kutatómunka | kora délután | Könyvtár
Nyikorogva nyílik a könyvtár hatalmas tölgyfa ajtaja. Egy fiatal, talárba öltözött Rellonos diák lép be rajta, oldalán egy jól megtömött, barnaszín bőrtáskával, ami tele van jegyzetekkel. A mai napon megvoltak az első tanórák, és igazán jól szerepelt rajtuk, elvégre az alap tudása már megvan, de az új dolgokat jó lenne beleverni a koponyájába, hogy a következő órán is ugyanúgy tudja verni a mellkasát, ahogyan azt ma tette. Egy pillanatra megáll, ahogyan az első könyvespolchoz ír, megigazítja zöld-ezüst színű nyakkendőjét, majd hunyorítva indul el a Bájitaltan szekcióhoz. Az a célja, hogy minél hamarabb elsajátítsa eme gyönyörű tantárgy rejtelmeit, habár édesapja már eléggé sok dolgot tanított neki annak idején. Sokat beszéltek erről a tárgyról, s mind tudjuk, hogy az igazi Rellonos kitűnő ebből a tárgyból. Nyúlánk ujjaival végigszántja a könyvek poros gerincét, miközben behunyja égszínkék szemeit. Hihetetlen jó érzés járja át az általában boldogtalan testet, majd leemeli a megfelelő tankönyvet, és helyet foglal az egyik asztal mellett, noha előtte hangosan a földre hajítja súlyos táskáját.