36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 64 ... 72 73 [74] 75 76 ... 84 ... 94 95 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Sárközi Alexandra Anna
INAKTÍV


Az ördög másik arca
offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 791
Írta: 2017. május 15. 13:52 | Link

Lia
zene

Egész gyorsan belerázódtam ebbe a sulis életbe. Tény, más mint amiben eddig voltam, de hamar találtam barátokat, akik nem mulasztják el a régiek hiányát, de segítenek abban, hogy ne süllyedjek depresszióba. Nincs szó itt mély barátságokról, épp csak együtt lógunk, hogy ne legyünk egyedül, aztán meg még jól ki is jövünk.
Épp ebédidő van, mikor röhögve lépünk be a nagyterembe, elfoglalva a helyünk - mert hogy már olyanunk is van -, miután padtársam kiebrudalta onnan a gyámolatlan gólyát. Jó, nem mi vagyunk a példamutatás mintaképe, de nekem ilyen indíttatásaim sose voltak. Példának marha rossz lennék, bár ha ezt vesszük az ellenpélda is az, nem?
Sose törődünk a körülöttünk lévőkkel, most sem érdekel minket túlzottan, hogy a fáradtnak tűnő népséget mennyire irritálja a mi felhőtlen jó kedvünk. Ugyanúgy hangosan cikizzük az asztrológia tanárt, vagy épp a GYNT-s pockot.
- De tényleg olyan, hogy így felfújja az arcát - a csaj még meg is mutatja, mire én majdnem kiköpöm a narancslevemet, úgy nevetek fel.
Csak percek múlva tűnik fel, hogy a teremben lévő légkör megfagyott, mintha legalább is dementorok jöttek volna be. Hallok olyat, hogy "atyaúristen", "ezmostténylegvisszajött", meg "afrancba", és ez az, ami miatt felvont szemöldökkel pislogok a bejárat irányába. Tekintetem egyből kihívóvá válik, mikor meglátom a személyt, akiről ezek a megjegyzések szólhatnak.
- Ez ki? - ahelyett, hogy a társaimmal együtt, én is próbálnék eltűnni a perifériájából, kihúzva magam dőlök hátra a széken.
- Ne... te ezt nem akarod tudni, csak ne vond fel a figyelmét... nem jó az - igen, padtársam észrevette a reakciómat, bár elég szembeötlő lehet, mikor még a jobb karom rá is helyezem a mellettem lévő szék táblájára, egy amolyan lazaságot kölcsönözve az egész kisugárzásomnak.
- Nem ismersz - elnéző mosolyt küldök felé, aztán megint a lányra tekintek. Megértem, hogy másban megfagyassza az ereket, nekem ez viszont édes kevés.
Utoljára módosította:Sárközi Alexandra Anna, 2017. május 15. 13:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Vallj színt! rivallják.
- Szivárvány... suttogom.


Narnia hercegnője: #amerész | Ervin tartozéka
Draskovits Amélia Léda
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 27
Írta: 2017. május 15. 15:40 | Link

Lexa

Hatalmasat sóhajtok, amint megtapasztalom a jöttömre történő légkörváltozást, és halvány fintorra húzom a szám. Most már késő kifarolni, így fejemet felszegve megindulok az asztalom felé, néha-néha oldalra pillantva, és leülök úgy középtájt, ahol kevesebben vannak.
Nem értem ezt a reakciót. De most tényleg. A fele nem is ismer, látni sem látott, az pedig egészen biztos, hogy pillantásra sem méltattam egyiket sem, szóval... Egyértelműen túltolják a helyzetet. Elég fárasztó folyamatosan ezt játszani: néhányan ledermednek és kínosan ügyelnek arra, hogy ne vegyem észre ennek mértékét, páran kihívóan tekintenek rám, mintha bármikor is érdekelt volna, ki az, aki fel akarja venni velem a versenyt, egy-két ember kiiszkol, én meg próbálom jól hozni a "lány, akit semmi nem érdekel" szerepet. Tiszta fluimucil helyzet...
El is ment az étvágyam, már nem is érdekel az elém került étel, csak hátradőlök és nézem ezt a sok lököttet, akik azt hiszik, indok nélkül beléjük kötök vagy valami. Még én sem tudok ennyire unatkozni...
Pillantásom azonban összeakad egy eridonossal, aki még a többinél is feltűnőbben adja a kihívót. Nocsak. Nem mintha jegyeznék meg arcokat, főleg az Eridonból nem, de ebben a lányban tényleg semmi ismerős vonásra nem lelek, és nem hiszem, hogy a szórakoztatáson kívül bármi másban hasznát venném. Egyik szemöldökömet felvonva veszem fel vele a szemkontaktust. Nem tagadom, érdekel is, hogy meddig bírja, no meg, hogy ugyanolyan hangember-e, mint a legtöbb volt, aki eddig próbálkozott. Mondhatni kíváncsivá tesz a kis fruska, bár nem várok sokat tőle.
Elég hamar megunom ezt a pislogós hadműveletet, és egy - jé - elismerő félmosoly mellett felállok az asztaltól, hogy megkezdjem utamat a delikvens felé.
- Ezt már nem kéred, ugye? - teszem fel a kérdést odaérve a kihívómmal szemben ülő lánykának, és bár mosolygok, a mondandóm mögött félreérthetetlen felszólítás rejlik, a vakarcs pedig a bajsza alá motyogva arrébb is ül. Mintha valami olyasmit mondott volna erőtlenül, hogy mit képzelek én magamról, de csak arra méltatom, hogy kezemmel is elhessegetve őt elfoglalom a felszabaduló székét.
- Ó, sütit is hagytál? Milyen kedves vagy! - azért ezt nem hagyhatom szó nélkül, na. Minden teketória nélkül törlöm meg a kislány villáját a szalvétában, hogy egy falatnyit bekaphassak a pitéből.
- Elég könnyelmű vagy. Veszélyes is lehetnék. - fordítom figyelmemet vissza a barna eridonos lánykára, és felé is bökök az evőeszközzel nyomatékképp.
Utoljára módosította:Draskovits Amélia Léda, 2017. május 15. 15:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sárközi Alexandra Anna
INAKTÍV


Az ördög másik arca
offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 791
Írta: 2017. május 15. 22:36 | Link

Lia

Azért azon meghökkenek, hogy egyetlen szó nélkül vágja le magát, az ellenszenvem meg csak tetézi, ahogy a lánnyal viselkedik, bár... a nem túl empatikus énemnek ez a cselekedet nagyon is az ínyére van. Viszont megígértem, hogy az az énem ott marad Kanadában, de ez is olyasmi, amit nem lehet egyik napról a másikra elnyomni. A többiek várnak valamit, mindenki rám néz, így talán meg is botránkoztatom őket azzal, hogy egy szívélyes mosolyt varázsolva az arcomra, nyújtom előre a kezem, tenyérrel felfelé, ezzel is, mint egy invitálva közénk a lányt.
- Csak nyugodtan - még a hangom is meleg, és mikor látom a megütközött tekinteteket, csak a fejem csóválom.
- Mi aztán senkit nem diszkriminálunk, főleg nem olyas valakit, aki így sem túl közkedvelt, ugye skacok? - csak biccentésekre futja, amivel nem is igazán törődök, hisz ez csak amolyan mellékshow volt. Szemem le nem veszem újdonsült társunkról, a mosoly még akkor is az arcomon játszik, mikor kortyolok a narancsléből.
Aztán az asztalra teszem a kezem, fejemet a tenyeremen pihentetve, hiába nem illő könyökölni.
- Nem vagyok szívbajos típus - reagálok azért a megjegyzésre, és tényleg nyugodtan közlöm mindezt. Szemöldököm összevonva, pislogok rá.
- Szóval ide vissza, mi? Merre jártál? - nem, nem a nevét kérdezem, az annyira cliché, nem mellesleg, sejtem, ha innen kikerülök, percek kérdése csak, és meg fogom tudni.
- Mi vezérelhet valakit, hogy ide vissza térjen? - látszólag a többiekben is felkeltette ez az érdeklődést. Bizalomgerjesztő mosolyt eresztek meg - tudva, hogy ezt már csak végignézni is mennyire irritáló lehet -, némán jelezve, hogy itt bizony befogadó fülekre talál.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Vallj színt! rivallják.
- Szivárvány... suttogom.


Narnia hercegnője: #amerész | Ervin tartozéka
Draskovits Amélia Léda
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 27
Írta: 2017. május 15. 23:13 | Link

Lexa

Az a helyzet, hogy nem tudom visszafogni magam, és elvigyorodom a fogadtatásomra. Már megérte a pórnép közé vegyülni, hiszen elég jó mókának ígérkezik ez a beszélgetés. Egyelőre nem tudom eldönteni, hogy elismeréssel pillantsak a leányzóra, vagy simán hülyének nézzem a vakmerőségéért.
- Nem igazán érdekel mit csináltok a kis brancsoddal, diszkrimináltok-e vagy sem. Nem adok egy évet, és úgyis egymást fogjátok nyírni. - legyintek is egyet erre a mellékszálra, hiszen épp ennyire érdemes foglalkozni velük. Még azt hiszik, hogy együtt erősek, mígnem szépen kisakkozzák majd egymást, és véget is ér a tudomány meg a nagy barátság. Kis naivak.
Csak egy kisebb, gunyoros hümmögéssel reagálok a szívbajára. Ez a mondat egyébként inkább a degradálóbb jelző felé billenti az előbb is említett dilemmámat jelképező libikókát. De tudom én, hogy csúnya dolog elsőre lenézni valakit, így továbbra is megadom az esélyt a változtatásra - még lehet, hogy tényleg értékes ismeretség lesz ebből a szóváltásból.
- Ó, kislány. - ciccegek is a lassú fejingatáshoz, amit információéhes kérdéseire produkálok. - Nem vagyok egy fecsegős típus. - főleg nem ennyi ember előtt. Mosolyra mosollyal válaszolok, bár az enyém inkább lenéző, mintsem barátságos. Kicsit azért megmozgatott bennem valamit a kérdéseivel, amivel nem szeretnék jelen pillanatban foglalkozni, legfőképp pedig nem szeretném kimutatni, hogy mennyire jól esik visszatérni a jól megszokott közegembe. Itt mindig minden ugyanaz, és nem okoz csalódást...
- Tán nem élvezed a jólelkű társaságot, vagy a színvonalas oktatást? - utalok vissza a nagylelkű befogadásukra, kicsit megpiszkálva ezzel a kíváncsian fülelő, és cseppet sem diszkriminatív eridonos lánykacsapatot. Nem igazán értem ezt a lenézést, amit a hangjában fedeztem fel, mikor megkérdezte, mi vezérelhet bárkit is arra, hogy ide visszatérjen, vagyis azt a részét igen, hogy mégiscsak szabályok meg skatulyázás, meg ilyenek, de legalább mindig van kivel és mit csinálni, vagy éppen kit kicsinálni, kint azért nem ennyire egyszerű a dolog.
Érdeklődve pislogok rá, miközben a támlának dőlök és keresztbe teszem a lábaimat az asztal alatt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sárközi Alexandra Anna
INAKTÍV


Az ördög másik arca
offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 791
Írta: 2017. május 17. 20:09 | Link

Lia

- Jós vagy? - jön egy jól szituált horkantás valahonnan, amivel egyébként teljesen egyetértek. Leszámítva a horkantás részét, de az már egyéni probléma. A négy fal között bármikor, egyébként meg... nem szabad. És akarva akaratlan figyelek arra még itt is, hogy mit csinálok, na mindegy.
- Nem törvényszerű, felesleges már most ilyen jóslatokra hagyatkozni - vonok kecsesen vállat, mert részemről ennyi is. Nem, nem mondom, hogy ők lesznek azok, akikkel aztán még évek múlva is bestek leszünk, de nem kizárt. Sose agyaltam ilyesmin. Mármint az emberek mellőlem jöttek-mentek, nekem meg sose volt időm arra, hogy miértezzek, vagy épp választ találjak rá. Elfogadtam, aztán mentem tovább a fejem után.
Itt van például ez a lány is, valószínűleg a víz leverne, és felpattannék, hogy hagyjam megfulladni a saját világában, ha nem lenne annyira ismerős nekem ez a viselkedés. Az a baj, hogy a háttérben megbújó okokról is bizonyosságot nyerek. Mármint azon, hogy vannak okok, az már nem túlzottan foglalkoztat, hogy mik. Nem vagyok pszichológus... még.
- Hmmm... legalább egy jó tulajdonságod van - biccentek, mert mi mást mondhatnék? Felejtsem el, hogy egy vad idegenről van szó, aki még nem is szimpatikus, és nyújtsam a vállam, hogy sírja ki csak magát nyugodtan? Nem. Vannak emberek, akikkel osztozok a problémájukon, de nem mindenkivel. Pont.
- Nem rég jöttem, nehéz lenne ilyen szavakkal dobálózni egyelőre... te viszont annál inkább élvezheted, ha visszahúzott a szíved - oldalra döntött fejjel, mérem végig. Nem, nem tűnik úgy, mint aki annyira lelkes lenne. Sokkal inkább az járhat a fejében, hogy lehetne rosszabb is. De a témát nem feszegetem, minek? Jó eséllyel most látom először, meg utoljára... ebben a kastélyban azt mondják, ez sem lenne újdonság.
- Esetleg némi jó tanács? Tudod... köcsög tanárok... és a többi - maradjunk a felületnél, ez még biztonságos is. Beleharapok az almámba, és csak biccentek, mikor a többiek lassan felállva, szállingóznak el tőlünk, mondván órájuk lesz. Mondjuk... lehet, hogy nekem is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Vallj színt! rivallják.
- Szivárvány... suttogom.


Narnia hercegnője: #amerész | Ervin tartozéka
Draskovits Amélia Léda
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 27
Írta: 2017. május 18. 00:33 | Link

Lexa

- Ó, nem jóslat volt ez. Puszta tény. És nem vártam hozzá kommentárt. - mulattat a reakció, pedig tényleg nem is vártam választ a megjegyzésemre. Csak mint mellékes információt fűztem hozzá a mondandómhoz, a hangsúly nálam egyértelműen a nem érdekeltek kijelentésemen volt, de úgy tűnik elemükbe tapintottam. Még ennek a fruskának is. Fogadok, hogy most éppen azon gondolkodik, hogy végül is ő egyedül is tökre elvan, de neki aztán amúgy mindegy.
Félig vigyorogva ezen félre pillantok, körbekémlelek, van e valami vagy valaki érdekesebb a teremben. Nem mondom, hogy nem szórakozom jól pillanatnyilag a társaságban, de nem egészen olyan izgalmas mederben folynak az események, mint vártam volna. Alacsonyabb elvárásokkal kellene beleugranom az ilyen szituációkba, ezt már százszor megfogadtam...
- Jaj, de aranyos vagy. - fordítom vissza a fejemet a bókra, sikeresen visszanyelve a "nekem csak az van" reflexszerűen előtörő panelmondatomat. Végtére is, udvariasak vagyunk egymással, vagy mi a fene, és amúgy sem volt ez a részéről éltől mentes elismerés. Még egy kedvesebb mosolyt is megejtek felé, de szám sarkában egyértelműen felfedezhető irónia ül.
- Szóval új vagy. Sejtettem. - inkább magamnak konstatálom a dolgot, aprót bólintva is hozzá. Ha nem lennének ennyien körülöttünk, lehet, hogy még vállon is veregetném magam, amiért ilyen jól megtippeltem ezt a nagyon nehéz feladványt. - Elmondhatatlanul. Nem is tudom mihez fogok kezdeni, miután elvégeztem a szakomat. - még egy látványos ajakbiggyesztést is toldok hozzá, hogy hihetőbb legyen. Azért a szívnek vajmi kevés köze volt hozzá, mármint ebben a kontextusban. Inkább az ígéretem betartása húzott vissza, bár azt a szívemen viselem... Igazából de, mégis, ilyen szempontból a szívem. Micsoda felfedezés, soha nem gondolkodtam volna el rajta így.
Heuréka pillanatomból a felszínes tanácskérés hoz vissza az asztalhoz. Egyik szemöldököm a magasba szalad, ahogy realizálom, mit is kérdezett.
- Erre irányuló jó tanácsért rossz helyen kopogtatsz. - vonom meg a vállam, majd egy kicsit előredőlök, miközben a távozók után tekintek egy pillanatra. Erősen elgondolkodom rajta, hogy én is felállok és inkább lemegyek a faluba enni valami kedvemre valót. Már a pite sem vonz annyira, mint amennyire megörültem neki. Nem tudom a kislány meddig szeretne fürödni a fényemben, így úgy döntök, hagyom még egy kicsit élvezkedni, maximum lelép a többiekkel az órájára, vagy fogócskázni, ki tudja mit szoktak csinálni az ilyen empatikus lények.
- Helyezkedj jól és magaddal törődj. - pislogok a lányra, ezúttal tényleg minden gúny mentesen. Ez életbölcsesség a javából, és talán még egyszer bögrefelirat is lehet, annyian alkalmazzák manapság, bár elég elcseszetten. Nem is tudom mi száll meg, hogy osztom az igét, ezért többet nem is fűzök hozzá, ez is csak amolyan ha már itt maradtam, mondjak is valami jót. Kezdjen vele, amit akar.
Utoljára módosította:Draskovits Amélia Léda, 2017. május 21. 09:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Varga Nóra
INAKTÍV


Főnixprefi
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 714
Írta: 2017. május 19. 22:57 | Link

Rebi Love

- Hát igen, stresszes dolog a vizsgaidőszak, én is izgultam a vizsgáimon, de elég jók lettek szerencsére. - Rámosolygok, közben én is töltök magamnak gyümölcslevet. Kicsit megszomjaztam, és miközben Rebi beszél, iszok pár kortyot.
- Úúú, a könyvtárakat nagyon szeretem, otthon is rengeteget olvastam, itt is kezdem kifosztani a könyvállományt. Bár nemrég kerültem ide, de a könyvtáros többet lát, mint a szobatársaim! - elnevetem magam, mikor a többiek arcára gondolok, amikor reggel elmentem könyvtárba, és vacsira értem haza. Az volt az egyik legnyugisabb napom, azóta se volt több olyan.
- A zenélésben benne vagyok, csak hol, meg mikor? Olyan termet még nem találtam, ahol lenne zongora, te tudsz ilyen helyet esetleg? Mert akkor impróznánk egyet, vagy csak simán zenélgetnénk egy jót. A verseim meg... hát leginkább a fiókom legalján találhatóak. Nekem nem jönnek be, szerintem nagyon bénák, maradok inkább a zenélésnél. - A zenélésen elgondolkodom, mással még nem nagyon zenéltem. Bár szerintem Rebivel könnyű lesz egymásra hangolódni, de csak nem rontom el. A verseim pedig... Hát hagyjuk, ha rossz volt a kedvem, akkor írogattam párat, de se a rímekre, se a szótagszámra nem figyeltem. Egyelőre nem mutatnám meg, mert még nem ismerem elég ideje hozzá. Annyira bénák, hogy ezt csak a legjobbak kaphatják meg. Olyanokat is leírtam, amikről senki nem tud. Közben megittam az innivalómat, így újra töltök, majd belekortyolok.
- Nekem is sok van, én se tudnék egyet kiemelni. De inkább a regényeket szeretem, abból meg mindegy, hogy ki írta, csak legyen jó. Te hogy állsz ezzel?

Utoljára módosította:Varga Nóra, 2017. május 20. 23:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Legaktívabb eridonos '17 ősz
Kedvenc prefektus Fannival '17 ősz
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2017. június 12. 21:39 | Link

Rózi
csak azért is

Előbb hazajöttem. Valahogy elment a kedvem az egyetemtől, meg úgy a környékétől is, szóval visszajöttem inkább ide. Minával úgyis átbeszéltük a fontosabb dolgokat, még egy fejmosáshoz meg abszolút nem volt kedvem, és most még rosszul is érzem magam, amiért egy kicsit elfelejtettem, van barátom. Úgy hivatalosan, de nem is baj, ez többet úgyse fordul elő.
A nagyterem felé veszem az irányt, hátha tudok még valami nasit szerezni, és megnyugszok, mikor látok még bent embereket. Mivel most már nem kell házak szerint ülni, így leülök azzal a vörössel szembe, akitől hetekkel ezelőtt a falra tudtam volna mászni.
Aztán volt egy jól szituált éjszakánk, mikor ki tudtuk beszélni a dolgokat magunkból, és így rájöttem, hogy nem is olyan szörnyű ember, sőt... megkedveltem. Bizony.
- Képzeld.... menyasszonya van - mutatok macskakörmöket, hogy ezzel is idézzem, mert ő is csak így beszélt róla. Ja, nevet minek mondani, mindketten tisztában vagyunk vele, kiről van szó.
Csaklizok is magamnak egy szelet tortát, amit el is kezdek bemajszolni.
- Ma találkoztam vele - vágok egy grimaszt, mert most a düh nagyobb, mint az öröm, és igazából csak saját magamra vagyok dühös. De arra nagyon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rosie N. Fisher
INAKTÍV


red swan
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 179
Írta: 2017. június 12. 23:10 | Link

Ráhel

Szórakozottan piszkálja tányérján a salátalevél- és paradicsomdarabkákat. A kis sajtkockákat már mind sikerült kiválogatnia, majd a tányér szélére halmoznia. Szereti, de ha megeszi... Inkább nem eszi meg, az a biztos. Különben is, a múlt héten fél fonttal nyomott többet, mint eddig, és még mindig nem jött rá, hogyan sikerült ezt elérni. Amióta fogóként a csapat tagja lett, minden eddiginél rosszabbul érinti minden egyes kis pluszdeka, hiszen a versenysúly fontos. Minél kevesebbet nyom, annál gyorsabban tud repülni a cikesz után. Természetesen a balettet illetően sem érzi kevésbé fontosnak, hogy pihekönnyű maradjon és nádszálvékony. Megcsikordul a tányéron a villája, ahogy odébb lökdös egy paradicsomdarabot, majd a kés segítségével az említett evőeszközre igyekszik szúrni egy salátalevél-darabkát. Többször is felhajtogatja, hogy sikerüljön is a művelet, végül pedig orra elé tartva szemléli. Szép zöld. Nem olyan sötétzöld, mint a rellonosok színe, hanem olyan ehető zöld. Finomnak tűnik. Nyel egyet. Igazából roppant éhes. Összefut szájában a nyál már a saláta gondolatától is, gyomra pedig szinte keservesen mordul fel, fordulva egyet. Csak egy falat. Tényleg csak saláta, alig pár kalória. Meg vitamin. Az kell. Még szüksége van pár pillanatra, mire tényleg befalja. Kényszerítenie kell magát, hogy lassan rágja meg, minél lassabban, és ne akarja máris magába tömni a többi darabot is, hogy aztán csak úgy csússzon le a torkán az egész egyben. Egy darab paradicsomot is kiszemel, gondosan vágva még azt a picit is félbe azért, ám ezt már nem sikerül bekapnia, csak a villát emeli fel, amikor is felbukkan Ráhel és csak úgy a semmiből olyan tényt közöl, hogy azonnal lenyeli a féli megrágott salátalevél-darabkát.
- Tessék? - kérdez vissza, mint aki rosszul hallott. Leteszi a villát. Poharáért nyúl, nagyot kortyolva a vízből. - Arlen? - kérdez ismét, közben hevesen kalimpálva kezével, merthogy nem tudja, hogyan is lehet ezt lereagálni. - Ez mikor... hogyan? Fejre esett?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. június 13. 10:18 | Link



Good morning. Guten Tag. Buongiorno. Itt az ideje kikelni az ágyból, hiszen nemsokára 7 óra lesz. Kezdődik egy újabb nap, tele izgalommal, tanulással, szidásokkal, boldog percekkel. Ahogyan ez már az elmúlt hetekben teljesen bejött a vörös leányzónak. Alakul az élet, azt kell mondani. A tanulmányaiban még nem éppen a legjobb, de időben mindent meg fog szokni. A legutóbbi Bájitaltan órán is majdnem magára és az órán választott párjára robbantotta az üstöt és annak tartalmát. Látszik, hogy nem a Rellon ház tagja; neki ez nem megy. Talán a Legendás Lényeg Gondozása lesz majd az ő szakterülete, az tetszik is neki, és jól is megy. Plusz, állatőrült lévén igencsak fekszik neki a téma. Azonban ez a felkelés most nem nagyon megy. Újra üvölt a vekker. Csak még egy kicsit… Nyög még egy pár percet a kényelmes ágyikóban, majd egy mély sóhaj kíséretében kikel a paplan alól, és elkezdi összeszedni magát. Egy egyszerű virágmintás ruhát varázsol magára egy fehér szandállal, vörös hajzuhatagát hanyagmód a feje tetejére fogja, felkapja a földről fehér iskolatáskáját, csupán egyik vállára kapja fel, és elindul reggelizni a Nagyterembe. Kócosan jelenik meg, mint mindig, amikor a reggeli órákban láthatjuk. Nincsen neki a csinoskodáshoz hangulata.
- Jó reggelt. – motyogja, miközben elsétál néhány háztárs mellett. Nem ismeri őket, csupán a jelvényekről látja, hogy ki hová is tartozik.
Leül a terem legtávolabbi pontjára, majd nézelődni kezd az asztalon, mit is egyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. június 15. 18:41 | Link


Minivel csajos estét tartottunk, filmekkel, nasival, meg mindennel, és ez az oka annak, hogy ahelyett, hogy otthon innám nyugisan a kávém, most épp rohanok. Olyan rég aludtam már a kastélyban, el is halogattam rendesen a csak még öt perc dolgot, és az egyenruhám is éppen csak felrángattam magamra. A hajamon is az ujjaimmal futottam át, a mindennapi sminkről nem is beszélve - meglepődtél, mi? Nem természetesen sima a bőröm, omg omg. Hosszú, sietős léptekkel masírozok be a nagyterembe, ahol épp még folyik a reggeli, szerencsémre. Nem állok meg azért az elején, még akadályoznék itt valakit, egy asztalvégfélét keresek, ahol nem ülnek annyian, meg most valahogy a házas dolog sem érdekel annyira. Nem mintha eddig izgattam volna magam rajta, előfordult, hogy beültem Hunter vagy az egyik eridonos mellé. Amennyit lógok náluk, már megszokhatták a jelenlétem.
- Bocsi, bocsi, sietek - a csípőmmel véletlenül meglökök egy ismeretlent, pedig tényleg nem akartam, csak nincs most arra időm, hogy mindenkire szépen vigyázzak meg minden. Meg is állok mellette, hogy lássa, nem csak átgázolok itt rajta. Egyik kezemmel megtámaszkodom az asztal szélén, míg a másikkal előre nyúlva kezdek összeszedni kajákat a dobozomba. Majd megeszem szünetben. Vagy kihagyom a napot indító jóslástanom - Ricsi nélkül amúgy sem izgi, nincs is értelme - és beülök Viktor egyik órájára, a hátsó sarokba ahol nem tűnök fel senkinek, és csendben megreggelizek magamnak. Amúgy is szeretem Viktort, meg a tantárgya is tök jó, na nem mintha voltam volna már ott. Időközben valószínűleg épp összeszedem az utolsó darabokat, meg mások elől is, és az itteniek nem nagyon szokták kedvelni, mikor épp elkapkodják előlük az utolsó buktát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2017. június 18. 14:04 | Link

Rózi

- Jól hallottad - biztosítom róla, és sztoikus nyugalommal látok neki a vacsimnak, miután benyakaltam azt a tortát. Tudtam különben, hogy az eridonos ettől minden lesz, csak épp nyugodt nem, így valahol még kicsit rossz érzés is, de hát... neki is tudnia kell róla, nem?
Nem is törődök a megütközött tekintetekkel, amik igazából minket vizslatnak, egyszerűen annyira megszoktam már, hogy mások figyelnek rám, hogy már nem is érzem, vagy ha érzem is, nemes egyszerűséggel nem veszem fel. Ennyi.
- Azért ne szúrj le - nevetve hajolok el, mikor épp felém kalimpál a villájával, mert valahogy nem szeretném, ha belém állna.
- Tudja a franc, nem is érdekel úgy igazán, csak érted... előtte még flörtölt is velem, aztán mikor kinyögtem, hogy van valakim, csak aztán közölte ezt, és ehh - grimaszolok mellé, kortyolva a narancsléből.
- Egyébként fogalmam sincs, ki lehet - sejtem, a következő kérdés ez lenne, így csak megvonom a vállam. Nem is akarom úgy igazán tudni szerintem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. június 19. 12:27 | Link


Hogy miért a terem legtávolabbi pontja? Egyszerűbb lenne, hogyha elolvasnátok a személyiségtesztjét. Introvertáltsága miatt inkább jobb, hogyha magában, a saját gondolataival van, hiszen nagyon ritka, hogy beszélgetős kedvében legyen. Főleg ezen, az új helyen, ahol még nem tudja, hogy mi, merre, hány méter. Sőt, a gyerekek kegyetlenebbek tudnak lenni, mint a felnőttek. Ezt mindannyian tapasztalhattuk, és tudhatjuk. Bíboranna nagyot nyel, amint egy Rellonos társaság elmegy mellette. Felsőbb évesek, nem törődnek a vörös lánnyal, hiszen ő már nem kihívás nekik. Majd biztosan piszkálnak egy velük egyidőst. Vagy ki tudja… mélyet sóhajt a lány, amikor észreveszi, hogy a csapat teljesen más irányba indul, mint amerre ő ül. Szinte az izzadtságot törli le homlokáról, majd visszanéz az ételekre. „Túl sok hús.” néz az egyik tálra. A másikon a tojás nem tetszik neki, a harmadikon pedig édes süteményeket talál. Igen, valóban nagyon válogatós a lelkem, de ez van. Összehúzza szemöldökét, összeszorítja ajkait, majd éppen felállna, hogy maga elé vegyen egy jó adag nyers salátát, ami végre megfelel az ő nyúl-táplálkozásának, valaki meglöki. Egy Rellonos lány az. Azonnal kiszúrja, hiszen úgy tart tőlük, mint a tűztől. Főleg a lányoktól, hiszen azok könnyebben szekálják őt, mint a fiú társaik. Mondjuk, azokból is kapott már eleget az elmúlt hetek alatt. Nagyot nyel ismét. Felnéz a lányra, aki hevesen bocsánatot kér, és elkezd a közelében pakolni. Nem tudhatja a Petheő-Gönczy leány, hogy ez direkt udvariatlanság volt, vagy csak egyszerűen siet valahova, és semmilyen szándékos durvaság nem volt ebben. Sztereotípia. Mindannyian ismerjük ezt. S mivel sok volt a negatív élménye Annának a Rellonosokkal, ezért akaratlanul néz a szokásostól teljesen eltérően, kissé morcosan.
- Hihetetlen, hogy nekik mindent szabad. – motyogja turcsi kis orra alatt.
Ő maga észre sem veszi, hogy ezt hangosan mondja, hiszen mindent kimond, amit gondol, de rosszat nem szokott gondolni, és nem szokott udvariatlan lenni. Mit hoz ki az ember lányából a sok bántás…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. június 19. 15:05 | Link


Alapvetően nem érdekelne, ahogy a többi idegen sem érdekel. Nekimentem, véletlen volt, bocsánatot kértem, szia. Nézzen csúnyán, ha akar, nem emiatt fogom telesírni a párnám, nem az ő csúnya nézése a legrosszabb amit életemben kaptam. Viszont van az, amit nem tűrök el. A motyogás. Amikor nincs elég pofád visszafeleselni, szóval csak az orrod alatt dünnyögsz. Nos, az emberek túlnyomó többsége nem számol azzal, hogy aeromágus vagyok, a hang pedig levegőben terjed, szóval tökéletesen hallok mindent. Egy pillanatra megdermedek a mozdulatomban, lassan emelve meg szemöldököm nézek rá.
- Tessék? - nem, ez egyáltalán nem úgy hangzott, mintha nem tudnám mit mondott. Érezhető a hangsúlyomban, hogy pontosan tisztában vagyok azzal, amit kiszűrt a csinos kis száján, és szeretném, sőt, akarom, hogy kimondja még egyszer, hangosabban. Alapvetően képes vagyok kedves és aranyos lenni, megértő, jó, elsős, és nem is lenne semmi baj, ha azt mondta volna, hogy vigyázzak jobban, vagy figyeljek oda. Elfogadnám. De ne higgye azt, hogy beszélhet úgy, hogy nem hallom, és ne higgye azt, hogy egy egyszerű lökés is már egyből ellene irányul. Bocsánatot kértem. Ha direkt lett volna, megtettem volna? Nem. Amúgy is, miért lenne nekem érdekem, hogy őt szívassam? Hol lenne nekem az jó? Sehol. Normális esetben magasról lesz*rnám, de nem, mert elsős kis gólyának kell szájaskodni. Hát akkor szájaskodjon most is.
- Mond még egyszer - nem kérem, mert ez nem kérés. Nem éppen azt éreztetem vele, hogy felsőbb rendű vagyok, nem erről van szó, de nagyobb vagyok, és minden egyes nyamvadt iskolában a rohadt kicsik legalább egy minimális tiszteletet mutatnak a nagyobbaknak. Én is megadtam, és meg is adom, jogosan várom el ugyanezt. Az arcomra már rég kiült az a passzív agresszív kifejezés, ami nem nyújt semmi jót, de kifejezetten rosszat sem. Nem vagyok mérges, mert nem fogok idegeskedni egy nyomorékon, ettől függetlenül lehűltem, és érezhetően a levegő is körülöttem pár fokkal- amibe ő is beletartozik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. június 19. 15:32 | Link


A motyogás tényleg nagyon nem szép dolog. Nem volt egy bátor húzás, de nem lehet ő sem mindig bárányka, főleg azok után, amik az elmúlt hónapban történtek. Sok háztársa mondta, hogy vigyázni kell a Rellon ház diákjaival. Személyesen néhány piszkálódó elsőssel találkozott, a többiek bizonyára érettebbek – remélhetőleg -, de felsőbb évesekkel még nem nagyon sikerült találkoznia, legalábbis beszélgetnie biztos, hogy nem. Elgondolkodik. „Vajon ezt hangosan kimondtam?”, emeli magasba dús szemöldökét. Amikor meghallja, hogy a lány, akinek gondolatban szerette volna címezni mondandóját, visszakérdez. Mintha megfagyott volna, úgy ül tovább az asztalnál. Zöld szemei ijedten kikerekednek, amikor megérzi: most bajban van. Talán ezért tanította neki mindkét szülője, hogy legyen udvarias és kedves mindenkivel, ne gondoljon rosszat másoktól és óvakodjon a megbélyegzéstől. A megfagyást szinte szó szerint is érthetjük lassan, hiszen valami furcsa történik; ténylegesen érzi a hőmérséklet változását. Nagyon lassan, szaggatott mozdulattal fordul a felsőbb éves lány felé, aki jogosan szól úgy hozzá, ahogyan tette. A Rellonos jelvényre néz, majd vissza a lány tüzes, mégis hideg szemeibe. Akkorának érzi magát, mint egy borsószem, és érzi, ahogyan kimelegedne a zavarba ejtő helyzettől, de valami mégis mindig visszahűti abba a stádiumba, ahonnan kezdődik ez a melegedés.
- Én… – makog szerencsétlenül, majd ijedten nyel egy nagyot.
„Ennyi?”, kérdezi saját magától, mély felháborodással. Ha már volt ennyire buta, hogy a semmiből egy ilyen jellegű megjegyzést tesz, akkor vállalja érte a felelősséget. Furcsa érzés. Még soha nem csinált ilyet azelőtt. Úgy néz ki, itt volt az ideje annak, hogy megtanulja, mindennek van következménye.
- Kérlek, ne bánts. – szólal meg félve, miközben le sem veszi tekintetét a mellette álló lányról. – Azt mondtam… – kezd bele halkan. – Hogy… hogy… „Hihetetlen, hogy nekik mindent szabad.” – idézi saját magát. Szája remeg az idegességtől. Tényleg rossz tapasztalatai vannak a zöld sárkányokkal, és most nagy galibába keverte saját magát.
Ajkába harap, majd várja a hidegben, hogy mi is fog most történni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. június 19. 16:03 | Link


- Igen? Te? - bedobok még egy almát a dobozomba, aztán elveszek egy másikat, a lány felé fordulok, csípőmmel az asztalnak dőlök. A levegő közben megáll egy adott hőmérsékleten, ami engem különösebben nem zavar, én csináltam. Elhozhattam volna a karkötőim, de azt hittem, hogy majd az emberek ugyanúgy elkerülnek, ahogy én őket. Hittem. Beleharapok az almába, oldalra billentem fejem. Érdekel, amit mondani fog.
Aztán a következő mondatánál szórakozottan nevetek fel. Ne bántsam. Ugyan, miért bántanám, és ha akarnám is, miért pont itt tenném? Ennyi ember szeme láttára.
- Nem gondolod, hogy ha akarnálak, nem ezen a helyen tenném? Ennyi tanár, és a házvezetők szeme láttára? - most komolyan ennyire buta, vagy annyira fél, hogy azt se tudja, mit beszél? Nem akarom bántani, nem is fogom, sem most, sem később. Ha vigyázott volna a szájára, itt sem tartanánk.
- Figyelj ide angyalom - az asztalra könyökölök, lejjebb is hajolok, hogy mindenképpen lássa az arcom. Megijedt. Ez pont elég ahhoz, hogy megtanulja, hogy máskor ne csináljon ilyet. Ennyit a navinések nagy bátorságáról.
- Én személy szerint magasról teszek rád, meg a véleményedre is rólunk - egészen biztos vagyok abban. hogy az "ezeknek" rész rólunk szól. A galád, szívtelen, kíméletlen rellonosokról, akik mindenkit csak bántanak, és azért élnek, hogy másnak rossz legyen. Őszintén, eddig ahány zöldet megismertem, és nem mondanám, hogy egy kicsi számról van most szó, egyiket sem érdekelte, hogy mást bántson. Vagy rosszat csináljon neki. Komolyan, a legrosszabb dolog, amit elszenvedtem tőlük, az az volt mikor elsőben Cameron nem akarta visszaadni a könyvem. És azt sem vettem a szívemre, vicces volt. Szóval maradjunk ennyiben arról, hogy mennyire is kegyetlenek vagyunk ki. - De ismerek olyat, aki ezért úgy orrba törölt volna, hogy felnyaltad volna tőle az egész asztalt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. június 19. 16:54 | Link


Ha valaki esetleg tudja itt, hogy mit is kell egy ilyen helyzetben csinálni, akkor kérem, szóljon most, vagy hallgasson mindörökre. Hiszen Bíboranna egyelőre teljesen tanácstalan. Néha kezdi érteni, hogy miért beszélnek úgy a Navine ház néhány lakójáról, ahogyan szoktak; egyszerűek. Olykor nem a legélesebb kés a fiókban egy unikornis tanonc, de a szíve a helyén van, még akkor is, hogyha ilyen buta szöveggel elront egy egész jónak induló napot. Nem csak a sajátját, de a másikét is. Akinek egyébként valamennyire igaza is van. Jogos a felháborodás. De a vörös leányzó sem hiába retten meg a Rellonostól. Bizonyára a másiknak nem tűnnek fel háztársai hibái, vagy nemistudom, de ő is eléggé karakán jellemnek tűnik. Nem hiába a sárkányok bandáját erősíti. No, de visszatérve a rettegés kellemetlen pillanatához. Egy szórakozott nevetés hagyja el a felsőbb éves lány száját, mire Anna szintén nevet egyet. Azonban ez nem egy szívből jövő kacaj, inkább egy szerencsétlen „Én is nevetek. Baromi zavarban vagyok. Mi történik?” féle nevetés. Igaz. Igen, ennyire fél és ennyire bugyuta, ha megijed. De mitől is fél ennyire? Az igazat megvallva, nem is a fizikai bántalmazás az, ami ezt a rettegést okozza, hiszen nem sokan verték meg eddigi élete során; a szóbeli bántalmazás az, amit egyszerűen nem tud a helyén kezelni. De biztosan vannak még vele így egy páran.
A lány az asztalra könyököl, és elmagyarázza Annának, hogy mi is a helyzet.
- Oké, értettem. – mondja halkan, száját látványosan elhúzva.
Ismét jön a berögzült nagy nyelés arra, hogy más mit csinált volna vele. Ezzel próbálja érzékeltetni valószínűleg a másik lány, hogy ő tényleg tesz rá, de a tiszteletlenség, az tiszteletlenség. Bíbor picit magába is néz a történtek miatt, de ma is tanult valamit, az hétszentség. „Mit csináljak?”, néz a másik szemeibe, aztán úgy dönt, hogy úgy fog eldőlni minden, ha megembereli magát, bocsánatot kér, és bemutatkozik.
- Ne haragudj. – kezd bele a mondandójába, kissé még halkan, de utána bátorodni látszik az el-elcsukló hangocska. – Tiszteletlen, udvariatlan húzás volt tőlem. – egy pillanatra a mellettük lévő asztalhoz néz, ahol néhány diák kileste a közte és a Rellonos között lejátszódott jelenetet. – Petheő-Gönczy Bíboranna vagyok. – mutatkozik be, kezét nyújtva.
Sokat fog elárulni a másikról, hogy erre hogyan is fog reagálni. Nézzük.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. július 3. 13:26 | Link


Egyébként tényleg nem vagyok ideges, ezt bizonyítja az is, hogy egészen hamar elengedem a dolgot. Másképp biztos nem hagynám ennyiben, de látszik, hogy megértette, én meg nem fogok itt lelki terrort csinálni. Mondjuk még mindig nem értem a körülöttünk lengő előítéleteket, de most nem őt fogom büntetni azért, mert léteznek. Lehet, hogy csak velem van a baj, mert nem vagyok elég agresszív, whatever.
Amúgy meg nem gondolom úgy, hogy túloznék azzal amit mondok. Ott van, vagy volt, például Zétény, aki tényleg gondolkodás nélkül szájba vágta volna ezért, vagy ott van Black, aki bár nem ütötte volna meg, biztos vagyok benne, hogy kompenzálta volna valami mással.
- Én nem haragszom - megvonogatom vállaim, a már múló sértettség szerintem nem egyenlő a haraggal. Mondjuk nem ő lenne az első ember, aki azt hiszi, hogy haragszom rá, ott van az a másik navinés lány, Lili, vagy hogy hívják, akivel szemben egyre erősebb az érzésem, hogy fél tőlem. Mondjuk nem tudom, miért, még nem mondtam neki semmi rosszat, meg csinálni se csináltam semmit, ami miatt félhetne. Ennyire nem lehet borzalmas kisugárzásom. Elismeri, jó, oké, erre egy pici, bátorító mosoly is megjelenik az arcomon. Azért nem vagyok én gonosz keresztanya, meg voltam már unikornis gólya is, bizony, tudom én, hogy milyen.
- Farkas Kamilla - lepillantok a kezére, de nem fogom meg, inkább elteszem a dobozom a táskába, mintha észre sem vettem volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Petheő-Gönczy Bíboranna
INAKTÍV


Szeplő by Eric Wright®
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 226
Írta: 2017. július 9. 13:18 | Link


Az igazat megvallva, tényleg nincsen miért haragudnia a másik lánynak. Anna senkije neki, csak egy kis pisis, elsős, aki beszólt a semmiért. Ezen elgondolkodva húzza el ajkait, miközben fájdalmasan az idősebbre tekint. Tény, hogy nem így akarta kezdeni a mai napot, és csak folyamatosan ég a bőr képéről azért, amit pár perccel ezelőtt sikerült produkálnia. De már megtörtént, és nincsen semmi olyan varázstárgy a tulajdonában, ami segíthetne neki utazni az időben – úristen, mik eszébe nem jutnak. Nem látszik rajta, de talán elkezd majd beilleszkedni ebbe a társadalomba. Ezen mélázik el egyetlen egy pillanatra, amikor is végre bemutatkozik, kezét nyújtja, azonban a másik nem fogadja a kézfogást. Nem baj. Legalább bemutatkozott. Úgy gondolja a vörös leány, hogy már ez is valami ebben a mai világban. Kamilla, szép név. Még eddig nem ismert Kamillát. Egy távoli galaxisban vállat is von a gondolatra, majd a lány felé fordul. Vagy nem egy beszélgetős típus vagy mégis mi a csudának beszélgetne ezzel az udvariatlan kis unikornissal. Bizonyára az utolsó a megoldása a csendnek. Figyeli, ahogyan Kamilla elrejti az ételes dobozt táskájában, majd arra gondol, hogy vajon mikor lesz ideje megenni. Annyi minden történik egy nap alatt a Bagolykőben, hogy napközben nem is nagyon jut el odáig az ember lánya, hogy némi táplálékot vegyen magához.
- Melyik évfolyamban vagy? – teszi fel elgondolkodva a kérdést.
Lassan komolyabban el kellene kezdeni a tanulást, hiszen a vizsga nem vicc. Ha megbukik, akkor a III. világháborút el is indítja otthon. Sosem tanult jól, de éppen megfelelt. A szülei nagyon szerették volna, hogy olyan legyen, mint a két idősebb testvére, de sajnos ez nem így lett. Az álmodozás hatalmas ellensége lehet egy fejlődő fiatalnak, s a lustaság sem főerény.
- Bocsánat, még egy kérdés – kezd bele. – Vizsgaidőszak mikor van? Sehol nem találtam kiírva – húzza el a száját, miközben szeme sarkából egy gyönyörű őszibarackot szúr ki magának. Rá is rabol a gyümölcsre, tányérjára teszi, egy kisebb kést vesz hosszú ujjai ölelésébe, majd vág egy szeletet az érett finomságból, miközben szemei ismét teljesen a felsőbb évesre kerülnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rosie N. Fisher
INAKTÍV


red swan
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 179
Írta: 2017. július 14. 09:54 | Link

Ráhel

Jól hallotta? Nem, az nem lehet. Arlennek bizonyára csődöt mondott ott bent a fejében egy pici kis fogaskerék, hogy máris menyasszonya van. De hát mikor? Hogyan? Sűrűn pislog Ráhelre, miközben ajkai elnyílnak a döbbenettől. Feldolgozni igyekszik a hallottakat, még mindig a levegőben tartva közben a hegyes evőeszközt.
- Bocsánat - jelenti ki hatalmasat nyelve zavarában, amikor ráeszmél Ráhel figyelmeztetése nyomán, hogy még mindig hadonászik. Ebben aztán semmi kecses nincs, ráadásul pedig még tényleg veszélyes is. Leteszi a villát és a poharáért nyúlva nagyot kortyol a vízből. Nem, ettől sem lesz jobb, csak mintha a gyomra lenne picit jobban tele. Rendben, hát akkor már megissza az egész pohárral, a salátát meg úgy tolja odébb, ahogy van. Úgysem férne már el az a folyadék mellett, hiszen a gyomra már így is akkora, mint egy borsószem.
- Hát ez... tuskó - közli meglepően hevesen. Akár vele is megtehette volna ezt az a bájgúnár, olyan csúnyán néz a szavai mellé ráadásként. Teljes mértékben átérzi, milyen lehetett ez a navinésnek, és különben is, mi az, hogy ez csak így a semmiből kerül elő, miközben még mindig mindenkinek teszi a szépet. Ó, hogy az a foszladozó balettcipő... Mutatóujjával megdörzsöli a szemét, pillanatnyilag mellőzve minden eleganciát, pedig erre egyébként nagyon ügyelni szokott mindig, majd idegesen szusszan fel.
- Nem is akarom tudni - szalad ki a száján egész élesen hirtelen, félbeszakítva ezzel Ráhel mondandóját, mielőtt még netán eszébe jut számba venni a lehetséges jelölteket vagy valami hasonló. Nem kíváncsi rá most. Eldöntötte és ehhez a döntéshez makacsul ragaszkodik is. A tányért odébb tolva kel fel a helyéről, összeszedve dolgait.
- Ne haragudj, gyakorolnom kell - magyarázza közben fel sem nézve, talárját rángatva éppen, mert valahová sikerült beszorulnia, aztán ha már mindene megvan, elviharzik a nagyteremből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Valami bűzlik...
Írta: 2017. július 18. 11:48
| Link


ki nézett? senki

Minden reggel egy kisebb halál.
Végzetes dózis koffeinből, cukros süteményekből és szem alatti karikákból. Ez a napkezdet pedig egyenesen egy temetésnek ígérkezett, - ha már a halál témájánál maradunk -, hisz az idő, úgy határozott, elsiratja a koránkelőket. Hajnali 4 óta hullottak a krokodil méretű esőcseppek, Aladár és az én felettébb nagy örömömre. A kutyák, mondanom sem kell, nehezen tűrik a frontokat, hátha azok még villámlással és egyéb természeti jelenségekkel járnak együtt. Aladár végigvonyította az éjszakát, meg a pirkadatot, meg a reggelt, egyszóval hallatta a hangját, úgy, ahogy azt a Boston terrierek nagy könyvében megírták egykor. Egy percre se hagyta volna abba, ez a program egyszerűen kitörölhetetlennek bizonyult a szürkeállományából. Már nem is próbálkoztam semmivel. Régebben vettem neki egy plüsst, szentül hittem, hogy az majd segít, de azóta szétrágta és a belső tartalma fenyegetően helyezkedett el a padlón, valami olyasmi üzenettel: Aladárnak bizony nem szabad ilyen szép plüssállatokat venni, mind idelent végzik majd a porban.
Nagyot sóhajtottam az ágyam szélén üldögélve, olyan volt ez, akár egy landolás, ősz és tavasz között. Pedig nem, nem a Babits versre gondolok. Ahogy kitekintettem az ablakon, inkább a szundikálás mellett döntöttem volna. Szélben hajlongó fák, megtépázott bokrok, villámlásokkal tarkított erdők, tekintettek vissza, nem épp őszinte mosollyal.
- Ez igen, ezért felkelhettem - nyugtáztam a témát, hogy ismét egy remek nap elébe nézek, már nyúltam volna a vízhatlan taláromért, amikor eszembe jutott, hogy csak egyetlen egy van és az is jól szétrongyolódott a padlástéri kalandban. Ez már csak ilyen...
Na sebaj, majd egy kiadós reggeli - indultam el a Nagyterem felé, valami finom, pocakomat megremegtető étek reményében, amikor borzasztó füstre és mozgolódásra lettem figyelmes.
Neeee már, a manók odaégették valamit?
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. július 18. 11:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. július 18. 19:17 | Link


A vörös csaj - hála Istennek - nem teszi szóvá a hirtelen támadt pakolhatnékom. Nem tudnám megmagyarázni, hogy miért nem akarok vele kezet fogni, csak érzem, hogy nem, és kész. De ez nem is feltétlen ellene irányul, mindenkivel így viselkedem, aki idegen. Szóval tényleg nem azért csinálom ezt mert mégis haragudnék rá. Túltárgyalom a saját fejemben.
- Ötödikes vagyok - ezt így az év vége felé jó lenne tudatosítani magamnak is, mert nem, még mindig nem fogtam fel, hogy én végzős vagyok. Ez egy ilyen fenomen, amit az ember vár, és amikor eljön, akkor el se hiszi, hogy itt van, és egyszerűen nem érzi magát végzősnek. - Te gondolom elsős lehetsz? - bár az eleje elég határozottan indult, a végére elég rendesen elbizonytalanodom. Nem vagyok jó annak a találgatásában, hogy ki hova jár, meg melyik évfolyamba, meg hány éves lehet, nekem az ilyenek nem mennek, és ezért sem lennék jó pszichológus. Nem értek az emberekhez. Pedig lassan tényleg ki kéne találnom, hogy mit akarok kezdeni az életemmel, mert ahogy a fenti ábra mutatja, nem fog menni a "megtalálom az igazit és az majd eltart" történet. Pedig szívesen medencéznék meg utazgatnék egy életen át a semmiért.
- Vizsgaidőszak... Óha - elhúzom szám, elég fancsali képet vágok, mert az bizony nekem is vészesen közeledik, egy VAV-al együtt, és bizony mindkettőre ideje lenne elkezdenem tanulni. - Várj egy percet - felemelem a mutatóujjam, majd elgondolkodva támasztom azt ajkaimhoz, így egészen úgy nézhetek ki, mintha csendre inteném. - Még biztosan van pár heted - nem, most nem jut eszembe, kellemetlen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Petheő-Gönczy Liliróza
INAKTÍV


Bibliofil Szfinxkölyök
offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 19
Írta: 2017. július 19. 11:25 | Link

Lora Fontaine - Valami bűzlik > mai megjelenés <

Nem volt jó az éjjel, annyi szent. Soha sem tudott aludni ilyen villámlások mellett, és az esti idő nem volt kegyes hozzá. Csak úgy ontotta a villámokat, amik dörgéssel párosultak természetesen, hogy senki ne tudjon nyugodtan aludni a kastélyban. Az állatok megkergültek. Az emberek pedig karikás szemekkel kóvályognak még mindig a lassan megtelő folyosókon. Liliróza sem nagyon figyel fel, csupán lehajtott fejjel közlekedik a korridorokon. Gyomra teljesen üres. Nem volt ideje éjszaka táplálékhoz jutni, illetve a fejfájása is elvette azt a maradék étvágyát is. Ezért is van az, hogy alvás helyett az étkezést választja. Talárján hanyag módon tartja kezében, és egy szemtelenül nagyot ásít a nagyterem bejáratánál. Ami köhögéssel végződik, és azzal, hogy végre felemeli a fejét. Értetlenül néz néhány arra sétáló diákra, majd megpillant egy hasonló meglepetten álló szőkés hajú lányt.
- Hellóka - köhög. - Meg tudod mondani, hogy mi folyik itt? - köhög tovább. - Tuti, hogy kigyulladt valami - köhög még egyet, majd fancsali képpel bámul hol a lányra, hol a nagyterem ajtajára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
A felismerés
Írta: 2017. július 19. 12:46
| Link



- Ha az odaégett reggelik mesélni tudnának...
De nem, most valahogy nem volt kedvük beszélgetni. Nem akarták tudatni velünk, hogy szenvedtek kínhalált a kastély igen kis méretű, mégis forgalmas helyiségében, a konyhában. Így megmaradt az érzékelés.
Vajon honnan jöhet? Délről, keletről, esetleg északról? Vajon kit égethettek oda reggeli gyanánt? Netán az egyik professzort főzik ebédnek? Melyik véncsont haldoklik odabent?
- na jó, azért mégsem járnánk olyan jól, ha tanárokat főznének ebédre. Félő, hogy egy idő után elfogynának és végül mi (diákok) kerülnénk sorra.
Én még sokra akarom vinni. Családot alapítani, gyerekeket felnevelni, kitanulni valami rendes szakmát - igen, valami ilyesminek képzeltem el a jövőmet és nem, nem a Bagolykő ebédjeként, mint ahogy mások sem, akiket lehet, hogy épp most grilleznek? Elgondolkodtató.
A füst, mint puha, bolyhos takaró, lepte el a helyiséget. Beleköltözött a diákok fejébe, szemébe, lehet, hogy csiklandozta is őket, mert olykor-olykor némelyikük, úgy megszaladt, mintha kivont karddal akart volna nekirontani a másiknak:
- Na hé, helló - avatkoztam közbe és egy másik irányba tereltem az illetőt. Remélem, a pályájára állítottam, ha meg nem, hát majd visszafordul. És akkor Bíbort láttam kirajzolódni a tömegben, nagyon köhögött, de azért sikerült megértenem, amit mond:
- Szerintem a manók is álomkapszulát vehettek be. Valószínű, elaludtak a reggeli mellett. De te miért köhögsz ennyire, Bíboranna? Beteg vagy? - kérdeztem tőle és mikor erre a felismerésre jutottam, megtettem vagy két lépést hátrafelé. Nem lehet tudni, kiben milyen kór lakik és én már ígyis a gyengélkedő szakavatott páciense voltam. Nem akartam újabb köröket.
Utoljára módosította:Kornai Viktória, 2017. július 29. 22:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Petheő-Gönczy Liliróza
INAKTÍV


Bibliofil Szfinxkölyök
offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 19
Írta: 2017. július 20. 12:28 | Link

Lora Fontaine - Valami bűzlik > mai megjelenés <

A lány, akire ráköszönt nagyon kedvesen fordul felé, mintha ismernék egymást valahonnan. Aztán gyorsan ki is derül, hogy mi történik itt, kérem szépen. Lili elmosolyodik. Ez egy olyan mosoly, amin látszik, hogy nagyon jól esik neki ez a felismerés. Vagyis, félreismerés, de borzasztóan kellemes érzés. Előfordult már, hogy félhomályban összekeverték őket, de ez csupán a szeplők, a szemek és a száj miatt van. Ez a három olyan rész arcukon, ami szinte ugyanolyan.
- Nem bírom a füstöt - krákog még egyet, majd felrázza magát, és inkább kezét nyújtja az ismerős ismeretlen irányába. - Petheő-Gönczy Liliróza vagyok. Bíboranna az ikernővérem - hogyha egyáltalán rá gondolt. De nagyon furcsa lenne, ha nem így lenne. Más Bíborral miért keverné össze akárki is?
- Te a háztársa vagy netán? - keresi a jelvényt a lány ruházatán.
Liliróza letekint a bal kezére, amiben talárja lóg, azon pedig ott díszeleg a Levita ház címere. Nagyon büszke rá, hogy ebbe a házba került. Amikor elkezdett tudakolózni az iskoláról, ez a ház volt számára a legszimpatikusabb. És az, hogy az égiek is így akarták... egyszerűen csodálatos.
Zöldeskék szemeit érdeklődően fúrja beszélgetőtársa tekintetébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Micsoda fejetlenség
Írta: 2017. július 20. 13:30
| Link



A nem kívánatos füst, úgy látszik, jócskán megzavarta az érzékelésemet, de Merlin lássa lelkemet, én egy kiköpött Bíborannát véltem felfedezni a tömegben. Már szólni is akartam, hogy a fene egye meg, értem, hogy szállingózik a lila köd, de miért olyan fontos a Levita ház asztalának irányába menni? Ott finomabb a reggeli? Azt kevésbé égették oda a manók? - ahogy ezeket a gondolatokat futtattam magamban, jöttem rá, a jelenség igazi okára, hogy itt valami teljesen más dolog húzódik meg a háttérben, ők bizony ikrek.
Áhhá, értem már, mégsem vagyok olyan tompa - állapítottam meg, majd hosszabb fürkészés után, kiiktatva a nyomokban fellelhető Bíboranna szeplőket és mosolyokat, nagyokat hümmögve beletörődtem az egyszerű ténybe: Liliróza egyáltalán nem Bíboranna. Jöhetnénk most a nem minden rovar bogár, de minden bogár rovar mondókákkal, s ha ezt Petheő-Gönczy érintettségben vetítenénk le... ah, hagyjuk, én elvesztettem a fonalat.
- Szóval Liliróza, aki nem Bíboranna vagy, én Lora vagyok - kaptam a fejemhez és meg is vakargattam, jelezve, hogy nem vagyok biztos abban, amit mondok, de legalább a saját nevemet tudom, ez egy fix támpont a beszélgetésünkhöz. A mondat utolsó szavai felé el is mosolyodtam, elégedetten nyugtázva azt, hogy még nem sikerült elfelejteni a saját nevemet. Micsoda szerencse.
- Igen, én is Navinés vagyok, habár te nem.. de a tesód - zavarodottan elhalkultam, majd újra megszólaltam, majd elkezdtem igazgatni az esőkabátomon, mert ugye talárom nem volt. Mintha a külső megjelenés javíthatna a lelkemben dúló viharokon. Úgy megörültem, hogy Bíboranna és majd bandázunk, meg ilyenek, de nem, nem.
Liliróza, Levita, testvér - mantráztam, de a füst és homály beleszállt az elmémbe. Teljesen lefoglalt koncentrálni a káoszban, meg ott volt a szomorú tény is, lebegett, mint valami dementor a levegőben: még mindig nem ettem semmit reggelire. Borzasztó egy napkezdés, Bíborannának titulált Lilirózák és odaégetett mennyei finomságok. Már hallottam, ahogy egyre többen lázadozni kezdtek, hogy hol van a pirítós és mi történik, amikor nem bírtam tovább, szót kértem magamnak és egy kisebb székre felállva hangot adtam a nemtetszésemnek:
- Figyeljetek ide, ők mindig robotolnak és értetek fáradoznak, de most elaludtak, nem tehetnek róla. Gyertek velem és csináljuk meg együtt a reggelit - erre érkezett néhány tojás. Lehet, belőlem akartak rántottát készíteni?
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. július 20. 13:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Petheő-Gönczy Liliróza
INAKTÍV


Bibliofil Szfinxkölyök
offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 19
Írta: 2017. július 20. 14:49 | Link

Lora Fontaine - Valami bűzlik > mai megjelenés <

Az igazság a következő; Lili és Bíbor sosem látták egymásban ezt a hatalmas hasonlóságot, pedig tényleg össze lehet őket keverni. A tekintet és a mozdulatok is ugyanazok, azonban az alapvető különbség az, hogy Liliróza nem annyira mosolygós. Sokkal komolyabb és összeszedettebb, mint az idősebb iker. Illetve, a barna sörény az, ami még máshogyan sikerült. Mehetnénk még nagyobb mélységekbe is, de most nem ez a legfontosabb. Majd minden kiderül idővel, ahogyan a Petheő-Gönczy lányok befejezik a mugli életmódot, és teljes lesz az asszimiláció. Hiába nem az a tejbetök fajta, most mégis ártatlanul megmosolyogja Lora meglepettségét. És az a legjobb, hogy így már tudja is, hogy ki ez a lány.
- Á - bólogat a bemutatkozásra. - Tesóm mesélt már rólad - visszagondol a kapott információkra, majd ajkait összeszorítja, és fájdalmas képet vágva felteszi a kérdést. - Jobban vagy már? Tudod... azóta - utal a Navine házban történtekre. Testvére mesélte, hogy volt egy kisebb kaland, de úgy néz ki, hogy strapabíró a csaj, és kutya baja sincsen. Aztán hallani kezdi, hogy egyre nagyobb a felháborodás a teremben. Lora felpattan egy székre, és beszédbe kezd.
Szimpatikus ez a csaj”, gondolja magában bólogatva, és csatlakozik hozzá.
- Csak meg tud csinálni mindenki egy tükörtojást vagy egy rántottát - néz a többi diákra, majd rákacsint Lorára. Talán mégsem lesz annyira rossz ez a mai nap, mint ahogyan azt gondolta egy pár perccel ezelőtt.
- Hol tudjuk mindezt megcsinálni? - fordul Lora felé és suttogja neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. július 20. 15:26 | Link



A padlástéri kaland kevésbé volt fájdalmas, mint az a tény, hogy a diákok többsége mennyire el van kényelmesedve ebben a szép kastélyban. Arra, hogy maguk csináljanak meg valamit, csak támadó tojásviharokkal tudtak felelni, sőt időközben levarázsolták rólam az esőkabátomat is. Már kevésbé foglalkoztatott, hogy most Liliróza vagy Bíboranna álldogál-e mellettem, egyre inkább elöntött a méreg, paprikavörös fejem jelezte, hogy előreláthatólag nagy problémák lesznek még itt a Nagyteremben, és nem, nem miattam.
- Hááááát Bíborannával érdekes volt a megismerkedésünk - erre kicsit el is húztam a számat, még mindig fájtak a végtagjaim, a gyengélkedőn töltött óráim száma pedig lassan az egeket verte. Ismertem a nővéreket, az ágyakat, tudtam, hová érdemes feküdni és hová nem. Például legutóbb egy sikítozó lánnyal kerültem össze, mondtam is Ursulának, hogy vigye el, mert nem a gyengélkedőre való, de nem hallgatott a szavamra. Végül önszántamból, saját felelősségemre hagytam el a fiktív elmegyógy intenzív részlegét. Azóta jött az az új pszichológus a kastélyba, dr. Ri valaki, gondolom, nem véletlen...
- De egyébként jól vagyok, látod, még egyben - bizonygattam a tényt, hogy én masszív, fiatal, erős szerkezetű hölgyemény vagyok, nem lehet csak úgy kiiktatni az élők sorából.
- De nagyon bátran viselkedett a testvéred - hálás voltam neki és leszek is, hiszen való igaz, nem mindenkiben lett volna annyi lélekerő, hogy elcipeljen a gyengélkedőig és utána még el is mondja, hogy mik történtek velünk. Kevés ember élvezhette a bizalmamat, de Bíboranna ezek közé tartozott, egyszerűen kivívta magának.
- Meg tudnának csinálni, ha nem lennének ilyen aranyvérű hólyagok.... - feleltem a lány szavaira és már nyúltam is a pálcámért. Persze, semmi küzdelem, csupán annyit mondtam:
- Invito esőkabát - és megszégyenülten szereztem vissza az oly gaz módon elbitorolt ruhadarabot.
 Ezt még megkeserülöd
- tettem hozzá gondolatban. Ekkor fordult felém Liliróza, habár elég diszkrét volt, meghallottam suttogását:
- A konyhában, az minden reggeli szülőszobája - nevettem el magam és rákacsintottam a lányra.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. július 20. 15:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Petheő-Gönczy Liliróza
INAKTÍV


Bibliofil Szfinxkölyök
offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 19
Írta: 2017. július 20. 16:24 | Link

Lora Fontaine - Valami bűzlik > mai megjelenés <

Egyik ismerkedés sem megy olyan egyszerűen. Főképpen nem egy ilyen helyen, ahol minden egyes pillanatban változnak a dolgok. Még szerencse, hogy a kaméleon életmód nem annyira áll távol Lilitől. Egészen jól alkalmazkodik, csak a neveletlenséget, a felesleges fecsegést és a hangzavart nem bírja elviselni. Ott kikapcsol az alkalmazkodókészség, és van, hogy kissé el is borul az agya. És ha már itt tartunk, lehet, hogy a konyháig sem kell elmenni, hanem egyenesen Lora forró fejecskéjén fogják elkészíteni a tojásokat, hiszen annyira felforrt az idegességtől. Nem csoda, ezt az elkényeztetett bagázst... Arra, hogy jól van a lány és a testvére mini-hős lett, csupán hevesen bólogat, mint az a bizonyos bólogató kutyus az autók szélvédője mögött. Örül, hogy minden rendben van a baleset óta, mert Bíbor úgy adta le a drótot, hogy minden vér és minden fájdalom és kín. Ahhoz képest tényleg nagyon jó bőrben van Lora.
- Nagyobb felkelés van kialakulóban - jegyzi meg tátott szájjal.
Ennyire nem tudnak viselkedni az emberek kölykei, ez azért már vérlázító. Tiszteletlenség. Egyébként is, az étellel játszani és dobálózni mérhetetlenül paraszt dolog. - Szerintem mi pályázzunk át a konyhába - veti fel, majd egy tojás eltalálja a talárját. Mély levegőt vesz, majd szikrázó szemekkel néz a tettesre, aki egy szintén elsős, virgonc Eridonos lehet. Leszáll a székről, majd odalép hozzá.
- Tudod már a tisztító bűbájt? - kérdezi fintorogva. - Mert akkor most megmutattad, hogy mennyire menő gyerek vagy... Varázsolni is tudsz esetleg? - erre a piros ház diákja már egy kicsit megszeppenve ugyan, de elmormolja a suvickus bűbájt, mire Lili csak biccent egyet. - Nagyon ügyes fiú vagy - motyogja, majd visszasétál Lora mellé.
- Konyha? - ezzel azt szeretné kérdezni, hogy menjenek-e. Éhes.


(Folytatás itt: Konyha)
Utoljára módosította:Petheő-Gönczy Liliróza, 2017. július 20. 16:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hajnal Hella
INAKTÍV


Mutista Maugli |18 éves
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 458
Írta: 2017. augusztus 4. 15:09 | Link

Sárkányszem kaland

Sötét van már odakint, takarodó is elmúlt. Hajnal most sem álmos, sőt, a lehető legéberebb. Vonzza a fekete égbolt, a csillagok közt szeretné álomra hajtani kócos kobakját.
Apró, meztelen lábain szinte futva közlekedik a kastélyban. Hisz dolga van! Neki bizony meg kell szereznie a nagyteremben felejtett vacsoramaradékok közül azt a kürtőskalácsot, amit már a vacsora alatt kinézett magának és biztos helyre rejtette.
Az összes folyosón odafigyel lépteire, árnyként lopakodik be a nagy ajtók közti résen. Nem aggódik, hogy lebukhat, de zöldjeit nagyra tágítva pillant körbe. Elhalad az asztalok között, felnéz a csillagos égre bűvölt mennyezetre. Arcán mosoly rajzolódik ki.
Erre nincs idő.
A dugihelyéhez érve rá kell döbbennie, hogy ez nem csak az ő rejteke. Az asztal alatt alvó, ronda szürke macska is lopott magának a vacsorából, melynek maradékát az ő becsomagolt édessége mellett hagyott büdösödni. Hella elhúzza a száját, kezébe kapja a kalácsot és megiramodik az ajtó felé.
Félúton jut eszébe a sárkányszem, melyet a kiszökés előtt hozott el a körletből. Gondol egyet és a követ a Navine asztalára rakja. Ráhúz egy szalvétát félig, és mint aki jól végezte dolgát, elmosolyodva folytatja útját. Talán még a faluba is lejuthat. Mondjuk a cukrászdába, és ha Anna dolgozik, elcseréli vele a kürtőskalácsot tortára. Vagy valami.

A sárkányszemem bűbája áramütésszerűen hat arra a személyre, aki elveszi legközelebb az asztalról. Vigyázat!
Hozzászólásai ebben a témában


tumblr♣ ♥Vigyázz, harap!♦

Oldalak: « 1 2 ... 64 ... 72 73 [74] 75 76 ... 84 ... 94 95 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet