Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Na nem mintha Márk igazi bűnben járó volna - Penge ellentéte -, de azért örömmel vette hogy nyugodtan és engedéllyel lehet éjszakázni. Az élvezetből ez egyáltalán nem von le semmit, annak ellenére hogy elég jól kiismeri magát azon kiskapuk között, amelyekkel kényelmesen megússza hogy lebukjon ha úgy van. De ez most más, nem egyedül, hanem sokad magával töltheti az estét.
Csak az a fránya meleg ne lenne, Márk kívül-belül ég, hiába az éjszaka. Akár egy fáklya, vezethetné az iskola és a falu népét valami szebb és boldogabb jövő felé. De hogy pontosan hova az várhat, eddig is működött nélküle valahogy a világ, kicsit még kibírja.
A színpad felé közeledve pillantotta meg Keikot és Rufust a nagy sokaságban. Átsuhant a gondolat hogy oda kéne menni hozzájuk, az ominózus eset óta nem beszéltek semmit, de gyors elvetette. Ha itt kettesben vannak, valószínűleg nem csak a véletlen hozta össze őket, hát had romantikázzanak, pedig erős volt a kísértés hogy betrollkodjon hozzájuk.
A zene is közrejátszott benne hogy ez ne történjen meg, de előbb valami hűsítőt akartam magába önteni. Ha betombolja magát a táncolok közé, egy jó darabig ott is maradna. Beállt hát a sorba, ami igencsak lassan akart haladni, ráadásul a tolakodást se mellőzték a mögötte állók. - Manók kellenének ide, jobban haladna a sor. - Morogta bosszúsan, amit helyeselt egy mellett gyerek, de a beszélgetés majdnem esésbe fulladt. Néhány felsőbb éves nem bírta visszafogni magát és a lendületét, majdnem bedarálták őket, egészen az asztalig lapítva az addig sorban állókat. Egy részüknek vicces volt a dolog, Márknak kevésbé - amúgy is pocsék az egyensúlyérzéke - többen élesen visszaszóltak, de rövidesen rendbe szedték soraikat. A legjobban kihozva a helyzetből ő azért ott maradt elől ha már odapasszírozták. Az egyik eladó pont kiszúrta, így leadta a kérést és megkérdezte a mellette lévő vöröstől is bocsánatkérés gyanánt, mert a fiú elesését ő fogta fel az asztal szélével együtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Viszonozta a kézfogást, amit soha az életben nem fog megérteni, olyan szokatlan neki mindig ha egy lánnyal kell ezt megejtenie. Mindig olyan gyengéden sikerül megszorítania nekik, hogy teljesen puhánynak tűnhet, na de a félsz nagyobb hogy erősebben tegye. Régen mikor már "belenőtt" a kézfogásba, még maguk srácok között se értette minek mindig, kiváltképp ha olyanokkal kellett ezt megtennie akiket egyáltalán nem kedvelt. Persze azóta felnőtt a feladathoz. Előbbi nemnél a puszi-puszi egyszerűbb, kivéve ha egyiknél három kell, a másiknál kettő, ennek ide, annak oda... Komolyan valami minisztériumi rendelet kéne meg etikett óra s meglenne Márkó boldogsága.
Ugyanazt kérte magának is, mint a batgirl-nek. Mondjuk azt hitte színesebbet fog kérni, hiszen kínáltak meggyet, cseresznyét, meg valami kimondhatatlan nevű italt is ami szintén vörös volt. Hirtelenjében ezekre figyelt fel. Csak ha egyszer a film alapján öltözött ki Fanni, na mindegy. Márk csak egy filmet látott a sorozatból, igaz abban nem ittak vért, meg az alap storyval is akadnak meg nemértési problémái, hogy akkor azok vámpírok-e avagy sem. Nem vitte sose túlzásba a mugli filmek nézését és ez nem is igen fog változni a jövőben.
A kérés után viszonozta ő is a bemutatkozást, s egy kicsit arrébb sasszézott. A sor csak nagyobb lett mögöttük, mint ami volt.
- Szép kis tömegnyomor. Ám te is benne vagy a szervezésben? - Mintha rémlett volna hogy olvasta a lány nevét a szervezők között, a külföldi nevek meg hogy mennyire gyakoriak arról fogalma sincs. Jó, nem egy Smith vagy Potter amiket hallott Márk is eleget, de aztán kitudja. Képek nem voltak feltüntetve a hirdetéseken. S ha már udvarias kedvében van, megkínálta egy kis tüdőerősítővel is, tanárfajzatot nem látott a sokaság között egyenlőre. Akkor meg miért ne, legfeljebb még inkább arrébb állnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Sejtése beigazolodott, s hogy mindez egyedül Fanni fejéből pottyant ki az elismerésre adott okott. Főleg hogy megszervezni is sikerült, biztos rengeteg kérvénnyel, megvalósítási ötlettel kellett bombázni az igazgatóságot, na meg saját dök társait is befűzni. A piszkos anyagiakról nem is beszélve.
A kérdésre mosolyogva hümmög egyet, agyon dicsérni értelmetlen lett volna hiszen nemrég érkezett le a kastélyból, de amit eddig tapasztalt Márk, az meggyőző volt. Maradhatna ilyen az egész este és még cigijével is spórolt. Igaz, azon meglepődött hogy nem azzal tették helyre, hogy fúj büdös, meg az ezzel járó megnyilvánulások. Másrészről érthető, ha ő szintén benne lett volna a szervezésben hasonlóan reagálna. Önkontroll fejlesztés gyanánt gondolta a sajátját szálát is inkább elrakta a dobozzal együtt a zsebébe, de csak az útobbit sikerült. Amint megragadták kiejtette a kezéből, túl lassan nyúlt volna érte, de addigra a lány lendülete már magával sodorta őt. Fájó szívvel vett tőle végső búcsút amint eltűnt a szeme elől a sötétben, valaki biztosan jól jár ha észreveszi.
De ez van, a szánhúzó kutyák erejével megáldott rellonos arrébb húzta a veszélyes mértékű tömegből. Lassan visszanyerte egyensúlyát is a szlalomozás közepette, nem beleesve a tűzbe. Ott maradt volna szívesen - a mégnagyobb meleg ellenére és hogy jobban ki legyenek téve a szúnyogok támadásainak -, azzal a néhány mugli barátjával akije van gyakran szoktak csak úgy tűzet csinálni. A sátor volna talán a legbiztonságosabb, hát arra tette le a voksát.
- Akkor legyenek a sátrak.
Nem ismervén Fanni gondolatait rögtön belépett a hozzájuk legközelebb állóba, most ő vezetett. Kint se lehetett panaszuk a fényviszonyokra, de bent szemkápráztató volt a sok füzér ami a világítást szolgálta. Pislognia kellett néhányat hogy hozzászokjon. Az egész úgy nézett ki mintha hatalmas szőnyegek szélét illesztették volna egymáshoz, nem törödve azzal hogy mintában és színben mennyire passzolnak egymáshoz, de így volt jó, a művi rend sosem volt Márk ínyére.
Ellengedte Fanni kezét - ami eddig olyan természetesnek tünt ahogy haladtak hogy különösképp fel sem tűnt számára - s egyből kiterült az egyik szőnyegen. Nem a fáradtság miatt, hanem annyira hívógató volt hogy meghemperegjen rajta, akár egy ázott kutyának az elé leterített törölköző. Azért nem vitte túlzásba, néhány másodpercnyi kilapult állapot után átfordult a hátára majd fel is ült rögtön, zsebeiből kidobálta maga mellé a fölösleges dolgokat ami zavarta kényelmét.
- Egy ilyet a hálótermünkbe is eltudnék képzelni, ha véleményezni kell a rendezvényt írásban és ódákat zengek majd, te pedig bejuttatod valahogy hozzánk.
Üzleti érzéke mindig a lehető legjobb pillanatokban villantja meg magát, önelégültségében magához húzott egy párnát és tarkója alá tett kézzel rádőlt. A mennyezeti mintákat bámulva folytatta, nem azokhoz szólva.
- A stílus mellé kiszolgáló személyzet és háremhölgyek is járnak, mert jöhetnek azok is? - Mert hát ki tudja, lehet nem csupán varázslat meg manók keze munkája az itteni berendezés. Áh tényleg, elfogadná egyet nem csak otthonra. Erről jut eszébe, otthoni manójuk is Fanni, felnevetett saját gondolatán és úgy fordította fentről a tekintetét a lányra, mintha csak hasonlóságokat keresne a saját Fannija és közte

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Mindent körülményt figyelem bevéve - a meleg, a fények, színvilág - csak néhány szikra hiányzott hogy a vörösök között kirobbanjon valami, miután visszakérdezett Fanni, majd gyorsan törölgetni kezdte az arcát. Ahol hozzáért a dörzsölés miatt ott is kivörösödött, ilyen fehér bőrnél nem volt nehéz átradíroznia a színét. Rövid ideig csak szórakozottan nézte mit tisztálkodik, aztán megelőzve az újabb kérdést Márk saját orrához nyúlt oda, hogy kicsit megvakargassa, ezzel akarta jelezni, hogy azt se hagyja ki a nagytakarításból Fanni. Persze az égadta világon a szeplőkön kívül nem volt ott semmi piszok, de fő az alaposság.
- Téged. Vagyis igazából semmit, vagyis de. - Hát ez kicsit Byalexes lett, a mugli hülyeségek, az a kevés is egyből ráragad. Fejét gondolkozva eldöntötte, mert Márk jobban meglepődhetett a neki szegezett kérdésen, mint amennyire Fanni tette azt az ő tekintete láttán. - Ja, csak elmerengtem azon hogy hasonlítasz a manónkra... vagyis nem úgy. - Jaj Márk, beszélsz össze vissza, saját hülyesége küldte a földre újra, széttárt karjaival mintegy megadta magát előtte, de aztán lendületesen visszaült. Elég fura kettejüket csak úgy összevetni, neki sikerült.
- Ő is Fanni mint te, a szeme pedig szintén halványkék amivel olyan csúnyán szokott rám nézni ahogy te tetted előbb. - Ennyiben merül ki gyakorlatilag a hasonlóság. - Ám semmi sincs az arcodon, elég tiszta vagy elhiheted nekem, de ha kell valami ige, rémlik egy ilyen esetre!
Hát, csak összerakott egy értelmes gondolatsort, már amennyire tényleg az, Márk érti. Ilyen bókcsokor után gyorsan terelni akarta a beszélgetést vissza a nagyobb haszonnal kecsegtető üzletre.
- Levitában kéne a gólyalakot, az úgyis csak átmeneti menekülttábor - Közben felállt mert kiszúrta a süteményes tálat és egy kosárkát félig bepusztított. Fél szemét azért Fannin tartotta, hátha valami újabb kirohanásra készül. - míg el nem leszünk osztva rendesen, azt meg simán átlehetne. Ha kell becsempészlek valahogy, aztán vitam et sangriem vagy hogy is van a mondás.
A "hogyanról" fogalma sem volt se a latin mondásnak, se a külsősként való bejutásnak. Ezen ráér akkor agyalni ha komolytalannak tűnő ötletére tényleg megkapja az igent. A kosárka közben elpusztult, kezéről lesöpörte a morzsákat és várta, tényleg be kell-e vetnie a bűbájt. Hol a pálcájára pillantott, hol a lányra, de addig is újra leült a szőnyegre, de most már a cipőjét is lerúgta magáról, lábával arrébb rugdosva őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Márknál teljesen más a helyzet, ő tökéletes kényelemben érzi magát a gólyalakban, hatalmas tér és kényelem. Jól belakta a helyet, cuccai a mellette lévő szabad ágyon, Yar dedikált képe a sajátja felett, magyarán jó nagy rendetlenség és otthonérzet. S ebben szerencsére a kép élő mása sem akadályozza meg. Ma talán ki sem mozdult volna onnan, de kellett valami levegőváltozás az agyhalálig tartó seggelés miatt. Felkapta az ÁTV könyvet, inkább dísznek, mint komoly tanulás szándékával, valamint szokás szerint a pálcáját és elhagyta a Levita tornyot. Kellemes volt ez a levegőváltozás tegnap óta, talárját is újra hordhatta így, amitől valamiért mindig okosabbnak és komolyabbnak képzelte magát, semmint amennyire az.
Sokáig csak cél nélkül kóvályog, maga sem tudja igazából merre. Kell hogy a napi bevitt tanulásadagot feldolgozza kicsiny fejével. Ma bezzeg lemehetett volna a faluba, de erre csak az előbb jött rá amit leért a földszintre, nagyon összefolytak neki a napok. Találhatott jóval kellemesebb elfoglaltságot a faluba.
Ekképpen keveredett ki a belső udvarhoz, jó lesz itt is, a víz csobogása odacsalta. Igazából még sose nézte meg kút szoborcsoportját, pedig néhányszor elsétált az ide vezető folyóson. Odasétál hozzá és végignézett az arcukon, ami a szobrok komolyságával néztek külön-külön szerteszét, ahogy elkészítőjük megalkotta. De így mintha őt nézte volna, s ez az érzés hamarosan beigazolódott. A boszorkány arca kissé elfordult a könyvére, amin jól látszódott annak címe is. Aztán Márk meghökkenésére meg is szólalt.
- Minden evilági létező dolog átváltoztatható, bizonyos mértékig, részben, vagy teljesen. A többit meg se tanuld, úgyis bizonyították az ellenkezőjét. - Talán még mosolyra is nyúlt a száj a rideg merevségből, de ezt biztosan csak beképzelhette a srác. Neki ennek viszonzása viszont könnyen leolvasható volt arcáról.
- Rendben, megjegyzem, remélem vizsgán is elfogadják így. - Na jó sok okosságot hallhat itt vissza, emiatt is érdemes maradna. Körbenézett akad e valami ülőalkalmatosság és megpillantotta a padot. Igaz foglalt és nagy részét befoglalta egy lány, de akad kettejüknek is elég hely. Odaérve hozzá látta, hogy ő is olvas, bűbájtant. Persze kell majd neki is, de a múltkori bagolyváltás óta hanyagolja a dolgot. Ebből a sértettségéből szólítja me a lányt, úgy ahogy.
- Szóról szóra tanulj meg mindent rá, azt is ami igazából nem úgy van, de a könyvet kell visszaböfögni Révaynak... ám leülhetek?
Maga elé tette a könyvet, hogy látszódjon a könyve fedőlapja és hogy ő is tanulási szándékkal jött ide, nem fogja zavarni a lányt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Élt is a kínálkozó alkalommal és helyet foglalt a lány mellett, már csak azért is, mert túlságosan neki nem komolyak a tanulási szándékai, de úgy tűnt ezzel a lány is így van ha csak olvasgat. Kinyújtózkodta magát a padon, kezét, lábát, közben a könyve majdnem leesett, de sietve elkapta, s letette maga mellé. Kicsit csak a szobrokat nézegette, hátha mondanak megint valami nagy okosságot, amit jobb ismételten bevésni a fejébe, de csak csöndesen végezték a dolgukat, azaz a nagy semmit. Pedig ha szóban hallhatnák a dolgokat, jobban megmaradna Márkékban.
- Én feladom, már gyötörtem magamat eleget. - Ha jelen pillanatban ez nem igaz rá. Igazából már az megnyugtat, hogy a kezem ügyében van, amit tudnom kéne. - Ráütöget kétszer a könyvére, mintha csak magát emlékeztetné, igen, a közelben van, nem megy sehova, s csak olvasni kéne. Tényleg, majd berakja párnája alá is, hátha a fejébe szál. Azért a fedőlapot kinyitotta, hogy legalább a tartalomjegyzékkel tisztában legyen, eddig csak az órai jegyzeteit futotta át kétszer. Ekkor jutott eszébe egy még jobb ötlet. - Vagy megkérek egy iskolai házi manót, s esténként azzal olvastatom fel a könyveket. Állítólag alvás közben is feldolgozza az agy a hallott dolgokat. Próbát igazán megér a dolog, s egy manó is boldogabb lesz tőle.
Márk egy igazi kis angyal, belül dagad a keble, hogy ilyen jó képben tüntetheti fel magát a lány előtt. Az első benyomás mindig fontos, pont mint Keikonál és Rufusnál, náluk rossz ponttal nyitott a semmiből kifolyólag. Aztán még az a hiszti is, na ezért mostan Márk olyannyira udvarias lesz, hogy már giccsessé fog válni.
Megfordul a lány felé, törökülésbe felhúzva a lábát, a könyvet kicsit arrébb tessékeli, ne tapossa meg cipőjével, máskülönben nem túl lelkiismeretes a könyvekkel szemben, most kivételt tett. Hátha beszélgetős kedvében van inkább ő is, mint Márk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Könnyedén megígéri, hogy igen, azonnal küldi hozzá a manót. Azért is tehetett így, mert megtudta a lány nevét is, így nem leírás alapján kell majd útbaigazítani a manót. Az macerás lett volna, keress meg egy körülbelül velem egykorú, szőke hajú lányt, hasonló feladatok végett. Manót próbáló feladat. Viszonozta a kézfogást ahogyan illik, gyengén, s szintén megejtette a bemutatkozást házzal együtt. A kérdésen elmerengett picit, nem gond, Natacha is hasonlóképp tehetett a hirtelen mosolyvillantást látva.
- Ahova akarok most már eljutok, de mindent zegzugot nem ismerek még, ide is csak a véletlen folytán keveredtem. Kiskoromban egyszer elég hülyén estem, s míg nem szokom meg a járást, hajlamos vagyok eltévedni.
Na igen, Károly bácsi szelleme és emlékei még mindig képesek összezavarni. Pár hete észre sem vette, hogy nem a megfelelő terembe tart, csak nagy soká, pedig előtte direkt nem sietett az órájára, hiszen már járt ott. Ráérősen haladt, mikor a csengőszó figyelmeztette, hogy igencsak késésben van. Aztán persze még épphogy beesett. Ahogy ez átsuhant a fejében, máris a nyelve hegyére kéredzkedett az emlék mellé egy gondolat, hogy a lány szőkeségére tegyen egy nem saját megállapítást, de idejében fékezte azt. Még úgy járjon már, mint Sharlottenál, s nehogy sértődés legyen belőle önhibájából.
- Amúgy fura, én valamiért azt hittem hozzátok kerülök, megérzés volt. Nem egyéb.
Hogy a Levitába került, azt se bánja, jó így. Közben felcsapta a könyvét az első oldalak egyikén, na persze nem olvasási szándékból. Kikereste azt az oldalt, amin egy olyan animágus van, aki állandóan váltogatja emberi és állati alakját ha odalapoznak, kiéve ha sokáig úgy hagyja nyitva a könyvet. Akkor ugyanis végig kutya alakjában marad, s farkát csóválva várja, hogy simogassák őt. Első pillanatra szórakoztató volt, de Márk hamar megunta, amúgy sincs annyira oda a kutyákért. Hát most fogta, óvatosan kitépte a lapot a szélénél, és a zsebében kezdett kotorászni a kis szemetesszütyője miatt. Abban emlékei szerint kell lennie ragasztónak, épp csak a szobájában felejtette, hiába nézte meg mindkettő zsebet a talárján. Így pálcájával ragasztotta fel a képet kettejük közé a pad háttámlájára. Elvégre nem egy seprűt kellett összetákolnia, elégnek vélte a varázs erősségét. Így bárki elszórakozhat az ismert animágussal. Közben persze folytatta, amit elkezdett.
- Aztán még se ott kötöttem ki, de se gáz. Habár az évfolyam társaim furcsák, vagy csak szerelmesek, s ezért nem érthetem őket. - Gondol itt a Keikos dolgokra, de egyszer megoldódik az is. Alkalmi hiszti elmúlik. - Te oda kerültél ahova készültél?
Rákérdezett, hátha Natachának is voltak ilyen érzései, mint Márknak. Habár amilyen mosolygós vele ismeretlenül, biztosan mindegy lett volna neki, akárhova is kerül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Aranyos? Na fiúnak ennél nagyobb átkot nem olvashatott volna a fejére Natacha. Eddig még nem kapott ilyet, de unokanővérét Zsófit ismerve, tudja jól, hogyan semlegesített így több srácot is, akik nyomulni próbáltak rá. Felhangzik fejében a lány hangja, ahogy szánakozva mondja ki ezt a szót, s mellé még jön egy "de", s után a nagy semmi. A hab a tortán, hogy még egy hörcsöghöz is hasonlítják. Fuuu, mennyire utálja azokat is, úgy mint az egereket. Márk előtt felsejlett egy kép, hogy teli pofazacskóval ül a terráriumban, s egy hatalmas, gonosz macska vörös szemekkel őt nézi, mielőtt egy harapással lenyelné őt. Már ettől rossz érzése támadt, ha találkozna egy mumussal, egész biztos valami rágcsáló alakját öltené fel.
- Hát de, én is úgy tudom. Válaszolt gyorsan, - elszakadva rémes gondolataitól, - nevének latin eredetére. Ideje volt visszatérni a valóságba. - Na az akkor jó, én meg másokat szeretek hallgatni, jól kiegészítjük egymást.
Ez így igaz, nem csak udvariasságból szokta átengedni másnak a beszélgetés folytatását. Ő eleinte csak kezdeményez.
- Ha eljutok valami kocsmába, leginkább azt szeretem, ha idős bácsik mesélik el pár mondatban az egész élettörténetüket, meg bölcsességeiket, azokon jót szoktam nevetni. Persze kivétel pedig egy unalmas óra.
Előbbiből, utóbbiból is akadna épp elég története, bár néhány kocsmai, trágár kifejezésekkel, meg a női nem leszólása biztosan nem lánynak való. Viszont csak ne hazudtolja meg magát Márk már azonnal, s kezdjen szófosásba, de ha rákérdeztek, válaszolt Keikoék furcsaságára. Mondjuk az meglepte, hogy szintén nem teljesen magyar származású az eridonos, úgy tűnik eléggé egyetemes az iskolájuk. A nevéből nem következtetett egyenesen a származására.
- Hát van egy kínai háztársam, - kezdett bele a rövid történetbe, egy pillantást vetve a kiragasztott képre, de a szellő épp csak borzolta a széleit, ott maradt rendesen, - vagyis nem, csak én kínaiztam le véletlen. Erre elpityeredett, aztán a lovagja majdnem nekem esett... Ha a szerelem ennyire hülyévé tesz, ráérek az lenni.
Véressé nem fajult a cukrászdai kaland, de Márk elég sértődékeny típus, ha túl is lépett szinte aznap a dolgon, az ilyesmiket mindig mélyen elraktároz magában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Márkot határozott és komoly célokkal sodorta ide a sors. Szüksége volt a friss levegőre, természetesen nem egészségmegőrzés okán, hanem hogy azon rontson. Ha a faluba nem lehet kijutni, ez a legkézenfekvőbb megoldás hogy kisétál idáig. Télen s kora tavasszal amúgy sincs sok látnivaló erre, így se diáktárs, se tanárok, filozófiai magányban pöfékelhetett senkitől se zavartatva.
Ezek a kiruccanások váratlan felfedezésekkel is gazdagodtak az idő során. Egyszer elhajított egy séta közben elcsámcsogott almát, s mikor legközelebb arra járt, hiába volt bokáig érő hó, azokból a magokból egy egészen kicsiny kis csemete nőt ki, nagyjából Márk térdéig érő, rajta egy ugyanolyan almával, amit megevett. Igaz, miután letépte, a fás része rögtön elhamvadt, de a gyümölcse ízletes volt, mint elődjének. (Arra csak utólag gondolt, hogy ismeretlen és varázseredetű tárgyakat, ételeket tilos a szájba venni, de hát kimaradt a varázsóvi középső csoportja). Kész Kánaán volna ha hajléktalan lenne, s nem az iskola egyik diákja, aki manókoszton éldegél és hizlalják.
Egy másik alkalommal körtével csinálta meg ugyanezt, gondolván, megnézné növekedés közben is ezt a varázslatot, de akkor nem járt sikerrel. Aztán se a harmadik, se a negyedik alkalommal, a gyümölcsök másnap békésen rothadtak a latyakban. A sok hiábavaló kísérletezgetés után legközelebb egy egész táskányi maradékkal érkezett. Földmérő eszközök hiányában olyan egy-egy nagylépécsnyi távolságban hintett el mindenfélét, banánhéjat, dinnyemagvakat, epernek azt a zöld részét. Szinte az egész kertet beültette. Másnap meglett az eredménye, ugyanis kiderült, a ház hátsó részének, három márk-lépésnyi négyzetméterén keltek ki a dinnyemagvak. Ezen felfedezés örömére rögtön elragadta Márkot a kapitalista szellem, s beindult a monokulturális termesztés és feldolgozás. A csikkeket amit rendszerint a kis szütyőjébe gyűjtöget, ezen a területen szórta szét, azok helyén pedig másnapra szép szál dohánylevelek mosolyogta vissza Márka. Nagy óvatossággal tördelte le őket, a következő hétvégén pedig széles vigyorral nyújtotta át az egyik falusi bácsinak - aki szintén nagy dohányos, megismerkedésük oka a közös szenvedély -, hogy kezdjen vele valamit, mert Márk értelemszerűen nem tud, aztán fele-fele arányban osztozzanak rajta. Így oldódott meg a srác akadozó ellátása, ha a baglyok nem jöttek olyan sűrűn keresztanyjáéktól.
Ma is a termést szedte, ültette egyből az új "palántákat". Az időjárás kis macerát okozott, s a sarat se úszta meg, kézfeje és egy helyen az arca is olyan lett. Ebből a nagy munkából véletlen felpillantva látta meg, hogy sokáig nem marad egyedül. Egy szőke lányt sodort felé a szél. Na csak ezt hiányzott - gondolta mérgesen -, hogy lebukjon mit tevékenykedik itt, de sietve elhessegette az aggodalmát. Ugyan ki jönne rá, hisz maga a srác se látott sokáig szüzen dohányt? Azért inkább a rejtekben maradást választotta. Behúzódott a kunyhó másik oldalába, s onnan leskelődött óvatosan kifelé, mi célban erre az iskolatársa. Úgy tűnt elefántcsonttornyi magány, habár egy káposztával megosztani nem túl magasztos Márk számára, valszeg egy költőnek sem. Ennél még a borostyán is jobb lenne ami a fal sarkán felfutott egészen a tetőig. Akkor miért ne segítene a lányon, a saláta úgyse fog megszólalni?
- Tudom, így érzem én is magam!
Szólalt meg a fiú, inkább kevesebbet mint többet éppen csak kihajolva a fal mögül majd gyorsan vissza. Így viccesebbnek ígérkezik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Így kertészkedni, s magasröptű gondolatokat folytatni, egy káposztát megszemélyesítve, társa benne pedig egy szőke lány... Filozófusok és mágiaelmélettel foglalkozok is megirigyelhetnék, annyira unikum ez a helyzet. Úgy tűnt nem vették észre, de a hangját se mérték be pontosan, így Márknak kellene jobban felemelnie a sajátját, viszont úgy félő hogy lebukna. Még egyszer kikukkantott hát a leányzó kérdése után, talán egy picit gyorsabban is, ideje nem volt hogy végiggondolja, hogy esetleg őt ugrathatják viszont. Történhetett volna így, de szúrós tekintett helyett a lány feneke szúrt szemet a srácnak.
- Oh nagyon örülnék valami szép meleg szobának! - Címezte szavait annak a testrésznek - Itt kint egyedül télen-nyáron unalmas, mindenki egy nagy tökfej!
Ez így rendjén van, ha tudna beszélni a Márk által megszemélyesített káposzta, biztosan ezt mondaná. Fülelt, hátha közbeszól valamelyik ténylegesen beszélő növény, de egy se akadt aki meghazudtolná őt. Viszont ha sokáig akarja ezt játszani, akkor valamit ki kellett találnia gyorsan.
A háznak azt az oldalát ahol ő állt, egy harkálycsalád támadhatta be, mert szinte egy akkora lyuk tátong rajta, amibe még a fiú keze is beférhetett volna. Eddig sose gondolt rá hogy bekukkantson rajta keresztül az elhagyott lakba, hisz ugyan mi érdekes lenne ott? Most megtette, de sokat nem, csak a szemközti oldalt látta, meg egy egészen halvány kis lyukat, ahonnan fény áradt be a másik oldalról. Erre volt ténylegesen kíváncsi. Akkor csak azt kéne elérnie, s valamelyest kitágítania, hátha elég rothadt már ott is, na meg odacsalogatni a lányt. Így a srác "láthatatlansága" is megmaradhatna.
- Ám ha közelebb jönnél jobban halhatnál engem - kezdett hozzá a spontán történethez Márk, mindenféle komolyabb ismeretek nélkül az alapítókról - mert... mert én a Levita ház első fejének a szülötte vagyok. A szerelmének akart átadni, hogy örökké virágozzak neki, míg Richárd érzései megvannak, de sajna nem tudott már időben odaadni. Ezért kiültetett ide bánatában, hogy soha ne is lásson többé, én pedig soha senkinek nem mutattam meg igazi lényemet. Azért tetszelgek itt szottyos káposztának, mert a sorsom nem teljesíthettem be. Bassz.m.g!
Meglehetősen drámai és hirtelen zárt lett az elnyújtott monólog, ugyanis hamar kiderült, nem hogy a másik lyuk nem lehet nagyobb, de az első is szűkösnek bizonyult olyannyira, hogy kissé beszorult a srác balja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

De még is miért? Még is hogyan? Ha kviddicsezne, ahogy eltervezte hirtelen szalma-fellángolásból, akkor volna csak olyan vastag karja a sok gurkó tereléstől, de nem, időben elállt a nagy ötletétől. Szükség esetén máshogy is szétverhetné a képét, s az edzőmeccs amit végignézett, azok után a kviddics a legutolsó dolog amivel komolyabban foglalkozna. Megmarad amatőr szinten a haverokkal. A lehetséges okok közül ezt kizárva, tovább keresve a talányt a gondjára nem érzékelte, hogy már fordítottan irányítják a beszélgetést, s nem Márk tartja azt a kezében. Mintha csak a fejében olvasna a lány, vagy csak látná őt, amit képtelenségnek tartott abban a pillanatban, annyira jól esett a fiúnak a részvét, hiába inkább szólt szegény káposztának, de az szinte már elválaszthatatlan tőle. Épp megköszönte volna hálás szavakkal mindezt, amikor neki is lesett, hogy lelepleződött. Teljes életnagyságban pillanthatott vissza a lányra, immár előröl is, nem csupán hátulról "megcsodálva". A helyzet ahogy most találkoztak, lehetett volna sokkal kellemesebb is, na de ezt dobta a gép, meg Márk hülyesége.
- Na szépen vagyunk, ne legyél már egy növény érzelmi színvonalán hanem inkább segíts kérlek! - Talán kissé gorombábban szólt, mint máskülönben tette volna, hiába ott a szívességkérés is a végén, de szorult helyzetben mindenki kifordul kicsit önmagából. A kérdést amilyen egyenesen jött, úgy el is engedte a füle mellett. Előbb szabadulna innen, mert kénytelen így beismerni, de de facto tényleg a szőkeség foglya. Ha legalább a pálcája a szokott farzsebében lenne, de helyette a dohányos szütyője mellett hever.
- Ilyen hajszínnel amúgy is valami elsős navines lehetsz, 'szal kötelességed is segítened! Főképp, hogy prefektus vagyok!
A túlélési kényszer nagy úr - talán picit túlzás a helyzetértékelés -, s emiatt a füllentést se veti meg. Hazudni sose szokott, elhallgatni annál többet, tehát ez csak egy füllentés, amitől senkinek se lesz semmi baja! Csak ehhez kellene egy kis szerencse, hogy ne egy házból legyenek ők ketten, na meg a többi prefit ne vágja a lány. Maga Márk se tudja, akkor másnak is fölösleges. Míg várta a hatást a fogvatartóján, eszébe jutott valami. Hogy az mennyire részletkérdés, hogy Márk se eridonos a vörös hajával, az végképp nem számít...
- Talán elég volna ha pálcával megérintenéd a lyuknál, biztos valami madár csapda, nekünk is van otthon hasonlónk!
Nagy nagy talán, egy álprefi se birtokolhat minden varázsigét a-tól zs-ig, amivel segíthetne magán. Anyja használ otthon egy hasonló kis bűbájt a túlnépesedett furkászok ellen, s az az illetéktelen behatolók érintésére összezsugorítja a lyukat, amin befele igyekeznének. Egy kis emberi rá segítséggel könnyedén mehet vissza a szabadba, minden baj nélkül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Márk meglehetősen sértődékeny fajta, és az összes kis apróságot képes megjegyezni, még az évekkel ezelőtti dolgokat is, amire más legyintene, de benne gyülemlik szépen. Talán korától fogva, vagy ez is jelleméből fakad, de ennek ellenére nem fortyogó , lezárt fedeles, zöldséglevesnyi fazék, ami csak úgy spontán, s időközönként felrobban. Jelen esetben nyomasztóbb ez a csapda. Ezért van amit nyelt, van amit elengedett a füle mellett újfent, de arra felfigyelt, hogy a leányzó a háztársa. Jobban megnézve az arcát még ismerősnek is tűnt, persze csak látásból, esetleg csak beleképzelte valakibe, de ez Márk szerencséjére nem kölcsönös. Közben a hatást is várta, amiért prefinek mutatkozott be, s ez végre megint bejött. Elégedett és büszke mosoly suhant át a fiú arcán. Azt külön sikerkényt könyvelte el, hogy még a nevét is sikerült megtudnia. Mielőtt azonban valami frappánsat válaszolhatott volna, a segítség túlságosan hamar érkezett. A hirtelen szikraesőtől behunyta a szemét, hogy aztán lesajnálóan nézzen szorult karjára, utána Hankára. Na tökéletes, ami eddig lassacskán kezdett elzsibbadni, most teljesen sikerült az ide való varázslatnak köszönhetően.
- Hát köszönöm Hannus! - Opsz, a becézés szépen becsúszott. - Ennél még a csonteltüntető ige is hasznosabb lett volna. De nehogy használd!
Tette sietve hozzá, mert még rosszabbul járhat a lány ügyetlenkedéséből kifolyólag, az talán amúgy is felsőbb éves varázslat. Túl egyszerű lett volna azt csinálni, amit javasolt? Megválaszolhatatlan kérdés marad igazából örökre. S ha a pálcája nincs is a hely, amire jelen esetben nem is gondolt, hogy azt kérje el, s ő maga oldja meg saját helyzetét, helyéről halászta ki öngyújtóját meg egy szál cigit. Az ezzel járó művelet mindig sikeres gondolatokat tudott szülni. Általa Márk már majdnem író-költői magasságokba emelkedik, csak azoknak alkohol kell, azzal meg nemigen él.
- Kár hogy nem ismerjük Vadóc Wendelin bűbáját, - Itt is van a remek ötlet az első slukk után, amit azért háztársától elfordulva fújt ki. Jól nevelet gyerek azért. - Jaj ne nézz így, prefi vagyok, megtehetem! Na 'szal ha tűzálló lennék még ki is égethetnénk magamat innen. Az vicces volna.
Hogy Hannusnak mennyire az, részletkérdés, Márknak mindig tetszettek a saját poénjai, most is elmosolyodott rajta ahogyan elképzelte a dolgot. Sajnos ennek megvalósítására vajmi kevés az esélyük, pedig ez elég kézenfekvő megoldás volna. Helyette bevillant a Baziteo, mint egy lehetséges működő ige, de így hogy a karját nem érzi, végül is kényelmes helyzetből folytathatják a beszélgetést.
- Na de valami más ötlet? Tudod plusz pontokért is javasolhatok embereket, persze másképp adnánk elő a történetet. Sőt még Dol néninknek is szólhatok, - Hát Márk most fejet hajt maga és kreativitása előtt. Mindebből lejöhet, hogy háztársaik is egyben - úgyhogy ne töketlenkedj, hajrá!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Szokott Márk örülni a saját varázslatainak, hogyne, ami először sikerül rendesen, vagy mert nehéz volt, de megelégedett azzal, ha saját maga megveregette a vállát, mástól nem vár Oscar díjat a teljesítményéért. Hannusnak se ítélte oda a Relaxo-ért. A következő előadásáéért meg egyenesen Aranymálna járna a lánynak. Még egy sima diák is rágyújthat, egy álprefi akkor végképp. Az mellékes igazán, hogy mindenkinek tilos, s a döntést és a választás amit ő hozott meg, azt ugyis ő sz.opja meg ha úgy van.
Akár már azonnal, az inkognitója könnyen lehet már áttetsző ezzel a rágyújtással, hisz akkor miért vette volna magához Hannus a dolgait? A félénk hangneme is elszállt, az esze ami lassacskán jött csak meg. A felsorolt igékkel aztán sokra mennek, habár a legutolsó megoldás jól hangzott, várta miként kerít elő egy bödön zsírt a semmiből, hozzá a sóval, hagymával és kennyérrel. Azonban Márk (ezen is) vágyálma megvalósíthatatlan maradt a végre jó megoldásnak hála. Rögtön kirántotta a már tág lyukból a kezét, ami azon nyomba visszaszűkült az előző méretére, mint amekkora volt csapdaként. - Végre, köszi! - A rövid hála elmaradhatatlan volt, kevesebb több alapon.
Thai lányok helyett kezdett maga masszírozással visszanyerni egész karjának életerejét a zsibbadásból, ami a vállára is felfutott az átoknak köszönhetően. Érdekelte is most a pálcája meg a tasakja. Utóbbi híján a földbe taposva tüntette el a csikket, s a lányon átnézve kémlelete az eget. Abban a szent minutumban egy esőcseppet érzett meg az arcán, ezért át kellett gondolnia, hogy csak istápolja magát.
- Hm, szép időnk lesz! - Hülye egy megállapítás, maguk között szólva, Hannusból nem nézi ki, hogy szeretné az esőt. Márk általában magára marad ezzel a vonzalmával. A iskola viszont elég messze, a ház pedig kézzelfogható közelségben, csak zárva. Legyűrte hát azt a két (vagy kicsit több) távolságot ami kettejük között állt fenn. Közben valami ostobasággal szóval tartotta őt, továbbra is a karját masszírozva.
- Meg állítólag romantikázni az esőben... - Na nem kell cifrázni. - Szóval add csak ide!
Szeme rózsaszín ködben úszott, de a rövid ismeretségen túl, szavaihoz valami fintorféle mosolyt társított, amivel teljesen hiteltelen legyen a hősszerelmes szerepben. Amúgy is, szerinte egyáltalán nem az, csak kénytelen volt meghallgatni kétszer, nem, ötször is, ahogy Zsófi elmesélte párjával való megismerkedést. Sőt még Dávid sapanja is untatta hasonlóval, azóta oltják őt érte haveri körökben. Az igazi célját azonban elérte, na nem azt, hogy elolvadjanak tőle, hanem hogy visszakaparintsa pálcáját. Ugyanis egy gyors mozdulattal Hannus pálcás kezét félretolta, a sajátját pedig könnyedén kiránthatta a zsebéből. Talán kérhette volna, de ma már azt egyszer megtette.
Rögtön faképnél hagyta, képletesen szólva, és odasietett az ajtóhoz. A tető kiugró része valamennyire fedezéket nyújtott számára az eső ellen. Természetesen az ajtó zárva volt, ráadásul van egy örökletes tehetsége, a zárakkal, ha kulcsa is van hozzá, olykor meggyűlik a baja, marad, hogy az egyszerűbb végénél fogja meg a dolgokat. Lenyomta a kilincset és próbálta benyomni az ajtót. Természetesen nem engedett. Hannus kizárva gondolataiból, annyira, hogy ha puffog mögötte se hallja meg, elmormolt egy zárnyitó igét, sikertelenül. Na ez tényleg túl egyszerű lett volna, habár azt azért nehezen tudta elképzelni, minek ide valami komolyabb ige, ugyan mi értékes lehetne egy használaton kívül vadőrlakban? Oszladozó tetemek, kéjlak tanároknak?
Viszont a varázslaton kívül csak a lélek tartotta reteszen az ajtót. Talán mások próbáltak szimplán erővel betörni, esetleg olyan régi a viskó, hogy telesen elkopottnak tűnt a menet. Csak kicsit rángatni kéne, vagy kitörni azt a részt... Egyszerűbbnek találta az utóbbit. Tavaly vizsgák előtt és közben is érdekesebbnek tűnt a jövő évi tananyag, mint az aktuális megtanulása. Idén se történt másképp, s néhány varázst már megjegyzett - hogy majd a harmadikot kezdve, addigra elfelejtse - , ha gyakorlata elég kezdetleges is. Odaérintve a repedéshez pálcáját, és maga mögött kinyújtva szabad kezét ,- hogy Hannust távolt tartsa - mondta ki az igét - Bombarda! Többet várt, mint egy hangos reccsenés, de a kereten lévő repedés nagyobb lett, s körmével könnyedén kikaphatta a fél tenyérnyi fadarabot. Kitárta hát az ajtót, s ahogy kell, udvariasan arrébb állt, hogy előre engedje a lányt.
- Csak tessék, - invitálja beljebb - a szállást már álltam, a kaja a te dolgod lesz!
Szmájli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

A berendezéseket a Hilton szállodalánc is megirigyelhetné, annyira egyszerű, s a minimális, a legalapvetőbb kényelemre vannak kihegyezve. De míg felfedezik maguknak, s nem lopják el a komplett lakást a veteményessel együtt, kiélvezhetik kettesben. Ebbe az ünnepélyes hangulatba kellett Hannusnak belerondítani, egyenlőre hagyta reagálás nélkül, mert nem tudta eldönteni, hogy kínjában nevessen-e egy ilyen mondat után, hogy ő egy mugli, vagy helyette elszörnyülködjön rajta. Felvont szemöldökkel, s ez esetben őszinte - habár elfojtani szándékozott - mosollyal és csillogó szemekkel figyelte mit fog csinálni, a fiúnak százszorta izgalmasabb tűnt, hogy mi lesz a kajájukkal. Így se nézett még soha egyetlen lányra sem. De szegény korgó gyomrú Márk saját képzetének a rabja lett, őszintén hitt a lányban, hogy tényleg odavarázsolhat semmiből legalább egy kenyeret, vagy akárhonnan előkap egy csokit, de semmi. Az éretlen saláta (vagy káposzta, ugyan az) került az asztalra, a bemutatkozással együtt. Minden világossá vált így.
Fogott és letépett egy levelet. Ritka satnya volt, de hogy élete ne legyen hiábavaló, ha már Hannus felszedte a földről, Márk volt annyira tisztességes, hogy megkóstolja. Egy kis földet kibír a gyomra, azért lepöckölte ujjaival a nagyobb darabokat, s úgy harapott a levélbe, mintha szánt szándéka volna, hogy ténylegesen a Hiltonban érezze magát. Mit is szokás erre mondani?
- Hát Hannus, egy férjet már megfoghatsz magadnak ezzel a tudománnyal! - Tényleg, úgyis ritkaságszámba megy, ha valaki házimanó nélkül oldja meg a házimunkát. Ami régen a mugliknál a zene és varrás, az az ajtóban álló lánynál igazi unikum. Közben Márk megbirkózott a saját részével, udvariasan a többi a tálalólnak hagyva meg, hacsak az elkészítéssel és az "illatokkal" jól nem lakott,  de persze, vigye csak magával, ha személyével kivetnivalója akad, ázzon csak el.
- Ugyan, mit számít a nevem, ha nem szívhatunk egy levegőt?
Komoly kérdés, de ha már levegő, hiányát érezte a friss cigifüstnek, már megint, hanyag bemutatkozását rögtön félbeszakította. Felemelte a pálcáját, amivel szintén szokása rágyújtani, de semmi. Aztán a következő kis pöccre is semmi. Harmadikra már a ráncok is kiültek a homlokára.  - Átkozott fadarab, kedvedért nem szokok le! Ja, hogy ez nem is az enyém!
Olyan mozdulattal ejtette az asztalra, minta csak égetné a bőrét, lábával arrébb tolta magát az asztaltól. Még egy csöppnyi undor is kiült az arcára. Habár így már világossá vált, hogy előbbi igéje azért volt olyan harmat gyenge, s a pálca gazdájának nemtetszése végett nem akart öngyújtónak lealacsonyodni. Az aranyvérű fajtájukat már... Probléma egy szál se, maradt az öngyújtó.
- Szegény Hunor bá', ha tudná agyvérzést kapna, hogy egy sárvérű nyúlna a pálcádhoz, de ez se a napokban fog bekövetkezni. Szervusz cousin, rég láttuk egymást miután eltiltottak tőlem, van vagy tíz éve, jól sejtem?
Most már átengedte magát, a füst, a lány, s a helyzet élvezetének. Fejében volt, hogy húzza kicsit még őt, állprefektus mellé állsárvérűnek is kiadva magát, de a pálcacsere végett ez már teljesen reménytelen volna. Kár erőltetni. Elmerengve próbálta feleleveníteni azt az esetet, azt az elsőt, de az sose akar összejönni. Pedig úgy megnézné az akkori énjét, meg ezt a lányt is kicsinek. Bemutatkozása nélkül ki nem találta volna a srác, hogy "rá kéne figyelnie". Kapta ő a baglyot pár hete, ezen a héten még egyet, meg képet, meg mindenféle hosszas leírást. Akár vadonatúj varázsketyere vagy mugli műszaki cikk használati utasítását böngészte volna, hagyta a fenébe, s ezeket a gondolatokat is, hátha Hannusnak beugrik valami kettejükről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

    A kérdések záporoztak vörös fejéhez, egyszerűek, de olyan sok, hogy szinte lehetetlen volt megjegyezni, mindenre pontosan válaszolni pedig kizárt. A tízig számolással most ő készült fel, egy, kettő, s akkor bele vágott a nagy előadásba.
- Na, várjál már, legalább a pálcám add vissza! - Kérés volt, de az asztaltól felállt s majdnem teljesen odasétált ő is az ajtóhoz. Ha futni kell Hannus után a pálcájáért, akkor azért, ha illedelmesen visszaadja, viszont kiviharzik az esőbe, akkor az ajtót csukja be utána, amit most kinyitott. Szálljon kifele is a füst, hideg azért akkora nincs, hogy fázzanak. Majd szóváteszi.
    - Tehát a legelejétől, Károly bá'-nál volt valami összejövetel. Ja, mielőtt kérdeznéd nekem is úgy mesélték a dolgot, 'szal nem vagyok hiteltelen. S ott mi kicsik, mivel unokanővérem nem vigyázott ránk, bejutottunk a dolgozójába, egy két dolgot eltörtünk, a merengőjét is, amiből persze én nyeltem be egy kisebb adagot. Mikor megjelentünk züllőink előtt, kicsit szétkarcolva a szilánkoktól, csöppet véresen, elszóltam valami olyasmit, hogy Károly bá' Fannival ku..., kavargat, s ennek senki se örült túlzottan. Azóta nem találkoztunk mi, legalábbis apámék inkább nem vittek hozzátok, pedig jóban vannak állítólag.
Vágott verzió, haveri körben picit kiszínezve adta mindig elő, s ahogy teltek az évek, egy két plusz információval mindig bővült a történet. Azért a szűk családi összejövetelek alkalmakor, ha már a képek nézegetésénél tartanak, ez a story mindig előjön. Mindenkinek megunhatatlan. A megindító mese végére a csikk kirepült, jöhetett egy másik. Talán már a negyedik? Ki számolja amíg van még. Vicces belegondolni, a végén tényleg jobban járnának ha felsétálnának, s az eső kivinné a szagot ruháikból, hajukból. Mondjuk ez zavarja csak Hannust. A feldolgozásra szánt időt eközben elégségesnek vélte, reagálásra már nem hagyott időt.
- Azóta változott a dolog, kvázi én vigyázok rád! - ujjaival mutatta is hozzá a macskakörmöket. Fogalma sincs mennyire kell az ilyesmit komolyan venni, tényleg csak kinyitotta, aztán elkeverte a levelet, tartalma ismeretlen. Bizonyára egy apa túlzott aggodalma, hisz mi történhetne velük a suliban vagy akár a faluban? Ellenben az utolsó kérdésre pontosan tud válaszolni.
-  Mondjuk nem úgy, mint egy prefi, ami tényleg csak annak adtam ki magam. Nagyon nem is tom mitől kéne, de jó gyerek vagyok. De akkor miért füllentettem? Viccesen indult, hogy káposztának adjam ki magam, aztán megjártam, de ha nem prefinek adom ki magam, akkor meg te szórakoztál volna el velem. Fordított esetben tőled elég egy mosoly is, végtére csajból vagy.
Éles megállapítás, ami elsőre szembetűnő volt, de jobb Hannusban is tudatosítani ezt, hátha valami idióta Teczár fangirl, amire azért sok esélyt nem látott. Márk elkerekedett szemekkel hallgatta mikor meséltek a csávóról, hogy mugli ennyire hülye lehet, na az ilyeneket szintén annyira tartja, mint Hannus tarthatja kollektív a muglikat. Egyedül a bemutatkozás maradt a legvégére amit már régen megejthetett volna.
    - Ám Márk, Varjassy. Dédapám tesója, Róza néni házasodott be hozzátok, 'szal rokonok vagyunk ha csak távolról is. -  Hümmögött, egy, aztán még villámgyorsan lehadart egy mondatot, megelőlegezve néhány kérdést - Szemem színét látod, dohányzom, macskás vagyok inkább, mint kutyás vagy baglyos. Folytathatod a vallatást.
S eddig hol gondolataiban, hol Hannuson járó tekintete most végre megpihenhetett csak az utóbbin.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

    A gyerekszáj mindig igazat mond, Márk akkor és ott különösképp, habár köztudott volt a dolog, csak hivatalos nem volt. S akkor három, négy évesen kisebb nagyobb gondja volt annál a srácnak, hogy ilyenbe mártsa magát, pontosabban merengőbe. Így lett ő az a rossz hírű kisgyerek, holott ártatlan volt, áldozat, mint szegény Károly bá', akinek az emlékei olykor olykor bevillannak spontán.
- Ühüm, s nekem kellett elvinni a balhét, meg azóta is viselni a következményeket. Még elsőbe csuklóból leszajháztam egy navines felsőbb évest,  mert bevillant az öreg egyik emléke, hogy a szőkék már csak azok. Persze szerintem nem! - Tette sietve hozzá, Hannus a végén még magára veszi a dolgot. Mikor visszakapta a pálcáját rögtön zsebre vágta, ilyen gyorsan jött az egyszerű és rövid válasz a lényegi kérdésekre.
- Fogalmam sincs mit kéne pontosan tennem. - megvonta a vállát és feltekintett az égre, az eső elhalónak tűnt, a sötétedés meg közeledett, de óra híján a pontos időt passzolta. - Nem olvastam a levelet amit apád küldött, bár mellékelt hozzá egy kis pénzt is, habár azt otthon bevámolták, hogy majd megkapom ha jól csináltam a dolgomat. - Szemforgatás a züllői túlzásra. - Persze hogy igent mondtam.
Annyira evidens volt Márk számára, hogy nem mondhat nemet, miért tette volna? Kértek egy szívességet tőle, bólintottak rá otthon, a lelkét se kellett érte adnia, akkor meg? Hannus hangneméből  azonban másra lehetett következtetni, mint amire a srác gondolt. Ehhez már csak az hiányzik, hogy pityeregjen is hozzá, így is környékezi Márkot a lelkiismeret-furdalás, de megrekedt a logikus magyarázata mentén, ezért igyekezett elkomolytalankodni a dolgot. Hátha feloldja ebből a bonyodalmamból származó feszültséget..
- Végtére is, rokonok vagyunk, van mit bepótolnunk az elmúlt évek után. Apád nélkül nem sikerülhetett volna, s ki tudja, még talán bírni is tudjuk egymást. Plusz amit kapok aprót tőle, azt felezzük!
Lassan összeállt Hannusban a kép, és igaz, hogy eddig gyanakodva méregette a srácot, nem tudta, mire számítson tőle, nem ismerte, mégis szavai megnyugtatták.
- Apámat ne védd, inkább magadat! Őt ismerem eléggé ahhoz, hogy tudjam, csak fehér és fekete létezik nála, más nem. Nem tudom, bírtalak-e gyerekként, de kideríthetjük, hogy mi a helyzet, ha már így alakult, és apámnak írok egy köszönő levelet. - kacsintott rá a lány, sokatmondóan  A végén még tényleg megkedveli.
- Megvan valahol az a levél, amit neked küldött? - szólalt meg újra .- Elolvashatnám? Az aprót meg tartsd meg! - bökte oda a végén, kissé gonoszkodó stílusban.
- Jepp, valahol, menjünk vissza a kastélyba, s oda is adom.
    Bólogatás volt a válasz Hannus részéről. Kifele menet Márk még visszaillesztette a kirobbantott darabot a helyére, nyomuk se maradt, hogy itt jártak.