36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 20 ... 28 29 [30] 31 32 ... 40 ... 51 52 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 25. 10:52 | Link

Alison Black

A másik fecsegős szöszke szimpatikusnak tűnt, pláne, hogy ezen tulajdonságát nem is rejtette véka alá. A lány jókat derült a másik megfogalmazásán, nem is lehetett volna ennél jobb a napja.
- Wow, ez… ez tök jó, akkor te máris egyszerre két nyelvet tudsz… nagyjából. Ó, részvétem a nagyid miatt. Én egyiket se ismerhettem már, nekem csak anyu meg apu van. Sajnos a varázslásunk miatt a mugli rokonság látogatása úgy kb. kizárt. Úgy tudják, bentlakásos suliba járok, mert messze van, és ennyi. Apu rokonsága meg azért kizárt, mert sokat dolgozik, alig van idő látogatni őket, pedig hívnak. Én félvér vagyok. Apum varázsló, anya mugli – Eddig se volt baja a rellonosokkal, most is szívesen leállt cseverészni, pedig sok volt még hátra abból a bizonyos csillagászat-anyagból. Az egész féléves rátát átnyálazni nem olyan egyszerű egy ilyen csapongó elmének, mint az övé, de legalább ehhez volt kitartása.
- Hát, ha a most címszó alatt azt érted, hogy nemrég, akkor nem, kicsit régebben. Valamivel a tanévkezdés előtt érkeztem. Ó, dehogy zavar, nekem is örökké be nem áll a csőröm. És, mik a kedvenc tárgyaid? Nekem a Csillagászat és a Lénygondozás. A bájitaltant utálom, az egy rémálom.


Utoljára módosította:Juhász Ramóna Zita, 2017. június 25. 23:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alison Black
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 37
Írta: 2017. június 25. 23:00 | Link

Juhász Ramóna Zita

Nagyon tetszett neki a lány stílusa. Szereti az olyan embereket, mint ő, akik sokat birnak beszélni, és szinte sose áll be a szájuk. Tulajdonképpen nem is érdekelte annyira most a házija, inkább figyelmesen hallgatta amit a lány mond, hisz tanulhat tőle, mert ő magyar. A házikra még van egy hete szerencsére, de nem szereti az utolsó pillanatra hagyni őket, szóval igazából jobb előbb, mint utóbb. Ettől függetlenül azonban most ez nem is izgatja.
- A kedvenc tantárgyaim? Az asztrológia, a csillagászat és a jóslástan. A bájitaltant én sem szeretem, de azért próbálkozok odafigyelni az órákon. Amúgy jó tudni, hogy akkor nem csak én vaggyok ilyen... öhm... hogyan is mondjam.. sokat beszélő. Angliában kiidegeltem a barátaimat azzal, hogy szinte sosem fogtam be a számat. Amúgy ez itt sem változott, de aki igazán jól megismer engem, annak szinte már fel sem tűnik. Na és amúgy te sportolsz valamit?
Alison nagyon eltöprengett azon, hogy vajon tényleg bírja-e őt Ramóna, vagy csak azt mondja, mert már sok ilyen emberrel találkozott, köztük sokan férkőztek a bizalmába, majd egyszer csam úgy eldobták őt, mintha egy szemét lenne. Azonban Ramónában bízott. Ő nem olyan, mint a többiek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 25. 23:29 | Link

Alison Black

Neki is szimpatikus volt a másik, sokkal jobban érezte magát pozitív személyiségek társaságában, olyanokéban, akik feje felett nem sötét felhőcskék kúsztak, hanem vidámak, energikusak és lendületesek.
Ez éltette.
- Ó, de jó, akkor már is van pár közös kedvencünk. És közösen utált tárgy is. Nem vagyok meglepve, hogy ilyen sokan nem bírják. Én szinte hetente kikötök a gyengélkedőn egy-egy gyakorlati főzés után – felelte. Szeme felcsillant, arca érdeklődővé vált. Letette a pennáját, és összébb is pakolt, hogy kényelembe helyezhesse magát, és könyökét feltehesse az asztalra álltámasztás céljából.
- Dettó csak idehaza. Figyi, semmi gáz nincs ezzel, olyan barátokat kell találnod, akik elfogadnak úgy, ahogy vagy. Ha nem, akkor ők nem is barátok.
A sport kérdésén elgondolkodott. Nem tudta, vajon sportnak számít-e az, hogy hip-hopot táncolt, amíg a bagolyköves tanulmányai el nem vették az idejét – igaz, ő annyira nem törődött sokat az egésszel, csak akkor tanult, amikor kedve volt hozzá, a.k.a. általában az utolsó pillanatra hagyta.
- Ö… mostanában nem, ahhoz egy rendezett napirend kéne, amit képtelen vagyok tartani. És még türelem is kéne, de ahhoz elfelejtette ma születésemkor sorba állni valószínűleg. És te? Szereted az édességet?


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alison Black
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 37
Írta: 2017. június 25. 23:55 | Link

Juhász Ramóna Zita

Még soha senkit nem hallgatott végig ilyen figyelemmel. Persze máskor is figyel, de még ő sem tudja, hogy miért, jobban érdekelte, mint bármi más.
- Szerencsére a bájitalfőzésből jó vagyok, nekem nemmis azzal van bajom, hanem inkább az elmélettel, vagy az is lehet, hogy magával a tantárggyal.
Alison észrevette, hogy a máyik ugyanolyan érdeklődéssel figyeli, mint ő. Ez nagyon tetszett neki a lányban. Szerinte nagyon jóban lesznek. A stílusuk is megegyezik, meg szinte minden, csak egy nem az, hogy Ali egy évvel idősebb, de most ne ez legyen a legnagyobb baj.
- Igen, én sportolok. Mielőtt elkezdtem volna itt a tanulmányaimat kézilabdáztam. Még mindig kézizek, de most inkább már hobbiból. Amúgy idén bekerültem a kviddics csapatba szóval most ezt a sportot űzöm. Azt hiszem jövő héten már lesz os meccsünk.
A sporttal végeztek aztán már egyből jött is egy másik kérdés. Édességek!!
- Ki nem szereti az édességet? Szerintem itt inkább ez a kérdés. Én imádom őket eszek is, de nem nagyo  látszik meg rajtam, a 172 centimmel meg az 50 kilommal. Amúgy sem látszana, hiszen a sportolás közben ledolgozom. Na és te hogy állsz velük? És a zenével hogy állsz? Milyen zenéket szeretsz, melyik a kedvenced?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 28. 02:16 | Link

Alison Black

- Maga a tárgy egy retek, ne csodálkozz. Minden második héten átlagban a gyengélkedőn végzem. Első évben jobb lenne színtisztán az anyagokkal foglalkozni, bármennyire is utálom, de legalább elkerülhetném, hogy a főzet beterítsen idő előtt – bólintott Alison feleletére. A bájitaltan általában nagy mumustárgy, és örült, hogy ezzel nem csak ő volt így egyedül, mást is sütött már fel/le/meg az üstjének tartalma.
- Wow, a kézilabda jó, elég látványos tud lenni, a kviddics is szuper. Megpróbáltam én is, de kész káosz, összeegyeztethetetlen most az órarendemmel. Ha még kviddicseznék is, garantáltan pocsék bizit vinnék haza – húzta el a száját, nem szeretett volna egy csinos fejmosásban részesülni, így is eléggé kópé tudott lenni, nem kell még seprű is hozzá.
- Ja, rajtam is alig látszik meg, pedig Csoki mindig teletömi Milkával a zsebem, valahányszor belógok a konyhába. Annyira aranyos az a manó, látnod kéne – olvadozott. Édességgel le lehetett venni a lábáról simán a kisasszonyt, de ha valakinek esze van, inkább nem ad neki, mert felpörög, kb. mintha energiaitallal turbózná az ember. Csak nem jó ötlet.
- Melyik a kedvenc édességed? Én Milka-mániás vagyok – vigyorgott, mint a tejbetök, pedig még nincs is Halloween, és a zene témára is alaposan rákapott. – Hip-hopot hallgatok, kár, hogy itt a kastélyban nincs áram, különben egész nap hallgatnám a szünetekben. És te?
Utoljára módosította:Juhász Ramóna Zita, 2017. július 5. 17:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alison Black
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 37
Írta: 2017. június 28. 16:00 | Link

Juhász Ramóna Zita

- Én is nagyon szeretem a milkás édességeket- válaszolta Alison a kérdésre.
Édességek, édességek. Kezd megéhezni a csaj, csak ahhoz kellene is valami édességet találni. Viszont ahhoz előbb meg be kellene fejeznie a házi feladatokat, de most azok voltak a legkisebb problémái. Nagyon nem izgatta a dolog. Tulajdonképpen hogyan is jutottak el az édességekig? Ja már meg van! Nagyon nem érdekli egyiket sem a házija és szeretnék egymást minél jobban megismerni. Aztán jött a zene kérdés.
- Hát én inkább ilyen pop stílusú vagyok. Nagyon szeretem azokat a számokat. Most éppen ezek közül spanyolt hallgatok leginkább, ja meg angolt.
Tulajdonképpen fogalma sem volt, hogy még milyen témát tudna felvetni. Zene, édességek, sport mi van még ilyen érdekes? Mondjuk a kedvenc időtöltés.
- Na és mi a kedvenc időtöltésed? Mármint mit szoktál csinálni, amikor van szabadidőd?
A szabadidő is ki van lőve, akkor most jöjjön valami más.
- Amúgy jártál már külföldön? És ha igen, akkor hol? Ja és bocsi a sok kérdés miatt.
Ennél jobb kérdéseket már fel sem tehettem volna, gondolta magában Alison. Most komolyan? Az életéről sem kérdeztem, és most komoly ezzel jövök, fűzte tovább a gondolatait. Habár most, hogy így belegondolt, annyira nem is volt hülyeség.
- Amúgy bocsi, hogy már megint kérdezek, de van tesód?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. július 5. 17:14 | Link

Alison Black

- Ugye, hogy milyen fincsik? – A kedve sokkal jobb lett, mostanság többször futott össze elsősökkel, mint az év leges-legelején. Az asztrológia valahogy háttérbe került, pedig szokta szeretni, de most jobban lekötötte, hogy körülbelül hasonló korúakkal sodorja össze a sors, és nem harmadikosokkal, vagy jóval idősebbekkel.
Még a másodikosok sem rosszak, mert nem olyan eget verő a korkülönbség és az érdeklődési kör.
- Ú, egész jó ízlésed van. Én legutoljára Silver Foxes koncerten tomboltam még valamikor a tanévkezdés előtt, a szünetben – nem titkoltan nagy rajongója volt az együttesnek, és szeretett az ő számaikra mozogni, amikor rájött a pöröghetnék, de ezt itt rúnázott készülék hiányában nem tudta megtenni.
- Fúha, jókat kérdezel. Otthon táncoltam, de itt nagyon kevés rá az időm. Nagy csokibéka-kártya gyűjtő vagyok, azokat szoktam keresgélni mindig a csomagolásban, meg van egy kismacskám is, Kökény. Vele sokat játszom, ha nem épp éjjel birkózunk a párnáért. Jó nagyot nőtt azóta, hogy ide jöttünk. Burmai cicus, extra édes, csak néha elég szemtelen. Ha valahova ő letette magát, minimum imádkozni kell hozzá, hogy hajlandó legyen odébb menni – ecsetelte. Szeretett beszélgetni, pláne, ha erre még engedélye is volt, hogy járassa a csokilesőjét.
- Nem, sajnos még nem. Apuék sokat dolgoznak, nincs rá idejük. Anyagiak meglennének, csak egy hétvége szerintem totál kevés arra, hogy igazán kiismerhessünk egy külföldi várost, hogy körbejárhassuk. Így nem az igazi, inkább belföldön mocorgunk, ha van rá idő. És te? – szép az álom, de majd ha nagy lesz, és a fotózásos álomszakmában beválik, akkor sokat fog elméletileg utazni, hogy az igazán jó pillanatokat elcsíphesse a masinájával.
- Ugyan már, ezért minek kérsz bocsánatot? Én is nagyszájú vagyok, ez az igazi, ha kérdezünk a másiktól… nekem. Egyke vagyok, és nem valószínű, hogy lesz testvérem. És neked?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ramholcz Kirill
INAKTÍV


Óvóbácsi és tanítóbácsi
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 993
Írta: 2017. július 22. 13:48 | Link

Álomkór
[ZÁRT]


Esti teendői akadtak az iskolában, ami nem is annyira meglepő. Szüksége van egy könyvre az iskola nagy könyvtárának zárt részlegéről. Odabent keresgél, szedi le a könyveket a polcról és viszi az asztalhoz, hogy kiválassza a legjobbat. Egy adott témában kutat több információ után a gyógyítás alapjainál. Valami forradalmi újítást tervez az ispotály, ahol dolgozik, és nem szeretne felkészületlen lenni.
Váratlanul éri Máté felbukkanása, a kürtöt nem is tuja hova tenni. Felszökött szemöldökkel, sűrűn pislogva méregeti hol a társát, hol a kék kürtöt. Kérdését szavak nélkül is érti a másik, kapja a magyarázatot. Hunter Bailey flegma, öntelt módon előadta magát valakinek, akit Máté megvédett és ellopta a Levita kürtjét.
Alig meséli el a sztorit, le is lép, Kirillt magára hagyva a könyvtárban. Ám ezzel nincs vége. Valószínűleg a könyvtárosnő érkezik valamiért vissza, a felnőtt férfinak tűnő egyedből kiváltja a gyermeket, aki a polcok közé rejtőzik szorosan magához ölelve a lopott ereklyét. A sötét és a könyvek kellemes, jellegzetes illata elbódítja, fejét a polcoknak hajtva a nagy kommandózás közepette mély álomba zuhan.
Hozzászólásai ebben a témában

Nagysallay P. Bulcsú Ányos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 3
Összes hsz: 6
Írta: 2017. július 25. 17:36 | Link


kutatómunka | kora délután | Könyvtár


Nyikorogva nyílik a könyvtár hatalmas tölgyfa ajtaja. Egy fiatal, talárba öltözött Rellonos diák lép be rajta, oldalán egy jól megtömött, barnaszín bőrtáskával, ami tele van jegyzetekkel. A mai napon megvoltak az első tanórák, és igazán jól szerepelt rajtuk, elvégre az alap tudása már megvan, de az új dolgokat jó lenne beleverni a koponyájába, hogy a következő órán is ugyanúgy tudja verni a mellkasát, ahogyan azt ma tette. Egy pillanatra megáll, ahogyan az első könyvespolchoz ír, megigazítja zöld-ezüst színű nyakkendőjét, majd hunyorítva indul el a Bájitaltan szekcióhoz. Az a célja, hogy minél hamarabb elsajátítsa eme gyönyörű tantárgy rejtelmeit, habár édesapja már eléggé sok dolgot tanított neki annak idején. Sokat beszéltek erről a tárgyról, s mind tudjuk, hogy az igazi Rellonos kitűnő ebből a tárgyból. Nyúlánk ujjaival végigszántja a könyvek poros gerincét, miközben behunyja égszínkék szemeit. Hihetetlen jó érzés járja át az általában boldogtalan testet, majd leemeli a megfelelő tankönyvet, és helyet foglal az egyik asztal mellett, noha előtte hangosan a földre hajítja súlyos táskáját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. július 25. 18:03 | Link



Az órákon még mindig nem teljesít a legjobban, pedig tényleg nagyon próbálkozik. Azonban azt mind tudjuk, hogy ez nagyon megterhelő egy varázstalan világból származó lány számára, aki eddig még csak nem is hallott ilyen tantárgyakról, mint amiket ebben a kastélyban tanítanak. Vörös sörényét csóválva lép ki aznapi utolsó mágiatörténet órájáról, és azonnal a könyvtár irányába kezdi szedni hosszú virgácsait. „Egyszerűen… ilyen nincsen”, zsörtölődik magában. Ismét kapott egy rosszabb érdemjegyet az egyik dolgozatára, ami már két hét alatt a harmadik. Vannak olyan napok, amikor kifejezetten jól ébred, és tudja, hogy minden rendben lesz, aztán belecsap a ménkő. Ez a nap is egy ilyen nap. A dühtől – hiszen ismét jól ki lett nevetve – könnyek szöknek zöld szemeibe, s gyorsabban kezdi szedni a lábát, hátha egyszer csak átlépi a fénysebességet, és eltűnik a kastélyból. A sietségnek csupán a könyvtár ajtaja lesz az eredménye. Hamarabb odaért, mint szokott. Nagyot nyel, ahogyan a csukott, óriási ajtóra emeli tekintetét, majd nagyot sóhajt. Még egy kis tanulás kell mára, aztán biztosan fel fogja keresni a húgát vagy esetleg Lorát. Az ő társaságuk az, ami mindig megnyugtatja. Persze, Ericről sem szabad megfeledkezni, azonban ő kinn van a faluban, és most oda nem megy le. Így is szenvedi még a legutóbbi büntetés maradványait. Egy szó, mint száz; nem jó ez a mai nap. És ilyenkor jön az, hogy ettől csak rosszabb lesz. Ezen a gondolaton végigszalad a szeplős arcon egy krokodilkönnycsepp, majd lenyomja a nehéz kilincset, és belép a könyvtárba, ahol meglepően sokan vannak ma. Mosolyt erőltet szánalmas kis ábrázatára, és tündér módjára suhan végig néhány sor könyv között, hogy elérjen a mágiatörténet könyvekhez, amik nem messze vannak egy másik igen utálatos sortól, a bájitaltantól. Szinte hányingert kap a holnapi óra gondolatától is, elvégre a main sem szuperált úgy, ahogyan azt előző este a dunyha alatt elképzelte, mielőtt érkezett volna a REM fázis. Egy kis keresgetés után hirtelen összerezzen, akár egy őzgizda, majd az egyik nem messze lévő asztalhoz néz, ahol egy vöröses fiú egy könyvet búj. Mondjuk, mi mást tenne? Ez egy könyvtár. Dobálni azért nem kellene.
- Rám hoztad a szívbajt – kap a mellkasához, miközben kedvesen mosolyog. – Azt hittem, hogy valaki meg fog átkozni – nevet fel kedvesen, majd leemeli a kívánt könyvet, megfordul, és a fiúra emeli tekintetét. Valamelyik órán már találkoztak ma, de nem tudná megmondani a nevét, és hogy melyik óra volt az. Egy dologban azonban biztos. Ez egy Rellonos fiú, akikkel nem nagyon jött ki az utóbbi időben.
- Petheő-Gönczy Bíboranna vagyok – mutatkozik be, mikor a fiú mellé ér.
Egy utolsó esélyt ad a háznak. Reméljük, hogy most jó ajtón kopogtat a lány.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kornai Viktória
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. július 26. 13:17 | Link

Alíz
Szerda, órák után


Minden egy álommal kezdődött. Nem volt benne semmi különös, vagy épp minden furcsa volt. Gondolkozott rajta, hogy ez az új Illuminated tarot paklija miatt lehet, mindig nagyon érdekes érzés fogta el, mikor azt kevergette. Jósolni meg sem próbált még vele, lényegében kicsikét félt is tőle.
De az álomra visszatérve, csak azt látta, hogy egy tanteremben ül és egy feladat felett nagyon izgul. Felébredve nem tulajdonított neki nagy jelentőséget, de a rá következő jóslástan órán elhangzott "mindennek jelentősége van" mondat után inkább leült tanulni. Vagy valami olyasmi. Nem szerette megcsinálni a házikat, legtöbbször sikerült neki kibújni alóla, ezért is esett nehezére egyedül leülni és azokat a buta tekercseket írogatni.
Nem tudná pontosan megmondani, mikor jött rá a legjobb megoldásra, nem volt egy kiemelkedő pillanat. Alíz jelentkezett egy órán, Viki utána pedig megkérdezte, hogy nem csinálják meg együtt a jóslástan házit. Értelmetlen lenne véletlennek nevezni, hiszen Viki okkal erre a tantárgyra készült. Az asztrológiát leszámítva ez volt egyetlen tantárgy, ami érdekelte, ráadásul a navinés lány úgy tűnt, mint aki szintén szereti a jövő tudományát.
Szóval így kötött ki a könyvtárban, kivételesen állatok nélkül. Olive volt az egyetlen, akire rá merte bízni őket, azok után, hogy amikor legutóbb a szobájába zárta be a kedvenceit, azok más holmijait is szétszedték. Egyre jobban fontolóra vette, hogy él a lehetőséggel, és beköltözik a Merkovszky házba, ahol saját szobája lehet.
Lepillantott az üres pergamenre maga előtt, kicsit elszégyellte magát, amiért megint elkalandozott.
- Már azt sem tudom, miről kell ötven centis beadandót írni - sóhajtott fel, majd elnyúlt az asztalon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. július 26. 20:26 | Link

Viki


Kinézet | szerda | órák után


Egy ideje végre sikerült nyugodtabban aludnom, ennek köszönhetően egyáltalán nem éreztem magam rossz passzban. Az elmúlt két hét során csak kétszer használtam altatót, valamiért kevesebb meredekebb álmom volt, mint amennyi általában lenni szokott, és persze gyakoroltam is azokkal az eszközökkel és tanácsokkal, amelyekkel a tanárom látott el. Reméltem, hogy sikeresen fogok teljesíteni az idei vizsgákon is, ezért összeszedtem magam és tanultam ezerrel, de még mindig úgy éreztem, hogy ez nem lesz elég a kiválóhoz. Szerda délutánra megbeszéltem egy találkozót Kornai Vikivel a könyvtárban, hogy segítsek neki a jóslástan háziban. Szívesen segítettem a prefektus társamnak, akárcsak a legjobb barátnőmnek, Majának, ugyanis vele sokszor összeültünk, hogy a közreműködésemmel megírjuk a házijait vagy rávezessem egy-egy nehezebbnek tűnő feladatnál a megoldásra. Megfigyeltem, hogy nagyon gyorsan teltek a napok így év vége felé és máris azon kaptam magam, hogy hét közepe lett. Délután, az órák után találkoztam Vikivel a könyvtárban, hogy segítsek neki a háziban, találtunk is egy nyugalmas sarkot magunknak, ahová nyugodtan leülhettünk és megvitathattuk a lényeges információkat és válaszolhattam a felmerülő kérdésekre. A lány nem tűnt túl lelkesnek, ami a házit illette, de épp azért voltam ott, hogy adjak neki egy kis löketet, hogy megírhassa a leckét.
- Tudod, két téma volt... vagy a kedvenc történelmi jósodról írsz vagy egy általad preferált jóslásformáról - mondtam neki mosolyogva. Biztos voltam benne, hogy amikor feladta a leckét Attila, akkor gondolatban nagyon messze járhatott vagy épp más, kellemesebb elfoglaltságot talált magának.
- Látom iszonyat lelkes vagy. Nyugi, azért vagyok itt, hogy segítsek - jegyeztem meg biztatóan, majd vártam a válaszát, hogy eldönthesse, melyik téma mellett szeretné letenni a voksát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kornai Viktória
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. július 29. 22:37 | Link

Alíz
Szerda, órák után



- Kedvenc történelmi jós? - kérdezett vissza, hátha eszébe jut valami, ha hangosan kimondja.
De nem, senki nem jutott eszébe. Persze, megjegyzett párat óráról, de egyikőjük sem állt közel hozzá annyira, hogy több könyvet is átnyálazva össze tudjon szerezni annyi infót, ami elég lett volna a házihoz. Nem, annál sokkal jobban tetszett neki a másik téma, arról viszont talán egy könyvet is tudott volna írni.
Azonnal kiegyenesedett, csillogó szemekkel nézett Alízra. A nap, de valószínűleg a hét legjobb hírét közölték most Vikivel, érthető, hogy ennyire megörült neki.
- De ez a másik téma jobban tetszik, így nem lesz baj.
Lehet, hogy korán ivott a medve bőrére, mert végignézve a maga elé kikészített könyveket rájött, hogy még sincs kedve a kutatómunkához.
- Köszi, tényleg. Ez a keresgélés nem igazán az én művészetem - nagyot sóhajtott, magához vett azért egy könyvet, amit találomra kinyitott, csak azért, hogy úgy tűnjön, mintha nem csak levegőt lopni jött a könyvtárba.
Alíz felé nézett, de nem látta, hogy min ügyködik a lány, ezért inkább meg is kérdezte.
- Te melyiket választod?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. augusztus 2. 20:42 | Link

Viki


Kinézet | szerda | órák után


Csak sóhajtottam egyet, miután észrevételeztem, hogy Viki kedvenc történelmi jósa nem létezik, szóval nincs neki, de szerencsére nem láttam teljesen reménytelennek a helyzetet, mert még ott volt talonban a másik téma. Az ügyben sem tűnt túl lelkesnek, de valamivel jobban tetszett neki az a feladat. Bevallom, engem is jobban megfogott az utóbbi téma, így én is inkább azt választottam.
- Én a második témát választom. Azon belül a Tarot kártyákat, ugyanis a saját képességemen kívül azt preferálom leginkább. Neked melyik jön be jobban? A kártyák, az inga, esetleg valami más? Próbáld meg kigondolni, hogy melyiket tennéd a második számú helyre, ha rangsorolni kellene őket... vagy esetleg az első a nyerő, a sajátod? - kérdeztem vissza.
Láttam, hogy nem lesz egyszerű feladat ez a leckeírás, de hittem benne, hogy legbelül a lány is szeretné teljesíteni ezt a feladatot, hiszen azért keresett meg, hogy segítsek neki. Mivel hittem benne, hogy egységben az erő, ezért úgy gondoltam, hogy közösen talán könnyebben dűlőre jutunk és gyorsabban, hatékonyabban teljesítjük ezt a projektet. Arra gondoltam, hogyha Viki még több erőt fektet a jóslástanba, akkor egyre jobban fog menni neki, aztán ki tudja, talán még az is előfordulhat, hogy a jövőben ezzel fog foglalatoskodni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alison Black
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 37
Írta: 2017. augusztus 10. 15:41 | Link

Juhász Ramóna Zita

Alison nagyon bírja a kis csajt. Igen, tudja, hogy csam egy évvel fiatalabb de akkor is kis csajnak hívja. Na jó még nem hívta így.
-Hát én már jártam külföldön gyakorlatilag most is külföldön vagyok, mert nem ott vagyok ahol felnőttem. De amúgy már tavaly éppen Horvátországban nyaraltam, idén meg Szlovákiában voltam, állítólag kiskoromban voltam Szlovéniában is de én nem emlékszem rá. Ezeken kívűl máshol nem voltam még, de szeretnék elmenni máshova is.
Így elgondolkodva ezen nem is tűnik nagy marhaságnak amire eddig gondolt. Csak idén volt külföldön úgy, hogy a családja nem volt vele, ezt akár meg is ismételhetné. Habár fél, hogy a szülei nem engednék el a barátaival külföldre, mert Szlovákiába is egy tanuló csoporttal ment, szóval volt felügyelet.
-Hát igen, nekem van egy húgom. Ő is pont most első, és eridonos. Nagyon szomorú volt amikor megtudta, hogy nem a rellonba került, de aztán idők közben megkedvelte. Amúgy szerintem már találkoztál vele, a neve Emily Black.
Ránézett az órájára, aztán amikor meglátta, hogy mennyi az idő gyorsan felpattant az asztaltól.
-Sajnálom Rami, de most mennem kell órára! Ha gondolod akkor máskor még folytathatjuk ezt a beszélgetést. Nagyon örülök, hogy megismertelek. Szóval remélem még találkozunk. Szia!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kornai Viktória
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. augusztus 10. 20:40 | Link

Alíz
Szerda, órák után


Mielőtt válaszolt volna, előkapta a táskájából a legújabb pakliját. Az utóbbi időben nem volt túlságosan szabad, mert sokat edzett a közeledő kviddics meccsre, éppen ezért még nem is sikerült neki külön tartót készítenie. Eddig mindig anyagokból varrt, de ez a pakli olyan különleges volt neki, hogy arra gondolt, mást is kipróbál. Talán fából készíthetne valamit, majd utánanéz.
- Nézd, ez a legújabb paklim. Mamám küldte, valami piacon találta. Arany tarot a neve. - A szemei szinte szó szerint csillogtak, miközben kiterítette a kártyákat, hogy Alíz is jól láthassa.
Miközben a lapokat nézte, erősen gondolkozott a navinés kérdésén. Mármint azon, hogy melyik lenne neki a második kedvenc jóslástípusa. A helyzet az volt, hogy a tarot első helyen, kilométereket verve a többire állt, a többit pedig egyformán kedvelte.
- Persze a sajátom lenne a legjobb, de abban nincs kihívás. Mármint ha már itt vagyok, akkor dolgozni is kellene, nem? - Összepréselte az ajkait egy pillanatra, bólintott egyet, majd jól kigondolt ötletét mondta. - Másodiknak azt hiszem a teafűből való olvasás lenne. Szerinted beleírhatom, hogy azért tetszik, mert előtte nagyon finom a tea?
Igazán imádta a teákat, bár a hozzá kapcsolódó jóslás még nem ment annyira. Nagyon zavaros voltak nekik ott az alakzatok, nem egyszer fordult elő, hogy mást látott, mint amit kellett volna. Még a jósgömb sem nehezítette meg ennyire a dolgát, pedig azzal is nehezen birkózott meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. augusztus 11. 20:25 | Link

Viki


Kinézet | szerda | órák után


- Ó, arany tarot! - kiáltottam fel hangosan, majd gyorsan a szám elé tettem a kezem, mert mégiscsak egy könyvtárban voltunk, ahol elvileg csendben kellett volna csevegnünk.
Az egyik diák a közelünkben lévő asztal mellől úgy nézett rám, mint aki simán megfojtana egy kanál vízben, aztán, amikor szúrósan ránéztem, inkább úgy döntött, hogy visszatér az olvasmányához.
- Bocs! De akkor is.. úúúúúú de jóóóól néééz kiii! Mázlista! - mondtam neki lelkesen, mert ilyet se láttam még ebben a verzióban. Nagyon tetszett, szépen, lassan megcsodáltam a kártyalapokat, pontosabban az azokon lévő ábrákat.
- Az arany tarot egy varázslatos képzeletvilágra épül, amelyet Ciro Marchetti festőművész illusztrációi keltenek életre. Ó ez varázslatos! - olvastam el a kártyapakli dobozának hátlapján található rövid leírást.
Miután kiujjongtam magam és alaposan szemügyre vettem az összes kártyalapot, visszaadtam őket a lánynak és megköszöntem, hogy megmutatta.
- Persze, ebben igazat adok neked... a saját jóslásformában nincs annyi kihívás, mint a többiben, de a fejlődés folyamatában azért akad. Persze, nyugodtan írhatod a teát, mármint hogy mennyire ízlik. Szerintem ezzel személyesebbé teszed a leckét, nekem tetszik - feleltem neki biztatóan. Attila egyébként is jó fej volt és laza, úgyhogy biztosan nem ellenezte volna az ötletet. Különben is úgy ismertem meg, mint aki sokat ad az egyediségre.
- Hogy megy a teafüves jóslás? - kérdeztem tőle érdeklődve, ha már felhozta a témát.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kornai Viktória
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. augusztus 18. 21:45 | Link

Alíz
Szerda, órák után



Leírhatatlan öröm járta át, mikor végre valaki úgy reagált a kártyáira, mint ahogy az illő volt. Legalábbis Viki mindenkitől azt várta el, hogy szájtátva nézzék a büszkeségeit.
A furán figyelő fiú Vikitől is megkapta a gonosz tekintetet, mert hát neki is értékelnie kellene az értékes holmit. De nem, ő csak azon akadt fent, hogy a könyvtárban csendben kell lenni. Milyen unalmas az ilyen!
- Ugye? Én is azonnal szerelmes lettem beléjük. Olyan szépek és az energiájuk is olyan király. Ráadásul végre lett egy Nap paklim is.
Talán nem véletlen, hogy Viki azokhoz a paklikhoz vonzódott, amik a Holddal álltak kapcsolatban. Nem egyszer virrasztott a telihold fényénél, hogy a kártyáit azzal az érdekes energiával tölthesse fel.
- Ha szeretnéd, majd megmutatom a Joie de Vivre paklimat is. Tisztára olyan,
 mint az Alíz csodaországban.

A kártyák után már nem is tűnt neki annyira jó dolognak a teafüves jóslás. Azt is igaznak érezte, amit Alíz mondott. Rengeteg tanulnivaló van még a kártyákról, legszívesebben ezzel töltené el az egész életét. Na jó, talán még egy kicsit kviddicsezne is.
- Elég nehezen... igazából szerintem az a leggyengébb oldalam. A többi egész jól megy, azt hiszem legalábbis. Neked melyik a kedvenced?
Futólag gondolt rá, hogy csacsogással nehéz lesz házit írni, de rájött, hogy ezt így nagyon élvezi. Ritka, amikor olyannal beszélhet, aki legalább annyira szereti ezt, mint ő maga.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aranyfő Péter
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 14
Írta: 2017. szeptember 6. 12:50 | Link

Boróka

 Újoncként nehéz beilleszkedni, így számomra is sokkal könnyebb elvonulni ettől az egésztől egy helyen, ami csak a magamfajtának lett építve, aka. "Könyvtár". Az egyetlen hely, ahol sosem érzem magam teljesen újnak, ahol sosem zavarnak a világi külsőségek, csupán a csend és a betűk egymásutánisága. Ezzel a szellemmel lépek be a faajtón, egy fehér ingben, olvasnivaló nélkül, tudva, hogy itt úgyis több van, mint a fantáziámban felvetülhetne.
 A vörös kárpiton megtorpanva a távolba bámulok, s egy kisebb könnycseppet csal a szemembe a látvány, mivel ekkora könyvtárhoz még nem szerencsém. Na de mekkora szerencse ez most! Egész életemben olvastam, mert könnyebb volt, mint élni, és az új élet kapujában, mikor lenne esélyem kitörni, még inkább belesüllyedek ebbe a jól megírt mocsárba. Mondjuk nem bánom.
 Elhaladva a könyvtáros mellett, persze csak diszkréten, a rézkapun már legalább öt könyvel lépek át, meg nem nevezendőek. Egyből találok egy helyet, ahová a kis tornyomat lehelyezve, kényelembe helyezkedve, alaposan felkészülve, kinyitom az első kötetet: " Régi és elfeledett bűvölések, bűbájok". Egyelőre, nem céltudatosan futom a sorokat, csupán merő kíváncsiságból, hátha megfog valami, és beránt magával a szövegbe...
Utoljára módosította:Aranyfő Péter, 2017. szeptember 6. 12:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angyalföldi Boróka
INAKTÍV


Rókatündér
offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 45
Írta: 2017. szeptember 6. 19:05 | Link

Péter

Szinte az első hely, amibe beleszerettem, a könyvtár volt. Odahaza is sokat olvastam, ha nem volt más elintéznivalóm. A többi gyerek könyvmolynak csúfolt, de büszke voltam műveltségemre. Sosem találtam jobb világokat, mint ey teljesenm fiktív valóság, amiben akkor létezem, mikor olvasok.

Egyk nap egy pár könyvvel próbáltam eljutni a szokásos helyemre, de kissé megerőltetőnek bizonyult, persze a súlyuk miatt. Lassan evickéltem a kuckómhoz, ahol eléggé el tudtam vonulni a külvilág zaja elől, de egy idegenre letem figyelmes. Belépett az ajtón és azt láttm, hogy sír. El sem tudtam képzelni, hogy létezhet még valaki rajtam kívül, aki szerelmes lehet egy könyvekkel teli óriási terembe, és nem csak tanulni jár be. Követnem kéne. Teljesen kiváncsivá tett ez a fiú. Muszáj volt megnéznem, mi érdekli. Bár nem a házamba tartozik, szóval nem sokban hasonlíthatunk. Titokban figyeltem, mit keres, milyen dolgok érdeklik. Elég érdekes olvasmányokat talált magának, nem kétséges.

Kapóra jöt az irány, amit vett, A kuckóm is azza volt. Még megláttam messziről egy kötetet, amit régóta kerestem. Hirtelen nem is érdekelt a fiú, csak a könyv, amire vágytam. Elrobogtam a sor mégére, de mire visszaértem, lesokkolt a látvány. Elejtettem a kezemben lévő dolgkat és lemerevedtem. Talán jobban hasolítunk, mint golndltam... Szólnom kéne neki... Elvette...Megszólítottam.
- Szia. Bocsi a zavarásért... -haboztam- csak a helyemen ülsz...

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A jóság messziről látszik, mint a Himalája hegye. De a gonoszság rejtve oson, mint a sötétben kilőtt nyíl.
Oliver Finlay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 24
Írta: 2017. szeptember 12. 21:41 | Link

Széplaki Alíz

Borzasztóan álmos voltam, ez meg is látszott rajtam, hisz a vacsoraasztalnál is majd beleestem a tányéromba. A háztársaim közül néhányan szúrós szemmel néztek rám emiatt, de olyanok is akadtak, akik csak jót mosolyogtak az orruk alatt. A kakaóm elfogyasztása is nehezemre esett, a kellemesen langyos és cukros ital csak még inkább az álmok földjére csábított. Hosszú bajusz húzódott meg az orrom alatt, amikor váratlanul egy dió pattant le a mellkasomrról, amit az egyik rellonos hajított át, látva szenvedésemet. Felkapva fejemet, azonnal a támadómat kerestem, aki temészetesen hangos röhögésben tört fel a zöldek asztalánál.
- Mi van veled? Mindjárt bealszol, talán nem kéne éjszakánként annyit olvasnod-Jegyezte meg nevetve az egyik háztársam, aki szintén a gólyalakban töltötte mindennapjait.
- Egyébként meg bajusz van az arcodon-Mosolyogva figyelmeztetett, mire kapkodva nyúltam egy szalvéta után és gyorsan meg is töröltem az arcomat.
- Levitások, indulás a hálótermek felé! - A teremben hirtelen elhalt a tányérok csörgése, helyét a prefektusok vezényszava váltotta fel, s az azt kísérő székek nyikorgása a padlón. Magam is feltápászkodtam, még egy almát felmarkoltam a tálról,hogy legyen nálam valami rágcsálni való, ha megéheznék, aztán elindultam a többiek után.
Útközben azonban annyira elbambultam bámészkodás közben, hogy pillanatok alatt lemaradtam a többiektől, s mire felocsúdtam, már fogalmam sem volt arról, hogy merre is kellene mennem.
- Fenébe, itt merre is kell fordulni?- Bizonytalanul álltam a folyosón, és a közelben lógó portrét figyeltem, hátha segít majd az ott lakozó figura. Pechemre azonban nem jött segítség, így tehetetlenül kóboroltam, míg végül kikötöttem a könyvtár bejáratánál.
- Remek- Sóhajtva telepedtem le a bejárathoz, lábaimat felhúztam, végül azonban elfogott az álom, s fejemet az ajtófélfának hajtva, bealudtam a folyosón.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. szeptember 12. 22:07 | Link

Oliver

Kinézet



Prefektusi kötelességeimnek eleget téve elkezdtem járőrözni a folyosókon. Minden nagyon kihalt volt, egy árva lélek sem tartózkodott kinn. Nem is csodáltam ezt, hiszen ki akarná magát büntetőmunkára fogni? Nem igazán volt választék azokból a személyekből, de nem is igazán szerettem a poszt azon részét. Az egyik prefektustársam hasfájással küszködött, úgyhogy azt javasoltam neki, hogy menjen csak be a szobájába pihenni, majd én helytállok helyette is és élt ezzel a lehetőséggel. Sajnáltam szegényt, hogy így alakult az estéje, de nem tudtam rajta segíteni, bár reménykedtem benne, hogyha kipiheni magát, akkor talán másnapra felépül. Sajnáltam, hogy Majácska társaságát nélkülöznöm kellett, mert időnként bekukkantottam hozzá a járőrözésem alatt, aztán jól elbeszélgettünk és elviccelődtünk, de most nem volt alkalmam arra, hogy meglátogassam. Nemrég kaptam tőle a hírt, hogy teherbe esett, ami nagyon váratlanul ért, de megbeszéltünk, hogy időnként meglátogatom. Annak örültem, hogy jól alakult az élete és ilyen fiatalon saját családot alapíthatott, de reméltem, hogy ez nem fog kihatással lenni az eddigi kapcsolatunkra és továbbra is ugyanolyan jó barátnők leszünk, mint idáig.
Amint ezen gondolkoztam, hirtelen megláttam egy ismeretlen alakot a Könyvtár bejáratánál. Ránéztem az órámra és bizony már elmúlt az az időszak, amikor bárki szabadon tartózkodhatott erre. Csak hátulról láttam az ismeretlent, aki menten meg is szólítottam:
- Helló! Mi járatban erre? Már elmúlt az az időszak, amikor itt tartózkodhatnál!  
Úgy gondoltam, hogy ebből bizony büntetőmunka lesz, úgyhogy már azon gondolkodtam, hogy milyen feladatot rójak ki az elkószált diákra, amikor hirtelen egy ismerős érzés fogott el.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oliver Finlay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 24
Írta: 2017. szeptember 12. 22:25 | Link

Alíz

Azt hiszem sikerült elaludnom még ott az ajtónak dőlve is, kényelmetlen testhelyzetben, így már csak arra riadtam fel, amikor valaki határozottan rám szólt a sötétből. Hirtelen kaptam fel a fejem,  de néhány másodpercig még azt sem tudtam, mit mondhatnék, így csak igyekeztem felkászálódni a földről.
- Öh, bocsánat, én csak valahogy leszakadtam a többiektől, aztán nem találtam merre kell mennem, mert még új vagyok itt, és eltévedtem. – Ez volt az igazság, s bár talán furán hangozhatott, hogy újonnan csatlakoztam így a tanév végén, ez talán mellékes információ volt, s nem befolyásolta azt a tényt, hogy kihágást követtem el.
A Hold fénye bevilágított az ablakon, így mikor már teljesen a lány felé fordultam, hirtelen ismerős vonásokat fedeztem fel, s bár nem gondoltam azt, hogy majd éppen itt fogunk találkozni, de szinte biztos voltam abban, hogy Alízt látom magam előtt.
- Széplaki Alíz? Ne mond már, hogy te is ide jársz, ez hihetetlen. Megismersz? Én vagyok az Oliver, a szomszédból.  – Azonnal megörültem, mosoly húzódott az ajkaimra, s odalépve a lányhoz , átkaroltam őt, majd magamhoz öleltem. Igaz, jó pár év eltelt, s egész sokat változtam, hisz magasabb lettem és a kölyök képem is változott valamelyest.
-  Mesélj, mi van veled? Mindent tudni akarok. – Elengedve, alaposan szemügyre vettem őt, ami azt illeti, ő is nagyon sokat változott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. szeptember 12. 22:41 | Link

Oliver

Kinézet



- Ó! Szóval eltévedtél? - kérdeztem tőle élcesen, majd közelebb léptem, hogy szemügyre vegyem legújabb áldozatomat, akinek hamarosan bűnetetőmunkát fogok kiszabni... azaz mégsem... Hirtelen lehidaltam, amikor a hold fényében megláttam a fiút, amint felém fordult, hiszen egy ismerős személyt véltem felfedezni benne.
- Oliver?! - kérdeztem meglepődve, nem is tudtam rögtön lereagálni a dolgot.
- Úristen, Oliver! - kiáltottam neki miközben a srác felém haladva már át is ölelt, amit rögtön viszonoztam. Ő volt az a fiú, akire kisebb korunkban vigyáztam. Amikor Timi magához vett, a szüleivel jó szomszédi viszonyt ápoltunk, időnként pedig vigyáztam Oliver-re is, amikor a szülei nem tartózkodtak otthon. Te jó ég, milyen kicsi a világ!
- Hallod, alig ismertelek fel! Nagyon sokat változtál! Kész fiatalember vagy! - mondtam neki mosolyogva. Nagyon jó érzéssel töltött el, hogy végre egy olyan emberrel találkoztam az iskola falai között, akit már régóta ismerek.
- Képzeld prefektus lettem a Navine házban, ráadásul jövőre ötödikes leszek és utána mesterszakon tanulhatok tovább! De mondd csak, hogy kerültél ide? És melyik házba osztottak be? - érdeklődtem a fiútól kíváncsi tekintettel. Ő volt az, akivel mindent meg tudtam beszélni, ráadásul tudott a helyzetemről, a múltamról, amely egy cseppet sem volt rózsás. Kivéve azt a részt, miután Timi örökbe fogadott.
- Nagyon örülök, hogy itt vagy! - mondtam neki kedvesen. Ez az este volt a nap fénypontja, már rég voltam ennyire boldog, mint most.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oliver Finlay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 24
Írta: 2017. szeptember 12. 23:01 | Link

Alíz


- Azért meg ne fojts- Nevetve szurkálódtam Alízzal, aki örömében átölelt, s viszonozta a köszönésem. Jó érzéssel töltött el, hogy újra láthattam a lányt és hirtelen ezernyi emlék viharzott elmémben vele kapcsolatban.  – Ugye? Még egy fél fejjel magasabb is lettem nálad, szóval most már verhetetlen vagyok kosárlabdában. – Büszkén húztam ki magam, és eszembe jutott, amikor az udvaron játszottunk, s Alíz konkrétan levert a pályáról. – Te is rengeteget változtál Alíz, tényleg- Nem igazán tudtam ennél jobban jellemezni, egyszerűen csak elég volt végig pillantanom rajta, csinosnak tartottam, s volt benne valami olyan különlegesség, amit korábban nem véltem felfedezni.
- Prefektus? Akkor így már értem, hogy miért ébresztettél fel és miért szóltál rám olyan határozottan. Szóval te vagy a sárgák sheriffje, ha mondhatom így. Izgalmas, és egyáltalán nem lep meg, már gyerekkorunkban is felügyelő voltál. – Ismét csak nevettem, hisz bár nem volt köztünk túl nagy korkülönbség, a szüleim nem egyszer bíztak a lány óvó kezei alá. Ezzel én azért vitatkoztam volna, mert vele együtt sikerült sérüléseket is beszereznem, de ezt leszámítva végül is, tudott rám vigyázni.
- Tök jó Alíz, de leginkább annak örülök, hogy újra látlak és ebben a suliban tanulsz. Éppen erre volt szükségem, mert már kezdtem magamat egyedül érezni. Mostantól viszont állandóan a nyakadon fogok lógni. – Szemtelen vigyorral pillantottam rá, miközben kezeimet a zsebembe csúsztattam és úgy fürkésztem tovább arcvonásait.
- Hosszú sztori, ugye talán még emlékszel, hogy két éve elköltöztünk Londonba, mert apámat oda helyezték és ott kellett lennie. De most visszahelyezték váratlanul Magyarországra, így ott megszakítottam a sulit, és szintfelmérő vizsga után csatlakozhattam. Ha most sikerülnek a vizsgáim, akkor maradhatok. – Mosolyogva meséltem, s annyira boldog voltam, hogy már el is múlt a fáradtságom.
- Mesélj, mi történt veled az elmúlt években? Tímeával mi van? Itt sok a barátod, be lehet lógni a szobádba? – Nevetve kérdezgettem, hisz minden érdekelt vele kapcsolatban.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. szeptember 12. 23:26 | Link

Oliver

Kinézet


- Ugyan, de hogy! Hisz ki lenne akkor az éjszakai áldozatom? - élcelődtem nevetve a fiúval.
- Azért egy birkózást már nem biztos, hogy bevállalnék veled. Túl nagyra nőttél - tettem hozzá vigyorogva, miközben végigmértem a fiút és megállapítottam, hogy bizony most már ő a nagyobb nálam.
- Nos, igen, idősebb lettem - húztam el a számat, amikor Oliver megállapította, hogy sokat változtam, majd megint elnevettem magam:
- Tudod nem a biológiai kor számít, hanem az, hogy az ember hány évesnek érzi magát valójában!
Gyerekkorunkban sokat játszottunk sheriff-eset, általában Oliver volt a rosszfiú, aki rettegésben tartotta a várost, én pedig a jófiú szerepét öltöttem magamra, aki valamilyen úton-módon elkapta és méltón megbüntette.
- Igazad van, nem áll tőlem messze ez a hivatás. Tudod, ha most nem ismertelek volna, akkor tuti kiszabtam volna rád egy fránya büntetőmunkát, úgyhogy nagy szerencséd van velem, fiatalember! - mondtam neki viccelődve. Bár ami azt illette, végül is igazat mondtam neki, mert ha tényleg nem ismertem volna, tuti, hogy rosszul járt volna velem... csak azért is!
- Rendben, egye fene! - feleltem neki beletörődve, majd egy mosoly kíséretében hozzátettem:
- A legjobbkor jöttél. Tudod a legjobb barátnőm babát vár, szóval most én is igencsak egyedül érezném magam nélküled. Na, nem mintha nem lenne elég ismerősöm, de érted - vázoltam fel neki gyorsban az aktuális szociális helyzetemet.
- Ó! Szuper! Ez remek hír! És hogy érzed, sikerültek a vizsgáid? Mondd, hogy igen! Ugye így van? - kérdeztem tőle tágra nyílt szemekkel. Nagyon reméltem, hogy igent mond és itt marad, mert ha nem, akkor egy nagy seggberúgás várta részemről.
- Hú, hát elég sok minden történt velem... Timi jól van, továbbra is a táncnak él. Bár ennek köszönhetően inkább a tánctáborokat választotta, mintsem velem találkozzon ünnepekkor. Szóval a szabadnapjaim nagy részét itt töltöttem a kastély falai között. De egyébként jól megvagyunk. Eldöntöttem, hogy itt szeretném élni az életem, ebben az univerzumban. Szeretnék Bogolyfalván venni egy kis házikót és itt tanítani... de előtte Futurológia mesterépzésen szeretnék továbbtanulni mesterszakon. Képzeld, előjött egy olyan képességem, amiről idáig tudomásom se volt! Képes vagyok megálmodni mások jövőjét. Ja, és anyám írt 17 év után! - foglaltam össze a tudnivalókat velem kapcsolatban. Megpróbáltam a lényegre szorítkozni és röviden elmesélni, hogy mi történt velem, hiszen biztos voltam benne, hogy a fiúnak még meg kell emésztenie a hallottakat. Tisztában voltam vele, hogy túl sok információval küldtem meg egyszerre, de úgy éreztem, hogy joga van tudni, mik történtek velem és benne aztán tényleg igazán bíztam.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. szeptember 12. 23:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oliver Finlay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 24
Írta: 2017. szeptember 13. 09:35 | Link

Alíz

Igazán jó hangulatban telt az újra találkozás, régen is nagyon jól kijöttünk egymással és ez az idő múlásával sem változott. A viccelődéseket mindketten könnyedén vettük, s talán ez kellett ahhoz, hogy még inkább megalapozza a hangulatot, és elfeledtesse velünk azt a momentumot,hogy már legalább két-három éve nem találkoztunk.
- Hát persze, azért ne akard letagadni a ráncaidat- Nevetve ismét csipkelődtem, pedig egyetlen apró karc sem rontotta a bőrét, s egyáltalán nem tűnt idősebbnek annál, amennyi. Az viszont még az én figyelmemet is felkeltette, hogy mennyire csinos lett az évek alatt.
- Most azért megkönnyebbültem, hogy nem kell az utolsó sulis napokat különféle büntetésekkel tölteni. Bár, ha te is segítenél benne, akkor egészen elviselhető volna. – Alíz valóban semmit sem változott, ugyanolyan fecsegő volt velem szemben, mint régen, s ami azt illeti, kinéztem belőle még azt is, hogy fejmosásban részesítsen, ha valami ostobaságot követnék el.
- Babát? Ilyen fiatalon? – A beszélgetés fonala egy pillanatra olyan momentumhoz ért, amikor még az én szemöldököm is feljebb szaladt, hisz maga Alíz sem volt annyi idős, hogy családot alapítson, így ezt a barátnőjéről is elég nehéz volt elképzelni. Persze, sok minnden más tényező is lehetett a pakliban, mondjuk ha aranyvérűek közül származik az a barátnő. Náluk valamiért mindig is előrébb volt a házasság, meg a családalapítás, mint hogy előtte letegyenek valamit az asztalra.
- Persze, megértelek. De remélem, hogy most emiatt nem akarsz te is anyuka lenni, hogy aztán együtt mehessetek a parkba babakocsit tologatni. – Nevetve kérdeztem ugyan rá, bár azért bíztam abban, hogy valóban nincsenek még ilyen szándékai. Nem szívesen engedtem volna el most, hogy újra összesodort minket az élet.
- Ami a vizsgákat illeti, nem akarom elkiabálni, de úgy érzem, hogy jól sikerültek. Szóval, ha tényleg minden jól alakul, itt fogom megkezdeni a második évemet is. Ha nem, félő hogy utánad anyám fog seggbe rúgni, apám meg szimplán kitekeri a nyakamat. –Nevetve pillantottam a lányra, majd ezután kíváncsian érdeklődtem, hisz tényleg mindent szerettem volna tudni róla.
A lány hosszasan mesélt, nem is akartam őt félbe szakítani, így inkább végig csöndben hallgattam őt, s bólogattam érdeklődően.
- Hű, azt kell mondanom, hogy veled aztán tényleg sok dolog történt. Timit illetően azért nem értem, hogy miért a tábort választja, ahelyett, hogy találkozzatok. Persze értem én, hogy ő is egyedül él és szüksége van társaságra, de azért...valahol mégis csak ő az, aki örökbe fogadott téged, és egy kicsit figyelhetne rád. – Jegyeztem meg, hisz nem igazán tetszett az, amit a nevelőnőről hallottam.
- A terveid meg jól hangzanak, elég izgi, hogy van ilyen képességed, meg persze egy kicsit bizarr is. Mosolyogva beszéltem, s belegondoltam, hogy azért tényleg komoly felelősség áll a képessége mögött, s nem mindegy hogy kinek mit mond a jövőjével kapcsolatban.
- De leginkább az döbbentett le, hogy írt az anyád. Hihetetlen. Honnan tudta , hogy hová kell címeznie, hogy talált rád? És mit akar tőled? Így most már megtudtad akkor, hogy honnan származol valójában?- Mindig is érdekelt Alíz múltja, még kíváncsi kölyökként is. Most viszont annyi minden történt vele, hogy teljesen ledöbbentett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. szeptember 13. 11:49 | Link

Oliver

Kinézet



- Eszem ágába sincs! - válaszoltam neki, miközben nyelvet nyújtottam rá, majd elnevettem magam. Tudtam, hogy én is idősebb lettem, de szerencsére nem sokat változtam az elmúlt évekhez képest, talán annyit, hogy érettebb gondolkodású lettem és sötétebb lett a hajszínem.
- Inkább ne akard, hogy büntetőmunkára fogjalak... az maga lenne a kínok kínja. Bár ismerek pár olyan tanárt, aki még nálam is jobban élvezi ezt a fajta büntetést. Na, velük én se szívesen húznék ujjat - feleltem eltűnődve. Hallottam már pár rémtörténetet azokról a diákokról, akiket rendesen kikészítettek ezek a hírhedt tanítók.
- Igen, így alakult az élete. Tényleg nagyon fiatal még, de végül is, akivel együtt van jól kijönnek, össze is házasodtak, és szeretik egymást, meg aztán tényleg szeretnék ezt a babát, szóval drukkolok nekik, hogy minden rendben menjen - válaszoltam Oliver-nek  mosolyogva. Nagyon is igaza volt abban, hogy a barátnőm még fiatal, de tiszteletben tartottam a döntését és az volt számomra a legfontosabb, hogy ő boldog legyen.
- Eszem ágában sincs! Még annyi tervem van! Egyelőre még élni akarok, szóval érted... aztán később jöhet a családalapítás, ha úgy alakul, de én most így jól elvagyok. Mindennek megvan a maga ideje, én még nem érzem ennek szükségét - osztottam meg a véleményemet a fiúval.
- Még egy növényről sem tudok gondoskodni, mindig kidöglenek mellőlem a virágok. Viszont van egy macskám, még Timitől kaptam, őt elhoztam magammal. Nincs vele gond, megetetem, megitatom, aztán alszik egész nap - fűztem hozzá vigyorogva.
- Szuper! Akkor nagy valószínűséggel itt maradsz és még a seggberúgás-nyaktekerés kombót is megúszod.
Örültem, hogy lesz még egy olyan személy az életemben, akihez bizalommal fordulhatok és akire számíthatok majd, ha valami baj történik. Volt jó pár ismerősöm és pár kialakulóban lévő barátságom is, de ez azért mégiscsak más volt, mert már eleve ismertük egymást, így eleve nagyobb bizalommal voltunk a másik iránt.
- Én sem értem igazán, hogy miért a táborokat választotta Timi. Tudom, hogy a tánc a mindene és fontosak számára a fellépések, de pont olyan időpontokban voltak ezek a rendezvények, amikor hazalátogathattam volna. Emiatt azért pipa vagyok rá - feleltem a fiúnak kicsit dühösen, mert képtelen voltam megérteni, hogy miért nem én szerepeltem a nőnél az első helyen, hiszen mégiscsak ő nevelt fel.
- Egyébként milyen volt London? Hogy érezted magad ott? - kérdeztem tőle témát váltva. Kíváncsi voltam, hogy hogyan érezte ott magát, még ha nem is tartózkodott ott huzamosabb ideig és mennyire viselte meg a költözés.
- Ha elakadnál ám a tanulásban, csak szólj. Tudok segíteni és megvannak még a másodikos jegyzeteim, tananyagaim is, na meg a többi évfolyamos is, nem dobtam ki semmit - ajánlottam fel a srácnak a segítségemet. Annak idején nekem is könnyebb lett volna, ha ismerek egy olyan felsőbbévest, aki tud segíteni, de akkoriban magamnak kellett boldogulni.
- Igen, valóban nagyon bizarr az egész... még nem tudom kontrollálni az álmaimat, sokszor vannak rémálmaim, szóval gyakran vagyok kialvatlan. Akkor jobb, ha kerülsz, mert nagyon hisztis és nyűgös tudok lenni - tettem hozzá nevetve. Én aztán tényleg figyelmeztettem Oliver-t, úgyhogy nem mondhatja később, hogy nem szóltam neki előre, ha esetleg olyan állapotban talál, amikor saját magamat sem bírom elviselni.
- Szóval most a tanárommal azon dolgozunk, hogy képes legyen irányítani az álmaimat. Aztán később a tanítás mellett szeretnék segíteni másoknak is, akik hasonló problémával küszködnek vagy esetleg megakadályozni olyan dolgokat, amiknek szörnyű következményei lesznek. Volt már rá példa, hogy megakadályoztam egy rossz álomkép beteljesülését, mert pont jó helyen voltam jó időben, nem is egyszer - rögtön eszembe jutott az a pár alkalom, amikor meg tudtam akadályozni egy-egy szörnyű tragédia bekövetkeztét, ilyenkor pedig örömmel töltött el a tudat, hogy meg tudtam menteni valaki életét vagy éppen a testi épségét.
- Hú, hát anyám... nem semmi az a nő. Itt a levele a zsebemben. Ne kérdezd, hogy miért őrizgetem ott és hurcolom magammal. Viszont most jól jött, hogy itt van, mert legalább el tudod olvasni - nyújtottam át a kissé meggyűrt irományt a fiúnak:

"Édes kislányom!


Nem is tudom, mit írhatnék. Végre sikerült a nyomodra akadnom, miután alig pár naposan olyan hirtelen elszakítottak tőlem. Szerelemből fogantál, de apámnak más tervei voltak, ezért távoli rokonokhoz kellett utaznom, míg világra nem jöttél, aztán pedig nyomtalanul eltűntél a szemem elől. Attól tartottam, hogy képes és kitesz az erdőbe, annyira dühös volt, amiért kvibli az apád, de hála az égnek, amikor egy éve elhunyt, a hátramaradt iratai között akadt egy nyomravezető is. Annyira örülök. Szeretnélek látni is ennyi idő után, ha van rá mód.


Ölel szerető anyád,
Liliomfay Heléna"


- Na, mit szólsz? Először mérges voltam rá, igaz most is az vagyok, de úgy gondoltam, hogy adok neki egy esélyt a találkozásra. Persze megtartom tőle a tíz lépés távolságot, de szeretném megismerni a múltam és esetleg még a képességemmel kapcsolatban is segíthet. Már küldtem neki egy baglyot, de még mindig nem válaszolt. Az is lehet, hogy csak haszonszerzésből keresett fel, fene tudja - biggyesztettem le az ajkaimat, miközben figyeltem, ahogyan Oliver jóanyám levelét olvassa.
- Ja, és Timinek nem szóltam erről, nem akartam, hogy feleslegesen aggódjon. Az is lehet, hogy semmi se lesz a találkából - tettem hozzá komoly arccal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oliver Finlay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 24
Írta: 2017. szeptember 13. 15:59 | Link

Alíz

Alíz szavaiból érződött, hogy nagyon közel áll hozzá a barátnője, teljes mellszélességgel ki is állt mellette, s bár nem igazán értettem egyet a korai gyermekvállalással, ezt a témát nem akartam jobban feszegetni, mert eszem ágában sem volt megsérteni Alízt úgy, hogy negatív véleménnyel legyek egy kedves ismerőséről. Amúgy is, talán létezett az a mindent elsöprő szerelem, még ilyen fiatalok között is.
- Jól van, legyen igazad, és tényleg éljenek boldogan – Fűztem hozzá mosolyogva, s elnevettem magam, amikor a lány megosztotta velem a véleményét saját családalapítási terveit illetően.
- Nana, azért ne mond ezt nekem, mert anno engem is egyben tartottál, csináltál nekem tejbegrízt, meg teát és pirítóst, szóval szerintem azért megállnád a helyed anyaként is. De nem azért mondom, hogy rögtön csapj bele- Nevetve ráztam meg a fejem, valahogy nem tudtam elképzelni őt se kismamaként, sem pedig úgy, hogy a karján csecsemőt ringasson.
- Aha, úgy néz ki, szóval a közeljövőben rengeteg közös programot szervezhetünk.- Már szinte magam előtt láttam a hétköznapokat, s egyre jobb kedvem lett, ha arra gondoltam, hogy Alíz itt lesz velem.
Szegényt sajnáltam, mert valóban nem sok összeköttetése volt a külvilággal, s rossz lehetett neki család nélkül felnőni. Timire pedig egyenesen haragudtam, amiért ennyire elhanyagolta az örökbe fogadott lányát.
- Elhiszem, hidd el hogy én is pipa vagyok rá. Ha összefutok vele, lesz hozzá egy-két szavam.- Vállát megérintve, oly komolyan ecseteltem a szavakat, mint egy bátor öcskös, aki minden áron meg akarná védeni a nővérét.
- Áh, Londonnal kapcsolatban tudok jót is meg rosszat is mondani. Az időjárás például borzalmas volt, alig sütött a nap és rengeteget esett az eső. Ami pozitív, hogy sokkal több dolgot lehet kapni a boltokban, vagy legalábbis olyan érdekességeket, amiknek nálunk még nincs igazán kereslete. Például hallottál már sonka illató radírról? Vagy sör illatúról? Hihetetlen, miket ki nem találnak ezek a muglik Mosolyogva megráztam a fejemet, túl sok mindenről nem tudtam mesélni a lánynak, mert az átlagos hétköznapjaimban semmi olyan dolog nem történt, ami szót érdemelt volna.
- Szóval összességében nem volt rossz, de azért honvágyam volt, és hiányoztak a régi ismerősök. Jó újra itthon lenni. – Örömmel mosolyogtam Alízra, s nagyon jól esett a kedvessége, hogy minden segítségét felajánlotta nekem az itt töltött évekre.
- Köszi, tök jófej vagy és szerintem igénybe is fogom venni a segítségedet. –Megint csak rámosolyogtam, majd kíváncsian hallgattam, ahogy a képességéről beszélt.
-Nem semmi, azt hiszem, hogy ezzel még komoly pályafutásod is lehet, ha nem hagyod veszni a tehetségedet. Majd egyszer nekem is jósolhatnál, kíváncsi lennék arra, hogyan látod az én jövőmet. Na de visszatérve anyukádra, mi volt?- S kérdésem után hallgattam, ahogy mesél, majd elvettem a felém nyújtott levelet és végig is olvastam a benne rejlő sorokat.
- Először is, én tuti dobtam volna egy hátast, ha kapok egy ilyen levelet. Viszont, anyukád soraiból arra következtetek, hogy nem igazán volt lehetősége arra, hogy téged felkutasson. Nem tudhatod, hogy milyen volt az apja, és miért nem lépett előbb. Nem azt mondom, hogy bocsáss meg neki azonnal, de szerintem érdemes lenne vele találkoznod, és legalább egyszer beszélgetni vele, hogy megtudd, mi is történt. Hátha jól sülne el a dolog. Ha meg nem, akkor is legalább megpróbáltad- Megosztottam vele a véleményem, s úgy gondoltam, hogy ez lehetne a legjobb, amit tehetne.
- Nem is baj, ha nem tud róla, szerintem se oszd meg vele egyelőre. Majd legfeljebb később beszélj vele erről. – Éppen csak, hogy befejeztem a mondatom, a lépcsők felől köhögés hallatszott, s léptek zaja, ami egyenesen felénk közeledett.
- Basszus, ha engem itt találnak, akkor elég nagy bajba kerülök, mi legyen? Visszakísérsz a hálókörletemhez?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. szeptember 13. 18:34 | Link

Oliver

Kinézet


Zárás



- Igen, én is így gondolom. A legjobbakat kívánom nekik. Ő mindig itt volt mellettem és számíthattam rá, ez pedig nagyon sokat jelent nekem. Manapság kevés az igaz barát - feleltem a fiúnak.
- Valóban így gondolod? Hát köszi. Az igaz, hogy te is megmaradtál mellettem - állapítottam meg széles vigyorral. Eszembe jutott, amikor egyszer közösen főzőcskéztünk, pontosabban én főztem, Oliver pedig a kuktám volt. Aztán olyan jól sikerült a kaja, hogy mindketten gyomorrontást kaptunk tőle. Timi és a szülei jól lehordtak minket, sose felejtem el azt a napot.
- Szuper lesz! Már alig várom! - válaszoltam neki jókedvűen, miközben már le is játszottam az agyamban, hogy hova fogom elvinni, hiszen csomó látnivaló volt a faluban is, na meg klassz helyek, ahol finomakat lehetett enni-inni.
- Ez az! Ne kíméld! - jól esett, hogy a fiú ennyire a lelkén viselte a sorsomat, nem is mondtam neki azt, hogy ne szóljon be a nevelőanyámnak, mert valóban megérdemelt már egy kis fejmosást. Még mindig a bögyömben volt amiatt, hogy a tánc volt számára az első.
- Igen, azt hallottam, hogy Londonban eléggé esős és ködös az időjárás. Az viszont szuper, hogy ilyen kreatívak. Kár, hogy itt nálunk nem lehet ilyen klassz dolgokat kapni. A sör illatú radírt szívesen bevetném egy-két órán - válaszoltam teljes beleéléssel a srácnak.
- Ugyan, nincs mit, viszont ezekkel könnyebben fogsz boldogulni és némi lépéselőnnyel leszel a többiekkel szemben - húztam ki magam büszkén, hogy segíthettem neki.
- Rendben, szívesen jósolok neked Tarot kártyával - vágtam rá beleegyezően, hiszen már jó pár embernek vetettem kártyát, mióta híre ment, hogy jóstanonc vagyok. Ez pedig nekem is a hasznomra vált, mert legalább gyakorolhattam a jövendőmondás eme formáját.
- Persze, ezért is küldtem neki egy levelet, de még nem válaszolt. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit fog mondani, arra pedig pláne, hogy hogy néz ki, milyen ember - mondtam neki izgatottan. Hirtelen gyors léptek zaja ütötte meg a fülemet, úgyhogy intettem a kezemmel a fiúnak, hogy ideje indulnunk, mielőtt még lebuknánk.
- Gyere, visszakísérlek a hálókörletedbe! Ideje indulnunk! - fogtam kézen Oliver-t, hogy visszavezethessem a Levitába. Nagyon örültem ennek a viszontlátásnak, annak pedig különösen, hogy egy ismerős arcot üdvözölhettem a baráti körömben. Az élet számos váratlan fordulatot tartogat és valóban kicsi a világ, hiszen ki gondolta volna, hogy pont itt futunk össze ennyi idő után?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 20 ... 28 29 [30] 31 32 ... 40 ... 51 52 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet