36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] 14 15 ... 25 26 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Ainsley Bolton
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. május 26. 23:26 | Link

Lora
könyvecském | daily look

Megnyugodtam, hogy jól emlékeztem. Elég jó a név- és arcmemóriám, de nem voltam biztos magamban mindettől függetlenül, pedig már elég sokszor megbizonyosodhattam volna róla, hogy nincsen ezzel gondom.
     - Igen, már kiskorom óta nagyon szívesen olvasok - kicsit elszomorodtam, hogy nem kedveli az olvasást, de majd találunk másik témát, hiszen vannak még más érdekes dolgok is a világban.
     Nehéz volt másoknak a szüleimről beszélni, de örültem, hogy nem is nagyon kérdezősködött róluk. Nem szívesen mondom el az ilyen személyes dolgokat senkinek, inkább magamban tartom. A legtöbb embert nem is érdekelné és sajnáltatni, sem akarom magamat.
     - Nem könnyű, de egyszer ígyis-úgyis el kell válni tőlük - láttam, hogy együtt érez. Gondolom neki is nehéz volt ott hagyni a családot. - Már azért kezdek hozzászokni - egy mosolyt erőltettem az arcomra, majd hagytam, hogy a beszélgetés messzebbre terelődjön.
     - Hát igen, szerintem sem. Mondjuk szerintem csak nem lehet az összes ilyen... - próbáltam a megfelelő szót megtalálni, hogy ne illessem őket bármilyen rossz szóval sem. - goromba. Biztos vannak kedvesebbek is, csak ezek szerint még egyikünk sem találkozott velük - kuncogtam. A Rellon ház sem a kedves diákjairól volt híres, de ilyen emberek is vannak, így szeretjük őket.
     - Néha jó egy kis testmozgás, az iskola meg úgyis óriási, el lehet itt akár órákig is bolyongani - én is szívesen mászkáltam csak úgy céltalanul. Mindig megnyugtatnak a nagy falak, a festmények vagy éppen az ismerős arcok.
     - Gondoltam keresek valami kényelmes kis helyet, aztán csak úgy elindultam és itt kötöttem ki - végignéztem a folyosón. Nekem olyan otthonosnak hatott, az egész iskola. Bárhová mentem itt, mindig kényelmesen éreztem magam ezek között a falak között. - Igen, már én is hallottam hírét, hogy szereti kihallgatni mások beszélgetéseit, de nem tudtam ellenállni ennek a jó kis fotelnak - súgtam vissza a lánynak, halvány mosollyal az arcomon. Ahogy felpillantottam a portréra láttam, hogy a banya átsétált egy másik festményre, így már nem igazán kellett tartanunk attól, hogy kihallgatja mit beszélünk. Nem, mintha olyan titkos dolgokat osztanánk meg egymással, csak mégis kellemesebb abban a tudatban beszélgetni valakivel, hogy nem hallgatja valaki más is rajtunk kívül.
     - Azt már tudom, hogy nem szeretsz olvasni, de van valami olyan dolog, amit szívesen csinálsz szabadidődben? - kezdeményeztem valami könnyedebb témát. Örültem, hogy összefutottunk, így legalább egy kicsit jobban meg tudjuk egymást ismerni, mert azért az egy tanóra közben nem éppen lehetséges.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. május 26. 23:53 | Link

Ainsley

- Ó, én már nagyon sokszor eltévedtem itt. A rellonosok meg általában még rátettek egy lapáttal, hogy minél sikeresebb legyen a katyvasz  - ezt már kicsit savanyúbb ábrázattal tettem hozzá. Hiába kérdezgettem őket, esetlen palimadárnak néztek és rendszerint eltereltek egy teljesen másik irányba. Ennek köszönhetően olykor már annyira elvesztem a kastélyban, hogy a prefektusoknak kellett a hálókörletem felé terelgetniük, olyan fél 10 tájékában, mivel akkor találtak rám, kétségbeesetten és halálra ijedve. Az elsősök már csak ilyenek. A rossz téri orientációm sem segített az egyre elmélyülő problémán, már az oviban is felcseréltem a jobb és bal irányokat. Az óvónők ezt azzal díjazták, hogy rápakoltak egy-egy kék és piros karkötőt  a kezeimre. Itt azonban feltűnő lett volna ilyesmiket magamon viselve járkálnom. Úgyhogy úgy döntettem, elhagyom ezeket a segítő szokásokat és magamra hagyatkozom, meg a megérzéseimre.
Jót derültem azon, hogy a lány óvodáskora óta olvas, hiszen éppen ekkor kötöttem össze ezt az iránytévesztésemmel. Bár olvasással én is többre mentem volna, az igaz. Olyan megbocsátó jelleggel simultak ki a ráncok az arcomon, most mit tehettem volna? Én ilyen vagyok, így kell szeretni. Ainsley valahogy nem akart mesélni a szüleiről, s nekem is sikerült felfognom, hogy nem biztos, hogy ezt a témát firtatnom kellene, ezért csak beletörődően hümmögtem a szavaira.
- Így igaz, sok barátod lesz és teljesen hozzá fogsz szokni mindenhez - nem alaptalanul mondtam ezeket, nekem is lettek barátaim és egyre otthonosabban mozogtam a kastély falain belül. Habár a gyengélkedőt sokat látogattam, de mit lehet tenni egy olyan emberrel, aki folyton betegségekben szenved? Meg kell gyógyítani. Az ápolók pedig folyton ezen is ügyködtek, semmi okom nem volt a panaszra.
- Kényelmes ez a fotel, az igaz - helyeseltem és magam alá gyűrtem a lábaimat, törökülésbe helyezkedve a lány mellett. Éreztem, ahogy egyre jobban erőt vesz rajtam a fáradtság és teljesen elmacskásodnak a végtagjaim. A hangyák most mind belemásztak a lábamba, és hasogatóan rá is zendítettek, nehogy tétlenül bírjak maradni. Úgy néztem ki, mint akinek csipkedik a fenekét. A lány lehet meg is lepődött ezen, de mielőtt szólásra emelte volna ajkait, már megnyugtattam:
- Nincsen semmi baj, csak kicsit elzsibbadtam. Semmi mágia, hókuszpókusz - vigyorogtam sejtelmesen, de a légynek se tudtam volna ártani.
- Szeretek írni, könyveket, verseket - ő volt az első, akinek meséltem erről a különleges hobbimról. Az emberek nagy részének inkább az alvási szokásaimról áradoztam, de ha már ennyire belemerültünk a beszélgetés fonalába, gondoltam, jobb, ha meg tud rólam egész releváns dolgokat is. Meg aztán ő is elég beszédesnek bizonyult, így kísérletezgettem.
- És te, te szereted a verseket? - kérdeztem érdeklődve, hisz én rendkívül szerettem/szeretem őket meg az irodalmat is. Szabad teret hagytam neki, hogy kibontakozhasson, előttem nem kellett, hogy véka alá rejtse véleményét.
- Igen, lehet, hogy most elbújt, de pillanatok múlva vissza is térhet, nagyon furfangos - jót derültem, ahogy elpirosodva távozott a rámából a vénséges hölgyemény, de biztos voltam abban is, hogy vissza fog térni. Nélküle nem telhet el beszélgetés, sem jókora intervallum a kastélyban.

Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. május 26. 23:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Ainsley Bolton
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. május 27. 00:16 | Link

Lora
könyvecském | daily look

     - Így érthető, miért nem kedveled őket. Én még nem találkoztam sok rellonossal, csak órákon vagy láttam őket, de különösebben összetűzésbe nem keveredtem velük. Próbálom kerülni az ilyesféle konfliktusokat. Nem látom sok értelmét a veszekedésnek vagy a felesleges piszkálódásnak - nem voltam soha sem olyan veszekedős típus. Mindig szerettem az ilyen dolgokat ésszerűen szavakkal és kiabálás nélkül megoldani. - Azért próbálom kerülni őket, mert nem örülnék az ellenségeknek, ezért megtartom a szükséges három lépés távolságot. Ettől függetlenül még mindig él bennem a remény, hogy egyszer majd találkozom egy olyan rellonossal, aki nem akar majd egyből belém kötni.
      - Remélem, mindig is szerettem emberek között lenni, elég társasági lény vagyok. Néha kell egy kis kikapcsolódás, olyan olvasok vagy festek, de egyébként imádom a nagy társaságokat, csak még itt nem nagyon volt lehetőségem szociális életet élni - nevettem el magam. Amióta idekerültem, nem volt semmi olyan program, ami elnyerte volna tetszésemet, de biztos voltam benne, hogy majd találok magamnak valamit, amit élvezni fogok.
      Figyeltem, ahogy a velem szembe ülő lány próbálja kényelembe helyezni magát, több kevesebb sikerrel. Lassan már az én lábam is kezdett kissé elzsibbadni, úgyhogy kinyújtóztattam egy kicsit.
      - Velem is előfordul néha, pont mint most - nevettem fel. A vállaimat is megmozgattam kicsit, nehogy a végén még azok is elzsibbadjanak.
      - Az igazán jó hobbi, én is régebben próbálkoztam írással, de nem éreztem annyira magaménak. Pár verset én is írtam, de szerintem el is égettem őket olyat szörnyűek lettek - mosolyodtam el, visszagondolva az emlékekre. Szörnyűek voltak a verseim. Minden olvasó ember megpróbálkozik élete során legalább egyszer az írással és sokaknak ez be is válik, de nem nekem. - Rengeteg verset szoktam olvasni, nagyon szeretem őket. Mostanában inkább a regényeknél ragadtam le, de mindenféle témában szoktam olvasgatni, amikor van egy kis szabadidőm vagy kedvem. Amikor rossz kedvem van, akkor mindig előveszek egy verses kötetet és keresek valami olyan ami jobb kedvre derít - könnyű engem felvidítani egy jó kis könyvvel vagy verssel. - És azt megkérdezhetem, hogy te milyen verseket szoktál írni? - érdeklődtem.
     - Hátha meghall valami kis szaftos pletykát vagy érdekes történetet - nevettem fel, lehet, hogy a kelleténél kicsit hangosabban, mert a közeli porték közül néhány érdeklődve pillantott rám. - Elnézést - mosolyogtam az értetlenkedő arcokra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. május 27. 00:43 | Link

Ainsley

- Én sem látom értelmét a veszekedésnek, rendszerint beletörődően tévedek el a rellonosok szavára, még sohasem korholtam meg őket értük -  nem sokszor álltam ki magamért, az igaz, csak céltalanul bolyongtam, reménykedve abban, hogy valaki, mint kavicsok között egy gyémántot, felfedez. Ez az esetek többségében meg is történt, tehát a gondolatmenetem végül bebizonyosodott, aminek rendkívül örültem. Ahogy hallgattam a lány további szavait, helyeslően bólogattam, hisz én is hasonlóan gondolkodtam, sok pontban egyeztünk.
- Nekem sincsenek ellenségeim itt......ja,  de - zavarodottan a hajamba túrtam, mintha elő tudnám venni az emlékeket agyam raktárából - azt hiszem, mégis van egy, egy eridonos leányzó, Fanni a neve. Lehet, ismered, furcsa haja van és meg akarja ölni az embert - ahogy eszembe jutottak az erőszakos képsorok, hát elment minden kedvem az élettől. Nem szerettem, ha valaki azzal akart mások előtt feltűnni, hogy micsoda muszklijai vannak, s hogy hogyan tudja velük megverni az embert. Nem találtam szimpatikusnak, azt a napot, amit Fanni társaságában tölthettem. Nagyon féltem. Az eridonos meg nem, hisz eridonos volt, ez már csak így megy.
- Nincsenek barátságos rellonosok és eridonosok sem
- erről szentül meg voltam győződve, egy magyar mennydörgő se tudott volna kibillenteni az álláspontomból. Valószínű, Ainsley is megérthette, felesleges az ellenkezéssel bajlódnia. Jónak találtam, hogy kedveli a nagy társaságokat, én viszont nem szerettem/szeretem, meghúzódtam általában egy sötétebb sarokban. Csak olyan embereknek nyíltam meg, akiket szimpatikusnak ítéltem meg, láttam valami érdeklődést a tekintetükben az irányomban.
- Én sosem voltam társasági, valahogy a művészet, az írás, kicsit remeteségre szólítja a magamfajtát - feleltem egykedvűen. Nem feltétlenül volt hálás mindig ez a szerep, de sokszor jól jött, hogy nem akartam középpontban lenni, így nem kellett mindent centrálisan elszenvednem. Másrészt megfigyelőként, sok okosságot le tudtam szűrni az emberek reakcióiból, jelleméből. Fel tudtam mérni, mit és hogyan csinálhatok.
- Úgy látom, mind a ketten alaposan elmacskásodtunk - felnevettem, ahogy ugrálgattunk a kényelmes kanapé mellett. Mások azt hihették, hogy csak azért járunk ide, hogy ezeket a mozdulatokat megtehessük. Ja, pont nem, de lényegtelen.
- Biztos, nem voltak olyan szörnyűek, el kell indulni valahonnan - kacsintottam biztatóan a mellettem helyet foglaló hölgyeményre. Az én verseim sem voltak magassásrétű irományok, de aztán egyre jobban kezdtek kiforrani. Csak a lelkesedésnek nem szabad megszűnnie, én ezt vallottam. Felragyogó arccal hallgattam, ahogy mesélt az irodalommal kapcsolatos élményeiről, tapasztalatairól.
- Én is tök így vagyok ezekkel a dolgokkal - szinte magamra ismertem benne. Teljesen le voltam döbbenve.
- Versek? Mindenféle témában, attól függ, milyen érzések kerítenek hatalmukba - igazat prédikáltam, hol szerelemről, hol fájdalomról, hol a halálról írtam. Nem volt kifejezett érdeklődési köröm.
- Miért te milyen verseket írtál? Regényekkel nem próbálkoztál? -  közben beékeltem kérdéseket is, önző dolog lett volna folyton csak magamról beszélni, ígyis néha már elszégyelltem magam. Intorvertált révén, viszont sikerült nagyon jól megnyílnom ennek a lánynak, s ez nagyban az ő munkájának volt köszönhető.
- Halló, dr. Bubó, Bubó - harsogtam viccesen, amikor ismét megjelent a vénséges hölgyemény. Mind a ketten szakadtunk a nevetéstől. Épp egy mugli meséből idéztem, nem tudom, hogy mennyire vették ezt a festmények. Lehet, azt hitték, kínai nyelven folytatok párbeszédet az újdonsült barátommal.
- Drazsét? - vettem elő a taláromból egy jól kiválasztott pillanatban egy egész doboz finomságot, a festmények felé is nyújtottam, de ők felháborodott arccal néztek rám. Ha nem, hát nem. Nem erőszak az édesség.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. május 27. 01:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Ainsley Bolton
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. május 27. 01:12 | Link

Lora
könyvecském | daily look

     - Érthető, mondjuk én nem hiszem, hogy csak úgy annyiban hagynám, de ki tudja, hogy amikor körbeáll néhány ijesztő rellonos mit tennék - halványan elmosolyodtam. - Majd egyszer talán megismerünk valaki kevésbé faragatlant is.
     - Igen, láttam már az iskolában, de személyesen nem ismerem. Hogyhogy az ellenséged? Nem tűnsz olyan lánynak, akire így meg lehet haragudni - értetlenül néztem rá. Kedvesnek tűnt és például az eddigi beszélgetésünk alapján elég sok minden közös van bennünk. Persze, nem mindenki kedvelhet mindenkit, de az, hogy ellenségekké váljanak, ahhoz azért már kell valaminek történnie. Persze, az is lehet, hogy csak a lány eridonos kötözködése okán fajult el a helyzet.
     Teljesen értettem, hogy miért nem bízik meg annak a két háznak a lakóiban, nem próbáltam győzködni, mert elég hajthatatlannak tűnt ezzel kapcsolatban. Én erről azért nem nagyon tudok pontosan véleményt formálni, mivel még nagyon egyik ház tagjaival sem kerültem közelebbi viszonyba, de gondolom ez majd az idő múlásával úgyis változik.
     - Nekem is sok művész barátom van, aki jobban szereti a magányt, mert ők így jobban tudnak alkotni - mosolyodtam el. - Én inkább azt vallom, hogy élem az életemet, társaságba járok és barátkozok, majd abból merítek a rajzaimhoz ötleteket. Meg persze, amikor az ember nagy társaságba jár, mindig talál valakit, akinek büszkélkedhet az alkotásaival - megint kibújt belőlem a kis magamutogató. Ilyen, amikor az ember egy exhibicionista, művész apa mellett nő fel.
     - Mindig jó olyan emberrel találkozni, aki hasonló véleménnyel van a művészetről, mint én - mindkettőnk arca felderült. Kellemesen csevegtünk olyan dolgokról, amiket mind a ketten szerettünk. Jó kis felüdülés az ilyen. - Amióta idejöttem még nem igazán tudtam erről senkivel sem beszélni.
     - Ha nem túl tolakodó, majd elolvashatnék néhányat? Csak ha nem gond! - nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni, azzal, hogy a verseit megmutassa, tudom ez elég nehéz tud lenni egy kezdő művésznek, írónak.
     - Sokféle dologról írtam, például a halálról, valahogy az mindig egy elég fontos téma volt az életemben - nem akartam erre kitérni, úgyhogy nem nagyon hagytam szünetet arra, hogy reagálhasson rá bármit is. - Az volt mindig a bajom a regényírással, hogy túl sok mindenről szerettem volna írni és egyszerűen nem tudtam megfelelően összerendezni a gondolatimat. Szóban valahogy könnyebbnek érzem, írás közben valahogy folyton elkalandozok.
     Ahogy Lora megszólalt én is a portré felé pillantottam és láttam, hogy a banya lassan, észrevétlenül megpróbált visszasompolyogni, de nem igazán jött neki össze. Ahogy előhúzta a drazsét a zsebéből, én egyből lecsaptam rá.
     - Remélem nem gond, ha veszek - mosolyodtam el, de addigra már legalább három darabot sikeresen a számba juttattam. - Már nagyon régen ettem ilyet, hiányzott az íze - kuncogtam.
     
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. május 27. 14:12 | Link

Ainsley

- Én már nem szeretnék senkivel sem harcra kelni, múltkor is majdnem felgyújtottak. Nincs kedvem az értelmetlen, felesleges körökhöz, amik után rosszabb esetben még meg is büntetnek. Nem kell, hogy a házamtól pontokat vonjanak le, azért mert mások nem tudnak uralkodni magukon,  és nem tanultak jó modort - határozott véleményem volt, főleg az eridonos eset után, majdnem ott haltunk meg, egyáltalán nem volt biztos, hogy élve távozunk onnan.
- Az lehet, hogy te kedvesnek tartasz, de ő talált bennem kivetnivalót, s a stílusából adódóan, nem is nagyon titkolta az ellenszenvét - titkolta? Á, dehogy. Azonnal a torkomnak esett és megpróbált elpusztítani, mint egy utolsó férget. Az mindegy volt, hogy én, hogy érzem magam, hogy bármelyik pillanatbán hányhatok, vagy a gyengélkedőn köthetek ki. Egyedül az motiválta, hogy leokádtam, s ez micsoda sértés az ő irányába. Nem tudta feldolgozni az esetet, az biztos, de nekem is sok álmatlan éjszakát okozott a tapasztalatlan varázserő-használatával. Aladár is egyre többször remegett a félelemtől, meg voltam győződve róla, hogy ez nem fog egyhamar elmúlni nála. A kastélyon belül azonban nem találtam, olyan állatorvost, aki enyhíteni tudná a tüneteit, simogatással pedig hiába próbáltam, nem javítottam a helyzeten.
- Nem tudsz valahol a közelben egy állatorvost? Szerintem Aladárnak valamilyen különleges betegsége van, meg kellene vizsgálni - hát igen. A pont, amikor a legféltettebb kincsemet hoztam szóba, Aladárt. Képes lettem volna érte mindenre. De ő is értem, ezt már sokszor bebizonyította. Esténként mindig vele aludtam, egyenletes légzése rögtön álomba szenderített. Reggelente meg az ugatására és nyalakodására ébredtem, egyszóval nélkülözhetetlen volt a számomra, az életem velejárója. Olyanok voltunk, mint borsó meg a héja.
- Én is jobban tudok alkotni, ha egyedül vagyok. Olyankor jobban jönnek a gondolatok, mélyebben élem meg az érzéseket – bólogattam a lány szavaira, de az sem zavart, hogy ő társaságban is el tudja érni ezeket az állapotokat. Mindenki a kedve szerint tegyen, s akkor lehetőleg sok boldog ember lesz a világban, ezt vallottam.
- Nekem is prezentálhatod az alkotásaidat, ha akarod – ajánlottam magam a figyelmébe. Láttam rajta, hogy szereti, ha dicsérő szavakkal illetik, másrészt kíváncsi is voltam a műveire. Ez már csak így megy művészék között.
- Szívesen megmutatom őket, habár most odafent pihennek a szobámban – csak úgy képletesen elnéztem fentre, mintha ezzel mindent megoldanék és lehozhatnám a verseket, de nem ilyen egyszerű ez a dolog persze. Igényel némi mozgást és energiát, ami most épp távozni készült a testemből. Hallgatni szívesebben hallgattam Ainsleyt, mintsem megmozduljak.
Halál? Elég komoly téma – enyhe aggódás ült ki az arcomra. Tudtam, hogy az írók saját tapasztalataikat vetik papírlapra, tehát ezzel a témával kapcsolatban úgy látszik, neki is túl sok van. Ez megijesztett.  Hideg borzongás futott át a hátamon, visszagondoltam az otthonomra, eszembe jutott a nizzai tűzvész és akaratlanul is elszomorodtam. Persze próbáltam úgy csinálni, mint akinek semmi baja sincs. Az más kérdés, hogy ez, hogy jött le Ainsleynek.
- Semmi gond, azért vettem elő, hogy együnk belőle – kiszedegettem néhány piros színű drazsét, reménykedve abban, hogy nem hányás ízűek lesznek. Eleget áldoztam az utóbbi időben a természetnek, s most nem kívántam magamra hozni egy ilyen rosszullét hullámot.
- Én sem próbálkoztam regényírással, túl nagy falat lenne nekem – habár már felvetettem a gondolatot, valahogy mindig legyűrtem magamban.
- Mit csinálsz hétvégén? – tettem fel a költői kérdést, válaszra várva, farkasszemet nézve az egyik portréval, aki kikukucskált egy mellettem lévő rámából. Olyan szia, én is itt vagyok jelleggel. Kicsit nevetségesnek is találtam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Ainsley Bolton
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. május 27. 17:36 | Link

Lora
könyvecském | daily look

     - Ha nem vagyok tolakodó, megkérdezhetem, hogy mi történt? - láttam, hogy elég fontos téma ez neki és nem lehetett könnyű átvészelnie. Szívesen segítettem volna neki, csak sajnos nem tudtam, hogy pontosan mi is történt, de persze olyan témákat sem akartam bolygatni, amiket ő érzékenynek talál. - Nem kell válaszolni, he nem szeretnél - pillantottam rá megértően, tudom milyen nehéz olyan dolgokról beszélni másoknak, amelyek fájnak nekünk.
     - Ha jól tudom Bogolyfalván van egy bestiárium, oda el tudod vinni.
 Úgy emlékszem, hogy a vizsgálat még ingyenes is
- éreztem, hogy nagyon szereti a kiskutyáját. Én is így voltam Áfonyával, szinte már el sem tudtam képzelni nélküle az életem. Tanulni nem nagyon szokott hagyni, imádja a figyelmet, olyan mint én. Ő az én kis lelki társam, csak macskában. Akárhányszor belépek a szobába, egyből a lábam köré csavarodik és hangos dorombolásba kezd. Esténként mindig az ágyam közepén pihen, nehogy még csak véletlenül is el tudjak mellette férni. - Szívesen elkísérlek, ha szükséged van segítségre vagy egy kis társaságra vágysz - mosolyogtam rá szívélyesen.
     - Teljesen értem a te oldaladat is. Régen én is többet dolgozgattam egyedül, aztán egy idő után elkezdtek a barátaim átjárni, hogy megnézzék,
 ahogy festek vagy rajzolok, egy idő után annyira megszoktam, hogy most már az emberek jelenléte nélkül nehéz bármit is csinálnom
- nem sok emberrel találkoztam, akik szerettek volna úgy alkotni, hogy közben valaki ül és figyeli őket vagy csak beszél hozzá, így nem nagyon tudtam ilyen közös alkotó délutánokat szervezni, amit nagyon bántam.
     - Majd akkor valamikor összehozhatunk egy ilyen "mutassuk meg mit csináltunk" találkozót, aztán mindenki hozza, amije van - széles vigyorra húztam a számat, szívesen mutattam meg másoknak a rajzaimat. Persze, volt akinek nem tetszett és páran ezt el is mondták, de én szerettem csinálni, úgyhogy abbahagyni semmiképpen sem szerettem volna. - Van pár olyan képem, amit nem tudok úgy magammal cipelni, de van pár telerajzolt füzetem, azokat tudom felajánlani - mosolyodtam el halványan.
     Láttam rajta, hogy egy kicsit felkavarta a halál említése. Nem voltam benne biztos, hogy miért. Gondolom, ő is megélt dolgokat, nem csak én. Néha a legboldogabb, legkedvesebb emberek mennek át a legnehezebb dolgokon. Ezt nem éppen magamra értettem, inkább általánosításból gondoltam. Nekem se könnyű, de vannak olyanok, akik nálam ezerszer rosszabb helyzetbe kerültek, akaratukon kívül.
     - Köszi - mosolyogva próbáltam kiválogatni a kevésbé veszélyesnek tűnő drazsékat több kevesebb sikerrel. Pár kellemetlennel sikeresen összefutottam, de a legtöbb igazán finom volt. - Az én táskámban is szokott lenni néha valami kis finomság, ide felé is az után kutattam, de most kivételesen semmit nem hoztam magammal - nem vagyok valami nagy evő, de egy kis rágcsálnivaló mindig jól jön, főleg egy olyan embernek, aki képes akár órákra is egy könyv olvasásával elidőzni.
     - Pontosan, még kisebb novellákkal úgy ahogy megbirkóztam, de a regény az azért egészen más. Nem, mintha a novelláim olyan csodálatosra sikeredtek volna, de még mindig olvashatóbbak, mint a verseim - ismét mosoly ült az arcomra. Amikor visszaolvastam a régebbi írásaimat, mindig jókat derültem a hibáimon. Lehet, azokat ma már nem véteném el, helyette valami egészen más badarságot írnék le.
     - Még nincsen igazán tervem, teljesen szabad vagyok - még nem szerveztem semmilyen programot magamnak az ott tartózkodásom alatt, bármilyen rövid idő is legyen az. Szívesen felfedeztem volna a kastélyt vagy Bogolyfalvát, hiszen erre még nem igazán volt lehetőségem azóta, hogy megérkeztem.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. május 27. 19:57 | Link

Ainsley

Hogy mi történt? Kicsit összeráncoltam a homlokom.
 Arra elég hosszú és terjengős választ lehetne adni.

Nem tudtam elfelejteni azt a napot, Fanni szerencsére gondoskodott róla. A kezeimbe temettem arcomat, majd nagy lélegzetet véve, azon töprengve, vajon mi lehet releváns információ a lány számára, belekezdtem az ügy elmesélésébe:
- Mindenekelőtt érdemes arról tudnod, hogy  jelenleg a Navine és Eridon között zajlik egy játék, a neve: Rablókaland. Az egész lényege az, hogy minél több tárgyat szerezzünk meg, ami a másik ház tulajdonában van. Ezeket az akciókat, meg lehet akadályozni, s az én esetemben is ez történt. Egy bonbont  választottam ki magamnak, de Fanni, az eridonos leányzó, nyakon csípett és meg akart leckéztetni miatta. A dolog bukéja abban rejlett, hogy a csokoládét, úgy bűvölték meg, hogy folyton hányingerem támadt, amikor a közelébe kerültem. Fanni meg arra kényszerített, hogy vegyem elő. Én megéreztem a molekulákat és telibe hánytam Fannit. Onnantól az események, mint egy lavina, elindultak. A kis pirossal közelharcba kerültünk, megjelent a HVH is, fel akartak gyújtani, meg meg is akart verni... szóval az a lényeg, hogy teljesen kiakadt a lány - egykedvűen néztem magam elé. Megvizsgáltam a taláromat, meg az egész testemet, de hála Merlinnek egyben voltam, csak a hátamon állt fel a szőr a történtek megvitatása közben. Lehet Ainsley is nagyot nézett, miért sikerült elhányni magam, de nem tehettem róla, rossz szaga volt a csokinak. Bűzlött. Most hogy túlestem a horrormesémen, egy kicsit talán meg is könnyebbültem. Valamivel lelkesebben reagáltam az elhangzottakra:
- Tényleg? Az nagyon jó lenne, Aladár tuti örülne egy lelkiismeretes dokinak - rendkívül tetszett, amit mondott, lelki szemeimmel már elképzeltem Aladár hálatelt kis pofikáját, meg ahogy nyaldossa a kezeimet. Nem tudott volna ő a légynek sem ártani, meg nem eszik állatorvosokat sem, úgyhogy reménykedtem benne,hogy a közeljövőben sor kerül a kis randevújukra.
- A társaság is jól fog jönni - persze, hogy beleegyeztem, még én is a barátszerzési szakaszokban voltam, miért utasítottam volna el, egy ilyen nagyszerű ajánlatot? Vajsörözni is jobb ketten, mint egyedül.
- Majd elhozod a kis műveidet, ezt nem fogod megúszni - vágtam a szavaiba és összedörzsöltem a kezeimet. Imádtam nem hagyni menekülni az áldozatokat. Ha valamit megígértek nekem, akkor azt tűzön-vízen be kellett teljesíteniük, azoknak, akik elkötelezték magukat. Ez alól Ainsley sem volt kivétel.
- Benne vagyok az alkotói estben. De ha már többen vagyunk, ilyen kis művészlelkek a kastélyban, akkor azt is el tudom képzelni, hogy szervezünk egy ilyen kulturális estét.. lesz ott ének, tánc, vers, festészet, egyszóval minden. Talán ilyen ki mit tud jelleggel? Szuper lenne - egyre több és több ötletem támadt, alig hagytam Ainsleyt szóhoz jutni. Tessék, introvertált révén kezdjenek el velem beszélgetni és majd nem mozdulhatnak mellőlem, azok, akik ilyenekre vetemednek.
- Nálam mindig lapul egy kis édesség - a taláromban még jócskán akadt pár csokibéka, meg valami pillangóízű rágógumi is, amire nagy betűkkel rá volt írva, vigyázzunk, könnyen elszárnyalhatunk tőle. Ezt ki is raktam középre, hátha kipróbáljuk, mert egyedül nem mertem, az tény. Ainsley viszont elég vállalkozó szellemű egyednek tűnt, s titkon reméltem, hogy nem vonja meg magától ezt a finomságot.
- A novellák is jól hangzanak - bíztatóan mosolyogtam rá, hiszen nagyon szerettem/szeretem az irodalmat, s a fülemnek kedves információk terjengtek a levegőben.
- Nekem sincsen konkrét tervem, ezért is hoztam szóba, gondoltam, ötletelhetnénk közösen - a tanácstalanságot mindig úgy kell megoldani, hogy megkérdezünk valaki másat, ő hogyan vélekedik. Én is ezt a taktikát választottam.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. május 27. 20:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Ainsley Bolton
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. május 27. 21:17 | Link

Lora
könyvecském | daily look

     Láttam, hogy ez az egész mennyire rosszul érintette és tényleg megsajnáltam. Hiszen nem tehetett minderről, nem szándékosan csinálta, de mégis ő járt rosszabbul.
     - Igazán sajnálom - az eridonosok se a hidegvérűségükről híresek, de azért ez is egy szélsőséges szituáció volt. - Gondolom, ez azért elég rendesen elrontotta a játékélményt - ilyenkor sajnos nincsen olyan, amit tudnánk tenni. A lobbanékony embereknél a legjobb, amit csinálhatunk, hogy hagyjuk őket lenyugodni. Persze, ez Lora esetében nem éppen lett volna lehetséges, hiszen pont az esemény kellős-közepén volt, így nem igazán tudta volna csillapodni hagyni a kedélyeket.
     Mivel láttam, hogy eléggé felkavarta ez a téma, inkább hagytam, hogy folyjon tovább a beszélgetés, nem feszegettem tovább ezt a dolgot. Felhúztam a lábaim és kezeimmel átkulcsoltam, hogy egy kicsit kényelmesebb pozícióba helyezzem magam. Elrendeztem a szoknyám és ismét a lányra pillantottam.
     - Nekem is van cicám, tudom milyen rossz, amikor beteg - nem sokszor gyengélkedett Áfonya, de amikor igen, akkor midig, a lehető leghamarabb állatorvoshoz vittem, hogy minél előbb jobban legyen. Szörnyű volt nézni, ahogy szenved. - És Aladár milyen fajtájú kutya? - mindig is macska-párti voltam, de a kutyákkal is elég jó kijöttem, ellentétben anyámmal, aki mindig is halálosan rettegett tőlük. Teljesen mindegy volt, hogy mekkorák vagy milyenek, ő nem bírta őket elviselni a közvetlen közelében.
     - Ennek igazán örülök - majd felnevettem a hirtelen felszólalásán. - De te sem! Minden versedet, amit csak találsz el szeretném olvasni - széles vigyorra húztam a szám. Nem fogom olyan könnyen futni hagyni, hogy csak pár verset mutasson meg, az összeset el óhajtottam olvasni.
     - Ha keresünk még pár embert, még akár egy állandó kört is csinálhatnánk. Mondjuk adott időpontokban összeülhetnénk és egymás műveiről beszélhetnénk. Mivel sokféle dologhoz értünk, ezért tudnánk egymásnak tanácsokat adni - egyből felvillanyozódtam annak hallatán, hogy szervezni kéne valamit. Pont amennyire szerettem a közösségi programokat, pont annyira szerettem előkészíteni őket. - Mindenki hozhatná az adott alkotását, amin dolgozik vagy amit már befejezett és nem is az hogy véleményezhetnénk, hanem tanácsot adhatnánk a dologgal kapcsolatban, amin éppen dolgozik.
     - Akár ilyen kis belsős "versenyt" is tarthatnánk, hogy mondjuk akik verset írnak azok kiválasztják a legszebb verset vagy akármi - nagyon feldobódtam és már akkor egyből neki is álltam volna toborozni az embereket, de tudtam, hogy azért még jóval komolyabban ki kell ezt az egészet dolgoznunk, hogyha bármit is szeretnénk ebből később megvalósítani.
     - Jól jön egy kis energia-löket egy hosszú nap után - általában én is édességet tartok magamnál. - Imádok mindent, ami cukros és édes! Régebben szoktam sütni, de itt nem nagyon van rá lehetőségem. Tortákat vagy muffinokat csináltam - elmosolyodtam, ahogy visszagondoltam a kellemes emlékeimre. Kislány koromban még anyukám tanított meg mindenféle sütemény készíteni. Ennek persze a barátaim nagyon örültek, mert mindig annyit sütöttünk, hogy nekik is bőven jutott belőle. Persze az utóbbi időben már otthon sem nagyon sütöttünk közösen. Néha én bevettem magam a konyhába és megpróbáltam valami finomat csinálni, hogy a szüleim kedvére tegyek, de legtöbbször nem igazán kértek, úgyhogy vagy ki kellett dobnom vagy odaadtam valamelyik szomszédunknak.
     - A novella írást mindig egy egyszerűbb műfajnak tartottam, mert mégis ki lehet dolgozni a karaktereket, de nem túl terjengős és így azok az emberek is szívesen elolvassák, akiket elriaszt egy hosszú könyv látványa - a lányra mosolyogtam. - Novellákat szoktál olvasni vagy csak a verseknél maradsz?
     - Nekem tetszik az ötlet, ha gondolod beültetünk aztán egy sütit is ehetünk, most hogy így megbeszéltük, hogy mindketten szeretjük az édességeket - mindig felüdülés volt egy hasonlóan kreatív emberrel beszélgetni. - Vagy amihez kedved van, akár valahol a suliban is maradhatunk. Nekem teljesen mindegy!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. május 28. 12:21 | Link

Ainsley

- Nincsen semmi gond, már valahogy túltettem rajta magam – igazságtalannak éreztem azt, ami történt, de hát ki lenne kíváncsi egy elsős véleményére? Senki.
- Elrontotta a játékélményt, megrémisztette Aladárt, engem pedig majdnem felgyújtott – dühös voltam, mélységes utálatot éreztem az Eridon iránt. A láthatatlan szakadék, ami a két ház között húzódott, egyre tátongóbbá vált, nem lehetett áthidalni semmivel.  Egy idő után, azért sikerült lenyugodnom, a jó társaság miatt sem tehettem meg azt, hogy puffogok, mint valami dühös szárnyas (pulyka). Kisebb vidámságot erőltetve az arcomra, fészkelődtem a fotelben, ami ugyan kényelmesnek tűnt, de egyre jobban szurkálta a hátsófelemet.
Ki tudja, lehet, beleköltöztek valakik? Az igaz, hogy nem terveztem bolhairtást, de ha meg kell tenni, hát meg kell tenni, nincs mese. Kíváncsian fürkésztem Ainsley arcát, hátha ő is tapasztal valami furcsát, ott hátul, vagy esetleg máshol a végtagjaiban.
- Boston terrier – válaszoltam meg a lány kérdését büszke mosollyal az arcomon. Igen, tudom, hogy milyen fajtájú a kutyám és imádom őt.  Ez az állapot azonban csak pillanatnyi volt, ugyanis a beszélgetés további felében nagyon elkezdtem vakarózni és furcsa kiütések is megjelentek rajtam. Árulkodtak arról, hogy bizony ebben a kanapéban megbújtak valakik, csak azt nem tudtam, hogy kik.
- Ha mindet el akarod olvasni, akkor az maratoni táv lesz. Több időbe fog kerülni, mint egy Anna Karenina – hoztam fel példaként a mugli művet, amit még siheder koromban volt alkalmam megszemlélni az unokanővérem hosszabb terjedelmű regényei között. Nagyon poros kötet volt, valószínű, nem akarta a kezébe venni senki.  Egészen elárvult ott a polcon.  Felderült az arcom és sugárzott akár a nap, amikor a lány lelkes szavait hallgattam, hiszen azonosultam velük:
- Nagyon szuper, támogatom – vadul bólogattam, akár egy mugli műszerfalon elhelyezkedő ugyanazt a ritmust visszaadó kiskutyus. Szomorúan konstatáltam, hogy nem akarja elvenni azt a pillangóízű rágógumit, pedig belülről emésztett a fene, hogy megkóstoljuk és megnézzük, mi történik velünk az elfogyasztása után.
- Nézd, ezek nagyon finom rágógumik. Tudom, hogy a sütiket jobban szereted, de feltétlen ki kell próbálnunk őket – mutattam a középen elhelyezkedő finomságokra.  Szinte könyörögtek nekünk, hogy tömjük be őket és aztán valami furcsa pillangó alakban szálldossunk a kastélyban sokak örömére.
- Igen, majd egyszer kinézhetnénk Bogolyfalvára – könnyedén belementem a lány ötleteibe, sosincs gond az olyan emberekkel, akik szeretik a sütiket meg az irodalmat.
- Novellákat nem nagyon olvasok, de a te novelláidat szívesen – kedves mosoly ült ki az arcomra, ha barátokat szerez az ember, sosem ráncolja össze a homlokát. Ez valahogy nálam is így működött.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. május 28. 13:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Ainsley Bolton
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. május 28. 17:16 | Link

Lora
könyvecském | daily look

     - Emiatt van rosszul Aladár? - eléggé meglepődtem, nem gondoltam, hogy egy ilyen esemény akár egy kutyát is ennyire meg tud rémiszteni. - A boston terrierek aranyosak - nekünk ugye soha nem volt kutyánk, de néhány házzal odébb lakó szomszédunk tartott egy gyönyörű, zsemleszínű labradort. Mindig, amikor boltba mentem vittem neki valami kis apróságot, mondjuk egy kis csontot vagy jutalom falatot. Egy idő után már kifejezettem vettem neki valamit. Olyan hálás volt, láttam a szemein.
     Érdeklődve figyeltem, ahogy Lora egyre jobban fészkelődik a fotelben. Én is éreztem, hogy valami, mintha csipkedne, de eddig nem vettem róla különösebben tudomást. Addigra azonban már egyre jobban kezdtem érezni, mintha apró kis lények mászkálnának rajtam és csipkednének.
     - Hidd el, van időm szívesen olvasom mások írásait - mosolyogtam, mert már alig vártam, hogy nekikezdhessek az olvasásnak. Imádtam a barátaim történeteit olvasni, mert olyankor egyre jobban meg tudtam őket ismerni.
     - Majd ezt még jobban kidolgozzuk, szerintem jó kis programot lehetne belőle gyártani - nagyon izgatott lettem a művészkör említésére. Szívesen csináltam volna ilyesmit, hiszen így rengeteg hozzám hasonlóan kreatív embert tudnék megismerni az iskolán belül is.
    - Milyen rágó ez? - érdeklődve méregettem, valami nem volt rendben vele kapcsolatban, de mindettől függetlenül nagyon hívogatónak tűnt. - Igaz inkább a sütiket kedvelem, de egy jó rágót sem vetek meg. Bízok az ízlésedben, úgyhogy megeszek egyet, de akkor te is, hogy lássam nem akarsz-e megmérgezni - nevettem rá. Túlságosan ajánlgatta, lehet, hogy hányás ízű vagy akármi.
     - Szavadon foglak! - mosolyogtam a lányra. Nem engedem csak úgy futni hagyni, mindig jó egy kis intellektuális program, főleg ha süti is van hozzá.
     - Nem hiszem, hogy az én novelláimban olyan sok örömet fogsz lelni,
 de ha ragaszkodsz hozzá keresek neked valami jobbat, ami legalább viselhető minőségű
- egyre több csípést éreztem és már lassan úgy voltam vele, hogy megbolondulok tőlük. Elkezdtem vakarni a hátam és észrevettem, hogy Lora is hasonló gondoktól szenved, de rajta már kiütéseket is véltem felfedezni.
     - Szerintem van itt valami ebben a fotelban - még jobban vakarózni kezdtem, majd felpattantam és kicsit ugráltam, hátha ez segít valamit a helyzeten, de ugyanúgy viszketett a hátam. - Mi a fene? Gondolom téged is megcsípett ez a cucc - próbáltam nem vakarózni, de szörnyen viszketett. Egyre messzebb mentem a foteltől, hátha az segít valamit, de a csak nem csillapodott az égető érzés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alison Black
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 37
Írta: 2017. június 28. 13:22 | Link

Tánya

A kastény nyugati szárnyának első emeletén, a bibircsókos banya folyosóján sétálgattam. Tudom, tudom a rellonhoz nem ez van a legközelebb, és, hogy tulajdonképpen így este tizenegy felé már rég az ágyban kellene lenni, de egyszerűen nem tudok aludni és a séta az általában mindig elálmosít, szóval, igazából ezért is sétálok fel-alá. Azt is tudom, hogy eddig még egyáltalán nem voltam megbüntetve és nagyon nem is akarom, hogy megbüntessenek, de egyszer mindent el kell kezdeni. Most az a sok bajom is, mint például, hogy  húgom még mindig nem tudott beilleszkedni, hogy szeretnék menni a gyógynövénytanos kirándulásra, de nincs párom, szóval lehet, hogy ennek is lőttek. Egyre jobban kavarodtak a gondolatok a fejemben. Szinte már annyira kikészültem, hogy a fejem már majdnem felrobbant az idegességtől. Tovább sétálgattam a folyóson. Már jó ideje sétálok, viszont erről a folyosóról még nem mentem tovább, és az igazat megvallva nagyon sok kedvem nincs is ahhoz. Legalább már negyed órája ezen a folyosón sétálgattam, amikor lépteket hallottam a hátam mögül. Megfordultam és Ardai Tányával találtam szembe magamat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. június 28. 15:56 | Link

Ainsley

- Kérlek, ne legyél ilyen kishitű, biztosan jók a novelláid, én még egyet sem olvastam belőlük - csak az igazat mondtam. Az őszinteség nem állt távol tőlem, igazából összetartoztunk, mint borsó meg a héja. Közben fokozódni látszott a helyzet, a bolhák egyre nagyobb támadásba lendültek, mi pedig jókora kiütésekkel magunkon, úgy festhettünk, mint a százegy kiskutyák.
- Szerinted mióta próbálnak likvidálni bennünket? - tettem fel a kérdést, amit úgy hittem, meg fog tudni válaszolni, habár jómagam se tudtam rá a feleletet. Legrosszabb esetben, elmegyünk a gyengélkedőre és valami könnyed varázslattal megszabadítanak bennünket a kellemetlen foltoktól.
- Azért ne ess kétségbe, biztosan van ír a problémánkra - még gyorsan közbeékeltem, mielőtt végképp kitörne a pánik. Én is hajlamos vagyok arra, hogy túldramatizáljak dolgokat, magamból kiindulva pedig jobb a bajt megelőzni mintsem a kialakult kataszrófa-helyzetet orvosolni.
- Mindenképp kellene alakítanunk egy ilyen kört, vagy szerveznünk egy ilyen versenyt. Szerintem sok jelentkező lenne rá - lelkesen bólogattam a lány mondataira, bármikor megszólalt, olyan volt, mintha saját magamat hallgattam volna. Ez nagyon imponált nekem, zene volt a füleimnek.
- A rágók... hát... próbáljuk ki - noszogattam és felé nyújtottam egy sárga színűt, én meg elvettem egy pirosat. Lassan gyömöszöltem a számba, féltem, hogy mi lesz a következmény, ugyanakkor vágytam arra, hogy valami különös, megmagyarázhatatlan dolog történjen velünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2017. június 28. 23:19 | Link

Alison

Végre egy kicsit beálltak a heteim, így tudtam előre programokat tervezni, Kirillel tölteni egy kis időt, Kolossal összefutni....és elvégezni a prefektusi munkát. Merthogy amint megtudta a vezetőség, hogy mikor vagyok a faluban, rögtön beosztott a folyosók ügyelésére. Remek.
Ezzel a gondolattal, és a nagy semmittevéssel sétálgattam fel-alá a folyosókon. Küldtem egy baglyot Kirillnek, hogy ha Zsombi nem haragszik meg, akkor ugorjon fel egy kicsit. Persze ennek ára volt. Méghozzá, hogy biztosítanom kell egy szemtanút, aki azt mondja, hogy én tényleg a folyosókon ügyeltem.
Utamat így vettem a bibircsókos banya felé, ugyanis ő biztos pont volt. Mindig tudta, hogy mikor kell figyelni, és mit kell tenni ha ilyen helyzet van. Egyértelműen kiállt volna mellettem, ha arra kerül a sor.
Csakhogy arra nem számítottam, hogy valakit majd találok a folyosón. Meglepődöttségemet gyorsan elrejtettem, és felöltöttem magamra a szigorú prefektusi álarcot. A lányka mögé sétáltam, és tisztán csengő hangon kezdtem bele.
- Megkérdezhetem, hogy mit keresel itt ilyen késői órán? - kérdeztem kertelés nélkül, ugyanis úgy gondoltam ez a legjobb módja annak, hogy ráijesszek a lánykára. Persze nem tűnt úgy, mint aki rosszban sántikál, azért jogomban állt kikérdezni. Pláne a banya figyelő tekintetének kereszttüzében. Az bizony nem játék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20
Alison Black
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 37
Írta: 2017. június 29. 09:58 | Link

Tánya

Egy darabig csak ámultam. Most mégis mit feleljek a feltett kérdésre? Azt, hogy: "Bocsánat, de éppen nem tudtam aludni, ezért eljöttem egy kicsit sétálni." - na már csak az hiányozna. Elhinné, mert én biztosan nem hinném el az ő helyében. Viszont ez az igazság.
Válaszra nyitottam a számat, de egy hang sem jött ki rajta. Nem tudom, hogy miért, mert én nem az a félénk kislány vagyok, sőt szinte mindig jár  szám. Csodálkozom, hogy egyszerűen nem akar kijönni egy hang sem, pedig az biztos, hogy akkor legalább még holnapig itt állnánk. Erőt vettem magamon, majd megszólaltam.
- Bocsánat! Csak ki akartam szellőztetni a fejemet, és a rellonban nem akartam maradni, mert voltak ott és nem volt nagy kedvem társaságra. Szóval inkább eljöttem sétálni, de hidd el, hogy nem akarok semmi rosszat csinálni. Nem szoktam szabályokat szegni.
Ez a magyarázat talán még rosszabb is volt, mint amit megfogalmaztam magamban. Nem értem, hogy miért ezt mondtam. De végül is ez is igaz, szóval szerintem olyan nagy bajba nem kerültem. Most már csak arra várok, hogy megkapjam a büntetésemet. Remélem Tánya nem szab ki olyan nagyot, viszont ebben csak reménykedni lehet.
- Szabad megkérdeznem, hogy mi lesz a büntetésem?
Nem tudom, hogy ez miért érdekel annyira, hisz amikor elfogom végezni, akkor majd úgy is rájövök. Nincs nagyon sok kedvem egy büntetéshez, még soha nem voltam büntetve, szóval ez a helyzet egy kicsit fura nekem. Tánya válaszára vártam, miközben a földet fürkésztem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2017. június 29. 13:19 | Link

Alison

Ahogy elnéztem a lányka reakcióját, eléggé jól hozhattam a komoly és szigorú prefektust. Merthogy ő szóhoz sem jutott. Egy pillanatig azon gondolkodtam, hogy vajon most segítenem kéne-e neki, mint a piciknek az előkészítőben, hogyha valamit ki akarnak mondani. Elkezdem nekik a mondatot, és akkor ők befejezik. Mert a kezdet mindig nehéz.
Már épp hozzásegítenék ahhoz, hogy megszólaljon a lány, amikor tényleg megtette. Nah, tessék! Rám már nincs is nagy szükség.
Komolyan bólogatok a magyarázatára. Igazából teljesen meg tudtam érteni. Amikor én olyan idős voltam, mint ő, még magántanuló voltam otthon, így nem zsongott a fejem annyira, mint ahogy akkor, mikor mestertanoncira megérkeztem ide.
- Ha nem tudsz aludni, ilyenkor javaslom, hogy látogasd meg a konyhát, és fűzz meg egy manót arra, hogy készítsen neked valamilyen teát. Sokszor segít - javasoltam neki. És igen, tökéletesen tisztában voltam vele, hogy azt tanácsoltam, hogy máskor is lógjon ki ha ilyen helyzetbe kerül, de hát Istenem, mondtam volna inkább, hogy ücsörögjön a sötét szobájában, és szenvedjen?
Amikor felhozza a büntetés témát, majdnem hangosan felnevetek. Még sosem láttam olyan diákot, aki ennyire szeretné megkapni a neki járó munkát. Rámosolygok a szőkére.
- Hát, én úgy gondoltam, hogy nem osztok ki rád ezért semmit, de ha nagyon szeretnéd, kitalálhatok valamit... - haraptam be az alsó ajkam, és mintha nagyon elgondolkodnék a mutatóujjamat az államon kezdtem el kopogtatni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20
Alison Black
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 37
Írta: 2017. június 29. 19:53 | Link

Tánya

Az előbb Tánya komolyan azt mondta, hogy ha nem tudok aludni, akkor látogassam meg a konyhát? Na hát erre nem számítottam. De legalább nem ítél el. Én nagyon jó fejnek tartom őt, habár szerintem biztos, hogy Tánya azt sem tudja, hogy én ki vagyok.
Aztán ugye feltettem a büntetésről szóló kérdésemet. Egy kicsit nagyon meglepőnek találtam a csaj válaszát. Ekkora pechem egy évben csak egyszer van. Igazából még mindig nem hiszem el.
- Köszönöm, de ez a te döntésed, végül is te vagy a prefektus. Én még egyáltalán nem voltam büntetve, szóval nem tudom, hogy milyen.
Még mindig nem tudtam felfogni. Igazából lehet, hogy ha nem kapok büntetést, akkor meg kéne fogadnom a tanácsát. A manók mindig nyugtató teát főznek, szóval biztos, hogy jól fog esni. Viszont még mindig Tánya válaszára várok.
Aztán hirtelen újra előtörtek az emlékek. Nagyon hasogatott a fejem. Emily, hogy most biztos van egy kis baja velem, aztán a srác akivel jártam és még mindig szeretem, de ő az előző varázslósulimba jár. Nagyon hiányzik, de ez ellen nem tehetek semmit, főleg, hogy az ottani barátnőm azt mondta, hogy már összejött valaki mással. Tudom, tudom, hogy most nem ezen kellene agyalnom, hanem azon, amit cselekedtem, de egyszerűen nem megy.
Szóval egyre türelmetlenebbül kezdtem várni Tánya válaszát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ainsley Bolton
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. július 2. 21:19 | Link

Lora
könyvecském | daily look

 - Kedves, hogy ezt gondolod, de majd ha elolvastál legalább egyet szerintem elég rendesen meg fog változni a véleményed - nevettem fel. Sok mindenben biztos voltam magamban, például a tudásomban, a festményeimben, a rajzaimban, de az írásaimmal mindig hadilábon álltam. Szerettem írni, de tudtam hogy nem megy. Akárkinek mutattam, mindenki azt mondta, hogy jók a novelláim és a verseim, de valahogy én nem éreztem így. Arra gondoltam, hogy csak azért mondják, hogy tetszik nekik, hogy ne bántsanak meg.
     - Akkor erről a művészestről még mindenképpen beszélünk - ugyanazt a lelkesedést láttam rajta, mint amit magamon éreztem. Jó érzés volt olyan emberrel beszélgetni, aki hasonló érdeklődésű és ugyanannyira buzgó, mint én.
     Egyre jobban elkezdtem vakarózni és kisebb-nagyobb foltokat fedeztem fel szerte a testemen. A viszketés lassan már fájdalomba ment át, attól tartottam, hogy véresre kaparom a csípéseimet csípéseimet. Ahogy jobban szemügyre vettem magamat, még több pöttyöt találtam.
     - Ötletem sincs, de lassan abbahagyhatnák, mert nagyon fáj mindenem - épphogy álltam a fajdalomtól, a falnak és a fotelnak támaszkodtam, hogy meg tudjak állni. - El kéne mennünk a gyengélkedőre, mert már alig állok a lábamon. Tudnál kicsit segíteni? - kértem meg Lorát, ahogy ellöktem magam a faltól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Félek a bolháktól?
Írta: 2017. július 5. 14:17
| Link

Ainsley

Nem fog megváltozni a véleményem
- fejem rosszalló ingatásába kezdtem, pláne, hogy már jó előre ilyen siralmasnak állította be a novelláit. Egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy Ainsley rossz történeteket írna, nem úgy tűnt a beszédéből, mint aki primitív szintű gondolkodással tengetné mindennapjait. Megfelelőnek találtam a képességeit és fantáziáját ahhoz, hogy csodás műveket hozzon létre és osszon meg a nyilvánossággal. Csak sejtelmesen mosolyogtam felé, - képzeteimet nem osztottam meg vele - lusta voltam beszélni is. Úgy véltem, tanuljon meg olvasni a gondolataimban.
- Már nekem is nagyon fájnak a csípések, tényleg muszáj leszünk elmenni a gyengélkedőre - erre a mondatra nagyot nyeltem, mintha valami almadarabka rekedt volna a garatomban, pedig nem volt ott semmi, ezt a kíváncsiskodó festmények is tanúsíthatták volna. Ahogy elkezdtünk a bolhákról beszélni, a rámákban fellelhető személyek is kisebbfajta pánikot kaptak, ugyanis sorra tűntek el és kezdtek megjelenni a kastély más pontjain. Nem értettem a történések okát, tanácstalanul meredtem magam elé, olyan feltevések jártak a kobakomban, hogy esetleg már velük is történhetett ilyen incidens? Egy bolhatámadás áldozatául eshettek ők is?
Mielőtt megoldottam volna magamban a rejtélyes jelenségek okát, Ainsleybe karoltam, és támogatva megtettük az első lépéseket a gyengélkedő felé. Útközben azért nem bírtam csendben maradni, pár kérdést még muszáj volt intéznem felé:
- Szerinted el tudják tüntetni őket? Mennyi időt fogunk ott tölteni? - habár nem akartam túlpörögni a témát, természetesen sikerült. Ezerféle kétely járta át a szürkeállományomat és vinnyogva az ajkamba haraptam. Aladár is így szokott, amikor leszakad az ég és éktelen dörgésbe kezd. A félelem valahogy erőt vett rajtam és nem akart semmilyen irányba mozdulni.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. július 5. 23:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2017. július 5. 22:03 | Link

Alison

Elismerően hallgatom végig az udvarias válaszát. Ugyanis továbbra sem tudom, hogy vajon megijedt-e a viccelődésemtől, vagy nem. Igazán diplomatikus volt.
- Hát, még én sem voltam. Szóval igazából azt sem tudom mit lehet ilyenkor kiosztani. Ez van akkor, ha az ember az alapképzése során az apjától tanul - vontam meg a vállam, mert hát ez volt az igazság. Bár emlékszem, hogy amikor idekerült, egyszer a folyosón Kirill elkapott, pedig csak alva jártam. De akkor nem kaptam büntetést végül, szóval nem számít.
- Valami baj van? - kérdeztem rá, ahogy megláttam a gondterhelt kis ráncokat megjelenni az elkapottam szeme alatt. Úgy tűnt, hogy nagyon emészti valami, és ilyenkor az a legjobb, ha az ember jól kibeszéli magából.
Leültem a kis kanapéra, és magam mellé mutattam, ezzel is jelezve a lánykának, hogy jöjjön csak, és meséljen el nyugodtan mindent.
- Ígérem, hogy nem adom senkinek tovább! - teszem még hozzá, hogy biztos legyen, hogy a lány belemegy, és kiönti nekem a szívét. Még akkor is, ha nem tudok neki semmilyen értelmes tanáccsal szolgálni. Bár ki tudja, lehet, hogy van valami különleges képességem ezekhez a dolgokhoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20
Ainsley Bolton
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. július 15. 12:28 | Link

Lora
könyvecském | daily look
ZÁRÁS - köszönöm a játékot Kiss

  - Szerintem is az lenne a legjobb, ha elindulnánk a gyengélkedőre. Viszket és fáj minden porcikám - válaszoltam és próbáltam minél ügyesebben a lábaimon megmaradni.
  Egyre nehezebben álltam a lábamon és ugyanezt vettem észre Lorán is. Próbáltam a lehető legkevésbé ingatagul elindulni, de nem nagyon sikerült. A falnak támaszkodtam, miközben a lány belém karolt. Így próbáltunk a gyengélkedő közelébe férkőzni. A folyosó végénél járhattunk, amikor a mellettem támolygó társam ismét megszólalt.
  - Nagyon remélem, hogy eltudják, nem szeretnék, így élni az életem hátralévő részében - nem komolyan mondtam, de még így is kirázott a hideg már csak a gondolattól, hogy ezt még évekig el kelljen viselnem. - Nem tudom, remélem hamar találnak rá valami gyógyírt, mert már nagyon viszket mindenem - mondtam elhaló hangon. Ahogy haladtunk előre úgy lettem egyre rosszabbul. Fájtak a lábaim, a karjaim, a hátam és az összes testrészem. Egy pillanatra meg kellett állnom, mert rám jött a köhöghetnék, ezért a falnak támaszkodva próbáltam javítani a helyzet, sikertelenül. Nehezen, de tovább indultam.
  Már egy jó ideje mentünk és egyre rosszabbul éreztem magam. Reméltem, hogy perceken belül a gyengélkedőre érünk, mert attól tartottam, hogy ha nem érünk oda hamarosan, akkor biztos voltam benne, hogy összeesek.
  Amikor a gyengélkedő folyosójára értünk irtózatosan megkönnyebbültem, már azt hittem, hogy sohasem érünk oda. Kinyitottam előttünk az ajtót és így már mindketten könnyedén beléphettünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hunter Bailey
INAKTÍV


Mr Bailey
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 1455
Írta: 2017. augusztus 1. 12:00 | Link

Piros prefektuskisasszony
Késő este, takarodó után


Lemosolyog a lányra, majd mutatóujját a szája elé emelve int fejével a bibircsókos banya portréja felé, jelezve, hogy jobb, ha felfüggesztik szaftos beszélgetésüket és abbahagyják a hangos röhögést is, különben holnap már mindenki tudni fogja, hogy szolgálatuk során erre jártak. Abba pedig jobb bele sem gondolni, hogy a banya mit pletykálna arról, hogy a kastély két prefektusa éjnek évadján, éppen mit csinált az ő folyosóján.
- Vérmes egy boszorkány ez - szűri a fogai között, míg leül a süppedős kanapéra, és előrehajolva újraköti kioldódott cipőfűzőjét. Felpillantva folytatja. - Hiába van csukva a szeme, most is fülel.
Tekintetét átvezeti a festményre, amelyen a csúnya néni látszólag mélyen alszik, majd horkantva megrázza a fejét, és hátradől egy pillanatra. Az este eddig csendes volt, mintha mindenki szabálytisztelő diákként a klubhelyiségében, vagy a szobájában lebzselne, de Hunter tisztában van vele, hogy a legjobb bulik csak ezután veszik kezdetüket.
- Szerinted ma éjjel melyik lesz a legfurább hely, ahol álmatlanságban szenvedőket találunk? - kérdezi felvont szemöldökkel, féloldalas mosollyal. A kifogások a legjobbak. Álmatlanság, kórság, szénanátha, tiszavirágzás, fogadás, féltékenység. Aham, jahm.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tóth Lola
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 335
Írta: 2017. augusztus 1. 12:40 | Link


esküszöm, hogy nem rosszban sántikálunk

Tulajdonképp még mindig nem jöttem rá, hogy miért lettem pont én prefektus - erre a kérdésre a kinevezésem óta keresem a választ, de nem is nagyon tettem eddig panaszt az ügy érdekében. Szabadon járkálhatok éjszaka, hát hülye leszek visszaadni a jelvényem.
- Mindig ezt csinálja - megforgatva szemeim dőlök hátra a fotel másik végében, kényelmesem felrakom karom a karfára, még a lábaim is keresztbe rakom. Hát ennyire komolyan dolgozik bennem a munkamorál. Követem a tekintetét, kicsit még előre is dőlök, hogy biztos lássam, majd megvonogatva vállaim, vissza is ereszkedek. Rólam aztán azt is pletykálhatná, hogy unikornison lovagolok és terhes vagyok egy Bibivel, akkor sem különösebben hatna meg. Lehet, hogy egy kicsit újítanék a festésén, elvégre már úgyis aaannnnyira régi, de nem hatna meg.
- Hmmmmm, nem tudom. Eddig a szellemvécé volt a kedvencem, amikor azt mondta, hogy alvajár, de ezek mindig képesek kitalálni valamit - elvigyorodva csóválom meg fejem, jó jó, tudom, egy rossz szavam sem lehet ellenük, miután én is ugyan ezt csinálom, és csinálnám akkor is, ha nem lennék prefektus. Van egy így, nekem jutott a szabályos fele, másnak meg a rizikós. Nem mintha nem csinálnék elég rizikós dolgot úgy amúgy, a kastélyon kívül.
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alison Black
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 37
Írta: 2017. augusztus 10. 16:20 | Link

Tánya

Szép lassú léptekkel elindúltam én is a kanapé irányába. Amikor odaértem leültem. Egy kicsit gondolkodtam azon, hogy elmondhatom-e neki, vagy sem akkor megígérte, hogy senkinek sem adja tovább. Szóval elkezdtem mondani neki, hogy milyen gondolataim vannak a fejemben.
-Hát van egy húgom aki most elsős és az eridonba került, pedig nagyon szeretett volna a rellonba kerülni. Nem tudom miért, de szerintem valamiért haragszik rám és egyszerűen mostanában nem tudom őt megérteni, hogy mit miért cselekszik. Aztán ott van a volt pasim a másik varázsló suliból. Folyton rá gondolok amióta csak idejöttem. Az ottani barátnőm azt állítja, hogy most egy másik barátnője van, de egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ki. Még az is lehet, hogy a barátnőm az csak nem akarta elmondani nekem. Aztán meg itt van a suli. Mostanában nem nagyon tudok koncentrálni az órákon és félek, hogy majd az év végi vizsgák rosszul fognak sikerülni.
Hirtelen elhallgatok. Ezeket még senkinek sem mondtam el. És most mindent kitálaltam egy olyan lánynak akit még nem is ismerek annyira. Viszont nem tudom miért, de én megbízom bennne.
-Szóval ezek miatt nem tudok aludni már jó pár napja, és ma ezek miatt akartam kiszellőztetni a fejemet. Remélem nem baj, hogy most minden bajomat rád zúdítottam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hunter Bailey
INAKTÍV


Mr Bailey
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 1455
Írta: 2017. augusztus 11. 15:05 | Link

Piros prefektuskisasszony
Késő este, takarodó után


Fejét a hideg kőfalnak dönti, és miután felpillant az épp fölöttük pihenő banya képkeretére, lassan lehunyja szemét. Testét iszonyú fáradtság járja át, ami ólomsúlyként ereszkedik tagjaira, mintha hónapok óta nem aludna, pedig minden éjjel sikerül néhány órát. Csak éppen a napjai már nem a deszkázásról meg a ház- és iskolatársak idegesítéséről szólnak, és már nem a semmittevésben fárad el. A gyerekek megszületése előtt nem is gondolta volna, hogy az otthon megteremtése nemcsak a nő dolga, hanem a férfié is. A biztonság és egyáltalán, a jelenléte, az, hogy Szofi bármikor számíthat rá, hogy tudja, ha történik valami, vagy ha nem is, csak épp beszélgetni szeretne, ő ott van, és meghallgatja, talán a legfontosabb, amit férfi adhat egy friss és nagyon-nagyon, végtelenül fáradt anyukának.
- Hiányoznak - az ajkai ugyan csak résnyire vannak nyitva, hangja jól hallható a kihalt folyosón. - Pedig csak most hagytam ott őket. Ez kész katasztrófa.
Milyen gusztustalan érzések ezek, hé! Az egy évvel korábbi önmaga most biztosan jól pofán vágná, majd istenesen kioktatná magát, hogy keresse meg a félúton elhagyott férfiasságát és tegye vissza a nadrágjába, különben idejekorán komoly gondjai lesznek. Aztán megnézheti magát, Mr Bailey.
Saját magán felnevetve csóválja meg a fejét, majd a lány felé fordul, hogy ráhunyorogjon az alváshiánytól és fáradtságtól kipirosodott szemeivel.
- Bocs, a Daddy-hormonjaim túlműködnek, vagy az ég tudja mi bajom van, de bármi is legyen, lefogadom, hogy halálos kimenetelű kórral kell számolnunk - cuppant egyet oldalrahúzott szájával, és mosolyogva kezdi bámulni Lollert. - Na mindegy. Halljam, milyen pletykákat hoztál ma éjszakára az Eridon háza tájáról?
A legjobb helyen sikerült kimondania a varázsszót: pletyka. De az a csúf igazság, hogy még ahhoz is lusta, hogy felálljon, és valódi munkát végezzen. Járőrözés? Áh, az egyenesen kizárva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2017. augusztus 29. 13:48 | Link

Alison

Figyelmesen végighallgattam a lányt, amikor végre nekikezdett a történetének. Szerelmi baj, testvérek és iskola. Ez a három amúgy is mindig a legnagyobb baja a tinédzsereknek. No persze nem nekem, mert én egy jó fej öcsivel, és egy imádnivaló Kirillel voltam megáldva.
- Figyelj, ha szeretnéd, beszélek a húgoddal. Eridonos vagyok, biztos, hogy szívesen beszélne valaki olyannal, aki az ő házába jár. Valószínűleg csak veled akart több időt tölteni, ezért akart rellonos lenni. Tudod nekem is van egy öcsém, és mi is így jártunk. És sokkal kevesebb időt tudunk szakítani egymásra, mint ha egy házban lennénk. Próbáld meg valahogy kifejezni felé, hogy ettől függetlenül nem veszített el téged - mosolyogtam a lánykára. - A fiúval meg ne foglalkozz. Első szerelem, és nehéz elfelejteni, de most már itt vagy otthon. Már amúgy sem tudnátok nagyon találkozni. Jobb, hogy sikerült túllépnie, neked is ezt kéne tenned - javasoltam.
- A tanulás pedig biztosan jobban fog menni, ha már nem gondolsz ennyi mindenre egyszerre - simítottam meg a hátát megnyugtatóan. - És amúgy is, ha kialszod magad, az agyad sokkal tovább tud koncentrálni az órákon. A vizsgák nem olyan vészesek - legyintettem. Néztem Alisont, és vártam a reakciót. Szóban, vagy mozdulatban. Annyi is elég lett volna, ha csak az arcán meglátom a megvilágosodást, hogy bizony igazam volt.
- Ha szeretnéd, segíthetek neked bármiben. Csak összeegyeztetjük az időnket, és segítek neked a tanulásban - ajánlottam fel. Persze a ingázások közepette nem volt valami sok szabad időm, de majd maximum alkalomadtán behívom az előkészítőbe, vagy valami hasonló. Mindig, minden megoldható.
- De most már menj, és kérd meg azokat a manókat, hogy főzzenek neked egy teát. Aztán siess az ágyba, nekem holnap ne kelj fel álmosan - álltam fel, hogy ezzel is jelezzem, hogy most már igencsak későre jár, és menni kéne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20
Boglár Gréta
INAKTÍV


| Detti |
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 340
Írta: 2017. október 15. 22:45 | Link

Laci
Vasárnap késődélután


Főhősnőnk - tehát én, göndör loknijaimat lóbálva szürcsölgetem a kis energiaitalomat az első emeleti folyosón végighaladva. Mázli, hogy nem kapcsoltak le miatta visszaköltözéskor, nameg, hogy félvér vagyok és az effajta mugli csudaságokat ismerem. Egy újabb korty lehörpintése után megállok az egyik festmény mellett, nézem egy darabig, aztán körbenézek a világításon. A mai nap is eltelt a semmivel és nem sok mindent csináltam. Begyakoroltam félig egy gyógyítóvarázslatot Meccoy profnak, meg átnéztem pár rúnát és gyógykövet, 'oszt ennyi. Szörnyen lassan telik itt az idő a számítógépem nélkül, a telómon meg csak lent, a faluban van egy ponton térerő... de persze sose férek hozzá, a muglibolondok ott ölik egymást azért az egy csíkért, hogy frissítsék a Candy Crusht. Se animék, se sorozatok, csak ezek a poros könyvek és poros kastély... igazából szeretek itt lenni, de unalmamban volt, hogy tényleg azt figyeltem, hogy hullik le az egyik fáról egy levél.
- Egészség! - Emelem a dobozt az egyik festmény felé, aki egy kellemes bort iszogathat a soha ki nem ürülő poharából. Amaz elfintorodik az üdítőm láttán és sznob módjára arrébb fordítja a fejét. Megvonom vállam és tovább indulok a hideg folyosón, jobb sarkamat a bal lábfejem elé helyezve, aztán fordítva és csak így tovább, karjaimmal pedig egyensúlyozva, nehogy aztán itt eldőljek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csik László
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 5
Írta: 2017. október 15. 23:03 | Link

Gréti

Ez a hétvége valahogy nagyon gyorsan eltelt. Mintha csak egy perce lett volna, hogy péntek délután tanítás után fellélegezhettem. *végreeeee mehetek lógatni a lábam* Végre mehetek a szabadba egy kicsit, na meg gyakorolni is kellene pár manővert a seprűmön, ha már bevettek a ház csapatába.
Most meg itt ülök a szobámban és arra gondolok, hogy holnap kezdődik megint előlről a mókuskerék. Persze a diáknak csak tanulni kell (mondhatnák a felnőttek), de azért ez annyira mégsem egyszerű...
A szobában elég vegyes a  társaság. Valaki már alszik,  van, aki hétfőre tanul és van olyan is *történetesen jómagam* aki úgy gondolja van még vasárnap felfedeznivaló a kastélyban.
Össze is pakoltam az ágyamon hagyott cukorkák és egyéb finomságok maradványait és elindultam, hátha találkozok valakivel.
És hát aki keres az talál, szokták mondani, össze is futottam egyik Eridonos társammal. - Szia Gréti! Mizujs? - kérdeztem meglepődve, bár igazán pont erre számítottam, hogy lesz valaki a folyosókon...  
Utoljára módosította:Csik László , 2017. október 15. 23:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Boglár Gréta
INAKTÍV


| Detti |
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 340
Írta: 2017. október 15. 23:18 | Link

Laci

Kacsázós lépteimet egy arra tévedő kastélybéli szellem is végigkíséri, majd mikor megunja, hogy a koncentrálástól nyelvkinyújtós képemet meg a girbegurba lábaim mozdulatait figyelje, tovább libben, én meg folytatom a kis mutatványom. Igazából nem tudom, miért csinálom, hiszen senkisenem látja és ha látnák se foglalkoznának vele. A suliban a kviddicsesek messze bravúrosabb dolgokat csinálnak, mint én itt most, hogy egyenesen tudok így menni. Nagyon jó nekem, ugye. Na de sebaj, hiszen legalább annyiban ki tudom venni a részem, hogy én meg jól megkommentálom a meccsek eseményeit... és nemmellesleg megnézhetek magamnak pár sportos fiút is. Úúú, legközelebb majd bekéretőzöm az öltözőbe és azt mondom, hogy az Edictumba készítek cikket! Zseniális!
Amíg ezt így jól eltervezem, odakint már be is sötétedett és az ablakból csak a Hold fénye vetít be; minden mást a fáklyák világítanak meg. Annyira lefoglaltak a gondolataim, hogy nem is hallottam az elsős fiú lépteit az üres folyosón. A megszólítására felriadok.
- A padló láva!!!! - kiáltom ijedtemben és a közelemben lévő padra nyomban fel is ugrom. Reflex, én kérek elnézést, ha valami megijeszt, csak kiabálok valami véletlenszerűt. De ha már így alakult és ha már lávás játék van, kezeimmel integetek Lacinak, hogy jöjjön gyorsan fel a biztonságot jelentő padra, mielőtt szénné ég az elképzelt forróságban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csik László
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 5
Írta: 2017. október 15. 23:29 | Link

Gréti

-Mi mi mivan??? - kérdeztem ijedten. Annyira meglepett a lány reakciója, hogy csak ez a három jól megválasztott szó jött ki belőlem. De mivel elég elborult vagyok az ilyenekhez, belementem és felugrottam mellé a padra. - És most? Meg kell várnunk, amíg eltűnik? -  próbáltam beleélni magam.
Hozzáteszem az elmúlt napokban a tanulás mellett nem nagyon volt részem ilyen vagy bármilyen más mókában, így külön örültem neki, hogy van még egy ilyen őrült személy a kastélyban rajtam kívül.
Utoljára módosította:Csik László , 2017. október 15. 23:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] 14 15 ... 25 26 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet