit a gömbbe "csomagol", nagyon is egyedi és sajátos, mindkettejük alkotása.
Egy pillanatra megáll, szótlanul, csendesen nézi a tanonca arcvonásait, mielőtt ismét megmozdulna, tanúbizonyságot adva arról, hogy nem csak egy koromfekete, avítt szobor, hanem egy élő emberi lény.
- Természetes, hogy van időm. - Hátraengedi a testsúlyát, ha eddig amolyan "bármikor" felkelhet tartása is lett volna, akkor most még kevésbé nyújtja ezt a képet. Kevés (ha nem egyetlen eggyel sem) diákjával lenne hajlandó egy ilyen beszélgetés lefolytatni. Elvégre sosem volt az a fajta ember, aki szívesen magyarázkodna. Többnyire a környezete kénytelen csendben és szó nélkül eltűrni és elfogadni a saját okait. Alexander Magnus már csak ilyen magának való és zárkózott ember.
- Ha jól sejtem, a visszavonulásomról szeretne beszélni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Kedvtelve nézegette a gömböt, mutatóujjával megcirógatva tartó szélét, miután magához húzta. Kétélű fegyver lehetne ez, mert neki éppúgy érdeke, hogy biztonságban őrizze, mégsem fegyverként tekintett rá, sokkal inkább ajándékként. Derűsen szusszant, mert pontosan érezte, milyen pillantást érdemelne ki, ha a vele szemben ülő tudná ezt, bár valószínűleg úgyis sejti.
Tekintete ugyan nem követi Magnus mozgását, nincs is szüksége rá ahhoz, hogy érezze a változást. Ami pedig a megtévesztő küllemet illette, már a legelején sem hatott rá, még ha kezdetben félelmet is ébresztett benne mindaz, amit a felszín alatt megsejtett. Nem a férfitól félt, hanem attól, hogy jogosan mond majd felette ítéletet. Szerencsésnek érezte magát, amiért kiérdemelhette a bizalmát, sőt, megismerhette, amennyire a háborúk edzette páncél engedte. Nem véletlenül hagyott nyitva minden menekülési útvonalat.
Csak egy szelíd mosollyal felel, aminek sarkában némi önirónia bújik meg - a görbében meglapuló érzések azonban nem tolakodóak, mindössze jelen vannak.*
- Szeretnék többet tudni a jövőről,-*balja aprót int, valahova előre, de egyszersmind kettejük közé is.*- Ha van rá mód, nem szeretnék még egy tanárt,-*a "még egy" nagyon úgy hangzott, mintha azt mondta volna, "másik". Tudta, hogy ez egyrészt javára válik, mert nem követi ősei hagyományát, azonnal oldalt váltva, ebben a helyzetben viszont még azelőtt elutasítja a lehetőséget, hogy tudná, miről is mond le. Mégis, kevés esélyt látott rá, hogy Magnusnál jobb mestert találhatna, így nem csupán szentimentalitás mondatta vele ezt. Lett volna ezen kívül is kérése, azonban előbb a hivatalos részt készült megvitatni - ennek sikeressége vagy sikertelensége alapján időzíti majd, amit már nem tanárától, hanem Alexandertől kérdezne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Elégedetten és kissé illetlenül széles vigyorral néztem végig, ahogy Fanni hasra vágódik, és megszerzi a ceruzáját. Örülök, hogy segíthettem neki, így talán már rá tudunk koncentrálni a névválasztásra is. Visszaeresztettem a fotelt, amikor már kikerült alóla a lányka, és visszaültem.
- Megbeszéljük, rendben?
Nem is kevés ötletem van, és ha tényleg olyan jó, mint amilyennek hiszem, akkor ő az én emberem, hogy a házban elkészítse a dekorációt. Még csak bútoraink vannak, meg persze ruháink, pár személyes tárgy, de jó lenne néhány képpel feldobni a helyet. Viszont most tényleg térjünk vissza a jelenbe, beszélgetni még bőven lesz időnk.
- Igen, ez a #Kappa nagyon tetszik, ez az, ami kell nekünk!
Csapom össze én is elégedetten a tenyeremet. Ez a Kappás megoldás nagyon király, és így benne vagyunk mind a névben végül is. Többfélék vagyunk mi is, fiatalos, megjegyezhető és figyelemfelkeltő egyszerre. Ez a mi utunk.
- Milyen jót tett neki, hogy megszerezhette a ceruzát.
Vigyorgok rá Scarra, és abban a pillanatban el is kapom a pillanatot, amit ha Fanni nem is kap el, nekem munkaköri kötelességem, hogy észrevegyek, viszont tenni nem teszek semmit, hiszen nem csaphatunk át ebbe azonnal.
- Viszont az a nagy helyzet, hogy nekem három perc múlva a bejárati csarnokban kell lennem, különben átavanzsálhatunk lánybandába.
A múltkor összekaptunk egy kicsit, én voltam a rosszfiú, de a fenének se vállaltam volna fel napokkal később Norinának, így aztán most igyekszem a kedvébe tenni, és nem elkésni.
- Legközelebb akkor már próbálunk is ugye?
Fordulok a lányokhoz, miközben kifelé haladunk, kicsit lassítok, hogy előre engedjem Fannit és Scart, de utóbbinak megérintem a karját egy pillanatra.
- Héj, láttam, amit láttam. Ne intézzek valami vizsgálatot neked? Tudod, én most orvosira járok, és a gyakorlati helyeimen elég szabad kezet kapok. Nem kötelező, gondold át.
Persze nem kényszerítem, mert hát ki vagyok én ahhoz, de a rosszullétekre egyből elindul bennem a vezérhangya.
- Nos, hát akkor legközelebb. Fanni, majd kereslek.
Kacsintok egyet búcsúzóul, de aztán csak gyorsan elsietek a bejárati felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Remek - válaszoltam neki mosolyogva, I think this is the beginning of a beautiful friendship címszóval. A beszélgetésünk alatt megfigyeltem, hogy Rosie merevebb nálam és szinte minden mozdulatára ügyelt, fontos volt számára a rendezettség és a tökéletes megjelenés. Emellett remek társalkodópartnernek bizonyult, az a fajta ember volt, aki figyelt a másik mondandójára és valóban érdekelte a válasz.
- Merlinről és Nicholas Flamel-ről tanultunk idáig, valamint olyan általános dolgokról mint az okkultizmus és a boszorkányság - foglaltam neki össze röviden azt, amiről idáig tanultunk.
- Híres helyi nevezetességek? Hát elsőre a híres magyar halálfalók jutottak az eszembe. Nem tudok semmiféle kimagasló személyiségről vagy még nem tanultunk róla - mondtam neki zavartan. Sokszor elég tudatlannak éreztem magam ezzel az univerzummal kapcsolatban, de azzal is tisztában voltam, hogy eleve könnyebb dolguk volt tanulás terén azoknak, akik már ide születtek és nem a muglik között nevelkedtek. Próbáltam behozni ezt a lemaradást, sokat tanultam, de még mindig nem voltam elégedett a saját eredményemmel és arra törekedtem továbbra is, hogy minél több dolgot elsajátítsak a varázsvilággal kapcsolatosan.
Amikor Rosie a származásán elmélkedett én jobbnak láttam, ha bölcsen csendben maradok, nem akartam belefolyni ebbe a témába. Már csak amiatt sem, mert nem szívesen gondoltam vissza a múltammal kapcsolatos bizonyos dolgokra. Szerencsére ezután rögtön az egyenruhára terelődött a szó.
- Ez remek ötlet! Személy szerint nagyon örülnék egy kis csipkés díszítésnek! - lelkendeztem, mert ezekről a ruhákról ugyanaz volt a véleményem mint Rosie-nak.
- Hol tudnál elképzelni egy kis csipkét a ruhámon? - kérdeztem tőle mosollyal az arcomon. Bíztam benne, hogy a lány jó stílusérzékkel bír, legalábbis úgy gondoltam, hogy ért ahhoz, amit most itt előttem felvázolt az imént.
- Igen, szeretek futni és úszni is! Az Északi szárny alagsorában található az alagsori medence, ott lehet úszkálni. Szívesen csatlakozom hozzád, mert nagyon szeretek úszni - feleltem neki vidáman. Végre volt valaki, aki hasonlóképp szerette ezt a fajta sportágat, mert a legtöbb ismerősöm nem igazán rajongott se a sportért se az úszkálásért.
- Nekem a Jóslástan, az Asztrológia, a Legendás lények gondozása, a Rúnatan és a Művészetek a kedvenc tárgyaim - válaszoltam neki, miközben kényelmesebben elhelyezkedtem a fotelban és felhúztam a lábaimat is, míg a cipőimet a földön hagytam, mert nem akartam bekoszolni velük a kényelmes ülőalkalmatosságot.
- Mivel szeretnél később foglalkozni? - kérdeztem tőle érdeklődve, bár gyanítottam, hogy a művészettel vagy a tánccal lesz kapcsolatos a válasza, mert látszott rajta, hogy imádja mindkettőt. Könnyen el tudtam volna őt képzelni bármelyik szakmában, ráadásul azt csinálhatná főállásban, ami a hobbija. Persze megint elkalandoztak kicsit a gondolataim és nem is akartam előrevetíteni semmit sem, de most sikerült.
- Mindent, ami felkelti az érdeklődésemet, lehet az egy ember vagy akár egy élettelen tárgy is. Igazából egy képnek számos története van, attól függ, hogy ki milyen szemszögből vizsgálja és milyen sztorit körít mellé. Minden ember más, ezért mást ért egy-egy dolog alatt, illetve másképp szemléli a világot, más a véleménye, a nézőpontja és a többi. A képek pedig megadják azt a szabadságot az embernek, hogy kiélhessék a kreativitásukat és esetleg megismerhessék más emberek véleményét, valamint segítenek mások szemszögéből megismerni egy ugyanazon dolgot. Szerintem a fényképeknél a jól elkapott pillanat a leglényegesebb, hiszen az sokszor többet ér, mint egy egész történet, mivel az ragadja meg az igazi érzelmeket és ad egyedi, sajátos hangulatot a képnek.  Azért szeretem elsősorban a fekete-fehér képeket, mert azok a puritán valóságot ábrázolják, mindenféle körítés nélkül. Tulajdonképpen a két végletet szimbolizálják, mint a yin és yang, avagy fény és sötétség nem léteznek egymás nélkül. Kicsit sokat fecsegtem erről, bocsánat, ha untattalak volna - szabadkoztam kicsit, bár erről a témáról akár napestig is tudtam volna beszélni, mert nagyon szerettem.
- Valóban érdekes lehet szavakkal alkotni, bár én inkább maradok a hagyományos módszereknél írás terén - mosolyogtam a lányra. Ezután közelebb hajolt hozzám, hogy elmesélje, hogy amikor szakított a barátjával megpróbálkozott a versírással, de inkább olvasni szerette őket.
- Igen, írtam már. Ami azt illeti még most is írok, de nem vagyok elégedett magammal... írhatnék jobban is. Tulajdonképpen nincs is értelme írnom, de valamiért nem adom fel - válaszoltam neki pironkodva, mert valóban úgy gondoltam, hogy nem vagyok jó versíró, de hittem abban, hogy idővel javulni fog az írási készségem, ha eleget gyakorlok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Majácska eltévedt, és erre úgy ébredt rá, mint mikor Piroska meglátta a hét törpe házát. Nem igazán ez volt a célállomás, meg még a mese se stimmel. Szomorúan battyogott át a másik szárny irányába, miközben kifelé bámészkodott az ablakon. Buta kastély, buta folyosók és buta festmények. Akkora ez a hely, hogy egy térképpel, vagy ha működne GPS-szel is eltévedne az ember. A lépcsőházaknak a fele tévútra visz, ráadásul vannak random átalakuló lépcsők, ijesztő. Ezek után pedig az ember fordulhatna pár rendes, jó szándékú festményhez, de nem, ilyet sem találni. Maja kezdi megérteni miért van annyi kép és falrongáló, tökre megérdemlik. Volt valami debil, zöld ruhás néni az egyik képen, aki mindenre azt válaszolgatta, hogy "a virágok a barátaid". Bizarr. Mindenesetre sikerült végül jó útra térnie, a hátizsákjában mindenféle egészségtelen, de energiagazdag nasival. Bevetődött a kihalt társalgó közepén heverő szőnyegre két kanapéról csórt párnával, majd lassan kezdte meg a táskája bontogatását. Megigazította kicsit a felsőjét, ami a hossza miatt olyan hatást keltett, mintha nem is lenne alatta semmi, pedig volt egy csini fekete rövidnaci rajta, csak hopp, eltüntette a pulcsi.
Előbb lett vége a vizsgájának, mint Alízénak így bőven volt ideje a szöszkét bevárni, addig is agyalhatott rajta, hogy holnap reggel hogy oson be a koliba a kis meglepi cetlijeivel és képeivel, na meg este mit vesz fel. Ú, borzalmas gondjai voltak, tényleg. Bár igazából az éppen előtte heverő lapra már felfirkált egy piros-fehér ötlethalmazt amin jót vigyorgott. Elhasalva emelte meg hátul a lábait és kezdte a levegőben járatni, miközben dúdolgatott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Nagyon rendes volt az egyik Navis társam, mert tett nekem egy nagyobb szívességet, cserébe pedig reggel még a vizsgám előtt bekopogtatott az ajtómon, hogy vigyáznék-e a blökijére pár napig, mert egy olyan dolog történt az életében, ami miatt képtelen most az ebbel foglalkozni. Mindig is szerettem az állatokat, az ember négy lábú barátját pedig különösképp, így szívesen elvállaltam a kutya felügyeletét. Persze csak utána gondoltam bele, hogy van ám egy macskám is, úgyhogy aggódhattam, hogy hogyan fog egymással kijönni a két állat. Nem akartam visszamondani a dolgot, mert egyrészt hülyén vette volna ki magát, másrészt pedig most én voltam a soros a szívességek terén. Megbeszéltem vele, hogy amint visszaérek a vizsgáról, rögtön elhozom magammal tőle a kutyát. Nem igazán akartam vizsgák előtt elhozni, mert úgy voltam vele, hogy biztosan nem tudnék odakoncentrálni a vizsgára, ha folyton azon járna az eszem, hogy mikor tépik meg egymást a macskámmal vagy rosszabb... A vizsga szerencsére jól sikerült, a sok tanulás meghozta gyümölcsét, így vidám hangulatban mentem a kutyusért. Szerencsére barátságos eb volt rögtön megörült nekem, amikor meglátott, de nem is vállaltam volna el úgy az őrzését, ha azt mondta volna róla a gazdája, hogy egy igazi fenevad. A blökivel az oldalamon eszembe jutott, hogy megbeszéltem Majával egy találkát a társalgóban, ezért sebes léptekkel arra vettem az irányt. A kutyus szerencsére elég jámbor volt, egyelőre nem akartam kettesben hagyni a macskámmal a szobában, ezért vittem magammal a társalgóba. Amint beléptem láttam, hogy a barátnőm már ott vár, ami nem volt meglepő, hiszen neki hamarabb befejeződött a vizsgája.
- Szió Maja! Siettem, ahogy a tudtam, nézd kit hoztam! - hadartam neki gyorsan egymás után a szavakat, majd megmutattam neki a blökit, aki történetesen egy   shar pei volt.
- Nem harap, nagyon barátságos - mondtam neki miközben szorosan fogtam a pórázát, nehogy kedve támadjon elvándorolni valahova. Miután leültem a lány mellé, a kutyus rögtön a táskája felé próbált masírozni, ám a póráz miatt nem jutott el odáig.
- Mi van a táskádban? Valamire nagyon begerjedt az eb! - mondtam neki mókásan, bár sejtettem, hogy valami finomság lapul benne.
- Nincs nálad víz? - kérdeztem tőle, mert iszonyatosan szomjas voltam a sok loholástól, úgyhogy mondhatni kiszáradtam egy cseppet. Örültem, hogy letudtam a vizsgát, de azért izgultam, hogy hogyan fog kijönni a kutyus a cicámmal.
- A macska bizonyára nem lesz oda érte - mutogattam kissé kétségbeesetten az ebre, bár igazából még sose eresztettem össze Kloét egy nagyobb négylábúval.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Nem is igazán tudja, mikor járt itt utoljára, talán amikor abba a... fiúba futott, akinek a nevére már nem emlékszik. A Csingbe. Az egy nagyon bonyolult és nehéz nap volt Maja számára és örül neki, hogy utólag csak egy rossz emlék. El is húzza a száját, ahogy kezdenek benne felderengeni az események. Akkor azért nem sokon múlt, hogy eltörjön az a bizonyos mécses és telesírja a tenyereit. Azóta kicsit edződött lelkileg talán, vagy csak sikerült megnyugodnia, nem igazán tudja eldönteni. Mindenesetre ismerős helyre jön, így bátran terül el a földön és lassan kezdi a táskáját kiüríteni. Chips, kekszek, gumicukor, nápolyi és az üccsik, amiket már nem volt ideje kihúzni, ugyanis ajtónyitódásra lett figyelmes.
- Lizus! Jaj, végre ideértél. Milyen volt a vizsga? Sikerült?
Rendes lány lévén egyből érdeklődik és kíváncsi is rá természetesen, egészen feldobott, hiszen ő maga a repüléstanról jött ki é egészen jónak érezte, Marki bácsi pedig azt mondta pár napon belül a végeredményt is meg fogják tudni. Egészen pozitív volt az utolsó vizsgája kapcsán, magát is meglepte. De lehet hogy csak ahogy kijött, úgy lehullt a stressz utolsó fátyla is. Aztán nagyjából ekkor eszmélt az arcába mászó kutyára. Felnevetett, ahogy megnyalta az arcát a jószág, majd a táskához fordult. A bontott kekszes zacsiból húzot elő párat, és a tenyerét a kutyuska felé tartva hagyta, hogy megszabadítsa őt tőle. Milyen édes teremtés.
- Olyan cuki! Mi a neve? Meddig van nálad? A táskám tele van kincsekkel, gondoltam kicsit ünneplünk, hogy vége a nehezének a vizsgáknak.
Mosolyogva pillogott barátnőjére, aztán a kérdésre egyelőre egykézzel nyúlt a táskájába hogy előhúzza a beszerzett fantát, aztán a coca colát, meg még egy spriteot is. Közben a kutyus elégedetten feküdt le előtte, úgy tűnt elérte édike a nirvanat. A keksz varázsa.
- Melyikből kérsz? Úúúú, hoztam az egyik kedvenc gumicukromból is! Különben meg... Kloé szerintem se fogja örömmel fogadni, de még bármi lehet. Nem tűnik a kutyus olyan macskakergetősnek, az jó, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Vigyorgósan pillogott fel Alízra, kissé oldalra dőlve a hasonfekvésben, hogy ne a nyaka bánja. Nagyon lehetetlen dolgokat tudott produkálni néha, de most még csak az átlagos nyűglődés volt terepen. Semmi kitekert forma, hajlékonyságot bizonyító csavar vagy polgárpukkasztó hajlongás. Legalább azzal nem vádolhatják, hogy túlságosan is produkálja magát: észre se veszi általában ha sikerül mondjuk. Ahogy meghallgatta a választ együtt örült a lánnyal, neki is hasonlóan pozitív napja volt, legalább sok ok van ünnepelni.
- Akkor gratulálok neked is, alig hiszem el, hogy mindjárt negyedikesek leszünk. Mármint, főleg magamról. Egy kínszenvedés volt ez a tanulás...
Barátnője pontosan tudja milyen... szabadosan jár órára Maja és tanul, így érthető hogy az utolsó pillanatban való magolások teljesen leterhelik, és azt is tudja, hogy náluk a belső felcserélt, Alíz kívül szőke, Maja belül. De azért egy krumpli is tud néha okos lenni. A navis méhecske is igyekszik.
- Ha gondolod, úgy is a szomszédban vagy, alhat nálunk is a kutyus, meg akár te is, Kloé meg marad a ti szobátokban. Már ha gond lenne. Én mooost pááár napra tuti elutazok majd.
Egyből kivirult az arca, ahogy a menekülés kúszott terítékre. Bár ez most nem az, tényleg vége van a nagy strapának és szabadon "távozhat". Az örömet részben ez okozza, másfelől pedig Lewy. Azt pedig nem nagyon tudja behatárolni mikor fog visszakeveredni ide egyelőre, de majd kiderül. Közben az egyik kólát közelebb húzta, majd felvéve a lány kezébe nyomta. Nem akarná megkockáztatni hogy kiszáradjon itt szerencsétlen barátnője!
- Helyes, én is erre a sorrendre gondoltam, aztán lefojthatjuk nápolyival, hoztam vaníliásat meg csokisat. - Elkezdi kipakolni a táskáját még beszél, a zacsizörgés felkelti az eb figyelmét, de egész türelmesen forgatja csak a fejét, nagyon rendes. Ezért még két falattal megjutalmazza őt Maja, aztán karjaira támaszkodva feltápászkodik és törökülésbe ülve fogdossa a pociját. - Ouh. Tuti ki fognak nyírni edzéseken. Már látom előre, hogy megint mérlegre küldenek minket és jönnek a plusz körök. Tuti híztam, mióta tanulni kell tényleg folyton eszem!
Nevetve osztotta meg ezt a szörnyű tragédiát, miközben az érdeklődére elgondolkodott. Alíz nagyon jó lány, bízik benne és nagyon-nagyon imádja őt, meg olyan okos is. Eddig sem féltette tőle a kis titkait, most sem szándékozik. Talán még Ririvel hasonlóan nyílt a méhecskénk, illetve ugye Lotti, bár ott néha megijed egy-egy kérdéstől.
- Úúú, voltam teázni. Lewyvel, holnap lesz válogatott kviddicsmeccs és megyek vele, remélem hogy nyernek, majd jól kiszurkolom, mint nektek az Eridon ellen. Aztán meg tánciverseny van szombaton, az olyan eh, kicsit fura lesz, új lányokkal táncolunk, félek mit alkotnak. Nálad? Mik a terveid a következő napokra? - Mondta végig a kis mondókáját, aztán meg elvigyorodott és nevetni kezdett, de nagyon, próbálta mutogatni, hogy nem a beszélgetésen, csak eszébe jutott valami. Teljesen elkattant agyilag szerencsétlen lány. - Jajj, képzeld, múltkor láttam hogy vannak ilyen társkeresős izék, és képzeld találtam meg rajta háztársunkat is! Ki kéne neked is próbálni, tök vicces lehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Majácska kényelmesen elhelyezkedett a szőnyegen a kispárnák társaságában, én pedig a fotelból élveztem a kényelmes semmittevést.
- Köszi! Én is nehezen tudom elhinni, hogy már negyedikesek leszünk. Hogy repül az idő, el se hiszem... mondjuk nem bánom, csak furcsa - válaszoltam Majának miközben épp egy fincsi gumicukrot rágcsáltam. Eper ízű volt, ráadásul a jobbik fajtából, így tudtam, hogy egy ideig biztosan nem fogok tudni betelni vele, és ha a lány nem figyel, akkor addig fogok enni belőle, amíg épphogy marad  néhány darab a zacskó legalján.
- Ó, ez remek! Mármint nem az, hogy elutazol, hanem, hogy ott alhatunk. Szerintem élni fogok a lehetőséggel, ha nem jönnek ki egymással. Mármint neked biztos jó lesz, hogy elutazol, látom teljesen ki vagy virulva. Ennek igazán örülök - mondtam Majának mosolyogva, miközben már egy maréknyi cukrot betoltam.
- Ó, vaníliás nápolyi! Azt nagyon szeretem! A súlyod miatt meg ne aggódj, nem látszik, hogy mennyit eszel, csak most megtömted a hasad, majd később lemegy az - válaszoltam neki megnyugtatásként, hiszen ő is olyasmi alkat volt mint én. Időnként én is rengeteget tudtam enni egyszerre, de szerencsére nem látszott meg rajtam, bár mostanság ritkábban kívántam a nassolást, ez pedig egy kivételes alkalom volt.
- Klassz, hogy így egymásra találtatok Lewyvel, ha te szurkolsz neki, akkor biztos, hogy nyerni fognak! A táncverseny is biztos jó lesz - fűztem hozzá, közben végiggondoltam, hogy egyáltalán nem volt tervem az elkövetkező napokra azon kívül, hogy végre megpróbáljam teljesen kialudni magam. Örültem Maja boldogságának és reméltem, hogy a fiú tényleg komolyan gondolja vele a dolgot és nem fogja átejteni. Mindenesetre összeillettek, már nagyon rászolgált Maja arra, hogy rátaláljon a nagy és igaz szerelem.
- Alvás. Egyelőre mást nem terveztem, szerintem pihenni fogok végre, már nagyon rám fér.
Szórakoztatott, hogy Maja ilyen derűs és én is elkezdtem nevetni vele a nagy semmin. Időnként rám is rámtört a nevetőgörcs, úgyhogy most kivihoghattuk magunkat, másrészt stresszoldásnak is remek módszer volt ez. Miután kinevettük magunkat Maja a társkeresésre terelte a témát.
- Ó, melyik háztársunk van fenn rajta? És mit kerestél te egy társkeresőn? - kérdeztem vissza meglepetten, majd kissé komolyabbra vettem a figurát és egy újabb röpke kérdéssel bombáztam a lányt.
- Miért kéne kipróbálnom? - húztam fel a szemöldökömet, miközben hitetlenkedve néztem a lányra.
Nem igazán értettem, hogy miért szeretné ennyire, hogy kipróbáljam, azt pedig pláne nem értettem, hogy mi vicces lehet egy ilyen platformon. Abbahagytam a gumicukor rágcsálását és ittam a kólámból, nagyon jól esett, mert már iszonyatosan szomjas voltam és a koffeintartalma már csak hab volt a tortán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

– Mi a druidákkal kezdtük az egész mágiatörténetet, meg volt persze Merlin is, érintettük futólag a rúnákat, boszorkányság, koboldháborúk, alkimisták, szóval ezek szerint mégiscsak más kicsit a tananyag. Meglehetnek a helyi jellegzetességei. Nemrég olvastam például, hogy volt itt egy király, aki valamikor a tizenharmadik században kijelentette, hogy boszorkányok nincsenek, hogy ne üldözzék őket. Róla eddig nem is hallottam, de ti csak tanultok róla, gondolom - töpreng el hangosan. Veszedelmes vele történelemről beszélni, mindig akad valami fontos megtárgyalnivalója e téren vagy megosztandó ismeretmorzsája. A származása kérdését aztán egész gyorsan letudják – úgy tűnik, Alíz sincs tisztában vele, minek is számít, ha az ember apja kvibli, az anyja meg mugli –, és rátérnek az egyenruhára. Örömteli mosollyal veszi tudomásul, hogy a navinés lány lelkesedik ötlete hallatán.
– Nos hát - szólal meg, de el is hallgat, ajkához illesztve mutatóujját, míg gondolkodik a válaszon. – Lehetne a galléron, de akár az egyentalár aljár is fel lehetne frissíteni egy kis színes csipkével, hogy ne mondhassák, nem hű az ember a házához. Egy kis ragasztóbűbájjal még akár a cipőn is megoldható, de természetesen csak mértékkel, mielőtt túl sok lenne – válaszolja végül, részletezve a fejében alakot öltő elképzeléseket.
– Meg lehetne szerezni valami ízléses házállatos ékszert is, icipici főnix-medált, unikornist, érted. - Felcsillan a szeme a gondolatra. Nem igazán hord ékszereket néhány egyszerű darabon kívül, végtére is a táncban csak akadályoznák legtöbbször, ám egyenruhához valami ilyen igazán illene. Szép is lenne, ha belegondol.
– Ó, az nagyszerű. Csatlakozz bármikor, egyedül nem annyira mókás - válaszolja széles mosollyal, tényleg örül ám, annyira, hogy a tárgyak említésére már csak bólogat, még mindig ennél a jóhírnél ragadva meg, hogy nem kell egyedül lubickolnia majd, ha úszni támad kedve.
– Tánccal lenne igazán jó, előadóművészettel, de azért szeretnék mellé talán egy tanári képzést. Nem is tudom még igazán, mi más lenne jó. Te? - kérdez vissza, ha már a jövővel kapcsolatos tervek kerülnek szóba.
– Ó, nem, nem... - Megrázza a fejét is, jelezve, hogy dehogy untatták. – Ez nagyon érdekesnek hangzik. Mutathatnál majd képeket, meg ha van kedved, akár fotózhatsz is tánc közben például - javasolja roppant önzetlenül - nem is forog körülötte a világ, szemernyit sem, á, dehogy -, és természetesen teljesen ártatlanul vetve fel, hiszen ezzel csak segíteni igyekszik a lánynak is, elvégre kéznél van máris egy téma, közben pedig ő is csilloghat. Mindenki jól jár, hát nem?
– Miért nem keresel egy tanárt... vagy hogy mondják ezt, olyan mentor félét, aki segít csiszolni a szavaidon? - kérdezi, ha már Alíz azt közli, nem elégedett az eredménnyel. Máris megoldást keres segítőkészen a proglémára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Csak egyetértően tudott a megállapításra Maja bólogatni, ő sem nagyon tudta elhinni. Azt meg még kevésbé, amit itt emberfeletti erővel produkált. Néha már olyan erősen érezte a vég közeledtét, hogy rendesen maga elé hallucinált embereket, és nem éppen a számára kedveseket. Egy pillanatra el is komorodott, de szerencsére a táskájába volt bújva, így mire kikeveredett, már mosolyogva pillogott a szőkére és a kutyára. Nehéz vizsgák is akadtak, amikre kevésbé emlékszik pozitívan, az Önismeret egyenesen fizikai és lelki sokkot okozott szerencsétlennek. Persze erről se a néni, se más nem tehet. Az általános iskolában már megtanulta, hogy ezt jól el kell hallgassa – ha ez nem is normális – különben csak felhasználják ellene, legyen szó társakról, vagy éppen tanárokról. Nem volt sosem az a diák, akinek könnyítették volna a dolgát.
- Tényleg, Riri is imádja a kutyusokat, ha feljön, ő is tökre fog örülni neki. Felüdülés neki is, a nővére, tudod a Sárkánytan tanárnő, kicsit fura.  - Maja kicsit fenntartásokkal kezeli Vivit, így a mondandójába is nehezen kezdett bele. Nagyon szereti a nőt, és egy plusz anyu simán neki, mégis néha rémületbe kerül attól, amit előhoz. - Mindenféle macskát gyűjt, tele van velük a fél ház. Egy-kettő még aranyos, de nála van vagy négy, öt. Múltkor kettőt majdnem nekem is adott, úgy meglepődtem, hogy annyit tudtam csak kérdezni, hogy garanciásak-e?
Nevetve fejezte be a sztorit, miközben a pocija simogatásával felhagyva legyintett. Tökre igaza van a barátnőjének. Két plusz körbe az edzésen eddig sem halt bele, szóval megoldja majd. De azért nyilván ad magára, hát mégis csak csinos lány akar lenni! Ahhoz meg lehet nem kéne féktelenül eszizni, főleg a mekis cuccokat, ha hazatéved. Bár zsírszegény tejszínnel eszi az édességeket legalább!
- Az, örülök. Tudod, nagyon szeretem, azt hiszem tééényleg nagyon. Tökre szoktam aggódni, mint nálatok is, nehogy valami nagyobb baja legyen. Nem egy sakkbajnokkal kerültem össze…
Pillanatra elhúzta a száját. Nem mert bánta, csak érzékeltetve a kviddics extremitását, amit már mindketten jól tudnak Alízzal. Volt a lány felett kapitány, bár csak rövid ideig, mindketten otthon vannak ebben a remek témában. - Különben, ha már kviddics, hatalmas gratuláció! Az ezüst megint megvolt, és nem sokon múlt. És azt hallottam a folyosón, te vagy az év felfedezettje is!
Böki meg játékosan a leányzó lábát még rávigyorog, nagy dolog ez, büszke, hogy ilyen ügyes Lizus. Közben megérdeklődte a terveket, amire a válaszok totálisan érthetőek voltak meggyőződve erről bólogatott hát. Aztán viszont jött a totális agybaj és vihogva érzékelte az igen érdekes kérdést.
- Hogy mit kerestem? Hát nem társat… ha azt mondanám, mostohaapát, az meg nagyon furi lenne. Anyunak az ilyen profilja ez, csak szeretem tudni mi a helyzet, mert magától nem mondja. Aztán nézelődtem és van az a mestertanonc, valami Balázs. Egyszer láttam a klubhelyiségben. Na, őt.
Mondja nagy vidáman, mintha legalábbis valami totálisan mókás dolog lenne, holott a történet eleje miatt inkább szégyellhetné magát. Turkálni a Veszna magánéletében? Ejnye Maja. De ki ne értené meg? Itt van ennyi idősen, egyszerre szeretné, ha az anyukája mellett lenne valaki, hogy ne érezze magát rosszul, mikor helyette Lewyt választja; és önző módon ott a másik oldal, hogy ne lépjen senki az életükbe, aki nem jó nekik.
- Csak eszembe jutott, jó buli lehet, hátha kifogsz egy szőke herceget! Igazán megérdemelnéd. Bár szerintem egy barna se lenne rossz melletted. Olyasmi, mint a volt prefitársad.
Ezerwattos vigyorral emelgette meg kicsit a szemöldökét Maja, majd egy haribo béka után nyúlt, és nyammogni kezdett rajta. Annyit beszélt, majdnem kihűlt a gyomra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

  Ez volt aztán a jó buli, igaz a tegnap reggelem nem volt túl kellemes, hiszen még most sem tudom felfogni, hogy a retekbe került oda az a két nőstény az ágyamba. Mindegy is, már vége. Igaz, ma reggel azért óvatosan körülnéztem ébredés után, nehogy rábukkanjak valamelyikre ismét a szobába... Rájuk uszítottam volna Wardot. Csizmazia meg már nem zavart, nem érdekeltem, ő se engem. Tökéletes kapcsolat két ember között.
  Még ma is a tegnapi sokkot próbáltam kipihenni, nem akartam a pincében penészedni a többiekkel, én levegőre vágytam, persze nem akartam kimenni a faluba egyelőre. Elsődleges célom a társalgó volt, hátha összefutok valakivel a házból és henceghetek neki a buliról, hogy milyen kár volt, hogy kihagyta, és bla-bla-bla. Nyilván el fog ájulni, mert… kihagyta, de hát így jár az, akit nem ismerek vagy mert gyökérnek tartom.
  Amint beléptem a szobába, nevéhez képest kihalt volt, alig voltak ott beszélgető diákok... talán öten-hatan ha voltak. Levágódtam hát lazán a kanapé közepén, mint azokban a hülye amcsi filmekben, amik gimisekről szólnak. Mit tudom én, milyen a besorolásuk... vígjáték? Tudja a franc. Szóval ott fetrengtem, vártam s csak egy vagy maximum két ember jött oda, hogy megköszönjék a bulit. Huh, nem gondoltam, hogy akarnak majd ismétlést. Na majd évkezdéskor, ha visszajöttem Norvégiából. Szerencsére gyűjtöttem egy kis pénzt, hogy azt anyának oda tudjam adni és remélem, egyszer lesz annyim, hogy kihozzam Oslo egyik hajléktalan szállójáról ide, Magyarországra.
  Már szemeimet is lecsuktam, hogy pihentessem őket, amikor egy ismeretlen nőstényhang ütötte meg a fülem elég közelről. Nem foglalkoztam volna vele normál esetben, de EZ hozzám beszélt. Ez rohadtul kimondta a nevemet. Próbáltam nem kimutatni semmiféle érzelmet, ezért fapofával, félszemmel rápillantottam. Amint rápillantottam, megállapítottam, hogy igen közel volt hozzám, mi a szar?
- Húzzál odébb, benne vagy az aurámban – fintorogva dörmögtem oda neki, s nem foglalkozva többet vele visszahajtottam a fejemet. Reménykedtem, hogy lesz annyira értelmes és felfogja az emberi nyelvet. Hiszen csak egy nőstény.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Ahha, szóval ez kellően idegesítő. Pedig még csak rá sem mászott rendesen, és mondjuk nem is fog, de jó tudni. Viszont azért erről a hangnemről sürgősen le kellene szoktatnia valakinek.
- Ha hozzám beszélsz, leszel kedves rám nézni, és érthetően beszélni. Köszöntem. - Azért valamennyi jó modor szorulhatott volna a srácba, de ha nem, hát nem, akkor épp itt az ideje, hogy megtanulja. Közben azért arrébb csusszant – na már a fiútól távolabb eső végbe, mert belé szorult annyi jó érzés, hogyha megkérik valamira, akkor azt teljesíti. Lábait keresztbe fonta és várt. Várt arra, hogy vajon az gyors illemlecke elérte Mark tudatáig, addig is körülnézett a teremben, vagyis inkább a diákokon, mert a terem felépítését már ismerte, hiszen gyakran megfordult errefelé. Rá kellett jönnie, hogy erre a szerelmes-üldözös bosszúra még többet kellene gyakorolnia így inkább visszaváltott a normális hangszínébe, és átlagos hosszúságba ejtette a magánhangzókat is.
- Egyébként attól még, hogy te nem ismersz engem, én ismerlek téged. Múlthéten csak háromszor kötöttem ki a gyenguszon miattad. Bár ez téged nem nagyon érdekel, de azért csak úgy mondom. - Első esetben ugye a keze miatt kötött ott ki, második esetben a bokája fordult ki, ahogy fellökte harmadik esetben pedig ráesett arra a kezére, ami az ajtóval is közeli barátságot kötött. Szóval visszatérő vendég lett a gyengélkedőn, és ennek ott cseppet sem örültek. A nevét meg igazából csak azért tudja, mert hallotta könyvpakolás közben, hogy a barátai így szólítják, és elraktározta az információt. Az sem zavarta különösebben, hogy jól láthatólag idősebb nála. Ezzel soha nem volt problémája, egészen kisgyermek korától, bárkivel elbeszélgetett, akivel akadt témája, és bárkinek visszaszólt, aki megjegyzést tett rá. Kortól, nemtől függetlenül,de azért a felnőttekkel mindig tisztelettudóan viselkedett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Azt hiszem elkapott a nátha. Szóltak többen is, hogy vigyázzak, Abigél is féltő gonddal óvott, javasolta, hogy az immunrendszerem növeljem. Egy kis nátha? Mi az nekem? Halálos betegség. Én azonban mindig azt hiszem, hogy majd jobb lesz, majd nem fog annyira megütni. Nem igaz. Meg fog ütni, fájni fog és rossz lesz. Bosszankodva és egy kicsit szipogva - miért nincs ilyenkor nálam papírzsepi? - sétálok vissza az itteni szobámba. Mivel az asszony az egyetemen van, így nem volt kedvem hazamenni Rózsa nénihez. Zuhany, jó forró vízzel, majd pizsi, és irány az ágy. Jó is lesz aludni egyet.

Kezd fájni a torkom, a szám is ki van száradva. Bár megnyalom az ajkaimat, még én is elcsodálkozom rajta, milyen gyorsan kicserepesedtek. Kitapogatom a pálcámat, és a gyér fénynél, nem mintha lenne itt bárki is, akire figyelnem kell, vánszorgok ki a fürdőbe. Vizet töltök és gyors egymásutánba négy pohárral is megiszok. Szegény gyomrom jajjongva fordul fel, de nem köszön vissza a víz, így visszavánszorgok az ágyba. Vissza a takaró alá. Fázom, és ahogy elnézem az ujjaim között odaszáradt zöld tinta van. Megdörzsölöm, de nem tűnik el. Biztos a dolgozatok javítása közben történt. Alszom inkább.

Fáztam, mikor visszafeküdtem, majd alig egy órával később melegem lett, így felkelve kinyitottam az ablakomat. Egy kis friss levegő kellett már, itt bent mindennek beteg szaga van. Végrendelkeznem kellene. Erre emlékszem. Papírt és tollat fogtam, de a Drága Ab után bealudtam. A feleségem neve elcsúszott tollfolttá vált. A fejem zsong és viszket a hátam, meg a hasam. Előbbit még fektemben az ággyal próbálom megvakarni, sikertelenül. Felkelve a hasammal is megpróbálkozom, ám amit tapintok, megállít a mozdulatokban.

Csak nézem a hasam, nézem a lábam. Nézem a hátam. Alsónadrágban állok a tülör előtt, és nézem a zöldes pikkelyeket, melyek a bőrömön jelentek meg. Sárkányhimlő. Ez egészen biztos. Tegnap kezdődhetett, amikor az időm nagy részét az Eridonban töltöttem. Beszélgettem a gyermekeimmel, Viktorral. És most kijött rajtam. Nem tinta volt, tünet. Mostanra ott is kérgessé vált a bőröm. Gondolkodás nélkül kapok a seprűm után, egy pillanattal később az ajtó csapódik mögöttem, a mágikus zár lezárja a helyiséget.

Egy perccel ezelőtt még a tükör előtt álltam, most már egy külön részen, elzárva a "hétköznapi" betegektől, bebugyolálva fekszem. A seprűm a falnak támasztva, reszketek. Bár kaptam pizsamát, irritál, muszáj kigombolnom, hogy legalább a hasamon ne irritáljon. Levelet írnék, Viktornak, Abigélnek, de nem engedik. Majd értesítik a barátomat és a feleségemet, hogy szépen lassan meghalok itt. (Állítólag nem, de tudom, hogy igen.)