Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Már iszonyatosan izgatott, hiszen a hét végén utazna Szedresre, ahol gyakorlaton vehet részt, hála Véda néninek. Elmondhatatlanul hálás neki a lehetőségért, ráadásul ez biztosan döntő fontosságú lesz a jövőjét illetően, hiszen csinálja a tanári szakot is, de egyelőre döntésképtelen, hogyan lépjen ki a nagyvilágba. Talán ez majd segít dönteni. De mivel még ez messze, kicsit kiélvezi az utolsó hét dolgait, éppen ma játszott meccset háza csapata, amire ki is ment, hogy támogassa őket. De amit látott az kicsit sem tette boldoggá, sőt, a rá nem jellemző aggodalom átcsapott valami olyanba, ami által valakit jól meg tudott volna szorongatni. Pillanatok alatt kezdődött el az, hogy hullottak, mint a legyek a chemotoxtól a sárgák. Ez valami elképesztő. Mintha a rellonosok valami muszáj képzettel küzdenének, hogy minden mozgó egyedet, mozgásképtelenné tegyenek magukon kívül. Emma lélegzete előbb a navinés terelő megmozdulásaitól, majd a lepottyanó Lotte után Adri esetekor állt el. Hirtelen mintha egy ütemet kihagyott volna a szíve is, tudja mi baja a lánynak, de ez. A közelében helyezkedő eridonos CSK, akit még arról a bolond kviddicsről ismer, ahogy vége lett rohant az öltözőbe, nem tudni pontosan kihez, de ahogy tudja Adrival is elég jóban van. Emma még beszélgetett pár háztárssal, aki kint volt, majd igyekezett minél előbb a sérültek után indulni, ott nem igazán törődött másokkal, hiszen a legtöbbeknél voltak, egyből Adriát kereste, és mikor megtalálta az ágya mellé ült. Mikor a lány idekerült és megismerte nagyon a szívéhez nőtt, lehet néha attól olyan morcos rá, hogy anyja helyett is anyja próbál lenni Emma. Az ágya szélére könyököl, majd összekulcsolt kezeire helyezi az állát és vár, bár ahogy Uff tájékoztatta, nem fog ma már magához térni érdemben, szóval várni kell. Amíg ez megtörténik, szinte ellentmondást nem tűrően közölte, hogy ő is marad, amire a reakcióra kíváncsi se volt igazán. Csak akkor mozdult el a lány ágya mellől, mikor egy kisebb csetepaté tört ki az egyik ágynál, de helyette az egyik kis navinéshez sietett, majd a gyógyítóért, hogy csináljon vele valamit. A fiút maximum látta már, de egyébként nem ismeri, viszont elég rossz bőrben volt ő is. Mikor sikerül odacsalnia a segítséget visszatér Adrihoz, ahonnan többet nem is igazán mozdul.
…Nehézkesen merült álomba, mikor már mindenki más is szunyókált a gyengélkedőn. Egyrészt ő akart itt maradni, de be kell látnia, nem egy kényelmes módot választott az együttérésre, mindenesetre éjfél után végre sikerült kellemes szuszogásba kezdenie. Elég rosszul alszik idegen helyen így még a légyzümmögés is felkelti, nem is meglepő, hogy ismét felébredni látszik, és automatikus reakció, hogy a pálcája, ami a kezében van az ágyon, emelkedik is a reccsenés és susmorgás irányába, nem igazán ismeri fel ki az, csak azt látja, hogy Lotténál matat. Könyörgöm, még a sérülteket se képesek nyugton hagyni legalább egy éjszakára? Már suhan is az átok, és bár nem tökéletesen, de biztos a sikerességében, hiszen miért ne sikerülne, gyakorolta már eleget. Ellenben a fáradtsága és mivel nincs ereje teljében, biztos benne, hogy nem lesz száz százalékos hatású.
- Dormiendana.
Tisztán és érthetően ejti ki, mivel a fiú kezei foglaltak, ideje sincs pálcát rántani, vagy elkerülni a dolgot, szóval legalább reggelig szunyókálni fog, bárki is az. Odalépdel az ágyhoz, hogy az összecsuklott és alvó egyedet megnézze, meg Lottéra pillantson, de csak a földön lévőhöz susog pár szót, mielőtt visszamenne Adrihoz. Igazából ezt csak hozzá kellett tennie, nem hinné, hogy érteni, hallani vagy felfogni tudja.
- _Ne piszkáld a háztársaimat éjjel a gyengélkedőn!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Kivételesen nem azért volt számára kínszenvedés az elalvás, mert a gondolatok nem hagyták nyugodni. Jó, részben igaz, de simán ment volna, a fájdalom hátráltatta csak rendesen. Nem akart gondolkodni, sokkal inkább hagyni mindent, és aludni, mert akkor minden sokkal egyszerűbb, és nem kell foglalkozni a jelen problémáival. Viszont miért is lenne minimum ennyire jó? Hát már lassacskán hajnali kettő felé járt az idő, amikor miután már mindent átvett magában háromszor, unalmában elnyomta az álom.
Odabent persze teljes sötétség, de ennek is örül. Persze, ameddig élvezheti, hogy tényleg pihenhet végre, még ha kétes is ennek az állapotnak az időtartama. Csak akkor válik pontossá számára, hogy alig sikerült valami szunyálni, mikor egy kezet érez arcán, és amint a szavak is eljutottak hozzá némileg megnyugszik, és szemeit is hirtelen kinyitja. Esze ágában nincs sikítani, de ha nem Mihael lenne, aki zargatja, akkor az lenne a következő kérdés, hogy túléli-e. Na igen, az lényegtelen, hogy félholt állapotban mozogni is alig tud, de kinyírná, aki felébreszti. A fiú viszont kivétel, és ahogy ismerteti a tervét, Lotte szája is mosolyra húzódik. Már a hangvételéből is, de tényleg... milyen természetes helyzet már.
- Menjünk.. - azzal a lendülettel pedig - kicsit sem tartva attól, hogy az állapota nem engedné -, próbál felülni. Persze csak úgy sikerül, hogy lassan, fokozatosan, kezével kitámasztva magát. Aztán már csak a távolból hall hangot, lányé, ám rögtön nem ismeri fel, és a kegyetlen rossz fényviszonyok mellett is látja, ahogy az átok Misikét éri el. Azt most nem tudja felfogni, hogy ki és mit csinált, csak hogy Mihael összerogyott mellette, és most a földön fekszik.
Csakhamar a tettes is megjelenik, pontosabban előbukkan, mert ahogy felismeri, rájön, hogy tényleg, ő a közelben volt eddig is, de Emma is biztos lehet benne, hogy ha kicsit más lenne a helyzet... akkor kicsit másképp érezné most magát. Mert bizonyára minimum tudat alatt büszke magára, hogy megvédte háztársát, de Lotti annyira már nem örül neki.
- Most mit csináltál? Ja és.. köszönöm szépen! Hogy milyen aranyos vagy!.. - nem hangosan, inkább átlag beszédhangján szólal meg, tekintettel a még ott alvókra, ez azonban nem gátolja meg abban, hogy szarkazmussal, és valamennyire leplezett dühtől telve forduljon háztársához. Nem érdekli, hogy más esetben mi lett volna, hogy akkor valóban köszönné - ha egyáltalán külső beavatkozásra lett volna szükség -, most ez a helyzet van, és szíve szerint üvöltene. Ezt nem a holléte miatt nem teszi meg, hanem mert csak rontana az amúgy sem pont jól alakult dolgokon. Szóval elnézegeti a fiút ott az ágya mellett, és mivel mozogni feleslegesen nincs kedve, előbb kitalálja mit kezdjen, csak ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

A meccs után - Elliot, majd Luca, meg a többiek.

Megpróbálja összeszedni magát. Talán teljesen más lenne a helyzet, és fájdalomcsillapítóért nyavalyogna kitartóan éppen, vagy valami hasonló elfoglaltsága lenne, de mivel Elliot van itt, most még fogcsikorgatva is azt igyekszik mutatni, hogy nincs komolyabb baja. Nincs a fenét, elég hülye volt ahhoz, hogy magának is szerezzen, de legalább biztosra ment, mert ha már két hajtóval maradt a Rellon, csak ne szedje le a többit egy túlbuzgó terelő sem.
- Örülök. Tényleg. Attól viszont... nem lesz jobb... semmi... hogy... morogsz. - jelenti ki nagyon okos fejet vágva mellé, csak a hangja rekedt még mindig, és azért a mondat tagolásán hallani, hogy nem megy ez olyan könnyen, mint szeretné. Könnyebb lenne megszámolni, hol nem fáj éppen, már ha egyáltalán van olyan porcikája, de hősiesen tűri az egészet. Egyelőre. Közben feljebb is tornázza magát pár centivel nagy nehezen, és ismét valami grimaszba torkolló vigyorra futja csak, de legalább próbálkozik, ha már lököttnek nevezik. Jó jel, legalábbis úgy értelmezi, hogy mégse színtiszta harag az, amihez most szerencséje van. Ha barátként is, de számít Elliotnak,  arra már annyira nem is figyel, hogy mi a válasz a terelőt illetően, ettől a konklúziótól ugyanis még a szívritmuszavar is beáll hirtelenjében nála, bár persze az is rásegít, hogy gyakorlatilag megfogja a kezét a fiú. Hirtelen megszólalni is elfelejt, csak a fejét igyekszik megrázni, amitől máris csúnyán nyilall a kulcscsontjába, fene tudja hogy mozdul, a következő pillanatban pedig arra eszmél, hogy pofon vágják. Bár nem ilyen téren igyekszik a szókincsét gyarapítani, azért az angol hasonlóság alapján nem kell nagy ész hozzá, hogy rájöjjön, minek is nevezték. Nyel egy nagyot, miután már muszáj volt a nyelvébe harapni, hogy ne nyögjön fel a pofon eredményeként - fájt az is, aztán ismét nyugalmat próbál magára erőltetni, amennyire csak sikerül.
- Oh, a másik szuper...hős. Ugye tudod... hogy az idióta alap...vetően különlegest jelent? ... Bóknak fogom ... venni. - jegyzi meg, angolul, mert az önkifejezés úgy könnyebb továbbra is, hiába tanulja szorgosan a magyart. Kezdi zavarni ez a nagy lelkesedés, nehezen ugyan, de maga elé emeli a kezét, aminek az lesz az eredménye, hogy még a párnával való találkozástól is felszisszen. Ráeshetett a csuklójára ebből ítélve, de nem emlékszik a részletekre. Még jó, hogy Elliot félrehúzza a lányt, mert nem biztos, hogy egyébként sokáig bírná, hogy ne kezdjen ő is valami bájitalért könyörögni, amitől egy fokkal is jobb lesz.
- Most mész és... sorra felpofozol... minden rellonos játékost,... vagy csak én érdemeltem ki... ezt a figyelmességet? - nem bírja nem megkérdezni, egyébként is ez szokott lenni az ő nagy baja, hogy mindent megjegyez és megkérdez, szóval lehet mindjárt számíthat még egy pofonra, vagy többre, ki tudja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

A könyvespolchoz szorítva Zoét kősziklákat megszégyenítő mozdulatlansággal áll előtte ügyelve rá, hogy menekülésre még véletlenül se hagyjon számára helyet. Egyedül a mellkasa hullámzik, ahogy kapkodja a levegőt, csak másodpercek kérdése, hogy hogyan reagál, mit tesz. A lány előbbi bátorsága mintha kissé csillapodott volna a hirtelen mozdulat hatására, nem is bánta. Ha már ennyire lelkesen vállalkozik, amikor pontosan tudja, hogy kivel, azaz mivel áll szemben, lehet, hogy nem árt egy kis emlékezetfrissítés abból, hogy mire is képes. Egy pillanat alatt képes lenne úgy megölni Zoét, hogy az senkinek se tűnjön fel - és még a ruháját sem vérezné össze.
Nem foglalkozik vele, hogy gyengéd legyen, holott a lány ötletének éppen ez volt a lényege. Az ő gondolkodásmódja szerint inkább mindent megtesz annak érdekében, hogy elrettentse az ilyen, és ehhez hasonló öngyilkos gondolatoktól a jövőben. Nem akarja őt bántani, sosem akarta. Akkor is egyedül a benne lakozó szörnyeteg tehetett róla, hogy átlépte a határt, túlfeszítve a húrt. Azért tény, hogy a tanársegédi poszttal normál esetben nem járt az önkéntes véradás - na de ő maga sem volt teljesen normális.
Pontosan látja a képet Zoé fejében, ahogyan elképzeli, hogy hogyan vadászhat, és a jelenet valósághűsége miatt egy halvány, keserű mosoly kúszik az arcára. Éppen ez volt a célja, elérte, hogy legalábbis valamilyen szinten ragadozóként gondoljon rá a lány. Olyankor, mikor kiszabadult az erdőbe, vagy elment egy távoli városba áldozatokat gyűjteni majdnem pontosan ugyanígy zajlott le a folyamat. Gyorsan, hangtalanul és teljesen észrevétlenül. Éppen ez volt a lényege az egésznek, ezért kapta a természettől a képességeit, amelyektől bármikor nagyon szívesen megszabadult volna, ha teheti.
- Nem, nem tudom - vágja rá indulatokkal teli, azonban Zoé szinte azonnal ki is fejti az indokait. A könyvtáros miatt nem kell aggódniuk, meghallaná, ha bárki is közeledne. Csak ők vannak itt, ketten a könyvtár csendjében és magányában, senki sem zavarhatja meg a beszélgetésüket. Ahogy érzi, hogy Zoé szabadulni akar, csak még erősebben szorítja, nem törődve vele, hogy mekkora fájdalmat okoz neki. Ha megtenné, amire a lány annyira lelkesen vállalkozott, sokkal nagyobb kínokat kellene kiállnia, és ezt ő is tudja. Ajkait összepréselve hallgatja végig Zoét, percekig nem is reagál semmit, csak kemény pillantással néz a szemébe, és próbál valamit megérteni a gondolataiból.
- És ha megint bántalak, talán nem fogsz félni? Hol van ebben a logika? - kérdezi végül, szemöldökét felvonva. Meg akarja érteni, hogy a lány miért akarja azt, amit, ellenben nehezére esik magát máshogy látni. Nem gondolja, hogy az egész folyamat végbemehet bármilyen nemű fájdalom nélkül is, az pedig, hogy megint érezze, hogy mennyire bántja őt, nem tűnt elfogadható opciónak a számára.
- Mit vársz tőlem? - Ez volt számára a legnagyobb kérdés, amit nem értett. Alapból, miért akarná megváltoztatni Zoé a félelmét vele kapcsolatban? Neki csak jónak tűnt, hogy legalább a múltkori eset miatt van közöttük egy kis távolság, és nem feltétlenül kell erővel távol tartaniuk magukat a másiktól. Tudni akarta, hogy mit akar kezdeni, hiszen éppen az előbb mondta el, vagy legalábbis utalt rá, hogy mennyire nincsenek egy szinten a barátjával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Gyengének, és magatehetetlennek éreztem magam. Kézilabdában soha nem sérültem meg ennyire. Ott mindig megúsztam egy bokaficammal, és/vagy egy csuklótöréssel., de az is igaz, hogy ott nem zuhantam x méter magasból, nem tudom hány hm/h-s sebességgel. Rossz ötlet volt összehasonlítanom a kézilabdát, és a kviddicset, mert bőven más súlycsoportba tartozik a két sportág. Hogy a későbbiekben is játszani fogok-e, az a jövő zenéje lesz. Na, meg persze Dave döntése is közrejátszik majd, hiszen rajta múlik, hogy egyáltalán látni akar-e még a csapatban. Elvégre nem fogtam meg a cikeszt, mikor az lett volna a dolgom, hanem Krisi után eredtem, és megmentettem őt. Csak meg fogja érteni, hogy a navinés srác élete fontosabb volt, mint egy vacak ezüstszárnyakon repkedő aranygolyó.
A légzés nagyon fájt, a törött bordák megnehezítették az egyenletes levegővételt. Szemeim, még mindig csukva vannak, ordítani is képtelen vagyok, pedig nagyon szeretnék a szúró fájdalomtól. Az agyam csak kattog, de csak csend, és csend, és csend… se több, se kevesebb. Jó lenne már végre felébredni, és megtudni, hogy kik vannak még a gyengélkedőn, de legfőképpen azt, hogy Krisinek mennyire súlyos az állapota, hogy megérte-e az áldozatom. Remélem, hogy igen.
A nagy elmélkedésem odáig jutott, hogy sikerült megmozdítanom egy kicsit a bal karomat. Bele is nyílalt a fájdalom, ebből arra is rájöttem, hogy a dobókarom tört el két helyen is. Szuper, legszívesebben morognék miatta, meg ordítanék a fájdalomtól… vájunk: utóbbit meg is teszem, hiszen szemeim kipattantak még azelőtt, hogy megmozdult volna a karom. A rövid felordítást hamar lenyeltem, és fájdalmas szisszenésre váltottam. Szinte véresre haraptam az alsó ajkamat, de legalább tudatosult bennem, hogy már ébren vagyok, és a karom nincs egy darabban, amit jó lesz nem mozgatni. Körbenézek, meglátom Krisit a szomszédos ágyon, mellette Mirát is. Megkönnyebbülten veszek levegőt, miután látom, hogy a fogótársam életben van, aztán átnézek a másik oldalamra. Meglepetten látom, hogy éppen Nina fogja a kezemet, melyre egy halvány mosolyt engedek meg magamnak. Nehezen, és jó pár szisszenés után, de sikerül annyira feljebb tornáznom magam, hogy ne teljesen vízszintesben legyek.
– Oda… odaadnád a poharam? –mutatok ép kezemmel a víz felé, és persze kérdésem Nina felé irányult. Ha megkapom, akkor lassan kortyolgatom, mert a nyelés még ugyan megy, de elég fájdalmasan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Az valóban meglehet - és persze az sem kizárt, hogy ha egy évfolyamba járnának, se ismernék egymást, de nem valószínű. Legalábbis a srác már biztos észrevette volna Ann-t, ha húga őt nem is. Nem feltétlenül azért, amiért egy lány feltűnhet egy fiúnak, hanem mert Annabell hajlamos a viselkedésével feltűnést kelteni.
Végül eljutnak a bemutatkozásig is, Matilda kis önjellemzése is betalál, mert Axel jókora mosollyal jutalmazza. A könyvtáros kisasszony mosolya is szélesebbre húzódik kérdésére.
- Pont, ahogy mondod, mindenfélét olvasok.
Ő maga is alaposan megcsodálja a szekciót, ahová érkeztek, mert bár már látta korábban is, még nem igazán időzött itt el. Pedig tervezte, hogy mélyít a polcokon, hogy ne gerinccel befelé kelljen azoknak a bakelittel felszerelt daraboknak ülniük a helyükön, mert így bizony sorra lehet őket kihúzogatni, hogy meglelje valaki, amit tuképp keres. Közelebb is lép, és biccent a fejével a polc felé a rellonosnak, hogy jöjjön ő is.
- El lehet vinni őket, persze. Beírjuk a nagy könyvbe a pultomon, hogy mikor, és mit vittél el, aztán már csak visszahoznod kell, még év vége előtt lehetőleg. Ez az elmélet, gyakorlatilag csak annyit tudsz elvinni, amennyit elbírsz, ezzel a problémával már párszor szembesültem.
Nevetgél egy sort, mert bizony valóban nem ritkán látni őt a folyosón baktatni annyi könyvvel a kezében, ami mögül ki sem látszik az arca. Szerencsére mindig akad egy-két diák és tanár, aki rászól, hogy vigyázzon, oszlop, vagy lépcső, vagy épp lovagi páncél, mielőtt felbukna, vagy épp lebukna egy miatt. Néha azért elmorfondírozik rajta, hogy nem kéne a szerencséjét kísértenie.
- Sajnos nem engedhetem meg, hogy itt maradj éjszakára - rázza meg a fejét, mert a hálózsák említése azt sugallja, hogy a beköltözést nem csak nyitvatartási időre érti Axel. - Tudod, házirend, ugyanaz a szabály vonatkozik a könyvtárra is, mint az összes tanteremre, és folyosóra az iskolában. Éjszaka csak a hálókörletetekben és klubhelyiségetekben lehettek.
Kénytelen kicsit elnézni balra, mert most a szemébe nézés e szavak kiejtése közben nem menne zökkenőmentesen. Aludt ő a könyvtárban diák korában. Illetve alvásra nemigen kerített sort, csak másnap az órákon.
Levesz egy könyvet a polcról, megnézi, majd egy másikért nyúl, visszateszi őket, majd újabbat kap le, míg végül fel nem csillan a szeme.
- Franz Schubert. Parancsolj.
Megsárgult lapokból álló, kék, keménykötésű, gerincén kopottas ezüst betűkkel szedett művet nyújt át Axelnek. Ha kinyitja, egyszerre zene tölti be az étert. Nem tudni honnét jön a hang, a könyv varázsa teszi. Nem is hallja más, csak aki a könyvet tartja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Gyalu megkönnyebbülten teszi le bőröndjeit maga mellé a kastély hatalmas előcsarnokában, ám figyelme még mindig az elmúlt órák nyűgjeiben kalandozik.
~ Na végre... Azt hittem, hogy már sose fogok megérkezni.
Fáj a fejem, kiborított a hosszú vonatozás, hihetetlen, milyen ócskavasak járnak még most is a vonalakon. Nem értem, hogy sok állomáson egy tucat kényelmesebb vagon szokott bent állni feladat nélkül, helyettük meg "élvezhetjük" a már ki tudja hány évtizede szolgáló kocsikat. ~
Miután kimorogta magát, hátradúrt a hajában, miközben enyhén tátott szájjal körbebámult a kihalt épületben.
~ Hmmmh - szóval ez a Bagolykő Mágustanoda. Fura szag van, de legalább elbűvölően nagyra építették. Végre valami, ami öregebb attól a vasúti kocsitól. ~
Hosszú órák óta először rajzolódott ki mosoly az arcára, ám nem tartott sokáig, a gyomra haragosan kordult fel az éhségtől s egyfajta elveszettség lett rajta úrrá, ugyanis fogalma sem volt, merre induljon a monumentális kastélyban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Köki

A nagy semmittevés nincs jó hatással rá, mindig mennie kell, nincs lassítás, nincs megállás, űzni kell az újat, felfedezni az ismeretlent, megszállottan hajszolni az elérhetetlent. Gyors léptei visszhangot vernek a kihalt épületben, valószínűleg mindenki a meleg klubhelyiségben ücsörög egy-egy tankönyv, vagy regény felett. Nos, Noel ritkán tud megülni a fenekén, és ha így is tenne, csak kevés háztársát találná a kandalló előtt. A rellonos vér nem hagy lenyugodni, az kínzó lüktetéssel korbácsol fel, ostoroz kalandra.
Bőrkabátja belső zsebét egyszerű mozdulattal ellenőrzi, hogy pálcája a helyén legyen, hiszen anélkül még az ágyból sem kel ki, a konyhába sem megy le, de még fogmosáshoz is magával viszi. Függője szőlőfa varázseszközének, ami talán a legfontosabb társa jelenlegi életében. A kastély folyosói csendesek, csak egy - két festmény szemtelenkedik, de még velük sem foglalkozik, nem szaggatja vásznaikat, és nem égeti ki kereteikből a nagyszájú alakokat.
Az egyik teljesen üres, festménymentes folyosórészlegen megáll egy nagyobb ablaknál, és egy pillanatra odakönyököl a párkányához, hogy a kinti tájat vehesse szemügyre. Nem kellene sietnie, bámészkodhatna, és nyugodtan nézelődhetne, míg elrendezi zsúfolt gondolatait, ő mégsem marad tovább egyetlen percnél, zöld tekintete ismét a kastély köveit fürkészi, hogy aztán a gigantikus csarnokba érve megütközzön az ott tétovázó ismeretlenen.
- Talán vársz valakit? Jön eléd egy háztársad? - kérdezi már a távolból, hangját csak úgy verik vissza az átfagyott falak. - Szia, Noel vagyok.
Kezét nyújtja, amit ritkán tesz meg, és most sem érti, hogy mi ösztökéli erre, de még egy halovány mosoly is kiül szája szélére.
- Látom, hogy most érkeztél. Melyik házba osztott be a süveg?
Kérdései érdeklődését fejezik ki, hangja pedig sokkal barátságosabb a megszokottnál. Olyan elveszettnek tűnik ez a szerencsétlen, hogy talán még meg is szánta a rellonos, és ha kell, lemond előző spontán jött ötletéről, és útbaigazítja az újoncot, ezzel is eggyel több lesz jó cselekedeteinek száma.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Nézelődött mindenfele, hogy van-e valami, ami segítene az eligazodásban, de semmi ilyet nem talált.
~ Micsoda elszúrt nap.. ~
Mielőtt még bármerre is indult volna, elővette a már félig elfogyasztott szendvicset a táskájából és engedett az éhség követelésének. Egy percbe se tellett s az elfogyasztott uzsonna lecsitította a kedélyeket. Épp, hogy megtörölte a száját, egy hangot hallott, ami betöltötte az egész csarnokot. A következő pillanatban pedig már rázta is a kezét egy hosszú hajú, érdekes fiú. Barátságosan szólt Gyaluhoz, Noel be is mutatkozott.  Különös kedvesség áradt belőle, de nem az a megszokott "jótündéri", sokkal inkább olyan, mint aki most értette meg a kedvesség állapotát.
- Szia, én Kökörcsin Gyalu vagyok. Ami azt illeti, eléggé jól jönne valami segítség, ugyanis azon kívül, hogy a navine házba kerültem, semmit sem tudok és senkit sem ismerek. Nem is értem, hogy miért nincs itt valami információs tábla, vagy porta... Nagyon hosszú órákat utaztam, szörnyen kényelmetlenül és már nagyon unom a mai napot, jól esne leülni. Te melyik házból vagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Köki

Annyi szent, hogy mostantól nem az ő nevén fog röhögni a fél kastély. Az új fiú elég jól megkapta kedves, törődő szüleitől az élet sóját, és bár a rellonos nem igen lepődik meg semmin, most egy pillanatig habozik, majd pislog párat, és tisztelettudóan bólint.
- Örvendek a szerencsének - feleli, majd megvakargatja állát, s úgy folytatja tovább. - Ne haragudj a kérdésért, de mégis hogy szoktak téged szólítani?
Elgondolkodtató, hogy emberek miképpen adnak gyermekeiknek nevet, sokszor hallja idősebbektől, hogy nagyon át kell gondolni a névválasztást, hiszen egy életen át kell viselnie a döntést az elszenvedőnek. Hogy a Noel előtt álló fiú áldozat-e vagy a szerencse fia, azt döntse el mindenki maga.
- A portaszolgálat hiánya szerintem minden épelméjű ideérkezőnek megfordul a fejében - nevet fel hangosan, aztán széttárja karjait, nincs mit tenni, mindenki úgy találja meg körletét, ahogy akarja. - Neked, barátom viszont oltári nagy mázlid van velem, segítek a tájékozódásban, aztán hipp-hopp menni fog, meglásd.
Szavai után a navine ház legújabb lakójának bőröndjeire néz, és az egyik hátitáskát szó nélkül fogja meg, és veti jobb vállára. Indulásra kész, már csak arra vár, hogy Gyalu is megfogja a maradék holmit, és kövesse őt.
- Te vagy az első szivárványeregető ismerősöm - mondja vigyorogva a fiú felé fordulván, majd megrázza fejét, és ekképp fűzi tovább mondandóját. - Nem kedvelem a házadba járó figurákat, bár nem ismerem őket személyesen, kerülöm az összes unikornis jelvénnyel ellátott mitugrászt.
Ez a srác normálisnak tűnik, és a rellonos egyenesen a sors fintorának tekinti, hogy épp egy sárgát kell útbaigazítania.
- Hogy melyik házból? - nevet fel ismét kissé gonoszan. - Az alagsorban meghúzódó sárkányok házából való vagyok, azaz rellonos.
Miután Gyalu is felszerelkezik, elindulnak azon a folyosón vissza, ahonnan előzőleg Noel érkezett. Végig figyel az új fiúra, és nem esik nehezére érdeklődni felőle.
- Honnan érkeztél ide? - kérdezi a srác arcát fürkészve, hiszen minél több mozdulatot, s reakciót elkap, annál jobban fogja ismerni. - Én székesfehérvári vagyok, a családom ősidők óta él ott. Egy elég nagy birtokunk van, tóval, és erdővel, úgyhogy mióta időm nagy részét ebben a kastélyban töltöm, azóta sokat vagyok a környező vidéken, próbálom visszahozni az otthoni légkört.
Sokat beszél magáról, méghozzá úgy, hogy azt észre sem veszi. Senkinek nem számolt be ilyen részletességgel az otthoni világról, maximum csak annyit felelt az érkező kérdésekre, hogy Székesfehérvár, s punktum. Az illető meg érje be ennyivel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Hát kedves Noel, igazából ki hogyan. Voltam én már Gyala, Gyali, Gyaló, a Gyulát is ragasztották már rám sokan s annak minden variánsát, vagy egyszerűen csak Gyé.
Közben viszonylag furcsán végigméri a fiút, akiről nem teljesen tudja eldönteni, hogy szimpatikus-e vagy nem. Ám a pozitív hozzáállásnak és a barátságos viselkedésnek köszönhetően örömmel köszöni meg a felajánlott segítséget.
- Lássuk akkor, mi merre.
~ Szivárványeregető? Mi a manó? Remélem ez nem valami általános megbélyegzés, jól néznék ki... Ez bezzeg alagsori sárkányos izé-bizé, biztos a menő kemények. Mondjuk oda is való, csak úgy duzzad az önbizalomtól a hosszú hajával. Lehet, hogy még bájgúnár is? Az biztos, hogy eddig rendes velem, valamiféle biztos pontom már lesz így. ~
Már elhagyták a csarnokot és azon a folyosón tartottak, amikor Noel érdeklődött az ő szülőföldjéről.
- Tudod én egy varázslatos kis helyről jövök, persze nem úgy varázslatos, mint ez a kastély, hanem a maga szépsége szerint. Az emberek békések, szeretik egymást, akárcsak a hagyományokat, melyeket nem csak őriznek, hanem velük élnek. Összetartóak és így a rontás nem is tudta befészkelni magát a közösségbe. Ha valakiről kiderült bármikor, hogy zsiványkodott, azt először jól elnáspángolták, aztán meg elzavarták. Nem véletlenül kaptam ezt a keresztnevet sem, mifelénk mindenkinek szép régi neve van, Téged igencsak megmosolyognának a Noellel. - s nevetett halkan. - Fehérváron már jártam párszor, biztos szép hely lehet az otthonotok. Az én szüleim a szó jó értelmében egyszerű muglik, kedves kis házunk van, egy jó méretű udvarral, szántóval és jószággal.
Jóízű ismerkedő beszélgetés zajlott a két ifjú között s közben bandukoltak a hosszú folyosón Gyalu új lakja felé. Már látszott a folyosó vége, amikor egyszer csak az egyik festményen lévő idős hölgy alakja Gyalura nézett és legnagyobb ijedtségére megszólalt:
- Milyen fess fiatalember! Vigyázz ezzel a másikkal, ez.. ez..  ez bolond!!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Gyé

Becenevek egész kavalkádját sorakoztatja fel a mellette álló korabeli fiatal, és nem is kérdés melyiket választja a hallgatóság.
- Akkor ha nem bánod, én egyszerűen Gyének foglak szólítani, szerintem ez a legkorrektebb nekem is és neked is.
Nem tudja elképzelni, amint Gyalinak hívja a navinést, vagy épp a Gyuluska megszólítással inti magához, ha mondandója akad. Nyilván ez a becenév abban a helyi szokásban, és családi környezetben ahonnan származik, teljesen természetes, de neki nem az, és nem is akarja, hogy az legyen.
- Tehát, most a nyugati szárnyon állunk - mutat maguk elé a földre, s nem ereszti a fiú tekintetét, hiszen tudni akarja, hogy érti-e az amit mond. - A navine nincs messze, pár perc alatt eljutunk odáig, s te már mehetsz is a klubhelyiségbe, hogy letehesd a bőröndjeidet, és megismerkedhess a többiekkel. Nem lesz itt gond.
Nem félti a jókedvű társaságot, szerinte hamar beilleszkedik majd, és megtalálja azokat a háztársakat akikkel a későbbiek során eljárhat órákra, bogolyfalvára, és részt vehet velük csoportos kirándulásokon is. A navinésekről egyébként is az a hír járja, hogy igen befogadó népség, úgyhogy egészen biztos, hogy kitörő örömmel fogják fogadni az új fiút. Ráadásul még kiállása is van, a sárga lányok el lesznek ragadtatva tőle.
- Ez dicséretes - mosolyodik el a fiút hallgatva, és egy pillanatra mintha honvágya támadna. - Azt mondod, hogy kinevetnének?
Gyé hozzá intézett szavaira felnevet, egyenesen röhög, hiszen nem találkozott még olyannal, aki épp a keresztnevét hozta volna fel, mint viccnek a tárgyát. Az is igaz, hogy vezetéknevét még nem említette az újoncnak.
- A családodnak ezek szerint mindenképpen tetszene a vezetéknevem, mert az itteniek meg azon röhögnek - mondja vigyorogva, majd meg sem várva, hogy a fiú megszólalhasson, kiböki. - Ombozi. Ősrégi név, már az ükapám ükapját is így hívták, de lemerném fogadni, hogyha kicsit utánajárnék, akkor még az ő ükapja is így nevezte volna magát.
Gyorsan telnek a percek az új fiú társaságában, akivel könnyedén szótért a rellonos, és örömmel segít neki a kastély egy-egy folyosójának kiismerésében. A bejárati csarnokot már majdnem elhagyják, amikor az egyik keretlakó felkurjant, és tetszését fejezi ki Gyé iránt. Noel persze már nem jön annyira be neki, amire az érintett csak széles vigyorral felel.
- Nem vagyunk túl jó viszonyban egymással - csóválja meg fejét, és még egy laza kézmozdulattal is jelzi, hogy nem érdekes. - Bolondnak tartanak, mert bolondnak tartom őket, ilyen egyszerű.
Tehát terjed a hír a keretek között a festményrongáló rellonosról, aki előszeretettel szaggatja szét pálcája nyomán a vásznukat, áztatja el vízzel lakhelyüket, és égeti fel festett életüket. A folyosó végére érve jobbra fordulnak, lépteivel irányítja évfolyamtársát.
- Teljesen új számodra a varázsvilág, vagy hamar kiütközött, hogy furcsa dolgokat művelsz? - kérdezi a fiútól, akinek úgy tűnik szülei mugli származásúak, azaz elég nagy felfordulás lehetett náluk, amikor a Bagolykő levelet küldött a fiú iskoláztatásának ügyében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

  - Hát ezen én lepődök meg a legjobban. Micsoda tisztesség, nem hallgatsz bele a gondolataimba és mekkora kamu. Valamiért mégis mindent a szádra veszel...
Mérges voltam, de csak azért mert tehetetlen voltam, a testemben lévő feszültség egyre erősebb lett, attól féltem, hogyha eluralkodik rajta a képességem automatikusan nekivág a könyvespolcnak, csak úgy reflexből, én meg nyekkenek egyet az eltört gerincemmel. Tudtam, hogy soha nem bántana, de a természetes reakciók ellene senki nem tehet semmit, legutóbb is valami hasonló történt, csak akkor épp a székre lökött, de az sem volt éppen kellemes.
Próbáltam vele tartani a szemkontaktust, de minduntalan le kellett kapnom róla a tekintetemet, mert még ebben a helyzetben is valahol szórakoztatott az, hogy ennyire föl tudom idegesíteni, s bár a karjaim fájtak a kezei alatt, volt már ennél nagyobb problémám is.
  - Ez egészen más. Akkor elég váratlanul ért..tudtam mi vagy, csak nem akartam vele szembesülni. A félelemtől való félelem volt a legnagyobb problémám és emlékszem, hogy fájt, de a sokk, az sokkal rosszabb volt. De tudod mit? Felejtsd el, te biztos jobban tisztában vagy az érzéseimmel, mint én magam..
Próbálnék szabadulni, mert nem akarok már itt állni a polcnak nyomva, így is szereztem már ma elég kellemetlen lila foltot, nem szeretnék többet, ezekkel sem fogok tudni elszámolni. Viszont hiába akarok menni, mégsem tudok. A vele szemben lévő csak úgy olvassa a fejemre a kérdéseket, amik visszhangzanak a fejemben és nem akarnak csitulni, legszívesebben sikítanék, de akkor lelepleződnék, azt pedig nem akarom, hogy Matildának baja legyen.
  - Nem tudom. De te tudod, csak nem akarod belátni. Addig pedig, amíg ezt el nem ismered, talán hanyagolnunk kellene a közös munkát.
Sziszegem bele az arcába, bár ahogy kimondom, rögtön meg is bánom. De a lényeg, hogy legalább sikerült kilökni az ajkaim közül ezt a pár szót, olyan régen terveztem, mert abban reménykedtem, hogy ezzel majd bántani fogom, de azt hiszem, tévedtem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Azt hiszem, eléggé ismersz hozzá, hogy tudd, nem szokásom hazudozni össze-vissza. - Hangja halk, igyekszik nem engedni az indulatoknak, hogy meglátszódjanak rajta. Arról nem tehet, hogy a felé üvöltő gondolatok rengetegét nem tudja elkerülni, még akkor sem, ha mindent megtesz az ügy érdekében. Szánt-szándékkal azonban sosem hallgat bele a gondolataiba, sem Zoénak, sem senki másnak, a magánélethez joguk van az embereknek. Igyekszik inkább arra koncentrálni, amit a másik fél kimond, nem pedig arra, amiről tudnia sem szabadna. És ezt akárhányszor bizonygatta a navinésnek, úgy tűnik, hogy a lány számára hihetetlen. Neki viszont ez a képesség inkább idegesítő, mint hasznos.
Valamilyen elvont elégedettséget élvez, amikor Zoé a szemkontaktus tartásával küszködik, neki semmi nehézsége sincs benne. Kemény pillantással néz, szemei egészen sötéten fénylenek a könyvtár félhomályában, és bármennyire is próbálkozik, az indulatok szikráit nem tudja teljesen eltüntetni. Arca majdnem teljesen kifejezéstelen, a szorítást nem gyengíti el a lány karján - ő akarta ismételten a vadállatot látni, ennyi fájdalomért szava sem lehet a harapáshoz viszonyítva.
- A lényeg ugyanaz: bántanálak. - Hosszú mérlegelés után szólal csak meg, halkan, alig hallhatóan. Bármennyire is meg akarja indokolni Zoé, hogy ez az alkalom nem lenne ugyanolyan, mint az a lakrészében, eredményben ugyanoda jutnának vissza. Akármennyire is próbálna gyengéd lenni, egy bizonyos pont után az állat eluralkodna rajta, és már nem számítana, hogy mennyire bántja, hogy mennyire fáj neki. Egyedül a vér lebegne a szemei előtt. A ragadozó márpedig megszerzi a zsákmányát, és nem törődik vele, hogy az út során kiken gázol át, maximum utoljára. Neki pedig éppen elég a jelenlegi bűntudat.
- Nem tudni akarom, hanem hallani. - Abban a pillanatban, ahogy kimondja a közös munka hanyagolásának lehetőségét, hirtelen elengedi, és egy lépést hátrébb lép. Vegyes érzések kavarognak benne, egyrészt ezt akarta elérni már az első találkozásuk óta, másrészt viszont mégsem.
- Akkor azt hiszem, találkozunk az órán. - Rá sem nézve fordít hátat, és indul el vissza, amerről jött. Ha a lány nem akar vele dolgozni - legyen bármilyen oka is rá -, nem fogja ráerőltetni magát. Egy része belül örült neki, hogy nem kell odafigyelnie a viselkedésére a közelébe, másrészt viszont agyában már a lehetséges hátrányai sorakoznak a dolognak. Az pedig nem elhanyagolható, hogy Zoé az egyetlen a kastélyban, aki teljes mértékben tisztában volt vele, hogy mire is képes valójában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Még mindig kételkedik benne, hogy ez jó ötlet-e. Ami azt illeti nem, egyáltalán nem kételkedik, teljes mértékben tisztában van vele, hogy az egész egy szörnyen rossz ötlet. Alapjáraton a bált magát is katasztrófának tartja, szerinte nem több az egész kicicomázott diákok magamutogatásától. De mivel ő is a tanárok közé tartozik, és ez egy iskolai esemény, nem tehette meg, hogy elkerüli. Eredeti terve szerint körülbelül fél órát akart itt tölteni, megmutatni magát a nagyközönségnek, aztán visszavonulni alagsori lakrészébe, amely kellően távol van az egész zsivajtól. Csakhogy jött egy navinés prefektus, aki felborította eredeti terveit.
A könyvtári "találkozásuk" óta nem igen ejtettek szót a beszélgetésről, vagy akár saját magukról, kizárólag a tanórákon találkoztak, és bár névlegesen Zoé maradt a tanársegéde, egy percet sem dolgoztak együtt. Tartotta magát az elhatározáshoz, miszerint nem fogja a társaságát ráerőltetni a lányra, úgy főleg nem, hogy az öngyilkos ötletekkel dobálózik. Mert az egész vállalkozása tagadhatatlanul öngyilkosság számba ment. Éppen elég nagy dolog volt azon a bizonyos estén, ami történt, nem volt szükségük még egy alkalomra, amikor esetlegesen túlzásba eshet. Azért jött a kastélyba, hogy meghúzza magát egy kis időre, nem pedig azért, hogy felhívja magár a figyelmet egy diák - vagyis tanársegéd - megölésével. Abban pedig nem kételkedett, hogy a dolognak nem lett volna szép vége, ha egyáltalán elgondolkozik rajta. Nem tette, éppen ezért állt be a mosolyszünet közöttük, amire talán szükségük is volt. És most jött a bál...
Nem sokkal az esemény kezdete után érkezett, a diákok még csak lézengtek a nagyteremben, amit általában inkább elkerül éppen a nagy tömeg miatt. Nem volt szüksége a kíváncsi pillantásokra, most sem tudta száz százalékosan, hogy mit is keres itt. Nem sokkal az ajtó mellett állt meg, félrehúzódva, fekete öltönyében, fehér ingében, és az elengedhetetlen nyakkendőben - pontosan abban, amit Zoétól kapott. Okkal.
Nem töri magát, hogy az emberekhez közeledjen, éppen elég lesz a szociális töltet, mikor a lány megérkezik. Leginkább arra vágyik, hogy az este véget érjen, mielőtt még egyáltalán elkezdődött volna, ez is csak egy a kötelező társasági események sorából, amik sosem voltak a szíve csücskei. És ez még enyhe kifejezés...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Miközben készülődtem többször is meggondoltam magamat. Félig voltam kész, mikor leültem az ágyra és úgy döntöttem, hogy nem megyek. Egyrészt nem etikus, másrészről pedig tartottam bizonyos következményektől. Túllőttem a célon az ajándékkal. Szemtől szemben persze nem akartam neki odaadni, mert látni sem akartam, de amikor megláttam rögtön ő jutott róla az eszembe, más kérdés volt, hogy mennyire lőttem vele túl a célon. Nagy levegőt vettem és ismét nekiálltam a készülődésnek. Nem siettem el a dolgot, hiszen hetven éves múlt, az évek során gyakorolt elég türelmet, hát várjon.
Tudtam, hogy meg kell jelennie ezen a bálon, még akkor is, ha nem akar. Kötelessége, új tanárként, ráadásul sokan kíváncsiak rá, ideje lesz eloszlatni a kételyeket. Egyedül nem tudta volna rávenni magát, így kötelességemnek éreztem elkísérni őt, még akkor is, ha utáltam. Valószínűleg én voltam az egyetlen, akivel hajlandó volt ezt megtenni, szándékosan úgy állítottam be a dolgot, mintha nem lenne más választásom, így sokkal könnyebb volt. Mikor elkészültem, belenéztem a tükörbe és lesimítottam a szoknyámat. Nem vittem túlzásba a dolgot, fekete, egyenes vágású ruhát választottam, amit korábban nem volt merszem magamra venni, de mellette megengedhettem magamnak a dolgot, hozzá egy vörös szandált választottam, ezzel törve meg a sötétséget, a hajam egyenesen omlott a hátamra, csak fülbevalót viseltem, nyakláncot nem, ennek is megvolt az oka. Miután végeztem a vizittel, hátat fordítottam tükörnek, felkaptam a táskámat és elindultam fölfelé a Nagyteremhez. Fölfogtam a szoknyámat, nehogy véletlen rátapossak, majd mikor fölértem, megálltam egy pillanatra a lépcsőn, mert rögtön kiszúrtam, ott lapult a gyáva az ajtó mögött, nyilván különösebben nem vonzotta a tekinteteket, csak az enyémet. Már távolról láttam, hogy a tőlem kapott nyakkendőt vette fel. Ijedten nyeltem egyet, majd meglibbentettem a hajamat és elindultam felé. Néhány lépéssel megálltam előtte és a tekintetemmel az embereket figyeltem, szándékosan nem néztem rá.
- Hello.
Lassan fordítottam felé a tekintetemet, levegőt venni is elfelejtettem, figyelmeztetnem kellett magamat arra, hogy szükségem van az oxigénre. Bólintottam, de nem bírtam megszólalni helyette közelebb léptem hozzá és belenyomtam a gyomorszájába a táskámat, jó erősen, hogy odakapjon, ezzel téve szabaddá a kezemet. Majd odanyúltam a nyakkendőhöz és megigazítottam, végül ugyan olyan kedvesen rántottam ki a kezei közül a táskámat, amit valószínűleg csak azért hoztam, hogy szadizhassam vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem