Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hát kezdődik.
Persze eleve nem számított másra, már akkor, amikor ott a Duna partján egymásba botlottak. A könnyednek szánt beszélgetés a felszín alatt most sem több, mint néma acsarkodás, az agyarak villogtatása. Lényegben olyanok, mint a szarvastetem fölött összevesző farkaskutyák, mindössze most idióta módon Léna tulajdonjoga fölött hadakoznak, már hosszú hónapok óta. A féltékeny barátnő és a szintén féltékeny, most már ex- barát. Valakinek pedig engednie kell.
Ő is eltünteti a kezében tartott pohár egyre ízetlenebbé váló,keserű tartalmát. Köhögve teszi vissza az asztalra, az oszlopban mindössze egyetlen kivégzésre váró példány ácsorog előtte.
   -  A-aaa - csitítóan felemeli a mutatóujját - Most én kérdezek, Pitypang.
A tekintete már közel sem annyira... tiszta és egyenes, mégis, a korábbi tapasztalatait meghazudtolóan jól tartja magát. A szervezete a vélamágia mellett a mérgekre a legérzékenyebb, általában a második és harmadik feles pohár között szokott fejjel előre az asztalnak köszönni, vagy épp gyerekként zokogni az erdőben, hogy aztán Adam kézben vigye haza. Áh, az emlékek.
   -  Mióta vagy tökegyedül?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A csitításra már kezdenék tiltakozni, de látom, hogy Dwayne kellőképp kezd felmosóronggyá avanzsálni, így hagyom, hadd gondolkozzon el egy értelmes kérdésen. Igen, a mai nap után még feltételezem, hogy születhetnek az ő fejében is értelmes kérdések. Viszont mikor kiejti, kellőképp meglepődöm. Miért érdekli ez egyáltalán? Mármint, eddig nem volt kíváncsi rá és biztos most is valami ízetlen beszóláson töpreng, mondjuk, hogy nem csodálkozik azon, hogy egyedül vagyok, esetleg azt is mondhatná, nem meglepő, hogy valaki nem bírja sokáig mellettem. Valószínűleg ez lenne az a pont, ahol úgy megrúgnám, hogy életébe többet fel nem kelne. És ez halálosan komoly.
Mielőtt válaszra nyitnám számat, megpörgetem kezeim között az utolsó, még teli poharat. Kedvem lenne David gondolatától tripla ennyit is meginni, de inkább csak némán gondolkodom.
- Mindig is tök egyedül voltam. Ha a kapcsolati státuszomra vagy kíváncsi, akkor már jó három hónapja - nem nézek Dwayne-re, nehezemre esne. Nekem is akad kínos témám, amire most ő tapintott rá. Mély levegőt veszek és végül ráemelem tekintetem. Szinte kiráz a hideg, hogy a magánéletemről kérdezett. Valószínűleg ő is ugyanezt érezte, mikor én faggattam.
- Utolsó kérdés. Ha azt mondanám neked, hogy Léna még mindig szeret téged és visszavár, lépnél? - felvonom fél szemöldököm. Mert ugyanis ez a helyzet. Bármennyire is utálom Dwayne "Nagypofájú" Warrent, Lénát sikerült boldogá tennie, így akármi is a véleményem róla, ha a legjobb barátnőmnek ez kell, hát legyen. Mindenki úgy teszi tönkre az életét, ahogy akarja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ki tudja, mi fordul meg abban a zavaros fejében, amikor a lány családi állapota felől érdeklődik. A diszkréció általában nem engedi, hogy ezeket a kérdéseket firtassa, a kocsma hangulata azonban jócskán radíroz ezeken a kimondatlan szabályokon. Ha Nina a magánélete - és az agya - legmélyére áshat, ő is igazán megteheti, hogy kicsit megkapargatja a felszínt. Elvégre ki tudja, még bármit találhat.
Mégsem üti le a labdát. Nina válasza hosszú másodpercekig tétlenül lebeg fölöttük, reakcióra, talán egy durva sértésre várva, ami azonban sosem érkezik meg. Pedig annyi mindent közbevághatna, hogy a lány is érezze, milyen is, amikor isten igazán az ember lelkének fájó pontjára tipornak. Lehet, hogy pont ez hiányzik Egérkének, akkor visszatérne a Földre arról a hülye helyről, ahová képzeli magát.
A keze ügyetlenül nyúl az utolsó pohár után. Nem részeg, legfeljebb spicces, kellemesen tompa és szédelgő, elvégre az alkoholnak még ideje sem volt maradéktalanul szétterjednie. Egy újabb, hirtelen billentéssel tünteti el a pohárka tartalmát, az utolsót, amit Nina idehozott.
Először olybá tűnik, meg sem hallotta a kérdést, pedig ó, dehogynem. Szürkéskék szeme a lány szeméről annak nyakára vándorol.
   -  Egy élmény volt veled, Kisegér - megnedvesíti az alsó ajkát, hátradőlve a kabátja zsebébe nyúl - De asszem ideje hazamenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Annelie Freya Blomqvist
Svédország, Stockholm, Östermalm, november 3-a, délután három óra
avagy esti mese Meridáról, Hablatyról és egy születésnapi emberrablásról

- Boldog születésnapot - szólal meg svédül, amint becsukta maga mögött a kávézó ajtaját, és puszit nyomva a lány arcára orra alá tol egy vörös papírba csomagolt dobozt (méregzöld sál van benne, meg egy fekete plüss-sárkány, a fogatlan), aztán fintorogva megtapogatja az állán éktelenkedő vörös karmolásnyomot. Ezt szépen megkapta, de végülis megérdemelte. Kellett neki nőt rabolni, még ha születésnapozás céljával is. Tudhatta volna, hogy Merida ennyire harcias, de ki gondolt erre. Azzal számolt csak, hogy a lány folyamatosan elfoglalt, és amennyi mindent csinál, sose lesz egy szabad perce sem, hogy egészen a Londoner-ig cibálja, ahol majd kellőképpen megünnepelik svéd vidákeken azt a születésnapot. Viszont legalább elsőkézből tapasztalhatta, hogy a nőrablás elég macerás egy hadművelet tud lenni és van néhány alapvető szabálya. Egyes számú szabály - nem szabad hagyni, hogy kapálózzon, vagy csodaszép karmolásnyomokat szerezhet az ember fia. Kettes számú szabály - jobb minél hamarabb meggyőzni róla, hogy ne visítson, vagy rossz vége lesz a dolognak. Hármas számú szabály - csak akkor tessék ilyesmire vetemedni, ha egyáltalán nem félti az ember a testi épségét, és úgy gondolja, megéri neki elrabolni a szebbik nem egy képviselőjét, ráadásul úgy, hogy különben esze ágában sincs nősülni. Végül is miért is nősülne éppen Axel. Nevetségesnek hangzik maga a gondolat is, elvégre épp azon van, hogy beköltözik Elliothoz a faluba, semmi értelme nem lenne egy lányrablásnak csak úgy mellékesen, de ezt elmagyarázni egy lánynak, aki karmol és megpróbálja elátkozni éppen... hajaj. Nehéz dolog. Még szerencse, hogy a minisztériumi kirendeltség kandallójáig vezető úton csak el tudta valahogy magyarázni mégis, hogy nem tervez vele semmi szörnyű dolgot, ha az nem minősül annak, hogy egy délutánra kilopja a szokásos rengeteg tennedője közül ünneplés céljával. Most kihúzza az östermalmi kávézóban (vagy inkább kocsma? fene tudja, kávé is van ám) az egyik asztalnál a lánynak a széket, aztán egyelőre megtámaszkodik az asztal szélén és a lányra néz kérdőn, egy barátságos félmosoly kíséretében.
- Remélem, nem akarod már leszedni a fejem, de téged elkapni úgy, hogy legyen egy szabad perced is, igazán képtelenség. Mit kérsz inni? - kérdezi meg, miután kifújta magát, és megjárja magát, ha kapott választ. Magának vajsört hoz, Annelie-nek, amit kér, majd leül vele szemben.
- Egyébként ez is hozzá tartozik még az ajándékodhoz - szólal meg, miután még kotorászik kicsit a zsebében és elúhúz két mozijegyet az Így neveld a sárkányodat második részére.
- Gondoltam, Meridával lenne a legérdemesebb megnézni - vigyorog és leteszi Annelie elé az egyik mozijegyet. Reméli, mostanra már megenyhült a lány is, és nem akarja még mindig megfojtani, hogy elkapta a folyosón és meg sem állt vele idáig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Egy fájó szakítás átvészelésének már biztosan megvan a maga évszázadokon keresztül fejlesztett és kitapasztalt, fájdalommentes módja. Elvégre annyi embertársa keresztülment már ezen, ki barátságosan, ki kevésbé, akár könyvet is írhattak róla a dolog tapasztalt tudói. Kár, hogy ha létezik is ilyen iromány, ő azt biztos nem olvasta.
Az állapot furcsa mód mégsem olyan durva, mint azt eredetileg sejtette. Szürreális módon az, hogy Léna Indonéziába költözött, egységekkel jobban megrázta, mint az, hogy történetesen itt van, de már nem vele. Fene sem érti az ilyesmit...
A munkaidő kezdetét követő tizenötödik vagy tizenhatodik percben sétál be a parancsnokság üvegezett ajtaján. A szolgálati egyenruháját viseli, bár annak sötétszürke kabát. részét összegyűrve lóbálja a kezében egy barna papírzacskó szomorú társaságában. Lehajtott fejjel ballag végig a kopott futószőnyeggel borított folyosón, ami az alacsony falakkal elválasztott munkaterületek közt fut végig, elvétve biccent a szembejövőknek, viszonozva a köszöntést.
Ugyanolyan nap lesz ez is, mint a többi. És mégsem. Mégsem, mert az osztaga, ezzel együtt az asztala, amit eddig módszeresen kisajátított, új taggal bővült.
Az Ég irgalmazzon nekünk.
   -  Üdv a Kommandóban - mormogja a nő felé, anélkül, hogy ránézne. A kabátját a széke háttámlájára dobja, a zacskót pedig az asztalra, a halmokban heverő papírok tetejére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Jó érzés volt magyar beszédet hallani az indonéz karattyolás helyett a hűvös, reggeli ködben. Szabályosan rosszul éreztem már magam odakint, amikor reggel egy tök idegen társaság mellett kellett nekiállnom a napi teendőknek. Nem tudtam kihez szólni, nem tudtam egyből megértetni magam, ha problémám volt... most pedig talán visszatér minden a normális kerékvágásba.
Vagyis nem éppen. A megszokott emeletre trappoltam fel, de nem a megszokott irányba kanyarodtam el. Nagy levegőt vettém, amikor besétáltam arra a munkaterületre, ahová mindig is vágytam. Nem, nem a kivert fogak vagy az elhagyott végtagok vonzottak - sokkal inkább a kihívás. Pár hónappal ezelőtt azonban nem gondoltam volna, hogy azon a szent helyen sokkal nagyobb kihívás fog rám várni, mint a munka.
Nem elég, hogy egy osztagba kerültünk, de még egy boxba is, ha úgy tetszik. Nem akartam elhinni, hogy csak Dwayne mellett van szabad hely, de nem álltam le hisztizni ezen. Majd pár nap múlva talán... addig meg valahogy csak kihúzzuk.
 - Jó reggelt.
Csak futólag pillantottam fel rá, túlságosan is lefoglalt a berendezkedés. Az immáron az én tulajdonomban lévő asztalról átpakoltam mindennemű cuccát az övére még az érkezése előtt. Akkor akadt meg a szemem a kitűzgélt fényképeken és papírfecniken. Fájón hasított belém a hiánya, miközben a Mina által rólunk készült képeket nézegettem.
 - Igazán jó helyet találtál azoknak.
A kezemben lévő tollal az íróasztala feletti területre böktem.
Nem, nem tudtam szó nélkül hagyni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

   -  Látom, jól széttúrtál itt mindent...
Megáll a két asztal közt félúton, végiginéz az egyiken, majd a másikon. A korábbi szobatársa korai kényszernyugdíjazása miatt az elmúlt fél évben minden irata, személyes tárgya és egyéb vacka módszeresen átszivárgott a másik asztalra is, mint egy lassú lefolyású, fertőző kórság. Ezt az idilli rendet bontotta meg Léna, aki látványosan és minden rendszert mellőzve hajigált vissza mindent, ami hozzá tartozik.
A mugli polgárháborús sisak, a McDonald's foci világbajnokságos papírpohara, az a fél maréknyi töltényhüvely, most mind a friss, még kitöltetlen aktát tetején hever. Csalódottan mormol valamit, végül hátat fordít a nőnek ismét.
   -  Hmm?
A válla fölött néz vissza, majd követi a tekintetét az asztala fölötti gipszkarton felületre. A minisztérium lényegében a második otthona csak, mégis sokkal személyesebbnek hat, mint az első. A kivágott újságcikkek, ízléstelen fotók és egyebek tetejére a saját fényképeit tűzte, melyek azokat ábrázolnak, akiket szeret. Vagy valaha szeretett.
   -  Mert nagyon zavarnak?
Válaszol pimasz könnyedséggel, végül leül a saját székére. Unalmasabb napjain az egyetlen pozitívumként éli meg, hogy az irodai széke forog, hát lehet, hogy ez ma is így lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Megvontam a vállam. Nem túrtam én szét semmit sem, csak átpakoltam azt a sok értelmetlen vackot, ami az amúgy írásra és egyéb ilyen fontos dolgokra szolgáló asztalról. Nem én tehettem róla, hogy Dwayne raktárnak meg játszószobának nézi a munkahelyét.
Kiraktam néhány olyan dolgot, ami a férfinek ismerős lehet, mert pár nappal korábban ő dobozolta be őket az előző közös irodájukban. Ilyen például egy nagy jegyzettömb, amire indokolatlan bárányokat és egyéb beazonosíthatatlan élőlényeket firkáltam, az I love Baja feliratú bögrém vagy az a Markovitstól kapott Nők egy elférfiasodó világban - azt hiszem, ez a címe - egy példánya. Csupa személyes holmi, kísértő múltként. Ilyenek a fényképek is.
 - Nem. Csak azt hittem, módszeresen kidobáltál mindent, ami rám emlékeztet.
Nem is hittem túl nagy baromságot, ha nem ragaszkodnék ennyire az emlékeimhez és az érzéseimhez, már én is megtettem volna ugyanezt. Ehelyett mit csináltam? Összeszedtem minden ilyen dolgot és beraktam a dolgozószobám asztalának legföldő fiókjába a mappákra, hogy aztán amikor kell valami, mindig elém kerüljenek. Szegény mazochista én.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Ahogy a helyére ül, az asztal szélét fogva pedig közelebb gurítja magát a székkel, az ő tekintete is átfut a színes gombostűkkel felaggatott, mozgó- és mugli képeken.
Még csak esze ágában sem volt eltüntetni őket, mint egy múltbéli botlás keserű emlékét. Nem sok szakítást élt át eddigi életében, talán nem is tudja, az illem és a jó ízlés meghagyja, hogy ha a kapcsolatnak vége, még a nyomát is fel kell égetnie. Nem válaszol Léna megjegyzésére, pedig tehetné: miért dobtam volna ki, hiszen nem gyűlöllek téged.
A háborús sisakot leteszi maga mellé két egymásra pakolt, szakadt kartondoboz tetejére. A töktényhüvelyeket a tenyerébe szedi össze, majd a kihúzott fiókba szórja; egy igazi férfi így takarítja el a saját mocskát. Ez különben sem mocsok, ezek az ő személyes kacatjai, a játékai, ha úgy tetszik.
Az ember sosem lehet túl idős a katonásdihoz.
   -  Pont jókor jöttél - töri meg a köztük beállt, kínos csöndet, a szavaiba csevegő hangnemet erőltet. Hátradőlve veszi kézbe a papírzacskót, abból egy fóliába szorosan csomagolt szalámis szendvicset, egy üveges ásványvizet vesz elő, illetve egy műanyag dobozkát, benne...
   -  Ma pisinap van. Boldog pisinapot, Léna - vigyorog rá hátra, a holmikat leszórja az asztalára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szinte csalódottan pislogok Dwayne-re, mert már tudom, hogy ki fog térni a válaszadás elől. Ekkora férget még nem hordott hátán a föld és mikor segítenék neki, nemhogy nem veszi a jelet, teljesen elzárkózik. Gúnyos mosolyra húzom a számat a válaszára, majd felkapom az utolsó poharamat is és felhörpintem a tartalmát. Végigmarja a torkomat, de nem érdekel, egy kis lélekerősítő kellett így a végére. "Lecsapom" a poharam fejjel lefelé az asztalra, majd komótosan feltápászkodom én is. A kabátzsebemből előhalászom a pénztárcámat, amiből annyi pénzt rakok ki, hogy borravalónak is elég legyen, majd lesajnálóan nézek a férfi szemébe.
- Gyáva vagy, de hogy mennyire, azt most bizonyítottad be igazán. A vendégem voltál s*ggfej - azzal lazán megfordulok és meg sem várva a reakciót kilépek a fülledt kocsmából a hűvös őszi utcára. A szél rögtön bekúszik a kabátom alá, a csontjaimig hatol, szinte jéggé fagyaszt. Arcom elé húzom a sálat, hogy legalább valamennyit takarjon belőlem és kevésbé fázzak. Elindulok valamerre, igazából számomra is mindegy merre, csak ne Dwayne-nel kelljen hazamennem. Lassú léptekkel haladok és hála a ködnek, elegendő pár perc is, hogy végleg eltűnjek a sötét utcák rengetegében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Nem, nem arról van itt szó, hogy az illem megköveteli a közös emlékek felégetését. Egyszerűen csak arról, hogy amíg a szakítás friss és fájó, nem jó ötlet az ilyen dolgok mellett létezni. Valahol mélyen még reménykedtem benne, hogy Dwayne azért nem pakolta el a képeket, mert még él benne valami. Valami ösztönös kapaszkodás, ugyanaz, mint bennem.
Mert bármennyire is akartam, bármennyire is próbáltam, hogy túltegyem magam rajta, egyszerűen nem ment. Hiába a sok önhergelés ellene, a sok csípős megjegyzés, hiába szólt be ő is folyamatosan... Amikor nem vele vagyok, meggyőzöm magam arról, hogy nem is akarok valójában vele lenni, mert nem akarom megint az eljátszani az egészet elölről. Aztán mégis rájövök, hogy ez így nem megy. Amikor meg mellette vagyok, hiába van tőlem egy karnyújtásnyira, jobban hiányzik, mint valaha.
Merengésemet valami teljesen nem odaillő mondattal szakította félbe. Szemeim és majdnem a szám is elkerekedett. Tökre nem ezt vártam.
 - Hogy mi?
Pislogtam párat, tekintetem a férfi arca és a zacskó asztalra borított tartalma között ingázott.
 - Te magadnál vagy? Milyen pisinapról beszélsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Naná, hogy értetlenül bámul rá azokkal a bociszemeikkel, először mindegyik ilyen. Lénának bőven lesz alkalma megtapasztalni, hogy a Kommandó mennyire más, mint a minisztérium más, kasztráltan karót nyelt területei. Itt nem lesz sok udvariaskodás é előzékenység, ellenben egy halom minden más, amit idővel megtanul kezelni, illetve, nos, esetenként kijátszani.
   -  Suprise drogteszt. Majd megszokod.
A szendvicsét veszi a kezébe, a szemközti falra tűzött képeket nézegetve kezdi el lebontani róla a fóliát. Ahogy kimondták a dolog végét, a benne fejlődő önvédelmi ösztön nyomban munkálkodni kezdett, gonoszul suttogva a tanácsait, hogy vészelje át ezt az ingatag időszakot. Bunkónak, kegyetlennek és pofátlannak kell lennie vele, minél jobban elmarja maga mellől, annál könnyebb lesz.
Abba természetesen már nem gondol bele, hogy ez a taktika már Zójával sem működött. Egyáltalán.
   -  Aztán egyébként miér' jöttél vissza?
Kérdezi végül egy hosszabbra nyúlt, kínos hallgatás után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Kissé megütközve bámultam rá, aztán megvontam a vállam. Ha drogteszt, hát drogteszt, rajtam nem sűrűn tudnak ilyesmivel kifogni. Soha nem voltam az az élvezetis ember és valószínűleg a Kommandóban sem fogok azzá válni. Láttam már egy-két dolgot, nem lehet sokkal húzósabb ez sem. Legalábbis mertem remélni.
Kivettem az utolsó darab papírlapot is a dobozból és helyet foglaltam a székemen. Oké, ugyanolyan szürke volt az egész, mint odaát, de ez legalább már nem Nyomozóiroda néven futott. Egyetlen dolog volt furcsa az egészben: nem jött már rögtön munkaidő kezdete után a kis idegesítő mitugrász, hogy kiosszon egy rakás teljesen értelmetlen feladatot. A forgó széknek köszönhetően pedig bármikor, különösebb megerőltetés nélkül is háton döfhettem a tekintetemmel Dwayne-t. Remek.
 - Hát... nem is tudom. Szóval asszem hogy miattad. De a kérelmet már nem most adtam be. Régen volt már.
Mindezt úgy közöltem vele, mintha teljesen mindegy volna már. Félig fordultam csak felé, közben újabb birkákat rajzolgattam a jegyzettömbömbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Beleharap a szendvicsébe, a jobb kezével elsöpri maga elől a fölösleges kacatokat, hogy egy viszonylag tiszta író-, vagy inkább szórakozófelület kapjon. A kommandó átkozott és áldott tulajdonsága, hogy csak akkor kell igazán dolgozni, ha bevetés van, különben az idejük legnagyobb részét az ügyelet emészti föl. Léna is hamar meg fogja tanulni, hogyan élje túl a munkanapon anélkül, hogy szíven szúrná magát egy csatornába mártott ceruzával az unalomtól.
   -  U-hummm...
A falatot lassan rágva hátrapillant rá. Arra a barna, mindig kínosan rendezett és jó illatú hajzuhatagra, majd vissza a saját, szemétben fuldokló asztalára. Igyekszik nem túlságosan sokat a szavai mögé látni, melyeknek nyomán a gyomrában kellemetlen érzés kezdődik. Talán egyfajta bűntudat, leginkább ahhoz hasonlító, tompa nyomás, amitől egyszerre az étvágya is elmegy.
   -  Akkor üdv itthon.
Mormogja halkan, ledobja a szendvicsét a mellette tornyosuló, színes mappák alkotta toronyra, az alsó ajkát rágcsálva húzza ki a fiókját. Többet nem akar beszélni vele, elvégre nem tud, így csöndben nekilát annak a munkának, amit mára eltervezett: ceruzából, kapcsokból és befőttes gumiból apró számszeríjat építeni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nyugi, kviddicsezem, volt már rosszabb is. Ez tényleg csak egy karcolás, Uff nélkül is rendbejön - von vállat a bocsánatkérésre, és elvigyorodik mellé. Neki kellett lányt rabolni amúgy is, nagyon megérdemelte, ha már egyszer csak úgy elkapta Annelie-t a folyosó közepén, szólhatott volna legalább két szót előtte. Leszedi közben nyakából a sálat, megszabadul a kabátjától is, megvárja, amíg a lány eldönti, mit kér inni, majd elsétál, hogy pár percen belül már az innivalóval térhessen vissza az asztalukhoz. Mire visszaér, a lány már nyakában a sállal, Fogatlant ölelgetve ücsörög az asztalnál, és úgy örül az ajándéknak, hogy ezért aztán igazán megérte az egész felhajtás, pedig még nem is tud mindent. Helyet foglalva leteszi elé a kólát, maga elé a vajsört, és rámosolyog a lányra.
- Örülök, hogy ennyire tetszik. Reméltem, hogy értékelni fogod, ha Hablaty neked adja Fogatlant - jelenti ki, és örül ő is annak rendesen, hogy sikerült megörvendeztetni Meridát, ha már az utóbbi időben azóta az ominózus mesenap és jelmezes bál óta ennyire jóban lettek. Tessék csak a svédre fogni az egészet, mert végtére is nagy jelentősége volt kezdetekben annak is, hogy ismét talált valakit, akivel teljes lelki nyugalommal beszélhet az anyanyelvén is, erre már csak ráadás volt, hogy Merida egész könnyen szerethető. Közben előszedi zsebéből a mozijegyet is, és leteszi a lány elé a neki szánt példányt.
- Na, akkor itt az ideje elkezdeni. Tetszeni fog, majd meglátod - válaszolja magabiztosan, amint kiderül, hogy Annelie sem látott még soha filmet. Ő ilyen kis muglibarát, imádja a ketyeréiket, még ha nem is mindig érti, mi mire való, a film pedig egy remek találmány szerinte, úgyhogy minden barátjának igyekszik terjeszteni az új hitet, hiszen a muglik is tudnak néha olyan szuper dolgokat csinálni, amitől tátva marad az ember szája. Hogy hol is vannak? A kérdés kicsit váratlanul éri, hiszen körülöttük mindenki svédül beszél, meg amúgy átcibálta idáig szegény lányt két kandallón is, de betudja annak, hogy az akciója ennyire sokkolhatta.
- Ööö... ne harapd le a fejem, de Stockholmban, most épp az Östermalmon. Kibuliztam apunál, hogy kapjak engedélyt használni a hop-hálózatot a közeli kirendeltségnél... és hát... ez itt a Londoner. Gondoltam, ha már szülinapod van, Stockholm az egyik legjobb hely ünnepelni - vigyorog és olyan szépen néz, hogy szinte látni az angyali dicsfényből szőtt glóriolát a feje fölött, ő bizony csak valami különlegesben gondolkodott. Magában azért bőszen imádkozik, hogy Annelie ettől véletlenül se kapjon pánikrohamot, vagy sikítófrászt, mert azt igazán nem számolta bele a programtervbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Tekintetem nyúzott, hasított perifériáján alakok mozognak, ujjak lendülnek a levegőbe, íveket követnek le vakon, ál-műértőn, miközben ajkaimhoz emelem a keskeny pezsgőspohár száját. A pezsgő fáradtan mossa keserűre számat, pillantásom színpamacsokról vándorol vékony ecsettel húzott vonalakra, minden véletlen csuklómozdulat is az egész része, egy bonyolult, átláthatatlan kompozícióé, amit nem tudok megfejteni, és nem is igénylem olyanok társaságát, akik úgy gondolják, tűhegynyi festékpászmák mélyére látnak.  A festő kivehetetlen írással szignálta, oldalra kell húznom tekintetemet – mert valamiért mégis nehéz elszakadni az egész egységétől, mintha vonzana, magába próbálna olvasztani – egy fehér téglalapra, melyre alig kivehető betűkkel gépelték a festő nevét és a mű címét. Lassan olvasom. Most kellene megvilágosodnom. A címnek jelentést illene rendelnie a látottakhoz, igen, most, ebben a pillanatban, de helyette csak megforgatom az aranycirádás, apró buborékos italt egyestés poharamban, hüvelykujjammal letörlök egy szám sarkában bujkáló cseppet, és újra az élmény materializálódott, keretbe tuszkolt tulajdonosára marok pillantásommal.
Pedig az este nem így indult, az este kortárs versekkel hullámzott körbe, Instavers és búspoéták, felolvasások, kötetlen beszélgetés, a posztmodern ráncosra gyűrt dekonstrukciója, ezredszerre is miszlikbe aprítva, formára, rímre, jambusokra köpve, egy lehetetlen világ tagja vagyok, mégis ott érzem magam otthon igazán, mintha engem is bármikor széthordhatnának így – a szobában ülnék, és a lét feszített ezüsthúrjait megrántanák, szétperegnék semmit sem jelentő falaimmal együtt, és felkapkodnának, mindig csak egy darabot, aztán azt mondanák, valahogy nem egész, cserélnének, megpróbálnának összeilleszteni, ez túl nagy, ez túl kicsi, de ne konstruáljuk, mert mi lesz az arcrontással, meg mindenféle elmélettel. Hirtelen kicsinek és füstösnek éreztem a nem dohányzó helyiséget, és arra eszméltem, hogy egyetlen kavicsot rugdosok végig a Lánchíd hosszában. Most ez… a festészethez nem is értek, a képhez sem, vizualizálok, de mások vetített valóságát képtelen vagyok kibogozni. Csak húz magába, oda kéne mállani, bele a közepébe, ennek az ostoba festménynek. Csak az a baj, hogy nem ostoba, hanem gyönyörű.
Azt hiszem azért, mert nem értem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Ahogy elmondom neki, hogy felejtésátok talált el, látom rajta, hogy ez csak tetézi a pánikot. Igen, én is annyi mindent kérdeznék magamról, felgöngyölíteném az ügyet. Egyre inkább izzad a tenyerem, érzem, hogy ideges vagyok, vagy talán izgatott. Kissé szorosabban fogom a dolgokat, amik a kezemben vannak, de visszafogom magam. Azt mondom, koncentráljunk a fontos dolgokra, az adataira. Hogy felvehessük a kapcsolatot a hozzátartozóival... ők biztosan több érdemi információval szolgálnak majd. Valószínűleg fel is zaklatják, de azt hiszem, megéri, hogy ne legyen egyedül, mint a kisujja. Mert habár én nem vagyok nagy társaság, nagy támasz, próbálkozom és akarom, hogy jobb legyen neki.
- Értem... rendben, nincs semmi baj, ha egyelőre nem emlékszel többre. Nem kell erőlködnöd, ennyi elég lesz, hogy megtaláljuk őket. - Mosolygok rá biztatóan és már el is feledkeztem a hűvös magázódástól. Látom, mennyire kínkeserves szenvedés neki most felidézni bármit is, veszek egy nagy levegőt. Összeszorul a gyomrom a szenvedésétől, ahogy nézem a könnyeit, az én torkom is elszorul, gyorsan megköszörülöm. Előveszek egy "röplapot", amire gyorsan ráírom a fontos dolgokat és a pálcámmal rákoppintva egy papírmadár hajtogatódik belőle. Megmondom neki, kinek menjen, ő pedig már el is repül, a plafonhoz közel. Így könnyebb kommunikálni itt.
Utána pedig visszapillantok Matildára. Nem tudom, mi a francért érint ilyen érzékenyen, ami vele történt. Talán a saját élmény, talán csak tényleg fontos volt számomra. Egyik kezemmel finoman megkeresem az övét, hogy megfoghassam és egy kicsit támogassam. Másik kacsómmal pedig finoman letörölgetek pár könnycseppet az arcáról.
 - Héj, most már nem lesz semmi baj. Szólunk a szüleidnek, a húgodnak és nemsokára itt lesznek veled. Aztán szépen felépülsz és éled tovább az életed, mintha mi sem történt volna. - A végén kicsit elhalkul a hangom, mert mosolyogva gondolok arra, nekem is milyen nehéz volt elfogadni ezt és továbblépni. Talán még mindig nem sikerült rendesen, de bárcsak nekem is lett volna ott valaki, aki fogja a kezem. Kissé összehúzom magam, sóhajtok egy halkat, miközben mereven nézem a kezünket. A hüvelykujjammal kicsit simogatom a kézfejét, miközben... elkalandoznak a gondolataim. Azt mondta ismer, hogy... leveleztünk. Levelek! Az ajkamat harapdálom kicsit, úgy pillantok vissza az arcára.
 - Mondd csak... a levelek, amiket írtam... megvannak még? - Kérdezem tőle, bár fogalmam sincs, mi lett velem. Én vaslady vagyok, nem vagyok bizonytalan, nem kérdezősködök félve. Most mégis, alapjaiban megmeregtem egy kicsit. Mert talán... itt van az a személy, aki elvezehet a régi Lorihoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Zúg a szél a fennsíkon, a légpajzs pedig állandósulttá válik körülötte védelmével körbeölelve minden egyes porcikáját, hogy a levegő hullámai ne kaszálhassák el két lábát, vagy éppen egész testét. Julientől már elszakadt, mikor beléptek a "dobozba", ami méreteit nézve jócskán kinövi a köznapi szót. Ketten kétfelé indultak, de persze a többi versenyző sem tétlenkedett. Nem egy versengős típus, így hát igencsak nagy szorongással éli meg ezeket a pillanatokat, s noha a termelődő adrenalin javított valamicskét az állapotán, - már nem akar rókázni- még mindig remegnek a tagjai a feszültségtől.
A szeles-kies-sziklás terepen haladva igencsak mereszti minden érzékét, hogy minél hamarabb ráakadjon egy jelvényre és kereket oldhasson terepmunkáról, mikor egy olyan kiszögelés közelébe érkezik, ahol épp egy lány próbál hozzájutni az egyik jelvényhez. Az erőfeszítéseit nézve sokat izzadhatott máris, mire idáig jutott; nagyon koncentrál, ebben pedig csak Runa érkezése zavarja meg, de olyannyira, hogy pár pillanattal később a töpörtyű levitás már sikoltásával jelzi, hogy észrevette, mi történt. Mindjárt leesik a szerencsétlen. A pillanat hevében eszébe sem jut a jelvényre koncentrálni: egyenest a lányhoz iramodik bukdácsolások közepette, hogy ott hasra vesse magát a sziklanyelven, s két vékonyka kezével megragadja az ázsiai lányka karjait, s húzni kezdje felfelé teljes erejéből.
- Mindjárt megvagy... mindjárt....  - Zihálja kipirult arccal, miközben szuszogva húzza-nyúzza társát, hogy legalább annak felsőteste vízszintbe érjen, mert onnantól már sokkal könnyebb önmagát is feltornáznia, vagy legalábbis közreműködnie Runa felhúzási akciójában. Nagyon reméli, hogy sikerül a mentőmanőver, mert mindent belead, hogy segítsen a bajba jutottan és ne egy képzeletbeli földön végezze a lány képzeletbelien szétpacsálva. Mert ez csak hamis térérzet, ugye? Ami itt van... Mármint... Elég brutális húzás volna, ha téren és időn átlépve tényleg valami sziklás-kies részen landoltak volna.
Nos, ha sikerült egy talajra húznia a másik légmágust, bizony kénytelen egy kicsit megpihenni, vagy ki fogja köpni a tüdejét rövid úton (elég rossz fizikumú, hamar fáradó nőszemély).
- Ez... Nem esett bajod? ... Ezt leszámítva... - Még mindig keresi a szavait, de agya már képes pörögni és figyelni arra a bizonyos jelvényre a fejük felett. Runácska is nyerni jött és ez a második eltelt perc után újfent eszébe jut. Ők itt versenytársak, de végül is több jelvényről volt itt szó... Szerezhetne mást is, ez a lány nagyon megdolgozott a jelvényért... Őrült vacillálások kínozzák Runát, miközben feltápászkodik és elkezdi kavarni a szelet az egyméteres körzetükben, hogy közelebb vonzza a légburokba zárt jelvényt. Elvégre még egyszer nem fogják ugyanazt a rossz taktikát követni, amit az előbb az ázsiai lány próbált. Sziklán nem balettezünk!
Mikor a kis tárgy a közelükbe ér, elkezdi a levegőt a burok körül bolygatni, hogy legalább egy kis helyen meg tudja nyitni. Maga felé "szívja" a tömeg egy kis részét egészen addig, míg rést nem nyit a burkon, hogy benyúlhasson a jelvényért - amit persze meg is tesz az alkalmas pillanatban. Ha minden jól megy, pillanatokon belül egy megmentett emberrel és egy jelvénnyel gazdagodik. Az ám, csak hát most olyan tanácstalanul, elveszetten pislog szerencsétlen, hogy az borzalmas. Furdalja a lelkiismerete, végül áthidaló módszerként simán leveti magát a lánnyal szemben, úgy mereszti rá bari szemeit.
- Nem tudunk osztozni rajta, de elvenni sem akarom tőled, mert megdolgoztál érte... Figyu, összedolgoznál velem, hogy én is szerezhessek egyet? Kérlek... - Tényleg szemrebbenés odanyújtja a jelvényt, hogy "Nesze, szaladj vele, vagy segíts nekem is, ha van időd!"  . Runa borzalmasan naiv és jószívű...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Szürke, ködös, kissé nyirkos hétfő reggel volt. A frissen kinevezett tanár szórakozva pillantott órájára – nem volt egyszerű, mire megtanulta az analóg mugli óra használatát, de hagyjuk is ezt a kálváriát -, majd felsietett a sziklakórház felé vezető kőlépcsősoron.
Némi izgalommal lépett be az ispotályba – nemrég még gyakornok volt itt, most meg kvázi idegenvezetőként fog funkcionálni -, majd rövid séta után bekopogott a kórház főgyógyítójának ajtaján. A terv az volt, hogy az idős gyógyító mond pár szót a kórház létesítésének körülményeiről, majd megmutatja az egyes osztályokat a gyógyító szakirányos mestertanonc-palántáknak. Mivel fő az udvariasság, letörölte cipőjének sarát a küszöb előtti lábtörlőn, majd – az invitáló szót meghallván – belépett az ütött-kopott irodába.
Nem sok minden változott legutóbbi látogatása óta: egy hatalmas tölgyfaasztalon vastag pergamenfüzet hevert (a betegek jegyzéke), mi több, még egy mugli kommunikációs eszköz (tefelon?) is a berendezés részét képezte. Az igazgató mosolyogva nyújtott kezet, de Jimnie-nek nem sok ideje maradt az iroda kellékeinek szemügyre vételére, mert a gyógyító azon nyomban  ki is terelte őt a szobából, majd együtt lépkedtek vissza a főbejárat felé – nagyon úgy tűnt, hogy megpróbálja „rövidre fogni” a látogatást. Jimnie közben az órájára sandított: nemsokára kilenc. Ez pedig azt jelenti, hogy a diákoknak két percen belül meg kellene érkezniük. S valóban: mire ezt végiggondolta, egy ismerős mestertanoncnak tűnő alak bontakozott ki az üvegajtón túli szürkés ködből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Összecsaptam a tenyereim és egymáshoz dörzsöltem őket. A kandalló és a legalább három rétegnyi ruha ellenére is fáztam a nagy semmittevésben. A Minisztérium sötét és nyomasztóan üres késő éjjel, ez teljesen új volt nekem. A faliórán a másodpercmutató kínzó lassúsággal járt körbe-körbe, monoton kattogott és hatalmas kedvem lett volna elhallgattatni. Csak úgy simán leátkozni a falról.
Felpillantottam a kandallóban táncoló lángnyalábokról a kanapén elterülő férfire. Dwayne Warren, az én mindennapi nagy harcom...
Pár perccel korábban még a hatalmas épület folyosóit róttam csak úgy, teljesen céltalanul. Átfagytam, ahogy azt illik és némi melegség illetve társaság reményében tértem vissza a pihenőbe. Mondjuk arra pont nem számítottam, hogy egyedül ő lesz odabent, hiszen elvileg öten vagyunk ügyeletben, a többiek pedig csak úgy eltszublimáltak valahová.
 - Különben ez az ügyelet tökre idegtépő. Én nem tudom, hogy lehet ezt szeretni.
Biztos, ami biztos, én ehhez egyáltalán nem voltam hozzászokva. A Nyomozóirodán nem volt ügyelet, soha nem kellett éjszakáznom és a tudat maga, hogy ilyenkor az ágyamban kellene békésen szunyálni otthon, igazán lelombozó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Almásy Léna
Auror Parancsnokság - pihenő

A cipőit lerúgva hosszában heverészik a kandallóval szembeni kanapén, a hátát annak kopott párnáihoz támasztva. A lábait egy zöld kockás takaró fedi, mégis meg-megborzong a pihenő szokatlan hidegében. A kandalló imbolygó fénye hosszú árnyékokat fest a falakra, a párkányon egy apró, öreg rádió zümmög valami késő éjjeli mugli műsort. Ezen kívül csönd van. Egyetlen irodista sem dolgozik ilyenkor.
A közeledő, könnyed léptek visszhangot vernek a folyosón. A telefonját, amin eddig játszogatott valami ostoba játékot, visszadobja az ölébe. Feljebb húzza a takarót magán, hogy a dereka se fázzon, így egyre inkább olyan, mint egy nagy, zöld burrito. Szótlanul nézi végig, ahogy Léna besétál, majd a kezeit kezdi melengetni a kandalló mágikusan lobogó tüzénél. Kényelmetlenül rágcsálja a szája belsejét; még mindig kínosan érzi magát, ha kettesben kell maradnia vele. Ez biztos így lesz egy ideig.
   -  Legalább csend van - válaszol a tekintetével az nőét keresve - Ha pedig szerencsénk van, akkor ma sem lesz riasztás. Fogj egy könyvet és lazíts - kissé megvonja a vállát - Vagy aludj, ha tudsz ebben a rohadt hidegben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Fáradtan sétált diáktársai mellett, fájt mindene, valószínűleg a fáradtságtól. Bálint hangját is olyan furcsán távolinak érezte. Mint ahogyan a víz eltompítja a hangokat, mikor a fürdőkádban alámerül. Valahol még szórakoztatónak találta is ezt az egészet. Legalább ennyi még maradt benne.
Ma volt az első reggel egyébként, hogy Abigél kávét ivott. Eléggé fintorgott is tőle. Eddig csak a macikávés változatig jutott, nem volt nagy szüksége a koffeinre, most azonban leerőltette azt a pár, keserű kortyot. Kellett volna bele cukor, igen. Reggel volt, korán reggel - ennyi a kifogás.
Tudta, hogy ma még jobban meg kell erőltetnie magát, hogy koncentráljon. Fontos volt számára ez az óra, hisz gyógyítóként szeretett volna elhelyezkedni később, a nagy betűs életben. Igaz, hogy az utóbbi időben jelentősen csökkent a lelkesedése és a motivációja, azért a felelősségtudat még így is erősen lüktetett benne. Nem akart csalódást okozni az otthoniaknak. Semmiben.
Picit aggódott, hogy mi vár rá, nem érezte túl felkészültnek magát, de útközben igyekezett nem ezzel foglalkozni. Igazából nem is emlékezett teljesen arra, hogyan kerültek a kórházhoz. Részletek maradtak csak meg, felvillanó képek, diáktársairól, néhány elkapott mondatfoszlány... talán figyelnie kellett volna Bálintra, és elraktároznia pár hasznos információt a kórházról.
Mire észbe kapott volna, már a tanár előtt álltak. Egészen váratlanul érte mindez Abigélt. Némi élénkséget erőltetett magára, próbált "normálisnak" tűnni, és nem olyannak, aki bármelyik percben elaludhatna az egyik sarokban. Nem akart aludni, nagyon nem.
Elmotyogott egy halk 'Jó napot'-ot ő is, diáktársait követve, és minden erejét összeszedve, a tanárukra figyelt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Az okosok azt mondták, az idő begyógyítja a sebeket. Másodszor jöttem rá eddig a nyamvadt kis életem során, hogy ez egy hatalmas nagy baromság. Az idő csak enyhíti a hiányt és az elkeseredettséget, de soha-soha nem tűnteti azt el végleg. Ez minden egyes nap eszembe jut, amikor belebámulok Dwayne arcába a reggeli kávém mellett.
Most sem történt másként. Még mindig tökéletesen kényelmetlenül éreztem magam a jelenlétében, hiába edzettem magam minden nap az irodában. Bármennyire is akartam, nem tudtam teljesen figyelmen kívül hagyni, főleg hogy előszeretettel kotnyeleskedett bele mindenbe, amit rám bíztak. Meg a képek a falon... akaratlanul is folyamatosan a pár hónappal ezelőtti, vigyorgós-tökfejes képekre tévedt a tekintetem. Bizony, ez a több mint egy év elég sok maradandó élményt hozott.
 - Sanszos, hogy úgy kellene kivésnetek reggel a kanapéból, mert belefagynék. Szóval köszi, kihagyom.
Odaszenvedtem a kandalló elé egy széket és elhelyezkedtem rajta, hátha kiküszöbölhetem nagyjából ezt a farkasordító hideget. Én csak haza akartam menni. Eléggé megviselt a dolog, ha azt nézzük. Még ha tényleg tudtam volna valamit is csinálni... de nem.
 - Amúgy... egy csomó cuccomat kihagytad a dobozból. Volt ott valahol egy karkötőm. Meg egy csomó téli cucc. Remélem, nem dobáltad ki őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Feljebb tolja magát ültében, elfordul, hogy a szürke zoknis lábja ismét a padlóra fektetett szőnyeget érje. A takarót fázósan húzza magával. Mellette, a karcsú lábú dohányzóasztalon két üres kávéscsésze árválkodik, jelezve, hogy bizony Dwayne is küzd a kínzó unalommal, amibe az ember fia könnyen belaludhat. Hiába, amennyire a saját ágyában szenvedve forgolódik egész éjjel, az iroda nyugalmában úgy alszik, akár egy jóllakott csecsemő.
Egykedvűen figyeli, ahogy Léna egy széket húz a kandallóhoz, majd leül rá, kissé úgy, akár egy sarokba állított gyerek. Megforgatja a szemét, az egyetlen, nehéz függönnyel keretezett ablak felé pillant, melyen túl berémlenek Budapest éjszakai fényei. A minisztériumnak különösen pazar kilátása van a városra, mágikus adottságainak köszönhetően pedig az mindenhonnan élvezhető.
   -  Nem t'om. Elég sok cuccod volt nálam - hazudja tömören. Ó, dehogynem pontosan tudja, hogy közel sem mindent szolgáltatott vissza akkor, amikor a hirtelen indulattól vezérelve egy dobozba hajigálta a nő nála felejtett cuccait. Naponta beleakad egy-egy apróságba, legyen az egy hajcsat, karkötő vagy valami ruhadarab - De nem dobtam ki semmit se.
Megmozgatja a vállait, amik eléggé elgémberedtek. hátranyúlva megigazítja a mintás párnát a háta mögött. Szusszanva dől ismét hátra, fölhúzza a lábait a takaró alatt, majd a karjaival átkulcsolja őket.
   -  Különben idejöhetsz nyugodtan. Tök kényelmetlen az a szék - szólal meg végül kisvártatva -  Nyugodj meg, nem fogok hozzád érni.