Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Alison BlackNeki is szimpatikus volt a másik, sokkal jobban érezte magát pozitív személyiségek társaságában, olyanokéban, akik feje felett nem sötét felhőcskék kúsztak, hanem vidámak, energikusak és lendületesek.
Ez éltette.
- Ó, de jó, akkor már is van pár közös kedvencünk. És közösen utált tárgy is. Nem vagyok meglepve, hogy ilyen sokan nem bírják. Én szinte hetente kikötök a gyengélkedőn egy-egy gyakorlati főzés után – felelte. Szeme felcsillant, arca érdeklődővé vált. Letette a pennáját, és összébb is pakolt, hogy kényelembe helyezhesse magát, és könyökét feltehesse az asztalra álltámasztás céljából.
- Dettó csak idehaza. Figyi, semmi gáz nincs ezzel, olyan barátokat kell találnod, akik elfogadnak úgy, ahogy vagy. Ha nem, akkor ők nem is barátok.
A sport kérdésén elgondolkodott. Nem tudta, vajon sportnak számít-e az, hogy hip-hopot táncolt, amíg a bagolyköves tanulmányai el nem vették az idejét – igaz, ő annyira nem törődött sokat az egésszel, csak akkor tanult, amikor kedve volt hozzá, a.k.a. általában az utolsó pillanatra hagyta.
- Ö… mostanában nem, ahhoz egy rendezett napirend kéne, amit képtelen vagyok tartani. És még türelem is kéne, de ahhoz elfelejtette ma születésemkor sorba állni valószínűleg. És te? Szereted az édességet?
|
|
|
|
|
Alison Black
INAKTÍV
RPG hsz: 29
Összes hsz: 37
|
Juhász Ramóna ZitaMég soha senkit nem hallgatott végig ilyen figyelemmel. Persze máskor is figyel, de még ő sem tudja, hogy miért, jobban érdekelte, mint bármi más. - Szerencsére a bájitalfőzésből jó vagyok, nekem nemmis azzal van bajom, hanem inkább az elmélettel, vagy az is lehet, hogy magával a tantárggyal. Alison észrevette, hogy a máyik ugyanolyan érdeklődéssel figyeli, mint ő. Ez nagyon tetszett neki a lányban. Szerinte nagyon jóban lesznek. A stílusuk is megegyezik, meg szinte minden, csak egy nem az, hogy Ali egy évvel idősebb, de most ne ez legyen a legnagyobb baj. - Igen, én sportolok. Mielőtt elkezdtem volna itt a tanulmányaimat kézilabdáztam. Még mindig kézizek, de most inkább már hobbiból. Amúgy idén bekerültem a kviddics csapatba szóval most ezt a sportot űzöm. Azt hiszem jövő héten már lesz os meccsünk.A sporttal végeztek aztán már egyből jött is egy másik kérdés. Édességek!! - Ki nem szereti az édességet? Szerintem itt inkább ez a kérdés. Én imádom őket eszek is, de nem nagyo látszik meg rajtam, a 172 centimmel meg az 50 kilommal. Amúgy sem látszana, hiszen a sportolás közben ledolgozom. Na és te hogy állsz velük? És a zenével hogy állsz? Milyen zenéket szeretsz, melyik a kedvenced?
|
|
|
|
|
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Alison Black- Maga a tárgy egy retek, ne csodálkozz. Minden második héten átlagban a gyengélkedőn végzem. Első évben jobb lenne színtisztán az anyagokkal foglalkozni, bármennyire is utálom, de legalább elkerülhetném, hogy a főzet beterítsen idő előtt – bólintott Alison feleletére. A bájitaltan általában nagy mumustárgy, és örült, hogy ezzel nem csak ő volt így egyedül, mást is sütött már fel/le/meg az üstjének tartalma.
- Wow, a kézilabda jó, elég látványos tud lenni, a kviddics is szuper. Megpróbáltam én is, de kész káosz, összeegyeztethetetlen most az órarendemmel. Ha még kviddicseznék is, garantáltan pocsék bizit vinnék haza – húzta el a száját, nem szeretett volna egy csinos fejmosásban részesülni, így is eléggé kópé tudott lenni, nem kell még seprű is hozzá.
- Ja, rajtam is alig látszik meg, pedig Csoki mindig teletömi Milkával a zsebem, valahányszor belógok a konyhába. Annyira aranyos az a manó, látnod kéne – olvadozott. Édességgel le lehetett venni a lábáról simán a kisasszonyt, de ha valakinek esze van, inkább nem ad neki, mert felpörög, kb. mintha energiaitallal turbózná az ember. Csak nem jó ötlet.
- Melyik a kedvenc édességed? Én Milka-mániás vagyok – vigyorgott, mint a tejbetök, pedig még nincs is Halloween, és a zene témára is alaposan rákapott. – Hip-hopot hallgatok, kár, hogy itt a kastélyban nincs áram, különben egész nap hallgatnám a szünetekben. És te?
|
|
|
|
|
Alison Black
INAKTÍV
RPG hsz: 29
Összes hsz: 37
|
TányaA kastény nyugati szárnyának első emeletén, a bibircsókos banya folyosóján sétálgattam. Tudom, tudom a rellonhoz nem ez van a legközelebb, és, hogy tulajdonképpen így este tizenegy felé már rég az ágyban kellene lenni, de egyszerűen nem tudok aludni és a séta az általában mindig elálmosít, szóval, igazából ezért is sétálok fel-alá. Azt is tudom, hogy eddig még egyáltalán nem voltam megbüntetve és nagyon nem is akarom, hogy megbüntessenek, de egyszer mindent el kell kezdeni. Most az a sok bajom is, mint például, hogy húgom még mindig nem tudott beilleszkedni, hogy szeretnék menni a gyógynövénytanos kirándulásra, de nincs párom, szóval lehet, hogy ennek is lőttek. Egyre jobban kavarodtak a gondolatok a fejemben. Szinte már annyira kikészültem, hogy a fejem már majdnem felrobbant az idegességtől. Tovább sétálgattam a folyóson. Már jó ideje sétálok, viszont erről a folyosóról még nem mentem tovább, és az igazat megvallva nagyon sok kedvem nincs is ahhoz. Legalább már negyed órája ezen a folyosón sétálgattam, amikor lépteket hallottam a hátam mögül. Megfordultam és Ardai Tányával találtam szembe magamat.
|
|
|
|
|
Lora Fontaine
INAKTÍV
bóbita
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
|
Ainsley- Kérlek, ne legyél ilyen kishitű, biztosan jók a novelláid, én még egyet sem olvastam belőlük - csak az igazat mondtam. Az őszinteség nem állt távol tőlem, igazából összetartoztunk, mint borsó meg a héja. Közben fokozódni látszott a helyzet, a bolhák egyre nagyobb támadásba lendültek, mi pedig jókora kiütésekkel magunkon, úgy festhettünk, mint a százegy kiskutyák. - Szerinted mióta próbálnak likvidálni bennünket? - tettem fel a kérdést, amit úgy hittem, meg fog tudni válaszolni, habár jómagam se tudtam rá a feleletet. Legrosszabb esetben, elmegyünk a gyengélkedőre és valami könnyed varázslattal megszabadítanak bennünket a kellemetlen foltoktól. - Azért ne ess kétségbe, biztosan van ír a problémánkra - még gyorsan közbeékeltem, mielőtt végképp kitörne a pánik. Én is hajlamos vagyok arra, hogy túldramatizáljak dolgokat, magamból kiindulva pedig jobb a bajt megelőzni mintsem a kialakult kataszrófa-helyzetet orvosolni. - Mindenképp kellene alakítanunk egy ilyen kört, vagy szerveznünk egy ilyen versenyt. Szerintem sok jelentkező lenne rá - lelkesen bólogattam a lány mondataira, bármikor megszólalt, olyan volt, mintha saját magamat hallgattam volna. Ez nagyon imponált nekem, zene volt a füleimnek. - A rágók... hát... próbáljuk ki - noszogattam és felé nyújtottam egy sárga színűt, én meg elvettem egy pirosat. Lassan gyömöszöltem a számba, féltem, hogy mi lesz a következmény, ugyanakkor vágytam arra, hogy valami különös, megmagyarázhatatlan dolog történjen velünk.
|
|
|
|
|
Alison Black
INAKTÍV
RPG hsz: 29
Összes hsz: 37
|
Juhász Ramóna Zita- Én is nagyon szeretem a milkás édességeket- válaszolta Alison a kérdésre. Édességek, édességek. Kezd megéhezni a csaj, csak ahhoz kellene is valami édességet találni. Viszont ahhoz előbb meg be kellene fejeznie a házi feladatokat, de most azok voltak a legkisebb problémái. Nagyon nem izgatta a dolog. Tulajdonképpen hogyan is jutottak el az édességekig? Ja már meg van! Nagyon nem érdekli egyiket sem a házija és szeretnék egymást minél jobban megismerni. Aztán jött a zene kérdés. - Hát én inkább ilyen pop stílusú vagyok. Nagyon szeretem azokat a számokat. Most éppen ezek közül spanyolt hallgatok leginkább, ja meg angolt.Tulajdonképpen fogalma sem volt, hogy még milyen témát tudna felvetni. Zene, édességek, sport mi van még ilyen érdekes? Mondjuk a kedvenc időtöltés. - Na és mi a kedvenc időtöltésed? Mármint mit szoktál csinálni, amikor van szabadidőd? A szabadidő is ki van lőve, akkor most jöjjön valami más. - Amúgy jártál már külföldön? És ha igen, akkor hol? Ja és bocsi a sok kérdés miatt.Ennél jobb kérdéseket már fel sem tehettem volna, gondolta magában Alison. Most komolyan? Az életéről sem kérdeztem, és most komoly ezzel jövök, fűzte tovább a gondolatait. Habár most, hogy így belegondolt, annyira nem is volt hülyeség. - Amúgy bocsi, hogy már megint kérdezek, de van tesód?
|
|
|
|
|
Ardai Tánya
INAKTÍV
Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
|
Alison Végre egy kicsit beálltak a heteim, így tudtam előre programokat tervezni, Kirillel tölteni egy kis időt, Kolossal összefutni....és elvégezni a prefektusi munkát. Merthogy amint megtudta a vezetőség, hogy mikor vagyok a faluban, rögtön beosztott a folyosók ügyelésére. Remek. Ezzel a gondolattal, és a nagy semmittevéssel sétálgattam fel-alá a folyosókon. Küldtem egy baglyot Kirillnek, hogy ha Zsombi nem haragszik meg, akkor ugorjon fel egy kicsit. Persze ennek ára volt. Méghozzá, hogy biztosítanom kell egy szemtanút, aki azt mondja, hogy én tényleg a folyosókon ügyeltem. Utamat így vettem a bibircsókos banya felé, ugyanis ő biztos pont volt. Mindig tudta, hogy mikor kell figyelni, és mit kell tenni ha ilyen helyzet van. Egyértelműen kiállt volna mellettem, ha arra kerül a sor. Csakhogy arra nem számítottam, hogy valakit majd találok a folyosón. Meglepődöttségemet gyorsan elrejtettem, és felöltöttem magamra a szigorú prefektusi álarcot. A lányka mögé sétáltam, és tisztán csengő hangon kezdtem bele. - Megkérdezhetem, hogy mit keresel itt ilyen késői órán? - kérdeztem kertelés nélkül, ugyanis úgy gondoltam ez a legjobb módja annak, hogy ráijesszek a lánykára. Persze nem tűnt úgy, mint aki rosszban sántikál, azért jogomban állt kikérdezni. Pláne a banya figyelő tekintetének kereszttüzében. Az bizony nem játék.
|
|
|
|
|
Alison Black
INAKTÍV
RPG hsz: 29
Összes hsz: 37
|
TányaEgy darabig csak ámultam. Most mégis mit feleljek a feltett kérdésre? Azt, hogy: "Bocsánat, de éppen nem tudtam aludni, ezért eljöttem egy kicsit sétálni." - na már csak az hiányozna. Elhinné, mert én biztosan nem hinném el az ő helyében. Viszont ez az igazság. Válaszra nyitottam a számat, de egy hang sem jött ki rajta. Nem tudom, hogy miért, mert én nem az a félénk kislány vagyok, sőt szinte mindig jár szám. Csodálkozom, hogy egyszerűen nem akar kijönni egy hang sem, pedig az biztos, hogy akkor legalább még holnapig itt állnánk. Erőt vettem magamon, majd megszólaltam. - Bocsánat! Csak ki akartam szellőztetni a fejemet, és a rellonban nem akartam maradni, mert voltak ott és nem volt nagy kedvem társaságra. Szóval inkább eljöttem sétálni, de hidd el, hogy nem akarok semmi rosszat csinálni. Nem szoktam szabályokat szegni.Ez a magyarázat talán még rosszabb is volt, mint amit megfogalmaztam magamban. Nem értem, hogy miért ezt mondtam. De végül is ez is igaz, szóval szerintem olyan nagy bajba nem kerültem. Most már csak arra várok, hogy megkapjam a büntetésemet. Remélem Tánya nem szab ki olyan nagyot, viszont ebben csak reménykedni lehet. - Szabad megkérdeznem, hogy mi lesz a büntetésem?Nem tudom, hogy ez miért érdekel annyira, hisz amikor elfogom végezni, akkor majd úgy is rájövök. Nincs nagyon sok kedvem egy büntetéshez, még soha nem voltam büntetve, szóval ez a helyzet egy kicsit fura nekem. Tánya válaszára vártam, miközben a földet fürkésztem.
|
|
|
|
|
Ardai Tánya
INAKTÍV
Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
|
Alison Ahogy elnéztem a lányka reakcióját, eléggé jól hozhattam a komoly és szigorú prefektust. Merthogy ő szóhoz sem jutott. Egy pillanatig azon gondolkodtam, hogy vajon most segítenem kéne-e neki, mint a piciknek az előkészítőben, hogyha valamit ki akarnak mondani. Elkezdem nekik a mondatot, és akkor ők befejezik. Mert a kezdet mindig nehéz. Már épp hozzásegítenék ahhoz, hogy megszólaljon a lány, amikor tényleg megtette. Nah, tessék! Rám már nincs is nagy szükség. Komolyan bólogatok a magyarázatára. Igazából teljesen meg tudtam érteni. Amikor én olyan idős voltam, mint ő, még magántanuló voltam otthon, így nem zsongott a fejem annyira, mint ahogy akkor, mikor mestertanoncira megérkeztem ide. - Ha nem tudsz aludni, ilyenkor javaslom, hogy látogasd meg a konyhát, és fűzz meg egy manót arra, hogy készítsen neked valamilyen teát. Sokszor segít - javasoltam neki. És igen, tökéletesen tisztában voltam vele, hogy azt tanácsoltam, hogy máskor is lógjon ki ha ilyen helyzetbe kerül, de hát Istenem, mondtam volna inkább, hogy ücsörögjön a sötét szobájában, és szenvedjen? Amikor felhozza a büntetés témát, majdnem hangosan felnevetek. Még sosem láttam olyan diákot, aki ennyire szeretné megkapni a neki járó munkát. Rámosolygok a szőkére. - Hát, én úgy gondoltam, hogy nem osztok ki rád ezért semmit, de ha nagyon szeretnéd, kitalálhatok valamit... - haraptam be az alsó ajkam, és mintha nagyon elgondolkodnék a mutatóujjamat az államon kezdtem el kopogtatni.
|
|
|
|
|
Alison Black
INAKTÍV
RPG hsz: 29
Összes hsz: 37
|
TányaAz előbb Tánya komolyan azt mondta, hogy ha nem tudok aludni, akkor látogassam meg a konyhát? Na hát erre nem számítottam. De legalább nem ítél el. Én nagyon jó fejnek tartom őt, habár szerintem biztos, hogy Tánya azt sem tudja, hogy én ki vagyok. Aztán ugye feltettem a büntetésről szóló kérdésemet. Egy kicsit nagyon meglepőnek találtam a csaj válaszát. Ekkora pechem egy évben csak egyszer van. Igazából még mindig nem hiszem el. - Köszönöm, de ez a te döntésed, végül is te vagy a prefektus. Én még egyáltalán nem voltam büntetve, szóval nem tudom, hogy milyen.Még mindig nem tudtam felfogni. Igazából lehet, hogy ha nem kapok büntetést, akkor meg kéne fogadnom a tanácsát. A manók mindig nyugtató teát főznek, szóval biztos, hogy jól fog esni. Viszont még mindig Tánya válaszára várok. Aztán hirtelen újra előtörtek az emlékek. Nagyon hasogatott a fejem. Emily, hogy most biztos van egy kis baja velem, aztán a srác akivel jártam és még mindig szeretem, de ő az előző varázslósulimba jár. Nagyon hiányzik, de ez ellen nem tehetek semmit, főleg, hogy az ottani barátnőm azt mondta, hogy már összejött valaki mással. Tudom, tudom, hogy most nem ezen kellene agyalnom, hanem azon, amit cselekedtem, de egyszerűen nem megy. Szóval egyre türelmetlenebbül kezdtem várni Tánya válaszát.
|
|
|
|
|
Ainsley Bolton
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Lorakönyvecském | daily look - Kedves, hogy ezt gondolod, de majd ha elolvastál legalább egyet szerintem elég rendesen meg fog változni a véleményed - nevettem fel. Sok mindenben biztos voltam magamban, például a tudásomban, a festményeimben, a rajzaimban, de az írásaimmal mindig hadilábon álltam. Szerettem írni, de tudtam hogy nem megy. Akárkinek mutattam, mindenki azt mondta, hogy jók a novelláim és a verseim, de valahogy én nem éreztem így. Arra gondoltam, hogy csak azért mondják, hogy tetszik nekik, hogy ne bántsanak meg. - Akkor erről a művészestről még mindenképpen beszélünk - ugyanazt a lelkesedést láttam rajta, mint amit magamon éreztem. Jó érzés volt olyan emberrel beszélgetni, aki hasonló érdeklődésű és ugyanannyira buzgó, mint én. Egyre jobban elkezdtem vakarózni és kisebb-nagyobb foltokat fedeztem fel szerte a testemen. A viszketés lassan már fájdalomba ment át, attól tartottam, hogy véresre kaparom a csípéseimet csípéseimet. Ahogy jobban szemügyre vettem magamat, még több pöttyöt találtam. - Ötletem sincs, de lassan abbahagyhatnák, mert nagyon fáj mindenem - épphogy álltam a fajdalomtól, a falnak és a fotelnak támaszkodtam, hogy meg tudjak állni. - El kéne mennünk a gyengélkedőre, mert már alig állok a lábamon. Tudnál kicsit segíteni? - kértem meg Lorát, ahogy ellöktem magam a faltól.
|
|
|
|
|
Farkas Kamilla
INAKTÍV
aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
|
 Egyébként tényleg nem vagyok ideges, ezt bizonyítja az is, hogy egészen hamar elengedem a dolgot. Másképp biztos nem hagynám ennyiben, de látszik, hogy megértette, én meg nem fogok itt lelki terrort csinálni. Mondjuk még mindig nem értem a körülöttünk lengő előítéleteket, de most nem őt fogom büntetni azért, mert léteznek. Lehet, hogy csak velem van a baj, mert nem vagyok elég agresszív, whatever.
Amúgy meg nem gondolom úgy, hogy túloznék azzal amit mondok. Ott van, vagy volt, például Zétény, aki tényleg gondolkodás nélkül szájba vágta volna ezért, vagy ott van Black, aki bár nem ütötte volna meg, biztos vagyok benne, hogy kompenzálta volna valami mással.
- Én nem haragszom - megvonogatom vállaim, a már múló sértettség szerintem nem egyenlő a haraggal. Mondjuk nem ő lenne az első ember, aki azt hiszi, hogy haragszom rá, ott van az a másik navinés lány, Lili, vagy hogy hívják, akivel szemben egyre erősebb az érzésem, hogy fél tőlem. Mondjuk nem tudom, miért, még nem mondtam neki semmi rosszat, meg csinálni se csináltam semmit, ami miatt félhetne. Ennyire nem lehet borzalmas kisugárzásom. Elismeri, jó, oké, erre egy pici, bátorító mosoly is megjelenik az arcomon. Azért nem vagyok én gonosz keresztanya, meg voltam már unikornis gólya is, bizony, tudom én, hogy milyen.
- Farkas Kamilla - lepillantok a kezére, de nem fogom meg, inkább elteszem a dobozom a táskába, mintha észre sem vettem volna.
|
|
|
|
|
Lora Fontaine
INAKTÍV
bóbita
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
|
Ainsley
Nem fog megváltozni a véleményem - fejem rosszalló ingatásába kezdtem, pláne, hogy már jó előre ilyen siralmasnak állította be a novelláit. Egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy Ainsley rossz történeteket írna, nem úgy tűnt a beszédéből, mint aki primitív szintű gondolkodással tengetné mindennapjait. Megfelelőnek találtam a képességeit és fantáziáját ahhoz, hogy csodás műveket hozzon létre és osszon meg a nyilvánossággal. Csak sejtelmesen mosolyogtam felé, - képzeteimet nem osztottam meg vele - lusta voltam beszélni is. Úgy véltem, tanuljon meg olvasni a gondolataimban. - Már nekem is nagyon fájnak a csípések, tényleg muszáj leszünk elmenni a gyengélkedőre - erre a mondatra nagyot nyeltem, mintha valami almadarabka rekedt volna a garatomban, pedig nem volt ott semmi, ezt a kíváncsiskodó festmények is tanúsíthatták volna. Ahogy elkezdtünk a bolhákról beszélni, a rámákban fellelhető személyek is kisebbfajta pánikot kaptak, ugyanis sorra tűntek el és kezdtek megjelenni a kastély más pontjain. Nem értettem a történések okát, tanácstalanul meredtem magam elé, olyan feltevések jártak a kobakomban, hogy esetleg már velük is történhetett ilyen incidens? Egy bolhatámadás áldozatául eshettek ők is? Mielőtt megoldottam volna magamban a rejtélyes jelenségek okát, Ainsleybe karoltam, és támogatva megtettük az első lépéseket a gyengélkedő felé. Útközben azért nem bírtam csendben maradni, pár kérdést még muszáj volt intéznem felé: - Szerinted el tudják tüntetni őket? Mennyi időt fogunk ott tölteni? - habár nem akartam túlpörögni a témát, természetesen sikerült. Ezerféle kétely járta át a szürkeállományomat és vinnyogva az ajkamba haraptam. Aladár is így szokott, amikor leszakad az ég és éktelen dörgésbe kezd. A félelem valahogy erőt vett rajtam és nem akart semmilyen irányba mozdulni.
|
|
|
|
|
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Alison Black
- Ugye, hogy milyen fincsik? – A kedve sokkal jobb lett, mostanság többször futott össze elsősökkel, mint az év leges-legelején. Az asztrológia valahogy háttérbe került, pedig szokta szeretni, de most jobban lekötötte, hogy körülbelül hasonló korúakkal sodorja össze a sors, és nem harmadikosokkal, vagy jóval idősebbekkel.
Még a másodikosok sem rosszak, mert nem olyan eget verő a korkülönbség és az érdeklődési kör.
- Ú, egész jó ízlésed van. Én legutoljára Silver Foxes koncerten tomboltam még valamikor a tanévkezdés előtt, a szünetben – nem titkoltan nagy rajongója volt az együttesnek, és szeretett az ő számaikra mozogni, amikor rájött a pöröghetnék, de ezt itt rúnázott készülék hiányában nem tudta megtenni.
- Fúha, jókat kérdezel. Otthon táncoltam, de itt nagyon kevés rá az időm. Nagy csokibéka-kártya gyűjtő vagyok, azokat szoktam keresgélni mindig a csomagolásban, meg van egy kismacskám is, Kökény. Vele sokat játszom, ha nem épp éjjel birkózunk a párnáért. Jó nagyot nőtt azóta, hogy ide jöttünk. Burmai cicus, extra édes, csak néha elég szemtelen. Ha valahova ő letette magát, minimum imádkozni kell hozzá, hogy hajlandó legyen odébb menni – ecsetelte. Szeretett beszélgetni, pláne, ha erre még engedélye is volt, hogy járassa a csokilesőjét.
- Nem, sajnos még nem. Apuék sokat dolgoznak, nincs rá idejük. Anyagiak meglennének, csak egy hétvége szerintem totál kevés arra, hogy igazán kiismerhessünk egy külföldi várost, hogy körbejárhassuk. Így nem az igazi, inkább belföldön mocorgunk, ha van rá idő. És te? – szép az álom, de majd ha nagy lesz, és a fotózásos álomszakmában beválik, akkor sokat fog elméletileg utazni, hogy az igazán jó pillanatokat elcsíphesse a masinájával.
- Ugyan már, ezért minek kérsz bocsánatot? Én is nagyszájú vagyok, ez az igazi, ha kérdezünk a másiktól… nekem. Egyke vagyok, és nem valószínű, hogy lesz testvérem. És neked?
|
|
|
|
|
Ardai Tánya
INAKTÍV
Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
|
Alison Elismerően hallgatom végig az udvarias válaszát. Ugyanis továbbra sem tudom, hogy vajon megijedt-e a viccelődésemtől, vagy nem. Igazán diplomatikus volt. - Hát, még én sem voltam. Szóval igazából azt sem tudom mit lehet ilyenkor kiosztani. Ez van akkor, ha az ember az alapképzése során az apjától tanul - vontam meg a vállam, mert hát ez volt az igazság. Bár emlékszem, hogy amikor idekerült, egyszer a folyosón Kirill elkapott, pedig csak alva jártam. De akkor nem kaptam büntetést végül, szóval nem számít. - Valami baj van? - kérdeztem rá, ahogy megláttam a gondterhelt kis ráncokat megjelenni az elkapottam szeme alatt. Úgy tűnt, hogy nagyon emészti valami, és ilyenkor az a legjobb, ha az ember jól kibeszéli magából. Leültem a kis kanapéra, és magam mellé mutattam, ezzel is jelezve a lánykának, hogy jöjjön csak, és meséljen el nyugodtan mindent. - Ígérem, hogy nem adom senkinek tovább! - teszem még hozzá, hogy biztos legyen, hogy a lány belemegy, és kiönti nekem a szívét. Még akkor is, ha nem tudok neki semmilyen értelmes tanáccsal szolgálni. Bár ki tudja, lehet, hogy van valami különleges képességem ezekhez a dolgokhoz.
|
|
|
|
|
Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV
Szeplő by Eric Wright®
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
|
 Az igazat megvallva, tényleg nincsen miért haragudnia a másik lánynak. Anna senkije neki, csak egy kis pisis, elsős, aki beszólt a semmiért. Ezen elgondolkodva húzza el ajkait, miközben fájdalmasan az idősebbre tekint. Tény, hogy nem így akarta kezdeni a mai napot, és csak folyamatosan ég a bőr képéről azért, amit pár perccel ezelőtt sikerült produkálnia. De már megtörtént, és nincsen semmi olyan varázstárgy a tulajdonában, ami segíthetne neki utazni az időben – úristen, mik eszébe nem jutnak. Nem látszik rajta, de talán elkezd majd beilleszkedni ebbe a társadalomba. Ezen mélázik el egyetlen egy pillanatra, amikor is végre bemutatkozik, kezét nyújtja, azonban a másik nem fogadja a kézfogást. Nem baj. Legalább bemutatkozott. Úgy gondolja a vörös leány, hogy már ez is valami ebben a mai világban. Kamilla, szép név. Még eddig nem ismert Kamillát. Egy távoli galaxisban vállat is von a gondolatra, majd a lány felé fordul. Vagy nem egy beszélgetős típus vagy mégis mi a csudának beszélgetne ezzel az udvariatlan kis unikornissal. Bizonyára az utolsó a megoldása a csendnek. Figyeli, ahogyan Kamilla elrejti az ételes dobozt táskájában, majd arra gondol, hogy vajon mikor lesz ideje megenni. Annyi minden történik egy nap alatt a Bagolykőben, hogy napközben nem is nagyon jut el odáig az ember lánya, hogy némi táplálékot vegyen magához. - Melyik évfolyamban vagy? – teszi fel elgondolkodva a kérdést. Lassan komolyabban el kellene kezdeni a tanulást, hiszen a vizsga nem vicc. Ha megbukik, akkor a III. világháborút el is indítja otthon. Sosem tanult jól, de éppen megfelelt. A szülei nagyon szerették volna, hogy olyan legyen, mint a két idősebb testvére, de sajnos ez nem így lett. Az álmodozás hatalmas ellensége lehet egy fejlődő fiatalnak, s a lustaság sem főerény. - Bocsánat, még egy kérdés – kezd bele. – Vizsgaidőszak mikor van? Sehol nem találtam kiírva – húzza el a száját, miközben szeme sarkából egy gyönyörű őszibarackot szúr ki magának. Rá is rabol a gyümölcsre, tányérjára teszi, egy kisebb kést vesz hosszú ujjai ölelésébe, majd vág egy szeletet az érett finomságból, miközben szemei ismét teljesen a felsőbb évesre kerülnek.
|
|
|
|
|
Rosie N. Fisher
INAKTÍV
red swan
RPG hsz: 100
Összes hsz: 179
|
Ráhel
Jól hallotta? Nem, az nem lehet. Arlennek bizonyára csődöt mondott ott bent a fejében egy pici kis fogaskerék, hogy máris menyasszonya van. De hát mikor? Hogyan? Sűrűn pislog Ráhelre, miközben ajkai elnyílnak a döbbenettől. Feldolgozni igyekszik a hallottakat, még mindig a levegőben tartva közben a hegyes evőeszközt.
- Bocsánat - jelenti ki hatalmasat nyelve zavarában, amikor ráeszmél Ráhel figyelmeztetése nyomán, hogy még mindig hadonászik. Ebben aztán semmi kecses nincs, ráadásul pedig még tényleg veszélyes is. Leteszi a villát és a poharáért nyúlva nagyot kortyol a vízből. Nem, ettől sem lesz jobb, csak mintha a gyomra lenne picit jobban tele. Rendben, hát akkor már megissza az egész pohárral, a salátát meg úgy tolja odébb, ahogy van. Úgysem férne már el az a folyadék mellett, hiszen a gyomra már így is akkora, mint egy borsószem.
- Hát ez... tuskó - közli meglepően hevesen. Akár vele is megtehette volna ezt az a bájgúnár, olyan csúnyán néz a szavai mellé ráadásként. Teljes mértékben átérzi, milyen lehetett ez a navinésnek, és különben is, mi az, hogy ez csak így a semmiből kerül elő, miközben még mindig mindenkinek teszi a szépet. Ó, hogy az a foszladozó balettcipő... Mutatóujjával megdörzsöli a szemét, pillanatnyilag mellőzve minden eleganciát, pedig erre egyébként nagyon ügyelni szokott mindig, majd idegesen szusszan fel.
- Nem is akarom tudni - szalad ki a száján egész élesen hirtelen, félbeszakítva ezzel Ráhel mondandóját, mielőtt még netán eszébe jut számba venni a lehetséges jelölteket vagy valami hasonló. Nem kíváncsi rá most. Eldöntötte és ehhez a döntéshez makacsul ragaszkodik is. A tányért odébb tolva kel fel a helyéről, összeszedve dolgait.
- Ne haragudj, gyakorolnom kell - magyarázza közben fel sem nézve, talárját rángatva éppen, mert valahová sikerült beszorulnia, aztán ha már mindene megvan, elviharzik a nagyteremből.
|
|
|
|
|
Ainsley Bolton
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Lorakönyvecském | daily lookZÁRÁS - köszönöm a játékot  - Szerintem is az lenne a legjobb, ha elindulnánk a gyengélkedőre. Viszket és fáj minden porcikám - válaszoltam és próbáltam minél ügyesebben a lábaimon megmaradni. Egyre nehezebben álltam a lábamon és ugyanezt vettem észre Lorán is. Próbáltam a lehető legkevésbé ingatagul elindulni, de nem nagyon sikerült. A falnak támaszkodtam, miközben a lány belém karolt. Így próbáltunk a gyengélkedő közelébe férkőzni. A folyosó végénél járhattunk, amikor a mellettem támolygó társam ismét megszólalt. - Nagyon remélem, hogy eltudják, nem szeretnék, így élni az életem hátralévő részében - nem komolyan mondtam, de még így is kirázott a hideg már csak a gondolattól, hogy ezt még évekig el kelljen viselnem. - Nem tudom, remélem hamar találnak rá valami gyógyírt, mert már nagyon viszket mindenem - mondtam elhaló hangon. Ahogy haladtunk előre úgy lettem egyre rosszabbul. Fájtak a lábaim, a karjaim, a hátam és az összes testrészem. Egy pillanatra meg kellett állnom, mert rám jött a köhöghetnék, ezért a falnak támaszkodva próbáltam javítani a helyzet, sikertelenül. Nehezen, de tovább indultam. Már egy jó ideje mentünk és egyre rosszabbul éreztem magam. Reméltem, hogy perceken belül a gyengélkedőre érünk, mert attól tartottam, hogy ha nem érünk oda hamarosan, akkor biztos voltam benne, hogy összeesek. Amikor a gyengélkedő folyosójára értünk irtózatosan megkönnyebbültem, már azt hittem, hogy sohasem érünk oda. Kinyitottam előttünk az ajtót és így már mindketten könnyedén beléphettünk.
|
|
|
|
|
Lora Fontaine
INAKTÍV
bóbita
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
|
 ki nézett? senkiMinden reggel egy kisebb halál.Végzetes dózis koffeinből, cukros süteményekből és szem alatti karikákból. Ez a napkezdet pedig egyenesen egy temetésnek ígérkezett, - ha már a halál témájánál maradunk -, hisz az idő, úgy határozott, elsiratja a koránkelőket. Hajnali 4 óta hullottak a krokodil méretű esőcseppek, Aladár és az én felettébb nagy örömömre. A kutyák, mondanom sem kell, nehezen tűrik a frontokat, hátha azok még villámlással és egyéb természeti jelenségekkel járnak együtt. Aladár végigvonyította az éjszakát, meg a pirkadatot, meg a reggelt, egyszóval hallatta a hangját, úgy, ahogy azt a Boston terrierek nagy könyvében megírták egykor. Egy percre se hagyta volna abba, ez a program egyszerűen kitörölhetetlennek bizonyult a szürkeállományából. Már nem is próbálkoztam semmivel. Régebben vettem neki egy plüsst, szentül hittem, hogy az majd segít, de azóta szétrágta és a belső tartalma fenyegetően helyezkedett el a padlón, valami olyasmi üzenettel: Aladárnak bizony nem szabad ilyen szép plüssállatokat venni, mind idelent végzik majd a porban.Nagyot sóhajtottam az ágyam szélén üldögélve, olyan volt ez, akár egy landolás, ősz és tavasz között. Pedig nem, nem a Babits versre gondolok. Ahogy kitekintettem az ablakon, inkább a szundikálás mellett döntöttem volna. Szélben hajlongó fák, megtépázott bokrok, villámlásokkal tarkított erdők, tekintettek vissza, nem épp őszinte mosollyal. - Ez igen, ezért felkelhettem - nyugtáztam a témát, hogy ismét egy remek nap elébe nézek, már nyúltam volna a vízhatlan taláromért, amikor eszembe jutott, hogy csak egyetlen egy van és az is jól szétrongyolódott a padlástéri kalandban. Ez már csak ilyen... Na sebaj, majd egy kiadós reggeli - indultam el a Nagyterem felé, valami finom, pocakomat megremegtető étek reményében, amikor borzasztó füstre és mozgolódásra lettem figyelmes. Neeee már, a manók odaégették valamit?
|
|
|
|
|
Farkas Kamilla
INAKTÍV
aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
|
A vörös csaj - hála Istennek - nem teszi szóvá a hirtelen támadt pakolhatnékom. Nem tudnám megmagyarázni, hogy miért nem akarok vele kezet fogni, csak érzem, hogy nem, és kész. De ez nem is feltétlen ellene irányul, mindenkivel így viselkedem, aki idegen. Szóval tényleg nem azért csinálom ezt mert mégis haragudnék rá. Túltárgyalom a saját fejemben.
- Ötödikes vagyok - ezt így az év vége felé jó lenne tudatosítani magamnak is, mert nem, még mindig nem fogtam fel, hogy én végzős vagyok. Ez egy ilyen fenomen, amit az ember vár, és amikor eljön, akkor el se hiszi, hogy itt van, és egyszerűen nem érzi magát végzősnek. - Te gondolom elsős lehetsz? - bár az eleje elég határozottan indult, a végére elég rendesen elbizonytalanodom. Nem vagyok jó annak a találgatásában, hogy ki hova jár, meg melyik évfolyamba, meg hány éves lehet, nekem az ilyenek nem mennek, és ezért sem lennék jó pszichológus. Nem értek az emberekhez. Pedig lassan tényleg ki kéne találnom, hogy mit akarok kezdeni az életemmel, mert ahogy a fenti ábra mutatja, nem fog menni a "megtalálom az igazit és az majd eltart" történet. Pedig szívesen medencéznék meg utazgatnék egy életen át a semmiért.
- Vizsgaidőszak... Óha - elhúzom szám, elég fancsali képet vágok, mert az bizony nekem is vészesen közeledik, egy VAV-al együtt, és bizony mindkettőre ideje lenne elkezdenem tanulni. - Várj egy percet - felemelem a mutatóujjam, majd elgondolkodva támasztom azt ajkaimhoz, így egészen úgy nézhetek ki, mintha csendre inteném. - Még biztosan van pár heted - nem, most nem jut eszembe, kellemetlen.
|
|
|
|
|
Petheő-Gönczy Liliróza
INAKTÍV
Bibliofil Szfinxkölyök
RPG hsz: 9
Összes hsz: 19
|
Lora Fontaine - Valami bűzlik > mai megjelenés <
Nem volt jó az éjjel, annyi szent. Soha sem tudott aludni ilyen villámlások mellett, és az esti idő nem volt kegyes hozzá. Csak úgy ontotta a villámokat, amik dörgéssel párosultak természetesen, hogy senki ne tudjon nyugodtan aludni a kastélyban. Az állatok megkergültek. Az emberek pedig karikás szemekkel kóvályognak még mindig a lassan megtelő folyosókon. Liliróza sem nagyon figyel fel, csupán lehajtott fejjel közlekedik a korridorokon. Gyomra teljesen üres. Nem volt ideje éjszaka táplálékhoz jutni, illetve a fejfájása is elvette azt a maradék étvágyát is. Ezért is van az, hogy alvás helyett az étkezést választja. Talárján hanyag módon tartja kezében, és egy szemtelenül nagyot ásít a nagyterem bejáratánál. Ami köhögéssel végződik, és azzal, hogy végre felemeli a fejét. Értetlenül néz néhány arra sétáló diákra, majd megpillant egy hasonló meglepetten álló szőkés hajú lányt.
- Hellóka - köhög. - Meg tudod mondani, hogy mi folyik itt? - köhög tovább. - Tuti, hogy kigyulladt valami - köhög még egyet, majd fancsali képpel bámul hol a lányra, hol a nagyterem ajtajára.
|
|
|
|
|
Lora Fontaine
INAKTÍV
bóbita
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
|
 - Ha az odaégett reggelik mesélni tudnának...De nem, most valahogy nem volt kedvük beszélgetni. Nem akarták tudatni velünk, hogy szenvedtek kínhalált a kastély igen kis méretű, mégis forgalmas helyiségében, a konyhában. Így megmaradt az érzékelés. Vajon honnan jöhet? Délről, keletről, esetleg északról? Vajon kit égethettek oda reggeli gyanánt? Netán az egyik professzort főzik ebédnek? Melyik véncsont haldoklik odabent?- na jó, azért mégsem járnánk olyan jól, ha tanárokat főznének ebédre. Félő, hogy egy idő után elfogynának és végül mi (diákok) kerülnénk sorra. Én még sokra akarom vinni. Családot alapítani, gyerekeket felnevelni, kitanulni valami rendes szakmát - igen, valami ilyesminek képzeltem el a jövőmet és nem, nem a Bagolykő ebédjeként, mint ahogy mások sem, akiket lehet, hogy épp most grilleznek? Elgondolkodtató. A füst, mint puha, bolyhos takaró, lepte el a helyiséget. Beleköltözött a diákok fejébe, szemébe, lehet, hogy csiklandozta is őket, mert olykor-olykor némelyikük, úgy megszaladt, mintha kivont karddal akart volna nekirontani a másiknak: - Na hé, helló - avatkoztam közbe és egy másik irányba tereltem az illetőt. Remélem, a pályájára állítottam, ha meg nem, hát majd visszafordul. És akkor Bíbort láttam kirajzolódni a tömegben, nagyon köhögött, de azért sikerült megértenem, amit mond: - Szerintem a manók is álomkapszulát vehettek be. Valószínű, elaludtak a reggeli mellett. De te miért köhögsz ennyire, Bíboranna? Beteg vagy? - kérdeztem tőle és mikor erre a felismerésre jutottam, megtettem vagy két lépést hátrafelé. Nem lehet tudni, kiben milyen kór lakik és én már ígyis a gyengélkedő szakavatott páciense voltam. Nem akartam újabb köröket.
|
|
|
|
|
Petheő-Gönczy Liliróza
INAKTÍV
Bibliofil Szfinxkölyök
RPG hsz: 9
Összes hsz: 19
|
Lora Fontaine - Valami bűzlik > mai megjelenés <
A lány, akire ráköszönt nagyon kedvesen fordul felé, mintha ismernék egymást valahonnan. Aztán gyorsan ki is derül, hogy mi történik itt, kérem szépen. Lili elmosolyodik. Ez egy olyan mosoly, amin látszik, hogy nagyon jól esik neki ez a felismerés. Vagyis, félreismerés, de borzasztóan kellemes érzés. Előfordult már, hogy félhomályban összekeverték őket, de ez csupán a szeplők, a szemek és a száj miatt van. Ez a három olyan rész arcukon, ami szinte ugyanolyan.
- Nem bírom a füstöt - krákog még egyet, majd felrázza magát, és inkább kezét nyújtja az ismerős ismeretlen irányába. - Petheő-Gönczy Liliróza vagyok. Bíboranna az ikernővérem - hogyha egyáltalán rá gondolt. De nagyon furcsa lenne, ha nem így lenne. Más Bíborral miért keverné össze akárki is?
- Te a háztársa vagy netán? - keresi a jelvényt a lány ruházatán.
Liliróza letekint a bal kezére, amiben talárja lóg, azon pedig ott díszeleg a Levita ház címere. Nagyon büszke rá, hogy ebbe a házba került. Amikor elkezdett tudakolózni az iskoláról, ez a ház volt számára a legszimpatikusabb. És az, hogy az égiek is így akarták... egyszerűen csodálatos.
Zöldeskék szemeit érdeklődően fúrja beszélgetőtársa tekintetébe.
|
|
|
|
|
Lora Fontaine
INAKTÍV
bóbita
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
|
 A nem kívánatos füst, úgy látszik, jócskán megzavarta az érzékelésemet, de Merlin lássa lelkemet, én egy kiköpött Bíborannát véltem felfedezni a tömegben. Már szólni is akartam, hogy a fene egye meg, értem, hogy szállingózik a lila köd, de miért olyan fontos a Levita ház asztalának irányába menni? Ott finomabb a reggeli? Azt kevésbé égették oda a manók? - ahogy ezeket a gondolatokat futtattam magamban, jöttem rá, a jelenség igazi okára, hogy itt valami teljesen más dolog húzódik meg a háttérben, ők bizony ikrek. Áhhá, értem már, mégsem vagyok olyan tompa - állapítottam meg, majd hosszabb fürkészés után, kiiktatva a nyomokban fellelhető Bíboranna szeplőket és mosolyokat, nagyokat hümmögve beletörődtem az egyszerű ténybe: Liliróza egyáltalán nem Bíboranna. Jöhetnénk most a nem minden rovar bogár, de minden bogár rovar mondókákkal, s ha ezt Petheő-Gönczy érintettségben vetítenénk le... ah, hagyjuk, én elvesztettem a fonalat. - Szóval Liliróza, aki nem Bíboranna vagy, én Lora vagyok - kaptam a fejemhez és meg is vakargattam, jelezve, hogy nem vagyok biztos abban, amit mondok, de legalább a saját nevemet tudom, ez egy fix támpont a beszélgetésünkhöz. A mondat utolsó szavai felé el is mosolyodtam, elégedetten nyugtázva azt, hogy még nem sikerült elfelejteni a saját nevemet. Micsoda szerencse. - Igen, én is Navinés vagyok, habár te nem.. de a tesód - zavarodottan elhalkultam, majd újra megszólaltam, majd elkezdtem igazgatni az esőkabátomon, mert ugye talárom nem volt. Mintha a külső megjelenés javíthatna a lelkemben dúló viharokon. Úgy megörültem, hogy Bíboranna és majd bandázunk, meg ilyenek, de nem, nem. Liliróza, Levita, testvér - mantráztam, de a füst és homály beleszállt az elmémbe. Teljesen lefoglalt koncentrálni a káoszban, meg ott volt a szomorú tény is, lebegett, mint valami dementor a levegőben: még mindig nem ettem semmit reggelire. Borzasztó egy napkezdés, Bíborannának titulált Lilirózák és odaégetett mennyei finomságok. Már hallottam, ahogy egyre többen lázadozni kezdtek, hogy hol van a pirítós és mi történik, amikor nem bírtam tovább, szót kértem magamnak és egy kisebb székre felállva hangot adtam a nemtetszésemnek: - Figyeljetek ide, ők mindig robotolnak és értetek fáradoznak, de most elaludtak, nem tehetnek róla. Gyertek velem és csináljuk meg együtt a reggelit - erre érkezett néhány tojás. Lehet, belőlem akartak rántottát készíteni?
|
|
|
|
|
Petheő-Gönczy Liliróza
INAKTÍV
Bibliofil Szfinxkölyök
RPG hsz: 9
Összes hsz: 19
|
Lora Fontaine - Valami bűzlik > mai megjelenés <
Az igazság a következő; Lili és Bíbor sosem látták egymásban ezt a hatalmas hasonlóságot, pedig tényleg össze lehet őket keverni. A tekintet és a mozdulatok is ugyanazok, azonban az alapvető különbség az, hogy Liliróza nem annyira mosolygós. Sokkal komolyabb és összeszedettebb, mint az idősebb iker. Illetve, a barna sörény az, ami még máshogyan sikerült. Mehetnénk még nagyobb mélységekbe is, de most nem ez a legfontosabb. Majd minden kiderül idővel, ahogyan a Petheő-Gönczy lányok befejezik a mugli életmódot, és teljes lesz az asszimiláció. Hiába nem az a tejbetök fajta, most mégis ártatlanul megmosolyogja Lora meglepettségét. És az a legjobb, hogy így már tudja is, hogy ki ez a lány.
- Á - bólogat a bemutatkozásra. - Tesóm mesélt már rólad - visszagondol a kapott információkra, majd ajkait összeszorítja, és fájdalmas képet vágva felteszi a kérdést. - Jobban vagy már? Tudod... azóta - utal a Navine házban történtekre. Testvére mesélte, hogy volt egy kisebb kaland, de úgy néz ki, hogy strapabíró a csaj, és kutya baja sincsen. Aztán hallani kezdi, hogy egyre nagyobb a felháborodás a teremben. Lora felpattan egy székre, és beszédbe kezd.
„Szimpatikus ez a csaj”, gondolja magában bólogatva, és csatlakozik hozzá.
- Csak meg tud csinálni mindenki egy tükörtojást vagy egy rántottát - néz a többi diákra, majd rákacsint Lorára. Talán mégsem lesz annyira rossz ez a mai nap, mint ahogyan azt gondolta egy pár perccel ezelőtt.
- Hol tudjuk mindezt megcsinálni? - fordul Lora felé és suttogja neki.
|
|
|
|
|
Lora Fontaine
INAKTÍV
bóbita
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
|
 A padlástéri kaland kevésbé volt fájdalmas, mint az a tény, hogy a diákok többsége mennyire el van kényelmesedve ebben a szép kastélyban. Arra, hogy maguk csináljanak meg valamit, csak támadó tojásviharokkal tudtak felelni, sőt időközben levarázsolták rólam az esőkabátomat is. Már kevésbé foglalkoztatott, hogy most Liliróza vagy Bíboranna álldogál-e mellettem, egyre inkább elöntött a méreg, paprikavörös fejem jelezte, hogy előreláthatólag nagy problémák lesznek még itt a Nagyteremben, és nem, nem miattam. - Hááááát Bíborannával érdekes volt a megismerkedésünk - erre kicsit el is húztam a számat, még mindig fájtak a végtagjaim, a gyengélkedőn töltött óráim száma pedig lassan az egeket verte. Ismertem a nővéreket, az ágyakat, tudtam, hová érdemes feküdni és hová nem. Például legutóbb egy sikítozó lánnyal kerültem össze, mondtam is Ursulának, hogy vigye el, mert nem a gyengélkedőre való, de nem hallgatott a szavamra. Végül önszántamból, saját felelősségemre hagytam el a fiktív elmegyógy intenzív részlegét. Azóta jött az az új pszichológus a kastélyba, dr. Ri valaki, gondolom, nem véletlen... - De egyébként jól vagyok, látod, még egyben - bizonygattam a tényt, hogy én masszív, fiatal, erős szerkezetű hölgyemény vagyok, nem lehet csak úgy kiiktatni az élők sorából. - De nagyon bátran viselkedett a testvéred - hálás voltam neki és leszek is, hiszen való igaz, nem mindenkiben lett volna annyi lélekerő, hogy elcipeljen a gyengélkedőig és utána még el is mondja, hogy mik történtek velünk. Kevés ember élvezhette a bizalmamat, de Bíboranna ezek közé tartozott, egyszerűen kivívta magának. - Meg tudnának csinálni, ha nem lennének ilyen aranyvérű hólyagok.... - feleltem a lány szavaira és már nyúltam is a pálcámért. Persze, semmi küzdelem, csupán annyit mondtam: - Invito esőkabát - és megszégyenülten szereztem vissza az oly gaz módon elbitorolt ruhadarabot.
Ezt még megkeserülöd - tettem hozzá gondolatban. Ekkor fordult felém Liliróza, habár elég diszkrét volt, meghallottam suttogását: - A konyhában, az minden reggeli szülőszobája - nevettem el magam és rákacsintottam a lányra.
|
|
|
|
|
Petheő-Gönczy Liliróza
INAKTÍV
Bibliofil Szfinxkölyök
RPG hsz: 9
Összes hsz: 19
|
Lora Fontaine - Valami bűzlik > mai megjelenés <
Egyik ismerkedés sem megy olyan egyszerűen. Főképpen nem egy ilyen helyen, ahol minden egyes pillanatban változnak a dolgok. Még szerencse, hogy a kaméleon életmód nem annyira áll távol Lilitől. Egészen jól alkalmazkodik, csak a neveletlenséget, a felesleges fecsegést és a hangzavart nem bírja elviselni. Ott kikapcsol az alkalmazkodókészség, és van, hogy kissé el is borul az agya. És ha már itt tartunk, lehet, hogy a konyháig sem kell elmenni, hanem egyenesen Lora forró fejecskéjén fogják elkészíteni a tojásokat, hiszen annyira felforrt az idegességtől. Nem csoda, ezt az elkényeztetett bagázst... Arra, hogy jól van a lány és a testvére mini-hős lett, csupán hevesen bólogat, mint az a bizonyos bólogató kutyus az autók szélvédője mögött. Örül, hogy minden rendben van a baleset óta, mert Bíbor úgy adta le a drótot, hogy minden vér és minden fájdalom és kín. Ahhoz képest tényleg nagyon jó bőrben van Lora.
- Nagyobb felkelés van kialakulóban - jegyzi meg tátott szájjal.
Ennyire nem tudnak viselkedni az emberek kölykei, ez azért már vérlázító. Tiszteletlenség. Egyébként is, az étellel játszani és dobálózni mérhetetlenül paraszt dolog. - Szerintem mi pályázzunk át a konyhába - veti fel, majd egy tojás eltalálja a talárját. Mély levegőt vesz, majd szikrázó szemekkel néz a tettesre, aki egy szintén elsős, virgonc Eridonos lehet. Leszáll a székről, majd odalép hozzá.
- Tudod már a tisztító bűbájt? - kérdezi fintorogva. - Mert akkor most megmutattad, hogy mennyire menő gyerek vagy... Varázsolni is tudsz esetleg? - erre a piros ház diákja már egy kicsit megszeppenve ugyan, de elmormolja a suvickus bűbájt, mire Lili csak biccent egyet. - Nagyon ügyes fiú vagy - motyogja, majd visszasétál Lora mellé.
- Konyha? - ezzel azt szeretné kérdezni, hogy menjenek-e. Éhes.
(Folytatás itt: Konyha)
|
|
|
|
|
Ramholcz Kirill
INAKTÍV
Óvóbácsi és tanítóbácsi
RPG hsz: 84
Összes hsz: 993
|
Álomkór
[ZÁRT]Esti teendői akadtak az iskolában, ami nem is annyira meglepő. Szüksége van egy könyvre az iskola nagy könyvtárának zárt részlegéről. Odabent keresgél, szedi le a könyveket a polcról és viszi az asztalhoz, hogy kiválassza a legjobbat. Egy adott témában kutat több információ után a gyógyítás alapjainál. Valami forradalmi újítást tervez az ispotály, ahol dolgozik, és nem szeretne felkészületlen lenni. Váratlanul éri Máté felbukkanása, a kürtöt nem is tuja hova tenni. Felszökött szemöldökkel, sűrűn pislogva méregeti hol a társát, hol a kék kürtöt. Kérdését szavak nélkül is érti a másik, kapja a magyarázatot. Hunter Bailey flegma, öntelt módon előadta magát valakinek, akit Máté megvédett és ellopta a Levita kürtjét. Alig meséli el a sztorit, le is lép, Kirillt magára hagyva a könyvtárban. Ám ezzel nincs vége. Valószínűleg a könyvtárosnő érkezik valamiért vissza, a felnőtt férfinak tűnő egyedből kiváltja a gyermeket, aki a polcok közé rejtőzik szorosan magához ölelve a lopott ereklyét. A sötét és a könyvek kellemes, jellegzetes illata elbódítja, fejét a polcoknak hajtva a nagy kommandózás közepette mély álomba zuhan.
|
|
|
|
|
Nagysallay P. Bulcsú Ányos
INAKTÍV
RPG hsz: 3
Összes hsz: 6
|
kutatómunka | kora délután | KönyvtárNyikorogva nyílik a könyvtár hatalmas tölgyfa ajtaja. Egy fiatal, talárba öltözött Rellonos diák lép be rajta, oldalán egy jól megtömött, barnaszín bőrtáskával, ami tele van jegyzetekkel. A mai napon megvoltak az első tanórák, és igazán jól szerepelt rajtuk, elvégre az alap tudása már megvan, de az új dolgokat jó lenne beleverni a koponyájába, hogy a következő órán is ugyanúgy tudja verni a mellkasát, ahogyan azt ma tette. Egy pillanatra megáll, ahogyan az első könyvespolchoz ír, megigazítja zöld-ezüst színű nyakkendőjét, majd hunyorítva indul el a Bájitaltan szekcióhoz. Az a célja, hogy minél hamarabb elsajátítsa eme gyönyörű tantárgy rejtelmeit, habár édesapja már eléggé sok dolgot tanított neki annak idején. Sokat beszéltek erről a tárgyról, s mind tudjuk, hogy az igazi Rellonos kitűnő ebből a tárgyból. Nyúlánk ujjaival végigszántja a könyvek poros gerincét, miközben behunyja égszínkék szemeit. Hihetetlen jó érzés járja át az általában boldogtalan testet, majd leemeli a megfelelő tankönyvet, és helyet foglal az egyik asztal mellett, noha előtte hangosan a földre hajítja súlyos táskáját.
|
|
|
|
|
Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV
Szeplő by Eric Wright®
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
|
Az órákon még mindig nem teljesít a legjobban, pedig tényleg nagyon próbálkozik. Azonban azt mind tudjuk, hogy ez nagyon megterhelő egy varázstalan világból származó lány számára, aki eddig még csak nem is hallott ilyen tantárgyakról, mint amiket ebben a kastélyban tanítanak. Vörös sörényét csóválva lép ki aznapi utolsó mágiatörténet órájáról, és azonnal a könyvtár irányába kezdi szedni hosszú virgácsait. „Egyszerűen… ilyen nincsen”, zsörtölődik magában. Ismét kapott egy rosszabb érdemjegyet az egyik dolgozatára, ami már két hét alatt a harmadik. Vannak olyan napok, amikor kifejezetten jól ébred, és tudja, hogy minden rendben lesz, aztán belecsap a ménkő. Ez a nap is egy ilyen nap. A dühtől – hiszen ismét jól ki lett nevetve – könnyek szöknek zöld szemeibe, s gyorsabban kezdi szedni a lábát, hátha egyszer csak átlépi a fénysebességet, és eltűnik a kastélyból. A sietségnek csupán a könyvtár ajtaja lesz az eredménye. Hamarabb odaért, mint szokott. Nagyot nyel, ahogyan a csukott, óriási ajtóra emeli tekintetét, majd nagyot sóhajt. Még egy kis tanulás kell mára, aztán biztosan fel fogja keresni a húgát vagy esetleg Lorát. Az ő társaságuk az, ami mindig megnyugtatja. Persze, Ericről sem szabad megfeledkezni, azonban ő kinn van a faluban, és most oda nem megy le. Így is szenvedi még a legutóbbi büntetés maradványait. Egy szó, mint száz; nem jó ez a mai nap. És ilyenkor jön az, hogy ettől csak rosszabb lesz. Ezen a gondolaton végigszalad a szeplős arcon egy krokodilkönnycsepp, majd lenyomja a nehéz kilincset, és belép a könyvtárba, ahol meglepően sokan vannak ma. Mosolyt erőltet szánalmas kis ábrázatára, és tündér módjára suhan végig néhány sor könyv között, hogy elérjen a mágiatörténet könyvekhez, amik nem messze vannak egy másik igen utálatos sortól, a bájitaltantól. Szinte hányingert kap a holnapi óra gondolatától is, elvégre a main sem szuperált úgy, ahogyan azt előző este a dunyha alatt elképzelte, mielőtt érkezett volna a REM fázis. Egy kis keresgetés után hirtelen összerezzen, akár egy őzgizda, majd az egyik nem messze lévő asztalhoz néz, ahol egy vöröses fiú egy könyvet búj. Mondjuk, mi mást tenne? Ez egy könyvtár. Dobálni azért nem kellene.
- Rám hoztad a szívbajt – kap a mellkasához, miközben kedvesen mosolyog. – Azt hittem, hogy valaki meg fog átkozni – nevet fel kedvesen, majd leemeli a kívánt könyvet, megfordul, és a fiúra emeli tekintetét. Valamelyik órán már találkoztak ma, de nem tudná megmondani a nevét, és hogy melyik óra volt az. Egy dologban azonban biztos. Ez egy Rellonos fiú, akikkel nem nagyon jött ki az utóbbi időben.
- Petheő-Gönczy Bíboranna vagyok – mutatkozik be, mikor a fiú mellé ér.
Egy utolsó esélyt ad a háznak. Reméljük, hogy most jó ajtón kopogtat a lány.
|
|
|
|
|
