Natacha Couteau
INAKTÍV
RPG hsz: 43
Összes hsz: 290
|
MárkEgy kicsit talán túl gyerekes vigyorral nyugtázom, és nézem végig, ahogy leül, és szépen kinyújtóztatja végtagjait. Látszik, ebből nem nagyon lesz tanulás, legalábbis ha rajtam múlik akkor nem lesz. Bár Caius mondta, hogy ha van ott valaki, akivel lehet beszélgetni, akkor tuti nm fog az ember tanulni, és mivel én már szerintem tudom az anyagot, és eléggé unatkozom, fejembe veszem, hogy ha törik ha szakad, beszélgetni fogok ezzel a sráccal. Össze akarok vele barátkozni, ezt már eldöntöttem, és ha én valamit a fejembe veszek, azt véghez is viszem, akármeddig tart is. És végül.is elég kedvesnek tűnik ez a fiú, szóval nagy baj csak nem lesz. Remélhetőleg. - Azt a manót küldheted majd hozzám is. - Felelem és elnevetem magam. Kicsit vicces is a srác, ami nekem nagyon bejön. Jobb mint a komor, és tudálékos ember, vagyis fiú. Kicsit arrébb csúszom, hogy rendesen elférjen a padon, és egy bájos mosolyt villantok. - Ja, amúgy a nevem Natacha. Elsős Eridonos vagyok. És te? - mondom, s a bemutatkozásnál a kezemet is nyújtom felé egy ellenállhatatlanul édes mosoly kíséretében, és próbálom a normális, nem.dilis énemet mutatni neki. - Mennyire ismered már a kastélyt? - jön is a következő kérdés. - mert én még nem nagyon, és az is húsz percekben telt, míg idáig eljutottam. - mondom vigyorogva. ez még csak a kezdet volt, mér biztos sokszor, sőt rengetegszer fogok még eltévedni. Vagyis, nem eltévedni, csak nem fogom megtalálni a helyes utat, és a kettő nem ugyanaz. Bár "Felfedezem a kastélyt" nevem is elindulhatok, és akkor kevésbé ciki, ha az egész napom rámegy arra, hogy a keleti szárnyból átjussak a déli szárnyba. És úgy izgisebb is lesz. Gondolataim teljesen elkalandoznak, és mikor észbe kapok, hogy nem vagyok egyedül, csak egy mosolyt küldök a srác felé.
|
|
|
|
|
Rufus Saron
INAKTÍV
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
|
Jenna 
-Látom nem nyerte el a tetszésedet a kislány megszólítás, ezért javítok és nagylány vagy, így megfelel?-teszem fel a kérdést Jennanak, hisz látom, hogy nem örült annak, hogy kislányt mondtam neki, de nem akartam ezzel megsérteni és széles mosollyal az arcomon javítottam ki ezt a súlyos akaratlan hibámat, megszólításomat. Azt, hogy szökdécsel elég furának tartom, de ahogy ugrik úgy én is mozgatom a fejem, le-fel, de szerencsére abbahagyja, még a végén valaki azt hiszi, hogy valami baja van szegény lánynak.
-Furán nézne ki egy ló talppal, de akkor nem kéne patkoltatni, csak cipőt venni neki, bár furán néznének rá, ha a cipőboltban kérne két pár cipőt egy ló és végig próbálgatná azokat. Szerintem a boltos a pszichiátrián végezné.-válaszolok a lány fura elméletére és mivel vizuális típus vagyok elképzelem, ahogy egy ló bemegy egy cipő boltba és nyerítene kettőt, ami nála azt jelentené, hogy kér két pár cipőkét, majd leülne, hogy felpróbálja a kiválasztott cipőket, hát biztos, hogy világszenzáció lenne a dologból és azt is lefogadnám, hogy a boltos néni egyből nyugdíjba menne az eset után. Majd elbújik a nap és látom, hogy Jenna ennek örül egy kicsikét.
-Ilyen forróságban vigyázz a retikülödre és a retinádra is, nehogy mindkettő kiégjen.-mondom nevetve, ez tényleg vicces kis nyelvbotlás volt a részéről, és nem azért nevetek, mert, hogy ő rosszat mondom, hisz ha én mondtam volna ezt, akkor is kinevetném magam. Észreveszem, hogy a lány szemez velem,hunyorog mintha én lennék a napfény. És a kérdésére bár tudom, hogy nem komolyan gondolta válaszolok.
-Egy hamburger meg egy kis üdítő jól esne most, köszönöm.-Mosolygok rá.
-Mond csak, te láttál már fűben nyuszit? És égen madarat?-ez egy meglehetősen fura kérdés tőlem, de ha már ő is kérdez akkor én miért ne.
|
|
|
|
|
Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV
RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
|
Ikremnek <3Látom rajta, hogy elgondolkodik, végül is talán egy picit gondolkodtató kérdést tettem fel neki. Mondhatta volna egyszerűen azt, hogy akkor is az enyém a felelősség, de nem, inkább valami logikusat próbál összerakni, és pedig csak mosolygok rajta.
- Ugyan... nem ilyennek lettél nevelve, magadtól lettél ilyen..
"Ilyen". Elég célzás neki, hogy megértse, nem épp a cukiságára gondoltam, hanem az enyhe beütésére. De én így szeretem, mert más, mint a többi. Mert úgy néz ki, mint én, mégis annyiban különbözik, együtt pedig... ha kibírnak minket, az már a csoda maga!
Valamiért megnyugtató, hogy aggódik értem, és hiába született tíz perccel előttem, ez kölcsönös. Akkor is így lenne, ha én lennék az idősebb, és mindegy mennyivel, mert a testvérem. Hasonlóképp visszamosolygok rá, szavak nélkül is érteni fogja.
- Inkább Riri miatt aggódj, ő ne legyen elrontva...
Még kicsi, nála fennáll az esély, még bármilyen irányba elmehet. Remélhetőleg arany középút lesz, olyasmi, mint ami én vagyok, és a lázadást vagy elkerüli, vagy csak minimálisan. Persze remélhet az ember... úgyse az lesz.
Elhúzza a száját, én pedig elmosolyodom, mert tudom, hogy nem épp ez az a lehetőség, amit ő szeretett volna, és az már nem olyan jó, ha a dolgok nem úgy vannak, ahogy eltervezte, de megint kamatoztatja ezt a csodálatos témaváltó képességét.
- Talán. Ha ma nem, akkor holnap biztosan, de ne aggódj miatta, nem lesz baja.
Mondhattam volna azt is, hogy egy darabban, de annak eleve nincs értelme, mert a tároló dobozkájában darabokra van szedve. Mint nekem a gitárom, szerintem neki olyan fontos a fagottja. Kiskorunk óta tanulunk hangszeren, csak enyhén más irányba mentünk el.
Végül egy bólintással jelzi beleegyezését, tehát elfogadta az ötletemet, és pedig megint csak mosolygok, mert tudom milyen nehéz neki elfogadni, mikor máshogy alakulnak a dolgok.
- Eszem ágában nincs túlórázni. De hétvégén kell, olyankor nincs konkrét munkaidőm.
De persze hétvégén Jeffhez megyek, éjszaka nincs kedvem visszakóvályogni a kastélyba, csak néha, mert ezt úgy igazándiból Anya még nem tudja. Nem tudom ehhez a féléjszakai műszakhoz mit szólna.
- Amúgy képzeld el, Riri uno.. pontosabban másodunookatesója is ide jár, asszem Keith. Meg Anya keresztfia, tudod Đomi. És ő meg mágustusa bajnok is, és döntetlenbe.
Azt nem tudom ám honnan jött, de teljes átéléssel mesélek megint témát váltva. Azt hiszem talán azért jutott ez eszembe, mert hogy Anyu nem tud róla, és... így, ilyen egyszerű. Szeretnék vele mindent megbeszélni, csak nehéz, vagy nem is lehet, de attól még próbálkozok, na.
|
|
|
|
|
Bakay Blanka
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
A nap épp lemenni készült amikor Blanka kitalálta hogy lemegy a közeli rétre és onnan fogja meglesni a lemenő napot. Gyorsan meg is fogott egy pokrócot és elindult a rét felé. Egy szép egyenes részre lerakta a pokrócot és ráült. A lemenő nap gyönyörű volt. A lány kezei elzsibbadtak ezért lefeküdt és úgy kémlelt tovább. Minden olyan nyugodt volt. A szél fújt kicsit és néha néha egy rövid madárcsicsergést lehett hallani vagy látni ahogy elszállnak Blanka felett. Blanka is megnyugodott. Elkezdtek hiányozni az otthoniak. A legjobb barátnője aki mugli nagyon hiányzott Blankának mert nem tudta kivel megbeszélni a dolgokat amik történtek vele. Nem volt senki akivel ki lehetett volna beszélni valakit vagy nézni a remek kinézetű fiatal fiúkat. Blanka remélte hogy ha vége a vizsgaidőszaknak a barátnője várni fogja őt és kibeszélnek mindent és mindenkit. Igaz a lány nem tudja hogy Blanka varázsló. De Blanka azt mondta a barátnőjének hogy bentlakásos iskolába ment. De most nem akart ezen filózni. Most a vizsgákra koncentrál. Illetve most csak magára és a csendre.
|
|
|
|
|
David Beniamino
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
David éppen Blanka felé sétál meglátja, hogy egy kissé búslakodik. David megkérdi: -Ideülhetek melléd? Blanka egy egyszerű fejbiccentéssel igent kifejező mozdulatot tett. Így David és Blanka együtt nézték a szép naplementét...
|
|
|
|
|
Bakay Blanka
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
DavidBlanka meglepődött amikor David a semmiből megjelent és leült mellé. -Szia. Hogy vagy?- kérdezte Blanka mosolyogva. A lány egyre frissebbnek és hidegebbnek érezte a levegőt. Lehet nem lett volna butaság hozni egy pulóvert mert rövidnadrágban és pólóban ha sokáig marad kint meg fog fagyni. Ez a pokróc elég lenne arra hogy betakarózzon de bunkóság lenne azt mondani Davidnak hogy szálljon le róla. Úgyhogy Blanka inkább úgy gondolta hogy eltereli a hidegről a gondolatait és lefoglalja magát, úgy talán nem fog fázni. -Hogy hogy erre jársz ilyenkor?-Kérdezte Davidot. Ilyen buta kérdést. Gondolta magában. Biztos kiszellőzteti a fejét vagy lejött gondolkodni. A vizsgaidőszak elég megterheli az agyat. A naplemente mellett Blanka is levegőzni jött. Ilynenkor kigondolkodja magát és nem a vizsgaírás közben jutnak eszébe ezek a gondolatok amik most a fejében vannak. Martinnak is biztos hiányzik már. Az öccse még csak 4 éves de érettebben gondolkodik mint egy-két a nővérével egyidős mugli. Meg valószínűleg egy két ugyan ilyen korú varázslónál is. -Van testvéred? -Tette fel Blanka a gondolatai kapcsán a kérdést és mosolyogva nézte ahogy megjlenennek az első csillagok.
|
|
|
|
|
Turnman Katalin
INAKTÍV
exHobbikviddicses
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
|
Kahlil - mm gyakorlatAprót bólintottam boncoláshoz fűződő újabb megjegyzés hallatán. Egy picit már kezdtem is rosszul érezni magam, amiért ilyen körülményes vagyok. Igyekszem felülemelkedni a viszolygáson, ami kezdetben elég nehézkesen megy. Utána viszont megkapom az instrukciót, hogy nagyjából mit is kellene érzékelnem, és a feladatra koncentrálva sikerül szinte elfelednem a tényt, hogy egy elpusztult borzzal kísérletezek. Még magamat is meglepem vele, hogy miközben a megfelelő hangmagassággal szöszmötölök a tetem lassan csak egy "munkadarabbá" egyszerűsödik a szememben. Nagy sokára sikerül megfelelő hanghullámot találnom a vázizmokhoz.
A szívizmot megkörnyékezve azonban akadályba ütközök, amitől kicsit megijedek. Teljesen biztos vagyok benne, hogy valamit nagyon elszúrtam. Rochardra nézve azonban megnyugszom, hogy nincs miért aggódnom, ugyanakkor kicsit el is pirulok, amiért a férfi megmosolyogja a reakciómat. ~ Oké, szóval ezek a csontok~ Annak fényében, hogy immár tudom, mit láttam az előbb, igyekszem felidézni az előbbi képet. Már ha egyáltalán nevezhetjük képnek, amit érzékeltem. Ahhoz, hogy többet lássak egy alaktalan merev falnál, egész biztos majd valamilyen más frekvenciát kell használnom. De egyelőre még az izmokat meg a fontosabb belső szerveket sem néztem végig, így a csontokkal és porcokkal való kísérletezés várat még magára egy kicsit.
Igyekszem az emlékezetembe vésni Rochard szavait, remélem tényleg könnyebben fog menni a dolog, ha az általa felsorolt tulajdonságokat keresem a szövetekben. Végighallgatva a tanácsait újra próbálkozom. Ezúttal megpróbálom a hanghullámokat a bordák alá irányítani. Így hogy az állat az oldalán fekszik és Rochard fel is nyitotta, nem annyira nehéz megtalálni a megfelelő szöget - miután már tudom, hogy mire kell figyelnem. Persze, ha az állat mozgásban lenne, vagy egyszerűen csak álló helyzetben, tutira ezerszer nehezebb dolgom lenne az echoval. Ezúttal már könnyebben sikerül megfelelő képet alkotnom. Ha ezzel Rochard is egyet ért, áttérek a gyomor izmainak vizsgálatára. Megint csak hasonló frekvenciájú hanghullámokkal kezdek, amit a szívizomnál meg a vázizomnál is használtam. Ahogy Rochard mondta, a szövetek felépítésére koncentrálok a legjobban, az alapján igyekszem őket megkülönböztetni.
- Az lehet, hogy a simaizom tényleg simább és puhább a többinél? - kérdezem kíváncsian Rochardot, laikus szemmel ugyanis ez a benyomásom. A vázizmot valahogy sokkal merevebbnek éreztem, és a szívizom is tömörebbnek, "srtapabíróbbnak" tűnt. Igazság szerint mostanra egészen belejöttem a dologba, és szinte már kezdem élvezni, hogy csupán a melodimágia segítségével mennyi mindent "meg tudok fogni".
Kíváncsian várom a választ, és egyúttal a további instrukciókat.
|
|
|
|
|
Katniss L. Clare
INAKTÍV
littleactress.*
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
|
BlankaMiután mindent megtanultam csak lézengtem a suliban. Nemsokára megírom az LLG vizsgát. Huh! Pihennem kell. Ezért jöttem ide, varázslatos ez a hely. Maga a neve is csodálatos. Nem sokan bóklásznak erre. Miért is tennék? Vizsgaidőszak van. Ma különösen boldog vagyok, felszabadultan ugrándozom körbe az üres udvart, megölelgetem az oszlopokat, beszívom a friss levegőt. Még egy dalt is eléneklek halk, félős hangon. Milo kedvenc dalát. De most ez sem szomorít el. Vidám és kiegyensúlyozott vagyok. Meghallok néhány hangot az épület többi részéről, miközben a távoli erdőt bámulom. ~Mennyire szeretnék most az erdőben lenni~-gondolom és mélyet sóhajtok, majd elengedem az oszlopot, amit eddig átöleltem és támaszkodtam is rá. Megfordulok, miközben halkan azt éneklem: -Madarak a kékes égen, hűvös szél fúj messze keleten....-elakad a hangom. Mögöttem egy lány áll. Barna haja és nagy szeme van. Ismerkedős kedvem van. Elvégre boldog vagyok. Széles mosolyra húzom a szám: -Szia! Még nem ismerlek. Az én nevem Katniss Leyla Clare, másodikos, a Levitából. Tudom, tudom a Levitában van egy másik Katniss. Ugyanúgy néz ki mint én. Találkoztál már vele? És te hányadikos vagy?- nyújtok kezet neki. -Melyik házban vagy?
|
|
|
|
|
Bakay Blanka
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
LeylaA lány unatkozott. Úgy gondolta, ebben a nagy forróságban lemegy az udvaron található szökőkúthoz. Magára öltött egy rövid farmert, egy haspólót, lábára pedig papucsot húzott. Elindult hát, és amikor az udvar elejére ért, meglátott egy lányt, aki ölelgette az oszlopokat, énekelt és ugrált. ~ Biztosan napszúrást kapott szegény.~ Mosolygott magában Blanka. Amikor a lányhoz ért, az valami dalt énekelt, és amikor megfordult, Blanka ott állt előtte. Az ismeretlen lány nagyon meglepte Blankát, amikor hirtelenjében elkezdett beszélni. - Ööö. Szia, én Blanka vagyok. Értem. Nem, még nem. Elsős és Rellonos. -Fogott kezet a lánnyal. ~Mondom én, hogy ez a lány napszúrást kapott. Vagy lehet, hogy csak szimplán megírta már az összes vizsgáját. Pfujj vizsgák. Belegondolni is rossz.~ Blanka mosolygott a lányra. -És mit csinálsz errefele? Egyébként hogy szólíthatlak?-Kérdezte tényleges érdeklődéssel a lányt.
|
|
|
|
|
Katniss L. Clare
INAKTÍV
littleactress.*
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
|
- Nos, ahogyan szeretnél-mosolygok és leeresztem a kezem, kicsit furcsán néz rám. Tuti azt hiszi valami baj van velem. - Nekem a Katniss, Kat, Leyla, L. ugyanúgy megfelel, mint bármi.Végignézek az öltözékén. ~Ez a divat itt?~gondolom, miközben a haspóló alól kivillanó köldökét bámulom. Felemelem a kezem és megcsodálom a tetkómat. Kicsit még fáj, de teljesen megérte azt az egyórányi szenvedést. Egy pillanatra ránézek a csobogó szökőkútra és egy hirtelen ötlettől vezérelve odaszaladok hozzá és vizet merek a markomba. Sunyi pillantást vetek rá. - És téged hogy szólíthatlak?-kérdezem, miközben egyre közelebb araszolok a vízzel. Néhány csepp leesik, de nem látszik meg a padlón, ugyanis a nagy melegben azonnal felszárad. -Nincs meleged?-tekintek a tenyeremben egyre fogyó vízre. Igazából nem értem mi van velem, nem szoktam én ilyen felhőtlenül vidám lenni, de ma fényesebb a nap. Tekintetem újra rátéved a távoli erdőre, a fák között kalandozik egy pillanatra, majd újra visszatér a lányra. -Nos?
|
|
|
|
|
Bakay Blanka
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Mosolyog a lányra és ránéz a szökőkútra. ~Olyan jó volna belemászni a vízbe és lehűteni magam.~ Hisz azért öltözött fel, így hogy minél kevesebb ruhája legyen vizes. -Értem. Akkor Kat leszel, mint a KitKat.-nevet a saját mondatán, amit igazán viccesnek talál, majd hirtelen átmegy komolyba és látja, hogy a lány furcsán nézi a hasát. Biztosan azt gondolja, hogy Blanka teljesen abnormális, hogy így öltözködik. ~Na mindegy, gondol, amit szeretne.~ És akkor meglátja a lány kezén lévő tetoválást. ~Nekem meg ez nem tetszik.~ Próbál büszkén nézni, de elneveti magát a saját gondolatán. A lány hirtelen mozdulatától kicsit megijedt Blanka, de aztán megnyugodott, amikor látta, hogy Kat csak a szökőkúthoz indul. Blanka utána szaladt volna, de a lány addigra már közeledett ismét Blanka felé. -Ahogy szeretnél. Általában Blankának szólítanak, mert még senki nem talált ki valami normális becenevet. -Mosolyog a lányra. Miután Leyla a tenyerére nézett és úgy tette fel a kérdést Blanka pupillái kitágultak, mert hirtelen azt hitte hogy a lány a vízhez beszél, de remélte hogy nem. -Nekem vagy a víznek?- Nevet a lányra. - Egyébként nekem eléggé melegem van, azért is jöttem le. Úgy gondoltam, hogy kicsit lehűtsem magam a vízzel.- Nincs kedved kicsit belemászni a szökőkútba? Olyan jó lehet benne a víz.-Néz édes mosollyal a lányra.
|
|
|
|
|
Katniss L. Clare
INAKTÍV
littleactress.*
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
|
-KitKat?-nagyon nem vicces bármennyire is gondolja. A jókedvem tovaröppen... Megijedt mikor a kút felé indultam, de most fog igazán megijedni ha tovább gúnyolódik... Lecsapom a vizet a kövezetre. Hülyülni akartam és nem azt, hogy hülyének nézzen egy elsős. Megtörlöm a kezem barna rojtos rövidnadrágomba és lejjebb húzom magamon a hófehér felsőt, majdnem eltakarja a nadrágot. Lenézek a bakancsomra. -Nem! Egyáltalán nincs kedvem belemászni a kútba! De, te belemászhatsz, biztosan neked való szórakozás lesz! -mosolygok, aztán visszalépek az oszlopomhoz és az erdőre nézek. Az otthonomra gondolok, újra és újra bebizonyosodik, hogy nem jó itt nekem. Mélyet sóhajtok, majd hátranyúlok és előreveszem a hajam a nyakam jobb oldalán, keresztbe vetem a lábam és csukott szemmel élvezem a napsütést. A szél már kicsit hűvös, ígéri az őszt. Ott állok, a hajamat fújdogálja a szél és újra dúdolni kezdek. Nagyon hiányzik az erdőm! Hallgatom a szuszogást a hátam mögött és nem értem miért nem mond semmit...
|
|
|
|
|
Bakay Blanka
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Úgy látszik, a lánynak nem igazán tetszenek Blanka poénjai, pedig ő nagyon jót szórakozott rajtuk. Leyla mintha megharagudott volna kicsit a lányra. ~Ez a lány egyáltalán nem érti a viccet. Én poénnak szántam az egészet, ő viszont úgy látom véresen komolyan veszi. Nem szeretem a konfliktusokat, így inkább vigyázok, mit mondok ezután~ - Hát jó, ahogy érzed. -Mondja a lánynak miközben elindul a szökőkút felé. Amikor hátranéz, a lány már megint az oszlopot ölelgeti és figyeli az erdőt. ~Nem tudom, mi lehet olyan érdekes abban az erdőben. Ez a lány mindig azt bámulja. Mintha vágyakozna felé.~ Blanka a kúthoz érve leveszi a papucsát és belemászik a vízbe. A lábai mintha megkönnyebbültek volna. Leül a kút szélére és a lányra néz. - Mi olyan érdekes abban az erdőben hogy annyira figyeled?-Pattan ki Blankából a kérdés, amit nem is akart feltenni. Most már mindegy, lesz, ami lesz. Blanka végigsimítja hideg, vízzel teli tenyerét a karjain. ~Ez hiányzott nekem ebben a nagy forróságban. De jó érzés.~ Minden porcikája élvezi a vizet. Ez a nap nagyon jól telik. Ma csak egy apró részletet fejezett be az egyik vizsgájából és azóta szabad. Igaz kora délután kicsit unatkozott, de mióta lent van az udvaron és élvezheti a vizet és a friss levegőt is, azóta a lány hirtelen hangulatváltását kivéve minden szuper. -Egyébként sok tárgyból vizsgázol? -Töri meg a csendet Blanka és rámosolyog a lányra.
|
|
|
|
|
Katniss L. Clare
INAKTÍV
littleactress.*
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
|
BlankaMotozást hallok. Mintha leöltözne, levenné a papucsát vagy nem is tudom. De nem nézek hátra. Alighanem ez a lány valóban belemászott a kútba. Elképedés lesz úrrá rajtam, meg egy kis bűntudat. Sejtettem, hogy félreértettem valamit. Túlságosan támadóan viselkedtem, de valahogy mindig a rosszat feltételeztem. Nyilván a gyerekkorom az oka. Mélázva figyelem az erdőt és hallgatom, ahogy vizet mer a kezébe és alighanem a karjára teszi. Kezd visszatérni a jókedvem is. De még mindig az erdőt bámulom. A kérdése ébreszt fel. Nem találok benne semmi furcsát, csak azt, hogy egyáltalán feltűnt neki, mennyire vágyok az erdőre. A hűvös árnyak között bóklászni. -Imádom az erdőt-mondom, miközben felé fordulok. ~ Hát ez tényleg a kútban ül~gondolom és majdnem felnevetek, de még időben sikerül egy mosolyra korlátoznom a vígságomat kíváncsi szeme előtt. - A Kárpátokban lakom. Mindig az erdőbe mászkáltam, volt ott egy forrás.-felsóhajtok és abbahagyom a beszédet. Félek úgysem értené meg az érzelmeimet. Felsóhajtok és leülök a kút szélére. A víz tényleg hívogató. Már sajnálom, hogy olyan csúnyán kiakadtam szegényre. Lerúgom a bakancsom és befordulok a kis varázsló felé, akinek a pálcájából kitartóan folyik a víz. Beledugom a lábam a vízbe, de a Blankával ellentétben nem vizezem be a karom. Ránézek. - Nem igazán!-motyogom a kérdésre a választ. -Csak 6-7-ből, és te?-kérdezek vissza, miközben mégis belenyúlok a vízbe és balommal a víz tükrét simogatom. A forrásra emlékeztet, az én forrásomra!
|
|
|
|
|
Bakay Blanka
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
KatBlanka látja, ahogy a lány sunyin vigyorog, ahogy felé fordul és látja, hogy Blanka tényleg a vízben van. -Az szép hely. 2-3 éve voltunk ott nyaralni a szüleimmel és az öcsémmel.
Mondjuk engem annyira nem fogott meg, engem jobban vonz a Balaton. Mert hogy én onnan jöttem. Egyébként milyen forrás? Biztos sok emlék köt oda ha ennyire hiányzik.-Mosolyog a lányra. ~Nem mintha nekem nem hiányozna a Balaton és a sok bomba ugrása a vízbe a barátokkal és a barátnőkkel. Annyi embert lehet ott megismerni. Na, de jó már megint honvágy.~ Szomorodik el kicsit Blanka, ahogy visszagondol a nyarak emlékeire. De újra mosolyra derül az arca, amikor Kat leül Blanka mellé. -6-7?! És nem sok?! Húha.-Neveti el magát. - Nekem eddig csak két anyagból sikerült vizsgát kapnom és ez a kettő a két kedvenc tantárgyam. -Mosolyog a lányra. Gondolkozik rajta, hogy beleüljön e teljesen a vízbe és összevizezze mindenét, de úgy dönt, hogy egyenlőre még nem. Majd esetleg kicsit később. A lányra néz. ~Érdekes hogy egy levitással így elbeszélgetek. Talán ez a lány az, akivel eddig a legjobban elbeszélgettem az iskolában. Pedig levitás.~ Végigsimitja puha lábát és vigyorog.
|
|
|
|
|
Katniss L. Clare
INAKTÍV
littleactress.*
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
|
Blankaa~Ahha, szóval a Balaton, egyszer voltam ott csak. Tetszett, de nekem az erdő a mindenem.~ gondolom, miközben a vizet nézem. Végül megszólalok: - A Balaton is nagyon szép hely. De ott nemigen lehet elvonulni magadnak és magányoskodni,különcködni egy picit-mosolygok. Semmi rosszat nem akarok mondani neki. Sőt, ránézni sem nézek rá mert nem akarom, hogy a szememből kiolvasson valamit, amit félreérthet. Helyette a pálca végéből előtörő vízsugarat nézem és a lábamat lóbálom a vízben. Selymes fodrai körülfonnak. Nem is volt ez olyan rossz ötlet. Próbálom kitalálni, hogyan beszéljek a forrásról. Még a tesómnak is nehezen tudtam beszélni magamról a cukrászdában, nemhogy egy idegennek egy kútban. Kis híján felnevetek, de csak félmosolyra húzom a szám és felé fordulok: -Tudod, az volt a kedvenc helyem, ott egyedül lehettem és dúdolhattam, gondolkozhattam.-mondom elgondolkodva miközben a víz alatt a lábammal megpróbálok felvenni egy érmét. - Nem sok.-válaszolom a kérdésére. -Szeretek tanulni!-felnevetek. -Na ez most tuti hülyén hangzott. Egyébként én is csak kettő vizsgalapot kaptam még-együtt érzőn nézek a szemébe. -Egyet már be is küldtem!-kicsit dicsekszem, de ennyi megengedett nem? Nem tudom megállni, megint az erdő felé pillantok és akaratlanul felsóhajtok, majd a csendben eldúdolok pár hangot a nagybátyám kedvenc dalából. Voltaképpen jó, hogy kijöttem ide. - De ne beszéljünk a vizsgákról!-kérem. -Mesélj inkább magadról!-biztatom, miközben hátranézek a cipőinkre, hogy megvannak-e még. Visszafordulok a szoborhoz. Azon töprengek most meg fog-e szólalni. De úgy ítélem meg, hogy nem, nem fog. Ez a szobor mindig csak figyel... És szövődő szerelmek, barátságok tanúja nap, mint nap.
|
|
|
|
|
Bakay Blanka
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Leeyla- Hát, ez igaz. De ezért ott is lehet, de nekem otthon nem igazán volt rá szükségem. Tavasztól őszig mindig volt valaki ott és télen is lejöttek néha, na persze akkor nem fürdeni.-Mosolyodik el Blanka.- Nagyon sok embert ismertem meg az ország minden tájáról. Meg külföldről is.-Teszi még hozzá. - Szóval ott mindig volt valaki vagy valakik, akivel lehettem. Télen a barátnőmmel mindig forrócsokiztunk és filmet néztünk. Nagyon hangulatos volt. Kivéve mikor egy romantikus filmet néztünk és a legsírósabb és romantikusabb résznél benyitott az öcsém és elkezdett ránk ugrálni.-Neveti el magát Blanka aztán az öccsére gondol, aki már nagyon hiányzik neki. Blankát egyre jobban vonzza a víz még így is, hogy lábai benne vannak. Egy hirtelen mozdulattal teljesen belecsúszik a kútba úgy, hogy csak a feje van ki és a haja alja is csupa víz. És ezzel sikeresen megzavarta Kat akcióját, aki egy érmével kínlódott. - Bocsi.-mosolyog Blanka a lányra és megfordul a vízben hogy az arca legyen a lány felé. - Szóval szeretsz tanulni? Ilyet is ritkán hall az ember.-mosolyog L.-re - Nem akarok nagyképűsködni, de én már mindkettőt. -Kinyújtja a nyelvét és nevet egyet. A víz már tényleg minden porcikáját átjárta, amikor lebukik a víz alá, majd hirtelen feltérdel és feljön a víz alól.-Rámosolyog a lányra és visszafekszik úgy, hogy lássa a lány arcát. -Meséljek. Hát ömm, Mit?-mosolyog majd folytatja.- Van egy öcsém aki most 6 éves. Az apukám tanár egy mugli iskolában. Anyukám pedig egy mugli óvodában dolgozik.
Pontosan Siófokról jövök ahol tudtommal én és a családom vagyunk az egyetlen varázslók és ezt nem is tudja más. Amikor eljöttem nem hazudtam senkinek. Azt mondtam bentlakásos iskolába megyek. Most mondj te valamit magadról.-Mosolyog a lányra és visszaül mellé.
|
|
|
|
|
Katniss L. Clare
INAKTÍV
littleactress.*
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
|
Blankácskaa  Mesél a Balatonról, meg hogy mennyi embert ismert meg. Jó neki. Habár sohasem arra hajtottam, hogy minél több ismerősöm legyen, mégsem mondok semmit. Hadd örüljön neki, büszke lehet rá. A testvéréről beszél. Érdekes, ha tudná, hogy nekem egy ikrem van. Mondjuk említettem, de elfelejthette. Nem értem! Végül is ez egy nem mindennapi dolog. Keresztbe teszem a lábam a víz alatt és hátrahajtom a fejem. A kék, felhőtlen eget csodálom. A nap elvakít, úgyhogy behunyom a szemem. Pilláim csiklandozzák az arcom. Mosoly táncol az ajkamon, ahogy a hideg víz lehűt. Rá akarok kérdezi, hogy hívják az öccsét, de valami csobbanást hallok. -Mi a ....?-nyitom ki a szemem hitetlenkedve, de nem tudom folytatni a mondatot. Belemászott a kútba! És most, úgy mosolyog rám, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Meglepődve húzom el a lábam, miközben azt mondja, hogy ő már beküldte mindkét vizsgáját. Kinyújtott nyelve láttán elkap a nevetés. A szám elé kapom a kezem. Ez a szokás még a fogszabályzós korszakomból maradt. Nem szól semmit, csak lebukik a víz alá. Ha ő megteheti, én is megtehetném. Körbenézek az udvaron, de senki nem jár erre. Távoli hangok ugyan felszűrődnek a rétről és a kastély környékéről, de hangosan csak a madárcsicsergés hallatszik. Alig észrevehetően megvonom a vállam és inkább úgy döntök, nem követem Blanka példáját. A szüleiről beszél, mikor újra felbukkan a vízből. Én, miközben hallgatom, újra a szobrocska felé fordulok és azt tanulmányozom. Rájövök, hogy nekem is beszélnem kell a családomról. Amikor-a már várt-kérdést felteszi azonnal rávágom a gondolatban összeszedett szöveget: - Olive Leyla Grey az anyukám, munkája nemigen van, csak alkalmi, de külföldön van.-sóhajtok. - Apukám színész, Zachary Clare... hallotál már róla?-kérdezem. - Ők csak a nevelő szüleim, az igaziak Kovács Elisabeth és Edmund Peter Felchter. Már említetted, hogy nem ismered Katniss Flechtert. Ő az ikrem, itt találkoztunk, a bagolyházban. Olyan volt, mint egy csoda! -tiszta szívből felnevetek. - Van egy baglyom! Maya, vöröses színű nőstény. Színésznő szeretnék lenni, de nem színpadi... Az énekhangom nem olyan jó..-pirulok el. Még mindig a kútban úszkál, kezdem irigyelni, de akkor is ottmaradok a szélen. nem akarok csöpögve visszatérni a Gólyalakba. -Neked van háziállatod?
|
|
|
|
|
Varjassy Márk
INAKTÍV
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
|
NatachaKönnyedén megígéri, hogy igen, azonnal küldi hozzá a manót. Azért is tehetett így, mert megtudta a lány nevét is, így nem leírás alapján kell majd útbaigazítani a manót. Az macerás lett volna, keress meg egy körülbelül velem egykorú, szőke hajú lányt, hasonló feladatok végett. Manót próbáló feladat. Viszonozta a kézfogást ahogyan illik, gyengén, s szintén megejtette a bemutatkozást házzal együtt. A kérdésen elmerengett picit, nem gond, Natacha is hasonlóképp tehetett a hirtelen mosolyvillantást látva.
- Ahova akarok most már eljutok, de mindent zegzugot nem ismerek még, ide is csak a véletlen folytán keveredtem. Kiskoromban egyszer elég hülyén estem, s míg nem szokom meg a járást, hajlamos vagyok eltévedni.
Na igen, Károly bácsi szelleme és emlékei még mindig képesek összezavarni. Pár hete észre sem vette, hogy nem a megfelelő terembe tart, csak nagy soká, pedig előtte direkt nem sietett az órájára, hiszen már járt ott. Ráérősen haladt, mikor a csengőszó figyelmeztette, hogy igencsak késésben van. Aztán persze még épphogy beesett. Ahogy ez átsuhant a fejében, máris a nyelve hegyére kéredzkedett az emlék mellé egy gondolat, hogy a lány szőkeségére tegyen egy nem saját megállapítást, de idejében fékezte azt. Még úgy járjon már, mint Sharlottenál, s nehogy sértődés legyen belőle önhibájából.
- Amúgy fura, én valamiért azt hittem hozzátok kerülök, megérzés volt. Nem egyéb.
Hogy a Levitába került, azt se bánja, jó így. Közben felcsapta a könyvét az első oldalak egyikén, na persze nem olvasási szándékból. Kikereste azt az oldalt, amin egy olyan animágus van, aki állandóan váltogatja emberi és állati alakját ha odalapoznak, kiéve ha sokáig úgy hagyja nyitva a könyvet. Akkor ugyanis végig kutya alakjában marad, s farkát csóválva várja, hogy simogassák őt. Első pillanatra szórakoztató volt, de Márk hamar megunta, amúgy sincs annyira oda a kutyákért. Hát most fogta, óvatosan kitépte a lapot a szélénél, és a zsebében kezdett kotorászni a kis szemetesszütyője miatt. Abban emlékei szerint kell lennie ragasztónak, épp csak a szobájában felejtette, hiába nézte meg mindkettő zsebet a talárján. Így pálcájával ragasztotta fel a képet kettejük közé a pad háttámlájára. Elvégre nem egy seprűt kellett összetákolnia, elégnek vélte a varázs erősségét. Így bárki elszórakozhat az ismert animágussal. Közben persze folytatta, amit elkezdett.
- Aztán még se ott kötöttem ki, de se gáz. Habár az évfolyam társaim furcsák, vagy csak szerelmesek, s ezért nem érthetem őket. - Gondol itt a Keikos dolgokra, de egyszer megoldódik az is. Alkalmi hiszti elmúlik. - Te oda kerültél ahova készültél?
Rákérdezett, hátha Natachának is voltak ilyen érzései, mint Márknak. Habár amilyen mosolygós vele ismeretlenül, biztosan mindegy lett volna neki, akárhova is kerül.
|
|
|
|
|
David Beniamino
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
David lesütött szemmel válaszolt a kérdésre: - Még gyerekkorában halt meg. - Mondta. David erről nem beszélt eddig senkinek a Bagolykőben, de úgy érezte Blanka tudhatja hiszen már egész jól ismerik egymást. Elmesélem röviden hogy mi történt vele: - Ugye az én családom félvér így csak én lettem varázsló Max csak mugli volt. Ő már születésekor is súlyosan beteg volt, de a szüleim ne mondták meg, hogy miben szenved...na mindegy. Egy melegebb tavaszi napon kint játszottunk Max-el az udvaron és egyszer belerúgtam a tüskebokorba a labdáját. Ezt mondtam neki: -Nyugi Max majd veszünk másikat! De ő csak meredt előre a semmibe. Nem tudtam mi baja van így megfogtam a homlokát tűzforró volt, mint egy magyar mennydörgő tüze....a mellkasa mint egy kandalló. Gyorsan felkaptam és vittem a házunk felé, a kezem végig a szívén volt.........körülbelül fél úton a házig a kis piros szíve abba hagyta a dobogást. Halála után harmadnap temették el. - David szemeit a térdéhez nyomta mert szörnyen szégyenli ha sírni látják.
|
|
|
|
|
Natacha Couteau
INAKTÍV
RPG hsz: 43
Összes hsz: 290
|
Márk- Milyen aranyos neved van. - mondom egy mosoly kíséretében. Nem is tudom, hogy ezt most miért mondtam, csak úgy kiesett a számon, de valamit még mondanom kéne hozzá, hogy ne legyen annyira ciki ez a mondat. És egyből tudom is, hogy mivel egészítsem ki. - Volt egy hörcsögöm, még pár éve, és azt is Márknak hívták, de a mamám macskája megette. Vagyis Marcusnak hívták, de a kettő végül is ugyanaz, nem? Bár nem tudom, szerintem igen, de nem vagyok benne olyan biztos. - Mondom, s végül elhallgatok. Bár én még talán órákig el tudnék beszélni erről, de nem akarom őt untatni, mert a végén még szó nélkül itt hagyna, és az nem esne túl jól. - Én is hajlamos vagyok az eltévedésre, bár talán nekem még egy év is kevés lenne ahhoz, hogy megszokjam a kastély nagyságát, és ne tévedjek el. - Felelem.vigyorogva. - Nekem úgy ajánlották ezt a helyet, mert itt elvileg jól lehet tanulni. Persze csak akkor, ha egyedül vagy, és ez úgy látom valóban igaz. De nem is baj, egyesül úgyis nagyon unalmas, és egy ember társasága jobb mint egy könyvvé. - Mondom és elmosolyodom. Szeretek társaságban lenni, és beszélgetni valakivel, bárkivel, bár sokszor csak én beszélek, a másik ember pedig hallgatja az én csacsogásomat. Ebben nincs semmi rossz szerintem, mert én szeretek beszélni, hallgatni viszont annál inkább nem. Vigyorogva nézem végig, hogy mit csinál a könyvében lévő egyik képpel Márk, és el is nevetem magam, mikor felragasztja a kutya képében ragadt mágust a padra. Nagyon viccesnek találom ezt az egészet,és a srác is szerintem nagyon vicces, szerintem nagyon jól el leszek vele egy ideig. Megunni biztos nem fogom a társaságát. -Így, én oda kerültem. Anya is abban bízott, hogy ebbe a házba kerülök, mert ő is és a mamám is eridonos volt. Pontosabban ennek a háznak a megfelelője a francia iskolában. A nevét nm tudom, de igazából nem is nagyon érdekel, mert nem oda járok, szóval nem az én gondom. - Mondom egy bájos vigyor kíséretében. - Miért? Mármint hogy érted azt, hogy furák? - kérdezem értetlenkedve, mert nem tudom megérteni, hogy miben, miért lennének a háztársai furák. Mondjuk csak egy levitással találkoztam, de vele is csak futólag, míg megtudakoltam az ide vezető utat, de ő első ránézésre teljesen normálisnak tűnt.
|
|
|
|
|
Bakay Blanka
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Miközben David a történetet mesélte Blanka szemei könnybelábadtak. Nem bírta tovább mikor a fiú a történet végére ért. A fiú is elpityeredett így Blanka hozzábújt és megsimogatta a hátát. ~Szegény fiú. Nagyon rossz lehetett látni meghalni a testvérét, a saját karjaiban.~ Blanka már nagyon fázott, éhes volt és álmos is. -Remélem nem haragszol meg de én most elmegyek aludni? Majd találkozunk még valamikor. Felállt, legurította a fiút a pokrócról és gyors léptekkel elindult a kastély felé. -Szia, jó éjszakát.-Kiáltott vissza a távolból.
|
|
|
|
|
Bakay Blanka
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Kat Blanka kicsavarja hajából a vizet és mosolyog a lányra, aki kissé furcsán néz rá. Lehet, beképzeltnek tartja Blankát és olyannak, aki úgy érzi bármit megtehet. De végülis ez így is van. Blankának soha, senki nem tudott határt szabni. Mindig az volt, amit ő akart. -Ööö nem, nem ismerem. ~Szegény lány. Még jó hogy én az gazi szüleimmel lehetek együtt..~ Néz büszkén a gondolatban megjelenő szüleire. -Nem, nincs. És egyelőre nincs is szükségem most rá. Édesek meg minden, de majd a következő tanévben. Talán. De még az sem biztos.~Színésznő? Hmm érdekes.~ Nevet magában Blanka, amit egy tüsszentéssel álcáz. Feláll, kicsit messzebb megy a lánytól, kicsavarja a vizet onnan, ahonnan lehet és pörögni kezd a napon hogy száradjon. -Most biztos hülyének nézel. De így gyorsabban megszáradok. -Ordibálta Blanka Katnak. És nagyokat nevetett.
|
|
|
|
|
Katniss L. Clare
INAKTÍV
littleactress.*
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
|
BlankaNem fogok belemászni a szökőkútba. Megtehetném, de nem teszem. Habár én is annak a híve vagyok, hogy tedd meg amit akarsz és én általában meg is teszem, de ésszerű kereteken belül. Kicsit úgy nézek a lányra, mint egy felnőtt egy kisgyerekre, amikor végre kimászik és a napon táncolva szárítkozik. Meglep, amit a kisállatokról mondott. Ha valaki, hát én biztosan tudom-alig lehet rámbízni egy élőlényt-hogy mennyi felelősség jár vele. De akkor is megéri, bár még Mayával sem mintaszerű a kapcsolatom. De ha nincs állata akkor baglya sincs és hogy üzen haza? ~Mindegy~ gondolom. Nézem ahogy arra reagál mi szeretnék majd lenni. Hát ő tuti nem lenne jó színész ... A nevetés álcázására tüsszentést használt... Hagyjuk! Megszoktom, hogy kinevetnek. ~Nevess csak!~gondolom, miközben merően ránézek.~Egy nap majd büszke leszel rá, hogy velem beszélgettél ezen a meleg napon!~ Kiveszem a lábam a kútból és én is felállok, a jókedvemnek megint annyi. Ahogy a forrő kőhöz ér a talpam felszisszenek, de nem szólok semmit. Elindulok Blankától messze, hogy valami más hely után nézzek. Nem fog marasztalni, vagy talán tévedek?
|
|
|
|
|
David Beniamino
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
David is köszönt Blankának: - Szia jó éjszakát! Egy 5-10 percet ő is gondolkodott még a bájital vizsgán és elment a Rellon Klubhelységébe, onnan a hálótermébe. Álmai előtt még visszagondolt a Max-el töltött utolsó napokra...
|
|
|
|
|
Bakay Blanka
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Kat~Nem tudom, mi baja lehet ennek a lánynak. Ezek a hangulatingadozások szörnyűek. Egyszer vidám, egyszer szomorú, egyszer meg mérges és bunkó.~ Blanka figyeli a lány arckifejezéseit, mert igazából nagyon jól le lehet róla olvasni azt, amit a lány gondol. Blanka nem érti, mire ez a nagy hév, hogy csak felpattan és már indul is valamerre. -Hova mész? Legalább köszönhetnél.-Mondja flegmán a lánynak, akitől már kicsit elment a kedve, mert ezekkel a hangulatingadozással tényleg kicsinálja. Blanka a lányra néz és bámulja őt. ~Ha ő most elmegy, én nem fogom visszatartani, hagy menjen nyugodtan. Az már nem az én bajom.~ Ha elmegy, akkor Blanka szépen kifekszik a napra, megvárja még megszárad és legalább egy kicsit barnul is még. Még kicsit szédül a pörgés miatt, úgyhogy hirtelen megy le törökülésbe és nézi a napot. Így nemigen lát szóval várja szép csendben, hogy a lány válaszoljon. Vagy lehet, nem is válaszol csak elmegy, köszönés nélkül.
|
|
|
|
|
Katniss L. Clare
INAKTÍV
littleactress.*
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
|
BlankaCsend van, csak a lélegzetünk hallatszik. Próbálok valami konkrét zajra összpontosítani... Amikor azt mondja, hogy legalább köszönhetnék neki, ha elmegyek, hirtelen megpördülök. - Most miért vagy ilyen flegma? Te nevetted ki az életcélom!-tárom szét a kezem. Nem hiszem, hogy valamit is mondani fog. Odalépek mellé és mélyen a szemébe nézek. - Nem értelek!-morgom az orrom alatt, mire értetlenül néz rám. -Mindenki más nyitott könyv számomra.-suttogom. Az arcunk még tisztességes távolságban van egymástól. Mégis tisztán látom minden vonását. Egy pillanatig csak nézem, aztán feladom és vállat vonok. - Talán kicsit mogorva voltam...-nyögöm ki kelletlenül. -nem ismerek itt sok embert, tudod... meg...-beleavassam? -... nem vagyok túl barátkozós típus. És...-szörnyű lesz kimondani, de muszáj, ha nem akarok totál magányosan tengődni barátok nélkül. - És eddig veled beszélgettem igazán hosszú ideig-a tesómon kívül-értelmes témákról.Ahogy sejtettem, amint kimondom azonnal megbánom. nem szoktam én ilyen nyálas vagy kétségbeesett lenni. Gyorsan más témára terelem a szót. -Biztos furin fog hangzani, mert hogy lehetne unni ezt a gyönyörű udvart-mutatok körbe a kezemmel a valóban csodálatos udvaron.- -...de nincs kedved valahova elmenni?-kérdezem ártatlan szemekkel. Közben pedig arra gondolok, hogy talán nem is kellett volna felajánlani ezt az egészet. Maradhatnék egyedül és barangolhatnék, miközben dúdolok. Keresek egy patakot vagy egy másik szökőkutat. Vagy felkeresem a tesóm, hogy elintézzük a beköltözésemet a szobájába. Lenne mit csinálnom. De ha már megkérdeztem figyelmesen várom a választ, miközben akaratlanul is a hajamat csavargatom.
|
|
|
|
|
Bakay Blanka
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
KAtBlanka kicsit elszégyenli magát, amikor a lány elmond neki mindent. -Ne haragudj. Nem kellett volna így viselkednem nekem sem. -Mondja lesütött fejjel. Amikor az előbb a lány olyan közel volt hozzá, valami furcsa érzés töltötte el Blankát. A legjobb barátnőjére emlékeztette őt. Ő csinálta mindig ezt, mikor Blanka elvesztette a fejét és flegmázott, bunkózott és beszélni sem lehetett vele. ~Hiányzik. Olyan jó lenne, ha itt lenne és nem lennék itt egyedül.~ Könnybe lábad a szeme, de visszafojtja a sírást. -Tudod. Nekem sincsenek itt barátaim. Otthon mindenkivel olyan gyorsan összebarátkoztam. De itt nem sikerül úgy, mint ahogy gondoltam hogy menni fog.-Vallja be a lánynak. ~Lehet, még a végén jóban leszek ezzel a lánnyal. Nem tűnik ő rossz fejnek, csak nem igazán vagyunk egy síkon. Vagy csak szimplán nem ismerjük még igazán egymást.~ -Gondolkodik el Blanka. -Elmehetünk. Még kicsit vizes vagyok. A mozgástól legalább gyorsabban megszáradok.
Merre menjünk?-Mosolyog a lányra.
|
|
|
|
|
Katniss L. Clare
INAKTÍV
littleactress.*
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
|
BlankaMintha megváltozna Blanka arckifejezése. bevallja, hogy neki sem kellett volna így viselkednie. Igaza van, de nekem sem. Elgondolkodva nézem, ahogy messze szállnak a gondolatai, nem tudom mire gondol, a családjára, az otthonára, de könnybe lábad a szeme. Azonban hősiesen visszafojtja a sírást. Legalább egyvalami közös bennünk. Én is sokszor visszafojtom a sírást, mások szeme előtt. Mikor is sírtam utoljára? Talán a tesóm előtt. De azok az öröm könnyei voltak. Viszont amikor felidéztem Milo-t... Nos... eltört a mécses. Gyorsan újra elterelem a gondolataim. Amikor arról beszél, hogy nem sikerült olyan könnyen beilleszkednie, mint ahogyan gondolta, együtt érzően nézek a szemébe. Mosolygok is, hátha jobb kedvre derül. Mindannyiunknak nehéz itt. Kivéve azoknak, akik úgy csöppennek bele ebbe az egészbe, hogy rengeteg ismerősük járt ide. Nekem csak egy valaki volt itt, de róla sem tudtam. Hirtelen azt szeretném, hogy ez a lány boldog legyen, a barátja akarok lenni, hogy megaranyozzam az ittlétét. Sokat gondolkodom, hová is kellene mennünk. A nap lassan araszol az égen. Nemsokára besötétedik. -Mit szólsz az erkélyhez, a Déli szárnyban?-kérdezem lelkesen. -Még soha nem voltam ott. Bár lehet nem jó ötlet odamenni, valószínűleg hemzseg a szerelmesektől.-kiöltöm a nyelvem, hogy mutassam, mennyire elvetem a nyálas kapcsolatokat. ~Persze nem ítélek el senkit, csak arról van szó, hogy nemigazán volt még senki, akivel felmehettem oda. Mármint fiú...~ De egy csajjal, egy barátnővel sokat lehet nevetni a naplementét bámuló párocskákon. -Na mit szólsz hozzá?-lépek egyet a Déli szárny irányába, miközben hívogatón feltartom a kezem.
|
|
|
|
|
Erdős-Prinz Vivien
INAKTÍV
vigyori kisasszony
RPG hsz: 9
Összes hsz: 174
|
Ikremnek <3Utálom, hogy mindig Neki van igaza, de végül is legbelül egy kicsit imádom is. A két érzés nem teljesen összeegyeztethető, nekem mégis sikerült valami ilyesmit produkálnom. Tudom, hogy mindenki szereti, ha igazat adhat magának, de én egy kicsit talán jobban is, ezért a nevelési mondatára csak mosolyogva bólintok. Nem ismerem el a vereséget, de azt sem mondtam, hogy nekem van igazam. Az arany középút. - Ugyan - legyintek vigyorogva - R irinek van esze, tudja, hogy mi a különség jó és rossz között. szerintem ő olyan lesz, mintha engem és téged összegyúrnának. Talán egy kicsit jobb... - nevetek a végére, mert nem úgy értettem, ogy Letta olyan rossz lenne, hanem magamra értettem, teljes mértékben. Nem igazán aggódok a kishúgi miatt, mert én ugyan nem keverem bajba, jön utánam és az a saját döntése. em szoktam rá erőltetni semmit. Talán, egyszer volt egy eset, amikor... de az már régen volt és tényleg nem tartozik a témához. Magamban elvigyorodtam a butaságomon, majd újra ráfordítottam a figyelmemet a nagyobb húgomra. - Tudod, hogy nem vagyok egy aggodós fajta. Már, nem azért, mert tudom, hogy álalában te vagy anyu megoldjátok a dolgokat. Dehogy. - foragattam a szemeimet angyalian. Szó sincs, arról, amit mondtam, de tényleg. Igazán. Na, jó, ezzel nem etetek be senkit, jobb lenne ha bevallanám az igazat. Általában másra hagyakszom ilyen téren, de nem teljesen, ami azt jeletni, hogy meg tudok állni az én két szép lábamon, amiken még futni is szoktam minden nap. Minden reggel és este, de ha nem jönne ez össze, akkor mindig pótolok. - Akkor jó, látom még nem ment el a maradék eszed is - mosolyodok el meggyőződve arról, hogy miután nem túlórázik biztos, hogy az én vérem. Persze, ha muszáj én is túlóráznék, de ha nem muszáj, akkor nem. Lotténak meg tuti, hogy nem muszáj, hisz ő Lotte. Mindent tökéletessen csinál és már csak, aért is plusz pénzt kap. Legalábbis, szerintem. Nos, a családunk enyhén nagy és furcsa, ahhoz, hogy ne lepődjek meg azon, amit mondd. Tényleg nem lepődtem meg, pedig talán más meglepődne, azon, hogy a kishúgom másodunokatestvére is ide jár, akinek a neve Keith, aztán anya kereszt fia is előkerül, aki nem más, mint Dominic. Tudtommal még nem ismerem őket, de remélhetőleg majd még találkozok velük. Főleg a tusa bajnokkal. - Mindig is tudtam, hogy nagy a családunk, de hogy ennyire? - néztem ikremre kissé álmélkodva, de gyorsan urrá lettem az érzelmeimen és elmosolyodtam - Akkor minél előbb találkoznom kell velük. Tudod, hogy mindenkit ismerni akarok. Jó fejek? remélem, mert különben nem állok velük szóba - persze, csak vicc volt, de elég élethűre sikeredett.
|
|
|
|
|
