Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nagyon késésben van. Axelnek nem mondta, mikor is találkozzanak, csak az időintervallumot szögezték le, vagyis inkább ő, kutyafuttában, mielőtt visszaszelelt a Levitába. Még mindig rengeteg órára jár, lényegében egy híján minden tárgyat felvett másodévben, így a vakáció utolsó pillanatáig keményen dolgozott a szorgalmi feladatokon. Majd’ belefeszül, annyira tapos, hogy minél több információt szívjon magába. Karikás szemei sokszor ékesen árulkodnak a befektetett munkáról, ugyanúgy a rendszertelen evés és a soványsága is. Néha még a hasa is fáj, de szerencsére csak ritkán és csak, ha gyorsan fal valamit, hogy épp ne essen ki a szeme az éhségtől.
Holnap reggeltől már vakáció van, de már így is sokan elmentek ma délután, illetve most, estére. Ő is most tervezi az indulást, mert már bepakolt a hátizsákjába, délután elbúcsúzott Ádámtól és a rend kedvéért Rubya tanárnőtől is. Küldött egy levelet Hugo-val egy órával ezelőtt Axelnek is, hogy akkor indulhatnak, amint ő is készen van a pakolással. Jómaga a bejárati csarnokban vert tábort a második lépcsőfokra ülve le. Hátán ott terpeszkedik a hátizsák, kezében ott egy nagyobbfajta ajándékos zacskó teletömve, mert ugye Harriet, Knut, Harriet néni és Andreas bácsi számára készített egy-egy kis csomagot, Axelét pedig majd most adja oda, amit az ajándékos dobozos mellé csinált. Igazából elég lányos holmit ad neki: egy karkötőt, amin egy Nyilas csillagjegy-jelű medál függ, és egy csomag általa készített házi kekszet, meg akad ott még egy picike csomag karamella Izének.
Ő maga jó vastagon felöltözött, bundás kék kabátba bugyolálta magát, az Axeltől kapott lila sál a nyakát melegíti, kezein kesztyű, lábait bakancs burkolja és a sokréteg nadrág is rendesen előrejelzi, hogy Svédországba készülnek hazamenni. Már csak Ax hiányzik a képből, hogy elindulhassanak a faluba, vagy ki tudja, miféle módon óhajt barátja hazajutni.
Rá sem kell végül sokat várnia és ugyan némi morgás az ára, végül csak elindulnak Bogolyfalvára. Andreas bácsinak hála megengedték, hogy a minisztériumi tüzek egyikén át eljussanak Stockholmba, a Sjölanderek rezidenciájára, így most kormosan ám, de kilépnek csomagostól a kandallóból. Ő még tüsszög is rendesen mellé, mert belement az orrába a fekete por.
-Uhh, tiszta rég jártam itt. Átrendeztétek a konyhát, vagy csak én nem emlékszem jól?- kérdezi két kabátseprés közepette, meg a haját is érdemes átráznia a benne ragadt koromtól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Az utazásuk egészen zökkenőmentesre sikerült leszámítva a tetemes korommennyiséget, ami ráragadt a ruhájukra és egyéb holmijaikra. Az ismerős konyha látványa, a bútorok, a tányérok csillanása mind-mind valami iszonyatosan nagy nyugodtságot csöpögtetnek belé. Beszívja a levegőt, hagyja, hogy átjárja egész lényét és visszahozza a régi emlékeit a helyről. Az agya úgy működik, mint egy videólejátszó: mindent részletpontosan ki tudna egészíteni most is: Harriet nénin egy kék alapú, fehér csíkos blúz volt, mikor reggelit készített neki és Axelnek ötéves korukban. Az ő édesanyja megengedte, hogy itt aludjon Sjölanderéknél és Axellel rendesen álomba játszották maguk. Reggelire Harriet néni amerikai palacsintát csinált nekik igazi juharsziruppal és áfonyalekvárral nyakon öntve. Az áfonya kicsit sötétebb volt a "szokásosnál", de attól még nagyon finomnak ígérkezett. A kakaóban még nem olvadt szét a por, és Andreas bácsi, mikor lejött közéjük, csempészett mindkettejük bögréjébe még egy-egy kanál cukrot, mikor Harriet néni épp nem látta, aztán rájuk kacsintott és tovább vitorlázott sudár termetével imponálva, hogy behozza a szombat reggeli újságot.
Megrándul egy kicsit, pislog párat, s az illúziószerű képek eltűnnek szemei elől. A konyha ismét üres, nincs megterítve, a csomagjaik vannak csak kéznél és ők maguk töltik be a teret. A kabátjából engedelmesen kibújik, majd a megjegyzésére adott reakció láttán halvány mosolyra húzza csöpp ajkait.
-Csak teszteltem, emlékszel-e még, milyen borzalmas a memóriám. Néha lecserélném egy sima felejtősebbre.- egy kilógó hajtincsét visszatűri a füle mögé, de egyébként teljesen rendben van és az otthonos érzést már hagyta végigcsorogni magán. Hazajött. Közben Axel a kabátpakolást követően végre ismét előkerül, az ő szemei pedig rendesen kitágulnak a pöttöm kis cukorfalat látványától.
-Hajjj, szia, te drága. Hogy te de aranyos vagy.- nevetve néz a babára, még a kis nyújtózkodó pracliját is megfogja és nyom rá egy puszit. Knut egyszerűen zabálnivalóan aranyos egy gyerek.
-Megfoghatom? Ölbe vehetem? Ígérem, nem fogom elejteni, becsület szavamra.- elég balesetveszélyes, de amikor vigyáznia kell valamire vagy valakire, akkor aztán tényleg oda is teszi magát, nincs mese.
-Nálad tanyázok, ha nem baj. Harriet csak nem haragszik meg érte. Vagy ma este vele, aztán holnaptól veled, hm?- fejtegeti hangosan a "hogyan tovább?" című fejezetet, miközben elindulnak köszönni a szülőknek. A nénit és a bácsit is már jópár éve nem látta, közel három is megvan lassan. Irtózatosan gyorsan repül az idő...
A nappaliban szinte azonnal Sjölander néni nyakába ugrik, ha Knut végül Axelnél maradt, ha meg nem, hát majd most oda kerül vissza egy buksipuszi után. Jól megöleli Harriet Seniort és Andreas bácsit is. Az ajándékaikat majd holnap átadja, de most csak pár szót váltanak, amúgy is Knutnak aludni kell már, növésben levő pöttöm. Nekik így alkalmuk van beslisszolni Axel szobájába és végre leheveredni ezután az egész nap után. Szerencsére itt sem változott át a szoba valami teljesen mássá; minden olyan, ahogy itthagyta Axelt.
Mielőtt a nagy merengés utáni megjegyzést kommentálná, leoperálja a bakancsait, oldalra teszi őket és nemes egyszerűséggel ráveti magát legjobb barátjára a kemény negyven kilójával.
-Nem tudom... Kicsit félek tőlük. Tőled nem, de van köztük jó néhány vadállat, Ax. David Bennettről tudom testközelből, hogy képes és kiveri belőled a szuflát szemrebbenés nélkül. Ő tanít nekem önvédelmet. De beszélnek egy másik mestertanoncról is, aki a tekintetével öl, vagy a meccseteken az a lány... nem is tudom, kicsoda az, csak hogy hajtó volt és beledöngölte Lottét a földbe... Nem tudom, mit mondjak. Ráadásul van egy házi Tarzanotok is, az a Saint-Venant, vagy ki. Az egy őrült, Axel. Hogy lehettek csapattársak? Láttad, mit művelt azon a meccsen? Majdnem megölte azt a szegény lányt, aki leugrott a seprűjéről. Borzalmas egy alak! Szóval... szóval nem tudom, ezt még meg kell beszélnünk.- láthatóan tart azért a Rellontól, főleg a vadállatibb tagjaitól és kell egy kis meggyőzés ahhoz, hogy tényleg bemásszon önszántából a sárkány barlangjába.
Az ölelés és a puszi most különösen jólesnek, annyira jól, hogy totális macskába megy át és szinte purrogni kezd Axnak... aztán vihogni és kalimpálni, kapálózni, mert szó szerint halálra akarják csikolni szerencsétlent!
-Neheheheeeeháháháháháhááá.... Hahahahagyd ahahahabbhahahahahaaaaaa ! Köhöhöhöhönyhöhöhöhörghöhöhöhök!- szó szerint könnyesen könyörög vihogás közepette legjobb barátjának, hogy kímélje meg az életét, mert így rövid úton kifekszik a röfögéstől és akkor ő is csak egy emlék marad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Axel - 2013 karácsonya
Stockholm, Sjölander kúria.

Olyan ez, mint hosszú idő után újból beállni az iskolai zenekarba: a mozdulatok, az illatok, a formák, árnyékok alig változtak valamit. A Sjölander rezidencia most is ugyanolyan varázzsal bír felette, mint pár évvel ezelőttig folyamatosan. Ha ehhez hozzáveszi, hogy a színpadon fellépő szereplők közül egyik sem cserélődött ki, bizton állíthatná, hogy visszamentek az időben hellyel-közzel. A régi és az új helyzet között annyi a különbség, hogy most egy picike szőke csöppség mocorog a karjai között, aki a Knut névre hallgat és a Sjölander testvérek közül a legfiatalabbik. A fürtös szőke hajkorona, a csillogó, kék szemecskék és a gügyörészve mosolyra ránduló szájacska előhozzák belőle a mély érzelmeket; szinte porcelánként fogja Knutot, legalább ilyen óvatosan lop egy puszit rózsás pofijára meleg mosollyal az arcán. Knut is rokonszenvezik vele, mert hajlandó megosztani a nyálkészlete egy részét viszontpuszi formájában.
- Hihetetlenül szép baba. – jegyzi meg fülig érő mosollyal az arcán, mialatt belépnek a nappaliba a Sjölander házaspárt keresvén. A pici visszakerül egy rövid időre a bátyja karjai közé, ő pedig elmerül Harriet és Andreas szülőszerű fogadtatásában egy kicsit. Alig bírja szusszal megfelelni a kérdéseket: hát persze, jól van, Axellel ismét egy iskolában vannak, ez nagyszerű; nem, sajnos már nem gyakorol jó ideje sem zongorán, sem csellón, de szeretné újra elkezdeni; hogyne, rengeteget tanulnak, kiváló tanáraik vannak; ugyan, nincs senki az életében, arra a tanulás mellett nincs ideje sem energiája. A szavak csak úgy jönnek, mint egy könnyed nyári eső a nagy meleg után, záporoznak és jólesnek. Mintha soha ki sem tette volna a lábát Stockholmból.
Röpke tíz perc múlva már Axel szobáját szállják meg; a kezdeti nyugalmas állűvizet sikerül hamar felkavarnia pusztán David megemlítésével. Nem hitte volna, hogy Axel érdeklődését ez ennyire felkelti; ő maga választotta a katonai kiképzésnek is beillő tréninget és már megszokta a tempűt, hogy néha csattan a háta a falon vagy a padlón, odavágják, hátracsavarják a kezét, próbál szabadulni. Nos ezek velejárói az utcai önvédelemnek. David se többet, se kevesebbet nem ígért ennél és azt be is tartja, már amikor nem óhajt eltűnni a Föld színéről is kviddics, vagy személyes okok miatt. Nem szoktak magyarázkodni egymásnak, az nem volt benne a munkaviszonyi leírásban.
- Önvédelemre tanít. Volt egy kis .. nézeteltérésem pár hónapja, amiből én kerültem ki rosszabbul. Ezután kerestem meg Davidet a szóbeszédek után menve és ő elvállalta, hogy kicsit rendbe kapja a harci helyzetem.- hangja itt-ott megremeg, a kis „kaland” óta nem nagyon megy tűz közelébe, ha lehet. Nem alakult ki fóbia az elem iránt, mégis jobb szereti elkerülni és Ádám se firtatja a dolgot. Reméli, hogy a nagybátyja nem tud még a davides különóráiról, vagy nagy bajba kerülne nála. Axelt elnézve nem is fog színt vallani a majdnem-apja előtt. Perszehogy, majd pont közli periodikus szétpüfölésének részleteit az EM tanárral, hogy aztán jó nagy félreértés és zűrzavar keletkezzen az egészből Ádám forrófejűségét ismerve.
- Tényleg Bennett. – szavai kemény határozottsággal csengnek és elszántan néz Ax szemeibe. Talán még legjobb barátja sem látta soha ennyire eltökéltnek. Kezd változni, fejlődni, komolyodni, sugárzik a tekintetéből, hogy nem szeretné, ha megkérdőjeleznék a döntését nyíltan. Hogy a fiú miféle ki nem mondott dolgokat dédelget elméjében, abba nincs beleszólása, de nyíltan nem örülne neki, ha megmondanák, mit tegyen.
Alkalma viszont nem kínálkozik a gondolatok szóbeli közlésére: Axel nagyon ügyes elterelő hadműveletet alkalmaz a csiklandozással. Nevet, folyik a könnye, hahotáz és könyörög, hogy hagyják abba, vagy kénytelen lesz nevetve beadni a kulcsot itt helyben. Ez elég hatásosnak bizonyul, hogy kínzás helyett inkább átöleljék és betemesse két jól ismert kar a még inkább megszokott illattal körítve. Hamar elcsitul, nyugalmasan szuszogva pislog közelről a zöldeskék íriszekbe. Hagyja, hogy egyetlen pillanatra tudatosuljon benne, nem csak hallucinálja, hogy Ax már egy éve az iskolában van vele és most itthon karácsonyoznak édes családi körben. Mindez teljesen valós. Még azt az egyszerű tényt sem kell körbemagyarázni, hogy hiányoztak egymásnak; egy bólintás és egy nyuffogó egyetértés sokat elárul. Neki is hiányzott a bátyja, jobban, mint azt tudatosíthatta volna magában.
- Öhm... – erre nem számított. Az előbb még Bennettről és egymás hiányolásáról volt szó, most pedig szerelmi vallomás kerül terítékre. Egyáltalán nem biztos benne, hogy Axel ezt a jó emberrel közli, mármint persze, tudni szeretné, hogy boldog a barátja, de abszolút nincs meggyőzve róla, hogy az alkalmas szerelmi terapeuta kettejük közül.
- Úgy érted hormontúltengésed van, oxitocint termel a szervezeted, az övé szintén, az érdeklődésetek egymás iránt meglehetősen nagy, keresitek a közös pontokat... és így tovább? – próbálja a dolog tudományos természetét megfogni (lehetetlenül elracionalizálva egy egyszerű tényt), de egyelőre fogalma sincs, mit kellene mondania erre.
- Öhm... Gratulálok... ez a jó kifejezés? Ő is érdeklődik irántad? Beszéltetek már erről? Öhh... Mi ebben a helyzetben a helyes reakció? – ennél elveszettebb már aligha lehetne. Így is úgy pislog Axelre, mint aranyhal a tisztítatlan akváriumi közegben tulajdonosára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Levitás kirándulás - Anglia

Helytörténet- pipa. Túlélő felszerelés - pipa. Házvezetők és társai - megvannak. Ádámmal napokig filozofáltak, mit pakoljon az útra. Igazából nem. Ádám fél füllel figyelt rá, miközben paradicsomot szeletelt a salátához, vagy dolgozott, esetleg egyéb elfoglaltsága akadt. Nemsokára kitűzik az esküvő pontos idejét Rubya professzával és úgy is lesz elég elintéznivaló, ezért kell már most listázzanak. Gondolja ő. Aztán, hogy mi az igaz ebből és mi nem, azt csak a gerlepár tudja. A lényeg, hogy nagybátyja fülét rágta, hogy mit jó ilyenkor pakolni, mert ilyen kastélyos túrán nem járt még. Lesznek vajon szellemek, varázslények, furcsaságok, mindenféle? Rengeteget törte a fejét az ágyában forgolódva éjszakánként, már amikor eszébe jutott. Néha Leent is kérdezte, szerinte mik lehetnek egy ilyen kastélyban és a lány elég változatos és fantáziadús leírásokkal szolgált, amik néhol elég félelmetesek voltak (és tudományosan lehetetlennek is érzékelte, de kit izgat, ha egyszer izgalmas?) , de legalább elfoglalták szárnyaló gondolatait.
A szünetre betervezett napon aztán Ádámmal együtt testületileg kimentek a pályaudvarra reggel kilenc órára, ő elbúcsúzott a nagybátyjától és csatlakozott a többiekhez. Hátizsákjában ott lapult némi tértágításnak hála (amit a nagybátyja eszközölt a csomagon) egy doboznyi túlélőfelszerelés, elsősegély doboz, némi hideg élelem egyenesen a Merkovszky konyhából, és két liter tea, biztos ami biztos.
Az utat nem lehetett hosszúnak nevezni -gyanította, hogy a szervezés volt jó főleg, mert az Anglia-Magyarország távolság nem éppen egy kőhajítás- , mégis hamar eltelt, a közben mesélt történetek pedig nagyon tanulságosnak bizonyultak. Olvasott ugyan helytörténeti leírásokat, már amit talált, de a két nő elmondásai sokkal pontosabbnak bizonyultak. Fogalma sem volt arról, kié a kastélyszerű kúria és sosem hallott Fitzgerald asszonyról sem, így a vonatról már jelentősen agytágultan szállt le.
A Kóbor Grimbusz annak ellenére, hogy papíron Angliában lakik már, újdonságnak hatott. Miközben az utazás második fele alatt próbálta nem művészi könnyedséggel nyelvvel polírozni a busz padlózatát, megfordult a fejében, hogy az apja és Claire vajon otthon vannak-e, vagy esetleg üzleti út miatt Dorothy-ra, a bejárónőre hagyták a lakást? Neki még szívesen be is köszönne...
Mire kettőt pislogott, már Norfolk megyében jártak és még egy szemvillanásba telt a kúria közeli város határába érni.
Felvéve akkor a mostani időbe a történet szálát: itt vannak. Hogy hol? Valahol a zöld vadon közepén szerény megítélése szerint. Nem mondhatná, hogy álmai netovábbja a vastag ködbe bevenni magát több másik társával és két házvezetőjével együtt, de úgy néz ki, a természeti jelenség nem fog fejet hajtani űhaja előtt. Mélyet szusszant, rápislog Rubya professzára valami olyan tekintettel, hogy "Ugye nem fog semmi még véletlenül sem felfalni bennünket a kirándulás alatt?" de hát szegény professza ezt aligha láthatja előre. Ha elhozták volna maguknak előrejelzőként Tender professzort, az más lenne. A közelében az egyik leányzó máris kezdi az ijesztgetést, ahogy fél füllel hallja. Ahogy odafordul feléjük, sikeresen megállapítja, hogy fogalma sincs, ki a két levitás lányka (ez így ferde, ugyanis előző este Valentin tiszteletére náluk mulatott a két leányzó is, de mivel egyes könyvmolyoknak totálisan máshol járt az agya, a nevekre képtelen visszaemlékezni, még ha az arcok meg is maradtak). Némi töprengést engedélyez magának, végül odalép a két szőke közvetlen közelébe, mintha csak arra tévedt volna. Ósdi trükk és kicsit béna, de nézzük el Runának. Szociálisan nem egy ász.
- Nagyon vastag ez a köd, vágni lehetne, hm? - Szavait elsősorban talán a kicsit göndörös hajú szőke lány (Hanka) felé intézi, de a következő mondata minden bizonnyal a másik aranyhajúnak (Isobel) szól.
- Szerinted lesznek itt ... gonosz szellemek? - Kissé lehalkítja a hangját, hogy inkább csak a két levitás hallja. Ki tudja, talán a többiek jót mosolyognának, hogy Hannától egy levitás sem fél, de egy gonosztól a kis könyvmoly Runa már szaladna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Projektmunka 1. nap, 9:30, Megérkezés, körbevezetés, eligazítás
Anglia, Elementalisták Lelki Egészségét és Mentális Erejét Kutató Intézet (pontos helymeghatározás nem lehetséges)

Elemista képzésének megkezdése óta igyekszik szorgalmasan tanulni és minden apró részletre odafigyelni. Rengeteget olvasott a négy elemről, valamint a keleti és nyugati összehasonlításokról, hogy tisztább kép álljon benne össze saját erejét illetően. Nincs neki sem könnyű dolga (ahogy a többi tanoncnak sem), hiszen Ádám is elmagyarázta már az első órán, hogy a levegő a legszabadabb a négy közül, így elég zabolátlan is. Pusztító mértékét tekintve még mindig a tüzet tartja a legveszélyesebbnek és valahol mélyen örül, hogy nem pyromágia tört fel bensőjéből azon a balszerencsés délutánon édesapja, mostohája és Ádám színe előtt. Azt nehezebb lett volna eltussolni, mert Claire fél a tűztől és biztosan sokkot kap helyben.
Oktatásának része, hogy gyakorlatoznia kell egy hetet egy tapasztalt elemi mágus szárnyai alatt. Az, akihez ő jelentkezett szülői (illetve esetében gondviselői) engedéllyel, ha jól értette, egyfajta pszichológus, vagy inkább pszichiáter a mágikus világban. Az intézet természetéből fakadóan érthető, hogy kellett az engedély, és nagyon is örült, hogy megkapta Ádámtól. Alaposan felszerelkezett az útra: bepakolt néhány súlyosabb könyvet a lelki egészség témaköréből (Tilda nagyon aranyos, megengedte, hogy kivigye őket az iskola területéről egy hétre), egy termosznyi teát, kapott szendvicset és felpakolták a vonatra. Párizsban váltott, Calais-ben ismét, majd Londonban is átszállt és ebben a szent percben gördült be a kis vasútállomásra, ahol John Stiles elméletileg várja.
Gyors mozdulatokkal összeszedi a holmiját, nevezetesen a táskáját (amit Ádám megáldott egy kis tértágítással a könyvei miatt) és a kabátját, majd a többi leszállóval együtt óvatosan letipeg a peronra, hogy a vonat tovább indulhasson: a füttyszó felhangzik, a kerekek görögni kezdenek és a szerelvény előbb csigalassúsággal, majd fokozatosan felgyorsulva kigurul a vasútállomásról. Odahaza volt annyi sütnivalója, hogy megkérdezze Ádámot, nagyjából hogyan néz ki Stiles professzor? A leírás szerint magas, barna hajú, mosolygós férfit kell keresnie, akiből árad a jókedv. Ezt elég pontatlan leírásnak tartja, mert a szemszín, a nagyjábóli testfelépítés és néhány egyedi jellemző, mint a ruházat, értékes szűrőkként funkcionálnának a félreértések elkerülésében. Ádám azonban csak ennyi információra korlátozta le az ismertetést, a többit pedig rábízta. Az egyetlen ember, akire most kapásból illik, hogy derűs a hangulata, magas és barna hajú, ott áll a peronon nem messze tőle és láthatóan senkit nem közelített meg, pedig a vonat már elkezdett haladni. Úgy dönt hát, hogy próba-szerencse alapon megközelíti a férfit és legrosszabb esetben információt kér tőle, elvégre egy olyan faluban vannak, ahol elemi mágusokat kezelnek egy intézetben- nem lehet mindenki mugli, valaki csak ismeri John Stiles-t így vagy úgy.
- Jó reggelt kívánok! Elnézést, ... hogy megszólítom a semmiből, de ... keresek valakit és... nos esetleg hátha ismeri. Helybéli elméletileg, a neve John Stiles professzor.... Volt szerencséje hozzá? – Nagy szemeket mereszt, mint mindig, ha egyszerre információt is kér és zavarban van, ráadásul az egyik lábáról a másikra álldogálás jelzi, hogy tényleg nem érzi komfortosnak ezt a kérdezősdit, sőt ildomosnak sem, de valahol el kell kezdeni a mesét. Tegyük hozzá, hogy eléggé fáradt, ordít ez az arcáról is, mert hosszú vonatozáson van túl, még ha mágikus szerelvényeket is váltogatott, hat óra az hat óra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Egy út vége...
- 2014. július 30. 17 óra körül -

"Most tél van és csend és hó és halál.
A föld megőszült;
Nem hajszálanként, mint a boldog ember,
Egyszerre őszült az meg, mint az isten,"

A percek őrült lassúsággal peregnek, de a szemei szárazak. Általában minden ostobaságon sír, azon is, amin nem kellene, nagyon hamar eltörik nála a mécses. Most mégsem találják a kiutat azok a fránya cseppek. Ijesztően ismerős e történet vége: a hős meghal, temetik. Torkából reszketeg sóhaj tör fel, ujjai hevesen remegnek a szertartás kezdete óta- sosem hitte volna, hogy ismét része lesz ebben a torokszorító érzésben, csak épp a pályaszéli nézelődő részvételi papírjával. Igaz, meg sem közelíti azt a pár évvel ez előtti érzést, de párhuzamot von az akkori élményekkel, elkezdi feltépkedni sebei egy részén a varratokat, hogy fájjon.
Szép szavak, gyönyörűek peregnek Isten földi helytartójának szájáról, szívhez szólóan megérintőek, egy kicsi lány ijedten fogja a mamája kezét, Mihael, az a benga rellonos pedig merev, érzelemmentes arccal bámul a virágokkal beborított koporsóra. Kevesen jöttek el, úgy tűnik, csak a közeli kör teszi tiszteletét az elhunyt Ginny Bennett temetésén. Fogalma sincs, mi történt a lánnyal, de Davidet ilyen összetörtnek soha nem látta még, az összevert, csúf esetkor sem. Hihetetlen. Retteg belegondolni, mi történhetett.
Aztán a bátyj elsuhan a színről, megülepszenek a szavak, végül tompa zsongássá zsugorodnak. Kétségbeesetten kapaszkodik meg Greg kezében, akit megkért, hogy kísérje el a temetésre. A gyomra a torkában dobog, az agya viszont furcsán üres. Szerencsétlen David... bárcsak ne kellene átélnie a veszteség fájdalmát. Ez a nap óriási törés lesz számára élete végéig; nem fogja elfelejteni, de idővel enyhülhet a nyomorult érzés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Tegnap nagy dilemmák között vergődve próbált csomagolni némi ruhát, több palack vizet, élelmet és lényegében a fél szobáját is bepakolta volna, ha Greg nem szól rá, hogy húzza be a kéziféket és gondolkodjon szisztematikusan. Ugye számításba vette, hogy borzalmas időjárás lehet (majdnem bevágta a télikabátját is az esernyője mellé), aztán meggondolta, hogy a trópusi hőségben mégis csak a fürdőruha az elviselhetőbb (kedvese ekkor vágott nagyon sötét fejet és morgott valamit a "kibelezem" és "férfi" szavakat egy kontextusba olvasztva), de végül közös erővel bepakolták a váltás felsőt és alsót, valamint az egyéb muszáj holmikat, vizet és néhány szendvics is került a csomagba a konyháról ma reggel. Egy búcsúcsókot hintett a kedves ajkaira (mielőtt elhagyták volna a Levita tornyát, természetesen a lányoktól is öleléssel elköszönt), aztán nekivágott az erdő irányának.
Az egész úgy áll, hogy mióta elemi mágus mivolta felszínre bukott, és végzi a képzést, jobban összeismerkedett más házbéli diákokkal, köztük a végzős Kiva Faraday-jel is. A lány nagy hatással van rá, karizmatikus személyiségnek tartja, követendő példának az EM területén és mit szépítsük, egy ideje eléggé hozzáragadt, ha az ősi elemek uralásáról volt szó. A mostani kirándulás ötlete az eridonos fejéből pattant elő, de Runácska is üdvözült képpel fogadta, hogy menjenek gyakorolni, csak épp a hely van még mindig ködben a fejében. Megbeszélték, hogy az erdőben találkoznak (még ugyan nem tudja, mi okból pont ott), de már a szélén kétségei vannak a dolog sikeressége felől. Nagyon rossz tájékozódó képessége van, s ha ehhez párosítjuk azt a ritka borzalmas egyensúlyát, nos... mire beljebb evickél az erdőben, már gallyakkal van telítve hosszú, ébenfekete haja, és egy esésfolt is éktelenkedik a térdén. Csak a megszokott, igazán... Nagy nehezen végre egy olyan részhez érkezik, ami hangokat is terjeszt, így a feltűnő szárnysuhogás, rágás és Kiva dallamos hangjának oktávjai végre iránytűként szolgálnak, merre haladjon tovább. Még két-három perc szerencsétlenkedés árán szó szerint a lány lábainál landol egy egészséges vágtatásnyi hosszra a patás grifftől, de a lényeg, hogy megérkezett.
- Helló! El... Elkéstem? - Próbál nem nyögni egyet, miközben feltápászkodik hátizsákostól, piszkos lábastól az anyatermészet szintjéről. Nem szereti különösebben az egész természet mesét, de ha tanulhat vele valamit, ám lelke rajta, vállalja a feladatot.
- Hova ké... szülünk? Ő kicsoda? - Szemeiben némi ijedtség villan, mert a hippogriff akárhogy is nézi, nem játék, neki meg nulla érzéke van a bestia szintű állatokhoz. Azért egy karmos lábú, szárnyas paci nem egyenlő egy nyúllal, meg a vállán ücsörgő jégfőnixszel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Mi tagadás, eszközölhetett volna egy szebb érkezést is, de sosem szerették egymást különösebben a kedves, öreg Természetanyóval. Utóbbi igyekszik megnehezíteni a közlekedését, ahogy csak tudja akárhányszor beszabadul az ő területére. Nyilván érzi, milyen idegenül, csetlő-botló módon szeli át egyes pontjait a levitás lány és nem tetszik neki. Megtehetné, hogy morgolódik miatta, de amin nem tud változtatni, abba inkább belenyugszik; sosem lesz egy túrázó, aktív ember, de már az is haladás, hogy csak hasra vetette magát Kiva előtt és nem esett bele egy gödörbe vagy sárkányfészekbe. Ne feledjük, hogy az erdőben nem csak pillangók laknak. Kinézné, hogy valamelyik értelmes lénynek keresztelt ember egy hordányi mantikórt telepít a susnyásba, mert az nagyon vicces. Aha, csak a mantikór úgy tesz el láb alól, ahogy vagy, s ha ráadásul egy jó adag bénasággal áldattál meg, rendeld a koporsód is.
Az avar jó, kényelmes, puha, kivételesen nem agyig nedves, még el is bírná, de egyszer csak fel kell tápászkodjon róla. Négykézlábra evickél éppen, mikor Kiva segítő jobbja beleng a képbe feladatra készen.
- Ehm, köszi Kiva. - Hálás mosollyal fogadja el a felé nyújtott kezet, két lábra húzódzkodik és leporolja magát a földtől és egyéb kosztól. Lényegi sérülés nem történt, az viszont máris feltűnik neki vészcsengőjének hála, hogy egy egész hippogriffet húztak elé. Fogalma sincs, miért pont seprűkre gondolt, mikor az egész utat tervezték, de az állatot egész kicsi arányban kalkulálta bele. Vagy nem figyelt Kivára? Vaaagy, hát igen, ami elhangzik, ugyanúgy felejtős neki is, mint másnak, a látása az eidetikus.
Nem valami bátran néz rá a tollas-karmos lényre, de Kiva biztatja, kiadja a megfelelő rendelkezést, mit kezdjen a Szállítóval. Meghajol, szembenéz, menni fog ez. Kicsit begörbíti a hátát lehajoláskor, de közben végig próbál pislogás nélkül farkasszemet nézni a hippogriffel; állítólag bedühödnek a pislogó emberektől. Feszült másodpercek következnek, nem tudja eldönteni, megtapossa-e a griff vagy sem? Úgy néz ki, nem akarja bántani, és valóban, a drága végül úgy dönt, nem nyírja ma ki a szerencsétlenke levitást. Kiva felpattan az állat hátára és gyors mozdulattal húzza őt is a magasba. Csak annyi ideje van, hogy a szárnynál megtámassza egyik lábát, már át is lendül a túloldalra fél lábbal és Kiva derekát olyan biztosan öleli át, amennyire lehet. Már eleve egy ügető állat hátán ülni egy picikét kiborító élmény, de a vele járó adrenalin löket első hulláma sokat segít a dolgon. Annyiban van félelem benne, hogy egy mozgó szárnypáros mellett pihennek a lábai és, ha az állat felhúzza magát a beakadó lábak miatt, repülést visznek végbe szabadesésben a föld felé.
- Hm? Aaaaa, rendben! - Nem is vette észre, hogy kiértek a ritkább réteghez és már felszállhatnak. Erősen kapaszkodott eddig Kivába, de most a levegőkavarás feladatára összpontosít. Hátranyújtja a jobb kezét, de a ballal Kivát nem ereszti el, mert a végén túl közel kerülne a föld az összes áldásával együtt. Könnyebben manipulál, ha a kezei kalimpálását is használhatja: a tenyerével úgy tesz, mintha kavarná a levegőt, és a griff szárnya alá konkrétan küldi a slungot, hogy kevesebb erőkifejtést kelljen végeznie a szárnyaival.
- Hova tartuuuunk? - Az ellenszél kezd erősödni, ahogy felveszik a tempót és haladnak előre. Figyelmének nagy részét a szállítójuk kapja meg ingyen és bérmentve, hogy egyben eljuttassa őket a határig, közben öt-tíz percenként szünetet tart ő is, mert kezdő elemistaként még egyáltalán nem tudja látványosan és hatékonyan irányítani az erejét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hideg vaaan. De olyan nagyon hideg, az a "bemászom a kabátod alá és kirázlak a bőrödből is a nyár után" hideg. Elképesztő, milyen pálfordulást jelent a nyár után betoppanó ősz mind öltözködés, mind kedv terén. Újra iskolapadba ülnek a nebulók, ismét fel kell kelni reggelente, tanulni a változatosság kedvéért, hozzászokni a változásokhoz, no és persze akad ezer és egy más teendő a listán, ünnepek, elvégzendők, beadandók, fúhh... Alig győzte kapkodni a fejét újabban, hogy mik történtek az iskolában, de hát ma délelőtt azért szabadult ki az Ádámtól kölcsönzött engedély segítségével, hogy felkészüljön az idei hajrára. Ugyanis teljesen lemerültek a készletei, füzetek nulla, írószer nulla, olvasnivaló NULLA. Ez a legborzalmasabb az egészben, hogy nem lesz mit olvasson esténként. Ja és azt nem is említettük, hogy nem tudtak együtt jönni a barna hajú hercegével, mert amannak gyakorlata van. Természetesen. Nem szereti néha az aurori mestertanonc gárdáját. Ellopkodják tőle a fontos személyét, de ha egyszer ez Greg hivatása, fejet hajt előtte egy kis nyögvenyeléssel.
A budapesti utcák szombat dacára nyüzsögnek; a Keleti környéke (ahova berobogott a szerelvény) tele van egyrészt gyanús alakokkal, portékájukat kínálgatom simlisekkel, másrészt, ahogy megindul az előzőleg már feltérképezett utcán, végigbaktat egy másikon és kiér a Hősök teréhez, no ott meg a ferde szemű embertársak tolonganak kamerákkal a kezükben. Muglik- somolyogva dugja zsebre apró kezecskéit, miközben helyre rakja fején a napszemüveget. Villódzó őszi napra ébredtek ma és elindulni enélkül a kellék nélkül öngyilkosság a retinára nézve.
Kissé fázósan húzza összébb magán a széldzsekijét, feljebb tornázza a hátizsákját és jókislány módjára megindul... az Andrássy-n egy darabon. Já, Runa szeret nézelődni újabban, felfedezni azt, amiről már olvasott és Budapesten nem olyan sűrűn engedik kóvályogni, lévén borzasztó az egyensúlyérzéke. Ádám most is csak olyan "felszerelésben" eresztette ki a kapun, ami megtartja minden porcikáját és még sebtapasz is került a cókmókjához. Mint egy vérbeli óvodásnál, szörnyű.
Nos, az mind szép és jó, hogy elindul, de ugyebár ő kinézett magának helyeket és az iskolában internet nincs, a faluban pedig elfelejtette Ádám gépéről kikeresni a koordinátákat. Az ám, így hogy fogja megtalálni az antikváriumot? Jó kérdés. Ekkor jön a képbe mások megszólítása, hm... Igen, Runáról beszélünk. Aki leszólítana egy embert. Segítséget kérne. Abszurd helyzet, fatal error, warning during processing information. Ennyire még nincs kiképezve a kisasszony és bár a szándék megvan, hogy az előtte haladó, létrányi magas fickót megszólítsa, nincs annyi hangja, hogy mindezt kivitelezze is. Egy szerencsétlen momentumában ráadásul oly sikeresen megbotlik, hogy nekivágódik homlokkal előre a másik hátának. Veregesd magad vállon, kislányom, csodás szerencsétlenkedést okoztál ismét.
- Sa-Sajnáálom.... - Dadogja a kis ügyetLenke, miközben még mindig nem volt képes kiegyengetni magát a másik hátából, csak ott balszerencséskedik, hogy kihúzza magát. Azt mondani sem kell, hogy a folyamat közben vagy kétszer még megfejeli itt-ott szegény fiatalembert, egyszer alkaron, egyszer meg vállon. Szép kis kezdés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Őszintén szólva, ha választhatna, hol porosodjon meg élete végéig, nem ezt a helyet jelölné meg első pontként. Kezdetben kihívásként, remek fejlesztő lehetőségként tekintett a versenyre, ám most, a dolgok sűrűjébe gázolva érzi, hogy gyomra ki akar ugrani bensőjéből és cigánykereket hányni a kedves egybegyűltek szeme láttára. Ujjai görcsösen tapadnak Julien csuklójára és a hülye is láthatja rajta, hogy szörnyen fél. Ugyan szorítása nem túl erős, az eridonos fiú mégis érezheti a lány remegését, félelmét, izgulását, nos nevezzük, aminek akarjuk. A tény tény marad, Runa halálra vált arca ékesen árulkodik az idegállapotáról. Attól, hogy első tanoncévét sikerrel lezárta, még korántsem tett szert túl nagy önbizalomra, s ha e mellé beszámítja krónikusnak is besorolható szerencsétlenségét, nos talán megérezzük, miért is gondolja úgy, hogy mindjárt el kell ájulnia, ha még tovább fognak itt ácsorogni egy rakatnyi néző és egy asztalnyi zsűri előtt. Nem mer senkire sem tekinteni, még társaira sem nagyon, bár Noel felé vet egy pillantást, sőt küld neki egy vérszegény mosolyt egy intéssel egybekötve valamikor a kommentátor beszédének kezdetén, de ennél többre nem futja.
- JulJul, azt hiszem, hányni fogok. - Suttogja megrendült hangon angol nyelven a fiú fülébe, mielőtt nekidöntené homlokát Julien vállának. Iszonyatos feszültséget érez táncolni a tarkóján és azon sem csodálkozna, ha a vérnyomása valahol száz-kétszáz körül dübörögne, meghaladva jóval a megengedett határértéket. Csak a mély kortyokban beszedett levegőadagok nyugtatják meg úgy-ahogy, legalábbis annyira, hogy ne akarjon csúnyát rókázni valamelyik zsűritag szeme láttára- vagy épp megbotránkoztatva ezzel a nézőközönséget és a kommentátort.
Szeretett volna más körülmények között eljutni Szalamantonba, a Balaton partjára, de ha már így esett, nos nem fog visszatáncolni, lesz, ami lesz. A gondolat, az elhatározás megvan, apait-anyait bele fog adni, már ha nem ájul el hamarabb, mint a kezdés. Fekete humorú egy verseny lenne ez számára akkor. Eleve a kiépítés egy labirintust idéz számára a legegyszerűbb fajtából: mintha be akarnák küldeni őket négy dobozba, amiken megadott helyeken ajtókat vágtak, aztán aki időre kijut, az mehet a következő fordulóba- ez volt az első gondolata a négy monstrumépítmény láttára (Runa százötvenvalahány centijéhez képest mi NEM monstrum? Most komolyan, az elemis fiúkra és sok lányra is konkrétan felnéz, akár akar, akár nem). Aztán persze tisztázódtak a viszonyok, mi lesz a feladat, épp most is erről folyik az észosztás, hall ő mindent tisztán és érthetően, kicsit még cseng is tőle a füle, de ez inkább a felfokozott idegállapotának tudható be, meg annak, hogy jobban vonzza a tekintetét az előttük terpeszkedő ajtó, és csak késve dolgozza fel agya az információk garmadáját. Érzi a késztetést, hogy szélesre tárja és átlépje küszöbét, hogy minél hamarabb szembesüljön mondjuk egy hétfejű sárkánnyal, vagy egy halálos acrumantulával. Tudja is ő, már mindenféle rémképek kergetik egymást a fejében, noha teljesen világos, hogy hajuk szála sem fog görbülni, tiltják a szabályok. Legfeljebb JulJul lealázza és számára itt véget ér a verseny.
Jóformán csak Julien rezdülése téríti magához az ajtóbámulásból és sötét fantáziálgatásaiból, hogy itt az idő, a jelet megadták, ideje indulniuk. Ujjai a kilincsre kulcsolódnak olyan erővel, hogy ujjpercei belefehérednek, kirajzolódnak, ajkait beharapja, majd a következő pillanatban mégis elereszti a kilincset és jó szorosan átöleli az eridonos kis főnixet.
- Sok sikert, jöjjünk ki egyben innen, jó? - Kérdéses, hogy kit félt jobban? Julient, magát, vagy csak szeret táncolni saját idegein? Szavazatunkat a legutolsó variánsra adjuk le.
Végül tényleg elérkezik az idő, be kell lépniük a számukra kijelölt dobozba, a kilincset lenyomja, és nemsokára már odabent találják maguk mindketten. Idebent már kénytelen elengedni Julien kezét, hiszen ez verseny, nem egymás babusgatásáról szól, mégis... mégis most szállt el a pillanatnyi biztonságérzete is. Teljesen magára maradt ezen a légies, hol enyhén, hol erősen, viharosan szeles fennsíkon. Emlékszik, mit kell keresniük, percre pontosan tudja, ahogy azt is, hogy itt a sok megevett tankönyv nem feltétlen fog segíteni. Többet ér a leleményesség az aktakukacosságnál. Vajon? Kiderül.
Akárhogyan is, elindul a fennsíkon, hogy felderítse a jelvény búvóhelyét, de egyszer-egyszer visszatántorodik, olyan erős széllökések érik egész váratlanul. Ideje lesz a levegőpajzsot beüzemelnie, amit már elsajátított első évben. Két-három másodpercnyi koncentrálásra van szüksége, hogy elképzelje, megérezze a pajzsot, majd a kezei között átfutó szélszelvényeket úgy irányítsa, hogy maga köré képződjön a láthatatlan védelem, de végül egészen simulékonyan kivitelezi a dolgot. Igaz, ezek után valamivel lassabban halad, mert valahányszor erősen szeles területre ér, mindig újraképzi a pajzsot- nem egy képzett elementalista még, mint a nagybátyja, hogy állandóan fent tudja tartani a láthatatlan burkot. De első számú napirendi pont marad továbbra is a jelvény megkeresése, lehetőleg minél hamarabb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A mai nap majdnem minden pillanatát gondosan megtervezte már indulás előtt napokkal. Leírta, hogy mit kell vásárolnia, kikereste, mit szeretne megnézni, be akart merészkedni a híres-neves nyolckerbe, elzötyögni busszal a Parlamentig, sétálni egyet a rakparton, megtekinteni az Olimpiai Parkot, aztán felült volna a hetvennyolcas trolira, kizötyög a Keletihez. És persze ott van a négyes metró, mert a kettest már megjárta, és élvezte, elmentek Ádámmal az egykori Moszkva térig, majd további a Délihez, le a Balatonhoz vonattal... Még a nyáron... Szép volt, az emlékek mind a fejébe ivódtak, nem is kellett erőlködnie érte, hiszen aki fényképes memóriával születik, első kézből tud felidézni bármit, bárkit.
Szóval állíthatjuk, hogy tele van tervekkel még most is, mialatt a híres utat koptatja, csak éppen prioritást élvez az antikvárium és a bevásárlólista. Ha azokat bevégezte, indul várost nézni. Igen ám, de hogyan jut el első számú céljához, ha azt sem tudja, merre keresse pontosan? Hiába dilemmázik a járdán, nem lesz tőle okosabb, de még önmagát sem tudja iránytűvé vagy térképpé varázsolni (még), hogy odataláljon csettintésre. A helyzeten az sem javít, hogy szerencsétlenkedése közbeszól és konkrétan belefejel egy vadidegen emberbe, akit leszólított volna útbaigazításért, ha van elég bátorsága. Ejj, ez nem indul jól, hiába kér bocsánatot, nyilvánvalóan felhúzta a vérnyomás indexet Létra bácsinál. Behúzza a nyakát, szörnyen sajnálkozva pislog az úriember szemeibe, mialatt ő is letérdel járdát imádni, ám nem kerüli el a figyelmét a kiömlött vásárlási tartalom. Kínos érzései ekkor csapnak át szörnyen rosszba, hiszen miatta terült-fordult ekkora zavar az éterben és váltig kötelességének érzi helyrekattintani az egyetemes egyensúlyt.
- Tényleg sajnálom, segítek összeszedni. - Makogja most márt egy fokkal nyugodtabb hangon, belül önmagára szólva, hogy nyúlsz>ívűséggel és esetlenkedéssel nem ér el semmit. Tekintetét elsősorban a pálca ragadja meg, ami mugli környezetben szörnyen szokatlan jelenség- ebből is le tudja szűrni, hogy jóval nagyobb galibát kavart, mint kellett volna. A Titokvédelmi Alaptörvény nagyon is érvényben van még, csúnya következményei lennének, ha most ez a bámuló minitömeg elkezdene furkálódni utánuk, hogy ugyan mi a csuda az a fadarab? Nem, ezt nem szabad, így hát gyorsan a pálca meg a tasak után kap, utóbbiba szabályosan belelöki a varázseszközt, a tasakot pedig szegény áldozata ujjai közé nyomja jelentős slunggal.
- Izé... segítek a többit is összeszedni. - Igazából most kezd pörögni az agya azon, mi van, ha csak egy utánzat hobbipálcáról van szó? De nem, általában a megérzések elég erősek... oké, ezen a ponton nincs konkrét bizonyítéka, hogy valós varázseszközt látott. Lehet, hogy szegény pasi csak egy mezei varázslórajongó, mint ahogy léteznek Sailor Moon és Star Treck fanok is. Ha most elkezdene neki Alaptörvényről és varázspálcáról regélni, még a végén lehetséges, hogy őt vinnék el a Varázsbűn-üldözési Kommandó tagjai, vagy a Félrevezetési Ügyosztály elé citálnák, hogy plusz munkát adott nekik. Rengeteg kérdés dúl a buksijában, de a keze nem pihen, sorra szedi össze az elhullajtott, elgurult holmikat, már amit elér, mert feltételezi, hogy a tulajdonos sem hagyja parlagon heverni az értékeit, így a pakolás is hamar véget ér, a nézőközönség meg még hamarabb oszolhat fel, miután az ügyefogya kislány képtelen kinyögni, miért olyan nagy szám egy darab fa, a férfi meg aligha fog válaszolni ennyire indiszkrét kérdésekre.
- Nem lett baja? Mármint a pálcának... Őőőő... Ha megrongálódott bármije, tessék szólni és megtérítem, tényleg. - Egy pillanatra a kétségeit is elfelejti, mikor a pálcáról érdeklődik, mert hát a pálca választja a varázslót, az tényleg nagy baj, ha újat kell szerezni helyette. A kis törpe viszont meglepően hamar továbblendül ezen a problémán és pár másodperc múlva már vidám mosollyal csimpaszkodik a letarolt úriember karjába.
- Izé, tudom, hogy pofátlanságnak fogja tartani... vagyis tessék elhinni, nem annak szánom, csak eltévedtem, és fogalmam sincs, merre van ez az antikvárium - A férfi orra alá tol egy papírost rajta a "Font Antikvárium" névvel. - és meg akartam szólítani az előbb, csak orra buktam és elütöttem hátulról. De esküszöm, nem nincs rossz szándékom. Szóval... szóval tessék mondani, ön tudja, hol van ez a bolt? Mert, ha igen, akkor ha el tetszik odáig kísérni, nagyon hálás leszek. - Most képzeljük el, hogy mindezt végighadarta és ugyan érthető a szövegelése, azért roppant zavaró a beszédsebessége, és hogy végig képtelen behúzni a kéziféket.
- És hát... bocsánat a fellökésért... Unikornisszőr, sárkányszívizomhúr vagy főnixtoll? - Hirtelen a semmiből böki ki a három legnépszerűbb pálcamag típust, hogy kiszűrje, igazi mágussal van-e dolga, vagy valami hobbi pálcagyártóra akadt a tömegben és nem kell annyira paráznia, mit látott ez a harminc fő az imént.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Zúg a szél a fennsíkon, a légpajzs pedig állandósulttá válik körülötte védelmével körbeölelve minden egyes porcikáját, hogy a levegő hullámai ne kaszálhassák el két lábát, vagy éppen egész testét. Julientől már elszakadt, mikor beléptek a "dobozba", ami méreteit nézve jócskán kinövi a köznapi szót. Ketten kétfelé indultak, de persze a többi versenyző sem tétlenkedett. Nem egy versengős típus, így hát igencsak nagy szorongással éli meg ezeket a pillanatokat, s noha a termelődő adrenalin javított valamicskét az állapotán, - már nem akar rókázni- még mindig remegnek a tagjai a feszültségtől.
A szeles-kies-sziklás terepen haladva igencsak mereszti minden érzékét, hogy minél hamarabb ráakadjon egy jelvényre és kereket oldhasson terepmunkáról, mikor egy olyan kiszögelés közelébe érkezik, ahol épp egy lány próbál hozzájutni az egyik jelvényhez. Az erőfeszítéseit nézve sokat izzadhatott máris, mire idáig jutott; nagyon koncentrál, ebben pedig csak Runa érkezése zavarja meg, de olyannyira, hogy pár pillanattal később a töpörtyű levitás már sikoltásával jelzi, hogy észrevette, mi történt. Mindjárt leesik a szerencsétlen. A pillanat hevében eszébe sem jut a jelvényre koncentrálni: egyenest a lányhoz iramodik bukdácsolások közepette, hogy ott hasra vesse magát a sziklanyelven, s két vékonyka kezével megragadja az ázsiai lányka karjait, s húzni kezdje felfelé teljes erejéből.
- Mindjárt megvagy... mindjárt....  - Zihálja kipirult arccal, miközben szuszogva húzza-nyúzza társát, hogy legalább annak felsőteste vízszintbe érjen, mert onnantól már sokkal könnyebb önmagát is feltornáznia, vagy legalábbis közreműködnie Runa felhúzási akciójában. Nagyon reméli, hogy sikerül a mentőmanőver, mert mindent belead, hogy segítsen a bajba jutottan és ne egy képzeletbeli földön végezze a lány képzeletbelien szétpacsálva. Mert ez csak hamis térérzet, ugye? Ami itt van... Mármint... Elég brutális húzás volna, ha téren és időn átlépve tényleg valami sziklás-kies részen landoltak volna.
Nos, ha sikerült egy talajra húznia a másik légmágust, bizony kénytelen egy kicsit megpihenni, vagy ki fogja köpni a tüdejét rövid úton (elég rossz fizikumú, hamar fáradó nőszemély).
- Ez... Nem esett bajod? ... Ezt leszámítva... - Még mindig keresi a szavait, de agya már képes pörögni és figyelni arra a bizonyos jelvényre a fejük felett. Runácska is nyerni jött és ez a második eltelt perc után újfent eszébe jut. Ők itt versenytársak, de végül is több jelvényről volt itt szó... Szerezhetne mást is, ez a lány nagyon megdolgozott a jelvényért... Őrült vacillálások kínozzák Runát, miközben feltápászkodik és elkezdi kavarni a szelet az egyméteres körzetükben, hogy közelebb vonzza a légburokba zárt jelvényt. Elvégre még egyszer nem fogják ugyanazt a rossz taktikát követni, amit az előbb az ázsiai lány próbált. Sziklán nem balettezünk!
Mikor a kis tárgy a közelükbe ér, elkezdi a levegőt a burok körül bolygatni, hogy legalább egy kis helyen meg tudja nyitni. Maga felé "szívja" a tömeg egy kis részét egészen addig, míg rést nem nyit a burkon, hogy benyúlhasson a jelvényért - amit persze meg is tesz az alkalmas pillanatban. Ha minden jól megy, pillanatokon belül egy megmentett emberrel és egy jelvénnyel gazdagodik. Az ám, csak hát most olyan tanácstalanul, elveszetten pislog szerencsétlen, hogy az borzalmas. Furdalja a lelkiismerete, végül áthidaló módszerként simán leveti magát a lánnyal szemben, úgy mereszti rá bari szemeit.
- Nem tudunk osztozni rajta, de elvenni sem akarom tőled, mert megdolgoztál érte... Figyu, összedolgoznál velem, hogy én is szerezhessek egyet? Kérlek... - Tényleg szemrebbenés odanyújtja a jelvényt, hogy "Nesze, szaladj vele, vagy segíts nekem is, ha van időd!"  . Runa borzalmasan naiv és jószívű...